Re: [Miniboss] Mostly Harmless

by **Kremylla Lyeen** Szer. Jún. 04 2014, 08:01

Amikor az Anatole-ként bemutatkozó férfi felteszi kérdését, tekintetemet rá vezetem. Valamire akar ezzel utalni, de azonnal nem esik le. Tudom, hogy hátsó szándéka van ezzel a kérdéssel, de nekem kéne még némi idő, hogy rájöjjek. Persze valaki korábban rájön erre, és már válaszol is a kérdésre, én meg újabb savanyú vigyorral díjazom, hogy mik derülnek ki.
- Ha így van, akkor eléggé... Elrontottuk - nézek magam alá, de kilépni már nem merek. Szívesen megtenném, hogy aztán újra elkezdjük a beállást, de mi van, ha történik valami? És egyáltalán mi a fenéért vagyok ennyire tapasztalatlan és gyenguska? Annyira utálom, mert így hozzá kell csapódnom valakihez, és követnem őt, nehogy elvesszek valahol.
Beletúrok a hajamba, és gondolkodok, mégis mivel javíthatnék a helyzeten. Én valószínűleg semmivel, talán a kint állók még körbenézésükkel jutnak valamire. Kyuura pillantok valamiféle ötletet várva, de nem csodálkoznék, ha felhúzná a vállát, és nem mondana semmit: azaz nincs ötlete.
Az idézeteket hallgatva újra Anatole-ra pillantok, és igyekszek a lehető legtöbbet megjegyezni belőle. Mindig is szerettem az idézeteket, és azokon törni a fejemet, de sose voltam jó benne. Hosszú idő kellett hozzá, mire megtaláltam a mögöttes értelmüket, és valószínűleg itt se fogom tudni hasznosítani ezen tudásomat idő hiányában. Mindeközben a középen fekvő állat is mocorogni kezd, idétlen vigyor fagy az arcomra, és úgy bámulok rá, ahogy meghallom mozgolódását. Valami félelmetesre számítok, de nem látok semmi ijesztőt. Egyik szemöldökömet felvonva vizsgálgatom, és amikor kíváncsian kezd figyelni minket, lemondok felkészültségemről és "óvatosságomról" (mert hát az imént kiderült, hogy mekkora baklövést követtünk el nagy valószínűséggel), helyette leguggolok, és ugyanolyan kíváncsi tekintettel vizsgálgatom, mint ahogy ő minket. Pislogok párat, és nem bírom kizárni a fejemből azt a gondolatot, hogy nagyon édes, és úgy megsimogatnám. Ebből már csak nem lehet probléma.
Az első észrevétel: kapu. Szinte meg se hallom, de azért még igyekszek a zajló beszélgetésre figyelni, ami nem tart sokáig. Valamiféle robothang zengi be a termet, mire fenékre ülök, hátrahőkölök akaratom ellenére is, ezzel annyira kikerülve a körből, hogy csak a lábam marad benn. Az is csak azért, mert észreveszem, amúgy meg biztos, hogy keresnék valami biztos rejtekhelyet - mondjuk Kyuushirot?
Most kezdem átkozni nagyon azt a pillanatot, amikor reggel megláttam őt. Most mit kezdjenek a többiek velem? Tapasztalatlan kis haszontalan izéke vagyok, nincs rám jobb kifejezés, így hát vagy sebtében elsajátítom a dolgokat a következő napokban, vagy hagyom a fenébe az egészet, és inkább maradok az első szint legnyugodtabb helyein.
Hirtelen eszembe jut valami, miután a robothang elhallgat. Mi van, ha a valószínűleg ártó és támadó minibossok közül ő kilóg? Mi van, ha az összes idézet rá is vonatkozik? Farkasok juhokká válnak... Akkor ezek szerint ő is egy juhhá változott? Ha ez az állat az említett ketrecben van, és nemsokára fuldokolni kezd, és megpróbál kitörni?
Valószínűleg másoknak is ez jut eszébe, így inkább nem osztom meg elképzeléseimet. Talán az idézetek egy részét sikerült megoldanom, talán nem. Nekem ez a véleményem, az első gondolatom ezzel kapcsolatban, és tényleg nem kételkedek, hogy más is rájött ezekre.
Még mindig fenéken ülve, hátul támasztva magamat bámulom a lényt, egyik lábam van csupán benn a körben, ezzel remélhetőleg aktiválva marad. A miniboss viszont visszagömbölyödik, ez pedig korábbi gondolataim valamiféle igazságalapját azonnal lerombolja.
Akkor ez nem jött be.

by **Silica** Szer. Jún. 04 2014, 08:09

A korong valóban világít, ameddig Lyeen lába még érinti azt. Smile

by **Chancery** Szer. Jún. 04 2014, 11:15

Előbb kisasszony, most meg sama... :roll:Pedig pont azt akartam kifejezni, hogy nincs bennem semmi úrias. Egy legyintéssel karöltve fintorgok, szememet forgatva kibököm: -Elég a Chan is ^^
Odabent persze mindenki találgatni próbál, így, hogy nem minden megy úgy, ahogy annak általában mennie kéne. Egy miniboss, ha teheti, azonnal ráveti magát az emberekre, hogy minél előbb megszabaduljon tőlük, ez viszont inkább csak fekszik és alszik, mint valami kiscica. Szinte bűntudatom lesz attól, hogy milyen szándékkal jöttem eredetileg Suspect

Csak nem Shukaku tervezte ezt a minibosst, hogy igazat adjon magának...? Suspect

Egy képzeletbeli sütőlapáttal verem fejbe magamban az Üldözési Mánia nevezetű kígyót. Az említett kígyó nyüszítve elvonul.
-Szerintem gyertek le onnan... -próbálok inteni azoknak, akik már a csillag ágaira álltak. -És próbáljuk meg másképp.
Miután végighallgattam Anat lapjait is, Senzankoo mocorgásba kezd, és felhangzik a gépi hang. Oké, az már tuti, hogy nem szokványos miniboss, sőt, már abban is kételkedem, hogy egyáltalán az-e. És mentségemre legyen, hogy mindennek néztem, az NPC-t, de falusinak nem... bár ez persze csak az én sztereotip hibám. >.> És amúgy is csak annyit mondott, hogy forduljunk vissza, de arra már nem tudok visszaemlékezni, hogy azért-e, mert nagy a veszély, vagy mert ezt a bosst nem kell bántani, úgyse árt senkinek.
Nevezhet Shu vagy akárki más könyörtelen gyilkosnak, de ha az adott mob nem akar az életemre törni, én se szívesen uszítom rá ÁK-t Suspect

Mondjuk ezt mintha mondtam is volna... vagy nem? >.> Nem, valószínűleg csak akartam mondani... mint folyton mindent. Áh, jobban ki kéne nyitnom a szám ._.
-Na, gondoljuk végig. -emelem végül fel a hangom, kezeimet kissé felemelve. -Szerintem szálljatok le a csillagról. Van egy olyan előérzetem, hogy itt nem kéne kísérletezgetni.... >.> -pillantok Anat felé sejtelmesen és sokat mondón Razz

-Nem támadékony... -mutatok Senzankoo-ra. -Vagyis ez egy puzzle. A kapuval nem tudok mit kezdeni, de szerintem azok az idézetek illenek hozzá.
Egy miniboss lenne, aki valahogy kitört KayaBá szabályai alól...? Elég képtelenségnek hangzik, az agyam mégis belekapaszkodik ebbe a gondolatba. Talán Senzankoo is egy vérengző állat volt, csak történt valami, hasonló, mint amit Jay mesélt egyszer valami Trayről, aki képes volt megváltoztatni a kódokat és közönséges petet csinálni egy játékosból.
Közelebb lépek, a kezem nyújtom Lyeen felé, hogy felsegítsem, de a csillag ágára nem akarok rálépni még. Senzankoora irányul a tekintetem.
-Ha nem bántasz minket, én sem foglak téged. De mi vagy te akkor? O.o

