[Event] Horgászverseny

Jun cseveg és cseveg, aztán elkezd ismerkedni a csúzlival. Én csak fél szemmel figyelem, hisz nem csak a műcsalira, de a macskára is fordítok kellő szemezést, nehogy egyiküknek is baja essen. Egyébként sem csúzliztam soha életemben, olyannyira nem, hogy elsőre azt sem tudom, hogy is kell leírni pontosan.
Ezen kívül egyenlőre dögunalom az egész... ha legalább valami zene lenne, egy rádió, vagy a kint maradt mp3 lejátszóm, ami nagyon sokszor hiányzik... de áh, nem. Az ilyesmi Aincradban elég luxus... ._.;
Jobb híján a gondolataim kerekednek felül, méghozzá vissza a legeslegelejére a dolgoknak; mi legyen a könyv témája. Vagy legyen-e esetleg valami novelláskötet, kezdésnek. Az írás utáni vágy igen erős bennem, de hogy mi legyen a téma, amiről írok, az még továbbra sem tiszta előttem. Talán legyen a tenger? A kalózok? A horgászat? Az a baj, hogy mindegyikhez még jobban utána kéne járjak, ahhoz pedig nincs kedvem. Ellenben, ha olyasmiről akarok írni, amihez értek is... hát, olyan nincsen. Én az a típus vagyok, aki sok mindenhez ért, picikét, de nagyon jól semmihez sem.
Maradok a hullámok bambulásánál, egyik kezemben a bot, másikban a macska háta, aki a jelek szerint kezd lenyugodni.
Na, talán pont ezért érzem meg ennyire a dolgot. Mármint, ha mindkét kezem foglalt, harmadik meg nincs, akkor hogyan nyomnak bele akármit is? Eszem ágába sincs beleszólni, de jót derülök utólag, mikor feleszmélek rá, hogy valaki bizony adott még valamit, amitől még a macskát simogató kezem is felfordult, de csak azért, hogy tartani tudja a kulacsot. És mivel a gondolataim még eléggé a tenger körül jártak, lelki szemeim előtt a könyv született épp, nem is hallottam-értettem, mit mondott Shu.
~Asszonta, adj belőle. Nekem.~
-...Jaa. Jó, oké, köszi. Bocsi, elbambultam ._.; -mosolyodom el zavartan, majd ismét a térdeim közé kapva a botot elővarázsolom a tálkát, hogy abba önthessek egy pár kortyot a macskának. Végül a kulacs visszatér a gazdájához, Álom pedig gyanúsan szagolgatja a fura löttyöt, miután lekerült az ölemből.
~Biztos...?~
Én inkább a mozduló-akadó úszóra figyelek.
~Hát jó. De csak mert kaptam már tőled finomat.~
És hangosan lefetyel, ahogy a macskák szoktak, miközben én kihúzom az első akármit. Elfintorodom, majd visszadobom az úszót. Mintha Junék beszélgettek volna a tenger fenekéről, vagy ha nem is, talán ez akkor is megállja a helyét:
-Hát, én asszem elértem az alját.

