[Miniboss] Szélvihar - Első szakasz

Késő délután van, sétálok a főtéren...mindig így szoktam küldetést találni, szerintem most is beválik majd. Most sem csalódtam, egy jellegtelen fehér lap jelzi, a hirdetőtáblán, hogy hősökre van szükség. EGY szörnyeteget kell eltenni láb alól, ilyen sok embernek? Érdekes, gondolom erősebb az átlagnál. Boss már nem lehet, azokat kinyírták, de ettől függetlenül érdekes lesz ez, ott a helyem, ha már bossokra nem fogok kijutni még egy ideig. Na de van tovább is infó, magas szintű felszereléssel nem lehet menni. Milyen szerencse, hogy ez engem nem érint....Nem gondolkozom rajta, reflexből ütöm le az „elfogadást” a felugró ablakon. Jön is az üzenet a helyszínnel és az időponttal. Noha a lap is írta, de nem fordítottam rá figyelmet, itt most már biztosra kijelenti, hegyre kell menni. A magas hegyek hidegek...nem szeretem a hideget. Mindegy, a dicsőségért, megéri. -.-/ Van még egy napom indulásig, holnap tízre kell ott lennem, és a többieknek is. Megyek szerzek magamnak egy bundát, hogy ne fázzak ._. Na jó, azt azért ne, nem Szibériába készülök és pénzem sincs rá. Nyolc körül indulni is kell, hogy odaérjek, szóval korai lefekvés. Még egy kis séta és vissza a szokásos fogadómba, kezdődhet az alvás. Már ha tudnák. Az jár a fejemben, hogy soha nem voltam még erősebb szörny elleni küzdelmen, ahová több ember megy. Egyedül öltem az első szint gyenge farkasait, a többi szörnnyel együtt. Remélem nem fogom itt hagyni a fogamat és szégyent se hozok magamra. Az rosszabb lenne a halálnál. Végül elnyom az álom, pontban nyolckor kelt a rendszer, ideje indulni. Az út egészen egyszerű, még kellemetlen, egy ütésre elpusztuló mobok sem keresztezték utamat. A helyszín egy barlang szájához vezet, ahol még senki nincs. Korán érkeztem gondolom. Bent a barlangban ránézésre is nagyon hideg van és mintha a szél is fújna. Be nem megyek a többiek nélkül, úgy is felesleges. Tehát várok, ameddig meg nem érkeznek a többiek.

Pontok:

Élet: 10 (a profilomon 9, amit most osztottam rá, még nem lett jóváírva)
Fegyverkezelés: 10
Erő: 9+2 (fegyverből)
Kitartás: 8
Gyorsaság: 10
Speciális képesség: 5
Páncél:2

- Mi a fene van ezzel a várossal, hogy már mindenhova ez van kiaggatva!!!
Most, hogy már nem egy céhkastélyban ütöm el a pihenésre szánt időmet, újra itt bóklászok... a Kezdetek Városában. Máshol nincs szinte semmi élet...
- Mi az hogy nincs egy fesztivál, vagy bál se?!! Csak ezek a buta hirdetések mindenütt! - "hazatér" az ember fia, a napoknak tűnő dögunalmas vagdalkozásból, és nincs semmi mulatság, ahol kicsit felderülhetne
- És egyébként is, mi a fene ez az új szörny? ... - tépem le dühösen az egyik hirdetőtábláról a papirost
- ... ... ... höö? - olvasom át újra meg újra. Ebben mi olyan nagy szám? Hiszen tudtommal már a front felprédált minden bosstermet, amit átlag játékos elérhet... akkor meg mi ez a hülyeség itt?
- Fura, nincs semmi normális követelmény... bátor... mostanában nem találkoztam másfajta játékossal... tier 2esek nem... érdekes... hát - vakartam meg a homlokom közepét - végül is... szükségük lehet egy jól fegyverkezett tier 1esre akkor!
Meg aztán, furdalt is a kíváncsiság, hogy miféle szörny lehet az, amit eddig még nem henteltek le, s csak az  első tieres cuccokat engedi be a hely...
Erre alszom egyet, úgy döntöttem, úgyis csak másnapra kell odaérni, kényelmesen, délelőtt tízre, addig meg szépen degeszre tömöm magam, leruccanok egy kellemes onsenbe is... úúúú de jó is lesz, már a gondolatától is sokkal jobban érzem magam. A vacsora után meg majd egy nagyot alszom... tök fura, hogy nem tudok esténként számítógépezni hajnalig. Helyette 24 órában teszem, és még görnyednem se kell hozzá a monitor előtt... ehh, nem tudom mi a jobb... hiányoznak az epikus űrcsaták...