by **Miu** Csüt. Jún. 05 2014, 01:01

Nem igazán tetszett, hogy Tantalosz úgy bánik velem mint egy kisgyerekkel. Sőt az végképp nem volt szimpi, hogy összekócolta hajam.
-Ennek semmi köze sem volt az egyensúly érzékemhez. Egyszerűen csak felbuktam egy kőbe.
Fordítottam el a tekintettem duzzogva. Az meglehet sok segített nekem abban, hogy kicsit jobba értsem ezt a játékot, persze akkor sem rögtön segíteni akart, de az meg már lényegtelen…A már ott lévő lány nem valami barátságosan reagált ránk, bár ilyenkor mindig eszembe jut az indikátorom, még mielőtt meghatna dolog. Ily módozatban nem is nagyon akartam zaklatni. Majd egy eddig nem hallott női hangot hallok…Kapkodtam körbe a fejem, majd egy macsekot pillantottam meg. Egy cicus, ő szóét volna hozzám. Ahogy látom az a Chancery nevű lány lehet a gazdája, akkor egy pet lesz és akkor a lány egy idomár.
-Szándékos? Az indikátorom színére érted, mert akkor nem. Egy csapat játékos kényszerített rá, hogy öljek, mármint csak az utolsó ütést kellet bevinnem. De ha akkor módomban állt volna másképp dönteni vagy lett volna esélyem menekülni akkor nem tettem volna meg.
A mondandóm befejezve odaléptem a cicához, majd leguggoltam elé és vettem egy kérdő pillantást a gazdájára, majd lassan elkezdtem a macsek felé nyúlni és közvetlen előtte megállítottam kezem. Megakartam simogatni, de még kint se engedte minden macska, ő pedig még egy pet is, így még extrán nem lehet tudni, hogy miképp fog reagálni rám.
-Szabad?
Esik kis a kérdés a számon, majd várom a macska reakcióját és néha rápillantok a gazdira is és figyelem az ő reakcióját is. Ha megkapom az engedélyt megsimogatom, tutujgatni nem kezdem el az már lehet sok lenne, ha nem kapok engedélyt akkor kissé csalódottan felállok és nyugtot hagyok nekik. Közben szépen sorba érkeztek még emberek, mindenkit köszöntöttem és bemutatkoztam nekik. A minibossal kapcsolatos kérdésemre választ is kaptam. Amit egy ideig csak értetlen pislogás követett. Próbáltam helyretenni magamba a dolgokat, ugyanis nem igazán volt fogalmam a dolgokról. Kezdtem kicsit kapizsgálni a dolgokat, de még mindig nem értem teljesen.
-É…értem, köszi.
Még minidig jól látható rajtam, hogy nem igazán értem, de nem most fogok lyukat kérdezgetni az emberekbe. Főleg, hogy kinyílt a kapu és mindenki befelé vette az irányt. Lassan, de biztosan én is megindultam, majd közvetlen a kapu mellet falnak dőltem, majd leültem a földre és összekuporodtam. Bent van egy festmény, mozaikokkal díszítettek a falak, régi papírosok szanaszét és egy nagy dupla pentagram van a padlóba vésve annak a közepén fekszik egy pangolin. Csak figyeltem és hallgattam a többieket. Nem akartam önfejően cselekedni most és egyik csoportuláshoz sem volt kedvem csatlakozni, majd lépek akkor mikor mindenki egy közös nevezőre jut és nem szétszéledve csinál mindenki azt amit akar. Úgy se értek semmit, nem azért vontam ki magam mert lusta vagyok bármit is csinálni, egyszerűen csak nem kívánom hátráltatni a csapatot az ügyetlenkedésemmel. Most elemzek és legközelebb tudni fogom dolgokat, talán…Kicsit magamba mélyedtem és valamiféle alvó állapotnak nevezném azt amibe kerültem, látom és hallom a dolgokat, de nme igazán fogom fel, olyan minden mintha csak egy homályos álomkép lenne az egész. Arra kaptam fel a tekintetem, hogy Senzanko felébred, de nem tett semmit se.
-De aranyos…
Jegyeztem meg az orrom alatt motyogva, majd hallgattam mit beszél az a unott gépi hang, ami a pangolin ébredésével egyidejűleg kezdett el szólni. Csapatmunka nélkül nem tudjuk megoldani a dolgot és a pangolin sem támad, a hang elmondása szerint nem egy vérengző fenevadról van szó. Ezt mondjuk leső látásra lehetett látni, hisz mikor beléptünk aludt, most mikor felkelt egy kis időre se támadott meg minket és szerintem kifejezetten aranyos jószág. Próbálom összerakni a dolgokat legalább a most hallottakból, ha másból nem is megy, majd hangos gondolkodásba kezdtem.
-Falusi alatt a híd előtt álló NPC-t értené…Vajon ott van még a híd túl végén vagy elment mikor mindenki ideért?...hmm Lehet meg kéne nézni, de ahhoz vissza kéne menni a hídon…
Meg kéne nézni, talán visszamehetnék, hisz úgy sincs itt semmi hasznos akkor legalább ennyit csináljak. De már magától a hídon való átkelés gondolatától görcsberándul a gyomrom. Nem merek azon a hídon közlekedni, elég volt egyszer végig másznom rajta. De valamit csak kéne csinálni. Na jó kibírom az se biztos, hogy vissza lehet menni, de egy próbát megér. Bár jobban örülnék annak, ha a rendszer nem engedne vissza hídon, akkor nem azért kellene visszafordulnom mert nyuszi vagyok, hanem azért mert nem lehet menni.
-Lehet, hogy még ott van az NPC kint…Esetleg én megnézhetném, végül egy próbát meg ér a dolog és amúgy sincs semmi hasznom itt…öömm…Megyek megnézem.
A mondandóm bejezése után, rögtön egy nagy lendülettel léptem ki a kapunk. Majd megálltam a híd előtt és próbáltam nem kétségbe esetten visszarohanni. Minek is siettem ki? Hisz amúgy is nyuszi vagyok vissza menni, de most már gáz lenne, ha visszafordulnék. Sőt annak ellenére, hogy itt kint gyülekeztünk, így egyedül ácsorogva elég hátborzongató itt kint ácsorogni...

Pontok:

by **Tantalosz** Csüt. Jún. 05 2014, 15:24

- Akkor Chan. Örvendek a találkozásnak. – mondtam a hölgyeménynek. Talán nem sértettem meg azzal, hogy udvarias voltam, habár ez képtelenség. Udvariassággal még senkit nem sértettek meg, leszámítva persze a kimért, hideg udvariaskodást. De egy ismeretlennel szemben ez az első lépés, nem? Udvariasnak kell lenni, és hogyha szól, hogy tegezzük, akkor tegezzük. Mondjuk szólt… Én meg az a kobaknyi tudásom, amivel még ezt sem fogtam fel. Mindegy. Miu kifogásán pedig csak mosolyogtam.
- Persze, mint az erdőben a gyökerekbe, igaz? - kérdeztem meg játékosan. Ez a kislány egyszerűen ennivaló volt. Aztán elkezdtem fülelni a Chan és a másik piri között lefolytatott bájcsevelyre. A másik piros indikátoros válaszát pedig csak elengedtem a fülem mellett. Mondjuk, tudom, hogy hülyéskedett, de akkor is. A pirik, azok pirik. Én sem várom el, hogy másképp nézzenek rám. Maximum Miu érdekében tudnék szólni egypár jó szót, ugyanis ő a különleges esetek közé tartozik, akiknek vagy nem volt választásuk, vagy pedig hibáztak, mint ahogyan én. Mondjuk az én esetem sem hiba, tisztában voltam vele, hogy az illető belehalhat, hogyha sokáig püfölöm… Mindegy, inkább koncentráljunk a miniboss-ra! A példámat sokan követték, és ők is beálltak a körökbe, sőt, Utahime még egy kis sütivel is kedveskedett.
- Kö- köszönöm. – mondtam kissé zavartan. Eddig nem nagyon ajándékoztak meg semmivel. Így eléggé jól esett ez a kis gesztus. A kekszrágcsálás közben pedig elkezdtem jobban szemügyre venni a környezetet. Hm-hm… Tehát van ez a nagy tízágú csillag. Aztán van itt egy jókora festmény is, amin egy örökké dolgozó ember áll. Ezen kívül kint ott virít a felirat, hogy nincs esélyünk, adjuk fel. Mi van még? Körülnéztem a teremben, és ekkor láttam meg a papírokat. Éljen a megfigyelő képességem. \o/ Azonban nem voltam elég gyors, és az egyik jelenlévő már be is gyűjtötte őket. Hogy is hívták? Anatole? Igen, ez lesz az. Fel is olvasta a papírdarabkákat, és gondolkozóba estem. Az első szerint, ha átlépünk a kapun, akkor a legnagyobb félelmünkkel kell szembenéznünk, de ha elismerjük azt az embert, akivé váltunk, nyerhetünk. Aztán a második szerint a mobok, vagy a piros indikátorosok lenyugodtak, a lelki tusára pedig nem tudok mit mondani, az maradjon lelki tusa. Az utolsó két mondat pedig teljességgel semmit nem mondott nekem. Tigrisek nyalják a keresztet… Ezzel gondolhatunk arra, hogy régebben tigrisekkel ölették meg a keresztényeket, de a vallás nem tudom, hogy hogyan jönne ide… Az utolsó mondatot pedig hagyom is, mert a végén belegabalyodok. Az utolsó idézet pedig minden bizonnyal az ösztöneinken való felülemelkedésről szól, hogy előbb gondolkodjunk, és csak azután üssünk. De talán rosszul gondolkodom, és a kapuhoz van köze. Közben pedig a miniboss is életre kelt. o.o De egyelőre nem csináltam semmit, még a kardom is ott maradt az inventory-mban, ahol szokott lenni. Ez azért vicces. Ez az első alkalom, hogy harc közelben ennyi ideig hagyom bent a fegyverem. De egyelőre nem kell félnem, hisz a miniboss is megmondta, hogy nem fog nekünk ártani. A csapatmunkával kapcsolatban pedig igaza volt. Amíg csak össze-vissza csinálunk mindent, és nem segítjük egymást, nem jutunk egyről a kettőre. De… vajon hol kezdjük? Erre egy részről Chan adta meg a választ, aki szólt, hogy lépjünk ki a körből. Én csak bólintottam egyet, és már kint is voltam. Majd Miu úgy gondolta, hogy felkeresi az NPC-t, én pedig szívesen követtem volna, de aggasztott valami… Mi van akkor, ha a számláló visszaugrik, amint elmegyünk innen és a többiek bent ragadnak? Nem szeretnék azok között lenni, akik kimaradnak a csatából, így csak egy kis bátorító pillantást vetettem feléje. Ezután pedig gondolkodóba estem. Túl sokszor említik a kaput az idézetekben… Persze, a kapu sok mindent jelképez, de mi van akkor, hogyha nem is olyan komplikált a dolog? Talán a kapunál lesz valami. Ezért aztán elindultam kutakodni a kijárat közelében.

