Re: [Küldetés] Napocska

by **Seiun** Csüt. Júl. 07 2016, 13:38

Nincs alkohol! Mi ez? Na mindegy, akkor marad a tea, amit gyorsan behörpintek, aztán már mennék is. Egyrészt azért, mert bár szívesen maradnék Snoopyval, a gazdájával nem, hallgassam eleinte akármilyen lelkesen is a kis beszámolóit. Ez a sok szövegelés idővel kezd szörnyen unalmassá válni, én pedig nem vagyok az a fajta, aki ezt jól tűri. Akár marasztalna, akár nem, én bizony hazamegyek, arra hivatkozva, hogy van még más dolgom is, elvégre tényleg volt. Innom kellett néhány felest, enni valamit, aztán haza menni és lefeküdni, abban a gyönyörűséges templomban, ahol jelenleg élek, az én imádni való macskámmal.

A gond csak az volt, hogy nem találtam őt otthon, pedig akkor minden bizonnyal szebben is telhetett volna a nap. Na sebaj. Lényeg, hogy itthon vagyok, és még a nap is csak néhány órája ment le. Nagy ásítozások közepette teszem le fejem a szokásos méretűnél jóval nagyobb ágyba, kényelmesen befészkelve magam közepébe, hogy még csak véletlen se puffanjak le onnan. Az álom hamar elnyom, ugyanakkor vélhetően ugyanilyen hamar fel is riadok, szinte teljesen éberré válva, figyelve a törött ablakokat.
- Na ne, mégis ki a franc művelte ezt?! Nia nagyon dühös lesz! - sipítozom, de semmit nem látok, hiába leskelődök.
Aztán valami felém repül, és már rángat is magával. Ez elég pocsék vicc. Egy pillanat alatt elönt a rettegés. Emlékek ezrei törnek fel, miközben körmeimmel próbálok megkapaszkodni a padlóban. A szilánkok egyesével mélyednek belém, s bár máskor azon törném az agyam, hogy vajon megmarad-e ezeknek a nyoma, úgy, mint a valóságban, most nem. Egyszerűen nem tudok másra gondolni, mint arra a megcáfolt tényre, hogy ilyesmi itt nem történhet meg, mert nincs értelme. A levágott tagok visszanőnek, a sérülések eltűnnek, vér nem folyik, fájdalom sincs. Akkor meg mégis mi értelme annak, hogy elrabolnak valakit? Mi értelme végigrángatni valakit a törött szilánkokon, miközben ide-oda hánykolódik, akár egy zsák krumpli? Tapogatózok, próbálok kapaszkodni, de semmi. Egyszerűen semmi, így nem marad más, csak a félelem, a düh, az ingerültség és a feszült kíváncsiság azzal kapcsolatban, hogy ki az, aki engem hurcol és vajon miért.

by **Sinon** Pént. Júl. 08 2016, 00:04

Ma éjfélig várom a reagokat.
Ha valaki úgy érzi 1-2 nap haladék kell akkor szíveskedjék szólni és szívesen kitolom a határidőt!:3

by **Sinon** Hétf. Júl. 11 2016, 22:43

Shu:
A bácsi amikor megkérded a nevét csak elmosolyodik és annyit kér, hogy szólítsd Nagyapónak, arra hivatkozik, hogy hasonlítasz a rég nem látott unokájára, ezért örülne neki, ha így is tennél. Végtelenül boldoggá teszi a társaságod, kényelmesen teázgattok, képeket nézegettek Napocskáról, és egyéb öregemberes dolgokat csinálhattok.
- Az én kis napocskám egy ékszer, egy gyöngyszem. Tudod, valójában nem én vagyok az igazi gazdája. Az unokámé volt az én kis Prunellámé, azonban ő elköltözött, és nem szerette volna magával vinni Napocskát, ezért a gondjaimra bízta. Biztos megérted, a sok munka. Éjjel nappal csak robotol, robotol és robotol. De nagyon büszke vagyok rá, és az én drága feleségem Inez is az lenne, ha még velünk lenne. Isten nyugosztalja. De hol is tartottam? Nézzük csak.. Ó meg is van!. - és a kéréseteknek megfelelően körbe is vezet a házban, egy-egy szobában hosszú perceket tölthettek el, és hallgathatjátok ahogyan az Úr büszkén meséli a furcsábbnál furcsább történeteit. Ilyen például: "Napocska gyakran betöri ezt az ablakot, szeret a kertben játszadozni a madarakkal. Néha behoz néhány szépséges madártollat" Vagy " Ez Napocska ágya. Tudja, hogy nem tudok már lehajolni, ezért nem is koszolja össze. Hát nem egy tündér?" Napocska ágya egy kipárnázott doboz, amit vastagon befedett a por.. Továbbá megtudhattátok, hogy Napocska nem szokott aludni, és enni sem eszi meg azt amit az öregúr ad neki. Napocska csintalan, rendszeresen elszökik, de valahogy mindig hazatalál, mint ahogyan most is. Talán az Égiek akarata. Rolling Eyes

Nem találtok bezárt szobát, csapóajtót, titkos ajtót, vagy járatot sehol sem. A ház pontosan úgy néz ki mint egy családi ház, talán kicsit túl nagy is szegény öregembernek egymagára.

Robiizmus:
A kardod eléred és sikerrel jársz. Kivágod magad és a földön landolsz, ami nem éppen kellemes érzés. Láthatod, hogy az elrablód nem más mint maga Napocska! Vagyis most már Napocskák, elvégre ketté vágtad. A két kis fekete trutymó először rázkódik, majd rövidesen összeszedik magukat. Neked persze volt lehetőséged menekülőre fogni ha úgy kívánod. Bárhogyan is, a semmiből egy lány kerül eléd, kezében két rövid lángoló tőrrel.
- Vissza bestia! - látványosan meglóbálja fegyverét Napocska előtt aki egy darabig még próbálkozik, majd végül feladja és visszavonulót fúj. - Huh, ez közel volt. Minden rendben? - segítő kezet nyújt neked, ha még a földön lennél esetleg. A lány egy NPC, nem játékos.
- A nevem Ula. Én is egy áldozat vagyok mint te. Szerencséd van, hogy időben észrevettem, hogy valami baj van. Mondd segítesz nekem megmenteni a hozzád hasonló áldozatokat?

A lány:

Kiwi, és még azok akik nem írtak határidőre de pótolni akarnak:
Ti sajnos a szerencsétlen áldozatok vagytok. Tehetetlenül vergődök, sajnos nem sikerül semmit a kezetek ügyébe keríteni amivel kivághatnátok magatokat a bajból. Hosszú percek telnek el, majd hirtelen lemászik rólatok a "zsák" és ráeszmélhettek, hogy valójában Napocska volt az egész idő alatt. Egy sötét, szürke pincehelyiségben találjátok magatokat ketrecekbe zárva, ablakok sehol. Továbbá egy hatalmas tartályt az egyik sarokban ami rá van kötve valami furcsa készülékre, amiket csövek hálóznak be. Mint valami kezdetleges gépezet..
Ha valakinek van látás jártassága, vagy gyertya kristálya észreveheti, hogy a távolban van egy lépcső ami felfelé vezet.. és a lépcső mellett pedig egy kulcs csomó van felakasztva. Vajon miket nyithat? Rolling Eyes

Eszméljetek fel az elrablásotokból, és megkísérelhettek egy szökést. Egyébként rajtatok és Napocskán kívül nincs semmi ami zajt csapna. Ha a térképetekre pillantotok láthatjátok, hogy már Horunka városában vagytok, és nem Tolbanában.
Reagsorrendben érkeztek meg a cellákba. Aki elsőnek ír érkezik be elsőnek és ő már láthatja ahogyan a többieket "kinyomja" magából Napocska, majd pedig bezárja a ketrecet.

Seiun:
Hosszú percekig tehetetlenül hánykolódsz, mire végül kiáltásokra lehetsz figyelmes. Erős ütést érzel a fejeden, a hasadon, a melleiden, és talán egyéb helyeken is, végül kiszabadulsz a fogságból. Magad előtt Napocskát látod, aki menekülni próbál, azonban a megmentőd gyorsabb, utána szalad és a botjával csapdossa, a kis lény pedig rövidesen mozdulatlanná válik. Amikor a megmentőd megbizonyosodott róla, hogy Napocska már nem mozdul többé, odamegy hozzád.
- Ásd el magad, hogy ez a kis takony így elbánt veled. Nézz magadra, csupa kosz vagy. Törölgesd meg magad legalább. - majd pedig nem túl kedvesen hozzád vág egy rongyot. - Ha tudnád milyen szerencsés vagy, hogy errefelé sétálgattam.. Az a szörny meg is ölhetett volna téged. - a hölgy egy NPC, és ha a térképre nézel, láthatod, hogy Horunka városába kerültél.
- Ez így nem mehet tovább. Fel kell számolni ezt az egészet egyszer és mindenkorra.. - Közben Napocska észhez tért és elkezdett a városba menekülni, a néni pedig utána.

