Re: Kezdetek Erdeje

by **Kazuma** Hétf. Feb. 02 2015, 21:12

– Természetesen nem. - mosolyodtam el a maszkom alatt. - Ha túl sokat szaglásznál, legfeljebb tennék róla, hogy többet ne legyél rá képes, de ne aggódj. Ha jól viselkedsz, megfontolom, hogy többet is elmondjak. - fejeztem be és hagytam újra szóhoz jutni. Annyi biztos, hogyha pénzbe is fog ez nekem kerülni, még hasznos lehet a támogatása. Egy plusz informátor sosem árt. Végül mikor befejezte könnyedén ellöktem magam a fától és tettem felé egy lépést, mielőtt magabiztosan belekezdtem.
– Látom önbizalmad az van. Amennyiben azt is tudod, hogy mikor kell beszélned és mikor csendben maradnod, már meg is kötöttük a megállapodásunkat. - lassan tetőtől talpig végigmértem a lányt, majd egy laza mozdulattal megnyitottam a menümet. - A fizetség miatt ne aggódj. - pár gombnyomás után egy páncél és egy diadém landolt előttem a földön. - A piacra szántam őket, de te olcsóbban is megkaphatod. Mondjuk ötszáz aranyért. Kicsit egyszerűbb mintha csak érceket adnék, nem igaz? Ha pedig te ellátsz azzal amire szükségem van, többet te sem fogsz hiányt szenvedni. - megálltam és tartottam egy kis szünetet, hátha mondani akar valamit, majd újra megszólaltam.
– Nos, kezdetnek érdekelne a neved, amin üzenhetek, ha szükségem van rád, plusz említettél egy személyt. Csak próbaképpen. Mit tudsz arról a farkasos kovácsról? - tettem fel a jól megfontolt kérdést. Bizonyára még csak nem is sejti, hogy milyen kapcsolatban állok Szophieval, így ez a tökéletes teszt az őszinteségére és hogy megtudjam mennyire áll közel hozzá és a feladatokhoz, amiket a későbbiekben rá tervezek bízni. Egyszerűen visszaléptem a fához és úgy figyeltem a válaszát.

by **Angelica Katharina** Kedd Feb. 03 2015, 18:44

És tényleg ténynek vette a poénkodásomat. Pedig nem vártam választ rá, csak hülyéskedésből mondtam. De legalább már tudom, hogy ha szerencsém lesz képes lehetek kihúzni belőle valamit. Bár mondjuk elvagyok anélkül is, de azért mégis csak szeretem a jó kis titkokat, meg összebeszélgetéseket. És kitudja, lehet, hogy még jól is járnék vele, ha őt támogatom. Amúgy nem tudom, hogy azt most bóknak vegyem-e amikor közölte, hogy igenis van önbizalmam. Eh, nem érdekel, akkor is bóknak veszem, így elégedetten mosolygok. A srác végigmér, és hát miért is zavarna. Sőt még egy kicsit, ki is nyomom a mellkasomat, hogy a drágáim még nagyobbaknak tűnjenek, majd akár figyel akár nem, rákacsintok, csak úgy heccből is. Ám végül nem sokat reagál, gondolom nem akkor kellett volna, amikor épp a lábamnál tart. A menüjében matat egy csöppnyit, ám amint lehív, két felszerelést felcsillan a szemem, de nem mozdulok. A cuccokra nézek, majd rá. Van egy olyan érzésem, ha ráugranék, csak szívatna. Így hát végighallgatom. Bár mivel nem tett külön megjegyzéseket, ezek szerint csak aranyak kellenek neki. Végül kérdez a lányról, mire én megvonom a vállam.
- Angelica Katharina szolgálatodra, ha még mákom lesz az Anarchisták egyik embere. A csajszival csak egyszer találkoztam, szóval csak nagyjából tudom körülírni a dolgokat. Először is, 17-18 éveskörüli deszka idomár csajszi. Az indikátora zöld, és a petje egy farkas. T2-es kovács. T2-T3 között mozog szint ügyileg a felszereléseiből látva. Egy céh tagja, ha jól emlékszem a Justice League vagy az Artes Liberators tagja… fogalmam sincs nem tudom a pontosat, a céhjelvényeket nem gyakran figyelem, annyit tudok, hogy egy nagyobb céh tagja.

by **Kazuma** Vas. Feb. 15 2015, 15:50

– Hmm. Értem. Azt hiszem, ennyi elég is lesz kezdetnek. Azt tanácsolom tartsd nyitva a szemeidet és figyelj a körülötted elhangzó szavakra. Főleg, ha az Artes „Liberators”, vagyis inkább Liberales, vagy bármelyik nagy céh tagjainak a közelébe kerülsz. Később, ha valakiről, vagy valamiről információra lesz szükségem, akkor kapni fogsz egy üzenetet. Amikor megoldható, ezen a módon kommunikáljunk. Ha üzenetet kapsz tőlem, mindig ügyelj rá, hogy senki más ne láthassa és lehetőleg olvasás után töröld is őket. Mi ugyanis nem ismerjük egymást. Nem lenne túl jó ha kettőnkön kívül, bárki más tudna a kis megállapodásunkról. - a szemeibe fúrtam a tekintetem egy pillanatra, majd elindultam. - További szép napot. - intettem neki lustán, aztán elsétáltam a város irányába. Meggondolatlan, vakmerő és kicsit sok. Ettől függetlenül, azt hiszem ma is jó üzletet sikerült kötnöm. Az indikátora ugyan nem a legmegfelelőbb a feladatra, de remélhetőleg megoldja majd ezt a problémát. Ha pedig egy idő után mégis problémássá válna, akkor sem lesz túl nehéz megszabadulni tőle.
Megnyitottam az üzeneteimet és megnyitottam a rövid levelet. Megint az a pet. Tegnap egyszerűen nem mentem el, miután nem adott rendes választ, de úgy tűnik, nagyon akar valamit. Talán mégis el kéne ma mennem megnézni, bár belegondolva, vicces lenne, ha minden nap kibérelné a helyet, én pedig sose mennék el. Ha másról lenne szó, talán meg is tenném. A legutóbbi értelmetlen találkozás ellenére viszont, talán Anatole keze is benne van most a dologban. Azt hiszem elmegyek, hiszen ezt a napot úgyis a városban töltöm. Legfeljebb otthagyom, ha megint olyasmivel próbálkozik, mint legutóbb.

