Re: A mocsár

by **Shukaku** Szer. Ápr. 22 2015, 13:51

Shu egy kicsit furcsállva nézi, hogy hogyan bűvészkedik Chan a menüvel, majd felszabadultan elneveti magát, és egy halk köszönömöt suttog maga elé… pedig még el sem olvasta a válaszlevelet. Természetesen ez is Kayabának szól, hiszen az ő érdeme minden. Még, hogy a technika ördöge! A drága Admin elintézte nekik, hogy személyesen tárgyalhassák meg a dolgokat, és ezért nem küldődött el az a bizonyos levél. Mosolyogva végigolvasta, majd bólintott.
-Akkor jó. Akkor már ez is megoldódott. Örülök, hogy te is mellettünk állsz. Azóta mondjuk Kayaba-san is segített, és most már a bossitemek sorsolva lesznek, nem pedig az kapja meg, aki az utolsó ütést beviszi.
Elhúzza a száját, és egy kis keserű nevetés hatol az eddigi vidámságba.
-Azért elég gáz, hogy Kayabának kellett azt is megoldani, hogy a frontosok ebben ne tudjanak önzőzni. Még szerencse, hogy ő mindenre gondol. De… én nem is konkrétan rád gondoltam, Chan. Csak az összes céhvezérnek elküldtem a levelet… így neked is. Van egy… tudunk arról, hogy valaki a frontosok közül direkt önzőzik, és direkt alátok vág. És tudunk pár dolgot a gyilkosságokról is. Judyról és talán Anatoleról. Szeretnénk majd mindenkivel megosztani. Szophieval már beszéltünk, és szeretném, ha te is mellettünk állnál. Tudom, a legutóbbi ilyesmi nem sült el jól… de hidd el, hogy azt sem ellened csináltuk. Már akkor is azt próbáltuk elmagyarázni, hogy vadásznak ránk… ha valaki figyelt volna, akkor Anat talán most is élne…
Újra elhallgatott, és fél percig néma csöndben meredt maga elé.
-Segíteni akarunk. Ami pedig azt… nem hiszem, hogy Kayaba döntene. Nem ő nem fog visszaengedni minket. De… de mi akkor is szeretnénk segíteni. Nem abban, hogy kijussatok, de abban igen, hogy kevesebben haljanak meg. Ha tőled kapna Jay Burkot, azt elfogadná? Van elég pénzetek? Ha gondolod… szívesen adok kölcsön… főleg ilyesmire… nem szabadna senkinek Burok nélkül mászkálnia…

by **Chancery** Csüt. Ápr. 23 2015, 00:25

Emlékszem, Worg is mellettem ült épp, mikor elolvastam a levelet (még ha ez végül az Élmények közé nem is került be, hisz a lényeg már itt lett leírva), és ő volt az, aki felvilágosított; az utolsó ütést adó ember különleges jutalomban részesül. A régi énem habozás nélkül igyekezett volna ennek eleget tenni, de most valahogy nem is érdekel. A jelenlegi felszerelésem megvéd attól, ami érhet, ezen kívül már nem is keresem direkt a bajt olyannyira, mint réges-régen. Néha én magam is meglepődöm, rövid idő alatt mennyit lehet változni, ha próbálkozik is az ember, nem csak mondogatja, hogy majd-majd. Olyan ez, mint a fogyókúra. Komolyan kell venni.
-Tudom jól, hogy nem rám értetted, nem is vettem magamra. Csak biztosítani akartalak róla. Én meg nem ismerem még annyira a frontot, hogy az ilyesmit észrevegyem, de legközelebb figyelni fogok.
Én és talán a Sayonara is. Valószínűleg emiatt is csatlakozhattak hozzánk, gondolom én, főleg, miután meghallom a következő mondatokat. A mosoly lehervad, mikor a halálesetekről úgy van szó, mint gyilkosságokról...
Judy halála terén nem tudok semmiről, de Anatéról... a cikk után el tudom képzelni.
-Már más idők járnak, Shu, persze, hogy mellétek állok. De csak mint magánember. A céhem arculata a semlegesség, ezen kívül a többiek...
Melyik szó jöjjön ide? Túl kicsik? Fejletlenek? Felkészületlenek? Mindegyik igaz rájuk, elvégre hiába nógatom őket, akkor sem hajlandóak felöltözni a céhbankból erősebb páncélzatba... Sad

-...nem alkalmasak még, hogy besegítsenek egy ilyen ügybe.
Majd hagyom, hogy a csend kicsit beforrassza a szavak alkotta szakadékokat. Engem vajon üldözne bárki is? Mint céhvezér, túl kicsi vagyok; szerintem még maga a Besúgó sem tudja, hogy most akkor az vagyok-e vagy sem. Soha nem is hívtam fel még magamra a figyelmet annyira, hogy akár a Sayonara, akár bármelyik vörös felfigyeljen rám. Ezen kívül nem is ismerek vörösöket... Tachibanát, akiben van valami furcsa a lovagias illeme mögött, Asukát, aki kicsit sem viselkedik furcsán szerintem, és Hürremet, aki szerintem szintúgy nem tudna a légynek ártani.
Így nekem, aki nem mozgott nagy körökben, akivel nem igazán szoktak beszélgetni, csak kérdés maradt.
-Ki az? A fronton...
Majd az utolsó taktusnál mosolygok, tagadón rázom a fejem, még a kézfejem is, kissé hátradőlve a csónak oldalánál. -Pénz az van bármire, és ne aggódj, ráaggatom én azt a Burkot, hogy legalább legyen nála. És akkor már a többieknek is. -suttogom elgondolkodón. Joey, Shakan, Jade... remélem, legalább ebben nem lesznek olyan makacsok, mint a céhbank esetében. >.>;

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 23 2015, 05:53

-Akkor… akkor jó. Nem tudom, hogy kellene-e figyelned. Én… én valamikor szeretnék nem figyelni. Nem figyelni semmire, csak úgy élni, ahogy olyan nagyon sokan csinálják itt. Még mindig azok a dolgok járnak a fejemben, amit… vagyis…
Egy pillanatra megtorpant. Inkább nem mondta a nevet. Nem akart bajt okozni senkinek.
-Régen azt hittem, hogy én vagyok ilyen önző. Én… talán lettem is volna önző. Nem érdekelt, hogy másnak rossz, csak nekem legyen végre jó. Elegem volt abból, hogy mindig csak másoknak jó. És valaki azt mondta… azt vágta a fejemhez, hogy nekem is a többség érdekeit kellene néznem, Chan. Hogy mennyi rengeteg ember akar kijutni, és nem teljesülhet az én akaratom egyedül csak azért, mert én nem akarok…
Újra elhallgatott egy kis ideig, és megmozgatta az úszót.
-Rengeteg embert ismertem meg, Chan. Rengeteget. És rengetegen vannak, akik nem akarnak kijutni. Akiknek ez a valóság jobb. Sőt, olyanok is sokan vannak, akiknek ez a valóság… az eredeti. Nem tudom, hogy velük mi történhetett odakint, de valami még annál is szörnyűbb… még én sem tudtam teljesen elfelejteni a kinti világot, pedig nagyon sokáig nagyon erősen próbálkoztam. Rengetegen vannak Chan, akik nem akarnak kijutni. A frontosok között is. Csak azért harcolnak, mert félnek. Talán mi vagyunk a többség...
Ismét egy kis csönd következett, kicsit fészkelődött a csónakban majd folytatta.
-Igen. Más idők járnak. De én… én láttam már embereket feléledni. Láttam már indikátorokat visszaváltozni. Te is láttad. És… és Utahime. Anat neve kihúzódott a Black Iron Castleban… Jun nem akarta elhinni, hogy csak azért, mert nem látszik a térképen, már meghalt… Utahimet sem találom sehol, már nagyon régóta. Többször írtam neki levelet, próbáltam keresni… de semmi. De a neve nincs kihúzva. Nem halt meg. Vele… vele olyan jó volt… és eltűnt…
Ökölbe szorította a kezét, és kicsit megremegett.
-Ilyet a mobok nem tudnak. Ilyet csak emberek tudnak. És nem akarom a kicsiket bajba sodorni, sohasem kérném, hogy ők segítsenek. De a vezéreket már annyiszor kértem! Örülök, hogy te mellettünk állsz. Köszönöm…
A kérdésre, hogy ki az, csak megrázta a fejét.
-Még nem. Még nem mondom el. Majd ott, a fronton.
A Burkos kérdésre már csak egy hálás bólintásra futotta, és egy halk, suttogó köszönetre.

