Re: Főtér

by **Kyuushiro** Vas. Május 26 2013, 13:56

//Zakuro//

Érdeklődve figyelem a fazont, aki meglehetősen elnyűttnek tűnik. Szemmel láthatólag ismerik egymást a csapossal, az meg is hívja a frissen érkezettet egy vadászatra. Zakuro, vagy hogy hívja.
Már nem az... hm, magánakcióba kezdett? Az egyes szint nem tartogat nagy kihívást, főleg az erdő, de azért, ha a 'mobokkal teli' területet tisztítja, akkor bátor lehet. Vagy csak simán erős. De akkor mi a francnak tisztít itt, az első szinten?
A kasztja kardforgató, ráadásul egy Kezdő Kard lóg az oldalán. Tehát nem lehet túl profi, bár láttam olyan harmadik szintű játékost, akinek kezdő fegyvere volt. Hogy miért, azt nem tudom, de az tény, hogy láttam. Mindenesetre a szorgalma nem lehet túl gyenge, vagy a többi játékos nagyon noob. Vakok közt félszemű a király, ugyebár.
De akkor miért egyes szintű még mindig?
Ezúttal nagyobbat kortyolok, és élvezem a hatást. Hamarosan indulhatok is, fel a csillagokhoz... vagy legalábbis egy magas szintre. Talán a hatodikra is fellátogatok.
Zakuro ugyanazt rendeli, mint én. Azt sem tudja, mit iszom, de azt kéri, furcsa. Mindenesetre nem szándékozom antiszoccá válni, mármint ennél jobban. Inkább szórakozom egy kicsit a munka előtt. Odafordulok a kardforgatóhoz, és kezet nyújtok.
-Zakuro, ugye? Én Kyuushiro vagyok. - mondom. Ha elfogadja a baráti jobbot, halványan elmosolyodom. Ha nem, akkor is.
-Magánakciókra vállalkozni dicső dolog, csak vigyázz, be ne kerítsenek. Bár, ha minden igaz, te már gyakorlott lehetsz a mobirtásban. - nem, nem szándékom nyalni, csak annyi ellentmondás van a hapsiban, hogy kíváncsi lettem. A nyúl kiugrasztása a bokorból klasszikus esert, miért is ne folyamodhatnék hozzá?

by **Ichiga Zakuro** Vas. Jún. 02 2013, 08:31

A másik srác az asztalnál odaszólt nekem, majd bemutatkozott, és kezet nyújtott. Örömmel elfogadtam.
- Örvendek a szerencsének.
Valahogy ez a bizonyos másik kardforgató érdekesnek találta, hogy egyedül megyek farmolni, az erdô, mondván vagy nagyon erôs vagyok, vagy nagyon hülye.
- Képzett, mármint statolásilag annyira nem vagyok, inkább azt mondanám, ismerem a játék fortélyait. Különben is, ha tudod a módját, szóló játékosként is könnyen tudod venni az akadályokat.
A nyúl kiugrasztána, mi!? Okos ötlet volt. Ugyanakkor nem volt semmi okom titkolózni, akkor is elmondtam volna ezeket, ha csak simán rákérdez.
~ Nicsak, talán most végre talàltam valakit, akivel normálisan is lehet beszélni.
Mondanom sem kell, fôleg a természetem, és a gondolkodásmódom miatt eddig nem igazán találtam olyan játékost, aki ne nézett volna öt perc után egy fontoskodó egoistának.
~ Pedig én csak a józan eszemre hagyatkozom.
- Gondolom, te inkább csapatban szotál fejlôdni.
Sose szerettem a csapatokat. Csak a vita van mindig, meg a másik fikázása. Hogy az értetlenkedô kezdôkrôl ne is szóljak. Egy szó mint száz: a szólóval hatékonyabb lehet az ember. Ez nem Sao-s sajátosság, minden MMO-ban ezt tapasztaltam.

by **Peter Worker** Hétf. Jún. 10 2013, 10:18

//Möraja//

- Én is, Rája.
- Möraja. – javítottam ki gyorsan.
- Bocsi, Möraja.
- Hát úgy tűnik egy már meg van. Akkor már csak a pókot kell megtalálnunk. – mosolyogtam a lány felé, majd hátratett kézzel hajoltam előre és kezdtem el vizsgálni a földet. Mint egy nyomozó, úgy akartam lépkedni, hogy élvezzem kicsit a helyzetet – Hisame, ugye nem találkoztál véletlenül egy pókkal?
- Ööö… olyan ötlábú, tollas, brekegő ízével? Nem, olyannal nem. – nos a lény, mit leírt az a képzeletemben elég ijesztőnek festett és ötletem sem volt, hogy honnan szedte ezt.
- Nem, nem ötlábú, tollas, brekegő ízé, de mikor is találkoztál te ilyen lénnyel? Várj, mindegy is, talán jobb, ha nem tudom. Szóval egy nyolclábú, kicsiny, szőrős állat és állandóan pókhálókat sző.
- Mhhh. – a karmaival vakarta az állát bemutatva a gondolkodó felét, de jól tudtam, hogy olyan nála nem volt – Hát találkoztam talán valami ilyesmivel, de annak hét lába volt.
- Hisame. ugye már megtanítottalak számolni?
- Még nem. – és érkezett a vakítóan fényes mosoly a részéről.
- Azt hiszem, akkor itt kezdődik a probléma. No mindegy, mutasd merre láttad. – ragadtam meg Möraja kezét és húztam magunk után – Ha nem is ő lesz, egy próbát megér.
Reméltem, hogy sikerül életet vinni a lányba az állatkája meg találásával.
Miközben az igencsak gyors sétánk tartott, úgy tájékoztattam Hisamét is a lánnyal beszéltekről.
- Képzeld Hisame, Möraja lehet csatlakozni fog hozzánk. – a sor megállt hirtelen és borultam is bele a sárkány hátába magam után Mörajával.
- Egy Rája a céhben? – csillogó szemekkel fordult hátra felénk.

by **Chancery** Hétf. Jún. 10 2013, 13:50

//Peter//

Kuncogva-halkan nevetve-vihogva-mosolyogva és a humor mindenféle enyhe kimutatásával derülök jókat az apja-lánya beszélgetésen. A 'Rája' megnevezés sem töri meg a jókedvemet, amin elsőre kicsit elcsodálkozom. Mindig is utáltam a rájával végződő csúfneveimet, Hisame szájából viszont egyáltalán nem érzem sértésnek, mint másokéból. Egyszerűen úgy érzem, nem bántásból teszi... ha meg mégis, akkor is megoldható, hogy egyszerűen megszégyenülve elkullogjak. Másrészt érdemes is lenne már megtanulnom kezelni a csúfnevekkel járó megpróbáltatásokat és az általános ideggyengeségem. Egy biztos, egy ilyen társasággal, mint ők ketten, szívesen folytatnám a SAO-beli hosszú utat felfelé.
Már nyitnám a szám a vita hevében, hogy ugyan, nem olyan szükséges megtalálni Normot, úgyis kerül engem mostanában, de nem jut rá időm, mert már robogunk is tova, mint a japán gyorsvonat. Elképedve nézem Hisame hátának hullámzását, ahogy fut. A méretét tekintve valóban nem kölyök már, de az iménti beszélgetés alapján még nem is felnőtt. Vajon mekkorára fog megnőni a végén? Peter fog tudni a hátán repülni, mint a Sárkánylovasok a fantasy könyvekben?
Hirtelen megtorpanunk, azt hiszem, a homlokom is koppant egyet Peter válla táján, nem tudom. Eszembe villan a jelenet, mikor nem figyeltem a zebrán, lefejeltem egy autó tetejéről lelógó deszkát, csak arra eszméltem, hogy fekszem a földön és a kutya sem törődik velem. Most is megijedtem, hogy Hisamenak talán csak az ötlet nem tetszik, de ahogy hátrafordul és csillognak a szemei, remélem, hogy tévedek. Nem akarok azzal a tudattal csatlakozni hozzájuk, hogy valamelyik - akármelyik - tag nem lát szívesen.
-H-Hát igen... -azt hiszem, elpirulok kicsit. -H-Ha nem zavarok. É-És a 'lehet' szócskát elhagyhatod... de tényleg csak ha nem zavarok.

by **Hime** Szer. Jún. 12 2013, 17:13

Minden kezdet nehéz....

