Re: [Event] Horgászverseny

by **Jun** Pént. Aug. 22 2014, 12:23

Végül mire feladtam a lány keresgélését a tekintetemmel, hogy egy arcot is társíthassak a név mellé meg is jelent mellettünk, és köszöntött minket. Nem is kellett több, azonnal beugrott, tényleg ö az, és már meg is szólítottam a nevén. Viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen ajánlattal jön oda hozzánk. Tudja a titkát annak, hogyan kell a krakent a felszínre csalni, és még azt is megmondta, hogy félénk jószág ezért nincs mitől tartani. Szemeim csillogtak az izgatottságtól, alig bírtam egy helyben maradni, de mégis türtőztetni próbáltam magam, hogy ne hagyjam ott megint a pecabotot mert ennek az lesz a vége, hogy semmit sem fogok amivel nyerhetek a versenyen. Ezért inkább ülve maradtam, és úgy válaszoltam.
- Hát, hogy ha veszélytelen, akkor szerintem senkinek sem lehet kifogása az ellen, hogy egy pillantást vessünk rá. Viszont érdekel, hogy hogyan tudtál vele összebarátkozni. - vontam le a következtetést, hogy ha nem mindenkinek jön elő akkor minden bizonnyal ö már többször is találkozott vele és megszelídítette. Amíg a lány az előkészületeivel volt elfoglalva, addig vetettem egy gyors pillantást a többiekre, de úgy tűnt, hogy jól elbeszélgetnek ezért inkább nem is zavartam bele a társalgásukba. Csak hülyén jönnék ki belőle, ha beleszólnék valamibe aminek a felét nem is hallottam, és talán nekik is épp úgy kellemetlen lenne ez az egész.
- Kapásom van! - kiáltottam fel. Kissé meglepett, hogy ilyen hamar valami ráakadt a csalimra. Az előzőhöz hasonlóan most sem okozott túl nagy nehézséget kiemelni a vízből. - Ez sem egy elefánt... Hanem egy te-te-te-te-teknős *_* - dadogtam el az állatka nevét, közben a fedélzetre irányítottam.
- Fogalmam sem volt arról, hogy teknősök is ráakadhatnak a csalimra. - hajoltam le a kis állatkához, aki úgy tűnik nem sérült meg. Bizonyára nem a horogra akadt rá, hanem valahogy máshogyan... //bumm nem érdekel, hogy hogyan de ez egy teknőős*___* khm-- // - Haver veled sem fogom megnyerni a versenyt. - majd visszafordultam a többiekhez, Suzu éppen a vízbe veti magát, én pedig Chanékhoz fordulok a kis állattal.
- Szerintetek mi legyen vele? Mégsem hajíthatom csak úgy bele a tengerbe a hajóról. - mutatok a teknősre. - Ha lehorgonyzunk valahol, partközelben, talán visszaengedhetném a vízbe.. -vetettem fel az ötletet, és a korláthoz léptem, szemlélni kezdtem a vizet. Talán én is beugorhatnék vele a vízbe mint ahogyan az előbb Suzume is tette. Apropó Suzu... merre van? Hol? Kerestem a vízben, de nem találtam, viszont a víz tetején lebeg egy viszonylag nagy de nem egy óriás polip.
- Izé... Kraken...-kun? - szólítottam meg a kis lényt, aki a habokban egyik csápját meglóbálta, mintha integetni próbálna vagy valami hasonló. Hasonlóan tettem, azonban én csápok híján a kezemet használva. - Kissé nagyobbnak képzeltelek, és rémisztőbbnek. Meg azt hiszem csábítóbbnak. - Úristen, most magamban, vagy egy poliphoz beszélek.

//Teknős *3*//

by **Suzume** Vas. Aug. 24 2014, 07:59

Ahogy elmerültem a habok között csodás látvány fogadott. Számomra legalábbis mindenképp az volt. A való életben még sosem volt lehetőségem úszni a tengerben és bár nyilván odakint másabb érzés akkor is pár pillanatra tényleg igazinak érezhettem, pedig itt még ilyen nem volt. Uszikáltam egy picit sőt most, hogy belegondolok ez egy horgász verseny. Nem ártana valamit ki is fogni. Azt hiszem ennél jobb lehetőségem nem is lehetne. Egyből egy halraj felé vettem az irányt és megmarkoltam az egyik halat. Vicces, hogy nem úsztak el rögtön. Tengeri állat mesterséges intelligencia fail. Legalább könnyű dolgom volt. Pechemre viszont csak egy harcsa akadt a horgomra nem valami egzotikus hal viszont ez is adott egy teljesítményt szóval becsüljük meg. Ideje volt már hogy vissza menjek a felszínre és polipként meg is tettem majd visszamásztam a fedélzetre és élveztem a figyelmet amit kapok.
- Hali! – Nyújtom fel a csápom köszönés gyanánt. – Ez azért van mert nem vagyok se rémisztő se… csábítóbb? o.O – Mégis, hogy lehetne egy polip csábítóbb. Jun-chan nagyon perverz azt hiszem.
- Megpróbálhatok rémisztőbb lenni. Lássuk csak. Grrrr! – Ugrok előre csápjaimat a magasba emelem és hullámosan mozgatni kezdem. – Csábító… esetleg táncoljak így? – Kérdem és eleresztek egy moonwalkot. – Esetleg másképpen legyek csábító? Mint azokban a hentai izékben? – Változik sejtelmessé a hangom és lassan elindulok, Jun-chan felé a levegőt markolászva… már amennyire ezt egy poliptól el lehet várni Rolling Eyes

Ahhoz képest, hogy azt mondtam a Kraken félénk és visszahúzódó nem sikerült hozni ezt a formát. Magamat nehéz meghazudtolni. Razz

Most, hogy így körbe nézek elég sok leányzó van. Lehet mégis csak Hentaiosat kellene játszani. :3

/Harcsa/

by **Shukaku** Vas. Aug. 24 2014, 08:34

Ééééés megjelent Suzu is, és már kezdődött is a fesztivál. Komolyan, Junnal együtt olyanok voltak ketten, mintha valami cirkuszi jelenetből kerültek volna elő, mintha mindenkit szórakoztatni akarnának, ami ugye nem is volt baj, csak meglehetősen fura módját választották, legalább is Shu számára. A lány mindenesetre abban biztos volt, hogy ha valaki kimaxolta a kitartás jártasságát, akkor az Jun volt. Az még örömködve láttam, hogy Chan az ő általa ajánlott műcsali ötletet -meg magát egy műcsalit is- adja tovább annak a fiúnak, és mindenfajta irigység nélkül tudott ennek örülni. A műcsali feltalálása nem az ő ötlete volt, Chan pedig kedves, hogy segíteni akar, és őt is csak ugyanez a cél vezérelte. Álom szavai azonban meglepték, és kicsit elgondolkodott, kuncogott, majd megcsóválta a fejét.
-Szerintem ez nincs így Álom. Channak nem ez a dolga… és ha van is dolga, akkor biztos vagyok benne, hogy mindent megtesz érted. Ha valaki segíteni szeretne, akkor el kell fogadni a segítséget, és szépen meg kell köszönni, és ennyi. Hidd el, nem fáradtság, és szívesen készítek neked gyógyteát, ha azzal segíthetek, de ha Chan szeretné kikísérletezni, akkor persze csinálhatja ő is.
Ezután Jun kapása felé fordította a tekintetét, és ismételten csak egy mosoly terült szét az arcán, ahogy meglátta, hogy mennyire tetszik a lánynak a teki. Azt már eddig is tapasztalta, hogy a harcművész is rajong az állatokért, de ezt mindig jó volt újra és újra látni.
-Nyugodtan visszadobhatod a tengerbe Jun, nem fog baja esni. Ők is ugyanúgy szoktak magasról leugrálni a vízbe, mint mondjuk a pingvinek, és biztos sokkal jobban érezné magát ott, mint itt a hajón.
Suzu mutatványára azonban semmi okosat nem tudott mondani, csak elfordította a tekintetét, hogy mutassa, neki semmilyen hentani dologban nincs kedve részt venni. A sárkány kérdően rápillantott, ő azonban megcsóválta a fejét, és a pet saját nyelvén szólt hozzá.
-Nem veszélyes.
-Tudom.
-Akkor?
-Az emberek furák.
És Timidus egyre inkább úgy érezte, hogy ezt nem tudja elégszer hangoztatni.