by **Chancery** Hétf. Ápr. 27 2015, 18:36

Álomkelő figyelt ránk egy darabig, majd úgy döntött, más irányokba tereli gondolatait és sárga szemei a két úszót kezdték figyelni felváltva. Olykor a csónak szélére támaszkodva a víz fodrait bámulta, mintha képes lenne átlátni a mocsár zavaros egyvelegén; persze ez aligha sikerülhetett. Azzal a macskákra jellemző kíváncsisággal vizsgált meg minden zajt, mozgást vagy tárgyat,ami csak felbukkant, de tudtam, hogy kicsit engem is figyel mindvégig. Úgy, ahogy én most Shukakut figyelem. Szinte meg sem szólalok, hagyom, hogy végigmondja, minden megtorpanásnál feldolgozom, amit hallottam, még mielőtt akár a gondolata is felmerülne, hogy válaszoljak. Ezen kívül, mindig várom, folytatja-e, és nem tévedtem, folytatta.
Szinte láttam, ahogy Shukakuban van valami fekete massza, mindaz a stressz, amit át kellett élnie, a kinti élete, amiről még mindig nem tudok, csupán sejtem, milyen borzalmas lehetett; a Timidust ért támadások, melyeknek én is tagja voltam egy időben; az aggódás mindenkiért, és még sorolhatnám. Szinte látni ezt a fekete gumót, ahogy csak nő, és végül elkezd kiszivárogni a száján, orrán, fülén át.
-Mindenki önző, és ebben nincs is semmi szégyellnivaló. A kérdés az, képesek vagyunk-e meghatározni, mikor lehetünk azok, és mikor kell engednünk belőle. A te esetedben még nem tudom a választ. -réved el egy kicsit a tekintetem a csónak padlója felé. Csak annyit tudok, hogy ebben nincs semmi baj, ha ő inkább itt akar maradni, és emiatt érthető a félelme, hogy mit hozhat a századik boss legyőzése. Addig viszont nagyon sok víz fog lefolyni a folyón. Még bármi változhat.
Végül mosolyogva ismét rá nézek a szemüvegen túl.
-Én sem akarom itt hagyni Aincradot. Ez a hely és Kayaba sokkal többet adott már nekem, mint bármi más az életben. Irónikus, hogy egy digitális valóság mutatta meg nekem, mi az az Élet. Itt akarok maradni, miközben a családommal is kapcsolatba léphetek. Ez az én önzőségem.
Utahime említésére ismét félrenézek egy kissé, és még Álom is meglibbenti a fülét. Nem szól közbe, de érzem, hogy gondol valamire, ami talán kicsit a sajnálatra emlékezteti az embert. Lelki szemeim előtt felvillannak Utahime fekete fürtjei és a dalok, amiket játszottunk együtt még régen.
-Utahime vissza fog jönni. Én is kerestem már, de nem reagált semmire. Talán időre van szüksége valami miatt, mint ahogy egyszer nekem is, egyszer pedig neked.
A fejrázás pedig már bőven elég válasz volt. Még nincs itt az ideje, hát várok. Mosolyogva, bólintva veszem tudomásul, majd hátradőlök, kényelmesen elhelyezkedve, hogy jöhessen a következő préda, ami remélem, ezúttal bakancs lesz. Álom szerint elég kevés esély lesz rá, hogy rövid időn belül háromra is szert teszünk, nem hogy négyre, de sosem lehet tudni, amíg nem próbálta az ember.
-Mondanám, hogy beszélek a vezérekkel, de rám sem hallgatnak. Az ő szemükben én vagyok a kicsi, egy tapasztalatlan zöldfülű, akire hallgatni sem érdemes. Küzdeni fogok majd, hogy meghalljanak és akkor majd én is elmondom, amit te. Addig meg vigyázzunk egymásra, mert nem tudom, ez mennyi időt vesz igénybe.
Félig lehunyt szem, felemelem a fejem, hogy belehunyoroghassak a satnya fénybe. -Persze ezt se vedd tökéletes ígéretnek. Addig még nagyon sok idő fog eltelni, az pedig mindent képes megváltoztatni.
Majd kihúzom az úszót, figyelve, akadt-e rá egyáltalán bármi is. Szerencsémre akadt.

/Bakancs/

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 27 2015, 19:39

Olyan furcsa volt Chan tekintete… nyugodt, mégis fürkésző… mintha keresne valamit… mintha az idomárban keresne valamit. Mintha valami furcsát látna az arcán… talán lát is, ám Shut jelenleg ez nem érdekli. Ő most beszélhet, és olyanhoz beszélhet, aki megérti. Furcsa ez a Chan. Egyszer leharapja a fejét ezekért a szavakért, máskor pedig úgy viselkedik, mintha ő akarta volna kimondani. És ki is mondta, méghozzá pont úgy, ahogy Shu gondolta… még ha Timidus anno félre is értette ezt a kijelentését, Shu nem.
-Én sem tudom… vagyis… talán… szerintem jobb itt. Mindenkinek. Csak vigyáznunk kellene egymásra, és akkor soha de soha nem halnánk meg. El tudod képzelni az örök életet, Chan? Szerintem annyi rengeteg csoda van ebben a világban, hogy még az örök élet alatt sem tudnád mindent felfedezni. Megtanulnám Timidus nyelvét teljesen. Talán a tiédet is, hogy értsem, amikor Alex azon a fura nyelven káromkodik. Tudod, Timidus nagyon gyorsan tanul, szóval elég lesz neki egyszer elmondanod mindent, és máris meg fogja érteni.
Chan önzőségére újra csak az ezerszer elmondott véleményét és borús jövőképét tudná felvázolni. Az emberek nem fogják őket visszaengedni. De ezt már elmondta ezerszer, és Chan is tudja. Utahimére pedig csak a fejét rázta.
-Nem kell vigasztalnod… vagyis… köszönöm szépen, hogy megpróbálod… de már megszoktam. Nagyjából mindenki elhagy Timin kívül, akivel összebarátkozom. Sokszor gondolkodtam azon, hogy nem hozok szerencsét… vagy nem tudom… de sokan meghalnak körülöttem. Arra is gondoltam, hogy talán nem is kéne barátkoznom senkivel, és akkor nem keverném bajba őket… de rájöttem, hogy nem tűnhetek csak úgy el… és igyekszem megvédeni a barátaimat.
Elhallgatott, kiemelte a halat, majd a horog végéről a csónakba ejtette, hogy Álomkelő ehessen valami finomat.
-Ne fáradj a céhvezérekkel. Mirika megmondta, hogy ő csak a bossozáshoz ért, és nem akar a gyilkosokkal foglalkozni. Hinari meg… Hinari szerint nem lehetünk mindenhol ott, nem védhetünk meg mindenkit, úgyhogy inkább nem is próbálkozik. Vagy nem tudom… nem is érdekel. Hazudozik össze-vissza, szóval már nem tud érdekelni. De… de te igen. És te valamit kérdezni akarsz. Tudom, mert látom. Timidus még nem látja, de én igen.

(dobtam)

by **Chancery** Pént. Május 01 2015, 14:51

Az örök élet említésére egy forrás képe tárul fel a lelki szemeim előtt, mire kuncogni kezdek. Nem, én nem hiszek az örök életben, de ezt most úgy kell megfogalmaznom, hogy semmiképp ne bántsam meg a lányt. Hagyom, hogy végigmondja, és csupán pár másodpercre csönd telepszik közénk, amíg összeszedem a hangom. Igaz, hogy így lassabb a társalgás miattam, viszont elkerülhetők a véletlen félreértések, és hogy csak a hangszínem miatt kezdjek veszekedni valakivel, ami pedig nincs is szándékomban.
-Ez emberenként változik. Én nem szeretnék örökké élni, de a teljes életre én is vágyom. Timidus nyelvét én is megtanulnám szívesen, a magyarról pedig azt mondják, egy japán számára könnyű megtanulni. És hát igen, a káromkodás a mi nyelvünkön a legcifrább. -ismét kuncogás, az a jókedvű fajta. Shu elég idős már ahhoz, hogy a káromkodás ne legyen számára tabutéma, de persze ha esetleg szeretné, hogy tanítgassam őket, nem ezzel fogom kezdeni Razz

Elég érdekes látvány lenne egy magyarul káromkodó Timidus, és nekem elég Álomkelő ezen a téren >.>
Aki közben vetődik is a halra, majd miután már befalta pár harapással, lassan csukja le a szemeit Shu felé. ~Köszönöm.~
Míg én ülök és arra gondolok, most mintha kicsit a régebbi önmagamat hallgatnám. Shu valószínűleg ugyanúgy érez, mint én, de benne több az önbizalom és a tettrevágyás, mint bennem, hamarabb le fogja küzdeni a saját démonait nálam. Szinte meg se kell szólalnom azok alapján, ahogy befejezi a monológot, csak lehajtom a fejem.
-Én is így gondolkodtam, pedig nem igaz. Örülök, hogy te nem hagyod magad ezekkel a negatív gondolatokkal szemben. -dicsérem meg, ha engedi, egy kis fejsimivel :3
-Hinari számomra egyébként is rejtély. Már sokszor jártam a kastélyuknál, és sosem találtam otthon, pedig már csak a régi idők miatt is szeretném megismerni és beszélni vele. De nem fogom feladni. -jelentem ki büszke mosollyal. Előbb-utóbb Mirikával is szeretnék megismerkedni, miután letelt a gyász időszaka, majd végül Junnal ismét leülnék szívesen egy kis teára. Nagyon rég láttam már őt is, még az Alazzazza elleni mérkőzésen, az pedig valljuk be, nem ma volt.
Mosolyom viszont őszinte csodálkozássá válik, mikor Shukaku szerint kérdezni szeretnék. Végül ismét a mosoly, a lágy, engem is nyugtató fajta. -Valójában még tele vagyok kérdésekkel. Ha választ kapok, születik a helyébe egy új. Nem tudom, pontosan melyik kérdésre gondolsz, de idővel majd kibukik, mikor úgy érzi, ideje ^^
Ám végül csak születik egy.
-Ugye, nem ijesztelek meg?