Nyugalom.-Mondogattam magamnak, mikor rájöttem, hogy nem kicsit vagyok lemaradva jópár emberhez képest.
Ez történik ha az ember bekerül abba a kategóriába, hogy utánpótlás legyen a már elhunyt emberek helyére.
Na akkor gondolkozzunk el egy kicsit, mielőtt bármibe belekezdenénk.-Mondtam magamnak suttogva. és gondolataimba merülve lekuporodtam a poros földre az árnyékba.
Most a Kezdetek Városának a főterén vagyok minimális arannyal és felszereléssel, full kezdő szinten. De vajon hogyan tovább... Próbáljak meg valakikhez csatlakozni?
Nem, az nem az én stílusom... De honnan tudjam, hogy egy magamfajta szóló játékos mennyire tud ebben a világban érvényesülni... Mindenesetre először erőre van szükségem. Talán elég biztonságos hely egy kis szunyókáláshoz, hogy fel tudjam tölteni a tartalék energiáimat.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jún. 13 2013, 13:16

//Lyliana //

Mindjárt itt a főtér, és a küldetéstábla, inkább választok valami újat.. zsörtölődtem még mindig. Én embert vagy elfet ölni, nem. Olyat nem az nem szép dolog. Szörnyeket lehet, hisz azok ha szétpixeleződnek nem kár értük. De egy emberi lényt.. lehet, hogy nem is játékos lett volna? Ha visszatérnek felkeresem őket, arcuk még rémlik. Úgy pedig megtalálom őket. Térjetek vissza mind épségben, ezt kívánom. Talpam kopogott a kövön és már itt is előtte a küldetés tábla. Szavaim továbbra is hangtalanok, így mindjárt megyek is középre a kúthoz. Küldetés tábla most csak magasabb szintre hirdet, sebaj akkor irány a kút. Odasétálok, egy lány hosszú vörös hajú lány szunyókál a kút körüli padok egyikén. Felnézek az égre igen a késő délutáni napfény velem is ezt tenné gondoltam bele. Elsétálok mellette és célba veszem a kutat, láthatóan apadt.. vagy csak én képzelem be, a huszadik tenyér víz után. Hangosan sóhajtottam egyet, és örültem, hogy elmúlt ez a a bajom. Visszafordultam és a lány továbbra is mozdulatlanul ott szundított. Öltözéke merőben eltért enyémtől, míg rjtam sötét színű mellény és világosabb hosszú ujjú póló volt, sötétkék nadrággal, rajta élénk színű felső, ami rövidnadrágban végződik. Kedvem támadt volna most helyben átöltözni, csak a probléma még nincs rövidnadrágom, ruhatáram is csekély. Viszont bakancs juttatta eszembe elnyűtt barna bakancsom. Igaz az még bőven SAO előtt nyűtt el, mosolyodtam el a gondolatra. Olyan szépen alszik nem volna szívem felébreszteni. Így leültem a szomszédos padra. Vajon milyen idős lehet, találgattam. Szembogarából könnyebb volna megállapítani, de azt most szemhéja takarja. Végül is kicsit szundíthatok én is. Azzal a szomszédos padon elhelyezkedtem és a napsütést élvezve próbáltam elaludni. Nem ment. Gondolataim cikáztak, mi van ha mire felkelek elmegy? Vagy fel se kel, de az nem lehetséges. Felébresszem? Nem kéne, lehet morcos lenne.. én tuti az lennék. De nem bírok magammal, szóval próba cseresznye. Felkeltem a padról, alig múlt el pár perc csak. Egy kicsit mintha mozdult volna, de nem sokat, lehet csak beképzelem, mert megsütött a nap. Mutató ujjammal megböködtem óvatosan a vállát és hangommal köszöntöttem.
- Hali! Ne haragudj, felébresztettelek? - majd újra megböködtem kicsit ujjammal a vállát.

by **Hime** Csüt. Jún. 13 2013, 13:49

//Yuichi//

Hunyorogva nyitom ki a szemem, és álmosan pislogok, mivel valaki párszor hozzám ért. Közbe félálomban egy férfi hangja üti meg a fülemet:
- Hali! Ne haragudj, felébresztettelek?

Felnézek, mire tekintetem találkozik egy tengerkék szempárral. Mikor végre magamhoz térek kissé, észlelem, hogy egy hosszú, fekete hajú srác volt az, aki felébresztett.
Most is engem néz...Kissé elpirulok, és ezt egy kis szemdörgöléssel próbálom leplezni.
-Mi van velem...-Gondolkodok el.-Nem szoktam annyitól elpirulni, hogy valaki beszélni szeretne velem.
-Szia.-Köszönök mosolyogva.-Felébresztettél, de nem baj, úgy érzem még elég sokáig leszek itt, ahhoz, hogy kialudjam magam.Úgyis csak pár percet akartam szundítani, mielőtt kezdenék magammal valamit.
Miközben beszélek végignézek a férfin. Elgondolkodom, hogy lehet ilyen melegben kibírni hosszú ruhában.
Mikor viszont meglátom rajta a bakancsot, kissé elmosolyodok.
-Biztos sok időt kiszolgálhatott a bakancsa.-gondolkodok.-Látszik rajta hogy amellett hogy sokat lehetett használva, ápolva van.
Újra az arcába nézek és megpróbálom kitalálni, vajon miért is ébresztett fel, ez az ismeretlen srác.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jún. 13 2013, 14:47

//Lyliana//

Igen, minden bizonyára aludt, mosolyogtam az álmos szempárra. Saját magam véltem felfedezni szivárványhártyáján visszatükröződő képen lilás színnel keverve, de így első ránézésre csak a szemszínét tudtam megállapítani. És azt, hogy tényleg aludt én pedig megzavartam ebben.
Valószínűleg még álmában beszélt, pirulásról beszélt, de tényleg mintha apró pír megjelent volna. Kissé elszégyelltem magam, viszont szavai megnyugtattak, így hamar újra rá tudtam mosolyogni. Majdnem elpirultam, valahogy így a lány álmosan még szebbnek tűnt, mint mikor aludt.
-Hali! A nevem Hayashi Yuichi, örvendek - üdvözöltem, széles mosolyommal. Pár percet? -kérdeztem vissza. Húsz perce már biztosan alszol, de már közel van este hat, nemsoká megy majd le a nap is. - hadartam illetlenül, de nyelvemnek és szava járásomnak nem tudtam mit tenni. Kikötővárosban otthon akaratlanul is eltanultam a kereskedők gyors és meglepő válaszait. Valamint ragadt ott rám más is a halnyálkán kívül.
- Igen, tényleg sokat volt szegény használva, és itt SAOban próbáltam volna fényezni, és ápolni de semmit nem tett. Igaz az eszközeim sem biztos, hogy tökéletesek voltak fű, egyéb növények és virágok. - Álltam meg picit szavaimmal. Hisz még nem is mondtam miért keltettem fel és lehet kicsit álmosan nem az üres szavaimra kíváncsi.
- Érdekelt, hogy ki is az a lány aki itt alszik és hogyhogy nem az otthonában. Kicsit hasonlítottál rám ahogy indult a játék, bár ahol én aludtam ott több volt a fa. És senki sem talált rám. - hadartam ismét el, és kis zavaromban amit szégyenérzetem okozott tekintetem a kézfejére szegeztem majd vissza a szempárba.
Válaszára várva, ott álldogáltam előtte, sok-sok hang kijött torkomból ez az öröm még most sem volt lemosható arcomról, még az sem tudta lemosni, hogy felkeltettem. Erről meg is nyugtatott, hogy nem bánja, de azért szívemben eltároltam ezt az újabb gonoszságom.
Válaszára várva még egyszer végig tekintettem rajta és felfedeztem a bakancsát amit én sem tudtam szó nélkül hagyni.
- Nagyon szép bakancsod van hosszú szárú fűzős - hány lyukú, ugye így kellene kérdezni, de ez nem lenne túl elegáns, gondolkoztam el kicsit - mennyi soros? - Szememből érdeklődést sugárzott, amit felé irányítottam a Főtér többi része játékosa, és npc-ja kizárva ebből a figyelemből.

by **Hime** Csüt. Jún. 13 2013, 17:34

//Yuichi//
Istenem, úgy látszik, hogy amit csak magamban szerettem volna gondolni, azt a félálomban kimondtam.... na mind1 üsse kő.
-Szia. Nashimaru Lyliana vagyok, de kérlek szólíts csak Hime-nek. Nagyon örvendek a találkozásnak.-mondtam mosolyogva Yui-nak, aki idő közben elhadarta a nevét, és még pár információt.
Közbe rájöttem, hogy amit pár percnek gondoltam, az jó pár óra volt valójában, és ebben a gyomrom felől jövő halk korgás meg is erősített. Igen, ez az én formám....
Felébreszt egy ilyen aranyos srác, és nekem azzal kezdi a szervezetem, hogy el kezd korogni a gyomrom....Hurrá....
-Hát igen, nem rövid darab a bakancsom, és egész egyedi- Kezdtem Yui kérdésére válaszolni.-20 soros Steel bakancs, de egy kicsit egyedivé alakítva.-mondtam, miközben a lábam belső oldalát mutattam felé.-Belül cipzár van, így valamivel gyorsabb volt az öltözködés.
Újra végignéztem Yui-n akin látszott hogy kicsit zavarban van.
-Te mikor kezdtél el játszani? Ugyanis én ma csöppentem vissza ebbe a világba, eddig csak sötétség vett körül.-néztem rá kicsit szomorkásan.Ám mikor mosolyát megláttam hirtelen megnyugodtam. Talán a kisugárzása hathatott így rám, nem tudom.
Eközben a gyomrom újra megkordult, ám most már hangosabban az előbbinél...
-Öhhmmm... Mit lehet itt enni?-kérdeztem kicsit félénken, és Yui-ra néztem várva a gyomrom áriájára adott reakciójára.
Kicsit dühös voltam magamra, amiért pont ilyenkor korog már megint, de sajnos nem tudtam mit tenni.Megpróbáltam leplezni egy mosollyal, amit érzek.
Amikor ránéztem Yui-ra észrevettem, hogy ő nagyon el van merülve abban, hogy szemügyre vegye minden porcikámat. Ezt nem is csodálom, elég szép alakkal áldott meg a sors. Mondjuk én főleg a szememre és a hajamra vagyok büszke, mintha a teremtő tudta volna, h felnőtt koromban is elégedett leszek vele.
Miközben ezen gondolkodtam, úgy láttam Yui még csak nem is pislog, ezt hogy csinálja?... Na mind1 kivárom, amég a terepszemlével végez.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jún. 13 2013, 18:26

//Lyliana//

Már sokkal éberebb, mint eddig volt, és mielőtt válaszolt kérdésemre, hangosan kordul egyet a hasa. Igen az éhségérzet, lassan kezdek én is az lenni, az a három szem bogyó hatása már nem hat, úgyhogy mihamarabb elhívom, vacsorázni talán ez lesz a legjobb. Biztosan, miközben válaszolt kérdésemre, eszembe jutott az a 24 soros bakancs, amit kinéztem magamnak, de már nem volt lehetőségem megvenni, most abban vagy papucsban lehetnék itt nem ebbe a kopott szégyenletességben.

