Re: Mezőség

by **Miu** Hétf. Feb. 23 2015, 22:32

-Mert ő a gyilkos.
Jelentem még ki a remény emlegetése után és ezzel én is lezárnám a dolgot részemről. Ami nem is volt nehéz, mert nem sokra rá már kirakodást rendeztem piknikezés céljából.
-Az ilyesféle dolgokra fel vagyok készülve, de igazából csak azért van nálam ennyi minden, mert elég gyakran töltöm az időm távol a városoktól és ez mind szükséges a vadonban bóklászáshoz. De sajnos kilépés gombbal nem szolgálhatok. Viszont van sok más egyéb, amit kipakoltam ide.
Mutatok végig a kínálaton.
-A mochi? Miért ne lenne ehető? Bár tényleg elég érdekes egy édesség. Viszont a legutóbbi nasi beszerző túrám során csak ezeket tudtam beszerezni, mert ezek voltak megfizethető árban. A finomabb dolgok drágábbak és nem igazán vagyok eleresztve arannyal. De nem is kötelező enni belőle csak kiraktam mert van.
Majd megjelenik egy újabb manó, aki el is tűnik pár sütivel.
-Még az lehet, hogy majd szól a cimboráinak és csapatostól jönnek vissza.
-Sajna tej most nincs nálam. De ahogy elnézem az altató hatása nélkül is sikerült elálmosodnod. És amúgy nem gond aludj ha akarsz. Én majd éberen őrködöm.
Amint Cearso elaludt az éber őr is ásítozni kezdett. Én és az éber őrködés vicces. Egy ideig dudorásztam meg néztem a tájat azt, ahogy dőlöngésznek a fűszálak. Majd hanyatt feküdtem és a felhőket kezdtem el bámulni. Egy ideig még álmoskásan lefoglaltam magam a felhők nézésével, majd szépen lassan el-el szenderedtem. De még mindig küzdöm az álmosság ellen és igyekszem még mindig őrt játszani. Viszont nem tartott ez valami sokáig és hirtelen azon kaptam magam, hogy elaludtam.

by **Cearso** Kedd Feb. 24 2015, 08:44

Elkuncogtam magam Aranyszem kis poénján. Természetesen nem tartott sokáig, ugyanis kerültek elő az érdekesebbnél érdekesebb ételek Miu kis batyujából.
Nem tudom mennyit aludhattam, de mikor sikerült végre felébrednem az a látvány fogadott, hogy a lány édesen aludt itt mellettem. Úgy néz ki nem sikerült túlzottan ébren maradnia. Bár engem nem is zavar, hisz amit akartam azt sikerült megtudnom. Ha tényleg veszélyes lenne, akkor kihasználta volna, hogy alszom, és szinte bármit meg tudott volna tenni. Előveszem a Hazatérés Kristályomat, de mégse használom. Nem tudnám itt hagyni a lányt teljesen magára utalva. Gyorsan összeszedem a cuccokat és elteszem őket az inventorymba, majd felveszem az ölembe a kicsi lányt, és így használom végül a Kristályt, ami Mirage-be szállit minket, és reménykedem hogy Aranyszem nem ébred fel az akcióm alatt. Majd keresek egy fogadót, és mikor üdvözölni próbálnak, a mutatóujjamat a szám elé téve jelzem, hogy maradjanak csak csendben, és kérek egy szobát, ahol kényelembe helyezhetem a lányt. Beteszem szépen az ágyba, majd kiteszem a dolgokat, amiket a mezőn elraktam. Ha közben bármikor ébredezne, elkezdek egy kis altatot dudolgatni, hátha akkor nem ébred fel. Távozás előtt még kifizetem a szoba árát, akár több napra is, majd távozok.
Egy olyan fél óra múlva a következő üzenetet kapja a lány:

Sajnálom, hogy ilyen gyorsan le kellett lépnem, de téged se hagyhattalak csak úgy ott. Köszönöm, hogy szakítottál rám az idődből.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 29 2015, 12:11

(előzmény)

-Dekoritemek? Az is lehet. Mondjuk nem sok ilyen játékkal játszottam… igazából egyel sem. Nem nagyon érdekeltek, inkább könyveket olvastam, mert abban én képzelhetek el mindent, míg a játékban azért elém van rajzolva. Mondjuk így, átélve azért még egy könyvnél is sokkal de sokkal izgalmasabb, de hát a valóságot semmi sem tudja túlszárnyalni.
És egyértelmű volt, hogy valóságként nem a kinti világra gondol, hanem Aincradra, és az itteni életre.
-Egyébként az is igaz, amit mondasz. De furi, hogy a zombi állatkákon viszont volt. Fél karja leszakadva, betörve, meg rothadás nyomok, belsőségek… Anat majdnem kidobta a taccsot, pedig azt itt azért elég nehéz…
Na itt rontotta el azt a részt, hogy ne hozza fel Anatot, de amikor kimondta, már mindegy volt, szóval próbált gyorsan tovább is libbenni a témáról.
-Szóval nem hiszem, hogy nagyon a cenzúra miatt lenne bármi is. Főleg, hogy Timidus mesélte, hogy egyesek azt mondják, hogy az egész világ ilyen… szóval ilyen virtuális ismerkedős izének lett létrehozva eredetileg… vagy reklámozva… vagy az elődje… Timidus sok beszélgetést elkap a városban, és mindent megjegyez, szóval az tuti, hogy ezt beszélik, de azt nem tudom, hogy mennyi igazság van benne.
A plázákat nem nagyon ismerte olyan szinten, mint Asuu, és szerencsére a műtőket sem, ám az orvosi szobákat bőven, és erre nem akart kitérni, szóval ugrotta is azt a fejezetet.
-Szerintem szép… csak a maga módján. Egy másik keselyűnek lehet, hogy ő a legszebb.
A céhes dologra elmosolyodott és bólintott.
-Igen, Kemi mondta, hogy te is tag szeretnél lenni. Mit gondolsz miért hívtalak el téged felfedezgetni? Na akkor jöhet a harmadik szint? Kapj el ha tudsz!
Megbökte a lányt, majd aktiválta a Hazatérés Kristályát a harmadik szint teleportkapujához.

