Re: Karácsonyi event

by **Drake Haru** Vas. Dec. 22 2013, 22:06

- Nincs kedved hóembert építeni? - kérdezte a nő. Menj el! Nem téged akarlak felszabadítani! Nem érdemled meg!
- Gyere! - intett egy férfinak. - Te is beszállsz? - ha nem tudtam, mi hiányzik, már tudom. Egy mosolygós, sálas sapkás férfi sétált oda hozzám, és megpaskolta a fejemet. Kedvem lett volna a keze után kapni, és megharapni. Vagy akármi. Idegesítettek. Nem kicsit. De persze nincs más dolgom, mint csendesen elslisszolni, miközben ők beszélgetnek..
- Gyere! Nincs kedved meginni egy forró csokit? Vagy valami sütit enni? Látom, nagyon külön vagy a többi gyerektől... Majd mi leszünk veled. - mosolygott rám. Mégis minek néz ez engem? Nem eszek ilyesmit! Hagyjanak engem békén a fura kajájukkal. Nem vagyok gyerek!
- Esetleg mézes tejet? - Hogy mit? Mi van? - Öhmm.. Bocsánat, de.. - el kell mennem, mielőtt megölöm őket. Nem tehetem meg épp ma.. én..
- Igen, az jót tesz az ilyen hidegben. És megnyugtat, ha félsz. - mosolygott. Hogy mit csinálok?
- Tudjuk ám, hogy azért nézel így, meg azért nem beszélsz, mert félsz tőlünk. De nem kell ám. Mi csak játszani akarunk egyet veled. - Félek? Hogy mi van? Nem, én meg akarlak ölni, te te te..!
- Tessék. - nyomott a kezembe valami fehér löttyöt, ami minden bizonnyal az a bizonyos mézes tej. Na itt telt be a pohár. Szóval ezt akarod? Akkor játsszunk!
- Kö-köszönöm. - szóltam csendesen, gyámoltalanul, és megittam az italt. Legbelül fintorogtam, hogy ilyesmire kell kárhoztatnom magam, de a kedvükért megtettem.
- Jajj, de édes. - mosolyogtak. - Gyere, hóemberezzünk! - és komolyan neki álltak hókupacokat görgetni. Eszem megáll.. De nem gond. Megkapják tőlem az ajándékukat. Meg bizony!
- Né-nézzétek, ott milyen jó helyen lenne a hóemberünk. - mutattam egy sikátorba, és arcomra lelkesedést varázsoltam.
- Biztos vagy benne, hogy.. - kezdte, de bele vágtam a szavába.
- Igen! Oda akarom! - toporzékoltam. Szégyellem magam, hogy ilyet kell tennem.. De megéri!
- Ha oda akarja, tegye csak oda. - mosolygott a nő.
- Uüü.. Tudod mit? Jobb ötletem van! - szemeim csillogtak az ötlettől. - Építsük ki a mezőre, ahol a vaddisznók is láthatják, oké? - rángattam meg a néni kabátját.
- Ez egy remek ötlet. - Én is úgy gondolom. Ki is sétáltunk gyanútlanul. Mind a hárman. És amikor újra elkezdték görgetni azokat a fene hólabda izéket, na akkor elővettem cuki fegyverkémet, és bumm, bumm, bumm, bumm.. Annyira jó érzés volt őket kaszabolni. Egy-két vissza támadást kaptam ugyan, de az kit érdekel? Majdnem ott hagytam a fogam a kettő az egy elleni küzdelemben, de az kit érdekel? A lényeg, hogy halottak. Igazán. Nem idegesíthetnek többé senkit. Jót tettem a világgal. És.. magammal. Hjajj, és az a pillanat, amikor már csak nagyon kevés életük volt, és benyögtem, hogy "Boldog Karácsonyt!" , az a tekintet.. Csodálatos volt.
Boldogan sétálgattam vissza a sötétben a főtérre. Meghúzódtam egy csendes sötét sarokban, és figyeltem a fényeket. Ekkor egy gyermek lépett oda hozzám, és vörös borítású csomagot nyomott a kezembe. Nem értettem mi ez, de mire rákérdezhettem volna, elment..

