Re: Főtér

by **Orimune Jasami** Vas. Okt. 07 2012, 21:01

//Shizuka
Rendben a felszerelésem megvan. Most érdemes lenne találni egy helyet ahol alhatok is, mert már későre járt, és nem akartam fáradtan próbálkozni egy szörny legyőzésével, még a végén meghalnék, bár kitudja milyen az itteni harcrendszer, lehet, hogy a fáradtságnak semmi köze nem lenne ahhoz, hogy betalálok vagy sem, de jobb félni mint megijedni. Jobbnak láttam, ha valami egyszerűvel próbálkozom, ahol olcsón jöhetek ki, hiszen a kezdő aranyamnak már csak hetede van meg. Végül is egy eléggé üres helyen jelentem meg. A legtöbb tag csak NJK-volt látszott rajtuk, bár volt egy lány is, aki valószínűleg egyedül akart lenni, vagy csak ő is vásárolt, és nem maradt sok vissza. Mindenesetre miután végeztem a szobafoglalással, megfordultam, és körbe néztem. Végül is tényleg nem voltunk sokan. Úgy gondoltam, talán nem árt már most szövetségeket alakítani, kitudja, hogy felsőbb szinteken mennyi szükség lesz a csapatmunkára, hisz mindig is így működnek a dolgok. Az első 10-20 szintet egyedül is végig lehet vinni, viszont onnantól kezdve már ugrás szerűen nehezednek a játékok, legalábbis ez az MMORPG-s tapasztalatom. Így szép lassan oda sétáltam, a lányhoz.
-Üdv... Én Jasami vagyok. Esetleg leülhetek?

by **Sakamoto Rin** Hétf. Okt. 08 2012, 17:47

Az éhes hercegnő az idegen állatidomár és az el nem nevezett tojás esete^^

Na, egy kis összefoglalás hogy mi is történt. Épp sietős léptekkel indulok meg az étel standokhoz. A nagy kavalkádban éppen, hogy csak nem ütök el senkit. A mozgó akadályokat felsorakoztató pályának már éppen a végéhez érek, mikor a semmiből tűnik elő egy férfi és annak fantom lábai. Neki köszönhetően nem sikerül időben megállnom és egy halk puffanás keretén belül landolok is a földön. Az éppenséggel nem sajgó fenekem simogatásával és fájlaló szavaimmal jelzem is a hirtelen feltűnt egyénnek a jelenlétem. Mikor aztán észbe kapok, hogy már megint reflexszerűen reagáltam egy olyan ingerre, ami ebben a világban nem érhet, már készülök is hogy beolvassak, a fiúnak ám szerencséjére szavai beelőzik a sajátjaim. Az esés következtében a rakoncátlan fekete tincseim rendesen eltakarták a szemeim így csak hangról állapítom meg, hogy férfi az illető meg a masszív állását, ami miatt a földön kötöttem ki az imént.
- Hát még szép hogy a te hibád volt! – szólaltam fel mérgesen a fiú szavait követően és közben felé nyújtom a jobb kezem ezzel is jelezve, hogy ha már ellökött segítsen felállni. Ha azonban nem veszi a célzást szóban is felhívom rá a figyelmem.
- Nah, segíts már fel légyszí… – átlagban kedves vagyok másokkal azonban az egyre erősebb éhség érzet és a kis baleset együtt eredményezi, hogy hangomban némi düh is vegyül. Ha végre azonban sikerül két lábra állnom a férfi segítségével pár gyors mozdulattal leporlom magam majd a hajam is megigazítom, hogy lássak is valamit végre.
- Arigato. – köszönöm meg kissé dünnyögve a segítséget a feltápászkodásomhoz. Ám még mielőtt a férfi azt hinné, hogy ennyivel megússza, hirtelen ismét megszólalok.
- Kárpótlást kérek. – nézek a férfira enyhén dühös tekintettel kezeimet a csípőmre téve.

by **Peter Worker** Kedd Okt. 09 2012, 07:42

Az éhes hercegnő, az idegen állatidomár és az el nem nevezett tojás esete^^

- Kárpótlást kérek. – sötét szemeiben mintha a düh némi szikráját véltem volna felfedezni.
Féltem, majd karjait behajlítva a tenyereivel a csípőjét fogta közre, hogy megmutassa, hogy ő volt a sértett. Úgy állt előttem, mintha egy hercegnő lett volna.
„Kárpótlást kérek.” Ismétlődött fejemben a mondata, de ötletem se volt, hogy most mit kellett volna tennem. Gondolkoztam, hogy megjátszva magam elesek látványosan én is, így talán vidítani tudtam volna őt, de ehhez nem sok kedvem volt. Hogy közelebb léptem hozzá az indokkal hogy megkérdezzem, mit szeretne, egy lépésemmel is sikeresen akadtak össze lábaim és a lendület kicsit tovább vitte testem, mint azt szerettem volna. Ajkaimmal majdhogynem a homlokát csókoltam és az egyik vállában is meg kellett kapaszkodnom a szabad kezemmel, hogy ne essek el.
A valóságban az arcomon halvány pír jelenhetett meg, de nem tudtam, hogy ez itt látszódott e most.
- Bocsánat. – vakartam a fejem tetejét zavartan – Mit tehetek érted? – kérdeztem és vártam a legrosszabbra, hogy a lábaimat fogva húzz maga után a pokolba, hogy ott a szolgájává tegyen engem – Legyek párnád egy estére, vagy… - nyújtottam meg utolsó szavamat, hogy legyen időm gondolkozni további lehetőségeken – vagy egy meghívás?
Válaszát várva rápillantottam időközben a tojásomra, hogy megnézzem, azt nem szorítottam e erősen. Öröm uralkodott el rajtam, hogy láttam, nem esett semmi baja, azonban csalódott is lettem, hogy még mindig egyszerű tojásként volt a karom fogságában. Sóhajtottam hangosan, majd néztem újra a lányra, hogy figyeljem a kérését.
Közénk váratlanul egy lepke szállt, majd pihent meg a lány orrán, mivel némelyest szebb külsőt kölcsönzött neki. Sárga szárnyai kiemelték a lány barna szemeit. Az állat maga szép volt, bár nem a legszebb, de elképzelni se tudtam, hogy lett volna ki ártott volna neki, félt volna a rovartól.