by **Asuka** Szer. Ápr. 29 2015, 12:43

Brrr, zombik. :S Sosem szerettem a zombis filmeket... mert egyszerűen butaságnak tartom. Pedig a nagy "usában" csomóan vannak, akik ezt komolyan gondolják, és konkrétan földalatti bunkereket építenek, felszerelve fegyverekkel, meg konzerveledellel, bármiféle kitörni készülő zombiapokalipszis esetére. Ott ezt még megértem, ahol sok a tornádó, ott talán van értelme, na de nem ez az általános. ._. Elképesztő, hogy ennek ellenére a kedvenc elméleti fizikusom is amerikai volt. Nem tudom, hogy bírta ki ennyi buta ember mellett. :S
- Hát lehet, hogy attól már én is rosszul lettem volna... - említi azt a nevet, amit eddig már rengetegszer. Persze sosem foglalkoztam vele, hiszen nem is ismerem ezt az Anatot, sosem ismertem, közöm nem volt hozzá. De annyit még én is tudtam (részben, mert Shuu annyit mesélt róla), hogy annak a céhnek a vezére volt, ahová Shuu tartozik. Aztán kijött egy interjú vele a Hírmondóban, a következő lapszámban pedig bejelentették, hogy megmurdált.
Nincs időm eldönteni, hogy mégis megsimizem-e a keselyűt, vagy sem, sem pedig a keselyűk szexepiljeiről vitatkozni, hiszen Shuu máris a következő szintre teleportál, totálisan egyedül hagyva a melegben. o.o Persze nekem tovább tart odaérni, tizenöt másodperccel, ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy előkutassam a teleport kristályomat, aztán pedig a harmadik szintre teleportáljak. A teleportkaputól futás elfelé, a mezőre... Hosszasan pásztázom a terepet, hogy végül megláthassam az idomárt, őket ugyanis egy picit arrébb rakott le a kristály.
- Nem éri! Magassarkúban nem lehet olyan gyorsan futni! - lihegek odaérve hozzájuk, holott ebben a cipőben éppen ugyanúgy futok, mint más például egy Nyúlcipővel. Sőt, talán még jobban is. Kilihegem magam odaérve, s finoman vállon boxolom az idomárt. Hiszen beértem. Cool

- Egyébként... olvastam, hogy mi történt, és részvétem. - nem tudok nagyon mit mondani. Tényleg semmi közöm a volt céhvezéréhez, és semmit nem tudok halálának körülményeiről, csupán a pletykákat Ji-Youngról. Azt beszélik, hogy ő okozta a halálát.
- Á, akkor már ismered Kemilát. ^^ Mit gondolsz a terveiről? Teljesen őszintén. - tényleg kíváncsi vagyok, hogy szerinte milyenek. Én néhány dologgal nem értek egyet, hiszen én csak a felfedezős, kutatós részét szeretném csinálni. De az árnyharcos, ha jól vettem ki, egészen más célokat is kitűzött maga elé. Nekem még az is furcsa, hogy egymás anyagi támogatását kéri a tagoktól, azonban még sem szeretne hivatalos céhet. Pedig a céhbank éppen erre jó.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 29 2015, 13:00

Mivel egy kis fogócska veszi kezdetét, aminek láthatóan Asuu is rendkívül örül, hiszen benne van a buliban, sőt, még rá is tesz egy lapáttal azzal, hogy megjátssza a fáradtat, valamint azt, hogy ne tudna ebben a cipőben futni. Ebben a cipőben küzdött meg ellenük, és ebben a cipőben mászkált a mocsárban is. Nem különösebben figyelte persze az idomár a lány cipőjét, így arra nem emlékezett, hogy pontosan teljesen ugyanez volt-e, ám azt biztosan tudta, hogy magassarkú volt. Azt megjegyezte. A lényeg az, hogy ennek a kis közbeiktatott játéknak hála a kérdésére is csak akkor érkezik válasz, méghozzá viszonylag hosszan.
-Hát én ezt sohasem értettem. Mármint azt, hogy miért lesz rosszul valaki az ilyenektől. Állandóan azt hangoztatják sokan, hogy ez csak egy játék, nem a valóság, meg nem is lesz soha olyan… mégis teljesen úgy viselkednek, mintha az lenne olyankor is, amikor nem is kell. Semmi bajod nem lehet a dögtől, nem lehetsz beteg… olyan, mintha egy kitömött bábú lenne. Láttam a tévében, hogy van ilyen kiállítás is, ahol kipreparált holtesteket mutatnak. Nem múmiákat, hanem újakat. És az sem tud megbetegíteni. Szóval nem is értem…
Megvonta a vállát, majd egy pár pillanatra csöndesen fejet hajtott a részvétem megszólalásra.
-Köszönöm. Nem tudod véletlenül… mármint… hallottál valamit arról, hogy ki lehetett? Neked sok kuncsaftod van a szalonban, biztos beszéltek erről is.
Ha Asuunak volt mit mondania, és mondta is, akkor végighallgatta, majd válaszolt a Kemis részre is.
-Hát… szerintem picit fura ez az eladós dolog, és ez nekem nem is nagyon tetszik. Ezt megmondtam neki is. Most úgy van, hogy én is kutatgatok, de megegyeztünk, hogy ha valami olyat találunk, amit mindenkinek tudnia kell, azt úgyis elmondom mindenkinek ingyen, ha meg olyat, amit titokban kell tartani, azt semmi pénzért senkinek. Nem értem, hogy miért pont itt lett mindenki ilyen kapzsi, ahol végtelen sok pénzed van…
Elhúzta a száját, majd körbenézett a terepen és összecsapta a kezét.
-Na akkor… szőrös manó, ugye? Timi, megkérhetlek?
És a sárkány bólintott, majd felröppent a levegőbe.

by **Asuka** Szer. Ápr. 29 2015, 13:22

Beletelik néhány másodpercbe, amíg kifújom magam, hiszen még mindig nincs sok a kitartásomon. Viszont az tény, hogy ebben a cipőben még jobban is futok, mint bármelyik másikban. A koponyás magassarkú a "mindennapos" viseletem, ha tudom, hogy harcolni, esetleg vadászni megyek, s annyira jellegzetes, hogy azonnal felismerhető. Még azt a picike kis galambot is eltakarja félig, ami a jobb bokámon van. Lévén nem ez az egyetlen játékbeli tetoválásom, s tervezek egy pillangót is valahova, vagy valami hasonló cukiságot, így a fene gondolná, hogy éppen ez lenne a céhhez tartozásom jele. Rolling Eyes

