[Miniboss] Szélvihar - Második szakasz

*Furcsa érzés kerített hatalmába, amikor Renékhez odamentem. Mintha nem nagyon örültek volna nekem. A legfurcsább Regi volt. Mintha el akart volna bújni gazdája mögött, majd hirtelen előugrott, s támadó stílusban csipogott nekem valamit.*
~ Nem értem őt. ~
* Tudatosult bennem. Nem tudtam, miért, de már nem értettem azt, amit Regi mond nekem. *
~ Talán le lenne tiltva, hogy értsem? ~
* Furcsa gondolatok szálltak meg, s mosolyom már korán sem volt olyan fényes, mégis magamon tartottam, mert reméltem, hogy mindez, ami történik, csak félreértés. Renre pillantottam kérdőn, hátha elmagyarázza nekem a helyzetet. Ren felelt a kérdésemre, mégsem éreztem nyugodtnak magam. Majd feltett egy olyan kérdést, ami szíven ütött. Arra sem méltatott a szőkeség, hogy rám tekintsen. Kissé halkan visszakérdeztem.*
- Mire gondolsz?
* Majd folytatta. Szemeim kitágultak. Lemerevedtem. Rápillantottam Regire, mert most inkább tőle vártam a válaszokat. Ren ráadásul folytatta, így ismét ránéztem. Szólásra nyitottam a szám, de elakadt a hangom. Nem tudtam mit mondani, annyira megdöbbentett ez a dolog. *
- Ren...
* Szóltam ismét halkan, de ő még nekem dobva két szót elment, nem beszélve arról, hogy Regi félreérthetetlenül kinyújtotta a nyelvét rám. Én csak követtem őket tekintetemmel totál lemerevedve. Nem értettem, mi van. Mikor, s mit rontottam el? Játszani az érzéseivel? Én?! Pont én?! Pont ő mondja ezt nekem?! Ő játszott velem úgy, mint egy rongybabával! Pont ő merészel nekem ilyet mondani?! Kezem ökölbe szorult. Ezt nem hagyhatom annyiban. Már-már ott tartottam, hogy utánakiáltok, de ekkor megjelent Alex. Nem is vettem észre, mikor érkezett, csak a hangjára figyeltem fel. Zavartan felé fordultam. Majd megláttam vidám tekintetét, s Anatot hozta fel, meg valami királyt. Mikor végre felfogtam szavainak értelmét, rátekintettem feje tetejére. Szélesen elmosolyodtam. *
- Akkor most már uralkodók vagyunk! ^^
* Utaltam ezzel igazából arra, hogy nekem is diadémom van, s kicsit úgy nézünk ki, mint király és királynő. Félreértés ne essék, nem királyné, hanem királynő! ><
Megédesítette a pillanatot a jelenléte, s a mosolya. Haragom elszállt, hirtelen gyengének éreztem magam. Lehajtottam a fejem, lehunytam a szemem, s sóhajtottam egy halkat, de mélyet. Rápillantottam a távozó Renre és állatkájára, de közben hálás voltam Alexnek. Örültem, hogy itt volt velem, s hogy mellettem áll. Nem fizikailag, hanem... egyszerűen az én pártomon van, s ez nagyon sokat jelent nekem. Hirtelen azonban megjelent Raven is, s a kérdése letaglózott. O.o*
- Hihi... Ő Ren, az Artes egy régi alapítója. Sokáig Top1-es volt. ^^
* Nem akartam hinni a szememnek. Még Raven is idejött hozzám. Boldog voltam, közben mégis úgy éreztem, összeszorul a szívem. Őt néztem, ezt a másik szőkeséget, aki nem egy életvidám fiú, csendes, furcsa gondolatokkal, de a céhtársam, a bajtársam, a barátom, aki most itt van, hogy jelezze, kiáll mellettem. Elmosolyodtam, most már igazán őszintén, de még mindig szomorkásan. *
~ Ha egyet elvesztesz, kapsz kettőt! ~
* Kicsit úgy éreztem magam, mintha két testőr között állnék, akik közül egyik egy szőke herceg, másik egy szőke hős lovag, s nézik a szőke számkivetettet, ki magányában maradva megtövisesedett szívvel távozik körünkből. Alexre tekintettem fel, majd Ravenre. (Ugyanis kissé magasabbak, mint én) Majd előre a távozó Renre, s most már magabiztosan tudtam mosolyogni.*
~ Így van! Már nem vagyok egyedül! ~