[Event] Horgászverseny

- Hmm Horgászverseny. - pillantottam rá a hatalmas hirdetőtáblára, ami mellett szinte lehetetlen elmenni, de nekem mégis sikerült. Legalábbis elsőre sikerült, ugyan visszapillantottam a táblára, de már csak a hátsó része látszódott. Kész szerencse, hogy pár méterenként egy újabba belefuthat az ember így egészen biztos nem fog lemaradni semmilyen hírről. Főleg ha egy ilyen nagyszabású eventről van szó. - Mért is ne... - döntöttem oldalra a fejem, és újból végigfutottam a szöveget, legfőképpen a követelmények  részét a plakátnak. Nem lenne jó ha azért nem nevezhetnék mert valamit nem vittem magammal. A negyedik szint, ha jól emlékszem pont a tengerrel borított fajta. Ráadásul ott rejtőzik valahol az a rejtélyes óriási hal is, amiről a veterán, már-már mániákus horgászok álmodoznak. Ugyan tisztában vagyok vele, hogy nekem ilyen alacsony horgászati jártasság szinttel esélyem sincs arra, hogy horogra akasszam, nem hogy ki is fogjam... de mégis, mi veszíteni valóm van abból ha elnézek picit, és horgászok? Semmi...

*bumm a nagy nap.. *
- ...Botok, pipa... szalmakalap...áh meg is van. Pipa... nasi.. nasi.. hová is tettem a nasikat..? Oh meg is van! Pipa... - szépen sorban összegeztem mire lehet szükség egy horgászversenyen. A szokásosnál is korábban felkeltem, hogy mindent sikerüljön előkészíteni. Az öltözék megtervezése, a kellékek és felszerelések amik nélkül ki sem léphetnék a szobámból. Minden elengedhetetlen ahhoz, hogy jól érezhessem magam. Számítani kell az esőre, a viharra, az éhségre, a társaságra, arra, ha nem harapnak a halak, vagy hogy ha a helyszínen főzést terveznénk. Mindenre fel kell készülni. Nem hozhatom magam abba a szégyenbe, hogy ha valaki odajön "szia nincs véletlen nálad egy csavarhúzó?" akkor ne tudjak neki adni egyet... Mért pont csavarhúzó? Mindegy is. A lista úgy tűnik teljes és még bőven van idő arra is, hogy odaérjek a regisztrációra időben, és talán még egy gyors teára is lesz idő.
- Oh a tea! - kiáltok fel hangosan, majd az ágyra hajítok egy dobozkát, amiben különleges teafüvet tartok. - Perfect! - gyorsan mindent bepakolászok a tárgyak közé.

Talán ez volt az eddigi legegyszerűbb sétám egy esemény helyszínére. Sehol akadályozó emberek, tolongás a portálnál, vagy szenvedés a térképpel, hogy hová is kéne menni. Egyenes út, ki a partra, ott a hajó. Mihelyst túlestem a regisztráción, a hatalmas hajót szemlélgettem, a kikötőben. Nem nevezhető szépnek, se nem elegánsnak. Az egész ronda vörös, egyenesen idegesítő hatást kelt a vörös szín túlzott használata. Mély levegőt veszek, és ha lehetséges fel is szállok a hajóra.