- Mert a rothadásra, így pedig a halálra emlékeztet. A modern ember már teljesen elidegenedett a természettől. Például a való életben lehet, sosem mernék megérinteni egy kígyót, itt viszont már siklót is fogtam. - röviden, tömören. Aincradban hirtelen teljesen másként viszonyulunk a földi dolgokhoz. A való életben nincs az a pénz, amiért én bemocskolnám a kezem csak azért, hogy elültessek egy virágot, itt viszont ez nem jelent problémát.
- Csak pletykákat. Az egyik Sayonara tag azt állítja, ő volt. Lehet benne valami, mert azt mondták, hogy a helyére lépett. Valami kínai csajszi. - a nevére nem emlékszem, mert sosem voltam jóban a kínai meg a koreai nevekkel. Nem tudom pontosan, milyen volt. @_@ Talán hasznos lesz Shuunak az információ, persze, ha még nem tudott róla. Nem, tényleg nem tudok arról, hogy Malcolmnak bármiféle köze lenne a volt céhvezér halálához. (és tényleg)
- Nekem azt mondta, hogy egyfajta kémhálózatot is szeretne... de nem is igazán kémhálózatot, csak valami hasonlót. Meg hogy jegyezzük fel, ha megtudunk valamit egy vörösről... Persze én próbáltam lebeszélni róla. Elég alacsony a szintje, és a végén még baja esne. Azt hiszem, a legtöbben nem szeretik, ha kutakodnak utánuk. - én se nagyon "jelentettem" Timidusnak az utóbbi időben egy vörösről sem. Épp nincs olyan információm, amit készségesen megoszthatok vele.
- Igen, ez is picit furi volt. Nekem az volt a benyomásom, hogy még maga sem tudja, mit szeretne egészen pontosan. De például arról a potiról jobb lenne, ha tényleg nem tudnának az emberek. Mert rossz kezekben ez elég veszélyes lehet. - néhány nappal azután, hogy megkaparintottam a receptet, kerestek fel Shuuék, hogy megkérjenek, vegyem meg az adott receptet. Igazából magamnak akartam tartani, de inkább felfedtem a titkomat, hogy egy másikat megtarthassak.
- Igen, igen, szőrös manó! Te szeretnél esetleg valamit? - biztosan csomó másik kutatás is az eszébe jutott. Surprised

*.* De ha nem, az se baj. Remélem, hamar találunk manót...

by **Shukaku** Szer. Ápr. 29 2015, 13:39

Tetoválás… Shu is gondolkodott már ezen. Valami sárkányosat kellene találnia, ha már ő a sárkányok hercegnője. Timidust is magára tetoválhatná, de azt ugye minek. Hisame emléke miatt távozott a Unity, vagyis akkor még Young Justice céhházából. Nagyon örült annak, hogy Chan átnevezte a céhet, hiszen így már semmi nem emlékeztette, hogy bármilyen kötődése lett volna azzal az undok és képmutató nőszeméllyel, aki a magát rendfenntartónak nevező céh céhvezére volt. Vagyis, hát valószínűleg csak ő nevezte annak, hogy bezsebelje az előnyöket. Szóval nem, Hisame sem lenne jó és Nestor sem. Talán valami szimbólum kellene, ami sárkányra emlékezteti… vagy ilyesmi… ha egyszer rászánja magát, biztos, hogy Asuutól fog tanácsot kérni. Itt legalább az bizonyos, hogy egyáltalán nem fáj.
-Hát… én kint is megfogtam a nem mérges kígyót, meg itt is megfogtam. A sikló pedig teljesen ártalmatlan. Egyébként a legtöbben nem úgy viselkednek, ahogyan te… szóval elég fura nekem ez az egész még mindig.
A pletykákra csak mosolygott, és csóválta a fejét.
-Nem. Nem ő volt. A nevét nem tudom, de Timi biztosan tudná… de mindegy is, mert egészen biztos vagyok abban, hogy nem ő volt.
Mégpedig azért, mert Greg sem tudta pontosan, és ha valamit Greg nem tud a Sayonaran belül, akkor annak nincs köze a Sayonarahoz. Ez teljesen egyértelmű. Az egy vörös említésére viszont felkapta a fejét.
-Egy vörösről? És mégis kiről? Nekem semmi ilyet nem mondott, pedig én ismerek egy pár… vöröset. Egyébként nem hiszem, hogy a valódi, igazi vörös céheket érdekelné, hogy pont ő kutat utánuk. Anatolet megölték, mert ő túl sokat tudhatott már. Vagy éppen talált valamit. vagy túl nagy hatalma volt. Nagyjából a saját halálos ítéletét írta meg azzal a cikkel. De Timidus azt mondta, hogy ez a csapat rendezett, és nem ugrik minden kis nyomozóra. Inkább beépülnek a többiek közé. Mint mondjuk te vagy Tachibana, vagy ahogy Suzume tette.
Megvonta a vállát, ám nem utalgatott semmire, csak tényleg így volt.
-A potiról pedig hallgatni fogok. De ha esetleg én kérek belőle egyet, akkor megköszönném, ha nekem azért gyártanál. Lenne egy pár tervem vele. Vagyis hát Timinek. És… itt nem nagyon van dolgom, csak veled jöttem… társaságnak…

by **Asuka** Szer. Ápr. 29 2015, 15:46

Odakint biztosan nem fognám meg a nem mérges kígyót, ha meg mérges, akkor még annyira sem. :S Kivéve, ha cipőt csináltak belőle. Legalábbis a mintájával. Vega cipő párti vagyok, tehát beérem az eredeti, márkás utánzattal, csak hogy ne kelljen érte cuki állatokat bántani. Surprised

*.* Éljenek a vega cipők! \o/
- De akkor mégis ki tehette? Nem ismerek senkit, aki elég magas szinten lenne hozzá... - de, ismerek. Ismerek egy vörös indikátoros egyént, aki néhány héttel ezelőtt még alig lehetett tizedik szinten. Most viszont már a negyvenkettedik környékén. Legalábbis, nekem azt mondta. Azonban nem igazán fordul meg a fejemben, hogy bármi köze is lenne ehhez az Anathoz. Nem látom a kettő között az összefüggést. A legjobb tippem akkor is ez a Sayonarás tag. Láttam őket bossharcon, persze, hogy nem mondanak semmit! Szóval inkább csendben maradok, hiszen úgy tűnik, Shuu kedveli őket. Persze, lehet, hogy amúgy tök normálisak, de szerintem minősíthetetlen volt, amit a bosson produkáltak.
- Hát úgy általában véve róluk... Nekem azt mondta, ha "véletlenül" meglátok egy vöröset, írjam le, hogy hol a rejtekhelye. És én ezt nem igazán értem, meg nem tudok ezzel mit kezdeni. Nem ismerek egy vöröset sem, aki bunkerekben meg barlangokban bujkálna. o.o - valóban, ezzel nem tudtam mit kezdeni. Szerintem még Kemila sem tudta, hogy mit is szeretne pontosan. De az az egy biztos, hogy én ilyesmiben nem szeretnék részt venni. Inkább a növényekkel meg hasonlókkal szeretnék foglalkozni. Így is épp elég intrikában van részem. Talán többen, mint amennyivel elboldogulok.
- Szervezetten. o.o Picit ijesztő a gondolat. - külső szemlélőként tényleg az. Annak az Asunak, aki imád mindenféle cukiságra vadászni, meg növényeket keresni, és potikat főzni.
Talán épp ennek örömére settenkedik be egy borz, éppen csak néhány lépésre tőlem. Nem szőrös manó, ez igaz... de attól még odalépek, hogy megérintsem a hátát, ezáltal pedig a rendszer elkapottnak jelezze. Manó, manó... vajon hol lehetnek itt a manók? o.o Meg hogy is néz ki? Állítólag már fogtam egyet, de akkor éppen nem voltam teljesen tudatomnál, így nem emlékszem, hogyan is nézhet ki. @_@
- Suzume... nem ismerős a neve. - vonom meg a vállamat, miután szabadon engedem a borzot.
- Hát, nem tudom... :S Tudod, megfogadtam magamnak, hogy nem adom tovább... Csak egyet készítettem, hogy megnézzem, hogyan is kell. Ki is próbáltam, és nagyon rossz... Ha például egy ilyen bekerül a bossra, vagy valahová, ahol emberéletek forognak kockán, az elég nagy katasztrófa lenne. Én pedig nem akarok felelős lenni még egy ember haláláért. Pontosan mire használnátok?

