[Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

by **Strea** Pént. Ápr. 25 2014, 20:08

Kint van a hirdetőtáblákon, a besúgók is értesültek róla, sőt, egy nagyszájú jk-nak köszönhetően bekerült a hírlapba is, ugyan nem főcímként, csupán az újság apró cikkjeinek valamelyikében, de ott van. Legyőzték a Carla nevezetű minibosst, ám magát az első szint hegységében tomboló szélvihart még így sem lehet megszüntetni. Egy bátor fiúcska a nagyobbak, a T2-es felszerelést viselők számára rendelkezésre bocsátotta az itemet, mellyel a továbbhaladás lehetséges, ezt most az egyikőtök tartja a kezében vagy az inventoryjában: az, aki vállalta, hogy elvezet oda egy csapatot, és pontot tesz az események végére (ti döntitek el, kicsoda).

A koordináták adottak, s ha eljuttok oda, egy barlang bejárata fog veletek farkasszemet nézni. Aki elég jól értesült, az tudhatja, a barlangban már nem vár rátok semmilyen veszély, ám senki sem tudja, mi rejtőzik a másik kijárat mögött. Csak havat láttok. Rengeteg havat.

(Megjegyzés: ki lehet menni a havas részre is, ott időszakos hó-, és szélvihar tombol, valamint annak, aki véletlenül téved oda, megvan rá a lehetősége, hogy ne a barlang felől érkezzen. Igaz, az az egyetlen út oda, de mivel ez egy hegy, máshogyan is odatévedhet az ember, ha nem az ösvényeken halad.)

Első, megérkezős kör, ide kérlek írjátok meg a 250-et. Határidő a sok résztvevőre tekintettel május 4, vasárnap éjfél. Értelemszerűen csak az vesz részt a harcban, aki a határidő végéig ír.
Jelentkeztek: Tachi, Anat, Jun, Chan, (Saya?), Hermit, Esu, Ren, Jin, Szophie, Raven, Kazu, Alex, Miri, Maci, Kin, Ozi, Judy, RenAi, Kaibutsu, Shu

by **Shukaku** Pént. Ápr. 25 2014, 20:46

-Timidus… nem azt mondtad, hogy hóviharra számítsunk?
-A képeken mindig hóvihar van az ilyen helyeken. Honnan tudhattam volna? Sohasem jártam még hegyen.
-Tetszik egyébként a sál amit szereztem?
-A tiéd vagy az enyém?
-Hát… nem gondoltam volna, hogy nem a sajátodra gondolsz először.
-ÁK sokkal hiúbb mint én.
-ÁK macska. Persze, hogy hiú.
-A Draconiás sárkányok is sokkal hiúbbak mint én.
-Hát… mert… de most azt ne mondd, hogy azért vagy ilyen, mert sárkány vagy!
-Nem. Nem azért. De… szerinted jól néz ki?
-Ritkán látok sárkányt sálban. Fázol egyáltalán?
-Ha neked lehet sálad akkor nekem is lehet. Csak nem akarod, hogy megfázzak?
Vihogott csipogva Timidus, majd eltüsszentette magát.
-Ezt még Hisamének sem hittük el Timi. Neked sem fogjuk.
-De Hisame jégsárkány. Ő nem lehet beteg.
-Örülj neki inkább, hogy nem tudod, hogy mi az a betegség.
-Azt mondtad, hogy olyan mint a méreg. El tudom képzelni.
-Szerinted meg fogjuk találni?
-Hát… Hisame már múltkor is nagyon nyavalygott, te meg idomár vagy. Az a dolgod, hogy felfedezz meg idomíts.
-Oké-oké… tudom a dolgom... de miért gondolod, hogy ezen a szinten lenne?
-Ha én jégsárkány lennék, akkor pont egy ilyen helyen húznám meg magam.
-Nem lett volna egyszerűbb megkérdezni Hisamét?
-És akkor elrontjuk a meglepetést. Nem szabad megtudnia, hogy szerezni akarunk neki valakit.
-Én is tudtam, hogy mit akarsz amikor elrángattál a vakrandira.
-Be is vállt, nem? Nem akartam, hogy Hisame is eljöjjön. Jobb ez így.
-Félsz, hogy csalódna, ha nem találunk semmit? Igazad lehet... Látod ott azt a barlangot? Ott akár meg is pihenhetnénk egy picit.
-Fáradsz?
-Tudod jól, hogy nem a kitartásra tettünk a legtöbbet… ráadásul nekem a hóban kell gyalogolnom, nem röpködhetek mint egyesek.
-Oké-oké… akkor pihenjünk egy picit. De a jégsárkány a hegy tetején lesz. Egy ilyen barlangba bele sem fér.
-De szerencsére mi igen.
Nemsokára már lobogó tűz mellett ültek. Shu, jó túrázóhoz méltóan gondolt arra, hogy egy havas helyen nem árt megmelegedni, így az inventoryját telepakolta minden fontossal, ami egy ilyen eseménynél jól jött.
-Szerinted meg fogod tudni idomítani?
-Nem tudom, Timidus. Hisame nem tűnik vadnak. A Draconiai sárkányok sem tűntek vadnak. A sárkányok okosak. Ha nem támadjuk meg, biztosan nem akar majd minket bántani. Meg… itt van nálunk vagy öt vadkan húsa. Lesz időnk elmenekülni, ha esetleg kevésnek bizonyulna, mint felajánlás.
-Jégsárkányok… szerintem a hús bőven elég lesz ahhoz, hogy megszelídüljön.
-Nem minden jégsárkány olyan, mint Hisame. De talán igazad van… remélem.
-Ha nem, akkor is kirándultunk egy jót. Szeretsz egyedül lenni, ide meg biztosan nem fog csak úgy a semmiből felkaptatni egy egész tömeg. Very Happy

by **Anatole Saito** Szomb. Ápr. 26 2014, 01:07

- Miniboss *.* Újabb miniboss *.* Mondom miniboss! Falánkfiam, figyelsz te rám? Mondom mi-ni-boss! Nem látom rajtad, hogy elég lelkes lennél. Hékás, azért nem kell rácsapódni a kezemre! Látom rajtad, hogy éhes vagy, bizonyára szívesen falatoznál a MI-NI-BOSS pixeljeiből, ugye-ugye? Na, ne kéresd magad, nem kell udvariaskodni. Már megyünk is! Egyem meg a kis szerény barázdált fejedet ^_^ - Mondjuk elég hülyén néznék ki, ahogy folyik a nyálam, miközben egy pöröly fém fejét próbálom betuszkolni a pofázmányomba O.o Ekkora szám még azért nekem sincs. Razz

A céhtagoknak már reggel dobtam egy körüzit, hogy aki érez magában elég affinitást, az csatlakozzon hozzám egy kis vadászatra. Mellékeltem nekik az Aincradi Hírmondóban megjelent cikket is, hogy képben legyenek, miről is van szó, s hogy milyen itemet sikerült megszereznem egy besúgótól. Ennek a kis csecsebecsének a segítségével juthatunk el a minibosshoz, akinek a pixeljeiből jót lakmározhat majd Falánkfiú *.*
Azonban tanulva az előző fagyos minibossból, most nem vagyok könnyelmű, s minden nagyképűség nélkül igyekszem magam köré gyűjteni még egyéb segítséget is. Mirikának, Hinarinak, Peternek és Kincaidnek dobok egy üzit a hepajkodásról - előbbieknek, hogy közvetítsék a céheikben a meghívást, utóbbinak pedig csak egymagának, hogy ha van kedve, rákontrázhatnánk a múltkori koponya tornyos ütközetre. Aztán hogy végül kik jönnek el, az még előttem is meglepetés. Én magam viszont egyedül indulok útnak, jólesik ugyanis csendben, egymagamban kiszellőztetni a fejemet és némi komolyságot erőltetni magamra a reggeli Falánkos baromkodásom után. Magamra vállaltam megint valami szervezőféleséget, szóval nem bohóckodhatom el Rolling Eyes

Már csak egy dolgot nem értek: - Shu, Timidus! - integetek nekik már messziről - Ti mit kerestek itt? - Pillogok látva őket a havas hegygerincen, jóval előttem kóborolva. - Peter küldött benneteket? Na de egyedül?

