[Küldetés] Napocska

by **Sinon** Kedd Jún. 14 2016, 08:27

Miközben élitek a békés hétköznapjaitokat, egyik pillanatról a másikra minden megváltozik. Egy aprócska fekete kenyérnagyságú valami megjelenik a semmiből akárhol is legyetek, és amikor csak teheti nektek ugrik, és minden ugrással egy életpontot veszítetek. Sosem láttatok még hasonló jelenséget, és ami az érdekessége az egésznek, hogy olyan mintha nem ismerné mit is jelent a "védett terület".
Mi történt? A szabályok megváltoznak? Valami baj van, és ezt ti is érzitek.
Ha megütitek a lényt a sebzésetek nagysága szerint sokszorozódik. Persze ezt ti nem tudhatjátok egészen addig amíg meg nem ütitek Cool

Mindenki Horunka faluban észleli a jelenséget, ha teleportálni akarna akkor teleportál vele a "dolog" is.
Határidő: Mához 5 nap

by **Seiun** Kedd Jún. 14 2016, 14:49

Őszintén szólva, gőzöm sincs, hogy hol vagyok. Jöttem, meg jöttem, meg jöttem... Meg talán mentem is, aztán meg itt kötöttem ki. Valahol a faluban vagyok, az biztos, meg védett területen belül, meg minden, de hogy azon belül merre, az egy nagyon jó kérdés lenne, ha érdekelne. Nem érdekel. Majd kilyukadok valahol, ha ki kell, ha meg nem, hát még mindig nálam van a kristályom, amivel elteleportálhatok kedvemre. Épp az egyik szimpatikusnak tűnő helyre akarok bemenni, természetesen érdeklődés céljából, bár inkább azt érdeklődném meg, mit és mennyiért árulnak, ami nagy mennyiségű alkohol, mikor a küszöbön megjelenik előttem egy fekete izé. Igen, ez a legegyszerűbb és legjobb módja annak, hogy körülírjam, mert ez tényleg nem más, mint egy izé, legyen az bármi. Egy darabig csak méregetem a sötét valamit, mikor az nekem akar ugrani csak úgy. Mégis mit tettem?! Alig kerülöm el, elengedve az éppen kinyitott ajtót, miközben félre húzódok az útból. Lehet, hogy csak elálltam az útját, amikor távozni akart. Igen, biztosan, hiszen még soha nem láttam, nem bántottam, még csak hozzá sem szóltam.
Most, hogy sikerült elkerülnöm és megfigyelnem, ahogy földet ér, majd újra nekem próbál ugrani, rájövök, hogy valójában egész aranyos ez a próbálkozás. Tényleg. Nem tudom mi ez, de cuki dög. Mikor másodjára is kikosarazom, leguggolok mellé és elkezdem piszkálni. Csak finoman, mintha csak bökdösni akarnám, hogy megnézzem, mi is ez, mikor megint nekem esik. Ami fura, hogy ezzel együtt a pontjaim is csökkennek egyel. Ez meg mégis mit akar jelenteni? Elhagytam volna a falut? A lényeg viszont nem ez.
- Megharapott! - szipogok, mintha csak fájt volna, vagy megbántott volna ezzel.
Valójában tényleg megbántott ez a kis állat, mert mostantól állatként fogok rá gondolni. Mi más lenne, ha nem az? Egy fekete, ismeretlen fajba tartozó dög. Az az egy pont nem fáj túlzottan, ezért újra próbálkozom vele, míg ismét nekem nem ugrik, megint harapva egyet.
- Ebből elég. Rossz állat! Ül! - próbálom rendre utasítani, hátha hallgat a szép és határozott szóra.
Feleslegesen nem akarom bántani, mégiscsak egy kicsi izé.

by **Shukaku** Szer. Jún. 15 2016, 06:54

Hatalmas sikítás rázza meg Shu szobáját, majd egy talán ennél is hangosabb dörömbölés. Az első Shu volt, akit a bigyuszka zuhanyzás alatt talált meg, a második Timidus, amint betörte a fürdő ajtaját. Shu azonnal kirohant, és megcélozta az ágyat, hogy magára tekerje legalább a takarót, mert ilyesmire nem volt ideje, majd hevesen mutogatott a fürdő felé. Mutogatnia azonban nem kellett, mert a sárkány is látta a fekete szmötyit.
-Sebez. Pedig védett területen vagyunk.
Nyögte ki a lány, mire Timi sürgetően csipogott egyet.
-Csak... csak egyet... én csak meg szerettem volna simagatni. A semmiből termett itt, mintha a lefolyóból jött volna.
A szmötyi megindul a sárkány felé, aki azonban kitér előle, és elkezdenek ha nem is kergetőzni, de minimum valami hasonlót játszani a szoba közepén. Timi nem támad, mégpedig két okból nem. Egyrészt ez a faj ismeretlen, fogalma sincs arról, hogy mit csinál, s a rókás küldetés alatt megtanulta, hogy az ilyeneket nem okos dolog megtámadni; másrészt pedig Shu sem akarná, hogy csak úgy leüsse a lényecskét.
-Mit akarsz vele kezdeni?
Ekkorra már az idomár magára kattintgatta a ruháját, és már az ajtó felé lépdel, majd int Timinek az ablak irányába, a sárkány pedig ki is röppen azon keresztül, így a szmötyi most újra az idomárral kezd fogócskázni. Mikor leérnek újra egyesülnek, Timi pedig nyugalomra inti a társát.
-Ne engedd neki, hogy hozzád érjen. Úgy tűnik nincs távolsági sebzése. Pattanj fel.
Shu pedig már ugrik is a nyeregbe. Timi pedig olyan magasra szökken, amilyen magasra a lény már nem tud ugrani, és elindulnak a szafari területe felé, csalogatva a valamit.
-Először elcsaljuk a céhháztól, utána teleportálunk.
-És ha követ?
-Elmegyünk Maxweld professzorhoz. Írj neki egy levelet, hogy találtunk egy új lényt.
És mivel követi őket, így a sárkány terveit is követve, nemsokára már mindhárman a professzor házának emeleti ablaka előtt kopogtatnak, ahol a lény nem érheti el őket.

by **Kaylin** Szer. Jún. 15 2016, 22:28

Nem sokkal az után, hogy visszaértem Horunkába a párbajom után folytattam is az edzést. Elvégre ezért jöttem Horunkába. A falu egyik nyugodt részén ki is választottam egy szimpatikus fát, és céltáblának használtam. Egy idő után szinte folyamatosan el találtam a fát ez így kezdet túl könnyű lenni. Már indultam volna új célpont után nézni mikor, felbukkant mellettem egy kenyér nagyságú fekete paca. Ami ezután rögtön nekem is rontott és földre lökött. Ennél már csak az volt meglepőbb hogy az élet csíkomon változás történt az az sebzett rám ez a paca. Gondoltam ez valami edzőtárs szerű izé. Mivel rögtön arra gondoltam, hogy a játék is látta, hogy túl könnyű így már nekem így kapok egy kis nehezítést. Így rohangáltam a fa körül közben kerülgettem a paca támadását és nyilakat lőttem a fa irányába. Eleinte szinte minden lövésem mellé ment, de egy óra gyakorlás után már ez is elég jól ment. Már csak azon gondolkoztam, hogy tudom ki skip-elni ezt a kis segítőt. Meg persze azon hogy mivel érdemeltem ezt ki, mert pár napi játékért gondolom, nem osztogatnak ilyet másrészt eddig semmi jelentőset nem tettem. Vagy ez valami event lehet és mindenki kap egy ilyet ajándékba? Felettébb aggasztó az is hogy amikor kicsit lassabban cselekszem vagy szimplán nem figyelek rám nekem ront és fel lök. Ahhoz viszont túl gyors, hogy lelőjem vagy fának szegezzem, egy nyilall, ezért ilyenekre se időt se energiát nem pazarolok. Még az jár a fejemben, hogy ha elfáradok vagy szimplán megállnék pihenni hogy tudassam ezt vele ?