by **Shukaku** Pént. Május 01 2015, 18:44

Oh, és ha Chan tudná, hogy az a bizonyos örök élet forrása létezik is, csak éppenséggel örök fiatalság forrásának hívják, és Shu már táblát is tett ki oda azzal a céllal, hogy megvédje az embereket, de igazából nem is biztos abban, hogy meg kell védeni az embereket tőle, és majd ha valaki egyszer megint úgy kiakasztja, mint ahogyan Peter tette akkor, amikor csak úgy hipp-hopp bejelentés nélkül képes volt meghalni… hát akkor lehet, hogy meglátogatja azt a forrást, és megnézi, hogy mi van az elpixeleződés, az elviekbeni halál után. Most persze már van kit hiányoljon, van kiket itt hagyjon, nem csak Timidust… de biztosan lenne olyan helyzet, ahol inkább győzne az a remény, hogy fel juthat Kayaba Akihikohoz, hiszen az Admin annyira szereti, hogy biztosan magához venné, Timidussal együtt, és nekik adnák valamelyik részleget… mondjuk a mobok tervezését… vagy akár Játékmester is szívesen lenne. Milyen jó is lehet játékmesternek lenni… a sárkányos mesélő… gyönyörű lenne! *.* De persze ez csak álom, és ideje visszaröppenni a valóságba, Aincradba, és válaszolni Chan kérdéseire.
-Hát nem tudom… én sohasem voltam jó az ilyen nyelvtanulós izékben. Szerencsére eleve kétnyelvű vagyok, de Timidus nyelve például nem megy olyan zökkenőmentesen, mint ahogy eredetileg gondoltam. Szerintem két év alatt is csak az alapszintre jutottam el, és most, hogy Timi már tud a mi nyelvünkön, eleve nem is beszélek annyit…
Egy ideig csak figyelte Álomkelőt, néha picit kinyitotta a száját, majd végül kibökte.
-Ne haragudj, hogy megkérdezem… de mi a különbség aközött, amikor csak felváltva az egyik szemeteket hunyjátok le, és aközött, mint amikor mindkettőt…?
Hinariról viszont nem akart beszélni, ahogy arról sem, hogy elhagyná-e magát, vagy sem. Most még nem volt miért. Most majd még próbálkozik egyszer. Most még ő sem adja fel. Viszont az utolsó kérdés érdekes volt.
-Hát… nem tudom… egy picit. De csak azért, mert még mindig megijeszt, hogy megbánthatlak… és tudom, hogy már bocsánatot kértél, és azt is mondtad, hogy nekünk volt igazunk… de nem tudom…

by **Chancery** Vas. Május 03 2015, 20:22

Valahogy a mondatok után eszembe jutott az a tény, hogy míg a németet nem sikerült elsajátítanom, az angolt játszi könnyedséggel tanultam meg. A japánnal is csak addig álltam hadilábon, amíg bele nem vetettem magam nagyobb energiával, pont a NerveGear beharangozása után. Annak ellenére, hogy a játékba beépített fordító is van, úgy érzem, nem volt kárba vesztett idő az a sok óra, amit gyakorlással töltöttem, bár a feliratok elolvasása még mindig több időt vesz igénybe, mint kellene.
-Valószínűleg egy olyan nyelvcsaládhoz tartozik, amely újdonság az agyadnak. Esetleg... meghallgathatnék pár mondatot a nyelveden, Timidus? Embarassed

-fordulok a sárkány felé. Most, hogy nem beszél annyit, már-már szinte hiányolom, és nem szeretném, ha a némaságba burkolózva úgy érezze, kirekesszük a társalgásból. Álom, ha így érzi, vagy egész egyszerűen véleménye van a dolgokról, nem teketóriázik, és arra még nem sikerült megtanítanom, hogy nem illik mások szavába vágni. Ezen kívül valóban érdekel ezek után, hogy beszélhetnek a sárkányok.
Nagy baj nincs is, hisz közben Shukaku Álommal kezd hasonló csevegést. A macska ugyanúgy nem válaszol azonnal, ahogy most már én szoktam; talán tőlem vette át a szokást.
~Nincs különbség. Egyszerűen pislogunk.~ -feleli végül. ~De tekintve, hogy én vagyok a legokosabb macska széles e világon, csakis én tudom, hogy a 'kacsintás' mire használható ˇ^ˇ

~
Szerény, mint mindig :3
Az úszó még mozdulatlanul követi a csónak vonalát, és míg Shu válaszol, én ellenőrzöm, elég mélyre leér-e. Egy bakancsnak nem szokása úszkálni a vízben, ezért elsősorban az alját kell vele szinte súrolnom, ha sikerrel akarok járni. Persze ez egy MMO, itt még akár egy angolnát is ki lehetne fogni, hisz teljesen véletlenszerű, mit sorsol a rendszer, én viszont próbálkozom, ahogy tudok. Hümmögve, bólogatva dolgozom fel közben a válaszát. Hát persze, érthető, hogy még picit fél. Sajnos meg is adtam rá az okot.
-Mondok neked valamit. -mosolyodom el végül felé, miután megbizonyosodtam a horog helyéről. -Amiatt ne félj, hogy megbánthatsz. Nekem is meg kell tanulnom kezelni az érzelmeimet, de ha nem ér semmilyen behatás, nem fogok tudni eredményt elérni. Ezen kívül rá kellett jönnöm, hogy amit régen sértésnek vettem, azok valójában ártalmatlan vélemények voltak.
Milyen furcsa, hogy az ember a mocsár szó hallatán egy büdös és latyakos helyet képzel maga elé... pedig valójában ennek a helynek is megvan a maga szépsége.

by **Shukaku** Hétf. Május 04 2015, 08:15

-Hát… nyelvcsaládhoz… nem tudom. Nem hasonlít semmire, amit eddig hallottam, mert nem is igazán szavakat használ, hanem… kifejezéseket… vagy nem tudom. Fura, mert Timidus azt mondja, hogy benne nincsenek meg azok az érzelmek, amiket mi érzelmeknek vagy érzéseknek nevezünk, a nyelvük mégis nagyjából erre épül fel. Van például az alapvető „jó” kifejezés…
Itt egy halk, torokból jövő lágy morgást hallat. Ezt már nagyon jól elsajátította, bár a hangképző rendszere nem ugyanolyan, mint a sárkányé.
-És a legtöbb szó, ami ezzel kapcsolatos, csak ennek valami módosulata. Például ha valami ízlik Timinek, akkor egy kicsit megdobja, felemeli a morgás a végét, és az azt jelenti, hogy finom. Ha valaminek az illata jó, vagy a látványa szép, az is ugyanez a morgás, csak akkor például pislog vagy hunyorít hozzá, vagy szimatol közben. Olyan, mint a jelnyelv, ott is figyelni kell az arcot is a mozdulat mellé. Tudom, mert az intézetben volt siketnéma lány. De például azt is ezzel fejezi ki, ha valakit szeret, vagy kedvel, ott pedig azt kell nézni, hogy mennyire hunyja le a szemét. Ezért is kérdeztem rá az előbb Álomnál, hogy nála hogyan működik. Ha csak egy-egy kifejezést mutat, azt általában már megértem, de amikor összefüggésekben próbál beszélni, akkor mindig átváltunk inkább az emberi nyelvre.
Majd Timidus elkezdett a saját nyelvén folyékonyan beszélni. Egyáltalán nem lehetett nyelvnek mondani, nem voltak elkülöníthető szavak. Tulajdonképpen csipogásból és a Jurassic parkból ismert raptorok hangjából volt összerakva, hol hüllős, hol madaras elemeket tartalmazva.
-A mi nyelvünkön eleve más dolgokat kívánunk kifejezni, mint amikről ti szoktatok beszélni. Sokkal kevesebb a felesleges érintkezés.
Shu mosolygott, és ő is megbirizgálta kicsit a botot, majd a csónakon is lökött egyet, hogy haladjanak is egy picit.
-Szeretném, ha mellettem állnál. Ha valaki végre Timiduson kívül teljesen megértene, megértené, hogy mit szeretnék, és kiállna mellettem… de ezt úgysem kérhetem…

by **Chancery** Vas. Május 10 2015, 17:40

Tehát valóban félreértettem kicsit, és nyelv alatt szavakra gondoltam, pedig ilyesmiről szó sincs. Már Shukaku magyarázata alatt is, hümmögések és bólintások közepette, megértettem, hogy valójában egyszerű jelnyelvről és testbeszédről van szó, mint szinte minden más állatfaj esetében. Egyedül az "intézet" szó hallatán siklott félre egy kissé az odafigyelésem, de nem kérdeztem rá, hogy mire is érti pontosan. Shukaku nem az a típus, aki beszél a múltjáról, de ha meg akarom ismerni azt is, honnan érkezett közénk, elég lesz, ha ezeket az apró információmorzsákat gyűjtöm össze. Már egyszer említette az árvaházat... talán az intézet ugyanazt takarja. Erről majd talán később kezdek el behatóbban gondolkodni, elvégre most Timidus nyelvezete és világa sokkal jobban leköti a figyelmem.
Timidus 'produkciója' - valahogy épp más szó nem jut az eszembe - még Álom érdeklődését is felkelti, füleit azonmód felé fordítja, ahogy a fejét is és nagyra nyitott szemekkel figyel. Farka vége kissé jobban mozdul a szokásosnál, ahogy koncentrál, és mikor Timidus átvált a mi nyelvünkre és magyaráz, kissé lehunyja ismét a szemét, mintha hunyorítana.
~Nem igazán értettem... Suspect