A megmentőd:

Határidő: 07.17
500 szóval pótolhatnak azok akik nem írtak időre.

by **Shukaku** Kedd Júl. 12 2016, 05:50

-Unoka? Esetleg láthatnék képet az unokáról is, Nagyapó? Kíváncsi vagyok, hogy tényleg annyira hasonlítunk-e.
Veti fel szinte azonnal az idomár, és egy sokatmondó pislantást vet a sárkány felé, aki elégedetten bólint. A küldetéseket, legalább is az ilyen nyugodt küldetéseket igyekeznek aprólékosan megoldani. Jó, Timi a nem nyugodt küldetéseket is igyekszik aprólékosan megoldani, lásd Neverending Nightmare, de az Timidus, most Shu is itt van. Azonban egy ilyen csehovi puskát ő sem hagy leakasztatlanul, és ha a küldetés mellékszereplője (mert a főszereplő nyilvánvalóan Napocska) megemlít egy ilyen fontos részletet, akkor azon nem lendülnek túl.
-Akkor már értem, hogy miért mellénk szegődött Napocska, ha ennyire hasonlítok a nagyapó unokájára.
Oldja meg az egyik fontos kérdést az idomár, bár azt azért sejti, hogy az öreg mindenkinek ezt mondaná, lévén a játékosok többsége olyan korú, hogy valóban lehetne a bácsi unokája. Talán ha egy idősebb játékos kerülne ide, akkor ő az öreg lányára vagy fiára hasonlítana... de ezt már soha nem tudjuk meg. Itt azonban már Timinek van kérdése, és gyorsan fel is teszi.
-Mi az unokája munkája? Az eddigi tapasztalataim alapján a Shuval egykorú lányok nem szoktak állandóan robotolni.
Na persze Shu különleges, de ő nem NPC, ráadásul ezzel azt is kideríthetik, hogy a rendszer az idomár melyik korával számol, és azt is, hogy esetleg el kell-e indulni az unoka vonalán. A sárkány ugyan rákérdezne a feleségre is, de kap egy egyértelmű pillantást a társától arra vonatkozóan, hogy ne tegye, így egyelőre nem teszi. Shu azonban tesz mást.
-Izé... szeretnénk Önnek társaságot nyújtani, ha már ilyen kedves volt velünk, és közben szeretnénk figyelni Napocskát is. Van egy professzor, aki imádja az ilyen különleges lényeket, és hasonló korú, mint Ön, talán szívesen beszélgetne ő is Önnel és Napocskával. Ugye maradhatunk amíg megérkezik?
Veti be a hatalmas bociszemeket, és mivel az öreg eddig is marasztalta, és még kérdésük is van, és azt is figyelni kell, hogy Napocska mit csinál... na meg na, éppen csak, hogy elkezdték a küldetést.

by **Robiizmus** Szer. Júl. 13 2016, 11:05

Ahogy kiestem a zsákból, a földön ülve láttam, hogy azok a fekete kis trutymók raboltak el, legalábbis próbálták meg.
~Most mit tegyek? Nem nagyon tudok harcolni ellenük mivel, ha kettévágom, akkor kettő lesz belőle, de nem lesz baja. És a végén annyian lesznek, hogy az a kis sebzés, amit okoznak, egyszerre akár veszélyes is lehet.
Míg gondolkoztam felálltam, a kardom előre szegeztem, és vártam mit lépnek a kis trutyik. Ekkor valaki elém kerül, és egy lángoló kést elkezdett lóbálni a trutyik felé. Egy lány volt. Kissé meglepett a dolog, hogy egy lány száll szembe a támadómmal, míg én gondolkodtam, mit is tegyek. Az önbecsülésemet kissé hazavágta. Bár, ahogy belegondolok, ez nem a valóság, szóval remélhetőleg csak egy NPC lesz. A kis trutyik feladták a lány ellen a harcot.
- Huh, ez közel volt. Minden rendben? - Kérdezte a lány
-Igen, persze... kö... köszönöm, hogy segítettél.
Válaszoltam a lánynak. Ahogy megnéztem, nem volt emberi játékos.
~Szóval egy NPC? Akkor máris jobb a helyzet, mert akkor ennek így kellet történnie.
- A nevem Ula. Én is egy áldozat vagyok mint te. Szerencséd van, hogy időben észrevettem, hogy valami baj van. Mondd segítesz nekem megmenteni a hozzád hasonló áldozatokat? - Mondta az NPC lány, mármint Ula.
- Én Robiizmus vagyok. Megmenti a hozzám hasonlókat? Több embert is elraboltak ezek a trutyik? És mit csinálnak azokkal, akiket elrabolnak? Mert ha csak kisállat ként tartják őket, akkor annyira nem izgat. Ha az embernek megvan a joga arra, hogy kisállatként tartson valamilyen más élőlényt, akkor az embert miért ne lehetne, ha elég erős, ügyes és eszes hozzá az a másik élőlény?
~Viszont, ha megölik őket, akkor nem csak a játékban halnak meg. És ámbár, engem annyira ez a része nem érdekel, de a Boss harcokat nehezebb lenne megvívni kevesebb emberrel. Kisebb eséllyel jutnánk ki a játékból. Bár én itt egész jól érzem magam, de azért... valamiért mégis kijutnék. Elvégre ez a cél. És harcolni is jókat lehet másokkal.
- Ha van megfelelő indok rá, hogy segítsek, akkor benne vagyok, ha nagyon sürgős, akkor út közben is ellehet mondani.

by **Kiwi** Szomb. Júl. 16 2016, 17:53

Hiába kiabáltam, hiába kapálóztam, semmi haszna nem volt, csak jól kifáradtam. Lihegve ugyan, de annyi lélekerőm talán még volt hogy magamra öltsek valamit az inventorymból, legalábbis vértet, felszerelést, valamint egy nadrágot. Persze ezt csakis azután miután sikerült kikerülnöm a sötét, szűkös pokolból. Egy kevésbé sötét és szűkös zárkába. Sértetten és értettlenül bámultam, amint észhez tudtam térni, ugyanakkor pillantásommal pásztáztam és igyekeztem felmérni a környezetemet.... Borzasztó volt, hasonlót átélni mint legutóbb, bár legalább védett övezeten belül vagyok... vagyis vagyunk. Elsötétült a pillantásom, nem vettem fel küldetést, legalábbis rendszerosztottát nem, nem fogadtam el mehívást, és nem kellett kattintanom semmire, mégis furcsaságok sora követte a dolgokat. Napocskából például ki sem néztem volna hogy tud kulcsot használni, és bezárni minket, a képességéről nem is beszélve. Nem értem, miért nem támadott meg akkor, vagy épp honnan tudta hogy hol vagyok...
- Mit akarsz tőlem... tőlünk?... - Kérdezte meg halk, de érthető hangon, remélve hogy mint egy pet, tud beszélni, hisz nem olyan buta, mint aminek mutatta magát.
- Kiwi vagyok és sajnálom hogy úgy bántam veled... de, nem hiszem hogy ezt így kéne... beszéljük meg. - Még egy próba, hátha... Tényleg csak arra tudtam gondolni, hogy haragszik rám, de a többiekre is?... Akkor sem stimmeltek a dolgok.
Végül arra jutottam hogy Shukakunak jobb ha küldök egy üzenetet, hátha elhiszi hogy bízok benne, és elhiszem hogy erősebb, vagyis... nem kell annyira bizonygatnia majd. Vagy legalábbis ebben reménykedtem, valahol tartottam attól hogy a szememre hányhatja, hogy nem tudok egyedül gondoskodni magamról, vagy támogatom azt a mivoltját, ami miatt kicsit arrogáns. Nem tudom hogy csinálok jót, de megpróbálom...

Kiwi írta:
Hali, elrabolt minket egy fekete fura szörny... inkább adok koordinátákat, ha tudsz gyere ide kérlek, ha nem... mindegy. Nem maradok tétlen. Nem bántott, zárva tart minket. Sötét, hűvös, fény és ablakok nélküli helyiség.

