Re: [Event] Horgászverseny

by **Jun** Kedd Szept. 23 2014, 18:59

Olyannyira felbátorított a találkozás, és a beszélgetés a picuri Krakennel, hogy még egy közös képet is szerettem volna vele, emlékbe csinálni. Már elő is kaptam a kép elkészítéséhez szükséges eszközt, már csak a beleegyezésre volt szükség, amit azonnal meg is kaptam.
- Nagyszerű - vigyorogtam és már pattantam is mellé, a kristályt tartó kezem a magasba emeltem, kissé megdöntve, egy olyan szögben ahol egészen biztosan tökéletesen benne leszünk mindketten. Pont mint régen, csak itt nem egy telefonnal kell bajlódni, hanem egy kissé másfajta tárgyal. A szabad kezemmel pedig egy már megszokott peace-t mutattam, hatalmas mosoly kíséretében.
- Kész is. - kapom el a levegőben a képet, amit kilökött magából a fotókristály, kissé megrázom és mutatom is. - Tökéletes. Most már bármikor visszaemlékezhetek rád, ha úgy akarom. - büszkén tettem el a fotót. Nem mindennapi dolog egy hozzá hasonló lénnyel találkozni, és talán még kevesebbeknek adatik meg az az érzés, hogy még le is pacsizhat vele, selfiezhet, dumcsizhat, és még megpróbál udvarolni is neki. Azt hiszem teljes a napom. Viszont gondolta volna bárki is azt, hogy egy teaszünetnyi idő alatt a aranyos drága Kraken-kun átváltozik Suzuvá? Automatikusan a sokk hatására a pofazacskómba összegyűjtött teácskát spricceltem szét. Döbbenten néztem először a lányra, majd vörösödni kezdtem, és a zavarodottságomat a teával próbáltam elfedni. Mindenféle átlátszó kifogással álltam elő. Viszont ez még nem volt elég. Túl átlátszó... óvatosan, lassú léptekkel haladtam vissza a helyemre, és ragadtam pecabotot, és vártam a kapást. Suzu megjegyzésére próbáltam nem odafigyelni. Inkább csak lehajtottam a fejem, és figyeltem a hullámokat.
- Hűűű vajon most mi akad a horgomra? Remélem valami hatalmaas. - bámulok továbbra is a kékségbe, figyelmen kívül hagyva a lányt. Viszont Suzu nem hagyta annyiba. Jött és próbált bocsánatot kérni. - Illetlen dolgot? - kaptam fel a fejem, már rögtön villant is be egy cseppet sem ide illő jelenet. Lehetséges vajon ennél jobban zavarba jönni?
- Fo-fo-fogalmam sincs miről beszélsz. - dadogtam, közben a gondolataim tereltem is, majd éppen jókor valami megrántotta a zsineget és kaptam is ki valamit a vízből. Szép dús zöld valami, elfintorodok láttán, majd magam mellé hajítom egy vödör vízbe. Közben valami szőrös dolog végigdörzsölődik a karomon, mire oldalra pillantok.
- Juj egy cicaaa - csillant fel a szemem, majd gyors körbepillantás, és máris nyúltam felé, hogy jó alaposan megdögönyözhessem, viszont még mielőtt ez megtörténne megszólalt. - Suzu? Nem tudom mire gondolsz. - majd elfordultam. Hangomon még mindig érezhető, hogy nem sikerült kiverni a fejemből az iménti eseményt. A fura gondolatokat, és a kellemetlen pofára esést.

//Hínár, 1 fotókristály elhasználva //

by **Shukaku** Kedd Szept. 23 2014, 19:29

Nya Shu itt lépett át újra az álmodozó fázisába, ám most kivételesen nem a trauma következtében fellépő világtól való elzárkózás volt, egyszerűen csak gyönyörködött. Hallgatva Ozirisz szavait, bámulva a végtelen tengert, és elképzelve, hogy a hatalmas bárka éppen feléjük tart, telis-tele Aincrad összes csodálatos élőlényével, na és persze cicák. Cicák minden kislány álmodozásába kellenek.

[Event] Horgászverseny - Page 3 95172-a-nagy-mentoterv

Szóval egyszerűen csak jól érezte magát a társasággal, jó volt az időtöltés, és még Suzu fura mókázása is megmosolyogtatta. Már egyáltalán nem is gondolt arra, hogy egy versenyen van, arra pedig főleg nem, hogy ő nemrég még el akart menekülni mindenki elől. Persze furcsállta, hogy azok, akik egyébként nem szívesen közösködtek vele, hogy mind itt vannak, és nem zavarja őket, hogy össze vannak zárva ezen a ladikon… de ennek is csak örülni tudott természetesen. Timidus pedig… nos ő elvonult Álomkelő mellé, szépen letelepedett és csöndben maradt. Jelenleg nem volt semmi dolga, nem volt mitől megvédeni Shut. Persze a következő másodpercben pedig már lett volna feladata, de történetesen nem Shut kellett megvédeni, hanem szegény Chant a kislánytól, aki csak elkerekedő szemekkel hallgatta a történetét. Nem hitetlenkedett. Eszébe sem jutott, hogy a lány esetleg hazudna. Annál jelenleg sokkal de sokkal fontosabb kérdés foglalkoztatta.
-És… de… de hogy hogy egy mukkot sem szóltál eddig erről nekem? Tudod, hogy szeretem felfedezni a világot, van egy rakat térképem, meg megfigyelésem meg minden, és megtaláltad az elveszett várost, és egy szót sem szóltál?
Egyrészt meglepetésként érte, hiszen kizökkentette a boldogságból, de valahogy azonnal be is kapcsolt a szokásos mechanizmus. Miért is érdekelne bárkit is, hogy ő mit szeret? Miért is foglalkozna ezzel Chan? Talán nem is tud róla, nem is ismeri, mert nem is akarta soha megismerni, pedig egy céhben vannak. Ennyit sem tud róla, nemhogy még örömet akarjon szerezni neki ennek az elújságolásával. Kissé elhúzta a száját, és lemondóan újra a vizet bámulta. Nem fogja engedni senkinek, hogy elrontsa ezt a napot. Még Channak sem.