by **Jun** Csüt. Jún. 05 2014, 19:51

A terem felett a számláló nullára ért, az ajtó pedig nyithatóvá vált. A terem felépítése kicsit elütött a többi mini-bossétól akikkel eddig találkoztam. A földön heverő papirosok, a fura tízágú csillag aminek a közepén egy aprócska valami aludt. Rossz előérzetem támadt. Már néhányan be is trappoltak abba a csapdának kinéző valamibe, kicsit tartottam tőle, hogy ahogy rálépnek a mini-boss felébred átváltozik valamivé ami minimum tizenöt méter magas, és mindenkit végigtámad. De nem így történt. Az egyik kör világítani kezdett, majd a következő személy lépése után, egy újabb szín villant fel. Távolról figyeltem az eseményeket, illetve a terem díszítését tanulmányoztam a szemeimmel. Az, hogy a boss alszik nem lehet véletlen. Lehet, hogy a támadások is hatástalanok lennének ellene. De ezt inkább nem próbálom ki. Nem tudhatjuk miféle hatást váltana ki belőle. Anat a papírok összeszedésével bíbelődik, ez nem egy rossz gondolat, talán némi segítséget is kaphatunk. Közelebb léptem hozzá, ekkor már elkezdte felolvasni a lapok tartalmát.
- Olyan mintha az érzelmekről szólnának... - talán elég nagy butaságot mondtam ezzel, de a szövegeket hallva pont olyan mintha a félelemről, az alázatosságról, és a haragról lenne bennük szó. A vörös lovag megjegyzése is elgondolkodtatott egy pillanatig. Ugyan az ö szavában bíznék a lehető legkevésbé, de talán mégsem mondott akkora butaságot mint elsőre annak tűnhetett számomra. A kapu, felette egy számláló, illetve egy szöveg. Idebent papirosok amik elhamvadnak, mintha egyfajta poklot idéző hely lenne. Egy démoni kör... ami közepén egy "áldozat hever". Valahogy minden összevág, csak a színeket nem értem. Ha ezek tényleg a szivárvány színei, akkor a jó sorrendet kellene elkapnunk. De akkor még ott van a negyedik lapocska amin kilenc kocka van... kilenc kocka és kilenc szín. Hangos hümmögésbe kezdtem, majd közelebb léptem a tíz ágú körhöz. Körbesétáltam gondosan ügyelve arra, hogy még csak véletlenül se léphessek rá egyetlen ágára sem.
- Lehet, hogy... - elkezdtem a porba vonalakat húzni, pontosabban a kört reprezentálni kicsiben, feltéve, ha van egyáltalán por a teremben, ha nincs akkor egy lapot elővéve próbáltam megalkotni a pontos mását. Majd behúzni a vonalakat amivel kilenc aprócska részre osztom fel magát a csillagot.
- Lehet, hogy csak simán balról jobbra kell rálépni a csúcsokra és történik majd valami? - motyogtam, nem túl hangosan, de talán jól érthetően azok számára akik a közelemben voltak. - Nem... ez így túl egyszerű lenne...

by **Tachibana Makoto** Hétf. Jún. 09 2014, 13:58

Mit csináljak? Mit csináljak? Bevallom, nem erre számítottam, ugyanakkor mulattató volt körbenézni. Mindenkinek főtt a feje, próbálták összerakni a kirakós darabkáit - már ha élhetek Chan-chan megfejtésével -, egy-két tekintetben még értelem és felismerés is látszódott. Azonban volt egy komoly probléma a tömeges agyalással: sokan egy szót sem osztottak meg a gondolataikból, hiába látszott rajtuk, hogy rájöttek valamire. Kedvenc cicafüles játékostársam vette egyedül a fáradságot, hogy tényleg hangosan gondolkodjon, és ezzel segítse a csapatot. Felsóhajtottam, majd lusta, komótos léptekkel közelítettem meg a kaput, hogy azt is megvizsgáljam közelebbről. A külső oldalán olvasható feliratot jómagam nem tudtam megfejteni, de felismertem, hogy latinul van és arra is rájöttem, hogy a belépésről szól. Viszont ennél jobban érdekelt, hogy mi van a belső oldalán, mely rejtetten maradt a belépő szempárok elől, mondhatni elbújt a sarokba.
- Valaki kísérje el szerencsétlen kislányt, látszik rajta, hogy fél :] - szólaltam meg a kapun kisétáló lányra bökve. A kapu nem véletlenül maradt nyitva, és véleményem szerint nem is azért olvasta a fejünkre a hibánkat a rendszer, hogy elszégyelljük magunkat, hanem hogy kijavítsuk. Nem mintha engem zavart volna a tény, hogy nem kérdeztem semmit az NPC-től, nem tűnt fel, hogy nagyon beszélgetős kedvében lett volna, nem ajánlott fel semmilyen társalgási opciót :]
Szóval mit csináljak azon kívül, hogy békésen nézelődök és kiszórakozom magam a többiek erőlködésén? A válasz egyszerű volt: egyelőre semmit. Nem voltak gondolataim, amiket érdemes lett volna megosztani a többiekkel, mind triviális volt és törvényszerű, az emberek pedig nem szeretik, ha a nyilvánvalóval traktálják őket, türelmetlenné teszi őket. Márpedig most nem volt efféle célom, csupán a drága kis karkötőmet jöttem megetetni, és mivel ez volt az elsődleges prioritás, nem kívántam semmit sem tenni azért, hogy megkockáztassam a küldetésem sikertelenségét.
- Ha a szimbólumok mondanak valakinek valamit, akár a rajzolt, akár az írt, ne tartsa magában - szólaltam meg végül hanyagul, és a falnak dőlve zsebre dugtam a kezemet. Pillantásom a minibossra vetült, aki továbbra is ártalmatlanul gömbölyödött középen. Esetleg valaki megtámadhatná, az is érdekes lenne. Anatole-kunnk ebben úgyis nagy tapasztalata van, hátha vállalkozik rá :]