by **Sakamoto Rin** Hétf. Okt. 15 2012, 17:30

Az éhes hercegnő az idegen állatidomár és az el nem nevezett tojás esete^^

Goromba tekintettel nézek, a fiúra mikor végre felsegít és sikerül a fekete tincseimet is rendbe tenni. Csípőre tett kézzel nyomatékosítom, szavaim ám ő csak néz rám bambán, mint aki nem érti, hogy mit mondok. Majd mikor felém lép egyet a szerencsétlen megbotlik a saját lábával. Látom, érzékelem, hogy közelít felém, de a hirtelen jött bénázást már nem tudom elkerülni így a férfi majdhogy nem homlokon csókol, sőt még nehézkes súlyát is rám akarja helyezni mikor támasztékot, keres az én személyemben. Hirtelen felingereltségből, amit az éhség hoz, ki belőlem ragadom meg azonnal a késeim habár tudom, hogy itt ez semmit sem ér maximum akkor, ha kihívnám egy párbajra. Viszont ha a srác még csak kezdő, akkor talán erről a szabályról még nem tud, és talán megijeszthetem vele. Ám még mielőtt kihúzhatnám, a pengéket a helyükről a fiú hamar bocsánatot kér.
- Tch… – lesz hangulatom még paprikásabb a fiú nemrég tett botlása miatt. Mikor neki kezd a kárpótlásként eszébe jutott ötleteket felsorolni a kedvem nem sokat változott mindaddig, míg a „meghívás” szó el nem hagyja a száját.
- Pontosan, Hebo-kun*! Egy ebéd meghívás a kárpótlás. – jelzek vissza a fiúnak egy bólintással szavaim mellett.
Tekintetem követi a férfit mikor az leveszi szemeit rólam és meglátom a kezében a tojást. Egy igen csak termetes tojás ez. Hmm… lehetséges, hogy állatidomár? De miért nem keltette még ki a tojást hisz a lény nélkül, ami benne van, nem igazán tud mit kezdeni.
- Remek most hogy így kitaláltad mit akarok, mehetünk is. – veszem le tekintete ma tojásról és indulnák meg az ételes standok felé ám ekkor váratlan dolog történik. Egy pillangó szálldos be közénk és egyenest az orromra száll. Hogy részletesebben szemügyre vegyem, sajnos be kellene bandzsítanom, de az nem egy kellemes érzés ráadásul az öreg komornyik mindig mondta, hogy úgy maradhat a szemem, de én azt nem szeretném.
Mindkettőnk elhallgat, míg a pille az orromon csücsül így csak a körülöttünk lévők hangját hallani. Aztán a csend megtörik.
- Happcíííí! – a szárnyas tünemény végül addig-addig lábatlankodik a nózimon, hogy azt csiklandozni kezdi minek hatására tüsszentek egyet így a kis lény hamar tovább száll. Mutatóujjammal meg piszkálom az orrom hegyét majd a fiúhoz lépek és tólni kezdem a legközelebbi árus felé amelyik étellel kereskedik.

*Ügyetlen

by **Peter Worker** Kedd Okt. 16 2012, 17:31

Az éhes hercegnő, az idegen állatidomár és az el nem nevezett tojás esete^^

Bárhogy is igyekeztem támasztani a lábaimat, sehogy se tudtam megállni. Mintha akadály se lettem volna neki, úgy tolt maga előtt. Bánatomra kicsiny testébe sok erő szorult, mi ellen most nem sokat tehettem. A kezdeti erőlködést végül beletörődés váltotta fel és engedtem magam, hogy vezessen utamon.
Csak remélni tudtam, hogy a meghívás alatt nem az étkezde kifosztását értette, de hogy beálltunk a sorba, rá kellett jönnöm, ha eddig nem is volt éhes, mire a sor elejére érkeznénk, addigra biztos megéhezik, minthogy rengetegen álltak előttünk.
Oldalra dőlve kandikáltam ki a sorból, hogy számoljam az előttünk levőket, de a számolást hamar feladtam és sóhajtva hajoltam vissza a sorba. Gondolkoztam, hogy mit is tehettem volna, de nem sok választásom volt, menekülni már rég nem tudtam.
Megfordultam, hogy szembe legyek a lánnyal, kinek nevét nem tudtam, majd kérdések futottak át az agyamon. „Hogy hívnak?”, „Mit kívánsz reggelizni?”, „Hogy hívnak?”, „Hogy vagy?”, „Haragszol még rám?” „Hányas a cipőid mérete?” Ráztam meg a fejem, hogy ne bonyolítsam túl a dolgokat.
- Peter vagy… vagyis vagyok én, mármint a nevem Peter. – szültem meg nehezen a mondatot – Hogy hívnak? Mit kívánsz reggelizni? Hogy vagy? Haragszol még rám? Hánya… - álltam meg egy pillanatra és jöttem rá, hogy az iménti gondolataimnak adtam hangot, mit lehet nem kellett volna.
Túl sok volt a kérdés egyszerre és éreztem, hogy arcomat idétlen mosoly vette hatalma alá.
- Elnézést. Csak azt akartam kérdezni, hogy hogy hívnak téged. – nyugodtam meg és hagyták el lassan a szavak a szám.
Néztem rá, miként reagál és vártam válaszát.

by **Kazesubayai Shizuka** Szer. Okt. 17 2012, 09:53

Shizuka békésen üldögélt az asztalnál. Közben kiszúrt egy fiút, aki őt figyelte. Már látta korábban a városban is, de nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. Egyedül akart leginkább menni egy darabig. Végül a fiú odaballagott hozzá és megkérdezte, hogy leülhet-e. Persze be is mutatkozott, így a lány tudta, hogy most máris csapatot akar alakítani a srác. Már csak abból is, hogy rengeteg másik ülőhely volt szabadon. Ő meg csak egy magányos asztalt foglalt el a sarokban.
-Elférek egy széken is.-válaszolt kissé nemtörődöm hangon.
Igazából nem zavarta, ha odaül valaki, de nem igazán akart még ismerkedni. De ki tudja, talán mégis érdemes lenne az elején kicsit bandázni. Egy ideig csendben üldögélt a fiúval szemben. Kerülte a tekintetét.
~Na most mi legyen? Elhajtsam, vagy ne? Akár még előnyöm is származhat abból, ha most csapatba állok valakivel. Viszont nem szeretek másokra vigyázni. Ha nem tud vigyázni magára, akkor meg az én saram lesz, ha ott hagyja a fogát.
-Shizuka.-felelte egy kis késedelemmel.
Még mindig agyalt egy kicsit a dolgon. A nevét elárulta, abból nem lehet baj. De vajon érdemes belevágni? Honnan tudja, hogy mennyire tapasztalt a srác? Lehet, hogy az első szörny agyoncsapja. Végül a fiúra szegezte a tekintetét.
-Tudom, mit akarsz. Azon gondolkodom, hogy rábólintsak-e. Nem szeretek mások írhájára vigyázni. Éppen elég nehéz a sajátomat megvédenem. Ha semmi tapasztalatod nincs, akkor jobb volna, ha valami nagyobb társaságot keresnél magadnak. Biztonságosabb.
Többet nem mondott, hagyta, hogy Jasami megeméssze a hallottakat. Vagy elmegy, vagy nem. IGazából nem számított neki. Senkit sem ismert itt. Talán az a pár osztálytársa, aki megvette a játékot, már rég elvérzett. Nem tudta és nem akart rohanni megkeresni őkt. Ha még élnek, biztos találkozik majd velük. Most vagy egyedül megy, vagy ezzel a fiúval, ha nem ijesztette el.