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 28 2014, 07:51

-Szia! Mi mit keresünk itt? Te mit keresel itt?
-Timidus! Szervusz Anat. Nem... nem Peter küldött. És... egyedül jöttünk. Kit kellett volna hoznunk? Néz értetlenül a fiúra.
-Ácsi-ácsi! Miért jöttetek fel ilyen magasra?
-Hát...
Shu egy pillanatra igyekszik elkapni a sárkány tekintetét, aki mindössze egy bátorító bólintással jelez neki
-Ne mondd el Hisamének, de a jégsárkányt keressük. Mármint a másikat. A mobot.
-Hisame magányos, és szeretnénk neki egy társat. Mint Shunak Justin.
-Izé... igen...
Pirul el a lány, és nem mondd többet.
- Ó - Asszem ez most too much infó volt. - Na akkor kezdjük szépen felépíteni a történetet. A kis párosotok, Peter tudtán kívül, felosont a hegyre, hogy egy vad hósárkányt keressen meg a védett területen kívül? Hmm, hósárkány lenne a miniboss, amiért jövünk? Nem túl merész ez az akció kettecskén?
-Jégsárkány.
-Igazából... Frost Dragon... de...
-Mindegy.
-Igen... most mindegy. Peter nem mondta, hogy mindent be kellene jelentenünk...
-Még takarodó sincsen. És nem osontunk, hanem csak felsétáltunk.
-És elég sok mobot láttam már, nem olyan vadak... főleg nem itt. Ha pedig mégsem sikerülne a szelídítés, akkor elteleportálunk. Még sohasem esett bajunk a megfigyelés közben...
-Miniboss?
Lelkesül fel Timidus a szó hallatán, és közelebb húzódik Anathoz.
-Hehe, jégsárkány, persze. Yu-gi-oh kártyás berögzülés. - A nevetgélés után közelebb lépek a lánykához. - Nem arról van szó, hogy mindent be kell jelentened Peternek. De mivel ő a céhvezéred és ő az idősebb, meg a férfi is, felelősséggel tartozik irántad, ezért nem árt, ha tudja merre kóborolsz. Kóboroltok. Nincs kétségem afelől, hogy Timidus megvédene, de van olyan helyzet, amikor még a legnagyobb hősöknek is segítséget kell kérniük. - Fordulok ezúttal a sárkány felé. - Igen, miniboss. Azt jöttetek keresni, nem?
-Yu-gi-oh?
-Én sem tudom... kártyajáték, Timidus. Most nem fontos.
-Oké... de ha van sárkányos kártyajáték, akkor nekem miért nincs?
-Majd... szerzünk egyet oké? Vagy rajzolok neked.
-Rendben.
-Szóval... Peter nincs is mindig a céhben... és mivel rajta van a barátlistámon, így tudja, hogy hol járkálok. Ráadásul meglepetésnek szánjuk nekik a másik jégsárkányt, így nem mondhattuk el.
-És igazad van. Van olyan helyzet, de most csak egy sárkányt jöttünk megkeresni. Letesszük elé a malacokat, ő eszik, beszélgetünk vele, és megpróbáljuk rávenni, hogy csatlakozzon hozzánk. Látni fogjuk, ha esetleg rossz kedve van, és akkor azonnal elteleportálunk. Nincs veszély, legalább is nem több mint akármikor máskor egy nem védett területen. Ez nem az a helyzet.
-És... nem. Nem minibossért jöttünk. Illetve nem tudom, hogy a jégsárkány miniboss-e... de az baj lenne, mert úgy tudom, hogy csak mobokat lehet megszelídíteni...
-Igen, kártyajáték, majd egyszer megtanítalak, ha szeretnéd, de nem most. - A barátlistás dologra kénytelen vagyok fejet hajtani. - Ez rendben, de az akkor sem tiszta, hogy akartok egy vad mobot barátnak egy szelíd pethez? Idomítjátok? O.o - Csak bízni tudok abban, hogy az oktondi kérdéseimmel nem tenyerelek bele valami illetlen dologba. Ó, már kapom is a részletes választ.
- Nos, az már egyre biztosabb, hogy nem ugyanazért vagytok itt, mint én, és a remélhetőleg közeledő társaim. Itt ugyanis hamarosan egy miniboss vadászat fog kibontakozni, és üzentem Peternek is, hogy csatlakozzatok bátran. Azt hittem a YJ előfutárai vagytok, csak furcsálltam, hogy egyedül érkeztetek és jóval előttem.
-Mi általában egyedül érkezünk, és jóval mindenki előtt.
Nevetett a sárkány, de Shu láthatóan nem örült annyira ennek a ténynek.
-Nem. Ezek szerint tényleg nem.
-De akkor már mesélhetnél erről a minibossról. Shu sohasem akar bossra menni, viszont a miniboss az más. Meséld el neki, hogy nem veszélyes, és a bossnak sem lesz semmi baja, mert ugyanúgy újraéled mint a mobok...
- Persze, hogy újraéled. Arénákban, kazamatákban, meg ki tudja majd még hol újraélednek, de nem olyanok, mint a petek. Őket nem lehet szelídíteni. Az a cél hajtja őket, hogy minél feljebb jussanak a ranglétrán és bossokká válhassanak. Ezt kell megakadályoznunk minél előbb. Nem állíthatom, hogy minden miniboss gonosz, hiszen nem találkoztam mindegyikkel, de az biztos, hogy azért vannak, hogy a célunk útjába álljanak. És nem mellesleg sok jutalmat lehet kapni értük :PAz viszont hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy nem veszélyes. Minden veszélyes, egész Aincrad veszélyes.
-Ha nem lehet szelídíteni...
-De megfigyelni lehet. A mobokat is megfigyeled.
-De őket meg lehet szelídíteni.
-Azért figyeled őket, hogy egyszer majd megszelídítsd?
-Nem... nem csak azért...
-Akkor viszont még nem megyünk. És akár segíthetünk is Anatnak. Hogy érted, hogy veszélyes? Én úgy tudom, hogy kiteleportálódsz mielőtt meghalnál. Mintha lenne olyan burok nálad. Ez nem tűnik veszélyesnek.
-Ha van burkod, akkor gond egy szál sem. Kayaba kegyetlen, de tiszta lappal játszik. A burok eddig is bevált, nem fog egyszer csak váratlanul becsődölni és sorra meghalni a játékosok. Kellünk neki, hogy szórakoztassuk.
-Kayaba nem kegyetlen. Ha kegyetlen lenne, akkor nem adna burkot. Meg nem adna védett területet. Meg azt a monitoros játékot is igaziból játszatta volna. Na olyan lenne, ha kegyetlen lenne...
-Timidus...
-Most mi? Te akarod neki elmondani?
-Nem... de... illetve... de. Szerintem Kayaba nem kegyetlen.
-Oké-oké! Szóval akkor csak burokkal enged ki? Egyébként élet-halál harc a miniboss is?
- Kegyetlen, mert olyan játékokat űzet velünk, amik emberi méltóságunkat sárba tiporják. Vannak, akik gyengék, s embertársaik ellen fordulnak. Pénzért, hatalomért, s ki tudja még miért. De kérdésedre válaszolva: nem tudom, még nem haltam meg minibosson, sem küldetésen. De a burok alapból ad egy biztonságérzetet, s nem árt, ha mindenkinél van legalább egy, de akár több is. Nekem van 3 is, ha neked nincs, máris adok egyet, mert nem szeretném, ha anélkül kószálnál!
-Emberi méltóság?
-Ez... ilyen... kifejezés.
-Értem.
-És... egyébként nem Kayaba űzeti velünk. Ha ő csinálná, akkor kint nem lenne ugyanez. Pedig kint ez sokkal rosszabb. Itt legalább vannak szabályok... de... mindegy. nem szabadna ezt neked elmondanom. Nem akarom, hogy...
-A burkot elfogadjuk. Köszönjük szépen. Akkor maradhatunk segíteni?
- Mondd csak bátran! - Ha nem húzódik el, akkor megsimogatom a kislány vállát, hogy bátorítsam. - Rendben Timidus, de előbb hallgassuk meg Shut is ^^
A sárkány ránéz a lányra, aki viszont megrázza a fejét, és el is húzódik.
-Peter azt mondta, hogy ne áruljam el senkinek. És már így is túl sokat mondtam.
- Rendben, akkor nem faggatózok. - Lehívom inkább az inventorymat, és átküldök egy pánik burkot. - Csak el kell fogadnod, mint minden más itemet. automatikus aktiválódik az inventorydból, nem kell széttörni, mint a kristályokat. Nos, akkor csatlakoztok a miniboss vadászathoz? Óh, még nem is mondtam róla semmit! szóval...
Egy pillanatra látod rajta, hogy meglepődik, majd elszomorodik, de elfogadja az itemet. Timidus azonban izgatottan figyel.
-Van egy ilyen itemem: Az a neve, hogy Jégszilánk - mutatom fel az inventorymból előhúzott holmit - Az van a leírásában, hogy... idézem: "Azt beszélik, a jégszilánk képes utat törni a legnagyobb hóviharban is." Az informátorom szerint ez fog nekünk utat mutatni a minibosshoz. Róla pedig annyit tudok az Aincradi Hírmondóból, hogy egy Carla nevezetű minibosst már legyőzött egy csapat itt, de valahol még mindig megállíthatatlanul tombol a szélvihar, ennek pedig nyilván van valami okozója. Az informátorom állítása szerint egy újabb miniboss a ludas. A probléma csak az, hogy én sehol sem látok szélvihart...
A lány unottan figyel... elkedvtelenedett.
-Timidus... muszáj itt maradnunk?
-Nem. Az a bajod, amit legutóbb mondtál?
-Igen. De...
-Akkor miért nem mondod meg neki? Honnan tudja, ha nem árulod el neki?
-Nem tudom...
Elakadok a nagy monológba, ahogy susmusolni kezdenek egymás közt. Miért van az az érzésem, hogy azt várják, hogy kihozzam belőlük azt a nagy titkot, amit a barátom kért, hogy ne mondjanak el senkinek. tiszteletben kellene tartanom Peter kérését... - Nos, mi a helyzet? - Kérdezek vissza kicsit morcosan, karba font kézzel.
Shu ijedten pislog, Timidus azonban legyint egyet a farkával.
-Te ígérted meg Peternek, hogy nem mondod el. Nem én.
-Igen... de...
-Na akkor: Szóval szerinted Anat, Kayaba, aki a világot állítólagosan irányítja a ti kinti világotokból, az gonosz. Shu szerint nem gonosz. Ez baj?
A lány igyekszik minél kisebbre összehúzni magát. Akarja végre hallani egy felnőtt véleményét, nem csak azt, hogy ráhagyják a dolgokat... de soha nem mert volna rákérdezni.
-Nem baj. Miért lenne baj? Mindenki úgy ítéli meg, ahogy szeretné. A gonoszság amúgy is egy relatív fogalom. Te miért gondolod úgy, Shu, hogy Kayaba nem gonosz? Milyennek látod őt?
A lány megrezzen, majd vár egy kicsit... igyekszik feldolgozni a hallottakat... majd értetlenül bámul rád.
-Hát... izé... szerintem van akikkel nagyon sok jót tett. Mert például biztosan vannak olyanok, akik inkább itt vannak, mint odakint. Persze ahhoz eléggé őrültnek kell lenni, hogy mindenkit bezárass a játékodba... talán őrült is... de semmiképpen nem gonosz. Őrült is, meg zseni is. Biztosan nehéz lehet egy ilyen világot létrehozni. Én nem haragszom rá, és bántani sem akarom... de megértem, ha mások igen...
-És akkor maradhatunk minibossolni?
-De... hát... izé... akkor igen...
Az értetlen pislogás még mindig megvan, de látod rajta, hogy fellelkesült, boldog, de azért igyekszik visszafogni magát.
-Egyetértek veled. Eleinte nem értettem őt, aztán elkezdtem átkozni, gyűlölni, amikor pedig lehetőségem lett volna kilépni a játékból, akkor visszatértem, s ezután elkezdtem megérteni őt. Már nem gyűlölöm, de nem is szeretem őt. Elismerem a zsenialitását, de nem fogom kedvelni a tettéért. Valahol velem is jót tett, segít ez a világ kibontakozni, segít felnőni, ugyanakkor megfoszt mindattól, ami kint lehetnék ezidőben. Hmm, azt hiszem túl sokat fecsegek, hamarosan itt lesznek a többiek is. - Igen, túl sokat mondtam el magamról, de valamiért mégsem sajnálom. Még senki előtt nem beszéltem ennyire nyíltan a játékhoz fűződő érzéseimről, csak Apámnak a szerverleállás idején. És most pont ennek a kislánynak nyíltam meg? Érdekes. Vajon mások hogy vélekednek minderről közel két év távlatában? - Akkor számíthatok rátok is? A burokkal már nincs félnivalótok ; )
-Kilépni? Visszalépni?
Megrázta a fejét, és ha ez lehetséges volt ezek után, akkor még értetlenebbül pislogott.
-Engem... engem nem fosztott meg semmitől. Kint nem volt semmim. Itt azt hiszem ügyes vagyok. Ahogy látom, gyorsabban haladok, mint a többiek. Mármint... akik nem járnak bossokra...
-És ezen kellett annyit szenvedni? Chan is itt akar maradni, Anat vissza is jött... szerintem ha van is az a ti világotok, azok alapján amit meséltél róla... ezek szerint mindenki inkább itt van. Szerintem fejezd be ezt a buta félést, és ne aggódj állandóan azon, hogy mi lesz, ha megtudják. Peter tévedett. Te is tévedtél. Aki meg bántani akar emiatt, azt majd én elintézem.
Shu megölelgette a sárkányt, aki türelmetlenül elhúzta a száját, de azért vigyorgott és dorombolva morgott egy picit.
-És akkor maradunk. Kíváncsi vagyok erre a bossra, meg arra is, hogy hogyan harcolsz. Ha már úgy sincs mitől félnünk, és azután talán még segíthetsz a jégsárkányt is felkutatni... és akár még kártyázhatunk is.
Vigyorgott bőszen Timidus, és elkönyvelte újabb győzelmét.
Az offos esetemet nem szívesen ecsetelgetném tovább előttük, még talán túl nagy önbizalmat adnék ennek a virtuális jószágnak. Ígyis bőven akad neki. - Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Kezet rá, vagy szárnyat, vagy karmot.. ehh, ahogy tetszik >.< - nyújtom Timidus felé a kezemet pacsira. - Benne vagyok akár a Hósárkánykutatásban is.
Shu boldogan biccent, Timidus pedig belehelyezi a mancsát a tenyeredbe. A tűz lobog, és mindenki elégedett és boldog. A lánynak eszébe is jut, hogy a nagy várakozás közepette akár megcsillogtathatná magas szintű főzés jártasságát is. Előkapja az egyik hússzeletet, néhány egyéb kelléket, természetesen nem a jégsárkánynak szántak közül, és pár mozdulattal már össze is készíti a nyársbotot.
-Nem tudom milyen szintű a főzés jártasságod, de ha szeretnéd akkor elkészítem az összeset én. Gondolom egy ilyen eseményre sokan jönnek... nem kellene éhesen csatázni.
-Azt semmiképpen nem.
Nyalja meg egyetértően a száját Timidus is.
-És... köszönöm. Kedves vagy velem. Meg... őszinte. Köszönöm szépen...
-Szívesen, máskor is - villantok megy hamisíthatatlan, önfeledt Anatole vigyort. - Az előételt pedig köszönöm, elfogadom. Kevés hiányosságom egyike az adatlapomon a főzés tudománya, szóval szívesen fogadom, ha csinos lánykák finom étkekkel kínálnak. ^^
A többieket már a tűz mellett falatozva várja be a kis csapat.