//bumm low quality post. x_x Nem akartam elsőnek írni //

Szép a kilátás, a véget nem érő tenger, egy meghitt hajókázás, és még a jártasságom is fejleszthetem picit. Nincs is jobb időtöltés ennél. Vettem egy mély levegőt, majd kifújtam és már pattantam is fel a hajóra.
- Jéé Csak nem Aincrad legbátrabb lovagját látom? - üdvözöltem széles mosollyal az arcomon Joey-t. - De rég találkoztunk. Örülök, hogy még mindig élsz. - veregettem hátba, persze csak óvatosan, amilyen szerencsétlen még a vízben végzi. Jó volt újra látni, és kicsit meg is nyugtatott a jelenléte, nem vörös, és veszélytelen. Na meg persze jó fej srác szóval biztosan nem lesz unalmas a horgászás. Főleg akkor nem ha véletlen kifogok egy méretes vízi siklót. Tényleg vajon itt élnek olyanok? Még csak el sem sikerült gondolkodnom a dolgokban, de máris hallom egy újabb ismerős hangját. Már rohantam is hozzá, megölelgetve a kis cicafüles lánykát.
- Örülök, hogy itt vagy. Hoztam egy halomnyi fűszert, szóval ha gondolod a halacskáinkból főzhetünk majd valamit később. - szorongattam még egy picit magamhoz, majd elengedtem, és lestem is, hogy még kik másznak fel a hajóra, azok közül akiket ismerek, és fontosak is. Nem is kellett nagyon keresgélni, pillanatok alatt fel is bukkant az egyik legújabb barátnőm is, és az ö hősies védelmezője. Chanhoz hasonlóan őket is öleléssel üdvözöltem.
- Ühüm, vehetjük ezt az egészet felfedezésnek, hogy majd merre fogunk csatangolni. Lehet ha elég messzire kihajózunk még valami vízből kimagasló épület tetejét is észrevesszük majd. - minden perccel egyre jobban pörgök ami nem biztos, hogy túl jó. Ilyenkor érzi csak úgy az ember, hogy nem elég belőle egy. Legalább két, három példány is kéne, hogy tényleg mindent kipróbálhasson. Horgászni, főzni, szétnézni a hajón, és még dumcsizni is. Mennyi izgalom, mennyi kiaknázatlan lehetőség. De mégis olyan kevés az idő. Rémesen kevés.
- Szerintem nem ártana elfoglalni egy kis placcot magunknak, mert később problémásabb lesz az ülőhely keresése. - néztem végig a hajón, de úgy bármi megfelelőnek tűnik, így első ránézésre. - Ti hová ülnétek szívesen? - kérdeztem elsősorban Shutól, de a tekintetem végigvándorolt, Chantól, Joeyig mindenkin. Az lenne a legjobb, hogy ha már mindenki ismeri egymást akkor az egész kis társaság egy helyre csücsülne le.

Nagyon örültem annak, hogy sorban bukkannak fel azok az emberek akiket régóta nem láttam. Jó érzés volt viszont látni a kétbalkezes Joeyt, vagy éppen Chant. Tényleg jó döntés volt eljönni a horgászversenyre. Azon cseppet sem lepődtem meg, hogy itt látom majd Shu-chanékat is. Éreztem, hogy ha valaki akkor ö ezt biztos ki nem hagyná. Nem is beszélve arról, hogy amilyen horgász tehetsége van, valószínűleg most is csak úgy pattogni fognak a halak a vödrébe. Az idő szép, és minden feltétel adott ahhoz, hogy jól szórakozzunk. Shu ki is választott egy megfelelő pontot a horgászáshoz, természetesen mentem is utána, széles mosollyal az arcomon, időnként a többiek felé fordultam, nem szerettem volna lemaradni arról, hogy ha valaki kifog valamit amitől Joey fél, és véletlenül belezuhanna a vízbe. Ugyan sajnálom is szegényt a folytonos szerencsétlenségei miatt, de valljuk be vicces.
- Egyenlőre. Érzem, hogy bármelyik pillanatban felbukkan valami. Ha mást nem is talán sikerül kifognunk valamit, ami egy lenti városkából való. - Ugyan kicsi az esélye annak, hogy pont valami olyan magasságban lebeg a vízben, hogy a horgomra akadjon. Sőt bármelyikünk horgára, de ettől függetlenül nem lehetetlen. Legalább lenne bizonyíték, hogy tényleg van odalent valami. Valami izgalmas és elveszett.
- Ühüm. De most mégis csak egy versenyen vagyunk. Ráadásul egy hajón. Szerintem inkább Chan, meg Joey legyen közel hozzánk mint egy vadidegen. - Pillantottam feléjük, - Tényleg a szőke fiút Joeynak hívják, nem tudom ismered-e. Ártalmatlan, kissé ügyetlen fiú. Ha elfogy a csali nyugodtan horogra tűzhetjük. - nevettem fel, majd letelepedtem a lányka mellé, a menümből pedig előkurkásztam a szükséges eszközöket, amikkel a lehető legkényelmesebben folytathatom a kis tevékenységem. Például egy saját párna, a bot, egy üvegcse vízzel.
- Annyira izgatott vagyok. Ezúttal biztos fennakad legalább egy elefánt. - már csak meg kell várni, hogy tényleg fennakadjon valami. - Azon gondolkodtam, hogy ha csalit szórnánk a vízbe, több hal gyűlne ide? Lehet megkönnyítenénk a horgászást. - Vagy úgy járnánk mint amikor leesik a földre az étel... bumm pixelekre szét. Volt csali, nincs csali.