by **Utahime** Hétf. Jún. 09 2014, 15:19

Kinyílott a kapu, és lassan mindenki bemerészkedett a terembe. Az óriástatu kényelmesen szunnyadva várt minket, és Chan felvetésére bele is pattantunk páran a színes körökbe. Tantaloszra hálásan mosolyogtam, mikor elfogadta a szerencsesüteményt. Már csak remélhetem, hogy használ is annyira, hogy túléljük ezt a kalandot is. Majd körbenézek, hogy mások is jönnek-e de hamar rájöttem, hogy ez nem ilyen elsietni való dolog... Felvetették, hogy talán valami színkombinációt kell kitalálni, ezért még ne álljunk a körökbe. Lepillantottam az alattam világító narancssárga körre, majd jobbra-balra tekintve megállapítottam, hogy a kör valóban a szivárvány színeit követi. A két vége volt az ajtóhoz legközelebb, és Kyuushiro posztjától felém haladva Kremylláig sorban vannak a színek. De ha alapból így van elrendezve, úgy nincs benne semmi kitalálni való... Egy darabig még nem mozdultam, csak érdeklődve figyeltem, mikor páran a szanaszét heverő pergameneket lesték meg és olvasták fel. Nem volt kifejezetten szívderítő egyik sem. Amikor a második megbélyegzett lovag a bejáratra mutatott, bólintottam, valóban mind említ egy kaput. Bár a szöveg alapján nekem mind inkább önelemző vívódásnak tűnt, ahol a kaput akár saját magunkban is kereshetnénk... Vajon a ketrecbe zárt fenevadat is magunkban kell keresni, vagy egy az alkimista kör lenne a tatu ketrece? Eddig nem úgy néz ki, mint aki szenvedne a bezártságtól. Csak aztán nehogy elkezdjünk rémeket hallucinálni és egymásra támadjunk...
Ekkorra már az alvó gombolyag is kitekeredett, és felénk szállt egy hang, bár nem kifejezetten a lény felől, sokkal inkább a terem falaiból. Eléggé meglepett, hiszen azt hittem, hogy ha minibossról van szó, az veszélyes harcot jelent, erre ártalmatlannak bizonyul... Persze nem mintha Aincradi tartózkodásom alatt akár eggyel is találkozhattam volna. Valaki el is futott, hogy meglesse az említett NPC-t, és valaki -ahelyett hogy megtette volna- a többieket buzdította, hogy kísérjék el. Nem igazán értettem a dolgot, talán ő sem hiszi hogy jó ötlet innen kilépni... mi van, ha nem jöhet vissza. Vagy várjunk csak, azt mondta fél? A szöveg is olyasmit említett, hogy a kapu mellett úrrá lesz rajtunk a félelem... vagy hasonlót. Talán ilyesmit is tud befolyásolni a játék? Messze vagyok már, hogy jól lássam, és nem akaródzik elmozdulnom a narancskör mellől...
Majd Chan megkért, hogy szálljunk le a körökről, mire újra kényelmetlenül lenéztem. Ez a dolog azóta világít, hogy ráálltam. Persze meggondolatlanság volt előre cselekedni, főleg hogy eddig nem is vállaltam olyan küldetést sem, ami igazán komoly harcokat ígért... Minibosst meg pláne. De ugyanúgy kilépni belőle, hogy nem tudjuk, mi a helyes nem ugyanolyan meggondolatlanság? Pár pillanatra olyan érzésen volt, mintha egy taposóaknán állnék. Egyet értettem abban, hogy nem jó ilyesmiken ugrálni, de ha már rajt vagyok, lejönni sem igen akaródzott. Tétovázásomra, vagy csak mert azt hitte nem hallottuk, Chan újra felszólított minket, hogy szálljunk le a csillagról. A nyakláncomat morzsolgatva felnézem, és oldalra pillantva láttam, hogy Tantalosz már kint is van a körből... És nem történt semmi különös eddig. Az viszont biztos, hogy mindenikünknek rá kell állni majd a körökre valahogy, de mi van, ha vissza már nem enged? Ilyen talán nem lesz, de ha megjegyzi az embert, aki ráállt? Megszeppenten kiléptem a körből, fél kezemben Falcoval, de nem léptem egy lépésnél távolabb, a narancs szín az enyém, akármikor is kelljen rálépni...
Jun felé figyeltem, mikor befejezte a porba karcolgató tevékenységét, és talán kicsit el is húztam a szám a "történik valami" kifejezésre. A világítás nekem határozottan a "valami" kategóriába esik, és már azt sem tudjuk mi történt volna, ha mind egyszerre világít... Ráadásul az óriástatu is akkor mozdult meg, mikor a tekercskutatók piszkálni kezdték a "holmiját". A porba karcolt minta, az volt, amit az egyik tekercs tartalmazott. Egy ideig figyeltem, a medálomat simogatva. Ezt sem igazán értettem miért ezen akarja alkalmazni, de nem kell nekem mindent érteni... Hat ág állt magában, négy pedig a vonalakon, de miért pont ilyen irányba rajzolta? Lehetne másik hatot is választani szabad ágnak... És a balról jobbját sem igazán értettem, de akárhogy is, az elképzelése tetszett, és jobban illett a felolvasottakhoz is, mint a szivárvány. Ezért csak bólintottam felé, és felemeltem a kezem.
-Öhm... Valóban mind érzelmekről szólt, és a színeket gyakran társítják érzelmekkel is... A kapu felől vannak a hideg, nyugodt színek, ezen az oldalon pedig a meleg, zaklatott színek...- Néztem le a porba karcolt jelre -vagy a papírjára lestem. Ha evvel az ábrával fel akarjuk osztani a csillagot, ötféleképp tehetjük rá. Ebből háromnak látom értelmét is. Talán úgy kell forgatni, hogy valóban a szivárvány színeinek két végpontja essen a vonalakra, így a négy vonalra eső szín a vörös, ibolya, zöld és cián lenne. Ha a legmelegebb színeket választjuk, vagyis a pirosat és vöröset, úgy a túloldalt pont a leghidegebb ciánt és kéket kapjuk... De talán a kapu is számít, és valóban nem csak egy jelképes kapuról szólnak az idézetek. Viszont nem két szín közt áll, tehát nem húzhatunk felé "folyosót" és a hideg és meleg színeket szétválaszthatjuk úgy is, hogy...
-Ha a csillaggal egybeeső két vonalat a kapu vonalával pont párhuzamos vonalakra tennénk, a kapu előtti cián, kék és zöld maradna egyedül, ezen az oldalon pedig a vörös, piros és ibolya.- Jegyeztem meg hangosan kimondva fejtörésem eredményét. Bár mint kezdő játékos nem sok szavam lehet, főleg miután a szeleburdi társaságba lettem elkönyvelve. De ha már így rám ijesztettek, igyekeztem követni a fejleményeket, hátha legalább ötletet adok valakinek. Majd a falon lénő festményre mutattam.
-Egyébként, ha ráállunk mindre és nem az volt a helyes variáció, akkor nehezebb feladatunk lesz következőnek?- Talán ezért mondták, hogy ne álljunk rá, de ha így van, akkor félbehagyni sem kellett volna, anélkül hogy kipróbáljuk mi lesz... A fények felvillantak az előbb, lehet hogy már ez is egy próbának számított és akárhogy nézem, még ha meggondolatlanul is, de sorban álltunk rá a meleg színekre...

by **Kyuushiro** Kedd Jún. 10 2014, 16:52

Ja, csak a szokásos. Egy frászt! Ilyen minibosson még nem voltam... ahol én részt vettem, ott bementünk, előkaptuk a fegyvereket, aztán addig kalapáltuk az ellenséget, amíg csak szét nem pixeleződött. Ehhez képest ez kész logikai feladvány elé állít minket... mi? Jó, nemhiába hagytam ki annyi időt... vagy ez egy szokatlan miniboss?
Sóhajtok egyet. Az Anat által felolvasott lapok szépek és jók, de egyelőre nem látom értelmét annak, hogy miként segíthetnének nekünk. A falon egy festmény, aztán színek... valóban a sorrenddel lenne gond? Elvileg valószínű, én valahogy... mégsem tudom ezt elképzelni. Nem tudom, miért... de...
Elmerengek ezen az egészen. A földön kirajzolódó csillag két pentagramma összefonódása, így megnézem, ad-e valami értelmet a színek egymás melletti sorrendjének, ha külön kezelem a kettőt... de nem. Az igaz, hogy a hideg és meleg színek kétfelé csoportosulnak, de... hogy ez miért segíthetne nekünk...
Sóhajtok, és ellépek a vörös körről - így nyilván kihuny az izzása.
-Egyáltalán miért két pentagramma alkotja a csillagot? - kérdezem emelt hangon, úgy, hogy a jelenlévők (kivéve persze, aki lement az NPC-hez) mind hallják. - Miért oszlik kétfelé? Hisz lehetne egy sima tízágú csillag is, amit le lehet úgy rajzolni, hogy a toll nem emelkedik fel a papírról... de így, hogy kétszer öt pontra oszlik... - még egyszer elmerengek, de nem, nem látok semmit. - A színek viszont nem igazolják az állításom, nem... vagy... - nagyon értelmesnek tűnhet a habozásom, de tulajdonképpen csak gondolkodom. És pislogok. Méghogy nem vettem észre olyat, ami érdekes lehet? - Nézzétek meg! Egymás mellett vannak azok a színek, amik hasonlítanak egymásra. A zöld és a cián, a kék és a sötétebb kék, a lila és az ibolyaszín, a vérvörös és a piros, végül a narancssárga és a sima napsárga... mintha direkt összepárosították volna a hasonló színeket. Tehát ha elkülönítjük a két pentagrammát, kapunk egy-egy színcsoportot, amik szinte ugyanazokból a színekből állnak. Lehet, hogy ennek köze van a megfejtéshez... talán először az egyik pentagramma csúcsaira kell ráállnunk, aztán a másikéra? Vagy más a dolog nyitja? - beszéd közben bal kézzel (mivel a másikban ott van a Katanám) mutogatom a színeket, a két pentagrammát, majd ahogy a mondandóm végére érek, elmerengve futtatom végig tekintetem a többieken. Érzelmek... színcsoportok... és most ez a fura kettősség... mi lehet a kulcs?[/b][/b]

by **Silica** Kedd Jún. 10 2014, 21:26

Anat kérésére az új határidő szerda tizenkét óra.