by **Shukaku** Szer. Ápr. 29 2015, 16:11

Na az meg pláne olyan dolog volt, amit Shu soha nem értett. Oké, a kabát kapucniján a műszőrmés bigyusz szép volt, és meleg, de a bőr, ami ilyen díszített izé volt, mint a kígyó például, az kifejezetten irritálta. Bár ez meg csak ízlésficam kérdése, és Asuu azzal is szerezhet nála majd egy jó pontot, ha előadja ezt a vega cipő elméletét. Persze ő akkor is marad a sima cipőcskéknél és szandálnál. Az a neki való. A találgatásra viszont csak egy sóhajtás volt a válasz.
-Még nem tudom, találgatni pedig teljesen felesleges lenne. Amíg a céhvezérek nem akarnak ténylegesen segíteni, és ténylegesen kutatni a gyilkosok után, addig pedig mi se tehetünk sok mindent. Timidus azt mondta, hogy egyelőre védelemre rendezkedünk be, és védjük a maradék tagjainkat, és várjuk, hogy meghaljon Hinari vagy Mirika. Tudod, mi már Judy után megmondtuk, hogy baj lesz ebből, meg azt, hogy vadásznak a vezérekre, de úgy tűnik nekik még Anat halála sem elég bizonyíték.
Megvonta a vállát, azzal az igazi kislányos durcissággal.
-Nekem aztán mindegy. Élni és élni hagyni. A céh maradék tagjai nem ártják bele magukat az ő ügyeikbe, ha meg sorra megöletik magukat a frontosok, akkor legalább nem kell a kijutás miatt sem aggódnom. Mi megtettünk mindent, igazán senki nem vethet semmit a szemünkre.
Eddig minden tökéletes. Nagyjából vissza tudta mondani azt, amire Timidus kérte. Az pedig, hogy mennyit gondolt is így valójában… maradjon az ő titka. Kemi újabb bohózatára viszont nevetett ismét.
-Persze. Igazából ő is csak azt akarja, amit az összes kis szintű játékos. Megérteni, hogy mi a bánatért nincs egy rendes rendfenntartó céh Aincradban, miért nem hallgatják ki a vöriket, kapnák el a valódi gyilkosokat és a békéseket pedig hagynák nyugton. Ne tudd meg hányan kérdezik ezt tőlem. Hinari meg csak vonogatja a vállát, hogy ő nem lehet ott mindenütt.
Kicsit rúgott egyet a földbe dühében. Ez már teljesen igazi düh volt, még annyira sem kellett megjátszani, mint az előző durcisságot.
-A potit meg tolvajok ellen használnám. Nagyon jól meg lehet vele találni azt, hogy kinek tetszett meg valami.

by **Asuka** Csüt. Ápr. 30 2015, 14:21

A műszörmés bigyuszok az ízléstelenség netovábbjai. Ahogyan a hatalmas, gigászi bundák is. Korszerűtlen, és csupán ízlésficamos emberekre vall ezek viselete. Nem úgy, mint a krokodilbőr cipő! Surprised

Vagy legalábbis, az a vega cipő, ami úgy néz ki, mintha krokodilbőr lenne! Surprised

Néhány éve persze még mindenki csak nevetett a vega cipő üzleteken, mára viszont már egész népszerűek, hála annak a rengeteg hírességnek, akik felfuttatták őket.
- Judy? Noxia? Nem mondod, hogy ő is meghalt? o.o És még céhvezér is volt? Pont ő? o.o - meglepő hírek, ismét. Sosem kedveltem Judyt, ez pedig kölcsönös volt. Míg én viszont inkább igyekeztem nem foglalkozni vele, ő folyamatos provokációval, s erőfitogtatással akart a sárba tiporni. Egyszer még a barátnőmet is nagyon csúnyán bántotta.
- Őrá emlékszem... folyamatosan a nála tíz szinttel kisebbeket pesztrálta. Nem hittem volna, hogy egy ilyen ember valaha is céhvezér lesz. - na igen, azt a lányt több szempont miatt is alkalmatlannak tartom ilyesmire. Van az a mondás, hogy holtakról jót vagy semmit, de az a nőszemély nem érdemli meg, hogy jót mondjak róla. Úgy sem halt meg igazából...
- Mármint, bocsánat... Biztosan nagyon jóban lehettél vele. Csak tudod, én nem igazán kedveltem. Egyszer nagyon csúnyán elbánt egy barátnőmmel is, csak mert szerinte ő felsőbbrendűbb volt, vagy nem tudom. Könnyű egy harmadik szintű kislányt bántani. - tényleg nem szeretem, ha valaki a nála gyengébbekkel kezd ki. Vörös indikátoros vagyok, de megvan a magam becsületkódexe, amit szigorúbban betartok, mint egy tibeti buddhista szerzetes a magáét.
- Piti tolvajok? Vannak ilyenek? o.o Tőlem még senki nem lopott el semmit. Kivéve Kathát. De igen, erre talán alkalmas... viszont ti sem tudnátok megkülönböztetni a potit a többitől. - még nekem is nehéz néha felismerni, hogy ez nem az a poti, amit keresek. Akinek megvan a receptje, annak egy kis ikon lebeg az üvegcse mellett, hogy jelezze, ez pontosan mi. De egyébként akármilyen potionnak is kinézhet.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 30 2015, 15:00