by **Aidor** Vas. Dec. 22 2013, 23:13

Úgy tűnik kis akciómnak nagy sikere volt. Főleg a gyerekek körében. Meglepően nagy... szépen eljátszották a "nagy" urat. Pedig néhányuk magasabb volt ülve mint állva. Kicsit le is döbbentett mikor valaki más valaki másra vágyott és inkább engem ültetett a székbe. És szépen le is takarította az amúgy is patyolat tiszta mokaszinom. De ha koszos lett volna biztos tisztává varázsolta volna. Egyértelmű, hogy jól csinálta. A boltnak is volt forgalma. Vitték a felszereléseket rendesen. Azt hiszem mondhatom, hogy ma már megérte kiülni. A standhoz. Hol a standnál szorgoskodtam, hol pedig a gyerekekkel szórakoztam. Na de mihez itt kérem szépen óvoda? Rajtam kívül mindenki ennyire ráér? Én meg kapkodom a fejem, hogy tudjak a gyerekekkel foglalkozni, de a vevőket is kitudjam szolgálni. Nem mondom... izzasztó. De most az egyszer elnézem karácsony van...
De azért fogytak és fogytak a cuccok és végül a nagy részük el is kelt. Már ép pakolni készültem... ami csak képletes elvégre semmit nem teszek csak vissza rakom az inventory-mba amim van. Úgy gondoltam itt az ideje nekem is elvegyülnöm egy kicsit. A gyerekek ugyan még marasztaltak, de udvariasan elutasítottam és haza tessékeltem őket. De váratlanul ért, hogy egy gyerkőc vissza jött. Hát nem az imént küldtem el mindet? Fogalmazódott meg bennem a kérdés. Ép mondani akartam valamit, hogy megértessem vele, hogy mára bezárt a bazár. De erre nem került sor ugyanis a gyerkőc átnyújtott nekem egy becsomagolt ajándék csomagot.
-Enyém? A gyerek bólintott és enyhe gyanakvással átvettem tőle a csomagot. Kíváncsi vagyok benne, hogy mit rejthet az ajándék. Bár őszintén nem lepődnék meg rajta ha magába szippantana vagy valami... de remélem legrosszabb esetben is csak néhány kicsi szőrös mazoista izével kell szembe néznem. De azt hiszem még így is jobban örülnék egy kutya közönséges ajándéknak. Fölöslegesen nem szívesen teszem kockára a bőröm. Hogy mennyi kockázat van ebben a világban? És meglepő módon ez is egy ilyen. De úgy döntöttem megbízom a meg ajándékozómban. Bár a miértekre kíváncsi lennék, de illetlenség lenne ezt firtatni. És idővel úgyis minden kiderül... Így hát kicsomagoltam az ajándékot.... és tádám, meglepetés...