by **Cearso** Pént. Jún. 17 2016, 14:47

Ilyen az én formám. Már csak azt kéne tudnom, hogy ezt mivel érdemeltem ki. És mért pont fekete? És mért hasonlít egy kenyérre? A fekete határozottan azt jelenti, ha valami rossz, vagy túl erős. Bár azt nem mondhatom, hogy romlott, mert akkor zöld lenne. Ha rendes kenyér szinű lény lenne, akkor talán a többi ételt is rendesen kerülném ezután az eset után.
Ha egyszer már megzavartak a sétámban, akkor egye fene. Kisérletezzünk egy kicsit. Első dolgom meginni egy regeneráció potit.
Ha rád nem vonatkoznak a szabályok, akkor remélem rám sem. Mivel csak egy aprócskát sebez ezért a poti folyamatos gyógyítása remélem elég lesz ennek a kiküszöbölésére. Ha meg nem, akkor remélem azelőtt találok megoldást, hogy nulla vagy az alá vinné le az életét bárkinek.

Akkor most kezdödhet a kisérletezgetés.

Az ugye világos, hogy menekülni előle nem érdekes, de vajon mi szerint választott célpontot? Rá lehet-e venni, hogy valami mást támadjon meg? Meg lehet-e vajon szeliditeni?

Az utolsó kérdésben tudom, kit lehetne megkérdezni.

Gyorsan bepötyögöm Shunak az üzenetet:
Találtam egy fura lényt. Pontosabban ő talált meg engem. Kiváncsi vagyok, hogy szelidíthető-e. Segítennél ezt eldönteni?
Majd elmentem magamnak a levelet.

Még nem küldöm el, hátha már nem lesz aktuális, mire ideér a lány.
Előtte megkisérlek még néhány kísérletet.
Ha el tudom érni, hogy ne sebezzen, akkor máris kevesebb macera lenne vele. Az első ötlet: fogok egy vödröt, fejjel lefelé fordítom, majd rárakom, és pakolok rá egy kevéske súlyt, és meglátjuk, hogy akkor mihez kezd majd.
Remélem ez már megakadályozza, hogy nekem ugorjon.

by **Sinon** Szomb. Jún. 18 2016, 18:57

Nos a kis fekete bigyó kreatív, ha becsukjátok előtte az ajtót akkor az ablakon jut be, ha nincs nyitott ablak akkor betöri azt. A vödrös módszer amely Cearso eszébe jutott sem volt rossz próbálkozás, azonban hamar rá kellett jönnie a fiúnak, hogy a lény erősebb mint amilyennek tűnik és rövidesen ledobálja magáról a súlyokkal megrakott vödröt. Sajnos a kis drága nem túl gyors, ezért Shu-nak és Timidusnak sokáig tart kicsalogatnia a céhházból, viszont Kaylin számára előnyt jelent, hogy lassú a mi kis barátunk, hiszen emiatt ő nyugodtan használhatja az edzésre.

Azonban ahogyan telik az idő, úgy a kíváncsiságotok is biztosan fokozódik, hogy mégis mi a fene lehet ez a sosem látott valami, amely valamiért mindig megtalál titeket? Ha elteleportáltok ő is követ titeket, ha elrohantok előle és elbújtok, és valahogyan rátok talál. Mindig megtalálja a módját annak, hogy mellettetek legyen, és "támadjon".

A kérdésetekre rövidesen persze választ is kaphattok, hiszen mialatt sétálgattok a városban, plakátokra lehettek figyelmesek. Egyszerű mezei plakát, annyi különbséggel, hogy ez nem egy eseményre szólít fel benneteket, hanem egy elveszett "lény" megtalálására kér. Pontosan olyan mint a "Mirci elveszett, ha megtalálod hívd a 06 30 XXX XXXX telefonszámot" kezdetűek, ha valaki így jobban el tudja képzelni.
Ha megnézitek a ti kis újdonsült barátotok rajta van a képen, sok kis barátjával egyetemben.
A plakát szövege pedig a következő: "Elveszett! Napocska elveszett! Kérem aki megtalálja azonnal keressen fel Tolbana városbéli otthonomban, busás jutalmat fizetek a megtalálónak! "
Kicsivel lentebb pedig a címet olvashatjátok ahova el kellene vinni "Napocskát"
Tolbana, Görbe utca 13.

Kiegészítésül pedig:
Shu és Timidus nem találja otthon a professzort.

Seiun idomításra tett kísérletei pedig működnek. Amikor a lényre erélyesebben rászól az "leül". A leülést úgy kell elképzelni, hogy nem mozdul, és kicsit összébb húzza magát, mintha megszeppenne. Úgy látszik a parancsra hallgat, még ha csak rövid időre is.. Rakoncátlan jószág.

Kérdés, kérés, óhaj, sóhaj, esetében nyugodtan keressetek fel, és igyekszem válaszolni minden kérdésre a továbbiakban is!
[Link =>>]Rogan Hartnett-nek [<==link] címzett üzenetekre sokkal gyorsabban tudok reagálni, ezért célszerű oda címezni a leveleiteket, ha nagyon gyorsan kell a válasz! :3

Edit: Kiwi is csatlakozik a küldetéshez!

by **Kiwi** Szomb. Jún. 18 2016, 19:25

~ Horunka falu, déli rész. ~ Köszöntött a felírat, amint elhagytam a falu központját. Békés napom hamar megtörni látszott, igazság szerint csendre és magányra vágytam. A gondolataimat akartam rendezni, és a céh, a város, valamint még a falu zaja sem segített ebben. De erdőben sem akartam túl sokat tanyázni, legutóbb megtanultam, hogy ott is sokan kóborolnak, valamint egy időben értünk egy bizonyos ponthoz. Szokatlan volt, de… felfogtam csak a véletlen egybeesésének. Mégis úgy érzem hogy Aincard kicsi, aprócska és szűkös. Hiába a sok halott, kieső vagy lényegtelen minek nevezem… akik már nincsenek köztünk, talán a világ velük együtt szűkül és zsugorodik össze, egy cseppnyi légtért sem hagyva számomra.
Néha nem tudom mi lenne a jobb, elbújni a magam kis világában, vagy… vagy nyitni a többiek felé, amit szeretnék, igazán szeretnék, de a jópofinál tovább nem jutok… Felsóhajtottam. Miért ilyen problémás minden?...