~
-Nagyon érdekes. Szinte megtiszteltetés volt ezt hallani ^^ -még kicsit meg is döntöm a fejem, már-már tudattalanul, hogy kifejezzem, valóban az volt számomra. Valahogy még jobban megértettem, miért nem szoktunk Worggal hosszan csevegni, és talán ő is pont ugyanazért beszél keveset, és azt is tőmondatokban, mert tudja jól, mennyi a fölösleges dolog az emberi nyelvben. És azóta én magam is sokkal jobban megértem a dolgokat, valahogy kevesebb a félreértés.
Majd ismét Shukaku jön.
-A macskáknál is hasonló a helyzet, de Álom inkább testbeszédet folytat, amikor épp nincs kedve társalogni. Dust nyelvét pedig még nem is hallottam, de talán hasonló lehet, mint a sárkányoké. Jobban meg fogom őt figyelni a jövőben.
Utolsó mondatain elmosolyodom és ha engedi, megsimogatom a feje tetejét. -Megértelek, egyetértek és melletted is állok, de nem ígérem, hogy mindig kiállok érted. Egyenlőre. -teszem hozzá. Még nekem is sokat kell tanulnom, és valójában soha nem akarok oldalt választani semmiben. Középen fogok állni és csitítani az esetleg felkorbácsolódott érzelmeket, hogy mindenki nyugodtan elmondhassa a maga véleményét anélkül, hogy rögtön a következő másodpercben azt ingerülten támadná valaki. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nem fog rögtön sikerülni a jövőben, ha egyszer ilyenre kerülne sor, de akkor sem fogok bánkódni.
Minden a próbálgatással kezdődik :3
És ideje lenne kihúzni ezt az úszót... lehalászom róla a hínárt, elteszem, hogy otthon Dust megehesse, majd ismét elmerítem a horgot a vízbe.

//Hínár//

by **Shukaku** Hétf. Május 11 2015, 07:02

Egyszerű? Egyszerű?! Hát nem is! ˇ^ˇ Timidus nyelve nem egyszerű, és ne tudd meg mennyit kellett vele dolgoznom és kutatnom a nyelvek után, meg csimpánzos kisérleteket olvasnom, amíg csak egy kis részét kitaláltam, hogy hogyan is működjön. Méghogy egyszerű… hmpff! Na jó, csak poénkodom, nem sértődtem meg. de azért tényleg nem volt egyszerű. Razz

A legtöbb állatfaj nem tud olyan sok kifejezést megosztani mint Timidus a sárkányok nyelvén. A kutya megérthet akár száz, kétszáz szót, és jól el tudja őket különíteni. Sőt, a macskáknál az is gyakori, hogy új szavakat alkotnak saját maguk is, az emberek reakcióinak függvényében. Ha egy adott hangjelzést te aranyosnak találsz, és helyesen reagálsz rá, az ő akarata szerint, akkor azt nagy valószínűséggel meg fogja ismételni. Ez persze csak a házimacskákra jellemző. Az intézet pedig… jajj Chan, hát nem pár posttal ezelőtt mondta Shu, hogy ha kérdésed van, akkor kérdezz? Persze, hogy nem szívesen beszél önszántából a múltjáról, ám nem akar titkolózni egyáltalán… csak hát néma gyereknek… mire válaszoljon, ha senki nem kérdezi?
-Megtiszteltetés? Még a végén el fogja bízni magát…
Simított végig a sárkány tollazatán Shu, majd kicsit megmozgatta a botot. Dustra semmit nem tudott mondani, ám kérdése volt.
-Gondolkodtál már ezen az idomáros dolgon? Hogy miért csak egy társunk lehet, aki véd minket? Hogy ha idomárok vagyunk, akkor miért nem idomíthatunk magunk mellé egy hadsereget? Csak… valaki felvetette, és gondoltam megkérdezem, hogy neked is eszedbe jutott-e már. Hiszen végül is melletted is két pet van… a kiállás meg…
Megvonta a vállát, majd az úszót figyelte, amit hamarost be is rántott, ám ismét nem bakancs volt.
-Mindegy. Majd akkor csináljuk egyedül. Eddig is úgy csináltuk. Vagy... Kayaba talán majd segít.

( nem bakancs )

by **Chancery** Hétf. Jún. 01 2015, 21:56

//*Most már megszüli ezt a posztot, még ha beledöglik is ><* //

Egy kicsit még a fejemben marad a nyelvek témája, mikor Shukaku újabb kérdéssel ajándékoz meg. Épp ezért először végighallgatom, még mielőtt hagynám, hogy a saját gondolataim folyama átterelődjön erre az irányvonalra. Eszembe is jutnak az immár régi idők, mikor még számítógép előtt ülve játszhattam anyám egy kedvenc MMORPG-jével. Abban a tökéletes világban is idomárként voltam jelen, és ott valóban nem csak, hogy több állatunk lehetett a különböző helyzetekre segítségül, de én magam választhattam ki és foghattam be az adott mobot. Tekintetem akarva-akaratlanul Álomkelőre téved, aki helyén talán már egy nagyra nőtt Norm ülne, ha egy Játékmester nem szánt volna meg.
Mintha kitalálná a gondolataimat, néz vissza rám a macska azon a szokásos, unott tekintetén, mintha csak azt kérdezné: Te meg mit bámulsz? Nem láttál még vadmacskát?
-Hogyne jutott volna eszembe, főleg a kezdeti időkben. -nyújtom ki végül a kezem és simogatással az unott arckifejezésből elégedett macskát varázsolok. -Játszottam is hasonló játékkal, és hiányoltam is azt a rendszer innen. Viszont a magam részéről könnyedén megszoktam. Persze csak a magam nevében beszélhetek; ha valaki mob... "sereget" szeretne, annak se állnék az útjába.
Bár nehezen tudnám elképzelni, ahogy egy seregnyi mobot elhelyeznek mondjuk egy céhházban csak és kizárólag egy idomár kedvéért... hacsak nem hívásra, idézésre jönnek csak elő, bár ez tudomásom szerint Raven egyedisége.
-Dust pedig társ mellett egy emlékeztetés is számomra. Nem hiába kaptam őt akkor, amikor, és nem a semmiért. Ő számomra egy cél, hogy ne feledjek, és hogy küzdjek a teljes bizalmáért. Dustot nem is igazán érzem a saját petemnek. Ő valahogy... közös mindenkivel.
Utolsó mondatára úgy teszek, mintha meg se hallottam volna, de a lelkemben mélyen elraktározom, mint újabb lecke. Megválogattam a szavaim, és mint mondottam, kiállok érte, amennyiben azt megtehetem és saját magamnak sem mondok ellent vele. Shukakuért én a tűzbe is beletenném a kezem, és bár sok barátom volt az életben, ezt elég kevesen mondhatják magukról, hogy így éreztem volna irántuk. Talán mégis csak félremondhattam valamit, esetleg a hangsúlyommal volt a gond, mindenesetre most nem kezdek el magyarázkodni, ahogy szoktam. Egyrészt csak gyanúba keverne és furcsának tartana, másrészt a szavak csak egy oldalt képeznek. Ha esetleg a jövőben eljön az idő, meglátja, hogy nincs egyedül.
És véleményem szerint nem vagyok az egyedüli, aki kiállna érte.
A horog visszatétele után pedig nem tudom nem megtörni a csendet, miután észrevettem arckifejezését az imént.
-Ti is a bakancsos teljesítmény miatt vagytok itt? Smile

by **Shukaku** Kedd Jún. 02 2015, 01:34

Remélem azt azért nem.

Valahogy ez a mellettetek állok de nem állok ki érted dolog megzavarta Shut, ám mivel valamennyire megértette, nem tudott emiatt haragudni Chanra. Tudta, hogy vannak olyan emberek, akik nem szívesen konfrontálódnak, és bár ő nekiment volna akárkinek a volt céhtársáért, feltéve ha abban az esetben a volt céhtársával ért egyet… de ha meg kellene védeni, akkor még anélkül is… valahogy már ez a kis támogatás is elég volt, és nem várta el, hogy Chan bajba keverje magát miatta. Örült volna neki, és valahol a szíve mélyén egy picit csalódott… de nem várta el. Viszont a válasz eléggé kitérő jellegű volt, azt viszont már nem fogadta el.
-Oké, oké, megszoktad, de gondolkodtál már azon, hogy ez miért van így? Hogy miért döntött így Kayaba? Én például tudok ugye idomítani, de akit idomítok, ő is csak egy ideig lesz mellettem. Viszont Yuukival azt hiszem megtaláltuk a választ. Volt egy fiú az osztályban, akinek vagy nyolc testvére volt. Valahonnan indiából jöttek, vagy nem is tudom, és mondta is, hogy csak valami gazdag rokon miatt lehetett velünk, aki elintézte, hogy ne küldjék vissza… viszont amikor a testvéreiről beszélt, sokkal inkább volt olyan, mintha valami távolabbi rokonokról lenne szó. Mondjuk unokatesókról. Nekem soha nem volt tesóm, de Timi olyan… azt hiszem… vagy talán több. És ha egy egész seregnyi pet lehetne mellettünk, akkor nem tudnánk mindegyikükre ennyi időt szánni, és ilyen jóban lenni velük, ennyire nagyon megismerni őket. Yuuki azt mondta, hogy össze van kötve a lelkünk… a pixelek… úgy hívja, hogy lélekesszencia. Szerintem nagyon találó név, és biztos vagyok benne, hogy ilyen szoros kapcsolat csak kevés társ között lehet, egy egész tömeggel nem, és ezt Kayaba is tudta.
Kicsit elhallgatott, és egy kis zavart mosoly jelent meg az arcán.
-És… elárulod, hogy miért? Meg… azt mondtad, hogy akkor amikor, és nem a semmiért… és, hogy kaptad. Persze, csak ha nem titok.
Arra, hogy Chan a szavaival ismételten tulajdonolta Álomkelőt, már nem húzta fel magát, hiszen tudta, hogy a macskának ez így teljesen okés. A bakancsos teljesítményre csak bólintott, és megrángatta picit a botot, hogy biztos nem akadt-e fel valamin.