by **Orimune Jasami** Szer. Okt. 17 2012, 10:30

A lány végül felelt és engedte, hogy leüljek mellé, bár azért a hangjából kivettem, hogy tényleg nem társaság kedvelő. Lassan leültem, és egy pár másodpercig csak figyeltem, mintha valami jelre várnék, ami nem sokára a nevével kezdődött. Egyet pislantottam, hirtelen észre se vettem, hogy még nem mutatkozott be, talán a szünet miatt. Mielőtt megszólalhattam volna, beszélni kezdett, és elmondta, ami a fejében volt. Egy pillanatra meglepődtem, milyen hirtelen csak így rögtön üzletre tért, bár nem állt szándékomban egyből összeállni vele, inkább a megismerkedés után ajánlottam volna fel, de azt hiszem kissé átlátszó voltam, hisz mégis csak üres ez az egész hely, és mivel ez egy "játék" az emberek nem igazán csak chatelni járnak össze, hanem általában céljuk is van. Egy pár másodpercig gondolkodtam, miközben őt néztem, majd miután végig gondoltam mit fogok mondani, kinyitottam a számat.
-Nos, harcban még nem vettem részt, inkább meghúztam magam, és felszerelést vásároltam, meg felderítettem a környéket, de van tapasztalatom RPG-kel és van tervem is a fejlődésemet illetően. A gyorsaságra hajtok. Már hatosra fejlesztettem, szóval az alap szörnyek elég nehezen fognak eltalálni, szóval nem kell vigyáznod rám. Nem is csapattársat keresek, inkább csak barátokat. Most még egyedül is el lehet boldogulni, de magasabb szinteken, biztos nem lesz ilyen egyszerű, és mégis csak jobb, ha vannak olyanok akik segítségére számíthatsz... És... Nos én is minél több segítséget akarok adni, nem akarok hogy emberek haljanak meg egy őrült miatt... Csak ennyit akartam.-Fejeztem be, majd félre tekintettem, nem voltam túl jó beszélő, de azt hiszem összefoglaltam a főbb gondolatokat, bár nem tudom, hogy ezután mi lesz.

by **Kazesubayai Shizuka** Csüt. Okt. 18 2012, 19:56

A lány rögtön a lényegre tért. Mire a fiú is előadta a terveit és szándékait. Rendes srácnak tűnt. Shizuka ismert pár ilyet a valóságban. Nem közelről, de ismert.
~Oké, talán kicsit barátságtalanra sikerült az első benyomás...Lehet mégis csak érdemes lenne már most begyűjteni pár szövetségest. Nem sokat, párat.
Egy ideig gondolkodott azon, hogy mit is tegyen. Vigyázni tényleg nem akar senkire. De ha erre nincs szükség, akkor akár még haszna is származna némi társaságból.
-Elnézésedet kérem. Nem vagyok csapatjátékos. És ma már több felkérést is kaptam. Nem vagyok egy társasági lény. Mindig is inkább a magányos hős szerepet szerettem a játékokban.
Való igaz, az MMORPG amúgy sem az ő műfaja. Nem rajongott érte soha. A profik leszólják a kezdőket. Kiutálják őket, mert nincs olyan jó felszerelésük. Neki az ilyesmire nem volt szüksége. Ezért játszott mindig offline rpg-kkel. De a Sword Art Online megfogta. Ha nem is a rendszerével, de azzal, hogy valóságként élheti meg, mindenképp.
-Végül is...Te nem tűnsz olyan modortalannak, mint jó pár korábbi ismerkedő. Azt hiszem, el tudnálak viselni.-felelte végül egy kis töprengés után.
Érkezett közben még néhány játékos, de így sem telt meg a fogadó. A legtöbben a népesebb fogadókban szálltak meg, így ezen a környéken nyugodt volt a légkör.
-Szóval, akkor reggel el is indulhatunk, igaz? Vagy még nem leszel útra kész? Jó volna minél előbb útra kelni.
Hátradőlt a székkel és a lábait az asztalra tette. Biztos nem zavarja a kutyát sem, olyan döglött a légkör. A fogadós is csak a pultot támasztja, hogy el ne döljön.

by **Orimune Jasami** Csüt. Okt. 18 2012, 20:10

Egy pár másodperc csönd, majd Shizuka válaszolt, én meg csöndben hallgattam a feleletét. Az arcvonásai nem árultak el semmit, a mondandójára alapozni a gondolataimat. Szóval nem csapat játékos, hanem inkább csak magára koncentrál. Ezt érdemes megjegyezni, ha netán valamire fel kell kérnem. Úgy tűnik, hogy valamennyire kedvel legalábbis nem utál, ez biztos, szóval ez egy jó pont, és úgy tűnik, hogy a kedvességet értékeli, ezt is jó ha feljegyzem a fejembe. Úgy tűnik hogy hajlandó velem jönni, még ha nem is csapatban játszunk, talán figyelhetjük egymás hátát, mondjuk ő megjegyezte, hogy nem fog vigyázni rám, de talán én meg tehetem ezt, ha lesz olyan lehetőség. Most viszont nekem kéne válaszolnom, a kérdésére, amin egy kicsit töprengtem, majd bólintottam egyet.
-Holnap indulhatunk, abból a pénzből amim maradt úgyse tudnék mit venni, és gondolom az egyetlen lehetséges munka egy játékosnak a szörnyvadászat... Legalábbis ezen a szinten.-Mondtam elgondolkodva, majd körbe tekintettem.
-Talán a fogadós tud adni egy küldetést, az ilyen szegényes helyeken általában könnyű küldetéseket adnak, bár nem kérdeztem rá. Igazából még nem kísérleteztem NPC beszélgetéssel... Talán a szörnyekről is elárulnak valamit. Te beszéltél már eggyel?-Kérdeztem, miközben hátra dőltem a székemben, és szembe néztem vele. Próbáltam gyengéden mosolyogni, hogy jó benyomást tegyek nála. Azért remélem hogy az izgatottságom nem fogja rossz irányba tolni ezt a kapcsolatot, nem lenne túl jó az elején egy elutasítás.
-És mond, neked van valamilyen taktikád? Te is gyorsaságra mész? Vagy DPS-re? Úgy tudom, hogy a mi kasztunk az egész kiegyensúlyozott sok irányba mehet. Bár azért jó lenne ha minden kasztból lenne egy szövetséges, ki tudja lehet, hogy egy küldetéshez nagy segítség lehet egy lovag mint tank... vagy egy... Hupsz. Bocsi néha el ragad a héb és elkezdek beszélni állíts meg ha bajod van vele.

