Sword Art Online Fórum Szerepjáték
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

Solvik Sétálópark

+5
Seishin
Ozirisz
Cearso
RenAi
Strea
9 posters

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

Solvik Sétálópark Empty Solvik Sétálópark

Témanyitás by Strea Hétf. Júl. 25 2016, 12:23


A település legszélesebb és talán legszebb sétálóutcája ér véget ebben a nagyobb, parkosított részben, melynek márványangyalos boltív jelzi a bejáratát. A friss, zöld fű ideális hely a piknikezésre, a kavicsos út mellett padok és sövény sorakoznak, s a park egyik fákkal kevésbé teleszórt részén fedett hely várja a grillezni szerető játékosokat. A Solvikba lassanként visszaköltöző npc-k közül pedig mindig akad egypár, aki itt tölti az idejét, apróbb questeket adva az őket kérdezőknek.

_________________
Színeim: #c997c8 4e4557
Adatlap

Aktív mesélésem: [Kaland] Három csepp


Solvik Sétálópark Newwea12
Strea
Strea
Admin
Admin

Hozzászólások száma : 2459
Join date : 2013. May. 18.

Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: -
Céh: -

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Vas. Márc. 05 2017, 00:13

/Cear/

Mesés napom volt, szinte sziporkáztam, és csodálatra méltóan teljesítettem minden küldetésem, és minden arénámat, pedig viszonylag sokszor szokott beletörni a bicskám. Most mégis minden akadályt, akadály nélkül vettem, és éreztem: Ez az én napom. A sikerektől, valamint a vicces és jó fej csapatoktól, amiket sikerült ma összehozni, vagy becsatlakozni, szinte görcsöt kapott a szám az állandó vigyorgástól. Sok hülye jár erre, de mindennek megvan a maga határa, szerencsémre olyan emberekkel akadtam össze, akik ismerik a saját de még a másik határát is, így minden ült rendesen.

Kicsit kis is fáradtam délutánra, a délelőtti „hajszától”, viszont úgy döntöttem szét kellene nézni a piacokon, és bevásárolni, nem csak kajának valóból, de megérdemlek egy kis jutalmat is. A céhből kikérve szétnézhetnék az új fegyverek, és felszerelések után, de valahogy nem éreztem igényt rá, bár… azt tudtam hogy, megint elkezdtem elhanyagolni magam ilyen téren, amit leginkább a front miatt nem tehetnék meg. De mit tegyek, én már csak ilyen elkényelmesedett emberke vagyok, így nem is foglalkoztatott még csak a gondolat sem sokáig. Pici lelkiismi furdim volt, de azt hamar elpakolom egy olyan helyre, ahol nem zavar, és foglalkozok inkább magammal. Ajándékozni való kedvem van. Igen, van, hogy van ilyen és ez egy teljesen normális dolog nálam. Csodálatos érzés valakit meglepni valamivel, főleg… ha nem is számít rá. Szóval egy random ajándékkal lepek meg valakit. A piacon elidőztem picit, mire találtam valamit, ami eldöntötte az ajándékozott nemet. Bár ez nem sokat segített, az ötletek terén, de nem a tervek embere voltam, de így is tudtam, hogy meglelem majd az emberem. Így is lett. A tizenhármas szinten, méghozzá péntek tizenharmadikán találtam rá, a szerencsés kiválasztottamra. Oda léptem hozzá, ha épp ült vagy állt, ha ült esetlegesen egy padon, akkor le is huppantam mellé.
- Szia. Hogy zajlik az életed manapság? De mielőtt válaszolsz, el kell mondjak valamit. – Vágtam a szavába, ha esetleg válaszolni akart. Kihúztam magam, majd ráemeltem a pillantásom.
- Péntek tizenharmadikán a tizenhármas szinten, te leszel a tizenharmadik játékos akit megajándékozok, így biztosan elkerülöm a csúnya tizenhárom év balszerencsét. – Mi japánok híresek vagyunk a túlzott babonáinkról, én pedig szeretek rá is tenni egy lapáttal, főleg, ha csupa jó dolgot tehetek vele. Szóval egy kis tasakot nyújtok át neki, amiben akkor tudja meg mi is lapul, ha bele kukkant.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Hétf. Ápr. 24 2017, 14:46

[Ai]

Meglepödve pillantok fel, mikor valaki megzavar az elmélkedésben. Másokat biztosan elküldtem volna, hogy hagyjanak békén, de mikor felfogtam, hogy ki áll ellőttem, megengedtem magamnak egy kisebb mosolyt... Nem gondoltam volna, hogy ilyen véletlenek is léteznek.
Épp azon gondolkodtam, milyen elintéznivalóm van még, és már csak ez az egy fogadásból származott kötelezettségem maradt. Ki tudja meddig hallogattam volna, ha nem hoz össze minket így a véletlen.
Úgy döntöttem, ennek a lánynak megadom az esélyt, hogy beszéljek "arról", Persze csak, ha úgy alakulnak a dolgok.

-Az igazat szeretnéd hall...?

Majd mikor belevágott a szavamba, végighallgattam, amit mond, és most megállom, hogy ne fejtsem ki a véleményem, hogy most se nem péntek van, se nem tizenharmadika. Bár felőlem lehet akármilyen nap, úgyis egymásba folyik az összes, és nem teszek különbséget hétköznap és hétvégi nap közt. Sőt, azt se hiszem el, hogy pontosan kiszámolta, hogy én vagyok a tizenharmadik, akivel ma találkozik. Viszont megállom, hogy ellenkezek a kijelentéseivel. Vannak olyan emberek, akiknél csak rá kell hagyni a dolgokat, és nem szabad minden apróságba belekötni, mert a végén még sértödés lesz az egészből, pedig az ember nem is akarta megbántani a másikat. Az embernek tanulnia kell a hibáiból.
Kiváncsian vettem át a csomagot, de nem tudtam semmit se cserébe adni.

-Sajnálom, én nem hoztam neked semmit... Viszont, ha jól emlékszem, én még tartozok neked, igazam van?

Kiváncsian fürkészem, mind a lány reakcióját, mind a csomag tartalmát

-Azt akartam kérdezni, hogy az igazat szeretnéd hallani, vagy megelégszel az átlagos "kösz, minden rendben, nincs semmi különös velem" egyszerű hazugsággal?


_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Hétf. Május 01 2017, 20:47

Beleesni és elhinni egy ostoba babonát. Tipikus japán szokás, de ezen nem agyaltam túl magam. Voltaképp szerettem amit csinálok, és nem érdekelt ki és mit gondol rólam ez ügyben. Valahogy, senki sem kifogásolt semmit, ha arról volt szó, hogy ajándékot kapjon. Vagyis... egy mogorva lány... azt hitte meg akarom viccelni. Szegény... szörnyű lehet az élete, ilyen felfogással... De most itt voltam, ebben a jelenben, Cear társaságában. Félbeszakítottam, de mivel ilyen kis hebrencs vagyok, nálam ez nem újdonság, mint ahogy önzőn végig is vittem az ajándékozós tervem. Láttam rajta, hogy valami nyomasztja. Jó szimatom van az ilyesmihez, ezért vissza vettem a tempómból. A csomag tartalma egy woki-tokit tartalmazott, vagyis csak egy darabot, a párja az nálam volt. Emlékeztetni akartam a kis játékunkra, amit annyira élveztem és olyan jó emlékeket hagyott bennem.
- Persze, hogy a valóság érdekel. - Bár már ezzel is elárult magából egy darabkát, viszont picit sértett is, hogy azt feltételezi rólam, hogy csak elvagyok de nem figyelek rá. Persze ennek hangot most nem adtam, majd ha talán jobban lesz. De most megértő fülekkel várom a válaszát a kérdésemre.
Megpróbálhattam volna kitalálni mi is bánthatja, de nem érdemes találgatásokba bocsátkozni. Jobb lesz az ő verzióját végighallgatni, miközben szaván fogva, elindultunk egy vendéglő felé, hisz eljött végre az, amit már vártam tőle. Meghív kajálni. És a problémákat nem is lehet jobb helyen megbeszélni, mint egy finom ebéd mellett. A témáról persze fogalmam sem volt, de nem számítottam valami súlyos dologra.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Kedd Május 02 2017, 11:01

Kivettem a csomagból, amit nekem szánt. Csodálkozva néztem fel a lányra. Ezt most valahogy nem tudtam hova tenni. Nem értettem, hogy miért kaptam tőle ilyet. Aztán azon gondolkoztam, hogy ez egyáltalán müködhet ebben a világban, ahol mindent kristályokkal, potionokkal, mobokkal és speciális képességekkel próbálnak meg megoldani, vagy helyettesíteni. Eddig nem tudtam elképzelni, hogy ez lehetséges volna, de semmit sem árthatok azzal, ha kipróbálom valóban müködik is egy ilyen szerkezet.
-Hallo?
Szóltam bele egy kissé bátortalanul, miközben lenyomva tartottam a szerintem megfelelő gombot, majd azonnal el is engedtem azt, mintha csak valamilyen válaszra várnék. Sosem volt előtte ilyenem, de a mükődési elvét azért ismerem.
Biztos úgy nézhettem ki, mint egy kisgyerek, aki új játékot kapott, és most azt próbálja, hogyan is kell játszania vele.