Másnap reggel teleporttal meg kölcsön lóval hamar ott teremtem, bőven kezdés előtt, kicsit távolabb állítottam meg a lovat, mert megpillantottam egy alakot a bejáratnál, és sehogy se volt ismerős a fizimiskája.
Lekászálódtam a lóról, s a farára csapva az útjára engedtem. Okos pacsik ezek, megtanultak már maguktól visszatalálni.
Én meg csak ráérősen odasétáltam a sráchoz. Így közelebbről szemügyre véve, egyidősek lehetünk tán
- Hoi! Ohayou samurai-san! - integettem neki már odamenet, majd ahogy elé léptem, már nyújtottam is a kezem:
- Üdv! Danee vagyok, kardforgató! Gondolom te is a szörny miatt jöttél? - böktem a barlang szája felé - Nem rémlik, hogy láttalak volna már korábban!
Ekkor csapott meg a barlangból kisüvítő hideg fuvallat
- Az anyját, de hideg jön odabentről, tán a telet börtönözték be odabent?

Élet: 12
Fegyverkezelés: 17
Erő: 20
Kitartás: 8
Gyorsaság: 12
Speciális képesség: 10
Páncél:16

o.O:

Várok, de csak nem akarnak jönni az emberek. Végül csak meglátok valakit közeledni a távolból, reméltem végre egy leendő csapattárs lesz az. Közel érve hozzám látom hogy egy fiú, férfi, nem sokkal alacsonyabb mint én. Szerintem még egyidősek is lehetünk,az arcából ítélve. Idefelé jövet már integet, majd amikor ideér bemutatkozik és nyújtja a kezét kézfogásra. Kezet is fogok vele.

-Helló! Lancer vagyok, örülök a találkozásnak, bár nem, harcművész, csak lándzsával. Az ő stílusukat nem szeretem. Igen, én is a szörny miatt jöttem, remélem jó harc lesz. Na meg hogy senki nem hagyja itt a fogát...izé, annak pixeleit. Nem rég ébredtem fel ebből a hibernálós dologból, azért nem láthattál. Vagy csak szimplán elkerültük egymást. Nagy ez a világ.

Elmosolyodom, amikor látom mennyire megcsapta a szél és hogy nem számított rá.
- Remélem azt azért nem, elég kemény ellenfél lenne. Megjelenne egy naagy hóember képében. ._. Érdekes csata lenne. Szóval remélem mégsem ő, nem hoztam kabátot.

Közben telik az idő, de még sehol senki. Szerintem már késésben vannak, de ketten csak nem eshetünk neki, nem hiszem hogy lenne esélyünk. Tehát marad a várakozás, közben pedig a beszélgetés. Nem árt ha van kapcsolata az embernek, bár egyenlőre a nevén és a kasztján kívül semmit nem tudok az illetőről. Sok szinttel nem lehet magasabb nálam, hiszen akkor elvileg nem jöhetett volna a szörny ellen. Majd kiderül harc közben hogy mit tud. Ha egyáltalán fogunk még harcolni ma, még mindig senkit nem látok a távolban sem, ahogy körbenézek. Rá is kérdezek tőle.

- Tudsz még valakikről akik jönnek harcolni? Esetleg valamelyik céh..? Bár nem sokat ismerek.