by **Kazesubayai Shizuka** Csüt. Okt. 18 2012, 20:48

Shizuka válasza nem tántorította el Jasamit. Igaz, az utóbbival inkább barátságos próbált lenni. Ez a fiúnak is feltűnt, mert még nem hagyta ott őt, ahogy a korábbiak. Igaz, velük fele ennyire sem volt kedves. Nem azért, mert nem tud. De nem szereti, ha valaki kapásból 'cicababának', vagy 'szépségemnek' hívja. Aki így kezdi nála az ismerkedést, az számíthat rá, hogy nem kap kedves választ Shizukától. Még akkor sem, ha kivételesen jó kedvében van.
-Sok pénzem nekem sem maradt. Épp csak egy ruhát vettem és egy kalapot. Majd később veszek jobbat, ha lesz miből. A szörnyvadászat nem rossz, de nem is fizet jól. A gyenge szörnyek nem sokat érnek. Valami komolyabb kellene, amivel kicsit nehezebb elbánni.
Jasami felvetette, hogy esetleg küldetést kellene kérni a fogadóstól. Az elgondolás nem volt rossz, de Shizuka szeretett volna minél előbb a következő városba jutni.
-Nem igazán. Csak a boltosoknál vásároltam, meg szobát foglaltam magamnak. Az nem igazán tartalmaz rendes párbeszédet.
Igazából nem számított sokra a fogadóstól, maximum patkányírtás a pincében, vagy hasonló jellegű küldetés várható tőle. Végül is mindegy volt. Meg kell eleinte becsülni a kis pénz és kis tapasztalati pontot is. Később meg lehet hajtani a nagy vadakra. Jelenleg még nem.
-Nem tudsz esetleg olyan helyet, ami kevésbé ismert? Míg mindenki a környéken van, nem egyszerű fejlődni. Ennyit azért tapasztaltam már az ilyen játékokban.
Kicsit meglepte, hogy a fiú kiszúrta, milyen kasztú. Mondjuk az oldalán van a kard, de azért az asztal mellett kilátszik a fegyver nyele.
-Még nem döntöttem el. Gyorsaságra kellene, de kell az erő is, ha nagyot akarok sebezni.

by **Orimune Jasami** Csüt. Okt. 18 2012, 21:03

Úgy tűnik jó irányba halad a beszélgetés, legalábbis még nem küldött el, és még nem is oktatott ki a dolgokról, amit tud. Miközben hallgattam a válaszaimon gondolkodtam, a kezem az államhoz tettem de továbbra is figyeltem rá, miközben jegyzeteltem az infót. Bár igaz, csak a kérdésekre válaszolt a párbeszédet nem tartotta fenn, azzal az egy kérdéssel amit ő rakott fel, viszont erre meg kellett ráznom a fejem.
-Bocs, sajnos nem tudom, még nem igazán mentem ki a városból, csak a kezdő küldetéseket csináltam végig, a városon belül, meg a harc tréninget, ami megadta az első elkölthető pontjaimat. Mivel az életem a tét, ezért felkészülten akartam neki vágni a szörny írtásnak. Persze az első szinten biztos gyenge ellenfelek vannak, de nem bízom ebben a fickóban, biztos már az első szinten csapdákat állít amibe ha beleesel akkor megöl... Talán túl óvatos vagyok, de azt hiszem csak nagyon nem akarok meghalni. Ezért rakok gyorsaságra, hogy elkerülhessem a sebzést... Sok taktikai játékot játszottam, és ha egy valamit megtanultam belőle az az, hogy mindig óvatosnak kell lenni. Lehet, hogy így lassabban fejlődök, de így több tapasztalatot is szerzek... Nem pont ügyileg hanem elmében, és így jobb harcos leszek.-Mondtam, mielőtt észre vettem, hogy már megint ömlengek, egy kicsit elpirultam, és a tarkómra tettem a kezem.-Oh, már megint... Be nem áll a szám, hehe... Bocsi nem szándékos egyszerűen nem veszem észre, hogy mennyit beszélek, és téged szóhoz sem hagylak jutni, meg minden és... Oh... Oké... Valami hozzáfűzni való?-Próbáltam lezárni a saját ömlengésemet, mielőtt azt hinné rólam, hogy egy duma gép vagyok, bár azt még nem tudom, hogy ez idegesíti vagy sem.

by **Kazesubayai Shizuka** Szomb. Okt. 20 2012, 22:00

Jasami kezdett felbátorodni, mivel Shizuka nem hajtotta el. Tény, hogy ő volt az első, aki nem hízelegve közelített, hanem egyszerűen csak megszólította. Nem különösebben zavarta, hogy a fiú ilyen sokat beszél.
-Nos, azért útközben lecsaphatunk pár kezdő szintű szörnyet. Az első néhány szintlépéshez azok is elegendőek szoktak lenni. Szerintem jelenleg nem arra kell koncentrálni, hogy mennyi csapda vár. A szint főnökök biztosan nagyon kemények önmagukban is. De persze igazad van, nem árt az óvatosság. Viszont fejlődni nem árt. Az ilyen játékokban sok olyan van, akinek az okoz örömet, hogy elrontják mások játékát. Nem volna jó más játékosok keze által meghalni, nemde?
Csak egy apró mosoly húzódott a szája szélén, mikor a fiú ráébredt, hogy milyen rengeteget fecseg. Shizuka jobb szerette a csendet, de elviselte mások beszédét, ha nem volt üres fecsegés. Inkább beszéljen keveset valaki, minthogy ontsa a szót magából, miközben semmi tartalma nincs a mondandójának.
-Jól van, nem bánom. Mehetünk együtt egy darabon. De tényleg ne legyél útban.
Levette a lábait az asztalról, majd felállt és kinyújtózott. Ez után lassan elindult a lépcső felé. Aztán még a lépcső aljánál vissza fordult a fiú felé.
-Akkor holnap reggel itt találkozunk. Mondjuk hét órakor. Megfelel? Ne késs, mert nem várok sokat.
Miután az időt tisztázták, felment a szobájába és ledőlt az ágyra. Hosszú volt a nap. Rá fért a pihenés. A körülményekhez képest viszont egész kellemesen sikerült aludnia.
Másnap időben felkelt és már meg is reggelizett, mire a társával kellett találkoznia. Az elöző esti asztalnál ülve várta a fiút.Ezúttal illedelmesen ült, nem úgy mint az este.

by **Orimune Jasami** Szer. Nov. 07 2012, 16:49

Shizuka még adott egy figyelmeztetést arra vonatkozóan, hogy esetleg nem kéne várni arra, hogy pár erősebb játékos csak úgy lecsapja őket szórakozásból. Sóhajtottam egyet, és bólintottam a szavaira.
-Igazad van. Bár azért remélem, hogy az emberek nem válnak gyilkossá... Úgy értem ez most nem játék. Ez egy virtuális valóság. Azok akik itt megölnek valakit azok a való életben is végeznek egy emberrel, szóval...-Sóhajtottam miközben megragadtam a felkaromat, és ráharaptam az alsó ajkamra.-Én sose akartam ezt, azt hittem, csak egy jó játék lesz a hétvégére, de kiderült, hogy ez egy élet halál harc, és ki tudja meddig fog tartani.-Kissé megráztam a fejem, és felálltam vele együtt. Még elmondta, a találkozás idő pontját amire csak enyhén bólintottam, majd szép lassan elindultam a saját szobámba, és lefeküdtem, bár sokáig nem került álom a szememre. Egész nap csak gondolkodtam, szinte megőrjített, de végül is valamikor csak vége szakadt a gondolat menetnek, és elaludtam, de reggel elég későn keltem, és azt hittem, hogy késtem. Csak szerencsém volt, hogy hét előtt ébredtem öt perccel, különben, lehet, tízig ott maradtam volna az ágyban. Gyorsan kiléptem az ajtón miután felöltöztem, és lesiettem a fogadó étkezőjébe. Megkönnyebbülten láttam, hogy Shizuka még ott volt.
-Jó reggelt.-Mondtam miután oda léptem az asztalhoz, de helyet már nem foglaltam.

