Re: Nagy Síkság

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 02 2015, 16:31

A lány és a sárkány az egyik ház szegletében húzódtak meg, és már az incidens elejétől kezdve figyelték az eseményeket. Éppen újoncokra vadásztak, pont olyan újoncra, mint Danieru, akinek a segítségükre van szüksége. Persze arra nem számított Shu, hogy ilyen hamar lesz ilyen nagy szüksége, ám Timidus egyelőre nyugalomra intette a társát.
-De meddig akarunk még figyelni Timidus? Közbe kellene lépnünk!
-Még nem. Várj, és nem is neked kell közbeavatkoznod.
-Te akarod?
-Természetesen. Sokkal jobb a fellépésem, mint a tiéd, és jobban is fog rám hallgatni. Hidd el nekem.
-De… ugye nem akarod bántani?
-Védett területen belül tartózkodunk, ha akarnám, sem tudnám bántani.
-Nem ezt kérdeztem Timi, és ezt te tudod jól.
-Nem áll szándékomban bántani, ne aggódj.
-Csak egy tolvaj.
-Ne aggódj.
És valóban, amíg védett területen belül maradtak, küzdőtérre való kihívás nélkül, maximum a srác egóján eshetett csorba. Timidus arra várt, hogy felveszi-e a kesztyűt. Azt akarta megtudni, hogy a fiú kezdő létére képes-e harcolni, vagy megadja magát. Amint ezt megtudta, már röppent is, hogy közbeavatkozzon. Az ő szintjéhez képest semmit nem ért a fiú támadása, és nemcsak, hogy a rendszer megvédte, de még taszajtani sem tudott rajta az ütés. A penge szinte szikrázott a karimain, ahogy hárította, majd ő következett, és a farkával meglegyintve az ellenfelét, egyenesen belesuhintotta a szemközti ház falába, majd röppent is utána, falhoz szegezve a fiút, úgy sziszegve annak arcába, hogy csak az ellenfele hallhassa.
-Üdvözöllek, tolvaj. Ilyenkor ti emberek azt szoktátok mondani, hogy válassz magadhoz méltó ellenfelet, de nem hiszem, hogy bármiben is méltó lennél ahhoz, hogy ellenem küzdj. Remélem, azt tudod, hogy a petek képesek megjegyezni az arcodat. Megjegyeztelek. Ha most fel kívánod venni ellenem a harcot, akkor harcolj.
Hátsó mancsával felvette a katanát a földről, amit a srác elejtett, majd a kezébe nyomta.
-Ha nem, akkor távozz, és ne lássalak meg még egyszer a védenceim közelében. Megegyeztünk?
Ahogy várható volt, a fiú nem nagyon ellenkezett, és fülét-farkát behúzva menekült. Ezalatt Shu már Dent igyekezett felsegíteni a földről, és nemsokára Timidus is mellette volt.
-Nem kell félned, velem van. Ő Timidus, én pedig Shu vagyok. Csak megláttuk, hogy egy kis segítségre van szükséged, és gondoltuk segítünk. Gondolom újonc vagy. Mi ketten azzal foglalkozunk, hogy az újoncoknak segítsünk, szóval…
Mindketten meghajoltak, Shu hagyományos módon, Timidus csak a mellsőit megrogyasztva.
-Állunk rendelkezésedre.

by **Danieru** Csüt. Ápr. 02 2015, 16:56

-Köszönöm a segítséget - mondtam és meghajolltam köszönésképp -, ha a sárkány nem kapja el az utolsó ütést nekem végem.
Gondoltam megkérdezek pár dolgot a petekről ha már egy idomár áll elöttem.
-Mi a tollas sárkányod neve?
Amikor megszólalt a sárkány nem tudtam mit mondjak, majdnem hátast dobtam a meglepődöttségtől és nem, nem a rémülettöl oké?.
-Melyik petek tudnak beszélni?
Hmmmmmmm nekem is jól jönne egy segítő.
-Lehet nekem is petem az se baj ha nem tud harcolni.
A lány válasza után megkértem hogy segítsen szerezni nekem is egy társat. Azonnal kimentünk a kezdetek városából és egy hosszú szinte végtelen mezőn találtam magam.
-Gyönyörű.- mondtam. és körbenéztem.

Sétáltunk és közben azon gondolkoztunk hogy milyen petem legyen.
-Nem szeretném ha szörnyen nagy lenne inkább olyan átlag méretü vagy talán kicsit kissebb.- közben a kezemmel mutogattam milyet képzelek el. Lassan sétáltunk és szinte elaléltam azon hogy milyen szép helyek vannak már az első szinten.
-Mien zenét hallgatsz?-kérdeztem akaratlanul is miközben lehajoltam mert van közte és köztem egy kis +méretkülönbség".
-Ha már zene, itt a SAO-ban lehet valahol zenét hallgatni?
Még járkáltunk egy kicsit és pár helyet mutattak nekem ahol lehetne peteket fogni. De az a tó ami felett tündérek repkedtek "mindent vitt". Egyböl mondtam hogy mindenképp itt lesz az amit én keresek. Megálltunk a tónál és körbenéztem..............
Aincard naplementéjének a fénye, és ahogy visszacsillan a zavart vízfelületről -
-Gyönyörü!-súgtam, bár lehet kicsit hangosan.
Elkezdtem dúdolni egy zenét amin meglepődtem de gondolom nem csak én. Egyszer csak azt vettem észre hogy egy tünde repül felénk. Nem hiszem hogy támadni akar, ahogy repül az arckifejezése.
-Menekül.-szoltam Shunak.- De mi elöl?..............

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 02 2015, 18:12

-Szívesen. Mint ahogyan mondtuk is, ez az egyik vállalt feladatunk, megvédeni a kis szintűeket.
Mosolygott Shu, majd a mosoly kis kuncogásba váltott, amikor az újonc meglepődött Timike megszólalásán.
-Nincs fajhoz kötve, hogy melyik pet beszél, és hogyan. Valamelyikük telepátiával kommunikál, valamelyik úgy beszél, ahogy Timi, de valamelyik csak a saját fajának a nyelvén ért. De a legtöbb pet, akivel eddig találkoztam tudott beszélni, szóval egyáltalán nem meglepő.
-Valóban nem. Abban azonban tévedsz, hogy véged lett volna, ha nem avatkozom közbe. Attól az ütéstől legalább is biztosan nem. Védett területen belül vagy, itt az ütés csak elrepít messzire, attól függően, hogy milyen erővel ütnek meg, és te ezt mennyire vagy képes hárítani.
Az események gyorsan pörögtek, és a srác máris a lényegre tért, méghozzá olyan lényegre, ami Shu szívét igencsak megdobogtatta. Utoljára Alexnek segített petet szerezni, és Kajmánka is rendkívül jó hatással volt a fiúra, Shu pedig tudta jól, hogy egy társ mindenkinek jár, így hát azonnal rábólintott.
-Persze, háziállatot te is szerezhetsz, csak ő nem fog tudni úgy harcolni, mint Timidus. De nagyon aranyosak és hűségesek, csak meg kell őket szelídíteni. Vagyis… ha mobot szeretnél, de cicát vagy kutyust vehetsz a városokban is, vagy megszelídíthetsz valami kóbor kutyát… de a mobszelídítés a legérdekesebb.
És Dent nem is lehetett volna visszatartani attól, hogy azonnal nekirugaszkodjon a mezőségnek. Persze Shu egyáltalán nem tartotta furcsának, hogy Timidust megpillantva egy pet legyen az újonc leghőbb vágya, de azért nagyon örült, hogy itt van mellette.
-Zenét? Hát… itt nem azok a zenék vannak, mint a kinti világban… kivéve, ha ugye tudsz valami hangszeren játszani. Múltkor láttam egy nagyon érdekes utcazenekart, aki az itteni felszereléssel akart valami modernet… hát nagyon muris volt.
Nevetett fel, és ismét maga elé képzelte az együttest, akik hagyományos hangszereken igyekeztek visszaadni az elektromos gitár erejét. Nem sikerült ugyan, de tényleg hatásos volt, és vidámságot csempészett az utcákra. A táj, ahol megpihentek valóban gyönyörű volt, de az, hogy egy fiúnak a tündérkéken akadjon meg a tekintete… hát ismételten megmosolyogtatta Shut.
-Egy másik mob lehet. Néha egymásra is rátámadnak. Biztosan észlelte a jelenlétünket, és most támad. Na, várj, segítek…
Előhúzta a zsebéből a kezét, majd egy Jedi elmetrükkhöz hasonló mozdulat után a tündérke megállt, és újra nyugodtan kezdett lebegni a víz felett, Timidus pedig átsuhant a tó felett, majd az egyik bokor mögé ugrott, ahonnan nemsokára pixelek szálltak fel. Megvolt, hogy mi elől menekült a tündér.
-Van valami terved arra, hogy mivel szeretnéd magadhoz édesgetni? Csak úgy nem fog megszelídülni.