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Dec. 23 2013, 21:31

Igen, Ayani volt az, ahogy megfordultam. Felálltam és átöleltem és megcsókoltam, homlokom az övéhez nyomtam és ott tartottam picit, amikor azonban valami belém kapaszkodott. Lenéztem az oldalamra és láttam ott egy szürke nagyobbacska foltot. Egy lámpás fénye tükröződött szeméből és azonnal mosolyra fakasztott. Tenyerem így mégsem Ayani derekára fonódott, hanem ÁK-t fogtam meg egy pillanatra és igazítgattam ki körmét ruházatomból. Azonban Chan megelőzött és lefejtette gyorsabban rólam a csimpaszkodó cicát. Örültem hogy láttam.
- Semmi probléma Chan - nevettem aprókat. - Álomkelő idejössz kicsit hozzám? Szeretnék neked bemutatni két embert. Egyikük az a kislány itt - fogtam meg a vállát, ahogy ott voltam előttük guggolva. Szégyenlős volt, de a cica látványa, furcsa csillogást hozott szemébe. - Ő itt.. néztem a kislányra, majd Ayanira segítségért - igazán nem tudtam ki és hogy hívják, egy magányos a tömeget bámuló személynek tűnt, akinek se anyja se apja. Amilyen akár én is lehetnék, ha nem lenne Ayani és Chan, és persze a JL tagok.
- Jó rendben Chan, holnap leszek bent a boltban, ott találkozunk - mosolyogtam rá. Még nem mutattam be neki Ayanit és fura lehetett így látnia minket. Olyan hirtelen történt minden és nem tudtam mikor konferáljam fel. Sálammal integettem a távolodó Channak, mire eszembe jutott, hogy lehetett volna hócsatázni is, ő Jayyel én meg Ayanival csapatban. No nem baj, legközelebb, el is felejtettem Boldog Karácsonyt kívánni.. A kislányhoz visszahajoltam és megigazítottam a sapkáját előbb biztosan amikor a vállát megfogtam, valahogy kibillenthettem. Lekuporodtam a hóra és jeleztem Ayaninak, hogy üljön az ölembe. Itt nem kell tartanunk a felfázástól és a fájdalomtól, így kicsit sem törődtem ezzel. Ha leült ölembe úgy átkaroltam derekát és magamhoz vontam.
- Boldog Karácsonyt szerelmem! - mondtam végig nyitott szájjal és arcához nyomtam az arcom. Chan boltjából már vásárolni fogok, még-meg fotó kristályokat. Egy kis csecsebecse, de ezeket a pillanatokat könnyedén meg lehetne vele örökíteni. Körbenéztem a tömegen, és sok-sok ismerőst láttam az ismeretlenek között. Anat és Mirika kézen fogva. Vajon meddig várhattál ott rám Mirika? Bocsánatot kell majd kérjek tőle.. hamarosan. Tovább fordítottam fejem és és láttam még ismerős arcokat, akik énekeltek, köztük Judy is ott volt. Még mindig dobogott érte a szívem, az az egy hét a vadonban vele. Nem feledem soha. Nio.. hol lehet? Kerestem a tömegben, de nem láttam. Furcsa érzés fogott el, Ayani, beszél, pihen a karjaim között de mégis arra a lányra gondolok, aki megmentett. Legyőztük démonát és megmenekültünk a fennsíkról. Hosszasan beszélgettünk minden féléről és élveztük egymás társaságát. Nem baj, innentől nem gondolkozhatok ezen, hisz Ayani társaságát is élvezem. Csak róla valahogy még keveset tudok, azon kívül, hogy velem van, nem sokat.
- Ayani lesz egy meglepetésem, este átadom az ajándékod, még éjfél előtt, kérlek addig maradjunk is és.. -suttogtam neki, majd lenéztem a kislányra - .. legyünk ennek a csöppségnek a szülei erre az estére, vagy tovább is.
Tizenkettőnél ugyan több lehetett, de elég apró növésű lányka.

***

Másnap minden ismerősömnek, akinek cask tudtam a nevét, még Hermitnek is, küldtem egy üzenetet, melyben további kitartó harcot, de pár nap pihenőt és Boldog Karácsonyt Kívántam.
Channak másabb levelet írtam, csak ennyit, "jövök és megmondom"

by **Kusumi Ayani** Kedd Dec. 24 2013, 11:13

Szépen lassacskán letudtam mindenkinek a dolgait. A végére egészen nekimelegedtem, de végül befejeztem. Anat és Miri végül csak csak megérkeztek ide, így nekik is felolvastam. Anat tapsolt is, és… átölelt? o.o húú… ez váratlan volt. Mit kinem hoz az emberekből a karácsony. Very Happy