by **Szophie** Pént. Nov. 23 2012, 15:55

A főtéren ácsorogtam. Megrázkódtatásként ért a tudat, hogy nincs kiút ebből a játékból, most, hogy belekezdtem, végig kell vinnem, és túlélni, vagy különben.. nagyot nyeltem, belegondolni is szörnyű a „vagy különben”-be. És ha még ez nem lenne elég, ki tudja, meddig tart ezt kivinni? És közben odaát ugyanúgy öregszik a testem. Mi lesz, ha mire kijutok innen, már öreg leszek? Mondjuk, ha 40 éves leszek?? Nem járok ez alatt iskolába, nem dolgozom, és otthon is csak engem várnak újra haza.. Mi lesz, ha mire visszaérek, minden megváltozik? Szinte biztos, hogy másképp lesznek a dolgok.. Ha az ismerőseim addigra meghalnak? Vagy netén valami baja lesz a bátyámnak? És én még csak ott se lehetek, hogy segítsek neki.. Az igazat megvallva kissé összezavarodtam, és most hogyan tovább?? Nemrég kikelt fehér kis farkaskölykömre néztem, ő meg csak mit sem sejtve boldogan csóválta a farkát. Talán jobb lesz egy időre csak „konzumálni”.. Megpróbálom megismerni a játékot, és egyelőre úgy hiszem, a legjobb hely számomra a Kezdetek Városa. Innen egy darabig ki sem fogok mozdulni. Először meg kell értenem ezt a helyet, és meg kell találnom a saját céljaimat. Amíg össze vagyok zavarodva, öngyilkosság lenne kimenni, és harcolni.
- Nos, akkor sétáljunk kicsit a főtéren és ismerkedjünk ezzel a világgal!- mondtam kis állatomnak

by **Fermaus V. Chaser** Pént. Nov. 23 2012, 19:16

Minden új, és minden mesébe illő volt. Pont mint amilyennek szerettem volna. Egy tökéletes világ amelyet személyesen én fedezhetek fel, ezért hamar megnyugodtam a sokkos állapotból amelyet a tudat okozott, hogy nincs kiút. Sokszor menekültem ezelőtt is a valóságból, de még egyszer sem ragadtam bent egy halálra menő játékban, de ez a világ egyáltalán nem tűnt olyan rossznak, csak szokatlan volt persze. Egy szép illúzió amely bármikor halált hozhat rád. A főtérről gyorsan elmentem, ott hagyva a számtalan embert aki mind zavarodottan, vagy sírva járkált fel-alá. Nem volt különösebb célom a túlélésen kívül, ezért kezdetben csak fel akartam fedezni mindent. A főtértől nem messze egy piac található. Ideális hely arra hogy több dolgot megtudjak erről a világról. Átbaktattam a főtéren a piactér felé, közben körbepillantottam és láttam hogy sok más játékos is elindult a számára legmegfelelőbb irány felé.
- Érdekes egy világ! - morogtam magamban elvigyorodva.

by **Kusumi Ayani** Kedd Dec. 18 2012, 19:05

//Zhel//

Ahogyan elindultam a város fele éreztem, hogy lábam egyre gyengébb és gyengébb lesz. Mikor megérkeztünk a város határára összeroskadtam, és minden szín kiment belőlem.
- Jól vagyok, jól vagyok! – lihegem, ha a fiú megpróbálna segíteni.
Tűzrózsa segítségével feltápászkodok, majd felmászok a hátára nagy nehezen. Kissé hányinger szerűség kerülgetett, mint amikor tengeribetegség jön az emberekre. Nagyon rosszul festettem, ezért sokan megbámultak, és néhányan még rosszallóan is néztek Zhelre, mivel azt hitték ő miatta nézek ki így. A helyzet amúgy nem ilyen egyszerű. A város puszta látványa, és a tömegek közelsége érintett ilyen rosszul. Remélem, nagyon gyorsan elérjük a főteret, ahonnan is remélhetőleg gyorsan elérjük a lakását, vagy a szobáját, vagy ahol jelenleg lakik. Mikor megérkeztünk a főtérre csodálatos módon senki sem volt itt egy két JK-n kívül. Ez nagyjából erőt adott arra, hogy kibökjem:
- Merre tovább? – lehelem.
Tűzrózsa már nem türtőztette tovább magát. Egy hatalmasat dobbantott, majd nekiindult. Fejével a fiút próbálta sietségre inteni. Nem sokat vettem ki ebből, de érezte paripám, hogy nagyon nagy a baj. Ha végre megérkeztünk, és beléptünk az ajtón, szépen lassan, de biztosan visszatér belém a szín. Miután végre le tudtam szállni petemről, bátortalanul ennyit mondok.
- Bocsáss meg, de már nagyon régóta kerülő ma nagy társaságokat, és mindig nagyon rosszul leszek, ha megközelítem ezeket a csoportokat. Igaz, hogy céhtag vagyok az egyik csoportnál, de még szokom a nagy tömegeket. Gondolom, most ostobának tartasz, mint mindenki más szokott.
Kicsit lesütöttem szemeimet, és gondolataimba merültem. Tűzrózsa oldalának dőltem, aki ledőlt mellém, és így vártam a fiú válaszát.

by **Zhel T. Everett** Kedd Dec. 18 2012, 20:24

Végül Ayani beadta a derekát.. bár nem nagyon kellett győzködni.. Erre nyílván rájátszott az, hogy Zhel eléggé jóképűnek számított mindig is, de legfőképpen az, hogy eléggé fáradt lehet már az alváshiánytól. A fiú ment előre és ezzel vezette a lányt aki nem mozgott valami otthonosan, főleg mikor beértek a városba… mert egyszer csak megadta magát a lábainak a tartó ereje és összecsuklott a lányka. Zhel a kékszemeivel méregette Ayanit, hogy most akkor mi a baja, mert az életcsíkja tele volt és mérgezést sem látott.. bár eléggé falfehér lett a színe.. A közeli játékosok a nézésükkel egyből megbélyegezték a fiút.. mintha ő tett volna bármit is vele.. még csak nem is mögötte ment hanem előtte. A lány nem fogadta el a segítséget, inkább a petjére támaszkodott. Egy tűzparipában nyílván könnyebb neki megbíznia, mint egy másik emberben.. A fiú nem erősködött.. Inkább ráhagyta a dolgot.. csináljon, amit akar. A főtéren nem volt sok ember Ayani szerencséjére.. még jó hogy a kékszemű nem lakik messze onnan. A kérdésre nem felelt, csak mutatta az utat.. pár perc séta után meg is érkeztek a fogadóba… a második emeletre felbattyogtak, majd Zhel ajtót nyitott a lánynak aki egy kissé megkönnyebbült, majd jött is a magyarázat.
- Igen.. Valóban annak tartalak ..- jött a gyilkos őszinteség a szokásos rideg és hűvös módon, de nem megbántani akarta, csupán elmondja az igazat.
- Ember vagy… nem pedig állat… Az erdő helyett a városban kellene élned.. biztonságosabb is. És valószínűleg az álmatlanság is rájátszott a túlzott rosszullétedre. - Kint már igencsak esteledett és a lány is eléggé fáradt.. nem nagyon érti a fiú, hogy miért az erdőben kell laknia… hiszen az veszélyes hely és nem csak a mobok de a piros indikátoros karakterek is lesnek a védtelen emberekre. Zhel pár gombnyomással levetkőzött egy sima farmernadrágra és csíkos ingre, majd a lányra nézett.
- Használd az ágyat és aludj nyugodtan.. de a paci inkább maradjon…- felelte komoly tekintettel, majd az erkély ablakához lépett és kinyitotta..
- Én itt kint leszek..- felelte majd kilépett és felült az erkély korlátjára.. Ő úgysem álmos és Ayani se tudna aludni egy fiúval egy szobában.. Főleg aki véletlenül leellenőrizte a mellei puhaságát.. A neveltetése és a büszkesége nem engedte, hogy csak úgy otthagyjon egy hölgyet.. na meg más célja is volt ezzel…..