/Kellett valami ok, hogy a kari ne rohanjon el azonnal, ahogy megtudja, hogy minibossba ütközött. Köszönöm szépen Anatnak a külön játékot. ^^ /

by **Chancery** Kedd Ápr. 29 2014, 17:10

Álom érkezett oda először. Többek közt azért, mert eredetileg is egyedül indult útnak, mondván, hogy ő majd legyőzi, mert fejlődni akar. Én jó pár perc késéssel követtem, de csakis azon okból kifolyólag, hogy nélkülem ne essen baja. A petem, és felelősséggel tartozom érte.
Mire utolérem, már a barlang szájánál csücsül egy árnyékban és feszülten figyel valamire. Mikor a közelébe érek, csupán a hangja szólal meg a fejembe.
~Szerintem ne gyere ide.~
-Miért? -kérdezem suttogva, mire rámvillantja élénksárga, vésett szemeit.
~Mert ismerlek. És már megint vacak állapotban vagy. Mint minden miniboss előtt.~
-A Darázs óta ezen nem kéne csodálkozni... -mormogom, és figyelmeztetése ellenére közelebb lépek, hogy lássam a hó fehérségét és rajta a két sötétebb alakot.
Timidus tökéletes szépséget mutat ebben a környezetben, Shukaku pedig igazi kis jég-királykisasszony. Anatole pedig a védelmező lovag. Hát már ő is...
Az ajkamba harapok és én is az árnyak közé bújok, Álomkelő mellé.
~Én szóltam.~ -rántja hátra sértődötten a füleit a macska, szemét le sem véve a trióról. ~És ajánlom, hogy minél előbb hagyd abba.~
-Mit? Ez egy érzés, ÁK. Érzés, hogy nem kellek senkinek.
~Tudod jól, hogy tévedsz.~
Igaza van abban, hogy tévedek, viszont mikor az utóbbi időkben meglátom Shu-t, különös érzés lesz úrrá rajtam. Menekülni akarok előle, azt akarom, hogy ne lásson. Nem tudom, miért... de a szó szoros értelmében félek attól a kislánytól, vagy a sárkányától. Ő már nem az, aki régen a céhbe érkezett, hanem valaki más, egy másolat csupán. Tudom, hogy csak meg kéne ismernem, de mikor ennek a lánynak a szemébe nézek, minden alkalommal csak a furcsa csillanást látom, az egyértelmű jelét annak, hogy ő is furcsának tart engem. Hogy fél tőlem. Hogy kerül, és azt kívánja, bár ne is léteznék.
~Emmár akkora túlzás, mint ide Jeruzsálem. Miért nem ültök le beszélgetni?~
-... Nem tudom.
~Ez a baj. Félsz egy kislánytól...~
-...vagy sárkánytól. Megjegyzem, a sárkánytól félni jogos dolog.
~Tojok rá. A lényeg, hogy nem egészséges. És tudtommal egyszer már voltál hasonló helyzetben.~
-Igen, de ott tudtam, hogy a másik fél gyűlöl engem.
~És ez a különbség. Shukaku nem gyűlöl téged, én legalábbis nem hiszem. Ha gyűlölne, azt tudnád, mert Timidus a pofádba vágta volna. Csak bebeszéled magadnak a hülyeségeidet, szokás szerint. Most sem ellened áskálódik, mint ahogy te azt hiszed, csak barátkozik. Mert ő mer élni, nem úgy, mint te!~
Lehajtott fejjel támaszkodom a falnak. Igaza van. Mély levegőt veszek, és próbálok nem visszagondolni a Vidámparkban megismert két horrorisztikus ikerre, akik más szavakkal, de ugyanezt üzenték nekem egy papírlapon keresztül.
Nem tudom, miért nem merek lépni soha, és miért hiszem azt, hogy mindenki előbb-utóbb ellenem kezd áskálódni. Talán az, hogy eddig nem volt kivétel? Hogy kicsi koromban ezt kellett megtapasztalnom? Viszont ez még nem jelentene semmit, hisz már nem vagyok kicsi...
Szeretnék kilépni a barlangból, irigykedve figyelem odakint a lobogó tüzet, majd ahogy Shukaku ételt készít. Még ezt is elrabolta előlem, a szocializáció ezen lehetőségét. Ezek után mi értelme lenne közéjük ülnöm? Mi máshoz értenék? Semmihez. Nem tudok vicceket mesélni, nem tudok beszélgetni, főzni már fölösleges, másom pedig nem maradt...
Álomkelő leugrik a szikláról és határozott léptekkel, a magas hóban szinte ugrálva közelíti meg a társaságot. Én maradok a helyemen, az árnyak között, ahol senki se lát, s onnan kísérem figyelemmel, ahogy a macska eléri a tűz meleg körét,
~Üdvözletem.~
köszön a társaságnak a fejükben, majd összekuporodik a melegben és félig lehunyt szemmel figyeli a lángokat, türelmesen várakozva, hogy mikor kezdődik a csatározás.

by **Jun** Kedd Ápr. 29 2014, 17:29

Fel, s alá járkáltam a szobácskámban miközben a váratlanul érkező üzenetet böngésztem, és a mellékelt újságcikket vizsgálgattam.
- Szóval egy újabb mini-boss... Biztos, hogy akarom én ezt? Korábban is Reynail... a prof... az a trükkmester dolog... Ezek a dolgok veszélyesek, és kész csoda, hogy eddig túléltem az ehhez hasonló veszélyeket... Még, hogy a saját életem kockáztassam holmi játékért... kész hülyeség... - felkaptam a naptárt az éjjeliszekrényről, - úúú pont ráérek! - ujjongva hajítottam el a felvett tárgyat, és a ruhásszekrényemhez siettem, az oda elraktározott téli holmijaim között kezdtem kutakodni.
- Először is kell egy kényelmes kabát amiben tudok harcolni... áh meg is van! - kaptam ki és hajítottam az ágyra, ez még a könnyebb része a válogatásnak, ugyanis kabátból nem raktároztam fel túl sokat. Azonban sálak, hozzájuk passzoló sapka... bakancs és vastag többrétegű harisnya... ezekkel kicsit tovább kellett bajlódni. De a lényeg, hogy többé kevésbé, minden jól nézett ki együtt, és a szerelés mellett még hordani is tudtam a páncélzatom, szóval attól nem kellett félni, hogy statok nélkül indulok harcba. Viszont a sapkát nem sikerült felhúzni, a maszkkal együtt, ezért vissza is hajítottam a szekrény mélyére.
- Perfect! - az üzenetre már nem volt időm helyben válaszolni, és inkább nem kopácsoltam Anat szobája ajtaján, hogy együtt induljunk harcba, feltételeztem, hogy a híres harci kedve, és hősies természete hamar a helyszínre parancsolja, szóval jobbnak láttam ha én is elindulok. Lehet néhányan furcsán néztek rám amiatt, hogy téli ruhákban mászkálok Aincrad utcáin, de mit számít, amúgy sincs olyan jó idő még... Az olvasott koordináták alapján seperc alatt odaértem, és már ki is szúrtam Anatot, ahogyan valakivel beszélget. Nem akartam, hogy rögtön kiszúrjon, és mivel nem láttam pontosan a másik személyt, ezért a tökéletes meglepetés hatását keltve, bujkálva indultam meg a fiúhoz, amikor pedig elég közel merészkedtem hozzá, szinte repültem a férfihoz, hangosan üdvözölve, miközben a hátára csimpaszkodom.
- Senpaai! Jun-chan szolgálatra jelentkezik nyii - az ölelés után, a széles mosollyal szalutáltam előtte, majd a beszélgetőpartnere alaposabb vizsgálatába kezdtem bele, aki nem más volt mint az a kislány aki előtt korábban próbáltunk.
- Hali, mi szél hozott erre a kietlen fagyos helyre?:3 - paskoltam meg a fejét. A további érkezőket is boldogan üdvözöltem, közeli ismerőseim nyakába is ugrottam, ölelgettem őket, talán túlságosan is hiperaktív vagyok..