//Korall//

Ha kraken nem jó, vajon mi lenne az a dolog ami kicsit meglepő, nem számítana rá az ember, de előfordulhat, és még veszélytelen is lenne? Egészen biztosan van ilyen dolog, de ha már most kitalálnánk akkor nem lenne meglepetés a felbukkanása. Shu viszont gyorsan ki is jelentette, hogy ö nem szívesen látná ha felbukkanna néhány vízi bigyó, ráadásul valahogy a kevésbé barátságosakat sorolta, szóval annyira talán nem is gáz. Csak tényleg ne bukkanjanak fel.
- Hmm Biztos izgi lenne egy hetet a víz alatt leélni. Szerintem annyi idő alatt még sikerülne is elég jól elsajátítani az ottani élethez szükséges tudást. - a főzéses dolog tényleg lehetséges. De akkor valószínűleg kizárólag olyan helyeken élhetnek a sellők, vagy a vízalatti emberek ahol előfordulnak ilyen természeti jelenségek. Úgy látszik a ők sem tudnak túl sokat Suzume-sanról. Ugyan szerettem volna kicsit jobban behatárolni milyen ember is ö valójában, még mielőtt komolyabban is megközelíteném. De azt hiszem erre most nem lesz alkalmam. Ahogy én sem, úgy Shuék sem ismerik a lányt. Ez pedig kissé bosszantó, mert egyre rejtélyesebbnek tűnik. Mintha csak direkt rendezné úgy a dolgait, hogy homály fedje ki is ö valójában. A hal etetős ötletemre, Shu azonnal adott is néhány galacsint, és egy csúzlit is. Örömmel vettem át, majd kezdtem tanulmányozni, a számomra szinte eddig csak másoktól hallott eszközt. Érdeklődve foglalkoztam vele, tanulmányoztam. Nem akartam rosszul csinálni az első lövésem, ezért inkább biztosra mentem, a két lánytól kérve segítséget a használatáról. Azonban a kérdést nem a legjobb korra időzítettem. ÁK nem néz ki túl jól, és ami a legszörnyűbb, hogy fel sem tűnt, hogy a cicus milyen nyugodt, túlságosan is. Aggódva pillantottam rá, azonban nem tehetek semmit, sajnos nem értek hozzá ilyenkor mit lehetne tenni. Szerencsére velem ellentétben a lányok tudják mit kell csinálni ilyenkor. Shu adott valami fura dolgot Channak aki tányérba is öntötte.
- Hmm lehet, hogy itt van valami kimagaslóbb rész alattunk. - fürkésztem a kékséget a szemeimmel. De annyira azért még sem lehet magasban, mert nem látni semmit sem. - Amúgy mire jó az a ital amit Álomnak adtatok? Olyasmi mint a gyógyteák? Apropó tea... -kikaptam a vízből a botot, és kicsit félrevonultam a többiektől, és egy pár perc elteltével vissza is tértem néhány csészével, és egy kancsó teával.
- Azt hiszem tálak nincsenek nálam amibe lehetne önteni Timidusnak és Álomkelőnek. - kissé rosszul éreztem magam, hogy ilyesmit nem hoztam magammal, csak laposabbakat, abba meg nem ajánlott teát önteni. Visszaültem a lányokhoz, és azonnal meg is kínáltam őket.
- Cseresznyés fekete tea.

Csak úgy szálldostam a fedélzeten, hol itt hol pedig ott bukkantam fel, arcomon le sem törölhető mosollyal, hol egy csúzlit tapogatok, hol beszélgetek, időnként pedig le pillantok hátha valami izgalmas is történik a zsineggel. De persze semmi, hiába reménykedek, nemrég fogtam valamit, nem fognak csak úgy sorban állni a csalijaimért a kis drágák. Persze ezt sosem tudni, miféle ínyencségeket tűzök horogra. Legalábbis az ö szemükkel az lehet, az enyémmel sokkal inkább valami más. Shu készségesen válaszolt, ahogy mindig is tette. Ezúttal a fura itallal kapcsolatban amit ÁK iszogat, olyan "lelkesen". Azt gondoltam valamiféle gyógyszerkeverék, esetleg gyógynövény kivonat lehet, tea formájában. De tévedtem. Mint kiderült egy egyszerű gyömbéres itókáról van szó. Bólintással fogadtam a választ, el is raktároztam talán valamikor még hasznos lehet. Ki tudja mit hoz a holnap, vagy éppenséggel a délután. Néha még Joey is hozzászól a beszélgetéshez, ugyan csak távolról, de hallani a hangját. Ez jó jel, még a fedélzeten van, nem esett bele a vízbe. Következő fontos lépés is kihúzva a listáról. Mégis mit ér a teaidő, ha nincs nálunk tea? Persze ezt is gyorsan orvosoltam, és fel is szolgáltam a lányoknak. Timidus tálkája is előkerült, így neki is önthettem.
- Ah! Nincs is jobb mint egy kellemes tea, egy hajón. Néha kell egy kis változatosság. Főleg a látképpel kapcsolatban. - Talán még egészséges is az, hogy most a megszokott hétköznapokkal ellentétben, egy hajókiránduláson veszek részt. Sós levegő, szép idő, és halak. Timidus megjegyzésére már vártam, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire beletrafál a dologba.
- Milyen igaz. - nevettem fel. Nyers, de tényleg olyan realista. Eleinte a sao is furcsa volt, és talán még mostanra sem tudom teljesen az új valóságomnak tekinteni. - Nyers hús és vadászat? Én szerintem nem tudnék megenni most egy mamutot nyersen... Persze megfőzve sem biztos.
- Oh Helló! - jelent meg egy lányka, ezúttal végre már szemeim elé is kerülhetett, az a személy akiről már pár szót ejtettünk is. - Te pedig Suzume-san vagy igaz? - ugyan tudtam ki ö, de mégis visszakérdeztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem e egy hozzá hasonló lányka bukkant fel, aki valahonnan ismer.
- A Krakent? - lepődtem meg, azonban a szemeim szinte csak úgy ragyogtak. Pont nem olyan rég volt róla szó. Azonban mégsem akarom megélni azt, hogy felbukkanjon a semmiből, és lerántsa a hajónkat a mélybe. De nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá. - Hogyan kell megidézni? - vártam figyelmesen, hogy beszámoljon minden apróbb kis részletéről a folyamatnak. Közben a lány inkább átöltözött. Majd már jött is az ötlet, amit nem bírtam magamban tartani.
- Oh szóval fel kell áldozni hozzá valakit? - pillantottam a lovagunk felé, aki Suzut stílöli. Igen tökéletes példánya az áldozatnak. Egészen biztos, hogy a lány is azért öltözött át, hogy kiszűrje ki lenne a legalkalmasabb erre a feladatra. Egy hősi áldozat, csak, hogy láthassuk a Krakent. - Amúgy hol bukkanna fel? Azért nem szívesen vedlenék át páncélba, meg hasonlóak. Túl szép az idő ahhoz, hogy harcoljunk, vagy az életünkért küzdjünk.

