Re: Füstölgő Mezőség

by **Szophie** Hétf. Okt. 13 2014, 20:51

- Már aki van oly ostoba, hogy kockáztasson. - sóhajtottam fel. - Azokon nem tud semmi sem segíteni, akik nem képesek rendesen felmérni a rájuk jelentő veszélyeket. - elgondolkodva néztem végig a tájon. - A játszmákhoz érteni kell, vagy belé halsz.. Aki gyenge, aki buta, az kiesik. Ez a természet törvénye.
- De nem értem.. Miért foglalkozol velük? Miattuk félsz? Nem. Csak a saját életed kockáztatása miatt. És ez helyes. Azt jelenti, hogy nem vagy ostoba, hogy fel tudod mérni a helyzetet. De a többi miért érdekel annyira? - kérdeztem vissza, és habár kissé embertelennek hangozhattam, a tény is ott lebegett a szemem előtt, hogy tudtommal senki nem ostoba a fronton annyira.. Egyelőre. Vagy a többi már ki is esett? Na meg persze... azért nem is aggódtam annyira a hozzám nem közel állókhoz, mint alapesetben emberi együttérzésből, vagy mi a francból, kellene.
- A tehetetlen főnököket az élet kirostálja. - vontam meg a vállam. - Ez ennyire egyszerű..
- Nem kell dédelgetned semmit. Nem kell törekedned semmire. Ezek a dolgok csak ideiglenes, a játékban elért rangot szereznek. De az emberek ha egy helyen - odakint - nem tudják megkapni, hát megpróbálják máshol - idebent. Ez ennyire egyszerű. Vakok között félszemű a király. Rolling Eyes

Ha odakint nem tudtak sikereket elérni, hát megpróbálják idebent. A hatalom az akármilyen csekély, vagy jelentéktelen, akkor is hatalom. És azért nem mindegy, hogy hányas szinten állsz, vagy milyen a páncélod, hisz mégiscsak az életed függ tőle.. Mert ha esetleg jön egy magasabb szintű piros gyilkos. Rolling Eyes

A szintek, a fegyverek, ez mind törekvés egy picit a túlélésre. És persze a többiek lekörözésére is. De ez természetes, az emberek vérében van a versengés. Ahogy farkasok versengenek az alfa hím szerepéért. Mindig csak egy lehet a Vezér, de azért a többi megpróbálja elhódítani tőle a címet. Ez egyfajta ösztön.
- De ha benned nem él, hát nem kell e szerint cselekedned. Igazából azt teszel, amit csak jónak látsz. Egyes szinttel is élhetsz boldog életet. Egyszerűen csak nagyobb a kockázat, mert több a sötét alak, aki kivégezhet.:3 Habár ha nem mozdulsz ki egy biztonságos városból... Akkor talán... Túlélhetsz.. De akkor meg helyhez leszel kötve. Ki mi mellett dönt.

by **Phobos** Szer. Okt. 15 2014, 16:35

A fiú közömbösen vonta meg vállát, bal szemét félig lehunyva.
- Akkor sok ostoba ember van... - jelentette ki, általános tényként kezelvén saját állítását. - De ott vannak a bátrak és vakmerőek, akik szánt szándékkal kockáztatnak. A bátor valószínűleg túléli, mert fel tudja mérni a maga helyzetét, és jó döntést hoz. A vakmerő nem gondolkodik. Persze az már más kérdés, hogy miért kockáztatnak? - A kíváncsiságát leginkább a saját válaszával akarta kielégíteni. A kérdés főleg magának tette föl, semmint az idomárlánynak. Kicsit eltöprengett utóbbi véleménykifejtésén: ő vajon elég bátor? Gilbert gyomra görcsbe rándult, ahogyan visszagondolt azon momentumokra, ahol a saját vakmerőségéről tett tanúbizonyságot. Fejét kevésbé láthatóan rázta meg, és szemével hunyorítva tűntette el maga elől a már-már szánalmasnak nevezhető emlékképeket.
Szophie kérdésére enyhe megrökönyödéssel nézett a szóban forgó lányra. Igaza volt, a fiú feltűnően sokat foglalkozott mások véleményével. Túlságosan sok időt szánt a legjelentéktelenebb, ostoba egyénre is, de mégis...
- Talán azért, mert én is ember vagyok Rolling Eyes

- felelte. Nevetést lehetett érezni a lovag monoton hangjában. - Én mindig is egyedül voltam. Amikor a főtéren bejelentették az élet-halál játék kezdetét, senkihez sem kötődtem. - Nyelt egy nagyot, még mielőtt elkezdhetett volna az amnéziájáról beszélni. Számára ez igencsak kínos, zavarbaejtő téma volt. - Azt hiszem már foglalkoztat a többiek sorsa... függetlenül attól, hogy neheztelek az emberekre. Persze, azok érdekelnek igazán, akik esetleg - Ezt a szót jól hallhatóan hangsúlyozta. - örömmel látnak és tárt karokkal fogadnak. Azokért az emberekért valamiért érdemes egy másik arcomat mutatnom, de - Szomorkásan nézett maga elé. - gyakran az a benyomásom, hogy nem is vagyok más, csak egy élettelen valami, aminek a parancsokat kell követnie. Szinte mindig, már ahányszor azt vállalom, hogy a többiekkel bekopogtatok a boss ajtaján. - Úgy érezte, meglepően sokat beszélt egy majdhogynem teljesen idegennek az ambivalens érzéseiről. A hite megrendült, bár fogalma sincs, miért most, amikor egy jó délutánt tudhatott a magáénak. Kissé száraznak érezte torkát, s az idő is hűvösebbre fordult. A hosszadalmas elmélkedés és beszélgetés egy szempillantás alatt kimerítette. A vezetők dolgáról nem is szólt töbet. Igaza volt Szophienak, a fiú nem is fecsérelte tovább a szót, de a következő témát már nem hagyhatta annyiban.
- Az emberek akkor is nevetségesek. - morogta, jobb szemöldökét rosszallóan felhúzva. - Vannak, akik hisznek a kijutásban. Tisztában lehetnének azzal, hogy az odakintben a hatalmuk csak egy szemfényvesztés. Még ha az olyanok, akik kint nem szerezhettek hatalmat és itt igen, egy szép napon le kell mondaniuk róla. - Állát vakargatva forgatta szemét. - Mások pedig nem is akarnak visszatérni az eredeti életükhöz, mert vagy félnek, vagy nincsenek megelégedve azzal, amit ott lent leraktak az asztalra. Vagy nem. - A monológ végére Gilbert hangja elhalkult, szemét fáradtan hunyta le. Nem gondolta volna, hogy egyszer ennyit fog, hangosan spekulálni. Mindössza az általa felhalmozott tapasztalatokból vonta le következtetéseit, semmi több. Még az odakint valódi szépségét és rútságát sem érthette meg addig, amíg az összes emlékét vissza nem kapja - arra meg igen csak csekély esélye van. Bal vállát megmozgatva vitt életet tagjaiba, majd szolid ásítás hagyta el száját.
- Kezd hűvös lenni. Ti még maradtok?