- Rendben Anat. És átadom. Neked is kellemes karácsonyt...
Mindenesetre Mirit fogadtam a legszívesebben, és végig mosolyogva nyújtottam, és fogadtam az ajándékot.
- Köszönöm Miri. És vigyázz magadra.. meg Anatra. És nagyon kellemes karácsonyt.
Mindenkinek megköszöntem, akik gondoltak rám. Yuichi éppen egy kislányt szórakoztatott. Elmosolyodok, ahogy közelebb megyek. És ekkor vett észre. Meleg mosollyal figyelem, ahogy közelebb lép. Átöllelt, és megcsókolt. Behunyom szememet, és viszonzom csókját. Még a csók után is közelebb tudhatom Yuit, majd mikor kinyitom, azt veszem észre, hogy Yui egy macskával „játszik”. Elmosolyodok, ahogy a pet gazdija is ideért, és segített neki. Úgy látszik… Jé ez Chan.
- Szia Chan. És neked is Álomkelő. – intek a mosolyogva a lánynak.
Chanék nem sokáig voltak itt. Mikor Yui hozzám fordult segítségért, csak megcsóváltam szomorúan a fejemet, hogy én se ismerem a porontyot. Végül Chanék továbbmentek. mikor ismét kettesbe voltunk egy pillanatra Yui a kislányhoz ment, ám végül a hóban kötött ki. Kuncogok egy keveset, majd az ölébe ülök, majd megcsókolom, miközben átölelt. A vállára hajtottam fejemet, és így néztem a környéket. A frissen esett hó látványa, és Yui testének melege olyannyira boldoggá tett, hogy úgy éreztem ez életem legboldogabb Karácsonya. És Yuichi ekkor kívánt boldogot. A szemébe nézek, és csillogó szemmel mondom.
- Boldog Karácsonyt Drágám. – mondom.
Arca enyémhez ért, és behunytam szemeimet ismét. Könnyeim eleredtek, olyannyira boldog voltam. Óráknak tűnő idő után Yui ismét megszólalt. Bólintottam, majd ha engedte kibontakoztam az öleléséből. Egy csókot nyomok még a szájára, majd felállok sé a kicsihez lépek.
- Szia Aranyom. Hogy hívnak? – kérdezem mosolyogva.
Yuichinak átadtam minden olyan ajándékot, amit velem küldtek neki, mert még tartottam, hogy elfelejtem. Természetesen megmondom neki melyik kitől jött.

Éjszaka folyamán kinyitottam Anattól kapott csomagot, majd egy unikornis vágtat elő a dobozból. Nevetve nézek a vágtató fénylő felé, melyet Tűzrózsa is érdeklődve figyel. Majd hamarosan előbukkant a jókívánság is. Elmosolyodok. nem szabad elfeledkeznem majd, hogy megköszönjem Anatnak ezt a csodás élményt.

by **Egil** Kedd Dec. 24 2013, 12:12

Hejhó,

Tudom, egy - két poszt még hiányzik, de vannak kik e event végére várnak, így úgy gondolom, hogy írok ide, hisz volt egy határidő. A topic nem lesz lezárva, míg nem ír mindenki. Pótoljon még, kinek pótolnia kell!

Nos, kinézve az ablakon, azon elmélkedem, hogy milyen jó lenne elmenni most frizbizni, Anyukám Jazz+Az-t hallgat a háttérbe, most mégis miként ezeket a posztokat olvastam, úgy lett némi karácsonyi hangulatom és ez a ti munkátokat dicséri! Szép posztok születtek.

Azt hiszem már csak az maradt hátra, hogy elmondjam, mik is vannak a kapott dobozkákban. Mint írtam, a jutalom minimális lesz, de azért remélem örültök majd neki:

Egyedi Csillag Kristály (Széttörésekkor erősen fényleni kezd és emelkedik így pár méteres magasságba. E fény bármilyen sötétséget megtör és csillagként mutatja meg az utat bármerre is akarsz menni, vagy épp juttat ki bárhonnan. Tier szinttől független bárki használhatja.)

Köszönöm Szépen! Remélem nem okoztam csalódást.

Spoiler:

by **Kazuma** Kedd Dec. 24 2013, 12:59

Csendben sétálgattunk, amikor Szophie odafordult hozzám. Válaszra nyitottam a szám bár még nem tudtam, mit fogok mondani, amikor hirtelen megölelt és megéreztem a hideget. Egyből kiegyenesedtem és kapkodtam a hátamhoz, hogy kisöpörjem a havat a ruhám alól.
– Teeee… - sziszegtem tettetett dühvel és jött a hógolyó egyenesen az arcomba. Eljött a megtorlás ideje és ontani kezdtem magamból a hógolyókat teljes sebességgel. Azonban hiába voltam gyorsabb hirtelen szaporodni kezdtek a repkedő hógolyók, ahogy egyre többen csatlakoztak. Rendesen elhúzódott a csatározás de végül minden elszenvedett találatot duplán fizettem vissza így sikerült jól kifárasztanom magam mire Szophie megéhezett és továbbálltunk.
Egy padon állapodtunk meg, ahol elkezdődött az ajándékosztás. Lassan ismét körénk gyűlt egy halom gyerek és Szophie sütijeit eszegetve figyelték Tachit. Furcsa de eddig sosem tűnt fel, hogy milyen sokan is vannak a városban. Talán azért, mert tartanak a maszkos árnyharcostól… Kicsit megsajnáltam őket. Otthon kéne lenniük a szüleikkel nem ebben a játékban ragadva, már több mint egy éve. Csodálom, amit KA létrehozott és nem vagyok rá dühös, amiért bezárt ide hisz én magam döntöttem úgy, hogy visszatérek mikor volt lehetőségem kiszállni. Viszont legalább őket kiengedhetné. Mi haszna van abból bárkinek is, hogy a városban bujkálnak tehetetlenül?
Elgondolkodva szinte reflexszerűen simogattam az ölemben megpihenő kislány fejét, amikor egy kéz jelent meg az orrom előtt. Meglepetten kaptam az orromhoz és vettem le a piros bohócorrot majd elmosolyodva a kislány orrára nyomtam. Furcsa hogy mennyire nyugodtak három ismeretlen társaságában. Talán túlságosan is…
Végül eljött az ideje hogy én adjam át az ajándékom, és bár kicsit ideges voltam miatta de végül úgy tűnt kár volt. Elvigyorodtam, ahogy megtalálta az édesgyökeret. Nekem is az tűnt fel elsőnek mikor átlapoztam a könyvet. Nem is értem hogy nem ismertük fel korábban. Azonban amíg a könyvet nézegette feltűnt, hogy egy kis doboz repül egyenesen felénk és mögötte Anat intett nekünk. Szophie egyből kinyitotta a dobozt és már csak a denevért láttam az orrom előtt. Morogva próbáltam elhessegetni az arcomból mire nagy nehezen visszarepült a dobozához, hogy átadják az üzenetüket. Hülye bohóc…
Szophie utánuk szaladt és én is lassan felkeltem a padról. Megvártam, míg visszajött aztán elköszöntem tőle és Tachinak is biccentettem egyet majd elindultam a fogadó felé. Ennyi elég volt mára és nincs túl sok kedvem a lovag célozgatásait hallgatni. Kapja csak meg, amit annyira akar. Már félúton járhattam mikor egy kisgyerek lépett oda hozzám és egy zöld dobozt nyomott a kezembe. Azonban mire megkérdezhettem volna, hogy mi ez már el is tűnt. Félrehúzódtam egy kihaltabb utcába és kinyitottam a dobozt.

by **Szophie** Kedd Dec. 24 2013, 20:24

Nos.. ezt már az event elején elkezdtem, de most jutottam el addig, hogy be is fejezzem végre.. nem tartozom a nagy rajzosok közé, de azért.. Boldog Karácsonyt!
*elővesz egy fotó kristályt* csoportkép, csíz! Smile

http://kepfeltoltes.hu/131224/IMG_20131224_201440_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

by **Halász Alex** Csüt. Jan. 02 2014, 17:29

// Hi ismi előzménynek xd //

Hát így történt, hoyg egyedül maradtunk, mi ketten meg a Főtéren a nagy Karácsonyfa, Hisame éneke, a csillagos égbolt, különlegesen érthetetlen módon hóesés mindemellett, de jóleső hidegség, ünnepi fények, és Hinari mosolya, ahogy meglátja az ajándékomat. Engem is felvidított egyszerre, s amikor odaadta az ő ajándékát, nem bírtam magammal és már nyitottam is. Olyan lelkes meg persze kíváncsi lettem hirtelen, mint egy kisgyerek, aki a Télapót várja, pedig az 6.-ikán jön Rolling Eyes

Ami azonban a szemem elé tárul az egy kés. Shocked

Öhm, rámeredek értelme fejjel a kis tőrre. Ismerem az alantas gyilkosát nekije, de hát izé, meg hozé.... nem erre számítottam. Hinari chanra néztem, látnom kellett, hogy mire gondol, s közben ki akartam venni a helyéről az árnyharcos tőrt.
- Ezt nem fo.... nani? o.O Kiete! :O -
Eltűűnt. Néztem bele az ajándékba, de semmi, volt nincs. Csodálkozva néztem újra a lányra, és most már az igazi ajándékkal a kezemben.
- Ezt hogy csináltad Hinari chan? Surprised