by **Joey Chrome** Vas. Aug. 24 2014, 14:43

Hallottam, hogy valami Kraken-ről beszélnek, majd hirtelen azt érzékeltem, hogy a bikinis lány megszólal:
- Dehogy-dehogy Jun-chan. Ilyen ártatlan fiúcskát nem szabad feláldozni. – majd azt éreztem, hogy a lány átkarolja a karomat, s az... idomait a karomhoz nyomja, majd a fülembe súgta:
- Nem így van? Mi a neved hős lovagom? – éppen válaszolni akartam, mire elment. Most tudni akarja a nevem, vagy nem??o.O Az egyik olyan osztálytársnőmre emlékeztet most ez a pillanat, aki minden férfinak mindent megígér, de ha találkoznak egymással, akkor mindent tagad, sőt, volt olyan, hogy a srácra hívta a rendőröket zaklatásért. Még jó, hogy nekem akkor időben szóltak, mielőtt én is pórul járok vele! De vissza ide: szóval még mindig a kraken volt a téma, hogy így meg úgy meg blablabla, majd egy pillanatra elnéztem, s mire visszanéztem, bikinis lány sehol.
- Hé, hová lett? - kérdeztem Jun-tól. Nemsokára kijött a fedélzetre egy polip.
- Dikk, egy polip! Még jó, hogy nincs itt kínai! XD – viccelődtem. Ekkor jött Chan, s odadobott nekem egy műcsalit, mondva, hátha erre jobban harapnak a halak.
- Köszi Chan! - mosolyogtam rá. Csak nehogy ezt is levegyék a horogról. Feltettem a műcsalit, s megint a vízbe végezte a horog. Így, most már csak megint várni kell. Közben figyelem, ahogy Jun zavarában integet a polipnak, akitől szerencsére nem kell félni, mert csak kutya nagyságú. XD Heh, meg is néztem volna, ha még kisebb lenne, s úgy kötekedne belénk azzal, hogy nagy baj lesz, ha felhúzzuk. XD Akkor aztán komolyan nagyot röhögnék, s a hasamat is fognám. XD Bár vágtam egy O___O fejet Jun megjegyzésére.
- Jun, mondták már, hogy perverz vagy kicsit? Hogy lehet egy polip csábítóbb he? Elvis hangjával? XD

by **Ozirisz** Vas. Aug. 24 2014, 18:17

Hajnali hatkor ébredtem. Szokás szerint kissé kómásan, de a jó öreg kávé helyretett, és elindultam a városban. Nem volt konkrét úticélom, és nem is volt tervem se a mai napra. Csak szép kényelmesen bóklásztam az első szint mezőjén, majd a folyóparton kötöttem ki. Régebben elég sokszor ki szoktam ülni ide, hogy kiszellőztessem a fejem, vagy csak egyszerűen ücsörögtem és a távolba meredtem. Ám most feltűnt egy tábla, amit megnéztem, mi célból került ide, és mire is akarja felhívni az errefele bóklászók figyelmét. Horgászverseny. Nem hangzik rosszul. De reggel hétkor? A tekintetem a látómezőm jobb alsó sarkába tévedt, hogy megnézze az időt. 6:36. Ehh... Erről vagy lemaradok, vagy pont kicentizem, főleg hogy még pecabotot és csalit is kell vennem. A kristályom után nyúltam, és visszateleportáltam a Kezdetek Városába, ahonnan egyből a piacra siettem. Az árusok közt haladva hamar rá is akadtam a pecabotra. Egy szép ezüstszínű pecabot, ami első ránézésre egész jó, és egész erősnek is bizonyul. No nem mintha valami nagy halat ki tudnék fogni a jelenlegi horgászat jártasságommal, de ha valamit vesz az ember, akkor az legyen tartós és időtálló. A kieészítőket is sikerült beszereznem ugyganitt, horgokat, zsinórt, fenekezőólmot, amolyan ólmokat, és persze tartalék orsót, gondolva Murphy barátunk közreműködésére is.
Már csak a csali hiányzott, de az sajnos ennél az árusnál nem volt. Nah, akkor még egy kör, irány a második szinti Marome falu. Ott van finom főtt kukorica, és azt legjobb tudomásom szerint szeretik a halat. És jobb ötlet is, mint mindenféle izgő-mozgó gilisztákkal futkosni, amik küzdve a túlélésükért minden lehetséges módon próbálnának kiszökni a dobozból, sőt még az inventory is lehet csipogna. Mondjuk fordított helyzetben én sem örülnék ha tudnám, hogy a létemnek csupán annyi a célja, hogy a ponty jóllakjon belőlem. Na, emiatt is jobb a kukorica. A kukorica nem tudja mi vár rá, és mivel ételből van, ezért előbb-utóbb megeszik, az pedig hogy ember, vagy hal, az nem befolyásol sokat.
6:56. Sprintelve elértem a falut, hamar meg is találtam a keresett árust. Megvan minden, ami kellhet, most már csak el kell jutni a 4. szint kikötőjébe. Sprintelés ezerrel, mintha miniboss kergetne. Reggeli torna rendben, no nem mintha itt Aincradban valaha is kellene aggódnom az elhízás miatt. Futva ugyan, de pont beértem, épp a hajó indulására pottyantam a helyszínre. A fedélzeten előszöt lihegve megálltam, majd körbenéztem.
- Sziasztok! - szólaltam meg – Jobb később mint soha – majd igyekeztem felmérni a mezőnyt. Hmm, pár ismerős, Shukakuék itt vannak, Chancery, Jun, és még néhányan, plusz a két kalóz. Miután elindult a hajó, kicsit bóklásztam a fedélzeten, bámultam a messzeséget, a horizontot, ahol összeolvad a víz kékje az ég kékjével. Egész jó hely a maga módján, bár kissé szédültem a hajón. Nem vagyok hozzászokva a tengerhez, a többé-kevésbé billegő imbolygó járművekhez, és ezt még meg kell szoknom. Leültem egy pár percre, és valami reggeli-féleséget kerestem a leltáramban először. Talán ha eszem valamit, akkor talán már nem morgolódik a pocak, nem émelygek./color]
Viszonylag sokáig pihentem, már egy ideje a hajó sem haladt, csak a hullámok ingatták többé-kevésbé. De már jóval stabilabbnak éreztem, mint amikor elindultunk. Vagy csak hozzászoktam volna a tengerhez? Ezt így nem tudom megállapítani, de lényeg az, hogy most már megmaradok. Előkészítettem a pecabotot, és a dobozt amiben a tartozékok és a kukorica van, majd az összerakással bajlódtam...

by **Joey Chrome** Szer. Aug. 27 2014, 17:34

- Üdv! - most esett le, hogy induláskor egy srác is köszönt. Kis híján lekéste a hajót, szerintem most is loholna utána. XD Ahogy majdnem elröhögtem magamat, érzem ám, hogy mindjárt kicibálják a pecabotot a kezemből.
- KAPÁÁÁÁÁÁÁÁS! 8D – kiáltottam boldogan, s húznám a fogást, de az nem akarja megadni magát. Igen csak megijedtek, mikor úgy kihajoltam már a hajó szélén, hogy mindjárt vízbe esek, de visszahajoltam. Ez a hajmeresztő huzavona pár percig tartott, míg végül én nyertem, igaz, tettem egy hatalmas hátrabukfencet, mert annyira húztam, hogy nem igaz.
- Megvan! Very Happy

Megvan ez a kis... BAKANCS???!!! - meglepetten néztem, hogy egy lyukas, tetves bakancs volt csak, ami a horogra akadt! Illetve az a ólom nehéz kődarab, ami a bakancsba volt, ami miatt nehéz volt, de egy aljas óriásharcsa volt az, ami majdnem belerántott a vízbe.
- Ezért még megfizetsz te köcsöghal! - ráztam felé az öklömet, majd kelletlenül magam mellé raktam a bakancsot, mert ugye nem dobhatom csak úgy vissza a vízbe, mert az vízszennyezés, s piszkos vizet senki nem szeret.
- Hát Chan... - fordultam a lány felé. - Ha azt vesszük, tényleg jobban rá haraptak a műcsalira. ^^” - próbáltam nézni a jó odalát, majd pecáztam tovább, miközben azért figyeltem a polipra, nehogy már valakit vagy engemet a vízbe rántson. Azért remélem a Bikinis csak közben már felszállt valahogy a hajóra, s szárítkozik most. Közben ásítottam egyet, mert nem volt semmi izgalom a polipon kívül, de az engemet pontosan nagyon nem érdekelt. De jó lenne most egy bogár, amit szépen a lányok közé eresztenék, hadd sikítsanak. >) Jaj, de gonosz vagyok! D8