by **Danieru** Csüt. Ápr. 02 2015, 23:34

A tünde megállt elöttünk Shu mozdulata után ami valamiért azt a régi star wars című filmet idézte fel bennem.
Örülnék ha lenne tervem.- ebben a pillanatban jöttem rá hogy:
Shu, hogyan is kell mobokat szelidíteni?- idáig eljöttünk hogy szerezzünk egy mobot nekem de nem tudom hogyan kell elérni a mobok bizalmát.
Nem kicsit éreztem idiótának magam miután eszembe jutott a dolog. Shu szerintem pont el akarta magyarázni a szelidítés lényegét, amikor a melletünk lévő bokorból egy kobold ugrott elő.
-Az első mob amivel harcolhatok.- gondoltam és egy kicsit ideges lettem, de amint shura és timidusra néztem lenyugodtam.
Tudtam hogy bajom nem eshet mert itt van két erős játékos mellettem. Nem hiszem hogy egy max kettőnél többet bírna a Timidus féle támadásokból. Miközben ez járt a fejemben a kis tünde a hátam mögé röppent.
-N...n...ne engedd ide.- szolt a tünde a hátam mögül.
-Shu, azthiszem megvan hogyan szelidítem meg. Vigyázz rá amíg végzek!- ránéztem shura majd a tündére.
-Kezdhetjük! - mondtam és elindultam a kobold felé kirántott kardal.
A harc közben nem nagyon lehetett megmondani ki lesz a győztes, de szerencsére minden támadását sikerült kikerülnöm vagy hárítanom. Annak ellenére milyen nehéz harcnak indult, szinte egyből legyőztem miután ellene használtam a saját mozdulatait.
-Hehe, a vége gyorsabb volt mint gondoltam!- mondtam mosolyogva shuék felé nézve.
A tünde elém repült és:
-Köszönöm.........szépen.- majd az indikátorának sárga árnyalata elkezdett változni.
-Veled tarthatok?
-Igen.- az indikátora egy élénkebb sárga színt vett fel amint ezt kimondtam.
-Köszönöm!- mondta egy vidám mosollyal párosítva.
Shu felé vettem az irányt közben folyamatosan mosolyogtam.
-Sikerült Shu!- majd a tündér felé fordultam- Hogy hívnak?
-Eryn-nek hívnak. És a titeket hogy hívnak?
-Danieru.
-Örülök hogy megismerhetlek titeket.- mondta miután mindannyian bemutatkoztunk.
-Shu visszamegyünk a Ketdetek Városába? El szeretnélek hívni egy vacsorára. Ez a legkevesebb amit tehetek a mai nap után.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 03 2015, 05:58

Shu csak pislogni tudott arra a tempóra, amivel Danieru csak úgy átsuhant az eseményeken. A lány azért szívesen beszélgetett volna, bejárni az erdőt, kicsit megmutatni a környezetet, megnézegetni pár mobot, akár élőben, akár a Bestiárium által, hogy a fiú kiválaszthassa, melyik a számára legmegfelelőbb társ… ám semmi sem így történt. Alig, hogy Timidus eltűnt a bokor mögött, máris kiderült, hogy a tündérkének nem csak egy üldözője akadt, hanem ezek szerint egy egész csoport. A vízitündér pedig még a szokásosnál is tébolyultabb volt, hiszen egyrészt valamiért egyedül járkált, amikor hárman kellett volna lenniük, másrészt pedig már Shu egyetlen képességhasználatától megremegett az indikátora. Ilyen könnyű szelídítésben még soha nem volt része az idomárnak. Úgy tűnik pont kifogtak egy olyan mobot, aki egyébként is hajlamos volt megszelídülni. Talán a társait megölték, talán csak egy miniquest volt, egy békakirályfihoz hasonló. Mindenki mobnak hitte a tündérkét, de aki megvédte a gonosz koboldtól, az egy nem harci petet kapott ajándékba. Aki ráadásul még beszélni is tudott. A petek többsége persze tudott, de Shu nem nagyon látott még olyan nem harci petet, aki bírt volna ilyen képességekkel. Ahogy annak lennie kellett, jó tett helyében jót várj alapon, a tündérke indikátora teljesen átváltozott, és ezzel el is nyerte a fiú bizalmát. Kis idomárunk pedig úgy döntött, hogy nem árulja el, hogy erre nagyban rásegített az ő képessége, na meg persze talán a rendszer is. Hadd higgye csak Danieru, hogy minden az ő érdeme, a kezdőknek jól jön az önbizalom. Természetesen ők is bemutatkoztak, ám utána már szerették volna kicsit lelassítani az események pörgését.
-Mindig csak olyan magas szintre léphetsz be, amilyen magas a te szinted is, és ott mindig csak olyan mobok vannak, akiket le lehet győzni, vagy el lehet előlük menekülni. Kayaba úgy alkotta meg a világot, hogy ne legyen túl veszélyes. Ezért is nem avatkoztunk közbe, amikor harcoltál. Nagyon szép volt.
Majd egy kicsit közelebb húzódott, és úgy súgta oda, hogy csak Dan hallhassa.
-A tündérkével még vigyázz. Az idomítás után egy ideig még instabilak, és könnyen visszaváltoznak. Törődnöd kell vele, foglalkozni, és barátságban lenni. Mindegyiküknek más igényei vannak.
Ezután viszont összecsapta a tenyerét, és lecsüccsent a fűbe. Esze ágában sem volt még visszamenni a kezdetek városába, hiszen szép idő volt, a környezet kellemes, és még semmit nem tudott az újoncról.
-Most viszont lassítsunk, és mesélj egy kicsit magadról, vagy ha bármi kérdésed van, akkor kérdezz nyugodtan. Látom, hogy nem vagy megijedve, mint a legtöbb kezdő… de akkor is… miért támadt rád az a valaki?

by **Danieru** Pént. Ápr. 03 2015, 17:20

Láttam Shu arcán hogy elsiettem a dolgokat, hogy még sok mindent akart nekem mutatni vagy sok mindenről akart még nekem mesélni.
-Köszönöm a szintes tanácsot! Ezek szerint gyorsan szintet is kéne lépnem hogy tarthassam a játékosokkal az iramot. Nem szeretnék lemaradni vagy hátráltatni bárkit is.- magam alá néztem és elmosolyodtam - Kit akarok átverni? - súgtam hisz tudtam hogy Shut is csak feltartottam.
Shu ekkor közelebb jött és figyelmeztetett hogy most majd figyelnem kell a tündérre, de ezt úgy tette hogy Eryn ne hallja.
-Rendben majd megpróbálok odafigyelni, mester.
Ezután leült a fűbe és tudtomra adta hogy nem sietünk, lelassíthatok, így hát leültem mellé és elkezdtünk beszélgetni.
-Magamról valami? Japánban élek, de ez gondolom nem meglepő. Most fejeztem be az általános iskolát és egy művészeti szakközépiskolában tanulok, vagyis tanulnék. Van egy húgom Yuki de a családom többi tagjával nem nagyon találkozok mert mindig utaznak a munka miatt. Szeretem a kosárlabdát és hmmmm.......... imádom a zenét. Említetted hogy nem vagyok megijedve mint a többi kezdő. Ez azért van mert majd segíteni szeretném a frontharcosokat minél előbb, és ha félek nem haladhatok semennyit. Vissza akarok térni a valóságba ezért le fogom győzni ezt a játékot!- Elég nagyképű mondat volt ez egy első szintű játékostól- Ha nem térek vissza nem láthatom újra Yukit, és ezt nem akarom!- egyszer csak azt vettem észre hogy ökölbe szorítottam a kezeimet és egyre zaklatottabbnak éreztem magam.- Bocsi ha megijesztettelek titeket. Ha már beszéltünk rólam akkor Shu sem maradhat ki! Mesélj magadról valamit! Tényleg, meg ha lesz kedved körbevezethetsz itt az első szinteken feljebb sajna nem tudok menni.- mondtam egy apró mosollyal az arcomon.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 04 2015, 06:34