by **Ozirisz** Vas. Feb. 22 2015, 14:57

// Rey //

- A megérzések jók, sokszor segítenek, de félre is vezethetnek – válaszoltam Reynek. - Hosszú évek tapasztalata, hogy hogyan reagál az ember, a megérzések zöme is innen jön. Apróbb dolgok, amik nem tudatosulnak bennünk, de a tudatalatti összerakja ezeket a jelentéktelennek tűnő dolgokat is. De semmi sem biztos, senki sem tévedhetetlen. Jobb az óvatosság.
Aztán hallgattam a srác terveit a jártasságvásárlásról, a műhelynyitásról és a hasonló dolgokról.
- Szerintem az érclátás jártasságot minél előbb tanuld ki, hidd el, jól jön. - kezdtem bele az érvelésbe – Nem érdemes halogatni. Igaz, hogy kovácsolás jártasság nélkül csak gyűjtögetni tudsz, de amit begyűjtesz ércet, hasznosak. Még akkor is, ha nem tudsz belőle mit készíteni kovácsolás és receptek hiányában... De, ha egy kovácshoz betérsz, jóval olcsóbban készít belőle fegyvert, vagy páncélt, vagy amire szükség van. Vagy akár ingyen is, ha minden komponens nálad van. - majd egy levegővételnyi szünet után folytattam – Ugyebár, két jártasságot tudsz felvenni, az egyik az érclátás. Kovácsolásból is kétféle van, az egyik a fegyverekre, a másik a páncélokra specializálódik. És ugyebár csak az egyiket tudod felvenni, de ugyanakkor szükséged van fegyverre is, és páncélra is. Nyersanyagokkal könnyebben beszerzed a felszerelést, mert időnként előfordul, hogy valami hiánycikk, és emiatt a kovács sem tud kovácsolni. Viszont, ha van nálad, akkor nyert ügyed van. Szerintem érted a lényeget.
- Az utánpótlás... hát igen, még mindig akadnak, akiket mostanság ébreszt fel a rendszer a mélyálomból, vagy akik mostanság untak bele abba, hogy a kintiek mentőakciójára vártak. Egyre kevesebben vannak, akik hisznek a kinti segítségben, és amikor beleunnak, elkezdenek harcolni. És akik a mélyálomból ébredeznek... Ők is első szintről indulnak, bár a kiképzőtiszt... Elvileg segít, de egyesek szerint inkább árt a hirtelen ugrás a szintek között... Nehéz téma....
- Ami a műhely nyitást illeti, nem olcsó, de egy-két hét alatt összeszedhető az ára. Nem sokkal drágább, mint egy fogadói szoba bérlése. Üllő, kalapács, és hasonlókat pedig vegyesboltban, piacon be lehet szerezni, nem drágák. Bár a komolyabb, vagy minőségibb darabok drágák lehetnek, de akadnak jó vételek is.
- Ami a felszereléseket illeti, nem feltétlenül kell a ritkákra hajtani, bár csábító lehet... A ritka tárgyakon több pont van, és általában vannak olyan bónuszaik, amik máshonnan nem szerezhetők. Ez az egy ritkaságom van jelenleg – majd előhúztam a hüvelyéből a nodachit, és megmutattam Reynek – Lángoló nodachi. 12 pont erő, 4 pont spec. képesség. Szerencsés esetben lángsebzéssel sújtja az ellent, ami kis plusz sebzés. Viszont vannak olyan apróságok, ami miatt praktikus. Tábortűzgyújtáshoz jól jön, ha egy kis fény kell az éjszakában, jól jön, és minimális eséllyel lehetséges, hogy sült húst ad a vaddisznó. Bár ez lehet, hogy csak megfelelő főzés-vadászat jártassággal működik. - majd egy kis szünet után folytattam tovább – De nem minden ritka tárggyal van ennyi előnyöd. Mindig nézz utána, hogy mennyivel ad több pontot, miegyebet egy gyakorinál, és mennyivel drágább. Van, hogy az egyszerűbb jobb.

by **Rey** Szer. Feb. 25 2015, 13:15

/Ozirisz/

- Értem... A gyűjtögetés tényleg hasznos most hogy így mondod.
Felelte Rey.
- A kiképző tiszt pedig igaz hogy két élű fegyver mert ha egy kezdő hirtelen magas szintre ugrik könnyen meghalhat a tapasztalatlansága miatt.
Vágta rá majd hallgatta tovább Oziriszt.
- Áá... Akkor jó, én nagyon magas összegekre számítottam. Szerencsére akkor nem túl sok... Gondolkodtam rajta hogy egy céhnek kellene dolgozzak és akkor talán még a céh műhelyét is használhatnám.
Majd a szó át terelődött a felszerelésekre, és Ozirisz megmutatta fegyverét.
- Lángoló Nodachi... Gyönyörű fegyver...
Majd előhúzza a szabdalót a hüvelyéből.
- Én a Szabdalót használom jelenleg... Egy fegyver mellyel mások életét óvhatom. Ez az amiért én fegyvert ragadtam.
Majd akarva akaratlanul is átgondolta hogy az ő fegyvere miért jobb mint egy egyszerű kard. Sajnos nem jutott eszébe semmi ami kiemelte volna a többi közül, hisz nem volt különleges képessége mint a legtöbb ritka fegyvernek mégis az átlagosnál magasabbak voltak a statisztikái.
- Sajnos én nem tudom ilyen sokoldalúan felhasználni a Szabdalót, én csak mások védelmére tudom fordítani. Ez nem feltétlen baj...
Ezt végiggondolva ráébredt hogy egészen idáig túlbeszülte azt hogy valami zöld vagy esetleg narancssárga.
- Igazad van... attól hogy valami ritka vagy egyedi az még nem jelenti azt hogy tényleg megéri használni. Köszönöm hogy rávilágítottál erre a tényre.
Mondta el Ozirisznek.
- Edzenem kellene. Még többet... és még annál is többet... a fronton akarok harcolni hogy kiszabadithassam az olyan játékosokat akik ki szeretnének jutni... de mégsem... én szeretem ezt a világot.
Mondta ki ismét Rey gondolatait, bár ezt közel sem akarta. Ezek a gondolatok önzők voltak, és nem társaságba valók.

/Bocsi ha nem túl összeszedett/

by **Asuka** Vas. Márc. 01 2015, 10:59

..:: Katja ::..

Nem csalódtam Katjában. A terv éppen úgy haladt, ahogyan annak haladnia kell. Kicsalogatta Giichit az erdőbe, belevezette annyira a sűrűjébe, amennyire feltétlenül szükséges volt, majd pedig akcióba lendültem. Hentes elő, a püfölde pedig megkezdődik. Azonban hiába ütjük Katjával, nem történik semmi... vagyis semmi olyasmi, mint ami nekünk esetleg hasznos lenne. Fellibben az Immortal Object felirat, és most pedig itt állunk kukán, hogy akkor wut.
- Inkompeteeeeeens? O_O - az is igaz, hogy még sosem buktam küldetést. De eddig nem volt vele problémám, hogy magát a küldetést adó NJK-t eltegyem láb alól, ha éppen arra volt szükség. Ehhez néha aljas módszerekhez kell folyamodnom. Például úgy tettem, mint aki őszintén be akarja mártani a többi játékost az ő szeszélyes kis játékába. Ami persze nem volt igaz... de éppen ebbe bukott bele. Nem értem, hogy most hol cseszhettük el.
- Na mindegy. Amúgy is hülye volt ez a küldi. Keresd meg magadnak a buta menyasszonyodat. >.> - dacosan a távozó Giichi fejéhez vágom, majd pedig nem foglalkozom vele tovább. Nekem Katjával van most üzletelni valóm.
- Ami pedig minket illet. Hmm... Süteményt? ^^ Én csináltam. Hűűű, nem is kaptam rossz recepteket! *-* - a panelemet megnyitom, hogy elővegyem a süteményeket, azonban ehelyett a szintlépés és az új receptek látványa fogad. Nem is olyan rossz.
- No tehát. Mesélj nekem erről az Igorról, Katja. ^^ Nem nagyon volt időnk erre, ugyebár. - végül csak megtalálom a sütiket. Nem túl szépek, de azért talán finomak. Leülök az egyik fa alá, és odainvitálom Katját is. Nem célom halálosan megfenyegetni. Egyébként tudja azt magától is, hogy meg kell, hogy öljem, ha nem lép be a céhbe.