Önön magam mélázásában egy aprócska lökés szakított félbe. Egy pillanatig csak pislogtam, majdnem elnézést is kértem, hisz azt hittem nekimentem valakinek, de pár pillant elteltével levágtam hogy ez fordítva történt meg. Az életsávom ép volt, a páncélom csappant meg picit, de azzal nem foglalkoztam, fel sem tűnt. Csak meredtem a trutyilényre ameddig ő meg nem próbálkozott még egy ugrással. A mozzanataiból kitaláltam mire készül, így kikerültem, de az megint próbálkozott. Szemöldököm összeráncolva próbáltam valami fej-szerűséget keresni rajta, hisz valahogy lát, valahogy tudja merre mozdultam. Az hogy védett övezeten vagyok, fel sem fogtam. Valahogy a lény jobban lekötött mint az efféle „részletek”. Nekirugaszkodik majd megint próbálkozik. Ha tudtam kitértem előle, de most utána is nyúltam. A kezembe vettem, ha tudtam, forgatni kezdtem…. majd hozzászóltam.
- Hát te meg miféle teremtmény vagy? – Hasonlóval sem találkoztam, de mint mondtam próbáltam megtalálni a lény elejét és végét. Valami pofácskaszerűt, szájat, szemeket, füleket szóval tudjátok. Ha sikerült ha nem, végül megkíséreltem letenni, majd eltávolodni tőle. Ha a drágaság követet, akkor felemeltem ha megvolt rá a lehetőségem, majd úgy döntöttem a legközelebbi kukába dobom, igen, idomár létemre. Nem voltam olyan hangulatban, hogy vele szórakoztassam magam. A fedelét rácsuktam, majd otthagytam. Ha ez sem volt elég akkor még egy ötletem volt a dolgok megoldására, de az még várat magára.

by **Sinon** Szomb. Jún. 18 2016, 19:32

Mesélés Különkiadás:

Kiwi:
A lényen nem találsz semmilyen nyílást, sem szemeket, vagy szájat, azonban amikor megfogod érzed, hogy meleg, és valahogyan veszi a levegőt.. Ragacsos, de mégsem ragad a kezedhez, csak egy kis trutymó, ami nehezen akar lejönni róla. Furcsa egy lény annyi szent...
Amikor lerakod a földre ő folytatja a korábbi játékát, miszerint neked ugrik és te veszted a pontokat...
Viszont amikor újra felveszed, akkor gyengéden ficánkol mint egy kukac, hogy tedd le..
A kukából természetesen kimászik egy idő után, és rövidesen újra magad mögött, rajtad, melletted, tudhatod. Razz

Mindenkinek:
A városokban ugyebár a páncél és életerő regenerálódik egy idő után, azonban a lény sebzése lassítja ezt a regenerációt.

Egyéb kérdés, részletek esetében pedig írjatok csak én pedig reagálok. :3

by **Shukaku** Szomb. Jún. 18 2016, 19:38

A professzor ugyan nincs otthon, ám hála a plakátnak, amit az idomár és a társa útközben talál, ez már nem is lényeges. Mivel leszállni továbbra sem tudnak, hisz a lényecske azonnal biztosítaná őket a szeretetéről, fura akció veszi kezdetét. Shu nem attól fél, hogy neki vagy Timinek baja lenne a sebződéstől, hiszen leellenőrizte, semmilyen méreg vagy számláló vagy varázslat hatása alá nem kerültek tőle, így elég sokáig püfölhetné őket a valami, mire komoly bajuk lenne, és akkor is csak annyi történne, hogy Timitől kapna egy nyalintást, ami feltöltené az életpontjait. Azért nem akar konfrontálódni a lényecskével, mert nem tudja, hogy szegénykének mit okoz az, hogy sebzi őket. A plakátra csak egy pillantást vet, és már tudja, hogy mi a helyzet. Így már az eddig más okból elmaradt idomítás is teljesen kizárttá válik, hiszen milyen csúnya dolog lenne már más kisállatát idomítani? Van azonban Shunak egy gyűjtő szenvedélye, amit most is ki szeretne élni. Az egy dolog, hogy a Kayabát ábrázoló plakát az ágya fölött van, vagyis volt, mert Frilina érkezése óta levette, és majd csak később szeretné újra kitenni, de minden más plakátot is gyűjt a vitrin egyik fiókjába, szépen elrendezve, kisimítva, mappában. Kedves emlékek, amelyek naplószerűen hatnak, ha már naplót nem hajlandó vezetni. Szóval következzék egy akrobatikus mutatvány. Ha a földön, vagy a plakát elérése érdekében Timi hátán álldogálva operálná le a papírost, akkor ugye a lény folyamatosan támadhatná őket, ami nem szerencsés. Úgy azonban, ha Timi odarepül, Shu átkarolja a lábával az oszlopot, majd fejjel lefelé függeszkedve a késével kifeszíti a szöget, hogy minél kevésbé sérüljön a hirdetmény, úgy már talán elég magasra kerül ahhoz, hogy Napocska ne érhesse el, és a plakátot is megszerezhesse. Ezek után már csak vissza kell huppannia a barátja hátára, gyönyörködnie az új szerzeményében, és újra felemelkedve elindulni a megadott cím felé, hogy visszajuttassák Napocskát a gazdijához.

by **Robiizmus** Vas. Jún. 19 2016, 00:29

Elmélázgatva sétáltam mindenfelé, mikor észhez kaptam, azt se tudtam merre vagyok. Még a központban lennék? Nem hinném. Hisz ez nem olyan mint egy város. Ez inkább egy falu. Számomra még ismeretlen hely. Mint ebben a játékban minden igazából. Egyedül mászkálok minden fele. Bár nem is vágyom nagyon társaságra. Mindig egyedül voltam. Nem is kell társ, de most mégis jó lenne valaki, akivel megbeszélhetném a gondolataim, aki valamit tudna is erről a játékról, de miket is beszélek!? Ez már nem játék. Ez már a valóság, mind az étel, mind minden amit érzek, és kézzel fogható. Már ez az élet. De akkor is kéne valaki, aki tudja merre vagyok. Túlságosan is kezdő vagyok. Vagy ha már társat nem találok, akkor valami ellenfél is jó lenne! Harcolni akarok! Hisz itt, ebben az életben, azért vagyunk, hogy harcoljunk.