Ennyit még sosem beszéltettem Rav-karit... Szo, te aztán érted a dolgodat ><

by **Szophie** Vas. Okt. 26 2014, 11:41

- Hehehh.. Szerintem túl sokat gondolkodsz ilyen majdhogynem lényegtelen dolgokon. Nem szükséges mindig keresni a miért. A világban rengeteg dolog van ok nélkül, és rengeteg dolog logikátlan. És véleményem szerint mindenki őrült, csak az egyének mind egy picit másképp. - megvontam a vállam. - És ezen hóbortok alapján ragasztanak ránk tulajdonságokat, hogy valahova kategorizálni tudjanak minket. - nyuhmm, nem mintha nem élveztem volna az ilyen fajta filozofálást. Érdekes dolog ilyesmikről beszélni, habár az én álláspontomat alig vannak, akik elfogadják. Szívük joga, természetesen. Ez csak annyit jelent, hogy én őrültebb vagyok a többinél. De persze azért vannak ebben társaim is. Főleg itt, a saoban, ahol alig akad olyan ember, akire a "normális" kategóriáját ragasztották.
- Ez nem indok. - nézek rá aztán kissé kételkedve. - Ha nem kötődtél senkihez, akkor igazán szerencsés vagy. Azt jelenti, hogy senkiért sem kell aggódnod, és senki nem okoz fájdalmat. Így pláne nem lenne szükséges másokkal foglalkozni.. Ha engem kérdezel, akkor szerintem itt pont arról van szó, hogy kötődni akarsz. És ehhez a legjobbnak azt tartottad, hogy először megpróbálod megérteni őket, minket.
- Miért neheztelsz az emberekre? És miért várod el, hogy örömmel lássanak és tárt karokkal fogadjanak, ha még nem is ismered igazán őket? Én csak azokkal viselkedem így, akik igazán közel állnak hozzám. Azt viszont csak úgy lehet elérni, ha rengeteget beszélgettek, közösen éltek át dolgokat.. Vagy valami ilyesmi. Azt hiszem. - kissé szégyellősen elmosolyodtam. - Én sem vagyok túl jó ebben az egészben. Nem vagyok benne biztos, hogy a legjobb tanácsokat tudtam adni. De törekszem rá, a saját értékrendem szerint.
- Egyébként pedig szíved joga, hogy ellenkezz a paranccsal, ha azt nem látod jónak. Én is megteszem, ha úgy alakul. Csak akkor vállalnod kell az ezzel járó következményeket is. Az ember maga alakítja a sorsát. Ha te úgy döntesz, hogy áthágod a szabályokat, akkor azt teszed. Megvannak a következményei, de attól még megteheted, ha szeretnéd. Tőled függ. Nem minden, de a legtöbb dolog.
- aztán újra visszatért a "másokkal" való foglalkozáshoz. Nagyon érdekelte a társadalomról alkotott átfogó képe, rettenetesen meg akarta érteni, átlátni azt. Az okokat.
- Ez is az egyén szeszélyeitől függ. Az, hogy mit raktak le odakint az asztalra, és mit itt. Az, hogy mit tartanak fontosnak, és mi az, amiért küzdenek. Néhányak a kijutásért, mások nem. Vannak, akik itt jobbnak tartják az életet, ez a szeszélyük. Én ki akarok jutni. Ott van hatalmam. - elmosolyodtam. Ő is sok dolgot osztott meg velem ismeretlenül, ennyit igazán megérdemelt tőlem viszont. - Itt nincs. Csak a kijutásért küzdök, és az előrehaladásért, na meg az éltemért, miközben jól is akarom érezni magam végre, így hogy nem kell foglalkoznom a munkámmal. Ennyi az egész. Ez az én személyes hóbortom. De másoknak más. Ahogy két egyforma ember sincs, két egyforma sors sem, és két egyforma gondolkodásmód sem. Ezt egyszerűen csak el kell fogadni, és nem megérteni.
- kissé meglepődtem, és csalódott is voltam, amikor indulni készült. Bevallom, élveztem vele a beszélgetést. Értelmes volt, és nyitott, nem általánosításokhoz és normákhoz kötve a gondolkodása. Ő csak érteni akart, és ez becsülendő. És sok kis szeszélyét fedte fel előttem csupán ezzel az egy délutánig tartó beszélgetéssel.
- Öhmm.. Én még igen. - bólintottam. Vissza kell még térnem a saját gondolataimhoz. Felkeltem, a kezemet nyújtottam felé.
- Örülök, hogy megismerhettelek, Raven. - ráztam meg a kezét búcsúzásképp, ha hagyta. - Egyszer mindenképp folytatnunk kell ezt a beszélgetést. - mosolygok rá még utoljára.

by **Phobos** Vas. Okt. 26 2014, 17:33

- Egyszerűen csak figyelek és okulni próbálok. Fárasztó a töprengés, az tény, de általában megéri. - Szemét forgatva kulcsolta egymásba ujjait. - Senki sem őrült... csak a realitásunk más, ahogyan a nézeteink is. Különbözni jó dolog. Nem várhatjuk el magunktól, hogy minden elvárásnak megfeleljünk. Engem például már nem érdekel, mit gondolnak rólam a többiek. A magam ura vagyok. - Keresztbefonta karjait, s állát felszegte, mintha büszke lett volna mindarra, amit a lánynak mondott. Persze érezte utóbbi kijelentésében az ellentmondás keserédes ízét, de nemigen zavarta. Szophie meghökkent arckifejezésére a fiú furcsállóan pislogott. Nem sokat gondolkodott azon a válaszon, melyet a szóban forgó idomárnak kívánt szegezni. Az érzéseit közömbösen szegezte beszédpartneréhez.
- Éppen ezaz, hogy nem tudom, kikhez kéne kötődnöm. Amennyire emlékszek az odakintre, voltak barátaim. Ismertem a szerelem kétes ízét, de... most minden olyan üres - üresebb és szárazabb egy sivatagnál. - Karjait széttárva vonta meg vállát. - Ha kötődök, ha nem, az emberek fájdalmat okoznak. Ostobák és túl büszkék, hogy belássák hibáikat, nincsenek tekintettel másokra. - Vett egy nagy levegőt. - Azért várom el, mert eleget tettem azért, hogy maguk közé fogadjanak. Mint már említettem, rengeteg dologban változtattam magamon. Mosolygok, ha a társaim is mosolyognak és... megvédem azt, akit fontosnak tartok. Csak azt nem tudom, hogy az is ugyanolyan fontosnak vél. - beletörődő keserűséggel mosolyt engedett meg magának. - Azt hiszem már teljes magabiztosságból mondhatom, hogy szívből megvetem az emberi fajt. Nem csak azokat figyelem, akiket ismerek, de a teljesen idegen egyéneket is ugyanúgy szemlélem. Mióta itt vagyunk, megpróbálom a legértelmetlenebb dolgaikat is megérteni, de nem megy. És mióta közelebb engedtem magamat a társaimhoz, kezdek én is olyan kiszámíthatatlanná... olyan érzelmeken alapulóvá válni, mint ők. Ez ijesztő. - Beleborzongott mindabba, amit kiejtett ajkain.
- Ha ellenkezek a parancsokkal, megbűntetnek és megmondják, hogy ne menjek bossolni. Senkiért sem harcolok, csak magamért. Még ha fel is lázadnék a parancsaik ellen, könnyen megölhetővé válok. Hogyha bevörösödök, leterítendő prédaként fognak tekinteni rám. Bár - mormogta, bosszús kuncogással. - már teljesen hidegen hagy. Üresen fenyegetőznek.
A hatalomról már nemigen mert és akart vitatkozni. Egy biccentéssel nyugtázta mindazt, amit Szophie mondott. Talán azzal, hogy Gilbert hercegi családból származott, nagy hatalommal született - viszont az a hatalom össze sem vethető az aincradi erőkkel. Kinyújtóztatta karjait, miközben felállt. A lány kéznyújtását meglepődés híjján viszonozta. Bár nem mosolygott, szemén derű ült.
- Én szintúgy. Még találálkozunk. - Azzal egy utolsó pillantást vetett az említett Szophie kisállataira, majd sarkon fordult, s kellő távolságnál elővette teleport kristályát. - Teleport, Artes Limen. - Miután konkrét úticélját hallatta, a tárgy eleget tett a lovag kérésének.

Örültem a játéknak! :3

by **Yue** Pént. Okt. 31 2014, 08:44

Hime mondta, hogy önkéntes száműzetésbe vonult, a magányt választotta társul. Nem tudom elképzelni, hogy bírta egyedül. Én Inu nélkül már rég pixel lettem volna! Egy elkényeztetett, de főleg tudatlan kislány, és a Sword Art Online rossz párosítás.