by **Jekatyerina Natashenka** Vas. Márc. 01 2015, 11:24

-LOL! Ez mekkora már! A hülye kis NPC még meghalni sem tud rendesen! Mi a francér minket küldtél a csajod után, meg a mittudoménki ellen, ha te halhatatlan vagy?! Némá, a bunkó mindenedet! Aztán mi meg pusztuljunk, amikor neked ott a lila fal a fejed fölött! Hát tudd meg, hogy nem is kedvellek! Nagyon nem! És meg fogom mondani mindenkinek, hogy ezt a küldetést ne vegyék fel, mert bugos, és nem lehet végigvinni, és soha nem fogod látni a feleségedet! Háá! Mekkora bosszú! Gyere Asu, terjesszük az igét a népeknek!
És már meg is ragadta a lány kezét, és elkezdte rángatni a város felé, miközben még odakiáltott pár szót Giichinek.
-Inkompetens?! De legalább nem impotens! Tudom ám, hogy miért hagyott el a feleséged! Azt is tudom, hogy nektek nem lehet kikapcsolni az etikai módot! Mindent tudok rólad, és mindenki tudni fogja!
Majd miután az NPC eltávolodott, jól oldalba vágta Asuut, és röhögve támaszkodott rá.
-Jól megmondtuk neki mi?! Velünk aztán nem lehet szórakozni! Az nem úgy van, hogy csak úgy ugráltatnak minket, oszt majd még el is várja, hogy teljesítsük a küldetést! oszt hol a szórakozás meg a muri?! Meg látod, így is kapunk jutalmat, akkor mi a francnak gürcöljünk? Ejj de hülye ez!
A süteményt mosolyogva elvette, majd lassan majszolni kezdte.
-Hát azé a cukrászdákhoz képest még van mit gyakorolni. Az tuti, hogy ölni jobban tudsz mint sütit sütni, de azért elmegy. Az Igorról meg mit meséljek? Ő kint van, mi meg bent, meg amúgy sem az eseted. Viszont… ezt mindig is ki akartam próbálni. Tényleg nem vörösödöm, ha vörit szurkálok meg?
És egy hirtelen mozdulattal, már amennyire a szintkülönbség miatt ez Asuunak hirtelen volt, a lány hasába próbálta döfni a wakizashit.

by **Asuka** Vas. Márc. 01 2015, 18:47

Katja nem hezitál, oltja Giichit, de nagyon, szerencsétlen pedig úgy iszkol vissza, hogy huh. De amúgy tényleg. Ott virít rajta az Immortal Object felirat, erre úgy parázik a saját nőjét megmenteni, hogy alig lehet kirángatni a házából? O.O Ez elég undorító azért. >.>
- Majd megjelentetünk róla egy leleplező cikket az Aincradi Hírmondóban. Gusztustalan, amit megenged magának. - fintorgok kicsit, majd hagyom, hogy eltávolodjon. Aztán elvigyorodok Katjára nézve. Out of the box gondolkozása van, ez pedig tetszik. Szerintem ráleltem Aincrad egyik legveszélyesebb játékosára, és még csak nem is tud róla.
- Szóval nem ízlik? - áll meg a falat a számban. Eddig százötven pontot pakoltam rá főzésre, de ezek szerint még ez sem elég. Jó, jó, amit a cukrászdában kapni, az tényleg jobb, de ott például sosem raknak bele semmilyen... turpisságot. Rolling Eyes

Ezek most tiszta sütik persze, de néha próbálkozom mással is.
Megszurkálására pislogok csak párat. Ha most alacsony szintű lennék, akkor bajban lennék. Azonban még a páncélomból is alig megy le valami, pedig egyáltalán nincsenek a legjobb darabjaim.
- Sőt, ha tisztességes küzdelemben ölsz meg valakit, akkor egyáltalán nem vörösülsz, bármilyen is volt az indikátora! Cöhh... nevetséges. - röviden ennyi a véleményem a rendszerről. Nem értek egyet vele. Nem csak unfair, de népriogató is. Feleslegesen.
- Ami pedig a céhet illeti. Tudtál már gondolkozni rajta? Kölcsönösen hasznot tudnánk nyújtani egymásnak. - nem túlzom el a dolgot. Azt gondolnák, a titkos céhekbe való beszervezések mindenütt valamiféle titkos találkákon meg anonim zajlanak. Én viszont ezt nevetséges baromságnak tartom. Mi csak olyan emberek gyülekezete vagyunk, akik egy kifogást kihasználva élvezhetik, hogy ölhetnek. Nagyon kevesek azok, akik tényleg felszabadításként gondolnak tevékenységükre. Viszont évek óta ott vagyunk a háttérben, s dolgozunk. Valamiért még mindig nem buktunk el. Ez pedig mindenképpen jó előjel.

by **Jekatyerina Natashenka** Hétf. Márc. 02 2015, 13:35

-Húúú! A hírmondóban? Te ismered azt az ipsét aki a lapot csinálja? Egyszer láttam a szerkesztőségnek nevezett kupleráj körül. Hát nem mondom, nagyon rusnya egy fickó szegény! Nem is értem, hogy hogyan mernek vele szóba állni.
A sütire csak fintorgott egyet, de azért tovább ette.
-Hát jobb mint a semmi. Mondjuk én mindig meghívatom valakivel magamat valamire, egy kis ellenszolgáltatás fejében. Ne tudd meg milyen kiéhezettek a pasik azok után, hogy ide a fele nép aki belogolt, csak kislányok. Kíváncsi vagyok mikor vetemednek majd rájuk a pasik. Kemény lesz Kayaba világa, ha már ott fognak tartani, hogy a felnőttek meghaltak a fronton, és a pasiknak csak a gyerkőcök maradnak. Vagy eltelik öt év, és a tizenhároméves kinézetű kislányok fognak enyelegni. Bele se gondoltam még, hogy milyen istentelenül perverz egy állat ez a Kayaba. Lehet még meg is fogom kedvelni a végén.
Ejtett meg egy hatalmas széles vigyort, és arra is csak egy vállvonással reagált, amit Asu a vörösödésről mondott, de azért a béke kedvéért kihúzta belőle a kardot, és visszahelyezte a hüvelyébe.
-Tisztességes küzdelembe? Höhh! Még szerencse, hogy mi nem szoktunk olyat játszani. Egyébként meg nemtom mit húzod a szádat. Ez Kayaba világa, ha ő a gyilkosokat akarja pártolni, és megadni nekik, hogy vörösödés nélkül öljenek, akkor bizti ebben leli az örömét. Én szívesen asszisztálok neki, ha őfelségének ez tetszik. Ahogy látom valszeg úgyis úgy fog végetérni a játék, hogy az utolsó két ovis, aki nem ölte meg egymást összeveszik valami hülye itemen, merthogy ezzel a tempóval kijutni nem fogtok, az is száz!
A kacsintásra kaján vigyor ült ki az arcára, és közelebb hajolt a lányhoz.
-Aztán milyen kölcsönös hasznot tudnál te nekem nyújtani? Mi nincsen meg nekem, amit te megadhatnál?

by **Asuka** Szer. Márc. 11 2015, 11:39

- Persze... én csináltam a haját. ._. - szóval rusnyaaaa? TT____TT Pedig mindent, de mindent beleadtam a rendelésébe! Úgy igazítottam a frizuráját, ahogyan az tökéletes volt! Ráadásul a vásárlói elégedettségnek is megfeleltem! Hiszen ha a vevőnek nem tetszik, az régen rossz... No de hát, még ha egyszeri alkalom is volt, amikor betért a szalonomba, hogy igazítsak egy kicsit a frizuráján valami különleges interjú miatt, azért akkor is rosszul esik, hogy Katja, ha nem is szándékosan is, de azt mondta, rosszul végzem a munkám. Sad