/Bakancs/

by **Shukaku** Csüt. Aug. 28 2014, 07:25

Ha nem lett volna teljesen nyilvánvaló, hogy a kedves polip barátunk maga Suzume, akkor talán le is kötötte volna a kis csapat figyelmét, így azonban a sárkányt mindössze egy pillanatra foglalkoztatta, amíg megállapította a veszélytelenségét, Shut pedig addig, amíg az a fura fiú el nem kezdett beszélni… de erről majd később.
Honnan és miről volt nyilvánvaló számukra, hogy az íjász lány képes metamorfózisra? Ez igen egyszerű. Egyrészt, ha a világban létezik summoning spell, ami az állatokhoz kapcsolható, akkor mint idomár, és sokkal inkább mint Shu, a lánynak tudnia kellett volna róla. Mindent kikutatott az itteni élővilágról, és semmi ilyen dologról nem tudott, pedig még a petfelélesztős virágról is volt információja. Az is biztos volt, hogy nem az eventhez tartozott, mert akkor viszont Suzunak nem szabadott volna tudnia róla. Mivel a lány eltűnt, a polip meg feltűnt, és az íjász jelentette be a Krakhen érkezését, így csak egyvalami maradt, hogy ő maga a Krakhen. Ezt pedig a megszólalásával meg is erősítette. Eddig Shu, amikor az itteni lakosokkal beszélt, akik ugye legfőképpen petek voltak, hiszen az NPCk között nem sok időt töltött, úgy tapasztalta, hogy ők nem tudnak a kinti világról, nem ismerik azt, és Timidus ráadásul még el sem hiszi a létezését. Ezzel szemben igen fura volt, hogy a polip kezdjen el moonwalkolni, hiszen egy középkori világ nyilvánvalóan nem ismerte Michael Jacksont, sem pedig a „hentai izéket”. Ezekről a dolgokról csak azok tudhattak, akik a kinti világból jöttek, tehát Suzu. Innentől pedig már nem volt nehéz kitalálni, hogy ez egy képesség, amiből egyenesen következett az, hogy Shu is ilyet akart, egy picit még irigykedett is, és elhatározta, hogy ki fogja faggatni erről a lányt, csak persze nem most, amikor éppen szórakoztatja a többieket. Senkinek a mulatságát nem akarta tönkretenni. Timidus bár kevesebb információból, és csak feltételezésre jutott, de ugyanezt állapította meg, bár őt csak annyi érdekelte, hogy információt szerzett a lány képességéről.
Na ezután következett a fura fiú megszólalása, azaz káromkodása, amit Shu már egyáltalán nem hallgatott szívesen. Behúzta a pecabotot, és átcaplatott a másik oldalra, persze Junnak és Channak jelezve, hogy csak egy kicsit megy át Oziriszhez, és ha szeretnék, akkor kövessék, azonban amikor elhaladt Joey mellett, egy kicsit megbökte, és odasúgta neki.
-Gyerekek is vannak ám itt…
Majd nevetgélve tovább haladt a kedves ismerős felé. Ez egy jó nap volt, elhatározta, hogy jó nap lesz, és nem akarta tönkretenni. Ugyanazt a gyömbéres italt nyújtotta a kardforgató felé, amit Ák-nak adott, hiszen látszott a fiún, hogy ramatyul van, majd a segítségét is felajánlotta.
-Szia! Ez gyömbéres ital, elvileg segít a rosszullét ellen… ha szeretnéd, akkor én pedig segítek a pecázásban…
Timidus is biccentett felé, majd újra lefeküdt a lány közelében, és tovább elmélkedett.

by **Ozirisz** Pént. Aug. 29 2014, 11:01

Még a pecabottal bajlódtam, amikor egy jó barát jött oda hozzám. - Szia Shu!- köszöntem vissza neki mosolyogva – Köszönöm szépen, életet mentesz! - majd belekortyoltam a gyömbéres itókába – Nem tudom hogy lehet ez, de úgy tudtam, hogy itt nincs rosszullét. - kezdtem bele a magyarázkodásba – De ezek szerint a rendszer okosabb, mint hittük, és az emlékeinkből is tanul. Tudta, hogy a csónak imbolyog a vízen, és ezt az imbolygást olyan valóságosan leutánozta, hogy nem tudnánk megmondani, hogy ez most Aincrad vagy Japán partvidéke. És hát az igazat megvallva, nem vagyok az a tipikus tengeri róka. - közben a horgokat néztem, hogy melyiket érdemes a zsinór végére kötni, és egy kisebb méretű horgot vettem ki a dobozból, és egy szem kukoricát tettem a végére, majd egy újabb korty gyömbéres ital után a zsinór végére kötöttem a horgot. Első próbára kétlem hogy valami nagy hal akadna a horgomra, emiatt is nem a legnagyobb horoggal próbálkozom.
És az igazat megvallva a nagy ho-ho-ho-horgász sem én vagyok. Ha pár alap fogást meg tudnál tanítani, akkor azt nagyon megköszönném – mondtam a lánynak. - Egyébként mire harapnak az itteni halak? Főtt kukoricát sikerült szereznem Marome faluból, ha jól tudom azt szeretik, de ha tévedek javíts ki! Meg jobbnak láttam, hogy inkább kukoricával próbálkozzak mint gilisztákat vegyek csak azért hogy utána vagy a hal reggelije legyen vagy megfulladjon.
Egyébként mi újság veletek? Hogy megy a sorotok? - tettem fel a kérdéseket. Látszólag jól vannak, de saját magamból kiindulva legtöbbször csak egy álarcot mutatunk kifelé, leplezve mindazt, ami odabenn dúl. Csupán szeretném tudni, hogy akiket a barátaimnak mondhatok, jól vannak-e, vagy ha nem, akkor segíteni nekik. És annak ellenére hogy sablonos kérdések, tényleg érdekel, hogy mi van velük, mivel azon kevesek közé tartozik, akikkel mindent megoszthatok, mert megbízom bennük.

by **Shukaku** Pént. Aug. 29 2014, 11:43

Ozirisz volt talán most a legközelebb a lányhoz, de a jelenlévők közül biztosan. Bár egyáltalán nem mondhatnánk, hogy ismerte a fiút, de az egész kisugárzása, az önzetlensége, a jelleme és persze a közös célok szinte már a petek sorába emelte őt Shu szemében, ami a lehető legnagyobb dicséret volt, és talán csak maga Kayaba Akihiko lehetett efölött, aki az egész világot, köztük a peteket megteremtette, és elhelyezte ide őket, hogy végre boldogan élhessenek. És most, most megint csak ezt az egyenességet tanúsította, amikor felnőttként segítséget kért a lánytól, ráadásul még –mert Shu így akarta látni- őszinte érdeklődést is tanúsított. De persze csak haladjunk szép sorjában.
-Betegség nincsen, rosszullét az ugyanúgy van. Alkoholtól például, vagy tériszonytól, vagy most éppen a tengeribetegségtől.
-Csak nektek, embereknek. Gyengék vagytok ahhoz, hogy elviseljétek a környezetet. Életet pedig én szoktam menteni.
-Hát egy másnaposságnak te sem örülnél, Timidus.
-Még sohasem engedted, hogy kipróbáljam.
-És nem is fogom.
-Akkor viszont ne tégy ilyen megalapozatlan kijelentéseket. Nem tudhatod, hogy bármi hatása lenne-e rám.
-Oké-oké… meg sem szólaltam…
Öltötte ki a lány a nyelvét a sárkányra, majd visszafordult a kardforgató felé.
-És igen, azt mindketten tudjuk, hogy a rendszer sokkal okosabb, mint az ahogy sokan hiszik. A horgászatban pedig szívesen segítek. Úgy kezdjük…
Rántotta be a botot egy mozdulattal, és máris villogott az üzenet, hogy fogott valamit.
-…hogy halat fogunk… illetve csigát.
Nevette el magát, majd igyekezett komolyabbra venni a szót.
-Szóval a kukorica is teljesen jó, de én műcsalit használok. Lehet kapni patakhoz valót, meg sebesebb folyóhoz, meg villantósat meg mindenfélét. Ide most ugye nyílt vízi kell, szóval olyat tettem rá. Bedobni gondolom be tudod. Kiakasztod az orsót, hátad mögé veszed a botot, majd a dobásnál elengeded, és már pörög is. Visszakattintod… és ennyi. A behúzáshoz mutatott egy trükköt a boltos akitől vettem. Ha picit oldalra rántod, majd így átlósan fel, akkor azonnal az inventoryba kerül a hal. Olyan, mint a fegyvernél az aktiválás, és így nem kell szenvedni a leszedésével.
Nagyon belelovalta magát a magyarázásba, de a sorukra vonatkozó kérdésnél egy kicsit elbizonytalanodott.
-A körülményekhez képest… jól… de…
Elmosolyodott, és tekintetét a végtelen vízre függesztette.
-Tudod jól, hogy menekülni jöttünk ide, szóval a pozitív dolgokra kell gondolni, meg a horgászatra.
És egy jelzéssel Timidusnak is a tudtára adta, hogy nem kell kiadni a közelmúlt szörnyű eseményeit. Azon már úgysem változtathatnak, ő pedig jól akarta érezni magát.