by **Ozirisz** Szer. Szept. 24 2014, 15:25

Nem t'om. Én eszek :3” - hallatszott a válasz Chancerytől a kérdésemre, miszerint a békák esznek-e kukoricát. - Tessék, van még bőven! - nyúljtottam felé egy cső főtt kukoricát – Ennyit úgysem esznek meg a halak. Marome faluban lehet kapni, a 2. szinten.
A víz alatti városon kicsit meglepődtem. Az első szinten? Nofene, nik kiderülnek.
- Valószínűleg Tolbana környékén lehet. Horunka faluban laktam régebben jó pár hónapig, és arrafele nem rémlik, hogy lenne nagyobb tó. De lehet, hogy tévedek, de én Tolbana fele kezdeném a keresést. .
Arról nem is beszélve, hogy Horunkában még a részeg madár se igen jár, nem nyüzsög a környék NPC-ktől, tehát ha az ember csendre, nyualomra vagy épp magányra vágyik, ideális hely. - Először csak a tavaly nyári hőség miatti alvászavar és a korán reggel rikácsoló NPC-k elől vonultam el Horunka faluba. Ott nyugalom volt, és béke. Akkortájt még két fogadóban béreltem szobát, egyet Horunkában, egyet pedig a Kezdetek Városában, és attól függően, hogy épp hol volt dolgom, ott szálltam meg. Elég messze van a két hely egymástól, a szint majdhogynem túlsó végén, és ha az emberre ráestelledik a Kezdetek Városában miközben a piacokat járja, nem a legjobb ötlet keresztülrohanni a fél mindenségen. Jobban megérte két helyen fizetni a lakbért, mint alkalomadtán egy szobát kivenni a másik városban, minél hosszabb időre bérli ki az ember a helyet, napra lebontva annál olcsóbb, de ez köztudott. És sem rezsit sem közös költséget sem bármi hasonlót nem kell fizetni, mint odakinn kellene, tehát könnyebb helyzetem volt. - majd egy levegővételnyi szünet után folytattam – Később, a kataklizma után viszont magányra vágytam, és Horunka falu az általam ismert legjobb biztonságos hely, ahol maga lehet az ember. Abban az időben kerültem a társaságot, az embereket, csak jártam az első szint vidékeit, és a falu fogadójában töltötten az időm többi részét.Horunka falu jó kis nyugis hely... - fejeztem be a történetet, és a gondolataimba merültem. Eszembe jutott egy emlék, szintén abból az időből. Néhány, valószínűleg kezdő játékos betévedt a faluba, én pedig eljátszottam az „NPC szerepet”. Fapofával sétáltam a falu fő utcáján, tipukus robot mozdulatokkal, ami az NPC-kre jellemző, és azt hitték, hogy én is NPC vagyok. Hogy miért is lehettek kezdők? Hát, csak abból gondolva, hogy egy gyakorlottabb játékosnak feltűnik, hogy egyik NPC-nek sincs indikátora... Így utólag visszagondolva viccesnek tűnik, bár akkortájt nem volt az, és nem is volt hasonló szándékom. Csupán az, hogy békén hagyjanak, ahogy mindenki más...
Aztán a lányok „összeszólalkozása” zökkentett ki a régmúlt emlékeiben merengésből.
- Ne veszekedjetek, kérlek bennetek – mondtam nekik. - Mindenkinek megvan a saját „világa”, saját titkai, amiket megtart magának. Az, hogy Chancery nem mondta el, lehet rengeteg oka. Lehet, hogy csak nem volt alkalmatok beszélgetni róla, nem jött elő a téma. Lehet, hogy az csak nem épp az az Atlantisz, amiről a legendák szólnak. Vagy akármi más... - majd pár másodperc után újra megszólaltam – De nézzük a jó oldalát: Nem csak a 4. szinten kell alaposan körbenéznünk, hanem az 1. szinten is. - mondtam mosolyogva a lányoknak.

by **Chancery** Szer. Szept. 24 2014, 16:05

Ez meglepett - olyannyira, hogy még Álom is felemelte a fejét fektéből tőlünk nem messze. Míg én nyúltam a kukorica felé és vizsgálgattam, valóban érdemes-e emberi fogyasztásra, Shukaku-t mintha hirtelen kicserélte volna valaki. Éreztem, ahogy az arcomat elönti a forróság - egyszerre a düh is lobbant bennem, meg a szégyen is. Düh azért, mert első gondolatom ez volt:
"Jöttél volna utánam az erdőbe, akkor meséltem volna... de neeem, te is ugyanúgy tojtál rám, mint mindenki más. Akkor megint miért én szégyelljem el magam?"
De azért csak-csak megtettem.
-Először is, nem kell ennyire harapni. -nyújtottam ki a nyelvem hegyét mosolyogva, mikor úgy éreztem, már összeszedtem magam, ezen kívül Ozirisz is igyekezett lecsillapítani a kislányt. -Egyszerűen csak még sosem volt róla szó. Másrészt az sem biztos, hogy ott van még. De elmesélem, várj...
A térdeim közé kaptam a botot - nem számítok a közeljövőben kapásra - és úgy döntöttem, a kukorica alkalmas evésre, bár a jelek szerint azt nem most fogom elkezdni. Mert előbb mese jön.
-Ez még nagyon kezdő céhtag koromban történt. És akkor ezek szerint Horunkában, nem biztos. Az erdőben voltunk Álommal, még kölyök volt, és eleredt az eső...
~De még hogy. Zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Brr...~
-És... volt egy fény, a fák között, azt követtük, hát ha menedéket jelez, de nem így volt. Egy kör alakú tónál lyukadtunk ki, annak a közepén lebegett az a fénylő akármi. És nem voltunk egyedül, innen-onnan még több játékos bukkant fel, köztük Danee, őt tudom, hogy ismered. Meg Judy, Kurokoto, Elysion... sokan.
Nem tudom már, miért is, de szinte mind csónakba pattantunk és mentünk a fény felé. Én már nem is tudom, miért akartam elkapni, csak éreztem, hogy az az akármi kell nekem bármi áron. Kurokoto meg mindig azt üvöltözte, hogy ne vegyem el az aranykocsmáját. Végül mi értünk oda először, de amint megérintettem, magába szívott a víz, aztán feketeség.
~És jöttek az első börtönévek Razz

~
-Bolond. De tény, börtönbe kerültünk, mindenki külön cellába, és ekkor már volt olyan, aki hiányzott. Aztán bejött egy férfi és közölte velünk, hogy valami törvénysértést követtünk el, aminek a büntetése halál, szóval adjuk elő a tettest, de azt sem tudtuk, miről van szó. Páran szóváltásba keveredtek vele, mire...
Elsápadok, ahogy magam elé képzelem a jelenetet, mikor Kurokoto cellája megtelik vízzel, és ahogy fuldoklik benne... majd Danee kardja, mikor megpróbálta a férfit megtámadni, de helyette valaki mást talált el és szálló pixelek mindenfelé...
~Egy páran igen csúnya halált haltak. Az a krapek nem a vendégszeretetéről lehetett híres.~
-Naja. Végül megjelent egy nő és rendre utasította, de páraknak ekkor már késő volt... meg nekünk is. Meg akartak ölni minket, de... történt valami. Volt nálam egy tárgy, amit azóta se láttam. Aegis volt a neve, és talán amiatt egyszer csak elteleportálódtunk mindenfelé. Láttunk üvegfolyosót, fölöttünk úsztak el a cápák, aztán egy arannyal teli kamrába jutottunk.
~Meg kétszer te is kis híján megöltél minket, egyszer majdnem összezúzódtunk több méter zuhanás után, egyszer meg fulladoztunk Razz

~
-Nem tudtam irányítani, fogd be >.>
Végül valószínűleg ez az Aegis elfogyhatott, mert nem tudtunk tovább menekülni és csapdába kerültünk. Addigra már csak hárman maradtunk, én, Danee, meg egy szamurájlány... nem tudom a nevét. és itt volt a legérdekesebb, mert akik megtámadtak minket, azok a klónjaink voltak... szó szerint magunk ellen harcoltunk. Aztán egyszer csak felébredtem a saját ágyamban, szárazon.
Még mindig nincs kapás.
-Elmehetünk majd oda körülnézni, megvan-e még a város, és hát... talán valami barátságosabb bejutási módja is van.