- Belül cipzár van, így valamivel gyorsabb volt az öltözködés.

Praktikus gondoltam, és nem tudtam megállni, hogy ne időzzek el kicsit, észhez térni.
- Már a kezdetek óta itt vagyok, de én is pihentem pár hónapot. Nekem bevallom, nem volt merszem, és a várostól messze egy elszigetelt helyen a kis világomban töltöttem napjaim. Ha nem kérdez tovább, tovább lépek és nem mondok róla többet.
- Az szörnyű lehetett, de tényleg, olyan hosszasan a sötétségben, most már a fényen vagy bár van egyetlen bökkenő. Jelen pillanatban még nem lehet kijutni. De mindenki rajta van az ügyön - mosolyodtam el bíztatóan.
- Többnyire ismeretlen színű állagú ennivalók vannak, de ízre mind egy kicsit ismerős. Van alapjába véve kenyér, mert elég csak éhségérzetünk bepótolni. Jó magam gyümölcsöt eszek nap, mint nap, semmi mást. Viszont.. - hosszasan belefúrtam tekintetem a derekába, inkább a hasába. Nagyon korog szegény lány gyomra, viszont nincs elég pénzem ahhoz, hogy egy rendes vacsorára meghívjam, hogy legyen. Teszem, azt nem habozok tovább. Csak nem a legdrágább menüt választja. Ugyanis azon az étlapon van ám olyan királyi étek, ami vagy száz aranyat kitesz. Ami azt illeti ez sem baj, mert akkor én választok valami olcsóbbat és akkor könnyedén állom mindkettőnk ennivalóját. Holnap meg feljebb merészkedek, nagyobb zsákmányért. Igen így jó lesz. Pislantottam egyet és szemébe néztem. Az a szempár.. odafigyelj, irányítottam magam helyes ösvényre!
- err.. Mit szólnál egy vacsorához? - kérdeztem rá miközben újra a szemébe néztem és mosolyogtam rá. Kézfejem hasamra tettem - én is szívesen ennék pár falatot, mivel még nem ismersz helyeket, így szívesen elvezetlek oda.. - kicsit habozva és sokkal lassabban mondva - meghívlak egy vacsorára Hime. - mosolyom kissé alább apadt, de tekintetem nem kaptam el arcáról. Vajon ezt most randi felhívásnak veszi, remélem nem.. bár, nem.. hisz még csak most látott először.
Illedelmesen jobb karom megemeltem mégiscsak, ha szeretné belém kapaszkodhat, ha nem úgy sétálunk a két sarokra fekvő étterem bejáratához, ami észak nyugati irányban van és a neve.. Onyx Restaurant. Igen ez az, rámosolyogtam. És ha kérdése van, szívesen válaszolok, udvariasan.

by **Hime** Csüt. Jún. 13 2013, 19:00

//Yuichi//
Hmm ezek szerint ő már valamivel tapasztaltabb nálam és jobban ismeri a terepet. Minden esetre nagyon illedelmesnek tűnik. Azt hiszem, az lesz a legjobb ha egy kis ideig vele maradok, természetesen csak addig, amég nem vagyok a terhére.
Miközben ezen gondolkodtam egy mondat ütötte meg a fülemet:
-Meghívlak egy vacsorára Hime.
Istenem, ezt most jól hallottam...
-Ehh... Nagyon szépen köszönöm, de nem leszek ezzel túlságosan a terhedre? Gondolom nem a legolcsóbb itt az élelem, és gondolom nem volt könnyü aranyat szerezni...
Még ezeket a szavakat kimondtam láttam, h valamin nagyon gondolkodik. Vajon mi járhat most a fejébe? Tekintetemmel tengerkék szemét fürkészem, anyám milyen szép, kár hogy én egy hozzá hasonló pasival se futottam össze a való világban...
Mondjuk még azt se tudom, hogy mennyi idős..
-És mennyi idős vagy amúgy? Ha nem vagyok tiszteletlen Yui?
Nem tudom, hogy meghallotta-e kérdésemet, mert nagyon el volt gondolkodva, de hirtelen egyik pillanatról a másikra feljebb emelte jobb karját és várt.
-Milyen lovagias fiú vagy Yui.-Mondtam mosolyogva, és belekaroltam felém tartott kezébe.
-Merre fele indulunk? Mert én még csak a főtéren jártam eddig, semmi mást nem ismerek ezen a helyen kívül... :S
Szontyolodtam el kissé, bár remélem nem vette észre.
-Mit is mondtál még mindig be vagyunk ide zárva? Így is jó, úgyis azt fogadtam meg magamnak, hogy nem adom fel, és hagyom magam megölni.- Néztem mereven előre.
Majd félredöntött fejjel kissé Yui-ra pillantottam, valyon hogy reagál kissé harcias természetemen. Remélem nem ijed meg tőlem. Élvezem a vele való beszélgetést, remélem lehetünk barátok ittbent.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jún. 13 2013, 20:03

//Lyliana//

Meglepődtem Hime szerénységén. Általában a lányok kapnának azonnal a lehetőségen, hogy megfosszanak. De ő másképp érzett, gondolt ezzel kapcsolatosan.
- Nem lenne megterhelő, és még örülnék is társaságodnak. Itt ezen a világon szinte a legtöbb élelem ingyen van és elérhető, viszont, ha valami finomabbat szeretnénk enni, azért fizetni kell, de ne aggódj nem sokat. Később mesélek arról, hogyan szerzek aranyat - mosolyogtam rá - és persze, most korgó hasad a legfontosabb. - mosolyom nem változott, nem szúrós kifejezésnek szántam, csak őszintén.
Kérdése meglepett gondolkodásom és gyors tervezésem közepette, de természetesen válaszoltam is. Ahogyan kérdezett még inkább, aranyos.
- Huszonöt éves vagyok, Hime - vajon utána tegyem, hogy kisasszony, vagy hölgyem. Illendőség adná de nem tudom mennyire venné jó néven, úgyhogy marad a közvetlenebb megszólítás. - Nem, nem vagy az, én viszont az leszek, szabad kérdezni, hölgyem, hogy hány éves? Akarom mondani Hime - kell ilyesmiken gondolkodnom, ki is csúszott számon.
Készen álltunk indulásra, fogadta nyújtott kezem és egymásba karolva útnak indultunk, rövid párperces utunkra. Bókját agyamban rejtettem el, lentebb még nem mertem, hisz bármennyire szívéjes, nem ismerem még ahhoz eléggé.
- Itt van nem messze az étterem ahová tartunk két utcával lejjebb a főtértől, közben ha akad nevezetesség, vagy akár szállás, esetleg látnivaló, arról szólok, és most hogy így belegondolok egy, van is útközben. - ha jól hallottam korgott egy újabbat Hime hasa. Talán lehet, jobban odakellene lépni, de amíg nem tartja ő kényelmetlennek, addig tartom a tempót. Rámosolyogtam és egyik célját már elárulta, talán a legfontosabbat mind közül.
- Sajnos igen, míg végig nem visszük az összes kazamatát a bossokkal, mármint meg nem öljük őket, addig ide vagyunk bezárva. Nem akarlak hitegetni, én még egyetlen bosst sem láttam, és pontosan azt sem tudom, hogy a frontharcosok hol tarthatnak. De később vacsora közben, ha van kézikönyved, vagy az enyémben megnézhetjük. Frissülnie kellett valamikor mostanában. - mosolyom nem lankadt, de az ő tekintete máshol járt. Vajon fél, vagy rosszul esik neki a bezártság érzet? Nem volna oktalan feltételezés, én félek a haláltól, ezért nem hagyom el magam. - Én is így érzek, nem fogom feladni, fejlődök, és harcolok, hogy egy nap itt mindenki kiszabaduljon. Bárki is fogja megölni az utolsó szörnyet, mindenki másért fogja tenni. És ez feltölt. - közben hadarásom is elhallgatott, reménykedtem csak, hogy nem zavarja gyors beszédem és sok beszédem. Általában hallgatag vagyok, kivéve, ha megmozgatják elmém. És most mosolyom szüntelen, hogy is lehetne lehervasztani? Még azt fogja hinni, hogy másmilyen arcot nem is tudok vágni. Ha jó, ha rossz történik velem. De itt élesen balra is kanyarodtunk, már látom is a helyet.
- Ez a Sweet Dreams cukrászda. Ide a betérést a vacsora után ajánlanám. - tettem rá bal kezem a kézfejére egy pillanat erejéig. Közvetlenségem, vajon zavarja. Mégiscsak ez egy gyilkos játék. Tartok tőle, hogy el fogom kergetni jellememmel. Ahogy elhaladtunk előtte, tekintetét kerestem és enyhébb mosollyal kérdeztem.
- Megfelel-e számodra az Onyx Restaurant? Vagy inkább süteményt ennél, itt ezen a helyen? - szemöldököm kérdő állásban. Biztos mókás lehet számára. De a lila szempár, sokkalta több érzésről árulkodott. Vajon mire gondolhat ő.