by **Kusumi Ayani** Kedd Dec. 18 2012, 21:48

A fiú úgy látszik nem nagyon zavartatta magát. Egyszerűen átöltözött előttem, mintha csak itt sem lettem volna. Válaszain kicsit elmosolyodtam. Nem tudtam mit mondani, de hát mit is tettem volna. Nem tudtam mit válaszoljak az ágyas kérdésben, ám végül csak válaszolok.
- Öhm.. rendben.. Akkor ott alszom, ám nem akarlak onnan kiűzni. Nem vagyok az a társas típus, de azért ott aludnál mellettem? Nem tudnék nyugodt szívvel aludni, ha tudnám, hogy kitúrtalak a saját ágyadból.
Tűzrózsa rögtön felnyerített, hogy jelezze nem tetszését, ám szigorúan ránéztem, amitől abba hagyta, és kicsit elgondolkozott. Ennek a fiúnak köszönhető, hogy ma van szállásunk. Az a legkevesebb, hogy hagyom, hogy mellettem aludjon, ha már még az ágyat is átengedte. Szép lassan az ágyhoz motoszkálok, majd leülök rá, majd szépen lassan ráfekszek. El is felejtettem, hogy milyen kényelmes is ágyon feküdni. Tűzrózsa a lábam előtti kis részen foglalt helyett az ágy előtt. Az oldalamra feküdtem, majd Zhel felé fordulok. Nem tudtam miért, de… valami igen furcsa érzést éreztem iránta. Természetesen nem szeretet, mivel azt már nagyon ré óta nem érzek, hanem helyette valami mást. Bizalmat. Hosszú idők után végre megbízok egy emberben, ami szerintem nagyon, de nagyon nagydolog tőlem. Az érzéstől elmosolyodtam, majd hátamra fekszek, és csak a plafont néztem. Végre van valaki, aki tényleg számítok valamit, aki tényleg embernek tekint. El sem hiszem, hogy megtörtént velem ez. Kis örömkönnyek gördültek le a szemeimből, majd egyszerűen felülök, és ismét a fiúhoz fordulok, és egyszerűen ennyit mondok:
- Nagyon szépen köszönöm. Zhel! – és ezzel egy nagy mosolyt intézek felé.

by **Zhel T. Everett** Szer. Dec. 19 2012, 02:51

Zhel sikeresen meggyőzte Ayanit, hogy nem lenne valami egészséges a számára, ha továbbra is az erdőben aludna.. Nem csak az alváshiánnyal van a gond, hanem a sok veszéllyel is. Az oda út azonban nem volt zökkenőmentes és a fiú minden bizonnyal szerzett magának pár rosszakaró emberkét, akik nyílván azt hitték, hogy ő csinált valamit szegény lánnyal, pedig a valóság az, hogy pont a ők voltak érte a felelősek, mert ilyen sokan voltak. A szobába érve a fiú átöltözött, majd felajánlotta Ayaninak az ágyát és elindult az erkély fele, hogy ne nagyon zavarjon.. hiszen már egyszer perverznek titulálta őt.. pedig az csak véletlen volt. Amikor nyitotta is az erkélyablakot a vendégecske megállította. Bár nem látszott rajta, de meglepte ez az ajánlat.. Kicsit furcsállta, hogy nemrég leperverzezte, most meg behívja az ágyába, de a fiú semmi jónak nem akar az elrontója lenni.
- Szóval most már nem vagyok perverz??- kérdezte majd becsukta az erkély ablakot és megindult az ágy felé, ahol Ayani már kényelembe helyezte magát. A lány könnyeit látva Zhelen egy minimális pillanatig átfutott a bűntudat és gondolkodott, hogy vajon már megint mit tett.. végül feladta, mikor is megköszönték neki a vendéglátást.
- Semmiség..- válaszolta röviden, tömören.. A kékszemű általában egy szál alsónadrágban alszik, de most magára erőltetett egy újatlan pólót is majd átment az ágy másik oldalára.. Alaposan ügyelve arra,hogy a tüzes paci ne ugorjon neki és befeküdt az ágyba ő is. Bár az ágy nagyobb volt mint egy átlag egyszemélyes ágy attól még egyszemélyes volt így eléggé közel kerültek egymáshoz, de azért még kényelmesen elfértek. Zhel a plafont nézte.. pár percig csend volt, majd megszólalt.
- Miért akarsz annyira az erdőben lakni és nem itt a városban??- kérdezte meg végül.. ez az elejétől fogva fúrta az oldalát..

by **Kusumi Ayani** Szer. Dec. 19 2012, 10:26

Zhel kérdése egy kicsit érzékenyen érintett. Szomorú arccal tekintek, fel a plafonra mielőtt válaszolnék.
- Én már kiskoromban imádtam az erdőket. Sokat játszottam ott szüleimmel… egészen addig a napig… vidáman sétáltunk az utcákon, még a valóságban, mikor egy fegyver dördülését halottam. A következő pillanatban két golyó süvített el a közelembe, és szüleim holtan estek össze. Azóta az erdők árnyékában éltem, ám egy nap a születésnapomon elmentem a családi házunkba, ahol megtaláltam azt a… NevGearyt vagy, hogy hívjákot. Nem nagyon ismertem ezt a virtuális világot, ám úgy gondoltam, így talán kicsit elfelejthetem múltamat, ám a tömegektől való félelem sajnos itt is elért, így jutottam el a Kezdetek Erdejébe… ha jól emlékszem az erdő nevére. Nem tudtam kijönni onnan, mivel csak azt a környezetet szoktam meg. Tűzrózsával ott találkoztam először. Miután kikelt a tojásból, már rögtön tudtam, hogy jó barátok leszünk, és így is lett, azonban jó hosszú ideig nem tudtam senkiben sem megbízni. Amúgy bocsáss meg, hogy leperverzeztelek még, csak éppen nem voltam az a leg.. nyugodtabb… igen ez az a jó szó a viselkedésemre. Remélem meg tudsz bocsátani nekem…
Ezzel a fiú felé fordulok. hogy lássam, hogy reagált a történetemre.
- Remélem nem untattalak. – mondtam csak úgy.
Nem tudtam mit kéne csinálnom. Ritkán nyílok meg az embereknek, és most először van az, hogy egy másik emberrel alszok egy ágyban. Sőt még az is furcsa, hogy ágyban, és nem faágakon, de hát itt az ideje, hogy egy-két dolgon változtassak az életben, ha tényleg azt akarom, hogy jó céhtag legyek az Angelika Voice-nak. Ez a legmegfelelőbb a változások kezdetének.