by **Shukaku** Szer. Szept. 24 2014, 17:28

Ozirisz volt az egyetlen, aki még ebben a duzzogós, magának kiharcolt önkéntes száműzetésében is könnyedén el tudta érni a kislányt, ugyanis ő volt az, akit Shu tisztelt és felnézett rá. Talán ő volt az egyedüli felnőtt, aki teljesen képes volt, minden előítélet nélkül kivívni a tiszteletét.
-Én… van egy kis erdei városka a tizenötös szinten. Morishi. Egyszer már jártunk ott Junnal. Az erdő mélyén vannak kis faházikók, gyönyörű szép környezet, és még a pirosak sem jöhetnek be oda, mert a lakók megvédik a városukat. Mi is gondolkodunk Timidussal azon, hogy oda költöznénk.
Tudta azt, hogy nem véletlenül haragszik meg Chan minden mondatára, ami egy picit is félreérthető, és azt is tudta, hogy Chan ugyanígy érez iránta. Egyértelmű volt, hogy bármennyire is szeretnék ezt a látszatot kellteni, nincs kettejük között jó kapcsolat. Persze nem ez volt a fő ok, amiért le akart lépni. A céhház kihalt folyosóin folyamatosan Hisame énekét hallotta, és ez lassan az őrületbe kergette. El akarta felejteni a rossz emlékeket, és ehhez környezetváltozásra volt szükség. Ozirisz dorgáló szavaira persze azonnal tiltakozásba kezdett.
-Én nem veszekszem… én csak…
De azután csak pironkodva és restelkedve lehajtotta a fejét.
-Bocsánat… csak… annyit meséltetek arról, hogy régen együtt csináltatok dolgokat… sárkányeregetést… vagy nem tudom… én pedig…
Megvonta a vállát, és inkább hallgatta a mesét. Channak szerencséje volt, hogy nem vágta a fejéhez az erdei kalandját, mert az már az út vége lett volna. Szegény lány csak azért nem ment utána, hogy ne csináljon még nagyobb bajt, meg azt hitte, hogy magányra vágyik… ő csak jót akart… meg Chan az üzenetére is azt válaszolta, hogy csak időt kér… vajon bárki érdeklődött Chan iránt rajta kívül? Valószínűleg nem, mégis rá tud haragudni…
-Judy, Kurokoto, Elysion...
Ismételte halkan maga elé a neveket, és most már inkább örülni tudott, hogy nem volt ott akkor. Egyikőjük sem idézett fel benne szép emlékeket, és ez a neveik kimondásakor is hallható volt. Az azonban már felvillanyozta, hogy Chan felfedezősdire invitálta, és boldogan bólintott rá a felajánlásra.
-Persze! Szívesen megyünk, és köszönjük szépen!
És mintha a bot is a visszatérő jókedvet érezte volna meg, újra be kellett rántani.

/teknős/

by **Silica** Szer. Okt. 01 2014, 09:56

A tenger felmorajlik, majd hullámzani kezd, ám viharfelhőket sehol sem láttok az égen. A hullámok ugyan nem akkorák, hogy dobálni kezdjék el a hajót, de Álomkelőnek például már biztosan elegendőek ahhoz, hogy érezze, ő bizony még mindig a tengeren van.

Látom picit punnyadunk, szóval hoztam egy kis izgalmat. :3

by **Ozirisz** Szer. Okt. 01 2014, 18:10

Shu szavait figyelmesen hallgattam a 15. szint erdejében található faházakról. Egész jó helynek tűnik elmondásból, és kellőképp nyugisnak. A lány elmondása pedig elég számomra, elég jól ismeri Aincradot, és ismerem annyira, hogy igazat mondjon.
- Jó tudni – válaszoltam Shunak – Valószínűleg néhány hét még kelleni fog, hogy odamehessek a szintkövetelmények miatt, de mihelyt szintet lépek, mindenképp körbenézek Morishiben.
Szerencsére a sértődés-összeszólalkozás-miegymás hamar abbamaradt, és a lányok kibékültek. Kár lett volna a mai napot elrontani egy veszekedéssel. Amin viszont jobban meglepődtem, hogy Chancery mesélni kezdett. Bár nem épp vidám történet, és nem épp arról az Atlantiszról szólt amiről álmodoztunk, de érdeklődve hallgattam minden szavát. A történet szereplői is többnyire ismerősök voltak. Elysion az akiről eddig nem hallottam. Daneeval nem olyan rég egy kazamatában voltunk, és hát kissé fura figura. Kurokoto pedig biztos az a Kurokoto akivel réges-régen párbajoztam. Ami pedig Judyt illeti, hát nem sokat mesélt még a régebbi történésekről, régi küldetésekről, és hasonlók. A sok halál után, ami ott történt, valahogy meg tudom érteni, hogy nem mesélt még róla, és Chanceryt is megértem, hogy először miért nem mesélte el ezt a történetet Shunak. Aki ilyen dolgokat átél, megpróbálja elfelejteni, nem gondolni rá, nem emlegetni...
- Nem épp a legvidámabb történet, és szerencse, hogy sikerült kijutnotok néhányótoknak. - szólaltam meg hosszú hallgatás után – Valószínű hogy egy küldetés lehetett. Jó esély van rá, hogy a küldetés befejezésekor az említett város eltűnt. De lehet, hogy csak az ottani NPC-k tűntek csak el mert nem volt rá szüksége a rendszernek, és a város ott van, csak kihalt. Lehet, hogy csak az „aranykocsmát” itták meg, és nincs bejárat. Aincradban máshogy működnek a fizika törvényei, mint amit megszoktunk.. - majd egy levegővétel után folytattam – Nem tudhatjuk biztosan, de az óvatosság nem árt, ha megtalálnánk. De van egy olyan érzésem, hogy az nem az az Atlantisz, amiről a legendák szólnak. - fejeztem be a mondandómat. Aztán hirtelen a tenger morajlása ütötte meg a fülem, és ahogy néztem a távolba, a hullámok is mintha nagyobbak lennének. A hajó ismét kicsit jobban hánykolódni kezdett. A gyömbéres ital viszont meglepően jól hatott. Bár a tengeri rosszullét minimálisan visszatért, de szó szerint csak minimálisan. Nem kezdtem el szédülni, sem más hasonló tünet, tehát még bőven a tűréshatáraimon (vagy inkább a gyömbérszörpén) belül van a dolog. A hullámokat nézve viszont két kérdés fogalmazódott meg bennem - Vajon van valakinél szörfdeszka? És van a hajón szörfözés-jártasság tanító NPC? - bár most lehet furán néznek rám, de végül is egyszer élünk.

by **Chancery** Szer. Okt. 01 2014, 19:14

-Morishi? Jól hangzik. Erdőben élni tényleg hangulatos dolog. -mosolyodom el, még akkor is, ha a szívem egyébként olyan picire szorul össze, amennyire csak lehet. Céhház Shukaku nélkül? Úgy belépni a könyvtárba, hogy nem hallom meg a lapozást, mikor belemerül egy könyvben? Úgy érzem, mintha a torkom szinte elzáródna a gondolatra is, hogy ez a kislány elköltözne.
Inkább nem is gondolok rá; hisz ha ezt akarja, akkor legyen. Én mindenesetre nem fogom őt úgy egyedül hagyni, ahogy engem hagytak az erdő mélyén, még ha önkéntes is volt a száműzetésem.
-Van egy ismételhető küldetés a városban. Vagyis, biztos van több, de egyet biztosan tudok. Annyi a lényege, hogy pár patkányt kell kisöpörni egy pincéből. Nem ad valami sokat, de hát ha segít valamennyit.
És jön a hullám. Engem nem igazán zavar meg, azon kívül, hogy elvigyorodom és megkapaszkodom az ülőhelyem szélén egy "Hóóóó" kíséretében. No, nem a téli hóra gondolok, inkább olyan ez, mint mikor a lovat akarja megállítani valaki magyarhonban. Álomkelő ezzel szemben hátralapítja a fülét, megkapaszkodik a hajó padlózatában és megvárja, amíg véget ér a hullámzás, bár utána sem húzza vissza őket, csak csatornát nyit.
~Van még olyan... gyömbéres vagymiazIsten akármi? x_x~
-Hamarosan vége a napnak. Hazamegyünk és ígérem, tengerre nem hozlak többet ^^
~Leköteleznél vele... *böf*~
Persze a hullám kapást nem hozott, csak rángatta egy darabig a botot a kezemben. Miután minden lecsillapodott, kitámasztottam a helyére, hogy semmiről se maradhassak le, majd felálltam és Álomkelő mellé lépdeltem, hogy felemelhessem, mint egy kisbabát. Kivételesen hagyta magát, hogy a vállamra fektetve visszamenjek vele a kiindulópontra, majd miután leültünk, olyan szorosra húzta össze magát az ölemben, amennyire csak képes rá. A méreteit tekintve azon csodálkozom, hogy egyáltalán elbírom, de furcsa mód nem nyom sokkal többet annál, mint egy átlagos macska. Most még. El sem merem képzelni, milyen lesz majd, ha esetleg felnő Suspect