by **Hime** Csüt. Jún. 13 2013, 20:49

//Yuichi//
Hmmm meglep mennyire közvetlen és mosolygós tud maradni még akkor is, ha ő is nagyon jól tudja elég egy rossz mozdulat, és akár meg is halhat.De tetszik ez a mosoly.
- Te sem vagy tiszteletlen, 22 éves vagyok, bár mindenki idősebbnek néz sajnos... Viszont én tényleg az voltam... Meg se kérdeztem, hogy szólíthatlak-e Yui-nak :$
Észrevettem, hogy egy pillanatra meglepődött azon, hogy megkérdeztem "Nem leszek-e a terhére." valószínűleg sokat csalódhatott már másokban.
Mikor megláttam a cukrászdát összefutott a nyál a számban.Eszembe jutottak azok a finom sütik, melyeket édesanyám készített nagy gondosággal otthon. Mennyire hiányoznak. Vajon ehetek-e még olyat. Hirtelen egy könnycsepp gördült le az arcomon, melyet egy szemdörgöléssel próbáltam palástolni. Nem, nem szabad gyengének lenni.
-Milyen aranyos cukrászda.Bevallom, nagyon édesszájú vagyok, de most inkább valami laktatóbb ételre vágyom.
Körbenézve észrevettem, hogy mennyire tiszta itt minden a kinti világhoz képest. Sehol egy szemét, sehol egy folt az utcán.
Idő közben úgy szaladt, mintha kergetnék, és hatot ütött az óra.
-Azt meg szabad kérdeznem, hogy a kezdő felszerelést medig tudom használni, illetve hogy hányas szinten, és körülbelül mennyi aranyból tudok újat venni, vagy potikat, vagy plusz felszerelést?-Hadartam egy levegővel, csak hogy észre ne vegye pillanatnyi elszomorodásomat.Próbáltam rámosolyogni, de hát észleltem, h pasi, és a neméppen zárt ruhám nagyon vonzza a férfiak tekintetét. Főleg az elején lévő fordított kereszt alakú enyhe kivágás.
Milyen kényelmes tempót vett fel. De nem bánom, elég időm lesz még arra, hogy gyorsabb tempóra váltsak, az első napomat még kiélvezem és lazítok. Hamarosan úgyis belelendülök, és csak ritkán fogok megpihenni.
-Frontharcosok? Ők azok akik mindenki előtt járnak? Mennyien lehetnek?-Kérdeztem csak úgy magamnak mondva szinte suttogva.-Asszem csatlakozni fogok majd hozzájuk, annak ellenére hogy eddig főleg szólójátékos voltam.De vajon mi fog majd ott várni rám.Még azt sem tudom, hogy hogy fogjak neki a fejlődésnek... Erre azon agyalok hogy frontharcos leszek... Hime de buta vagy...

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Jún. 13 2013, 21:54

Mintha egy újabb pír jelent volna meg az arcán és jól láttam igaz, az biztosan pír volt, szembogarával továbbra is kontaktust tartottam, ha akartam volna se tudtam volna levenni tekintetem. Valóságban most lenne előttünk egy oszlop, aminek pont neki megyek, egy kissé magam elé néztem és semmi. Jobb szeretem ezt a helyet, semmi sem olyan kiszámítható. Itt önmagam lehetek teljesen és nem nevetnek ki azért, ha tiszteletet adok másoknak. Most Hime kisasszony társaságát élvezhetem, bár így maradna.
- Szólíthatsz persze Hime. Szerintem nem nézel ki többnek tizenkilencnél. Tekintetemmel homlokára néztem, vissza szemére, orrára, ajkára, állára, vállára és kezeire, majd vissza. - Határozottan tudom állítani, hogy tévedtek azok az emberek - mosolyogtam rá. Épp ekkor haladtunk el a cukrászda mellett, ránéztem a cégtáblára, és kicsit örültem is neki, hogy nem most térünk be ide. Úgy látszik ő is jó nevelést kapott szüleitől, hogy előbb ennivaló és utána jöhet a sütemény.
- Egyetértek, határozottan. Ha meg nem tetszik az étteremben lévő enni való, visszanézhetünk ide, hisz itt másképp működik az evés, mint odakint. - hadartam és válaszoltam mosolyogva. Valahogy ez nem ment most örömön kívül nem éreztem sem kételyt semmi más negatív érzelmet. Niji most biztosan kiakadna a kezemben és ragyogó világos színnel jelenne meg a pára.
- Bátran bármit, amire kíváncsi vagy. - lengettem meg kicsit könyököm, ezzel jelezve, hogy partner vagyok és figyelek rá - szóval, felszerelés 10. szinten lehet egy nagyobb váltás, ami most rajtad van az tier 1-es felszerelésnek hívják. A tier 2-est csak 10. szinttől lehet. Többnyire itt a városban vannak a felszereléssel és potikkal foglalkozó boltok. Oda is betérhetünk, nem vagyok járatos az áraikban. Ugyanis.. - itt egy pillanatra elhallgattam és elszomorodtam, majd közelebb hajoltam hozzá és suttogva mondtam - nem mertem bemenni. - tekintetem komoly volt, és mosolyom is eltűnt kicsit. Most tekintetem a szeméről kicsit lejjebb eresztettem és a közelségből adódóan rögtön vissza is kaptam a kereszt alakúkivágásról, arcomra pír teljes arzenálja íródott ki. Nem akartam, testi adottságait felmérni, akaratlan mozdulatom után visszatért mosolyom, de átváltott valami olyasmibe, hogy tartok itt kapni fogok. Visszaálltam eredeti testhelyzetembe, és zavarom próbáltam palástolni, sikertelenül.
- Szóval igen felszerelés vannak külön fegyver és páncél boltok.. benézhetnék párba, míg mielőtt lemegy a nap. Ha volna kedved. Erről jut eszembe, akkor szállásod sincs még ugye? - ha eddig nem kaptam pofont most biztosan fogok. Egyértelmű célzás az ilyen az odakinti világban. Mosolyogtam rá, miközben kétes gondolataim támadtak saját magammal szemben. A kedvességem lehet ezúttal nem fogja látni, hanem a józan ész dönt, és itt hagy. A gondolatra folyamatosan áttért, mosolyom valami, lehangoló kudarcra. Ha ezek után is még kíváncsi és szemkontaktusunk megmarad, a következő forduló után válaszolok kérdésére.

by **Hime** Csüt. Jún. 13 2013, 22:40

//Yuichi//
Na ilyenkor mi van... Le se tudja venni rólam a szemét. Hála isten azt a kis könnycseppet sikerült jól palástolnom, és nem vette észre. Ez egy kissé könnyített a lelkemen. Ámbár kissé furcsán viselkedik, tény én se a legszolidabb ruhámat vettem fel, de hát ki gondolta volna ezt a váltást, de ez van.
-Rég mondták már nekem, hogy 19 évesnek nézek ki. Köszönöm a bókot.- mondtam mosolyogva, és kissé elpirultam.-Kíváncsi vagyok az itteni ételekre, már alig várom, bár az áraktól még mindig tartok kissé...
-Szóval 10-es szint felett tudok majd új felszerelést venni. Ezt jó lesz megjegyeznem, persze hisz minden mmo-ban hasonlóan van, gondolhattam volna.
Láttam az arcán a meglepődöttséget, mikor eljutott a tekintete a ruhám kivágására, de hát istenem, a lázadáshoz ilyen dolgok kellenek.
-Ehhmmm... Sorry a ruháért, nem sejtettem, hogy itt benn is ezt fogom viselni... Tudod a kinti világban elég lázadó természet vagyok, és ez a kedvenc ruhám.
-De hogy érted azt, hogy még nem voltál Potionos boltba, ahogy sejtem magasabb szinten lehetsz nálam, mivel eléggé tapasztaltnak tűnsz, és eléggé jól kiismered magad itt.
-Szállás...-Na most legyünk okosak... Ha a józan észre és a kinti önmagamra hallgatok, akkor valszeg most egy jól irányzott rúgás vagy egy pofon következne... De várjunk csak...Hirtelen mintha a kedve egy kicsit megváltozott volna. Nem, ő nem akarhat rosszat, azt érezném, kint mindig megéreztem ha valami rossz irányba vette a fordulatot, vagy valaki rossz szándékkal közeledett felém.De most semmi ilyet nem érzek, bár ki tudja. ÁÁ de kizárt. Aki ilyen kedves az csak nem olyan.
-Nincs még szállásom, de mivel nem ismerem az árakat, ezért nem is tudom lenne-e elég aranyam ahhoz, hogy valahol kivegyek egy szobát, így lehet hogy marad a szabad ég alatt való alvás.Napközben se volt semmi bajom belőle.
Talán sikerült egy kicsit megnyugtatnom, hisz láttam rajta, kissé megszeppent, mikor feltette utolsó kérdését. Mosolyogva néztem rá, ám ekkor ismét megkordult a gyomrom..
-Mi lenne ha előbb az étkezésnek szentelnénk a figyelmet, és utánna esetleg megmutatnád a boltokat, meg amit itt jó ha ismerek?- Mosolyogtam a kedves idegenvezetőmre Smile