by **Szophie** Pént. Május 02 2014, 16:19

Ott ültem, már sok-sok órával korábban a hegy lábánál álló kis fogadóban. Eldugott volt, még az üres tájban is alig észrevehető. Nem volt sok vendége, mivel kevesen járnak csak ezekre a vidékekre. Ennek oka lehet talán az, hogy kevés itt a mob, a táj ronda, és még hűvös is van. Habár ez a hideg lehet, hogy csak a most itt székelő miniboss hatása. Fogalmam sincs. Nem igazán tudom, mire kell itt számítani, de egy sarki farkassal oldalamon nem kételkedem abban, hogy helyt fogok állni. Vagy legalábbis a petem nem fog vacogni. Nem tudom, hogy működik ez peteknél, de szerintem egy hideghez szokott farkas az a játékban is tűri a hideget. Ellenben én nem győztem a kezeimet melegíteni a kakaómmal, és ott feküdt mellettem a téli kabátom is, sállal együtt. Fázós vagyok, na.>.>
Hinari küldte az üzenetet, hogy mi is lesz itt ma. Nos igen, ő az én információ forrásom, és talán az összes többi céhtagnak is. De a céheknél ez már csak így működik. Csak azt tudnám, a többiek hogyan tudják meg mindig az ilyesmit. Értem én, hogy van az a régi, jól bevált dolog, hogy pletyka.. De hát ki hisz ezeknek? És akkor is... Nem tudom. Sosem kellett ilyesmiken gondolkodnom. Én egyszerűen csak kapom az üzenetet és megyek.
Csakhogy túl korán volt, ugyanis félre néztem az időt. Unatkoztam, és még a pincér sem volt az a beszédes fajta, akivel elüthetném az időt. Így hát egy egyszerű üzenetet küldtem Kedvesemnek, hátha a kedvemért odafáradna egy kicsivel előbb is. Szinte biztos voltam benne, hogy valahonnan ő is tud a minibossról, mindig tud. Vagy ha nem, hát most informáltam.^^
Ha megérkezett, kettesben elszürcsölgettük a kakaót, majd amikor az első felfelé baktató embereket megpillantottam, elkezdtem összeszedelőzködni.
Nem mondhatom, hogy ideges voltam, de azt sem, hogy rutinként éltem át a helyzetet. Az előző bosson történtek miatt egy kissé megingott a szilárd magabiztosságom az iránt, hogy valóban nem történhet bajunk. Meg más is megingott bennem, de az nem a bosshoz, sokkal inkább egy szőke Arteses fiúhoz volt köthető..
Vezér izgatottan baktatott mellettem, mint mindig, amikor komolyabb harcra tartottunk. Természetesen tökéletesen magabiztos is volt. Olyannyira, hogy még egy kis játékot is megengedett magának a hóban. Különösen kedvelte ezt a hideg, fehér csodát. Talán a faja miatt van ez így. A lehulló pelyheket sorra kapta be, majd amikor ezt megunta, egyszerűen futkározott, fetrengett benne. Egy kevés hó is ragadt közben az orra hegyére. Éppen azt próbálta elérni a nyelvével, amikor végre felértünk a megadott barlanghoz.
- Sziasztok. - köszöntem, mosolyogva végignézve a csöpp kis társaságon. Nocsak, Shukaku is feltűnt köztünk. Még mindig volt bennem egy rossz érzés vele kapcsolatban - gonosz -, ugyanakkor mégis örültem neki, hogy újra láthatom. Kedveltem, minden benne eltemetett gonoszság ellenére. Aztán ott volt még a vezér, Anat.. őt is kedveltem, minden szakálla ellenére. Aztán Jun... vele több küldetésen is voltunk közösen. Talán ő volt az, akinek a társasága a leginkább tetszett, így végül mellette álltam meg. És.. és volt ott még egy macska. És mintha Vezér ismerné. Határozottan tudom, hogy nincs semmilyen támadó szándéka a cica irányába. Ez pedig elég ritka dolog. Nagyra nyílt szemekkel figyelem, ahogy a macska mellé lépked, és nemhogy nem bántja, hanem még mintha üdvözölné is. Ahogy végzett ezzel, a sárkánynak is köszönt, majd visszalépdelt mellém. Érdekes. Felettébb érdekes.

by **Sakamoto Rin** Pént. Május 02 2014, 16:53

Nap mint nap vándorlok a már számomra is bejárható szinteken. Mobokat vadászok és küldetéseken veszek részt. Egyre jobban kezdem érteni ezt a játékot és egyben egyre jobban élvezem is. Na, nem mintha eddig nem élveztem volna, szerencsére a lányok, akik ide kerültek többségében igen csak csinos teremtések pont mint, amilyenekre én is vágyom. Na de nem állhat minden napom ebből, mármint a lányokból és a sima küldetésekből és mobirtásokból. Nem szeretem a ha valamit túl sokszor csinálok egymás után. A való világban is próbáltam változatosan élni és itt is kéne valami, amit eddig még nem csináltam. Először a küzdőtérre gondoltam, de aztán az egyik tízedik feletti szinten egy hirdetőtábla előtt elsétálva megpillantok egy érdekesnek tűnő hírt.
- Miniboss? – kezdtem el olvasgatni a leírtakat. - Na, ez már tetszik… Valami változatosság. – mosolyodom el és azzal veszem is az irány a portál felé.
Átérve az első szintre indulok is a hegyek felé. Ám mint mindig most sem kerülhetem el a dolgot, hogy ne akaszkodna rám néhány magát hősnek tituláló hím játékos.
- Köszönöm, de nincs rá szükségem… de tényleg^^ – fordulok a három férfi felé, akik kint a kapu előtt érnek be és az istenért nem akarnak tovább engedni.
- Huh… - sóhajtok egyet majd körbe nézek, és mivel nem látok a környéken senki mást mosollyal az arcomon fogok, rá a méretes pengém markolatára majd egy gyors mozdulattal lendítem meg. Mivel már elhagytuk a város védett zónáját a fiúk rémülten ugranak hátra a fegyvere elől.
- Na, fiúcskák, kotorjatok innen a francba, amíg szépen mondom. Számomra egy vörös indikátor megléte nem igazán zavar így gond nélkül végzek veletek, ha nem tűntök el innen. – végül a férfiak sírva futnak vissza a város oltalmába, így gond nélkül folytathatom az utamat.
Órákba telik a dolog és elég fárasztó is mivel egy benga nagy pallossal sétálni nem olyan mókás, így hamar lecserélem a nálam lévő legkönnyebb fegyverre. Így a Pókemblémás íjjal a hátamon máris sokkal gyorsabban tudok haladni. Mikor elérem, a célt hamar nyugtázom magamban, hogy nem leszek egyedül. Egy ideig csak nézem a díszes társaságot, akik úgy tűnik, ismerik egymást, míg számomra egy ismerős sincs a környéken.
- A-no… Konnichiwa! – veszem végül az a jó kislány arckifejezés közelebb lépek a többiekhez egy mosollyal az arcomon.

by **Mirika** Vas. Május 04 2014, 14:37

Megint egy rohadt hóvihar wtf

A legutóbbi után természetesen semmi kedvem nem volt megfagyni a hegyekben, különösen úgy nem, hogy volt egy vészjósló sejtésem, hogy mit is próbálunk ott legyőzni. Reméltem, hogy nem azt a sárkányt fedezték fel, az tutira felmosná velünk a padlót >.> Persze kérdés nem lehetett, hogy útnak indulok, mivel Anat számított rám, és az üzenet hangvételét tekintve nem is kettesben leszünk. Mondjuk ettől függetlenül egedül vágtam neki, mivel Ayanit nem találtam, mást pedig eszem ágában se volt elcigölni a hegyekbe úgy, hogy benne van az a jégsárkány a pakliban.
Most felkészültem előre, úgyhogy jó melegen öltöztem fel. Bakancs, térdig érő szoknya, bundás kiskabát, ujjatlan kesztyű, sál... nem éreztem magam jól, utáltam a sok ruhát. De legalább stílusos maradtam, már amennyire lehetett :3 Szóval egyedül érkeztem meg a megadott koordinátákra, miután végigküzdöttem magam a felfelé vezető ösvényen és megharcoltam az elemekkel. Hát, nem sok ember gyűlt össze a barlang bejárata előtt, bár lehet, hogy én érkeztem korán.
- Hahó! - kiáltottam a süvítő szelet segítségül hívva hangom szétterjesztésében, majd megigazítottam a "koronám" és odasiettem a csapathoz. Persze elsőre Anat mellé léptem.
- Örülök, hogy ebbe nem hiányos csapattal akarsz belevágni - kacsintottam a fiúra, aztán átöleltem és lehúztam a fejét egy rövid csók erejéig. Csak ezután táncoltam át Junhoz, aztán Szophiehoz is, de ők csak puszit kaptak az arcukra. Különösen Junnak örültem, mert elég régen láttam már.
- Mi újság veled? :3 - érdeklődtem a lány, mármint Jun felől, hogy aztán végül az ismeretlenek felé is odaforduljak, és végigtekintsek rajtuk. Egy kislány sárkánnyal, meg egy íjászlány. Túl magas szintűek nem lehettek, ha még sose láttam őket.
- Hahó, én Mirika vagyok :3 - intettem nekik is, majd visszafordultam az ösvény felé, hátha jön még valaki onnan. Volt egy olyan érzésem, hogy így egy kicsit gyengék lennénk.