by **Anatole Saito** Szer. Jún. 11 2014, 11:02

A piros indikátoros lány úgy dönt, hogy visszaindul kikérdezni az NPC-t. Logikus döntés, feltéve ha ki tud még menni. Az indikátora miatt nem aggódom ezúttal, egy emlékfelidézéssel úgyis utána tudok nézni magam is, hogy mit szedett ki a falusiból, így nem hallgathat el információkat. Jobbnak látnám Gilbertet elküldeni vele, de az ő leleményességére itt van most szükség.
- Szerintem is szálljatok le a csillagokról. - helyeslem hangosan Chan javaslatát. Egyrészt a sorrend sem volt megfelelő, ha minden igaz, másrészt amíg nincs logikusnak tűnő, összeszedettebb tervünk, addig felesleges kockáztatni. Tachi szavai bosszantottak, úgy tűnik csak dirigálni tud, de cselekedni most sem. Ő maga is elkísérhette volna a lányt, de bolond volna kockáztatni bármit is. Mondjuk hogy kizárul a küzdelemből. Márpedig neki szüksége van ezekre a miniboss harcokra, csak arra nem jöttem rá, hogy konkrétan miért. Itemvadász... De úgy tűnik a nagyokos sem jött még rá semmire. Jun ötletelését már szívesebben veszem, de az ő gondolatmenete sem lendít előre igazán. Sötétben tapogatózunk.
Utahime és Kyuu közös elmélkedése viszont egészen elmésnek tűnik. Érzelmek, meleg színek, hideg színek, pentagrammok... Koherens következtetésre viszont nem sikerül jutnom. - Az a gondolat bennem is megfordult, hogy esetleg egyszerre kellene ráállnunk minden csúcsra. A könnyű minibossokat már kiirtottuk, s minél magasabb szintre jutunk a játékban, annál nehezebb questek aktiválódnak itt az első szinten is. Szóval a megoldás úgy hiszem nem a legegyszerűbb lesz. De mindenek előtt talán azt a kérdést kellene feltennünk: Mit is akarunk aktiválni? Azzal, hogy ráállunk ezekre a színes körökkel, nem épp azt érhetjük el, hogy erősítjük, kvázi felébresztjük a minibosst? - Elgondolkozom azonban azon, amit a gépi hang mondott, de nem hagyom magam befolyásolni.
- Ne tévesszen meg benneteket az, amit a hang mondott. A minibossokat azért teremtette Kayaba, hogy megnehezítse a dolgunkat és hogy idővel bossokká fejlődjenek. Srentok Bunmei, a Gyorstalpalót viselő miniboss esetéből tanulva biztos vagyok abban, hogy nem szabad itthagynunk szunyókálni ezt a minibosst, mert idővel csúnyán megerősödhet és akkor egy pöccintéssel is nullára viheti az életünket, még azelőtt, hogy kristályért nyúlhatnánk. S ismét csak Srentoktól tanultam meg azt, hogy a mobok uralkodni akarnak. Uralkodni felettünk és versengeni egymással. A mi legyőzésünk ugyanúgy fejlődési lehetőséget jelent számukra, mint számunkra az ő legyőzésük. Srentok világuralomra akart törni, én pedig nem fogom hagyni, hogy egy gépi hang telebeszélje a fejünket. A minibossok nem idomíthatóak, nem lesznek petek belőlük, akik az ölünkben fognak aludni. - Hangom végig tárgyilagos, mintsem indulatos. Egy valamit azonban meg kell próbálnom, mielőtt bárhova is lépnék.
- Mindjárt kiderül, hogy mi a te titkod Senzankō... - A papírokat Jun kezébe adom, majd szembefordulva a mobbal, lehunyom a szemem, hogy a Mátrix adatfonalaira rákapcsolódva emlékfoszlányokat lophassak tőle. E kísérlet során magam is átérzem azokat az érzelmeket, amelyeket a mob is a múltja során. Születését követő pillanatok után kutatok, illetve azután, hogy van-e emléke Kayabáról, teremtőjéről, akárcsak anno a Bunmeieknek. Az iránt is kíváncsi vagyok, hogy ki "zárta" őt ide és milyen céllal. Az sem egy mellékes kérdés, hogy ő-e egyáltalán a miniboss, esetleg megbújnak még valahol itt segítők is. S persze megpróbálok elcsípni emlékképeket arról is, hogy ha mások már megpróbálkoztak aktiválni a csillakcsúcsok színeit, ők milyen eredménnyel jártak.

Emlékfelidéző képességpróba ---> 8 emlékképet tudok felidézni Senzankō múltjából.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Jún. 11 2014, 11:02

The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
[Miniboss] Mostly Harmless - Page 2 4767242330_2db9f185a1_s

by **Silica** Szer. Jún. 11 2014, 11:27

Sebződések:

Lyeen - 2
Kyuu - 7

Anat képessége sikeres.

Ahogy Miu kilép a kapun... nem történik semmi nagy volumenű dolog. Nem vágódik be utána, nem veszítitek el a küldetést... bár ugyan megnyerni sem nyeritek ezzel a lépéssel. A miniboss sem kezd el mocorogni, és láthatóan Tantalosz sem talál semmi érdekeset a kapu belső oldalán sem. A mozaikok továbbra is nonfiguratívak, az egyetlen kép továbbra is a sziklát görgető férfit ábrázolja, és még a hang sem csendül fel. Egyvalami azonban kisvártatva mégis történik. Utahime még időben kilépett a körből, Kyuu azonban csak Miu távozása után tette meg ezt, Lyeen pedig még akkor sem. A fiú hetet sebződik, míg a lány kettőt, amikor a körök elhalványulnak, majd kialszanak. A kapun kívülről pedig hallotok egy kattanást. Miu azonban gond nélkül átér, és az NPC elkerekedett szemekkel néz rá. Felajánlani most sem ajánl fel semmilyen böködhető kérdést... de amíg nem kérdezik felőle, miért is tenné?

Életek:

/Amint eljuttok a konkrét harcig, akkor a rendes sémát fogom használni, addig azonban szerintem felesleges. Anat megkapja a képi eredményét PM-ben./

Raven 500 szóval pótolhat.
Határidő: Június 18.

by **Miu** Szer. Jún. 11 2014, 16:03

Kiléptem a kapun és semmi különösebb történés nem volt ezt követően. Állok a híd előtt, de még csak rá sem léptem, egyszerűen nincs merszem hozzá. A külvilág megszűnt számomra ás csak azt a végtelen hidat láttam magam előtt, ami nem is végtelen, de az emberi fantázia már csak ilyen, bármiből tud bármit csinálni, ha te azt látod a fejedben az mindegy, hogy a valóságban mi van. Végül nagy nehezen a félelemtől remegve ráléptem a hídra, majd bele is kapaszkodtam korlátba. Egy darabig csak korlátot szorongattam, majd szépen lassan amennyire megmerevedett végtagjaim engedték elkezdtem előre haladni, mármint inkább hoztam magam előre a hídon, ugyanis a korláttól nem tudtam elszakadni és előre haladni se tudtam valami gyorsan. Pedig egyszer már átjöttem rajta, igaz akkor is halálfélelmem volt…Mert mi van ha…Ezt a gondolat menetet inkább el sem kezdem csak jobban megijesztem saját magam. Végül nagy nehezen elértem a híd túl végét, ahol az NPC volt. Bár eleinte ezzel nem foglalkoztam, a hídról való lelépés után pár másodpercig csak dermedten álltam és előre meredt a tekintetem, majd a térdeim megadták magukat a remegésnek és a földre rogytam.
-Sikerült, átértem…
Motyogtam az orrom alatt, miközben próbáltam alább hagyni a remegéssel és vártam, hogy a gyomromban lévő pillangók is alábbhadjanak a nyüzsgéssel és megnyugodjanak. Majd a tekintetem a meglepett falusi felé fordítottam, aztán meghökkentem kissé. Igaz azért jöttem vissza, hogy megnézzem itt van e még és, hogy kérdezzek tőle. De még is mit kérdezzek és hogyan és mi az amit most lényeges lenne megtudni. Nem ártott volna megkérdeznem a többieket arról, mit is tudakoljak meg. Legfőképp a Senzankoról kellene megtudni valamit és erről az egész fura helyről és helyzetről. Talán csak egybe lekérek mindent és igyekszem nem elfelejteni a hallottakat, míg vissza vonszolom magam a hídon. Feltápászkodtam a földről, majd az NPC felé fordultam és kezdtem is a mondókám.
-Öömm…Jó napot. Én…én Senzako felől szeretnék érdeklődni és-és öömm…arról is szeretnék érdeklődni, hogy...ömm…Miért lett volna tanácsos visszafordulnunk még az elején? Van valami lényeges amit tudnunk kéne, ha már oda mentünk?
Bizonytalanul és tanácstalanul állok a falusi előtt, fogalma sincs mit kéne kiszednem belőle mit nem vagy hogy még is mit lehetne kérdeznem, de remélem így jó és kapok némi információt. Ha megtudom amit szükséges akkor visszakellesz mennem a e többiekhez, amivel nincs baj, de megint át kell mennem a hídon majd. Viszont kétszer már átjöttem gond nélkül csak nem lesz baj, de a híd kihívása várhat, most fülelnem kell és memorizálni.