Majd üzenet küldés, legalábbis remélem hogy sikerült, ha sötét volt, a rendszernek akkor is volt valamin agyon halvány fénye, ha nem akkor meg elütésekkel ugyan, de valamit remélhetőeg sikerült a megfelelő személynek küldenem. Ahogy vakon lehet gépelni, lássuk lehet-e rendszerüzit is küldeni. Ha a többiek magukhoz tértek, akkor megpróbáltam velük is kapcsolatba lépni.
- Nem látok a sötétben, próbáljuk meg haza teleportálni a kristállyal. - Adtam az eslő ötletet ami sikerülhet esetleg... Persze valószínű hogy nem, így maradt a következő ötletem.-
- Talán ki tudok jutni, nem tudom merre menjek, valaki navigáljon esetleg aki lát... hogy merre található valami feljáró, vagy valami... bármi! Csak mondjátok ki hangosan. - Azzal visszaszámoltam háromtól egyig, majd a többiek azt láthatták hogy az életsávom csökken lefelé folyamatosan, zöldből sárgába, majd pirosba... majd a testem pixelekre robban, méghozzá a csodálatos halál efektjével. Addig én lemásoltam magam, és ha a képi sikerült természetesen akkor kiléptem a saját testemből, átsiklottam a rácsokon, mint valami szellem. Majd ha kaptam instrukciókat, azt követtem, ha viszont nem, akkor magamra maradtam... és tapogatózással indultam meg előre, amennyire csak láthattam. Legjobb esetben volt húsz másodpercem, az életem is ennyi idő alatt fogyatkozott le, majd amikor az eredeti testem elpixeleződött én megjelentem ott, ameddig jutottam, de rácsokon kívül.

A képi, amit ha tudtam használtam::

Interaktolás: A többi elrabolt, valamint Shukakunak a pm, ha a játékmester is úgy gondolja.

by **Sinon** Kedd Júl. 19 2016, 13:37

Shu:
- Igen természetesen. Itt van valahol a fotóalbum is. Csak egy pillanatot várj kedveském, és már hozom is! - az öreg megállt a könyvespolc előtt és tüzetesen lépésről lépésre végigpásztázza a rajta sorakozó könyveket. Hosszú percek telnek el, azonban végül csalódottan csoszog vissza hozzád. - Nem tudom hova is tehettem. Egyszer még a fejemet vesztem el, és akkor majd jön egy ló és a sárba tiporja és akkor ég veled drága eszem. No, de nem is fontos ez most. Pont olyan mint te vagy. Egy kis napsugár. - megcsipkedi az arcot, és rád mosolyog, remélve, hogy te is visszavigyorogsz neki. A professzor említésére sem ellenkezik, sőt felajánlja, hogy holnap akár rá is ér egész nap és akkor áthívhatnátok hozzá teázni az urat.
Közben megkapod Kiwi levelét is.

Robiizmus:
- Hát ez az! Az az ember egy fanatikus őrült! Embereket raboltat el azzal a rémséggel. Én láttam ahogyan beszélt hozzá, láttam ahogyan megdicsérte. Az az ember egy őrült! - közben maga mögé pillant, kicsit megnyugszik és elrakja a fegyvert - Örülök, hogy megismerhetlek. Sajnos te vagy az egyetlen akit ma sikerült megmentenem. Az egyik "napocska" pont akkor vitte az áldozatát amikor neked segítettem. Megfelelő indok? Az életed múlhat rajta!! Ez a lény nem felejt. Ha valakit megszagol akkor onnantól fogva halálukig üldözni tud. Bármikor felbukkanhat és elrabolhat. Végezni kell a vezetővel. Ha a vezető meghal akkor tehetetlenné válnak. Nagyon buta lények... egyedül nem vagyok képes rá, és a biztonságunk és nyugalmunk érdekében meg kell tennünk. Ne aggódj a képességemmel sikerülhet, de ahhoz kell valaki aki feltartja az esetleges támadókat. - a lány csak beszél és beszél és beszél. Szépen megindokolja a kérdéseidre a választ is, majd pedig elindult.
- Gyere. Erre! Nincs vesztegetni való időnk. Pár háznyira vannak a foglyok. Ha kiszabadítjuk őket mielőtt odaér a vezető akkor nyert ügyünk van. - ha pedig követed a lányt akkor elvezet egy házhoz.

Kiwi:
Napocskával próbálhatsz beszélgetni, azonban nem válaszol, talán nem is tud, de az is lehet, hogy csak egy lángelme és kínoz a némaságával. Az üzeneted sikerült elküldeni, nem volt semmi akadálya. A kristály azonban nem működik sajnos. Napocska békésen járőrözik a ketrecekben, a többiek pedig úgy tűnik alszanak, mert nem reagálnak. A képességed pedig működik. Sikerül kijutnod a ketrecből. Valahol fél úton a kijárat és a ketrecek között lehetsz, és ha futsz, még a kulcsokat is eléred amik az ajtóra vannak felakasztva, amik bizonyára a ketreceket nyitják. Azonban Napocska észbe kap, és eszeveszett sebességgel ugrándozik feléd. Fenyegetően néz rád ami valljuk be elég érdekesen festhet egy olyan lénynél akinek nincsenek szemei. Rolling Eyes

Közben hangokat hallhatsz, emberi hangokat odakintről. Talán valaki errefelé van? Talán az elrablód? Talán segítség?

Seiun-nak nem kell 500 szóval pótolni, mert önhibáján kívül van távol, és mert aranyosan szólt, hogy eltűnik néhány napra :3
Cear-nak pedig a megbeszélt módon elég pótolnia, mert ő is szólt.
Kaylin NJK-ként folytatja tovább a küldetést, a körvonalait Kiwi láthatja is.

by **Shukaku** Szer. Júl. 20 2016, 05:37

Ha már fotóalbum, és ha már könyvespolc, akkor ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy Shu kiélhesse másik rajongását is a kedves kis küldetések mellett. Igen, ez az olvasás. Azon felül, hogy míg a bácsika körbevezette a lakásban, igyekezett szintén képeket keresni akár a falon, akár a polcokon, és erre felhívta Timi figyelmét is... lássuk, hogy együttes erővel találnak-e valamit. Na de a lényeg az nem ez, hanem az, hogy természetesen segített a kutatásban is, és bár feltehetőleg fotóalbumot nem talált, mert azt a nagypapi máshova keverhette el, de a könyvek címeire így legalább vethetett egy elég alapos pillantást. Mindig is érdekelte az itteni világ irodalma, és pár helyszínen már talált is gyöngyszemeket. Akadt ugyan olyan hely, ahol csak díszítő elemek voltak a könyvek, fantáziátlan fantáziacímekkel, és üres lapokkal, de néha még azok is, amik nem tartoztak a küldetéshez, nem nyomot tartalmaztak, kecsegtethettek érdekes olvasmánnyal. Jó, a legtöbb csak egy már létező és jól ismert történet átirata volt, de azért néha talált olyat is, amit még nem olvasott, és még tetszett is neki. Az arccsipkedést természetesen utálja, de természetesen vigyorog hozzá. Itt nincs fájdalom, szóval egy fokkal elviselhetőbb, és ha cserébe egy ilyen kedves öregúr boldog lesz, mert az unokájára emlékezteti, akkor hagyni fogja. Azt azért megsúgom, hogy Shu titkon azt remélte, hogy nemcsak, hogy hasonlít az unokára, hanem a küldetés egy fontos eleme, hogy tényleg pont ugyanúgy néz ki... de úgy tűnik ez nem fog kiderülni egyhamar. Térjünk azonban rá a levélre, amit egy bocsánatkérést elhadarva, és félrevonulva olvas el Timi társaságában, majd azonnal be is csukja.
-Egy fekete fura lény?
-Napocska is fekete.
-Rémeket látsz. Na mindjárt kiderítjük!
Először azonban válaszlevél, ami a következőképpen hangzott:

Shu & Timi írta:
Hali,

Ne ess pánikba! Kik azok a minket? Igyekszünk mihamarabb odaérni, lehet, hogy közös küldink van.

Puszi: Shu & Timi

Shu gyorsan lehívta a céhmenüt, megkereste Kiwit, majd megnézte a térképen a tartózkodási helyét, és csak ezután lépett újra a bácsi mellé.
-Elnézést Nagyapó! Nem ismeri véletlenül ezt a helyet Tolbanában? Szeretnénk eljutni oda, de már eléggé sötétedik, és... szóval...
Vágott eléggé megszeppent arcocskát a szegény unoka, aki nyilvánvalóan fél a sötétben, és nem szeretne egyedül, és szegény kicsi gyámoltalan sárkányka barátjával csatangolni ilyen későn a városban.

by **Robiizmus** Vas. Júl. 24 2016, 00:43

~Egy örült? ... Oké... bár... nem tűnt valami őrültnek... ehh... miért nem lehet egyszerűen csak szétcsapni az ellenfeleket?...
- Részemről a szerencse. Csak én menekültem meg? Ez érdekes. Több napocska is van, az előbbi kettőn kívül? Értem... a vezető gondolom, az az öregember, akinek elvittem ezt a "napocskát". És akkor meg kell ölni. Rendben... nincs túl sok mindent ragozni. Nem csak a saját életem múlik rajta... és ha így állunk... a kezeim meg vannak kötve. Nincs más választásom. Ha egyedül nem megy, akkor segítek. Az ellenséges támadókat kell feltartani? Ha azt az öregembert kell legyőzni, és csak a napocskák vannak ellenünk, akkor nem lesz valami izgalmas harc... vagy van a "napocskákon" kívül is más az oldalán? És mi a biztosíték arra, hogy a "napocskák" lehiggadnak, és nem támadnak, ha a vezetőjük már nem él? Nem lesznek inkább dühösek? Vagy olyan lények, mint mondjuk egy Állatidomárnak az állata, hogy csak az idomár parancsára cselekednek?
Miként Ula megindult, majd mondta, hogy - Gyere. Erre! Nincs vesztegetni való időnk. Pár háznyira vannak a foglyok. Ha kiszabadítjuk, őket mielőtt odaér a vezető akkor nyert ügyünk van. - Már indultam utána, és egy házhoz vezetett el. Ahogy a ház előtt megálltunk, elővettem a kardom ismét.
- Rendben! Akkor most, hogy legyen? Csak berontunk, leverünk mindenkit, és kihozzuk az áldozatokat, vagy van valami terv is?