-Én Inu nem bírnék egyedül meglenni egy napig sem! Szerintem már rég pixel lennék ha ő nem lett volna velem! -mondtam Himének, közbe megsimiztem Inu fejét.
Igaza volt Himének. Az összetartás, barátság ezen a helyen tényleg fontos. Sajnos ezt valaki kihasználja. Barátnak mondja magát, de amikor veszélyessé válik a helyzet akkor mintha ott sem lenne és lett volna mert elfut mint egy nyuszi.
-Igazad van Hime. Viszont a fejemet tenném rá, hogy van aki ezt kihasználja. Barátnak mondja magát de amikor veszélyessé válik a helyzet akkor menekül mint egy gyáva nyúl.

-Ebben igazat adok Harukának! Valakinek fontosabb, hogy mentse a saját bőrt mint, hogy segítsen valakinek, vagy annak aki állítólag a barátja. Szerintem az olyanokra a legjobb szó a féreg.
Nem tudom, de nem is akarom megérteni az olyanokat akik így cselekszenek. Sírhatnékom van ha arra gondolok, hogy elképzelem, hogy így teszek. Előbb a halál!

by **Shukaku** Kedd Nov. 04 2014, 16:44

Akae

A lány és a sárkány egy kiálló sziklán ücsörögtek, nézték a tájat, és halkan beszélgettek.
-Nem értem én ezt az egészet, Timidus. Annyira egyszerű lenne ez az egész, a felnőttek mégis túlbonyolítják. Anatole is… ott van Kazuma, és nem értem, hogy mit kell szerveszkedni vele. Nekem nagyon nem tűnt szimpinek, főleg úgy, hogy még le is akart minket koptatni. Mondjuk… legalább szépen tette, és tényleg érdekli az, hogy ne bántsa Anatolet. Ennyire fél attól, hogy felismerhetik az arcát? És Hinari… azt már egyáltalán nem értem, hogy mit csinál Hinari…
-Senki sincs ellenük. Ez az egyetlen magyarázat. Sőt, nemhogy ellenük nincsen, de Jun azt mondta, hogy a legtöbbüknek még szövetségeseik is vannak a zöld indikátorosok között. Úgy gondolom, hogy egymással is szövetkeznek. Ren szerint nagyon nehéz előrejutni a szólósoknak, a vörösök mégis ott vannak a fronton. Harcoltunk Asuval, neki is elég jó felszerelése van. Kell lennie egy titkos szövetségnek, különben ez lehetetlen lenne.
-Tudod, hogy nekik is eladnak bármit, Timidus. Ozirisz is megmondta, hogy csak a pénz érdekli a boltosokat.
-Anatole lassú. Túl lassú.
-Csak… csak még egy kis időt adj neki kérlek. Beszélni fogok vele. Emlékszel, azt szerette volna, hogy egyedül beszéljek vele. Te olyan sokszor beszéltél már vele egyedül, talán jót tenne neki, ha látná, hogy velem is beszélgethet így. Tudod jól, hogy nem fog bántani.
-Minimális az esélye annak, hogy bántson.
-Eléggé minimális ahhoz, hogy bemehessek egyedül a szobájába?
-Igen. Utána viszont készülünk a Sayonarara.
-A… Sayonarara? De…
-Döntöttem. A Tenka túl kockázatos és nincs elég beleszólásuk a dolgokba. A Sayonarában most átrendeződés van, ami azt jelenti, hogy jelenleg gyengék, mert nekik is szokni kell az új helyzetet. A legutolsó tag parancsnokát fogjuk kihívni, amint elérjük a harmincas szintet, és meglesz az új képességünk.
-És ha veszítünk?
-Az is egy lehetőség. Most Freyat figyelem. Ren elleni küzdelmét láttam, és elég hamar híre megy annak, ha őt hívja ki valaki.
-Te is ki akarod hívni?
-Nem. Túl csekély az esélyünk a győzelemre.

by **Akae** Kedd Nov. 04 2014, 17:17

Shukaku

A kis Akae egy nap arra ébred hogy ő még sosem látott nagy mezőket és nagyon kíváncsi volt egyre, ezért elő is vette a kis kézikönyvét és olvasgatni kezdte hogy vajon hol is lenne a legideálisabb megnézni egy nagy nagy mezőt. Ekkor a szeme megakadt a nyolcadik szinten, és a hetes szinte de végül is úgy döntött a nyolcadik szintre ruccan ki. El is indult és az egyes szintről teleportált, majd oda is ért a nyolcadik szintre. Akár merre nézett nem látott mást csak napsütést és mezőt, ez nagyon elkápráztatta a kis Akaet.
- Ez csodálatos!
Nézelődött körbe, majd meglátott egy viszonylag magasnak mondható sziklát, és elindult felé hogy felmászhasson rá és a világba kiabálhassa minden gondját, baját. Nem is kellet sok idő még odaért a sziklához, de látott rajta valamit amit nem nagyon tudott beazonosítani. Elhatározta hogy megnézi közelebbről is hogy vajon mi is lehet az. Elkezdett felmászni és szépen óvatosan mászott is felfelé ám nem tudott túl gyorsan haladni mivel viszonylag gyorsan elfárad, és meg kellet állnia pihenni. Mikor már feljebb tartott amikor meghalott valami hangot amitől kicsit meg is ijed, de úgy gondolta hogy csak kettő játékos beszélget. Mászott tovább amikor meglátta hogy egy kislány és egy sárkány beszélgettek amitől eléggé megijedt és egy pillanatra fel is sikított. Majd szépen óvatosan kidugta a fejét és látta hogy egy nagyjából vele egykorú lány beszélget egy nem túl nagy de kicsinek sem mondható sárkánnyal. pale

Ettől kicsit félt ugyan de gondolta ha a másik lányt nem bántja akkor őt miért bántaná? Szépen lassan fel is mászott igaz el volt pirulva, de már nem félt annyira.
- Szia Embarassed

Mosolygott és köszönt a lánynak, de egy pillanatra sem vette le a szemét a sárkányról.
- Én Kiryu Akae vagyok és te?
Meghajolt de még eközben is egyfolytában a sárkányra összpontosított és próbált minél távolabb maradni tőle.

by **Shukaku** Kedd Nov. 04 2014, 17:38

Azt, hogy Akae miért felmászott a sziklára ahelyett, hogy megkerülte volna.. talán mindezt azért, mert a kilátás érdekelte? De hát mire jó a kilátás? Shu sohasem értette az olyanokat, akik felmennek veszélyes magas helyekre, hogy utána onnan bámuljanak lefele. Annyira nem volt tériszonyos ugyan, hogy a képektől is elkezdjen szédelegni, de az eszébe sem jutott volna, hogy a sziklára felmásszon. Bőven elég volt neki az, hogy leült az aljára és tudta lóbálni a lábát. Sokan szeretnek például repülni álmukban… a mi kis főhősünknek az gyakori rémálma volt még régen, és amikor a valóságban, igazából, igazi repülőn kellett ülnie, akkor még el is ájult egyszer, szerencséjére pedig az apja fel sem keltette, amíg a gép el nem érte a repülési magasságot. No de ott tartottunk, hogy hőseink fejüket hátradöntve bámulták a lányt, és a sikkantást Shu is viszonozta. Persze nem attól ijedt meg, hogy Akae megtámadta volna, rávetette volna magát, vagy ilyesmi, hanem attól, hogy már azonnal az játszódott le a szeme előtt, ahogy a kislány zuhan lefele, majd lévén, hogy védett területen kívül vannak, hatalmas sebződést szenved el a földet éréskor. A bemutatkozást még ugyan meghallotta, de kellett egy kis idő ahhoz, hogy felfogja, hogy Akae nincs veszélyben. Azaz inkább azt, hogy bárki, aki olyan magasan van egy sziklán, az lehet nem veszélyben. Felugrott, és továbbra is felfele bámult.
-Én… én Shu vagyok… ő pedig Timidus… és… és… maradj ott nyugodtan, Timi mindjárt megy, és segít neked lejutni! Csak… csak felröppen, és majd segít… nem kell félned!
Na persze ő sokkal jobban félt, mint maga a lány, és a sárkány már röppent is, persze csak lassan, egyáltalán nem fenyegetően, és landolt a lány mellett.
-Van lovaglás jártasságod?