by **Kremylla Lyeen** Csüt. Jún. 12 2014, 19:11

Hálás tekintettel fordulok Chancery felé, és elfogadom a segítő kezet, így talpra állok. Természetesen még a kört nem hagyom el, persze a lány bíztat rá. Lássuk csak... Mérlegelek egy keveset, hogy vajon jó lenne-e kilépni. Anatole is helyesli a kilépést, én viszont mégis hezitálok. Elég sokat. Mi van, ha az enyémen van valami, ami miatt bekövetkezik valami? Ha lelépek róla, és azzal aktiválok valamit?
Látva, hogy a többiek könnyedén, gond és következmény nélkül lépnek le róla, még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy jó lenne-e az, amire utasítanak. Vagyis amit ajánlanak.
Amikor az egyik piros felhozza ötletét, miszerint valaki mehetne a lánnyal az NPC-hez, először a férfira, aztán a távolodó lányra nézek.
- És akkor miért nem te mész, ha már ez így feltűnt neked? - kérdezem, ha már más nem teszi. Lehet, ez merész kérdés tőlem, de hangom egy cseppnyi ellenségeskedésről sem árulkodik. Nem is vagyok ellenséges, legalábbis igyekszek nem az lenni. Amúgy is: ő ötlete, menjen ő, ha már felhozta. Bár szerintem megoldja az a lány egymaga is a vállalt feladatát. Én viszont nem mennék már csak azért sem, mert gyenge vagyok, másrészt azért, mert tapasztalatlan is. Ráadásul félek is a magas helyeken, ez a legfőbb okom a visszavonulásra. Magyarul: tériszonyos vagyok! Nem fogok még egyszer áthaladni azon a hídon! Nem is... Még háromszor kéne, mert oda, aztán vissza, aztán a küldetés végénél is még egyszer. Isten őrizzen engem meg ettől! Csak az kéne, hogy belezuhanjak a nagy semmibe. Lehet, hogy ehhez művészet kell, de attól tartok, hogy az efféle balesetekhez megvan a magam technikája, amik nagy része sikeresnek mondható.
Ezt követően ötletek hangzanak el, és ez is elfeledteti velem azt, hogy ki kéne lépnem. Leköt a gondolkodás, amibe kezdek belezavarodni. Méghozzá nem kicsit. Szinte látom magam felett a kérdőjelet, amit ez az egész idéz elő. Természetesen ez a kérdőjel mindössze a képzeletem szüleménye, senki sem látja, de az arcomra rá van írva, hogy nagyon el vagyok már tévedve. Főleg akkor, amikor Anatole megszólal a minibossokkal kapcsolatban. Az már kemény dió nekem, nem is értem igazán. Vagyis... Értem, csak valahogy mégsem.
Megvakarom a fejem, hogy megemésszem a hallottakat, mire feltűnik, hogy két pontot veszítettem, és a lila fény is kialszik. Hogy micsoda?
Pislogok, és ijedt őzként szökkenek ki a körből. Mégis mi volt ez? Képtelen vagyok felfogni, hogy ez miért volt. Nekem ez az egész egy kirakhatatlan puzzle. Nem vagyok egy kiemelkedő, gyors gondolkodó, ezt be kell valljam.
Megnézem a pontjaimat, és szerencsére csak kettőt veszítettem. Hát igen... Hála Kyuushiro rendkívül jó felszerelésének, ezt most megúsztam ennyivel. De a fene se gondolta volna, hogy most sérülni fogok... Vagy csak én vagyok ilyen buta - egyelőre.
Idétlen vigyorra húzom a számat, és mély levegőt veszek. Nem kicsit ugrott az adrenalin szintem, úgy érzem. Igyekszek a lehető leghamarabb megnyugodni, és felfogni, hogy ez csupán két pont, van még ennek a tizenegyszerese, ami páncél, és még ennek a tízszerese, ami maga az életem. Nem lesz gond. Remélem.
Szívesen rálépnék még párszor a körre, hogy kielégítsem kíváncsiságomat, de félek attól, hogy újabb pontokat veszítek, így meg se próbálom. Talán jobb is lesz.
- Szerintem ez elég kevés támpont. Ha az a lány információ nélkül jön vissza, akkor csak próbálgatni tudunk jobb híján.
Csupán ennyit mondok, hiszen értelmesebb ötletem nekem sincs. Konkrét nincs megadva, amiből könnyedén rá lehetne jönni bármire is. Még ha ennyit is gondolkodunk, valakinek csak leesett volna már valami, és abból rájöhettünk volna a megoldásra... Így viszont tényleg el vagyunk veszve.

by **Utahime** Pént. Jún. 13 2014, 00:14

Meglepetten kaptam a fejem a kattanás irányába. Az a számláló volt az ajtó felett? Ha jól emlékszem, azt mondták minket számolt, ezért is mutatott tízet, mikor beléptünk a terembe. Viszont most kialudtak a színek, és ekkor hagyta el a termet a vörös lány is.
-Izé... Aki kimegy utána, megnézné, hogy a számláló mennyit mutat?- Kérdeztem előre kiáltva, hogy a kapunál is hallják. Ha nyolcat mutat, úgy valóban csak azért csökkent, mert valaki kiment. És mivel mind a tízen kellünk a körök aktiválásához, természetes, hogy úgy nem fénylenek ha nem vagyunk mind bent. De mi van, ha csak 10 próbálkozási lehetőségünk van összesen? Ha kimegy két ember és még mindig kilencet mutat, úgy az esélyeinket töltöttük fel a megérkezéssel. Az is lehet, hogy csak ilyen rövid ideig lehet rajta állni a körön, mire sikertelen kísérletnek számolja. Ami azt illeti, az első lehetőség a valószínűbb, de mégis megnyugtatna valamennyire, ha tudnám, hogy nem időhöz vagy próbalehetőséghez vagyunk kötve. Persze ha a második ember nyolcast lát a számlálón az sem garancia arra, hogy nem vagyunk megkötve, de legalább hosszabb időnk lehet... Illetve ha valami számlálja a lehetőségeinket, úgy az nem az ajtón lévő számláló. Ha csak nem emelkedik vissza, mikor bejönnek...
Bár kérdeztem, de a kör mellől továbbra sem akaródzott elmozdulni. Egyrészt mert a narancs színt foglaltam magamnak, hiszen lehet, tényleg megjegyzi, ki lépett rá először. De főleg csak mozgásképtelen lettem a félelemtől. Ha csak harcolni kéne, talán el is felejteném, mit csinálok és csak igyekezném túlélni. Ez a tehetetlenség viszont bénító, és mindenki csak tovább ijesztget...
-Jó lenne tudni, hányszor próbálkozhatunk...- Motyogtam magam elé támpontért forogva körbe. A falon lévő kép izgatta a fantáziám, hiszen egy embert ábrázolt, akinek folyamatosan nehezedett az értelmetlen munkája. De nekünk lehet, van egy pont, amitől nem nehezedik, amitől talán mind meghalunk... Ráadásul a kör közepén lévő lény is hasonló gömb-sziklaforma, mint amit a freskó mutat. Jelenthet ez valamit? De ő maga ártalmatlan, vagyis ezt állította a hang. Természetesen ezt valaki azonnal meg is cáfolta, és Chancerynek sem válaszolt.
-Lehet, hogy ő egy rab vagy egy eszköz, és nem maga a miniboss?- Billentettem meg a fejem Anatra nézve, mikor befejezte szavalatát. Egyetértettem, hogy a szörnyek megölésre valók... ez egy MMO, még mindig. Bár vannak játékok ahol midbosst is lehet szelídíteni, ha Aincradban nem lehet, az csak egyszerűsíti a kérdést, bár nem is volt szándékomban megpróbálni. Viszont még kiderülhet, hogy ő maga más módon kapcsolódik a dologhoz... amit láthatóan meg is próbált fejteni valamiféle képességgel a beszéde után. Eztán csak bólintottam az ibolyát választó lánynak, valóban jó lenne, ha némi infót találnánk még...
Közben próbáltam rájönni az egymásba fonódó csillagok rejtélyére is, amit korábban a vörös kört választó kardforgató fedezett fel. Lassan a számmisztikát is bevonatuk a képbe, tudva, hogy 10-en vagyunk a szivárvány 10 színére, 2 összefont 5 ágú csillaggal valamint egy 3x3-as táblával, amit feltehetően el kell helyeznünk valamire... Sehogy sem látom az összefüggést. Mindössze annyit tudhatunk többé-kevéssé biztosra, hogy a színekre mindenikünknek rá kell majd állni. Valamint a két csillag külön választja a színeket, ez tény, de bennük sem fedeztem fel semmi ujjat. Ha külön kell rájuk állni melyiket válasszuk? Az egymás mellett szereplő színekre meg kissé összeráncolom a homlokom. Nem is egy, hanem mindkét oldalán az azt követő szín van...
-Igen, a szivárvány színeit követi sorban. Vagyis a komplementerek is egymással szemben vannak. Amit igazán furcsállok, hogy pont a nyugodt színek esnek az ajtó felé, míg befele vannak a zaklatottak. Már ha a bejáratot vesszük a "kapunak". De a szövegekben a kapu a nyugalom és félelem közt állt, biztatva, hogy ne féljünk átlépni meg ilyenek... Ez lehet a kör közepe? Talán pont a tatu alatt vagy csak jelképesen?- De minél tovább nézzük, csak annál több variációt találunk, ahogy fel lehet állni a színekre... Ezt nevezhetnénk jónak, ha valamire azt mondhatnánk "ez a jobb", de az eddig felsorakozott lehetőségek ugyanolyan esélyesnek tűntek. Vagyis a bőség zavarában ugyanúgy próbálgathatunk, mintha csak véletlenszerűen tennénk. Igaz, legalább rendszerezve őket. Épp ezért még mindig úgy gondoltam, legalább megnézhettük volna, mi lesz, ha mindet aktiváljuk... De valószínűleg csak mindenkit sebzett volna, miközben kihunynak a fények.
Majd végre megmozdultam, fejemre téve Falcot elindultam, hogy, a kerek szoba kapuval szemközti falát vegyem szemügyre.