A válaszát meghalva sóhajtottam egyet, és miközben egy fogadó felé sétáltunk, nagy vonalakban elmondtam a lényeget:
-Én meghaltam, megjártam a poklot, és még nem születtem újjá. Legalábbis egy részem mindenképp.

Talán ködösnek hangzik, de valójában az igazat mondom. Asu halálával együtt, úgy érzem, bennem is meghalt valami, majd az azt követő gyász egy nagyon hosszú tortúra volt, ami számomra felért egy úttal a pokolban. Hosszú ideig ezek után nem is lehetett sokat rólam vagy tőlem hallani, annyira elzárkóztam a magam kis magányosságába, anélkül, hogy bárkinek is elmondtam volna, hogyan is érzek.
Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban merek társaságba keveredni, mint egy madár, aki a szárnyait bontogatja. Amíg nem merek szembenézni a tényekkel, addig a madárnak nem elég feszesek a szárnyai a repüléshez, és magamat sem tekintem teljesen egésznek.

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Vas. Jún. 18 2017, 11:22

Mint két gyerek, gondolhatták a járókelők, bár bennem sosem volt meg az a félelem amit egyeseknek. A megítélés az emberi normák miatt, mivel én csakis a magam normáinak akartam megfelelni, és abba mindez még bőven belefért. Amikor bátortalanul beleszólt az ajándékába, a voki-tokiba két helyen hallatszott a hangja, amikor elengedte a gombot viszont sistergést hallott.
- Haló, itt rókafészek, készüljenek az invázióra, a kutya a farkába harap. Ismétlem, a kutya a farkába harap. - Adtam elő valami filmből előhalászott rögtönzött szöveget, majd a végén a fiúra vigyorogtam.
- Hát nem jópofa? - Én ugyanis már eldöntöttem hogy az. Szóval, itt inkább arról volt szó. neki is tetszik-e, annyira mint nekem. Majd rákérdeztem, mi történt vele manapság. A mosoly ami az arcomon ült, nem lappadt le, csupán megváltozott. Még mindig ott volt, de a gyermeki, gondtalan báj helyett, egy átérző, megértő és aggódó kifejezésre változott, úgy hogy én észre sem vettem, mivel nem tudom, vagy csak nagyon nehezen meghazudtolni az érzéseimet, így azok az arcomra vannak festve. Nem sóhajtottam fel, csak pár hosszabb másodpercig csendben maradtam, és úgy lépkedtem felvéve a tempóját, kerestem a szavakat, majd amikor sikerült összerakni mit is akarok mondani, lopva néztem rá, megfelelő lesz-e.
- Tudod Cearso, az ember roppant erős és élni akar, mindenki és ha olyan ember hiányzik nekünk, aki szintén szeretett, biztos vagyok benne, hogy borzasztóan érezné magát, ha miatta torpannánk meg, vagy csinálnánk hülyeséget. - A hangom halk volt, de magabiztos, amolyan bensőséges.
- Amikor Rita eltűnt... majd vélhetően már meghalt, úgy éreztem... én akkor ott megtorpantam, mindenben. Függtem tőle, hisz rengeteget tanított és adott, óvott és csak óvott, féltett... még saját magamtól is. És hiába voltunk rengetegen Aincardban, hihetetlenül egyedül éreztem magam. Majd, akkor mondták nekem, hogy ha hagyom, hogy a gyász megváltoztasson és rossz irányba, akkor... Rita bizony haragudna rám. Végül elhittem ezt, és nem változtam meg semmiben. Ugyanazt a naív, cserfes lányt adtam elő, aki azelőtt voltam, ugyanazokkal a hibákkal, válaszokkal, mert féltem ha megváltozok, ő megharagszik majd... és szóba sem fog velem állni soha. Még odafent sem. - Mosolyogtam bután.
-
De.. ez a mondat csupán a környezetemnek volt jó, eleinte nehéz volt és valahogy, sosem éreztem valódinak, tehát... mindezek ellenére megváltoztam, titokban, amit féltem a felszínre hozni. Buta voltam és ennek köszönhetően ismét hibáztam, de akkorát, amit már nem lehetett visszacsinálni, sem kijavítani... és Jin is meghalt, a szerelmem. - Elhalkultam, belém fagyott a szó, mert hihetetlenül nehéz kimondani, de megtettem. Talán egy újabb út a "gyógyulás" felé.
- Nem tudom, hogy tehetek-e róla, hogy mindenképp megtörtént volna-e, mert az utóbbi időben egyre kevesebbet tartózkodott otthon és a lelkemre kötötte, hogy ne kutassak utána, bízzak benne és megtettem, mert azt hittem ettől leszek igazi barátnő. Butaság mi? - Nevetem el magam, kissé szomorkásan, kínomban... de ezzel még nem mondtam el mindent, viszont amit tettem, azt szégyelltem... attól már féltem mit fognak gondolni rólam, ezért nem mertem megosztani senkivel. Senkivel... ez a szörnyű titok Tachi és én köztem marad, és csak imádkozok az odafentihez, hogy Tachi nem mondta el Jinnek, aki ezért csinált butaságot... De még ezek ellenére is ott motoszkál bennem egy nagyon furcsa és megvetendő érzés... képes vagyok még Tachit is védeni...
- De erősek vagyunk. Erősek. - Nyomatékosítottam, neki is, nekem is.
- És eleinte mindent megtettem volna azért, hogy ez az egész ne így alakuljon, vagy... ne érezzem magam ennyire pocsékul, de nem lehet és rájöttem, hogy nem is kell. Mert az, hogy fáj az, hogy olyan veszettül hiányoznak még mindig... és az hogy hiába telik el annyi idő, sem múlik csak kopik... azt jelentik, hogy fontos és szerethető emberek voltak, azt hogy még mindig élnek, nem? - Kérdeztem rá, bár az utolsó mondatom a szomorúság ellenére is lelkes és szenvedélyes volt, én ebben hittem, én így éltem túl és csakis így tudtam elfogadni a bennem lévő űrt, ami tudatosulva nem is űr, hanem hatalmas-hatalmas szeretet és amennyire fájó, annyira szeretünk és ez egy jó dolog. Élünk.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Vas. Jún. 18 2017, 21:56

Egy kis vidámságot csempész az arcomra a kis játék, viszont ez nem tart olan sokáig a kérdés után.
Eddig még nem hallottam ilyen komoly beszédet senkitől ezzel kapcsolatban... Ez egy kicsit felüdit, viszont a bajomon nem segít.
Végighallgatam a mondandóját, és nagyon nehezn bírtam ki, hogy ne sírjam el magam...
A lány mosolya azért segített ezen egy kicsit...
-Én már egy jó ideje nem érzem erősnek magam. Már azelőtt se, hogy gyakorlatilag összejötünk volna. Soha nem is akartam magam erősnek mutatni, persze olyan sebezhetőnek se, amilyennek most mutatom magam neked.
A mondatok az emlékekkel együtt törnek fel.
-Kezdetben még csak nem is bírtuk egymást... nem is tudom miért. Talán, mert ő volt az első vörös indikátoros, akivel találkoztam. Akkor még csak azt tudtam, hogy a rendszer szerint mit jelent ez a jelzés.
-Aztán történtek dolgok. Egyik küldetés a másik után, ahol véletlenül összefutottunk, és mindig megtudtam egy keveset a lányról.
-Az igazi fordulópont az volt, mikor Shu leszervezett egy páros küzdelmet, és össze kellett fognom vele, Shu, és egy másik idomár ellen... Aki nem igazán bánt szépen Asuval az indikátora miatt, és akkor... akkor én Asu miatt feladtam a küzdelmet, hogy segítsek a lánynak... Azóta nem az indikátor alapján itélem meg az embereket... Hisz mindkét végleg előfordulhat.
Felnézek a lányra. Nem tehetek róla, ki kell adnom magamból, mert már nem vagyok képes elviselni ezt.
-Azután, nem tudom miért, és hogyan, egyre inkább kezdtünk megbízni a másikban. És ezt is neki köszönhetem...
Előveszem az Artemis-t, és az ölembe helyezem.
-Gyakran elgondolkozom, hogy talán nem is vagyok méltó rá, mivel nem úgy került hozzám, mint másokhoz, hanem egy baráton keresztül, árverésen... de nincs szívem megválni tőle, hisz ez olyan, ami rá emlékeztet.
Meg persze a bolt is, ahova gyakran járok még vissza, de ez egy másik történet.
-Aztán egy nap, nem is tudom honnan, de rájött, hogy én még mindig keresem azt az embert, aki Anat eltűnése miatt volt a felelős. Aznap mindent elmondott.
Elhallgatok egy pillanatra. Ezeket az információkat Asu azért adta át nekem, mert megbízott bennem, nem tudom mennyire helyes ezeket továbbadnom az "eltűnése" után, de végül arra jutottam, hogy Asunak már nem ártok ezzel.
-Elmondta, hogy hogyan jutott hozzá el a Falánk, hogyan rakta ebből össze, mi történt Anattal, biztosított arról, hogy Anat gyilkosa már nem él, és elárulta, hogy egy titkos vörös céh vezére. Mikor ezen adatok tudatában is ott maradtam mellette, és nem futottam el, azt hiszem az törte meg a jeget.
Meg az a csók is egyértelmű volt, hogy mit jelentett.
-Nem tartott sokáig, csak pár hónapig voltunk hivatalosan együtt, talán. Viszont ez is elég volt arra, hogy az eltűnése után, majdnem egy évig ne akarjak előbújni, csak nagyon ritkán.
Mire idáig eljutottam, már nem nagyon tudtam visszatartani a könnyeimet, de egy kicsit megkönnyebültem, ahogy visszaemlékeztem a szép dolgokra.
-Én is arra jutottam, hogy nem örülne neki, ha emiatt elzárkoznék a világ elől, de.. de..
A patakzó könnyeim miatt, ezt a mondatot nem fejeztem most be.