Ahogy így gondolkodok, és megyek amerre az út visz, egyszer csak valaki hátulról meglök. Nem tudom ki vagy mi is az aki vagy ami meglökött, de ez pont megfelelő alakalom, egy harchoz. Ahogy fordulok hátra, már rántom is ki a katanámat, és le akarok csapni az ellenfélre. De senki se volt előttem. Ekkor a semmiből elém pattan, egy kis fekete cucc. Ennyi a jellemzés. Mert nem tudom mi. Ilyet még soha nem láttam. Ugrik felém. Én automatikusan kilépek előle, szinte gyerekjáték. Én meg feltüzelve a harcra készen voltam, hogy valami nagy ellenfelem lesz... erre mivel ver a sors!? Egy kis fekete cuccal, ami vagy lökdösni akar, vagy rám csimpaszkodni.... de már csak azért is! Még ha csak egy csapás is, és ezzel vége is. Ezért támadok. Mikor ugrik felém, én rácsapok egyet a katanámmal, majd vissza teszem, és elindulok az utamon tovább, és megpróbáltam visszarázódni a gondolataimba, de egyre csak az a kis fekete dolog járt az eszemben.
-Mi a fene lehetett? Egyáltalán volt valami értelme annak a lénynek ott? Vagy csak egy idegesítő kis dolog, hogy ne lehessen nyugta az embernek, és feleselgessen legyen izgatott, hogy újabb harcba keveredhet!? Igazából lényegtelen talán.
Ahogy így beszélek magamban és felnézek az égre, nem látok egy felhőt se. Az éjszakai égbolt.
-Este van!? Mikor esteledett be!? Ennyi időt elvett volna az a kis szutyok tőlem!? Vagy már amúgy is este felé járt az idő, csak észre se vettem?...
Ahogy így gondolkozom magamba, veszem észre, hogy nem is nagyon haladtam előre, talán úgy egy vagy két métert. Így szép lassan elindulok előre fele, nem gyorsan. Szép lassan, és komótosan.

(U.I.: sajnálom, az esetleges helyesírási hibákat, és/vagy egyéb hibákat! Telefonról írok! Utólag most, amit észre vettem javítottam!)

by **Sinon** Vas. Jún. 19 2016, 10:36

Mesélés különkiadás

Robiizmus:
Amikor kettévágod a kis fekete dolgot az a földön két aprócska pacává változik, és nem mozdul tovább, ezért azt hiheted, hogy végeztél vele. Azonban rövidesen arra leszel figyelmes, hogy ismét nekiugrik valami a hátadnak, vagyis ezúttal nem egy valami, hanem kettő is! Most már két kicsi ragacs támad rád, fejenként 1-1 sebzéssel. Persze nem annyira nehéz kivédeni őket, viszont akinek kevés az életereje annak hamar elfogyhat, ezért jobb figyelni.

A reagodhoz még ide kattintva láthatsz kiegészítésként információkat, hogy hogyan tovább

by **Robiizmus** Vas. Jún. 19 2016, 10:57

Amikor már elindultam pár méter mentem is előre, éreztem hogy az a valami, nem is. Több ugrott nekem. Két olyan fekete cucc lett belőle.
~Hmm... érdekes. Mi a fene lehet ez a lény... valaminak, csak kell hogy legyen. Nem lehet, hogy csak úgy hirtelen lett és kész.
Gondolkodtam, miközben folyamatosan kerültem ki a fekete kis cuccok elöl.
-Higgadj le! Elég már!
Kezdtem elveszíteni az a kis türelmemet is ami volt. Egyre jobban idegesített az a kis fekete valami. Amikor ugrott felém mind a kettő, megfogtam mind a kettőt, és elindult keresni valakit, vagy valamit amiből megtudhatom, hogy mi is ez. Mikor mentem egy plakátot láttam meg, amin a következők szerepeltek:
"Elveszett! Napocska elveszett! Kérem aki megtalálja azonnal keressen fel Tolbana városbéli otthonomban, busás jutalmat fizetek a megtalálónak! "
Tolbana, Görbe utca 13.

Ekkor elindultam, keresni egy útjelzőt, vagy tudom én mit is, csak az a lényeg, hogy eljussak a címre. Mentem, már elég régóta, mikor végre "Tolbana" jelezte a felirat. Gyorsan neki indultam, mentem át minden fele, hogy megtaláljam az utcát, és a házszámot. Már szinte szálltam, ahogy rohantam fel és alá. Mikor végre látom, hogy Görbe utca. Elindultam megkeresni, a házszámot is. Ha megtaláltam, bekopogtam az ajtón, és vártam a kezeimben, a két fekete izével.

by **Cearso** Hétf. Jún. 20 2016, 08:55

Hát. Ez nem úgy sült el, mint ahogy eredetileg terveztem. Nem nyertem vele annyit, mint reméltem. Legfeljebb tapasztalattal lettem gazdagabb.
Ezek szerint nem olyan egyszerű lerázni magamról. Vele kell majd folytatnom a napi rutinomat, ha nem találok ki valamit.
Nem is kellett sokat várnom mire sikerült találnom egy támpontot.
Egy posztert.
Most már nem kérdés, hogy a lény megszelidíthető. Hisz határozottan meg volt szelidítve egy ponton. Vagy legalábbis volt valaki, aki háziállatnak próbálta kezelni.

Napocska, mi? Talán még hallgat is a nevére.
-Nyugodj meg, Napocska.
Próbálom meg nyugtatni a nem is tudom mit.
Aztán eszembe jut egy igazán furcsa ötlet. A kutyák akkor szoktak ilyen furcsán viselkedni, ha nincsen velük törödve. Talán ez a legtöbb állatra ugyanúgy igaz. Miután visszatért az egyik ugrása (támadása) után a földre, kinyújtom fölé a kezem, és elkezdem simogatni. Attól nem félek, hogy leharapná a karom. Hiszen a poszter tartalma alapján biztos szelid egy jószág, föleg ha valaki még hiányolja is az egyet a millióból. Egyébként is, ha tudna és akarna sebezni rajtam annyit, akkor biztos rég megtette volna. Sokkal nagyobb az esély arra, hogy inkább csak a figyelmemet szeretné felhívni. Sőt. A vödrös incidens után biztos vagyok benne, hogy a lehetősége biztos meglenne, tehát biztos nem akar szándékosan bántani.
-Napocska, szeretnél hazamenni?
Bár fogalmam sincs, hogyan fog válaszolni, de biztos vagyok benne, hogy valahogy válaszolni fog, ha van olyan értelmes, hogy ne teljesen erejéből támad rám. És abban is biztos vagyok, hogy ha válaszolni fog, akkor nagy eséllyel meg is érten majd a választ.

by **Sinon** Pént. Jún. 24 2016, 22:41

Holnap érkezik a mese az esti órákban. Aki eddig nem tette meg az még írhat. A többiek pedig 500 szóval pótolhatnak majd. :3