by **Kiwi** Vas. Júl. 24 2016, 21:02

Hiába próbálkoztam, Napocska nem válaszolt, persze hisz szája sincs... de mégis, hátha alapon azért megpróbáltam. Ott volt a macskás lány macskája, ő sem a szájával beszélt, de ezek alapján remélhetőleg nem pet. Vagy... ez a gondolat talán ijesztőbb is, mintha hivatalos pet lenne... Végül volt pár ötletem, amiket szépen lassan megpróbáltam megvalósítani. Az egyik a pet-el való beszéd volt. Ez fail-al végződött. Majd az üzenet Shukakunak. Ez sikerült. A szóváltás a többiekkel, az nem. Még nincsenek maguknál. De... remélem azért jól van... Majd választ is kaptam. Meglepődtem hogy ilyen gyorsan... A választ elolvasva felsóhajtottam... és hiába volt parás a helyzet, mert az volt... mégis... megbántam hogy írtam nekik. A válasz milyensége miatt... De válaszoltam neki, nem tehettem volna meg hogy ne tegyem, hisz kérdezett is.

Kiwi írta:
Egyáltalán nem estem. Nem tudom, nincs magánál, rendben és nem hiszem.

Válaszoltam neki mindenre, de csak szűk szavúan. Nem emlékeztem hogy küldetést vettem volna fel. Semmi jelzést nem kaptam, de azért gyorsan megnéztem a menümet, hogy találok-e benne küldetést. - Ha igen, elolvastam a leírást. Nem akartam azt, hogy ők mentsék meg a seggem és ez erősítette bennem azt az érzést hogy, tegyek valamit... A képességem aktív amivel meg is szöktem a ketrecből, és a kulcsokat... igyekeztem elérni, amint felfedeztem hogy hol lehet. Ha Napocska utánam vetette magát, csak azt érte el hogy még gyorsabban próbálkozzak, hisz visszaút már nem igen van. A kulcsot lekaptam, ha tudtam, és a pulcsim zsebébe rejtettem, majd ha Napocska rám vetette magát... Akaratlan is felsikítottam, amint meghallottam az embereket, még inkább kiabálni kezdtem... A pániknak köszönhetően meg sem fordult a fejemben hogy, nem segítség lenne, vagy... hogy Napocska nincs egyedül. Pedig végiggondolva egyértelmű, de abban a helyzetben ki gondolkodik, főleg hogy magam is túráztattam azért hogy még azelőtt kijuthassak, és ügyeskedjek mielőtt Shukakuék ideérnek...

by **Sinon** Hétf. Aug. 01 2016, 21:14

Shukaku:
A falakon itt-ott elszórtan láthatsz régi képeket a bácsiról és az ő rég elhunyt feleségéről közösen. Néhol Napocskáról is akadnak kirakva képek amin mindenféle dolgokat csinál, természetesen egyik sem túl látványos, elvégre Napocska nem a kreativitásról híres. A könyvespolcon találsz régi mesekönyveket, a Grimm meséktől kezdve, londoni rémtörténetekig mindenféle könyv helyet foglal rajta. Csak, hogy néhányat soroljak: Dr. Jekyll és Mr Hyde különös esete, Piroska és a Farkas, Frankenstein,
Amikor megmutatod a bácsinak a térképet, akkor ő egy pillanatot kér, hogy megkeresse a szemüvegét, ami természetesen a fején van, ezért örömmel fogadja ha esetleg segítesz neki megtalálni. Rolling Eyes

- Oh igen. Ismerem Tolbanát. Ott éltek a nagyszüleim. Van ott egy családi házunk, de már régóta nem látogatom. Jobb szeretek itthon lenni. Tudod én már nem vagyok a régi, és a hosszú gyalogút sem túl kellemes társaság nélkül.. Szóval oda szeretnél menni? Hát nem is tudom, olyan sötét van.. - azonban a bociszemek meghozzák hatásukat és beadja derekát - Talán egy kis séta nem árthat, meg itt van velünk a sárkány is! Szedelőzködjünk össze Kincsem és indulhatunk is. - a bácsi pedig elvonul picit, hogy átöltözzön, amit természetesen nagyon lassan csinál, majd amint végez azzal innivalót akar adni Napocskának, láthatjátok, hogy Napocska innivalós tálja tele volt az itatás előtt is vízzel..

Robiizmus:
- Nem ez az első alkalom, hogy ilyen történik errefelé. Korábban is volt hasonló. A Napocskák egykori vezetője egy velejéig romlott nő volt, egy valódi diktátor. Ő vezette az első szint fekete piacait, és ha valaki nem fizette vissza neki a tartozásait akkor a Napocskákkal intéztette el őket. Egy idő után megrontotta a nőt a pénz, és ártatlanokat rabolt el, hogy azok szeretteitől váltságdijjat szedjen be. Na ennek a nőnek a férje a mostani ellenségünk. Az új vezető. Ő felel a Napocskákért, ha neki vége akkor újra békében élhetünk! Hősök leszünk! - a lány nagyon beleéli magát a mesélés közben. A lakás ajtaja előtt megállva feléd fordul.
- Bemegyünk, ha szerencsénk van nincs őrség. De ebben kételkednék. Leverjük az utunkba álló napocskákat, majd pedig lemegyünk a pincébe, ahol a foglyokat tartják, és megpróbáljuk kiszabadítani őket. Ha kell ketrecestől visszük ki őket. Az főnök nem szokott esténként errefelé tartózkodni, ezért nyert ügyünk van. A foglyok segítségével pedig reggel rajtaütünk a gazfickón! - elhadarja a tervet, majd benyit a házba. Vak sötét van, azonban nincs csend. Valami zajt hallhatsz odalentről. Sietve a pince felé lohol, int, hogy kövesd. Női segélykiáltásokat hallhatsz. Ula a pincébe érve a pinceajtó kinyitásával ügyködik látszólag nem sok sikerrel. Jártasság esetleg fénycsiholó képesség, gyertyakristály híján maximum lassan vagy bukdácsolva jutsz le a pincéhez, a társad hasonlóképpen ügyetlenkedik.

Kiwi és a foglyok:
Napocska lassan közelít feléd, fenyegetően ráng időnként mintha próbálna összezavarni. A ketrecben fekvő lány lassan kezd észhez térni, először csak lassan pislog feléd, majd miután sikerül felfognia mi is történik, a ketrecre tapasztja a kezeit, és feléd bámul.
- Menekülj! Hívj segítséget kérlek! - a lány könyörög, majd előhúzza a fegyverét, ami egy íj - Addig én feltartóztatom a dögöt! - ekkor kilő két nyílvesszőt, az egyik eltalálja Napocskát aminek hála a lény kettőbe szakad, így már két Napocskával állsz szemben, azonban a másik tőled nem messze landol egy zsákba fúródva. Furcsa mód nem pixeleződik el, talán még használhatnád is önvédelemre.
Trappolást hallhatsz, mintha valaki sietne le a lépcsőn. Talán meghallották a kiáltozásaid? Bárhogyan is, legalább 20 másodperced van mielőtt még ténylegesen is hallhatod ahogyan az ajtóhoz ér/érnek, és mintha a zárral szórakoznának. Próbálnak bejutni az ajtón. Nálad van egy kulcs csomó, talán kinyithatnád nekik az ajtót, vagy legalábbis megpróbálhatod, hátha valamelyik kulcs nyitja.
Ha megnézed a küldetéseid részt, ott láthatod, hogy igenis egy küldetésben vagy. Napocska névvel, és egy rövid áttekintésre bukkansz.

A ketrecben lévő karakter Kaylin lesz a küldetés végéig NJK-ként mozgatom.