/Csiga/

by **Ozirisz** Pént. Aug. 29 2014, 22:26

Shu és Timidus mint ahogy az lenni szokott, ismét csak megmosolyogtattak. De hogy lehet eljutni a tengeribetegségtől a másnaposságig? Mondjuk ezen még nem gondolkoztam, de tény és való, ugyanúgy forog az emberrel a világ akár iszik akár vezet, illetve jelen esetben utazik egy olyan járművön aminek nincs kereke. De ahogy a lány megemlítette, a lelki szemeim előtt lejátszódott ahogy Timidus kihörpinti az üveget, vagy másnaposan kóvályog...
- Na igen, a másnaposság itt is elég durva tud lenni, de a fejfájástól legalább megmenekül az ember. A tengeribetegség is a túl valóságos környezet mellékhatása. Ha az ember tudja hogy ilyenkor szédülni szokott, a rendszer is segít hogy valósnak tűnjön. És hasonlóképp tanít minket mások tapasztalataiból is.
Majd megkezdődött a horgász-gyorstalpaló oktatásom,és igencsak meglepődtem hogy Shu igen gyorsan fogott valamit. Méghozzá csigát.
- Szép fogás! - dícsértem meg - Bár a csigát odakinn kétlem hogy tudna bármelyikünk is fogni, legalábbis pecabottal. Gondolom itt is ritkaság lehet.
Aztán megfogtam a botot, csali rendben, horog rendben, orsó kiakaszt, és... vártam még pár másodpercig, majd hadd szóljon. És lám, az orsó pörög, a horog elmerül, majd visszakattintottam nehogy az összes zsinór elszökjön. Majd ha harap a hal, ráérek még engedni neki belőle, már ha valami nagyobb és erősebb hal akad a horogra... Már ha egyáltalán akad valami a horogra...
- Köszönöm a segítséged, talán menni fog - mondtam a lánynak - Ha már meglesz a vacsorám akkor elégedett leszek a teljesítményemmel - mondtam mosolyogva - De már azzal, hogy elértem a hajót, már azzal is nyertem. Itt lehetek veletek, pecázgatunk, pihengetünk, nekem már ez is elég. Avagy az élet apró örömei.
Ami viszont nyugtalanított, hogy az idomárlány életében történt valami rossz dolog. Shut ismerve valami komoly dolog lehet, mivel ő is komolyabb a legtöbbünknél, és kis dolgok nem viselnék meg ennyire.
- Igen, igen, menekültünk, de már célba értünk. - mondtam a lánynak – Mai nap a horgászaté és a gyömbéres italé, minden más várhat holnapig. - majd egy kis szünet után folytattam – De ha bármi olyan történt, és ha úgy gondolod, szólj nyugodtan, rám számíthatsz, - majd én is elmerengtem a messzeségen. Tapasztalatból tudom, hogy ha az ember egyedül cipeli a terheit, akkor könnyen elemésztheti a sötétség, és a negatív érzelmek. De legjobb esetben is előbb-utóbb belefárad az ember, ha azt hiszi, hogy egyedül van. És ezt az érzést határozottan nem kívánom senkinek.
Közben tovább merengtem a végtelenbe nyúló tengeren. Csendes és nyugodt, ellentétben a kinti városok állandó zajával. Közben eszembe jutott valami, amit még korábban hallottam egy fogadóban. Bár azt, hogy az egésznek van-e valóságalapja, vagy csupán egy faeno-levélen tengődő tag képzeletének szüleménye, az rejtély, épp ezért megkérdezem Shut. Sokat olvasott odakinn is, és itt Aincradban is, tehát nagyságrendekkel műveltebb mint én. És legalább biztosan elterelődnek a gondolatai azokról a dolgokról, amik mostanság nyomják a lelkét.
- Még régebben hallottam egy pletykát erről a szintről. Állítólag régen a tenger helyén erdők, mezők és falvak voltak, amiket hirtelen elöntött a víz és azóta van a tenger. Nem tudom, mi igaz belőle, és mi sem. Te is hallottál vagy olvastál róla? - tettem fel a kérdést, majd vártam a válaszát.

by **Shukaku** Szomb. Aug. 30 2014, 08:04

És Ozirisz azt nem is tudta, hogy Timidus bár az alkoholos italokat valóban soha nem próbálta még ki, egyéb élvezeti cikkekhez már hozzájutott rövid élete folyamán. Egy fura alaktól kapott egyszer egy slukkot egy háztetőn, valamint ami után Shu olyan sokszor olvasta neki a Garfieldot, a kávéra is nagyon kíváncsi volt, így az idomár készített is neki. Semmi szintű italkészítéssel, és cukor nélkül. A sárkány soha többé nem akart kávét inni, de azt megértette, hogy miért ébrednek fel tőle az emberek azonnal. Shut egy csöppet sem zavarta ez a túlságosan valóságosság. Egyedül a tériszonya maradt meg, de mivel ugyanúgy nem mászkált magas helyekre, ahogyan kint sem, így ez egy cseppet sem zavarta, a többi rossz dolgot, amit kiküszöbölhetett, Kayaba bácsi pedig amúgy is kiküszöbölte a világból, szóval egy szava nem lehetett. Persze az elmúlt napok bebizonyították, hogy az emberi tényező továbbra is kiküszöbölhetetlen maradt. Viszont most nem akart ezen búslakodni, és még Ozirisznak is érdekes felvetése volt, és ez a fiú még szerette is őt hallgatni, nem gondolta okoskodónak, amikor kiselőadást tartott, így ezen felbátorodva most is vidáman kezdett bele, és persze egy kis büszkeséggel is a hangjában, hogy ő ezeket tudja.
-Igazából… nagyon régen, még a dinoszauruszok előtt hatalmas puhatestűek éltek a tengerekben, öt-tíz méter hosszúak voltak, és őket már ki lehetett volna fogni… ha nem eszik meg a hajót előbb… és én itt már találkoztam a kinti világban kihalt állatokkal… és ők ugyan nem csigák… de majdnem…
A célba érésre csak bólintott, de rendkívül meghatotta Ozirisz, aki valóban érdeklődött, és valóban segíteni akart. Suttogva és szomorúan szólalt meg, hogy más ne hallhassa miről beszélgetnek.
-Azt mondtad, hogy azt szeretnéd, hogy én soha ne veszítsek el itt senkit. De… már nem tehetünk semmit… szóval… kérlek… hagyjuk…
És már el is rejtett mindent, szemei újra a végtelen vizeket fürkészték. Nem akart erről beszélni, de fontosnak tartotta, hogy ennek a fiúnak elmondja, hogy mi is bántja. Egyszer már végigjárta ezt az utat. Gyászolt eleget. Most is gyászolt, de csak legbelül. Megrázta a fejét, és máris a másik témára ugrott.
-Jun pont erről beszélt nekem nemrég. Atlantiszról. Talán… talán igaz lehet. Szép lenne…

by **Jun** Szomb. Aug. 30 2014, 17:15

Kraken, itt élőben előttem. Hatalmas szemekkel vártam ahogy végre a felszínre törjön az a drágaság aki ma nem először kerül említésre. Ki gondolná, hogy ilyen szerencsém van, hogy kiderül, a kis polipizéke valójában kedves és félénk teremtmény. Nincs itt mitől félni, még annyira sem aggódni amiatt, hogy dühében összetöri a hajónkat. A buksimban már ki is alakult egy kép róla ahogy a felszínre bukkan Suzu-val a fején, és a picuri hullám amit véletlen kelt meglöki hangyányit a hajót, és a nagy Kraken illedelmesen meghajol, és ijedten bocsánatot kér. Persze ez kicsit furán hangzik, ezért inkább nem is mondom ki, nehogy a többiek hülyének nézzenek emiatt. Izgatottan vártam, hogy a habokból kiemelkedjen. De végül is nem az a látvány fogadott amit vártam. Egy aprócska csápos izéke, ami még polipnak sem mondható igazán, nem hogy krakennek, mászott ki a vízből. Kis mancsaival olyan egyszerűen mászott fel a hajó oldalán mintha cseppet sem erőltetné meg magát vele. Egészen biztosan valahol már gyakorolta ezt a mozdulatot. De talán nem is ezek voltak mindközül a legesleginkább meglepőbb dolgok. Végül úgy köszönt a saját nyelvünkön mintha régi barátok lennénk. Elállt a lélegzetem, annyira meglepődtem, hogy a teáscsészét le kellett raknom, mert attól féltem összetörik és hiányos lesz a készletem.
- Te tudsz beszélni?! - mutattam rá, ledöbbent arckifejezéssel, majd gyorsan elkaptam a kezem, mert illetlenség csak úgy mutogatni valakire. Én pedig nem így lettem nevelve... - bocsi, akarom mondani. Szia. - tátottam szám egy pillanatig, majd a mutatóujjammal megpróbáltam megbökni a kis jószágot. Persze úgy látszik hallotta amit az imént mondtam neki, mert ki akadt rajta.
- Oh bocsi, nem úgy értettem. Csak... hát..., hogy is mondjam... - picurit elgondolkodtam - Mindenki egy félelmetes nagy szörnyként emlegeti a krakent, most pedig itt vagy előttem és olyan pindurka vagy. Egy pici dolog nem lehet csábító. Inkább csak cuki. - magyaráztam ki magam. Néha magam is megdöbbenek azon, milyen jól sikerülnek ezek a dolgok. De ha jobban odafigyelnék arra mikor mit csinálok akkor erre nem kerülne sor, és talán most sem lett volna erre szükség. Figyeltem a kis bigyó játszadozását, jókat derültem rajta. Majd felkapom a fejem amikor a hentai izét emlegette. Ugyan én sosem néztem ilyesmit, de ki ne hallott volna már róla? Picurit belepirultam a dologba, nem találtam a megfelelő szavakat.
- oh Kraken-kun.. - pirultam el. - Én igazán nem vagyok az a fajta aki oda lenne az ilyesmikért. - legyezgettem a kezeimmel, zavartan. - De talán ha egy picit nagyobb lennél, és emberibb, egyszer lehetne róla szó. - kacsintottam rá, majd hangosan felnevettem.
- csak vicceltem. Inkább legyünk csak barátok. Rendben? - nyújtottam felé a kezem, és emeltem a magasba a kis lurkót. Valójában elég sok kérdés merült fel bennem vele kapcsolatban. De illetlenség lenne csak úgy rázúdítani mind.
- Egyébként... mióta ismeritek egymást Suzume-sannal? Illetve... hol van most?! - rémültem meg egy pillanatra és letettem a kis drágaságot, majd a korlát felé rohantam, illetve hajoltam ki rajta. Csak úgy forgattam a szemeim, fürkészve a kékséget.

// és a pillanat amikor még a user is csak fogja a fejét, reag írás közben xD //

by **Ozirisz** Hétf. Szept. 01 2014, 11:50

Shu mondandóját a csigákról, puhatestűekről és rég kihalt állatokról érdeklődve figyeltem. - Hát igen, ebben a világban más törvények uralkodnak, mint a másik világban. A grafikusoknak és 3D modellezőknek hála gyakorlatilag bármit meg tudnak alkotni, beleértve a kihalófélben levő és rég kihalt állatokat is. Bár ez utóbbiaknál csak a csontvázak alapján tudtak dolgozni, amelyek nagyobb múzeumokban megtalálhatók, de pont az a legértékesebb ilyen téren. Belülről kifelé haladva újraépítik a lényt, és a csontváz miatt még a mozgását is élethűen le tudják utánozni. Hosszadalmas munka, de egyértelműen megéri. - majd egy levegővétel után folytattam – Amennyire az emberek elpusztítják a Földet és az élőlényeket, ha nem kapnak észbe, akkor néhány évtized múlva már csak ilyen formában léteznek a most még élő állatok is. Persze ha addig nem tör ki a legutolsó háború ami az egész világot elpusztítja...
Majd elmerengve figyeltem a tenger hullámait, ahogy az úszót dobálta ide-oda. Majd egy hirtelen rándulást éreztem, ahogy az úszó elsüllyedt egy pár másodpercre, majd visszatért a korábbi nyugalom a vízben. Ez biztosan egy hal volt, de nem jelzett kapást a rendszer. Akkor mi lehetett? Elkezdtem tekerni az orsót, majd ahogy a horgot megpillantottam, összeállt a kép.
- Azt hiszem, megetettem a halat – mondtam Shunak, ahogy a kukoricamentes horgot néztem.
Aztán fény derült a lány rosszkedvének az okára. Valaki számára fontos személyt elveszített, bár az illető kilétét nem mondta. De ha ennyire megviselte, akkor minden bizonnyal jóban voltak, talán barátok, vagy céhtársak, de ezt már nem tudni. Fontos volt számára, és ez az, ami lényeges.
- Fogadd őszinte részvétem – suttogtam a lánynak, hasonló halkan mint ahogy ő tette az előbb. Pont vele nem szabadott ennek megtörténnie. Igaz, hogy jóval okosabb és komolyabb a korabeliekhez képest, de egy közelálló személy elvesztése bárkit megváltoztat, függetlenül kortól, felfogástól, vagy bármi más tényezőtől...
- Atlantisz... - mondtam a lánynak – valóban szép lenne. De amennyire én tudom, az emberek miatt süllyedt el, mert az emberi természet, a kapzsiság és a hatalomvágy megrontotta. Valószínűleg ha odalenn Atlantisz van, itt sem történhetett máshogy... Az emberek zöme csak a pusztítást ismeri... - tettem hozzá, közben előkészítettem a következő szem kukoricát, ha már halat nem tudok fogni, akkor etetem őket, mert legalább az ennivalót elfogadják.

by **Chancery** Hétf. Szept. 01 2014, 12:21

//Az első hármat elolvastam, a többit átfutottam. Kari most átmegy bambába Razz

//

Először kraken, aztán véleményem szerint lagg. Legalábbis másképp nem tudom magyarázni, miért nem hallottam egy szót sem abból, amit Shukaku mondott. Pedig jó sokáig beszélt, viszont egyszerűen olyan gyors volt az egész, hogy nem igazán értettem. Mire pedig visszakérdezhettem volna, hogy "tessék", már elment másfelé. Valószínűleg sokat kellett várnia, és megunta, vagy azt hiszi, nem érdekel engem a mondandója. Vagy hogy megint besértődtem... de én nem akarom, hogy ezt higyje ._.;
Álomkelő, talán szintén a várakozást unva, elvonult ismét egy olyan helyre, ahonnan nem igazán látni a tengert, míg én, ezek után, eléggé egyedül maradva figyeltem a hullámokat. Körülöttem a többiek sorra kapkodták ki a dolgokat, míg az én műcsalim mozdulatlanul lebegett tovább a víz színén. Joey volt az, aki néha hozzám szólt, megköszönve a csalit és a többi, mire én mosolyogva bólintottam felé.
Az egyetlen, engem is érdeklő téma Shu és Ozi között történt, Atlantisz, az elsüllyedt város kapcsán, bár én jobbnak láttam, ha kimaradok belőle. Valami baj van a fejemmel, vagy tudom is én, de ez már nem az első alkalom, hogy szó szerint lemaradok, laggolok, elbambulok. A homlokomat dörzsölve, hát ha ez is segít a digitális hibán, figyelem tovább szememmel a tenger, fülemmel az Atlantisz-témát. Nagyon hozzászólni úgyse tudnék, hisz hiába érdekel a város, biztos, hogy újat nem tudnék róla mondani nekik.
Végül megmozdul a csali, megkésve, de csak egy rákocskát sikerül vele kihúznom. Viszont a rendszer felvillan, elég Skyrim-szerűen, hogy a horgászatom fejlődött. Na végre, legalább ebben is haladok lassacskán. ._.; Hát ha a kövi hal már valami nagyobb lesz, még ha nem is a híres szörnyeteg.

//Rák//

by **Shukaku** Hétf. Szept. 01 2014, 12:50

Jun-chan fura értetlenkedésére a lány és a sárkány összenézett, Shu mosolygott, és még kacsintott is a bólintás mellé Timidusnak, de azért röviden figyelmeztette is őt.
-Ne rontsd el a játékukat.
Ezután a pet egy gyors röppenéssel már a polip mögött is termett, és mancsával ráfogott annak egyik csápjára.
-Remek ötlet Jun. Legyünk barátok Krakhen!
És amikor már szorította a polip mancsát, közelebb hajolt, oda, ahol az állat fülét sejtette, és halkan bele suttogott.
-Ha most megtámadlak, akkor mi lesz Shu indikátorával?
Eredetileg az volt a terve, hogy amikor ráfog a polip csápjára, már bele is mélyeszti a karmait, azonban Shu féltette a szép zöld bigyuszt a feje felett, ráadásul még meg is kérte, hogy ne tegye tönkre Junék szórakozását, így csak rákérdezett a sejtésre. Chan magányoskodása már meg sem lepte a lányt, azon mondjuk nem gondolkodott el, hogy kérdezni akarna bármit is, hiszen annyira a horgászásra koncentrált, hogy az idomár azt hitte, szívességet is tesz neki, ha inkább nem zavarja a fecsegésével. Ozirisz pedig általában mindig nagyon jó beszélgetőpartner volt. Na jó, az az általában eddig egy alkalom volt, de akkor annyit beszélgetett azzal a fiúval, mint nagyon régóta senkivel sem, maximum Timidussal. nem hagyhatta ki a köszöntését. És most is a lényegre tapintott.
-Igazából egy kvagga volt, és róla még vannak képek is, mert nem annyira régen halt ki, szóval ott nem csak a csontvázból lehet rajzokat készíteni…
A többihez azonban most nem tudott hozzászólni. A részvétnyilvánításra bólintott, Atlantisz elpusztításának témája pedig pont az emberi gonoszságot hozta fel, ami most nem a kedvenc témái közé tartozott.
Viszont másvalami eszébe jutott. Ozirisz kezébe nyomta a pecabotját, majd odaszaladt Chanhoz.
-Nincs kedved csatlakozni?

by **Suzume** Vas. Szept. 07 2014, 17:54

Úgy látszik Jun-channál sikerült némi sikert elérnem ezzel a formával. Hát ha másért nem is már ezért megérte az egész. ^^
- Még, hogy tudok beszélni? Máskülönben mégis miféle misztikus lény lennék ha nem tudnák beszélni. Még énekelni is tudok. Nézd! – Mondom és elkezdek skálázni. – Igen, mindenki egy félelmetes szörnynek állít be és emiatt előítéletesek velem. Nagyon sok konfliktus emiatt következik be. – Oktatom a ki a lányt érezhető, színlelt sértődöttséggel. Ám ahogy kimondja, hogy cuki vagyok felcsillannak a szemeim. – Tényleg cuki vagyok? – Kérdezem vissza az arcomhoz… van nekem egyáltalán olyanom… emelve a csápjaim, mind a nyolcat ^^. – Ha nagyobb és emberibb lennék akkor lehetne arról a bizonyos dologról szó? – Na erre már az én szemeim csillannak fel, persze csak képletesen. XD – Mert lehet róla szó, hogy megváltoztassam a megjelenésem. ^^ - Ennyit a Krakenes szerepjátszásról. Mikor Timidus megfogja a csápom és egy igen… mondhatni fenyegető kérdést tesz fel csak mosolygok.
- Én azt nem tudhatom Timidus-kun. Próbáld ki és máris megtudod. - Mondom Jó hangosan, hogy mások is halják. Azután már ismét Jun-chan felé fordulok aki Suzuméről kérdez. Erre vissza is változok emberrés Kezeimet a magasba emelve. – Tádááám! Hát innen ismerem. – Mosolygok rájuk. Úgy érzem magam mint valami bűvész aki épp most mutatta meg az egyik legnagyobb trükkjét. – Szóval Jun-chan akkor mit is mondtál az előbb? – Kacsintok rá a lányra. – Vagy szeretnéd, hogy inkább valami sellő lány legyek. Az már elég csábító lenne. A kérdés az, hogy klasszikus sellő legyek, alul hal felül ember. Esetleg fordítva? :3 – Mert az sem mindegy melyik felemet akarja jobban. Razz

by **Jun** Vas. Szept. 07 2014, 18:38

Lenyűgöző, még mindig ennek a kis csápos valaminek a társaságát élvezhetem. Alig hiszem el, hogy tényleg létezik, a Kraken, még ha ilyen aprócska is valójában. Gondosan megfigyelem, beszélgetek vele, ismerkedek. Ugyan nem olyan félénk mint ahogyan Suzu említette, de így is megfelel.
- Én láttam már olyan lényt aki nem tudott beszélni annak ellenére, hogy mitikus volt. - érveltem máris, hogy nem én vagyok a buta amiért, meglepődtem, hogy képes emberi nyelven beszélni. - Konfliktus? Biztos szörnyű lehet, hogy sokan egy csúnya óriási bestiának hisznek, aki hajókat roppant össze, és embereket ebédel. Nem is értem mégis, hogy gondolhatnak ilyen borzalmas dolgokra az emberek... Persze nem mintha az én fejemben is megfordultak volna ilyen gondolatok, vagy bármi hasonló. - dobálom magam előtt a kezeim, próbálva védekezni a kis csöppség előtt.
- Persze, hogy cuki vagy. Ha nembánod szeretnék egy közös képet is csinálni veled. - kapok is elő egy fotókristályt, és ha belemegy, máris mellé állok, és mintha egy telefont tartanék a kezemben máris ellövöm a képet. Ha nincs benne, akkor pedig bánatosan rakom is el a kristályt. - Hááát, nem is tudom. Én még fiatal vagyok az ilyesmihez, és ezt talán nem ennyi ember előtt kellene megbeszélnünk. Apropó, mennyi idős is vagy, ha szabad kérdeznem? - pirulok el, kezeimmel játszadozva. Milyen kis perverz. Közben, már röppen is hozzánk Timidus, aki hasonlóképpen barátjának akarja Kraken-kunt.
- Azt hiszem hagylak barátkozni picit titeket. Addig is öntök egy csésze teát magamnak. - máris fordulok el, és sietek, és töltöm is. Természetesen nem foglalkozom mindaddig a többiekkel amíg nem végzek a teámmal, mert nem kívánom leönteni sem magam sem pedig az asztalt. Inkább csak fülelek, amíg picit leiszok belőle. Kortyolgatok, kevergetem, és közben lassú léptekkel ballagok vissza a többiekhez, még annyi kérdésem van hozzá, de nincs szívem félbeszakítani a barátkozásuk. Olyan aranyosak ketten. Talán Shu-chan picurit fél tőle, vagy inkább csak nem szeretné magára hagyni Chant. Elégedetten bólogatok magamban, közben a kis polip, hirtelen emberré változik. Olyannyira meglepődtem, hogy az éppen számban lévő teácska egy részét permeteztem végig a hajón.
- Ah a teám Sad

- pillantok a földre bánatosan, és figyelem ahogyan eltűnik a kiömlő folyadék. Egy pillanatnyi hatásszünet, majd Suzura pillantok először bánatos, majd durcás arccal - Ez gonosz vooolt! Olyan vagy! Olyan... Olyan... Muuh Sad

- fújom fel az arcom. Közben eszembe jut a kissé furára sikeredett beszélgetés egyik részlete, de persze Suzu kicsit rásegített, hogy az arcom vörösbe váltson.
- Inkább horgásszunk. - kissé összetörve, elpirulva battyogtam vissza a botomhoz, majd ültem le, csendben.

//Selfie with Kraken-kun?:3 //

by **Chancery** Hétf. Szept. 08 2014, 15:32

Tudjátok, mi volt az első reakcióm? Na? Jó, ha nem megy, akkor leírom:
Awww, Shu idejött hozzám *.*
Vicc nélkül, egyébként tényleg. Oké, bamba vagyok, de tekintve, hogy mennyire nehéznek érzem most a fejemet, már tudom, mitől. Fáradt vagyok. Most, hogy nem kell pörögnöm, hanem ülhetek nyugodtan és alig történik valami, a kraken megjelenését kivéve, már érzem, mennyire ki vagyok merülve valójában. Jobban belegondolva... mikor is aludtam én rendesen mostanában?
-Persze, jövök. ^^ -mosolygok vissza és már szedem is össze mindenem, hogy közelebb ülhessek hozzájuk. Jun és a kraken a jelek szerint vidáman elvannak magukban, Joey is elhalászgat, miután kifogta talán annak a bakancsnak a párját, amit én találtam egyszer, én pedig legfeljebb néha alszom egy picit.
-Szia. -köszönök végül külön Ozinak is, annak ellenére, hogy fogalmam sincs róla, ezt már megtettem-e ezelőtt. Kész, az agyamra mintha köd borult volna és kezd egyre jobban nehezülni. Ha a verseny után hazamegyek, az lesz az első dolgom, hogy bedőlök a pihe-puha ágyamba és fel sem ébredek másnap délig x_x -Ha nagyon elbambulnék, valaki integessen a szemem előtt. Kezd kiütközni rajtam a nem-alvás. -magyarázom halkan, miközben visszadobom a csalit a vízbe. A versenyről azért egyenlőre nem mondok le, bár az eddigi kapások alapján semmi esélyem. Viszont hát ha majd lesz akkor is verseny, mikor már fejlettebb és tapasztaltabb vagyok *.*
Álomkelő meg se moccan a helyéről, mert a jelek szerint ott már jobban érzi magát, a hajó közepén, ahol fizikailag minimalizálódik az imbolygás mértéke, ezen kívül mindent belát, és talán a gyömbéres ital is hatott a gyomrának. Csak akkor mutat érdeklődést bármi iránt is, mikor Jun szétlocsolja a teáját; fintorog egyet, de nem moccan a helyéről. Úgy tűnik, még az sem mozdítaná meg, ha valaki lelocsolná.