//Akkor egy kis mini ismerkedés Danee-el, ahogy megbeszéltük. Ez a zene pedig tényleg kedvet ad az alkotáshoz és harchoz. XD//

- Á, értem, Lancer! - rázom meg a kezét - Beszédes név! Ne aggódj, nem lehet olyan kutya nehéz, hiszen a fronton már sokkal keményebb ellenfeleket gyűrnek le mint ez a szint! - felelem magabiztosan
Végigmérem a srácot, látszik rajta, hogy harcra edzet jó anyagból való, remélhetőleg a harci tudása is van olyan erőteljes mint a kiállása. Ami azt illeti, egy idősek lehetünk így külsőre megítélve
- Szóval te is Kayaba elfeledett gyermekei közé tartozol? - veregetem meg a vállát szolidan - Én is hasonlóképpen jártam, még egy éve sincs hogy elébredtem a nagy fehérségből ami az előszobában várt! - nevetek kedélyesen, csak a hideg fuvallat töri meg a jó kedvemet
- Az valóban nem lenne vicces, de ha olyasmi nem is, valami hasonlóan fagyos rémség lehet odabent, azt hiszem jobb is ha kellően felkészülve fogadom - azzal leintve a menümet, egy tömöttebb nadrág és egy prémes kapucnival megáldott vastag dzseki kerül a vértem fölé
- Nincs nálad? Hm... - kérdezek vissza kissé meglepődve, hiszen az első hetekben a magam részéről csak hamar megtanultam, hogy az összes időjárási viszonyra felkészülve legyen a tárolómban öltözet télikabáttól a fürdőnadrágig minden
- Ez esetben had ajánljam fel! - varázsoltam elő a második váltást, ugyanabból, amit magamra öltöttem - Persze, ha meg nem sértelek vele!
Telik-múlik az idő, lassan haladunk a tíz óra felé, s még Lancer is szóvá teszi az aggodalmát
- Név szerint senkiről sem, de nem hinném, hogy kiaknázatlanul hagyna bárki is egy ilyen lehetőséget! Van pár nagyobb céh, akikben bízok, hogy küldenek majd... de nézd csak! - mutatok a közeledő kék ruhás lány felé
- Üdv Shizuka a JL-ből! Én meg Danee, csak szimplán, céh nélkül
- Bár... - fordulok Lancer felé - már fontolgatom hogy alapítok magam is egyet...

//folytassuk az eszmecserét majd harc közben!

Nagyokat sóhajtva lógatom a lábaim a kedvenc kis fogadóm egyik bárszékén ücsörögve, miközben a számomra legkényelmetlenebb pózokban fekszem a bárpulton.
- Nem gondolod, hogy az utóbbi időben egyre lustább vagy? - kérdezte közömbös hangon a bárpult túl oldalán álló férfi miközben poharakat törölget, időnként egy-egy kósza pillantást vet a vörös indikátoros lánykára, vagy a két asztalon heverő játékbabára
- csak spórolok az energiámmal - nyúlt el az asztalon, miközben a homlokát az asztallapra fektette, - egyébként sincs semmi olyan küldetés ami nekem való, a vadakhoz pedig semmi kedvem sincs... - fejét lassan oldalra fordította, és a csapost kezdte méregetni, majd a polcon sorakozó üvegcséket vizsgálta,
- Kár... pedig elég érdekes pletyka kezdett keringeni a városban, aminek a hitelességéről még egy felkérés is tanúskodik... Biztos szép kis jutalom járhat érte...
- Pénz? - csillogó szemekkel kapta fel a fejét az asztalról, kezeivel kitámasztva magát, és a férfire meredt - pénzt mondtál? Mennyit? - izgatottan sorolta a kérdéseit, azonban a férfi a szokásos nyugodtságával csak megrántotta a vállát és annyit mondott
- Nézd meg magad, még biztos kint van a táblán... - majd megfordult és elkezdte rendezni a készletet, törölgetni a bárpultot és egyéb előkészületeket tenni, mielőtt még betérne pár vendég. Csak megrántottam a vállam felkaptam a Kagamint és Shimogut megérdemelt helyükre csúsztatva őket, majd hangosan becsapva magam mögött az ajtót rohantam ki az éjszaka sötétjében a város központja felé. A sötét és kihalt utcán szabadon szaladhattam ugyan keresztül, de mégis megmaradt az az érzés, hogy védett terület ide vagy oda, jobb óvatosnak maradni. Ugyan nem olyan gyorsan, de biztonságban megérkeztem a tábláig ahol rögvest rá is vetettem magam az említett papír keresésére. Rögtön szemet is szúrt egy érdekes darab, még ha nem is voltam száz százalékosan biztos benne, hogy erről is lenne szó, mégis inkább ennél a feladatnál döntöttem az elfogadás mellett. Másnap a megadott koordináták alapján el is indultam a helyszín felé, a tőlem megszokott óvatossággal, és odafigyeléssel. A helyszínre érkezve már messziről kiszúrtam néhány emberi alakot, viszont nem közelítettem meg őket, inkább kellő távolságban maradva, egy szikla tövében ültem le, távol a kíváncsi szemektől.