-Mondtam én ilyet? Egy szóval sem mondtam, hogy el kellene kezdened nagyon gyorsan szinteket lépni, ha te nem szeretnél egyébként. Ez nem verseny, senkivel nem kell tartani az iramot, és azzal, hogy te kis szintű vagy, nem hátráltatsz senkit. Mi Timivel majdnem fél évig voltunk első szintűek, ismiztünk, dumcsiztunk, felfedeztük az első szintet, főleg a Kezdetek Erdejét, és a kutya nem kérte tőlünk számon, hogy miért nem fejlődünk. Ha te fejlődni szeretnél, magad miatt, akkor abban szívesen segítek, de nem kell senkivel rivalizálni. Nem hátráltatsz senkit, és vannak olyanok, akiket amúgy sem érhetsz be soha.
Persze azt, hogy azért nem kell hátráltatni senkit, mert hátráltatják ők eléggé saját magukat, meg azt, hogy a Sayonara az illető csapat, akit már úgysem érhet be, már nem osztotta meg a fiúval, hiszen ezek úgysem mondanának neki még semmit, és valószínűleg csak elszomorítanák.
-Inkább próbáld meg jól érezni magad. Nem akarsz senkit átverni, és görcsölni sem kell. Aincrad tele van vidám dolgokkal, és még megtalálni sem nehéz. A mesterezést pedig azonnal tessék befejezni!
Vette fel nevetve a tanárnénis szerepet, amit Cearso és Anatole is annyira imádott.
-Elég nekem Chizu és Kanami. Nem vagyok semmilyen mester, csak valaki, aki szeret segíteni. Ennyi az egész.
Ezután csöndesen hallgatta végig a történetet, néha együtt érzően bólogatott, bár ő maga már régen tudta, hogy a fiú valószínűleg sohasem láthatja már a testvérét a kinti világban.
-Hát… ahogy mondtam, addig is, amíg nem jutsz el a frontra, próbáld meg élvezni. Tudod, mintha egy játék lenne. A játékok márpedig vidám dolgok, akárki akármit mond. Kosárlabdapálya biztosan van valahol, de ha nincs, akkor találhatunk valami hasonlót. És a művészeti suliban mit tanulnál? Zenét? Vagy rajzolni? Ha gondolod, szerezhetek neked hangszert, és akkor itt is folytathatod a sulit. Tulajdonképpen a legtöbb dolgot, amit kint lehet, azt itt is lehet, csak sokkal biztonságosabban. És persze, szívesen körbevezetlek. Csak…
Kezét a fiú kezére tette, és igyekezett a lehető legszelídebb hangját elővenni.
-Csak tényleg ne görcsölj. Attól, mert haragszol, nem fogsz előbb kijutni.
-Nem győzheted le a világot. Mindig valakiért kell küzdeni. Ha csak valaki ellen küzdesz, akkor nem nyerhetsz.
Szólalt meg Timidus újra, aki egész idáig rendkívül csöndes volt. Shu pedig igyekezett észrevétlenül nem válaszolni az őt érintő kérdésekre. Kérdezett eleget ahhoz, hogy a fiú beszélhessen, és most Dan volt a lényeg, nem pedig ő.

by **Danieru** Vas. Ápr. 05 2015, 13:08

-Nem nem mondtál semmi ilyet, és nem is versenyként gondolok a játékra. Rivalizálással csak lassulnék, tehát amíg nem muszáj nem fogok balhézni. Nem csak magam miatt szeretnék fejlődni hanem a húgom miatt is, és ha segítenél nagyon boldog lennék. Azt meg majd még meglátjuk hogy tényleg vannak e olyanok akiket ne érhetek be. Meg ha már így megemlítetted a kezdetek erdejét, örülnék ha ott is megmutatnál pár dolgot.
Biztos vannak olyanok akik sokkal erősebbek nálam, vagyis egyenlőre, viszont nem akarok beteges szinten fejlődni hisz az csak a vesztemet okozná.
-Rendben nem fogok mesterezni, viszont innentől Shukakuchi-nak foglak hívni. Ja, és mielőtt megkérdeznéd miért: Akiket tisztelek azoknak nevéhez hozzáteszek egy chi-t.
Meglepődtem amikor kezét a kezemre tette, de mégis megnyugtató és kellemes érzés volt hogy próbált megnyugtatni.
-Rendben megpróbálom élvezni, bár most nem biztos hogy tudok a SAO-ra úgy tekinteni mint egy játékra. Ha találunk kosárlabdapályát akkor majd veled és barátaiddal is szeretnék egyet játszani. Zenét csak hallgatok, nem tanulok. A művészeti iskolában rajzolni tanultam és már itt is csináltam pár művet- megnyitom a menüt, kutatok egy kicsit majd átnyújtom neki a rajzokat. Amíg a lapokat bújta:
-Timudus, én már küzdök valakiért, a húgomért. Cél nélkül nem harcolnék, legalábbis nem próbálnám ennyire de így? Ő a legfontosabb számomra. Minden reggel reméltem hogy végre az ő hangjára kelhetek.-lehajtottam a fejemet és elfojtott hangon mondtam- Bolond álmokat kergetek, hiszen mennyi az esélye hogy újra láthatom?- mikor ezt kimondtam összeszorult a gyomrom, és úgy éreztem hogy mindjárt elsírom magam.- Sajnálom, csak.......... újra látni akarom őt.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 05 2015, 16:34

-Csak ne kapkodj. Ennyi a lényeg szerintem. Ha kapkodsz, meg állandóan csak a fejlődésen meg a kijutáson jár az agyad, abba bele fogsz betegedni, meg bele fogsz őrülni. Hidd el, láttam már ilyet…
Szomorúan megcsóválta a fejét, és picit csak maga elé meredt, majd egy fűszálat kezdett el birizgálni, ami nemsokára pixeleire is omlott az ujjai között.
-Abban, hogy fejlődj, csak az elején tudok segíteni. Megmutatom, hogy mihez hogyan kezdj hozzá, mi hol van, merre érdemes menni, merre nem… de a küldetéseket például nem vehetem fel, és nem oldhatom meg helyetted.
Újabb fűszál jutott az előző társa sorsára, és Shu továbbra is inkább maga elé beszélt, mint a fiúnak.
-Szóval… sok olyat ismertem, akik egy csomó mindent kihagytak az életben, és úgy estek ki a játékból, hogy az egész ittlétüket a kijutásnak szentelték. Nem játszottak, nem szórakoztak, nem néztek körül… meg semmit. Pedig az is nagyon fontos ám a fejlődéshez. Szóval te ne szalassz el ilyen dolgokat. Tudom, hogy ki akarsz jutni, teljesen érthető, de ha túlhajszolod magad, azzal nem lesz jobb. Tudod, többet ésszel mint erővel, és lassan járj, tovább érsz. Meg ilyesmik. Biztos nem butaság, ha olyan sokan mondják.
A becenévre egy kicsit felpillantott, majd megrázta a fejét.
-Nem kell engem jobban tisztelni, mint bárki mást. A Shu pedig bővestelen-bőven elég. Persze ha szeretnéd, akkor…
Megvonta a vállát, majd egy zavart kis odapislantással nézett a fiúra, majd elvette a rajzokat, és nézegetni kezdte. Ő tuti nem mutatná meg úgy senkinek a sajátjait, hiszen egyáltalán nincs művészi szinten.
-Hát… én nem vagyok az a tipikus kosaras alkat…
Nevetett, de el is fojtotta, ahogyan a fiú állapota egyre rosszabbra és rosszabbra fordult. Persze ezt Timidus nem látta át olyan könnyen, így ha halkan is, de készségesen válaszolt a kérdésre.
-Ennek az esélye…
Shu szerencsére azonban időben jelzett neki, így nem fejezte be a mondatát.
-Van már hol aludnod? Ha gondolod fizethetünk pár napot egy fogadóban, amíg szerzel egy kis pénzt a küldetésekből. És enni is adunk szívesen. Ki kéne aludnod magad... pihenni... egy kicsit összeszedni magadat... tudom, hogy ez így egyszerre sok...