-Hát… igen, pont ő. Mi sem gondoltuk volna, de hát Timi szerint ez volt a terv. Sorra végeznek egyre nagyobb szintű és befolyású vezérekkel, hogy megnézzék mennyi a frontosok ingerküszöbe. Ezért mondom, hogy most majd Mirika vagy Hinari jön. Nem hiszem, hogy Yoshi ellen ki mernének állni, a többi céh pedig ugye nem befolyásolja a frontharcosokat. Ugye rajtuk kívül Enheriel van és Jun. Ezért is jó, hogy Anat őt jelölte ki, mert így már egyáltalán nem vagyunk veszélyesek senkire, és mivel eleve a kicsikre fogunk ezután fókuszálni, így nem is zavarjuk őket. Én aztán nem fogok hadakozni egyedül senki ellen, az száz.
Közben végig kémlelte a környéket, keresett manó után, ám inkább Timidusra figyelt, hiszen a sárkány azért volt a magasban, hogy Asunak segítsen vadat keresni.
-Ma már akárki céhvezér lehet, szóval nem kell az ilyesmin csodálkozni. Enheriel is az, és nagyon jól csinálja, igyekszik motiválni a céhet, de hát szegényre nem nagyon figyelnek. Nem mintha rám olyan sokan figyeltek volna, de én teljesen beérem azzal, hogy a kicsik igen. Van aki már senpainak szólít… el sem tudod képzelni, hogy mennyien. és hiába kérem, nem hajlandóak erről letenni.
A biztosan nagyon jóban voltál vele részre hevesen megcsóválta a fejét és nevetett.
-Áh, dehogy is! Egyszer harcoltunk ellene, akkor is becsapott minket. De akkor sem illik senkit csak úgy megölni. Nem szép dolog.
Aztán csak megvonta a vállát.
-Igen, vannak. Én is találkoztam már ilyenekkel. Nem tőled akarnak lopni, mert te elkapod őket. A kicsik lesznek tolvajok, akik nem mernek kimenni és emiatt nincs pénzük és éheznek. Általában adok nekik szállást, főzök nekik valami finomat és elindítom őket valami könnyű küldi felé.

by **Asuka** Csüt. Ápr. 30 2015, 21:51

- Yoshi... ő az a burkos fazon, ugye? - már kezdem kapisgálni ezeket a neveket. Akiket nem ismerek, azokat igazából nehezen ismerek fel, legalábbis név alapján. Pedig egyáltalán nem a vizuális memóriám a jobb. A nevekkel viszont valamiért mégis bajban vagyok. Talán ezért aggatok mindenkire cukiskodó beceneveket. :3 Azok már annyira jellegzetesek, hogy nem lehet eltéveszteni őket. :3
- Hát, ez elég ijesztő, mármint, ha valaki tényleg céhvezérekre vadászik. De ez mégis miért is jó bárkinek? - nem ismerem a valódi gyilkost, gyilkosokat, így aztán teljesen logikusnak tűnik Shuu érvelése. Ha ő azt mondja, így van, akkor így van. Ahhoz azért elég magas szintűnek kell lenni, hogy ezt meg tudd tenni. Eddig a Sayonaras csajsziról simán elhittem, hogy tényleg ő tette, de Shuu biztosan jobban tudja.
- Hát, szerintem a kicsik nagyon is figyelnek rád... még én is az voltam, amikor találkoztunk. Most pedig, már az első bossomon is ott voltam. Sokat tanultam mindkettőtöktől, és ezt köszönöm. >.< - ha nincs Shuu, akkor tényleg sokkal nehezebben jutok el erre a szintre. Magamtól nem ment volna. Anyagilag ugyan sosem adtak semmit, és én sem kértem, de viszont rengeteg tapasztalatot szereztem általuk, harcokban, és azon kívül egyaránt. Például megmutatták a szafarit, és megtanítottak megszeretni a világot. Legalábbis egyes részeit.
- Hát rendben, legyen... Mennyire van szükséged? Csak tényleg ne szólj róla senkinek. És rakd olyan helyre, hogy ne keverd össze semmi mással. Mert akkor csúnyán járhatsz, és azt nem akarom. Apropó, potik, meg újoncok. Felkerestem nemrég egy alacsony szintű játékost egy üzlet miatt. - Artemisről talán még nem meséltem neki. Gondoltam rá, hogy írok neki is egy üzenetet, de végül nem terheltem le vele.
[b]-

by **Shukaku** Pént. Május 01 2015, 06:26

-Burkos fazon?
Nevetett fel Shu, de azért hevesen bólogatott. Ha tudnák,hogy kicsoda igazából Yoshiaga!
-Igen, ő a Burkos fazon, meg a Sayonara céhvezére, meg hatalmas felfedező, meg hatalmas kutató, meg hatalmas harcos, meg úgy mindenben hatalmas. Beszélgettem is már vele, közös küldin is voltam vele, és ne tudd meg, hogy mennyire nagyon okos! Egyszerűen egy zseni! Ráadásul még Timidust is megdicsérte, szóval… az előbb ugye mondtam, hogy a nagyok közül nem sokan figyelnek rám. Na ő hatalmas, és mégis figyelt rám, és nem csak rám, hanem úgy mindenkire. Soha nem láttam még annyira… hogy is mondják ezt? Demokratikus csapatot… ha van ilyen. És nem veszekedés volt, nem ám, mert mellette senki nem mert veszekedni, hanem szépen megbeszéltük a dolgokat. Hidd el, a frontosok között soha de soha nem lesz ilyen összhang. Ráadásul amikor azon a horroros küldin voltam, akkor láttam az egyik csapatukat harcolni. Még Timidus is azt mondta, hogy gyönyörű volt ahogy csinálták, pedig ő ritkán használ ilyen erős kifejezéseket.
Kicsit elgondolkodott, majd azért a rend kedvéért még hozzátette.
-Jó, azért vannak olyanok, akik rendesek. Például Szophie és Chan. Meg ugye te is nagy szintű vagy, frontoltál is, és te is rendes vagy. Timivel majd tervezünk egy meglepit a bosson, örülnék, ha segítenél majd. Nem mondok el semmi részletet, de akkor majd meglátod, hogy miről beszélek. Nagy bajok vannak itt. Nagyon nagy bajok.
A kérdésre csak megvonta a vállát.
-Fogalmam sincs, hogy miért jó. Bár egy tippem van. Ezzel is nekünk akarnak segíteni. Felhívni a figyelmet arra, hogy a legnagyobb ellenségeink nem a mobok, hanem az emberek. Ahogyan Kayaba is mondta. Persze úgy sem fogják ezt soha felismerni. Amíg Kayabát utálják, őt hibáztatják, addig az egy láthatatlan, megfoghatatlan ellenség. Amint közöttünk vannak a gyilkosok, akkor már fel kéne emelniük a… szóval akkor már tenni kéne valamit, és az mindenkinek büdi.
A köszönetnél több hála látszódott Shun, mint Asuun… sokat jelentettek neki ezek a szavak.
-Hát… szívesen. Tudod, Anat halála előtt volt egy nagy tervünk. De… de ezt nem tudom, hogy elmondhatom-e… a potik pedig… csak kettőre. És… milyen üzlet?

by **Asuka** Pént. Május 01 2015, 10:19

Látható fintor a Sayonara nevének hallatán. Persze, biztosan más képet láthatnak ők róluk, mint azt, amit én tapasztaltam, de én egyáltalán nem voltam oda értük. Szerintem vállalhatatlan volt, amit a bosson műveltek, és nekem ez egyáltalán nem tetszett. Ha Shuu éppen jókor figyel, akkor könnyedén felismerheti a fintort. Olyan lehet, mint amikor egy ezer éves kávéfőzőt nyitsz szét, mert valamiért éppen erre van szükséged, de aztán valahogy inkább úgy döntesz valamiért, hogy inkább leszoksz a kávéról. Igen, valakinek ma nehéz reggele volt. Rolling Eyes