by **Hayashi Yuichi** Pént. Jún. 14 2013, 07:31

//Lyliana//

Mosolyom egy csapásra visszatért, ő is elég közvetlen, nem gubódzik be egy bólintással nyugtáztam komolyan gondoltam, hogy nem idősebbnek néz ki, mint kora, és tempónkon sem változtattunk, fordultuk is le a második sarkon.
- Két dolog miatt nem kell tartanod tőle, egyik ami legdrágábbat ettem eddig az tíz aranyba került és ínyenc specialitásnak számított. Másik pedig, vendégem vagy ebből nem engedek - lélegzetem nem fejeztem be, és mosolyogva folytattam. - Ami pedig az arany szerzést illeti mobokat szoktam ölni kint az erdőben és a mezőségen. Napi pár arany mindig összegyűlik, így a napi szállásom, ami három arany és ennivalóm tudom fizetni. Bár ide még hozzá tartozik, ingyen eszek. Régi lakhelyemen van egy tucat, piros bogyótermő bozót, sajnos a nevével nem vagyok tisztában, hisz itt minden különbözik egy kicsit a való világtól. Olyan mintha paradicsomot ennék szilva alakjában és körte ízzel. Most nincs nálam egy darab se, reggel fog teremni. - hadartam el stílusomban, így is talán hosszabbra nyúlt mondókám, mint terveztem, és többet is árultam el, mint elsőnek gondoltam. Lehet ő lesz az akinek megmutatom a helyet, révedtem el gondolataimban. Lehet. Ha jól láttam kielégítette a választ, arca mosolya erről tanúskodott. Eddig nem is figyeltem, hogy a rúzs, hogy kiemeli ajkait, különleges szeméhez arcában ad egy újabb vonzó pontot. Majd újabban bólintottam.
- Így van.
Így már biztos, hogy észrevette, bal kezemmel meglóbáltam hajam lófarkát, szokás hatalma és könnyed segéd ezköz, ha legszívesebben elbújnék szégyenemben. Valamint még mindig szokatlan, csak utóbbi másfél évben nő, így naponta többször is beléakadok.
- Jarr.. semmi baj, igazán vonzóvá tesz.. akarom mondani, csinos vagy. - mosolyom egy pillanatra megakad, lázadó természet, jó magam is ezt a stílusirányzatot kedvelem, bár bennem elég sok minden elveszett. - rajtam, ami most, van nem a kedvenc ruhám, és amikor beléptem saoba akkor meg épp egy világoskék öltöny volt rajtam, mondhatni munkásruha. - kedvenc ruhája, játszadoztam a gondolattal ezt jó lesz megjegyezni. Bár hasonlókat még magamnak se találtam itt. Közben folytatta és nem hagyott időt szerencsére fantáziám boncolgatására.
- Igen tényleg magasabb szinten vagyok már, nem túl rég léptem meg a harmadik szintet. De nem mertem bemenni egy boltba sem, attól tartottam kinevetnek, ha beállítok pár arannyal. Így még csak egy fegyver bolt előtt tébláboltam eddig többször is. Kardforgató vagyok és ugye nekem a kardom az elsődleges, hogy azt fejlesszem. Hime, szabad kérdeznem, te milyen kasztot választottál azon a bizonyos napon? - lehet nem hallotta meg kérdésem. A szállás szó után hosszasan csak töprengett. Tényleg most kapok pofont tolakodásért. Pedig szó sincs róla, hogy ágyba vinném, csak alvó helyet biztosítanék neki. Esetemnek, esetem.. és agyam most állsz le! Tűnődve tekintettem rá miután kikapcsoltam gondolkozásom.
- Korábban említettem, de eléggé elharaptam a szó végét gyors beszélőkémmel. Mindössze napi három arany egy szolidabb háló. Nem persze és abból sincs baj, hisz nincs fájdalom érzet itt, tehát nem tudod elaludni a hátad kényelmetlen helyeken - hadarásom szinte már szokványos, mintha a nyelvem mindig sietne valahova, pedig, a narancsos napfény, és alig múlt még hat óra, mind ez a sietség ellen van. Közben mosolyom is visszatért, ahogyan az ő gyomorkorgása is. Szerencsére már látszik az étterem, bal kezemmel mutattam az irányba.
- Rendben utána megmutatok minden mást és nézd ott is van - mutatok az utca jobb oldalára, egy régi stílusú ovális alakú épület, pár kinti asztallal és székkel valamint belül egy tágas helyiséggel, amit teletömtek virágokkal, hogy ellensúlyozzák a falakba beépített onyx anyagnak nevezett fekete színű köveket. Frontharcosok, róluk azt hiszem, akkor mesélek, ha már jóllakott. Ajtó előtt megálltunk, így összekarolva mégsem tudunk bemenni, elvettem karom kinyitottam az ajtót, és jobb kezem udvariasságból tenyérrel felfelé elhelyeztem, ha nem bánja a kontaktust, akkor még kézfejével támaszt is találhat benne.
- Fáradj beljebb - mondtam kividulva. Ha nem fogadta a nyújtott kezet és inkább engem tuszkolt előre természetesen nem bántam és előre mentem, hisz a járást ismerem. Ha elfogadta, a belső látvány előbb őt nyűgözhette le. A fekete barna és piros színárnyalatai játszottak bent, sok-sok zölddel borítva, tényleg nem sajnálták a növényeket. Egyik üres asztalhoz odasiettem és székét kicsit kifordítva, kihúzva vártam foglaljon helyet. Amint helyet foglalt ezen a széken vagy bármely más széken, leültem vele szembe és a pincér jött is hamar, megkaptuk az étlapot. Jó magam ki is néztem egy rostélyost, azzal a fura elnevezésű körettel. Még mindig nem ment, hogy kell kimondani ezeket a szavakat. Japán anyanyelvem ezúttal is cserbenhagyott. De még mielőtt kikértem volna megvártam ő mit választ.

by **Hime** Pént. Jún. 14 2013, 17:29

//Yuichi//

Hmm 10 arany és ínyenc kaja, és csak 3 arany a szállás. nem is sok érte. De mindenképp spórolnom kell, nehogy kifogyjak a kis tartalékomból, és persze nem ártana szétnézni, hogy a potionokat mennyiért árulják.
-Paradicsom...Fújjj- törtem ki hirtelen meghallva egy bogyó leírását.-Világéletemben utáltam a paradicsomot, még az illatától is rosszul vagyok.
-De a 3 arany tényleg nem hangzik rossznak egy szobáért.
Időközben tovább indultunk, és lefordultunk egy másik utcába. Ezt is ugyanolyan tisztának véltem, mint az előzőt.
-Hogy hogy minden utca ennyire tiszta? Pedig egy szemetesedényt se láttam eddig.- Kérdeztem fejem kicsit oldalra döntve.
Közben észrevettem, hogy szép hosszú hajával babrál, milyen furcsa, én is mindig ezt csináltam.
Időközben egy furcsa hangulatot idéző hely elé értünk.
Yui észrevette, hogy nem fogunk egymás mellett elférni befele,így karját elvéve kezét nyújtotta, hogy bevezethessen az étterembe.
-Milyen gyönyörű hely!-ámultam el mikor beléptünk, minden fekete, vörös és zöld színekben pompázott. A kedvenc színeim.
-Nem hiszem el hogy egy ennyire pazar hely olcsó lehetne.-néztem rá kicsit megszeppenve, de ő csak egy üres asztalhoz vezetett, és még a széket is kihúzta nekem, hogy kényelmesen le tudjak ülni.
-Újfent meg kell jegyeznem Yui, hogy te igazán úriember vagy.
Közben a pincér is megérkezett, de én eléggé tanácstalan voltam, hogy mit válasszak.
-Yui te mit tudnál javasolni, esetleg meg tudnád mondani, hogy mik a legolcsóbb ételek?Nem szeretnélek anyagi csődbe vinni.-Mondtam kissé félénken nézve a fiúra.
Vajon mi lehet az, ami miatt megszólított, és mi késztette arra hogy egy vadidegen lányt meghívjon vacsorára, gondolkodtam magamban. Miközben a válaszra vártam körbenéztem az étteremben. Most már értem, hogy honnan kapta a nevét.Onyx ez egy kicsit mosolyt csalt az arcomra, mivel egy másik mmo játékom egyik boss-át láttam magam előtt. Egy gyönyörű fekete- vörös sárkányt a maga színpompás métóságában.
Valahogy mintha az étterem is ilyen színpompát és méltóságot sugallna ezekkel a színekkel.
-Ilyen gyönyörű éttermet még soha nem láttam.-tűnődök félhangosan.-Pedig nem egybe voltam már.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Jún. 14 2013, 18:09

