Re: [Miniboss] Mostly Harmless

by **Silica** Kedd Szept. 02 2014, 14:21

Az erőtér engedi Chan kezét áthaladni, a tobzoska először ijedt, morgó hangot hallat, majd kicsit megnyugszik, de kigömbölyödni még nem mer.

Haladunk, haladunk. És te, Tachikoma? Te is feladod a harcot?

by **Tachibana Makoto** Csüt. Szept. 04 2014, 13:25

- Milyen kegyes vagy... :] - válaszoltam a géphangnak gúnyos felhangot használva szavaimban. Nem mintha eddig nem gondolkodtunk volna, legalábbis mióta nincs se fék, se agyalágyult csapattag, viszonylag gördülékenyen haladunk előre. Vagy hátra. Inkább utóbbi :] Azonban ez még mindig jobb, mintha egy tapodtat se mozdulnánk el, mint az elején, amikor a sok észkombájn Anatole-kun vezetésével hibát hibára halmozott egy relatíve egyszerű feladvány mellett is. Viszont ahogy a létszám csökkent, úgy én is előbújtam az elmém köré húzott karanténból, hiszen kevesebb lett rá az esély, hogy megfertőznek az ostobaságukkal :] Mostanra pedig egészen segítőkésszé váltam, azt hiszem. A rossz ötletből is ki lehet indulni, hiszen más elme másképpen rakja össze az információkat, és formál belőle egységes, új ötletet, ami még akár jó is lehet, vagy ha nem is, megadhatja a szikrát a társnak, ami a helyes útra vezeti. A brainstorming nem véletlenül olyan népszerű foglalatosság az innováció és a marketing fogalmak társaként.
Most is valami ilyesmi jelenség zajlódott le, a lány fejében észrevehető módon kattant valami, ahogy eléje tártam az ötleteket, és hamarosan ő is előállt a sajátjával. És őrültségnek hangzott. Minden minden zseniális ötlet :] Hogy Chan ideája melyik kategóriába tartozott, a szimplán hülyeségbe, vagy a briliáns szikrába, az már a közeljövő zenéje, azonban úgy döntöttem, hogy nem kérdőjelezem meg, akármennyire is ellenkezik minden idegszálammal és eddig levont logikusnak tűnő következtetéssel. Végleg eltettem a kardom, és a pajzs is visszapattant a csuklómra, hiszen a továbbiakat mindenképpen fegyver nélkül kívántam megoldani.
- Az állat nem támadt ránk, és a sebzése is elenyésző, ha mégis megtenné. Az eddigi sérüléseinket nagyrészt magunknak köszönhetjük, illetve néhány a mi tudásunkkal megmagyarázhatatlan forrásnak. Azonban Senzankou önmagában veszélytelen... És ha te sem fogyasztod az életünket, kedves ismeretlen géphang, akkor még az is lehet, hogy nem fogom tovább bántani a petedet :] - szólaltam meg újfent, majd a tobzoska mellé léptem jómagam is, és leguggolva mellé rátettem a kezem a pikkelyes páncélzatára. Chanra pillantottam, az ő reakcióit fürkésztem elsősorban, elvégre az állatok, legfőképpen a programból készült állatok nyelvén nem értettem. És nem is kívántam érteni, hosszútávon nem éri meg a befektetés :]

by **Silica** Csüt. Szept. 04 2014, 13:34

Ezt örömmel hallom. Akkor ezek szerint nincs több dolgunk egymással, távozhattok is. Az ajtó nyitva áll, a híd is állni fog, nem kell aggódnotok.

Felvillan előttetek egy üzenet, a szokásos igen-nem opciókkal:

Biztosan fel akarjátok adni a Questet?

Határidő: Augusztus 7.

by **Chancery** Szomb. Szept. 06 2014, 13:25

Míg Tachi a géphanggal próbált beszélgetést kezdeményezni, én addig az állatkával törődtem, aki a jelek szerint végül kezdett megnyugodni. Bár hasvakarásig nem jutottam el, reméltem, hogy megbocsájt. Eh... kicsit azért bolond vagyok. Egy digitális állattól várok megbocsájtást? Mondjuk, ez egy jellemző dolog rám, még egy asztaltól is bocsánatot kérek, ha véletlenül beleütöm a kezem.
Álomkelő, mivel harcra már nem igen számít, leül és elkezdi a mancsát nyalogatni. Én pedig törökülésbe helyezkedem, mivel hosszú távon így kényelmesebb lesz, és figyelem, hallgatom a reakciókat.
Ami megüti végül, még ha későn is, a fülem: Te is feladod a harcot?
-Na, én végképp összekavarodtam... -végül visszahúzom a kezem és az ölembe ejtem őket. -Én erre már nem tudok harcként tekinteni. Ez egy sima puzzle. Ha okosabb lennék, szerintem már meg is oldottam volna ._. -csak hát okos, az nem vagyok. Régen a számítógépes játékokban is néha képes voltam órákig elszöszmötölni valami rejtvényen, mire rájöttem a megoldásra, ha meg végképp nem ment, internetes segítséhez nyúltam, bár ez utóbbit igyekeztem kerülni. Talán a magányos növésnek hála, vagy a sok fejre ejtésnek, hogy ennyi defekt van bennem, olyan sok, ami egy emberben sem.
Az ablakot is egyenlőre még csak elolvasom, de nem nyomok sehova. Tachira nézek, azzal a tipikus "szerinted?" tekintettel a szememben. Fogalmam sincs már, hogy mi legyen. Nem akarom feladni, meg akarom oldani a rejtvényt, de egyedül képtelen leszek rá, hacsak nem ülök itt talán még órákig, hát ha megszán a géphang és elárulja a megfejtésnek mondjuk egy részét. A fejem kavarog a papírlapokon talált idézetek és a mozaik miatt, majd a tekintetem a tobzoskára vetül.
-Mit jelent az, hogy 'Senzankoo'? -kérdezem végül, bár nem is tudom, hogy puszta kíváncsiságból-e. Nem a japán az anyanyelvem, és képtelen vagyok rájönni, mit jelenthet.

