[Küldetés] Napocska

Őszintén szólva, gőzöm sincs, hogy hol vagyok. Jöttem, meg jöttem, meg jöttem... Meg talán mentem is, aztán meg itt kötöttem ki. Valahol a faluban vagyok, az biztos, meg védett területen belül, meg minden, de hogy azon belül merre, az egy nagyon jó kérdés lenne, ha érdekelne. Nem érdekel. Majd kilyukadok valahol, ha ki kell, ha meg nem, hát még mindig nálam van a kristályom, amivel elteleportálhatok kedvemre. Épp az egyik szimpatikusnak tűnő helyre akarok bemenni, természetesen érdeklődés céljából, bár inkább azt érdeklődném meg, mit és mennyiért árulnak, ami nagy mennyiségű alkohol, mikor a küszöbön megjelenik előttem egy fekete izé. Igen, ez a legegyszerűbb és legjobb módja annak, hogy körülírjam, mert ez tényleg nem más, mint egy izé, legyen az bármi. Egy darabig csak méregetem a sötét valamit, mikor az nekem akar ugrani csak úgy. Mégis mit tettem?! Alig kerülöm el, elengedve az éppen kinyitott ajtót, miközben félre húzódok az útból. Lehet, hogy csak elálltam az útját, amikor távozni akart. Igen, biztosan, hiszen még soha nem láttam, nem bántottam, még csak hozzá sem szóltam.
Most, hogy sikerült elkerülnöm és megfigyelnem, ahogy földet ér, majd újra nekem próbál ugrani, rájövök, hogy valójában egész aranyos ez a próbálkozás. Tényleg. Nem tudom mi ez, de cuki dög. Mikor másodjára is kikosarazom, leguggolok mellé és elkezdem piszkálni. Csak finoman, mintha csak bökdösni akarnám, hogy megnézzem, mi is ez, mikor megint nekem esik. Ami fura, hogy ezzel együtt a pontjaim is csökkennek egyel. Ez meg mégis mit akar jelenteni? Elhagytam volna a falut? A lényeg viszont nem ez.
- Megharapott! - szipogok, mintha csak fájt volna, vagy megbántott volna ezzel.
Valójában tényleg megbántott ez a kis állat, mert mostantól állatként fogok rá gondolni. Mi más lenne, ha nem az? Egy fekete, ismeretlen fajba tartozó dög. Az az egy pont nem fáj túlzottan, ezért újra próbálkozom vele, míg ismét nekem nem ugrik, megint harapva egyet.
- Ebből elég. Rossz állat! Ül! - próbálom rendre utasítani, hátha hallgat a szép és határozott szóra.
Feleslegesen nem akarom bántani, mégiscsak egy kicsi izé.

Eldobom az agyam. Itt egy újabb példa, mire jó a határozottság és a parancsok, melyet ez a kis dög is úgy hajt végre, mintha kötelező lenne. Igazából az is. Én kötelezem rá, és teljes elégedettséggel tapasztalom, hogy a pet, vagy akármi leül. Olyan cuki, hogy az már nem igaz! *-* Nem foglalkoztat, hogy esetleg újabbat sebez rajtam, érte nyúlok, hogy alaposan megdögönyözhessem, mert hát ezt nem lehet kihagyni. És melyik állat ne szeretné, ha dögönyözik? Az nem tisztességes állat, amelyik nem. Vagy inkább nem normális. Akárhogy is, ha engedi, ha nem, akkor is elkezdem vakargatni a fejét, majd a vélt pocakját, remélve, hogy úgy reagál rá, ahogyan kell. Hát én tényleg meghalok ettől a valamitől. Ez az egész világ legaranyosabb izéje.
- Jó Izé! Látod, ha viselkedsz, akkor meg leszel jutalmazva, úgyhogy ne ugrándozz meg harapdálj itt nekem össze-vissza, mert annak nem lesz jó vége - oktatom ki a jószágot, ekkor már eleresztve, hogy eddig őt simogató praclim mutatóujját figyelmeztetően emelhessem az ég felé előtte.