by **Chancery** Hétf. Jún. 15 2015, 18:14

-Azt hiszem, már meg is válaszoltad a saját kérdésed Smile

-szólalok meg, mikor a hosszú-hosszú magyarázat végére ér. Persze ez nem hánytorgatás; nagyon is szívesen hallgattam meg. Hátradőlök és kissé lehunyom a szemem, ezúttal nem hagyok magamnak olyan hosszú szünetet, mint eddig. Olykor össze kell tudnom szedni a megfelelő szavakat még időben, nehogy félreértés áldozatává essek ismét, ellenben a beszéd - pontosítok, a helyes beszéd - megtanulása hosszú idő és tervezés lesz még számomra egy ideig.
-Számomra is hasonló a helyzet. Ha sok állat lenne körülöttem, annak ugyan örülnék, de képtelen lennék úgy kötődni hozzájuk és annyira vigyázni rájuk, mint ahogy Álommal tesszük. Igaz?
A macska fülének egy libbentésével ért egyet, szemét lehunyva egyébként vekni kenyeret játszik a csónak szabad ülőhelyén.
~Meg hát kaparnám is ki a többi pet szemét. Csan az enyim ˇ^ˇ

~
-Na és Dust? Razz

~Neki kölcsönadtalak. ˇ^ˇ

~
Kis csipkelődés, kuncogás, még a macska részéről is. Neki persze van annyi figyelme, hogy míg én még jót derülök magamban visszavágásán, ő Timidus felé pillant, és amennyiben a sárkány szó szerint venné a kis poénkodást, hozzáteszi komolyabb hangján.
~Ez csak vicc, nyugi.~
A kérdést hallva abbamarad a kuncogás, megköszörülöm a torkom, és felidézve lelki szemeim előtt az adott napot, elkezdek mesélni.
-Aznap volt, mikor visszatértem a Young-ba. Miután elmeséltem nektek, hogy mi történt, és hogy miket mondott az a játékmester, felmentem a szobámba, és már ott volt. A kandallóban ücsörgött, engem meg egy üzenet fogadott.
Elő is kutatom az elmentett darabot, Ismeretlen Feladótól. Ugyanaz a "Nesze", ami akkor is fogadott, mikor Norm elém hozta Álomkelőt. Valószínűleg Aincradon kívül is azzal azonos emberrel beszéltem, és ha ezt tudtam volna, megköszöntem volna neki.
-Ő egy jel, hogy meg kell változnom, újjá kell születnem, mert nem helyes az a viselkedés, amit akkor tanúsítottam felétek is, mindenki felé is. -javítom ki egy enyhe dadogás után. Mély levegő, nyugalom. -Rengeteg dologra döbbent rá csupán azzal is, hogy jelen van. És azt hiszem, ha nem követtem volna a megérzéseimet és veszem figyelembe ezt a jelzést, amit mutattak vele, már nem lenne itt.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 15 2015, 19:30

~Talán számodra az. A sárkányok azonban a féltékenység helyett a féltve óvást választották, ám én sem bíznám más petre Shut. Az isteneken kívül jelenleg mellettem van a legnagyobb biztonságban.~
Jelentette ki Timidus, persze csak és kizárólag Álomkelőnek címezve a szavait, azaz gondolatait. Ezzel azonban a macska egy újabb dolgot tudhatott meg a sárkányról… feltéve, hogy értette is a magyarázatot, ami eléggé foghíjas volt, és a pet nem is kívánt többet hozzátenni. Számára magától értetődő volt, hogy a társait védő petek mindegyikének így kellene gondolkodnia. Azt azonban értette, avagy úgy értette, hogy vicc volt, hogy Álom kölcsönadta volna Chant bárkinek is. Nem engedheti ki a védelme alól, mert azzal veszélybe sodorná. Eközben Shu mosolyogva bólintott.
-Hát… nem én válaszoltam meg, hanem Yuuki. Egyszer majd összehozlak vele, biztosan jól ellennétek. Egy kicsit máshogy gondol a világra, mint mi, de én is máshogy gondolok rá, ahogy sokan… szóval biztos nem fogunk ezen összeveszni.
A kuncogásba persze ő is beszállt, és ő is igyekezett komolyabb arcot vágni, amikor Chan már a torkát köszörülte. Nem tudta, hogy mire számítson, de amit hallott, az jobb volt sok mindennél, amit várhatott volna. Viszont van egy olyan apró bökkenő, hogy ez az elmesélés nem történt meg leírva, szóval nehezen emlékezhetnék vissza arra, hogy mit mondott Chan szó szerint. Szerencsére elegánsan megoldható ez a dilemma most, és még neked sem kell majd küszködni a szószámmal.
-Én… még mindig csodálatos az, amit meséltél a Játékmesterrel. Nem hihetetlen, mert… mert nem az…
Majdnem kikotyogta, hogy ő is jóban van ám velük, méghozzá magával kayabával is…
-Ha szépen megkérlek elmesélnéd még egyszer? Töviről hegyire az egészet. olyan jó hallgatni!

by **Chancery** Hétf. Júl. 13 2015, 21:33

~Nalám? Hiszel az istenekben?~
Álom ezúttal igenis meglepődött, és azon kívül, hogy szívesen felkérte volna Shut, ugyan már magyarázza el a sárkánynak a "vicc" pontos fogalmát, immár lett még valami, ami érdekelné. És hogy őszinte legyek, eddig még sosem történt olyan, hogy egyszerre két dolog is érdekelje egy időben. Na persze az izgalmat magát szinte meg se lehetett rajta látni, eltekintve a farkát, annak sűrű lóbálását, ami mondjuk eddig is így volt, mivel boldogság töltötte meg a pici szívét :3
Én közben ismét kapással húzom ki a bot végét a vízből, és fintorogva tartom el magamtól egy kicsit a horogra akadt akármit. -A tintahal nem inkább sós vízi...? -nézem el töprengve, forgatva, hogy tényleg az-e, majd megérintem az ujjam hegyével, hogy abbahagyhassa a ficánkolást, én pedig visszadobhassam a csalit a meder aljára, hát ha lassan bakancs is akad a horogra.
Yuuki megismerését pedig izgatottan fogom ezek után várni. Minden ember más, mindenkinek más a világképe, és lassan eljutottam arra a szintre, hogy örömmel ismerem meg mások szemléletét is a sajátomon kívül. Talán pont azért, mert az enyém is még csak alakul, még nem forrt ki annyira, mint amennyire kellett volna már a koromban, hisz... mennyi is vagyok? 24?
-Biztos nem fogunk :3 -nyomatékosítom én is, bár nem teszem hozzá, hogy elsősorban azért, mert már nem is szeretnék senkivel sem összeveszni. Vitatkozni természetesen, de a veszekedés... annak démona álljon távol tőlem, amennyire csak lehet.
Míg a két pet valószínűleg egymással van elfoglalva, Shu fura kéréssel áll elő. Már számomra fura, hisz még soha senki nem kérte, hogy valamit ismételjek el. Eleddig örültem is neki, mert a memóriám nem épp a legjobbm és szereti is összekavarni a dolgokat, szóval ha egy történetet kétszer mesélek el egymás után, sajnos hajlamos rá, hogy kiszínezzen dolgokat. Mint minden másra, erre is oda kell figyeljek, és úgy tűnik, most jött el a perce, hogy élesben meg is tegyem.
Egyébként sem tudnék ellenállni ennek a tekintetnek. Shu sokat fejlődött és nőtt már, mióta közénk került, de még kislánynak számít. Persze, hogy szereti a meséket és történeteket. Én is szeretem őket hallgatni, hisz az én gyerekkoromban nem volt bennük részem, de én már túl nagy is vagyok ahhoz, hogy csak úgy kérjem :3
-Persze :3
Jó sok idővel azután, hogy önkéntes remeteéletbe fogtam az erdőben, egy melegebb napon kimentünk a mezőre, közel a városhoz. Szokás szerint panaszkodtam Álomnak, hogy mennyire elszúrtam mindent...
~Jaaaj, Pítör utááál, Shu fél tőleem, mindenki gyűűlőőől...~
-Azért ennyire nem nyávogtam :3
~Parodizáltam :] ~
-A lényeg, hogy nyavalyogtam. És persze próbáltam rájönni, hogy tudnám helyrehozni a helyrehozhatatlant. Legalábbis, akkor még nagyon annak tűnt nekem, és ki is fáradtam már addigra. Sokat éltem az erdőben előtte is, ezért lefeküdtem aludni, Álom pedig vigyázott rám, de azt mondta, alig telt el pár perc, és engem elteleportáltak a mezőről, őt pedig ott hagyták.
~Timidus el tudná képzelni, mennyire megijedtem.~ -kotyog bele ismét a macska.
-Azonnal szaladt Peterhez, mert őt gondolta a legalkalmasabbnak arra, hogy segíteni tudna, és az ő térképén látták meg, hogy nem is vagyok Aincradban, hanem valahol messze, a szélén túl.
Nem tudom, mikor ébredhettem, de furcsa volt, hogy nem éreztem a füvet magam alatt. Úgy mondhatnám, hogy olyan volt, mintha üvegen jártam volna. Amikor először körbenéztem, senki sem volt körülöttem, csak a narancs ég, a felhők, és a távoli Aincrad.
Kicsit le is hunyom a szemem, ahogy magam elé képzelem a hatalmas, lebegő kastély. Élőben teljesen más hatást nyújtott, mint a borítóképeken még régen, a játék kiadása előtt.
-A játékmester nem tudom, mikor és honnan bukkant elő. Hosszú, fehér köpenye volt, barna haja és elég szigorú tekintete. Vagyis, olyan szomorú-szigorú. Teljesen biztos voltam benne, hogy valami történhetett, hogy kiiktatták Álmot és megöltek... álmomban >.> Egyszerűen sehogy máshogy nem tudtam elképzelni, hogy miként kerülhettem ki oda. A férfi sem mondott semmi konkrétat, jóformán csak tőmondatokat használt. Valami Kardinálról, és hogy szerintem jól csinálom-e azt, amit csinálok.
Mikor elárultam, hogy nem, hogy én mindent elrontottam, amit csak lehetett, egész egyszerűen elém nyújtotta ezt. -mutatóujjammal feljebb tolom a szemüvegem az orromon annak ellenére, hogy szinte le sem csúszott. A virtuális világ előnye, hogy bár itt nincs szükség rá, ha valaki mégis ragaszkodik hozzájuk, elkerülheti a szemüvegekkel járó általános, de megszokható kényelmetlenségeket. -És egy szót sem szólt, de tudtam, hogy azt tanácsolja, igenis kezdjem elölről, de legyek óvatosabb. Figyeljek oda jobban. Hisz kint is, ha leveszem a szemüveget, nem veszem észre az igazán fontos dolgokat.
Egy pillanatra eszembe jut, szinte a fejemben hallom a régi, rosszindulatú osztálytársak és ismerősök gúnyos hangját: "fúúj, ez de nyálas szöveeeg, hagyd abba, úgyse megy, bee". De csak egy pillanatra. Végigmondják, és már nem is léteznek.
-Mire megfordultam, már nem volt ott, engem pedig visszateleportáltak a mezőre. Megijedtem, hogy nem találtam Álmot sehol, de végül a céhházban ismét nekem tudott ugrani a húsz körmével. És nem is emlékszem már, talán másnap vagy harmadnap meséltem el ezt nagyvonalakban mindannyiótoknak is.