//Lyliana//

Kuncogtam hangosan, ami nevetésbe csapott át. Paradicsomot én magam sem szeretem, de ahogyan átélte azt a borzalmast ízt, nem tudtam más tenni, csak nevetni. Moderáltam magam, amint témát is váltott. Nem szóltam, hogy a paradicsomból a gyümölcsnek a színe hasonlít csak, onnantól minden más. Még mindig karomba kapaszkodott és ahogy sétáltunk rákérdezett egy ilyen furcsa jelenségre. Igaza van eddig észre sem vettem én sem láttam sehol szemetet még az erdőben, sem hisz az odakinti világ így működik, ha a kukába nem fér a városszélére biztosan. Még sajnos Tsuruga is rendelkezik ilyen lakosokkal.
- Van egy elméletem rá, mástól hallottam, itt minden szemét, vagy elhasznált tárgy pixeleire bomlik. Az első öltönyöm alatt lévő pólóm így járt. Elszakadt egy kirándulásom alkalmával és rajtam pixeleire omlott. Sajnálom azt a pólót, jó volt viselni. Örülök, hogy felhívtad figyelmem a hely szépségére. Sokáig én itt vakon közlekedtem. - mondtam kissé komolyabban.
Fogadta kezem, így azon a két lépcsőfokon, amin fel kellett menni egyikünk sem bucskázott át. féltem nekem sikerülni fog, de elkerült szerencsére ez. Ahogy belépett míg rácsodálkozott a hely szépségére kihasználtam alkalmat és elébe kerültem a felkínált ülőhellyel.
- Köszönöm, Hime - mosolyogtam vissza rá - sok könyvet olvastam, régebbi kultúrákból és számomra ez a stílus nyerte el a tetszésem, hogy kifejezzem magam. Itt is volnánk, már csak akkor az enni való hiányzik. - szemét most kevesebbet láttam, elvolt foglalva a hely szépségével. Másodjára vagyok itt szóval nekem is még sok-sok újdonságot rejt és az emeleti teraszos részen még nem is voltam, vajon mi lehet ott. Ezt a színkavalkádot szeretem, igazán itt egy kicsit olyan, mint a sárkány barlangjában. Vaalmi mediterrán sárkány. Hogy mit is tudnék neki ajánlani. Nem igazán tudom mit szeret, vegetáriánus lehet, szereti a húsokat, a leveseket, a köreteket, vagy minde egyben egy ramen erejéig?
- Van itt minden, mi szem, szájnak ingere.. értem ez alatt, saláták, sűlt, párolt húsok, körettel, ez lehet rizs, szójaszósszal vagy a nyugat hozományai. Akkor levesek, sokasága, de abból is inkább édes levesek, vagy még láttam rament is az étlapon. Aranyos vagy Hime, ne viszel anyagi csődbe. Este vagy holnap napközben megmutatom, hogyan szerezzük vissza gyorsan az aranyat, amit most megeszünk.
Körbe néztem és szomorúan tapasztaltam, hogy Hime mosolyán kívül senki nem tartózkodik a helyiségben csak a pultos és a pincér, aki ránk vár mit válasszunk. Értünk felélesztették a csillár tüzét is, amit smaragd és ibolyaszínű kristályokkal rakodtak ki ezzel ránk és a helyre is gyönyörű tört fényt szórt a kicsivel mögöttem lévő szerkezet. Szemben Himével.
- Valóban? - kérdeztem vissza feleslegesen hisz én is tudtam erre a választ se odakint se idebent nem láttam még hasonlót. Emlékszem arra a napra mikor először jártam id bár az kevésbé volt ilyen jó emlék, de a hely kisugárzása és hangulata, bármikor visszavonzana. Hosszas elgondolkodásom után átnyújtottam Himének az étlapot, amit a pincér adott ki nekem. - Szerintem is - mosolyogtam rá, tekintetét keresve. Több-kevesebb sikerrel. Nem sietek igazán, így megvárom, míg észreveszi a felé nyújtott étlapot. Tudom, amit belőle felsoroltam elég kevés, de ezeket jegyeztem még csak meg. Remélem talál számára valami finomat és laktatót. Ami engem illett.. korgott egy hatalmasat a gyomrom.. igen pont erre gondoltam, nem tudtam megállni nevettem egy nagyot.

by **Hime** Pént. Jún. 14 2013, 19:01

//Yuichi//

-Áhh értem, akkor ezért ennyire tiszta itt minden.-Mondtam.
Hmm ennyi mindent lehet itt enni, nem is gondolná az ember.
-Azt hisszem én egy rament kérek. Mindig is imádtam a rament. Remélem vissza tudja idézni édesanyám főztjét.-itt egy kicsit elkomorodtam, de ahogy meghallottam Yui gyomrának korgását kissé elnevettem magam.
-Bo...bocsánat, nem akartalak kinevetni.-Mondtam kissé elszégyelve magam.
-Nekem egy ramen lesz.-Fordultam a pincér felé.
-El is felejtettem az előbb válaszolni egy kérdésedre Yui. Lovag vagyok. A való világban úgy gondoltam, hogy az álarc, amit másoknak néha mutatok a pajzsom, és az éles nyelvem a kardom. De amióta itt magamhoz tértem, valami mintha kissé megváltozott volna bennem.-Mondtam.-Na de szerintem együnk, mert mindketten éhesek vagyunk.-Mosolyogtam beszélgetőpartneremre.
Mikor megérkezett a pincér tányérainkkal ínycsiklandó illatokat éreztem.
-Ittadakimasu.-Mondtam mosolyogva, majd kezembe vettem az evőpálcáimat.
-De szépen van díszítve ez a pálca.-Pislogtam a kezemben lévő kézzel festett pálcára.
Az étel valóban fenséges volt, és minden falattal, olyan melegség öntötte el a lelkemet, mint mikor édesanyám főztjét ettem otthon.
Yui étke is nagyon finomnak tűnt, és ahogy én se úgy ő se szólalt meg miközben ettünk. Talán ő is hasonló nevelésben részesült, mint én. Evés közben beszélni illetlenség. Hallottam fejemben édesapám szavait. Mennyit mondogatta régebben, mikor közös étkezéseink alatt meséltem el a napi élményeimet.
Láttam Yui is nagyon el van gondolkodva.Vajon mi jár a fejében.Néha élvezném a gondolatolvasás képességét, de sajna az lehetetlen.
-Nagyon köszönöm ezt a finom vacsorát.-néztem mosolyogva Yui-ra.
-Asszem, ha megmutatod a legolcsóbb szállót, akkor kiveszek és szobát éjszakára. És nagyon köszönöm, hogy segítesz nekem aranyat farmolni.- Pislogtam azzal a szokásos "nagy bociszemes", aranyos nézésemmel.
Hányszor megkaptam, hogy így is csak én tudok nézni.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Jún. 14 2013, 19:53

//Lyliana//

Hime láthatóan nem szólt meg a nevetésemért, de gyomrom korgásra ő is nevetett. Régóta igyekeztem visszatartani, eddig sikeresen. Milyen aranyos, ő is tisztelettudó és mintha bántaná ez, hogy kinevetett. Szégyenlős lenne? A lázadó lelkének neki is van egy érzékenyebb és jól nevelt oldala. Felettébb érdekes, örülök, hogy megélhettem ezt a pillanatot, tényleg jól éri magát? Mosolyogtam rá, miután kinevettük magunk.
- Semmi gond Hime. Én is kinevettelek, előbb amikor kicsit tátott szájjal nézted a helyiséget - sütöttem le szemem - egy rövid ideig láttam nagyon tetszik a hely - szűkítetem kicsit a szememen és néztem bele övébe.
A pincér már csak az én rendelésemre várt, tehát ő rament eszik. Ennék egyet én is, de az lehet sok lenne. Nem tudom mi történik ha itt túleszem magam. - Kérnék egy ilyet, mutattam az étlap egy sorára. Általában így választok ételt, nem láttam, hogy felfigyelt-e szokatlan rendelési módomra. Pár percen belül hozták is az ennivalót és a számlát közben elmondta, hogy ő lovag, és valamiért álarcot kell mutatnia mások felé, és éles nyelve, talán kritikus hangnemben szokott beszélni.. találgattam. Viszont itt ébredése óta megváltozott. Szerintem nem arra az ébresztésre gondolt, amit én tettem, hanem, úgy az egész SAO-ra jellemző elsőnek Kayaba hegyi beszéde, hogy reményei szerinte csak pár ember éli túl és viszi végig a játékot. Na persze, ahhoz lesz szavam. Mosolya megnyugtatta kétes és sötét gondolataim, nem válaszoltam, csak visszamosolyogtam és a pincérnek való fizetés után hozzáfogtam az étkezéshez. Lássuk csak 8 aranyat adtam neki, ebből 3 arany borravaló neki. Yokatta. Mióta vagyok én ilyen anyagias? Tűnődöm el két falat között. Szokatlan csend honolt közöttünk, de nem bántam, mindketten éhesek voltunk, először is nyerje vissza az erejét Hime aztán kérdezhetek, mosolyogtam rá és néztem szemébe. Ő viszont elvolt foglalva ramenjével és az evőpálcikák mintájával. Ránéztem én is a festett pálcikára, bonyolult mintázat, de mégis harmonikusan hatott. Észreveszi az apróságokat, ilyen képesség mellett miért kell álarc mögé bújnia. Lovag. De utolsó falatjaimmal lemaradtam, ő már be is fejezte.
- Szíves örömest, és köszönöm, hogy csatlakoztál hozzám vacsorára. - viszonoztam mosolyát. Kis időt hagyva válaszoltam is - persze megmutatom, azt a fogadót ajánlom, ahol én magam is megszállok, egyszerűen berendezett szobák, és olcsónak számít. A legközelebbi ez után két városrésszel odébb van a szegénynegyedben. Van még itt egy aközelben az viszont, drágának mondanám. Igaz ott medencétől kezdve minden van. Ebben csak szobák és különválasztott tisztálkodó helyiségek. Fürdőszobának nem nevezném, máshogy néznek ki, mint a valóságban. Akár még most este is vagy reggel következtével mehetünk is szörnyeket gyepálni, arany szerzés céljából. - hadartam el, hosszas mondataim mosolyogva. Pislogása, nagyobb hatást ért el mint gondoltam remélem, nem megy el és egy kis félelem azért megbújt mögötte, hogy nem látom többet, de inkább kivárom végét.
Biccentettem a pultosnak és a pincérnek. Majd felálltam székemből és odasiettem hozzá, újból kezem nyújtottam felé, ha fogadta, kikísértem teljesen az ajtóig, majd ajtón túl újfent nyújtottam karom, hogy ha szeretne belém karolhat. Ezután az általa választott szállás felé indultunk el. Út közben kitértem a frontharcosokra.
- Igen a frontharcosok járnak előttünk sok szinttel, bár még közel sem sem járnak a kijutáshoz. Első tíz szinten belül vannak ők is valahol - elővettem a kiskönyvem, és igen frissült, mutattam Himének alsó ajkam egy pillanatra megragadt fogam hegyén. Majd folytattam - hetedik kazamata vezér is legyőzve. Nemes cselekedet, hogy szeretnél csatlakozni hozzájuk. Én is szeretnék. Ahogy sikerül sokat fejlődni. Szintjüket sajnos nem tudom, sajátom, úgy hiszem elárultam már, ha mégsem, rövid emlékezetem akadályoz meg benne, harmadik szinten vagyok. Még sok van hátra. Egyszer még hátra pillantottam az Onyx Étteremre, innentől kedvenc helyem vagy.
- Ne haragudj Hime, előbb a vacsora előtt megemlítetted, hogy maszkod a pajzsod és nyelved a kardod, de mégis más, mint tervezted. Mire gondoltál, akkor? - kérdő tekintetem talán muris is lehetett számára mosollyal próbáltam kárpótolni.

