Re: A mocsár

by **Asuka** Szomb. Feb. 28 2015, 18:13

Áhá, szóval itt van a hunyó! Teljesen érthető. A szülő elvesztése normális esetben egy trauma. Főleg, ha ez ilyen fiatalon történik. Nekem is meghaltak a szüleim, azonban az is igaz, hogy mi egyáltalán nem álltunk közel egymáshoz annyira. Ellenben a testvéremre nekem kellett vigyáznom. Ő eléggé kiakadt. Most pedig én sem vagyok neki, így egyedül kell boldogulnia.
- Shuu... - ez a lány nagyon szét van csúszva, mint a methesek. Össze fog omlani, ha így folytatja. Látom a bizonytalanságot. Timidus nem képes mindentől megvédeni... ez pedig nincs így jól. A szeme előtt ment tönkre ez a lány, és semmit, semmit sem tud tenni ellene. S ami azt illeti, én sem tudom, mi lenne a megoldás. Csupán egyetlen dolog jut eszembe, amit magam sem tudom, miért csinálok. Az ölelés... bármennyire is egy meleg, őszinte dolog, nekem valahogy mindig kellemetlen volt. Most viszont, egyszerűen elengedem a botot, meg a bakancsot, majd átölelem a lányt. Néhány másodpercig nem mondok semmit, csak megsimogatom a fejét, hátha akkor megnyugszik kicsit. Össze kell szednie magát. Túl sokat jelent Aincradban. Egy nőnek erősnek kell lennie. Shuu pedig éppen most érik nővé... ehhez pedig segítségre van szüksége.
- Nőnek lenni... Nőnek lenni nehéz, Shuu. Főleg szerelmesnek. Tényleg odavagy azért a fiúért, ugye? - még egyszer megsimogatom a fejét, majd elengedem. A horgászbotot újra leeresztem, majd az inventorymból előkapom a süteményeket. Mindig viszek magammal, amióta főzéssel kísérletezek. Bármikor jól jöhet. A különböző, színes, habos-babos, krémes sütik pedig most a legjobbak, ebben a helyzetben. Kivétel nélkül mindegyik rózsaszín, természetesen.
- Valóban, nem lehetek ott melletted mindig, sem én, sem a céhtársaid, de még Timidus sem. Éppen ezért meg kell tanulnod saját magadnak is helyt állnod a világban. Különben el fognak tiporni. A világ ugyanis kegyetlen. - egy olyan rózsaszín krémest nyújtok Shuu felé, aminek a tetejére maci mintát tettem. Legalábbis próbálkoztam vele. Talán felismerhető.
- Pici szemei vannak, meg hosszúkás arca... és csúcsos álla. A haja nem volt teljesen rövid, de éppen annyira, hogy ne lógjon a szemébe. - adom meg neki azt, amit kért. Ennél jobban nem tudom részletezni. Inkább veszek egy olyan sütit, amire nyuszikát nyomtattam. A nyulak ugyanis éppen olyan cukik, mint az a sok cukor, amit a sütikbe raktam. :3

by **Shukaku** Szomb. Feb. 28 2015, 18:39

Szétcsúszva? Szegény lány jó régóta most volt a legvidámabb és a legjobban összerakva… csak éppen félt a felnőttéválástól. Az már eszébe sem jutott, hogy nőnie is kellene, meg öregednie ahhoz, hogy komolyan vegyék, meg egyáltalán foglalkozzanak vele. Jun sem volt sokkal öregebb mint ő, és a lány rengeteget tudott az ilyenekről sőt be is számolt arról, hogy milyen sokan tanítgatták… bár ez azért elég meredek volt főhősünknek. De ha ez nem elég, akkor ott van Mirika. Ő céhvezér, meg Anatnak a barátnője, és mivel mindketten felnőttek, már biztosan csinálnak olyan dolgokat is, és Mirika sem igazán veri magasságban Shut. Mellbőségben igen, de a kis idomárnak úgysem kellett volna olyasvalaki, aki csak azért akar vele lenni. Viszont Shu azt biztosan tudta, hogy nem szereti, ha sajnálják. Nem akart kibontakozni az ölelésből, mert jólesett neki… de visszaölelni már nem mert… csak tisztázni akarta a helyzetet. Ekkor azonban már érkezett is a következő kérdés, és nem volt ideje azzal előhozakodni. Már akkor határozottan bólintott, amikor még Asu karjai között volt.
-Persze… már azelőtt is… hogy… hogy tudtam, hogy szerelmes vagyok belé… mindig is csodáltam… csak... csak én nem sokat tudok az ilyen... felnőtt dolgokról. Persze azt, amit biosz órán tanultunk... de... mindegy... ez nem a te dolgod...
Amikor kicsit újra eltávolodtak, akkor ismételten csak félrenézett, és a vizet bámulta.
-A szüleimet… nem azért mondtam, hogy sajnálj. Nem szeretem, ha sajnálnak. És… és nem a világ kegyetlen… és én már tudok… helytállni. Csak… csak el kell kerülni az embereket… a hülye embereket… csak túl sokan vannak…
A süteményt természetesen elfogadta, és mosolyogva, boldogan eszegette, miközben hallgatta a beszámolót. Szerencsére az, hogy végre egy kis képet kaphatott Kayabáról azt is elfeledtette vele, hogy ő kimaxolt főzés jártassággal készített sütikhez szokott… nem mintha egyébként ezt elmondta volna Asunak…

by **Asuka** Szomb. Feb. 28 2015, 18:51

Az én főzésem még messze van a tökéletestől, de gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás. Very Happy

A való életben utáltam ezeket csinálni. Összeragadt a kezem a sok nyálas, nyúlós, ragadós izétől, a nyers hús meg hal pedig még büdös is. Szóval jobb volt nem tudni, hogy mi van abban, amit megeszek. Itt viszont kifejezetten élvezem, hogy minimális erőbefektetéssel ilyen jóságokat tudok csinálni. :3
- A szerelem többről szól, mint arról, amit biosz órán tanultatok. S ami azt illeti, manapság már nincs szükség szerelemre sem ehhez. Viszont ez is a szerelem része, és akkor bizonyára fantasztikus lehet. - bármennyire is tagadom magamnak, néha még rám is hatással vannak a hollywoodi filmklisék, és szeretnék olyan boldog meg önfeledt lenni, mint azok a nők, akiket benne látok. De nem igazán találok erre alkalmas jelöltet. Emellett pedig... sajnos túl jól nézek ki. ._. Általában nem akarnak megismerni sem. Csak arra kíváncsiak, milyen hosszúak is a lábaim. Így aztán, nem is erőltetem a dolgot.
- Félre ne érts, nem foglak emiatt sajnálni. Viszont nem kerülheted állandóan az embereket. Tényleg sok a hülye, érzéketlen tuskó, de ezen még akkor sem tudsz változtatni, ha történetesen te vagy Aincrad létrehozója. Mert az embereknek egójuk van, ezzel születünk. - megvonom a vállamat, majd lenyalogatom a krémessé vált ujjaimat, mielőtt egy újabb sütit vennék.
- Talán észrevetted már, hogy egészen másként viselkedem, ha új, ismeretlen emberekkel találkozom. Gondoltál rá, hogy miért teszem? - nehéz lenne tagadnom, hogy maszkot húzok az emberek előtt. Melyik a valódi Asuka? Erre igazából már én sem tudom a választ.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 28 2015, 19:09

