Re: [Küldetés] Under Solvik

by **Strea** Pént. Ápr. 08 2016, 14:22

A kislány is ijedten áll meg, amikor Nio, ám ő azért kikukucskál a lány válla fölött, s megnézi magának Ozi és Yuuki indikátorát, mielőtt megszólalna. Ám miután rájön, hogy Nio ismeri őket, már ő is megnyugszik kissé:
- Szi... sziasztok. Én Lucy - mutatkozik be, ám utána felpillant Niora, mintha tőle várná, hogy válaszoljon a fiú kérdésére. S utána is inkább csöndben marad, úgy hallgatja a beszélgetést; persze ha kérdeztek tőle, arra válaszol, hisz ő is ki akar jutni innen (off: ha kérdeztek tőle, mesélői minihszben akár rögtön írok, igény szerint). A susogás viszont abbamarad - talán túl hirtelen is ahhoz, hogy jó jelnek vegyétek. Mit tesztek hát, merre indultok tovább?

Feladat: beszéljétek meg, hogyan tovább, és induljatok el valamerre. Ha akarjátok, a megbeszélés időtartamára lecsökkenthetem 100-ra a szószámot, amennyiben szükséges, a rövidreagokra viszont 5-5 nap határidőt adok. Ellenkező esetben (tehát ha már a következő reagban elindultok valamerre) a határidő április 15.

by **Ozirisz** Hétf. Ápr. 18 2016, 08:54

// bocsánat a csúszásért, az éjszakás hét fáradalmai @.@

Kicsit megkönnyebbültem, hogy Nioék jöttek a másik irányból, azonban nem én voltam az egyedüli, akit meglepetésként ért. Valószínű, hogy ők is valami kósza mobra számítottak, vagy valami hasonlóra, de szerencsénkre csak mi neszeltünk. Eléggé hátborzongató idelenn, és ki tudja, mi minden él meg ilyen sötét helyen... Ezek az alsó járatok egyáltalán nem hasonlítanak a többi alagúthoz, hogy erősen kétlem, hogy a része lenne. Vajon mi vájhatta ki ezeket? Nem tudom, de van egy olyan érzésem, hogy ki fog derülni még a mai nap folyamán.
Mint kiderült, a lányt akit Nio „talált”, Lucynak hívják.
- Ömm... valójában ti találtatok meg minket – válaszoltam Nionak. - de sejtettük, hogy a közelben vagy, amikor üzenetet váltottunk, akkor megnéztem a térképen, ki merre van. Yuichiék után indultunk először, hisz tőle nem jött válasz, hogy minden rendben van-e, és RenAi sem jelentkezett, amióta utána ment. Mi pedig egyszerűen nem tudtuk utolérni őket, akárhogy siettünk, csak távolodtak. Aztán megtaláltuk ezt a lejáratot – mutatok az instabil törmelékkupac fele, amin keresztül levánszorogtunk ide – és közben ti is elindultatok errefele, és így találkoztunk össze.
- Yuichiék lehet, hogy bajban vannak, nem vall rájuk, hogy csak úgy szó nélkül eltűnnek, és nem is válaszolnak. Persze lehet, hogy csak szimplán nem tudnak üzenni, de az, hogy mindketten olyan gyorsan távolodtak az ismeretlenbe, az azért némi aggodalomra ad okot. - mondtam Nioéknak, majd feltettem újabb pár kérdést:
- Ti hogy kerültetek ide le? És mi járatban errefele? - majd Lucy felé fordultam – Ne félj, kijuttatunk bennetek – próbálva megnyugtatni a lányt. Nem kislányoknak való hely ez a sötét, sáros útvesztő. Kész csoda lesz az is, ha egyáltalán találunk még egy kijáratot, hisz az, amin a városból lejöttünk ide, valószínűleg beomlott, amikor nemrég volt az a nagy robaj. De aztán lehet, hogy nem omlott be teljesen, és egy kis törmelékpakolással újra járhatóvá tudjuk tenni. Vagy ott van az öreg NPC... apropó, jól megvárakoztatjuk szegényt, remélem nem fog elcsatangolni onnan, mert akkor bajban leszünk. Sok a dolgunk, először Yuichi és Ai után kellene mennünk, utána befejezni a csatornák helyrehozását, majd kiutat keresni. Habár, ha az eltévedt báránykák meglesznek, akkor visszafele nem nagy kitérő a kijáratot útbaejteni, és akkor Lucyék ki tudnak menni, aztán vissza az öreghez.
- Merrefele induljunk? - tettem fel a kérdést, miközben körbenéztem – Yuichiék elvileg arrafele vannak, a csatornarendszerbe meg arra lehet felmászni – közben mutogattam a megfelelő irányokba, majd újra megnyitottam a térképet, és megnéztem merre vannak a többiek.

by **Strea** Hétf. Ápr. 18 2016, 14:27

Holnap este jön mese, ha addig nem lesz végleges döntés, én fogok valamit választani helyettetek.

by **Nio** Szer. Ápr. 20 2016, 13:33

Nemcsak én, de látszólag Lucy is megnyugodott a "felmentősereg" láttán. Azonban a susogás abbamaradt, melyet eddig követtünk jóformán. Egy pillanatra hátranéztem, majd elgondolkoztam.
Eddig Tuffot kerestük, de Yuichiékat és a többieket is jó volna megtalálni. Az utóbbi lehetőség sem tűnik sokkal veszélytelenebb választásnak. Ilyen szempontból mindegy merre indulunk, de... azért indultunk el erre a kislánnyal, hogy megtaláljuk a barátját. Sajnos valószínűleg Yuichi pontosan a másik irányban van, ami nem visz közelebb a megoldáshoz.
-Valahol leestem, beszakadt alattam a padló, és egy ilyen járatban kötöttem ki- kezdtem rövid történetem- Utána Lucyval egy nagyobb helyiségben találkoztam, ahol valami szép kék kristályok vagy mik vannak. Majd elindultunk Tuff-ot keresni erre- vakartam meg nyakamat kissé zavartan, nem tudtam jól kifejezni magamat, de aztán folytattam.- Személy szerint, ha Lucy is szeretné akkor folytatnám a barátja megkeresését. Emlékeim szerint megígértem - mondtam kissé zavartan. Legszívesebben a másik lehetőséget választottam volna, de ismerem Yuichit és biztos vagyok benne, hogy feltalálja magát. És ha már eddig eljöttem nem mehetek vissza. Nem tudom, hogy a többieknek mi az elhatározása, de nekem úgy tűnik, hogy ez. Még akkor is, ha az a hátborzongató susogás abbamaradt, ami sokkal nagyobb ijedségre ad okot, mint ha még mindig szólna.
Várakozóan néztem Oziékra és közben füleltem. Nagyon is zavart, hogy csend lett hirtelen. Valaminek történnie kell eztán. Bár reménykedem abban, hogy nincsen igazam, és csak üldözési mániám, vagy egyéb képzelt betegségem alakult ki az itt töltött idő alatt, mely egyre súlyosbodik. Azért a biztonság kedvéért időnként nemcsak a fülemre hagyatkoztam, hanem a szememre is próbáltam. Bár a sötétség nem könnyítette meg a dolgom.

//Bocsánat a késésért.

by **Strea** Csüt. Ápr. 21 2016, 18:22

Mivel nem otthon vagyok nincs nálam az eredeti kép, így most csak egy ilyet tudok prezentálni >< A zöld kör a ti helyzetetek, a fekete X pedig Yuit és Ai-t jelöli, viszont kilógva a képről, tehát tőletek jóval távolabb még.

A kislány csöndesen hallgatja a beszélgetéseteket, bár igaz mintha akarna valamit mondani, amikor Nio több kőről beszél, de aztán mégis meggondolja magát. Idegesen pillantgat a sötét folyosó felé, a lány kezét viszont nem engedi el.
- Én... azt hiszem Tuff nem tud felmenni itt - mutat a beomlott törmelékre és a fölötte lévő alagútra, tekintete ezután az egyetlen megmaradt út felé sodródik. Végül nyel egyet, és bólint - Mi... minekünk is arrafelé kéne menni. Hátha összetalálkozunk - mondja, várakozón pillantva fel Niora, és ha nincs több ellenvetés, mindannyian elindultok a barlangban a tótól távolodó irányba, egyelőre egyenesen. Egyre csak közelítve Yui és Ai pontjához, ám amikor elértek egy pontig, újra halljátok a susogást, de csak egy pillanatra. Vajon csak a szél vagy a fületek játszik veletek, vagy tényleg hallottátok? Nincs idő kideríteni, ugyanis hamarosan két füstfelhő tűnik fel; magas szintű Látás híján egyiktek sem tudja, milyen lény is rejtőzhet benne. Az indikátorukat viszont látjátok, piros, alatta a névvel: "Sűrű sötétség." Lucy ijedten felsikolt és Nio mögé bújik, eközben pedig az egyik mob elkapja Yuukit, belevonva őt a felhőjébe, majd elkezdi hátrafelé vonszolni, a célotok felé. A másik viszont nem tesz semmit. Csak áll köztetek, halk susogásba kezdve.

Határidő: április 28., csütörtök dél

by **Ozirisz** Szer. Ápr. 27 2016, 20:05

Mint kiderült, Nio alatt beszakadt a padló, és úgy került ide le. Már lelki szemeim előtt megjelent egy omladozó fa viskó képe, amit az árvíz elég durván megrongált, és Murphy törvényének hála, ha már van csatornarendszer és kitudja milyen alagutak, akkor a rozoga padló naná hogy beszakad, és szegény lány naná hogy idelenn köt ki. Lucyval is idelenn találkozott, és mint kiderült, valamiféle Tuff-ot keres. Tuff... milyen fura név... Nem hiszem, hogy játékos lenne, inkább valamilyen állat. Talán pet? Ezt a megérzésemet csak megerősítette, amikor konstatálta a lány a felfelé vezető törmelékkupacnál, hogy itt biza nem tud felmászni. Ha emberről lenne szó, akkor biztos, hogy nem a mászás szót használta volna. Bár, ki tudja, találkoztam már furább dolgokkal is...
Tehát valószínűleg Lucy az állatidomár kaszt képviselője, és a kisállata elcsászkált idelenn...
- Akkor hát, nincs más hátra, mint előre – szólaltam meg, és indultunk el abba a járatba, amerre eredetileg indultunk volna. Talán mindenki megtalálja az eltűnt barátait a járat végén. Haladtunk hát a járatban, persze nem rohanva, mert ki tudja, mibe botlunk. De azért nem is a reumás csigák vándorlási sebességét vettük fel, mert akkor itt öregednénk meg. Aztán megütötte a fülem a susogás. Az a fura susogás, amit többször is hallottunk, de most tűnt fel, hogy az elmúlt pár percben mintha nem susogott volna semmi.
Aztán mire kettőt pisloghattam volna, már jött is két füstfelhő. Alig láttam belőle valamit, csak a füstöt, és a mob nevét, indikátorát. Mire megmozdulhattam volna, már az egyik elragadta Yuukit. Első reakcióm az lett volna, hogy a kardommal rásózok egy szép nagyot a mobra, de egyrészt már mire észbe kaptam, már elindult a lánnyal, másrészt pedig mivel Yuuki ki sem látszódott a füstfelhőből, és lehet, hogy pont őt érte volna a kardom. Az pedig a lehető legrosszabb kimenetele lett volna az egésznek. - Ereszd el, de rögtön! - üvöltöttem a füstfelhő után.
Majd a másik mobra fókuszáltam, ami mintha utunkat állta volna. Kardomat magam elé tartottam, hogy szükség esetén háríthassak, vagy adott esetben támadjak vele.
- Mit akartok tőlünk? Hol vannak a barátaink? - kiáltottam oda a füstfelhőnek – Nem akarunk bántani, de ha nem engeditek el őket, akkor mindent megteszünk, hogy kiszabadítsuk őket. Rajtatok múlik, hogy a könnyebb vagy nehezebb utat választjátok – Próbáltam higgadt maradni, bár a körülményekhez képest ez túl nagy elvárás lenne. És annak ellenére, hogy nem túl valószínű, hogy ezek a lények értelmesek, a kommunikáció egy próbát mindenképp megér. Találkoztunk már egész értelmes mobokkal, szóval nincs kizárva. Persze a valószínűbb, hogy ez a díszpéldány egy mukkot sem ért meg belőlem, vagy csak egyszerűen nem akar érteni...
Közben igyekeztem Nioék és a mob közé kerülni, hogy ha ez is vinni akar valakit, akkor lehetőleg ne a lányok legyenek. Ha támadni akart, akkor igyekeztem a kardommal hárítani. Ha válaszra méltatott, akkor természetesen meghallgattam.

by **Strea** Hétf. Május 02 2016, 18:52

A füstfelhő nem válaszol csak susog tovább, pár pillanat múlva azonban abba is hagyja, és inkább más módszerhez folyamodik: elindul Ozirisz felé, de szinte azonnal megáll és hátrafelé ködfelhőzik pár métert, majd megáll újra. És vár. Ha nem tesztek semmit, elismétli a mozdulatsort, ezúttal agresszívabban, egészen közel érve hozzátok, elkapni viszont egyikteket sem kapja el. Valószínű sejthető, hogy mit szeretne, nem?
Ha nem, akkor igencsak monoton percekben lesz részetek xP Lássuk ki unja meg hamarabb, a sötétség, vagy ti?
Ha viszont rájöttök, hogy azt akarja hogy kövessétek (vagy ha a negyedik ismétlés után sem világos, úgy Lucy veti fel nektek), akkor elindul befelé a járatba, néha meg-megállva, bevárva titeket. Egyre beljebb és beljebb a barlangban, egyenesen céhtársaitok pontja felé. Jah, vannak elágazások is. Úgy tíz méter múlva egy nektek balfelől, később pedig egy másik, enyhén felfele induló jobbról. De a mob egyenesen előre halad. Követitek még így is, vagy elfordultok valamerre? Egyáltalán követtétek őt idáig, vagy már az elejétől fogva más terveitek voltak?

Nio 500 szóval pótol.
Határidő: május 9.

by **Nio** Vas. Május 08 2016, 17:53

Lucy is megerősíti, hogy barátja abba az irányba van amerre tulajdonképpen megehetünk. Bár a helyzet nem rózsásabb, mint eddig, azonban Oziriszék is beleegyeznek, hogy velünk jönnek megkeresni Tuff-ot. Ami miatt igencsak hálás voltam nekik. Bár ami azt illeti Lucy is mintha egy kissé… talán kicsit félne, mintha nem tudná, hogy mi is fog ránk várni az alagút végén. Ami azt illeti, sejtelmem sincsen, hogy mi is lehet az Ő barátja. Meg sem merem kérdezni…
Menet közben egy ideig semmi változás, csak ami eddig volt. Sötétség, mocsok és síri csend. Pontosan ezek miatt próbáltam elterelni egy ideig gondolataimat. Ami azt illeti kíváncsiságomban rápillantottam a térképre, hogy Yuichiék mégis milyen messze lehetnek tőlünk. És bár nem hittem, de közelebb vannak, mint gondoltam volna, ami kicsit felvillanyozott és némi erőt adott. Nemsokára lehet, hogy láthatom, és ismét átölelhetem. Hosszú éveknek tűnik az az idő, amióta itt lent vagyok ebben a barlangban. Jól esne, ha…
Gondolatmenetemből az iménti baljós susogás zökkentett ki. Ha lett volna szőr a hátamon, most biztosan égnek állna. Egy pillanatra azt hittem, hogy megint csak hallani fogom, így mentem is tovább óvatosan ugyan, de mentem. Azonban mint kiderült ez alkalommal ez nem ilyen egyszerű. Most találkoztunk is a susogás forrásával, illetve forrásaival.
Két baljós füstfelhő, akik láttán nemcsak Lucy száján szaladt ki egy sikoly, de az enyémet is elhagyta egy erőtlenebb és halkabb kiáltás. A sötét miatt nem tudtam kivenni, hogy mik ezek a valamik, csak nevüket és indikátorukat láttam. Az utóbbi piros volt. Lehet, hogy ők is játékosok, mint mi, vagy a moboknak is lehet indikátora…?
Nem értem rá hosszasan gondolkodni, hogy vajon mi is az amit látok, mivel egyikünket, pontosabban a lányt, aki Ozirisszel jött elvitte az egyikük. Oziriszben talán most pattant el valami, de ez ők ilyen dolgai nem az én dolgom. Azonban azt nem nézhetem tétlenül, hogy egy játékos veszélyben van. Ugyan nem biztos, hogy nagy segítség vagyok, de megteszek mindent, ami erőmből telik.
Bár a hegy szűkös, de elővettem lándzsámat, amit ugyan nem nagyon tudok forgatni, de valamennyire hasznát is vehetem még ezen a szűkös helyen is. Lucy-t is meg akarom védeni, és nem nézem még egyszer végig egy játékos halálát sem. Soha többet nem leszek tehetetlen.
Ozirisz bár szólt ahhoz a lényhez, aki itt maradt, de az nem válaszolt. Az, hogy nem akart, vagy nem tudott, azt nem tudom. Mindenesetre furcsa mozdulatokat tett. Bár nem támadott, de többször is megismételte, mintha hívogatna. Vagy ilyesmi. Bár minden porcikám ellenkezett, mégis megszólaltam kissé bátortalanul:
-Talán követnünk kéne. És csak arra mehetünk- legszívesebben javasoltam volna, hogy forduljunk vissza, mert vagy előre vagy hátra, de ott van Tuff legyen Ő bármi, és legyen bárhol meg kell találnunk.
És még Yuichi helyzete is aggasztott. Főleg azért, mert most hurcolta el egy gonosz füstfelhő egyik társunkat abba az irányba emerre Tuff és Yuichiék is vannak. Tudom, hogy Yui talpraesett és erős, de bele sem merek gondolni, hogy mi lenne ha történne vele valami. Bele sem merek gondolni, de nem is akarom megtudni.
Amint elindult az a förmedvény én is elindultam Lucy kezét fogva egyik kezemben, a másikban meg lándzsámmal. Ha arra kerülne a sor igyekszem alkalmazkodni és úgy hazsnálni, hogy magamban és társaimban se tegyek kárt használata során. Addig majdcsak kitalálom, de jobban örülnék, ha erre nem kerülne sor.

by **Ozirisz** Hétf. Május 09 2016, 11:02

Nem is tudom mit vártam, amikor próbáltam szóba elegyedni ezzel a... valamivel. Se szó, se beszéd, bár a susogást abbahagyta. Lehet, hogy ennek az akárminek a lelki világába gázoltam a kiabálással? Kétlem... Azonban a tántorgás... Jött felém, majd megtorpant, majd egy kicsit később újra jött, és újra visszahátrált... Mi a fene? Berúgott volna, és azért dülöngél? Vagy csak egyszerűen kétszer is meggondolja, hogy kikezdjen-e velem? Fura... amennyire eddig észrevettem, Yuuki gyorsabb és erősebb nálam, és a másik füstölgő nyavalya előbb elragadta, minthogy kettőt pisloghattam volna. Szóval ha feltételezzük, hogy ez a füstfelhő-mob is hasonló erősségű, mint a másik, ami elragadta a lányt, akkor engem is simán elrángathatott volna... Akkor meg mit akar?
Aztán Nio elő is állt egy lehetséges magyarázattal: Követnünk kellene. És a másik megállapítása: csak arra mehetünk. - Valóban, csak arra mehetünk. Amúgy is arrafele tartottunk volna, és ahogy elnézem, talán más választásunk nincs, csak annyi, hogy vagy a saját lábunkon jutunk el oda, vagy pedig visznek... Szóval inkább menjünk, és derítsük ki, mi történt a többiekkel – próbáltam higgadt és nyugodt maradni, annak ellenére, hogy egyáltalán nincs ez így. Yuukival együtt már három céhtársunk van fogságban. A megfutamodás nem opció, egy JL-es nem fordíthat hátat, ha mások veszélyben vannak. Ami viszont nyugtalanít, hogy nekünk miért adott választást, amikor Yuukinak nem. Talán mégis értelmesebb, mint hittük? Vagy... csupán rájött, hogy ők ketten voltak, és mi pedig négyen. A legerősebb ellenfelet a másik mob kivette az egyenletből, ez pedig csak lehet nem tud mindhármunkat elvinni magával, és így próbál csapdába csalni minket? Itt valami nagyon bűzlik, és ez kivételesen nem a csatornalére vonatkozik... Valami határozottan nem stimmel. Ugyanakkor kíváncsi is vagyok arra, hogy mi a fene lakozik idelenn, ami ezekben a járatokban lakozik. Mik egyáltalán ezek a mobok? Ilyen sűrű füstfelhő-izémizét eddig még soha se láttam...
Közben haladtunk szép lassan, kardomat a kezemben tartva, és le sem vettem a szemem a gomolygó sötétségről, hogyha valamivel próbálkozik, akkor lehetőleg még időben észrevegyem, és tenni tudjak ellene... Na persze, az előbb se tudtam mit tenni... Csupán remélhetem, hogy nem egy csapdába sétálunk be, önszántunkból.

by **Strea** Kedd Május 10 2016, 12:51

Ai

A szörny végül elenged. Húzott-húzott eddig, miután elkapott először egyenesen, majd lefelé valami törmelékfélén, a kő súrlódását a talpad alatt ugyanis elég élénken érezted, ha kellően magadnál voltál. Aztán elfordult balra, majd egy idő után letett, s amikor végre eltávolodott mellőled és kikerültél a körülötte lévő felhőből, láthatod, ahogy a másik éppen Yuichit akarja letenni melléd, csak éppen olyan pechesen, hogy beleüti a fiú fejét egy kőbe - a mob lamentál is fölötte egy sort, a másikkal susogva, Yui azonban úgy tűnik elég szépen beverhette a fejét, ugyanis eszméletét vesztette.
Ami viszont rögtön feltűnik, az az erős, halványkék fény, ami a járat végéből árad felétek. Ti magatok egy barlangban vagytok, olyasmiben amibe ezelőtt bekukkantottál; mögöttetek pedig a szörnyek, amik elállják a visszautat. És mindenhol sár. Nem kevés, állva is bőven a bokád fölé ér, ülve pedig igencsak nyirkos lehet; és a fal is nedves, néhány helyen vízcseppek gyűlnek tócsába a földön. Mehetsz előrefelé, amerről a fény jön vagy maradhatsz Yuichi mellett, a szörnyek bármit engednek neked, ameddig nem akarsz visszamenni vagy elteleportálni. A menüd, minimapod is le tudod nyitni, később pedig láthatod, ahogy a három közül két mob visszaindul - ha pedig követed a térképen a céhtársaid helyzetét, a pontok egyenesen felétek igyekeznek: Yuukié kicsit előrébb, az övét követve Ozirisz és Nio. Ha így haladnak tovább, nemsokára találkozni fogtok.

Megnéztem és 5 körből maradtál ki, ez 5x250 pluszt jelent, de ugye nem kötelező megírni illetve ha mégis szeretnéd, megoldhatod szakaszosan is. Ahogy jobb

Nio, Ozirisz

Tehát minden magánakció nélkül követitek a Sűrű Sötétséget, be sem nézve egyik oldaljáratba se. Ami azt illeti, ez lehet hibás döntés volt, de nektek talán fontosabbak a céhtársaitok. Közben újabb becsatlakozó út közeledik, amit igaz ti innen még nem láttok, ám ha kikukkantotok az előttetek masírozó ködfelhő "válla" fölött, észrevehetitek, hogy a másik, Yuukit cipelő mob megállt. Sejtelmes susogás, majd a járatból előrobog egy dühös vadkan, fölötte szintúgy piros indikátor van, tehát mob. Egy pillanatra körülnéz, titeket nem lát a füsttől - a következő pillanatban pedig maximális sebességgel ront neki Yuukinak és az őt körülvevő füstnek.

Határidő: május 17, kedd

by **RenAi** Csüt. Május 12 2016, 21:34

Fogalmam sincs mi is történhetett, annyit tudtam csak hogy nem vagyok ura az eseményeknek, de követni is csak nehezen tudom őket. Az egyik pillanatban még Yuichival váltottam pár szót, majd jött a sötétség a semmiből és magával ragadt. Szó szerint. Nem láttam, nem hallottam, csend volt, éreztem a bőrömön hogy valami mozog, valami mozgat de azt nem tudtam hogy miként és hogy. Szinte csikarta a lábam a talaj, amin vonszolódott a testem előre, de merre? Végig Yuichit kerestem, úgy éreztem hogy kiabálok mégsem hagyta el hang a torkomat. Vajon őt otthagyták, ha igen… Tud hozni segítséget? Aggódtam, a többiekért, és magunkért is. Lehet mégsem volt teljesen jó ötlet ez így most… Pedig akkora lelkesedéssel vágtam bele, most pedig nem tudok mást csak kivárni. Egyszer éltem meg hasonlót. Ott mások nem láttak, elakadt a hang a torkomon nem tudták hogy létezem, egyszerűen… olyan volt mintha kitöröltek volna. Vajon most is hasonló történik? Nem értem mi folyik körülöttem… Majd a hosszas vánszorgást követően éreztem, hogy testem egésze valami nyirkos talajon landol. Aztán kezdett kissé kitisztulni a fejem. Vajon valami abszurd képesség rabja lettem? De ki rabolhatott el, és miért… Kattogott a kobakom miközben próbáltam minden felém érkező kis információt feldolgozni. A lassan tisztuló képet, a szagokat, a tomba zajokat. Végül ahogy a füst elvonult felőlem, egy pillanatra elkaptam ahogy Yuichi a földre koppan és még a fejét is beveri. Megkönnyebbültem a látványra, de ezt sose merném bevallani, de tudtam nem vagyok egyedül. Bár a fiú még mindig kába maradt, de nem aggódtam, majd magához térítem, amint sikerül megmozdulnom. Úgy éreztem hogy zsibbad a kezeim, a lábam és a testem… Fogalmam sincs miért, szóval ellett pár hosszú másodperc mire a lábaimon álltam.
- Fúúj! – Lépkedek a sárba, egyik pontról a másikra, remélve hogy szárazabb talajt találok… majd:
- Fúúúj…. – Szólalok meg ismét amint látom hogy miként nézek ki, de zsörtölődésemben máris a báttyus felé vettem az irányt.
- Yuichi! Yuiii! Báttyus! Ébredj!... – Többszöri szólítgatás után sem moccan meg.
- Van eperfagyim! És mályvacukrom kérsz? – Vártam a reakciókat hátha, de semmi. Végül körbenéztem és:
- Fúúj! – Pillantottam az elrablóinkra.
- Tik meg mik vagytok? – Íme a nagy megismerkedés, és a tökéletes diplomáciai kapcsolat kialakításának fontos leckéi. Láttam hogy beszélgetnek, de nem értettem hogy mit. Egy követ láttam világítani, az adott fényt az egész teremben. Minimapp lehív, a többieket figyeltem, de csak egy pillanatra majd be is zártam. Megvannak, és a menetirány is. Most fordult meg a fejemben az a kérdés hogy vajon tudok-e másokkal együtt is teleportálni… Szóval súlyemelés on, felkaptam Yuichit a vállamra a karjánál fogva, majd.
- SwitchBack Yuichi!... – Már kimondtam mire kapcsoltam. Így egy pillanatra megrebbentem, eltűntem majd visszatértem ide. Még jó hogy ezt a többiek nem látták, és a fiút is épp csak el tudtam kapni, majd ismét nekifutni, megújult erővel.
- SwitchBack Ozirisz! – Nos amint engedte a képim, megpróbálkoztam vele, majd első dolgom volt ellenőrizni hogy sikerült-e magammal rántanom. Ha nem akkor kutyafuttában, közlöm velük hogy láttam pár furcsa, ismeretlen szörnyet, és hogy Yuichi nincs magánál, így léptem is vissza. Ha viszont sikerült elhoznom magammal, akkor megnyugodva vehettem tudomást arról hogy együtt vagyunk. Sőt! Többen is. *-* Tehát köszöntöttem az új emberkéket akiket nem igen ismertem láttam, szóval egy gyors bemutatkozás, majd Yui helyett is beszéltem pár mondatot, aztán elmondtam a tapasztalataim. A szörnyekről, a kőről, és a mocsaras talajról és hogy fúúj.

/Fáradtan írtam gomenn, majd igyekszem háromszorra bepótolni. Úgy kb megleszek. Szóva első kör. Razz

/

by **Ozirisz** Hétf. Május 16 2016, 21:45

Nyugtalan és nyomasztó érzés lett rajtam úrrá, ahogy ballagtunk a füstfelhő után. Már szinte éreztem, hogy az idő lelassul, minden egyes méter megtétele egy örökkévalóságnak tűnt. Minél inkább oda akartam érni a többiekhez, és minél inkább magam mögött akartam tudni ezt az egész, füstfelhős, céhtársakat elrablós dolgot, annál inkább belassult minden. Csupán a gondolataim cikáztak gyorsabban a kelleténél, próbálva végiggondolni a lehetőségeket, felkészülni arra, ami várhat minket. Már képzeletben túl vagyunk rajt, mindenki jól van, és a városban meséljük egymásnak a ki mit látott odalenn történeteket. Persze ez még odébb van, nagyon odébb...
Csak szép komótosan szedem a lábaim, egymás után, és még mindig nem értünk oda. Vajon milyen messze vagyunk még a többiektől? Majd újabb sejtelmes susogás, ami kizökkentett a gondolataim mélyéről. Eléggé lerontja a látási viszonyokat a sötétség és ez a füstölgő izé is, de mintha a másik mob megállt volna. Meg susogás. Meg valami neszelés megint, de ez mintha más lenne. Majd egy röfi. Hogy ezek honnan a búbánatból kerülnek elő? Már egyet látott Ai is, még azelőtt, hogy Yuichi elkóborolt volna, és kezdetét vette ez a lidércnyomás. Vajon ez ugyanaz a röfi, mint amit Ai látott? Vagy egy másik? Mindenesetre most csak áll, néz körbe, röfög egyet, fordul, 1mp alatt gyorsul 100-ra, és nekirohan a másik mobnak. Miért van egy olyan érzésem, hogy ez nem az a tipikus, mezei vaddisznó, amiket halomra öltünk amíg kicsik és gyámoltalanok voltunk? Mert nem az. Azok nem ilyen merészek. Talán Yuukinak nem esett baja. Mennyit sebez egyáltalán ez a dög? Megpróbáltam lecsekkolni Yuuki életcsíkját amennyiben lehetőségem adódott rá. És remélem, hogy ez a vaddisznó elkotródik vissza ahonnan jött, mert most valahogy nagyon nincs szükségünk rá. Persze ha marad, akkor kénytelenek leszünk megküzdeni vele, de ugyanakkor elég kockázatos is lesz. Mi van, ha közben elkezd visítani? És amint tudjuk, ahol egy van, ott akad több is... Menj vissza, röfi, kedves tőled, hogy megjelentél a disznóvágáson, de... most menj haza, most nincs időnk ilyesmire...

by **Strea** Hétf. Május 23 2016, 20:50

Ai

Yuit nem sikerült magaddal vinned Surprised

Így egyedül érkeztél meg az Oziriszhez tartó teleport után, mégpedig nem is akármilyen helyzetbe csöppenve: egyik oldaladon egy ugyanolyan mob, mint ami titeket is vitt, és ha felidézed a minimapon lévő helyzeteket, Yuuki jelenlétét sejtheted a felhőben. Te épp egy másik ilyen mob mellé landoltál, aki hátrált is egy lépést; valószínű nem számított ő sem a felbukkanásodra. Mögötte Ozirisz, aki mögött pedig Nio és egy kislány, utóbbi éppen kiszakítva magát a harcművész kezéből, feléd rohanva - majd el melletted, egyenesen egy termetes vaddisznó felé, aki a Yuukit fogvatartó mobot rohamozza.
Még megvárhatod, mi lesz ebből, de akár vissza is mehetsz Yuichihez. (Ha megvárod, olvass tovább.)

Márcsak 4 kört kell pótolnod.

Ozi, Nio, (Ai)

Alighogy a vaddisznó megindul, Ai landol előttetek, s a hátráló mobtól tökéletes rálátás nyílik így az eseményekre. A kislány pedig, aki eddig ijedten bújt Nio mögé, tágra nyílt szemekkel figyeli a történéseket, majd hirtelen kiszakítja magát Nio kezéből, és elkezd a vaddisznó felé rohanni.
- Ne! Hagyd! Egy lány van mögötte! - kiáltja, de az állat nem hallgat rá: nekimegy a füstfelhőnek, ám az ütközés és sebzés helyett mindkettő fél hátravágódik, ki ki a mögötte lévő falnak. Lila hatszög. Lucy megáll, egy pillanatig csak értetlenül nézi a helyzetet, majd elneveti magát - Védett övezet. Hát persze ^^ - mondja, majd leguggol a vaddisznó mellé, átölelve annak nyakát. És hogy eközben a szemközti falnál mi történik? A Yuukit tartó mob elengedi a lányt, talán a lökőerő, talán más miatt, majd elszelel. A vaddisznó pedig elégedetten horkant.

Határidő: május 30, hétfő
Nio 500 szóval pótolhat.

by **Nio** Kedd Május 24 2016, 13:05

Lassan mentünk előre a sötétben a füstfelhő, vagy micsoda után. A kép persze változatlan volt. Csak az érzések és gondolatok változtak bennem. Tuff személye még mindig ismeretlen volt bennem, illetve ami azt illeti, abban már biztos voltam, hogy ez a Tuff nem olyan emberi, mint Lucy vagy mi. Illetve Yuichi és a többiek holléte és mibenléte érdekelt még. Menet közben végig pörgettem magamban a legjobb lehetőségektől, a legrosszabbakig. Az utóbbiakat inkább elhessegettem, még a gondolatuk is felborzolta idegeimet.
Gondolatmenetemből az események gyorsabb pörgése zökkentett ki. Hirtelen azt sem tudtam, hogy merre figyeljek, még reagálni se tudtam, amit egyébként sem a hely szűkössége miatt. Mindenesetre a füstös mobok megálltak.
Tanácstalanul fészkelődtem. Megkérdezhettem volna, hogy mi történt, de valami azt súgta süket fülekre találna a kérdésem. Mindenfelé néztem néhány pillanatig a választ kutatva, de hamarabb ért a hang és az esemény, minthogy magam találtam volna meg.
Egy vadkan rohant felénk teljes sebességével nem törődve semmivel és senkivel. Mindenkit váratlanul ért a támadás.
A füstfelhők is meghátráltak a hatalma mob láttán. Mozdulni én azonban nem tudtam. Csak néztem előre és álltam. Viszont Lucy egyszer csak eltávolodik tőlem és megindul a vaddisznó felé. Ekkor már tudtam parancsolni testemnek. Lucy után kaptam, de nem értem el, Ő gyorsabban ment előre.
Ami eztán történ már valahogy nem lepett meg. Lucy kiáltott ugyan valamit kissé ijedten, de mint kiderült védett övezetben vagyunk és így nem is esett baja senkinek. Pontosabban komolyabb baja. Mind a két fél hátra csapódott. Lucy meg már a vaddisznó mellett van.
Lábaimból ekkor megy el az erő és földre rogyok. Néhány percnél nem maradtam tovább ülve a földön. Valami azt súgta, hogy itt nem biztonságos, még akkor sem, ha védett övezetben vagyunk. Ez a hely még mindig nem tetszik.
-Ő volna Tuff?- kérdeztem már valamennyire álló helyzetben.- Ez megmagyarázza a nyomokat abban a barlangban… -kezdtem, de be is fejeztem. Nem mertem odamenni Lucyhoz, valahogy nem tudtam bízni az imént megjelent mobban. Még azt sem tudtam eldönteni, hogy most segített nekünk vagy nem az volt az eredeti célja.
Ezen a ponton kihúztam magamat és valamennyire jobban körbenéztem. Nem nagyon változott ugyan a látkép, de az érzések sem a hellyel kapcsolatban.
Tájékozódás után indultam meg a lány felé, akit a füstfelhő hála az égnek el is engedett mielőtt elillant. Érdeklődve vizsgáltam előbb virtuális testét, hogy nem e esett valami látható baja, majd életcsikját, bár védett övezetben az nem hinném, hogy nagyon nagy kárt szenvedett volna.
Igazából csak próbáltam elterelni gondolataimat. Yuichi még mindig nincs sehol, és Lucy mellett az a mob sem éppen veszélytelen. Még akkor sem, ha az a vaddisznó a barátja Tuff. Ismét sok kérdés és aggodalom vetődött fel bennem. És már legszívesebben itt hagynám ezt az egész helyet.
-Most mi legyen? – néztem ezúttal Ozi-ra. Bár magam részéről már megvolt a válasz. Viszont ebbe a kisebb ijedelembe is miattam kerültünk, így nem akarok mást is belerángatni a magam dolgába. Nem akarom, hogy valaki miattam sérüljön meg vagy valami ami még a sérülésnél is rosszabb. Nem tudnám elviselni. De… nekem meg kell találnom Yuichit. Tudom ugyan, hogy milyen, de most már nagyon is aggódom.

by **Ozirisz** Kedd Május 31 2016, 10:48

Szerencsére az események egy kedvező fordulatot vettek. Amíg nálam kattogtak a fogaskerekek, hogy most mit kéne tenni, és mit ne, mert ronthatok a helyzeten, addig történt egy s más. Sebzés helyett a röfi is szépen szárnyra kapott, ahogy a füstfelhő is, úgy ahogy van, Yuukistól mindenestől. Ráadásul az a csúnya sustorgó mob is eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Ez igencsak piszok nagy mázli volt, hogy a védett terület kiterjedt idáig. És az események forgatagában valahonnan előkerült RenAi is. Egyre jobb, egyre jobb...
Siettem Yuukihoz, felsegítettem a földről, és biztos ami biztos alapon beállítam a disznó és a lány közé, hátha még egyszer valami hasonlóval próbálkozik, mint az előbb. De őszintén remélem, hogy az a füstös mob volt ami bökte a konnektor orrát, és nem a lány.
Közben lassacskán kezdtek helyére kerülni a dolgok, legalábbis részben. Nio is rákérdezett arra, ami már szinte nyilvánvaló. Ez a malac lenne Tuff, Lucy barátja. Viszont... nem is tudom... olyan fura. Még ha a lány idomár is lenne, akkor elég kevés pontja lehet irányításon, hogy nem tudja kordában tartani a petet. És... apropó... a petek legjobb tudomásom szerint nem piros indikátorral futkoznak. Aztán lehet tévedek, láttam már furcsább dolgokat is.
Lucyhoz fordultam – Ömm... te idomár vagy, és ő a peted? - tettem fel a kérdést, hátha választ kapok a rejtélyre, veszteni nem vesztek semmit. Amennyiben Tuff nem egy pet, újabb kérdést teszek fel – Hol és hogyan ismerted meg Tuffot? - aztán vártam a válaszokra.
Végül Nio megkérdezte, hogy most merre tovább.
- Továbbra is azt mondom, hogy előbb jobb lenne, ha a csapat együtt lenne. - válaszoltam a lánynak, majd Ai-hoz szóltam, ha még itt maradt – Jó, hogy itt vagy... - mondtam kissé megkönnyebbülve – Yuichiról van valami híred? Hogy van?
Majd miután megkaptam a válaszokat, körbenéztem a csapaton – Ha ez megvan, akkor keresünk egy kijáratot Lucyéknak, aztán minekünk van egy kis dolgunk az öreg fószernál a csatorna mélyén. Már biztos nagyon unja magát, és a küldetés állapota szerint 1/2-es, szóval fele vissza van. De az már sétagalopp lesz ehhez képest, pláne, hogy védett területen vagyunk. Nektek mi az elgondolásotok? - kérdeztem a többieket, hátha valaki előáll valami mással.

by **RenAi** Kedd Május 31 2016, 11:14

Csöbörből vödörbe. A képességem nem sikerült úgy, mint gondoltam… nem is csodálkozom rajta, de az esélyt legalább megadtam. Az események forgatagában, meglepődtem, alig volt időm körbenézni. Egy kislány szaladt felém, a mögöttem lévő mobok felé, így azt az első alkalommal, ahogy el tudtam csípni felkaptam és súlyemeléssel az ölembe vettem és ott tartottam. Nem tudtam mit akar, nekirohanni a moboknak, vagy micsodát. A mappra nem volt időm nézni, hisz még a helyzetet is alig tudtam felfogni amibe keveredtem, pontosan ez az amiért azt tettem amit. A lány a karomban, és csak ha nyomós indokot kaptam, tehát megtudtam hogy a vaddisznó a petje vagy ilyesmi… Szóval csakis akkor tettem le. Nem akartam hogy harcoljon azokkal a kábító lényekkel… Felsóhajtottam, de válaszoltam Ozi kérdésére.
- Yuichi jól van, csak… kábult… de nem vagyunk messze. Kellek vagy le tudjátok őket győzni nélkülem, hiába kábult egyedül van és minket is ilyen szörnyek vettek körül… Nem tudom mit akarnak, nem bántottak minket… eddig. - Magyarázom el gyorsan a helyzetet… A kislányt letettem és bocsánatot is kértem tőle ha kiderült hogy félreértés volt mindez… Nio Ozit kérdezi hogy mit tegyünk, én pedig várok a válaszra… tűkön ülve, hisz minden másodperc számíthat… És nincs idő most kérdésekre válaszolgatni, cselekednünk kell! Kicsit aggódtam, ha a mob így is elengedte Yuukit akkor odarohantam hozzá. Reméltem hogy ő hamar magához tér… Ha nem volt semmi több galiba, akkor visszatértem Yuichi mellé.
- SwitchBack Yuichi! - Reméltem hogy rendben van… Nem támadtam a mobokat, azt akartam hogy a fiú magához térjen így próbáltam élesztgetni. Szólítgatni, rázogatni…

by **Strea** Pént. Jún. 03 2016, 16:44

Mindenki

- Ne, engedj el – kapálózik a kislány Ai karjaiban – Ő a barátom, és megmentett azoktól a szörnyektől - rúgkapál, s ha ennyi elég neked és leteszed, rögtön odaszalad a vaddisznóhoz, onnan pislogva rád szúrós szemekkel. Nio kérdésére csak szomorúan bólint, ám Ozira megrázza a fejét – Nem, ő… ő itt volt. Itt ragadt, azt hiszem – simít végig az állat bundáján, aki amióta fellökte az egyik ködfelhőt, azóta nézi szinte meredten a másikat, veletek egyáltalán nem törődve – A tómedernél találkoztunk – folytatja Lucy – Még a koboldok és a nagy árvíz előtt lejárogattam oda… olyan szép volt, egy kristálykövektől tündökló tó… nagyon szerettem – mosolyodott el az emlékre - De a víz mindent elmosott. Azok a kövek… a sötétben pedig rögtön megjelentek a felhők, és el akartak vinni, de Tuff felöklelte őket, mielőtt elhurcoltak volna – szipog, már-már könnyektől elhomályosult szemmel - Nem tudom, mit akarnak. Félek – vallja be s hajtja le a fejét.
Eközben az itt maradt felhő meg se moccan, de ahogy úgy tűnik, hogy végül csak megállapodtok valamiben a folytatást illetően, egy susogást követően megindul, pont úgy, ahogy eddig: bevárva titeket, ha utána mentek, végül elkísérve titeket egészen Aiig és Yuichiig. Amennyiben viszont mindannyian visszafordulnátok, egy méltatlan susogást követően elétek kerül, és elkapja az élen haladót, elkezdve visszafelé húzni őt, s még Tuff öklelései sem tántorítják el. Tehát így vagy úgy, de újra együtt a csapat – márcsak azt kell kitalálnotok, hogyan tovább.

Ai

Ahogy visszateleportálsz, Yuichit ugyanúgy találod, ahol otthagytad, bár már kezd egy kicsit magához térni. Ami viszont változott, hogy az előző egyhez mostmár megérkezett a vaddisznó miatt elmenekülő másik füstfelhő is, így perpill ketten susognak melletted, továbbra is elzárva a visszautat. Felfedeznivaló persze még mindig akad: a járat vége, ami továbbra is kékes fényben úszik.

Határidő: júni 10

by **Ozirisz** Szomb. Jún. 11 2016, 04:04

Más körülmények közt talán még meg is nevettetett volna, ahogy Ai felkapta Lucyt, ő pedig heves mivel nem tetszett neki a helyzet, heves rúgkapálásba kezdett. De most valahogy nem volt megfelelő a hangulat hozzá. Majd ahogy Ai letette, futott is oda egyből a disznajához.
A kérdéseimre megkaptam a választ. Lucy nem idomár, és Tuff sem egy pet. Hallgattam tovább Lucy szavait. A visszaemlékezést, hogy milyen volt a hely, meg mindent. Ami viszont érthetetlen számomra: Tuff miért segített neki? Illetve tényleg az volt a célja, hogy segítsen Lucynak? Vagy csak azokat a felhő mobokat nem szereti? Vagy csak azért, mert ott van, ahol nagyon nem szabadna? Egy mob, védett területen belül... érthető, hogy nem támad, mert védett területen alapból nem csökkenhet az életpontunk, és párbajra hívni meg nem tud minket. Viszont mivel mi ha akarnánk tudnánk támadni, ezért lehet, hogy csak szimplán meghúzza magát... De előfordulhat egy-egy szimpla programhiba eredményeképp is hasonló, vagy akármi.
- Ne félj, kijuttatunk innen – mondtam Lucynak bátorítóan. Persze még minden apró részletet nem tudunk hozzá, hogy pontosan hogy is, de kijutunk.
Aitól megtudtuk, hogy Yuichi kábult, és hát... ha nem tér magához, akkor kutyául jól jön az a súlyemelés. De reméljük minden rendbe jön. Majd elindultunk tovább, és ugyanúgy ahogy egész idáig, a füstfelhő ment előttünk, néhány méterenként bevárva minket, míg végül megérkeztünk Yuichihoz és Aihoz aki időközben visszateleportált mellé.
Azonban mihelyt összeszedtük Yuichit, és vissza akartunk indulni, utunkat állták a felhők, és szó szerint kényszerítettek minket a maradásra. A visszautat elzárták előlünk, és kettővel még Tuff sem tud elbánni.
- Mit akartok tőlünk? - tettem fel a kérdést a moboknak, csupán remélve hogy megérti, és ugyancsak remélve, hogy mi is megértjük a sajátos, susogós válaszát.
Ha meg akartak volna ölni, kismillió lehetőségük volt rá, úgyhogy akármiért is kellünk nekik, élve van ránk szükség, szerencsére...

by **Strea** Kedd Jún. 14 2016, 12:14

Úgy tűnik a susogó moboktól várjátok a megoldást, s amíg Ozi kérdőn fordul feléjük, az eddig csöndben közöttetek haladó Lucy felkapja a fejét, tekintetét a kékes fény felé fordítva, ami a járat másik oldala felől árad felétek. Ti nem tettétek eddig, ő viszont megteszi: fogja magát, és elindul megnézni, mitől kék az alagút vége.

by **Ozirisz** Kedd Jún. 14 2016, 19:09

Ezek a mobok ennyire hülyék? Se szó, se beszéd, de még semmi értelmezhető sustorgást sem adtak. Nem, nem hülyék. Tudták, hogy hogyan rángassanak ide bennünk, és ha akartak, tudtak is kommunikálni velünk. Mint ahogy nem is olyan rég, elmutogatták... izé... elhömpölyögték, hogy kit is akartak: kövessük. Ahogy távozni sem hagytak minket... Akkor miért nem válaszolnak semmilyen formában sem? Ennyire semmibe vesznek minket? Kezdenek egy kicsit felhúzni! Nem szeretem, ha figyelmen kívül hagynak. Vajon ezek most örülnek, ha felhúzhatnak? Egyáltalán benne van a programjukban? Lehet, hogy csak a fejlesztők feledékenysége miatt nem röhög a képembe ez a... füstfelhő? Pedig úgy lenne korrekt, ha már Yuichit szó nélkül iderángatták, minket idecsalogattak, hogy valahogy azért „elmondják” hogy mit is akarnak tőlünk. Egyértelműen akarnak tőlünk valamit, csak nem tudjuk, hogy egyáltalán mit...
Aztán körbenéztem, és láttam, ahogy Lucy már szép csendben elindult valamerre. A járat másik végét vette célba, ahonnan az a furcsa, kékes fény árad. Nem tudjuk, hogy mi árasztja azt a kék fényt, sem azt, hogy veszélyes-e vagy sem. De nem kéne hagynunk, hogy egyedül menjen oda Lucy. Talán az a tó van arra, amiről az előbb mesélt?
- Ömm... Szerintem nem kéne hagynunk, hogy egyedül menjen. - szóltam a többieknek, mutatva Lucy fele, aki már megindult az ismeretlen fele – A füstölgő fenevadak úgysem engednek ki, jobb lenne, ha mi is megnéznénk mi a pokol az. Lehet, hogy a kijutásunk kulcsa, de lehet, az is, hogy csapda. - mondtam a többieknek – De valaki maradjon Yuichi mellett is, nem lenne jó, ha magához térne és senki sincs mellette... - majd megindultam Lucy után. Nem tudjuk, hogy mi várná őt az alagút végén, és ha többen vagyunk, akkor több az esélyünk. És nem tudjuk azt sem, hogy a védett terület egyáltalán tart-e még addig. Kicsit meghúztam a lépést, amíg utol nem értem a lányt, majd onnantól az ő tempójában folytattam az utat, közben figyelve az esetleges veszélyre, semmiből előtűnő malacokra, esetleges csapdákra, és mindenre, ami gondot okozhat vagy érdekes lehet. Nemsoká úgy is megtudjuk, hogy mi világít ilyen kék fényben. De legalább egy előnye van: kicsit tovább látunk az orrunk hegyénél...

by **Strea** Szer. Jún. 22 2016, 16:56

Holnap jön mese; én pedig végigviszem egyedül Ozirisszal is, ha más nem ír.

by **RenAi** Pént. Júl. 01 2016, 19:32

Bizalom…. ez egy ilyen játék volt. Fontos az hogy ha együtt indulunk egy küldetésre merjük a másikat egyedül hagyni, érvényesülni… Gondoltam itt most Oziékra.. Viszont ez a dolgok legnehezebb része. Felkaptam a lányt aki kapálózva követelte hogy tegyem le, majd megadtam neki magam, és ő a vadkanhoz sietett. Nagyon kislány volt, nem is akartam hagyni hogy egyedül menjen, így ha tehettem pár lépést is, de követtem. Édes volt ahogy a petjét simogatta, igen Ai még nem volt ott, ő nem tudja hogy nem idomár a lányka. Aggodalommal követtem az eseményeket, de végül mindenki egyet értett abban hogy jobb ha visszatérek Yuichihoz. Kicsit reméltem azért hogy még nem tért magához, de ha igen is, sem lenne baj, hisz közvetlen mellé portolok, csupán a mobok miatt remélem… Nem tudtam mi folyik itt, csupán azt hogy hol a helyem, és mit kell csináljak…

- Switchback! Yuichi! – Hangzott a varázsszó amivel aktiváltam a képességem, és már mellette is teremtem, ha minden igaz. Megpróbáltam kicsit élesztgetni, pár óvatos pofon, a neve folytonos ismétlése… tudjátok, amit ilyenkor szoktak. Körbe pillantottam, nem tudom vissza vinni őket, viszont a map-ra pillantva láthattam talán hogy a többiek remélhetőleg felénk közelednek. Ezek a szörnyik nem bántanak, és egész édesek is volnának ha nem kábítanának el minket, akkor egyet tuti megszelídítenék és hazavinnék, de így kicsit veszélyes… Viszont súlyemeléssel a vállamra kaptam a fiút, és elindultam a furcsa kék fény felé… remélve… hogy valami érdemlegeset találok, meg azt is hogy nem kallódok messzire a többiektől, szóval vánszorogva lassan, indultam el, hogy felfedezzem mi várhat még ránk, persze csak óvatosan, hisz Yuichi miatt nem tudnék rendesen védekezni.

by **Strea** Hétf. Júl. 04 2016, 15:11

Ai és a lassan magához téregető (de még mindig segítséget igénylő) Yuichi ér oda elsőnek. Aztán nem sokkal később a többiek is. Hogy mit láttok? Köveket. Sokat. Pont olyanok, amit Nio és Lucy egyedüliként láttak a kiszáradt barlangi tónál; halványkéken izzanak, fénybe borítva az egész termet. Egymás hegyén-hátán állnak a barlang legmélyebb pontjában, körbevéve sárral, de olyan vastaggal, hogy első pillantásra nem is észrevehető, hogy nincs egy síkban a talaj minden része.
- Hát itt vannak - csodálja a látványt a kislány áhítattal, s talán már ti is kitalálhattátok közben, hogy ezek hogyan kerültek ide. A mobok amúgy nem jöttek utánatok, és egyelőre úgy tűnik, hogy a járat is itt ér véget. Mit tesztek, hogyan oldjátok meg a helyzetet? A térdig érő sárban minimum kettes szintű akrobatika nélkül elég nehézkes lesz a haladás...

Ha ügyesek vagytok, zárókör, ha kevésbé, akkor utolsó előtti kör következik. Határidő ugyanúgy egy hét, ezúttal pedig szeretném, ha nem kellene senkire sem várni.

by **Ozirisz** Vas. Júl. 10 2016, 19:24

Nem sokára odaértünk a járat végén derengő kékes fényhez, de nem mi voltunk az elsők. Ai már előttünk odaért, ahogy az általa cipelt Yuichi. Majd körbenéztem, és láttam egymás hegyén-hátán a kéken világító köveket. Vajon mi lehet ezeknek a rendeltetése? Vajon mire jók ezek a kövek? Azon kívül, hogy fényt árasztanak, és akár egy-egy hangulatos éjjeli lámpának is beválnána.
Majd Lucy rácsodálkozására kezdett összeállni a kép. - Ezek a világító kövek voltak annál a tónál, ahova le szoktál járni régebben? - tettem fel a kérdést, de szinte biztosra veszem, hogy onnan jöttek a kövek. Jött a nagy árvíz, elérte a nagy víztömeg, elérte ezeket az alsó járatokat is, az a bizonyos föld alatti tó kiöntött, a víz elsodorta a köveket, majd itt lerakta őket. Aztán valamerre elfolyt az összes víz. De hová? Az öreg bácsi is rácsodálkozott még nem is olyan rég, hogy az összes víz elfolyt, és a csatornák is üresek. Az, hogy a füstfelhő mobok tulajdonképp mit is akarnak tőlünk, az még mindig nem egyértelmű, de hogyha már itt vagyunk, akár elkezdhetnénk rendbehozni a dolgokat itt is.
- Lehet, hogy vissza kellene hordanunk a köveket oda, ahol volt az a tó? - tettem fel a következő kérdést. Majd gondoltam megpróbálom az egyik ilyen kavicsot kivenni, de a sár nagyobb volt, mint hittem. Első ránézésre csak bokáig ért a trutyi, de ahogy beleléptem, csalódnom kellett. Ez biza mélyebb, mint amilyennek tűnik. Lehet elkelt volna egy gumicsizma? Mert ez biza legalább térdig ér, és ki tudja, pár lépéssel később nem-e mélyül hirtelen. És ez a sűrű sár, meg valami csúszós van a legalján, így inkább ott ahol voltam, megálltam, mielőtt elsüllyedek mint a Titanic, vagy esetleg dobok egy hátast ebbe a nagy sárba...
- Valakinek van jó egyensúlyérzéke, vagy esetleg akrobatika jártassága? - kérdeztem a többiektől, miközben végignéztem a csapaton – Egy kis segítség elkélne a kövekkel, és nem tudom, a közelükbe tudok-e jutni. Elég nagy a sár, és csúszós a talaj.... De szívesen kiadogatom innen... - majd ha jött valaki segíteni, akkor aránylag könnyedén és hamar elvégeztünk a világító kövek kihordásával. Ha egyedül maradtam a feladattal, akkor viszont kénytelen leszek saját magam megoldani. Ebben az esetben óvatosan, lépésről-lépésre haladtam az ingoványban, legjobb tudásom szerint próbálva nem elcsúszni, de amilyen szerencsém van, biztos esek akkorát, mint egy ház. És az akrobatika és egyensúlyérzék hiányában bekövetkező csetlés-botlások miatt jóval tovább is tart, de egyelőre mást nem igen tehetünk.
Majd ha minden kavics szilárd talajra került, akkor már csak annyi a teendőnk, hogy visszahordjuk a tóhoz, ahová Lucy remélhetőleg tudja az utat. A kövek mennyiségétől és méretétől függően viszont lehet egynél több forduló fog kelleni. De majd mindent a maga idejében. Szerencsére annyi még mellettünk van, hogy mivel a kövek világítanak, nem valószínű, hogy véletlen a sárban felejtenénk egy-kettőt...

by **RenAi** Hétf. Júl. 11 2016, 22:29

Segítettem Yuichit aki, legalább már kezdett éledezni, de megjegyzem egy eszméletlen embert könnyebb cipelni mint egy olyas valakit aki félig magánál van, de nem tudja magát tartani igazán és a fogást a fiún is rendszerint elveszítem, hogy kényelmesen és biztonságosan tudjam tartani. Lassan de biztosan értünk a fényforráshoz, ami eléggé meglepett, vagy legalábbis csak egy picike fényt láttam, először amely ki-ki terjedt végül ellepte az egész termet ahogy közelebb értünk hozzá. A talaj hol jobban hol, kevésbé süppedt köszönhetően a sárfüggönynek, ami körülölelte az egészet. Végül lassan megéreztek a többiek is. A csöppség is a vadkannal. A céhtagok… Majd Ozirisz megmagyarázta mit is látunk.
- Nekem jó az akrobatikám és a súlyemelésem is, tudok segíteni, de akkor valaki vigyázzon Yuira, el ne essen a sárban… - Magyarázta, majd ha valaki segített neki megfogni, akkor első dolga volt megfogni és felemelni a köveket, egyesével elcipelni, és aki segített annak a jobbját elfogadni hogy hamarabb végezzenek. Majd bevillant neki valami.
- Remélem a kövek támasztják el a víz útját, viszont akkor vigyázzunk nagyon… és… és nem fogom tudni akkor mindet elvinni. – Jegyezte meg.
- Mert… nem tudok úszni, és veszélyes volna, szóval találjunk ki erre az eshetőségre is valamit. – Jegyeztem meg, bár fogalmam sem volt mit hozunk ki belőle. Igyekeztem haladni, és amikor úgy éreztem, inkább cipeltem, vagy segítettem ki a többieket, mint a köveket. Fogalmam sem volt hogy ez lesz-e a megoldás majd, de nem tűnt butaságnak és Ozi sem szokott hülyeséget mondani… így akár vakon is követtem volna...

by Ajánlott tartalom