Ha hallgat a szép szóra és nem rakoncátlankodik nekem, akkor meginvitálom egy sétára a dögöt. Ha mégsem, akkor ismét a fegyelmezésen a sor, avagy a lehordáson, elvégre úgy tűnik, az működik, még ha csak kis ideig is. Akárhogy is, addig ismétlem a műveletet, míg valamennyire szófogadó nem lesz és meg nem indulhatok vele. Valójában szándékomban áll hazavinni, elvégre senki nem jelentkezett érte, hogy márpedig az övé. Amennyiben valakié, úgy legalább keresné. Ja, hogy keresi is. Legalábbis ez esik le, mikor újdonsült kedvencemet megpillantom egy plakáton díszelegve.
- Hogy az a... Pedig haza akartalak vinni magammal - szontyolodok el teljesen, lebiggyedt, remegő szájjal lesve le Napocskára.
A probléma hatalmas és adott. Vagy figyelmen kívül hagyom a plakátot és viszem a petet, vagy figyelek arra a fecnire, mérgelődök egy sort, hogy legalább személyesen kereshetné a kedvencét a feladó, és bezsebelem az említett jutalmat... Legalább azt leírhatta volna, hogy mennyi az annyi, hogy könnyebb legyen dönteni. Mintha csak könnyeimmel küszködnék, kezdek el szipogni kétségbeesetten, miközben újabbat vakargatok a valamin, aztán megindulok vele. Nem másfelé, mint az írt címre, legalább azért, hogy megtudjam, mi is a helyzet pontosan.
- Figyelj, ha nem tetszik az ipse, vagy nyanya, vagy akárki, akkor a neved Snoopy lesz és hazaviszlek magammal. Értetted? Tehát ha jelzek, harapd meg a dögöt - magyarázom út közben Napocskának, remélve, hogy érti.
Ha nem, akkor sincs mit tenni. Az ajtóban kopogok egyet, meg kettőt, várva, hogy arra ajtót nyitnak. A harmadikat nem kísérlem meg, mert ha szükség van háromra, az azt jelenti, hogy nincsenek itthon, vagy cseppet sem érdekli őket az eltűnt bestia. Sajnálatomra azonban ajtót nyitnak. Meglepődve nézem a ránchalmot, ami elém lépdel, azon azonban még inkább meglepődöm, hogy Snoopy az ölébe vetődik. Ilyen az én szerencsém. Kis híján kikapom kezéből a dögöt, jelezve, hogy márpedig ő az enyém, de aztán inkább csak szipogok egyet, az egészet azonban nem tudom megállni vigyor nélkül. Azért, mert láthatóan a szörnyi elvan ezzel az ipsével.
- Tea? Alkohol nincs? - kérdem, elvégre mégiscsak az a nekem való, nem holmi teák.
Nem azt mondom, hogy nem szeretem, de nem is a kedvencem az a lötty. Főleg, ha van olyan, ami kicsit ütősebb. Márpedig erre a fájdalomra, ami a Snoopytól való elválással jár, az kell. Ital, ütős és jó sok. Azért, ha azt mondja az öreg, hogy nincs, akkor is beleegyezem. Akkor legyen a tea, mit bánom én. Addig talán még egy kicsit játszhatok a döggel. Nehéz ez a könnyes, könnytelen búcsú. Ami persze eljön, mert alighogy túljutok az itókámon, legyen az bármilyen eredetű, búcsút intek a bácsinak, meg Sno... Akarom mondani, Napocskának is. Az erszényke megkapásakor csak biccentek egyet köszönetem jeléül. Nem vagyok olyan hülye, hogy ne fogadjam el, ugyanakkor itt még nem lesek bele. Azzal várok néhány méter megtételéig, hogy azért ne legyek olyan távol, ha inkább úgy döntök, hogy visszamegyek és elrabolom Snoopyt. Igenis Snoopy marad!