Shu most már teljesen össze volt zavarodva. Az előbb még annyira nyíltan beszélő Asu úgy tűnik most picit visszahúzódott, és kezdi figyelembe venni, hogy kivel is beszél. Talán… valamit elrontott, és most már ő is kislányként fogja kezelni? Nem szabadott volna megmondania neki, hogy nem ért ezekhez a dolgokhoz? Most ezért finomkodik? De hát az előbb még azt ecsetelte, hogy mi van Kayaba Akihiko nadrágjában, és azt, hogy nem szeretne vele egy ágyba kerülni, mert nem tudna… szóval na… hogy jutott el innen a szerelemhez? Az oké, hogy Shu szerelmes volt, de azt tudta jól, hogy milyen is a szerelem. legalább is csak azt hitte, hogy tudta hiszen Jun seperc alatt elhitette vele, hogy a rajongása az adminért az már szerelem. Na jó, egyezzünk meg abban, hogy Shu picit magabiztosabb volt a kelleténél ott, ahol nem volt oka, és félénkebb ott, ahol a korához mérten picit már bevállalósabbnak kellett volna lennie. Ez juthatott neki is eszébe, mert ha nem is kerek-perec, de azért csak kinyögte, hogy mi is a gondja.
-De… de a szerelem… azt tudom… és már mondtam, hogy biztos vagyok benne… de… én nem a szerelemre gondolok… hanem… hanem… másra… és… és azt is tudom, hogy nincs szükség szerelemre… de… Kimiko azt mondta, hogy…
Nem. Inkább mégsem osztotta meg, hogy mit is mondott Kimiko neki lassan három éve… lehet, hogy akkor is csak szekálta, mint általában. Arra pedig csak elhúzta a száját, hogy nem kerülheti az embereket… talán ha ő Aincrad alkotója, akkor nem is. Akkor foglalkoznia kell velük, ahogy Kayaba Akihiko is foglalkozik vele. De ha ő csak Aincrad alkotójának a barátnője lenne?
-Szóval… szerintem igenis el lehet kerülni az embereket… mármint… ugye én a kicsiket segítem, szóval őket nem akarom elkerülni… de ügyesen nem találkozom már egy csomó ideje Rennel sem meg Daneeval sem. És…
Itt egy kis szünetet tartott, majd úgy nézett Asura, mintha teljesen értené, hogy miről beszél.
-Tudom, hogy miért. Régen én is így csináltam… de most már nem érdekel. Ha valakinek nem tetszem olyannak, amilyen vagyok, akkor az… akkor az hagyjon békén… engem is, meg Timidust is.
És mintha csak végszóra tette volna, hallatszott a csobbanás, ahogyan a sárkány lecsap valamire. Shu felnyitotta a menüjét, majd megcsóválta a fejét. Nem. Ez sem bakancs.

by **Asuka** Vas. Márc. 01 2015, 18:30

Azt mondják, a szerelemre nincs bizonyíték. Az emberek egyszerűen csak tudják, ha azok. De igazán mi értelme is ennek? Miért érzi az ember szükségét annak, ha szeretik? Miért van az, hogy még én is vágyat érzek afelé, hogy valaki szeressen? Lehet, hogy éppen ez a kislány fogja megadni erre a kérdésre a választ?
- Kimiko? Mit mondott neked Kimiko? ^^ - nem ismerem azt a Kimikot, szóval bárki lehet. Nagy valószínűséggel nem lényeges információ. Az azonban sokkal inkább, hogy mi az, amit mondott neki. A mondatát félbehagyta... de úgy érzem, fontos lehetett. Az ő szemszögéből az.
- Persze, egy darabig ki lehet ügyeskedni. De mi van, ha egyszer csak találkozol még egy újonccal? Egy olyannal, aki ugyanolyan, mint Ren, meg a többi. - majszolom a süteményt, miközben a botom végét vizslatom. Újra kapást jelez, ami jó jel. Nem nagyon horgásztam még, de éppen itt az ideje megtanulnom, ha kellenek nekem azok a jelvények.
- Hát, vannak, akik ezért csinálják, amiért te is... De én például, én csak jobban védem így magamat. Ha azt hiszik, egy buta csitri vagy, akkor nem félnek majd tőled. - ezzel a mondattal megrántom a horgászbotot, aminek a végén most ismételten ott lóg valami. Valami, amit az előbb már találtam. Még egy bakancs.
- Jaj, ne már, megint egy bakancs! Na nem baj, legalább megvan a párja. - csóválom a fejem, s a másik mellé teszem. Egészen helyesek így ketten. Mondhatni, egy cipőben járnak, amiért mindkettőt én fogtam ki.

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 18:56

A nagy kérdést a végére hagyta, és inkább a könnyebbre és kettőre válaszolt előbb.
-Egy olyannal mint Ren meg a többi? Mit csinálnék? Semmit. Én vagyok a nagyobb, én vagyok az erősebb. Már nem olyan vagyok mint kint, és meg tudom magam védeni. Daneetól is meg tudnám magam védeni.
Ja, és többek között ezért nem pakolt erőre. Amióta Hisame véletlenül onehitelte Kent, nem akarta, hogy vele is ilyesmi történjen.
-Hát nekem pont abból van elegem, hogy gyereknek kezel mindenki akkor is, amikor nem kellene. Meg butának.
A bakancsra pedig csak elhúzta a száját.
-Ugye tudod, hogy ezen a szinten ezek nagyon értékes fogások?
És ezután jött a neheze. Ejnye azt a kíváncsi mindenit ennek a jánynak! Hát csak nem hagyja békén se Shut, se Kimikot, pedig az azért már igazán régen volt. No mindegy, hát ha ennyire kíváncsi, meg úgyis ez a téma, akkor miért ne? Elég régen volt már az, meg Shu már nagylány, nem fogják ilyenekkel zavarba hozni. Vagy legalább is nem fogja mutatni. De nem ám! Szóval csak kicsit pirult el, de dadogni már nem dadogott… annyira.
-Szóval… ez még kicsivel azután volt, hogy bekerültem az intézetbe. Először mindenki mellé adnak egy mentort, aki egy nagyobb valaki. Ugye a lányok mellé lányokat a fiúk mellé meg fiúkat. Nekem Kimiko volt a mentorom, és ő akart ilyen… szóval ilyen témákkal felvidítani. Szóval… ő mondta, hogy az elsőhöz… mármint… úgy… érted… szóval, hogy az elsőhöz idősebb meg tapasztaltabb fiú kell, mert akkor ő… tudod… hogy… hogy gyakorlott… és akkor Kimiko szerint nem fáj. De… te biztos… szóval… te ugye itt is…
Na itt viszont már félre kellett pislantania, hiszen nem gondolta, hogy ilyet fog kérdezni valaha… na jó, a valaha erős, de nem mára tervezte.
-Szóval… itt bent ugye az sem fájhat… hogy… hogy nincs fájdalom…

(dobtam)

by **Asuka** Vas. Márc. 01 2015, 19:32

Rendben, nagylány. Hiszek neked. Ha te elhiszed magadról, hogy nagylány vagy, akkor legyen úgy! Nem állok az utadba. Cinkosul rávigyorgok, miközben a két bakancsot egymás mellé teszem, de nem szólok bele beszédébe.
- Értékes? o.o - megnyitom a panelemet, egy újabb csaliért, meg hogy megnézzem a területi teljesítmények listáját, s meg is pillantom, amit meg kell. Tényleg, itt ilyenek is vannak! Surprised

Annyira nem szoktam horgászni, hogy egyáltalán nem jegyeztem meg őket.
- Nahát, és tényleg! Látszik, hogy ritkán járok horgászni. ^^" De azt hiszem, ezzel odalett a kezdő szerencsém. - biztos vagyok benne, hogy most, hogy egymás után két bakancsot is találtam, többet nem fogok egy jó darabig. Túl egyszerű lenne. Pont, mint a csirkék. -.-
Aztán, ahogy végighallgatom, s meghallom a felém intézett kérdését, még én is elvörösödöm. Szerencsére a rossz fényviszonyok miatt ez annyira nem látszik, de egy pillanatra a fejembe szökken a vér. Azonban megemberelem magam, hiszen nem mutathatok rossz példát neki ezzel.
- Nem volt tőle jó ötlet, hogy épp ilyen sztorikkal vidít fel. Nem ez az érettség első jele. - már általános iskolában is rengeteg olyan lány volt, akik túlestek rajta, pedig még nagyon fiatalok voltak. Szóval annyira nem lep meg, hogy ilyen ismerőse akadt. Ilyen a mai világ.
- Uhm... tudod... én a SAO-ban még senkivel... szóval nincs nagyon szerencsém a férfiakkal. Yuichi például nem is beszélget velem, amióta vörös az indikátorom, pedig őt tényleg kedveltem. Aztán mostanában... Szóval, nem akarok túl válogatósnak tűnni, de egyszerűen nem találok olyat, aki az esetem lenne. - talán emlékszik rá, hogy amikor először találkoztunk, akkor is az ő nevét mondtam. Azóta már beszéltem a viszonyunkról egyszer neki, azonban nem említettem név szerint, hogy kiről is van szó.
- Nincs olyan, hogy idősebb vagy tapasztaltabb fiú kell hozzá. Sehol nincs leírva ilyen szabály. Kétség sem fér hozzá, az első alkalom mindenképpen csalódás... viszont ha szereted, és viszont szeret, és nem éreztek megbánást, akkor nincs ezzel semmi gond. Az a lényeg, hogy ne kelljen győzködnöd magad. Én innen tudtam, hogy mikor vagyok rá kész. ^^ - lecserélem a csalit, ismételten ugyanarra, hátha még megvan a szerencsém. Még kéne két bakancs, és akkor megvan a jelvény. *.*
- Ami pedig a fájdalmat illeti... szóval ebben nem vagyok biztos. Tudod, ez egészen másfajta fájdalom, mint amikor megvágod a kezed, vagy elesel. - erre tényleg nem tudom a választ. Fájdalomnak fájdalom, de nem teljesen olyan, mint a többi. Ettől még nem egy jó élmény.