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Kedd Jún. 20 2017, 08:40

Amikor láttam, hogy elfogja a szomorúság, megsimítottam a hátán, amolyan biztató jelleggel. De mosolyogtam. Lehet sírni és jót is tesz, de az a gyógyulás első szintje, amikor ki merjük engedni magunkból a fájdalmat, a második az, amikor megtanulunk a bajjal együtt mosolyogni. Nem utána és nélküle, mert az megmarad és felesleges tagadni is, fájni fog, de csak eleinte ijesztő amely lassan az életünk részévé fog válni.
- Az ha nem akarod magad mindig erősnek mutatni, egy bátor és ezáltal egy önmagában is erős jellemvonás. - Mosolyodtam el biztatóan.
- De nem is kell, az érzelmeid és úgy a gondolataid megsúgják azt, amire valójában szüksége van az embernek, de nehéz őket egy zivataros időszakban meghallani. - Folytattam, bár kicsit bizonytalanabb, fájdalmasabb mosoly húzódott egy pillanatra a számra, hisz nekem is nagyon le kellett csendesedjek, és kifáradjak ahhoz... hogy vége lehessen. Képes lettem volna ölni. Nem csak őt, magamat is... mert mindketten bűnösök vagyunk, és lehetünk akár Jinért akár Szophie miatt... Amit talán lehetetlen teljesen feldolgozni. Őszinte érdeklődéssel hallgattam a darabkákat az életéből, és kedvesen mosolyogtam a történetre, szinte láttam a szemeim előtt az egészet és olyan romantikus, egészen elragad, de most Cearral foglalkozok így hamar vissza is térek hozzá.
- Igen, az előítélet egy csúnya dolog, és Shukakunak ez egy nagyon okos húzása volt, irányotokba. - Persze fogalmam sincs ki lehet az a lány, talán nem is ismertem, de most nem is ez volt a lényeg, kizökkenteném a kérdésemmel.
Lett volna véleményem, tovább tudtam volna fűzni a gondolatot, de nem tettem, most hallgattam odafigyeléssel és türelemel, valós  érdeklődéssel. Csak bólogattam, majd a padon ülve elővette a fegyverét, bizonytalan volt azzal is, én pedig megpróbáltam megnyugtatni.
- Az ember nagyon sok mindenben elbizonytalanodik amikor megváltok az élete, de... szerintem, érzed te is, hogy felesleges bűntudat ez mások irányában. Ha egy barát álltal szerezted, jobban megérdemled, mint akinek random újrasorolja a rendszer. Így van eszeméi értéke, hagyománya... és ettől nem vetted el mástól a lehetőséget, mivel mindenkinek, úgy neked is ugyanannyi esélyed volt megkapni. - Próbálom biztatni, és elmondani az álláspontomat. Amikor felcsengett az a bizonyos régi név, lesütöttem a pillantásom. Olyan rég óta, most hallom először, felidéződnek bennem a közös pillanatok bossson, a küldetés, ahol akár jobban is megismerhettem volna, de utána eltűnt és fogalmam sem volt mi történt vele. Azt tudtam csak, hogy túl sok céhvezér tűnt el, így féltettem Hinarit is. Valami okosat és megnyugtatót akartam mondani, de semmi nem ugrott be, ott maradt a csönd a nyakamon, de mivel ő most érte el azt a pillanatot, hogy a felszínre törjön belőle, így végül jobb is volt, hogy nem törtem meg. Amikor végleg eltört, és nem köszöntött tovább a könnyeivel, egy meleg, kedves és szoros baráti ölelésben részesítettem, közelebb húzódtam hozzá és átkaroltam, szélesebb felsőtestét, a kezemmel pedig simogatni kezdtem a hátát. Nem biztattam, tudtam, hogy most remélhetőleg kijön belőle a felesleg, a plusz feszültség és bánat. Hagytam, hogy addig sírjon az ölelésbe bújva, persze csak ha fogadta, ameddig jól esik neki. Miután kissé megnyugodott, zsepit nyújtottam át neki, majd kisvártatva megszólaltam.
- Én örülök neki, hogy látlak. - Adtam egyirányú de biztos választ.
- És... egyedül nehezebb, könnyebben megreked és fagy bele a saját emlékeibe és bánatába.... szóval én arra szeretnélek biztatni, hogy ismerkedj és barátkozz. Ápold a régi, megmaradt kapcsolataidat és keress újakat is, félelem nélkül. Bizakodással. - Mosolyogtam rá, nem tudtam jobbat tanácsolni, mint amit én is teszek és nekem bevált. Ritkán szoktam komolyabban beszélni másokkal, általában a viccesebb énemet szeretik, de én ilyen vagyok. Összetett, talán... Sokszor mutatom magam butának, mert könnyebb és persze gyávább is, valamint... sunyibb mert megtudhatom, ki mennyire használna ki. A magához való esze, mindenkinek megvan, ez világi törvény.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Pént. Jún. 23 2017, 01:05

Csak beszéltem. Alapvetően azok a dolgok, amikről beszéltem, nem voltak szomorú dolgok, bennem mégis megmozgattak valamit, ami miatt egy kicsit szomorűbbnak éreztem ezeket  a vidámabb történeteket is.

Nem húzodtam el az ölelés elöl. Tudtam, hogy erre most szükségem van. Még ha nem is igazán akartam elfogadni. Csak sírtam, és sírtam. Fogalmam sincs, mennyit sírhattam. Hosszú volt ez az év, miközben próbáltam elhitetni magammal, hogy meg fogok tudni birkózni a gondjaimmal egyedül. Könnyebb lett... Viszont van még valami, amit ki kell adnom magamból. A kölcsönzsepi vel letörlöm a könnyeimet, egy kicsit elhajolok a lánytól, de nem tolom el magam mellöl, és így folytatom a mondatomat.
-Hiányzik.
A lány szemébe nézek. A könnyek többsége már kijött, ezért egy picit könyebben megy a mondatok megfogalmazása.
-Nem csak ő. Eddig nem akartam beismerni, a szüleim, az öcsém... A családom is nagyon hiányzik...
Elhallgattam. Fogalmam sincs, mennyi az esélye, hogy egyszer ismét normális életet élhessek. Ez a világ már nem egyszer hozott ki belőlem olyan dolgokat, amiket kint (vagy fent, éppen hogyan vesszük), soha nem tudnék vagy akarnék megcsinálni.
Ezek után még meghallgatom az utolsó tanácsát.
-Köszönöm.
Ebben az egy szóban most benne volt szinte minden, amit most éreztem. Megkönyebülés, hiány, fájdalom, őszinteség, hála, remény. Még sorolhatnám az érzelmeket, de ezek voltak azok, amik most leginkább a felszínre kerültek. Persze nagyon is jól tudom, hogy ez még nem jelenti azt, hogy teljesen meggyógyúltam volna. Attól még messze vagyok, és rengeteg időnek kell eltelnie, hogy ez a fájdalom már ne legyen olyan erős, ami ismét arra kéztethetne, hogy adjak fel mindent.