by **Akae** Kedd Nov. 04 2014, 19:59

- Ő... Nincs, de nem is szeretnék lemenni. Azért jöttem hogy lássam a kilátást, és hogy megnézzem milyen lehet egy ekkora mező.
Akae már már kezdett hozászokni a sárkányhoz, de rengeteg kérdés merült fel benne.
- Ő (Mutatott Timidusra) egy sárkány? És miért nem akar bántani, és, és hogyan tud beszélni, és van lovaglás jártasság, és, és... hát... ő... egyelőre ennyi.
Kicsit bután érezte magát hogy ilyen alap dolgokat nem tud, de egyre jobban érdekelte hogy ki is lehet valójában a lány.
- Szóval te Shu-chan vagy... ő pedig Timidus igaz? Miért vagy itt egyedül? biztos nagyon erős vagy ha nem bánt ez a sárkány. Amúgy én 12 éves vagyok te?
Egyre jobban bele melegedett a kérdezgetésbe, és már teljesen megfeledkezett attól hogy ő igazából félt a sárkánytól. Már már teljesen megfeledkezed Timidusról amikor egy pillanatra odanézett, és beljebb lépett hogy megtartsa azt a bizonyos határt.
- Nagyon bátor vagy hogy egyedül itt beszélgetsz egy igazi sárkánnyal.
Áradozott Akae Shu-ról. De látta hogy Shu is eléggé meg van lepődve, és szomorúnak is tűnt, de Akae nem merte megkérdezni hogy miért szomorú hisz sejtette hogy nem lehet túl sok kor különbség kettőjük között és amiről ő maga sem szívesen beszélne arról más miért lenne más véleménnyel. Miközben ezen gondolkozott Akaenak eszébe jutott a való világbel családja, a bátyja és az apukája amitől könnybe lábadt a szeme de gyorsan meg is törölte és remélte hogy Shu-chan nem ette észre, mert akkor biztosan gyengének gondolta volna. Ettől a pillanatnyi elérzékenyüléstől teljesen elvörösödött, és minden féle butaságokat kezdett beszélni hogy terelje a figyelmet magáról.
- Te szereted az epres tejet? Mert én imádom! I love you

Majd kicsit várt hogy szegyén Shu fel tudja dolgozni a kérdés sorozatot ami a fejéhez lett vágva.

by **Shukaku** Kedd Nov. 04 2014, 20:21

Na ekkor jutott el Shu agyáig az a gondolatfoszlány, hogy valaki akár nem is félhet a magasban. Na persze ő sem félt ám mindentől, hiszen nem félt például a sötétben. Sokan félnek a sötétben, de ő nem, még látás jártasságra sem tett, pedig azzal olyan szemeket kaphatna, mint a macskák. Ehelyett volt nála világítós kristály, meg egy kis lámpa is arra az esetre, ha elhúzódna a szafarizás, ami nagyon ritkán esett meg, hiszen Timidus mindig figyelmeztette arra, ha vacsora vagy lefekvési idő volt, mert észlelte, hogy a kitartáspontjaik igencsak megcsappantak. Na de most mit mondjon a kilátásról olyasvalaki, aki nagyon nem szeretné azt olyan magasról élvezni?
-Izé… és szép a kilátás? Majd… majd azért vigyázz, le ne ess… ne menj nagyon a szélére…
A következő kérdés viszont már meglepte. A lány sohasem látott eddig petet? Ahhoz, hogy itt legyen minimum a kiképzőtiszttel kellett találkoznia, ahhoz pedig… rögtön odament volna? Talán valaki mondta neki? De a játék elején, amikor a kasztokat választhatták, akkor is le volt írva az idomár mellé, hogy familiárist kap. Akkor hogyan lehet ez.
-Azért nem akarom bántani a lányt, mert nincs rá okom. Ő sem bántott soha engem. A feladatom az, hogy megvédjem őt, és jelenleg téged is, a leeséstől. Nem kell elhátrálnod, és nem kell félned tőlem. Téged sem akarlak bántani. A beszéd képességét a második fejlettségi szint elérésével kaptam meg, és ha van lovaglás jártasságod, és le szeretnél menni innen, akkor levihetlek a hátamon.
Timidus talán még soha senkivel nem volt ilyen előzékeny és kedves. Persze a hangja nem változott, továbbra is úgy beszélt, mintha valami kutatási adatok eredményét olvasná be… Shu szívét mégis megdobogtatta amit mondott.
-Én… én nem vagyok egyedül… Timidussal jöttem ki. Tudod… ő pet, én pedig idomár vagyok. Társak vagyunk és barátok. És… tizennégy vagyok, Timidus pedig a fiatal fejlettségi szinten van.
Na igen, mert milyen már, hogy csak a saját korát mondja el, és a barátjáról semmit ne beszéljen. Ő nem volt ilyen önző. De, hogy ehhez miként kapcsolódott az epres tej…
-Igen… de… még nincs elég italkészítés jártasságom… de tudok egy helyet, ahol nagyon finom turmixokat csinálnak…

by **Akae** Kedd Nov. 04 2014, 20:53

- Á szóval idomár vagy és ő a kedvenced. Nekem egy cicám van otthon, de ő nem tud beszélni... És tényleg nem bántanál Timidus? Nagyon kedves tőled.
Mosolygott a lány és kicsit közelebb lépett a sárkányhoz, akit miután egy picit közelebbről megvizsgált már nem is tartott annyira ijesztőnek, sokkal inkább aranyosnak, és jószívűnek.
Ekkor feleszmélt hogy Shu óva intette a túlságosan kihajolástól, de Akae imádott a magasban leni hisz nem szerette hogy ilyen pici.
- A kilátás gyönyörű még sose láttam ehhez hasonlót. Gyere nézd csak meg.
Majd Shu felé nyújtotta a kezét, várva hogy vajon ki fog e lépni mellé avagy inkább ottmarad e belül.
- Turmix... olyat mindig akartam inni de bátyó sosem hagyta... mindig azt mondta hogy még túl pici vagy a turmixhoz... pedig nem is.
Duzzogott kicsit, és felfigyelt rá hogy a nap már-már az estét karcolgatta de még délutáni ragyogása nem mullt el.
- Sok barátod van Aincradban?
Váltott témát hirtelen Akae, de kicsit aggódót vajon Shu-chan tudja e tartani vele az iramot vagy bele fog kavarodni az információhalmazba. Tizennégy éves akkor nem is sokkal idősebb nálam gondolta magába Akae.
- Én tizenkét éves vagyok, és harcművész.
Jutott eszébe hogy ő még el se mondta hogy milyen kasztú és hogy hány éves.
- Lándzsával harcolok és imádok a magasban lenni mer ott nem látszik milyen pici is vagyok valójába. Utálok pici lenni!
Hisztizett egy kicsit Akae.
- Na nem jössz ide?
Kérdezte kicsit komisz hangnemben Akae és egyre csak nyújtotta előre a kezét Shu felé.
- Remélem még sok időnk van estéig.
Mondta kicsit ijedt hangnembe Akae.