-Ne csukd be a szemed, mert rosszabb lesz. Nézz fel és bámuld a horizontot, attól jobb lesz.
~Nekem jobb ötletem van. Tereljétek el a figyelmem. Mi az a szörfözés? Suspect

~

by **Shukaku** Csüt. Okt. 02 2014, 07:53

Információ, információ, információ. Ezek ketten csak úgy ontották magukból az információt, és Timidus végig figyelmesen hallgatta. Nem mondhatnánk, hogy meglepte, hogy Ozirisz ennyire kis szinten császkált, az azonban egy kissé igen, hogy ezt a fontos tényt ilyen könnyedén megosztja, hogy ő még csak tizennégyes szinttű. A beszélgetésük alapján úgy tűnt, hogy ő sem akarna a kijutásért küzdeni, és bár a frontharcosoknak nagyobb érvágás lenne, hogy olyasvalaki nincs mellettük, aki mellettük lehetne, az is érdekes volt, hogy a nagy liga céhébe férkőzött már be az ellenállás, és a céhvezérük azért sem tesz lépéseket, hogy mindenki a lehetőlegeredményesebben fejlődjön. Azt már régóta tudták, hogy talán a Young foglalkozik leginkább a kis szintűekkel, ezért is volt szomorú a mostani haláltusája, ám az azért felettébb különös volt, hogy a nagyok ennyire nem gondolnak az utánpótlásra, amikor a frontharcosok egyértelműen fogyadkoznak. Persze ez az ő dolguk volt, de különös lenne, ha már tényleg Timidusnak kellene átvenni felettük az irányítást ahhoz, hogy lassan ugyan, de kinyitogassák a következő szinteket, hiszen világot látni a kis idomár is szeretett volna, csak ő meg akart állni egy bizonyos ponton. Most azonban úgy tűnt, a frontharcosok hamarabb megállnak még annál is, mint amit ő szeretett volna… mindezt úgy, hogy nem tettek érte semmit. Shu ezzel szemben természetesen Atlantiszról gondolkodott.
-Szerintem könnyen ott lehet még. A küldetés végével nem kell lerombolni semmit, és a városlakókat sem kell eltüntetni. Miért ne maradhatnának ott, és éldegélhetnének nyugodtan?
A szörfdeszkát azért megmosolyogta, és körbenézett.
-A szörfözéshez szerintem akrobatika kell, és lovaglás. De nem hiszem, hogy itt találni fogsz… de nem tudom…
Chan szavai azonban a kislány szívét is azonnal összemarkolták. Ő már csak tudja, hogy erdőben élni hangulatos, de Chan biztosan arra utal megint, amikor ő „elüldözte”. Persze, mindig elő kell hozakodnia a témával, hogy bűntudatot keltsen benne, ráadásul úgy tesz, mintha Shu nem küldött volna neki akkor üzenetet, a hogylétét firtatva. A kényszeredett mosoly annyira átlátszó… de mégis mit hitt? Hogy ha mindenki eltűnik a céhházból, akkor Shu ott fog maradni? Bőven elég volt neki eddig, hogy megpróbálta összetartani a haldokló céhet, semmi kedve a befejezést is látni… és persze Timidus sem hagyná, hogy lehessen olyan kockázat, hogy egyszer csak eltűnjön minden a fejük fölül. Már csak ők és Chan voltak a céhben, és Jay, aki miatt tényleg gyötörte a kislányt a bűntudat, mert ide csábította, mintha az jó lenne neki. Mindenki más vagy be sem költözött, vagy a szobájába zárkózott, vagy alig lehetett látni. Ráadásul szegény ÁK szenvedése sem deríti jobb kedvre az idomárt, és válasz helyett is csak a háborgó tengert kémleli. Nem szabad, hogy hagyja, hogy a lelke is így háborogjon. Ma nem.

by **Ozirisz** Pént. Okt. 03 2014, 01:20

Chancery által említett ismétlődő küldetés ismerősnek hangzott. Bár nem kifejezetten azt a küldetést ismertem, amit a lány mondott, de lehetséges összefüggés. Patkányok. Lehet, hogy vérpatkányok, akik nem épp olyan könnyű ellenfelek, még anno eltalálni sem tudtam őket. Bár mentségemre szól, hogy akkor még jóval kisebb szinten voltam, és egy ismeretlen méreg hatása alatt álltam, amiből mindmáig nem tudom, ki hozhatott vissza. És ott volt a nyári hőség miatti alvási probléma is, és mindezek együttes hatását figyelembe véve a helyzet akkortájt nem volt túl kedvező. Bár magasabb szinten nem jelenthet gondot, és jó eséllyel az után a küldetés után már a vérpatkányok sem hordozták a kórt, már ha akkortájt hordozták egyáltalán. Az emlékezetem kissé homályos azokról a napokról...
- Azt a küldetést nem ismertem, de nem hangzik rosszul, leszámítva a... patkányokat. - válaszoltam Channek - Akadnak nyugisabb ismétlődő küldetések szinte minden városban. A legtöbben nem foglalkoznak velük, mert nem sokat adnak, de egy jó fél órás kocogással teljesíthetőek. Egy fogadós NPC adja az első feladatot, mindig másik. Egy csomagot, vagy levelet kell elvinni egy másik NPC-hez, majd ő elküld minket a saját cumójával egy harmadikhoz. Úgy tíz-tizenkét állomásból szoktak állni, és el sem kell hagyni a védett területet, ami azért nem olyan rossz. A napi ennivaló ára bőven összejön, egy kevéske exp mellett. - fejeztem be a mondanivalómat.
Shukaku mondataiban is van igazság, ami a víz alatti várost illeti. - Nem említettem lerombolást. Inkább csak eltűnést, ami inkább elrejtés lenne, amíg újra nem lesz egy hasonló küldetés. A városlakók pedig téli álmot aludnának addig. De az is benne van a pakliban, hogy minden úgy van, ahogy ott maradt. De ezt csak egyféleképpen deríthetjük ki.
Annak idején a megnyitó után is álomba merültünk jónéhányan, mert a rendszert nem folyamatos 10000 játékosra tervezték, és az összeomlást így tudta elkerülni. Lehetséges, hogy az NPC-ket is hasonló módon pihentetik időnként a korlátozott erőforrások végett.
Chan macskáján viszont mosolyognom kellett, ahogy küszködött a hullámok és a hánykolódás miatt. - A szörfözés? Hát, még nem próbáltam, de kell hozzá egy deszka, és a deszkán állva meglovagolni a nagyobb hullámokat. Állítólag jó móka, és ahogy elnézem a hullámok is jók lehetnek.
Az nem túlságosan lepett meg, hogy akrobatika kellhet hozzá, hisz az minden komolyabb mozdulathoz elkél. A lovaglás viszont épp ellenkezőleg. Hogy jönnek ide a lovak? Értem én, hogy meglovagolni a hullámokat, de ez egy kicsit lehet, hogy túlzás. Vagy csak a rendszer alkotói is bírták a szóvicceket.
- Lovaglás... Valahogy a lovakkal nem voltam jóban. Bár lehet előbb lovaglás jártasságot kellett volna fejlesztenem, mielőtt lóra merészkedem. De amiután egy rossz mozdulat miatt keresztülrepültem a fél téren és a szökőkútban landoltam, azóta jobbnak láttam, hogy egyelőre hagyom a lovaglást, gyalog kisebbet esek. - viccelődtem el a dolgot, ahogy beugrott egy újabb emlék azokból az időkből, amíg még kicsi és gyámoltalan voltam és a Kezdetek Városában tanyáztam, és jóformán bárhová akartam eljutni, bármit kerestem, zargattam az NPC-ket.