- Az, ott? - mintha, de éppen csak mintha, jelzést kaphattam volna Timidustól. Hiszen éppen azért kering odafent, hogy segítsen hamarabb letudni ezt a jelvényt. Szóval, amikor én is meglátom, akkor neki is ugrok a pár méterrel arrébb vihogó kerti törpének, vagyis szőrös manónak. Fúj, hát elég ronda szerencsétlen. o.o Be kéne balzsamozni a haját. Meg a szőrét. Esetleg ki is vasalhatnánk. Biztosan repesnének érte utána a lady manó szívek.
- Na, ez is megvan, köszönöm! *.* Tudtam, hogy jó, ha hozok magammal fésűt... - egyik kezemben a fészkelődő manó, a másikban pedig már egy fésű. Idegesít, hogy ilyen torzonborz szerencsétlen. Hacsak Shuu nem lép közbe, akkor bizony, nem engedem el a manót, amíg azt ki nem fésültem. >.>
- Majd ugorjatok be a boltba. Ha alapanyagot is hoztok, akkor csak két Nihil Ágat hozzatok. Igaz, van is belőle raktáron. Na de, ami lényegesebb. - ha nem akadályozták meg, akkor megszenvedek a kócokkal. Ha majd kifésültem, akkor szabadon engedem, de addig nyugi van.
- Találtam egy hirdetést egy Legendás fegyverről, az Artemisről. Persze, nekem nincs belőle semmi hasznom, de arra gondoltam, megveszem Cearcsimercsinek. - kíváncsi vagyok, mit szól hozzá. Meg lehet, némi segítségre lenne szükségem az árat illetően. Elég nehéz megtippelni azt, hiszen még abba sem egyezett bele, hogy megharcoljak vele. @_@

//manó

//

by **Shukaku** Pént. Május 01 2015, 10:48

A fintor annyira látható volt, hogy még Timidus is észrevette volna, pedig ő aztán elég rossz az ilyen mimikafelismerő érzelmes dolgokban. Ezért is volt bizonytalan, hiszen ő is tudta, hogy az arcfelismerő rendszere ugyan fejlettebb mint bármelyik okostelóé, de azt már nem tudja biztosan, hogy mit is jelent az arckifejezés. Na és ha Shu nem ismerte fel, akkor biztosan ő is rosszul gondolta. Shu viszont azért nem ismerte fel az egyértelmű jelet, mert nem akarta felismerni. Számára a Sayonara legtöbb tagja biztosan hatalmas hős volt, hiszen különben Yoshiaga nem válogatta volna be őket. Annyira odavolt értük, hogy azonnal ráfogta, hogy Asuunak csak fintorogni támadt kedve, mert valami biztosan birizgálta az orrát, de tüsszenteni már nem tudott, mert addigra elmúlt. Nagyon kellemetlen az ilyen, mert ezek az ingerek akkor térnek vissza, amikor a legkevésbé számítunk rá, és természetesen a legrosszabbkor. Az az ott természetesen az ott volt, hiszen Timidus különben nem jelzett volna. Amikor pedig már a lány kezében volt a manó, akkor Shu egyáltalán nem amiatt szólalt fel, hogy fésülgetni kezdi, hiszen azt a harcos gyakorlottan és finoman csinálta. Volt benne gyakorlata.
-Nem az vagy ez, hanem ő. Ugyanolyan értelmesek mint az állatok, sőt, sokuk egyes embereknél is értelmesebbek.
A boltos dolgot szépen megköszönte, és újra megígérte, hogy titokban fogják tartani, ám az Artemis kérdésére újra felcsillant a szeme.
-Húúú! Tényleg?! Nagyon szépen köszönjük! Örülök, hogy te is jóban vagy Cearral. Egyébként… ugye a potival kapcsolatban is ezért kerestelek… nem akarnál belépni a céhünkbe? Rengeteg hasznod lenne belőle, és végre megmutathatnánk a többieknek, hogy vannak jó vörik is. Hihetetlen amit csinálnak. Az Artemis pedig amúgy is Esué volt, de ő meg eltűnt. Mármint… érted… a neve nincs kihúzva a falon, de mégis eltűnt. És még nem rejtélyesek az események, és nincs mögötte semmi. Persze… Hinari…
Nyomott el egy facepalmot, majd inkább megrázta a fejét.
-És akkor most? Mi legyen a következő?

by **Asuka** Pént. Május 01 2015, 11:41

Nagyon sok szép, és okos, meg kevésbé szép, és kevésbé okos állatot láttam már, ez a manó viszont őszintén szólva nem is tudom, melyik kategóriába esne. Nekem egy kicsit rútnak tűnik, igaz, máris picit rendezettebb a kinézete így, hogy azt a rengeteg kócot rendbe szedem. Mindig leszorítom a szőrcsomók tövét, így lényegébe véve kellemetlen fájdalom és szenvedés nélkül sikerül kisimítanom a tincseket. Azonban egészen más az összetétele, mint a hajnak, és nem igazán tudom, mit kéne kezdenem vele. Vágjam le? Nem, akkor a többi manó kiközösítené. Szerintem minél szőrösebb vagy, annál menőbb. Így aztán az inventorymból egy olyan hajkencét veszek elő, ami egy picit megemeli a töveket, ezáltal pedig dúsabbnak tűnik a haj. Vagyis a szőr. A hajhabok például ezen az elven működnek. Meg a szempilla göndörítő is, ami a kedvencem. A szempilla kondicionáló mellett. Meg ugye a sötétbarna festék! *-* Hihetetlen, hogy az emberek még mindig a feketét használják. Pedig sokkal természetesebb a hatás a barnával. ._.
- Hát, az az igazság, hogy amikor először találkoztunk, még nem igazán kedvelt... Meg ugye el is rontottuk nagyon azt a küldetést. De aztán valamiért összekovácsolódtunk. Még ha még nem is volt egyetlen közös aréna győzelmünk sem, pedig rengeteget gyakorlunk együtt. És amikor megláttam a hirdetést, egyből őrá gondoltam. Beszéltem is vele erről. Látnod kellett volna az arcát! Tiszta cuki volt! *-* - azt hiszem, mára már egészen jó csapatot alkotunk. A Liberators tagjai közül senkivel nincs olyan viszonyom, mint vele. Talán csak Malcolm az egyetlen, akivel tényleg össze tudok dolgozni. De vele sem éppen a harctéren.
- A céhetekbe? o.o Mármint... hozzátok? o.o - nem kell álcáznom a döbbenetet. Kábé leesik az állam erre a kijelentésre. Elolvastam már a nagyobb céhek leírását, és azt láttam, hogy az Artesbe nem igazán vesznek fel vöröseket.
- Hát... ha egyik tagotok sem tiltakozik, lehet róla szó... de legfeljebb fél évre. A régi céhem óta nem szeretem az elkötelezettségeket. - tényleg kihalt kábé mindenki onnan. Jó, jó, egy-két embert én szabadítottam fel, de így is vannak kérdéses esetek. Kábé mindenkit kinyírtak.
- Jöhet a ponty... már többször megpróbáltam, de az sosem sikerült. ._. - többször mentem el horgászni a tengerhez, de soha nem találtam ott semmiféle pontyot. Hátha ez most másképp lesz.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Szept. 08 2015, 20:24