by **Hime** Pént. Jún. 14 2013, 20:56

//Yuichi//
-Ennyivel előrébb járnak a forntharcosok. Milyen bátor emberek.-Mondtam elgondolkodva. Fogadtam Yui felém nyújtott kezét, és miközben kifele lépkedtünk az enyhe levegőjű estébe megfogadtam, hogy sokszor jövök még erre a helyre.
-Igen, az a szálló megfelel, ahol te is megszálltál, mivel ha jól rémlik említetted, hogy eléggé olcsó hely.
-Szerintem az aranyszerzést halasszuk reggelre, alapból úgy terveztem, hogy az első egy-két napot még azzal törtöm, hogy kiismerem magamat, képességemet, és azt hogy mire vagyok képes. Utánna belevetem magam a rendes harcba.
Időközben Yui kissé elgondolkodott, majd arról kérdezett, hogy is értettem a karddal és pajzzsal kapcsolatos hasonlatomat.
-Tudod, én 18 éves koromig eléggé illemtudó, éltanuló lány voltam, ám a szüleim így is elég nagy szigorral neveltek.Ekkor vettem a fejembe hogy felveszek egy új stílust, ez lett a Goth-Punk stílus. Kicsit dark, kicsit lázadó.
Viszont muszály volt néha eljátszanom a jókislányt is, és a baráti társaságban muszály volt eljátszanom azt hogy minden rendben van és hogy boldog vagyok, még akkor is, amikor belül össze voltam törve. Ezért mondtam, hogy a pajzsom a maszkom. Az éles nyelvemet és a kardot pedig arra értettem, hogy ha valaki megpróbált megbántani valamivel, akkor én se voltam szívbajos, és néha már eléggé bunkó stílusban reagáltam vissza. De amikor meghallottam Kayaba bejelentését valami mintha összetört volna bennem. Eldöntöttem, hogy nem fogom kimutatni, hogy lelkileg gyenge nő lennék, és mosolyommal hódítom meg a világot.
-De mit is mondtál? Már a hetedik emeletnél tartanak?-kérdeztem.
Eközben magamban azon gondolkoztam vajon itt mennyire mások a harcok mint a megszokott mmo-imban, és itt mennyire mások az insták, mint ahogy én megszoktam őket.
Közben utunk megint a Cukrászda fele terelődött.
Biztos gondolatolvasó, és észre vette, hogy valami finom sütit szívesen elnassolnék egy nagy pohár csokiturmix mellett.

by **Hayashi Yuichi** Pént. Jún. 14 2013, 21:35

//Lyliana//

Szótlanul hagytam, a frontharcosok képét, ebben sajnos nem tudok semmi támpontot mondani, egyetlen frontharcossal sem találkoztam még. De mindenesetre igaza van tényleg bátor emberek. Én az első vaddisznómnál szinte azt se tudtam, hogyan támadjam meg ők meg rettentőbb szörnyekkel vívnak meg szintről szintre. Még itt van a mozdulat a képzeletemben újfent megengedte, hogy előre engedjem, ahogy az illem tartja. Legalábbis nekem ezt tanították. De már itt van mellettem és beleegyezett a szállóba, ahol én magam is bérelek szobát.
- Rendben akkor induljunk vissza amerről az előbb jöttünk, de csak egy jobbfordulás lesz utána végig egyenesen a tiszta utcán. Feltekintek az égre, hamarosan szürkül. Vajon rákérdezzek a képességére. Azt hiszem még nem, holnap, ha együtt megyünk ki szörnyet ölni rákérdezek. - Reggel visszatérünk a szörnyekre, de most még előtte.. - mosolyogtam, és néztem arcába. Örültem. De rá kellett kérdezzek.
Míg elmondta, mi történt így megértettem végre miért ez a kedvenc öltözéke, és miért képes mindemellett megviselni egy férfit, aki kedves vele. Beszéde alatt rengeteg érzelem tükröződött arcáról és szeméből. Viszont elhatározása tetszett, de annak körülményei, Kayaba.. forrt fel kissé vérem egy pillanatra, ezt talán meg is érezhette hisz karom egy pillanatra megfeszült. - Mosolyoddal egy embert már meghódítottál, akarom mondani, előtted áll tényleg a világ. - hebegve javítottam ki a mondat elejét, sietve folytattam - Igen a hete..te..dik.. vagy nem is már a nyolcadik emeleten vannak. Szerintem a boss termét kereshetik. - mondtam visszanyerve mosolyom. Amit elmondott magáról, tényleg megnyílt, ujjongtam legbelül. De hamar abba maradt, a lila szempár már észrevette utunk célját és rafináltságom.
- Meg is jöttünk, hoppá ez nem is a szálloda, hanem a cukrászda. Itt is vendégem vagy Hime - mosolyogtam rá, nagy szemekkel. És nem is vártam meglepődöttségére itt könnyedén betérhetünk kissé összenőve is. balkezemmel már nyitottam is a kétszárnyú ajtót. - amit csak kérsz, szorozd meg kettővel, itt azt fogyasztom, amit te is - mosolyogtam rá újra. Ha van kérdése süteményevés után és a csoki turmix közben szívesen válaszolok. Valamint Yuichinak is lesz egy kérdése.
- Miért pont a Goth-Punk stílust vetted fel? Mármint, nem akarlak megbántani vele, nagyon is tetszik a választásod. - kérdeztem újfent tőle két szívás között a csoki turmixban.

by **Hime** Pént. Jún. 14 2013, 22:33

//Yuichi//
Remélem Yui-t nem untatom túlságosan, bár mikor Kayabát megemlítettem kicsit ideges lett. Meg tudom érteni. Nagyon sok családott szakított szét, és nagyon sok ember halála száradhat már a lelkén, bár a pontos számot még csak nem is sejtem.
Időközben megérkeztünk, de hoppá nem a szálláshoz, hanem a cukrászdához.
-Te esküszöm gondolatolvasó vagy Yui.-Mondtam kicsit kuncogva. -Pont egy szelet krémesre és egy nagy pohár csokiturmixra gondoltam.
Mikor beléptünk a Cukrászdába egy kedélyes hangulatú kis helyiségben találtam magam mely szinte zsúfolásig volt emberekkel.
-De nem vered kicsit nagy költségekbe miattam Yui?- kérdeztem kissé elpirulva, miközben az asztalhoz kísért. Ez volt az egyetlen szabad asztal, de még ekkora tömegben se feledkezett meg az udvariasságról.
Mikor megérkezett a rendelésünk, kissé mohó szemekkel néztem a süteményre, majd szótlanul elnassoltuk azt.
-Hmm ez mennyei volt. Istenem, miért is vagyok én ennyire édesszájú.-Pirultam el kissé.
A süti után a csokiturmixunkat iszogattuk épp, amikor Yui egy érdekes kérdést tett fel nekem. Miért pont ez a stílus.
-Háát.. hogy őszinte legyek ez egy fogós ám egyben egyszerű kérdés, és alapvetően eddig még konkrétan nem gondolkoztam rajta. Manapság ha valaki ki akar tűnni, nem egyszerű feladat. Kihívást jelent, hiszen ha csak szimplán magadra öltesz egy stílust, akkor beskatulyáznak, és egy átlagos ember maradsz ugyanúgy. Ám ha valaki jól tud vegyíteni két stílust, akkor nyert ügye van. Ha jól belegondolok ez a két stílus alapelemeiben nem nagyon tér el egymástól. Mindkettőnek az alapja a lázadás, ám még a Punk stílus képviselői a rendszer, az emberek és a világ ellen lázadnak, addig a Goth stílus az öltözködés és a kinézet ellen lázad.Én megpróbáltam a kettőt ötvözni több-kevesebb sikerrel.Ez egyeseket megbotránkoztatott, még másoknak tetszett. Örülök, hogy te utóbbi kategóriába tartozol.-Mosolyogtam beszélgetőtársamra, aki közben elfogyasztotta a saját csoki turmixát. Időközben én is nagyokat kortyoltam az enyémből, és élveztem ahogy a mennyei csoki íz szétárad a számban.
-Te képviseltél valamilyen stílust Yui?-kérdeztem, miután végeztem a turmixommal.