//Hmm itt is úgy mükszik a dolog, hogy minden 3. reagunk után dobáljunk halakra?:3 *addig nem mer dobni amíg meg nem bizonyosodik róla* //

[harcsa]

Jun kitörő öröme szinte azonnal átragad rám egy rövid időre, az arcomra végtelen mosolyt öntve. El is felejtettem, mennyire energikus emberkéről beszélünk, bár sosem felejtem el azt, amikor találkoztunk, és mindenféle fadobozokon kellett ugrálnom, hogy ne győzzön le olyan könnyedén a párbajban. Álom is még apró kiscica volt akkoriban, de fürge, mint a róka.
Shu-nak is köszöntem természetesen, bár Álomkelő ezúttal kimaradt ebből a rituáléból. Rosszullétével küzdve inkább a kabinok mellett maradt a sarokban, még akkor is, mikor hogyléte felől érdeklődtem közelebb lépve hozzá. Valami olyasmit motyogott, hogy semmi baj, menjek csak, de mire ismét megfordultam, már azt láttam, hogy Jun és Shu, akik az imént még hívtak magukhoz, jól elvoltak kettesben is.
Mégis mosolyogtam. Tény, hogy azért... nem esett jól. Igazán megvárhattak volna... de ha nekik így jó, akkor rendben, legyen így. Áh... felfogom a Sors személyiségem ellen irányuló próbatételének... és máris nem lesz baj. Elővarázsolom az új, letisztultabb felszerelést, ellenőrzök, majd én is melléjük ülök, már amennyiben nem nyilvánítják ki rögvest, hogy inkább a pávián fenekére csüccsenjek légyszives ._.;
Nem igazán tudtam a dolgokhoz mit szólni, már csak azért sem, mert egy mondat közepén kapcsolódtam be és fogalmam sincs róla, miről beszélhetnek. Bár hallgatózni sem akarok, ezért nem is nagyon figyelek oda egyenlőre... majd csak akkor, ha esetleg én is megtehetem. Bedobom a műcsalit a vízbe, visszagondolva arra, ahogy Shu mondta, így ártatlan kukacokat sem kell venni... majd várok. Remélhetőleg hamar lesz kapásom >.>
Shu első fogásánál Álom is megmozdul és közelebb araszol, bár nem a hal miatt feltétlenül... bár mire mellénk ér, látszik, hogy igen megviseli az utazás, mert a négy lába mintha a világ négy égtája felé akarna mutatni...
-Nem ülsz az ölembe? -paskolom meg a combjaimat, mire a macska morran egyet.
~És ha az rosszabb...? Áh...~
Mivel mozogni nem igen tud, a botot a térdeim közé szorítom és kézzel emelem az ölembe, hogy aztán fél kézzel a horgászatot űzve, fél kézzel a macskát simogatva folytassam az eseményt.

//Szerintem én főleg akkor írok, ha elengedhetetlen... mármint olyat vártok Chantól, ami szükséges a folytatáshoz... de akkor jövök is, amint tudok Bár igyekezni fogok enélkül is tartani a lépést .-.; //

A lány látszólag meglepődve kérdezett vissza, mire én csak elnevettem magam.
- Persze. Szerintem előfordulhat, hogy hajókázás közben, egyszer csak a távolból elkezd valami felénk úszni, hatalmas hátúszója szaggatja a vizet, és bumm! - a kezeimmel szinte imitáltam a jelenséget, ahogyan feltör a víz alól valami. - Majd valaki kifogja, és megnyeri a versenyt. De remélem ha tényleg lesz valami hasonló akkor inkább egy kraken legyen az. - Milyen izgalmas lenne. Hatalmas csápok borítják el a fedélzetet, mindenhol bűzölgő halillat. Összetör a hajó, és mindenki... Nem ez mégsem tetszik, sőt több mint szörnyű. Jobban át kell gondolni mit kíván az ember.
- Inkább mégse történjen semmi. Kraken pedig főleg ne. Az már túl extrém lenne, egy békés hajókázáshoz. - kissé megremegek, majd megrázom a fejem és a vizet kezdem fürkészni a szemeimmel. Olyan békés, olyan kék. Annyira végtelen.
- Igen. Sajnos szerintem sem valószínű, hogy bármit is felhozunk onnan horgászbotokkal. De érdekes lenne. Biztos az ott élőknek mindenféle speciális eszköze van a főzésre. Tényleg.. vajon élnek ott emberek? - Először néztem Shu-chanra, majd Chan felé fordultam aki végre mellénk vetődött. Több vélemény, több talány, és talán még egész jó választ is kaphatunk a dologra. Sellő emberek. Biztosan, azok. Látni akarom őket. Már villant is be a kép arról a két lányról akikkel a vidámparkban találkoztam. Kissé elszörnyedve gondolok vissza az eseményekre. Vizes póló verseny, kemény harcok, úszás. Ha tényleg olyanok lennének a sellők mint azok ketten akkor talán kihagyom. De ezt csak akkor tudhatom meg ha szemtől szemben állok egyel.
- Oh Suzume? Észre sem vettem.. - pillantok oldalra, és keresem a lányt a tekintetemmel. - Őt viszont nem ismerem. Legalábbis, a nevén kívül mást nem tudok róla. - kerestem a tekintetemmel, már az arcára sem igazán emlékszem.
- Azt mondod fura? Milyen ember Suzume-san? - kíváncsiskodtam picurit. Talán még nem számít tolakodásnak ilyesmit kérdezni. Némi információra viszont szükségem van. Ha valakire valaki azt mondta eddig fura, mindig kiderült, hogy sorozatgyilkos, vagy elmebeteg... Nem akarok később pofára esni. Közben az úszó elmerült, és egy ügyes kis mozdulattal a felszínre is rántottam az első halacskát. Legalábbis nálam az elsőt.
- Igen arra. Sosem tudtam, hogy így hívják ezt a dolgot. - ma is tanultam valamit. - Te aztán tényleg mindent tudsz. - mosolyogtam a lányra, és átvettem a kenyérgalacsinokat, és a csúzlit amit adott. Izgatottan tanulmányoztam át a szerkentyűt. Még sosem volt a kezemben igazi csúzli.
- És akkor itt ebbe a bigyóba kell rakni a golyszlikat és puff? - az ölembe tettem a dobozt a botom pedig a lábaim közé szorítottam. Most lenne igazán ciki ha valami berántaná a vízbe. A csúzlit két kézzel tapogatom végig, óvatosan, nehogy valamit elrontsak rajta.

//rák//

Jun cseveg és cseveg, aztán elkezd ismerkedni a csúzlival. Én csak fél szemmel figyelem, hisz nem csak a műcsalira, de a macskára is fordítok kellő szemezést, nehogy egyiküknek is baja essen. Egyébként sem csúzliztam soha életemben, olyannyira nem, hogy elsőre azt sem tudom, hogy is kell leírni pontosan.
Ezen kívül egyenlőre dögunalom az egész... ha legalább valami zene lenne, egy rádió, vagy a kint maradt mp3 lejátszóm, ami nagyon sokszor hiányzik... de áh, nem. Az ilyesmi Aincradban elég luxus... ._.;
Jobb híján a gondolataim kerekednek felül, méghozzá vissza a legeslegelejére a dolgoknak; mi legyen a könyv témája. Vagy legyen-e esetleg valami novelláskötet, kezdésnek. Az írás utáni vágy igen erős bennem, de hogy mi legyen a téma, amiről írok, az még továbbra sem tiszta előttem. Talán legyen a tenger? A kalózok? A horgászat? Az a baj, hogy mindegyikhez még jobban utána kéne járjak, ahhoz pedig nincs kedvem. Ellenben, ha olyasmiről akarok írni, amihez értek is... hát, olyan nincsen. Én az a típus vagyok, aki sok mindenhez ért, picikét, de nagyon jól semmihez sem.
Maradok a hullámok bambulásánál, egyik kezemben a bot, másikban a macska háta, aki a jelek szerint kezd lenyugodni.
Na, talán pont ezért érzem meg ennyire a dolgot. Mármint, ha mindkét kezem foglalt, harmadik meg nincs, akkor hogyan nyomnak bele akármit is? Eszem ágába sincs beleszólni, de jót derülök utólag, mikor feleszmélek rá, hogy valaki bizony adott még valamit, amitől még a macskát simogató kezem is felfordult, de csak azért, hogy tartani tudja a kulacsot. És mivel a gondolataim még eléggé a tenger körül jártak, lelki szemeim előtt a könyv született épp, nem is hallottam-értettem, mit mondott Shu.
~Asszonta, adj belőle. Nekem.~
-...Jaa. Jó, oké, köszi. Bocsi, elbambultam ._.; -mosolyodom el zavartan, majd ismét a térdeim közé kapva a botot elővarázsolom a tálkát, hogy abba önthessek egy pár kortyot a macskának. Végül a kulacs visszatér a gazdájához, Álom pedig gyanúsan szagolgatja a fura löttyöt, miután lekerült az ölemből.
~Biztos...?~
Én inkább a mozduló-akadó úszóra figyelek.
~Hát jó. De csak mert kaptam már tőled finomat.~
És hangosan lefetyel, ahogy a macskák szoktak, miközben én kihúzom az első akármit. Elfintorodom, majd visszadobom az úszót. Mintha Junék beszélgettek volna a tenger fenekéről, vagy ha nem is, talán ez akkor is megállja a helyét:
-Hát, én asszem elértem az alját.

//Korall//

Ha kraken nem jó, vajon mi lenne az a dolog ami kicsit meglepő, nem számítana rá az ember, de előfordulhat, és még veszélytelen is lenne? Egészen biztosan van ilyen dolog, de ha már most kitalálnánk akkor nem lenne meglepetés a felbukkanása. Shu viszont gyorsan ki is jelentette, hogy ö nem szívesen látná ha felbukkanna néhány vízi bigyó, ráadásul valahogy a kevésbé barátságosakat sorolta, szóval annyira talán nem is gáz. Csak tényleg ne bukkanjanak fel.
- Hmm Biztos izgi lenne egy hetet a víz alatt leélni. Szerintem annyi idő alatt még sikerülne is elég jól elsajátítani az ottani élethez szükséges tudást. - a főzéses dolog tényleg lehetséges. De akkor valószínűleg kizárólag olyan helyeken élhetnek a sellők, vagy a vízalatti emberek ahol előfordulnak ilyen természeti jelenségek. Úgy látszik a ők sem tudnak túl sokat Suzume-sanról. Ugyan szerettem volna kicsit jobban behatárolni milyen ember is ö valójában, még mielőtt komolyabban is megközelíteném. De azt hiszem erre most nem lesz alkalmam. Ahogy én sem, úgy Shuék sem ismerik a lányt. Ez pedig kissé bosszantó, mert egyre rejtélyesebbnek tűnik. Mintha csak direkt rendezné úgy a dolgait, hogy homály fedje ki is ö valójában. A hal etetős ötletemre, Shu azonnal adott is néhány galacsint, és egy csúzlit is. Örömmel vettem át, majd kezdtem tanulmányozni, a számomra szinte eddig csak másoktól hallott eszközt. Érdeklődve foglalkoztam vele, tanulmányoztam. Nem akartam rosszul csinálni az első lövésem, ezért inkább biztosra mentem, a két lánytól kérve segítséget a használatáról. Azonban a kérdést nem a legjobb korra időzítettem. ÁK nem néz ki túl jól, és ami a legszörnyűbb, hogy fel sem tűnt, hogy a cicus milyen nyugodt, túlságosan is. Aggódva pillantottam rá, azonban nem tehetek semmit, sajnos nem értek hozzá ilyenkor mit lehetne tenni. Szerencsére velem ellentétben a lányok tudják mit kell csinálni ilyenkor. Shu adott valami fura dolgot Channak aki tányérba is öntötte.
- Hmm lehet, hogy itt van valami kimagaslóbb rész alattunk. - fürkésztem a kékséget a szemeimmel. De annyira azért még sem lehet magasban, mert nem látni semmit sem. - Amúgy mire jó az a ital amit Álomnak adtatok? Olyasmi mint a gyógyteák? Apropó tea... -kikaptam a vízből a botot, és kicsit félrevonultam a többiektől, és egy pár perc elteltével vissza is tértem néhány csészével, és egy kancsó teával.
- Azt hiszem tálak nincsenek nálam amibe lehetne önteni Timidusnak és Álomkelőnek. - kissé rosszul éreztem magam, hogy ilyesmit nem hoztam magammal, csak laposabbakat, abba meg nem ajánlott teát önteni. Visszaültem a lányokhoz, és azonnal meg is kínáltam őket.
- Cseresznyés fekete tea.