//*Khm* Mocsári Tintahal :3//

by **Shukaku** Kedd Júl. 14 2015, 05:42

~Te talán nem? Ez persze az emberek szava, és ők is többféleképpen használják. Shu isteneknek és félisteneknek hívja őket, Chan játékmestereknek. Ők azok, akik olyan erőkkel rendelkeznek, amilyenekkel mi nem tudunk. Hatással vannak a világ alakulására, megváltoztathatják a szabályait, és nagyrészt lehetetlen ellenük felvenni a harcot, az előbb említett okok miatt. Shu szerint jóságosak, és ha valóban ők irányítják a küldetéseket akkor egyetértek a véleményével. Erről azonban kérdezd őt.~
Fejezte be a mondandóját, hiszen tudta, hogy Shu, a Kayabával való kapcsolatát például sokak előtt titkolja, így ő sem mondhatott többet. Persze pár pillanat múlva minden megváltozott, de akkor ezt még Timidus sem jósolhatta meg előre.
-Áh, ne törődj az ilyenekkel! Kayaba meg a kollégái nagyon okosak, de a biológiához annyira nem értenek. Ugye Timidus sem tudna repülni ekkora szárnyakkal és ilyen testsúllyal, Maxweld professzorral kiszámoltuk, és egyszer nekem kellett kijavítanom valamelyiket, amikor a riasztómadarat képes volt vészmadárként… hupsz…
Na igen, most derült ki, hogy Shu is bőszen tárgyalgat a Játékmesterekkel. Persze, volt egy kis dicsekvés is benne, ami miatt elfelejtette, hogy ez titok, de legfőképpen amiatt történt a baleset, hogy most szívesen beszélgetett Channal, és elengedte magát. Csöndben hallgatta végig a történetet, és csak utána szólalt meg újra, ám teljesen belepirult a saját kérdéseibe.
-Nem emlékszel… nem emlékszel a hangjára? Vagy… vagy az arcára?
Semmi sem történhet ebben a világban Kayaba Akihiko tudta nélkül. És mi van, ha maga Kayaba Akihiko kereste fel Chant? Ez először még eszébe sem jutott, hiszen akkor még nem fűzték őt ilyen szoros szerelmi szálak az Adminhoz.
-Csak… csak azért, mert most ugye már tudod, hogy én is… szóval én is szoktam beszélgetni a… a Játékmesterekkel… de én csak levélben. Most… most nem azért mondom, hogy elvegyem a dicsőségedet, vagy ilyesmi…
~Hiszen akkor elmondtam volna azt is, hogy magával Kayabával dumcsizom, és…~
-…és… és…
-Nem tudnám.
Segítette ki a társát a sárkány egy gyors témaváltással, és most már ugyan szintén Álomhoz intézte a szavait, de úgy, hogy mindenki halhassa.
-Először is tartom magam ahhoz, hogy jobb félni, mint megijedni. Állandóan készülök a harcra, így nem ijedek meg. Az ijedtség lebénítana, és az a pár pillanat, amit azzal veszítek, létfontosságú lehet Shu számára. Engem is, és őt is teleportálták már el úgy, hogy a másikunk nem teleportálódott. Minden esetben egy küldetésen vettünk részt. Erről beszéltem neked, amikor azt mondtam, hogy nem harcolhatunk az Istenek ellen.
Shu még mindig próbálta összeszedni magát a zavarodottságából, így csak hálásan mosolygott Timidusra, na meg persze Kayabának is hálát rebegett. Azzal, hogy ezt megtanította a petnek, rengeteg terhet levett szegényke válláról, hiszen most már sohasem kellett teljesen egyedül védelmeznie Shut. A lányt a bágyadt mosolygásból az úszó eltűnése rántotta ki, ő pedig a botot a vízből, majd a csónak aljára ejtette a keszeget, Álomkelő elé. Megszólalni azonban továbbra sem tudott, még annyit sem, hogy jó étvágyat.

(keszeg)

by **Chancery** Pént. Júl. 17 2015, 21:43

~Amennyire én tudom, a játékmesterek azok emberek, az istenek pedig ilyen kitalált személyek, akiknek hatalmas erőket tulajdonítottak és történeteket írtak a csodatételeikről. Meg azok az emberek, akik épp meg vannak ijedve vagy valami ilyesmi, mondjuk ahogy észrevettem, jóformán minden területen ezt megteszik, na, szóval ezektől a kitalált alakoktól várják a segítséget. Például az én személyes kedvencem Básztet, a macskaistennő történetei :3~
Tekintve, hogy észlelte, Timidus csak és kizárólag vele társalognak inkább, ő maga is inkább ahhoz az eszközhöz folyamodott, hogy a sárkány kommunikációs csatornáján keltsen csak cselekvést, de minket, akik épp egy régi kalandot elevenítünk föl, ne zavarjon. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a köztünk levő állandó kapcsolat ne állna fenn, szóval tudok a témájukról, de úgyis csak akkor fogok beleszólni, ha esetleg kérést kérek erre egyikőjüktől. Nem értek én sem valami sokat az istenek témájához, de magát a mitológiát mindig is a kedvenc témáim között tartottam számon, és biza egy picit, gyakorolva ezzel a multitasking lehetőségét is, elkezdek töprengeni valami Timidust is érdeklő sárkányos történeten :3
Már ha ne ismerné őket még, Ao Kuangot vagy társait Rolling Eyes