Ajkaim lefele görbülnek, s hatalmas vikunya szemeket meresztek. Mint amikor az állatkertben zoo-csemegével kínálják a kis cukiságokat, aztán pedig elveszed tőlük a kaját. Na, éppen olyan arcot vágok, mint amit a vikunyák szoktak olyankor!
Ellenszolgáltatás? Miféle ellenszolgáltatásokat nyújt kajáért cserébe? Suspect

Hát nem semmi ez a csaj. De komolyan. Én általában attól is undorodom, hogy megfogjam a másik kezét... pedig amúgy az ellenkezőjét nézik ki belőlem. o.o
- Hülye pasik. -.-" A legtöbbjük azt sem érdemli meg, hogy egyáltalán nőre nézzen... De mondd csak... miféle ellenszolgáltatást várnak el tőled? - azért inkább rákérdezek, nehogy hamisan vonjak le következtetéseket. Befalok egy nagyobb süteményt, bűnös élvezetet lelvén abban a tényben, hogy annyit habzsolhatok hízás nélkül, amennyit csak akarok, majd pedig megválaszolom a kérdését.
- Az életedet. - furcsa módon semmiféle fenyegetés nem érződik hangomból. Tényleg semmi. Tényszerű közlés.
- Jelenleg magadra vagy utalva, Katja. Ha ki is jutsz a játékból, odakint lehet, más fog megölni. Nekem azonban vannak kapcsolataim... a kinti világban is. ^^ - nem hatalmam van kint, az való igaz. De talán tényleg tudok tenni azért, hogy ne azzal kezdje új kinti világát, hogy valaki fejbe lövi.
- Vagy talán másra is vágysz, amit nyújthatok neked? ^^ - újabb süteményhabzsolás. Mert cukor! *.* A világ egyik legjobb dolga. Főleg némi aincradi ópium után. Sokkal intenzívebbé válnak az ízek is valamiért.

by **Jekatyerina Natashenka** Pént. Márc. 13 2015, 08:22

Összeszorított ajkakkal pislog párat, majd prüszkölve tör ki belőle a nevetés, és párszor még hátba veregeti Asut.
-Ne aggódj szivi, tudod jól, hogy szarból nem lehet várat építeni. Akármilyen frizut tehetsz arra az ocsmány pofájára, ha nem takarja el az egész arcát, akkor semmit nem fog érni. Jajj ne vágj már ilyen fejet! Mondtam már, hogy nekem nem kell játszanod az agyadat. Éppen valami gyilkos céhbe akarsz beszervezni, vagy micsoda, szóval fejezd be az érzelgősködést. A hülye pasik meg… nekem aztán teljesen mindegy.
A hülye kérdésre villant egy vigyort.
-Amihez éppen kedvem van. Azután valamelyik életben marad, valamelyik meg nem. Ne tudd meg milyen könnyen be lehet jutni ám valakinek a menüjébe. Azt hittem legalább ezek a gamerek kicsit értelmesebbek ilyen szempontból, de hát megint csalódnom kellett.
A nem fenyegetőzésre csak megrántja a vállát, és flegmán végigméri Asuut.
-Az életemet. Ahha. Nagy szavak ezek egy fodrásztól. Figyu, most vagy húzod még az időmet és csevegünk, és a végén még a szalonodba is be tudsz csalogatni, vagy pedig végre közölsz tényeket is, amik valóban érdekelhetnek. Elhiszem, hogy neked nagyon muris itt a rejtélyes vöröskét játszani, de nekem haláli uncsi. Tudom, a kövi az lesz, hogy vagy az aláírásom kerül a papírra vagy a pixeleim. Húúúúúúúú-ha! A kapcsolataid jelenleg itt bent érnek valamit, ha akarod elmondod, ha nem akarod akkor meg nem. Az pedig, hogy mi egyébre vágyok tőled, amit nyújtani tudsz…
Újabb szemlélődés, elidőzve Asu bizonyos testrészein, majd ismét egy vállrándítás.
-Egyszer igazán találhatnék egy kevésbé törppicúr barátnőt, de ha téged nem zavar…

by **Asuka** Pént. Márc. 13 2015, 10:22

Nagy szavak lennének? Nem, többről van itt szó. Nem lep meg, hogy ő sem nézi ki belőlem, hogy egyébként a való világban milyen életem van, hiszen egyáltalán nem viselkedem a sztereotípiáknak megfelelően. A hozzám hasonló tudóspalántákról inkább az ilyen Sheldon-félék ugranak be az embereknek. Vagy a nagy szakállú Einstein hasonmás öregek. Pedig a való életben mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Adunk az igényes megjelenésre, szeretünk nevetni, van hobbynk, és nekem például a romantikus vígjátékok a kedvenceim, nem pedig a sci-fik. Hiába láttam jó párat közülük, a Star Wars butaságaival ki lehet kergetni a világból.
- Aha. Szóval úgy gondolod, ez vicces. - kérésének megfelelően befejezem egy kissé az érzelgősködést, s a lehető legnagyobb komolysággal beszélek.
- A Tokyoi Egyetem fizika szakának végzős hallgatója vagyok, aki, ha nem kerül be a játékba, most a Roscosmosnak dolgozik Moszkvában, amit eddig is éves előképzések, tanulmányi utak előztek meg. Tehát a Te kormányodnak. Ha pedig kikerülök a játékból végre, akkor ugyanott folytatom, ahol abbahagytam. Elhiheted nekem, hogy nem egyszerű oda bekerülni. Ha erre képes vagyok, akkor mi másra lehetek még? - valóban nem ismeretlen nekem Moszkva, s valóban a Roscosmosnál van a legnagyobb esélyem. Ugyan az oroszt még mindig töröm, de lényegébe véve bebiztosított helyem van odaát. Csupán előbb még el kéne intéznem a játékbeli dolgaimat is. Még mindig túl sok embert kell kijuttatni innen.
- De ha ez nem tetszik, nekem az is megfelel, ha inkább a játékbeli végzeteddel fenyegetlek meg. Úgy látom, attól jobban érzed magad. Többet néztem ki belőled, mintsem hogy elhidd azt, amit a két szemeddel látsz. ^^ - ugyan, minek kell nekem fenyegetőznöm az életével? Gyilkos céh ide vagy oda... a dolgokat csak annyira kell komolyan venni, amennyire feltétlenül szükséges.
- Az emberek az ilyen szervezetekről azt gondolják, hogy a nagy semmi közepén tartják gyűléseiket, távol a civilizációtól, s mindannyian sötétségbe burkolózó, rejtélyes alakok. Azonban, ahogyan a manöken alkatú, kozmetikum mániás lány is lehet asztrofizikus, így a feltűnően vidám, szivárványos jellem is ugyanúgy lehet egy vörös céh tagja. Olyanok fordulhatnak meg közöttünk, akikre még csak nem is gondolnál. ^^ - jó, azért néhányunk tényleg ilyen. Akik baromira sötétek (ez van, akinek sikerült is), meg árnyak között rejtőznek, és hú, de nagyon rejtélyesek. De szerintem meg ez nevetséges. Nem szólok bele a dolgaikba persze. Ha nekik ez jó...
- Törppicúr barátnő? o.o Mi-mire gondolsz ez alatt? o.o - a magabiztosságom eddig tartott. Nagyon szokatlan az, hogy egy másik nő az, aki végigmér. Méghozzá nem is kicsit látványosan. A japán csajok tényleg elég alacsonyak, vagyis a legtöbben. A magam 170 centijével óriás vagyok közöttük. Ráadásul az akár több tíz centis tűsarkak... Néha a 190-et is ütöm. Viszont nem tudom mire vélni Katjának ezt a mondatát. Mire céloz egészen konkrétan? o.o