A kobold invázió után.

by **Takada Hiroshi** Szomb. Aug. 01 2020, 14:32

Szafari

Mivel a múltkori „Teljesítmény túra” csak fél sikert hozott, ismét megpróbálkozik a szőrös manó levadászásával. Időközben azért a lehetőségekhez mérten igyekezett információkat szerezni. Megtudta, hogy a szőrös manó intelligenciája azért jobb, mint egy amőbáé, és elterjedése a nyúléval vetekszik. Ezekre az infókra alapozva taktikát váltott. Hanyagolja a veszélyes erdőséget, helyette inkább a mezőt választja. Igaz itt teljesen esélytelen, hogy észrevétlen a közelébe jusson, de azt ötölte ki, hogy könnyű prédának állítja be magát, ezzel mintegy oda csalva magához a kiszemelt áldozatot. Az egész tervét arra alapozta, hogy a manóizé nem teljesen agyatlan és hajlandó az esetleges hullarablásra is. Ugyanakkor annyi esze azért nincs, hogy a kirabolni kívánt egyed életcsíkját lecsekkolja hogy, tényleg hullaközeli-e az állapota. Persze a terven némi kockázata így is van, mivel a védő felszereléseit le kell szerelnie, így az esetleges támadáskor csak az életpontjaira számíthat. No persze meg a kristályra, amit biztos, ami biztos alapon ismét bekészített.

Takada nem tekinti magát különösebben tehetséges színésznek, de azért azt gondolta egy elgyötört halál küszöbén tengődő embert nem olyan nehéz eljátszani. Ha esetleg tévedett volna, legrosszabb esetben is rámegy a napja a hiába való várakozásra. A frontra jutás, valamint a játék befejezése neki olyan távolinak és elérhetetlenek tűnik, hogy ez az egy nap előre, vagy hátra már igazán nem számít.
Kellő távolságra eltávolodott a lakott és forgalmas térségektől (bár mind két fogalom valós tartalma erősen kétséges ezen a szinten), ahhoz hogy esély legyen valami kósza lényt magához csalni. Egy viszonylag jól látható helyre lehanyatlott, széttárt karral elképzelése szerint, úgy ahogy azok festenek, akik azt gondolják ’nekem már úgy is mindegy jöjjön, aminek jönnie kell’. Jobb kezében azért ott pihent kusari-gamája, arra az esetre, ha valami csoda folytán beválna a csel. Hosszú és roppant unalmas nap elé néz. Hogy elüsse az időt a felhőket kezdte figyelni. ~Az alakjukat nyilván valami véletlen generátor rutin alakítja. Vagyis nagyjából ugyan akkora esély van arra, hogy valami alakzatot vegyenek fel, mint a valóságos felhőknek…~ Ezen elmélkedve figyelte a tovaúszó pamacsokat, és próbált valami ismerős formát felvélni benne. Persze racionális elméjének hála, ez egyáltalán nem sikerült. Végül feladta a próbálkozást, és szimplán csak számolta a felhőket. A számolást halk súrlódó hang akasztotta meg. ~valaki közeledik~ villant át az elméjén, és keze összeszorult a fegyver markolatán. Egy elnyűtt NPC jelent meg Takada szeme sarkában, aki óvatos léptekkel közeledett a fekvő sensei felé.
– Jól van uram? – kérdezett rá az alak – Segítsek felkelni? Tud járni?
Takada hárítólag emelte balját.
– Hagyja csak! Jól vagyok. – jelentette ki, határozott meggyőződéssel a hangjában, hogy minden lehetséges kételyt eloszlasson.
– Mégis mit művel itt kint a pusztában?
– Csak pihengetek, és a felhőket számolom. Semmi különös. Azért köszönöm, hogy aggódik, de tényleg minden rendben.
– Még hogy minden rendben! Teljesen kiszívta a nap az eszét! – motyogta az NPC az orra alatt, majd kis töprengés után ott hagyta a fekvő harcművészt.
Takada jót mulatott magában a helyzeten, bár kissé aggódott, hogy ha mégis járnak erre emberek, akkor bizony tényleg hiába fetreng itt a fűben. ~Mennyinél is tartottam… 657 vagy 658? Ahh mindegy…~ a megakasztott számoláshoz, már nem volt kedve visszatérni, így inkább azon kezdett töprengeni, hogy miként tudná feljebb tornászni a szintjét. Igyekezett minden információ morzsát összeszedni, és ennek hála már jelentkezett az ABA szörny nyúvasztó programjába, de a korlátozott lehetőségeik miatt ez is csak nagy idő intervallumban vezet eredményre ~Havi egy kazamata, nem sok. Tier szintenként szörny darabszám szorozva 1exp. az tíz szörnnyel számolva 30exp/hó. Rosszabb esetben csak 20/hó.~ Hallott egy mentor rendszerről is, de azt nem igazán érti, hogy is működik valójában. ~Ha jól értem kell egy jóval magasabb szintű ismerős, aki mindenhova magával rángat, és ott lógok a nyakán koloncként. Nagyjából úgy, mint amikor Móka-san röhejes könnyedséggel aprította cafatokra a csipkés hegység szörnyeit, míg mi a lába alatt szerencsétlenkedtünk.~ töpreng tovább tétlenül a fűben. ~No meg ezeken az alacsony szinteken olyan kevés a játékos, hogy esély sincs a tartós együtt kalandozásokra. Egy magasabb szintű játékosnak, főleg egy frontosnak komoly hátrány, ha ilyen ócska helyeken vesztegeti az idejét. Az itt lézengő szörnyek sem exp-ben sem aranyban nem mérhetők a számára. Még a cipőfűzője is többe kerül, mint a szint összes mobja együttvéve.~ A gondolat ment végére csüggedten sóhajt egyet, majd képzeletbeli kezével legyint egyet ~Majd lesz valahogy~.

Telnek az órák és egyre valószínűtlenebb, hogy bármi is erre vetődjön. Az öregnek azonban sehogy sem akaródzik felkelni, mert olyan jól elvan itt a fűben. Persze arra azért figyel, hogy még véletlenül se aludjon el, mert az még védett területen is nagy kockázat, itt kint meg még nagyobb. Felér egy öngyilkossággal. Már épp azon van, hogy felkászálódjon, amikor ismét motoszkálást hall a fűben. A hang a balválla felől jön, így nincs a perifériás látómezejében. Csukott szemmel hegyezi a fülét, hogy fel tudja mérni a távolságot közte és a zaj forrása közt. Amikor úgy ítéli, hogy elég közel került hozzá, csípőből megtekerve testét, jobbjával meglendíti a fegyvert és lecsap.