Pontok:
Élet: 10
Fegyverkezelés: 11(+1)
Erő: 0
Irányítás: 9(+2)
Kitartás: 4(+2)
Gyorsaság: 13(+3)
Speciális képesség: 4
Páncél:14

- Kumo, várj!
* Szólt petje után, aki jellemzően megint előre szaladt meg nem várva gazdáját. *
~ Bár tudnám, miért futok mindig utánad! ~
* Gondolta a kisfiú. A pók meg is állt, de csak a hirdető tábla előtt. Azt nézegette, majd elkezdett a tábla körül futkorászni. Kodoku odasétált, s elolvasta, amit rajta talált hirdetményt. Csak egy hirdetés volt. *
- Szeretnéd, ha elfogadnám?
* Kérdezte csendesen. Igazából kicsit meg volt szeppenve, mert soha nem ment el még harcolni. *
~ Azt mondják, hideg lesz... ~
* Kumo azonban tovább futkorászott, akár egy örökmozgó. Kodoku önmagát meg nem hazudtolva egy jó darabig még ácsingózott és gondolkodott. *
~ Kumo teljesen más, mint én. Ő szeret harcolni. De végülis nekem semmit nem kell tennem... Ő majd küzd helyettem. ~
* Sóhajtott egy nagyot. Végülis a pók mindig vigyáz rá, attól nem kell félnie, hogy baja esik. Így elfogadta a felkérést. Máris megkapta egy kis üzenetben a helyet és az időpontot. *
~ Csak holnap lesz. ~
- Gyere, menjünk haza, Kumo.
* A pók befejezte a futkározást erre a szóra és csendesen, nyugodtan rendes tempóban kísérte a gyermekotthonba gazdáját. Ritka pillanatok egyike, amikor a kisfiúnak nem kell egyedül sétálgatnia, mert vagy előrerohan, vagy lemarad a pókja. Az este csak elvolt a szobácskájában csendesen. Egyik hobbija, hogy kitárja az ablakot, leül elé, s a csillagos eget nézi órákon át. Most is ezt tette, s Kumo is mellé telepedett, s szó nélkül élvezték egymás társaságát. Másnap reggel a kisfiú nagyokat nyújtózkodva, szeméből az álmot kidörzsölgetve ébredt. Megvakarta feje búbját, úgy kászálódott ki az ágyból. Szó nélkül szépen lassan felöltözött, megigazította kócos kis hajacskáját, majd lement a többiekhez reggelizni. Senki nem szólt hozzá. Mikor megjelent, kínos csend telepedett az étkezőre, de mivel már egy éve ismerik a fiút, nem tartott ez sokáig, hanem erősen ignorálva őt továbbfolytatódott a csivitelés. Kodoku nem vette a szívére, megszokta már ezt. Mikor végzett, Kumoval együtt sétálva mentek el a kijelölt helyre. A kisfiú felkészült, s hozott magával kabátot, sapkát és sálat. Így egyáltalán nem fázott a hegyen. Voltak már a helyszínen páran.*
~ Nem egyedül leszünk, akkor jó. ~
* Kicsit megnyugodott a kisfiú, hogy rajtuk kívül mások is jöttek harcolni. Rájuk nézett, de nem köszönt, kicsit távolabbra is állt meg tőlük. Nem akart senkit sem megzavarni a jelenlétével. *

Statok:
Élet 13 +2
Fegyverkezelés 9 +3
Erő/Irányítás 0/10 -/+8
Kitartás 5 +2
Gyorsaság 9 +2
Speciális képesség 5
Páncél +12