by **Danieru** Vas. Ápr. 05 2015, 20:38

-Tudom hogy bele lehet őrülni ha valamit túlságosan akarunk, nem is terveztem hogy mindent csak a fejlődésre szánjak. Majd néha megpróbálok pihenni esetleg játszani. Nem akarok elszomorítani még több embert.
Ránéztem Shukakuchira majd észrevettem hogy most ő is elszomorodott egy kicsit.
-Ha tényleg nem okozok problémát azzal hogy rám szánod az idődet, akkor örülnék ha segítenél. Eszembe sem jutott hogy helyettem old meg a feladatokat, hisz ezt nem is nagyon lehetne, meg ott vannak a saját feladataid is. Viszont ha megmutatnád a környéket az sem lenne rossz időtöltés.
Shukakuchi még mindig szomorúnak tűnik, valamit mondanom kéne hogy felvidítsam:
-Megígérem, megpróbálom majd élvezni is a játékot és nem csak a fejlődésre fogok hajtani. Viszont akkor neked is velem kell tartanod néha rendben? Játszani szórakozni és körbenézni igaz?- nem tudom mennyire sikerült felvidítanom de ezután nem tudtam mit kellene még mondanom.
-Ha mentek majd valahova engem sem hagysz ugye magamra.- szólalt fel Eryn aki idáig nagy csendben hallgatta a beszélgetésünket.
-Nem hagylak egyedül megígérem te is velünk jöhetsz majd. De remélem nem kell majd egyedül mennünk.- Ekkor Shukakuchira néztem és elkezdtem mosolyogni.
Láttam hogy meglepődött a becenéven de sajna én ilyen vagyok, egyszóval innentől ő Shukakuchi lesz nekem:
-Nincs olyan ember akinél abbahagytam volna ezt a becézést, és nem te leszel az első. Mellesleg miért ne tisztelnélek ha már itt vagy és segítesz?
Miután rosszul lettem Shukakuchi azonnal megpróbált javítani a helyzeten, ez boldoggá tett, főleg az miatt mert látom hogy tényleg törődik velem és nem akarja hogy rosszul érezzem magam, annak ellenére hogy csak ma ismertem meg.
-Még nincs hol aludnom, idáig padokon aludtam...... és nem nagyon tudtam magam kipihenni mert hallottam arról az alvó kivégzésről. De nem akarok gondot okozni és azzal hogy a te pénzedből tartasz el, így is sokat tettél értem én érezném magam rosszul hisz semmivel nem tudom viszonozni a kedvességedet.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 06 2015, 07:26

Na akkor erre most milyen nagy életbölcsességet lehet mondani? Azért elég bonyolult volt ez a kezdők tanítgatása dolog, hiszen bár Shu tarthatott volna kiselőadást, de abban biztosan rengeteg olyan is lenne, ami egyébként őket nem érdekli, vagy számukra annyira nem fontos, és csak untatná vele őket. De vannak olyan dolgok is, amik evidensek, és nagyon nehéz rájuk akármit is mondani… persze próbálkozni lehet.
-Szerintem az a legfontosabb, hogy magadat ne szomorítsd el. Persze figyelni kell másokra is, de ez a világ szerintem eredetileg azért van, hogy jól érezzük benne magunkat. Tudom, hogy sokaknak ez nagyon nehéz, de azt hiszem már mindenkit láttam mosolyogni itt. Olyanokat is, akik ugyanúgy azt mondták, hogy nem tudják vidám dolognak látni. Mindig lehet látni valami kis reményt, és mindig lehet nézni az élet napos oldalát. Most úgysem tudsz kijutni. Problémát meg semmit nem okozol. Szívesen körbevezetlek, de ha szeretnéd, akár térképet is adhatok. Bejelölgettem rajta azokat a helyeket, ahol a kezdőknek való küldiket lehet felvenni, meg azokat, ahol könnyű vadászni például disznókra. Ők a leggyengébb mobok a világban, és még húst is adnak, szóval éhes sem leszel, és még gyakorolsz is, és még Exp-t is szerzel.
A tündérkére csak mosolygott, majd komolyabb arckifejezéssel nézett vissza a fiúra.
-Meg persze itt van neked ő is. Most már rá is vigyáznod kell, ha magad mellé vetted.
A becézésre bólintott. Nehéz lesz megszokni, de ha ez kell a békéhez, akkor miért is ne…
-Nem a tisztelettel van a baj, csak ne vidd túlzásba. És akkor ettől kezdve van hol aludnod. Van egy Dojo, amit mi építettünk, és alakítottunk ki benne pár hálótermet. Igaz csak ilyen kis ágyfélék, de van párna, takaró, meg persze meleg is. És egyáltalán nem kerül pénzbe most már, hogy megvettem. De még egyáltalán nincs késő, szóval…
Feltápászkodott, kicsit kinyújtózott, majd körbenézett.
-Mit szeretnétek először megnézni?

by **Danieru** Szer. Ápr. 08 2015, 00:14

Mivel kezdő vagyok nem vagyok tisztában azzal hogy mire kell ebben a világban odafigyelni. Lehet annyi dolog van hogy azt fel se tudnám fogni amíg nem érek el magasabb szinteket. Végül is ez is csak egy világ, még akkor is ha virtuális, de egy világ, és amíg a valóságban nem érünk el egy "szintet" addig ott sem érthetünk meg mindent. Viszont nem mese én is a legerősebbé akarok válni akárcsak sok játékos, szóval be kell hoznom a lemaradásomat ha nem is egyből de akkor is szép lassan, először csak a frontokig, végül a Rubint kastélyban váró bossig. Azt viszont sosem fogadnám el hogy meghalnék vagy nem jutnék ki. Tudom fontos a kikapcsolódás is hisz anélkül bedilizne az ember a pontvadászat közben.
-Én sem tudom vidám dolognak látni ezt a világot. Lehet hogy azért lett csinálva hogy jól érezzük magunkat de hogy legyek folyamatosan vidám ha a játék elvette tőlem azt ami a legfontosabb számomra? Megpróbálok nem elszomorodni de így hogy ne szomorodnék el? Ne mond azt hogy téged nem zavar hogy minden eltűnt mellőled ami fontos volt számodra. De most már inkább abbahagyom a nyafogást. Ha körbevezetsz annak örülnék és a térképet is elfogadom hisz nem lehetsz mindig mellettem. Nem is tudtam hogy a vaddisznó a leggyengébb mob és még ételt is ad, rendben ezt megjegyeztem, egy ideig ők lesznek a célpontjaim.
Ezután Shukakuchi mosolyogva Eryn-re nézett majd vissza tért a tekintete felém egy komoly arckifejezéssel párosítva.
-Tudom, és vigyázni is fogok rá, nem akarom hogy fájdalom érje őt is.
Miután Shukakuchi nem igazán akarta hogy visszautasítsam a felajánlott alvóhelyet belementem a dologba. Ekkor shukakuchi felállt és megkérdezte hova lenne kedvem elmenni:
-Nem tudom mit akarok megnézni ezért rád bízom magam, mutasd meg azt ami szerinted szép. Rendben?- mondtam mosolyogva.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 08 2015, 05:38