by **Chancery** Szomb. Okt. 04 2014, 12:20

-Tényleg, olyat is találtam régen, de azt nem tudtam, hogy ismétlődő. -egy újabb elnyomott ásítás. Hiába, ha a koffein itt is ugyanúgy hat, mint odakint, akkor azt jelenti, hogy hamarosan ismét el fogok bóbiskolni ültömben, hacsak nem történik valami izgalmasabb esemény a hullámzásnál.
-Hát, nagyon remélem, hogy most nyugodtabbak, mint mikor ott voltunk. -mosolyodom el, mikor ismét a víz alatti város témájához kanyarodunk. -Bár ezúttal ha kell, kikötöm magam egy fához, ha bármi fényeset látok a tó fölött ragyogni.
Utálom azt a rövid agyam, sehogy se jut eszembe, ki is volt az, aki az árbocrúdhoz köttette ki magát, hogy ellenálljon a szirének énekének. Suspect

Na, biztos, hogy úgy öt perc múlva eszembe fog jutni. -Hát, akkor mikor értek rá, hogy elmenjünk megnézni? :3
Annak ellenére, hogy mennyi rossz emlék köt ahhoz a helyhez, a felfedezés vágya azért picit mégis felébreszt. Ha visszamegyek oda más körülmények között, talán nem fognak rögvest börtönbe vetni és fenyegetőzni, hogy halállal lakolunk, akár eláruljuk a bűnöst, akár nem. Csak az nyugtat meg, hogy a jelek szerint nem akkor és ott halt meg bárki is. Még Kurokoto sem, hisz utána valamikor láttam egy kocsmában, és olyan messziről elkerültem, ahogy csak lehet. Nem akartam több balhét vele...
A szörfözéshez inkább hozzá sem szagolok, egyike azon sportoknak, amit nem szeretek, nem is kísérek figyelemmel. Talán azért, mert nem igazán tudok úszni, így nem is merészkedem soha mély vízbe, tehát a szörfözésnek akár a kipróbálása is kiesik a listából, amit ki szeretnék próbálni.
A bot végül megmozdul és fürgén, ahogy azt tanultam, kirántom a vízből, majd ellenőrzöm a zsákmányt. Elmosolyodom, de egyenlőre nem hívom elő a zsákmányt, hiába tudom, hogy ez volt Álom egyik legjobban várt hala. Perpillanat kétlem, hogy ízlene neki, sőt, talán ha meglátja, még a végén nekiállhatok takarítani a fedélzetet. Jól emlékszem rá, milyen az, mikor hányingere van az embernek.

//Tonhal//

by **Silica** Pént. Okt. 10 2014, 09:21

A víz egyre erősebben fodrozódik, egyre inkább dobálja a hajót. A kalózfiú jelenik meg a fedélzeten, és rögtön fel is kapaszkodik az árbocra, és kiáltozva mutogat a vízre.
-Némmá! Itt a nagy hal! Most tényleg itt van! Üdv néked Tengerek Ura, te hatalmas szörnyeteg! Hajrá fiúk, lányok, megvan a vacsora!
És valóban, a vízre pillantva egy hatalmas árnyék tart egyenesen a hajó felé.

by **Suzume** Szer. Okt. 15 2014, 18:09

Ahogy, Jun-chan még inkább kezdett zavarba jönni én annál inkább szerettem volna folytatni ezt a játékot.
- Nincs? Pedig te is biztosan láttál már olyan hentait amiben a a csápos lények fiatal, csinos és aranyos lánykákra vadásznak olyanokra mint te, hogy aztán elkapják őket és undi kis csápjaikat illetlen helyekre tegyék avagy dugják. – Egy kis kétértelmű szó, hogy biztosan kicsapjam nála a biztosítékot. – Nekem nyugodtan elmondhatod, nálam titokban maradna. – Hajolok oda hozzá suttogva. – Ha akarod akár szívesen el is játszhatunk egy két jelenetet. – Azt hiszem kezd elszaladni velem a ló. A cica trükk nem vált be így egy másik alakot vettem fel. Vörös panda attaaaaaack! Ha ez sem válik be akkor szimplán leülök mellé és pecázgatok vele. Nem kellet sok, hogy az úszó megmoccanjon és egy szép kis keszeget halásszak ki a vízből. Hát ez legalább ténylegesen valami hal még ha nem is túl nagy. Most egy kicsit élvezem a napsütést, a nyugalmat, Jun-chan rákká változó pofikáját Razz

meg úgy picit a nyugit. Nem nagyon figyelek arra, hogy a többiek épp mit tesznek. Valahogy most a legkevésbé sem érdekel. Az viszont már igen, hogy a kalózpajtás kiszalad és valamit hadovál a nagy halról. Kíváncsian pillantok le a tengerre és valami nagy tényleg úszkál ott.
- Tengerek ura mi? – Kérdezek vissza. Vajon megenne ha megpróbálnék beugrani hozzá a vízbe. A jártasságom nem hiszem, hogy elég nagy a kifogásához minden esetre egy próbát megér, hogy oda irányítom az úszót amerre épp tart az árnyék. :3 Az enyém leszel te nagy szörny! ^^

by **Jun** Szomb. Okt. 18 2014, 08:41

Kipirulva, csendben, ültem miközben figyeltem, a kékséget, néha néha a damilra is vetettem egy üres pillantást, hátha megmoccan, de semmi. Nem volt semmi amivel sikerült volna elterelnem a figyelmem, és a gondolataim a korábban történt dolgokról, vagy éppenséggel Suzu-ról. Félre vonultam, de követett. Közben még a csendes békés hajókirándulásunkba is kezd bezavarni valami viharféleség. Időközönként a tenger csak úgy mindenféle figyelmeztetés nélkül felhullámzik, majd picit lenyugszik. Ijesztő érzés volt egy hajón ülni ami néha olyannyira megrázkódik, hogy akár fel is borulhatna. A korábbi tréfát követően azonban a lány tovább vitte a témát, ha lehetne a vörösnek egy ennél erősebb árnyalata a bőrön, akkor egészen biztosan most az arcom színe abban pompázna, viszont ez már lehetetlen. Néhány szóval szerettem volna elhessegetni, mondván, hogy nem tudom miről beszél, azonban mindenféle kérés nélkül elkezdte körülírni azt a dolgot amiről természetesen tudtam. Nagyot nyeltem, és összezártam a szám.
- Tegyék? Dugják? Cs-Cs-Csá-Csáp? - kérdeztem vissza halkan, ismételgetve a szavakat, majd néhány másodperccel később már szédülni kezdtem. A lány közelebb hajolt, én pedig rémülten húzódtam távolabb a mondata hallatán. Kezeimet magam előtt dobálva, jelzem az ellenkezésem.
- Nem nem nem. Ééén... nem vagyok olyan... - a lány szót már nem tudtam kimondani, a botom után kaptam, és magam elé húztam. Ezzel talán sikeresen elriasztottam egy éppen a csalival szemezgető halacskát, de már nem számít. Néha félve pillantásokat vetettem a lányra, de csak, hogy ellenőrizzem minden rendben van-e. A távolságot tartja-e és minden egyéb apróság. Kb a második ilyen pillantásomkor, már egy aprócska vörös állatka pislogott vissza rám, kicsiny gomb szemeivel. Bolyhos kis pofikája, pedig mintha azt suttogná, hogy "érints meg". A kezem már indult is volna meg, azonban az elmém minden erejével megálljt parancsolna, persze ez nem jött össze. A cuki állatkáknak senki sem tud ellent állni. Persze az égiek éppen időben érkeztek, a hullámok erősödnek, már-már gyomorforgatóvá téve a egyre furább irányt vevő napom. Majd a fiú hangja kalauzol vissza a valóságba, kezem visszarántom, és a másokhoz tapasztom.
- Vacsora? - kapom fel a fejem, és keresem először a fiút, majd felpattanok a helyemről és a korlátba kapaszkodom, és kutatom a lényt.
- Merre? Hol? Micsoda? - törnek elő a kérdések - Vajon mi lehet az. Vajon mi is..