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 20:16

Shu bőszen bólogatott, és most már egyáltalán nem lehetett kivenni azt a kis irigykedést sem a tekintetéből, ami az előbb még ott volt. Asuu nem is tudta, hogy teljesítményhez kellenek a bakancsok, így nem is örömködhetett. Ezek szerint tényleg csak iszapot meg növényeket gyűjteni jött ide. A feladat ezen részét, mármint a szint felderítését Shu már régen megtette. Mindig ment a frontosok után közvetlenül, és ahogy megnyílt a szint, ő keresztül kasul bejárta az egészet, és ezért is tudott olyan dolgokat, amit alig tudtak rajta kívül néhányan. Tudott a titkos törzsről, tudott a könyvtárról, tudott a sírokról… és még mennyi-mennyi számtalan felfedezni való lehet, ami mellett a frontharcosok csak úgy elsuhantak? Mindenesetre azért szorított, hogy Asunak ne legyen igaza.
-Remélem nem… sőt, még nekem is juttathatsz a szerencsédből, mert eddig egyetlen bakancsot sem találtam se én, se Timidus. Bár… majd odafigyelek, hogy ne akadjunk össze…
Mondta, majd egy kicsit közelebb dobta be a horgot Asu úszójához, hátha itt szerencséje lesz.
-Egyébként ha megmutatod Timinek, hogy pontosan milyen növényeket is keresel, akkor vadászat közben hozhat neked párat. Idehívjam és megkérjem rá?
Igen. Kezdjük el terelni a témát, mert látszik, hogy már a harcosnak is kényelmetlenné vált, és Shu nem akarta őt kellemetlen helyzetbe hozni. Majd akkor megbeszéli ezeket inkább Junnal. Junt soha nem tudta még olyan szituba tenni, ahonnan ne vágta volna ki magát valami frappánssal.
-Hát… én a helyedben örülnék annak, hogy Yuichi nem beszél velem. Ha valaki olyan hülye, hogy csak az indikátor alapján dönt, akkor meg is érdemli. Sőt, nekem még azt is elmondta, hogy ő ölni jött ide, meg azt is, hogy kihasználja a vörösöket. Mármint a bossokon, hogy oda bemehetnek sebzésfogónak, de amúgy meg nem tesznek értük semmit. Mármint a jó vörösökért.
A többire inkább nem mondott semmit. Úgy tűnik ezt tényleg neki kell kitapasztalnia magától…

by **Asuka** Vas. Márc. 01 2015, 20:34

A téma láthatóan kényelmetlenné vált Shuunak, de nem hibáztatom érte. Az ő korában igazából ez lenne a normális. Ehelyett, hát mit ne mondjak a mai tizenévesekről. Persze, én is fiatalon estem át ezeken a dolgokon, de az akkori osztálytársaimhoz képest még így is későn volt mindez.
- Arról nem is beszélve, hogy akkoriban ismerkedett velem, amikor még Himével járt. Ugye egy céhbe tartoztunk... és nagyon kiakadt, amikor dobta. De izé, szóval attól még rosszul esik, hogy ennyire nincs hozzám sem egy jó, sem egy rossz szava. - letámasztom a botot a csónak aljára, majd pedig nekidőlök a falának annyira, hogy ne tudjon beborulni a bot a vízbe. Az azért elég kellemetlen lenne. Már úsztam így is eleget ma.
- Ilyet mondott? Tényleg? o.o Sosem gondoltam volna róla... De persze mindenki inkább engem hibáztat, meg a Miu-féléket, ha valami baj van. ^^" - tényleg nem gondoltam volna pont Yuichiről, hogy ilyeneket mond. Ő inkább az a tipikus pozitív hősfigura volt a szememben. Mindeddig. Most már tudom, hogy ugyanolyan romlott, mint én. Vagy talán még romlottabb.
- Hű, tényleg tudnátok segíteni? *.* Az nagyon jó lenne. Kockás liliomot keresek... Kockás minta van a szirmain. De tényleg! Meg bármilyen gyógynövényt. De ha T3-as növényeket találtok, az is jó! *.* Az mondjuk inkább az új receptjeimhez kell. Még egyet sem tudtam megcsinálni, pedig nagyon jó recepteket fedeztem fel. - pazarlás a világtól, hogy ennyire nehéz nyersanyagokhoz jutni. Teljesen unfair! A növénylátásomat egyáltalán nem tudom kihasználni egy ilyen terepen, amit nem értek. Nem igazság.
- Mit gondolsz, bakancs lesz? Úgy látom, kapásod van. - szurkolok, hogy az legyen. A két horog veszélyesen közel van egymáshoz, ráadásul mind a kettő körül mozgást látok. Nem lenne rossz, ha megmaradna a cseresznyém.

by **Shukaku** Vas. Márc. 01 2015, 21:21

-Ehh… úgy látszik az összes pasi ilyen. Annak a Játékmesternek teljesen igaza volt. Tudod, voltam egy küldin. Egy ilyen kúriás kijutós játék volt, nagyon vicces, jól szórakoztunk, de ott a kezembe került valami olyasmi könyv, hogy a férfiak mind idióták. És… így belegondolva tényleg nem sok értelmeset ismerek közülük. Meg… akkor úgy tűnik, hogy nem elég nekik soha senki, és mindig… áh… idióták…
Ő is hátradőlt, hasonló módon, ahogyan Asu tette. Jól jött ez a beszélgetés, meg olyan felnőttes is volt. Ezért is használt ilyen szavakat, hogy ő is egy picit felnőttesebbnek tűnjék. Nem mintha egyébként nem gondolta volna így, hiszen Renről és Tachiról is tudta, hogy úgy cserélgetik a partnereiket, mint más az alsóneműt… vagy ez a hasonlat Aincradban már nem is működik… mindenesetre a lényeg azért átjön. Viszont azért Timit csak idehívta, hiszen úgy tűnt, hogy szükség van a sárkány segítségére. A szájához emelte a sípot, majd megfújta. Nem volt hangos, se zavaró, de azért hallható, hiszen ahogy neki sem, úgy Timinek sem volt hallgatózás jártassága. A sárkány pár másodperc múlva pedig már landolt is a csónak orrában.
-Timi, el tudnád… izé… mondd el nekünk légy szíves, hogy miket mondott az erdőben Yuichi a vörösökről és a mobokról.
A sárkány bólintott, majd a szokásos magnós módba kapcsolt, és a hanglejtést is utánozva visszamondta a szavakat.
-A céh, aminek tagja vagyok, azon dolgozik, azért fejlődik, hogy mindenkinek a kijutásáért életveszteség nélkül, győzze le a bossokat. Más céhek és szóló játékosok segítségével. Az, hogy pirosak is vannak ott, hármat jelent. Kiakarnak jutni, megakarnak minket ölni vagy unatkoznak. Én személy szerint nem tiltanám ki őket. Ha hátba akarnak támadni, az saját halálukkal is járhat. Azt nem vitatom, hogy gyilkosok és emiatt legszívesebben visszaadnám nekik azt, amit ők másoknak adnak. Miért nem teszem, felteheted jogosan a kérdést. És itt vissza is lyukadok az arénához. Nem célom más játékos meg sebesítése. Ha jobban tetszik a kifejezés én szörnyeket és bossokat ölni léptem be ide. Olyan teremtményeket, amiket emberek rajzoltak meg és készítettek el. Vagy félelmükben teremtettek. A célom annyi embert kijutáshoz segíteni, amennyit csak elbírok.
-Látod? Aki meg még Miut is bántani tudná… nemhogy inkább az igazi veszély ellen harcolnának!
Egy picit felhúzta magát, de azután fújt egyet, és újra a sárkány felé fordult.
-Timi, miközben vadászol, kérlek szépen keress Asunak kockás liliomot. Megtennéd a kedvemért?
A sárkány bólintott, majd újra felröppent.
-Az én növénylátásom sajna csak T1-ig jó, és ha mi szakítanánk le a nagyobb tierű nővényeket, akkor elpixeleződnének.
Itt egy pillanatra elhallgatott, amíg berántotta a botot, majd újra a fejét csóválta.
-Nem. Ez sem bakancs. És… milyen recepteket kaptál? Hátha rendelnék tőled valamit.