by **Shukaku** Kedd Nov. 04 2014, 21:18

-Ő a… kedvencem… a kedvenc barátom… igen…
Na ilyen sem volt még. Ha valaki azt mondta, hogy Timidus a petje, akkor mindig jutott ideje arra, hogy elmagyarázza, hogy Timidus nem a petje, mert nem birtokolja, mindösszesen… bár ez a mindösszesen sem a legjobb szó… szóval Timidus egy pet, aki mellette van, a társa. Sőt… nem is egy pet, hanem a legeslegjobb pet, akit Shu csak el tudott képzelni. De így, hogy Akae a kedvencének nevezte… erre mit mondjon, Timi tényleg a kedvence volt, minden tekintetben, kivéve házikedvenc, mert az éppenséggel nem volt… de ezért emelte ki, hogy a kedvenc barátja… nem mintha abból olyan sok lett volna. Azzon viszont Timidusnak kellett elgondolkodnia, hogy miért kedves tőle az, hogy nem bántja. A lány elnézve nem is tudta volna bántani, esetlegesen megölni tudta volna egy támadással. Mindenesetre betudta ezt is emberi szófordulatnak, és rábólintott.
-Igen. Kedves vagyok.
Ezután azonban jött a feketeleves, azaz az a rész, hogy Shu bevallja a félelmeit. Na persze ő nem volt már kislány… legalább is ő váltig állította, hogy nem az, és azt is tudta, hogy a felnőttek is félnek dolgoktól, tehát egyáltalán nem nagy dolog, ha ő is fél, és ezt el is meri mondani. Szóval nagy levegőt vett, és szólásra nyitotta a száját.
-Én… köszönöm, de nem. Inkább nem. izé… félek a magasban… és szédülnék… jó nekem itt is. Turmixot pedig…
Váltott gyorsan témát, amilyen gyorsan csak tudott.
-Turmixot pedig bárki ihat, biztos csak olyanra gondolt a bátyád, ami alkoholos. De én tudok olyat, ahol finom tejturmixokat adnak, és semmi sincs benne. Barátom pedig… hát… Timidus a legjobb barátom… és Jun és Atoru… de ők igazi barátok… azt hiszem…
Persze neki már ez is nagy szó volt, hogy hármat fel tudott sorolni, amikor a kinti világban egyetlen barátja sem volt. Az pedig már megmosolyogtatta, hogy bár ő sem volt magas, alig súrolta a másfél métert, neki ezzel semmi baja nem volt, míg Akae, úgy tűnt, mindig egyre magasabbra és magasabbra akart törni.
-Napnyugtáig pontosan egy óra negyvenhét perc van még hátra, amennyiben minden normális ütemben zajlik le.
Adta meg a sárkány a választ. Nem kellett reménykedni, hiszen ilyen információk a birtokában álltak, a megfigyelésekből levonva.

by **Akae** Kedd Nov. 04 2014, 21:54

-Jaaaa azt hiszem már értem hogy ki is neked valójában Timidus!
Mikor Timidusz kijelentette hogy "igen kedves" akkor Akae kicsit el nevette magát. Majd mikor kis idővel később Shu elárulta Akaenak hogy fél a magasban azon Akae kicsit meglepődött és le is tette hogy ne erőltesse Shu-t.
- Értem, kár pedig tényleg gyönyörű a kilátás. És lehet hogy csak arra gondolt, de sose akart nekem venni, bezzeg magának mindig vett!
Mesélte kicsit sértődött hangon.
- Ilyen sok barátod van? Aztaaaa.
Lepődött meg és egyben egy kicsit el is keseredett, hisz ő maximum egy nevet tudott volna mondani. Mikor Timidus közölte hogy még másfél óra van vissza sötétedésig akkor Akae kicsit megijed hisz ő nem volt ilyen bátor hogy másnak el merje mondani mitől is fél valójában.
- I-ien késő van már?
Kérdezte aggódva, és remélte hogy nem fog hirtelen be sötétedni. Ezután ő is fel akart hozni egy másik témát hogy terelje a szót a sötétedésről.
- Tejes turmix :3 nagyon jól hangzik egyszer elmehetnénk meginni egyet Te, Timidusz és én.
Mosolygott Suhra és közben gondolkozott vajon miről is beszélhetne még, miközben fontolgatta hogy ha már Shu elárulta hogy fél a magasban akkor ő miért ne árulná el az ő kis titkát, de még nem nagyon sikerült rá szedni magát.
- Shu-chan te nagyon bátor vagy és én szeretnék olyan erős és bátor lenni mint te.
Akae szinte már bálványként kezdte tiszteli Shu-chant. Elhatározta hogy mégis elmondja neki a titkát hátha azzal ő is olyan bátornak és erősnek tűnik majd min Shu. Odasétált hozzá és teljesen vörös arccal ugyan de a fülébe sugta.
-Shu-chan... Én... Én... Én... félek a... félek a sötétben.
Mondta majd szegyélősen arrébb állt és várta vajon mikor fogja Shu kinevetni, mint mindenki más aki tudta róla.

by **Shukaku** Kedd Nov. 04 2014, 22:23

-Érted?
Na az jó, mert ezt sokszor még Shu sem értette igazán. Néha Timidus anyáskodik felette, néha apáskodik, néha egy testvérnek tudja tekinteni, de ott is hol idősebb, hol fiatalabb, máskor egy nagyon nagyon közeli barát, valamikor pedig tényleg egy őrző-védő sárkány szerepét tölti be… szóval ha Akae ilyen gyorsasággal, ennyi infóból és tapasztalat alapján ezt tudta, akkor valami nagy összhang tényleg lehet kettejük között, mármint Shu és a pet között, és erre nem kicsit volt büszke. Már sokan mondták, hogy nagyon összeillenek… meg persze azt is páran, hogy Timidus az idomár és Shu a pet… de hát a buta beszédre nem kellett hallgatni, mert az mit sem számított. A dicséret azonban mindenkinek jólesett, így a kislánynak is.
-Hát… bármire gondolt, én szívesen meghívlak egy turmixra… meg… meg mi eredetileg azért jöttünk ki ide, hogy egy picit szafarizzunk. Az… az olyan, hogy állatokat nézegetünk, majd megsimagatjuk őket. Sokan csak a jutalomért jönnek, de egyébként nagyon jó mulatság is, és rengetegféle aranyos állatkával lehet találkozni, ráadásul szabadon, nem is állatkert vagy ilyesmi.
Arra, hogy barátok számában ő bővelkedne, csak elpirulni tudott, és leszegni a tekintetét. E közül a négy név közül csak Timidus az igazi barátja, és Jun áll közel ahhoz, hogy ő is azzá váljék. A fiúk… velük túl keveset találkozott még. Mivel a turmixos kérdésre tulajdonképpen válaszolt is, bátornak pedig megint csak nem tudta magát mondani, és ez csak további vöröslő pillanatokat okozott számára, így hát rátért arra, hogy Akae szintén bevalott egy félelmet. Shu csak elmosolyodott és bólintott.
-Az ellen könnyen védekezhetünk. Timidus majd figyel, és mielőtt sötétedne, visszamegyünk a városba, ahol van világítás. Jó lesz így?

by **Akae** Szer. Nov. 05 2014, 15:55

-Tényleg meghívnál?
Csillant fel Akae szeme.
- Állatokat simogatni? Én is jöhetek veletek? Léci, léci, léci.
Nagyon lelkes volt Akae és már alig várta hogy megsimogathassa ez első állatot, amit találnak. Mikor Shu említette a városba menős dolgot sötétedés után, akkor kicsit szégyellte magát és bár kicsit félénken de kijelentette hogy:
- Nem kell csak miatta, már nagy lány vagyok meg kell küzdjek a félelmeimmel...
Igazából Akae inkább csak erősnek akarta magát mutatni hogy Shunak ne kelljen miatta abbahagynia a szafarizást, és talán össze is barátkoznak kicsit jobban. Akae gondolkozott rajta hogy vajon milyen állatokkal is találkozhatnak itt kinn a mezőn, eszébe is jutott egy kettő állat ami a valóságban előfordulhat, de közel sem volt benne biztos hogy az Aincradban is előfordul így akár még a bálnát is el tudta képzelni a mezőn. Nem nagyon tudta vajon merre is kell elindulni hogy valami állatot lássanak így hagyta hogy inkább Suh menjen előre.
- Shu-chan itt a szabadban működnek a képességek? Mert ha igen akkor egy kis ideig tudok viszonylag nagy fényt csiholni este.
Ébredt rá Akae, és kicsit butának is érezte magát hogy erre eddig nem jött rá, hisz a fegyverének a pengéje lángol ami elég erős fény jelenség.
- ÉS itt nem fognak ránk támadni különféle szörnyetegek? Nem mintha ellenezném, csak hogy ne érjen meglepetés és akkor készenlétben tartom a fegyveremet.
Jelentette ki majd várta hogy Shu elinduljon valamerre Timuduszal, és ő pedig követhesse őket.
- Shu-chan leszel a nagy nővérem?
Kicsit elpirulva ugyan de teljes komolysággal kérdezte Akae és remélte hogy ezzel nem mondott nagy butaságot.