by **Shukaku** Szomb. Okt. 18 2014, 09:11

Shu csak mosolyogva sandít Ozirisz felé. Újabb felnőtt férfi, aki fél valamitől, és egy újabb szegény állatka, akitől félnek, pedig nincs rá különösebb okuk. Még egy kis kuncogást is megenged magának, amikor elképzeli a kardforgatót a Tom & Jerry rajzfilmekben sokszor látott jelenet alanyaként, sámlin pipiskedve és seprűvel a kezében sikongatva. És végre olyan téma is felmerül, amit ő is szeret, ráadásul itt van Ozirisz, aki alátámasztja a mondandóját, mint a legutóbb, és így talán még Chan is meg fogja érteni, hogy nem rossz szándékból mondja ezeket, hanem mert tényleg így van. Persze csak halkan, mellékesen említi meg, mintegy rábólintva a másik szavaira.
-Igen, tényleg vannak védett területen lévő ismétlődő küldetések. Sokan azt hiszik, hogy csak gyilkolással lehet fejlődni, de Kayaba bácsi egyáltalán nem akarja, hogy bántsuk egymást, és a kicsiknek is ugyanolyan esélyeket ad, meg azoknak is, akik nem akarnak harcolni, és tényleg össze lehet szedni belőle azt, ami a nyugodt élethez kell. Szerintem nagyon kedves tőle.
Tovább persze nem mondja, nem akarja túlfeszíteni a húrt, és amúgy is most éppen minden jó, és örül annak, hogy mindketten felajánlották a békés felfedezős kutakodást, tehát természetesen hatalmasat bólint az ajánlatra… és abban is biztos, hogy nem lóval fognak menni… bár tengeri csikón érdekes lehet utazni. Jobban belegondolva biztos az a vízalatti világ is tele van meseelemekkel, mint ahogy ez az egész világ is mesés. Az egész csodát persze most is beárnyékolja egy bizonyos íjász ténykedése. Bár suttog, és próbálja rejtegetni amit csinál, de Jun arcán nem lehet nem észrevenni a jeleket, és a lány már egyáltalán nem olyan csöndes. Persze Timidus nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget, Jun nincs veszélyben, Shu azonban mégis egy halk csipogással jelez neki, amire odaröppen a két fél közé.
-Amennyiben nincs elég kitartáspontod ahhoz, hogy a visszautat úszva tedd meg, úgy javaslom, hogy hagyd békén a lányt.
Teszi meg a visszautasíthatatlan ajánlatot, majd a kiáltozásra visszaröppen Shu mellé, és ő is a tengert kezdi bámulni, de egyelőre mindketten csak az árnyakat látják.
-Szerinted ez tényleg ő?
-Igen. Megtámadjam?
-Még… izé… ne…
Rázza meg bizonytalanul a fejét az idomár, és kicsit szorosabban kapaszkodik a korlátba, na meg persze a botba is.

by **Chancery** Szomb. Okt. 18 2014, 13:12

Ozirisz furcsa némaságba réved, Shukaku viszont szinte folyamatosan mosolyog - legalábbis mikor felé pislantok, szinte látni egy kis ragyogást belőle, vagyis valaminek nagyon-nagyon örül. Ez az én szívemnek is gyógyír, hisz még mindig nem ment el közülünk, sőt, ő hívott ide, és a jelek szerint jól érzi magát. Meg vagyok nyugodva ^^
~Valami jön...~
Álomkelő hangja inkább olyan ezúttal, mintha nagyon távolról érkezne, annak ellenére, hogy az ölemben van összegubózódva, akár egy kis hernyó a dióhéjban. Tekintetem a vízre szegezem, és kisvártatva, bár én nem nagyon veszem észre a lényeget, a kalózsrác is előbukkan rikoltozva, hogy fogjuk a nagy vadat. Én megrázom a fejem, mosolyogva.
-Ehhez én még kevés leszek. -simítom végig a macska hátát. -De ha a rendszer engedi az összefogást, megpróbálhatjuk.
Igazából nem tudom, mire is gondolhatnék ezalatt, de mivel Senzankoo-nál is "bevált", hogy adom az alapötletet, valaki pedig kitalálja a megoldást, aki okosabb nálam, hát ha itt is van egy ilyen kaliberű emberke.
Odüsszeusz, egyébként. Asszem ő kötötte ki magát az árbochoz Suspect

Mondtam én, hogy alig öt perc és eszembe fog jutni.
Mikor Timidus megmozdul, érdeklődve kapom én is arra a fejem. Nem igazán tudom, miről lehet szó, én nem figyeltem oda, Jun rémült arckifejezéséből viszont arra következtetek, nem lehetett valami kellemes. Odamennék érdeklődni, mi lehet a baj, de a figyelmet ismét magára vonja a hatalmas hal, az ígéretes vacsora.
~Ha ez a dög még jobban megringatja a hajót, leugrok a hátára és cafatokra szaggatom @.@

~
-Shh, nyugi. Mindjárt vége, kisszívem, csak bírd ki még egy kicsit. Kifogjuk, vagy valaki kifogja, és megyünk haza ^^

by **Silica** Kedd Okt. 28 2014, 14:31

Kedves mindenki!

Úgy határoztam, hogy ezen az eventen, mindenki kifoghatja a nagy halat, mert nem nagyon lesz megint rendezve valami minden egyes alkalommal, amikor valaki kimaxolja a horgászatát.

DE jóváírni magadnak a rendszer csak akkor engedi, amint elérted a megfelelő szintet, így a szabályzat is be van tartva némileg, de nem lehetetlenül el senki számára a trófeaszerzés.

Remélem ez mindenkinek tetsző, kompromisszumos megoldás lesz. Smile

by **Lizbet** Szer. Okt. 29 2014, 15:35

A Nagy Hal

A víz egyre erőteljesebben hullámzik, szinte ugráltatja a hajót, de ti, bátor horgászok nem adjátok fel, talán ha majd a vízbe estek Rolling Eyes

A hatalmas árnyék nem csak közelít, de gyorsít is, majd egyre kisebb és kisebb lesz az árnyék előttetek, míg az el nem tűnik a szemetek elől, a víz lenyugszik, a hullámok majdnem teljesen eltűnnek.... a hal elment Rolling Eyes