by **Shukaku** Hétf. Szept. 08 2014, 16:09

Az egész Suzume és Jun között tartó fura beszélgetésre Shu inkább igyekezett nem odafigyelni, és bár felettébb gondolkodóba ejtette az, hogy vajon illene-e szólnia Junnak arról, hogy Suzume milyen pimasz tervet eszelt ki ellene, és arról, hogy valószínűleg nagyon meg akarja viccelni, de amikor a téma már igencsak arra fele kezdett el terelődni, amibe Shu már végképp nem akart belefolyni, akkor úgy döntött, hogy ha már eddig nem szólalt fel, nem határozta el magát, akkor most már végképp nem fog közbelépni, hiszen akkor Jun jogosan mondhatná, hogy ha eddig is tudta, hogy mit tervelt ki Suzume, akkor miért nem figyelmeztette előbb, és igazából teljesen igaza lenne, pedig ő csak nem akarta elrontani a játékot, hiszen ki gondolta volna, hogy ezt az aranyosnak induló valamit Suzume majd pont ilyen irányba kezdi el elferdíteni? Hát valószínűleg senki, így Jun sem haragudhatna emiatt Shura. Viszont amire ezt az egészet végiggondolta, Jun már be is durcizott, Suzume pedig… Suzume megérdemelte. Nem szabad becsapni a másikat. Timidus ezzel szemben csak szimplán nem értette, hogy ez az egész mizéria pontosan mi célt szolgál, és bár ő igyekezett a lehető legtöbb információt kinyerni az esetből, annyi esze volt, hogy nem fogja kockáztatni Shu indikátorának a színét, így vissza is röppent az idomár mellé, akinek közben Chant is sikerült berángatni újra a társaságba, ám a szabadkozás miatt, miszerint fáradt, nem nagyon tűnt úgy, hogy valami hasznát venni is fogják beszélgetés ügyileg, mindenesetre a lány igencsak gondolkodott azon, hogy milyen témát vessen fel, de a polipos attrakció után már semmi nem jutott eszébe, és még kapás is volt. Segélykérően nézett Oziriszra, aki mindig valami okossággal állt elő, hogy vessen fel most is egy témát.

/Hínár/

by **Ozirisz** Csüt. Szept. 11 2014, 13:21

Chan is csatlakozott hozzánk. - Szia - köszöntem vissza a lánynak. Majd miután említette a kialvatlanságot, jobb ötlet híján letettem a pecabotot, és az inventorymban kezdtem keresgélni. Talán nem most jön valami nagyobbfajta hal aminek kellene a pecabot.. Shu viszont szokatlanul csendes volt, ahogy Timidus is. Bár Shukakut abszolút nem tudom, hogy min gondolkodott el, Timidus viszont kicsit egyszerűbb. A fáradtságról valószínűleg a vörös bika potion vagy a kitartás-pontok ugranak be neki, de lehet, hogy ő is el van gondolkodva valamin. Nem tudni. Aztán a keresgélés után rá is akadtam szép sorban amire kellett. Egy termosz kávé, cukor, macskabenzin, csészék, kanalak. - Chan, Shu, egy kávéval megkínálhatlak bennetek? - kérdeztem meg a lányokat, majd ha kértek, töltöttem nekik egy-egy csészével - Nekem általában szokott segíteni.
Persze a kinti testünk nem kap koffeint, de valahogy a tudatalattira hat, avagy ha elhiszed, hogy kávé, és tudod, hogy a kávétól éberebb leszel, akkor akarva-akaratlan is éberebb leszel, persze csak ésszerű határok között.
Chan cicája felé néztem, aki csak lustálkodott a hajó közepén. - Neki is van itt macskabenzin – mondtam Chancerynek, aki az egyetlen aki hatással tud lenni a macsekra – bár ahogy elnézem, eléggé belemerült a lustálkodásba. Aztán töltöttem magamnak is egy csésze kávét, függetlenül attól, hogy a többiek kértek-e vagy sem.
Egyébként mi újság veled mostanában? - kérdeztem meg tőle – rég láttalak.
Néha-néha egy-egy minibosson vagy küldetésen szoktam látni, de eddig még túl sokat nem sikeredett beszélgetnem vele. De akárhogy is, az álmosság ellen saját tapasztalatból az segít, ha valaki szóval tartja az embert. Még Aincrad előtti éveimben is jobban ment az idő éjszakás műszakban akkor, ha jó társaság volt a közelben, és ment az ökörködés. De mihelyt maga maradt az ember, akkor olyan szépen be tudott kómálni mint a fene, és a sok bekómált zombi között az ember inkább érezte magát a „High School of the Dead”-ben mint egy gyár csarnokában...

by **Chancery** Csüt. Szept. 11 2014, 13:58

Tulajdonképpen mennyire is ismerem Oziriszt? Valójában a nevén kívül nem sokat tudok róla. No meg arról, hogy egyszer, már nem is emlékszem, kicsoda, kérte, hogy rajzoljak róla egy chibi-t, ami... oh, hát persze. Az is már a süllyesztőben, mivel annak rajzolása közben tört ráma fekete boszorkány és habzsolta fel maradék önbizalmam is, amit utána csak hosszú idő után tudtam regenerálni valamennyire. Mostanra pedig még talán egy picikével több is van, mint annak előtte Rolling Eyes

-Hát, nem vagyok kávés... -valójában mindig is inkább cappucinostam, azt se sűrűn, de ahogy egy oktatóm mondta, a cappucino inkább hosszú beszélgetésekhez való, nem reggeli felkeléshez. Végül mégis kinyújtottam a kezem. -...de most köszönöm szépen.
Álomkelő a füle botját sem mozdítja, pedig nagyon jól tudom, hogy hallja minden szavunk és tudja, hogy rá gondolnak. Egy macska megérzi, ha a téma a személye, de az már a helyzet döntése, hogy figyel is-e rá, vagy sem. A jelek szerint Álom most nem kívánkozik figyelni, bár még mielőtt én megszólalhatnék, hangja felcsendül a fejünkben, ahogy az lenni szokott.
~Köszönöm, nem. Hagyom dolgozni a gyömbért vagymivoltaz...~
Majd ásít egy hatalmasat, megmutatva hegyes fogait és rózsaszín nyelvét. Úgy tűnik, nem csak ő álmos, hanem én is. Miután, ha Shukaku is kér, mindenki megkapta a maga kávéadagját, belekortyolok óvatosan, kóstolgatva a hőfokát. Fú, ez még mindig keserű az én szájízemnek, de ha cserébe nem fogok belepottyanni aléltan a tengerbe, akkor rendben.
-Jól vagyok, köszönöm a kérdést. -mosolyodom el. Milyen furcsa, hogy alig ismerjük egymást, de mégis ezt hallom tőle. Közvetlen típus - ez már tetszik is. Ki kell törnöm a gubó héját, amiben eddig éltem, és én magam is közvetlenebb lenni másokkal. Shukaku-val is prímán megvannak, ahogy láttam az imént. -És te? Minden rendben?
Újabb korty kávé, egy mosoly Shu felé és helyezkedem, hogy mindenkinek kényelmes legyen. Az imént még nagyon jól elbeszélgettek, a kislány viszont most átment ismét Néma Leventébe. -Mit szakítottam félbe egyébként? Érdekesnek hangzott így távolról a téma ^^

by **Shukaku** Csüt. Szept. 18 2014, 08:18

Mire is gondolhat a Chan? Jelenleg ez a kérdés foglalkoztatta leginkább Shut. Amióta csak megismerte a lányt, amióta abban a bizonyos szobában úgy tűnt, hogy megbízik benne, mint idomár az idomárban, amióta valamiképpen ő volt az első, aki igyekezett felnőttként, vagy legalább is nem ötévesként kezelni Shut, amióta ez a lány az ő segítségét kérte, valamennyire elismerve ezzel, hogy igenis ő is segíthet, ő is hasznos, ő is tehet valamit… nem… nem érezte a barátjának Chant, hiszen ahhoz túl sok veszekedés lezajlott bár kettejük között, és nem is nagyon tudta beilleszteni valamifajta sémába a kettejük kapcsolatát, de abban biztos volt, hogy amennyire sok más embernek is, úgy neki is segíteni akart. Nem tudta, hogy miért. Neki is segítettek már páran, de a vége mindig az lett, hogy valami baj történt, talán az ő hibábjából, talán a másik hibájából, és még az is megeshetett, hogy senkinek a hibája nem volt, de az emberekkel való kapcsolata minden egyes próbálkozásnál tönkrement, ha túl közel akart hozzájuk kerülni. A felszínes ismeretség mindig könnyen volt tartható, és olyankor talán meg is maradhatott a szemükben egy kedves, kissé tudálékos, de azért nagyrészt pozitív valakinek. Chan viszont ismerte valamelyest. Ismerte a céljait, a szándékait, és az utat is, amit eddig bejárt értük, és amit ezután majd talán folytatni is akar… bár ezt még ő sem tudta. Berángatta őt a beszélgetésbe, hogy itt legyen, és csak most esett le neki, hogy nem tudja a következő lépést. Nem akarta Oziriszt megbántani, nem akarta, hogy úgy tűnjön, hogy azért vonszolta ide a lányt, mert egyedül unatkozott a fiú társaságában, de Chant sem akarta hagyni elmagányosodni. A kávéra csak intett a fejével, Timidus helyett is.
-Köszönöm nem. És… a téma… csak azon gondolkodtunk, hogy lehet-e Atlantisz itt, a víz alatt. A hajó alatt… vagy csak ezen a szinten...