-
Nem esett volna jól, mit ne mondjak, ha egy gyilkos eszközt kapok ajándékba. Sad

De így, hehhe cseles nőszemély. Razz

Ráemeltem a tekintetemet a képre. Ezt ő rajzolta? Nahát, nagyon szép! ^^ Minden kis részletét igyekeztem az eszembe vésni, és az aláírás sem kerülte el a figyelmemet. Volt már tervem arra az esetre, ha a lány nem akarja elmondani csak úgy a nevét, hogy hogyan is szedem ki belőle, de most, hogy megkaptam ingyen és bérmentve, ajándékként, széles mosolyra húztam el a számat. Önkénytelenül is. Ilyenkor jönne ki faramucin a dolog, mivel az én itteni nevem a rendes is, áh kit érdekel az én nevem, amikor megkaptam Hinariét.
- Köszönöm. Ez sokat jelent nekem. Én is megadnám a nevem, de már tudod. ^^" -
Szépen visszacsomagolom a kis képet, és elrejtem az inventoryba, nehogy baja essen. Azonban van még itt egy másik ajándék, amit még ki kéne deríteni, hogy mi is az. Amint a gyerekek boldogan futottak tova, mi is leálltunk kiniytni a kis dobozt. Én még a gyerkőcök után néztem. Olyan furcsa megszokni ezt a világot, ahol élő és mesterséges lény ugyanaz. Ők is njk-k voltak, mégis úgy viselkedtek, mint bárki más kint. Megrettent a gondolat, és csak nagyon nehezen tudtam magam rávenni, hogy úrrá kell lennem ezen. Nem iszonyodhatok egy njk-tól minduntalan, ha meglátom valahol, és egyre inkább érzem azt, hogy már nem is tehetek különbséget köztük és játékosok között.
A doboz. A dobozban egy kristály volt. Szép csillogást kapott a milliószín fények között.
Kiemeltem.
- Neked is ilyen van? -
Néztem rá a lányra. Egyszer csak belém hasított egy gondolat. Valamit csinálnunk kéne. Ez egy esély, és nem szúrhatom el.
- Krhm >< Öhm Embarassed

Nincs kedved egy kis sétához? ^^ -
Nah, szokás szerint rosszul kezdted el Al, de a végére már egész magabiztos lettél. xD ˇ^^