Gondolhatjátok, hisz jó tíz percig nem történik semmi, de az utolsó másodperc leteltével, az árnyék újra feltűnik, még pedig a hajó alatt és egyre csak nő. \o/ és bumm, olyan erővel ment a hajónak a halacskátok, hogy azt jó két méterre feldobta. Pár pillanat a levegőben, és zutty vissza a víz felszínére... szerintem jobb, ha mindenki kapaszkodik, a botokat meg el nem engedni, mert hátha Suspect

by **Suzume** Csüt. Okt. 30 2014, 08:43

- Gyerünk. Simogasd csak meg a fülem tövét. – Adtam Jun-chan alá a lovat. – Tudod milyen pihe puha a bundám. Gyerünk fogd csak meg! – Kelletem magam egy kicsit azzal, hogy kitolom a hátam és egyre közelebb simulok Jun-chanhoz. – Dorombolni is tudok ám. – Bár azt nem tudom, hogy a vörös pandák tudnak-e ilyet de én különleges pandácska vagyok. Ha végül megsimogat akkor tényleg dorombolok neki. – Látod milyen puha és meleg vagyok. Nem is olyan rossz mi? Képzeld csak el. Bármilyen állat alakját felvehetem és azt simogathatsz amit akarsz. – Ajánlom fel Jun-channak ám ekkor már Timidus is bekapcsolódik nem túl kedves módon.
- És amennyiben azt szeretnéd, hogy továbbra is Anat után kémkedjek azt javaslom inkább a magad dolgával törődj. – Mondom neki, ugyan negédes de cseppet sem visszafogott hangsúllyal így aki egy kicsit is figyel az könnyen meghalhatja. Ám a mókázásnak egy nagy hal vet véget amit igyekszem is nagyon gyorsan kifogni. Belógatom a botom és várok. Persze a többiek is így tesznek de nem hagyom, hogy meg előzzenek. Én vettem észre először. :3
Aztán az árnyék eltűnik a mélyben majd hirtelen újból felbukkan egyenesen a hajó alatt. Valahogy sejtettem mi sül ki ebből így gyorsan vissza változtam Kraken-kunná. Négy csáppal a hajó korlátjába kapaszkodva még a másik kettővel a botot markolom erősen. A maradék csápokkal talán Junt molesztálom picit. :3
A hajó felrepül a magasba majd visszaesik a tengerre.
- Wuhúúúú! Csináld újra! Csináld úúúújra! – Sikongatok nagy örömömben. Nem tesz jót nekem a tengeri levegő XD

by **Jun** Pént. Okt. 31 2014, 12:21

Minden másodperccel egyre csak nehezebbé válik visszafognom magam. Egyrészt tudom, hogy ö valójában Suzu, és ha most hozzáérek akkor valószínűleg elvesztettem az önuralmam ö pedig elégedetté válik. De mégis csak egy nagyon aranyos, szőrös állatkával állok szemben. Méghozzá egy olyan fajtával amit még sosem volt alkalmam taperolni. Nagyot nyelek, szemeimmel az állatka kis gomb szemeit, majd a szép bundácskáját fürkészem. A kezem már nyúlna, majd visszarántom és megrázom a fejem.
- Nem. Nem lehet. - pillantok a fodrozozó vízre, próbálom terelni a gondolataimat, de addig-addig próbákozik, hogy ismét vándorol a tekintetem rá. A fejemben dúl a harc, az pedig még egy lapáttal tesz rá, hogy kisördög módjára csalogat magához.
- Nem... Nem! - rázom meg megint a fejem, talán furának tűnhet, hogy csak úgy ellenkezek, de mégsem hagyom ott. - Bármilyen? Akármilyen? Nem. Felejtsd el. Nincs szükségem ilyesmire.. - elvörösödök, vajon tényleg tud dorombolni is? Ez az eddigi leggonoszabb képesség amivel csak találkoztam. Már a határaimat súroltam amikor szerencsére felbukkant Timidus, majd Chan. Kicsit megnyugtatott a jelenlétük, majd valami olyasmit hallok ami egy cseppet összezavar. Nem is értem igazán. Félredöntöm a fejem, forognak a fogaskerekek. Anat után? Kémkedni? Miért akarna bárki is Anat után kémkedni? Nem értem. Valamit rosszul hallhattam. Biztosan. Másképpen nem lehet. Lehetséges, hogy Suzu és Timidus fanjai Anatnak titkon és kukkolják? Végül is, egy elég nagy jelenségről van szó, ezért megértem ha ilyesmire vetemednek. Amúgy is mindketten lányok, szóval annyira nem is furcsa, ha jobban átgondoljuk. Kezeimmel a korlátba kapaszkodok, és figyelem mi is történik.
- Ez a valami lesz akkor a vacsora? - kérdezem Chantól, hátha neki van egy kis információja a dolgokról amik éppen történnek. Végtére is őt nem foglalta le semmiféle lény az aranyos aurájával, cuki gomb szemeivel, és "tapizz meg" kisugárzásával. - Szerintem ehhez kevés lesz a mi botunk. - vonom le a következtetést, abból, hogy ha valami képes ilyen hullámokat gerjeszteni, akkor nem túl valószínű, hogy egy aprócska bottal kikapjuk. Sőt talán még a hajónak is sok lesz ez.
- Esetleg nincs a hajón valami háló? Vagy a rendszernek elég lesz az, ha kiemeljük a vízből? -

by **Shukaku** Pént. Okt. 31 2014, 12:57

-A. Nagy. Hal.
Ejti ki lassan, szavanként a mondatot a lány, és szemei folyamatosan csak a vizet figyelik. Hát tényleg itt van! Itt van az a csodálatos lény, akit Kayaba Akihiko megalkotott a tengerek urának, és most szemtől szembe találkozhatnak vele. Láthatják, megtapasztalhatják erejét, kisugárzását, és azt, milyen könnyedén is siklik a vízben ez a hatalmas teremtmény. Egyszerűen csodálatos! Persze Timidus csak akkor foglalkozik vele, majd ha veszélyt jelent, jelenleg Suzuméval van elfoglalva, aki vagy nagyon hülye, mert azt sem tudja, hogy kémkedni titokban kell, vagy nagyon okos, mert zsarolni próbálja a sárkányt. Ilyesmivel zsarolni Timidust azonban lehetetlen, és csak legyint egyet a farkával.
-Az információszerzés általános tevékenység, és mindkettőnknek haszna származik belőle, Shu érdekeinek a védelme azonban elsődleges és kizárólagosan az én feladatom, így nem állíthatod egymással szembe a kettőt, hiszen a döntésem egyértelmű lesz. Amennyiben nem kívánsz a továbbiakban segítséget nyújtani nekünk, vagy ezt avval teszed függővé, hogy a feladatom elvégzésében korlátozol, úgy nem szükséges a továbbiakban együttműködnünk.
Fel sem veszi, sőt, fel sem fogja, hogy ez most zsarolás volt, hiszen a zsarolásnak dilemma elé kellene állítania őt, ez pedig nemhogy itt nem történt meg, általánosan nagyon ritkán történik meg a pettel. Ideje azonban nincs, hogy jobban felvilágosítsa az íjászt a működési procedúráiról, hiszen úgy tűnik, a hal zokon veszi a hajó jelenlétét, így Timidus már röppen is, hogy mancsait a lány vállára téve tartsa őt a hajón, hiszen neki szárnyainak hála nem szükséges kapaszkodnia. Shu csak lehunyja a szemét, jó erősen, egyáltalán nem várta, hogy a tengeren fog tériszonnyal szembesülni, azonban talán az izgalomnak hála nem lesz rosszul, és még Jun kérdésére is figyel.
-Elég, ha csak sikerül beleakasztani a horgot! Úgy hallottam, hogy ő is csak olyan hal, mint a többi, és a rendszer kifogottnak érzékeli!
Próbálja közben túlkiabálni a morajlást, és jó erősen szorítja a botot, majd meg is rántja, ám nem a nagy halba akad meg a horog, hanem csak zöld szmötyi kerül rá ismételten.