by **Shukaku** Szer. Nov. 05 2014, 16:19

-Persze, hogy meghívnálak, miért is ne?
Kérdezett vissza értetlenkedve. Az az egy turmix még akkor sem volt komoly összeg, amikor még csak elkezdett küldetéseket csinálgatni, már ha a lány a fizetség miatt aggódott. Arról legalább biztosíthatta volna, hogy tényleg semmiség, de ha éppenséggel a gesztus zavarta… na az már más kérdés volt, mert ő sem fogadott el turmixot csak úgy idegenektől…
-És… és hát azért mondtam, hogy ezt fogjuk csinálni, mert ha esetleg szeretnél velünk tartani, akkor szívesen látnánk. Mármint… szóval, hogy ez így egy meghívás volt, úgyhogy kérdezned sem kell…
Ritkán akadt olyan pillanat a lány életében, főleg a SAOs eddigi életében, hogy nála fiatalabbakkal találkozzon, ráadásul rögtön kettő, azaz két évvel fiatalabbal, ami azért tizennégy éves kornál hatalmas szám volt ám. Abban egy percig sem kételkedett, hogy Akae nagylány, hiszen ő is az volt, és ezért tudta azt is, hogy biztosan haza kell érniük sötétedés előtt. Shu sokszor belement olyan dologba Timidus miatt, amit igazából annyira nem szeretett volna, de tudta jól, hogy a félelmek nem azért vannak, hogy egyik pillanatról a másikra legyőzzük őket. Csak szépen sorjában, nyugodtan.
-Nem miattad maradnánk, mi is csak sötétedésig szoktunk kint lenni, ne aggódj. Én sem szeretek ám a sötétben mászkálni.
Súgta halkan, mintha valami titkot osztana meg, pedig igazából ő nem is félt a sötétben… annyira.
-A képességek itt is működnek, a szörnyek pedig… izé… ja, hogy a mobok! A moboktól nem kell félni, olyan úton megyünk, ahol nem zavarjuk őket. És…
Na itt viszont elakadt a szava. Ő a nővére valakinek? De hát neki semmilyen testvére nem volt eddig, nemhogy rögtön ő legyen a nagyobb. Elpirult, majd lassan megrázta a fejét. Nem. Senkivel nem szabad. Abból csak megint baj lesz.
-Ne haragudj…
Suttogta halkan, majd elfordult, és kicsit meggyorsította a lépteit, azonban nem akart elmenekülni. Még nem.

by **Akae** Szer. Nov. 05 2014, 17:20

No sebaj!
jelentette ki Akae és elindult Shu után, aki viszonylag gyors tempóba indult meg.
- Vigyázzatok kisállatok mert itt jön Akae és Shu és Timidus. Amúgy Timidus te is szeretnél látni ki, és nagy állatokat?
Kérdezte kicsit elgondolkozva. Szépen ment Shuék után, de kicsit már kezdett fáradni hisz alig alig volt kitartás pontja. Ebből gondolta hogy kivel Shunak sokkal magasabb lehet a kitartása hisz abszolút nem lassult le.
- Azta... huh... Shu neked jó sok pontod lehet a... huh... kitartásodon.
Lihegett Akae miközben próbálta elszavalni kis mondandóját. Akae arra tippelt hogy legalább még egyszer vagy akár háromszor annyi kitartása lehet Shunak mint neki, de ezt nem akarta hangoztatni, hanem inkább más témát próbált keresni. Kis idővel rájött hogy ha Shu már régebb óta játszik mint ő akkor talán találkozott a bátyával is már.
- Shu-chan nem találkoztál a játékban véletlen egy Kiryu Rey nevű tippem szerint árnyharcossal?
Nézett reménnyel teli szemekkel, de közel sem volt benne biztos hogy találkoztak e már, vagy egyáltalán Rey játékban van e egyáltalán. Ám Akae min ennek ellenére váltig bízott benne hogy talán Shu-chan ismerheti az ő bátyát, és ha igen akkor talán még megtalálni is segíthet neki.
- Nem biztos hogy árnyharcos, de a neve biztos hogy Rey... mindig azt használja játékokban.
De emelet Akae nem akart sokat kérdezősködni sem mert a végén még Shu megharagszik rá, és nem tud majd vele összebarátkozni. Kicsit visszatérve egy átlagos első találkozós beszélgetős témára Akae megkérdezte Shu tol:
- Mi a kedven innivalód? meg, meg a kedven ennivalód?
Mosolygott ám már nagyon nehezen tátotta a tempót Shuval.

by **Shukaku** Szer. Nov. 05 2014, 17:59

Szerencsére úgy tűnt, hogy Shu az utolsó látványos visszavonulásával nem szegte kedvét a kislánynak, pedig ha neki mondták volna, hogy vele aztán nem barátkoznak… bár nem is ezt mondta, hanem azt, hogy a nővére nem lesz… persze tudta, hogy ez olyan nem igaz is, de akkor is… túl gyorsan, túl komoly kapcsolat, túl nagy felelősség. Megtanulta már, hogy nem engedheti meg ezt magának, mert akik túlságosan közel kerülnek hozzá, azok mind eltűnnek vagy meghalnak. Csak bajt hoz mindenkire, és ezt nem akarta Akaera is rászabadítani. Elég volt az a teher, amit eddig cipelt. barátságos volt mindenkihez, aki úgy állt hozzá, de baátkozni… az már egy macerásabb és veszélyesebb dolog volt a részéről. Mivel az idomár eléggé magába szállt, és gondolkodott, és észre sem vette, hogy meggyorsította a lépteit, így Timidusnak kellett elé vágnia, hogy lszrevegye magát.
-Oh… izé… bocsi. Ne haragudj! Általában… egyedül szoktam sétálni, és csak elgondolkodtam… ha szeretnél pihenni, akkor akár itt meg is állhatunk. Rey nevűvel pedig… nem, nem találkoztam.
Gondolkodott el egy pillanatra, majd határozottan megrázta a fejét.
-De ha keresed, akkor miért nem küldesz neki üzenetet? Ha tudod a nevét, akkor csak beírod a címzett sávba, és ha valóban Rey a neve, akkor meg fogja kapni a levelet.
És ebben teljesen biztos volt, hiszen már használta is, és még Kayaba bácsinak is üzent így, és arról a levélről is tudta, hogy nemcsak, hogy megkapta az admin, de el is olvasta. Az ételekből és italokból pedig egyértelmű volt az is, hogy Akae beszélgetni szeretne.
-Hát… ételből nem is tudom… de italból a tonic. Nagyon szeretem, és… ha éhes vagy, akkor van nálam…
És akkor mentette ki egy kis állatka, mert ahogy vette elő a szendvicseket, hogy megkínálja vele a lányt, egy menyét is előbújt, és érdeklődni kezdett az élelem után, így hát Shu tört belőle egy darabot, és odanyújtotta a kis állatnak.
-Látod? Ennyire egyszerű. És akkor már meg is van a fogás, jelzi a menüdben. Csak hozzájuk kell érned.
Timidus pedig, aki szokatlanul csöndes volt… illetve lassan ezt már nem is lehetett szokatlannak mondani, ha Shu jól érezte magát… szóval ő is felröppent, és nem sokkal messzebb lecsapott egy bokorban. Megvolt az első csirke, már csak hét hiányzott.