Napocska írta:
-Juttasd vissza az elveszett Napocskát a jogos tulajdonosának

Napocska elkóborolt, szerető gazdája várja vissza, kis kedvencét. A megtalálónak jutalmat kínál.

by **Shukaku** Kedd Aug. 02 2016, 12:52

Shu tehát gyorsan előhúzta a térképet, és azok után, hogy végignézte az összes releváns fényképet, és a mesekönyvek pedig kedves emlékeket ébresztettek benne, amiknek hatására meg is szorongatta a nyakában lévő medaliont, végre fel tudta tenni a legfontosabb kérdését a küldi szempontjából. Ezután ő ugyan várt volna a szemüveges jelenettel, hogy meglegyen ennek is a hangulata, ám Timidus azonnal lelőtte a poént, és segített megtalálni az öregnek. Az, hogy már a nagyszülei is ott éltek elgondolkodtatta azon, hogy milyen régre is nyúlhat vissza Aincrad története. Sok NPC-t felkeresett már, hogy beszéltesse őket, hogy meséljenek neki, és a szintek megnyitásáról volt saját történetük, az ő megérkezésükről is, ami a mobok megvadulását eredményezte... de arra még soha nem gondolt, hogy az öregek felmenőiről kérdezősködjön. Út közben ezzel is elüthetik az időt, ám most más volt a fontosabb. Még elöl volt a térkép, amikor hálásan megköszönték a segítséget, és megkérték a bácsit, hogy mutassa meg, merre is található azoknak a bizonyos nagyszülőknek a háza. Amikor ez megtörtént, és összeegyeztették a látottakat azzal, ahol a térképük Kiwit jelezte, már minden világos volt.

Shu írta:Tudsz nekem leírást adni a lényről? Látom a koordinátáidat a céhtagos térképen, máris indulunk. Közös küldink lehet, csak mi máshonnan indultunk neki. A kis lény nem akar rosszat, játszótársat keres magának, mert a gazdája nem foglalkozott vele. Majd együtt szépen megoldunk mindent. Sietünk!

Shu & Timi

Majd biztosította az öreget arról, hogy Timi is velük tart, felsegítette a kabátját, kezébe adta a botját, ha volt olyan, és kényelmes tempóban elindultak, és ha meg lett engedve, akkor Shu szerette volna, ha Napocska is velük tarthat.

by **Kiwi** Csüt. Aug. 04 2016, 10:41

Az események zűrösen alakultak, és fogalmam sem volt hogy is juthatunk ki, a lány ébredezett, és én már kint voltam a sűrűjében, mire megkaptam a választ, elolvasni sem nagyon volt időm, csupán egy pillantást tudtam vetni a felvillanó ablakra. A lány kezdett magához térni, miközben én farkas„szemet” néztem a szörnnyikével... Bosszantó volt a helyzet, a sötétben sikerült valahogy megszereznem, a kulcscsomót, majd a lánynak igyekeztem válaszolni.
- Igyekszem... - Végül be is segített.
- Te inkább csak ne segíts, jó?! - Tört ki hisztériásan belőlem amikor láttam hogy, már két szörnnyikével állok szemben. Bár, inkább gondoltam arra hogy, a lány képessége miatt lett belőle kettő, mintsem a szörny képessége legyen ez. Végül ugye, volt a kezemben egy kulcscsomó, ami nyithatta az ő ajtaját is. Nem akartam hátrahagyni... Viszont, még akkor is volt két lehetőségem. Az egyik, a másik képim... a másik... ezek a szörnyek egyeket sebeznek. És szinte azonnal regenerálódunk... Szóval védett övezetben vagyunk, a legjobb amit tehetek, ha kibírom, és a legrosszabb ha együtt menekülünk el. A kulccsal oda szaladtam a lány ketrecéhez, és ki akartam nyitni azt, ha... viszont rám támadt a lényecske... és rosszul jártam, sem eshetek kétségbe... A kulcsot belülre dobom, hogy legyen szabad kezem, majd megérintem a lányt, és használom a képességem, ha kell... A hangok, ahogy biztató hatást keltettek bennem, kintről, úgy... kezdtem el parázni, mi van ha, ő csak valami őr”kutya” és a rossz fiúk fognak benyitni hozzánk... Szóval égette a teendő a kezemet, és a legijesztőbb az volt, hogy számolnom kellett azzal hogy, meg leszek „harapva”... Kizárt hogy, Shukakuék ilyen hamar ideérjenek... De látni akarom kik, azok akik ide jönnek... Utána eltűnünk. És tudok írni a lánynak... Ez volt a gyors elképzelésem...

by **Sinon** Vas. Aug. 21 2016, 16:53

Robiizmus:
Az előző meséhez hozzácsapok neked még egy kicsit, hogy, ha pótolni szeretnél legyen mivel.
Szóval ugye Ula lejut a lépcsőn, és akár mondjuk te követed, sikerül egy kis zajt csapni, majd rövidesen kattan a pinceajtó zárja, ami azt jelenti, hogy nyitva van.
- Légy óvatos, nem tudhatjuk mivel állunk szemben.. A foglyokra koncentrálunk, és a lehető leghamarabb lelépünk. Az öreggel később foglalkozunk majd. - majd benyit.
- Hátra! Úgy tűnik vendégünk van! - a lány elő is kapja fegyvereit, amelyeket Kiwire szegez, majd pedig a Napocskákra. - Ne mozdulj, különben véged! - parancsol a lányra, - Nem számítottam rá, hogy az öregnek ilyen fiatal csatlósai vannak... - ezt a mondatot pedig neked intézte.

Kiwi:
A lány kérésedre befejezi a lődözést, és meghúzza magát csendben a ketrecben és onnan figyeli az eseményeket. Napocska erőszakos, és már amikor majdnem a ketrechez érsz olyan erővel ugrik neki a lábadnak, hogy csak a saját ügyességeden múlik, hogy ne ess el. A ketrecben szerencsére meg tudsz kapaszkodni, de eközben az ajtó kinyílik és két alak lép be rajta. Egy lányt pillanthatsz meg, aki rögtön rád is kiált.
- Hátra! Úgy tűnik vendégünk van! - két tőrt tart a kezeiben, messziről rád szegezi őket, majd néha Napocskára, -Ne mozdulj, különben véged! - parancsol rád - Nem számítottam rá, hogy az öregnek ilyen fiatal csatlósai vannak... - itt pedig picit hátrapillant társára, és neki intézi szavait, amelyeket természetesen tökéletesen hallhatsz. (Picit visszább Robiizmus történetszálában láthatsz képet a lányról, szívesen visszakeresném de ezen a billentyűzeten és ezzel az ujjal most kínszenvedés lenne ne haragudj xf)
Kaylint pont nem éred el a képességedhez, de ha még mindig szeretnéd a kulcsot bedobhatod neki, ő pedig kijuthat a ketrecéből, hogy támogasson téged.
Majd amikor már úgy érzed nem lehetne rosszabb hirtelen felkapcsolódnak villanyok, és erősebb lesz a fény.

Shukaku:
Az utad békésen telik, nem ütközöl semmilyen akadályba, az idő kellemes, és az öregúr is úgy tűnik jól érzi magát. Menet közben néha mesél történeteket arról, hogy az éppen látott dolgoknál milyen "fantasztikus" eseményeket élhetett meg. Hogy hol játszott gyermekkorában, vagy éppenséggel merre robotoltak a szülei amikor még földet műveltek. A házhoz érve a bácsi hosszasan játszadozik a méretes kulccsomóval amin legalább száz kulcs van, kitudja mit nyitnak. Ha türelmetlen vagy és lenyomod a ház ajtajának kilincsét akkor azt tapasztalod, hogy nyitva van a bejárati ajtó.. A bácsi pedig előre enged, majd világosságot csihol. Az egész házban egy pillanat alatt.
- Érezzétek otthon magatokat.