(Hínár)

by **Chancery** Hétf. Nov. 03 2014, 23:42

~Oké, megyek és szétszaggatom... Mad

~
-Nyugi ^^;
A macska igencsak felhúzza már magát, mikor megjelenik a hal maga, és ismét megingatja a hajót. Füleit hátracsapja és dühösen fújtat a víz, majd a felbukkanó árnyék felé, miközben én próbálom valamiképp lenyugtatni a simogatással, fél kézzel a botot tartva.
Nem igazán tudom, hogy lenne-e esélyem kifogni, hisz a jártasságom még nem igazán engedheti ezt magának, de végülis mit veszíthetek azzal, ha csak megpróbálom? Jun és Shukaku máris a szélhez siet és találgatnak... vagyis pontosabban Jun találgat, Shu pedig már kész információval szolgáltat választ még azoknak a kérdéseimnek is, amiket nem mondtam ki. Mondjuk én enne csak örülni tudok, és elégedett mosollyal nézem az árnyékot a hajó alatt elsuhanni. Még az sem ingat meg nagyon, ahogy feldobja az egész szerkezetet. Igaz, hogy a hasonlókért nem voltam oda a valóságban, meg hát úszni sem tudok, de ha van valami, amit szeretek Aincradban, az az, hogy nem kell félnem a víztől... úgyis meghatározott időm van kiúszni valahogy, mielőtt megfulladnék, és az az idő sokkal több, mint odakint Rolling Eyes

És talán még Álom tollai is meg tudnak menteni, bár ezt jó ötlet lett volna még otthon kipróbálni pale

Álom leugrik az ölemből, így már én is felállhatok, hogy jobb támasztékot használhassak az esetleges kifogáshoz. Igaz, hogy ez is csak ugyanolyan hal, és elég, ha beakad a horog, de ez vajon igaz lenne rám is? Legjobb tippem szerint is Shu horgászata már a maxon járhat, vagy legalábbis erősen közelíthet afelé, míg az enyém még erősen le van maradva. A macska úgyis erős kapaszkodással egybekötve elbújik az ülőhelyek alatt és türelmesen várja, hogy véget érjen ez a rögtönzött hullámvasút.
-Akkor hajrá, minden bele és fogjuk ki o/ Aztán rittyentünk egy finom vacsit a társaságnak akár belőle, akár az általános fogásból! -próbálom lelket önteni mind magamba, mind a többiekbe és figyelem, hogy beleakad-e a horgom a hatalmas bestia szájába.

by **Ozirisz** Szer. Nov. 05 2014, 11:35

Kicsit elgondolkoztam azon aa lovaglásos sztorin, amit elmeséltem. Végül egy régi mondás jutott eszembe. "A ló az igen veszélyes állat. Az eleje harap, a hátulja rúg, a közepe pedig kegyetlenül ráz..." - mondtam ki hangosan is, majd jött a kapózfiú, aki észrvette a közeledő halat. A Halat, amiért jöttünk, és amiben mindenki reménykedik, hogy kifogja. De ha ekkora árnyéka van, mekkora lehet maga a hal? Vajon van elegendő tűzifa és bogrács a fedélzeten? Aztán meg is láttuk a halat, és az előbbi kérdésekre megtaláltam a választ is. Határozottan nem. Ebből annyihalászlé kijönne, hogy az itt jelenlévő társasá hetekig halat enne, még úgy is, hogy a céhtársaik is segítenének az elfogyasztásában...
Aztán csönd, és újra csönd. Legalábbis a tengeren. Semmi mozgás, semmi hullámzás, sem bármi más szokatlan. Pár perc elteltével a korláthoz merészkedtem, merre kószál a halászlevünk, de semmi. - Lehet cigiszünetet tart - jegyeztem meg a hal eltűnésére, de még én magam sem gondoltam komolyan, pedig hát... vannak fura húzásaim, az tény.
De az, hogy a hal szépen kiúszik a partra, majd elsétál Nystervbe, bemegy a trafikba, kér ey doboz tüdőropit, rágyújt, majd visszaúszik a hajóhoz... Hát, nem valószínű, ahoy az sem, hoy kopoltyúrákos lenne a vacsoránk... De hogy ennyi sületlenség hogy fér el a fejemben, és hogy jutnak eszembe mindig... Hát, azt hiszem ez amolyan nay rejtélye az univerzumnak, ahogy az élet értelme, és az, hogy a lovak tényleg állva alszanak? Erről eszembe jutott a következő nagy rejtély: A halak tényleg úszva alszanak?
De ahoy megfogalmazódott bennem a kérdés, rögtön megezdtük a felszállást, majd visszahuppantunk Amikor végr megmaradt a hajó a víz tetején, és nem akart elrepülni, bizonytalanul igaz, de elengedtem a korlátot, és inkább pár lépést beljebb húzódtam.
Ahogy elnéztem, Chan macsekja sem volt oda a hajóreptetéshez. Valahogy meg tudom érteni, a hajónak a vízen a heje... Vagyis... nem véletlen űrhajóra szólt a jegyünk? Bár akkor már Aincrad körüli pályán lennénk legalább.
Majd Shu felé fordultam, aki pont egy adag hínártfogott ki a vízből.
- Shu, ugye még van abból a gyömbéres itókádból egy kevéske? - kérdeztem meg tőle, és néztem rá nagy bociszemekkel. Ez után a mutatvány után szükség is lesz rá, főleg ha a drága jó halacska megismétli az ugróiskolát...

by **Lizbet** Kedd Nov. 11 2014, 13:29

A halacskátok mérges, naaaagyon mérges lehet, mert még a hajó felrepítése után sem hajlandó elmenni, nem éri be ennyivel. Alig pár pillanattal a sokkoló megrázkódtatás után, a hajó oldalán feltűnik egy hatalmas farokuszony, ami egyenesen felétek tart és megint BUMMM \o/ Olyan erővel vágja oldalba a hajót, hogy az nem csak elmozdul, odébb kacsázik a vízen, de majdnem fel is borul... kapaszkodni gőzerővel \o/

by **Suzume** Pént. Nov. 21 2014, 13:22

Jun-chan csak nem akarja megadni magát pedig erősen csábítom őt a sötét oldalra. Na nem mint ha ennyitől feladnám, nem bizony.
- Igen, bármivé. Gyerünk tudom, hogy akarod! Engedj a csábításnak és szerezhetsz magadnak egy saját cukimasinát ami a te igényeid szerint változik. Ölelgethetsz, simogathatsz, megvakargathatsz, amit csak szeretnél és én dorombolni fogok. *Purr* - Adok neki egy kis ízelítőt az aranyos dorombolásomból. Timidusra csak forgatom a szemem. Nem igazán hat meg a fenyegetése, úgy sem támadna rám, annál jobban félti az indikátor színét így inkább tovább tesztelem Jun-chan tűrőképességét és önkontrolját.
- Na mit mondasz? Mit szeretnél mivé alakuljak? Csak egy szavadba kerül és én már váltok is. Egy bolyhos nyuszi? Mókus? Perzsa cica? Bébi fóka? Medvebocs? – Kérdezgetem őt és alakulok át folyton a kimondott állatokká majd legvégül vissza a vörös panda alakba.
Viszont nekem csak kérnem kellet, hogy a hal csinálja újra és már meg is tette. Tisztára mint egy hullám vasút. Ezúttal szándékosan nem kapaszkodtam elég erősen és a hajóval együtt én is repülök, egyenesen Jun-chan ölébe… krakkenként. Cool

- Jun-chan vigyázz mert alacsonyan szálnak a polipok. – Kiáltom felé repülve. Persze úgy teszek mint ha nem szándékos lenne de ha esetleg mégsem akar elkapni akkor azért igyekszem megkapaszkodni a korlátban hogy ne essek bele a tengerbe. Kiváncs lennék, hogy elég-e itt is csak megérinteni a halat és kifogottnak veszi rendszer mert azt valószínű könnyen el tudnám érni. De nem lenne túl fair és amúgy is úgy túl könnyű lenne így ha lesz egy szusszanásnyi vissza alakulok emberré és megpróbálom bedobni a vízbe az úszót.

by Ajánlott tartalom