Végül mire feladtam a lány keresgélését a tekintetemmel, hogy egy arcot is társíthassak a név mellé meg is jelent mellettünk, és köszöntött minket. Nem is kellett több, azonnal beugrott, tényleg ö az, és már meg is szólítottam a nevén. Viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen ajánlattal jön oda hozzánk. Tudja a titkát annak, hogyan kell a krakent a felszínre csalni, és még azt is megmondta, hogy félénk jószág ezért nincs mitől tartani. Szemeim csillogtak az izgatottságtól, alig bírtam egy helyben maradni, de mégis türtőztetni próbáltam magam, hogy ne hagyjam ott megint a pecabotot mert ennek az lesz a vége, hogy semmit sem fogok amivel nyerhetek a versenyen. Ezért inkább ülve maradtam, és úgy válaszoltam.
- Hát, hogy ha veszélytelen, akkor szerintem senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy egy pillantást vessünk rá. Viszont érdekel, hogy hogyan tudtál vele összebarátkozni. - vontam le a következtetést, hogy ha nem mindenkinek jön elő akkor minden bizonnyal ö már többször is találkozott vele és megszelídítette. Amíg a lány az előkészületeivel volt elfoglalva, addig vetettem egy gyors pillantást a többiekre, de úgy tűnt, hogy jól elbeszélgetnek ezért inkább nem is zavartam bele a társalgásukba. Csak hülyén jönnék ki belőle, ha beleszólnék valamibe aminek a felét nem is hallottam, és talán nekik is épp úgy kellemetlen lenne ez az egész.
- Kapásom van! - kiáltottam fel. Kissé meglepett, hogy ilyen hamar valami ráakadt a csalimra. Az előzőhöz hasonlóan most sem okozott túl nagy nehézséget kiemelni a vízből. - Ez sem egy elefánt... Hanem egy te-te-te-te-teknős *_* - dadogtam el az állatka nevét, közben a fedélzetre irányítottam.
- Fogalmam sem volt arról, hogy teknősök is ráakadhatnak a csalimra. - hajoltam le a kis állatkához, aki úgy tűnik nem sérült meg. Bizonyára nem a horogra akadt rá, hanem valahogy máshogyan... //bumm nem érdekel, hogy hogyan de ez egy teknőős*___* khm-- // - Haver veled sem fogom megnyerni a versenyt. - majd visszafordultam a többiekhez, Suzu éppen a vízbe veti magát, én pedig Chanékhoz fordulok a kis állattal.
- Szerintetek mi legyen vele? Mégsem hajíthatom csak úgy bele a tengerbe a hajóról. - mutatok a teknősre. - Ha lehorgonyzunk valahol, partközelben, talán visszaengedhetném a vízbe.. -vetettem fel az ötletet, és a korláthoz léptem, szemlélni kezdtem a vizet. Talán én is beugorhatnék vele a vízbe mint ahogyan az előbb Suzume is tette. Apropó Suzu... merre van? Hol? Kerestem a vízben, de nem találtam, viszont a víz tetején lebeg egy viszonylag  nagy de nem egy óriás polip.
- Izé... Kraken...-kun? - szólítottam meg a kis lényt, aki a habokban egyik csápját meglóbálta, mintha integetni próbálna vagy valami hasonló. Hasonlóan tettem, azonban én csápok híján a kezemet használva. - Kissé nagyobbnak képzeltelek, és rémisztőbbnek. Meg azt hiszem csábítóbbnak. - Úristen, most magamban, vagy egy poliphoz beszélek.