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Kedd Jún. 27 2017, 21:10

A szavak amik elhagyták az ajkait, csupán érdeklődő és figyelő fülekre vágytak, valakire aki meghallgatja. Én lettem az és felettébb megtisztelve éreztem magam, még akkor is ha, kifejezetten rossz volt látni, hogy szenvedett. Biztos én is így nézhettem ki, vagy... rosszabb is, amikor bezártam magam... Ostoba voltam. Nem szóltam, nem kellettek most a szavak, a saját gondolatai és érzései voltak azok, amik egyirányúan törtek kifelé, felfelé, végre felszakadtak az elnyomott érzések és szavak. Ameddig engedte, hogy öleljem, addig gyengéden simogattam a hátát, végül amikor kibontakozott a zsebkendővel a kezében, engedtem. Amikor befejezte a mondatát, egyszerűen a homlokomat illesztetem az övéhez, amolyan támaszként, nem is tudom... hogy miért.
- Nekem is, hidd el... nekem is. Hullámzik.. az egész, néha annyira jó, néha pedig annyira... fájó... - Egy dologról beszéltünk, én így éltem meg... Fogalmam sem volt arról, hogy ő miként, de szerintem neki is ilyesmi lehet, hisz hasonlóan érzünk. Nem panaszkodtam, őszintén fejeztem ki az érzéseimet, de megérte, hisz ő is megtisztelt vele. Amikor megköszönte, nem tudtam rá válaszolni, a "szívesen" olyan semmilyennek, üresnek tűnik. Így csupán a vállára tettem a kezem.
- Ha bármikor szeretnél beszélgetni, megtalálsz. - Fogalmaztam meg végül az én válaszom egy biztató mosoly keretében. Gondoltam arra, hogy felvidítom a helyzetet, de egy kicsit még kivártam. Nem akartam, hogy sürgetést érezzen, Az ha fáj, az elmúlás része, minél inkább elfogadja, úgy lesz könnyebb, ezt nem kell se sürgetni, se átugorni. A legjobb megélni, még ha nehéz és ijesztő is. Azt hiszem mégis így lehet leginkább túlélni és újra és újra megtanulni reménykedve és bízva élni.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Szer. Jún. 28 2017, 16:01

Mikor a homlokomra teszi a homlokát, kénytelen vagyok mélyen a szemeibe nézni. Nem mintha kerülni akarnám a tekintetét, vagy valami, hisz ha zavarna, csak egy apró mozdulatot kéne tennem, és simán a lány tudtára tudtam volna adni, hogy nekem nem tetszik  ez a póz. De engem nem zavart. Így láttam, hogy a szemeiből hiányzik az huncut ragyogás, ami eddig leginkább jellemezte őt. Vagyis minden szót a lehető legkomolyabban gondolt. Sokkal másabb volt így, mint mikor megismertem.
-Mennyivel érettebnek tűnsz így.
A legkisebb pillanatra sem jutott eszembe, hogy ezzel akár meg is sérthetem a lovag lányt, és az sem igaz, hogy esetleg bóknak szántam volna, egyszerűen csak kimondtam, ami eszembe jutott, ahogy a szemébe néztem.
Érdekes, hogy néha egy mondat, vagy egy aprócska mozdulat mekkora lavinát tud elindítani.
Elemeltem a fejem a lány homlokától, majd lassan, óvatosan,  a vállamra tett kezére tettem a saját kezem, miközben végig a szemébe néztem. Nem szóltam egy szót se. Én nem igérek semmit, és az ő igéretét is csak bátorításnak vettem, hisz nem létezik olyan, hogy mindig elérhető valaki.
Megfogom a lány kézfejét, és gyengéden a nyakam felé tolom azt. A szemkontaktust fenntartva a másik keze után nyúlok a másik kezemmel, de mielőtt megfognám, és bárhová is pakolásznám, megállok a mozdulattal.
Ehelyett inkább elengedem a nyakamba tett kezét is, majdgyengéden átkarolom a lányt, és a fejemet a vállára hajtom, úgy hogy a keze még mindig a nyakamon pihenjen, ha azóta nem vette volna el esetleg. Így átölelve alig hallhatóan súgom a következő vallomást:
-Ai, én félek.

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Csüt. Jún. 29 2017, 20:25

Dicséretnek vettem, ám tudom, hogy sokan szeretik ha játékos vagyok, de mégis jól esett amit hallottam.
- Köszönöm. - Mosolyodtam el, megfordult a fejemben, hogy valami bugyuta dolgot csinálok, játszva picit a hangulatával, de most nem volt erre megfelelő a hangulat. Hosszú másodpercekig nem szóltunk, de nem éreztem a szavak hiányát. Azt hiszem, most mind a ketten "emésztettünk" lassan feldolgoztuk a hallottakat, mint ahogy ő, úgy én is. Én is... A szavakat komolyan gondoltam, mégis ahogy elhagyta a torkomat olyan volt mint egy pont egy mondatban. Véglegesítette azokat. Azt hiszem, megnyugodtam. Béke és elfogadás járt át, hiába felkavaró és szomorú a téma ami előtérbe került. A homlokát távolabb húzta, majd a kezemet is úgy igazította, hogy neki jó legyen, én pedig engedtem. Tudtam, hogy valami számára kényelmes pozíciót szeretne felvenni és nekem is jobb lett így. A karja a vállamon. Átölelt. Baráti ölelés volt ez, pedig alig párszor találkoztunk, mégis szoros volt és meleg, elfogadó. Legalábbis nekem ezt jelentette. A teste meleg volt, éreztem ahogy a hő átsugárzik a ruháján keresztül. Nem tudtam mit szeretne, de hagytam, hisz ez most az ő pillanata. A mondat, ami elhagyta a száját, csupán pár rövid másodperc után kapott választ.
- Én is... és azt hiszem mindenki fél legbelül. - Halk de érhető hangon szólaltam meg.
- De... szerintem, odakint is félnénk. - Ezen már sokat töprengtem. Félünk és féltünk. Magunkat a többieket, a bizonytalan jövőt. Mindez kint is megtörténne. Ozirisz is ezt mondta, ő is így gondolja... Bár fogalmam sem volt, ez most megvigasztalja vagy felkavarja-e... Az is meglehet, hogy nem egyre gondoltunk. De szerintem igen, ugyanarra érhettük. Az ölelést addig használhatta ki, ameddig szüksége volt rá. Bár bevallom, még az is megfordult a fejemben, hogy most jön majd ki belőle a második hullám... Hisz a rossz dolgokat újra és újra át kell éljük, felhozni és átrágni, ahhoz... hogy felnőjünk a feladathoz és megtanuljuk kezelni őket.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Csüt. Jún. 29 2017, 21:28

Mint mondtam, nem szántam bóknak, ezért csak egy mosolyt kap tőlem feleletként. Ennél többre nem is telik tölem.

A válasza után, néhány pillanatig csendben hallgatom a lány szívdobogását, vagy nem is tudom... Létezik-e egyáltalán olyan, hogy szívdobogás Aincradban. Minden esetre eltekintek a választól. Nekem bőven elég, ha én úgy érzem, mintha azt hallanám. Ilyen lehet a vihar előtti szélcsend.

Mikor a lavina elindul csak két dolgot lehet tenni. Illedelmesen kitérsz az útjából, és azt választod, hogy békésen folyjon tovább minden a saját megszokott kis medrében, vagy úgy döntesz, hogy hagyod magaddal elsodorni az árral, és előre meg nem jósolható történéseket indítasz el. Én már túl sokszor, és túl gyorsan tértem ki ez elől a lavina elől.
-Odakint szerintem egy kicsit másabb lenne. Hisz sokunknak volt családja, akik biztos háttért nyújthattak esetleg. Abban viszont igazad van, hogy odakint se tudnánk megtagadni a saját érzéseinket... Pontosan tudom, hogy még nem léptem túl Szonján, még ha Asunak ezt is mondtam... viszont egyedül se szeretnék maradni... de félek, hogy ismét elveszítek valakit, aki közel kerülne hozzám... Ezért próbáltam minél inkább taszítani az embereket, hogy ne is gondoljak rájuk... Leginkább rengeteg hazugsággal... Volt egy lány, aki tetszett, te is bírnád, hisz olyan... más, mint mások... Fogalmam sincs mi fogott meg benne, olyan magának, a saját világának való kis csajszi, és nem tudtam rá megharagudni semmiért.... azt hazudtam neki, hogy vér tapad a kezemhez, ez nem volt elég, hogy elüldözzem... aztán sikerült megsértenem valamivel, fogalmam sincs mivel, és azóta sem beszéltem vele... Persze, közben jött Asu, és mindent elsöpört egy éjszaka alatt... Nekem pedig imponált, hogy nem nekem kell kezdeményezni...