by **Tachibana Makoto** Vas. Május 04 2014, 16:34

Sötét, vörös indikátoros alak koptatta a felfelé vezető utat. Tetőtől-talpig fekete páncélban, arcán maszkot viselt, fejét sötét köpenyének csuklyája takarta. A hátán lógó kelmébe bele-belekapott az erős szél, tovább fokozva a rejtélyes megjelenését. Lovag volt, hiszen karján méretes pajzsot viselt. Ez félreérthetetlenné tette kasztját, ha a vastag páncélzat nem lett volna elég jel. Ezen sorok recsegő hangjának narrátora pedig lassan megköszörüli a torkát, hátha elmúlik a rekedtsége, és drámai felhangú bevezetőjét megunva megtorpan és felnéz :] Már nem sok hiányzott, hogy elérjem a barlangot, melyről tafti hallgatózásaim során szereztem tudomást. Egészen hihetetlennek tartom, hogy az a besúgó továbbra is folytatja a munkáját, valamit nagyon jól csinálhat, ha a rengeteg fals helyzet ellenére sem lincselték még meg. Mondjuk nem sokat tartózkodtam a közelében, így nem tudhatom, hány embernek okoz örömet és hányat károsít meg, de ezek szerint az előbbiek aránya jóval magasabb lehet. És amíg ez így van, nekem értékes ingyen információforrást jelent :] Most például erről a minibossról szerezhettem tudomást, egészen pontosan az ellene szervezett hadjárat időpontjáról. Egyedül őrültség lenne nekivágni, így kapóra jött, hogy hozzácsapódhattam egy csapathoz.
Nem lepett meg túlságosan, hogy Anatole-kunt az események központjában láthattam, már rég rájöttem, hogy valószínűleg nem csak a kalandvágy hajtja, hanem valamilyen érdeke fűződik ezekhez a harcokhoz. Akárcsak nekem :] Nem fűztem hozzá bő reményt, hogy nem fog felismerni, ám ennek ellenére igyekeztem a látóterükön kívül maradni egyelőre. El kellett döntenem, hogy megéri-e a jelenlévőkkel nekivágni. A jelenlévők közül könnyedén felismertem még a bossharcokon a stratéga hálátlan szerepét betöltő kislányt, elmosolyodtam Szophie és Vezér jelenlétén - bármibe lefogadtam volna, hogy a farkas rángatta el ide is a lányt - valamint korántsem várt módon a vakrandiról megismert idomár-sárkány párost is fel véltem fedezni a sorokban. Felvontam a szemöldököm, kíváncsi lettem, miért jelentek meg itt. De azt hiszem, ez jó alkalom lesz arra, hogy meghívjam őket egy kis vadászatra :] Majd később, egyelőre várakozó álláspontban maradtam egy félreeső szikla mögött. Majd ha bemegyünk, letámadom kedvesemet is :]

by **Ryuninji Ren** Vas. Május 04 2014, 18:46

~ Ott vagyunk már? ~ türelmetlenkedik a petecském séta közben… pedig nem is haladun olyan lassan
- Még nem -.- – Nem sok kell ahhoz, hogy lehúzzak neki egy fülest… még akkor is, ha nem érek el vele semmit. Ez az egész miatta van.
~ Mé’ nem repülhetek?
- Mert fázom
~ És?
- Csak fogd be és lángolj tovább – húzódom egy kicsit közelebb hozzá. Legalább ennyi előnye van egy főnixnek… meleget ad a hidegben. A kabát nem segít valami sokat… elég fázós típus vagyok.. meg azért ki is kell néznem valahogy. Nem vehetek fel egy rakás meleg, de ronda téli ruhát, kabátot...
~ Baka >.<
- Az egész a te hibád, szóval ne nyavalyogj! Amúgy meg.. ne is tudsz olvasni, honnan tudtad?
~ Hallottam a városban ~.~ ~ aha.. szóval már megint lelépett, miközben én az igazak álmát aludtam. Kihallgatta a playereket és rohant haza felébreszteni. Kiabálta hogy boss, boss menjünk, nyírjuk ki…
Valóban ezt „reklámozták” mindenhol, így belementem, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hideg lesz. Ha nem a közelben lennénk már, akkor tuti visszafordulnék, innen azonban már felesleges. Egy kis harc sosem árt, és ki tudja, talán még szórakoztató is lesz. Az utóbbi időben halálra untam magam a rendes bossokon is, bár az utolsó végén tetszett a műsor
- Veeh... elkéstünk, oda a móka nagy része. – Sajnos nem egyedül, vagyis ketten nézünk szembe ezzel a minikével, mert már vannak itt elég sokan, a javát ismerem is. Intek nekik, de sokkal közelebb nem megyek…. nem vágyom senki társaságára, főleg nem Regiére, de az lehetetlen…
~ Ezek a harmadrangú petek miért nem hajbókolnak előttem?
- Passz, kérdezd meg tőlük
~ Cöh… na persze… ~ szokás szerint fennhordja a csőrét… Fogalmam sincs miért, de rendre lenézi a pet „társait” csak mert egy picikét erősebb náluk. Különösen a kutyulira szórnak villámot a szemei...
Ahogy elnézem csapatbunyó lesz, nem leszólózni jöttek, ahogy én… ez trééé.. Ha nem lesz érdekes akkor hazamegyek >.>

by **RenAi** Vas. Május 04 2014, 20:12

- Jin! Jin! Jiiin! – Kiáltok és török be az ajtón. Két nagy rakat papírzsáknyi megvásárolt hasznosnak vélt itemmel a kezemben, míg mindezek tetején egy újság volt található. De amint belépek, a küszöbben meg is botlok és hasra is vágódok… majd ugyanezzel a lendülettel felpattanok és folytatom:
- Jin! Jin! Jiiiin! – Kiáltok és szememmel kutatni kezdem a fiút… valahol a szobában… bármerre, majd lépek egyett és uhh egy narancs a talpam alá, majd megint zutty…-_- Vágódok popóra és az akkor még kezemben lévő újság most szépen a fejemre landolt, mivel ilyedtemben elengedtem a levegőben.
- A narancsok gonoszak….>< - Morgok, majd felemelve a fejem megpillantom a kedvesem.
- Jiiiiin! *-* – Kiáltom el magam lelkesen, majd felpattanok a földről és az újságot kezdem el neki mutogatni. Vagyis inkább az újság egy eldugott szegletét.
- Clarat legyőzték…>< De még mindig ott van a szélvihat…. – mondom hirtelen, bár rájöttem hogy a részleteket kihagytam.
- Clara egy miniboss, de az hogy még mindig szélvihar tombol a terepen lehet hogy azt jelenti hogy ennyivel még nincs vége…>< - mondom neki szinte szóhoz sem juttatva a fiút.
- Jin, vadásszunk minibossra vagy jutalomra vagy… vagy - *elkalandozik*
- Lehetséges lenne?... – Kérdésem kimondom hangosan, bár nem igen vagyok tudatában.
- Vajon… lehet hogy azon a hegyen csinálják a jégkrémeket? – Motyogom magam előtt.

Magyarázat= Ai logika = Hideg + Jég és hó = Jégkrém.

- Menjünk oda! Menjünk oda! – Akaszkodok a nyakába és nyaggatni kezdtem, bár tudom hogy eddig semmi kérésemre nem mondott nemet, és biztos voltam abban is hogy nem most fogja elkezdeni, így már szaladtam is fel pakolni… majd rájöttem hogy nem kell…. >< Utána meg hogy mégis…>< Már kivettem az inventorymból a téli ruháimat, így a szekrényembe gondosan behajtogatva tároltam azt, és most gondosan kiválogatva kicseréltem, a téli került az inventorymba és a nyári melegebb viszont a szekrényembe. Plusz Jinnek is elpakoltam pár cuccot, szükség esetére. Majd leszaladtam Jinhez, és kijelentettem.
- Tőlem idnulhatunk is! – Húzódott a szám széles vigyorra… majd lappadt mindez le mikor megérkeztünk a havas tájra….
- Grrr…fá..fázook.. – Jelentettem ki vacogva, pedig nyakig be voltam öltözve mint valami eszkimó…><
- Hapchiiii… - Prüszköltem majd folytattam tovább a didergést…
- Útálom a teleeet…><- Mire oda értünk már voltunk páran, aminek örültem is, mivel két tank nem hiszem hogy sokra mehetett volna, de így már hiszem hogy ügyesek leszünk. o/

by **Koshitsu Esutel** Vas. Május 04 2014, 21:07

// Ren //

*Elég affinitást? A 15. bossban meghalni eléggé lerombolta a motivációmat, hogy valami hasonlón részt vegyek. Anat üzenetét nyammogva, pofákat vágva olvastam. Most komolyan? Végülis... megbocsátani tudni kell. S akárki akármit mond, szerintem magunknak a legnehezebb. Azonban arra gondoltam, hogy hát mégis csak az első szinten van ez a miniboss féle, bár ez semmit sem jelent. Viszont Anat megy. :roll:S ha ő megy, akkor nekem is kell. :roll:Főleg, hogy nincs más dolgom. De égessem magam Anat előtt már megint?! Mi lesz, ha megint elbukok? Képen töröltem magam, majd elmosolyodtam, s elindultam a kijelölt helyre. Előtte felpakoltam magamra minden felszerelést, majd végül belebújtam a téli cuccaimba. Igen, a cipőmre még került csizma is. :roll:Hát na, van ilyen, úgy se kell nekem olyan sokat mozogni. Amikor megérkeztem, elég sokan itt voltak már. Anatot kerestem a tekintetemmel, s láttam is, hogy egy kislánnyal beszélget. Megláttam Junt, intettem neki köszönésképpen, de láttam Mirikát is, akinek mosolyogva biccentettem. Nem vagyok az a típus, aki bárkihez is odamegy. Szophiet is megláttam, neki is biccentettem ugyanúgy mosolyogva, majd megakadt a tekintetem Renen. Cseppet sem volt feltűnő a lángoló méretes főnixe mellett. Rápillantottam, s ha ő is észrevett, biccentettem neki. *
~ Odamenjek? ~
* A bosson elgondolkodtam azon, hogy beszélnem kellene vele. Igazán érdekel, hogy mi van vele. A karácsonyi üzenetemre sem felelt. Majd ha úgy látom, nem kíváncsi rám, akkor lelépek. De nekem ő sokat jelent, nem akarom, hogy mindig levegőnek nézzük egymást. Vettem egy nagy levegőt, s lágy mosollyal érkeztem meg vele szembe. Regire néztem, s biccentettem neki.*
- Szerbusz, Regi! Hogy vagy? Milyen a nagybetűs élet?
* Megvártam a válaszát, ha egyáltalán méltatott is arra, majd Renhez fordultam, akire már nem mosolyogtam annyira, mint a többiekre, de csak azért, mert így őszintébbnek éreztem. *
- Rég láttalak. Jól vagy?
* Céhlogót kerestem nála, de nem találtam. *
- Megvagytok?
* Nem egy közönséges "hogy vagy? Jól? akkor jó, pá!" kérdés volt ez a részemről, hanem őszintén érdeklődtem. A szemébe néztem, mert látni akartam a gondolatait. Vagy legalábbis sejteni. Mélyen belül reménykedtem, hogy jól van, s nem magányos... de valahogy nem tudtam ebben hinni. *