by **Jekatyerina Natashenka** Pént. Márc. 13 2015, 10:46

Katja összecsapja a tenyerét, és egy kevésbé cinikus mosoly jelenik meg az arcán, és az anyanyelvén szólal meg, oroszul.
-Na végre, hogy értjük egymást! Mondtam, hogy előttem nem kell játszanod az agyadat, mégis erőlteted ezt a csilivili szőkelény dumát. Tudsz te ha akarsz, kisasszony. Szóval egyetemista van. Egy diáklány. Szép. Azzal engem nem nagyon hatsz meg, hogy a kormányomat meg a hazámat szolgálod. Ennyire nacionalistának tűnök, hogy ezzel meg lehetne venni? Mindegy is. Egyébként ha ilyen okoska vagy, akkor remélem azt is tudod, hogy ha innen kikerülsz, akkor rehabilitációval fogod folytatni, na meg persze az évek bepótlásával, amit kihagytál. Tudod milyen gyorsan fejlődik a tudomány? De megint csak nagy vonalakban beszélsz, meg költői kérdéseket vágsz hozzám. Értem én, hogy tudóspalánta vagy, és apucinak volt pénze fizetős egyetemre küldeni, de az itt semmit nem ér. Grindelni a leghülyébb is tud, és itt a szintek számítanak. Csibebogár, én katonai kiképzést kaptam, de kb fél perc alatt kivégeznél csak azért, mert nagyobb a szinted. Most itt vagyok, most ez érdekel.
Egy kis szünet, majd folytatja.
-Egyébként te magad is az a sztereotípia vagy, amiről olyan utálkozva beszélsz. Igen, ti nagyon különlegesek vagytok, és nem is gondolnám, hogy kik fordulnak elő közöttetek. Azokon kívül legalább is, akik beleőrültek a játékba. Biztos már a frontharcosok között is van kémetek ugye? A nagy rejtélyes vörös céh, amiről még egy mukkot nem mondtál, de olyan rohadtul befolyásos, hogy meg tudsz nekem adni vele dolgokat.
Ahogy elszáll Asu önbizalma, úgy tér vissza a lenéző mosoly is Katja arcára.
-Jajj cica, ne aggodalmaskodj már ennyit! Gondolom szükségetek van egy zöldikére, amilyen én vagyok, én meg vigyázzak arra, hogy ez a vacak a fejem felett ilyen is maradjon. Mond végre konkrétumokat is, vagy menőzik még egy ideig, Mademoiselle Curie?

by **Asuka** Pént. Márc. 13 2015, 11:09

Ha kicsit nehezen is, de úgy tűnik, lassan sikerül szót értenünk egymással. Nem tudom, lehet, hogy velem van a baj, s velem olyan nehéz megtalálni a közös hangot, de azért Katja is feladja a leckét. >.< Főleg az orosszal. Évek óta nem használtam a nyelvet, így kell néhány másodperc, míg előkotrom a tudásomat. Még mindig töröm az oroszt, holott a középfokút letettem belőle, s a szakmait pedig még mindig tanulnom kéne, ha lenne rá megfelelő forrásom. Előfeltétele ugyanis, hogy Moszkvában dolgozhassak. Így aztán, amikor én is szólásra nyitom a piciny szám, akadhatnak benne hibák. Érzékelhetően iskolában tanultam az oroszt, szigorú szabályok mellett, mert kínosan ügyelek a nyelvtanra, a kiejtésem azonban nem a legjobb, s néha meg-meg akadok, hogy egy-egy kifejezést keressek. Emellett pedig a szlengekkel egyáltalán nem boldogulok, s csupán egy káromkodást ismerek.
Csupán biccentek egyet feltételezésére, hogy van a frontharcosok között is kémünk, bár Tachi nem éppen a megbízhatóságáról híres. Eddig azonban a céhen belül nem volt probléma vele. Hiszen még ő segített levadászni azt a tagot, aki csatlakozott hozzánk, de aztán hirtelen meggondolta magát. Ami pedig azt illeti, apuci már régen meghalt, még ha volt is pénze fizetős egyetemre küldeni, de ezt már nem kötöm az orra alá. Lényegtelen.
- Igen, valami ilyesmiről van szó. - konkrétumok. Sóhajtok egyet, míg fejben átgondolom a dolgokat. Főleg a nyelvtani részét.
- A célunk minél több embert kijuttatni a játékból. Úgy hisszük, akik itt meghalnak, valójában nem halnak meg. Csupán felébrednek. Vannak olyan tagjaink, akik ezt komolyan veszik, mások pedig egyszerűen csak élvezik a gyilkolást, és ezért csatlakoztak hozzánk. Ezzel az eszmével viszont a legtöbben nem értenek egyet, hiába van rá konkrét bizonyítékunk is, hogy hazudtak nekünk. - a formális dolgokat le akartam közölni. Már említettem ezeket, de így a legtisztább. Emellett pedig valóban, sok tagunk tényleg csak gyilkolni szeret. De ez minket nem zavar.
- Hogy hatékonyan tudjunk működni, és minél több embert kijuttatni a játékból, titokban kell maradnunk. A te feladatod az lenne, hogy éled a magad kis életét, és keresed azokat, akik esetleg felfigyeltek ránk. Bármilyen pletyka, szóbeszéd, vagy egy olyan személy, aki többet tud, mint kéne. Ha van rá módod, iktasd ki. Ha nincs, akkor vedd fel a kapcsolatot velem. - úgy röviden ennyi. Katja ravasz lány, többen megbíznak benne, csak mert zöld az indikátora. Semmi másért. Be tud jutni olyan városokba, ahova én sosem. Sohasem láthatom, milyen a nysteri napfelkelte.
- Ami pedig a szintedet illeti, arról én magam gondoskodom, hogy ne lehessen olyan könnyű megölni téged. A céhünk havi szinten némi exp-t is ad, valamint arany és item szerzésben könnyen tudok segíteni. Nos, így megfelel? ^^ - a kezemet nyújtom. A tetoválásról még nem beszéltem. Az a felismerhetőség jele. Ha hivatalosan belép a céhbe, csak akkor, esetleg.

by **Jekatyerina Natashenka** Pént. Márc. 13 2015, 11:24

-Jaja, én később logoltam be, hála Igornak, szóval nagyon jól tudom, hogy senki nem hal meg. Persze levenni nem lehet, mert akkor tényleg kampeca van, de hát ezt is meg kellett oldani valahogy. Egyébként vagy két-három embert úgy tudom beléptettek utólag a játékba, hogy elmondják a bentieknek, hogy nyugodtan meghalhatnának, és akkor csak felébrednének, de amikor a harmadik is meghalt, akkor felhagytak ezzel is. Vagy Kayaba gondoskodott arról, hogy az ilyen hírvivők ne jussanak el a céljukhoz, vagy valaki olyannak mondták el az infót, akinek éppenséggel ez nem tetszett. Bizti sok olyan ember van, aki most itt, hogy hatalmat kapott, a világ minden kincséért sem adná ki a kezéből, és nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki nyugisan itt bent maradjon. Sőt, nekem van még egy jó kis ötletem. Ugye a legerősebbek azok a frontharcosok. Ők élvezik a világ minden kiváltságát. Biztos vagyok benne, hogy azért halad ilyen rohadt lassan előre a játék, mert ők maguk lassítják, hogy minél tovább sütkérezhessenek a dicsfényben meg az elismertségben. A bétások ennyi idő alatt már hatszor kiakasztották az akkor elérhető szinteket, azóta meg egy rakat minden patchelődött, szóval kamu az, hogy nem tudnak haladni. Örülnek annak, hogy mindenki őket ajnározza, meg ők a nagy hősök. Ennyi az egész.
Ásít egy nagyot, majd átkarolja Asut, ha az engedi.
-Szóval itemek meg Exp meg arany. Nofene, tisztára mintha valami visszautasíthatatlan ajánlatot ígértél volna. Vagy rosszul emlékszem? Az előbb magyaráztam el, hogy aranyra és itemekre nincs szükségem, fejlődni meg úgyis gyorsabban fejlődök, mint ahogy a szinteket nyitogatják, szóval azzal sem kell sietni. Megölni meg nem fognak, szóval az életemet sem féltem. Szóval az ilyen csacsiságokon kívül, mi az amit valóban tudsz ajánlani?

by **Asuka** Hétf. Márc. 30 2015, 11:50

Hogy utólagosan léptettek be pár embert a játékba, csak azért, hogy ezt közöljék, szóval nekem ez új. Nem jutott el a fülembe ez az információ, szóval nem végeztek valami jó munkát. Vagy az is lehet, hogy már az első napjukon kiszabadították magukat a világból, mert elmentek vaddisznóra vadászni. Első szinten a vaddisznó egy igenis komoly ellenfél.
- Hát nem végeztek valami túl jó munkát. :/ - jegyzem meg, hiszen ez az igazság. Senki nem tud erről, tehát mi itt még mindig abban a tévképzetben vagyunk, hogy odakint mindenhol halál és pusztulás vár ránk. Közben pedig minden rendben.
- Á, azt azért nem hinném. Némelyik frontharcos mondjuk tényleg elég fenn hordja az orrát, de a legtöbb kis szintű nem igazán sztárolja őket. - rázom meg a fejem a konteójára. Furcsa elképzelés, de nem hiszem, hogy igaz. Az mondjuk tény, hogy szánalmasan halad a szintek legyőzése, és biztos, hogy a frontot kéne kicsit összeszedni hozzá, hogy rendesen menjen a dolog, de azt azért még én sem hiszem, hogy szándékosan akadályozzák önmagukat. Akadályt állítanak maguknak, ez nem kétség, de ez az emberi okokból fakadó hibáik miatt van.
- Mi-mire gondolsz ez alatt, Katja? o.o - a hirtelen átkarolástól egy pillanat alatt feszültté válok. Zavarodottan forgatom a fejem, hogy egy olyan pontot keressek, amit szabad bámulni. Mondjuk egy fa törzse, egy fűszál, egy bogár, akármi. Nem tudom mire vélni ezt a megmozdulását, meg a furcsa mondatait. Nem tudom, mit is kéne kezdenem vele.
- Te most megpróbálsz felcsípni, Katja? O_O - aztán mégis úgy fordítom a fejem, hogy belenézzek a szemébe. Lehet, hogy most nagyon leégetem magam, de az annyira nem is érdekel. Nem tudom, miért viselkedik ilyen... furán, ha nem ezért. o.o

by **Jekatyerina Natashenka** Kedd Márc. 31 2015, 07:11

-Hát nem. De mint mondottam volt, ennek meg van az oka szerintem. És nem is kell az, hogy sztárolják őket, elég, ha saját magukat sztárolják. Te is pénzt meg Exp-t ígértél nekem, meg szinteket, mert azt hiszed, hogy az jelenti a hatalmat. Ők is azt hiszik, így biztosak lehetnek abban, hogy most itt hatalmuk van. Gondolj bele, a sok kocka, akinek max a játékokban volt eddig sikerélménye, most azt hiheti, hogy végre a való életben is eredményeket ért el. Hogy letett valamit az asztalra. Mennyire könnyen adják ki szerinted ezt a kezükből?
Elmerengő pillantás, majd elmosolyodott.
-Felcsípni? Jajj de kis cuki vagy te lány!
Kezdett újra idegesítő, vad vihogásba, és csak még szorosabban vonta maga mellé Asuut.
-Nem vagyok egy erőszakoskodó fajta, gondolom, látod is rajtam. Szende vagyok és szűzies, hogy a bánatba próbálkozhatnék be nálad? Milyen istentelen dolog lenne már ilyen perverziókra gondolni! Fúj! Csak sötétben, takaró alatt, felesleges ingerektől mentesen, ruhában, kizárólag misszionárius pózban, csak szombaton és csak gyermeknemzés céljából, és kizárólag heteroszexuális, fehérgalléros, jól szituált keresztény férfival.
Mindezt egy levegővel mondta végig, majd amikor végzett, és Asuu még a közelében volt, akkor megpróbálkozott egy kis puszival az orra hegyére, majd az arca a másik arcának közvetlen közelében is maradt, ha a harcos nem húzódott el.
-Persze veled akár kivételt is tehetek. Vagy talán nem tetszem? Nekem is hisztis picsának kell lennem hozzá, mint ahogy te szoktad játszani? Hidd el, megy az is ám!
Lebiggyeszti az ajkait, és hirtelen durcis képet vág, ami bár nagyon idegen tőle, legalább is attól a Katjától, akit Asuu látott edig, de Szophie könnyedén bevette az elkeseredett kis olimpikon szerepét, akinek az álmait tette tönkre a gonosz Kayaba.
-Egyébként még mindig az ajánlatodra várok. Ketyeg az óra, drágám! Egy óra múlva nekem a szalonodban kell lennem, mert időpontom van.

by **Enheriel** Szer. Ápr. 08 2015, 17:46

//Danieru//

Az én kedves, drága Snowcat-em azzal lepett meg reggel, hogy kijelentette, hogy elmegyünk a petekkel együtt a Kezdetek Erdejében piknikezzünk!^^
- óh, Snowy, olyan édes vagy!^^ - csókoltam meg hálám jeléül, amitől majd elolvadt a kedvesem.^^ Összepakolt már mindent, így annyit kell tennem csak, hogy megfürdök, felveszem a ruhámat, s indulhatunk is.^^ Snowcat a Kezdetek Erdejének egy biztonságos helyét választotta ki a piknikünk helyéül. Persze, miközben én meg kedvesem előkészülődtünk, Villámlás és Regina talált a közelben egy patakot, s persze nem bírták megállni, hogy ne akarjanak halakat fogni belőle maguknak. Az elején persze nem ment nekik, de utána összedolgoztak, s fogtak végül egy tucat pontyot meg harcsát, amiket végül együtt ettek meg. Aaaw, olyan jó volt látni, hogy kibékültek!^^ Ahogy néztem őket, hirtelen Snowcat megfogta a kezemet, s gyengéden belenyomott valamit.
- Azt gondoltam Enhikém, hogy mindegyik céhtagnak lehetne egy ilyen, egyrészt egyedi azonosítónak, másrészt meg „belépőkártyának” a céh bizonyos részeiben. ^^ - megnéztem, hogy mi lehet ez, s meghatódva láttam, hogy egy szép nyaklánc volt az. Méghozzá fehér rózsás.
- Snowy, én... - nem mondtam ki végig, hanem ehelyett szinte szó szerint a nyakába ugrottam, úgy csókoltam meg boldogságomban, amit nem restellt viszonozni. Közben Villámlás és Regina éppen a sziesztájukat töltötték, mikor meghallottak valami zajt. Villámlás azonnal felkészülve ugrott fel, ám lenyugodott, mikor látta, hogy csak egy nyúl volt az.
- Nem kéne mindenért felpattannod, hallod-e? Mindketten 20-as szintűek, a mobok már nem ártanak nekik.
- Igazad van Regina. Túl sokat aggódok.
- De legalább nem vagy Timidus, hogy a levegőtől is el akarod zárni Enhit.
- Még az hiányozna!