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Vas. Júl. 02 2017, 13:06

Az lényegtelen volt minek szántad, ha én úgy éreztem, hogy meg kell köszönjem. A csend túl hülyén vette volna ki magát, azt éreztettette volna veled, hogy nem figyelek eléggé, amikor beszélsz hozzám. Amikor kiegészítette a mondandómat, mert nem éreztem vitának, vagy szembenállásnak, leginkább csak érvnek, véleménynek, ami teljesen jogos volt. Ilyenkor döbbentem rá, hogy én önállósodtam. Egyre kevesebbet gondoltam a szüleimre, sőt... az elmúlt egy-két évben alig jutottak az eszembe. Ettől elszégyelltem magam. A vallomását végig hallgattam, és rájöttem, hogy mégsem értette meg amit mondtam, de nem is volt baj. Nekem is újra és újra el kellett mondogatnom magamnak mire megértettem és részese lett az életemnek. És tudom, hogy közben is sokat szenvedtem, ameddig eljutottam erre a pontra. Meg kellett birkóznom a lelkiismeretemmel, azzal ami a végletekig ragaszkodott és ragaszkodott a ragaszkodáshoz, úgy is, ha közben kínzott és fájt. A mondandójának a lényegét értettem és a nevét hallva, tudtam is kiről van szó, hisz boss harcokon is megjelent. Nagyon csinos volt az a lány. Hosszú másodpercekig hallgattam, egyszerűen hiába szerettem volna, erre nem tudtam érdemlegesen válaszolni. Voltak pillanatok amikor elmosolyodtam, amikor azt említette hogy bírnák valakit, aki nem olyan mint mások. Ebben nagyon is igaza van, a különleges embereket mindig is szerettem, olyan érdekesen látják a világot, és olyan igazságokat látnak meg, amiket sokan mások nem. De a mimikám együtt változott a mondandójának a hangulatával, volt hol szomorkásabb, volt hogy csak megértő volt. De sok dolgot sűrített bele így hirtelen, és azt sem tudtam mivel kellene elsőnek foglalkoznom.
- Ezt a hátteret... azt hiszem, idebent a céhek tudják valamennyire helyettesíteni, vagyis én így érzem, szeretem a céhemet, odafigyelnek egymásra és nálunk is tűnnek el játékosok, és ez Hinarit is megviseli, épp ezért... manapság kissé elzárkózik az új tagok felvételétől. Ő azt hiszem... így védekezik. De, ha elzárkózik ettől, el is fog magányosodni előbb utóbb... De, ezt nem tudom, hogy mondhatnám el neki. Hisz ezzel a szívét zárja be, valamint a céhtársakra is hatással van, akik például nyitnának másokra. Szóval... nem egyszerű. - Mosolyodtam el bizonytalanul és picit fájóan, de ott lebegett bennem a remény, hisz én nem adtam fel ezt még egyáltalán.
- Hálás vagyok, amiért ennyire nyíltan mondtál el nekem dolgokat, hisz nem is ismersz igazán... - Kezdtem bele, valódi megtiszteltetéssel a szemeimben.
- Az elzárkózás a legrosszabb amit tehetünk, mert azzal nem csak magunknak ártunk, hanem a környezetünknek is, ezt megtapasztaltam... - Kezdtem bele.
- Nehéz, mert mindig benne lesz a pakliban, hogy valaki... valaki... meghal. - Nehezen mondtam ki a számon ezt a szót, úgy szeretném még mindig naivan azt gondolni, hogy ez nem egy gyilkos játék...
- Odakint is elveszíthetünk másokat, például egy iskolaváltással, de akkor még meg van az esély, hogy tartsd a kapcsolatot... vagy, hogy tudd, legalább jól van. Azt hiszem pontosan ezért kell idebent jobban vigyáznunk egymásra, odafigyelni és törődni vele, kimutatni hogy szerethető és értékes, és ezzel nem csak mi, de egy idő után ő is jobban fog vigyázni magára, azt hiszem. - Mosolyodtam el a végére, hisz tényleg így gondolom, én idebent Tachin kívül, nem haragudtam még senkire, de ráébredtem, hogy rá sem szeretnék tovább. Hibázott, hibáztunk, de nem megpecsételni akarom, nem is hibáztatni, megváltoztatni... bízni szeretnék benne, de meglátni és meghúzni a határt. Talán reménytelen feladat, vagy legalábbis nekem, ez nagyon nehéz, de ezt szeretném. Az elmondásából megértettem egy dolgot. Manipulálni szokta füllentésekkel a környezetét. *Felsóhajtottam.*
- Nem kell kezdeményezned, Asu amúgy egy nagyon bátor és vonzó nő volt. De sok lány ragaszkodik a saját szerepéhez, a megmentéshez meg ahhoz, hogy ne ők kezdeményezzenek, mert akkor félnek, hogy mások a szájukra veszik, vagy ők a saját szemükben válnak értéktelenebbé. Ami szerintem butaság, de ki vagyok én, hogy eldöntsem melyik érzés az, és melyik nem?... Azt hiszem, előbb utóbb mindenki megtalálja azt, aki tényleg passzol hozzá, de ezt is csak akkor tudják meg, ha mind a két fél engedi és próbálkozik... mármint ne érts félre, nem okoskodni próbálok.  - Kaptam észbe, hogy talán elszaladt velem a ló, és hadonászni kezdtem a kezeimmel, tiltakozásom jeleként.
- De... Jin-nel én sokági hittem azt, hogy összeillünk, pedig egy idő után... annyira nyilvánvaló volt, hogy nem. Elhanyagolt, alig volt itthon és a válaszokat is csak kiharcolásod árán kaptam. Eleinte magamat okoltam, hogy biztos nem voltam elég jó, vagy elég érett, mert... tudod... hosszú ideig nem akart tőlem úgy semmit, és azt hittem... azért mert túl gyerekes vagyok, de nem... Csak nehezen fejezte ki az érzéseit, nem volt úgy, igazán őszinte... Nehéz volt vele, először azt hittem csak meg kell szerettetnem magával, amit azzal akartam elérni, hogy elfogadom olyannak amilyen, és a sebeit értékként kezelem, mert azok voltak...de, mégsem sikerült igazán a szívébe látni, és elmagányosodtam. Minden... estküszöm, mindent megtettem volna azért, hogy érezzem, hogy szeret, úgy mint egy nőt... és hibáztam is, emiatt az érzés miatt... végül, meghalt. - Csendesedtem el.
- Szerettem volna visszafordítani az idő kerekét, hogy ne történhessen meg, vagy legalábbis ne így... hogy, tisztában legyek vele, hogy elnyerjem a bocsánatát... de... ez csupán az én önző vágyam volt... Végül, ezek a foltok és megbánások megmaradnak, tanulhatunk belőlük, vagy magunk ellen fordíthatjuk, eltitkolhatjuk...de, megmaradnak, még ha vezekelünk is. Ez azt hiszem rólunk szól, és már nem róluk.... szomorúak leszünk, mert nincsenek, mert nem teljesülnek be a vágyaink és nem segíthetjük tovább az életüket, mert másképp történnek a dolgok, mint amit szerettünk volna... - Csendesedtem el ismét.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Kedd Júl. 04 2017, 07:27

-Szerintem egy céhhez egy kicsit másképp viszonyul az ember. Persze tényleg nagyon sokban hasonlít egy családhoz, de egy céh megválogathatja a tagjait, és általában van egy közös érdek, ami összetartja a céhek tagjait.
-Én is köszönettel tartozom. Te vagy az első, aki végighallgatott, és nem vájkál bele a múltamba, az életembe...
- A halál odakint is ott volt körülöttünk, hisz balesetek, betegségek, vagy az idő sokszor szedtek maguknak áldozatot, csak mi ritkán törödünk velük, mert az esetek többségében nem fűz kapcsolat az elhunytakhoz. Öt évvel ezelőtt még hatalmas szenzáció lehetett az, hogy több ezer ember bennragadt egy játékban, viszont mára szinte  biztos, hogy leapadt az erre figyelők száma azokra, akiknek valamilyen rokonuk bennrekedt a játékban. Nem hiszem, hogy ezeknek a száma meghaladná az egymilliót, ami egy nagyjából 10 milliárd lakosságú bolygónak kevesebb, mint egy százaléka. Hogy mi jobban észreveszük, és nagyobb hatással van ránk, az egyetlen oka az, hogy jóval kevesebbeb is vagyunk, és ezáltal nagyobb az esélye, hogy olyannal történik valami, akit ismerünk, és mivel veszélyesebb is, nem csoda, ha gyakrabban történnem balesetek.

Figyelmesen végighallgatom a lányt, azok után, amit ő tett, ez a legkevesebb, hogy viszonozzam a kedvességét. Mikor hosszabb szünetet hagyott, és úgy éreztem mindent kiadott magából, akkor éreztem úgy, hogy most eljött az ideje annak, hogy én próbáljak meg segíteni neki. Vagy legalábbb egy másik nézőpontot is megmutatni.
-Nem ismertem Jint, és minden ember más, ezért az ő nevében nem beszélhetek. Viszont a vágy ott van mindannyiunkban, még ha egy kapcsoló le is tompítja azt... Ezért nem csoda, hogy hibázik az ember, főleg ha elhanyagoltnak érzi magát... Egyszer, két vagy három évvel ezelőtt, én is majdnem beleestem ebbe a hibába. Tényleg csak néhány másodpercen múlott az egész, de nem tudtam megtenni, mert nem éreztem semmit se a lány iránt, és elképzeltem Szonja reakcióját...
Elhallgattam egy pillanatra.
-Most nem rólam van szó... A lényeg, hogy bárki hibázhat, és nem szabad megharagudni a másikra, aki éppen ott van, és pont ki tudja használni azt a pillanatnyi gyengeséget, vagy ami még fontosabb, nem szabad megharagudni saját magadra, amiért az ösztöneidet magad elé helyezted.
-Nekem rengeteg bűntudatom volt az eset után, pedig én még el se jutottam az aktusig, így nagyjából el tudom képzelni, te hogyan érezhetted magad. Ez tartott egészen addig, míg nem volt az az este Asuval. A bűntudat ugyan megmaradt, viszont egészen eddig elnyomta sok másik érzés, és már tényleg csak a régi múlt egy aprócska foltjaként tekintek már rá az érzéseim palettáján.
-A múltat sajnálatos módon nem lehet újraírni. Vagy ha mégis lehetne, én nem nyúlnék bele sehol az életem lefolyásába. Hisz a döntéseimnek, a múltamnak köszönhetem azt, aki most vagyok. Ha a jövő ismeretében megváltoztatnám egy döntésemet, semmi garancia nincs arra, hogy annak az eredménye nem egy sötétebb jövő.