//Én is lerajzoltam, csak láttatni az eddigi fejleményeket.//

by **Anatole Saito** Pént. Jún. 13 2014, 21:43

Teljességgel felzaklat az, amit láttam. Na nem azért, mert olyan megrázó lett volna szörfözni a tatuszerű mob emlékeiben, sőt még az átérzett érzései is viszonylag nyugodtak voltak. Viszont mindaz amit láttam, nem lendítette előre a küldetés megoldását. Semmit sem tudtam meg a csillagokról. - Előttünk még nem járt itt senki sem, nem tudtam meg többet a csillagokról és a színekről. - Összegzem az eredményeket a látomásokról a többieknek, viszont azt nem mondom el, hogy mi mást tudtam még meg. Egyelőre nem fedhetem fel, mert az lehetséges, hogy zavart okozna a társaimban. Amíg nem vagyok magam sem biztos a gondolataimban, addig nem zaklathatom fel őket. Mindenesetre nem tetszik az a játék, amit Kayaba űz velünk ezúttal. Mégis mi célja annak, hogy idehozta ezt a mobot.
- Ötleteljetek addig, amíg a lány vissza nem tér, viszont ezután csak az kockáztasson és álljon a körökre, akinek magas a páncélértéke és legalább 100 fölött van a hp-ja. Ha csak egy valaki is kihullik közülünk, akkor új tagot kell találnunk a helyére és erre most nincs vesztegetni való időnk. - Ezután odafordulok Junhoz és a vállaira teszem a kezeimet. - Készülj! Kezd el koncentrálni, szükség lesz a cserés képességedre! Vagy engem kell kihoznod baj esetén a körből, vagy a tatut. Kísérletezünk picit, de óvatosan. Te fogsz vigyázni rám, angyalkám. - Ugyanazon a becenéven szólítom, mint első találkozásunk alkalmával. Végül vigyorogva kacsintok egyet rá, majd sarkon fordulok és megindulok a mob felé.
- Senki se lépjen a körökre, megpróbálok bemenni a csillag közepére és kommunikálni a mobbal. Jó lenne tudni, hogy min fekszik, lehet extra információt rejt. Ha bajom esne, Jun majd kiment. - Muszáj kísérleteznem, mert lassan a falat kaparom ettől a totojázástól. Estig is cseveghetünk a színekről, érzelmekről és társairól, a quest akkor sem oldja meg magát helyettünk. Lehet csak felcsesztem az agyamat azon, amit láttam, de az biztos, hogy idegesít ez a tétlenkedés. Tudom, hogy igazam van a mobokkal kapcsolatban és a hitem megrendíthetetlen. Túl sok élet forog kockán, sok emberélet múlhat akár ennek a küldetésnek a sikerességén is. Cselekednem kell! Zaklatott lelkiállapotom ellenére nyájasan köszöntöm a mobot és elkezdem óvatosan megközelíteni.
- Üdvözlöm Senzankō-sama. Ne haragudjon, hogy megzavarom a szendergését, de lenne olyan kedves és egy kicsit kijjebb heveredik le? Mondjuk a csillagon kívül? Bízom benne, hogy nem olyan nagy kérés ez az ön számára. - Miközben közeledek felé, megpróbálom a kém képimet is aktiválni, hogy további információt szerezhessek a mob statjairól. Persze a csillagról akkor sem tudok meg többet, de sose lehet tudni, hogy nem teljesíti e Senzankō a kérésem. Mekkora lenne már, ha tényleg kicammogna O.o Én mindenesetre megvárom a reakcióját, addig nem lépek a csillagon belülre.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jún. 13 2014, 21:43

The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
[Miniboss] Mostly Harmless - Page 2 4766602461_64fb5071c9_s

by **Silica** Pént. Jún. 13 2014, 21:53

Mivel Anat nem lép rá a körökre, azok nem reagálnak, a mob viszont igen. Kinyitja a szemeit, kigömbölyödik, és érdeklődve figyeli a fiút. Felé ugyan nem tesz lépéseket, inkább hátrálni kezd előle, de ezt is csak a pentagrammák alkotta belső kör széléig teheti meg, mert ott felvillan az erőtér, és nem engedi tovább. A mob sarokba szorított vadként kezd nyüszíteni, és látszik rajta, hogy egyáltalán nem boldog.

A képi sikeres, infók mentek PM-ben.

by **Anatole Saito** Pént. Jún. 13 2014, 22:17

A képim könnyedén aktiválódik, akárcsak az előbb. Akárcsak az előbb. Akárcsak... meg sem érintettem, az emlékfelidéző képességem mégis aktiválódott? O.o Ez hogy lehetséges? Annyit fejlődtem volna, hogy az ilyen gyenge szörnyeket már meg sem kell érintenem, mégis aktiválódik? Mindegy, ezen ráérek később is merengeni. Ami viszont fontosabb, az a kinyert infó, melyet megosztok a társaimmal is:
- Nagyon könnyű boss, fegyverkezelése, sebzése, sepc képessége 2, gyorsasága 1, kitartása 4, élet 840, páncélja 388. - Sorolom fel az adatokat még mindig lehunyt szemmel, majd elengedem a Mátrix szálait és hátrálni kezdek. Egymagam leütöm, mielőtt megmoccanhatna, s a szintje alapján ez 13 expt jelentene Falánk számára. Egy komolyabb bossharcon tudok ennyit összeharácsolni a legim számára, így nem lenne szabad elszalasztani ezt a fogást. Viszont aggaszt az az erőtér, amibe ütközik. Látszólag kezesbárány, és nem is rejteget maga alatt semmit. Viszont ha ő erőtérbe ütközik, akkor valószínűleg én is fennakadnék, én pedig nem szeretnék grillcsirke lenni. - Jun, próbáld meg kérlek kihozni az erőtérből a mobot! A képid automatikusan aktiválódni fog, kérdés, hogy az erőtér engedi-e a cserét.