by **Aida Atsumori** Pént. Ápr. 24 2015, 18:51

Mindig is sokat járt az eszem azon, mit gondolhatnak mások. Gyakran könnyű volt rájönni, elengedték magukat, nem próbálták leplezni a legkisebb rezzenéseiket se, de persze, akadtak olyan esetek is, amikor megnehezítették a feladatom, visszafogták magukat a személyek és nem mutatattak ki semmilyen érzelmet. De azért még az elsőnél is voltak egyszerűbb helyzetek, amikor simán elmesélték, hogy mi jár a fejükben.
Mayumi-t részben azért fogadtam el társnak, mert nem bírtam megállapítani még egy kicsit se, hogy miken töri a fejét. Nehéz lenne eldönteni, hogy milyen valójában, biztos vagyok benne értelmesebb, mint a többi ember, akivel eddig találkoztam, de ennél többet nem tudnék mondani róla. Nem tudom mit gondol a tetteimről, a véleményeimről, összesítve rólam. Alapból nem törődnék a dologgal, nem érdekelnének ezek, de egy ilyen játékban ahol az élet a tét, muszáj megtudnom, meddig menne el értem.
Mondjuk nem ez az egyik rejtély vele kapcsolatba, pontosan azt se bírom felfogni, miért marad mellettem. Nyilván, addig a pontig amíg az ő, vagy az én halálom kétséges, megvédem. De ha már úgyis ütött az órája és a segítéssel csak az én életemet is kockáztatom, egyértelmű, hogy nem fogok dacolni a lehetetlennel.
Akkortájt egyre jobban elhidegültünk Mayumival, más utakat jártunk, előfordult hogy este már nem is beszélgettünk. Tény, hogy én hibám volt, de ettől még zavart, és helyre akartam hozni a dolgot. Társakból szinte lakótársak lettünk. Szinte már az se, mert gyakran szállt meg fogadókban, a küldetései során.
Azon a hétvégén ébredtem rá erre és amint lehetett, azonnal cselekedtem, mielőtt még visszafordíthatatlanná vált volna a helyzet.
Korán, hajnalba keltem, tíz percccel azelőtt, ahogy ő szokott, készítettem reggelit, megterítettem, majd odamentem az ajtója elé és bekopogtam.
- Hello. Zavarok?

by **Mayumi** Pént. Ápr. 24 2015, 19:07

A napokban egyre csak szaporodtak a munkaügyek, küldetést küldetés követte, ezért Mayumi teljesen kimerült. Ráunt a fogadók kényelmetlen ágyaira, és szegényes felszereltségű fürdőszobáira, végül összeszedve motyóját, még aznap este visszatért korábbi otthonába, amit a játék kezdete óta magáénak és barátjáénak tudhatott. Csendben próbált beosonni, de pontosan tudta, hogy az, hogy észrevétlenül érjen haza az lehetetlen feladat. Nem is kívánt besurranó tolvajt játszani, igazából csak kerülni próbálta az újabb kellemetlen pillanatot, amit egy jellegtelen üres köszöntés, majd néhány olyan kérdés követett amit csupán csak az illem diktált. Szerencsére este sikerült úgy bejutnia, hogy egyenesen a szobájához érhessen, anélkül, hogy összefutott volna Atsu-kunnal. A szobája előtt hagyva a cipőjét, egyfajta megszokásként, illetve jelként szolgált. Amolyan "itthon vagyok" félét jelenthetett számára. Korán nyugovóra tért.

A korán fekvést egy korán kelés követett. Kitudja hány óra telt el pontosan azóta, hogy ágyba bújt volna, viszont a beépített ébresztője jelzett, hogy ideje felkelni. Egyfajta megszokás volt, hogy már kora hajnali órákban kinyílt a szeme, és rendszerint futni indult. Legalábbis amíg kint élt mindig ezt tette, idebent egy idő után elhagyta a szokását, és a fontosabb időigényesebb dolgokkal törődött. A pénzzel. Kényelmesen elnyúlt az ágyba, és az ablakon beszűrődő fényben megcsillanó porszemek táncát nézte, mindaddig amíg egy váratlan kopogás meg nem zavarta elfoglaltságában. Értetlenül felült az ágyban, és egy pillanatig habozott a válaszadással.
- Egy pillanat, magamra kapok valamit. - válaszolt vissza, és sietve lenyitotta a menüjét, és egy szép halvány rózsaszín köntöst öltött magára, a derekánál szorosan megkötve. - Kész vagyok. - válaszolt, és a fiú már hallhatta ahogyan kattan az ajtó zárja, nem sokkal később már előtte állt a lány teljes valójában.
- Miben segíthetek? - kérdezte komoly tekintetével szinte döfködi a fiút.

by **Danieru** Pént. Május 08 2015, 20:47

Enheriel

Az egyik padon ültem és gondolkodtam, miközben Eryn leűlt a vállamra.

-Ma mit csinálunk?

-Magam sem tudom. Majd kitalálunk valamit.

-Rendben. ... De minnél elöbb!- kiáltott fel az eddig csendesebb beszélgetésben.

-Talán... talán a kezdetek erdeje? Ott még úgysem jártam... és Shukakucchi említette hogy ott sok felfedezhető dolog van.

-Akkor menjünk felfedezni!

-Indulás!

El is indultuink majd oda is értünk. Mikor bementem nemtudtam merre menjünk.

-Most merre tovább?- mosolyogtam kicsit idegesen.

-Azthittem tudod merre kell menni.- nézett rám Eryn értetlenül.

-Egyszer sem mondtam hogy tudom merre kell menni.- megordultam.... megint megfordultam... és megint, de semmi- Hmm... Eryn nem is tudom hogy mondjam el de... eltévedtünk.- hajtottam le a fejem.

Eryn ideges lett... és szerintem meg is ilyedt egy kicsit.- Most hogy jutunk ki?- nézett rám bociszemekkel.

-Nem tudom... de megoldjuk valahogy.- próbáltam egy kis mosolyt csalni a kis tündér arcára.

-Rendben!- és sikerült is.

Elindultunk... mentünk is addig amíg nem futottunk bele egy farkasba... mármint egy falkába.

-Csak nekem lehet ilyen szerencsém! - molyogtam a cseppet sem vicces helyzetben.

Eryn elbújt az egyik zsebembe mielött megtámadtak volna a farkasok. Amikor viszont nekünk ugrottak megtettem amit tudtam... 2 meghalt .... de olyan 20-an lehetnek még. Amint rájöttem hogy nincs esélyem megfordultam és olyan gyorsan sprinteltem ahogy csak tudtam. Elkezdtem fáradni és lassulni.. de megláttam pár emberi körvanalat és megindultam az irányukba. Áttugrottam egy bokron és kiabáltam:

-Segítség!- észrevettem hogy valahonnan ismerősek az itt lévő emberek... majd megcsúsztam valamin aminek köszönhetően bevertem a fejem és elájultam.

by **Enheriel** Csüt. Május 14 2015, 15:28

Hirtelen meghallottuk, hogy valaki segítségért kiállt. Majd elborzadva láttam, hogy egy ismerős, Danieru menekül egy falkányi farkas elől, mielőtt megcsúszott volna, ami miatt beverte a fejét, s elájult!
- VILLÁMLÁS!
- REGINA! - Snowcat is hívta a petjét, aki az enyémmel együtt ugrott a farkasok elé, s védték a fiút. Szerencsére a farkasok látták, hogy a két pet túl erős nekik, így elrohantak, békén hagyva a fiút.
- Nya, ez Danirusi, vagy ki! Az a srác, aki veled beszélgetett!
- Snowy, csak nem féltékeny vagy?
- Öö.. nem!
- Helyes... ugyanis én nem cserélnélek le senkire se. ^^ - adtam egy puszit a szájára, amitől már majdnem dorombolt, amin meg se lepődnék, hiszen macska rajongó. ^^ ezután Snowy elővett egy másik terítőt, amire Villámlás rárakhatta az eszméletlen fiút, s ott ébredhetett fel.
- Szia!^^ Nem esett semmi bajod? - kérdeztem tőle aggódva, mikor felébredt. Nem értettem, hogy sikerült ennek a fiúnak egy egész falkát magára hergelni, illetve hogy hol talál egyáltalán ekkorát, hiszen az első szinten magányosan járkálnak elméletben. Talán ezek összefogtak azért, hogy több zsákmányuk legyen? Vagy hogy megvédhessék magukat az erősebb játékosoktól? Meg sem lepődnék, ha kiderülne, hogy a mobok ugyan olyan okosak, mint maguk a játékosok, csak nem mutatják ki. Közben Regina szaglászni kezdte a vendégünket, majd barátságosan megnyalta az arcát (MEGJ.: Regina egy Fiatal Hópárduc). Kicsit kuncogtam rajta, Snowy meg alig bírta visszafogni a nevetést, persze nem gúnyolódásból akart nevetni, hanem mert elég vicces volt számára, hogy Regina csak úgy megnyalta valaki arcát. Tényleg, ha jól emlékszem, a fiúnak van egy tündérkéje, az hol van? O.o

by **Danieru** Hétf. Május 18 2015, 20:14

Az elöbb még estem ... most már itt fekszek az elöbbi ismerős arcok elött. De ezek az ismerős arcok nem mások mint Enherien és a griff társa Villámlás. A mellete lévő srác is ismerős ... csak nem tudom honnan.
-Nem esett semmi bajom... szerencsére.- jól éreztem magam ... de mintha valami hiányozna.
A hópárduc meglepett... és nem tudtam hogy erre hogyan kellene reagálnom. Végül anyit csináltam hogy felültem és megsimogattam a hópárduct.
-Köszöm a segítséget...- egy határozott mosoly annak ellenére hogy most szerencsétlennek érzem magam- Ha nem segítetek már csak pixelek halmaza lennék.
Eszembe jutott hogy elcsúsztam.
-Min is csúsztam meg?- közelebb mentem ahoz a ponthoz ahol elcsúsztam- Ti hoztatok ki terítőket? Ennek a terítőnek a szélén csúsztam meg - mutattam a nagy terítő közepére majd egy kézmudzdalattal a sarkára vándorolt az ujjam.
-Igazábol annyira nem probléma...-észrevettem hogy Eryn nincs itt- Eryn gyere elő!- néztem bele a zsebembe hátha ott van még... de nincs ott.
-Eryn... Eryn merre vagy?... -kiabáltam az erdő felé kétségbeesve.

//elnézést de nem akart összejönni a 250 szó//

by **Aida Atsumori** Csüt. Május 21 2015, 22:57

//EDIT: Közbe az ötvenhat milliárdodik edit után sikerült ráébrednem, hogy nem írtam ki, kinek szól a post >.< ...szóóóóóóval: Mayumi\\

Kínos, nesztelen másodpercek voltak azok, és ahogy teltek, a bennem lappangó furcsa érzés egyre nőtt. Csak egyszer-kétszer lehetett hallani halk mocorgást, óvatos lépteket, aztán hirtelen kattant a zár, letolódott a kilincs és Mayumi ott állt előlem. A hangja más volt, komor és rideg. Számítottam rá, tudtam, hogy így lesz, természetes volt a dolog, de mégis meglepett engem. De nem csak a hangja különbözött, a nézése sem a régi volt, sokkal inkább egy hidegvérű kígyó szemét láttam, nem pedig annak a lányét, akit én Mayuminak hívok. Nem tudtam, hogy csak kéreti magát, vagy valóban ennyire haragszik rám, de mivel nem voltam képes változtatni ezen a dolgon, meg is próbáltam elfeledni és rátérni a tárgyra. Már nyitottam a számat, talán még a hangszálaim is felkészültek, hogy beszéljek, de aztán hirtelen elbizonytalanodtam és inkább visszacsuktam a számat, majd őszinte mosolyra húztam. Érthetetlenül álltam ott, képtelen voltam felfogni, mi van velem. De nem „élvezhette” sokáig a dolgot, csak néhány pillanatig állt fenn a helyzet, utána ugyanaz a közömbös arc virított rajtam, mint mindig.
- Lenne kedved elmenni valahova? - szólaltam meg végül, a nagy csendet megtörve.
És ezerszer visszahallgattam a fejemben, hogy leellenőrizzem, mennyire volt helyes a hangsúly.
„Valami nincs rendbe velem...valami nincs rendbe velem.” - tördeltem a hátam mögött összekulcsolt ujjaimat.
Szörnyen melegem volt, homlokom verítékezett, amelyet Mayumi egyedül a hajam miatt nem észlelhetett, egyedül az arcomon lévő pír tűnhetett fel neki.
Mély levegőket vettem, orromon be, számon ki, azt reméltem az segít, és valamennyire használt is.

by **Enheriel** Kedd Május 26 2015, 18:39

- Csak egyet hoztunk, azt se vetted észre, nya!
- Snowcat! - szóltam rá, mikor megjegyezte, miután Dani elmondta, hogy a terítőnkbe csúszott el. Viszont aggasztani kezdte, hogy a tündérke, Eryn nincs sehol. Te jó ég, lehet, hogy valamelyik farkas elkapta üldözés közben? O.O
- Ejj, te még a csajodra se tudsz vigyázni!
- Snowcat!
- Mi az? O.O
- Eryn nem a kedvese, hanem a „petje”, egy tündér! S ne tegyél rosszalló megjegyzéseket!
- Igenis kedvesem! O.O7 – látta rajtam, hogy mérges lettem rá a megjegyzése miatt, ezért hívta Reginát, s elkezdte Eryn-t keresni a segítségével, hogy megnyugtasson. Közben odafordultam Danieru-hoz:
- Mi történt? Miért kergetett annyi farkas? - valamiért volt egy olyan érzésem, hogy felhergelte őket, amit Kezdő játékosnak nem szabad csinálni farkasoknál, mert azok nem olyan gyenge kis lények, mint a Vaddisznók. Kezdő koromban én is megcsináltam ezt a hibát, mikor meg akartam az egyik kölyköt simogatni, s sikerült az egyik felnőtt példány farkára lépnem, s éppen hogy csak el tudtam menekülni, hála Villámlás segítségével. Azóta óvatosabban közelítem meg a farkasokat, mert nem szeretném, ha szét tépnének úgy, mint pár szegény játékost, akik megpróbáltak levadászni párat, s végül egy egész falka végzett velük.
- Snowcat, megvan?
- Nincs meg, kedvesem!
- Jaj istenem, lehet elkapta az egyik?
- Ilyenre ne is gondolj Enhi! Lehet kiesett valahol, s gyorsan elbújt, végül is egy volt mobról van szó, csak nem felejtette még el, hogyan kell túlélni a vadonban.
- Remélem… - féltem, hogy szegény kicsi tündérke talán elfelejtette, amit tudnia kell a vadonban, s meghalt. Remélem tévedek...

by Ajánlott tartalom