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Szer. Júl. 05 2017, 08:40

Nem vitatkoztam vele az, hogy így látja, azt jelenti, hogy egy jó és szerető családból származik, nem is csoda, hogy hiányzik neki. Nekem, sincs panaszom ilyesmire, de idebent én így tudtam megfogni ezt a gondolatot. Valamint, hogy a családunkat magunknak választjuk. Ezt egy srác tanította nekem, és igaza van, bár ő szörnyű helyzetből keveredett ki, hogy ezt így megláthassa. Mondhatni, ez volt az ő, pajzsa. Amikor köszönetet mondott, és elmondta hogy én vagyok az első aki meghallgatta és nem próbáltam felderíteni mindent róla, meglepődtem. Nem tudom, kivel próbálkozott. Shukakuról tudom, hogy kotnyeles picit, de azért csak nem ennyire.
- Ne hülyéskedj. Te döntöd el mit és mennyit osztasz meg velem, a többihez semmi közöm. - Jelentettem ki mosolyogva. Majd szóba kerültek a halálozási arányok és annak miértjének drasztikussága.
- Igen, ez így teljesen jogos és logikus. - Pillantottam rá, komoly arccal. Teljesen helyt adtam neki.  

Úgy osztottam meg veled valamit, hogy nem is akartam. Szimplán csak kibukott, de ezeket a szavakat már nem lehetett visszafordítani. Éreztem, ahogy elsápadok, és a mondataid sem voltak épp biztatóak, még ha annak is szántad őket. Csupán csendben ültem és próbáltam helyre rakni a dolgokat. Kitisztítani a fejem. Hisz most még ha úgy is mondod, hogy ez természetes, vagy valamilyen szinten elfogadható... mégis... úgy mondtál bármit is, hogy nem tudtál semmit. De, nem is tudhattál, hisz nem mondtam el részleteket. Talán nincs is ennél rosszabb... Amikor így adódik egy csomó egy beszélgetésben. Jó szándékból, félreértésből, valós alappal. De nem vagyok az a sértődékeny fajta, legalábbis komoly dolgokban nem. Bár most úgy, kívánnám azt, bárcsak hallgattunk volna. Majd ezek ellenére is folytattad.
- Hallgass el. - Sziszegtem a fogaim között, amikor már nem bírtam visszatartani a könnyeimet. Haragudtam rád, most te vájkáltál bele valamibe, amibe nem kellett volna, ostobán és ocsmányul. Megállíthatatlanul indultak el, azok a tehetetlen könnyek, elfojtott haraggal, indulattal. Nem, nem rád haragudott, nem is magára... inkább arra a tehetetlenségre amit akkor és amit most is érez. Arra, hogy nem tudsz sokat, egy morzsányit adott, és még ha jó szándék is vezérelt, máris úgy érzed kitaláltál mindent, és próbálsz megvigasztalni. Én nem fogok elszalad, sem pedig a szemedre hányni semmit, e beszélni sem akarok róla. Épp azon igyekszem, hogy összeszedjem magam.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Szer. Júl. 05 2017, 16:17

Ott ültem megszeppenve. A lány, aki vigasztalt, most vigasztalásra szorult. Ráadásul, ami a legrosszabb, pont pont miattam. Nem tudtam mitévő legyek...

Magyarázkodhatnék, de az a lényegen nem változtat. Olyan dologba tenyereltem bele, amibe nem kellett volna. Vajon ezt csináltam Kiwivel is? Talán túlságosan hozzászoktam, hogy Timidussal olyan közvetlenül beszélgetek, es ezen a szinten tartottam magam akkor is, mikor más emberekkel kommunikálok.
Fogalmam sincs, hogy bocsánatot kéne-e kérnem, vagy sem, hogy melyikkel sérteném-e meg még jobban a lányt.
Az első ötletem az volt, hogy úgyanúgy átölelem, ahogy ő engem, mikor én kezdtem el itatni az egereket, de ezt elvetettem. Az én ölelésem nem lehet ennyire megnyugtató.

A kezei után nyúltam, és ha nem kapta ki őket a kezemből a két kezem közé vettem, és gyengéden megszorítottam, jelezve hogy itt vagyok, és segítek, ha tudok... A kéréséen híven hallgattam. Hallgattam a sok gondolatról, amik hirtelen úgy összetodultak bennem. Az egyik szerint menekülnöm kéne, míg tehetném, de azt a gyávaság jeleként venné mindkettőnk. Egy másik gondolat erősen kiváncsivá tett, hogy vajon, mi történhetett a lánnyal, hogy ilyen hevesen reagál a szavaimra, miket kimondtam... Egy harmadik gondolat az volt, hogyha két ennyire összetört szív találkozik, akkor a legjobb gyógyír az lenne, ha.... de próbáltam elkergetni ezt a bűnös gondolatot. Tény, hogy erősen hiányzik a női érintés, de nem ennyire... nem annyira, hogy kihasználjam egy lány tehetetlenségét... Viszont a cselekedetem megelőzi a gondolataimat. Lassan hajolok az ajkammal a síró lány szája felé, miközben  tudat alatt arra számítok, hogy bármelyik pillanatban érkezhet a jól megérdemelt pofon.

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Szer. Júl. 12 2017, 21:43

A gondolatok ismét felzaklattak, mint ahogy az is... Hogy fel sem fogtam, miként adtam ki magam neki. Érthetetlen volt az egész és ijesztő. Nem tudom miért nyíltam meg így, de abban a pillanatban jól esett, hogy elmondtam valakinek, egyszerűen kifakadt belőlem és csupán akkor okozott gondot amikor rájöttem mit is tettem és szembesültem önmagammal és a válaszával. Nem tudtam megérteni sem pedig elfogadni, hisz olyan kevés részletet láthatott tisztán, amiért ugyan nem haragudtam rá, mégis kifejezetten fájtak azok a mondatok, amik olyan könnyedén hagyták el az ajkait. Képtelen voltam mit mondani, csak azt tudtam kinyögni, amire jelen pillanatban leginkább vágytam. Azt akartam, hallgasson el, hátha az elviselhetetlen maró kín és bűntudat, ami ismét a felszínre tört, az elnyelt mondatokkal tűnne, el, de nem így lett. Megszeppenve csendben ült tovább, miközben lelkem tomboló hurrikánja nem enyhült. Így a könnyeim is felszínre törtek, és kivörösödött arccal csöndben sírni kezdtem. Nem éreztem azt, amit Hinari ölében, hogy beletemetkezve jóleső nyugalom tölt el, pont ellenkezőleg, az elfedettnek és kezeltnek ítélt érzelmek ismét láncolatot indítottak és törtek a felszínre. Ilyenkor éreztem, azt... hogy vizet prédikáltam. Pedig nem, tényleg komolyan gondoltam minden szavamat. Éreztem, ahogy a kezeim után nyúl. Értettem a kedveskedő szándékot és nem húztam el, hagytam mert jól esett. Tudtam, hogy nem akart rosszat nekem, és mivel ilyen értetlenül reagálok még... bután is éreztem magam. Ekkor figyeltem fel arra, hogy a teste is közeledik, lassú mozdulattal, miközben arca is közelebb ért az enyémhez. A másik kezemmel kissé erőtlenül töröltem ki belőle a könnyeim, majd amikor már kényelmetlenül közel ért, a felső testem enyhén hátra húztam, a kezemmel pedig gyengéden toltam el magamtól a fiút. Erre a cselekedetére nem tudtam mit mondani, és nem is akartam. Értelmetlen volt, logikátlan és gyenge... Nem voltak rá helyes és alkalmas szavak.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Hétf. Júl. 17 2017, 12:47

Én egy pofonra számítottam legalább, de az eltolás bőven elég, hogy észbe kapjak, és elhajoljak a lánytól. Sőt... arrébb is csusszanok mellőle, megadva a megfelelő távolságot. Ha neki nincs is rá szüksége, nekem most talán ez a legfontosabb. Én ugyanannyira nem akartam azt az érintést, ahogy ő sem. (Nagyon mélyen, tudat alatt esetleg, hisz különben nem mozdultam volna rá, de ezt most betudni az ősi ösztönöknek, amiből talán egy kevés belém is eljutott).
- Fogalmam sincs mi ütött belém...
Mondom ki hangosan, amit gondolok, még csak nem is neki, hanem magam elé.
Mosolyogni próbálok, de nem igazán jön össze. Nagyon jól tudom, hogy, ebből már szinte biztos, hogy nem fogok jól kijönni, szóval már nem érzem bajnak, hogy őszinte legyek.
- Látod, legbelül ilyen vagyok... Akinek nem számítanak mások érzései... Önző, és csak magára gondol... Mindenki sokkal jobban jár, ha elüldözöm magam mellöl... Az kevésbé fáj...
Nem merek a lány szemébe nézni. Félek attól, hogy milyen tekintettel fog visszanézni rám. Közben emészt a bűntudat, amiért olyan sebeket sikerült felszakítanom mindkettőnkben, amit nehéz lesz újra begyógyítani.
Üres szemmel néztem a messzeségbe.
A bűntudat mellett sok másik érzés is kavarog bennem, de nem tudom elkülöníteni őket. Olyan ez, mintha sok negatív érzést fogtak volna, bedobták őket egy tálba és habverővel addig keverték volna, míg egyik érzést sem lehetett elkülöníteni a többitől, és a tetejére rászórták volna egy hatalmas adag bűntudatot, és most ez az érzés kering bennem. Persze a cukrot, és más édesítőszereket mind kihagyták ebből a szörnyen bonyolult készítményből, mert ez az érzés keserű volt. Nagyon keserű...