The member 'Aoi Shizuka' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Kényelmesen ücsörögtem a rejtekemként szolgáló szikla mögött, amikor is egy újabb alak indult meg a hegyoldalon nem számítottam rá, hogy még valaki érkezik, ezért nem is foglalkoztam túl sokat az elbújással, viszont már nincs értelme tovább lapulnom amikor úgyis tudom, hogy ö is észrevett, sőt mi több esélyem sincs arra, hogy odébb vetődjek, magamra húzzak egy levelet, vagy egy bokor rejtekében találjak menedékre, főleg úgy, hogy ha keresném se találnék itt. Hatalmasat sóhajtottam, majd fentebb húztam a cipzárt a kabátomon, illetve kicsit szorosabbra húztam a nyakam köré tekert sálat, amibe időnként egy-egy erősebb széllökés kap bele. Majd kicsit várva, hogy elhaladjon a jövevény, lassan cseppet sem magabiztos léptekkel indultam utána, tisztes távolságot tartva tőle. Nem mintha bizalmatlansággal fordulnék felé, csupán nem érzem úgy, hogy jó ötlet lenne hagyni, hogy mögém kerüljön. Innen távolról még bármit csinálhatok, ha jónak látom lelövöm, ha úgy érzem lelökhetem, vagy akár ki is foszthatnám, viszont az cseppet sem illene hozzám, és még a többiek is levadásznának érte. Egyedüli mentségem, amiért feltehetőleg nem néznek ellenségnek, az az, hogy egy mini-boss ellen készülünk, ezért minden segítő kézre szükség lehet. Amint felértem, rögtön egy lány köszönése ütötte meg a fülem, kicsit megrezzentem a hangjának hallatán, de észben tartottam, hogy ha gyengének mutatom magam a hiénák előtt akkor felfalnak.
- Ah... - fújtam ki a levegőt, a sálon keresztül - Azért jöttünk, hogy mi is felajánljuk a segítségünket. - emeltem fel az orrom, várva egy kicsit, miközben összeszedem a gondolataimat mit is kellene még mondanom. -Izé... - húztam le a fejem, ha teknősbéka lehetnék biztos, hogy a páncélomba húztam volna a fejem.
- Szólítsd csak Mameko-nak, én meg Kagamin vagyok! Csak semmi becézgetés, a csendes fickó kicsit arrébb meg Shimogu... - emelte előre a kezét, hogy jól látható legyen ahogyan a baba "beszél"
- Én...Én is ezt akartam mondani! - kaptam fel a fejem, majd inkább csendben hátráltam, és hagytam, hogy a többiek érvényesüljenek. A barlangba lépést utolsónak kívántam megtenni, hagytam, hogy a többiek előttem bemenjenek, addig a bejárat mellett pihentettem lábaim egy sziklán. Majd mielőtt beléptem volna már kezembe vettem az íjam felkészülve a legrosszabbra. A lány aki üdvözölte rögtön meg is támadta a szárnyas lényt, követve a példáját én is eleresztettem egy nyílvesszőt a jégmadár irányába.

The member 'Mameko' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Lancerre és rám három helyes kislány jut!  Ha nem is leszünk tutira ütőképesek, azért meg kell hagyni, elég kellemes látványt nyújtanak ők így hárman. Vörös indikátor ide vagy oda. Lassan már minden harmadik ember vörös... kezd divatba jönni... az okok pedig a legkevésbé sem érdekelnek, amíg nem látok valami erőszakot

- A nevem... Danee. Nem James és nem Bond. Csak Danee. Szimplán. - rántottam elő a kardom a hüvelyéből, s a markolatgombnál fogva megpörgettem magam mellett, majd hanyagul ledöftem a földbe, aztán lazán rátámaszkodtam
- Üdv, kislányok! - szalutáltam nekik, de ezt se vittem túlzásba, csak úgy mint a régi amcsi háborús filmekben a macsó közlegények
- Megvagytok hívva egy fagylaltra ezután a kis bemelegítés után - a hideg megint csak átfújt rajtam - ... vagy inkább forrócsokira... ki hogy szeretné! - vigyorogtam hozzá magabiztosan

Ha ettől nem fognak elküldeni magukban melegebb éghajlatra, akkor semmiért! Tisztára élvezem a trollkodást, annyira jó látni a dühös kis arcokat, a szikrákat szóró szemeket, hallani a hátam mögött suttogott átkokat

Másfelől... itt ez a Shizuka... ez a kééék lány... ő már az ötödik csaj a JLből, akivel összefutok!!!   
Basszus, de jó dolga lehet Yuichinek, lefogadom, egész nap semmit se csinál, és a csajok körülzsongják, mint valami hárem animében. Együtt fürdős jelenetek meg, szexi fehérneműs kiszolgálás, dark loli maid kosztümök \o/
Meg kell hívatnom magam egyszer Yuichivel! Órákon át tartó kényeztetés az isteni JL-es csajok részéről  

Aztán csak azt vettem észre, hogy elindultak a többiek befelé. Nofene... akkor semmi extra bájcsevej... rögtön gyakunk? Hümmm... végül is mindegy... az se rossz móka!