Ha akarod itt ki is játszhatjuk a rendelést, amit nemrég kaptam.

dobtam

by **Asuka** Vas. Márc. 01 2015, 21:45

A síp hangjára Timidus meg is érkezik. Ahogyan leszáll a csónak orrára, az egy picit billegni kezd, s ösztönösen kapok mindkét kezemmel a ladik két szélébe, hogy megtámasszam magam, de nem borulunk fel.
- A növénylátásom nekem is lassan fejlődik... Csak a tier ketteseket tudom leszedni sajnos. Azért járok el mostanában ilyen helyekre, hátha akkor jobban tudom fejleszteni. - ami azt illeti, tényleg elég lassan fejlődik. Azért sajnálom, hogy Shuu is csak alacsony szintű növénylátó. Pedig biztosan segített volna találni nekem pár dolgot.
- Igen, ez a beszédstílus rá vall... Komolyan képes volt ilyet mondani? Amúgy sem hiszem, hogy bárki megkockáztatna ilyet egy boss harcon. Mármint, hogy megölje a többieket. Instant céltábla lenne. Ebből nem tudnád kihúzni magadat. - Yuichi konkrétan hülyének nézi az összes vöröst. Igen, akad pár, akik tényleg elég furán intézik a dolgaikat, azonban ilyen merész akcióra egyedül senki sem vállalkozna. Járjon ez bármekkora jutalommal.
- Picit tartok tőle, mi lesz a boss harcon... De nem fogok úgy élni Aincradban, hogy közben hagyjam, hogy eltiporjanak. Szóval igenis, hasznos leszek... - jelentem ki határozottan, majd a kapásra terelődik a figyelmem. A szerencse azonban tényleg nem velem van mostantól. A kezembe bakancs helyett egy kecskebéka kerül.
- Remélem, ezek nem mérgezőek. o.o - nem nagyon értek a békákhoz, úgyhogy inkább lerakom az állatkát az egyik vízi növény levelére. Majd ott jól ellesz.
- Hát, van egy ritka receptem... a Vérengző Áldozat Méreg. Elég durva, amit tud, de ugye Sárkánylevél kell hozzá, amit nagyon nehéz megszerezni. Meg felfedeztem a Kikerülés és a Harag Potion recepteket. Sokkal hasznosabbak, mint a T2-esek, azokat nem szerettem. - sorolom fel a receptjeimet, s minden bizonnyal már Shuu is el tudja érni a tartalmat, hogy mit is tudnak ezek a potik.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 07:56

Asu persze most is félreértette Shut, ő pedig heves fejrázással jelezte, hogy ismét baki történt.
-Nem, én nem úgy értettem. Nekem nem fejlődik lassan a növénylátásom. Ki van már maxolva az is száz pont… vagy micsoda van rajta. Szerintem én látok legjobban egyes tierű növényeket.
Kuncogott halkan, hiszen ő is tudta, hogy egyrészt ez nem nagy érdem, másrészt nem is így működik a rendszer.
-Nekem már rég sokkal magasabb szinten lenne, csak nem szeretném fejleszteni. Szeretem ezeket a kezdő kristályokat mert ezek legalább hasznosak is, és nem csak a buta harcokra meg öldöklésre lehet használni őket. Van például Kinézet kristály, amivel egy csomó muris dolgot lehet csinálni a tükör előtt. Van Hangrögzítő, ami nélkül nem tudnánk zenét hallgatni. Van Gyertya kristály, ami szintén nagyon hasznos… bár már szereztem fáklyákat helyette. Akkor a Fotókristályból ugye rengeteg kell az állatok miatt… de tele van ilyenekkel, amik hasznosak a hétköznapokban is. Még így is sokan jönnek hozzám, hogy nekik Anti-boss kristály kell, és nekem biztos van olyan receptem… és Anatole nem is engedi, hogy kidobjam, mert hátha kelleni fog, meg ilyesmi, de én ugye meg nem akarok senkinek ilyet gyártani, szóval mindig vissza kell őket utasítanom. Na most képzeld el, ha még több olyan kristályom lenne, ami hasznos is nekik a bosson, akkor még többször kellene őket elküldenem… sokkal jobb ez így.
Az instant céltáblára Shu nem nagyon mondott semmit. Nem hitt abban, hogy a frontosok tennének bármit is bármikor. Judy halála sem érdekelt senkit Oziriszen kívül, és azt is Timinek kellett elintéznie. Bár… lehet, hogy ha az imádott frontjuk kerül bajba, akkor talán észbe kapnának. Vagy nem. Ki tudja?
-Az előbb még azt mondtad, hogy jobb neked ha butának gondolnak. Szerintem ne akarj a frontra menni. Tele van ilyen undi nagyképű alakokkal mint Yuichi, ráadásul csak item meg pénzpazarlás. Amennyi pénzt elpazaroltak már ott, egy csomó mindent lehetett volna venni belőle.
A békára csak legyintett és nevetett.
-A kecskebéka? Nem, dehogy! Meg ha mérgező lenne, akkor látnád a kis ikont villogni a menüdben, szóval nyugi!
Kicsit elgondolkodva hümmögött maga elé, és ismételgette a vérengző áldozat méreg nevét, hogy eszébe jusson, mi is az pontosan. Ekkor érkezett meg Timidus, és jó pár levelet meg virágot helyezett el Asuu előtt.
-Tessék. Cserébe jutányos árat kérek. A Vérengző áldozat méregből egyet rendelünk, a Kikerülés és a Harag potionból pedig kettőt-kettőt.
-Izé…
Shu megvonta a vállát, majd újra kuncogott.
-Hallottad… úgy tűnik kapsz sárkánylevelet, hála egy sárkánynak.
És máris nyitotta le a menüjét, majd át is nyújtotta Asunak az itemeket.
-Mi kellene még hozzá, és mennyibe kerülne?

by **Asuka** Hétf. Márc. 02 2015, 10:08

Lehet, nem kellett volna újra felhoznom a front témát, de már késő. Ismételten ugyanazt a reakciót kapom, mint eddig mindig, amikor csak szóba került a téma. Azonban én ki akarok jutni ebből a játékból, és nem fogok várni addig, míg más kijuttat innen. Amilyen szerencsétlenül haladnak, sose fogunk megszabadulni ettől a játéktól, meg a NerveGeartől. Leszámítva, hogy nekem AmuSphere-em van, de ez már csak részletkérdés. Amúgy meg, fogalmam sincs, mi a különbség a kettő között technikailag, akkor meg nem teljesen mindegy?
- Értem én, hogy védeni akarsz tőlük... De én azért szeretnék elmenni. Csak egyszer. Hogy lássam, milyen. Ha meg esetleg megtetszik, és még sem olyan rossz, akkor maradok. Viszont szólj rám, ha kezdek olyan lenni, mint a beképzelt hímegyedek... - na igen, az meg cseppet sem hiányzik nekem. Némelyik frontossal ellentétben én nem azért akarok annyira bossolni, mert tiszteletet várok el. Ez élesen szemben áll azzal, amit csinálok. Ahhoz, hogy folytatni tudjam a magam játékát, nincs szükségem tiszteletre. Legfeljebb arra az emberi bánásmódra, ami úgymond sztandard lenne másokkal szemben.
- Mondjuk a burok tényleg drága, ebben igazad van... Már vettem egyet, pedig egy jártasságra gyűjtök, már hónapok óta. Ugye az elég drága... Igaz, mostanában nagyobb a forgalom a szalonban is. Főleg, mert Rincicc is betársult. *.* A szintje miatt sajnos le kellett mondanom arról, hogy Taftba mehessek, de néha áldozatokat kell hozni a barátaidért. - már említettem neki, hogy a boltomba új segédek érkeztek, azt azonban még nem mondtam, hogy kik. Igaz, hogy Shuu sok mindenkit ismer, de nem hiszem, hogy Rin és Kanami is közéjük tartoznak. Nem túl jelentős játékosok.
- Hű, ezek tényleg kockás tulipánok, köszönöm! *.* És, és... azta, még sosem láttam igazi sárkánylevelet! Pedig már két hónapja kutatom. - megszemlélem a kockás tulipánokat, amiknek tényleg jellegzetes minta van a szirmain. Valahogy egészen furcsa a természet ezen tréfája. Annyira abszurdnak tűnik, hogy létezik ilyen virág, pedig tényleg létezik! Még a valóságban is. Majd pedig megfogom a sárkánylevelet, s megszemlélem. Nem csodálom, hogy ritka. Amióta növényekkel és alkímiával foglalkozom, még sosem láttam ennyire gyönyörű és impozáns növényt. Még akkor is, ha nincs is virága, hanem ez csak egy levél. A jellegzetes erezeteit alaposan belevésem a memóriámba, hogy azonnal felfedezzem, ha meglátok egyet.
- Hát, rendben... A vérengző áldozat mérget, ha minden hozzávalót hoztok, akkor ingyen elkészítem. Még 12 darab gyilkos galóca kell hozzá. Különben 480 arany lenne a hozzávaló. A gyakori potikért 50 aranyat kérek munkadíjként, darabonként. Ha mindkettőből kettőt szeretnétek, akkor ahhoz 22 Nihil Ág, valamint 10 Gyilkos Galóca, ééés 2 Eknier Levél kell. - tehát, ha minden hozzávalót hoznak, akkor 200 profitom lesz, különben a vérengzőért elég sokat kérnék.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 02 2015, 11:24

Shu legalább következetes volt. Így belegondolva, ha Asu továbbra is a buta lánykát akarja adni a fronton is, az akkor csak inkább további kuszaságot és fejetlenséget fog kiváltani, ami pont Shuék malmára hajtja a vizet. Ha pedig nem…
-Én azért ezzel vigyáznék Asu. Nem csak tőlük akarlak megvédeni, de ha azért is elveszítetted a „barátaidat”…
És itt jól láthatóan mutatta az idézőjelet azzal a kezével, amelyikben nem a pecabotot tartotta.
-…mert vörös lett az indikátorod, akkor szerinted mit fognak szólni, ha a harc közben kiderül, hogy igazából nem is vagy buta, és nagyon is értesz a dolgokhoz? Szerintem elég lenne elmenned egy minibossra, ott is láthatod, hogy milyen. Már voltam olyanon, ott sem fogadtak szót a parancsnoknak, meg semmi ilyesmi. Mondjuk Mirika még úgy is ügyes volt. De… ha ott is szerepjátszani akarsz, akkor nem lehetsz hasznos, ha meg hasznos akarsz lenni, akkor ki kell dobnod a maszkodat. Szóval nincsen olyan helyzet, amivel jól járhatnál.
A Burok kérdésére csak bólogatott. Igazából neki már nem volt drága az ilyesmi, most is kettőt tartogatott magánál, meg már oda is adogatott egy-egyet másoknak. Persze ez is csak azt bizonyította, hogy ő ügyesebben keres pénzt, vagy éppen jobban tudja beosztani, vagy éppen nem herdálja el frontozásra meg besúgóra meg ilyen butaságokra.
-Hát… nem tudom. Nekem ez az egész hasznos vagyok meg meg akarom mutatni már kicsit olyannak tűnik. Van egy nagyon szép boltod, meg ismerőseid, meg most már alkalmazottaid is, meg nem is tudom még mi minden. Még Rinciccet is ismered… ha ő… Kitára gondolsz, ugye? Szóval nem hiszem, hogy neked annyira bizonyítanod kellene bárkinek is.
A sárkány egy szívesennel viszonozta Asuu szavait, Shu pedig tizenkét darab gombával.
-Tessék, ez is megvan. Majd… nézhetném, hogy hogyan készíted el? Ilyen nagy tierű potifőzést még nem láttam, és érdekel, hogy hogyan működik.

(csere-bere editelve)

by **Asuka** Szer. Márc. 04 2015, 11:07

Persze, "elveszítettem" néhány "barátot", ám arról Shuunak nem kell tudnia, hogy nagy részükért igazából a lehető legnagyobb áldozatot hoztam. Kivittem őket a játékból, hogy ne szenvedjenek. Cserébe pedig némileg vállalva a megbélyegzést a vörös indikátorom által. Azonban elég unalmas lenne, ha hátralévő sao-s életemet úgy élném, hogy attól rettegek közben, kik mutogatnak rám ujjal. Ez nem hozzám való, nem nekem való. Ennél jobb ötleteim vannak arra vonatkozóan, hogy mivel töltöm ki az időmet a játékban. Nem beszélve arról, hogy még mindig rengetegen vannak, akiket fel kell szabadítani. Mire mennének nélkülem?
- Minibosson már voltam, kettőn is... jó, a Darázskirálynőn tényleg csak azért voltam jó, hogy adjam a köreimet másoknak... De T'urkban szerintem meghalt volna az a sok pici nélkülem. Nagyon durva, hogy mennyit számít a jó felszerelés és a tényleges tizedik szint, a kiképzősökhöz képest. o.o - egyébként tényleg. Akkor láttam a leginkább azt, hogy mennyire erős is vagyok a kiképzőtisztesekhez képest. Pedig akkor még én is tíz szinttel kisebb voltam, mint most. Szóval azért ez elég durva. o.o Úgy sejtem viszont, hogy fronton is ezzel fogok találkozni. Csak abban az esetben én leszek a pici, a többiekhez képest, s én leszek talán az egyik leggyengébb. Nem mintha ez számítana a döntésemben.
- Hát akkor úgy tűnik, áldozatokat kell hoznom... Csak már, már meguntam a tétlenséget. Meg fogom mutatni, hogy nem minden vörös olyan, amilyennek ők azt hiszik... még akkor sem, ha nem léphetünk be egy csomó városba. - nemes cél mögé bújtatott kíváncsiság. Valójában nem ez motivál arra, hogy bossokkal próbálkozzak, hanem a lehetséges kapcsolatok, szövetségesek. Valamint az információk. Emellett pedig, tényleg szeretek harcolni. A való életben sosem lettem volna elég merész ehhez, most pedig nem lehet elrángatni engem a kazamatákból kábé.
- Igen, Kita... Ismered őt is? Még egy Kanami nevű lányt is be szeretnénk szervezni, aztán meg meglátjuk, mi lesz belőle. Így lesz két fegyverkovácsunk, egy páncélosunk, meg ugye én, mint alkimista. Sőt, a szépség bizniszbe is be szeretném venni őket! Legszívesebben mondjuk elköltöztetném Taftba a boltot, nagyon tetszik az a város! *-* De ugye ők még kiképzősök, és így nem lehet. - közben átveszem a növényeket, a leveleket alaposan kisimítom, hogy ne legyenek rajtuk csúnya gyűrődések. Értékes nyersanyagok ezek, amikkel nem szabad csak úgy játszadozni. Ettől függetlenül a potikat el akarom készíteni, de nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb hely rá.
- Hát, azt jobb lenne a laboromban... Ott van minden felszerelésem. De ha gondolod, indulhatunk. Hacsak nem találunk még egy bakancsot. - biztos, ami biztos, ne essen kár bennük, elrakom az inventorymba a növényeket, majd odalesek a víz felé, hátha kapást jelez a horgászbot.

by **Shukaku** Szer. Márc. 04 2015, 11:30

-Egen… sokszor láttam, hogy a kicsiket sebzésfogónak használják, sőt, Tachi még nyíltan el is mondta, meg ugye Yuichi is, meg akkor te is láttad. Nem tudom, hogy hogyan akarnak így utánpótlást szerezni, de hát az ő dolguk. És… igen, a kiképzős tizes meg a rendes tizes az nem ugyanaz. Ezt már Timi is mondta nekem.
Na meg persze Timidus ugyanúgy számolt ezzel, ahogy Cearso is számolt ezzel. Rengeteg pontot gyűjtöttek be az Arénában úgy, hogy kiálltak egy kiképzős tízes ellen, levitték a szintjüket nyolcra, ami pedig körülbelül megegyezett az ő szintjükkel, ám azzal együtt, hogy még jobb felszerelésük is volt, tulajdonképpen biztos győzelmet tudhattak magukénak. Nem mondom, hogy Shu ezt nem tudta, vagy nem vette észre, sokkal inkább nem vett róla tudomást. Ez is Timidus sajátos módszereihez tartozott, amit akkor sem fogott volna fel csalásnak, ha ő maga csinálja, de így, hogy a sárkány ügyeskedett helyette, még csak lelkifurkája sem volt miatta. Jun is megmondta, hogy Timidust lehetetlen legyőzni, és bár Shu tudta jól, hogy ez nem igaz, azért boldogította a kicsi szívét, hogy ilyen erős pet van mellette, és ez valahol az ő érdeme is volt… legalább egy egész picit.
-Nem tudom… Szophie nekem azt mondta, hogy ha nem csinálod azt, amit a parancsnok mond, akkor kiutálnak, és még hónapokig azt fogod hallgatni, hogy miattad nem sikerült az akció. Ha még ki is akarnék jutni, akkor sem lenne kedvem ilyen butaságokhoz. Kitát pedig… hát nem mondom, hogy ismerem, de találkoztam már vele párszor, és Kanamit is én vezettem be az első lépésekbe. De örülök, hogy szerzel barátokat. Taft pedig tényleg nagyon szép város.
És még a neve is rövid, ezért használták közös megegyezéssel menekülővárosnak. A Hazatérés kristályt ezzel a névvel lehetett leggyorsabban aktiválni.
-Hát… úgy látszik ma csak neked van itt szerencséd. Ha ez sem lesz bakancs, akkor mehetünk főzőcskézni… ha nem szeretnél még próbálkozni…
Húzta el a száját, majd ki a botot a vízből, és csodák csodájára megint csak nem cípiő lógott rajta. megvonta a vállát, majd kérdőn Asura nézett, hogy akkor most mi legyen.

(dobtam)

by **Asuka** Szer. Márc. 04 2015, 11:46

Igen, sajnos van ilyen is... De nem fogom a félelmeim miatt hátráltatni magamat ebben. Még az is lehet, hogy jól jövök ki belőle. Ha meg nem, akkor nem, így jártam. Majd meglátom, mi lesz, és ennyi... Mindenesetre megvonom a vállam a dologra, s a vízre pillantok, hogy lássam, milyen kapásom lesz. A horgot ugyanis valami elkapta, hiszen elég jellegzetesen fodrozódik körülötte a víz.
- Hát, én nem értek a parancsnoki dolgokhoz... de ha valaki nem azt teszi, amit mond, és tényleg elbukják miatta a harcot, akkor bizonyára lehet benne valami. A világ rendekre és szabályokra épül. Még ez a világ is. Szabályok nélkül nem lehet létezni. - csak az a kérdés, ki írja a szabályokat.
Shuu sajnos megint nem talált semmit, nekem viszont tényleg beleakadt valami a horgomba. Erőteljesen kirántom azt a vízből, s az ismeretlen valami hamarosan a kezemben landol. Hogy mi az a valami, azt elképzelni sem tudom. o.o Sosem láttam még ilyen izét. De komolyan, ez mi? O.O
- Fúúúúj... ez micsoda? o.o Még sosem láttam ilyet... - megjelenik az újabb értesítő ikon, miszerint sikerült egy ritka valamit is kihorgásznom. Ami mind szép és jó, de tényleg, őszintén nem tudom, hogy ez mi. Na mindegy, legalább kaptam érte ötven aranyat is... Azért ez most tényleg váratlanul jött. Visszadobom a vízbe ezt az izét, hiszen hiába írja ki a rendszer, hogy ez egy iszapfaló, és hogy ingyen tintát ad, szerintem nem éppen az az iszap az ideális, amit belőle nyerek ki.
Na mindegy. A Kezdetek Városa. A boltomat tudod hol van, ugye? Megcsinálom neked a főzeteket. ^^ - a horgászbotot is elrakom, majd a kezembe veszem a teleport kristályt. Ha Shuuék is azt mondják, indulhatunk, akkor pedig a városba teleportálok.

by **Shukaku** Szer. Márc. 04 2015, 12:46

-Igen… persze csak akkor, ha a parancsnok értelmes dolgokat mond. Én is voltam már egyszer egy minibosson, és ott nem volt annyira rossz a parancsnok. Most nem mondom meg, hogy ki volt, mert nem akarom szegényt bántani, de ott is sokkal ügyesebbek lehettek volna, ha többet tudnak egymásról, meg végighallgatják a másikat. Például én egy csomó mindent tudtam a minibossról, de meg sem várták, hogy elmondhassam, hanem rögtön szaladtak ki csatázni, meg verekedni. Aztán meg olyan is volt, hogy Timidus is mondott egy csomó jó ötletet, ami tényleg bevállt volna, de a parancsnok azt az ötletet sem követte, és szerintem csak azért nem, mert Timidus találta ki, és nem ő. Szóval ha el is mész bossolni, végig csöndben kell maradni, és meg se mukkanni és követni a parancsnok utasításait, mert ha egyszer is megszólalsz, akkor tuti a te hibád lesz, ha elbukják. A szabályok meg…
Itt inkább nyitva hagyta a mondatot, és nem osztotta meg Asuval a véleményét. A szabályokaz csak Kayaba Akihiko tartotta és tartatta be, az emberek maguknak nem nagyon készítettek ilyeneket. Nem volt rendőrség, nem volt bíróság, és a városoknak az a kevés lakosa, akik valós védelmi tevékenységet láttak el, azaz az NPC helyőrség vajmi kevés volt ahhoz, hogy valós védelmet biztosítson. Igaz ott volt Lowebright és a Destination Skyline, de hát ők is csak egy szintre korlátozódtak, és Shu nem is nagyon hallott arról, hogy tényleges tevékenységet űztek volna a valódi ellenség ellen. A tintafalónak viszont nagyon megörült, és azonnal a harcos keze után kapott.
-Várj még! Ne engedd vissza! Add nekem egy picit, kérlek… és… fordulj el, mert ez most csúnya lesz..
És ha Asu nem fordult el, akkor ő maga tette meg, majd egy-két csavaró mozdulattal egy üvegcsébe fecskendezte a halból a tintát, és csak ezután eresztette vissza a vízbe.
-Semmi baja nem lesz tőle, ne aggódj. És menj nyugodtan, nekünk még vissza kell vinni a csónakot a révésznek, akitől béreltük, utána megyünk mi is.
És valóban, úgy tíz perc, negyed órával Asuu érkezése után, már ők is a boltban toporogtak, és figyelték a kotyvasztás művészetét.

Köszönöm szépen a játékot!

Ha gondolod folytathatjuk a boltban, és lejátszhatjuk a maradék pár kört. :3

by **Chancery** Hétf. Ápr. 20 2015, 12:10

//Shu//

~Merő tajat a tappancsom, a bundám, a dús farkam, a pofám, a mindenem. Hazaérünk, ezért még meg fogsz lakolni ˇ^ˇ

~
-A maga ötlete volt, Őmacskasága, hogy jöjjünk ide szafariteljesíteni, mondván, hogy előbb a nehezebbeken legyünk túl Suspect

Álom hallat egy morrantást, ami jóformán a "befogod, vagy szétkarmolom az arcod" fordításának is beillik, majd megy tovább töretlenül, keresve a mocsár ingoványában a szilárdabb helyeket. Kezemben a horgászbottal követem, de szemem túl gyakran jár a privát levelezés ikonja felé ahhoz, hogy hatékonyan kikerülhessem a pocsolyákat, tehát végeredményen a lábszáram fele már amúgy is sáros. Ilyenkor lehet áldani a digitalizációt, hogy elég hamar le is pereg a ruháról/bundáról a sár, de azért mégis csak kellemetlen érzés az embernek ilyen talajban lépkedni.
Izgalmam oka pedig egész egyszerűen az, hogy aggódom. Anat halálhíre engem is megrázott, olyannyira, amennyire nem hittem volna, hogy meg fog, de kénytelen voltam ezúttal hamar túltenni magam rajta, nem csak saját céljaim, de mások érdekében is. Az élet nem állt meg egy pillanatra sem azóta.
Izgatottságom oka pedig Shukaku volt.
Hisz összegezzük: tagja volt a hajdani Young-nak, és meghalt Peter. Többek közt emiatt is költözött át a Limenbe, mire meghalt Anat. Nem csodálkoznék, ha szegény lány teljesen kikészült volna idegileg, és csak Timidus tartaná a víz felszínén. Akár így, akár úgy, még reggel küldtem számára egy rövid üzenetet...

Sziasztok Shu, Timidus ^^
Van kedvetek beszélgetni egy kicsit esetleg? Hallottam, mi történt, és aggódom értetek. Időt és helyet rátok bízom.

Chan-chan

Eredetileg nem szokásom még Álom ellenére sem többesszámban beszélni az idomárokhoz, de pont ő maga figyelmeztetett, hogy Timidus különleges eset, ezen kívül Shukaku-nak is jól esne, ha nem venném figyelmen kívül az idegesítő, de kétségkívül eszes sárkányt. És hát ki tudja; új énem talán megértené magát Timidust is, de most jelen pillanatban nem ez a célom. Most elsősorban Shukaku érdekel, és ahogy telnek a percek, aggódom egyre jobban.
Ez azért még megmaradt a régi Chan-ból.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 20 2015, 12:28

Chan levele nagyon szívmelengető volt Shunak. És igen, elérte a várt hatást az is, hogy Timidust is megemlítette, vagyis, hogy neki is címezte a levelet. Már régóta megvolt a kérés Kayaba Akihiko felé, hogy a sárkánynak is legyen saját levrendszere, de talán majd a következő fejlettségi szinten ugyanúgy megkapja, ahogyan a switch képességet is megkapta. Igaz azóta a rendszer változott, a képességük meg máshogy változott… de ez volt szép a világban, hogy a Drága Admin folyamatosan fejlesztgette és tökéletesítette. A legutóbbi változtatás a kitartás rendszerrel pedig már végképp biztosította Timidust arra vonatkozóan, hogy a legkifizetődőbb az ő pontozásuk, azaz az arányos elosztás. Ezzel a rendszerrel buffolhatnak vagy nerfelhetnek akármit, nekik mindenen lesz pontjuk. Igaz nem használják ki a rendszert száz százalékosan, de ez a legbiztonságosabb, mert ki tudja, hogy melyik küldetésen melyik pont kell majd, aminek egyébként a harcban mondjuk kevesebb haszna van. És ki tudja, hogy mikor veszik el újra a felszereléseiket, és akkor az összes buta, aki felszereléssel egészítette a pontjait, szívni fog, ők meg nem. De megint nagyon elkalandoztunk. Szóval Shu örült a levélnek, és azonnal röppentette is a választ. Vagyis… nem is. Inkább jobb ötlete támadt, és megnézte a térképen, hogy merre járnak chanék, és mivel pont jó helyen jártak egy szafariteljesítményhez is, utánuk eredtek. Persze ők felkészült szafarizók voltak, és elkérték a révész NJK-tól azt a csónakot, amit már annyiszor használtak ezen a szinten. Csak pár aranyba került egész napra. Halkan siklottak a mocsár vízén, és nem lopakodtak, de azért nem is csaptak zajt, hogy meglepi legyen, amikor melléjük érnek és köszöntik őket.
-Szia Chan, szia Álom!
-Szervusztok.
-Nincs kedvetek beszállni? Elég latyakos ez a hely gyalogosan. Megkaptam a leveledet, és köszönöm szépen. Igazából… te adtál nekünk erőt a folytatáshoz. Ugyanúgy vinnünk kell tovább a céhet, ahogyan te is teszed. Anat is ezt akarná. Szóval… egyébként is ezt meg akartam köszönni… és régen is beszélgettünk…

by **Chancery** Hétf. Ápr. 20 2015, 13:43

Álom megtorpan, és mire a gyanúnak akár parányi szikrája is felmerülne bennem, a macska elkezdi rázni magát, mint valami táncoslány. Bundájáról az égtáj mindenféle irányába elkezd röpködni a sár, köztük rám is, mire nem csak a lábszáram, de a merő testem barna iszappá válik.
-Nem arról volt szó, hogy majd otthon bosszulod meg...? Sad

~Jobb korán, mint későn Razz

~
Míg próbálom magamról lemosni a latykot némi tisztábbnak tűnő vízzel és az idővel, Álom egy irányba fordítja először csak a füleit, majd a tekintetét. Egy macska hallása elől nem feltétlenül lehet elbújni, de nem szól nekem egy szót sem, hogy mit érzékelhet. Csak a bot zsinórja rándul meg olykor, jelezve, hogy valami elúszott mellette, de kapás nem történt még, mire mellénk ér a csónak, én pedig már-már teátrális lassúsággal nézek fel a benne ülő két alakra. Igen, meglepődtem, de hamarjába arcomra is terül a mosoly, az az örömteli fajta, hisz pont az jött el elém, akiért jelen pillanatban még a világ végére is elmennék. Mondjuk Aincradban kézzel fogható a világ vége :3
-Sziasztok! -köszöntem hát hangosan, hangosabban, mint ahogy régen tettem, sokkal magabiztosabban és lelkesebben. Nem csak azért, mert pont ők jöttek elém, hogy pont őket látom, egész egyszerűen ez is már kezd hozzám tartozni. Álomnak szinte mondani sem kell, rögvest a csónak szélén terem, illedelmesen lerázza mancsairól a maradék sarat, majd komótosan a csónak padlójára ugrik, némi zajt csapva. Én egyenlőre csendben maradok, hallgatom a kislányt, miközben a csónakhoz lépek, és mire végez, én is felülök a szélére, vigyázva, ne boruljon el, és lekaparom a lábamról a maradékot.
-Ugyan, semmiség. Örülök, hogy ismét láthatlak titeket \o/ -tárom szét a karjaimat, gondolván, majd Shu maga eldönti, szeretne-e ölelkezni vagy sem. Majd végül sikerül latyakmentesen beszállnom a csónakba. -Hmm, a csónak nekem is eszembe juthatott volna. Na mindegy. Jól vagytok egyébként, a történteket leszámítva?

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 20 2015, 14:30

Az, hogy Álomkelő vagy, és történetesen macska, már azonnal hallgatózás jártassággal jár? Na is a sárkányok milyen jártasságot kapnak faji bónuszként. Oké, Timidus tud repülni… mondjuk akkor ezt vehetnénk nagyon-nagyon magas akrobatika jártasságnak, hiszen ugrálhatsz te akármennyit ötös szinten is, azért a levegőben maradás csak Timidusnak megy. Persze neki is csak addig, amíg el nem fogynak a kitartáspontjai, de hát ebbe azért sikerült beleszoknia… nem mintha valaha is máshogy lett volna. Lényeg a lényeg, a sunnyogásos instant meglepi nem sikerült annyira meglepire, mint ahogy előre tervezték, de azért Chan arcára így is hatalmas mosoly ült ki. Shu persze tudta jól, hogy arra számított, hogy majd vigasztalni kell őket, vagy ha Timidust nem is, mert ő nem volt az az összeomlós fajta, akkor legalább Shut. Minden esetre azért igyekezett lehangolt lenni, és azért annyira nem is kellett forszíroznia. Megvárta, amíg mindannyian beszálltak a csónakba, majd közelebb lépett, és hatalmas ölelésben részesítette egykori céhvezérét. Ő legalább még megvolt. Vacak érzés, hogy se Peterrel, se Anattal nem beszélgethet már többet, de ők legalább már biztos helyen vannak.
-Nem semmiség. Tényleg nem az. És… és azóta sem tudom, hogy miben volt igazunk. Mi nagyon gyorsan elmentünk, mert nem akartunk balhét a végére. Sokan még mindig nem örülnek annak, hogy én ennyire jóban vagyok Kayabával.
Kicsit csak nézett maga elé, majd sóhajtott.
-Persze, jól vagyunk. Csak azért… igazán szerettem volna tőle elbúcsúzni. Talán azt még látta, hogy integettem neki a képernyőről. Ha… esetleg majd valamikor valahogyan mégis kijutnátok, Chan… elmondanád neki is, hogy köszönöm azt a sok mindent, amit értünk tett? Meg Peternek is. Rájöttünk... pár dologra... és lehet, hogy nem kellene őt gyűlölnöm...

by **Chancery** Kedd Ápr. 21 2015, 01:33

Ennek köze nincs a Hallgatózáshoz, mivel azt nem írtam le, hogy hallott titeket :3 Csupán arra fordította a fejét, mert érzett valamit. Valami, ami nem oda való, vagy hogy valami történni fog, amire figyelni kell. Még csak nem is képesség, mivel nem tudja megjósolni, jó-e az vagy sem, mint mások. Nincs kiélezve semmire, egyszerű hatodik érzék, ami akár benned is meglehet. Amíg nem jár előnnyel, addig nincs vele baj, nem igaz? Smile

Hisz a meglepetés is sikerült, még ha a nagy rohanásban nem is sikerült ezt elég kifejezően végiggondolnom, de ha úgy vesszük, már mindegy is. Hisz meglepetésre jött még egy meglepetés, hogy Shukaku, az a Shukaku, aki régen azt se engedte, hogy akár csak hozzáérjek, most magától jön ölelkezni. Míg boldogan végigsimítom a hátát, üdvözlésképp, nyugtatóan, addig szinte sóhajtok, míg agyam feldolgozza a tény, mennyi minden változott megint. Ideje lenne hallgatnom a macskámra és minél többet kimozdulni a négy fal közül, különben mindenről lemaradok.
-Kayabával kapcsolatban... meg úgy általában mindenről. -válaszolom végül, miután elengedtük egymást és ki-ki kényelmesen elhelyezkedett a csónakban. Még én is leengedtem a botot, hogy hát ha érkezik egy kapás.
Mondjuk Álom, aki már nyúlkált a vízben, sikoltva ugrik fel, mikor a tappancsába fúródik egy halszálka.
~Szeddkiszeddkiszeddki!~ -ezúttal nem is figyel, kinek küldi az üzenetet, így talán mind halljuk kétségbeesett nyávogásán túl a hangját, ahogy próbál ugrálva megszabadulni tőle, amíg el nem veszem egy-két "Jól van" sóhajjal és határozottan meg nem szabadítom tőle, majd rakom el. Még csak egy köszönömöt sem kapok, de legalább csend van és folytathatjuk.
-Én magam sem értem, miért nem voltam hajlandó felfogni elsőre, amit újra és újra elmondtatok. -fejeztem be végül, majd kezeimet az ölembe ejtve hallgattam tovább a lányt. Közben persze Timidusra is vetült a pillantásom, és bevallom, igen, végigmértem kissé, már csak kíváncsiságból is. Először is; bár legutóbb is már ilyen volt, mégis meglepődöm, hogy nem beszél már annyit, mint azelőtt. Talán azért, mert megtanította Shukaku-t beszélni, vagy épp fordítva. Úgy összekovácsolódtak, mint tűz alatt a penge, és be kell lássam, hogy Álomkelőnek igaza volt, mikor azt mondta, ne válasszam szét őket még csak gondolatban sem. Ők a legjobb barátok, akiket életemben látni fogok, és csak példát lehet róluk venni.
Kicsit el is feledkezik a tekintetem a tollain, miközben, megvárva a mondat végét, kicsit még türelmesen, folytatja-e, majd megszólaltam.
-Persze, és majd visszatérek a válasszal. Reményeim szerint a százas szint után csak megjelenik a gomb, de szabadon vissza lehet jönni. Én legalábbis szeretnék. Szívesen viszontlátnám a családom, a barátaim, az ismerőseim, hogy hogy vannak, de utána visszajönnék, újra és újra.
Lehunyom a szemem egy kicsit és elmosolyodom. A jelek szerint a céhben is sokkal jobban érzi magát, és valóban nem merült most olyan mély letargiába, mint Peter távozásakor. Talán olyan barátai lettek ott, akik nem hagyták úgy az ingoványba süllyedni, mint én régen. Bár akkor én is süllyedtem vele együtt...
-Már ha lehetséges lesz.
Így, megszáradva a mocsár is sokkal szebb. Hogy nem tudtam én erről a csónakról?
-A gyűlölet egy olyan érzés, ami csak pusztítani képes. Egy fekete farkas, aki idővel széttépi a kezet, ami eteti. És biztos látta az integetésed, meg örült is neki. -szélesedik a mosoly és a tekintetem is visszatér a kislányra a növényzet távoli szemrevételezése után.