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Kedd Júl. 25 2017, 18:21

A húzása kellemetlenül érintett, de sikerült helyén kezelnem a dolgokat, úgy érzem. Észrevette magát és arrébb is húzódott, elszégyellte magát. Egy ideig nem szóltam hozzá, próbáltam összerakni a gondolatokat, bár érteni nem értem, nem is… akartam, azt hiszem… Nem fejtegettem a férfi rejtélyeket. Sajnálta, ez nyilvánvaló volt. Amit mondani akartam először a szabadkozására, annyira nagyképűnek tűnt, így tovább hallgattam egy picit.
- Nincs baj. Elhárítottuk. – Beszéltem, többesszámban, szándékosan. Éreztetni akartam vele, hogy ő is tett a dolgok elsimításáért azzal, hogy vissza vett az ösztöneiből… vagy miből. Nem tudtam mi járhatott a fejébe, éreztem, hogy nem csitult le ennyitől, majd ki is fakadt… Ráemeltem a pillantásom…
- Kifogás…. kifogás hátán. – Csináltam egy látványos szemforgatást, túljátszva, hogy érezze…. nem bántásból, csupán cirógatásként kapja.
- Megsúgok valamit. – Hajoltam hozzá közelebb, de nem törtem meg a köztünk lévő távolságot túlzottan, csak úgy csináltam, mint aki követi a szavát.
- Mindenki önzőn cselekszik, az is… akiről azt gondolod, hogy nem. Hogy milyen adakozó, és önzetlen, vagy hogy nem vár semmit sem cserébe. – Hallgattam el a mondat végén kissé, de érezhető volt, hogy szándékomban áll folytatni.
- Nézd… nem haragszom rád, mert leállítottad magad, amikor jeleztem. Ez így van jól. A megtörtént szándék miatt meg már hiába bánkódsz. Ha úgy gondolod, hogy nem helyes a viselkedésed és zavar, akkor azon csakis te tudsz változtatni. Segítséget persze kérhetsz másoktól és biztosan kapnál is támogatást… de ne kiáltasd ki magad ilyen szörnyű embernek… Nem ismerlek, de nem vagy az és pont az „önmarcangolásod” jelzi, hogy tényleg nem. – Mosolyogtam rá biztatóan. Elvesztettem azt a szálat, hogy tudjam… ténylegesen mit érez, innentől már csakis vakon a gesztusaiból olvasva tapogatództam, most nem tudtam vele úgy azonosulni, mint pár perce.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Szer. Júl. 26 2017, 23:53

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem tudnám megmagyarázni a szándékom, hisz egy csomó minden átfutott a gondolataim között, és legalább az egyiknek igaznak kell lennie.
Inkább arról van szó, csak nem akarok magyarázkodni. Így nem kell még több kínos témát felhoznom. Egy értelmetlen kirohanás bőven elég volt egy napra.
Ami viszont biztos, hogy mostantól jobban oda kéne figyelnem, hogyan viselkedek a lány előtt.

Egy kicsit azért félénken kérdezek vissza.
- Nincs baj?
Félénken nézek a lány felé, egy gyenge mosolyt erőltetve, amin még mindig nagyon erősen látszódnak a bűntudat jelei.
- Még mindig rengeteg bajom van vele... de ha téged nem zavar...
Elhallgatok. Fogalmam sincs, hogy tudnám befejezni a mondatot.
A "Mindenki önzőn cselekszik" mondata lenyugtat egy picit, azonban azonnal elmélkedésre késztet. Az ökölbe zárt ujjam hüvelykujjának a körmét rágcsálva esek át egy másik tudatállapotba. Ezen idő alatt félig-meddig kizárom a környezetem, és a saját gondolataimba mélyedek.
Mi az, amit én akarok? Kijutni.
Megrázom a fejem.
Ez sablonos, idebent szinte mindenki azt akarja. Mi az, amit tényleg akarok?
Egy pillanatra felnézek a padról, és a járókelők közt egy ismerős alak tűnik fel egy pillanatra.
A rózsaszín haj, és a magassarkú olyan ismertetőjel, ami miatt rögtön kiszúrom a tömegből. Csak áll és néz rám. Nem is rám, inkább csak felém, azzal a mosolygós szomorú arcával. A tekintete olyan semmitmondó, mint aki vár valamire.
Igen, én őt szeretném. Vagyis... nem egészen. Az előző (leállított) akcióm nyilvánvalóvá tette, hogy nem vonzódom már annyira Asu-hoz, ahogy egy évvel ezelőtt.
Ahogy ezt tisztázom magamban a látomás rám néz, egyszerűen megfordul, majd elindul a messzeségbe.
A szabad kezemet lassan felemelem, és integetni kezdek. Mások most biztos hülyének nézhetnek, amiért a levegőnek integetek, de nem érdekel. Ez most az én búcsúm. A mi búcsúnk....

Miután eltűnik a látómezőmből, leengedem a karomat, és mivel csak most veszem észre, gyorsan kikapom a kezemet a számból.
- Köszönöm Ai.
A lányra nézek, sokkal magabiztosabb mosollyal, mint az előbb. Persze néhány könnycseppet most is el kell kennem az arcomon, de ezek már nem teljes egészében a szomorúság jelei. Egy olyan tehertől váltam meg az előbb, ami egy évig nagyon visszatartott.
- Nem tudtam rendesen elbúcsúzni tőle. Egyik napról a másikra történt. Shu felajánlotta ugyan, hogy segít a feldolgozásban, de egészen eddig nem akartam elengedni... Igazad van, mindenki önző egy kicsit. Eddig a pillanatig nem tudtam elfogadni a tényt, hogy nincs többé, és túlságosan ragaszkodtam. Persze a hiánya továbbra is fájni fog... Jobban, mint bármi más, de megtanulok ezzel együtt élni, és nem fogom eldobni a lehetőségeket, csak azért, mert önző leszek miattuk...

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Vas. Júl. 30 2017, 22:42

Egy ideig csend volt, ami frusztrált, de éreztem a szükségességét, nekem is jól esett. Örültem, hogy nem akart magyarázkodni, és inkább picit átértékelte az elmúlt perceket, ahogy én is.
- Nem. – Válaszoltam, persze azért reméltem, nem ért félre… és érzi magát felhatalmazva, de nem hiszem. Ő nem Tachi, hogy próbálkozzon a zárt ablakon is. A kérdést követő mondatára, egyszerűen nem tudtam mit válaszolni, talán nem is kellett. Elengedtem őt, a saját csendjébe, gondolataiba burkolózni, úgy éreztem erre van most szüksége. A gesztusait, a viselkedését, láttam ugyan. Furcsállhattam volna, de nem tettem. Nem azt mondom, sejtem min mehet most keresztül, de úgy gondolom ez, most egy lényeges pillanat neki, amit nem zavarok meg ostoba kérdésekkel. Láttam, ahogy harapdálni kezdi a hüvelyk úját, majd ahogy pár másodperc elteltével… integet a semminek. Nekem semmi, neki érték. Az, hogy én nem láthatom, még nem jelenti azt, hogy nincs is ott valami, valaki. A köszönetére elmosolyodtam, őszintén és biztatóan.
- Semmiség. – Szólaltam meg, kisvártatva. Ő is rám emelte a pillantását, valamint a mosolya is sokkal meggyőzőbb volt, nem rejtett annyi fájdalmat és keserűséget, mint az előző, sem pedig szégyent. Ekkor kérdés nélkül is választ kaptam mindarra ami az imént történt. Bár ekkor eszméltem is, hogy a „Semmiség” kifejezés egyáltalán nem állta meg a helyét. Nem azért mert teher volna, azért mert ezzel lekicsinyítettem az eseményt, amit nem akartam.
- Örülök, hogy ezt hallom és remélem sikerülni fog minden, amit elkezdel. – Kívántam neki őszintén szerencsét. Majd kis elgondolkodás után én is megszólaltam.
- Én is köszönöm. – Mosolyogtam a fiúra, hisz ha zavar is történt a beszélgetésünkben a csókja miatt, de tudtam kezelni, amit nem is sejtettem… hogy, meg tudnék tenni, valamint egy picit tágult a szívem ismét, talán csak gyógyul nem is tágul, de most úgy éreztem, mintha nagyobb és erősebb lenne mint eddig. Tachi irányába is, mintha enyhült volna a haragom. Azt mondtam neki, megbocsájtottam… de, valójában képtelen voltam rá, de most valahogy kissé megkopott az iránta táplált kátrány szerű massza.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Cearso Szer. Aug. 30 2017, 11:07