//Teknős *3*//

- Üdv! - most esett le, hogy induláskor egy srác is köszönt. Kis híján lekéste a hajót, szerintem most is loholna utána. XD Ahogy majdnem elröhögtem magamat, érzem ám, hogy mindjárt kicibálják a pecabotot a kezemből.
- KAPÁÁÁÁÁÁÁÁS! 8D – kiáltottam boldogan, s húznám a fogást, de az nem akarja megadni magát. Igen csak megijedtek, mikor úgy kihajoltam már a hajó szélén, hogy mindjárt vízbe esek, de visszahajoltam. Ez a hajmeresztő huzavona pár percig tartott, míg végül én nyertem, igaz, tettem egy hatalmas hátrabukfencet, mert annyira húztam, hogy nem igaz.
- Megvan! Megvan ez a kis... BAKANCS???!!! - meglepetten néztem, hogy egy lyukas, tetves bakancs volt csak, ami a horogra akadt! Illetve az a ólom nehéz kődarab, ami a bakancsba volt, ami miatt nehéz volt, de egy aljas óriásharcsa volt az, ami majdnem belerántott a vízbe.
- Ezért még megfizetsz te köcsöghal! - ráztam felé az öklömet, majd kelletlenül magam mellé raktam a bakancsot, mert ugye nem dobhatom csak úgy vissza a vízbe, mert az vízszennyezés, s piszkos vizet senki nem szeret.
- Hát Chan... - fordultam a lány felé. - Ha azt vesszük, tényleg jobban rá haraptak a műcsalira. ^^” - próbáltam nézni a jó odalát, majd pecáztam tovább, miközben azért figyeltem a polipra, nehogy már valakit vagy engemet a vízbe rántson. Azért remélem a Bikinis csak közben már felszállt valahogy a hajóra, s szárítkozik most. Közben ásítottam egyet, mert nem volt semmi izgalom a polipon kívül, de az engemet pontosan nagyon nem érdekelt. De jó lenne most egy bogár, amit szépen a lányok közé eresztenék, hadd sikítsanak. >) Jaj, de gonosz vagyok! D8