by **Tachibana Makoto** Vas. Szept. 07 2014, 22:01

Én a cicafüles lánnyal ellentétben rajta tartottam a kezemet az összegömbölyödött minibosson. Mereven bámultam a kemény, páncélos pikkelyeit, miközben hallgattam a gépi hangot, aki (meg)vezette az elménket. Bízhatunk-e benne? Természetesen nem, hogy is tehetnénk? Egy arctalan hangban? :] Még ha látnám a mimikáját, a testbeszédét, de még érzelmek sincsenek benne, nemhogy testi jeleket mutasson. Csak egy tárgyilagos, hideg hang, aki vagy segít, vagy akadályoz minket igaz, féligaz vagy fals információkkal. Nem lehetett eldönteni. Pusztán a tényekre, a tapasztalatokra szorítkozhattunk, amiket a "harc" során szereztünk.
Egyszer csak az orrom előtt felbukkant egy rendszerablak, ami a küldetés feladása iránt érdeklődött. Szóval a kedves hang arra ösztökélt minket, hogy adjuk fel. Elvigyorodtam. Nem néztem fel, hiszen nem volt kire ránéznem, viszont körözni kezdtem az ujjammal a panel felett és hümmögtem néhányat.
- Rossz panelt hoztál fel, Hang. A gratulálóablakot kérjük :] - szólaltam meg, és csak ezután emeltem fel a fejem, méghozzá Chan-chanra pillantottam. Szegény lány, komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy sikerrel járjunk, de azt hiszem egyikőnk logikája sem elegendő ahhoz, hogy megfejtsük a kirakóst. Nem passzol a játékmester gondolkodásához a miénk.
- Nekem pedig nem ér meg ennyi energiát egy programozó fejébe belemászni - sóhajtottam fel, aztán végül elengedtem az állatot, és leültem a földre - Tobzoskát jelent - feleltem egyszerűen a kérdésre, az angol szót használva rá. Nem tudom, megbirkózik-e a kiejtésemmel, tisztában voltam vele, hogy mi japánok a nyugatiak számára érthetetlenül ejtjük ki azt a nyelvet, hála a tanulási folyamatnak, amibe én is beleestem. Ja igen, és egyik gomba sem nyomtam rá. A gratuláló feliratot vártam inkább :]

by **Silica** Vas. Szept. 07 2014, 22:28

Ha nem, hát nem. Nem erőszak a disznótor. Majd jönnek mások, talán ők befejezik. Az izgága harcosnak egyvalamiben azonban igaza volt. Ha nem győztök le egy minibosst, akkor őkelme erősödni fog, és persze hatása is lesz a világotokra ennek.

A sugarak érkeznek, velük a sebzések is.

Chan: 40/0 (+9) [3/3] -> 49/0 (-11) -> 38/0

Tachi: 54/6 (+9) [3/3] -> 63/6 (-10) -> 59/0 (+3P) -> 59/3

Határidő: Szeptember 11.