by **Kiwi** Szomb. Jún. 25 2016, 16:33

Méregettem a drágát, kíváncsi voltam azért rá miféle lényecske ez, vajon mob vagy valami mozgó gyom? Lehet valami tojásszerű izé aminek ilyen lágy lenne a héja? Az tény hogy elég sok dolog fordult meg a fejemben, méghozzá úgy… Hogy nem is igazán akartam törődni vele. Leginkább ha tehettem félreléptem, kicseleztem és ott akartam hagyni magára. Most nem voltam világmegmentő hangulatban, pedig ha belegondolok akkor is ezt csinálnám-e, ha nem egy szokatlan lény… Hanem egy gyerek kérne tőlem segítséget… Bár… Honnan veszem én hogy segítséget akarna?... Felvettem a kezembe hogy picit jobban szemügyre vehessem, majd ezt az undi-zsákot visszatettem a földre, ficeget, de nem támadt míg az ölemben volt, most viszont újra kezdte a kis játékát. Több sem kellet, egy szigorú tekintet, egy hirtelen ötlet, majd annak gondolkodás nélkül való kivitelezése. Tökéletesen ment. A legdurvább az, hogy ilyenkor nem értem magam… és elgondolkodok hogy vajon pont ezen oldalam miatt nem ébredt még fel Luna?... Mindegy, ahogy jött úgy söpörtem is szőnyeg alá, rápillantottam a lényre aki máris azzal küszködött hogy a kukafedelet lelökje majd tovább mocorgott, hogy kijusson. Biztos voltam benne hogy meg tudja csinálni, így amilyen gyorsan csak tudtam el akartam tűnni a látóteréből. Magára hagytam. Most úgysem lennék jó társaság… még egy ilyen vakarcsnak sem… A lépteimet szaporázva, a gondolataimat pakolászgatva kezdtem beleélni magam hogy sikerült, leléptem. Segítek: Nem. Egy újabb lökés, és a fekete undorzsák már mögöttem is termett és újból terrorizált.
- Kérlek! Hagyj békén! – Kérleltem, és ténylegesen fáradt, nyűgös hangulatom volt. A türelmetlenségen túl vagyok, mégis az a megérzés motoszkált bennem, miszerint olyan mint azok az állatkák akik segítséget kérnek, és el akarják hívni az első szembefutó emberkét hogy hátha majd ő tud segíteni. Persze… Segíteni?... Mintha valami szeretetszolgálat volnék?... Nem… Nem akartam most semmibe sem belemártani magam. De nyögvenyelősen megadtam magam, azt hogy miért… Talán attól tartottam hogy hiába pocsék a hangulatom, ismerem magam annyira hogy ha erről van szó, utána megbánom és büntudatom lesz, valamint tökéletes fegyver lesz magamellen… Hidd el, tisztában vagyok én ezen szánalmas és öncsonkító mivoltjával, és ha valamitől… ettől rettegek magamban. Kelletlen hajoltam le hozzá, ha a gesztusaimból sem értett, és képes volt nekem ugrani, akkor félek megjárta… de kezemmel igyekszem úgy csinálni mintha simizni akarnám, majd meg is teszem, nem tudom hogy háton, hason, vagy fejen… de lágy cirógatásba kezdtem, miközben azt próbáltam összerakni mit is mondjak neki… Most hogy kivitelezés előtt állok az ötletemmel, még hülyén is éreztem magam. Nem akartam hogy meglássanak, hogy egy túlméretezett kaviccsal bájcsevegjek.
- Mit akarsz, mit csináljak? Kövesselek valahová? – Szemöldököm felhúzva, kissé ráncolva, arcom fáradt, beletörődő, gyűrött. Miért nem tud békén hagyni a világ?... Csak egy picikét…

by **Sinon** Szomb. Jún. 25 2016, 22:07

Azok akik valamilyen oknál fogva késztetést éreztek arra, hogy barátkozzanak, netalántán simogassák, ölelgessék vagy állatként kezdték kezelni a kis Napocskát azok meglepődve tapasztalhatják, hogy a drága hallgat parancsszavakra. Amikor kéritek leül, persze csak egy rövid időre, és utána megint rakoncátlankodik. Amikor megsimogatjátok akkor pedig a magasba emeli a hátsó oldalát és rázogatja mintha a farkát akarná csóválni. Persze neki nincs olyanja, de látszólag nagyon élvezi a törődést.
Rövidesen a legtöbben felfedezitek a plakátokat, és megismerhetitek a kis Napocska történetét, hogy ő egy elveszett lényecske. Ez alól talán csak Kiwi a kivétel még. Napocska játszik veled. Neked ugrál továbbra is, és ismét minden ugrásával elszenveded a sérülést. De csak semmi baj, hiszen erős lány vagy ezért túl fogod élni valahogyan.
A lény ugyan nem annyira értelmes, hogy válaszoljon a kérdéseitekre, viszont a mozdulatai elárulhatják, hogy ha élvezi azt amit vele csináltok, és követ benneteket.

Aki elég ügyes az el is viszi őt "Tolbana, Görbe utca 13." házszám alá. Egy két emeletes családi ház vár ott benneteket. Semmi különleges. Szépen gondozott fű, picike kovácsolt vas kerítés ami inkább néz ki jól mintsem, hogy bárkit is megakadályozzon a birtokháborítás gondolatától, hiszen könnyűszerrel át tudjátok lépni, ha az nem lenne elég, hogy hiányzik a kapu...
Rövidesen mindenkinek ajtót is nyit a "tulaj".
Egy idősebb férfi. Haja ősz, arca ráncos, meglepően alacsony, és kinéz vagy 70 évesnek. Először szomorúan néz rátok, majd amint meglátja a mellettetek ugrándozó virgonc kis lényt, felcsillannak a szemei, egy-egy könnycseppet el is morzsol, és önfeledt, boldog hangon mondja ki.
- Napocska! Hát hol jártál te kis csíntalan! Már mindenűt kerestelek. - a kis lény pedig a bácsihoz ugrik és összeölelkeznek. Gyönyörű jelenet, amely még a leghidegebb ember szívét is megmelengeti.
- Hálásan köszönöm, hogy elhoztad nekem Napocskát. Nem is tudom, hogy köszönhetném meg neked a segítséged! Talán egy csésze teával? - beinvitál az öreg, megkínál teával ha elfogadjátok. Süti az persze nincs, ha kívánjátok beszélgethettek vele. Azonban ha megittátok a teát, és távozni készültök ő utánatok lép egy kis erszényt csúsztat a zsebetekbe, amely a jutalmatok.
Kemény 5 aranytallért találtok benne.

Akik nem vitték még el és mondjuk a lénnyel játszadoznak azok, tapasztalhatják, hogy a lény nem megy sehova, nem vezeti őket, inkább csak velük szórakozik. Nekik ugrál, ha leszidjátok akkor egy pillanatra megáll. Pontosan úgy viselkedik mint egy rossz kiskutya.

Nem találkoztok egymással. Különböző időpontokban történik mindez. De természetesen az sem probléma ha valakik mégis összefutottak volna, nem kell megijedni x3

Határidő: Június 30. Ha valaki kér haladékot jelezze és kitolom 1-2 nappal bármikor :3
Akik nem írtak előző körben azok 500 szóval pótolnak.
Kérés, kérdés, óhaj, sóhaj, bármivel keressetek nyugodtan x3