by **Hayashi Yuichi** Vas. Jún. 16 2013, 09:38

//Lyliana//

Gyermek lélekkel, leginkább most kinyújtottam volna nyelvem, de az nem illene, így visszafogtam kicsapongásom. - Egy krémesre pontosan mindig van idő. Csokiturmix? Megisszuk, nincs mese - mondtam vidáman, míg vártuk rendelésünk és legyintettem kérdésére. - amondó vagyok, a felszerelés boltokban jobban otthagyjuk aranyunk - mosolyogtam rá, de egy kicsit lejjebb esett mosolyom és tettem hozzá - mivel még tényleg nem voltam boltban, nem illik de más játékosok beszélgetésébe hallottam bele, kerek száz arany alatt alig vannak áruk. Talán a most nyílt bolhapiacon, ami a Főtértől nem messze van. Ellenkező irányban. Felvetném, ha elfoglaltuk a szállásunk velem tartanál egy röpke esti sétára? - szemem tágabbra nyitottam, ilyenkor szoktak odakint kinevetni, nagy hatalmas békaszemekre hasonlító arcot vágok hozzá, mosolyom mögött rengeteg érdeklődés bújt meg, de mivel váratlan érhette az újabb felkérés és már sokadik, hozzátettem - Nem muszáj most válaszolnod, ráér ha letettük magunk a szállóban. - egészítettem ki mosolyogva és már elébünk si tették a desszertet.

-Hmm ez mennyei volt. Istenem, miért is vagyok én ennyire édesszájú.

Ezt jó lesz megjegyezni, főleg tekintetét és, amit mondott alvásából felkelve, ha egy férfi jelenléte nem is váltja ki de a sütemény igen. - Olyan rég ettem krémest, hogy már nem is emlékeztem milyen finom. Jól lesett nekem is - elégedetten csaptam rá hasamra. Pocaknak is lehetne nevezni, de mivel rendesen edzettem a lovagrendben, így felesleg sose jött fel.
- Még szép, hogy tetszik, és nem csak az a fordított kereszt alakú kivágás miatt - pirultam el válaszra nyitva hangom. Kérdése hatására jobb esetbe félrenyelem a csokiturmixot, de most nem így volt. Meglepett kérdése, általában senkit nem érdekel, hogy személyem mit valósít meg. Örömmel válaszolok neked Hime gondoltam miközben hálásan mosolyogtam rá.
- Odakint én is két stílust képviseltem, valamint a harmadik az nálunk közös lesz, az MMO játékok. Előbbi kettő pedig szintén a Punk. Jó magam is lázadok az emberek ellen bár keverve a másik stílussal így inkább azt mondanám az emberi felfogás ellen lázadok. A röghöz kötéssel nem értek egyet értem ezt mentálisan és testileg is. Szóval, amivel kevertem, azt inkább most szervezetként tudnám megnevezni és a neve Szabad Lovagok Rendje. Punk-Lovag. Kimondva elég furán hat és ezek nem passzolnak úgy össze, de amilyen széthúzás van itt belül - jobb kezem a mellkasomra tettem - azt ez a két dolog csillapítja, keverékéből az igazság anarchista lovagja jött létre. Öltözködésemben nem tűnök ki, csak szavaimban. Emberek ellen nem lázadtam csak a rendszer ellen. Talán pont a lovagi kultúrával való megismerkedésem segített legyőzni az emberek elleni lázadásom. - abbahagytam kicsit, remélem nem untattam hosszú inkább magyarázkodásnak tűnő beszédemmel, de tényleg nehéz leírni, amit belül érzek. Valamit szolgálok, valamit nem és erről szabadon dönthetek, talán ezt nyújtotta nekem mindig is a felfogásom. Hiba a számításaimba még nem csúszott, persze a lányok eddig mindig könnyen irányíthattak, szerintem ő is képes lenne rá, de mintha valahogy máshogy. - Tudom a mai japánban ez elég bizarr a középkor és fegyver imádatom, természetesen csak a saját erőből mozgatható. - folytattam, immár komolyan.
- A Goth stílussal találkoztam, igaz nem feketében vagy, de úgy hiszem a fekete dominál. Talán a piros a kedvenc színed? Hajadhoz nagyon illik. - tekintettem az asztalon túlra lehet talán túl sokat el is időzött újra a szemem egész alakján, de hamar visszatértem a gyönyörű szempárhoz. És láthatóan eddig szeretett itt lenni. Holnap a szörny ölés másabb lesz, jött a keserű gondolat. - És még egy kérdés engedelmeddel, beskatulyáztak, mielőtt ezt a két stílust felvetted? - komolyan és figyelmesen hallgattam meg szavait. Majd ha nem volt ellenére fizettem és újra segítettem székével és karom tartva, ha belekapaszkodik, úgy hagyjuk el a helyiséget és indulunk pár perces utunkra, ha nem a Cukrászdán kívül újra felkínáltam karom. A nap odakint már utolsó sugarait bocsájtotta a Kezdetek Városára, és már 7 óra múlt kicsivel. Hogy repül az idő, ha az ember élvezi egy másik ember társaságát, ezekkel a gondolatokkal, és karöltve Himével kopogott bakancsunk alatt a kövezet. Felhőtlen boldogságot éreztem. Ami csupa mosoly arcomra ki is ült.

// Most valamiért nem akarja előhozni azt a betűstílust.. hiába állítottam be.

by **Hime** Vas. Jún. 16 2013, 12:53

//Yuichi//

Jó lesz megjegyeznem magamnak, ő is punk. Odakint elég kevés hozzám hasonló emberrel találkoztam.
-Tudod a Goth stílusban mind a vérvörös,mind a fekete, mind a sötétlila dominálhat. Mivel a hajam is vörös így úgy döntöttem, hogy hozzá illő színt beleviszem a ruhában is. Bár az ennyire kivágott ruhák, eléggé meg tudják botránkoztatni az embereket. És válaszolva a másik kérdésedre is, igen, eléggé sok skatulyát kaptam, mielőtt azzá válltam, aki most vagyok. Ezek között volt a stréber, és elég sok olyan skatulya, amire nem szívesen emlékszem vissza.-Válaszoltam kicsit elcsukló hanggal, elszomorodott tekintettel.
-Mit mondtál bolhapiac? És este is nyitva van? Szíves örömest megnézném veled.-Mosolyogtam rá Yui-ra, akit szemmel láthatóan kicsit megrémítet hirtelen elszomorodott tekintetem.
-Amondó vagyok, hogy először menjünk a szállóba, hogy biztosan kapjak egy szobát, és utánna megmutathatod azokat az üzleteket, amiket szeretnél.-Néztem rá Yui-ra, aki kicsit gondolataiba mélyedt.
-Amúgy szerintem nem rossz dolog ha valakit érdekel a történelem.- Mosolyogtam rá, miközben ő kifizette a számlát, és karját nyújtva nézett rám. Elfogadtam a segítséget, és karöltve kisétáltunk az enyhe estébe.
Mikor a szállásra értünk, sikerült kapnom egy szabad szobát Yui szobájától nem messze, és meglepődtem, hogy 3 aranyért, milyen hangulatos kis éjszakai kuckót lehet kapni.
Mikor körülnéztem halk kopogás ütötte meg a fülemet, és miután rájöttem, hogy ruha váltásra nincs lehetőségem, mivel a kezdő felszerelésen kívül még nincs más ruhám, kinyitottam az ajtót, és követtem Yui-t. Elindultunk a holdfényes éjszakába.
-Milyen szép még így is a Kezdetek Városa.-Mondtam tágra nyílt szemekkel.
-De mond csak Yui, sikerült már társakat találni? Merre megyünk mobot ölni? És egyáltalán hogy fogjak majd hozzá? -kérdeztem kicsit csöpögősen, talán kissé mézes-mázos hangulatban.Bár remélem, h nem haragszik meg rám, hiszen lehet, hogy ezek számára jelentéktelen kérdések.

by Ajánlott tartalom