(menyét, csirke)

by **Akae** Szer. Nov. 05 2014, 19:36

Mikor Akae látta hogy Shu talált egy menyétet nagyon megörült, és rögtön kicsit közelebb is ment.
- De aranyos kis állat! Ez milyen fajta? Olyan mint egy cica. Én is meg próbálom!
Határozta el Akae és kicsit arrébb ment hogy nem nagyon zavarja meg Shuékat, mikor meglátta hogy megmozdult egy ici picit a bokor. Majd szépen lassan oda ment és a táskájából elő vett egy kis szendvicset amit le is rakott a földre majd kicsit hátrébb állt, leguggolt majd várt hátha az a valami ami a bokorban mozgolódott megéhezik és meg szeretné enni a szendvicset. Nem is kellet sokat várnia Akaenak és a bokor megint kicsit mozgolódni kellet és kettő pici szem fénylett bent, ami csak arra várt hogy meg eshesse azt a védtelen szendvicset.
- Naaa gyerekiiii akár ki is vaagy.
Próbálta kedvesen csalogatni azt a valamit ami a bokorban bujkált. Mikor már épp készült feladni akkor dugta ki az a bizonyos valami a fejét és a vörös bundáján és nagy fülein látszott hogy nem más mint egy róka.
- De aranyos!
Csillant fel Akae szeme hisz még sose látott ilyen közelről rókát. Majd róka koma egyre bátrabb lett és már teljesen ki is bujt a bokorból, a nagy farka ide oda mozgott. Oda is ment a szendvicshez és el is kezdte megenni mikor Akae kicsit közelebb ment, és meg is bírta simogatni.
-Shu-chan nézd! Nekem is sikerült, találtam egy rókát!
Örvendezett Shunak és közben simogatta a kis állatot, majd mikor már teljesen közel engedte magához akkor le is ült mellé, hogy kicsit kényelmesebb pozícióban tudja simogatni.

(Róka)

by **Shukaku** Szer. Nov. 05 2014, 19:59

-Ugye? Én is nagyon szeretem őket, mert barátságosak, és nagyon okosak is. De azt, hogy…
Na és itt már az ő tudománya is megállt az állatok terén, mert azt természetesen tudta, hogy ez egy menyét, még anélkül is, hogy a rendszer megmutatta volna, és már ez is nem kis teljesítmény volt, hiszen sokan keverték görénnyel, nyuszttal, nyesttel, de azt, hogy milyen fajta, hogy a mustela fajnak most éppenséggel melyik ágával találkozott, azt már ő sem tudta volna megmondani. Amikor azonban Akae úgy folytatta, hogy cicára hasonlít, akkor már értette, hogy hol volt a bibi. És erre a kérdésre már tudott is válaszolni.
-Ő egy menyét. De… az nem a fajtája, hanem a faja. Gyakran keverik a kutyusoknál is, és rosszul mondják, mert nem fajtiszta, hanem fajtatiszta. Mert ugye a faja az a kutya, és nincs olyan kutya, amelyik nem kutya, tehát mindegyik kutya fajtiszta. Azt viszont, hogy ez a menyétke milyen fajta, azt sajnos nem tudom.
Megint túl sokat beszélt és feleslegesen okoskodott? Biztosan. De ha egyszer az állatokról volt szó, akkor nem lehetett leállítani. Timidus felröppenése meg sem lepte, hiszen tudta jól, hogy a sárkány megint célirányosan fog vadászgatni, hiszen ő a teljesítményekre hajt, amiből pénzt lehet szerezni és jelvényeket, amiből saját magukat tudták fejleszteni, ami Timidus szavaival élve elősegítette az idomár védelmét. Shu azonban ezzel szemben csak állatokat keresett, akikkel ellehetett. Úgy tűnt, hogy Akae is gyorsan beletanult, és már meg is volt az első fogása.
-Nagyon ügyes vagy. Látod, nem bántanak, pedig ők is mobok ám. Majd írd össze egy füzetbe, hogy kikkel találkoztál már. Ha megnyitod a menüdet, akkor a rendszer is számolja neked, és jelvényeket kapsz érte, amit beválthatsz mindenféle jó dologra. Szóval… még külön megéri amellett, hogy nagyon aranyosak. ^^

by **Akae** Pént. Nov. 07 2014, 21:01

-Értem... Akkor elő is veszek egy füzetet és elkezdem irtogatni, hátha találunk még valamit.
Mosolygott a kislány és már a táskájából elő is varázsolt egy füzetekét amibe felírta:
Akae új barátai: 1 Róka
- Nah ez meg is van!
Jelentette ki határozottan majd Shura nézett, és látta rajta hogy valamivel vidámabb mint mikor találkoztak a sziklán és mintha Timiduszt ritkábban látná a földön mint eddig, és szinte szótlan. Akae picit gondolkozott neme ő sértette meg valamivel, de nem nagyon jutott eszébe olyan amivel megsértette volna, ezért inkább meg akarta kérdezni Shutol, ám kicsit tartott a kritikától így még egy kicsit tartogatta hogy fel tudjon készülni a leszidásra.
- Shu-chan... m-megsértettem Timiduszt? Olyan ritkán szál le és egy szót sem szolt.
Kicsit ijedt volt a tekintete, és a mondatában érződött a megbánás ám még azt sem tudta vajon tényleg miatta nem szál e le vagy csak nincs olyan kedve. Nem is nagyon tudta hogy vajon mit is kell pontosan ilyenkor mondani hisz a valóságban sem volt rászorulva a bocsánatkérésre, ennek ellenére remélte hogy a helyzeten nem rontott, ha az ő hibája.
- Shu-chan milyen fajtájú állatok élnek itt? Vannak ritka állatok, amiket nehezebb megtalálni? és, és, és... vannak cicák vagy valami olyasmik?
Kezdte Egyre jobban érdekelni Akaet az Aincradi állatvilág, és ökoszisztéma.
- És... és, Itt megeszik egymást az állatok? vagy egyáltalán kell enniük?
Kezdett bele elgondolkoztató gondolatmenetekbe, és gondolta háta Shu-chan tud segíteni a tudás szomján. Eközben persze kicsit elgondolkozott arcot vág, és kicsit bele is mélyül saját kérdésébe és próbálta megfejteni a saját kérdését.

by **Shukaku** Szomb. Nov. 08 2014, 07:34

Shu bőszen bólogatott az ötletre, és nagyon örült, hogy nem csak ő olyan őrült, hogy mindig van nála egy jegyzetfüzet, hanem ezek szerint más is gyakorlott körmölő, vagy rajzolgató.
-Igen, és hidd el, biztosan fogunk még találni másokat is. Nagyon-nagyon sok állat él erre felé, de a tízes szinten, a szafarin pedig még ennél is sokkal-sokkal több.
A füzetbe nem nézett ugyan bele, de az aggodalmat látta a másik arcán. Talán nem tudja, hogy a róka az milyen fajtájú róka, és ezt is le szeretné írni, de nem meri megkérdezni, mert nem akar butának tűnni? Vagy ennél sokkal többről van szó? Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, ám rákérdezni ő sem mert, szóval addig csak lépkedtek egymás mellett, amíg végre Akae ki nem bökte, hogy mi bántja, Shu pedig megkönnyebbülten sóhajtott fel.
-Jajj dehogy is sértetted meg! Csak tudod ő nagyon komolyan veszi az állatok kutatását, szóval ha ilyen helyen vagyunk, akkor minden figyelmét arra összpontosítja, vagyis nem mindet, mert közben rám is figyel, meg ugye most rád is, mert véd minket… nézd csak!
És Timidus újra eltűnt egy pillanatra az egyik bokor mögött, majd ismét felröppent, az ágak közül pedig egy másik menyét futott elő sértetlenül.
-Ő sem bántja őket természetesen. De ha szeretnéd, akkor szólok neki, és akkor ide jön, és akkor beszélgethetsz vele is. Vagy… te is megkérheted, biztosan fog neki örülni.
Az pedig már teljesen biztos volt, hogy ő nagyon örül annak, hogy egyre többen hiányolják a sárkány társaságát is, amikor valakivel együtt vannak. A következő kérdés pedig még nagyobb mosolyt csalt az arcára, hiszen a kislány lehetőséget adott neki arra, hogy eldicsekedjen a gyűjteményével.
-Hááát… rengeteg sok állat van. Itt az én füzetem, ebbe felírtam már mindenkit akit eddig láttam…
És valóban, az átnyújtott füzetben ABC sorrendben is, és fajta szerint is, és az észlelés helye és időpontja szerint is szépen be voltak táblázva az állatkák.
-És ezek a jelvények, amikről meséltem.
Nyújtott át egy nagyobb dobozkát is, amiben szépen, egy kendőre feltűzdelve, akárcsak a kiscserkészeknél, ott virított mint a hatvanöt jelvény, amit eddig Shu megszerzett.
-És igen, vannak ritka állatok, például a hiúz, a fehér holló, vagy a kvagga. Ha lapozol, akkor vannak róluk rajzok, a kvaggáról pedig még fényképet is készítettem fotókristállyal.
Ezután picit elhallgatott, és csöndesebben folytatta.
-Hát… a ragadozók biztosan vadásznak… kell enniük, és itatónál is láttam már őket…