/Bakancs/

Shu és Timidus mint ahogy az lenni szokott, ismét csak megmosolyogtattak. De hogy lehet eljutni a tengeribetegségtől a másnaposságig? Mondjuk ezen még nem gondolkoztam, de tény és való, ugyanúgy forog az emberrel a világ akár iszik akár vezet, illetve jelen esetben utazik egy olyan járművön aminek nincs kereke. De ahogy a lány megemlítette, a lelki szemeim előtt lejátszódott ahogy Timidus kihörpinti az üveget, vagy másnaposan kóvályog...
- Na igen, a másnaposság itt is elég durva tud lenni, de a fejfájástól legalább megmenekül az ember. A tengeribetegség is a túl valóságos környezet mellékhatása. Ha az ember tudja hogy ilyenkor szédülni szokott, a rendszer is segít hogy valósnak tűnjön. És hasonlóképp tanít minket mások tapasztalataiból is.
Majd megkezdődött a horgász-gyorstalpaló oktatásom,és igencsak meglepődtem hogy Shu igen gyorsan fogott valamit. Méghozzá csigát.
- Szép fogás! - dícsértem meg - Bár a csigát odakinn kétlem hogy tudna bármelyikünk is fogni, legalábbis pecabottal. Gondolom itt is ritkaság lehet.
Aztán megfogtam a botot, csali rendben, horog rendben, orsó kiakaszt, és... vártam még pár másodpercig, majd hadd szóljon. És lám, az orsó pörög, a horog elmerül, majd visszakattintottam nehogy az összes zsinór elszökjön. Majd ha harap a hal, ráérek még engedni neki belőle, már ha valami nagyobb és erősebb hal akad a horogra... Már ha egyáltalán akad valami a horogra...
- Köszönöm a segítséged, talán menni fog - mondtam a lánynak - Ha már meglesz a vacsorám akkor elégedett leszek a teljesítményemmel - mondtam mosolyogva - De már azzal, hogy elértem a hajót, már azzal is nyertem. Itt lehetek veletek, pecázgatunk, pihengetünk, nekem már ez is elég. Avagy az élet apró örömei.
Ami viszont nyugtalanított, hogy az idomárlány életében történt valami rossz dolog. Shut ismerve valami komoly dolog lehet, mivel ő is komolyabb a legtöbbünknél, és kis dolgok nem viselnék meg ennyire.
- Igen, igen, menekültünk, de már célba értünk. - mondtam a lánynak – Mai nap a horgászaté és a gyömbéres italé, minden más várhat holnapig. - majd egy kis szünet után folytattam – De ha bármi olyan történt, és ha úgy gondolod, szólj nyugodtan, rám számíthatsz, - majd én is elmerengtem a messzeségen. Tapasztalatból tudom, hogy ha az ember egyedül cipeli a terheit, akkor könnyen elemésztheti a sötétség, és a negatív érzelmek. De legjobb esetben is előbb-utóbb belefárad az ember, ha azt hiszi, hogy egyedül van. És ezt az érzést határozottan nem kívánom senkinek.
Közben tovább merengtem a végtelenbe nyúló tengeren. Csendes és nyugodt, ellentétben a kinti városok állandó zajával. Közben eszembe jutott valami, amit még korábban hallottam egy fogadóban. Bár azt, hogy az egésznek van-e valóságalapja, vagy csupán egy faeno-levélen tengődő tag képzeletének szüleménye, az rejtély, épp ezért megkérdezem Shut. Sokat olvasott odakinn is, és itt Aincradban is, tehát nagyságrendekkel műveltebb mint én. És legalább biztosan elterelődnek a gondolatai azokról a dolgokról, amik mostanság nyomják a lelkét.
- Még régebben hallottam egy pletykát erről a szintről. Állítólag régen a tenger helyén erdők, mezők és falvak voltak, amiket hirtelen elöntött a víz és azóta van a tenger. Nem tudom, mi igaz belőle, és mi sem. Te is hallottál vagy olvastál róla? - tettem fel a kérdést, majd vártam a válaszát.