by **Shukaku** Hétf. Aug. 22 2016, 07:19

Shu nagy odafigyeléssel hallgatta a bácsi szavait, hiszen most már kicsit jobban küldetésként fogta fel a dolgot, bár a játék része továbbra is megmaradt. Próbált utalásokat találni, elrejtett információkat, ami segíthet Kiwi helyzetét is tisztázni, még Timire is folyamatosan oda-odasandított, kérdőn nézve, miközben a sárkány is nyugodtan sétált mellettük, fejét folyamatosan forgatva, nézelődve, ám egyikük sem talált sem a mondatokban, sem a környezetben semmi olyat, ami vezethetné őket valamerre, így haladtak tovább a térkép által megjelölt úton. Shu ügyelt arra is, hogy a szerepét is fenntartsa, így amikor esetleg kiértek a lámpák alól, és olyan utcarészre keveredtek, ahol sötétebb volt, közelebb húzódott vagy Timihez, vagy az öreghez, sőt, a bácsi kezét is megfogta, ha adódott erre lehetőség. Bár Kiwinek azt mondta, hogy sietnek, mégis türelmesen várta meg, amíg az NJK megtalálja a kulcsát, bár Timivel ellentétben ő azért kicsit dülöngélt egyik lábáról a másikra, hiszen nem tudta olyan jól rejteni az izgatottságát. A ház szerencsére nem tűnt nagynak, és mindkettejük tekintete azonnal a pincén akadt meg. Nem csak azért, mert klisé volt ott őrizni a túszokat, hanem azért is, mert emberi hangok szűrődtek ki onnan, bár hallgatózás jártasság nélkül azt sajnos egyikük sem tudta megmondani, hogy pontosan kik és miről cseverészhetnek odalent. Természetesen nem indultak meg azonnal, hiszen nem az volt a céljuk, hogy ők is elfogódjanak, így inkább a továbbiakban is megfontoltak igyekeztek maradni, és előbb kérdezni, utána cselekedni.
-Ön is hallja ezeket a hangokat a pincéből? Lehet, hogy egerek vannak lent. A múlthéten segítettem egy néninek kizavarni az egereket a magtárából, mit tetszik gondolni, ide is beköltözhettek?
A sztori még nem is volt hazugság, tényleg újra elvégzett egy régi és kezdő küldetést, és bár teljesítményt nem kapott érte, de lisztet igen, és mindig is jobban szerette a munkával (és szórakozással, és mások megsegítésével) megszerzett dolgokat, mint a vásároltakat. Na persze nem véletlenül nem Timi beszélt. A sárkány egyrészről felkészült az esetleges harcra, másrészről neki már az is nehézségbe ütközött volna, hogy a kérdésfeltevésével hazudjon, miközben ismerni véli a helyes választ. Nem értett ugyan teljesen egyet Shu füllentős módszereivel, de mivel a kegyes hazugságok terén nem tudtak dűlőre jutni, egyszerűen a szokásos fura emberi dolgok ládájába pakolta.

by **Kiwi** Hétf. Aug. 22 2016, 17:44

Nem hogy, elesik, de egyenesen neki is a ketrecnek. Egy ilyen helyzetben ki volna az, aki teljesen kordában tudja tartani teste minden koordinációját, arról nem is beszélve, hogy megpróbálta elhúzni magát a mobtól, nehogy megint megnőjön, vagy hasonlók. A támadása szinte szóra sem érdemes, de máris ketten vannak. A lánnyal nem foglalkozott, csupán próbált közelebb kerülni hozzá, hogy használva a képességét, valamit kitalálhasson, de még ezt is elrontja, vagyis inkább hezitál, bár egy ilyen helyzetben…

Az ajtón túlszűrődő hangok lehetnek éppúgy cinkostársai az elrablónak, valamint… talán segítségükre is lehetnek. Csupán azt a pár pillanatot akarta megvárni, hogy kicsodák és miféle szándékkal, hisz már Shukakut is idecsalta. Végül elég nehéz volt összeadni mi is történik. Úgy tűnt, nem társai a kis dögnek, de… mégis engem vett célba a cérna vékony, vérmes lány. Csupán meglepetten, és persze megszeppenve pislogok rá, hol pedig a mobra… Odáig nem jutok el, hogy felfogjam jogosan vonhat le hasonló következtetést, de szavai akkor is túl keveset mondanak, hogy bármit is össze tudjak rakni, csupán egy:
- Mi? – Hagyta el a számat, értetlenkedve, valamint próbáltam arrébb húzódni, a mobtól. Azért annyira nem paráztam be a lánytól, bár… kérdezhetne… Én is megtenném épp csak nem tudom hogy mit… Magyarázkodhatnék, de ha már eldöntötte hogy, rossz vagyok akkor akkor felesleges… de ha nem teszem meg, akkor viszont, olyan mintha nem tagadnám hogy cinkos vagyok… Egek… mibe tudok keveredni.
- Először is neked is szia. – Jegyzem meg hűvös, kissé kimért hangon.
- Nem tudom miről beszélsz… sikerült kiszabadulnom. – Azt azért nem árulom el, hogy miként…
- Megszereztem a kulcsot, hogy együtt tudjunk megszökni… - Mondom el a főbb részleteket. Majd arrébb mozdulva picit felemelve a kezem és oldalra dőlve láthatta is a kulcsokat, hacsak a lány mögöttem már nem fogta kézbe és szabadította ki…
- Előbb kérdezz, utána ítélkezz… - Teszem még hozzá, kicsit csípősen. Nem szeretem, ha gondolkodás nélkül skatujáznak be valahova..
- Most pedig döntsük el mi legyen ezzel a kis döggel itt, és nem tudom miféle öregről beszéltél… - És valamikor ekörül kapcsolódhatott fel a villany. Akaratlan is megrezzentem, de nem vettem le a pillantásom sem a jövevényekről, sem a mobról, és ha tudtam kisegítettem a ketrecben lévő lányt.

by **Robiizmus** Kedd Aug. 23 2016, 18:56

- Nem ez az első alkalom, hogy ilyen történik errefelé. Korábban is volt hasonló. A Napocskák egykori vezetője egy velejéig romlott nő volt, egy valódi diktátor. Ő vezette az első szint fekete piacait, és ha valaki nem fizette vissza neki a tartozásait akkor a Napocskákkal intéztette el őket. Egy idő után megrontotta a nőt a pénz, és ártatlanokat rabolt el, hogy azok szeretteitől váltságdíjat szedjen be. Na ennek a nőnek a férje a mostani ellenségünk. Az új vezető. Ő felel a Napocskákért, ha neki vége akkor újra békében élhetünk! Hősök leszünk!
- Értem. De, én nem azért teszem, hogy hős legyek...
- Bemegyünk, ha szerencsénk van nincs őrség. De ebben kételkednék. Leverjük az utunkba álló napocskákat, majd pedig lemegyünk a pincébe, ahol a foglyokat tartják, és megpróbáljuk kiszabadítani őket. Ha kell ketrecestől visszük ki őket. Az főnök nem szokott esténként errefelé tartózkodni, ezért nyert ügyünk van. A foglyok segítségével pedig reggel rajtaütünk a gazfickón!
-Rendben! A harc, az már annál inkább tetszik! - Itt egy kissé őrült vigyor húzódik az arcomon- Szerintem induljunk neki!
Bemegyünk a házba és int, hogy kövessem. Leérünk a pincéhez, kisebb bukdácsolás és zajongással. Kinyitja Ula az ajtót és azt mondja, hogy
- Légy óvatos, nem tudhatjuk mivel állunk szemben.. A foglyokra koncentrálunk, és a lehető leghamarabb lelépünk. Az öreggel később foglalkozunk majd
-Persze-persze. Én mindig óvatos vagyok!... vagy valami olyasmi. Csak menjünk be, és hozzunk ki mindenkit. És ha valaki szembe akar szállni akkor, szétcsapjuk!
Ula benyit.
- Hátra! Úgy tűnik vendégünk van!- Ula elővette a fegyverét, és egy zöld hajú fiatal lányra szegezi a fegyverét, majd egy napocskára. - Ne mozdulj, különben véged! - Szólt a fiatal lányra - Nem számítottam rá, hogy az öregnek ilyen fiatal csatlósai vannak...
-Nyugi van! Ha ellenünk van, legyőzöm! De mi van akkor, ha csak valahogy sikerült kiszabadulnia? - Mondtam Ulának, majd Ula elé álltam - Üdvözlehelletem! - Köszöntem Kiwinek - Én Robiizmus vagyok! Robiizmus Genki. Amennyiben, fogoly vagy, vagy voltál... nah jó... ebben nem vagyok jó. Mindegy, az a lényeg, ha nem napocskával vagy, akkor segíteni jöttünk. Amennyiben egy segítője vagy a vénembernek, aki napocskát vezeti, akkor nagyon sajnálom, de három felé váglak. - Miközben beszéltem a katanámra tettem a kezem, és enyhén kijjebb húztam a hüvelyéből.

U.I.: Nagyon szépen köszönöm a türelmet!

by **Sinon** Kedd Aug. 23 2016, 20:53

Kiwi és robiizmus:
Ula kapkodja a fejét, hol Napocskára, hol Kiwire, hol pedig Robiizmusra néz, majd egy pillanatra elgondolkodik.
- Ebben lehet valami. - igazad ad mindkettőtöknek, látszólag elfogadja, hogy sikerült kimenekülnöd, nem is kell győzködnöd, vagy bizonygatnod a fegyvert immáron csak a kis kátrányszerű cuccra szegezi aki időről időre Kiwi-nek pattan. - Szia, én Ula vagyok, és azért jöttünk, hogy megmentsünk téged, és társaidat akiket ez a rém elrabolt. Na meg azért, hogy pontot tegyünk az ügy végére, és legyőzzük a gonoszt aki emögött áll. Egy idős bácsiról van szó, aki magát Napocska gazdájának nevezi, de valójában ő egy velejéig romlott, megalomániás őrült, aki mindenkit megtéveszt. Tuti találkoztál vele. - legyint, Robiizmusnak pedig egy büszke pillantást vet, amiért a fiú ilyen ügyesen fedezte. A villanyok felkapcsolódtak, a lány pedig az ajtóhoz ugrik, és becsukja azt.
- Itt van! Rájött a tervünkre. Most vagy soha. Remélem harcképes vagy te lány. - ekkor pedig az ajtó mögé bújt Ula, és onnan várta az eseményeket. Talán nektek is célszerű lenne valahogyan elhelyezkedni, vagy elrejtőzni, vagy bármi más. :3

Shukaku:
A bácsi a sötétebb részeknél megfogja a kezed, és barátságosan rád mosolyog. Néha biztatgat, hogy hamarosan megérkeztek, és ugyebár így is lett.
- Hogyan? Jaj kedveském, a pince mindig tele van rágcsálókkal, raktam már ki csapdákat múlt hónapban, de ezek annyira megátalkodottak, hogy az egérfogókat is magukkal viszik nem csak a diót. De ha tényleg képes vagy rá akkor meghálálom. Kezdésképpen megpróbálok főzni egy teát. Ha szeretnéd nyugodtan menj csak le, de vigyázz a lépcső elég csúszós és szűk.. - és azzal el is indult a konyha irányába, hogy elkészítse az említett italt.