Szőrös manó

by **Mia** Kedd Márc. 09 2021, 12:02

Szóló szafari

Ismét egy olyan nap volt, amikor semmi kedvem lett volna vadászni. A fogadóban feküdtem volna naphosszat a gondolataimba burkolózva, ám tudtam, hogy közel van a cél. Egy nemes cél. Ezért elindultam egy sokkal kevésbé nemes foglalkozást űzni; újra felkaptam íjamat, hogy elinduljak vadászni. Újfent nem volt útitársam és már kezdett elegem lenni az egyedül való bolyongásból.
Merthogy ismét a harmadik szintre tartottam. Reméltem, hogy sikerül ismét találkoznom a fehér hollóval, bár erre vajmi kevés esélyt láttam. Vajmi kevés esélyt láttam arra is, hogy újra megtalálom a Ködbe Veszett Erdőt és vele a Manó Arénát - mármint, ha létezik egyáltalán és nem csak a fiú által kitalált mende-monda volt.
A mezőségeken át vezetett az utam és esélyem sem volt rátalálni az ösvényre. Helyette nézhettem a szenvedő NPC-k bús ábrázatát, akik nincstelenül koldultak némi alamizsnáért. Sajnáltam őket, hiába voltak csak a program által irányított adathalmazok, biztos voltam benne, hogy nem így akartak élni. Mindegy, hogy programozás, vagy más alapján. Abban is biztos voltam, hogy ebben a játékban jelen van a mesterséges intelligencia, különben hamar egysíkúvá válnának a küldetések. Igaz, az egyetlen ilyet nem egy NPC adta, hanem egy játékos és még nem találkoztam intelligens NPC-vel, mégis a létezésük szinte alapfeltétele volt a játéknak. Legalábbis én így gondoltam, bár nem sokat értettem hozzá.
Pénz nem volt nálam, így ha akartam volna sem tudtam volna segíteni a rászorulókon, ráadásul ha arra vannak programozva csak még többet kértek volna, akármennyit adok nekik, amíg végül teljesen ki nem fosztanak - ennyire emberi viselkedést pedig nem akartam látni tőlük.
Hiába kutattam az erdőt, nyoma sem volt. Próbáltam a régi útvonalakat feleleveníteni, de esélyem sem volt, hogy megtaláljam. Túl elveszett volt, túl misztikus. Talán nem is mi találtunk rá, hanem az miránk. Volt valami dolgunk ott, habár csak egy fácánnal tértem vissza, ebben biztos voltam. Valamit talán eltévesztettünk. Valamire nem figyeltünk. Az első "találkozásom" az erdővel sokkal mélyebb nyomot hagyott bennem.
Nem volt kedvem vadászni. Nem is figyeltem a köröttem elszaladó apró jószágokra, ahogy a játékosokra és lassan az NPC-kre sem. Ismét mélabúba estem és céltalanul jártam a mezőségeket. Meg-megrúgtam egy-egy követ, felzavartam a füvet, de semmi nem mulasztotta unalmamat. Semmit nem tudtam itt csinálni és senki nem volt a közelemben, aki enyhíthette volna magányomat. Még mindig egyedül voltam. Már annyiszor, de annyiszor átrágtam magam ezen, de újra itt lyukadtam ki mindig. Ez a világ nem a megmentőm. Hogy is lehetne? Ez a világ elnyomó. Lehet, hogy valaki számára megfelel az itt történő életnek nevezett katyvasz, de nekem már négy hét után honvágyam támadt és akkor még nem is számoltam a kimaradt nyolc évet.
Ahogy gondolataimban kalandoztam, nem is vettem észre, hogy letértem az útról. Egy kitaposott rétre értem, ahol csak néhány fa alatt, e mögül a néhány fa mögül azonban gonosz tekintetek pislogtak rám. Eszembe jutottak a fiú szavai a manó arénáról. Nem tudhattam biztosra, de mintha már láttam volna ezeket a szemeket.. Ő azt hitte, a ködös erdőben van elrejtve, de talán tévedett.
Ahogy lassan előkúsztak rejtekeikből, én is megláthattam igaz valójukat; valóban szőrös manók egész serege rontott elő a fák mögül, több, mint amennyire számítottam. Fegyver nem volt náluk, de mind fenyegetőnek tűnt. Farkasszemet néztem az egyikkel, mire hátulról valaki kitépte néhány szál hajamat. Dühödten fordultam hátra, csak hogy azt lássam, amint egyikük az ellopott szálakkal örömittas táncot jár és a nyelvéhez emeli. Nem akartam okot adni neki az örömre, így utána nyúltam, de célom nem ő, hanem a hajszálak voltak. El is kaptam őket, mire az a valami nekiállt mérgesen ugrálni, amit a többiek is követtek. Az egész egy rituális táncnak tűnt, valamilyen szinten megbabonázó, de ugyanakkor taszító.
Előkaptam íjamat és céloztam, azonban a lények túl fürgék voltak. Hiába voltak sokan, minden nyilam elsuhant mellettük, ahogy ruganyos mozgásukkal kitértek előlük. Bosszantó volt. Még elkeserítőbbé vált, mikor nevetni, csúfolni kezdtek. Végül eltettem az íjat és puszta kézzel rontottam neki az egyiknek - úgy döntöttem, hogy ha a fegyver nem segít, váratlanul támadok rájuk, sebességemet kihasználva. Meglepő arckifejezésük arról árulkodott, hogy erre nem számítottak. Sivítva széledtek szét, én pedig a hajszálaimat elrabló manóra függesztettem tekintetem. Fenyegetően villant a szemem, ahogy újra nekivágtam az előbb megkísérelt mozdulatnak. A lény kétségbeesetten rugaszkodott el, hogy elkerülje a "támadást" és sikerült az utolsó pillanatban kitérnie. Újfent kigúnyolt, azonban ezúttal félelem csillant a szemében. Én legalábbis ezt képzeltem róla.
Néhány további roham és sikerült elkapnom, leterítenem a földre, de nem bántottam. Néhány szál hajánál fogva felemeltem és a többiek felé tartottam a testét.
- Ezt akarjátok? - Mennydörögtem, mire a tömeg szétszéledt - egyikük sem akart tovább harcolni, sem vihorászni, gúnyolódni, vagy nevetni. Elég volt ennyi a számukra, megvolt a szórakozásuk, ahogy nekem is a jutalmam. Elengedtem a lényt és hagytam, hogy mindannyian a magunk dolgára siessünk.

Szőrös manó

by Ajánlott tartalom