Mosolyogtam. Sosem csináltam még ilyen hülyeséget, ezért fogalmam sem volt arról, mit is kellene mondanom. Ai válasza megnyugtatott. Csak bólintottam egyet. Hisz magam mondtam nem is olyan rég: Azzal nincs baj, ha néha kirohan az ember a normáiból, ha egyszer úgy érzi jónak, még ha tudja is, hogy nem helyes, amit csinál. Csak tudja kezelni ezeket a kirohanásokat. Ai kifejezetten jól kezelte a kirohanásomat. Bele se merek gondolni, mi történt volna, ha máshogy reagál... Mindkét esetben sokkal jobban gyűlölném magam, mint most.
Csak mosolygok. Fogalma sem lehet arról milyen fontos dolgot éltem át most. Eszembe se jutott egy pillanatra se, hogy a semmiséggel a búcsúmat minősítené. Ennek ellenére úgy éreztem, jobb ha elmondom neki mi történt.
-Kudarcból tanul az ember.
Válaszoltam a felvetésére, miszerint minden sikerüljön. Sokkal többet ér el az az ember, aki folyton próbálkozik elérni a sikert, mint az, akinek minden sikerül, és még csak próbálkozni sem kell.
-Adhatok egy puszit az arcodra?
Majd gyorsan hozzá is teszem a mentegetőzést, nehogy félreértse a szándékom.
-Megígérem, hogy nem fogok bepróbálkozni semmivel.
Tényleg nem áll szándékomba semmi olyasmit csinálni, mint akkor mikor sírni kezdett. Csak egy baráti puszira gondoltam, amivel kifejezhetem a hálámat, hogy meghallgatott, és nem küldött el a fenébe, mikor majdnem hülyeséget csináltam. Akárhogyan is dönt, azt hiszem ideje odébb állnom.
-Még mindig lógok egy ebéddel, de a mai után úgy érzem jobb lenne, ha azt későbbre halasztanánk. Majd kereslek.
Majd felállok és a holmimat összeszedve indulok valamerre. Nem számítok arra, hogy megállítana, hisz mindent elmondtunk a másiknak, amit akartunk. Gondolom.

_________________
1.:

2.:

3.:

4.:

lvl 38:
Cearso
Cearso
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 2010
Join date : 2014. Aug. 25.
Age : 26

Karakterlap
Szint: 38
Indikátor: Zöld
Céh: Artes

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by RenAi Kedd Szept. 19 2017, 18:06

Kicsit kínos, zavart volt a pillanat, hisz éreztük, hogy ha nem vagyunk észnél valami kisiklik. De észél voltam. Bár egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy elmeséltem a történteket és máris bepróbálkozik, mármint olyan tudjuk-minek gondol. De ezt hamar elhessegettem ezt a butaságot. Ő nem olyan. Ismét gondolatokat cseréltünk és egy mélyebb oldaláról ismertük meg egymást ma, azt hiszem. Gazdagabb lettem. Tapasztalattal és egy új baráttal. Valamint visszaigazolással, hogy tudok kellőképp éretten viselkedni ha szükség van rá. Most egy picit önmagamat is megismertem, újra. Szophie esetében is ez történt, csak nála egy másik szilánkot fedezhettem fel magamból. Idő lesz mire mindent a helyére rakok, de addig is sokat kell még tanulnom. A világról, másikról de önmagamról is. Izgalmas kalandnak ígérkezik, és a legmagasabb jutalmat kikiáltó küldetés amivel eddig volt szerencsém. Bizonytalanságot ami sokáig ott lapult bennem, hála és életöröm váltotta fel. Azt hiszem túl sokáig voltam a sötétbe, a szobába, de leginkább egyedül, még társaságban is. Egy teljesen új világ nyílt meg előttem. A fiú nem tudja, hogy ezt a felfedezést, vagy legalábbis azt, hogy ki tudom fejezni mindezt, neki köszönhetem, így a hála egy jelentős része őt illeti. Mindketten úgy éreztük pont eleget beszélgettünk. Meg volt benne minden ami kell, és ami egy napra pont elég is, üdítő volt és nem fárasztó pedig komoly dolgokról volt szó. A kérésére meglepődtem, de maga a kérés miatt és nem pedig azon amit tartalmazott. Túl óvatos lett. Meg sem fordult a fejemben, hogy bármivel is bepróbálkozzon, hisz ő nem a néhai Ren, valamint nem is Tachi, bár ő egész más módszereket használna.
- Rendben. Meg sem fordult a fejemben. - Pislogtam párat meglepetten, majd búcsúpuszival és egy utolsó mondattal váltunk el. Megmosolyogtam, azt hiszem ez a vacsora remek alkalom lesz arra hogy újra és újra legyen okunk összefutni.


/Köszönöm a játékot! <3 /

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1873
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 35

Karakterlap
Szint: 42
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Ozirisz Szer. Aug. 07 2019, 00:52

// Seishin

Solvik. ~Na itt sem mostanában jártam~ Ez volt az első gondolat, ami átfutott az agyamon, ahogy kiestem a teleportból. Majd elárasztottak a már-már nosztalgikusnak tűnő emlékek. Hogy milyen volt a város régen, még az özönvíz előtt... majd romokban... Mennyi kisebb-nagyobb küldetés volt akkor ezen a helyen, amik mind-mind kisebb-nagyobb mértékben hozzájárultak az újjáépítéshez. És a legutóbbi ittjártam óta is mennyi minden változott. A fogadó előtt csak megálltam egy pillanatra, de nem mentem be. Az ablakon át senki ismerőst nem láttam, leszámítva a fogadóst. A gépi karakter pedig egyből felismert ahogy észrevett, ami elvárható, hisz volt egy hosszabb időszak amíg itt laktam. Eszembe jutott Riko, amikor ezen a szent helyen felkeresett pár gitárlecke végett. Régi szép gondtalan idők... amikor még a koboldok jelentették a nagy problémát és nem a báránybőrbe bújt farkasok, vagy éppenséggel a "Mindenható Rendszer" sajátos humorérzéke. Vajon mostanában mi lehet a lánnyal? A bossharcot leszámítva nem is láttam. Mondjuk nem csoda, hisz nem sűrűn hagytam el a Palota biztonságot nyújtó falait, pláne nem emberi időben. Most is csak azért jöttem ide, mert már kb szétuntam a fejem odahaza, főleg ilyenkor, mikor mindenki teszi a dolgát. Ez a hely pedig pont ideális egy kis nosztalgiázásra, és kicsit kiszellőztetni a fejem. Rövid séta után a parkban találtam magam. Lehuppantam az egyik padra, és figyeltem a környéket. Nem mondaná meg az ember, hogy ez a hely nagyjából három éve, az özönvíz idején nagyjából a földdel vált egyenlővé. Eszembe jutott, amikor a felszín alatt a barlangrendszerben kóvályogtunk, amit részben elöntött a víz, részben beomlott... és azok a furcsa, elemi sötétségből álló szörnyek... Eszembe jutottak a céhtársaim, akikkel együtt próbáltunk több-kevesebb sikerrel megoldani a helyzetet. Megmosolyogtatott, ahogy utólag visszagondolva milyeneket bénáztam. Vicces, hogy milyen nehezen akart leesni a tantusz, hogy azokkal a furcsa, kéken derengő kövekkel kell valamit csinálni, hogy történjen is valami. És szerencsére minden jól alakult. Majd kicsit elszomorodtam, ahogy az akkori Yuuki eszembe jutott. Szegény lányt nagyon megviselte hogy a város, amit otthonának mondott, akkor úgy festett... Remélem jól van ő is és Ai is. Az igaz, hogy kijutottak, de azt is tudjuk, hogy ez csak egy aprócska első lépés egy rögös és hosszú úton. Szanaszét cikáztak a gondolataim, hol a múltban, hol a jelenben, hol egyszerre mindkét idősíkon. Közben csak ültem a padon és élveztem a kellemes időjárást. A gyengén lengedező szelet és a fák lombkoronáján átszűrődő napsugarakat. Így, árnyékban kifejezetten jól esik kicsit kiülni, és elgondolkodni az élet nagy dolgairól...

_________________
Ozirisz
Ozirisz
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 2136
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 36
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3

Karakterlap
Szint: 50
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League

http://ozirisz.xyz/

Vissza az elejére Go down

Solvik Sétálópark Empty Re: Solvik Sétálópark

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére

- Similar topics

 
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.