- Amúgy..., Lancer! - fordultam a srác felé - Te hogyhogy nem vagy még céhtag sehol? Persze ezt pont én kérdezem, aki szintén solozik, de én már voltam tag egyszer... valahol  Hívtak már valahová? Csak mert... alapító társakat keresek!  

Beértünk... mondanom sem kell, hogy még hidegebb lett, ahogy a miniboss termébe léptünk.
- Azta mekkora csirke!  De várjunk csak... ez repülő mob...    Az a halálom...    
Na jó, azért próbáljuk meg... Vártam amíg alkalmam nyílik, és elég alacsonyra merészkedik ahhoz, hogy megnyeshessem kicsit a pávatollait. Közben az íjászka lánykáink meginvitálták egy-egy szárnyas-rablóhúsra, legalábbis a JL-es csaj nyársra tűzte...
Éééés... eljött az én pillanatom:
- Switch Aoi Shizuka! - s egy szép stílusos nekifutással a jól bevált elrugaszkodok - teljeserőből a fejem felöl lesújtok - majd valahogy földet érek "fogást" vetettem be

//Támadom Carlát, 20 sebzés, ha talál, és switchelem Shizut

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

The member 'Kodoku' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

Viszonozza a kézfogásom a Danee nevű alak, ez jó jel.

- Igen, úgy is lehet mondani...de legalább gyorsan eltelt az idő. –kivarázsolt tárgylistájából egy télikabátot és felajánlott nekem is egyet- Dehogy sértesz, örülök neki, így legalább nem fagyok majd meg, köszi. –mondom és el is veszem a felajánlott ruhát, majd magamra öltöm.

Ahogy beszélünk arról, hogy senki nem jön, megérkezik egy lány...formás teremtés, annyi szent. Bemutatkozom neki is.

-Üdv, Lancer vagyok.

Beszélt Danee a céhekről, és hozzám fordult, felkeltette az érdeklődésemet.

-Na és mik lennének az alapelvek abban a céhben, Danee?

Ezután elég sokan érkeztek, már számon sem tudom tartani mindet. Danee is bemutatkozott nekik, és be is akart vágódni, úgy látom...nem maradhatok le én sem mögötte, erre oda kell majd figyelnem. Már meg is hívta őket valahová. Én is potyázom. ^o^/

- Akkor én veled tartom, remélem a többiek is. –mondom neki és biccentek felé, remélem érti majd a célzást. Megkérdezi hogy-hogy nem vagyok sehol tag...- Úgy, hogy nem hívtak. Nincs nagy ismeretségem. Nos, akkor meg egyre jobban érdekel miből állna a céhed, lehet beszállok.

Amíg ezt megbeszéltük, be is értünk a szörny elé. Egy nagy darab szárnyas dög lesz az ellenfelünk úgy látom, és nem a gyengébbik fajtából. Ideje szétcsapni, persze azért a csapattársaimra is figyelek. Shizuka már adja is az utasításokat. Majd kitapasztalom mi az a Switch lánc...Támadnak a többiek is, most pedig eljött az én időm...csapjuk le. \^o^/ Támadok, és eldobom a lándzsám, hátha nyakát átfúrva letudom majd bénítani. Ezek után pedig leváltam Kodoku-t, legalábbis ez a neve a rendszer szerint.

- Switch Kodoku. –meg sem nézem talált, vagy bénít e lándzsám, odaszólok Shizukának- lefogtam neked a kicsikét, megsorozhatod. \^o^/

// Támadom Carlát 11-es sebzéssel, aktíválom a képességem, ami ha sikerül 2-őt sebez és egy körre lebénítja//


Edit: Bocsi, véletlenül kétszer dobtam a sima kockával.

The member 'Cú Chulainn' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :