Solvik

Szia Peter!

Nagyon örültem a pozitív visszajelzésednek. Szólok Shukakunak is akkor, hogy működik a dolog. Azon gondolkozom, hogy hívok sztárvendéget is… De az ő kiléte legyen titok. Solvikban várlak is titeket. Írj rám, ha a közelben jársz, és akkor addigra én is a helyszínen leszek.

Az üzenet megírása közben kicsit magammal is küszködtem. Nem voltam biztos benne, hogy jó döntést hozok. Mármint nem az üzenet megírásával, hanem azzal, ami utána következik. Ilyenkor azzal nyugtattam megfáradt idegeimet, hogy ha el is küldöm az üzenetet, akkor is visszatáncolhatok még a döntésem elől majd a helyszínen. Sőt, talán Peter le is mondja az egészet, hogy mégsem ér rá. Egy céhvezér elfoglalt jószág, még akkor is, ha ketten intézkedhetnek helyette: egyrészt ő, másrészt a sárkánya. Hisame is nagyon érdekelt. Soha nem találkoztam vele még nem harci szituációban. Érdekelt, hogy milyen a pet… Civil oldala? Ez így elég hülyén hangzott. Mindegy, én értettem, és most úgysem másoknak magyarázkodok.

Szia Shukaku!
Timidiusnak add át az üdvözletem!

Tudom, hogy Solvik nem a legigényesebb hely, és nem is nagyon találni legendás mobokat, mégis arra kérnélek, hogy első körben ide gyertek. Itt találkozunk Peterrel és Hisamével – igen, velük is beszéltem, ők is jönnek –, muszáj egyeztetni néhány dolgot. Aztán ha úgy alakul, még mindig elindulhatunk szörnylesre. Mit gondolsz?

Nem voltam biztos benne, hogy a lány örülni fog ennek a hivatalos hangnemnek. Kicsit izgatott voltam, és éreztem, hogy túlgondolok most sok mindent. Ettől függetlenül ott volt az ő helye is. És ha nem tudtam volna, hogy Timidius meg mindenképpen vele együtt lesz, akkor külön kértem volna, hogy le ne maradjon. Szükségem volt a kis véleményvezérre. Most még legalábbis úgy gondoltam.

Chancery és Álomkelő, sziasztok!

Shukakuval és Peterrel már korábban leegyeztettem egy találkozót, és szeretném, ha Álommal Ti is ott lennétek velünk. Tudom, kicsit későn szólok, de remélem, hogy éppen nem vagytok elfoglaltak a sok szafarizgatás közben, és be tudtok nézni. Solviknál lett megbeszélve a találkozó.

Kis gondolkozás után végül rábólintottam saját döntésem helyességére, és postáztam az üzenetet. Utolsóként partyba hívtam mind a három tagot, hogy aztán a térképen könnyen megtaláljuk egymást.

Ahhoz, hogy teljes képet kapjatok arról, miért viselkedtem olyan furcsán a találkozásunk pillanatában, el kell mesélnem egy gyors történetet. Ígérem, hogy tényleg nagyon rövid leszek, hiszen alig néhány pillanatnyi történésről lesz csak szó. Shukaku és Timidius talán képben is lenne, ha említeném nekik a dolgokat, ugyanis ők adtak nevet annak a lénynek, ami rám várt az ajtóm kinyitásakor. Channak se feltétlenül lenne idegen, hiszen azért vadásztam a szafariban, hátha vele találkozom, és bár ez a beszélgetéseink mentén végül nem merült fel, de így sodort minket össze a sors. Sajnos Peterrel és Hisamével kapcsolatban már nem is nagyon tudtam volna mit mondani: fogalmam sincs, hogy ők ismerték-e az aranysárga majmócát. Az ő meghívásukat teljesen függetlenül fogadtam anno, a kazamaták miatt.
Susaya állt előttem. A megtermett sárga bundás majom.

Kicsit jelképesnek éreztem már azt is, ahogy ajtót nyitottam. Elhagyni készültem az én kis zugomat. Határoztam. Döntöttem. Megindultam. Kinyitottam az ajtót. És ott volt ez a kis sárga petmob.