Ennek mondjuk semmi köze ahhoz, hogy meg sem lepődöm, mikor kiderül, hogy Shu keze volt annak a mobnak a névváltoztatásában. Sőt, a mosolyom csak kiszélesedik, mikor a kislány még a szája elé is kapja a kezét, mintha valami hatalmas titkot kotyogott volna ki. Nem is tudom, miért, de engem egyáltalán nem zavar már, hogy Shu kapcsolatot tart fent a játékmesterekkel. Igazából meg sem vagyok lepődve, és...
Jobban belegondolva, talán azért harapta el a mondatot, mert régen viszont zavart volna engem? És most megint fél, hogy rosszat mond? Valamiféleképpen meg kell nyugtatnom, hogy ez... már... nincs így.
Talán ezt a kis affért még úgy rendezem le, hogy egész egyszerűen figyelmen kívül hagyom azt a "hupsz" szavacskát :3
-Na, azt én például észre se vettem volna. -forgatom inkább a szemem. -Mondjuk még nem is láttam azt a mobot eddig. Melyiket kell elképzelnem? Ami az európai erdőkben is honos, vagy ami Afrikában, az a szürke?
No meg így legalább jobban az eszembe tudom vésni, hogy melyik mobot tekintsem az Ő szellemi termékének :3
És végül jön egy újabb kérdés, amin szintén nem lepődök, meg, de akárhogy szorítom a fejem, egyszerűen nem emlékszem. Mondjuk akkor sajnos még nem volt szokásom az emberek arcába nézni, ez mondjuk még mindig nem tökéletes, még mindig gyakran hajtom le a fejem, de már alakulok. Bár jobban megnézhettem volna akkor...
-Csak a fehér köpenyre emlékszem, meg hogy ilyen rövid, talán barna haja volt. Semmi másra. -majd mosolyogva legyintek, látva szegény lány zavarát, miközben Álom is megnézi magának a kifogott keszeget és elkezdi szagolgatni, hogy ez meg miféle szerzet. -Nyugalom, és szó sincs itt dicsőségről. De szerintem ha megkérdezed őket akkor így, levélben, meg fogják mondani, hogy ki lehetett az. Smile

Ezek után mondjuk én is kíváncsi lennék rá.
Némi késéssel pedig Timidus is reagált végül, először azt sem tudom, hogy mire O.o; Álom egy kicsit még felemelkedett a keszeg mellől, hogy ránk nézzen, majd lassan pislogott egyet.
~Nem vagyunk egyformák.~ -talán ezt demonstrálandó ásít is egy nagyot. ~Ezen kívül ő is épp elég talpraesett ahhoz, hogy elboldoguljon, amíg oda nem érek hasonló helyzetben.~
Embarassed

Ebbe még picit bele is pirultam.

by **Shukaku** Szomb. Júl. 18 2015, 06:35

~Shu számára kényelmesebb őket isteneknek hívni. Bár a Játékmesterek biztosan nem kitalált személyek, hiszen a létezésük egyértelmű, a többi tulajdonság, amit felsoroltál teljesen illik rájuk. Azt nem hiszem, hogy emberek lennének, hiszen az emberek elmondásotok szerint ti vagytok, és ti nem rendelkeztek olyan hatalommal, mint ők. Talán a ti fejlettebb változatotok lehet, mint amiképpen egy fióka is sokkal gyengébb, mint egy kifejlett sárkány, bár a világ szabályait még Shrykull sem tudta megkerülni, míg az istenek és félistenek igen. Csodákat tesznek, és Shu sokszor kérte már a segítségüket, és a legtöbb esetben segítettek is. Alex miatt én is utána olvastam az emberek isteneinek. Eddig nem találtam olyat, akit szívesen választanék önmagam fölé.~
És igen, Shu egyrészt ezért kapta a szája elé a kezét, másrészt azért, mert sokakat már így is zavar az, hogy miket ért el a SAO világában. Tudja, hogy vannak irígyei, és azt is tudja, hogy azért is gyűlölik páran, mert hálás Kayabának, és jóban van a világgal, és nem akarja, hogy azért is utálják, mert ő még a Játékmesterekkel is jó kapcsolatot ápol. Az viszont meglepte, hogy Chan ilyen könnyedén fogadja a hírt… persze ha már ő is kiválasztott, úgy valóban egyszerűbb.
-Azt, amelyik a Sivatagi Show filmben volt. Ami mindig elijesztette a bennszülött antilopját, és a végén a madarat sütötte meg. Nem tudom, hogy milyen íze van, mert nekem Timidus szerencsére elkergette…
Timidus pedig nem szólalt meg, pedig ő tudta, hogy milyen íze van annak a madárnak.
-Fehér köpeny. Hmm… az olyan professzoros…
~Yoshiaga lehetett? Talán, de ha ő volt, akkor az is lehet, hogy ez valami harmadik alakja lehet.~
-Viszont… ezt már kérdeztem mástól is, de nem emlékszem, hogy tőled is kérdeztem volna… de azt tudom, hogy te nagyon szépen rajzolsz. Szóval… szóval hozzám véletlenségből került ugye a NerveGear, és nem néztem utána Kayabának akkor, de szeretném tudni, hogy hogyan néz ki. Már csak… csak azért, mert jó lenne tudni, hogy kinek köszönhetem ezt a sok mindent. És… és ha esetleg te láttad őt újságban, vagy ilyesmi, akkor… lerajzolnád nekem lécci? És… és akkor én is megkérdezem majd, hogy ki lehetett akivel taliztál.
Most ő pirult el, ám azért arra még jutott ideje, hogy Álom okfejtésére Timivel együtt bólintson.

by **Chancery** Vas. Júl. 19 2015, 18:24

~Az embereknél a hiearchia bonyolultabb formája áll fenn. És aki magasabb pozícióban van, azoknak a hatalma is több. Tehát ugyanolyan emberek, csak magasabban vannak a hiearchiában, ezért több mindenre is képesek.~
Na igen, Álomnak elég sokszor próbáltam magyarázni a világ működését, és a macska a jelek szerint már régen is felfogta, hogy két világ is létezik: Aincrad és a Valóság, ahonnan jöttünk. Persze kétlem, hogy maga elé tudta volna képzelni a Valóságot azon kívül, amiket rajzolgattam neki a magam vacak tudásával, és ami főleg a saját városomra vagy otthonomra korlátozódott, de a jelek szerint felfogott vagy csak megjegyzett pár dolgot, főleg olyanokat, amik kapcsolódnak a kinti természethez is. Amikor, még ha csak félig is, hallgatom a magyarázatait, amit másoknak nyújt, akár tévesek, akár nem, kicsit én is tanulok, hogy miképp oktassam tovább őt. Hisz ha az isteneket nem is nagyon értette ő maga sem, ez az iménti leírás egész jóra sikeredett, na meg nem tudom nem észrevenni, hogy most már nem szó szerint ismétel, mint azelőtt, hanem tényleg próbál értelmezni.
Milyen furcsa, hogy ilyen sok idő múlva is fejlődni képesek. Nemrég még meg voltam róla győződve, hogy elérte a maximumot, és most meglepett.
Felkuncogok, mikor a madárra gondolok. -Még a filmzene is itt cseng a fülemben. Rengetegszer megnéztem :3
Sőt, ki tudja, talán már szó szerint is el tudnám mondani a szövegét, de ezt nem akarom most még kipróbálni. A fehér köpeny mozdulatlansága lebeg ismét a szemem előtt, és most már komolyan bánom, hogy nem néztem akkor feljebb, főleg, mikor a szemüvegemet is elém nyújtotta. Már-már a rajzkészletem is ellenőriztem volna, hogy elhoztam-e, de aztán felfogom a kérést és szomorúan megrázom a fejem. A már oly gyakori mosoly most nincs az arcomon.
-Sajna én sem foglalkoztam még vele akkor ennyire, mint általában. Ha láttam is róla fotót, akkor nem tudom, hogy róla-e, meg nem is tudnék már rá visszaemlékezni Embarassed

Persze mondjuk erősen koncentrálok, hogy miket láthattam a NerveGear kapcsán. Persze láttam csoportképet és egyénit is, az egyéni pedig nagy valószínűséggel lehetett Kayaba, még amikor Magyarországon leledzve elém tolta az internet a fejlesztés állapotát a játékról.
-Ha nem jut eszembe semmi, akkor körbe fogok majd kérdezni, hát ha valaki emlékszik rá Surprised

by **Shukaku** Hétf. Júl. 20 2015, 07:02

~Ahogy gondolod, Álomkelő. Számomra Shu hogyléte a legfontosabb, és ha ő boldogabb attól, hogy isteneknek hívhatja őket, akkor én is ezt a szót fogom használni. Azt azonban nehezen tudom elhinni, hogy a hierarchia ilyen hatalmat adna egyes emberek kezébe. A céhvezérek is magasabban állnak, mint mondjuk Shu, legalább is elméletben, az ő hierarchiájuk szerint, még sincs egyiküknek sem természetfeletti ereje. Ez nem magyarázható hierarchiával.~
És ha úgy vesszük, akkor az istenek is csak a hierarchia magasabb fokán állnak. Ha visszagondolsz, nem véletlenül emberszerűek az istenek. De ez már egy másik történet. Shu is elkezdte halkan dúdolni a filmzenét, bár abban nem volt biztos, hogy ez a főcímdal, vagy valamelyik betétdal-e. Azt dúdolta, ami eszébe jutott, de abban biztos volt, hogy ahhoz a filmhez köthető. Néha megbirizgálta a botot, és felsóhajtott.
-Néha tényleg elég uncsi ez a horgászás. Szeretem a szafarit, de az ilyen grindelős teljesítmények, hogy fogj ki ebből ennyit… néha az agyamra tudnak menni ezzel. De… de ez is kell, mert az összes jelvényt meg szeretném szerezni, szóval itt fogok ülni ameddig mind meg nem lesz!
És látszódott is az arcán az elhatározás, amikor viszont Chantól is negatív választ Kapott a Kayaba-képmás elkészítésére, kicsit elszontyolodott.
-Hát… hát azért köszönöm. Viszont… akkor mesélj a többiekről. Desdemonával taliztam egy ideje, ugye Jay-el is, amit meséltem, Jade-el a piacon futottam össze… ő még mindig nagyon okos. Joeyról is tudok, és remélem, hogy be tud illeszkedni… sajnálom, hogy elveszítette a másik céhét, bár…
Itt elhallgatott, és egy picit elgondolkodott.
-Enhivel állítólag jóban vannak, nem értem, hogy miért nem oda lépett be… de bizti valami titkos programod van, hogy így vonzod a tagokat. Shakannak találkozok Cear miatt, de akkor inkább ők dumcsiznak… szóval…