by **Zhel T. Everett** Szer. Dec. 19 2012, 12:42

Zhel nem mondott nemet a közös alvásra… mégis csak kényelmesebb az ágyban pihenni, mint az erkélyen lógatni a lábát egész éjszaka. Hamar levetkőzőt és befeküdt az ágyba Ayani mellé… kis csend urán pedig feltett egy ésszerű kérdést a lánynak. Persze nem lett volna kötelező a válaszadás. Nyugodta el is utasíthatta volna, de Zhel újabb meglepettségére megkapta a maga kis válaszát. Figyelmesen hallgatta végig a történetet, amely ne volt éppen vidám, de sok dolgot megmagyarázott. Legalábbis egy két részletet le lehetett szűrni belőle.
- Már minden világos….- felelte nyugodt hangon, majd ő is a lány felé fordult és a szemébe nézett.
- A szüleid halálakor megijedtél az emberektől. Teljesen érthető hiszen egy másik ember tehet arról, hogy elvesztetted őket. – állapította meg csak gí a hallottak alapján. Persze lehet hogy téved, de ez a leg kézenfekvőbb ok amit ebből a történetből le lehetett szűrni.
- Azért menekültél az erdőbe mert elkezdtél félni az emberektől… De ezt nem csinálhatod örökké. Ember vagy… élj közöttünk. Nem akar mindenki bántani…- próbált továbbra is győzködni a lányt… biztos ami biztos. Közben néha azért Tűzrózsára is rápillant.. Elég kellemetlen lenne ha rágyújtaná a takarót féltékenységében. Nyilvánvaló, hogy a paci nem szereti Zhel-t.. de az is lehet hogy senkit se, aki 3 méternél közelebb kerül a lányhoz. Mint egy izgága védelmező.
- Nem untatsz… Az unalom már akkor ki van zárva, ha beszélgetsz másvalakivel, aki meghallgat- a kékszemű is meglepődött saját magán. Nem szokott ő ilyen közvetlen lenni.. kicsit furcsán is érzi magát. A helyzet nem aggasztja, hogy egy nővel van egy ágyban.. jó párszor előfordult már. De valami mégis furcsa neki.

by **Kusumi Ayani** Csüt. Dec. 20 2012, 05:49

- Hát.. lehet így is mondani.. – mondom halkan.
A fiú nem volt messze az igazságtól, ám valójában más a probléma. A hosszú erdőkben töltött idő teljes kiszakított a társaságokból, és mivel az erdők veszélyesek, ezért muszáj volt senkiben sem megbíznom, mivel ha ezt megtettem volna az gyengeség lett volna tőlem, és a gyengék nem élik túl. Nem nagyon akartam ezt a fiúnak elmondani, de hát sajnos nem tudom mit kéne csinálni. Ekkor csak arra leszek figyelmes, hogy egyre gyengébb és gyengébb leszek, illetve szemhéjam is egyre nehezebb lesz. Ám valami miatt nem tudtam abbahagyni az őszinteséget.
- Mikor találkoztunk, még nem nagyon voltam oda érted… ám… most már…nem…….
Nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a puha ágy, és a biztonságérzet teljesen legyőzött, és halk szuszogásba kezdtem. Hiába marad fenn a fiú tovább, mint én, még így sem érhet hozzám. Tűzrózsa kicsit megemelte fejét, és dühös pillantásokat vet a fiúra, és kicsit vörösebb lesz a lángjai, hogy lássa, hogy a látszat nem csal. Nem bízik a fiúban, még akkor is, ha Ayani bízik. Így ha közelíteni merészel a fiú akár egy kicsit is, akkor Tűzrózsa megrázza magát, és még fenyegetőbb lángokat vet hátán lévő sörényből. Azonban ezekből én semmit sem vennék tudomásul, mivel végre hosszú idők után nyugodtan, békésen alszok, tudva, hogy valaki vigyáz rám.

Másnap

Szépen lassan kezdek felkelni, ám már reflexszerűen lelógattam volna lábamat, ám ez nem jött össze. A lábam megakadt a takaróba, és én lehuppantam a földre. Az esés közben beütöttem a fejemet, de hála, ebben a világban nem éreztem. Ekkor tűnik fel, hogy nem pont a legmegfelelőbb pózban vagyok, mert lábam az ágyon, és lábaim szétterülve vannak az esés közben, így viszont szoknyám alá látni. Reméltem, hogy Zhel nem kelt még fel, ezért gyorsan összecsukom a lábamat, és nagy nehezen kibogozom a lábamat a takaróból, és felállok. Na nézzük meg, hogy reményeim igazak, és a fiú tényleg alszik.

by **Zhel T. Everett** Csüt. Dec. 20 2012, 12:47

Zhel az ágyban kifejtette a gondolatmenetét Ayaninak, aki le is fogadta, bár látszott rajta, hogy nem teljesen értett egyet a dologgal, végül ennyiben hagyta a dolgot, így a fiú sem firtatta tovább azt a témát. Fájó emlékek ezek a lánynak. Ő is tudja, hiszen az ő szülei is meghaltak már pár éve. Egyáltalán nem kellemes érzés a visszaemlékezés. De neki hamar fel kellett nőnie és egy vállalat élére kellett állnia. A gyász így elmaradt, de akkor is megviselte a hiányuk. Ayani még az elalvása előtt akart mondani valamit, de nem ért a végére..
- Most már nem??- kérdezett vissza, de választ már nem kapott. A lánykát elnyomta az álom. Érthető.. napokig alig aludt pár órát, már nagyon fáradt lehetett. Tűzrózsa a féltékeny, indulatos, lángoló őrzővédő jelezte a kékszeműnek,hogy jobb, ha a kezet ott hagyja ahol vannak és nem pedig Ayanit kezdi el vele vizsgálgatni. Persze a fiúnak esze ágában sem volt ilyet tenni, de normális embert, ilyet nem hinne el. Egy csinos ifjú hölggyel egy ágyban.. ez mindenki fantáziáját megmozgatná… főleg egy férfiét. A fiúnak viszont volt önuralma.. nem is kevés, bár furcsa képek villantak be, amikor a szundikáló lányra nézett, de hősiesen ellenállt. Hiába… ő egy igazi úriember. Lassacskán őt is elnyomta az álom. Nyugodtan aludt a kényelmes ágyban.. ugyan most sokkal kisebb helye volt, de nem csinált belőle ügyet. Legalább plusz két puha párnával gazdagodott az ágya, igaz nem használhatta őket. Az éjszaka közepén ébredt fel valamire. Méghozzá nem másra, mint hogy Ayani szinte rámászott. A lány már Zhel mellkasán pihentette a fejét. Neki nem volt ellenére a dolog.. egész kellemes érzés volt, de Tűzrózsa már fél méteres lángokat eregetet. Pedig nem a fiú volt a bűnös.. Az akaratereje egyre gyengébb lett és egy óvatlan pillanatban a keze már Ayani derekán járt, de pár pillanattal később Tűzrózsa hírtelen kirántott az alvó lányka karjaiból a fiút.. Egyenesen a padlóra és kicsit megtaposta a patáival. Persze az álomszuszék nem ébredt fel ilyen könnyen.. Pedig leállíthatta volna a petet. A kékszemű méltóságteljesen felkelt és leporolta magát, majd a lángoló állatkára nézett.
- Nem nyúlok hozzá rendben??- azután óvatosan visszafeküdt az ágyba.. de inkább ülőpozícióban maradt és végig farkasszemet nézett tűzrózsával egészen másnap reggelig.