by **Aoi Shizuka** Szomb. Jan. 11 2014, 19:48

Már sürgés-forgás várta Shizukát az árvaházban, ahogy azt előre megbeszélték, már mindenki öltözködött: volt aki a csizmájával vesződött, nem egy lurkó vette kacsalábra, más a kabátjával hadakozott, sehogy se találta a kabát másik ujját.
A leányzó arcára rögtön mosolyt csalt a sok igyekvő kislány és kisfiú látványa
- Tadaima! - szólalt fel hangosan, majd a csizmájáról lerúgta a havat, s a segédkező dadákra és önkéntesekre mosolygott
- Jó újra itt lenni és látni mindenkit! - mondta szívből jövő boldogsággal és rögtön az egyik kisgyerekhez sietett, aki már a sírás küszöbén állt a csizmája miatt. Leguggolt hozzá, és megsimogatta:
- Nyugodj meg Tamako-chan, nincs semmi baj! Nézd csak, ezt a másik lábadra húzzuk fel, jó? Azt meg erre! Na kész is vagyunk! Látod, milyen egyszerű, nincs is miért pityeregni! - adott végül egy puszit a kislánynak
- Várj Nobu-kun! Segítek! - lépett oda egy kisfiúhoz, aki sehogy se birkózott meg a kabátjával. A kabátujjat egyenesre kíhúzva már a kis Nobu is könnyedén be tudta bújtatni a kezecskéjét a pufi kabátkájába. Nevetve mosolyogtak össze.
Így ment ez, míg végül minden kis gyerkőc és önkéntes kabátba nem bújt, és végül kettesével kézenfogva indultak el szépen libasorban a téren megrendezett nagykarácsonyi rendezvényre.
- Maradjatok a téren, ne mászkáljatok el másfelé! - s azzal a gyerkőcök szétrepültek, mindenki épp oda ami a leginkább felkeltette az érdeklődését
Így aztán Shizu egyedül maradt, s most nézett csak szét, de nem álldogált sokáig, mert egy kedves ismerős arc toppant elébe, Ayani volt, az egyik vásárlója
- Köszi a verset, nagyon aranyosat írtál!
- Woa! Mekkora üst és ezüstös, igazán nem kellett volna, nagyon köszönöm ezt is, én nem készültem nagy dologgal, gomen! - s az invetorijából elővett egy nagy, tenyérnyi ánizsos illatú mézseskalács-csillagot, amin ott díszelgett fehéren Ayani neve, piros szalaggal átkötve
Meghajolva nyújtotta át az apróságot a lánynak
- Remélem tetszik és ízleni fog! - mosolygott
- Boldog Karácsonyt! - ölelte át hirtelen a kedves vásárlót, majd miután elbúcsúztak boldogan emelte magához az ajándék-üstjét
- Wow, tényleg nem könnyű darab! - s azzal míg haza nem ért vele, a tárolóba küldte
A céhtársa, akivel nem rég együtt edzettek, Yurihime tűnt fel, kölcsönösen jókívánságokkal üdvözölve egymást:
- Chotto matte, Hime-sama! - sietve előszedett egy hosszúkás kis csomagot - Füstölő, karácsonyi illatokban, gondoltam örülnél neki! - nyújtotta ár a szalaggal át kötött zöld papíros csomagot
- Narancs, mézeskalács és fenyőillatú is van benne! Douzo!
És nem állhatta meg hogy öt is át ne ölelje, hiszen karácsony van!
Alig pár perccel később pillantotta meg a legeslegelső vásárlóját, nagy boldogan szaladt oda hozzá a ropogó hóban, rögtön átölelve:
- Alex-sama! Boldog Karácsonyt! Ha nem haragszol, készítettem neked egy ánizslikőrt, nem tudom szereted-e, de biztos feldobná a kispotik keserű ízét! - kacsintott rá játékosan, majd integetve tovább is állt, mert egy másik kedves vásárlót pillantott meg Alex háta mögött sétálni
- Chan-chama! Nagyon Boldog Karácsonyt! - ugrott a nyakába rögtön
- Ha adjak Neked egy kis karácsonyi bohóságot! - nyújtotta át a sün-formájú szegfűszegekkel teletűzdelt almát - remek természetes illatosító, én mindig tartok egyet a ruhásszekrényemben!
Végül a a céhvezérét is sikerült felfedeznie a sok ünneplő között, szép illedelmesen sétált oda hozzá, közben már elő is készítve az apróságot, amit ajándéknak szánt
- Boldog Karácsonyt Hinari-dono! - hajolt meg a lánynak, előrenyújtva a keze ügyében lévő semmiséget
- Megtisztelnél, ha elfogadnád tőlem ezt a kis butaságot karácsonyra! - az ujjával rácsippentve a függő aranyzsinórjára, egy szárított narancshéjspirál omlott szét, egy kis halványan világító szalmaangyalkát rejtve magában
- Felteheted a fára, ha tetszik! Bocsánat, hogy ilyen egyszerű dologgal rukkoltam elő, de gondoltam hátha jobban örülsz a kézzel készült dolgoknak!
- Átölelhetlek Hii-sama?

Valamivel később már ott sompolygott egy párocska mögött, csöndesen rángatta meg finoman a fiú kabátját
- Etto... Tachi-san! - próbálta felhívni a figyelmet magára, bár nem akarta nagyon zavarni kettejüket
- Boldog Karácsonyt! - nyújtotta át két kézzel a kis fiolát
- Ha legközelebb is jönnél... - tette hozzá pironkodva lesütött szemekkel - gondoltam örülnél ennek a masszázsolajnak, ánizsos illatú! Nagyon sok jó hatása van!

by Ajánlott tartalom