by **Shukaku** Vas. Jún. 26 2016, 10:52

Shu ugyan kedves az állatkával, direkt olyan iramban közlekednek, hogy tartsák a távolságot ugyan, de a csöppségnek ne legyen fárasztó utánuk ugrándozni, barátkozni azonban nem barátkozik. Most, hogy már tudja, hogy a lénynek gazdája van, még véletlenül sem akarja, hogy a pici maszatizé egy kicsit is kötődjön hozzá, vagy esetleg ami még rosszabb lenne, ő kötődjön a pici maszatizéhez. Valahogy védekezni kell önmagad ellen, ha túlságosan szereted az állatokat, hiszen ebben a világban még az is megeshet, hogy a kis lényecske csak addig létezik, amíg a küldetést le nem adja, ezért inkább távolságot tart. Szólongatni szólongatja, biztatja, hogy már nincs messze, hívogatja, de ennyi az egész. Timi pedig... Timi ideje akkor jön el, amikor elérkeznek a családi ház hiányzó kapujába. A sárkány egy pillantást vet a kerítésre, majd bólint.
-Így már értem.
-Én viszont nem.
Ellenkezik Shu, és rögtön meg is indokolja azt.
-Lehet, hogy ki tud szökni, de miért akart kiszökni?
A kételyei azonban nyomban eltűnnek, ahogy meglátja, hogy milyen boldogan ölelgetik egymást az NPC és Napocska, és ki is veri a fejéből azt a gondolatot, hogy itt bármifajta bántalmazás történne. Timidus ugyan csapdára gyanakszik, és ezt a gyanúját meg is osztja a társával, ám Shu válasza csak annyi, hogy akkor ő most szeretne belesétálni ebbe a csapdába, mert érdekli, meg egyébként is, Horunka faluban nem lehetnek olyan vészes küldetések. Így tehát elfogadják a meghívást, Shu hálásan szürcsöli a teát, Timidus azonban ha udvariasan is, de visszautasítja. Mindketten biztosítják az urat arról, hogy igazán semmiség volt, és örömmel hozták vissza az elcsatangolt állatkát, és miután Shu arra is megkérte, hogy meséljen is róla, még azt is felajánlja, hogy segít rendbe hozni a kerítést. Az erszényre csak rámarkol, majd amikor érzi, hogy nem valami egyedi jutalom van benne, hanem arany, visszateszi az asztalra.
-Az lenne a legnagyobb jutalom számunkra, ha ezt inkább Napocskára fordítaná. Sőt, ha elmondja nekünk, hogy mit szokott enni, akkor talán még tudok is neki valamit főzőcskézni. Régóta foglalkozom azzal, hogy peteknek és kisállatoknak készítsek élelmet, talán találnék olyat is, amit Napocska szeret.

by **Kiwi** Hétf. Jún. 27 2016, 19:42

Kiwinek fogalma sem volt mit kezdjen azzal a kis izével. Úgy érezte megpróbálkozott mindennel, lerázni, barátkozni, csupán idomítani nem, de az meg sem fordult a fejében. A kérdéseket sem neki, inkább költőien magának tette fel, bár nem lepte volna meg ha napocska valahol szájat növeszt és beszélni kezd. Nem történt meg, így nem tudta mi tévő legyen. Nem a legjobb pillanatában lett épp elkapva, különben fogta volna és hazaviszi gazda nélkül, de jelenleg csupán tanácstalanul állt felette és cirógatta kis pet-szerűséget. Majd búcsút vett tőle és tovább indult. Ha minden igaz a kis korom-zsák követte és csipegette a páncélját, viszont hamarosan kiérnek a falu végéből, így meg nem akar távozni ha egy ilyen izé követi. Végül félúton és tanácstalanul lát meg egy plakátot kormocska képével. Levette majd elolvasta ami rajta van.
- Jól van, akkor haza megyünk. – Jegyezte meg a kis ugribugrinak, miközben a kezébe vette, hogy azért ne csipegesse le az összes páncélját, és addig is regenerálódik valamicskét. Szóval amennyire csak tudta kézben tartva tartott a plakáton megjelent helyszínre, hogy leadja ezt a kis izét. Ha sikerül neki, és odaér akkor elvileg az öregember fogadja. Kiwi illedelmesen köszön, és átadja a petet de, nem fogadja el a pénzjutalmat, nem azért tette. Egyrészt hogy megszabaduljon a kellemetlenségtől, másrészt ilyenért nem vár egy köszönöm-ön, és a látott örömön kívül mást. Viszont a teát is szívesen elfogadom. Nem akartam társaságot, de kíváncsi voltam miféle körülmények elől szökött meg a szörnyike. Majd reméltem hogy pizitívan csalódok, és nem szökésről van szó, vagy legalábbis nem olyanról amire én gondoltam először. Csupán eltévedhetett a Napocska. Megmosolyogtam a név-választást, de nem kérdeztem rá. Ironikusnak tartottam, vagy belegondolva ha az öregember adta neki, akkor ez a kis jószág csempész népi fényt a férfi életébe és ezért adhatta neki azt.

by **Seiun** Kedd Jún. 28 2016, 14:25

Eldobom az agyam. Itt egy újabb példa, mire jó a határozottság és a parancsok, melyet ez a kis dög is úgy hajt végre, mintha kötelező lenne. Igazából az is. Én kötelezem rá, és teljes elégedettséggel tapasztalom, hogy a pet, vagy akármi leül. Olyan cuki, hogy az már nem igaz! *-* Nem foglalkoztat, hogy esetleg újabbat sebez rajtam, érte nyúlok, hogy alaposan megdögönyözhessem, mert hát ezt nem lehet kihagyni. És melyik állat ne szeretné, ha dögönyözik? Az nem tisztességes állat, amelyik nem. Vagy inkább nem normális. Akárhogy is, ha engedi, ha nem, akkor is elkezdem vakargatni a fejét, majd a vélt pocakját, remélve, hogy úgy reagál rá, ahogyan kell. Hát én tényleg meghalok ettől a valamitől. Ez az egész világ legaranyosabb izéje.
- Jó Izé! Látod, ha viselkedsz, akkor meg leszel jutalmazva, úgyhogy ne ugrándozz meg harapdálj itt nekem össze-vissza, mert annak nem lesz jó vége - oktatom ki a jószágot, ekkor már eleresztve, hogy eddig őt simogató praclim mutatóujját figyelmeztetően emelhessem az ég felé előtte.
Ha hallgat a szép szóra és nem rakoncátlankodik nekem, akkor meginvitálom egy sétára a dögöt. Ha mégsem, akkor ismét a fegyelmezésen a sor, avagy a lehordáson, elvégre úgy tűnik, az működik, még ha csak kis ideig is. Akárhogy is, addig ismétlem a műveletet, míg valamennyire szófogadó nem lesz és meg nem indulhatok vele. Valójában szándékomban áll hazavinni, elvégre senki nem jelentkezett érte, hogy márpedig az övé. Amennyiben valakié, úgy legalább keresné. Ja, hogy keresi is. Legalábbis ez esik le, mikor újdonsült kedvencemet megpillantom egy plakáton díszelegve.
- Hogy az a... Pedig haza akartalak vinni magammal - szontyolodok el teljesen, lebiggyedt, remegő szájjal lesve le Napocskára.
A probléma hatalmas és adott. Vagy figyelmen kívül hagyom a plakátot és viszem a petet, vagy figyelek arra a fecnire, mérgelődök egy sort, hogy legalább személyesen kereshetné a kedvencét a feladó, és bezsebelem az említett jutalmat... Legalább azt leírhatta volna, hogy mennyi az annyi, hogy könnyebb legyen dönteni. Mintha csak könnyeimmel küszködnék, kezdek el szipogni kétségbeesetten, miközben újabbat vakargatok a valamin, aztán megindulok vele. Nem másfelé, mint az írt címre, legalább azért, hogy megtudjam, mi is a helyzet pontosan.
- Figyelj, ha nem tetszik az ipse, vagy nyanya, vagy akárki, akkor a neved Snoopy lesz és hazaviszlek magammal. Értetted? Tehát ha jelzek, harapd meg a dögöt - magyarázom út közben Napocskának, remélve, hogy érti.
Ha nem, akkor sincs mit tenni. Az ajtóban kopogok egyet, meg kettőt, várva, hogy arra ajtót nyitnak. A harmadikat nem kísérlem meg, mert ha szükség van háromra, az azt jelenti, hogy nincsenek itthon, vagy cseppet sem érdekli őket az eltűnt bestia. Sajnálatomra azonban ajtót nyitnak. Meglepődve nézem a ránchalmot, ami elém lépdel, azon azonban még inkább meglepődöm, hogy Snoopy az ölébe vetődik. Ilyen az én szerencsém. Kis híján kikapom kezéből a dögöt, jelezve, hogy márpedig ő az enyém, de aztán inkább csak szipogok egyet, az egészet azonban nem tudom megállni vigyor nélkül. Azért, mert láthatóan a szörnyi elvan ezzel az ipsével.
- Tea? Alkohol nincs? - kérdem, elvégre mégiscsak az a nekem való, nem holmi teák.
Nem azt mondom, hogy nem szeretem, de nem is a kedvencem az a lötty. Főleg, ha van olyan, ami kicsit ütősebb. Márpedig erre a fájdalomra, ami a Snoopytól való elválással jár, az kell. Ital, ütős és jó sok. Azért, ha azt mondja az öreg, hogy nincs, akkor is beleegyezem. Akkor legyen a tea, mit bánom én. Addig talán még egy kicsit játszhatok a döggel. Nehéz ez a könnyes, könnytelen búcsú. Ami persze eljön, mert alighogy túljutok az itókámon, legyen az bármilyen eredetű, búcsút intek a bácsinak, meg Sno... Akarom mondani, Napocskának is. Az erszényke megkapásakor csak biccentek egyet köszönetem jeléül. Nem vagyok olyan hülye, hogy ne fogadjam el, ugyanakkor itt még nem lesek bele. Azzal várok néhány méter megtételéig, hogy azért ne legyek olyan távol, ha inkább úgy döntök, hogy visszamegyek és elrabolom Snoopyt. Igenis Snoopy marad! Sad

