[Event] Horgászverseny

Az iménti hatalmas hullám olyannyira megrázta a hajót, hogy azon nyomban aggodalmaskodni kezdtem, hogy nem sikerül majd kifognunk ezekkel a silány kis horgászbotokkal, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg a hajóra sem tudjuk felhúzni majd, de ez még mindig kisebb gond mint a bot... hozzákötözni hozzá tudnánk a hajó oldalához, vagy valami. Szerencsére Shu-tan időben szólt, hogy felesleges  ezen agyalnom, ugyanis a hal is olyan mint a többi horgászható dolog, elég ha ráharap a csalinkra és máris ki van fogva.
- Remélem hatalmas szája van, mert akkor talán sikerülhet beleakasztani, egy ügyes kis mozdulattal. Viszont, ha ilyen erővel ugrál meg dobál minket aligha fog sikerülni. - pillantok a vékony kis damilon lógó kampós valamire. - egyáltalán van esélye annak, hogy ez a dolog nem esik pixeljeire már attól, hogy hozzácsapódik a nagy hal hátához, vagy egy erős hullámhoz?  Nem tűnik túl masszívnak. - rángatom meg picurit, közben pedig a lányra figyelek. Timidus aranyosan próbál megvédeni Suzucica alattomos cukika támadásaitól, azonban nem hagyatkozhatok mindig másokra. Néha saját magam kell megoldanom a feladatot. Még ha nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Hatalmasat sóhajtok és a sárkány mellé lépek.
- Köszönöm az aggodalmad Timidus. Majd én megoldom, erős vagyok, és ügyes. Holmi vöröspanda, vagy cukin doromboló, szőrős bolyhos, gombszemű, cicuskával engem nem lehet megnyerni. - ismét egy sóhaj, közben pedig még a háttérdorombolás is adja a hatást. Viszont erős vagyok, ellent tudok állni a kísértésnek, még ha egy olyan dologgal is állok szemben ami a gyenge pontom. Itt a lehetőség bizonyítani, hogy tökéletes ura vagyok az elmémnek és mindenféle befolyásoló hatást kibírok. Hátat fordítok Suzunak, és karba teszem a kezeim.
- Nem hat meg! Én erős vagyok és megrendíthetetlen, akár egy fal. Még ha hatalmas szél is jön, nem tud ledönteni, ahogy egy hullám sem. - emelem fel a fejem, és elég volt csak emlegetni máris jött egy ami oly erővel rázta meg a hajót, hogy az akrobatika jártasságom sem volt elég, hogy talpon maradjak, össze vissza rázkódtam, mígnem sikerült az elesés elől megmenekülnöm hála egy arra kószáló rúdnak.. Az újbóli megszólításomra ismét a hang irányába fordulok, és egy vörös valami reppen felém, amit először egy rémült sikoltással majd hála a gyors felfogó képességemnek, egy ügyes elkapással sikerül is megszereznem magamnak.
- Úristen jól vagy? - kiáltozom, miközben a hajó tovább rázkódik, bal karommal pedig a lehető legjobban magamhoz szorítom a kis valamit, nehogy elrepüljön. - Krake... izé Suzu kapaszkodj, a halacska biztos mindjárt továbbáll. Addig próbáld meg kibírni.

~Úgy nem azé', de szerintem te ezt erősen félreolvastad, és horgászás helyett hullámvasútra fizettél be minket   ~
Reagálni Álom felvetésére már nincs időm, hisz a farok lecsap, én pedig jobbnak látom, ha kapaszkodom, még mielőtt a vízbe toccsannék. Nincs sok kedvem hozzá, elvégre nem tudok úszni a valóságban sem, és kétlem, vagy legalábbis nem bízok abban, hogy a rendszer a segítségemre sietne a dologban, amennyiben a tengerbe pottyannék. Azt se nagyon figyelem, mi akadt közben a horgomra, ami egyszerűen csak egy kapálózó és tekergő, valószínűleg a nagy hal elől menekülni vágyó mezei Ponty.
Csak akkor merek kicsit előrenyúlni és megragadni, mikor a hajó picit lehiggad a nagy ingásban és kinyújthatom a kezem, hogy megérintsem a halat és visszaeresszem a horgot a vízbe. Egyenlőre nem adom fel, hogy sikerül befogni, elvégre feltételezem, egy ilyen nagy dög elég, ha ráharap a csalira, és már kész is, ha pedig mégis szükséges valami extra, akkor maximum nem nyerek. Na bumm, megesett már sokszor, nem izgat a dolog.
Ahogy Timidus átlibben a hajó egyik részéről a másikra, Álomkelő igen irigy tekintettel követi figyelemmel a repülő sárkány mozgását. Valószínűleg arra gondol, bár tudna ő is repülni, hisz még az is ezerszer nyugodalmasabb volt, mint most a hajó padlódeszkáiba kapaszkodni és visszatartani a másik állatfajtát a torkából.
-Ilyenkor kéne egy Pokelabda ._. -dünnyögöm, ahogy figyelem fél szemmel a szegény macskát is. Sajna nem tudok mit tenni, ez a mennyiségű mozgás még engem is megszédít és alig várom már, hogy földet érjünk valahol, vagy legalábbis valaki kifogja a halat és véget vessen az egész cirkusznak @_@

//Ponty//

Nagy rázkódások, hangos kiáltásokat szültek, ami talán érthető is, ugyanis a hajó időnként olyannyira megdőlt, csak valami Isteni csodával sikerülhetett ismét egyenesbe hozni, már amennyire egyenesnek számított... A nagy harc közben, nem csupán saját magamra, de még a Krakenre és a botra is oda kellett figyelni, mert egy rossz mozdulat, és máris a vízben találjuk magunkat a nagy hallal, aki csak remélni tudom, hogy nem az emberevő fajtából való. Újabb rángások, újabb sikolyok, majd a hal megelégelte a játékot, és gyakorlatilag kitépve a kezemből a botot úszott el.
- Hééé! - visítok utána, még a szabad kezem is meglóbálom a levegőben - Hozd vissza. Az az én botom! - kiáltozok, majd az utolsó hullámkor még egyszer jól megmarkolom a korlátot. Értetlenül pislogok a felugró ablakot olvasva, nem értettem, hogy miért kaptam, talán csak valami programhibával van dolgom, más nem igen lehet rá magyarázat. A botot természetesen nem kaptam vissza, de nem is probléma, szerencsére nem számít luxusterméknek, és könnyedén beszerezhetem bárhonnan, így hát nincs is tovább okom foglalkozni a dologgal. A fő, hogy a hajó biztonságban partra ért, és azon nyomban reppenek is le róla, hogy végre biztos talajon érezhessem a lábaim. Még mielőtt csatlakoznék a többiekhez, még egyszer a hajóra pillantok, búcsúzóul, ugyanis a közeljövőben biztosan nem lesz hasonló mókában részem. Nagy csúnya tengeri szörny, amiről közben kiderül, hogy ártalmatlan aprócska polip, majd pedig, hogy Suzu. Hatalmas hal ami ellopja a botomat. Csupa olyan dolog amit nem szívesen eszik meg az ember, de szép emlékként él majd tovább, hogy sikerült kifogni az első teknősöm. Talán csak apróságnak tűnnek, de valójában igenis nagy dolognak számítanak. Szép emléknek

pontok:

//Köszi az eventet x3 nagyon élveztem :3//