Igen, ebben teljesen igaza volt Dannak. Annyi dolog van, hogy fel sem tudja fogni, és még Shu sem látott mindent. Igyekezett töviről hegyire bejárni az összes szintet, az összes várost, a legeldugottabb falvakat és a legsötétebb kazamatákat is, és bár a térképe szerint már mindent felfedezett, ami megnyitható volt, tudta jól, hogy a rejtett részek nagy részét még nem ismeri. Felfedezésre várt Junnal a negyedik szint víz alatti városa. Felfedezésre várt, hogy mi történik, ha leereszkednek a kezdetek városának kútjába. Még rengeteg minden várt felfedezésre, csak sem annyi idejük nem volt, sem megfelelő partner, aki ráért volna akkor, amikor nekik volt éppenséggel idejük. Persze ismerőseik voltak, akik biztosan szívesen benne lettek volna egy kis felfedezésben, csak SHu nagyrészüket nem akarta magával vinni a kis szintjük miatt. Nem akarta, hogy miattuk essen bajuk. Vagyis jobban mondva miatta. Visszatérve pedig Dan szavaira, Shu elhúzta a száját, majd megvonta a vállát.
-Tőlem a kinti világ vette el… ráadásul örökre. Mellőlem pedig… senki nem volt fontos kint. Senki nem számított. Most van már Timidus, Jun, Atoru, akik a barátaim, és mellé egy csomó másik kedves ismerős, és van Akira-san is, és Arata is ott van. Nekem igazából többet adott ez a világ, mint amennyit elvett… szóval nézőpont kérdése. És… ha gondolod, nyafoghatsz, csak azzal nem oldasz meg semmit.
Elhallgatott, majd megrázta a fejét.
-De ez most mindegy. Nem ezzel kell foglalkoznod. A vaddisznókkal pedig vigyázz, meg a főzéssel is. Amíg pici a jártasságod, addig elég nehéz finomat főzni meg sütni. És, hogy mi a szép…
Na, ez egy fogós kérdés volt. Shunak néha még a Black iron Castle is szép volt. Építészetileg biztosan, de a hangulata is olyan fennkölt… ám Dan biztosan nem értékelné.
-Szerintem már eléggé éhesek lehettek. Megmutatom nektek a Sweet Dreams cukrászdát, és veszünk valami sütit.

by **Danieru** Szer. Ápr. 08 2015, 22:56

Nem tudom biztosra hogy Shukakuchi mit érezhet, mármint azzal kapcsolatban hogy a valóság többet vett el tőle mint a játék. Ez egy olyan dolog amihez akkor tudnék csak hozzászólni ha velem is megtörtént, de nem történt hisz kinn boldogan éltem nem voltak problémáim, szerettem a valóságot, viszont kíváncsivá is tett az hogy mi történhetett Shukakuchival. Nem tudnám most megkérdezni, az nem esne jól se neki se nekem.
-Értem. Hát remélem majd nekem is ad valamit ez a világ és nem csak elvesz. Igazad van a nyafogással kapcsolatban ezért is mondtam hogy abbahagyom.
Hmmm ezek szerint még főznöm is meg kell tanulnom.
-Ááááá, nem akarok főzni az, az nem én vagyok. Mindig a húgom főzött és mindig nagyon finomat, annyira sem konyítok a főzéshez hogy egy levest megcsináljak. Ez az a dolog amit soha nem fogok megtanulni.- tettem hozzá kicsit arrogánsan, de na, én nem főzök és kész.
Lehet fura kérés volt hogy Shukakuchi mutassa meg azokat a helyeket amik szépek voltak számára, hisz nem hiszem hogy ugyanaz tetszene mindkettőnknek, viszont én nem is ismerek semmilyen helyet errefelé. Na mindegy biztos kitalál valamit, nem tűnik egy tehetetlen típusnak.
Szóval egy cukrászda méghozzá itt a környéken, azt hiszem jó lesz, elütni az időt és beszélgetni kicsit, meg jól is esne már egy kis változatosság, ne mindig azt a kenyeret kelljen ennem.
-Rendben legyen ez a Sweet Dreams cukrászda. Eryn mit szólsz hozzá?- fordultam Eryn felé mosolyogva.
-Jó lesz!- ekkor megkordult a kis hasa ami megint mosolygásra késztetett.- Bocsánat,..... már egy kicsit...... éhes vagyok.- enyhén elpirult.
-Rendben Shukakuchi, benne vagyunk a dologban.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 09 2015, 08:05

-Ebben biztos vagyok.
Bólintott mosolyogva Shu, és már el is indultak a Kezdetek városának kapuja felé. Sokkal jobban szeretett így, a hagyományos módon közlekedni rövidtávon, mint a kristállyal, hiszen így talán Dan is kicsit könnyebben szemlélődhet, és ha meglát valamit, akkor kérdezhet. Végül is még kezdő, elég sok minden jelenthet neki újdonságot, ami Shu tekintetét valószínűleg ugyan nem kerüli el, de már olyan szinten megszokta, hogy nem kezdené el magyarázni, ha a fiú nem hívja fel rá a figyelmét.
-Soha nem találkoztam olyannal, aki teljesen utálta volna Aincradot. Persze a felnőttek kicsit morcosak, mert ugye itt nem ők az erősebbek mindig csak azért, mert idősebbek, de egy idő után ezt is megszokják, és elkezdenek helyesen gondolkodni. Tudod, ez a világ úgy működik, hogy ha többet teszel a fejlődésért, akkor gyorsabban fejlődsz, és lassan ezt már mindenki elfogadja. Így sokkal igazságosabb.
A főzésre csak nevetni kezdett, majd legyintett egyet a kezével.
-Ne aggódj, majd megtanulod azt is. A rendszer rengeteget segít, és én sem tudtam nagyon jól főzni, amikor idekerültem, mára pedig már mesterszakács vagyok, meg cukrász, meg minden fajta ilyesmi. Csak gyakorolni kell és tanulni, és aki kitartó és szorgalmas, az bármit elérhet. Ha csak nem találsz magad mellé valakit, mint Anatole, akkor igenis meg kell tanulnod főzni. A vásárolt ételek soha nem lesznek olyan finomak, mint amit saját magának készít az ember.
Séta közben kicsit elgondolkodott, majd gondolta inkább rákérdez.
-A felszerelésedet már ismered, ugye? Van a kezdő felszerelés, és van a legfontosabb, a Hazatérés kristály. Azt soha nem szabad kiadni a kezedből. Azzal tudsz elmenekülni majdnem minden veszedelemből.
Annak kifejezetten örült, hogy Dan a tündérkét is megkérdezte a dolgokról. Hiába szelídítette meg, ha elhanyagolja, akkor még jó ideig könnyen visszavadulhat, de úgy tűnik, ebben nem kell neki tanácsokat osztogatni. Jól meglesznek. Timidussal persze már más a helyzet. Az, hogy nem szólalt meg egy ideje mindössze annyit jelentett, hogy nincs mit mondania. Semmi többet.

by **Danieru** Vas. Ápr. 12 2015, 01:04

Nem tudom miért de jobban örültem annak hogy gyalog mentünk. Én is jobban szeretem a hagyományos sétát rövidebb távokra.
-Nem, nem utálom teljesen, de..... de érted: nekem voltak nagyon fontos ismerőseim és még annál is kedvesebb húgom. Igen utálom, és utálni is fogom a játékot, de nem teljesen hisz feloldott a kinti felelőségek alól. Bár ez most úgy hangzott mintha lusta lennék, de érted mire gondolok. Sokkal kevesebb dolog miatt kell aggódnunk idebent mégis sokkal veszélyesebb. És most nem akarom védeni a játékot, mert eszem ágában sincs védeni, de lehetnek benne jó dolgok... azok is.
Miután beszéltünk a főzésről rá jöttem hogy:

-Értem akkor szereznem kell valakit magam mellé aki tud főzni! ...Eryn tudsz főzni?
-Hmmm, mi az hogy főzni?
-Áh, reménytelen. Mást kell találnom magam mellé. Viszont az sokáig is eltarthat. Mégis csak meg kell tanulnom főzni- lehajtottam a fejem- De hogy meg is tanulhassak kell egy tanár! És ha már mesterszakácsot említettél...... Majd segítesz megtanulni ugye?- majd a szemébe néztem a Copy-cat képességem jelzőjével (világító arany karika a szememben)- Talán így könnyebb lesz! Mármint remélem könnyebb lesz!
Miközben sétáltunk tovább Shukakuchi megkérdezte ismerem e felszereléseket:
-Igen ismerem őket. Nekem most egy kezdő hosszúkard egy kezdő ruha és a harcművész köpenye. Erre a kristályra gondolsz?- elővettem a hazatérés kristályt- Mindig kéznél van hogy egy pillanat alatt elővehessem, és igen tudom hogy megmentheti az életemet.
Nem tudom miért de Timidus nagyon csendben van, lehet hogy zárkózott vagy félénk de alig beszélt valamit amióta kiértünk a tóhoz. Előtte még társalgott rendesen de most.... mintha be lenne ragasztva a szája.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 12 2015, 06:41

Shu bólintott. Értette persze, hogy ne értette volna, hiszen valamikor hozzá is tartoztak olyan emberek, akik a mai napig nagyon hiányoztak neki. A kinti világban, mivel Shu nem volt az a hívő fajta, avagy csak azokban a cuki állatszellemekben hitt, akiket szeretett, és azokban is inkább a gyermeki álomvilághoz való makacs ragaszkodás miatt, mint valódi hit következtében… szóval a kinti világban nem tudta elhinni, hogy a szülei valami jobb helyre kerültek. Persze azt itt sem hitte, hogy a játékból kiesők feltétlenül jobb helyre kerülnek, de abban biztos volt, hogy nem halnak meg és nem tűnnek el teljesen. Ez a világ még az elmúlásban is kegyesebb volt, mint a kinti. Csak meghajtotta a fejét, és igyekezett úgy mosolyogni, hogy Dan ne lássa. Persze nem az első mondaton tette, hanem a többin. Nem tudhatta a fiú így előre, hogy mindig is utálni fogja. Még Anatole is megszerette, és Shu már abban a hitben is fog élni, hogy a céhvezére is úgy ment el, hogy jó útra tért. A felelősség pedig…
-A felelősség? Fura, mert én pont annak örülök, hogy itt végre van valami dolgom. Küldetésem. Még úgy is, hogy nem veszek fel új küldetést. Jó dolog hasznosnak lenni. És miből gondolod, hogy veszélyesebb lenne ez a világ, mint a kinti?
A játék védésére nem mondott semmit. Nem kell védeni a világot. Nincs rá szüksége sem a világnak, sem neki. A fiú lustaságára halkan kuncogott. Úgy látszik Dan tipikusan az a fiú, aki még azt hiszi, hogy a lányoknak a konyhában a helyük, a fiúk meg majd hadakoznak. Vicces lesz szembesülnie azzal, hogy a frontot két hölgyemény, Mirika és Hinari vezeti. Persze a kérdésre bólintott.
-Szívesen segítek. Viszont itt vagyunk. A Sweet Dreams cukrázda.
És valóban, a díszes cuki épület ott állt előttük, és még a csengő is csilingelt, amikor Shu benyitott. A beszélgetés ugyan megszakadt, amíg helyet foglaltak, ám az utolsó mondatra már Timidus válaszolt, jobban mondva visszakérdezett.
-És használni is tudod a kardot?

by **Kurama** Hétf. Dec. 28 2015, 22:19

Shu

Most, hogy már lassan megszokom az alapvető mozgást meg úgy magához a játékhoz bőven itt az ideje, hogy kicsit ismerkedjek a harcrendszerrel is. A terep maximálisan kielégítette az igényeimet. Már messziről kiszúrhattam minden legyőzendő lényt és esetleges más játékosokat. Egyedül a képességemet nem tudtam itt próbálgatni köszönhetően a friss hónak amiben a lábnyomaim látszódhatnak. De tényleg látszódna?
Egy pillanatra körbe tekintek, a távolban látok pár játékost. Talán majd máskor kipróbálom. Ellenben egy vaddisznó jóval közelebb keveredett hozzám és igencsak mérgesen kezdte el kaparni a havat.
- Hali. – Intek neki, hátha megszelídíthető. Hát nem az. Egyből nekem ront ahogy mozdítom a kezem és éppen csak félre tudok ugrani, bele a hóba. – Brrr… A hó itt is hideg. – Na most már ezt is tudom. Gyorsan feltápászkodom és addigra már a malac is megfordult készen egy újabb rohamra. – Na akkor, hogy is volt kézikönyvben? – Mormogom magamban elővéve a késeket. Szükségem van a megfelelő pozícióra majd ha felvillan a fegyver
- Ez az! – A kések reagálnak, ez már fél siker. Viszont még én ezzel bohóckodom addig a malac sikeresen felöklel, megszabadítva pár életerő ponttól. Okééé, ennél kicsit gyorsabbnak kellene lennem.
Ezúttal már picit gyorsabban szedem össze magam és veszem fel a megfelelő pozitúrát.
- Csapó kettő. – Ezúttal jobban ráfókuszáltam a malacra és a megfelelő pillanatban ugorva végig hasítom az oldalát.
Furcsa ezt mondani de a halál animációja egész szép, különösen így a havas tájjal vegyítve. Életem első győzelme. Már csak pár millió és utol érem az átlag szintet. Akkor folytassuk szépen, egyesével.

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 07:49

Timidus nyugodt tekintettel szemlélte a harcot, miközben buksijában folyamatosan dolgozta fel az információkat. A felszerelésből nyilvánvalóvá vált számára, hogy a lány kasztjául az árnyharcost választotta, és az is, hogy nagy valószínűséggel kezdővel van dolga. Ez a valószínűség csak tovább növekedett, amikor feltűnt a vadkan. A sárkány észlelése is a vadat vette észre, nem a játékost, ő viszont sokkal előbb, mint Kurama, ezért tudta a játékost is megnézni magának. Azt is tudta, hogy a vaddisznó sebzése egy, és azt is, hogy az árnyharcos az alap öt életpontja mellé még kettőt kap a páncéljához, tehát neki még rengeteg ideje van beavatkozni, mielőtt Shu szomorú lenne egy ember halála miatt. Ja igen, Shu nem sokkal távolabb hóembert épített Chizuval, és mivel azzal voltak elfoglalva, nem igazán törődtek a környezetükkel. Az őr szerepét, amikor az idomár valóban gyerekként viselkedett, mindig Timidus látta el. A vadkan első támadása után a sárkány lassan megrázta a fejét, de azért még kivárt. Adott egy második esélyt a kezdőnek, hiszen az a jobb, ha ő maga tapasztalja ki a küzdelem szépségeit. A második rész azonban fura volt. Vagy mégsem teljesen kezdő a lány, vagy pedig ő is kiképzőtisztes, és ezért tudott egy ütéssel végezni a vadkannal. Mivel abból, hogy az első támadásnál még elugrani sem tudott, és a kések elővétele is rutintalan volt, ezt a helyzetet tartotta a legvalószínűbbek, és ezzel a meggyőződéssel indult el a lány felé. Közel a földhöz siklott, és mellsőivel lassú ütemben tapsolt, akárcsak Joker, mindössze neki nem volt vigyor a képén. Most, hogy Shu nem volt mellette, azonnal a tárgyra tért.
-Akrobatika nélkül eredményesebben támadsz, ha nem próbálsz félreugrani, csak a testsúlyodat helyezed át. Hajlítsd be jobban a térdedet, amin a súlypontod van, és válassz támadóállást. Hiába küzdesz két pengével, attól még nem leszel kétkezes, amíg nem segítenek eléggé a fegyverkezelés pontok. A terep adottságait sem használtad ki megfelelően. A vadkan egyenes vonalban támad, helyezkedned kellett volna, amikor megláttad.
Ekkor a földre ereszkedett, és mellsői megrogyasztásával meghajolt.
-Timidus vagyok, tollas sárkány, a Jumpy Vigor céh tagja. Kívánsz élni a lehetőséggel amennyiben felajánlom a segítségemet?