(menyét)

by **Akae** Vas. Nov. 09 2014, 08:40

-Aztaaaaaaaaa!
Csodálkozott el Akae Shu-chan nagy gyűjteményén.
-Milyen sok jelvényed van, biztos nagyon sokat dolgoztál értük Timiduszal. Annak örülök hogy Timidusz nem én sértettem meg, hanem csak koncentrál, de akkor jobb ha inkább hagyjuk koncentrálni, nem?
Kérdezte határozottan Akae és elgondolkozott hogy ő igenis meg fog találni egy igaz hiúzt és meg fogja simogatni.
- Shu-chan én elhatároztam hogy meg fogok simogatni egy igazi hiúzt, és fel fogom írni a listámra és és és én is fogok szerezni egy csomó jelvényt mint te.
Majd átgondolta vajon a hiúzok mit is szerethetnek, de mivel vannak ragadozók ahogy Shu az előbb említette arra gondolt hogy valami húsfélét biztasson szívesen enne. Akae kis kutakodás után rájött hogy semmi ragadozónak való étel sincs nála, amitől egy picit kétségbe esett.
- Pedig kell lennie....
Kutakodott tovább az inventoryában, de nem talált semmit csak még egy két szendvicset.
- Elfelejtettem elrakni T.T
Jelentette ki kicsit szomorúan, és remélte hogy talán a szendvics is elég lesz hozzá hogy találjon egy pár állatot, ha nem is hiúzt, akkor talán egy másik fajtájú állatkát.
- Akkor... hát nem is tudom mit lehetne még megkeresni, de talán egy nyuszit vagy vagy egy másik fajta menyétet vagy egy... Hát nem is tudom még mit.
Gondolkozott el Akae hogy vajon mit szeretne esetleg még találni. Kicsit elgondozott arccal ugyan, de mégis eszébe jutott hogy még egy szarvast szeretne látni.
- Megvan!
Jelentette ki élettelin.
- Egy szarvast szeretnék látni nagy nagy agancsokkal.
Közben a kezével illusztrálta hogy mekkora is az a "nagy nagy", és a letörölhetetlen mosolya még mindig az arcán ragyogott.

by **Shukaku** Vas. Nov. 09 2014, 10:02

Az ilyen hatalmas csodálkozás, amit akár elismerésnek is lehetett venni, és a kislány annak is vette, bár természetesen nem nagyzolásból mutatta meg a jelvényeket, hogy neki ennyi sok van, inkább csak azért, hogy láthassa Akae is, hogy milyen szépek, és mennyire megéri őket gyűjtögetni… de ha már a másik így reagált, az természetesen újabb pírt csalt elő kicsiny hősünk arcocskáján, ami ismételten arra késztette, hogy picit elfordítsa a tekintetét.
-Hát… igazából csak azért van ilyen sok, mert én akkor is szafariztam, amikor még nem kaptunk érte jelvényeket, vagy amíg a jelvények csak jelvények voltak, és nem lehetett beváltani őket, és visszamenőlegesen megkaptam ajándékba őket. Amíg nem volt érte jutalom, addig nem sokan jártak ide ki, mert őket csak az érdekli. Engem meg eleve érdekeltek az állatok, szóval… nem volt annyira nagyon nehéz… szívesen vagyok itt…
Timidust hagyni, hadd tegye amit csinál? A lány nem akarta irányítani a sárkányt? Shu egyre inkább megkedvelte Akaet.
-Igen… majd ő tudja, hogy mit szeretne, és biztos ide fog jönni, ha szeretne tőled kérdezni valamit…
~Egy igazi hiúzt. Igazi hiúzt. Igazit.~
Visszhangzott a fiatal idomár fejében a mondat. Ő már általánosan elfelejtette, hogy ez nem a valóság, és teljesen akként kezelte, most azonban ez az egyetlen szó belé hasított, mégpedig pozitív értelemben. Nem, a lány nem arra gondolt, hogy majd ha kijutnak, akkor meg akar simogatni. Arra gondolt, hogy itt a szafarin. Egy igazi hiúzt. Nem csak Shunak igazi ez az egész, hanem neki is. Ez az új valóságuk. És ez végtelenül boldoggá tette.
-Majd… majd keresünk hiúz. Én már láttam, és meg is simogattam, és bizti neked is sikerülni fog, ha eleget vagyunk itt. És nyuszit is, és menyétet is, és szarvast is, és…
Egy pillanatra ő is kotorászni kezdett, majd átnyújtott egy szép nagy steak-et a harcművésznek. Az a tipikus rajzfilmes gyönyörű nagy darab hús, amire Spike mindig annyira vágyott a Tom & Jerry rajzfilmben.
-Ilyet kerestél, ugye? Tessék, nekünk még van otthon sok. Ha szeretnél bárki ilyet, amivel lehet állatokat csalogatni, akkor csak írj, és küldök. ^^

by **Akae** Vas. Nov. 09 2014, 12:34

Akae nagyon megörült a húsnak.
- Kösziiiiiii <3
És a hirtelen örömtől megölelte Shut, de szinte rögtön el is engedte és egy kis pír került a kis leányzó szeme alá. Remélte hogy Shu nem ijed meg. Aztán fogta a szelet húst és el is tette a táskájába, majd egyszer egyszer felpillantott Timidusra hogy mit csinál éppen a sárkány. Akae mivel már igen igen türelmetlen volt ezért elő vett egy szendvicset és egy közeli bokorhoz rakta, hátha előbújik onnan valami.
Kis várokozással töltött idő után egy furcsa hangot halott meg Akae és gondolta biztos valami nagy állat és az ő bekészített szendvicséért jött. Majd a bokor elkezdett mozogni, de éppen hogy csak egy picit és újra azt a furcsa hangot hallotta. A bokorból kibujt egy kacsa amin Akae nagyon meglepődött hisz ő teljesen más állatra számított, de persze készen állt hogy összebarátkozzon vele és megsimogathassa.
- Na gyere egy picit közelebb. Csak még egy picit.
Nyújtózkodott a kislány hogy elérje a kacsát és meg bírja simogatni, de a kacsa nem nagyon akart közelebb jönni. -Talán fél.-
Gondolta a kisember és egy kicsit hátrált hogy teret hagyjon az állatnak. Ettől persze a kacsa azonnal felbátorodott és már rá is vetette magát a szendvicsre, de nem nagyon tudott vele mit kezdeni.
-Na várj segítek!
Mondta Akae és kicsit összemorzsolta a szendvicset a kacsának, és odaszórta elé amit a kacsa el is kezdett felcsipegetni. A kislány kapott az alkalmon és meg is simogatta, majd felírta a listájára a kacsát. Kis gondolkodás után Akae azon kapta magát hogy ennek a kacsának nem is szabadna itt lennie hisz a kacsát tópartokon éltek, de a közelben egy pohár víz sem volt nemhogy egy tó. Ám a kisember tudta hogy a SAOban sok minden olyan van ami a valóságban nincs így betudta rendszerhibának.

by Ajánlott tartalom