by **Ozirisz** Vas. Szept. 21 2014, 18:53

- Nincsmit – feleltem Chancerynek, majd nyújtottam neki a csésze kávét – Nekem viszont kávé nélkül valahogy nehezebben indul el a nap. Avagy a régi szokások... Volt, hogy amikor nem ittam kávét, és vártam a reggeli buszt, az ásításomra megjegyezte a sofőr, hogy a busz marad – mondtam nevetve. Avagy az emlékek azok, amiket senki és semmi nem vehet el tőlünk, és akadnak köztük olyanok, amik megnevettetik az embert. Bár minden emlékem ilyen vidám lenne...
Aztán megmosolyogtam a lány macskáját, ahogy ásított egy nagyot. Shu és Timidus is éberebb mint jómagam, és ők pedig kávét se ittak...
- Örülök neki, hogy jól vagy. - mondtam a lánynak, majd folytattam – Nagyjából minden rendben, lassacskán rendeződnek körülöttem a dolgok.
Kicsit el-elgondolkozva nézte m a messzeségbe. Ahogy a tengert figyeltem, mintha egy nagyobb halat láttam volna a vízből kiugrani, majd visszacsobbanni. De lehet, hogy csak a képzeletem tréfált meg, vagy csak egyszerű délibáb vagy valami hasonló. De a lényeg ugyanaz, ha láttam azt a halat, ha nem, a horgom még mindig üres, ahogy lennie kell. Néha-néha megrándul, és leeszi róla a jószág a kukoricát, de semmi egyéb. Addigis kortyoltam egyet a kávéból, majd tovább bambultam, de szerencsére kizökkentett a lányok beszéde.
- Atlantisz. Igen, talán itt van valahol. A csapostól hallottam, aki szintén hallotta valakitől, hogy nem volt mindig víz alatt ez a szint, és voltak falvak, városok. Shu is hallott hasonló dolgokat, szóval nem valószínű hogy csak kitaláció az egész. - majd egy levegővétel után folytattam – Most jut eszembe, nem csak az Atlantiszi mitológiához lehet kötni a dolgot. Ott van például az özönvíz és Noé bárkája. Ki tudja, lehet összefutunk a bárkával is, ami tele van mindenféle cukisággal – mondtam mosolyogva, majd újabb korty kávé. Aztán ahogy letettem a csészét, hirtelen mintha megfordult volna velem a világ. Ejj-ejj, pedig alkoholmentes kávét kértem... Aztán újabb imbolygás, és hát, nem a kávéval volt a hiba, hanem a hullámokkal, és a hajóval...
Majd pár másodperc múlva megtörtént a csoda, és megrándult a zsinór. Először azt hittem, megint csak haletetés, de az üzenetablakból láttam, most volt kapás is. Visszarántottam a horgot, ahogy Shu mutatta, majd újabb kukoricát aggatta a horogra, és visszadobtam a vízbe. Még a végén beletanulok a horgászatba is.
- Mióta esznek a békák kukoricát? - tettem fel a kérdést kicsit meglepetten. Bár az igazat megvallva, ebben a világban eddig még nem is találkoztam egy békával sem, így nem tudom, mi a megszokott Brekiéknél...

//kecskebéka//

by **Chancery** Vas. Szept. 21 2014, 20:37

Kortykávé, hallgatózás. Először Shukaku, majd Ozirisz, bár utóbbi buszos története az én emlékezetemből is felelevenített pár régi eseményt. Mikor futottam utána, legtöbbször. Nálunk odahaza ugyanis nem arról híres a tömegközlekedés, hogy pontos lenne; és a késéssel nagy gond nem is lenne, az ember hozzászokhat, elindul egyel előbb, akármi. De mikor 10-15 perccel előbb megy el a helyszínről, mint kellene, az jóval kellemetlenebb, főleg, ha olyan buszról van szó, ami másfél-két óránként közlekedik.
-Hmm... -nézem elgondolkodva a vizet. Én még sosem hallottam róla, hogy valaha nem víz borította ezt a szintet. Ellenben az elképzelés, hogy Atlantisz alattunk lehet, egy újabb emléket hozott a felszínre az agyam, de olyan erővel, hogy még bele is borzongtam. Mikor egy Aegis nevű tárggyal az inventorimban egy víz alatti városba jutottunk páran, és ahol végignéztem Kurokoto, annak a nagyképű, részeges történelemtanárnak a halálát. Ahol még a saját klónommal is meg kellett küzdenem, és ahol először találkoztam Tempesttel, akiről eredetileg szerettem volna Dustot elnevezni.
Dust mintha tudná, mire gondolok, mert eddigi halk dalolása abbamarad. Mikor erre rájövök, nem a szokott módon nézek fel rá, hanem úgy, hogy teljesen hátradőlök, szinte elfekszem, így az én szememben is mintha fejjel-lefelé lógna a főnix a kötélzeten. Míg én figyelem, ahogy ő figyel, a fülemet megüti a brekegés, meg hogy a békák esznek-e kukoricát.
-Nem t'om. Én eszek :3 -mosolyogtam és visszalöktem magam ülő helyzetbe. -Atlantisz egyébként... víz alatti város van az első szinten, vagy Horunka, vagy Tolbana mellett egy tó mélyén, most hirtelen nem jut eszembe... Suspect

Majd még hozzátettem, miközben szorosabbra fogtam a mocorgó botot. Nem érdekel, hogy utána az ágyamban ébredtem, akkor még fogadóban és Jay nélkül, én hiszek abban, hogy az akkor és ott megtörtént...
Végül felálltam, és a Shukakutól tanult mozdulattal kirántottam a zsákmányom a vízből. Egy rákocska pottyant végül a fedélzetre, mire Dust kitárta a szárnyát és leszállt közénk, hogy megragadja az ollójánál fogva és kicsit odébb vigye. Úgy tűnik, ő most úgy döntött, ezt megeszi Suspect

//Rák//

by **Suzume** Hétf. Szept. 22 2014, 09:00

- Egy olyan mitikus lény ami nem tud beszélni nem is igazi mitikus lény. Akkor csak egy látványosan kinéző állat. – Jelentem ki enyhe sértődöttséggel ölbe font kézzel… izé, csáppal. – Néha szoktam hajó makettekkel azt játszani, hogy én vagyok a hatalmas Kraken és összeroppantom őket de ez csak játék. Valójában mint láthatod egy kedves és szelíd és aranyos polipocska vagyok aki szeret aki szeret játékokat játszani. :3 -
Azt hiszem kezdek teljesen kiesni a szerepemből. A nagy és félelmetes Kraken helyett egy törpe Kraken lettem aki nem hogy félelemmentes de még játékos is. Többek kell gyakorolnom az ijesztő formám. Razz

De ettől független még jól is szórakoztunk, Jun-chan még fényképet is csinálni akart amibe készséggel bele is egyezzem.
- Uh-Uh, persze, Persze! – Kezdek el föl-le pattogni mint a gumilabda. – Még sose akart velem senki sem fényképezkedni. Légy szíves csináljunk közös képet. – Tüzelem fel magam és a kérésem meg is kaptam ahogy, Jun-chan is. A fotó kristály gyorsan meg is volt. Persze minden jó véget ér egyszer legalábbis Jun-chan számára én csak egy jóízűt nevettem mikor kiköpte a teát.
- Aranyos mikor felfújod az arcod. - Teszek még rá egy picikét mikor látom, hogy kezd elvörösödni. Lehet egy kicsit a szívére vette mert megpróbál magányba vonulni. Én ezt persze nem hagyom :3
- Ugyan-ugyan Jun-chan. Csak egy kis tréfa volt és így tényleg találkozhattál egy Krakennel ami talán nem akar rögtön megenni vagy más egyéb illetlen dolgot csinálni. – Sétálok oda hozzá és közben egy vörös cicává alakulok és dorombolva dörgölőzöm hozzá már ha engedi. – Naaaa, bocsáss meg. – Vetem be az óriás cica szemeket. :3

by Ajánlott tartalom