by **Chancery** Csüt. Szept. 11 2014, 17:57

//Áááá... D: //

-Oh my...
Ezt kezdem egyre sűrűbben mondogatni már, ami egyértelmű jele annak, hogy próbálom elkerülni a pánikot. A sugarak után rögvest az életcsíkokra nézek, de szerencsére még mindig nincs olyan nagy aggódni valónk. Legalábbis egy nagyon picike darabig.
~Hé...~ -libbenti meg a farkát a macska. ~Gondolkodjatok akkor. Áldozzatok rá egy kört, aztán jól van, nem lesz probléma. Ha megvan a megoldás, majd én is bevédem egyikőtöket egy kicsit.~
-Hát... -törökülésben maradva felemel a kezem és elkezdem azon számolni a dolgokat. -A kapu fölé az volt írva: ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.
~És a festmény. Sziszüphosz. Nem ismerős?~
Összehúzom a szemöldököm. Ismerősnek persze, hogy ismerős, de sosem tanultam róla. Álomkelő tovább lengeti a farkát.
~Mit szoktál mondani a nagyon, talán túl részletes munkára, mikor rajzolsz?~
-Sziszifuszi...
~És ugye olvastad már, hogy ezt a szót te valójában így, ebben az értelemben rosszul használod.~
-Tényleg! Sziszifuszi munka...
~Ezt kéne még összekapcsolni az idézetekkel és kész vagyunk, ha minden igaz.~
Ez viszont akkor...
-Áh... a kinti idézet, Sziszfusz, meg a papírok is akkor azt sugallják, "fel kell adni", vagy veszíteni, mivel úgyse nyerhetünk. Az a hang viszont halálra idegesít, mert ő meg az ellenkezőjét állítja. Ezt meg nem értem... ._. -vagy én gondolkodom most rosszul. Fél kezem, ami még mindig a tobzoskát simogatja, továbbra is az állaton pihen, miközben Tachi-ra pillantok és halkan megköszönöm neki a választ. Másik kezemben az a papír az amőbával, amit szintén úgy tartok, hogy jól lehessen látni. Nem jutottam vele előbbre, azt hittem, a név talán szintén egy kulcs, ami megoldást ad, de nem igazán. Egyszerűen nem tudom, mi legyen. Ütni nem szabad, mert azzal csak a követ görgetjük fel a hegyre, és úgyis vissza fog gurulni. Várnunk kéne türelmesen, hogy a sugarak elintézzék a dolgot? Vagy ha feladjuk, azzal fogunk győzni?

by **Tachibana Makoto** Pént. Szept. 12 2014, 18:25

Ennyi volt a kedvesség a hang részéről, újfent villantak a sugarak, fogyatkozni kezdett az életünk, apadni kezdett a csík. Nem kaptam meg a várva-várt diadalt jelző feliratomat sem, pedig a gratuláció jólesett volna, ráadásul az animációja is egész csinos volt :] Fáradt sóhaj szökkent ki az ajkaim között, nem igazán volt kedvem tovább szenvedni ezzel a feladvánnyal. Már ott tartottam lassan, hogy a pajzsom se érdekel, csak ne rabolja az időmet ez a lehetetlen küldetés. Mennyivel szórakoztatóbb módon el tudtam volna tölteni ezt az időt... beismerem, voltak érdekes pillanatai ennek a "harcnak" is, ám összességében úgy éreztem, nem érte meg, ha üres kézzel kell távoznunk.
Ám hogy nem álltam fel és sétáltam ki szó nélkül, azt Chan-channak köszönhetem, ugyanis abban a pillanatban kezdett el újfent beszélni, amikor már éppen talpra álltam volna. A részletek, amelyek eddig homályosak voltak számomra, egy csapásra világossá váltak. Az idézet megfejtése, a sziszifuszi munka és a lány kezében szorongatott lap mind egybevágott. Azt hiszem, bizonyos területeken fejleszteni kellene a műveltségemet, nem lesz elég a felületes nyugati ismeretem. Ugyanakkor hiányoltam a japán kultúrára építő questeket. Felpattantam, és tőlem szokatlanul hevesen reagálva egy hatalmas puszit nyomtam a cicafüles homlokára, majd hezitálás nélkül rányomtam a feladást jelentő gombra, örömmel tudomásul véve, hogy megszabadultam ettől a rettenettől, amit a híd előtt rostokoló NPC-től kaptunk. Akármi lesz az eredménye, az én döntésem végeleges, és elégedett is voltam vele.
- Az a játék is olyan, amit nem lehet megnyerni. Körnek elég a két X közé tennie a felső sorba és döntetlen - böktem a papírra, mosolyogva. Mondhatni megkönnyebbülten :]

by **Silica** Pént. Szept. 12 2014, 19:02

Halk tapsot hallotok, majd Tachi megkapja a gratulációt jelző feliratát, sőt, még konfetti is hullik a plafonról a fejetekre, majd a géphang is újra megszólal.

A strange game.
The only winning move is not to play.

Az erőtér eltűnik, a tobzoska pedig csúnya minibossból, egy halványrózsaszín indikátoros mobocskává avanzsálódik, aki először félve kezd el kikukucskálni, majd szaglászni, egy kis idő után pedig nyalogatni kezdi Chan kezét, majd átpártol a megmentőjéhez, és Tachi bokájához kezd el dörgölőzni.

Gratulálok, sikeresen teljesítettétek a feladatot.
Jutalomosztás holnap.

by **Silica** Szomb. Szept. 13 2014, 19:45

A következő Exp-k osztódnak ki jutalmul:

Tachi: 60 Exp + 20 szint a legire
Chan: 60 Exp
Jun: 50 Exp
Tanta: 40 Exp
Miu: 40 Exp
Lyeen: 30 Exp
Uta: 20 Exp
Anat: 10 Exp + 13 szint a legire ( ez a mini szintje, ha így kell )
Kyuu: 5 Exp
Raven: 5 Exp

Illetve Tachi egy miniboss itemmell ett gazdagabb, minek leírását PMben kapja meg.

by **Rosalia** Vas. Szept. 14 2014, 22:15

Exp-k kariknak és legiknek is beírva.

by Ajánlott tartalom