Csak úgy szálldostam a fedélzeten, hol itt hol pedig ott bukkantam fel, arcomon le sem törölhető mosollyal, hol egy csúzlit tapogatok, hol beszélgetek, időnként pedig le pillantok hátha valami izgalmas is történik a zsineggel. De persze semmi, hiába reménykedek, nemrég fogtam valamit, nem fognak csak úgy sorban állni a csalijaimért a kis drágák. Persze ezt sosem tudni, miféle ínyencségeket tűzök horogra. Legalábbis az ö szemükkel az lehet, az enyémmel sokkal inkább valami más. Shu készségesen válaszolt, ahogy mindig is tette. Ezúttal a fura itallal kapcsolatban amit ÁK iszogat, olyan "lelkesen". Azt gondoltam valamiféle gyógyszerkeverék, esetleg gyógynövény kivonat lehet, tea formájában. De tévedtem. Mint kiderült egy egyszerű gyömbéres itókáról van szó. Bólintással fogadtam a választ, el is raktároztam talán valamikor még hasznos lehet. Ki tudja mit hoz a holnap, vagy éppenséggel a délután. Néha még Joey is hozzászól a beszélgetéshez, ugyan csak távolról, de hallani a hangját. Ez jó jel, még a fedélzeten van, nem esett bele a vízbe. Következő fontos lépés is kihúzva a listáról. Mégis mit ér a teaidő, ha nincs nálunk tea? Persze ezt is gyorsan orvosoltam, és fel is szolgáltam a lányoknak. Timidus tálkája is előkerült, így neki is önthettem.
- Ah! Nincs is jobb mint egy kellemes tea, egy hajón. Néha kell egy kis változatosság. Főleg a látképpel kapcsolatban. - Talán még egészséges is az, hogy most a megszokott hétköznapokkal ellentétben, egy hajókiránduláson veszek részt. Sós levegő, szép idő, és halak. Timidus megjegyzésére már vártam, de nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire beletrafál a dologba.
- Milyen igaz. - nevettem fel. Nyers, de tényleg olyan realista. Eleinte a sao is furcsa volt, és talán még mostanra sem tudom teljesen az új valóságomnak tekinteni. - Nyers hús és vadászat? Én szerintem nem tudnék megenni most egy mamutot nyersen... Persze megfőzve sem biztos.
- Oh Helló! - jelent meg egy lányka, ezúttal végre már szemeim elé is kerülhetett, az a személy akiről már pár szót ejtettünk is. - Te pedig Suzume-san vagy igaz? - ugyan tudtam ki ö, de mégis visszakérdeztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem e egy hozzá hasonló lányka bukkant fel, aki valahonnan ismer.
- A Krakent? - lepődtem meg, azonban a szemeim szinte csak úgy ragyogtak. Pont nem olyan rég volt róla szó. Azonban mégsem akarom megélni azt, hogy felbukkanjon a semmiből, és lerántsa a hajónkat a mélybe. De nem bírtam megállni, hogy ne kérdezzek rá. - Hogyan kell megidézni? - vártam figyelmesen, hogy beszámoljon minden apróbb kis részletéről a folyamatnak. Közben a lány inkább átöltözött. Majd már jött is az ötlet, amit nem bírtam magamban tartani.
- Oh szóval fel kell áldozni hozzá valakit? - pillantottam a lovagunk felé, aki Suzut stílöli. Igen tökéletes példánya az áldozatnak. Egészen biztos, hogy a lány is azért öltözött át, hogy kiszűrje ki lenne a legalkalmasabb erre a feladatra. Egy hősi áldozat, csak, hogy láthassuk a Krakent. - Amúgy hol bukkanna fel? Azért nem szívesen vedlenék át páncélba, meg hasonlóak. Túl szép az idő ahhoz, hogy harcoljunk, vagy az életünkért küzdjünk.