by **Chakna** Vas. Nov. 04 2018, 19:31

Ditto

Csend volt körülöttem. Megint. Fájdalmas, maró csend. Gondolkodtam, újra. Összezavarodtam… Nem akartam közel kerülni senkihez… Nem akartam kötelékeket… De nem hagyták nekem… Eiki látogatása és eltökélt szándéka, hogy kirángasson ebből az állapotból sikeres volt… Túlságosan sikerek… Nem csak hogy meg tudott nevettetni,
de hiába próbáltam magam távoltartani tőle…
Elkövethettem valamit, hogy a sors büntet, és nem engedi, hogy nyugodtan, egyedül folytathassam végre az életemet…
A 18.szintre látogattam el aznap, kényszerű pihenőidőm alatt. Nem ismerem még igazán ezt a szintet, ezért úgy akartam mégis hasznosan eltölteni az időt, hogy felfedezem kicsit magamnak.
Talán nem kellett volna, de végül a védett területen kívülre is ellátogattam. Ez is része a felfedezésnek. Nehezen, és lassan haladtam a mocsárban, de hát nem is siettem sehová. Fontos tapasztalat volt, segített átlátni, hogy mire kell figyelni egy ilyen területen, mik fordíthatók az előnyömre, és mik a buktatók, amiket viszont el kell kerülnöm.
Végül elértem a szint szélére, és nézve az alatta elterülő mélységet megint megrohant az érzés, hogy könnyebb lenne… Sokkal könnyebb… Vége lenne, nem kellene többet aggódnom… Megszabadulnék a súlytól, ami össze akar nyomni..
Aktív észleléssel leültem a szint szélére egyik térdemet felhúzva, és átkarolva, a másik lábamat pedig lelógatva a mélységbe.
És gondolkodom, elrévedve a mélységbe. Most valahogy… könnyebben jön a gondolat, hogy nem tehetem meg. Mostmár még annyira sem… Azzal cserbenhagynám a társaimat a céhben, cserbenhagynám Eikit… Egyszerűe nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy csak így kilépjek az egészből.
Hosszú idő múlva jelenik meg a tudatom peremén az észlelésem jelzése, hogy valaki közeledik.

by **Ditto** Vas. Nov. 04 2018, 22:24

Chakna

- Valahol erre kell lennie. - elmélkedett alig hallhatóan Ditto Apó, ahogy a bal felső sarokban lévő mini térképen figyelte a küldetéséhez szükséges növényt, melyet már órák óta keresett. Néha meg meg csúszott, néha meg kellett kapaszkodnia egy-egy fában, ugyanis igen csúszós volt a mocsaras talaj. A feladat célja a növény megszerzésével, hogy egy a szint egyik városkájában lévő beteg asszonyságnak gyógyszert készíthessenek, és ez csak itt a szint szélén nő, igen ritka számban. Jó a jutalom is a küldetésért és némi tapasztalati ponttal is kecsegtet, nem is meglepő, hogy fél napja kutakodik utána, talán a játékosok nagy része végig sem szerencsétlenkedi ezt a küldetést. Azonban a jutalom egy ebből a növényből készült healpotion ital, ami sosem jöhet rosszul, ha az ember megszorul életpontjai csökkenése miatt. A fák, bokrok, az aljnövényzet és a mocsaras talaj ritkulni látszott, közel járhatott, végül ki is ért a szint szélére és jelezni kezdett neki a kurzor is a mini térképen.
~ Meg is van. ~ mosolygott diadalittasan és próbált közelebb férkőzni, mikor észrevett valakit a szakadék szélén távolabb helyzetétől.
~ Talán ugrani akar? ~ futott át agyán a gondolat, majd mély aggodalom lett rajta úrrá, szinte meg is feledkezve küldetéséről és a növényről, mely már ott világított előtte pár méternyire.
- Bocsánat?! Elnézést? Minden rendben? - kiáltott oda a lány irányába, s ahogy közeledni akart, megbotlott küldetése tárgyában, ugyanis, mivel aktív volt, nem lehetett azt megsemmisíteni. Lila blokk jelent meg, amikor Iroh rá akart lépni, és így az idős Úr előre zúdult miatta, pont bele egy hatalmas pocsolyába. Egész mellkasát és arcát is ellepte a sötét színű paca, szinte a kis tócsa bugyborékolt, ahogy Ditto Apó szitkozódott miatta.

by **Chakna** Vas. Nov. 11 2018, 16:13

Elmerengve ülök ott, egykedvűen, zakatoló gondolatokkal.
A kiálltás az, ami végül felhívja a figyelmem az észlelés jelzésére is. Leszidom magam, amiért ennyire óvatlan voltam… Bármi vagy bárki nekem támadhatott volna, és mire reagálni tudtam volna, már le is löktek a mélységbe… Nem magam miatt volt a gondolat elviselhetetlen… Azok miatt, akikről pontosan tudom, hogy számítanak rám…
Aztán a hang forrása irányába fordultam, hogy a következő pillanatban egy idős férfit lássak megbotlani. Gondolkodás nélkül felpattantam, és odafutottam felsegíteni… Mit keres egyáltalán egy már nyilvánvalóan nyugdíjas apó ebben a játékban? Neki odakint kellene lennie, és az unokáiért aggódni, akik bent ragadtak, nem a túlélésért küzdeni egy számára teljesen idegen világban…
Ezt végig gondolva újra felerősödött bennem a düh Kayaba irányába… Hogy lehet valaki olyan kegyetlen, hogy erre kényszerít egy megfáradt idős urat? És ne is beszéljünk a fiatal gyerekekről, akik szintén a SAO fogságába estek…
-Nem esett baja? - kérdezem odaérve, és a kezemet nyújtva, hogy segítsek felállni. Ha ez nem elég, akkor természetesen mellé lépek, és úgy segítem fel. Ez a legkevesebb, amit megtehetek érte… Szívesen megmondanám neki, hogy csatlakozzon egy céhbe, és maradjon biztonságban, nem kell aggódnia, hazajuttatjuk a családjához… De semmi jogom nincs ezt meg tenni, hiszen én magam sem lennék képes biztosan megvédeni, más nevében pedig nem tehetek ígéretet…
-Elnézést kérek, amiért aggodalmat okoztam, nincsen semmi bajom. - mondom közben, elgondolkodva, hogy vajon csak nekem nem hangzik-e meggyőzőnek a hangom, vagy tényleg ennyire nem sikerül kifejeznem, hogy jól vagyok… Pedig tényleg, teljesen jól vagyok… Csak… gondolkodtam. Pár pillanatig távolba révedő arckifejezéssel, automatikusan csinálom amit csinálok, lélekben megint máshol járva.

by **Ditto** Vas. Nov. 11 2018, 20:10

A férfi feje végül felbukkant a sárból, ahogy odaért hozzá Chakna, de nem mert megszólalni, mert félt, hogy a végén sár megy a szájába. Ruhájának ujjával letörölte arcát, majd felült és végigsöpört ruházatán is alig hallhatóan morogva.
- Jól vagyok kedveském. - mosolygott rá a lányra, majd amikor elfordult fintorogva szidta fejében az idétlen növényt, amin elvágódott. Azért van ilyen rossz híre az Idős lovagnak, mert mindig csúfot űz magából bénázásaival, ha pedig mindent jól csinál, a rosszindulatú csirkefogók csúfolják ki őt.
- Köszönöm. - bólintott kedvesen a férfi, ahogyan a lány felsegítette őt a földről, így még több esélyt kapva arra, hogy jobban leporolhassa magát.
- Csúszik itt minden, mint a nyavalya, de hát ezért mocsár a mocsár, nem igaz? - fordult Chakna felé mostmár teljesen megnyugodva, hangosan kacagva saját botorságán. Biztos volt benne, hogy Ő is flúgosnak nézi, ha nem azért, amiért dobott egy hasast a malacok medencéjébe, akkor a kora miatt. Igen, Kayaba kitolt vele azzal, hogy eredeti alakját adta vissza a játék kezdetén, azóta pedig nem tudja levakarni magáról, hogy cask a fiatalságát akarta visszahozni, mielőtt elhagyná végleg a való világot.
Valószínűleg a lány nem úgy ismeri őt, mint a Fiatalok Őrtornya, de erre a le-hetőségre a férfi csak zavartan megrázta a fejét. Valószínűleg sehogy sem ismeri.
- Mit keresel idekinn egyedül? Te is ezért jöttél? - kérdezte Ditto Apó a lila színű virágra mutatva.
- Jajj, hova tettem az eszem, hát be sem mutatkoztam. A nevem Ditto, de szólíts kérlek nyugodtan Ditto Apónak. - kérte a férfi mosolyogva, tenyereivel átfogva Chakna nem rég még segítséget nyújtó kezét.

by Ajánlott tartalom