Lassan Ayani is ébredezett, de valamit elszámított és a padlón landolt egy igen furcsa pozícióban. Most már elgondolkodna azon az ember, hogy melyikük is a perverz. Ezt már szexuális zaklatásnak is lehetne nevezni, hogy a lány folyton mutogatja a fehérneműjét Zhelnek.
- Tudod Eidetikus memóriám van. Így minden bizonnyal örökre emlékez7ni fogok az ilyen pilanatokra..- felelte majd sóhajtott egyet, de még mindig az ágyban maradt
- Jó reggelt!- köszönt mert az ugye az előbb elmaradt.

by **Sakamoto Rin** Vas. Dec. 23 2012, 15:47

Az éhes hercegnő, az idegen állatidomár, és az el nem nevezett tojás esete^^

- Eh… ehhhhhh… – nézek csodálkozva, amint az árus előtt olyan nagy sor áll, hogy még megszámolni is fárasztó lenne. A gyomrocskám meg persze egyre jobban korog, amit persze zavarba ejtő lenne, ha mások is hallanának így ilyenkor egy kis köhécselés mögé rejtem a hangjait. Átkozott légy Kayaba Akihiko amiért ilyen valóságossá tetted ezt a világot ><
Nincs hát más hátra, mint szépen kivárni a sorra kerülést. Más sorba ugyan átmehetnénk viszont csak itt kapni azt, amit enni szeretnék.
- Yoroshiku, Peter. – köszönök, a férfinak szemel láthatóan jobb kedvűen, mint, amilyen eddig voltam. - Peter? Hm, ez nem japán név, külföldi vagy? – kérdem kíváncsian, majd a kezében tartott tojására nézek, melyet jókkal nagyobb, mint, amiket eddig láttam. Hm… vajon mennyi omlett készülhetne belőle? Neeem >< … ezt nem ehetem meg.
- Oh, engme Rin-nek hívnak, yoroshiku! – köszönök neki mosolyogva, de alig hogy ezt megtettem jön a többi kérdés is egymás után, így hát veszek egy nagy levegőt és belekezdek.
- Hát, mmm… Egy tál rament, rizst, virsli polippal, főt zöldséggel, sushit, takoyakit, és rizses omlettet abból. – mutatok a már említett tojásra, amit Peter tart magánál.
- Nem, már nem haragszom rád. - jelentem ki a férfi irányába, majd előre pillantok és csodák csodájára, azt látom, hogy már csak egy-két ember van előttünk.
- Jaj, de jó. Mindjárt mi is sorra kerülünk… vajon elkészítik a tojást is, ha megkérjük őket? – nézek ördögi vigyorral előre felé. Nos, talán még nem teljesen bocsátottam meg neki, amiért ellökött, szóval most egy kicsit megviccelem.

by **Kyrena Juurei** Kedd Dec. 25 2012, 12:43

Nos, most már tény, hogy itt maradok. De vajon mit tudnék magammal kezdeni? Tudom, hogy én akartam ebbe a játékba belecsöppenni, elvégre bármi jobb, mint a valóság, de ezt a helyet sem ismerek. Semmit nem ismerek, ami a virtuális világokkal kapcsolatos. Jobb lenne először ezeket a dolgokat megtudni. Jobb híján fogom magam és az egyik épület árnyékába vonulok. Annak fala mellett lecsúszom, majd leülök. Fegyveremet megigazítom, hogy kényelmes legyen viselése és egy egyszerű sóhajtással letudom ezt a hatalmas mizériát. Hát... Sokan biztos így is úgyis éjt nappallá téve játszanának. Akkor most mi a különbség? A halál egyébként sem lenne cél, vagy nem? Nem értem ezt a hirtelen pánikot, amit mások arcán látok. Bár lehet, hogy ez csak azért van, mert mások igenis szeretnének visszatérni az életükbe. Néhány ember miatt én is, de van egy személy, akit mindennél jobban gyűlölök. Ez pedig éppen elég indok, hogy ne akarjak visszakerülni. Biztos vagyok benne, hogy az itteni élet jobb lehet. Ezen gondolattól el is mosolyodom. Miért ne tenném, hiszen most egy új élet veszi kezdetét. A szabadság illata lengi be az itteni levegőt.
A menümet kis ügyetlenkedés után sikerül elővarázsolnom. Először azt próbálom meg kiismerni. Lássuk csak. A felszereléseim közé lesek. Elég gyér a felhozatal, de nincs mit tenni. Ennél jobbat biztos nem várhatok kezdéskor. Örülnöm kell, hogy fegyverem egyáltalán van. Jut eszembe... Nem ártana kitapasztalni kicsit. Felpattanok ültemből, s azonnal előrántom a kezdőknek járó kardot. A súlyát tanulmányozom, majd az egyensúlyát. Pont úgy, ahogy a mesterem tanította. Ha itt meg is halhatunk, akkor sok dolognak úgy kell lennie, ahogyan a valóságban. Mivel az időt kár lenne üres gyakorlással tölteni, csak suhintok néhányat, megforgatom kicsit a pengét, majd vissza is csúsztatom helyére.
- Keresnem kellene valami könnyű ellenfelet. Olyat, amin könnyedén tesztelhetem a képességeimet... - motyogom magam elé.
- De merre menjek? Talán keresni kellene valakit, aki jobban ismeri ezt a helyet, mint én.
Ismét egy sóhaj, hajamba túrok, s elindulok. Hogy merre, arról lényegében gőzöm sincs. Talán találok valami fogadót, vagy ilyesmit. Egy árus is igencsak megteszi, csak adjon nekem valaki útbaigazítást. A legjobb viszont az lenne, ha a térképként szolgáló személy maga találna rám. Arról viszont hiába ábrándozok, nemde? Itt az ideje a csináld magad mozgalomnak.

by Ajánlott tartalom