by **Ryuninji Ren** Vas. Május 04 2014, 22:43

Ahogy múlik az idő, nemhogy fogynánk, hanem egyre többen és többen leszünk. Lassan megjelenik a teljes kollekció, akik a nagy bossokon is ott szoktak lenni. Pedig ez csak egy mini, egy semmi. Attól félek, hogy ez alaposan lecsökkenti majd a mulatságunkat. Ai-chan is itt van, meg a csávója, mindketten lovagok, ráad az egyikük healer. Ajaj.. ilyen magas lenne a jutalom, vagy ennyire kemény lenne a mini, kezdek kíváncsi lenni rá… Mindezek után már nem lehet csalódás… mert baj lesz.. dühbe jövök és akkor jaj neki Suspect

~ Hehh a banya o.o!!
- Hmm?! - Regi ijedt fejet vág, majd elbújik mögöttem, illetve próbál. Az alkatunk nem teljesen egyezik, így alapba bukásra volt ítélve az egész .
A köszönés irányába fordítom a fejem és egy ismerős arcot látok. Alaposan megnézem a kezeit, hogy nincs-e bennük forrócsoki, amit a fejemre öntene, csak úgy, mint legutóbb. Pedig az a nagy gonddal elkészített saját kis íz kavalkádom volt… Komolyan mondom nem értem ezt a lányt, és már nem is nagyon akarom megérteni. Egyszer így viselkedik velem, egyszer úgy… nekem ez nem fekszik.
~ Hagyjá’ békén… banya >.< ~ szól ki a hátam mögül, de szembenézni már nem mer vele.
- Már nagyobb vagy mint ő -.-
~ o.O ~ Előugrik és a lány mellé áll.. jó egy fejjel magasabb nála… nagyszerű, máris van önbizalma
~Bunyót akarsz? ~ kezdi el, de leintem… erre most nincs szüksége senkinek, főleg nem egy ígéretes fight előtt.
- Jah.. mondhatni – válaszolom Esu-channak, majd megveregetem Regi hátát, hogy nyughasson egy kicsit.
- Mond Esu-chan! Nem unod még? – tekintetem nem fordítom felé, csak a számat jártatom…
- Lehet, te másként gondolod, de nem vagyok a játékszered. – mondom ezt bármiféle ingerültség nélkül… nem is vagyok az, miért lennék? Rolling Eyes

- Tán nem tűnök "embernek", de én is az vagyok, jól elrejtett, icike picike érzésekkel. – na meg sok mással, mert eszméletlenül kemény meg menő is vagyok, ami szinte már ne is emberi Cool

- Ha megbocsátasz! Ikuzo Regi
~ Blöeee ~ Regitől egy gyors nyelvöltés, végül hátat fordítunk Esu-channak, hogy elinduljunk előre… hátha kicsit megsürgeti ez a bandát…. go.. ki kell harcolnom magamból \o/

by **Hermit** Hétf. Május 05 2014, 14:25

*Miniboss. Életében talán egyszer volt ilyesmin, de akkor még nagyon alacsony szinten volt, kábé semmit nem ért el a fogpiszkálóival. Most viszont sokkal bátrabban áll elébe egy ilyen kicsi főnöknek. Nagy bossra is elmenne, ha tudna. Csak sajna mivel nincs céhben, így eléggé lassan fejlődik. Bár nem mintha nagyon sírna utána. Ez a nőcis céh se volt egy hú de szuper céh, csak azért volt ott, mert más nem volt. Na meg persze azért, mert vélt valami izgalmat találni abban, hogy egy csupa női klánba ő férfiként beférkőzzön. Imádja, amikor női alakban teheti a szépet, legyen az nő vagy férfi előtt. Persze férfi előtt annyira nem olyan veszélytelen, de lányok előtt szereti játszani a ferdehajlamút. Ki tudja, talán találhatna magának egy olyan lányt. Felfedező túrára jött most. Kíváncsi volt, milyen emberek járnak ilyesfajta küzdelmekre. Azonban a távolból látta, hogy csupa olyan személy van itt, akivel nem szeretne újra összetalálkozni. Ez a szemét Ren a valódi alakjában találta meg őt, Shukakuval pedig női alakban találkozott. Na meg van egy-két ember, akit ugyancsak látott régen, s nem akarta, hogy felismerjék. Így egy olyan alakot öltött magára, amit mostanában kezdett megkedvelni. Ez a komoly, udvarias, mégis kicsi hideg fiatalember: Nazo! Odalépdelt nyugodtan, kabátzsebébe dugva kezét. Teljes lazaság látszott rajta. *
- Üdv!
* Ennyivel intézte el mindenki felé irányzott köszönését. Több szót nem is szólt. Néha unalmasnak találja azt, hogy mindenhol ugyanazok az emberek vannak. *
~10nél több ember nem is aktivizálja magát? És még azok lepődnek meg, akik új arcot látnak! Ha annyira ki akarnak jutni, miért nem küzdenek többen?! Vagy csak 10-en akarnak kijutni? ~
* Enyhén elmosolyodott a gondolatra. Aztán a többiekre nem is figyelt, csak nekitámaszkodott a barlang falához, s várta, hogy induljon a "tömeg". *

//Nazo alakjában jelent meg, s azt a nevet lehet majd látni harc közben is. A switch sikeres, ha ezt a nevet mondják, mert a képijéhez tartozik, hogy nevet adhat magának, s ugyanúgy funkcionál, mint az eredeti név.//

by **Tetsuko Jin** Hétf. Május 05 2014, 19:05

A nappali kellős közepén, a kedvenc és nagyon kényelmes fotelomban nyom el az álom, olvasás közben. Túlzottan sokáig azonban nem élvezhetem a délutáni sziesztámat… kedvesem hangjára ébredek, amint nevemet „üvölti” Nem vagyok már meglepve, hogy ennyire pörög. Ez csupán annyit jelent, hogy valami nagyon érdekes dologra bukkant, amint minél hamarabb és természetesen minden áron meg szeretne velem osztani.
Hallani egy-egy puffanást, utána pár másodperces morgolódást, nem létező elkövetők megbélyegzése… Szegény narancs. Számomra az lenne már fura, ha nem pottyanna ennyiszer a földre Ai-chan… Ügyetlensége szinte legendás, senki mást nem láttam még ennyiszer találkozni a kemény talajjal egy nap alatt, mint őt. Az eredeti világban komolyan aggódnék az épsége miatt, itt viszont nincs rá semmi okom, és bevallom, néha egész jókat kuncogok rajta, pontosan úgy, mint a mostani helyzetben…
Hamarosan egy újsággal találom szembe magam, amin Ai-chan vadul mutogat valamit, mellé hadarva magyaráz.
- Egy kicsit lassabban Ai-chan – próbálom megnyugtatni, majd szépen lassan összeáll a kép, igaz ehhez az újságcikket is el kellett olvasnom hamar.
- Két lovag? – egyikünk sebzése sem valami,hú de magas. Az övé még elmegy, de a sajátom? Nem is nevezném azt igazi sebzésnek, a karcoláska jobban illene rá.
Szavaim süket fülekre találnak, Ai-chan hajthatatlan, így ne tehetek mást, mint bólintok rá. Ha ennyire hirdetik, bizonyára nem csak ketten fogunk megjelenni az újságban említett helyen.
- Jégkrémet? Erre nem tudok mit mondani, de legalább annyi minden szól a létezése mellett, mint ellene. Majd kiderítjük – Nem mondhatom azt, hogy nem csinálnak ott jégkrémet, mivel nem tudom. Sok esélyt nem látok rá, ám semmi sem lehetetlen, főleg Aincrad világában.
- Jó, menjünk, de nyugodj meg, mert megint elbotlasz – felelem mosolyogva, de már el is lépett pakolászni… nagyon fel van pörögve. Magamra öltöm felszerelésem, némi meleg ruhát, a sálam, és várok… várok… várok…
- Hai-hai – elindulunk, kézen fogva, mely afféle óvintézkedés sűrű botlásai ellen.
- Utálod? Ezek szerint nem akarsz velem hóembert építeni, vagy hó csatázni? – igyekszem rámutatni a jó dolgokra, ami tél idején elérhetők csak. Személy szerint jobban szeretem a tavaszt, de eme hónap sem áll távol a szívemtől
- Szép napot mindenkinek – megérkezvén azonnal köszönök az egybegyűlteknek. Rengetegen vannak itt, sok ismerős is eljött. Végül a karjaimba zárom kedvesem, míg nem indulunk útnak. Talán segíthetek így a vacogásán Rolling Eyes

by **Kincaid** Hétf. Május 05 2014, 21:29

Szerettem volna ott lenni Carla ellen is. Vonzottak a női nemű minibossok. Hanna is a célpontjaim között van, Carla is szúrta a szemem már azzal a ténnyel is, hogy létezett. Azon kívül azonban, hogy ellenérzéseim tüze lángolt, igazán nem tudtam többet tenni. Vártam. Hát ilyen egy jó vadász, nem? Csinálja csak ezt bárki utánam!
Ezért is lettem annyira izgatott, mikor kósza információmorzsákat sodort felém a szél. Beszédtémákat. Elejtett szavakat. És hamarosan a helyi hírharsonát is Surprised

Oh, hát így már kapásból képben voltam!