by **Sinon** Szer. Jún. 29 2016, 13:37

Két nap múlva lejár a határidő reagkorbács

*Jelzésértékű paskolás, hátha valaki eddig nem vette észre, hogy volt mese*

by **Robiizmus** Szer. Jún. 29 2016, 18:44

Amikor kinyílt az ajtó, egy idősödő ember nyitott ajtót. Látszott rajta hirtelen, hogy szomorú, reméltem, hogy nem fogja bánni, hogy a kedves kis állatkájából, kedves kis állatkái lettek. De ahogy ránézett Napocskára egyből felvidult. Talán az se zavarta, hogy kettő lett belőle, de talán, csak már annak is örült, hogy megvan.
~Végül is, ha egyet szeretett, akkor kettőt miért ne?
Amikor átnyújtottam a két kis fickót, beinvitált, hogy igyak meg vele egy teát. Én megpróbáltam a tőlem telhető legudvariasabb formában elutasítani, és a lehető leggyorsabban távozni.
-Köszönöm, de lemondanék a teáról, mivel még sok dolgom akad! Nem kell meghálálni, hogy őszinte legyek, ha nem láttam volna meg a plakátot, akkor több lenne, és egy fához vagy oszlophoz kötve, a kis csorda. De ez lényegtelen, köszönöm a meghívást, de én elutasítom. A viszont látásra.
Amikor fordultam volna meg, gyorsan a kezembe nyomott egy erszényt. Talán meg is sértődhetett az előbbi monológomon, mert szinte egyből becsukta az ajtót, így még esélyem se volt vissza adni, a kis erszényt. Mikor kicsit messzebb értem néztem meg, hogy mi van az erszényben. 5 aranytallér.
~Hát ez nem valami sok... hmmm... de ez lényegtelen. A kis pénz is pénz, és így is előrébb vagyok valamivel.

by **Sinon** Szomb. Júl. 02 2016, 23:07

Aki teázott az teázott, az öreg büszkén mutogatott nekik képeket az ő picike Napocskájáról, elmeséli a kis pöttöm fejlődésének minden aprócska pillanatát (aki maradt és nézegeti a régi képeket azt láthatja, hogy Napocska mindig úgy nézett ki mint most, semmit sem változott), de az öreg ennek ellenére is dicséri a kis csöppséget, hogy mennyire ügyes és okos. Azt, hogy miért támad emberekre azt azzal indokolta, hogy a kicsi nem vad, csupán játékos. A szökéses kérdésre pedig annyit válaszol, hogy rakoncátlan és kalandvágyó Napocska.
Ahogyan telik az idő, mindenki aki még nem tette meg azonnal, is hazavágyna, azonban az öreg mégis marasztalni akar, hogy meséljen még több "izgalmas történetet a kis Napocskáról.
Hiába teltek már el órák, ő a végtelenségig folytatná..

Azok akik hazamentek:
A napotok hátralévő része békésen telik, azonban amikor lefeküdtök aludni, hangos csörömpölésre keltek. Az ablakot betörte valami.. ha körülnéztek semmit sem láttok. Vagy mégis? Egy pillanatig látjátok ahogyan felétek repül valami, elkap, és kirángat az ablakon. Érzitek ahogyan az üvegszilánkok belétek vájódnak. Persze fájdalom nélkül. És ami azt illeti elég izgalmas lehet az ablakon kirángatódva lenni is. Főleg akkor ha valaki mondjuk emeleten lakik. Rolling Eyes

A lényeg, hogy úgy érzitek mintha egy zsákban lennétek, nem tudtok szabadulni, kiabálhattok, mindhiába.. próbálkozhattok amivel akartok.

Feladat: Aki maradt írja le mit tesz, a továbbiakban, ha kérnek kapnak még információkat. Razz

A lényeg, hogy az öreg a végtelenségig folytatná a csevejt
Aki pedig hazament írja le a saját elrablásának élményét. Mivel próbálkozik, mit tesz, mit érez.
Aki pedig nem írt előző körben 500 szóval pótol, és választhat, hogy elraboltatja magát, vagy beszélget.
Határidő: Július 8.