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 09:50

Úgy gondolom maga a harc elég tanulságos volt a számomra és jó néhány dolgot gyorsan le is szűrhettem. A bestiárum pontos. Kicsit féltem attól, hogy nem egyeznek az ott leírtak vagy kimarad pár részlet és egy kezdő malac helyett valami másba botlok. De szerencsére ez nem így van és harc sem bonyolult csak egy kis gyakorlás kell, hogy kitapasztaljam a rendszert. Régi mmo-s múltamból már megtanulhattam, hogy mindig vannak kis apró trükkök, hibák és kiskapuk a rendszerben amit ki lehet használni és ez itt sem lehet másképp, csupán meg kell találnom ezeket.
A tapsra, vagy ahhoz hasonló dologra már én is felfigyelek és a feltételezésemmel ellentétben nem az egyik rosszindulatú malac dicsért meg, hanem egy madár? Ilyen lénynek nem kellene itt lennie ám mikor neki kezd, hosszas és igencsak tartalmas beszédének már sejtem, hogy ő nem a céltáblák egyike. Úgy néz ki aktiváltam egy küldetést. Az oktatására nem reagálok semmi, elvégre csak egy előre megírt szöveg, meg amúgy is haszontalannak éreztem. A malacka mindkét támadása megsebzett még annak ellenére is, hogy elugrottam. Ez pedig csak megerősíti azt az infót, hogy a gépi ellenfelek támadását az esetek többségében nem lehet kivédeni. Innentől fogva pedig fölösleges bármilyen helyezkedés hacsak nem úgy mozgok, hogy ne tudjon támadást inditani.
Ahogy Timidus meghajol előttem akaratlanul is elkuncogom. Egy előkelő és tisztelettudó sárkány. Van pár ember aki tanulhatna tőle.
- Én pedig Kurama vagyok, árnyharcos és jelenleg céh nélküli magányos kalandozó. – Viszonozom a meghajlást és egyben a bemutatkozást is. – Ha nem jelent gondot előbb szeretném tudni miféle segítségről lenne szó? – Egyenesedem fel.

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 13:02

A harcrendszer ugyan valóban úgy működött, ahogyan a lány azt gondolta, és ezt Timidus sem cáfolta. Pont ezért mondta azt, amit mondott. Ha van akrobatikája, akkor úgy is el tud ugorni, hogy a malackának lehetősége se legyen támadni, a mobok pedig csak akkor tudnak sebezni, ha támadni is tudnak. Így, hogy nem tudott ilyen ugrásokat véghezvinni, feleslegesen vetődött ide-oda. Az elhajlással is csak azt előzte volna meg, hogy a malac teljesen felöklelje, ami miatt esetleg elejtheti a fegyverét, vagy nem tud azonnal támadni, vagy valami hasonló dolog történik. Persze ha nem teszi fel ezeket a kérdéseit, és nem fejti ki a véleményét, akkor Timidus sem tud rá reagálni, és segíteni sem tud. Marad az a variáció, hogy a feltett kérdésekre válaszol. Természetesen közben azért egy hangjelzéssel tudatta a társával és Chizuval, hogy ő most tárgyalni fog, és ezért fokozottabban figyeljen oda az esetlegesen erre tévedő lényecskékre. Shu csak mosolyogva visszaintett. Mindig örült annak, ha Timi egyedül próbált barátkozni, és mivel a sárkány nem kérte a segítségét, nem is segédkezett neki. Timidus végighallgatta a megadott információkat, majd elismételte azokat, amik új információt jelentettek számára is, és amire rá kellett kérdeznie, mert nem értette teljesen.
-Üdvözöllek, Kurama. A Nagy Könyv szerint a magányos szó jelentése a társtalanság érzése, amikor egy személy boldogtalan, mert egyedül van, vagy távol van a szeretteitől, barátaitól vagy családjától.
Igen, Timidus az értelmező szótárból tanult jó néhány emberi kifejezést, szóval erre számíthatsz a későbbiekben is.
-Az eddigi tapasztalataim alapján az emberek többsége nem szeret magányosnak lenni, így már azzal is segítek, hogy szóba állok veled. A további segítséget az eddigi, ötven szint megszerzése alatt szerzett tapasztalataim részleges átadása jelentheti, amennyiben igényled. Én is a társam célul tűztük ki, hogy segítjük a kicsiket, te pedig, a harcstílusodból kivehetően még gyakorlatlan vagy. Természetesen tévedhetek, és lehetsz csak szimplán ügyetlen is.
Semmi gúny nem volt a hangjában, sőt, egyáltalán nem volt érzelem a hangjában, mindössze kijelentéseket tett.

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 13:56

Egy rövid pillanatra az is megfordult a fejemben, hogy egy különleges kinézetű játékos áll velem szemben hisz a program által létrehozott karakterek nem nagyon viselnek indikátort. Kivéve persze a legyőzendő ellenfelek. De ennek valamivel másabb színe volt. A másik árulkodó jel a beszédében keresendő. Túl egysíkú és monoton hanglejtéssel darálja el a szöveget épp úgy mint az npc-k többsége. Annak tartalma pedig úgy szintén arra utal, hogy nem élő személy. Habár el tudnák képzelni olyan embert aki így beszél de mennyi az esélye ennek? Fogalmam sincs.
- A magányos szó tényleg ezt jelenti de a szöveg környezet kicsit változtat rajta. – Kacsintok rá. Kicsit tesztelgetni szeretném a lényt, mennyire is ismeri fel az emberi gesztusokat és, hogy mennyire zavarható össze. Na meg persze kívülről is jobban megvizsgálni őt. Itt ismételten csak hasznát veszem annak, hogy teljes mértékben ki tudom használni a térlátásom emiatt anélkül tudom megvizsgálni hogy a szemeimmel egy adott pontra fókuszálnék, mint pl. a nyeregtáskára (az adatlap alapján csak ezt az extrát tudtam kiszűrni ha van egyéb külső ismertető jegye akkor szólj Smile

)
A hangjelzésre viszont már felkapom a fejem és a nem olyan messze játszó gyerekekre pillantok. Másnak alig ha jelezhetett volna hisz más játékos jócskán hallótávolságon kívül lett volna. Ők azonban játékosoknak is tűntek. Akkor gondolom a sárkány egy pet. Ez megmagyaráz pár dolgot.
- Ez nagyon kedves tőletek. – Guggolok le a sárkány elé. – Jól gondolod, valóban csak nemrég kezdtem a játékot, azért is vagyok itt, hogy szokjam a rendszert. Ők a társaid? – Mutatok a kis csipet csapat felé. Kíváncsi vagyok mennyire terelhető el figyelme és, hogy az adott irányba néz avagy sem.
- Megsimogathatlak? – A kérdés egy újabb adag kíváncsiságból ered. Vajon egy sárkány viselkedését miként programozzák le.
Ha ezt engedi akkor ellőbb a buksiját simizem meg majd szépen haladok a gerince mentén végig a farkáig majd vissza. Ekkor már a szárnyán is végighúzom a kezem és közben a reakcióit figyelem, hogy mennyire követi a szemével a mozgásom. Végül a nyeregtáska környékén kötök ki és minél feltűnés mentesebben érintem meg mint ha csak véletlen lenne.