Üdv újra köztünk Robiizmus :3

by **Shukaku** Szer. Aug. 24 2016, 06:29

Shu ugyan szerette a teát, sőt, egyes fajtáit Timi is szívesebben itta, mint a vizet, de azért lassan már úgy érezte, hogy teamérgezést kap a bácsi kedvességétől, és mivel nem volt az a kávézós fajta, a játék viszont jól lemodellezte az ital élénkítő hatásait, így az is aggasztotta kissé, hogy miként fog ma elaludni. Ettől függetlenül mindketten rábólintottak a felajánlásra, ám amíg Shu könnyelműen elindult volna a lépcső felé, a sárkány megállította.
-A nagyapó is velünk fog jönni.
-Minek? Miért?
-Ugye te sem hiszed, hogy valóban csak patkányok vannak lent?
-Csak? Szerintem egy patkány sincs odalent.
-Nalátod. A nagyapó része a feladatunknak, és feltételezem, hogy Kiwi kiszabadítását is célul tűzted ki.
Sandít a sárkány a lejárat felé, bár ő sem valami sietős, hiszen egyelőre a kivárásos taktika jónak tűnik. Nem kaptak ugyan választ még a levelükre, de Shu folyamatosan figyeli a céhtársa helyzetét, és úgy tűnik minden rendben van. Az idomár persze bólint, még akkor is, ha feleslegesnek érzi a kérdést, de már sejti, hogy mire akar a barátja kilyukadni.
-Értesítsd Kiwit, hogy megérkeztünk és elindulunk lefelé. Próbálja meg elterelni a fogvatartója vagy fogvatartói figyelmét, és hívja fel a további fogvatartottak figyelmét az érkezésünkre, persze úgy, hogy ne leplezzen le közben minket.
-Oké, oké, ezt értem. De mire kell a nagyapó?
Kérdezett vissza Shu, miközben mindent bepötyögött a céhtársának, és el is küldte neki.
-Arra az esetre, ha tárgyalnunk kellene.
Azt még nem döntötte el, hogy ő is túsznak fogja-e használni, és túszcsere programot hajt majd végre, vagy esetleg arra kéri majd, hogy közeli hozzátartozóként hasson Napocska lelkére, Shu pedig, mivel tudta, hogy Timidus mindig a legrosszabbra készül, és nem akarta hallani ezeket a teóriákat, inkább meg sem kérdezte, hogy mit tervez a társa. A dolog füllentős része viszont megint rá tartozott.
-Nagyapó kérem! Szeretnénk, ha velünk tartana. Van lámpásunk, nem lesz akkora félhomály, de nem szeretnénk még véletlenül se semmit lelökni. Ráadásul ez az Ön pincéje, ismerheti a rejtett zugokat, ahol megbújhatnak a rágcsálók.
Annyit még ő is látott, hogy az öreg feltehetően semmit nem tud arról, hogy mi folyik odalent, bár Timinek erről is volt egy különvéleménye, amit részben ki is jelentett, ha az öreg beleegyezett abba, hogy velük tartson.
-Ön fog középen menni, a biztonság érdekében. Shu elől a lámpással, én leghátul.
A biztonság érdeke azonban elsődlegesen nem a nagyapó érdekét, hanem a sajátjukat szolgálta. A sárkány ritkán engedte előre a lányt, most azonban az idomár világított, a sárkány mancsa szabad volt, ráadásul így mint a nagyapóra, mint a társára rálátott, és azonnal közbeléphetett még a szűk folyosón is, ha úgy hozta volna a helyzet.

by **Kiwi** Csüt. Aug. 25 2016, 20:32

A párbeszédükre csak megvontam a szemem, mondhatni csúnyán néztem rájuk… Hisz a „megmentőink” hangoztatják azt, hogy legyőznek, valamint a fiú felajánlására, csupán egy zavart vigyor jelent meg az arcomon.
~ Hát, ezek hihetetlenek… ~ Elmondtam mi történt, ha picit körülnéznének a felállás is egyértelmű volna, hisz a kis dög folyton nekem-nekem veti magát, míg… a kulcs a ketrecben, és ez a lány… mögöttem, vélhetőleg bosszúból, de nem szólalt meg, hogy tisztázza a helyzetem… Viszont a fiúhoz szegeztem egy kérdést…
- Ha bűnöző volnék, most nyugodtan mondhatnám hogy, ártatlan áldozat vagyok csupán… hisz magad adtad meg a választásom jogát… - Hívom fel rá a figyelmét, hogy ha rosszfiú volnék, ezt könnyedén kihasználhatnám, vagy kis is használtam?... Nem igazán tudhatja… Ekkor kaptam egy üzenetet Shutól, ki is ment a fejemből, most tudok neki pötyögni.
- Egy pillanat, küldenem kell egy üzenetet… - Jegyezem meg, és ha akarták akár láthatták is mit pötyögök, még mielőtt az lenne, hogy a tatát hívom.

Kiwi írta:
Rendben, ketten voltunk, most négyen vagyunk, meg két Napocska… arról beszél az egyikük hogy az öreg papó áll a dolgok mögött, ha összefutottál vele, vigyázz. Felkapcsolódtak a villanyok, valamint a mapp jelezte hogy erre tartotok.

Pár pillanat alatt, és talán egyszer ki is kellett kerülnöm a kis kormocska támadását. Amikor a lány, harcra figyelmeztet…
- A céhtársam is közeledik, lehet csak ő… de… Te engedj be a ketrecbe, ti pedig bújjatok el, és kell egy hangrögzítő kristály! – Az elbújás a lesből való támadásra is alkalmas, valamint a ketrecben… vagyis azon belül… lehet nagyobb biztonságban vagyok, valamint a lányt is meg könnyebben megvédem ha kell. Remélem, hogy nem vetik el az ötletem, valamint... hogy volna elég időnk a cselekvésre.

by **Robiizmus** Vas. Szept. 04 2016, 19:46

A mondandómra csak egy kisebb mosoly szerűséget, és egy választ kaptam Kiwitől.
- Ha bűnöző volnék, most nyugodtan mondhatnám hogy, ártatlan áldozat vagyok csupán… hisz magad adtad meg a választásom jogát…
-Hmm... Ez igaz! -Közben a kardom vissza csúsztattam teljesen a helyére, és elengedtem mivel feltételeztem, hogy nem ellenféllel állunk szemben Uláva. Bár az esélye még ezek után is megvan. - De, ha ezt a gondolkodási fonalat folytatjuk, akkor az is meglehet, hogy most csak tovább játszol. Lehet, hogy azért mondod ezt, mert az ellenség vagy, de ez a "ha bűnöző volnék"-kal akarod azt elhinteni bennünk, hogy nem vagycsak az lehetnél. - Itt már egy kisebb-nagyobb mosoly volt az arcomon, mert ámbár nem szeretem túlagyalni a dolgokat, néha jól esik így elviccelni a dolgokat, főlleg ha senki se tenné meg.- Viszont a komédiát tegyük most félre. Tegyük fel, hogy megbízunk benned. Ha velünk vagy, akkor ha harcra kerül a sor, csak annyit mondok, hogy ne akadályozz. Ha segíteni akarsz, akkor csak akkor tedd meg, ha elég erős is vagy hozzá.
Felkapcsolódtak kintről a fények, megfordulok, Ula az már csukta is az ajtót
- Itt van! Rájött a tervünkre. Most vagy soha. Remélem harcképes vagy te lány.
Erre Kiwi
- A céhtársam is közeledik, lehet csak ő… de… Te engedj be a ketrecbe, ti pedig bújjatok el, és kell egy hangrögzítő kristály!
Gyorsan össze vetettem a dolgokat, és megpróbáltam elrejtőzni az egyik sarokban, hátha nem vesz észre az illető aki bejönni készül.
~ Ha a lány társa, akkor semmi sincs. Egész jó ötlet a lehalgatás. Viszont nekem nincs kristályom... de kiabálni nem kéne, mert ki tudja, hogy mennyire jár már közel hozzánk és mennyire hallaná, ha viszont az ellenfél, akkor gyorsan kell reagálnom. Ula az ajtó mögött talán hátba tudná támadni, közben én is meglepném. Persze, csak ha észre is veszi Ulát. Vagy mivan!? Ha észre veszi, akkor én támadom hátba... azt viszont nem szeretem. De itt most a szeretem-nem szeretem nem játszik közre cselekedni kell.
Egy kicsit helyezkedtem, lehető leggyorsabb támadáshoz/reakcióhoz bedöltem, a kardomra helyeztem a kezem, kijebb húztam egy kicsit, és vártam a "vendégünkre".