Nagyjából konzervdoboznak éreztem magam, legalábbis mindenképpen zavart, hogy milyen szinten lettem dugig különböző ruhákkal. Ha még mindig lány karakter lehetnék, fürödnék a rám irányuló figyelem minden egyes másodpercében, de fiúként… Na, az egészen más! Kényelmetlenül éreztem magam, mintha nem is Kincaid volnék, a frontharcos, hanem szimplán civil önmagam, aki cosplaybe bújt. Vacak kis papírmasék és varrott ruhák helyett viszont most elvileg tényleg komoly harci öltözet alkotta a páncélzatom. Meg a fegyverzetem. És ha már itt tartunk, a felszerelésem is Surprised

Úgy éreztem magam, mintha az öltözékem UV lámpa lenne, és még a fehér hópelyhek is világítanának körülöttem tőle, hogy még figyelemfelkeltőbb legyek. Égett az arcom, nem mertem a többiek szemébe nézni, és egyébként is inkább lettem volna meztelen, minthogy… Nah, nem, igaz, ennyire azért nem szégyelltem magam. Mégiscsak menő öltözékben voltam, amikben büszkén feszíthetek! Cool

– Sziasztok! – intettem, mire közéjük értem. Azért nem egy tagot ismertem már, és a csapat is családiasabb volt, mint bosson. Ott volt közöttük Chan, Anat, Mirikát is felismertem, Ai sem volt idegen és… Shu Timidius-szal?! Meglepve pislogtam feléjük, majd csak odacsörtettem. – Szervusz Timidius! Szia Shu! Ti hogyhogy erre? – lestem izgatottan hol egyikükre, hol másikukra?
– Anat! – bólintottam felé. Alap a tisztelet Surprised

by **Halász Alex** Hétf. Május 05 2014, 22:21

Azt kellett látnia, hogy Ren csak úgy elsétál Esu mellett. Történetes szem és fül tanúja volt az egész jelentetnek. Ezeknek mi a baja? Nem ittak elég kakaót reggeli közben? Céhtársa mellé csörtetett, mintegy védelmezőn. Könnyen meglehet, hogy őt jobban felzaklatta, mint azt akit ért végül is ez a modortalan vissza utasítás. És ráadásul egy pet! Egy pet, merte így faképnél hagyni! Rentől várható volt, ....habár a petjétől miért várt volna többet Alex?
- Bunkók. - Morzsolta el azt aza egy szót, ami most kifért a száján, és nem volt sem túl pejoratív sem pedig túl ellenséges. Másfelől kis bátorításnak is szánta a lány felé. Hagyja a fenébe azt akét felfuvallkodott tökfilkót, itt vannak ők! Nem mondta ki azonban. Nem is lett volna ildomos, hiszen az ő helyében, nem igényelné az ilyen mérvű önzőséget a barátjától. Alex most nem azért van itt ~ ha egyáltalán ér valamit, hogy a lány mellé lépett ~, hogy Renéket oltogassa és arra buzdítsa a társát, hogy korábbi céhtársa ellen fordult, hanem ha kell, akkor megnyugtassa. Vidámítsa. Tényleg, mit csináljon? Mondjon egy viccet? o.o Nem jut eszébe semmi! x/ Ránézett a lányra.
- Áhh nézd, Anat jóvoltából, mostantól egy király áll előtted. Cool

- És a fejére biggyesztette a koronát. Razz

- Nah mit szólsz? x3 Menő mi? king

- Még tette is magát, ha eddig nem érte volna el a hatását. Hátha elneveti magát a lány. o.o Nagyon igyekezett. Még meg is hajolt Esu ellőtt, még úgy sem ért ide mindenki. Rolling Eyes

Hiszen Hinari hiányzik. ^^ Márpedig Hinari sosem hiányzik bossokról vagy minibossokról. x3

by **Ozirisz** Hétf. Május 05 2014, 22:22

- Afrancba! - kiáltottam magam elé, majd rohantam tovább a sötét erdőben. Csörtetés és morgás zaja hallatszódik a hátam mögül. - Mibe botlottam már megint? - tettem fel a kérdést, leginkább magamnak, mert a fenevad kétlem, hogy bemutatkozna. Aincrad efféle jószágai nem olyan udvariasak, hogy bemutatkoznának mielőtt nekiesnének az embernek, vagy esetleg neadjisten eljöjjenek egy korsó sör erejéig a kocsmába. Pedig a sör még ezeknek a digitális teremtményeknek is jót tenne, abban biztos vagyok. De hát, ha ez van, ez van. Nem erőszak a disznótor, sem az ingyensör, ő kerget, én pedig rohanok tovább. A kitartás pontjaim már fogyóban vannak, így minden akaraterőmet összeszedve sprinteltem tovább, majd egy szép nagy tölgyfa tövében meghúzódtam kifújni magam. És vártam, majd a csörtetés zaja egyre közelebbinek tűnt, egyre hangosabbnak hangzott. Kikukucskáltam, de még fényes nappal is alig szűrődött be valami fény ebbe a sötét erdőbe. Az éles látásomnak nem veszem hasznát jártasság nélkül, de kilestem, majd egy pár vörös szempár nézett rám. - Pedig én csak gombászni akartam... - mormogtam magam elé, majd rohantam tovább az életemért.
- Megmenekültem! - kiáltottam fel, amint elértem az erdő szélét, és a teleport kristályom után nyúltam - Teleportálás! Kezdetek Városa! - kiáltottam fel, magasra emelve a kristályt, és hagytam, hogy körbevegyen a megszokott kékesfehér fény.
- Huhh... ez cinkes volt - mormogtam magam elé, immáron a főtéren. Megindultam a közeli kocsma felé, ámbár paranoiásan visszafordultam a következő teleport-hangeffekt hallatán, ám megnyugodtam, hogy csak néhány játékos volt. Majd betértem az ivóba.
- Üdvözletem! Egy korsó sört kérnék! - mondtam a csaposnak - És egyébként mi újság mostanában?
A csapos ahelyett, hogy belekezdett volna a szokásos meséibe, elémrakott egy újságot, és elkezdett ténykedni a sörcsapnál. Az újságot elkezdtem olvasni, némi hír a frontharcosok jelenlegi ténykedéséről, egy-két pletyka némelyik játékosról. A frontharcosokat nagyra becsülöm, hogy harcolnak mindenkiért, mindannyiunk szabadulásáért, és minden tiszteletem az övék. A céhünkből is jópáran kinn harcolnak az útvesztőkben, harcolnak a szintvezérek ellen, és legszívesebben én is csatlakoznék hozzájuk... Csak hát a SAO "béklyója" a szint, és túl alacsony szinttel még abba a városba sem tehetem be a lábam, nemhogy a vezér elé járulhassak...
- Fejlődnöm kell - mondtam magam elé, belekortyolva a sörömbe, és lapoztam még egyet az újságban. És ekkor, mintha valami megmagyarázhatatlan erő sugallta volna, ismét olvasni kezdtem, és nem reflexből átlapozni a pletykarovatot, vagy az Aincradi Lóversenyt, megakadt a szemem egy miniboss küldetésen.
A Carla nevű minibosst legyőzték, de a szélvihar továbbra sem hagyott alább - olvastam fel hangosan a sorokat - A minibosst legyőző játékosok akadályba ütköztek, és T2-es felszereléssel rendelkezők mehetnek csak tovább. - fejeztem be az olvasást - Ez jól hangzik! - mondtam a csaposnak aki kicsit kétkedve nézett rám. Mintha épp azt akarta volna mondani, hogy: "Ja, jól hangzik, csak nehogy hazáig kergessen a miniboss..." Legurítottam a maradék söröm, beütöttem a térképemre az újságbéli koordinátákat, és útnak indultam.
Mentem, mendegéltem, és el is jutottam egy barlang elé, ahová a koordináták mutattak. Beszédet hallottam bentről, így elindultam, és láttam, egész szép kis csapat összegyűlt itt. Voltak ismerősök, voltak ismeretlenek, de tény és való, egész sokan összegyűltünk ezen a helyen.
- Sziasztok! - köszöntem oda a többi kalandornak - Mi ez a nagy tömeg? Csak nem ingyensört osztogatnak? - tettem fel a hülye kérdést, amolyan viccnek szánva.
Ám megkönnyebbülve láttam, hogy jópáran összegyűltünk, köztük az Igazság Ligájából is többen. Szophie és RenAi is itt van, tehát nagy gond nem lehet. Valamint Junt és Chanceryt is kiszúrtam a tömegben. Őket korábbi küldetésekről ismertem, és ha emlékezetem nem csal, mintha Chancery boltjában vettem volna többek között a fotó kristályt is még a kataklizma előtt. Ejj-ejj, a régi szép idők...
Fel-alá sétálgattam a barlangban, mint a mérgezett egér. Szinte mindenki beszélgetett valakivel, vagy készül a harcra. Senkit sem akartam zavarni, így tovább sétálgattam. Ám a hideg az már engem is kezdett zavarni, pedig nem vagyok az a tipikus fagyosszent. Kihúztam a hüvelyéből a nodachit, és felváltva, hol a bal, hol a jobb kezembe fogtam, hogy legalább a mancsaim ne fagyjanak meg. Kicsit kínos lenne harc közben, ha azért nem találom el az ellenfelet, mert a hidegtől ledermedt a karom, és nem tudok egy normálisat suhintani a kardommal... Így, némiképp melegedve, vártam az indulást, és a harcot. Bár Judy forró ölelése hiányzott a jelen helyzetben, így kénytelen voltam beérni a lángoló kardom által leadott hővel. Nem ugyanaz, egyáltalán nem ugyanaz. De lehet, jobb is ez így. Ő nem sodorja magát veszélybe, én pedig fejlődök... Vagy pedig teljesítem az ördögnek az alku rámeső részét. Ki tudja?