Védett területen nem számítottam rá. Az indikátorára lestem, és hirtelen képtelen voltam eldönteni, hogy sárga, lila vagy rózsaszín… Hol egyik, hol másik szín mellett tettem volna le teljes bizonyossággal a voksom. Aztán egy szívdobbanás múlva már teljesen másnak láttam. Csapzott volt. Ápolatlan. Bár védett területen voltunk, bennem mégis felmerült, hogy félnem kéne tőle.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telt el így, hogy egymásra bámultunk, de ahogy az indikátor színének esetében, úgy most is alig néhány másodperc és az egy óra között mozgott az intervallum.

Némán iramodott el előlem, én pedig kis gondolkozási idővel utána vetettem magam. Nagyon kis fürge volt, bele se mertem gondolni, milyen szinten állhat az akrobatikája. A kapun kiérve szem elől tévesztettem. De végülis… így ott álltam, ahol lennem kellett ahhoz, hogy már ne fordulhassak hátra.


– Sziasztok! – köszöntettem én is a népes társaságot. Először csak azt láttam, ahogy a szétküldött, olvasatlan üzenetekből lassan olvasottak lesznek, majd ahogy egyesével – már ha az idomárok párosát is E/3-ben kezeljük – elfogadják a csoportba invitálást is. És hamarosan mind itt gyűltünk a térképen.
Mély sóhajjal fogadtam Pete jobbját, és a kézfogás közben Hisamének is próbáltam meghajolni. Timidius kapott tőlem egy mélyebb fejbiccentést… hívjuk meghajlásnak. Álom meg… Neki mindegy, úgyse figyel rám, nem?
– Igen, Chan a sztárvendég. Neki különleges meglepetéssel készültem. – Mosoly költözött az arcomra. – Van egy Álomfogta szarvashúsom… Mit gondolsz, meg tudnád csinálni nekünk? – lestem rá kérlelően. Nem figyeltem meg a rothadás jeleit a vadászott alapanyagon, de egyébként se volt régen, hogy az invertoriba került.
– Annak a fogadónak az aljában el tudunk helyezkedni hozzá – mutattam az irányába. Léceken álló fogadó aljában árnyékos tér adott helyet a sütögetésnek.

Hát, ennél azért kicsit többre számítottam, mint néhány elmotyogott szóra – pislogtam Shu és Chan felé. Szolid reakciójuk kicsit letört, de oda se neki, dolgozott még bennem az izgalom, és az is eszembe jutott, hogy talán pont beletenyereltem valamibe. Magamban vállat vontam, nyugtázva ezzel a történteket. Peter és Hisame párosa felé fordultam. Több volt ott az interakció, mint olyan.
– A tűz problémás… – húztam el kicsit a számat. Nem várt fordulat volt a probléma, hogy Hisame tényleg fagyaszt, és nem gyújt. Emlékezhettem volna rá, de túlságosan rápörögtem a témára, így eszembe se jutott ilyesmin aggódni. – Jó, akkor ha más nem, gyújtóért bemegyünk mi a fogadóba. Ha már ott vagyunk, hozhatunk sört is… – Kis szünetet tartottam, amíg átgondoltam ennek az anyagi vonzatát. Belefér.
– …És bármi mást, amit kívántok. – Nem túl ügyesen feltett kérdés volt. Szándékomban állt egyértelműsíteni:
– Mit innátok a sülthöz? És Shu, nálad van szett, igaz? Csak hogy akkor azt nem kérjük kölcsön a fogadóból. – Hangosan morfondíroztam, és közben Hisamét figyeltem. Ő is sárkány, ha jól tudom. De nem akartam rákérdezni, nála mi a helyzet a tűzfújással, mert csak derüljön ki, hogy nem képes rá… A fene akarta leszerepeltetni őt, és vele magamat is. Hiszen illene tudnom, nem igaz?
– Peter, akkor segítesz? Lányok, szükségetek van bármire? – Próbáltam a végére járni a témának. Szerettem volna, ha mire visszaérünk, már tűz ropog. A fahasogatásos téma jó ötlet volt Petertől. Ha kell, hozunk bentről, alap, hogy kiválthatóak voltak náluk az eszközök hozzá, ha már berendezésre került hozzájuk egy saját használatú sütöde, de nem akartam akkor se búgócsigaként forogni a helyszínek között. Most fixáljunk le mindent, és legfeljebb ha valami el lesz felejtve, de óhatatlanul szükség lesz rá, még befutunk érte. De alapvetően nem a rohangászás miatt vetettem fel a találkozót közöttük.