//Halszálka//

by **Shukaku** Kedd Ápr. 21 2015, 05:29

Óóóh! Hogy hatodik érzék! Na ha ezt Timidus tudná, akkor… nem, igazából fogalmam sincs, hogy Álomkelő felé érzett tisztelete pozitív, vagy negatív irányba változna. Egyrészt nagyon jó kis képességnek tartaná ezt a hatodik érzék dolgot, de csak akkor, ha tényleg bizonyítva van, hogy az esetek nagy többségében működik. Másrészt Timidus nem az a fajta sárkány, aki az ilyen babonáknak könnyedén alávetné magát, és hinne bennük. Számára csak az bizonyított, amely komoly számításokkal elérte a valószínűség, majd a bizonyosság határát. Amíg ez nem történik meg, addig csak feltételezés, és hit kérdése, és a megérzés is ebbe a kategóriába esik. Persze Timidus valószínűség elemzése, és Álomkelő érzékei talán nincsenek is annyira távol egymástól, mint ahogy hinnénk. Shu pedig… hát ő csak örül, hogy végre Chan is meglátta a fényt.
-Hát… talán ha mindenről nem is biztosan… de örülök, hogy Kayabával kapcsolatban igen. Erről is szerettem volna veled beszélni. Megkaptad a levelemet? Neked is elküldtem, ahogy az összes céhvezérnek.
A kis felbolydulásra csak ingatja a fejét. Neki is kellett már bogáncsot kihalásznia Timi tollazatából, szóval tudja jól, hogy milyen melós dolog a petekre vigyázni. Igen, mert ők is vigyáznak ám a petekre, nem csak fordítva. És szereti csinálni.
-Nem tudom…jó lenne, és szeretnék benne bízni… de már így is túl sok csoda történt ahhoz, hogy még ez is így történjen. Nem hiszem, hogy ennyire szerencsések lehetünk. És talán Anat pedig... szerintem most is itt van, és figyel minket. Hall minket. Mint a szellemek...
A fura idézet olyan volt, mintha csak Timidus mondta volna. Persze a sárkány akkor, amikor ilyen képekkel él, igazából saját maga nem érti a hasonlatokat addig, amíg meg nem kérdi Shut, utána viszont már előszeretettel használja az olvasott monológjait, hiszen úgy gondolja, az emberek által leírt dolgokat az emberek könnyebben megértik, mintha a saját szavaival írná le. Abból általában csak a félreértés van. És, hogy miért csöndes? Nos, az ilyesfajta emberi beszélgetésnél, ahol az érzelmek, és az irracionális jövőjósolgatások kerülnek elő, neki nem sok mondanivalója van. Csak azt mondhatná el, amit már amúgy is tudnak, és Shu már sikeresen megértette vele, hogy ez néha felesleges.
-Meg… Jayről is akartam beszélni. Remélem jól vagytok… voltunk együtt egy küldin, és elég furán viselkedett…

(bakancs)

by **Chancery** Szer. Ápr. 22 2015, 12:55

Na igen, a levél. Emlékszem rá, elvégre elég hivatalos volt annak ellenére, hogy a szívem nagyot dobbant az örömtől aznap. Csak épp én a magam részéről semmit sem értettem belőle. Egy sor kis gondolkodás után - csak hogy kihasználhassam az "előbb gondolkodj, utána cselekedj" elvét - meg is nyitom, de jóformán már csak át kell futnom.
-Megkaptam, és valójában válaszoltam is, de... -lépek az Elküldött mappába, ahol egy picike kis sárga felkiáltójel jelzi az elküldésben esett hibát. Oh my. A technika ördöge kuncogva libben arrébb, miközben megnyitom, amit én írtam. -...a jelek szerint nem ment át. Mondjuk én lényegében annyit reagáltam, hogy fogalmam sincs, miről is beszélsz benne O.o
Publikussá teszem a menüm, hogy bárki láthassa, aki a közelemben van, majd egy laza kézmozdulat, és az egész rendszer Shukaku elé siklik, hogy teljes pompájába láthassa azt a választ, amit eredetileg el akartam küldeni.

Chancery írta:Sziasztok
Sajnálattal kell közölnöm, de talán két szót, ha értettem a leveletekből. Dicsőség? Mi az egyáltalán? Pontok? Megkapjuk azokat bossok nélkül is. Itemek? Alig két perce világosítottak fel, hogy ilyenek is léteznek, mert eleddig nem is tudtam róluk - és ezután sem érdekelnek. Az én lelkiismeretem tiszta, én valóban csak és kizárólag azért harcolok, hogy minél több és szebb területet bejárhassunk szabadidőnkben, ne csak egy picike helyre legyünk összezsúfolva. Ezen kívül pedig hogy kaput nyithassak azoknak, akik velünk ellentétben nem akarnak itt maradni. Én a Sayonara belépését csak örömmel tudom fogadni, és amíg ők maguk meg nem mondják nekem, hogy csak bajt hozok rájuk és menjek el, maradni fogok és segíteni nekik, még ha csak egy kicsikét is. Nekem a bossharc egy olyan esemény, ami fontos a számomra, nem a dicsőségért, mint fogalmaztad, hanem hogy másoknak is segíthessek felülkerekedni a kezeiket gúzsba kötő kötelékeken, a személyes sértődéseken és a többin.
Ez csak a személyes véleményem. A céh többi tagja nem vesz részt a harcokon, az én véleményem nem az övék.
A közbiztonság erősítését pedig mi is támogatjuk, amíg az nem sérti a semlegesség fogalmát.

Ha elolvasta és reakció reakciót követett, elmosolyodtam, hogy másra is terelődjön kissé a téma. Főleg azon, hogy ismét bizonyítást nyert, ez a kislány sokkal okosabb, mint az átlag, valószínűleg az IQ-ja különlegesen magas lehet. És épp emiatt szenved is az ezzel járó hátrányok miatt. Ismét várok kissé, összeszedem a gondolataim, míg arra is alkalmat teremte, folytatja-e mondandóját, de nem.
-A szerencse nem egy olyan dolog, ami elfogy idővel. Ha egy kocka kilencszer egymás után kilencest mutat, akkor nem fog kötelezően tízesre fordulni a tizedik dobásnál. Szerencse vagy van épp, vagy nincs. Én hiszek abban, hogy Kayaba ezt is megadná nekünk, vagy meg is adta, csak dolgoznunk kell érte keményen. Nem hiszem, hogy olyasmiért kéne ennyit szenvednünk, ami nem minden játékosnak lenne jó végkifejlet.
Végül szóba kerül a pizzéria is. Igen, Jay mesélt róla, bár hogy mi volt a vége, még én sem tudom. Elég zavartan érkezett vissza, és hagytam, had pihenje ki magát előtte. Minden más, amit tudok, azt Worgtól hallottam, de az sem volt sok. Mindössze annyi, hogy igaz történeten alapuló küldetés, de egyenlőre csak az ígéret maradt, hogy céhtársával, Szaffival később megismerkedhetek és elmesél mindent, amit tud.
-Persze, tudok mindenről. Legalábbis a nagy részükről. -teszem hozzá kis késlekedés után. -De én nem lepődtem meg. Jay makacs, mindig időbe telik neki, hogy rájöjjön, mi a helyes. Köszönöm, hogy meg akartad védeni, és örülök, hogy nem történt végül komoly baj.
Beleremegek, ha arra gondolok, kis híján elveszthettem volna. Ha elképzelem, ahogy egy nyúlrobot próbálja belegyömöszölni egy medverobotba... Úristen... ><

by Ajánlott tartalom