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 14:44

Ez már mások fejében is megfordult, különösen azóta, amióta Timi különleges indikátorszínt szerzett. A petekkel ellentétben neki nem sárga az indikátora, hanem a sárga és a mobok által birtokolt vörös árnyalat között helyezkedik el. Narancsos, de nem az a narancs, mint amilyen a verekedős vagy bűnöző játékosoknak van. Teljesen egyedi, vagy legalább is nem találkozott még olyannal, akinek ilyen színű indikátora lett volna rajta kívül. De nem, Timidus nem játékos, és az ilyen lazán összekötött szövegkörnyezetet sem ismeri. Ha a magányos farkas kifejezéssel éltél volna, akkor tudta volna, hogy miről beszélsz, mert azt már hallotta, így azonban mindig az első jelentést értelmezi, csak utána a másodikat, hiszen a logika így diktálja, így ez alapján folytatta.
-Az egyedüllét állapota, visszavonult személy életmódja, aki távol él az emberektől, mások társaságától. A kacsintás pedig a kimondott szón túli jelentés jelzésére, avagy flörtölési szándék kifejezésére szolgál a fajodnál. Egyik általam ismert jelentés sem értelmezhető a mostani helyzetünkben, azonban ha ez segít neked, elfogadom az ilyen jellegű közeledésedet.
Kívülről megvizsgálva csak egy kicsit különbözik a képen látható példánytól. Nincsenek pikkelyei, a hasán is pici, testhez simuló tollak helyezkednek el, amikor pedig beszél, láthatod, hogy a csőrkáva mögött fogak sorakoznak. Timidus mindössze a tekintetedet figyeli, nincs szüksége arra, hogy oda nézzen, amerre te is nézel, így amikor Shuék felé mutatsz, szintén csak a kezedre pillant, és bólint.
-Igen. A társaim.
Shu most nagyon örülne, hogy nem a gazdájának hívtad, így Timi is beír neked egy jó pontot, mert ha nem is közvetlenül, de örömet okoztál a társának. A simogatásra szintén bólint, és egyre biztosabbra veszi, hogy amiként Tachibana is flörtölt vele, úgy te is ezt kívánod tenni. A kacsintás és a simogatás együtt már jelentősek. Még ki is tárja neked a szárnyait, hogy jobban megnézhesd, ám azt a kezedet, amelyik dominánsabb volt a harc során, tehát amelyikkel a menüt kezeled, végig szemmel tartja, és akkor sem szól semmit, amikor a táskához érsz. Nincs benne semmi hasznos, és ha megpróbálsz lopni, akkor egy jelentős tényt fog rólad megtudni.
-Milyen módon kívánod megszokni a rendszert, és hogyan lehetek ebben a segítségedre?

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 15:20

-Az egyedüllét állapota, visszavonult személy életmódja, aki távol él az emberektől, mások társaságától. A kacsintás pedig a kimondott szón túli jelentés jelzésére, avagy flörtölési szándék kifejezésére szolgál a fajodnál. Egyik általam ismert jelentés sem értelmezhető a mostani helyzetünkben, azonban ha ez segít neked, elfogadom az ilyen jellegű közeledésedet.
- Érdekes feltételezés. – Nevetem el magam. – De ha nem bántalak meg vele inkább maradok az embereknél flörtölés terén. A tollas, pikkelyes és szőrös lények nem az eseteim. – Mosolygok rá.
Az, hogy nem néz az adott irányba talán betudható az MI-nek ami irányítja. Az emberek többsége reflexszerűen az adott irányba pillant még ha csak rövid időre is.
- Értem. Úgy tűnik nagyon jól elvannak. – Mivel megkaptam a simogatásra az engedély így nem is voltam rest végigtapizni őt. Viszont azon felül, hogy a szárnyait széttárja más reakciót nem sikerült kicsikarni belőle így próbálgattam a simogatáson kívül más mozdulatokat is mint például erősebben megnyomkodni a háta közepén, afféle masszírozás szerűen és ezt kipróbálva több ponton is, mint a szárny alatt vagy annak tövénél tovább haladva a nyak és a nyakszirt felé, hogy ugyan ezt eljátsszam a buksijával is. Mint ha csak egy kutyát vagy macskát simogatnék.
Viszont a jobb kezemet folyamatosan figyeli és bár külön reakciót nem vált ki belőle a táska érintése ebben még nem lehettem teljesen biztos. A korábbi gépi árusnál már megfigyeltem, hogy az általa fontosnak hitt tárgyak érintésére rögtön reagál még ha az érintést nem is látja közvetlen. Ellenben ez kivédhető, ha egyszerre több dolog is interakcióba kerül.
- Jelenleg maga a mozgást is szoknom kell, valamivel másabb érzés mint a való világban. Meg a különféle mozdulatsorokra aktiválódó parancsokat mint a swordskilleket. – Adom meg a választ. – Azt viszont már nem tudom ebben hogyan segíthetsz. – Ez idő alatt már mindkét kezemmel dögönyözni kezdem őt eleinte egymáshoz közel később pedig egyre távolabb egymástól még a végén már szinte átölelem őt és két külön oldalát nyomkodom ezúttal is úgy intézve, hogy megérintsem a nyeregtáskát lehetőleg olyankor mikor a tekintete másfelé fókuszál.

by **Shukaku** Kedd Dec. 29 2015, 15:42

Kíváncsivá tenni Timidust is? Továbbra is egy tanulóprogramról beszélünk, akinek hite szerint meg kell védenie a társát, mert meg akarja védeni a társát, és aki annál eredményesebben tudja Shut megvédeni, minél többet tud az emberekről, azaz arról a fajról, aki eddig a leginkább bántani akarta kis barátját. Ismerd meg az ellenséget, ez egy nagyon fontos parancs. Így tehát ha valami olyasmi merül fel, amit nem ért, rögtön kap az alkalmon, hogy tanulhasson.
-Miért találod érdekesnek?
És nem, nem sértődik meg, legalább is nem mutat sértődött képet, már amennyire egy sárkány mimikáját le tudnád olvasni, ha Timidus egyáltalán próbálkoznak mimikával. Most teljesen hanyagolja az ilyesmit, hiszen nincs Shu közelében, aki nagyon is igényli, hogy kissé emberibben viselkedjen. Szóval nem láthatsz semmit, de még el is mondja, hogy mi erről az ő véleménye.
-Nem hiszem, hogy képes lennél megbántani. Az lelki fájdalommal jár, és a fajtád sok tagja szerint az én fajtámnak nincsen lelke. Ha nem vagyok az eseted, mit kívántál kifejezni a kacsintással?
Újabb talány, amit meg kell fejteni, és a dolgokat úgy a legegyszerűbb kideríteni, ha kertelés nélkül rákérdezünk. Az egy újabb jó pont, hogy nemcsak a társának nevezted Shut, de még ügyelsz is az állapotukra, így Timi ismét bólint.
-Igen. Shu élvezi a játékot, így nincs okom meggátolni ebben a tevékenységének végzésében.
És mivel úgy tűnik belőled viszont az ő dögönyözése vált ki örömöt, ezért hagyja neked. Érezheted, ahogy a kezed alatt feszülnek az izmai. Nem ernyeszti el őket, tehát tudhatod, hogy azonnal képes lenne ugrani, ha úgy hozza a helyzet. A szárnyainál is kitapogathatod az inakat, ha pedig érdekelt a sárkányok anatómiája odakint is, akkor érezheted, hogy a lehető legélethűbben van összerakva, nem csak ráillesztették a szárnyakat, és kész. Viszont nem kezd el neked hemperegni, és még a morgást is hanyagolja, hiszen bár Shu tudja, hogy az az élvezet jele nála, mások, köztük te is, félreérthetnétek. Az utolsó mondataidra viszont felpislant, és megrázza a fejét.
-Akkor íme az első lecke. Már ez a való világ. Sokan estek ki azért, mert ragaszkodtak az előző világukhoz, és annak a szabályai szerint akartak élni, vagy pedig túlságosan elkülönítették a kettőt. Úgy kell itt élned, hogy ez a valóságod. A második szabály pedig, hogy felejtsd el a sword skilleket, ha nem csak mobok ellen kívánsz küzdeni. Egy jó ellenfél ismeri az összes kaszt összes alap mozdulatát, és már az első moccanásodból tudni fogja, hogy melyiket fogod aktiválni, és azt is, hogy hogyan védekezzen ellene. Ha csak azokra hagyatkozol, veszíteni fogsz a jobb ellenfelek ellen, ez pedig az életedbe kerülhet.

by Ajánlott tartalom