by **Jun** Pént. Jún. 13 2014, 23:41

Jobb ötlet híján elkezdtem felrajzolni a fura tízágú csillagot, és elkezdtem mindenféle ötleteléseket, hogy legalább legyen valami ami alapján elindulhatok, még ha nem is a legtökéletesebb irányba. De ezt sosem lehet tudni teljesen biztosra, lehet éppen elindítottam valamit. Miközben részletezgettem a kis gondolataimat, kérdéseket tettem fel, figyeltem a többiek észjárására is, főleg a színekkel kapcsolatban, ugyanis az lehet mindennek a nyitja. A csillag tíz csúcsa egészen biztos, hogy a színek, amit megerősített Utahime és egy másik srác is. Szóval ha már többen is így gondoljuk nem lehet akkora nagy butaság. Már kezdett idegesítővé válni, hogy hiába nézegetem a rajzomat, hiába vizsgálgatom a terem minimális, és cseppet sem ízléses díszítését semmi használhatóra nem jöttem rá. Szerencsére éppen ekkor kaptam kézhez Anat papirosait, amiket alaposan átnyálaztam, nézegettem hátha valami használhatóra bukkanok, azonban közben feladatot is kaptam amire azon nyomban bólintottam.
- Rendben! - szalutáltam, a már megszokott módon, majd jobb ötlet híján a papírokat fogom Anatra cserélni, ha valami probléma akad. Nem lenne túl jó ötlet egy kristályt bedobni, mert kitudja, hogy reagálna a boss. Közben fél füllel hallgattam a többieket is. Utahime érdekes megjegyzése ismét dolgoztatni kezdte a fogaskerekeket. Lehet, hogy ez tényleg nem is a boss, csak annak a tartozéka, vagy ebből fog kialakulni egy mini-boss. Mint ahogy Reynailnál is történt. Támadtuk és erősödött.
- Igazad lehet. Lehet, hogy van valami speciális képessége ami veszélyesebbé teszi. - reagáltam Uta mondatára. Eközben Anat bemászott a fura állatka mellé aki készségesen arrább is vánszorgott. Felvont szemöldökkel figyeltem az eseményeket, és nem volt semmi szükség arra, hogy képességet aktiváljak.
- Lehet, hogy Senzanko nem is mini-boss hanem valójában tízágú csillag az ellenségünk? - Már ezen sem lepődnék meg, végül is kitudja... Közben izgatottan vártam, hogy megtudjunk még egy kevéske információt Anat képességeinek hála, majd ismét döbbenten hallgattam ezúttal már a stat pontokat.
- Valami nagyon nem stimmel... lehet, hogy nem is nekünk kell a csillag ágaira állnunk, hanem valamiket elhelyezni rajta? - gondoltam itt arra, hogy lehet a Senzanko-t kell kikapnunk onnan és rátenni az egyikre majd lesz ott egy másik és azt is és így tovább... Anat ötletére csak bólintottam, vesztenivalónk úgy sincs vele, max megvadul, és akkor végzünk vele... de remélhetőleg erre nem lesz szükség. A papírokat magam elé dobtam, hogy azokra váltsam ki az erőtér mögött rejtőzködő, vagy éppenséggel raboskodó állatkát.
- Remélem nem fog elszaladni ha kihozzuk onnan... - vártam picit a többiekre pillantottam majd egy sóhajtást követően aktiváltam a képességem, remélhetőleg sikerrel, ahogy Anat is mondta.

//képességhasználattal próbálkozok owo megpróbálom kihozni hozzánk a kis állatkát \o/ //

by **Silica** Pént. Jún. 13 2014, 23:54

Jun képessége sikeres, meg is történik a teleportáció... csak éppen úgy tűnik, hogy mivel a papírok is a küldetés részei, nem nagyon szeretnének egy helyen tartózkodni a minibossal, így a célpont a papírhoz legközelebb álló valamit választja ki, ami jelen esetben Jun. A lány be is teleportál a miniboss mellé, úgy tűnik azonban, hogy kifele ez a dolog nem működik ilyen könnyen, mert a tobzoska bent marad, így élvezhetik egymás társaságát.

Ezzel együtt a géphang is újra felcsendül, kissé kárörvendően.
-Pedig olyan egyszerű a rendszer. Semmi sem változott. Minden úgy működik, ahogyan szokott. A sorrend logikus.

by **Chancery** Vas. Jún. 15 2014, 16:17

Az alapötletet sikeresen megadtam, a többiek nekiáltak jobban kilogikázni vagy kibogozni a rejtélyt. Miután Tachira viszont többen is rátámadtak, hogy miért nem követte Miu-t, Álomkelő egy unott sóhaj hangját pörgeti végig mindenki fejében, majd az ajtó felé indul.
~Chan marad. Én megyek utána. Maradjatok itt, lusta betoji banda, Senzanko meg egyen meg titeket vacsorára, ha már ennyire nem vagytok jók semmire.~
Azzal választ meg sem várva kilohol a kapun, hogy Miu után eredjen és remélhetőleg az NPC-nél utol is éri.
Jó magam döbbenten hallgatom végig furcsán ideges és dühös megnyilvánulását, majd sokáig nézem távolodó alakját. Tudom, miért akart egyedül menni; idegesíti a miniboss furcsa rendszere, amivel nem tud mit kezdeni egyszerű harci mob lévén, másrészt így akarja kipróbálni, a kinti szám vajon csökken-e, mikor egy pet a gazdája nélkül hagyja el a területet átmeneti időre.
Én magam inkább Anatot figyelem, elvégre nem igazán tudom, mi zaklathatta fel ennyire. Aggódón figyelem, mire készül, és amikor Jun lépése is oda juttatta őt a tobzoska mellé, még jobban a falhoz passzírozom magam. Az agyam kattog, de ehhez a feladathoz a jelek szerint, mint mindig, túl kevés vagyok. Nem tudom, mit kéne tennem, így jobb híján az egyetlen épen maradt rajzot kezdem tanulmányozni. Végigsimítok a kezemmel az emberalakon és a vonalakon.
-Börtön... -mondom végül. -Senzankoo börtönben van. És ki kéne onnan hozni. Igaz...?
Tétován körbe nézek. -A börtönöknek, celláknak általában van kulcsa. De itt mi lehet a kulcs...?
Majd próba gyanánt felemelek egy papírt és rácsúsztatom az első, piros csillagcsúcsra. Talán sikerül, talán nem, én mindenesetre próbálkozom, miközben eszembe jut, a Cluedo játékokban is mindig én voltam az utolsó, aki rájött a dolgokra ._. Többet kéne ilyen nyomozós játékokkal foglalkoznom.

by **Silica** Vas. Jún. 15 2014, 16:23

ÁK utolérheti Miut, és még az NPCnél elkapja. Smile

Azonban a számláló most nem kattan, és a kör sem villan fel, ha Chan úgy teszi rá a lapot, hogy a kezével ne érjen hozzá.

by **Tachibana Makoto** Szer. Jún. 18 2014, 20:35

Nocsak, nocsak, Anatole-kun gondolkozik. Igazából nem is arra figyeltem fel, hogy a képességeivel információt nyert, és ezek alapján cselekedni kezdett, ez egy teljesen triviális tett volt. Csupán felhasználta, amit kapott, hogy ezzel közelebb kerülhessen a megoldáshoz és győzelmet arathasson az előttünk tornyosuló akadály felett. Ezt bármelyik emberszabású megtehette volna, akinek indíttatása van megoldani egy problémát. Nem ez keltette fel a figyelmem. Sokkal inkább az, ahogy a minibossokról beszélt, és annak a kis monológnak egy részlete hallatán végül felszaladt a szemöldököm. Elmosolyodtam, és kivettem a zsebemből a kezeimet, hogy lustán megtapsolhassam. Végre valaki, aki nem feltétlenül hisz annak, amit a játék közöl velünk. Én magam is beleestem nemrég ebbe a hibába annak ellenére, hogy igyekszem odafigyelni arra, hogy mindent megkérdőjelezzek, még azt is, amit a saját érzékszerveimmel tapasztalok. Hiszen ebben a világban minden hamis, mindent Kayaba Akihiko befolyásol. Visszadugtam a zsebembe a kezeimet, és folytattam a tétlen bámulást. Senki sem tudhatta, miért is tapsoltam, nem úgy időzítettem, hogy egyértelmű legyen, és rá se néztem a bohócra.
- Képes lennél egyedül hagyni engem egy kislánnyal? :] - szóltam végül a félénk, de úgy egyébként szép lánynak, aki korántsem meglepő módon felvetette, hogy miért is nem én megyek az NPC-hez kíséretnek, de ha ismerne, ez fel sem merült volna benne - Esetleg veled elmennék, ha már ilyen bátor vagy - vettem ki ismét a kezem a zsebemből, és rá sem nézve, a körmömet tisztogatva közöltem vele kissé kétértelműnek szánt mondanivalómat. Akár vissza is dobhattam volna a labdát, de az nem illett volna hozzám, az ilyen verbális közélhúzásoktól irtózom. Helyette inkább az eseményeket figyeltem, és az ötleteket elemeztem a magam módján. Nem volt rá szükség, hogy kimenjünk és megnézzük a számlálót, nyilvánvaló volt, hogy kilencest mutat, és az is, hogy a terem elhagyása sikertelen kísérletnek minősült, ezért sebeztek az izzó körök. Kételkedtem benne, hogy ha most rájuk lépnénk, akkor működésbe lépnének, a vörös kislány távozása valószínűleg deaktiválta a termet, de azért bátorkodtam megjegyezni a nyilvánvalót, csak hogy tettessem, csinálok valamit.
- Amíg nem távozik valaki innen, vagy nem lépünk rá mindannyian a körökre, addig kedvünkre mászkálhatunk rajtuk. Neki nem esett baja, mikor elhagyta a helyét - böktem a főnixes fiúlányra, miközben a túl óvatossá váló Anatole-kunt szólítottam meg. Ami azt illeti, nem gondolkodtam túl sokat, csak a felszínes, nyilvánvaló jellegzetességeket jegyeztem meg. Miért fektetnék bele energiát az egészbe, ha a többiek kiváló kísérleti patkányok, és megoldják helyettem is? :]

by Ajánlott tartalom