Kraken, itt élőben előttem. Hatalmas szemekkel vártam ahogy végre a felszínre törjön az a drágaság aki ma nem először kerül említésre. Ki gondolná, hogy ilyen szerencsém van, hogy kiderül, a kis  polipizéke valójában kedves és félénk teremtmény. Nincs itt mitől félni, még annyira sem aggódni amiatt, hogy dühében összetöri a hajónkat. A buksimban már ki is alakult egy kép róla ahogy a felszínre bukkan Suzu-val a fején, és a picuri hullám amit véletlen kelt meglöki hangyányit a hajót, és a nagy Kraken illedelmesen meghajol, és ijedten bocsánatot kér. Persze ez kicsit furán hangzik, ezért inkább nem is mondom ki, nehogy a többiek hülyének nézzenek emiatt. Izgatottan vártam, hogy a habokból kiemelkedjen. De végül is nem az a látvány fogadott amit vártam. Egy aprócska csápos izéke, ami még polipnak sem mondható igazán, nem hogy krakennek, mászott ki a vízből. Kis mancsaival olyan egyszerűen mászott fel a hajó oldalán mintha cseppet sem erőltetné meg magát vele. Egészen biztosan valahol már gyakorolta ezt a mozdulatot. De talán nem is ezek voltak mindközül a legesleginkább meglepőbb dolgok. Végül úgy köszönt a saját nyelvünkön mintha régi barátok lennénk. Elállt a lélegzetem, annyira meglepődtem, hogy a teáscsészét le kellett raknom, mert attól féltem összetörik és hiányos lesz a készletem.
- Te tudsz beszélni?! - mutattam rá, ledöbbent arckifejezéssel, majd gyorsan elkaptam a kezem, mert illetlenség csak úgy mutogatni valakire. Én pedig nem így lettem nevelve... - bocsi, akarom mondani. Szia. - tátottam szám egy pillanatig, majd a mutatóujjammal megpróbáltam megbökni a kis jószágot. Persze úgy látszik hallotta amit az imént mondtam neki, mert ki akadt rajta.
- Oh bocsi, nem úgy értettem. Csak... hát..., hogy is mondjam... - picurit elgondolkodtam - Mindenki egy félelmetes nagy szörnyként emlegeti a krakent, most pedig itt vagy előttem és olyan pindurka vagy. Egy pici dolog nem lehet csábító. Inkább csak cuki. - magyaráztam ki magam. Néha magam is megdöbbenek azon, milyen jól sikerülnek ezek a dolgok. De ha jobban odafigyelnék arra mikor mit csinálok akkor erre nem kerülne sor, és talán most sem lett volna erre szükség. Figyeltem a kis bigyó játszadozását, jókat derültem rajta. Majd felkapom a fejem amikor a hentai izét emlegette. Ugyan én sosem néztem ilyesmit, de ki ne hallott volna már róla? Picurit belepirultam a dologba, nem találtam a megfelelő szavakat.
- oh Kraken-kun.. - pirultam el. - Én igazán nem vagyok az a fajta aki oda lenne az ilyesmikért. - legyezgettem a kezeimmel, zavartan. - De talán ha egy picit nagyobb lennél, és emberibb, egyszer lehetne róla szó. - kacsintottam rá, majd hangosan felnevettem.
- csak vicceltem. Inkább legyünk csak barátok. Rendben? - nyújtottam felé a kezem, és emeltem a magasba a kis lurkót. Valójában elég sok kérdés merült fel bennem vele kapcsolatban. De illetlenség lenne csak úgy rázúdítani mind.
- Egyébként... mióta ismeritek egymást Suzume-sannal? Illetve... hol van most?! - rémültem meg egy pillanatra és letettem a kis drágaságot, majd a korlát felé rohantam, illetve hajoltam ki rajta. Csak úgy forgattam a szemeim, fürkészve a kékséget.

// és a pillanat amikor még a user is csak fogja a fejét, reag írás közben xD //

//Az első hármat elolvastam, a többit átfutottam. Kari most átmegy bambába //

Először kraken, aztán véleményem szerint lagg. Legalábbis másképp nem tudom magyarázni, miért nem hallottam egy szót sem abból, amit Shukaku mondott. Pedig jó sokáig beszélt, viszont egyszerűen olyan gyors volt az egész, hogy nem igazán értettem. Mire pedig visszakérdezhettem volna, hogy "tessék", már elment másfelé. Valószínűleg sokat kellett várnia, és megunta, vagy azt hiszi, nem érdekel engem a mondandója. Vagy hogy megint besértődtem... de én nem akarom, hogy ezt higyje ._.;
Álomkelő, talán szintén a várakozást unva, elvonult ismét egy olyan helyre, ahonnan nem igazán látni a tengert, míg én, ezek után, eléggé egyedül maradva figyeltem a hullámokat. Körülöttem a többiek sorra kapkodták ki a dolgokat, míg az én műcsalim mozdulatlanul lebegett tovább a víz színén. Joey volt az, aki néha hozzám szólt, megköszönve a csalit és a többi, mire én mosolyogva bólintottam felé.
Az egyetlen, engem is érdeklő téma Shu és Ozi között történt, Atlantisz, az elsüllyedt város kapcsán, bár én jobbnak láttam, ha kimaradok belőle. Valami baj van a fejemmel, vagy tudom is én, de ez már nem az első alkalom, hogy szó szerint lemaradok, laggolok, elbambulok. A homlokomat dörzsölve, hát ha ez is segít a digitális hibán, figyelem tovább szememmel a tenger, fülemmel az Atlantisz-témát. Nagyon hozzászólni úgyse tudnék, hisz hiába érdekel a város, biztos, hogy újat nem tudnék róla mondani nekik.
Végül megmozdul a csali, megkésve, de csak egy rákocskát sikerül vele kihúznom. Viszont a rendszer felvillan, elég Skyrim-szerűen, hogy a horgászatom fejlődött. Na végre, legalább ebben is haladok lassacskán. ._.; Hát ha a kövi hal már valami nagyobb lesz, még ha nem is a híres szörnyeteg.

//Rák//