(U.I.: elnézest a késlekedésért, de kisebb technikai okok adódtak a wifivel, és telóinternet ki van lőve. A kisebb-nagyobb hibákért bocsánat. Nagyon laggol a telefonom is most, és a wifi is gyenge.)

by **Sinon** Hétf. Szept. 05 2016, 18:37

Shu:
Az öreg nem siet, megcsinálja a teát, majd örömmel lekísér benneteket a lépcsőn gondolván, hogy mégiscsak egy kislány vagy, és talán elkél neked is a segítség. Egy bögre forró teát nyom a kezedbe, és Timidusnak is adna, de inkább az ő adagját az asztalon hagyja.
- Már régóta szeretnék tőlük megszabadulni. Sok gondot okoznak nekem odalent a pincében. - kezd bele az öreg a lépcsőn lefelé menet. Odalent láthatjátok az ajtó repedésein keresztül, hogy fény szűrődik ki, tehát ég a villany.

Többiek:
Kiwi ki tudja nyitni a ketrecet, hála a nála lévő kulcsoknak. A másik ketrecben lévő lány(Kaylin) csendben meghúzza magát, elteszi a fegyverét, és onnan figyeli az eseményeket. Odafentről pedig lépéseket hallhattok.. és hangok szűrődnek le.
Még csak hallgatózás sem kell hozzá, hogy hallhassátok:
- Már régóta szeretnék tőlük megszabadulni. Sok gondot okoznak nekem odalent a pincében. - egyre közelednek..
Napocskák Kiwit nem támadják a ketrecben, Robiit viszont igen. (Ketten vannak)

//Semmi baj :3

by **Shukaku** Szer. Szept. 07 2016, 08:52

A forró teát ezúttal nem fogadja el, és ha a kezébe is nyomja az öreg, akkor sem fog rá, így visszaadnia sem szükséges.
-Köszönöm szépen, de majd a feladat elvégzése után innánk meg. Nem szeretném elejteni, ha esetleg megbotlom valamiben, vagy megijednék valamitől véletlenül.
Na persze ennek nem csak ez az oka. A bizalom és a jóhiszeműség, de még az olyan szintű naivitás sem, amit ő képvisel, nem egyenlő a hülyeséggel, Timidus pillantása pedig már csak hab a tortán. Ezzel elérte, hogy az ő keze üres maradjon, a bácsi keze pedig nem, ha esetleg szeretett állatkája védelmére kellne. Az üzeneten csak jót mosolyog, hiszen ezt viszont elképzelhetetlennek tartja. Az megeshet, hogy Napocska elrabolt valakit, vagy valakiket, hiszen szegényke magányos, az azonban lehetetlen, hogy a kedves öregúr tudjon erről, és segítse őt ebben, vagy kihasználja az állatka fura barátkozási szokásai. Vagyis lehetséges, de az az idomár szerint komoly fordulatot okozna a történet cselekményében, amit viszont nem szeretne, így ki is zárja. Timi azonban másképpen vélekedik erről. Shu ugyan csak megvillantja előtte a panelt, a bácsi a szemüvegéről talán nem hazudott, Timi viszont már lendül is előre. Az sem igazán zavarja, ha fel kell löknie az öreget. Ha sikerül a terve, befurakszik Shu lábai közé, és a nyakába veszi a lányt, majd tovább csusszan, hogy az idomár a hátára kerüljön, és a következő pillanatban már szökken is a levegőbe, ameddig a plafon engedi, hogy megállapodjék az egyik ketrec tetején, vagy bármilyen magaslaton. Miután körbepillant, a kérdés ugyan evidens, ám ő mégis felteszi, miközben Shu is próbálja feldolgozni a történteket.
-Mi folyik itt?

by **Kiwi** Vas. Szept. 11 2016, 16:23

Úgy tűnt, sikerült összebeszélnünk. Az újak rögtön elhelyezkedek, én vissza a ketrecbe, a lány meg meghúzta magát. A fiú kellemetlen helyzetbe került, hisz mind a két Napocska őt támadta, tehát elárulja a helyét… A másik lány, talán a lopakodás, vagy rejtőzködése miatt, de el tudott bújni, ahogy kell. És a fiút igen, addig kerestem a lányt is, hogy szemmel tudom-e tartani. Nem volt idő több megbeszélésre, instrukcióra, innentől mindenkinek improvizálnia kell, ha jót akarunk magunknak. Egyre közelebb hallottuk a lépteket, valamint… egy kellemetlen mondatot is át tudott szűrődni. Nem, kaptam választ a lányoktól, így csak a térképen láthattam hogy, ők is közelednek. Az árulás meg sem fordult a fejemben, na jó… de. Egy olyan küldetésnél, ami két szálon futhat, elképzelhető, hogy egymás ellen fordítanak minket. Amivel nem akartam számolni… inkább, csak türelmetlenül, izgulva vártam, hogy belépjenek végre az ajtón. Aggódva pillantottam Robizmus felé, akinek meggyűlhetett a baja, a Napocskákkal, de már nem tudtam őket miként elcsalogatni… Bár, az a furcsa gépezet amit nem messze szembe velem látok, érdekel, hogy mire is képes… Mint, ahogy a moboknak is dobhattam volna valami, csalogatót, de nem tudom… vajon harapnak az almára, vagy valami gyümire?...

Nem, lenne időm kideríteni, épp csak el tudtam helyezkedni a ketrecben, mire a kilincs már meg is moccant, az ajtó szinte kicsapódott, és Shukaku jelent meg Timiduson. A kérdéssel nem igen tudtam mit kezdeni…. Úgy, gondoltam a látvány magáért beszél… valamint, a legtöbb dologról tájékoztattam, amit hasznosnak véltem. Voltaképp ha a játék tényleg egymás ellen akar minket fordítani, akkor minden vizet az ő malmára hajtottam, itt már csak az a kérdés miként, és hogy használja fel. Egy ideig nem szólaltam meg.
- El lettünk rabolva. – Jelentettem ki az egyértelműt, miközben reméltem hogy nem fognak… akcióba kezdeni a többiek, hisz említettem nekik, és mivel Shu sem támadó szándékkal érkezett, így talán nem rémülnek meg, és nem hoznak hirtelen döntést… Valamint nem mondtam többet sem, hisz nem tudtam mire készülnek a lányok. Nem, akartam belerondítani, ha esetleg kész tervük van.

by **Robiizmus** Szomb. Szept. 24 2016, 12:19

A napocskák már nem Kiwit támadták, mivel ő cissza maszott a ketrecébe ésmagárazárta, Ulát valószínűleg nem vették észre, így engem kezdtek el támadni mifolytán kicsit látványoss elemé váltam a szobában.
~ A fene áljon belétek!
Gyorsan megfogtam a kétnapocskát, ahogy legelösször tudtam őket lefogni, amikor a bácsikának vittem el őket ésígy gyürtem őket a kezeim alá, hogy ne vegyenek észre. Fentrőlhallatszódnak lépések, ahogy közelednek felénk és hallható amit beszélnek, legalábbis bizonyos részletei.
- Már régóta szeretnék tőlük megszabadulni. Sok gondot okoznak nekem odalent a pincében.
~ Na, majd meglátjuk ki szabadul meg kitől! -Erre eléggé bedühödtem, és elkezdett a vérnyomásom is egyre magasodni, ami a végén egy agresszív pszichopatához is vezethet, h nem thdok lenyugodni.- Majd én megmutatom neked, te kis senki! Ezer, meg egy apródrabokra szedlek!
Hirtelen megjelent egy Shukaku,a szabadrablás boltocskájának eladója.
~Shukaku is benne van!?
Nagyon megdöbbentem. Nem is tudtam mit tegyek, egyszerűen lefagytam.
- El lettünk rabolva.
Mondta Kiwi, valószínűleg a megjelenő Shukakunak, így nekem az jött le, hogy Kiwi valamivel többet tud, és ismerheti Shukakut is. Bár ez nem meglepő, mivel még én is ismerem Shukakut, miközben alig pár embertismerek még. Nem nagyon tudtam mit tegyek, inkább vártam a következő felvonásra, hogy mi fog történni, és ha kell bárki is legyen az ellenfelem, akkor megtámadom és legyőzöm.

by Ajánlott tartalom