by **Shukaku** Hétf. Május 05 2014, 22:59

A sárkány természetesen mindenki felé biccent, Shu is int az érkezőknek, de amíg a lány igyekszik Anatot fürkészni, a közelében maradni, addig Timidus inkább a jelenlévők megfigyelésével tölti el az idejét. Sokan vannak. Rengeteg új arc az ismerősök között. Megjelent Álomkelő, így biztos volt abban, hogy valahol Chan is a közelben lehet. Bólintott a macska felé, és igyekezett a tekintetéből kitalálni, hogy minden rendben van-e. Ezután a zenekaros lány jelent meg, aki nemes egyszerűséggel paskolta meg Shu fejét, majd mindenkinek a nyakába ugrált… eléggé lelkes valaki lehetett… Timidus azonnal Hisamével állította párhuzamba. Shukakut elgondolkodtatta az a beszélgetés, amit nemrég Lancerrel folytatott, és mivel nem volt ideje kitérni a hátulról érkező támadás elől, így inkább hagyta, hogy Jun lelapogassa a frizuráját. Ugyan nem ismerte a lányt, de miután mindenkivel így viselkedett, ő kivételesen nem tűnt hiteltelennek a kedveskedésével. Ezután két lány érkezett, az egyik be is mutatkozott, mire Shuék is hasonlóképpen tettek, majd megjelent Tachi is. Na erre viszont már ugrott Timidus, és meghajlással üdvözölte a fiút, és jó hangosan, szépen artikulálva köszöntötte.
-Szervusz Tachi-san! Örülök, hogy újra látlak.
Igen. Tud beszélni, és Tachi nagyon is megérdemli, hogy szépen köszöntse, majd ugyanezt megtette Shu is, ugyanúgy felállva és meghajolva. Felfigyelt az együtt érkező párocskára is, és az ismeretlen főnixre. Nem bámulta meg vagy ilyesmi, mindössze felé is biccentett, és elhatározta, hogy figyelni fogja. A főnixet és Anatot, Tachit és Kincaidot. A többiek annyira nem érdekelték. Kincaid csodálkozó kérdésére csak elvigyorodott, majd Shura pillantott.
-Mi… mi igazából a jégsárkányt kerestük, és csak pihenni jöttünk be ide, majd megjelent Anat…
-Anat meggyőzött minket, hogy érdemes maradni, így úgy döntöttünk, hogy maradunk nektek segíteni. Egyébként mennyien szoktak egy ilyen eseményen lenni? Ekkora csapatnál már érdemes lenne elkezdeni kiosztani a szerepeket és megbeszélni a taktikát. Ki lesz a parancsnok?

by **Phobos** Kedd Május 06 2014, 20:12

Mi tagadás, az újabb bossgyepálási lehetőség már kezdett idegesíteni - arról nem is beszélve, hogy ez nem is a következő szint megtisztításához szükséges. Vállamat megvonva feküdtem a kanapén, miközben Anat üzenetét olvastam. Ujjaimmal lágyan megmasszíroztam orrnyergemet, mire kellően összeszedhettem magamat az induláshoz. Csak vidáman - mintha már örömmel tettem volna a dolgomat. Persze nem panaszkodhattam, hiszen a céh nélkül ki tudja, hol lehetnék, bár tényként kezelve azt, hogy már mindennapossá vált az életem kockáztatása, nos, kissé bizalomgerjesztő. Ennek ellenére a fantomduó lelkesen támogatták azt, hogy megjelenjek a miniboss elbúcsúztatásánál.
Nem volt meglepő, hogy a kisebb szintűek is felbukkantak. Az első ilyen alkalomkor persze én magam is idegeskedtem, a jó benyomás érdekében - már amelyik ostoba idegen megérdemli. Sok ostoba idegen élt Aincradban, és sajna kevés jó - de azt is fel kell becsülni. Talán. Így néztem a megjelent tagok során, és néhol - a céhtársakat és a frontvonalt leszámítva - egy-egy ismerős arc is feltűnt. A köszöntés helyett azonban Alex és Esu felé vettem az irányt - az utóbbi szóban forgó lánynak problémái akadtak egy illetővel. Emlékeimben vájkálva eszembe jutott, hogy már láttam egynéhány szintmegtisztításnál, nagyra nőtt tollas behemótja oldalán. Nem mintha bármi közöm lett volna a magánéleti dolgaikhoz, de nem tetszett az idegen attitűdje. Résnyire összehúzott szemmel kémleltem őt és a madarát, ahogyan távoznak, majd lassú, óvatos léptekkel termettem két céhtársam mellett.
- Ki volt ez a majom? - bukott ki belőlem a felettébb kínos kérdés, már ha a lány a szíve ügyének tekinti a dolgot. Egy-két idegen ténylegesen ostoba ahhoz, hogy semmisnek gondolják az olyanokat, amik igazából zavarják - de Esu nem volt ostoba. Már amennyire ismertem őt. Ha válaszol, ha nem, rosszallóan csóválom a fejemet, majd az ügytől eltekintve, elmében és fantomügyileg felkészítettem magamat az újabb kud... diadalra.

by **Strea** Csüt. Május 15 2014, 19:58

Hangos vijjogást hallotok, valahonnan a magasból, s a hanggal együtt a szél is megerősödik. A madárka útját jég és hó kíséri, úgy ereszkedik le hozzátok, szemei dühösen villognak, és a barlang felé néz, ahol párját és a még tojásban lévő fiókáit hagyta. Még vár egy kis ideig, majd tekintetét rátok emeli, haragosan vijjogva egy másodikat, ami az előzőnél hosszabb és sokkalta szomorúbb.

[Miniboss] Szélvihar - Második szakasz Screen-shot-2012-08-04-at-5-17-26-pm

Anat (Sebzés: Z84/S92/P100, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Anat
Seshu
Ren (Sebzés: 6+44, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Ren
Seshu
Mirika (Sebzés: 36/kés, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Mirika
Seshu
Szophie (Sebzés: 7+43, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Szophie
Seshu
Alex (Sebzés: Z75/S82/P89, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Alex
Seshu
Kincaid (Sebzés: 37, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Kincaid
Seshu
Raven (Sebzés: 29, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu
Esutel (Sebzés: 57, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu
Jun (Sebzés: 31, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu
Chan (Sebzés: 15+34, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu
Ozirisz (Sebzés: 38, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu
RenAi (Sebzés: -, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez nem kell dobnia.)
Seshu
Hermit (Sebzés: 22/kés, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu
Shukaku (Sebzés: 10+32, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu
Jin (Sebzés: 4, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu
Tachi (Sebzés: 40, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu
Kaibutsu (Sebzés: Z23/S25/P27, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 5 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Seshu

Anat kezd.

by **Anatole Saito** Szer. Május 21 2014, 20:39

Miután Shut felvértezem egy pánik burokkal és némi bátorságot és lelkesedés is sikerült belé csepegtetni, szép sorjában elkezdtek érkezni a többiek is. Olyanok is, akiknek nem sikerült meghívót küldeni, vagy nem is akartam... de összességében a segítség nem árt. Nagy örömmel fogadom a céhtársak és Mirikát, és persze a baráti céhek tagjait, na meg a rég nem látott ismerősöket - igen, még Rent is - , de még az idegeneknek is odaintek. /Nem részletezem, köszöntve lett mindenki, kivéve Tachi Razz

/ Azt viszont kissé furcsállom, hogy pont a Justicos céhvezérek maradtak ezúttal távol, de a céheiket van ki képviselje.
- Taktikai infó ezúttal nincs, csupán két kérésem lenne felétek. Az egyik a szokásos, figyeljünk oda egymásra és ne hagyjuk cserben a másikat, akkor sem, ha a mindennapokban nem vagytok éppen jóban mindannyian egymással. A másik kérésem pedig az lenne, hogy fogadjátok majd meg Mirika tanácsait, ugyanis ezúttal őt nevezném ki taktikai parancsnoknak. Számítok a tapasztalataidra és az éles eszedre. - kacsintok oda a lánynak, aztán ha összeszedelőcködtünk, akkor lassan ideje megkeresni azt a mobot.
Nem kell azonban soká kutakodni, jön ő magával és hozza a rossz időt is. Ez a csontig ható hideg emlékeztet arra a hósárkányra, amivel nem is olyan rég küzdöttünk meg Mirikával és segítőinkkel, remélem ezúttal ekkora csapatlétszámmal sima liba lesz ez a menet. Ellenfelünk egy jól megtermett madár, a monstrum külső azonban nem tud megfélemlíteni. Ez legalább nem egy gyomorforgató, gusztustalan szörny. Na uccu neki. Pár lelkesítő szó még a többieknek, aztán megiramodok a dög ellen.
- Gyerünk Falánkfiú, ideje egy kis töltött galambot lakmároznod! - és már le is sújtok a galamb becsináltra.

2x84 sebzés + 2 seb

by **Kayaba Akihiko** Szer. Május 21 2014, 20:39

The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[Miniboss] Szélvihar - Második szakasz 4767249862_5877ffd2ef_s

[Miniboss] Szélvihar - Második szakasz 4766610511_dda12706fc_s

by **Strea** Csüt. Május 22 2014, 20:28

A tiszta idő hirtelen beborul, és megindul a hóesés. Pár pillanaton belül már akkora hóvihar kavarog körülöttetek, hogy alig lehet kivenni, hogy tartózkodik a madár pontosan.

Ren jön.

sorrend, dobások:

A boss által elszenvedett sebzés: 170
A sebzés okozói:
168 - Anat támadása.
2 - seb.

Játékos egyéb cselekvések:

-

Boss cselekvések:
(Amennyiben nincsen rá vásárolt taktikai információ, a számláló(k) neve ismeretlen számláló.)

Seshu 20 sebzést osztott ki a következő játékosra: Anat

Ismeretlen számláló 1: (1/3)
Ismeretlen számláló 2: +1

Életpontok/adatok:
Seshu: -170 páncél

-------------------
(2/4) Anat: 220 HP, 35 páncél
(0/4) Ren: 165 HP, 35 páncél
(0/4) Mirika: 170 HP, 90 páncél
(0/5) Szophie: 155 HP, 40 páncél
(0/4) Alex: 120 HP, 65 páncél
(0/4) Kincaid: 165 HP, 66 páncél
(0/5) Raven: 100 HP, 116 páncél
(0/4) Esutel: 140 HP, 30 páncél
(0/4) Jun: 70 HP, 30 páncél
(0/5) Chan: 110 HP, 30 páncél
(0/4) Ozirisz: 75 HP, 30 páncél
(0/4) RenAi: 250 HP, 72 páncél
(0/4) Hermit: 110 HP, 26 páncél
(0/4) Shukaku: 100 HP, 35 páncél
(0/2) Jin: 270 HP, 54 páncél
(0/4) Tachi: 100 HP, 90 páncél
(0/4) Kaibutsu: 80 HP, 8 páncél
-------------------
nincs halott/kiesett játékos
-------------------
Parancsnok: Mirika
-------------------

by Ajánlott tartalom

[Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

[Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

Re: [Miniboss] Szélvihar - Második szakasz