by **Shukaku** Vas. Júl. 03 2016, 07:27

Maradunk. And I know it's gonna be SO AWESOME! Na akkor szedjük össze a részleteket. Van egy olyan küldetés, amelyet Shu és Timi lényegében már teljesített is, vélhetően átugorva a nemtetszős sebződöses, harcikálós meg a küldi végén lévő epic fight részeket, amit az összes küldetésben annyira de annyira utál. Itt egy teljesen új állatfaj, aki teljesen másképpen viselkedik, mint az eddig ismert állatkák többsége. Ez az állatka történetesen őket találta meg, az ő segítségüket kérte, hogy hazavigyék. Ezt nevezhetjük sorsnak, Shu azonban tudott egy jobb nevet a sorsnak: Kayaba Akihiko. Ezen felül akad egy NPC, aki nem csak uncsi előre programozott válaszokat ad, hanem lehet vele beszélgetni. Nem is akármiről vagy akárkiről lehet vele beszélgetni, hanem az új, érdekes állatkáról. Ebből az NPC-ből nem kell harapófogóval kihúzni a dolgokat, nem kell nyomozgatni, hogy megtudj információkat, hanem itt ül, teát szolgál fel, még ha nem is olyat, amit Shu tud csinálni, és teljesen önmagától adja meg az összes infót, amiről az idomár csak álmodni mert ezidáig. Mi a bánatért is mennének haza? Még Timi sem unja magát, ő ugyanis azzal tölti az időt, hogy megpróbálja megérteni, hogy miért nem fejeződött még be a küldetés. Szokatlan dolognak ott van Napocska, aki nyugtalanítja, hiszen védett területen belül sebez, ám őt jelenleg Shu fedezi fel. A sárkány ugyan megpróbálhatná a hazugság jeleit keresni az NPC arcán, de tudja, hogy ehhez nem ért, így ha a beszédében nem talál egymásnak ellentmondó információkat, akkor nem szól közbe. Na de ott van még a ház. Végig ügyelve arra, hogy lássa az idomárt, és az idomár is lássa őt, elkezd körbejárni, csapdákat, titkos ajtókat keresve, mert ha egy küldi nem zárul le, az csak azt jelenti, hogy valamit még nem vettek észre, nem teljesítettek. A körbejárás persze nem nehéz, ha az NPC segítőkész, akinek Shu természetesen megkérdi a nevét, szóval remélhetőleg nem kell már sokáig NPC-nek neveznem. Szóval az idomár tudtán kívül segít Timinek, mert megkéri a bácsit, hogy mutasson meg mindent ami Napocskával kapcsolatos. Hol szokott aludni, hol szokott játszani, hol szokott bármit is csinálni. Elmesélteti vele, hogy hogyan találta meg, hogy vannak-e még többen, hogy hova kalandozott el eddig a kis lényecske, egyszóval mindent. Persze tétlen ő sem marad, és felajánlja, hogy már itt elkészíti a finomságot Napocskának, az NPC konyhájában, és ha már ott van, a finom teáért cserébe főz vacsorát a ház tulajának is. Nem, ebből nem lesz hazamenetel egy ideig...

by **Kiwi** Hétf. Júl. 04 2016, 01:57

Kiwi nem úgy indított aki úgy vélte hogy huzamosabb ideig marad, illedelmesen bólogatott, kérdezgetett ha úgy akadt, de nem használta ki sokáig az idős ember vendégszeretetét. Persze, rosszul érezte magát azért is ha idő előtt távozik, viszont sokáig sem kívánt maradni. Tudta hogy most nem olyan állapotban van hogy jó társaságnak lehessen mondani. Igyekezett nem teher lenni, próbált jópofát vágni, de ha ingerült, türelmetlen… és nem fogja sokáig bírni. Amikor úgy érezte elég volt, elfogasztotta a teát, nem fogadta el a fizetsgéset, viszont illő volt útnak indulni… de még többször meg-meggondolta magát, hogy még egy picit bírja, még egy picit vár, de végül a sok még egy picit összegyűlt és mérges lett magára amiért nem tud nemet mondani, és távozni. Majd egyik pillanatról a másikra jelentette be távozását, és köszönt el az idős úrtól, valamint Napocskától is.
A nap végre csak-csak sikerült rendezni a gondolatait, vagy legalábbis elfáradt a sok… hezitálásban, mérlegelésben, saját maga idegesítésébe, így hullafáradtan dőlt be az ágyba. Elvégezte az esti rutint amitől nem tudott és nem is akart leszokni, majd a jő időhöz mérten úgy feküd le, amiért zárja az ajtót nehogy véletlen rányissanak. Tehát, lengén, egy szál bugyiban, félmeztelenül. Imádta ha szellőzik a teste. Az álom hamar el is nyomta, és jóízűen fordult be a fal felé.

Egy hangos csörömpölésre riadt, és mivel mindig is félelme volt hogy saját szobájában, északa támadják, meg… vagy épp szökik be egy mob… Egy hangos sikoly hagyta el a torkát, és talán annyira maradt ideje hogy a paplant magára húzza, miközben érezte ahogy kezét felhasítja egy nagyobb szilánk. Rettegett, és fogalma sem volt mi volt ez… valamint, a képességét akarta használni, hogy elmenekülhessen. Hogy teremthessen magának egy saját világot a betolakodó nélkül… Végül ijedtében ez sem jött össze, csupán érezte, ahogy közrefogja valami és kirángatja. Ha tudta megpillantotta a támadóját, ha nem sikerült, akkor tovább folytatta az ordibálást, kapálózást, mindent, amit csak lehet. Rémülten kiabálta a céhtársak nevét, könyörgött, hogy engedjék el, meg hogy még fizet is neki… csak hagyja békén. Szóval ízig-vérig könyörgött, hogy megszabaduljon a rá leselkedő bajtól. Valamint amikor az ablakon távoztak vele, még az arcát is eltakarta, valamint huzamosabb ideig fel sem fogta, hogy félmeztelen, de a paplan, amivel takarózott, talán bele tudott kapaszkodni és eltakarni magát.

by **Robiizmus** Szer. Júl. 06 2016, 13:41

Miután elmentem az öregembertől, az egész napom békésen telt. Betértem egy olcsó fogadóba, és kikértem egy szobát magamnak estére. Egy padlásszobát kaptam, nem valami tágas, de hisz mit is várhattam volna, mikor egy olcsó szobát kértem magamnak? De nem is ez a lényeg. Nem valami nagy fogadó volt, egy kisebb parasztházhoz hasonló, két szintes kis házikó. A szobában volt egy rozoga faágy, egy kis asztalka és egy kis szék mellette, az ágy mellet meg egy kis éjszakai szekrény. Nem nagyon gondolkoztam, ledobtam az ágyra a kardom, és úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba, majd elkezdtem horpasztani. Már egészen mélyen aludtam, amikor hangos csörömpölésre lettem figyelmes, gondoltam valamit eltörtek lent, és befordultam. Ekkor valamit rám dobtak, és le akartak ráncigálni az ágyról. Még időben oda kaptam a kardomhoz, és magamhoz szorítottam, és éreztem, hogy zuhanok. Valószínűnek tartottam, hogy nem az ágyról, mivel ahhoz túl sokáig zuhantam, mikor éreztem, hogy megálltam a zuhanásban, és nem volt alattam talaj, oldalról meg egy ember hátát éreztem.
-Te vadbarom!! Tegyél le, mert kiszedem a szádon keresztül a beleid, majd azzal fogva kötlek fel! Rossz lesz egy foggal szotyizni! Eltöröm kezed lábad!
Hiába ordibáltam, nem vett figyelembe, én meg egyre idegesebb lettem. Megfogtam a kardom és kirántottam majd megpróbáltam kivágni az anyagot, amibe belezártak. Ha sikerült, akkor az el rablóm elé kerülök, és rátámadok.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Napocska

[Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska

Re: [Küldetés] Napocska