Re: Mashava City

by **Suzume** Pént. Jan. 02 2015, 11:41

Hűvös levegő csapta meg a testem és nem is kellet sokat agyalnom honnan is jön. Egy fiú állt meg és mutatkozik be nekem hasonló tekintettel mint amilyen légkört áraszt. Sebaj, megszoktam már az ilyen tekinteteket. Nyilván ő is egyike azoknak a hangembereknek akik játsszák a hős igazság osztót de ha oda kerülne fülét és farkát is behúzná vagy könyörögne az életéért. A bemutatkozása is ezt a feltételezésem támasztja alá.
- Örvendek, Suzume vagyok. – Varázsolok egy kedves, ám annál hamisabb mosolyt az arcomra.
- Addigra, ha tényleg bűnös vagyok remélhetőleg már ti is látni fogjátok, hogy más ember vagyok. – Jegyzem meg. Ha tényleg emlékezet kiesésem lenne mindenképp szeretném elérni, hogy ne azt lássák aki feltételezhetően voltam. A lány következő mondataira viszont bólintok. – Elolvastam a szabályokat és ezt az itemes dolgot is megértettem. Szerencsére kellően jól felszerelt vagyok így nem igazán van szükségem tárgyakra vagy pénzre. – Mosolygok még mindig. Ezzel is azt sugallom, hogy nem kirabolni akarom őket. Ezután csak várok. Nem igazán van hozzá fűzni valóm a dolgokhoz. Amit lényegesnek tartottam elmondtam és ha nincs lényegi kérdésük felém akkor én teszem fel a számomra legfontosabbat.
- Csatlakozhatok a céhetekhez? – Szimpla kérdés. Nem reménykedtem semmiben, viszont a tekintetem most a vezér arcába furakodott és kíváncsian vártam a választ. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha rosszul sülnének le a dolgok. A vezér jelenthet némi gondot de a többieket nem hiszem, hogy gond lenne legyőzni. Bár talán még ő sem hisz ott van az idomárok nagy gyengéje a pet. Szerencsére csak küzdőtérre vonatkozik a szabály, hogy nem lehet őket támadni. Bár mivel védett területen vagyunk nem hinném, hogy tudnának ártani nekem.

by **Ryutoshi Kurasai** Pént. Jan. 02 2015, 12:53

Tekintetem nem túl sok reakciót váltott ki a lányból, és teljesen nyugodtan válaszol. Érdekes, ezek szerint nem először lát ilyet, vagy egyszerűen nem hat rá az ilyesmi. Bár nem volt semmilyen szándékom, azért elismerő ez. Bemutatkozására biccentek, majd tovább Enheriel felé fordulok. Snowcatra nem vetek pillantást se. Meg sem próbálta leplezni a nemtetszését, hogy itt vagyok, de nem bántott meg vele. Hogyan is tudna. A főnökasszony végül elmagyaráz egy-két dolgot, úgy érzem a lényeget megérdeklődte. És végül a lány is válaszolt. Jó hallani, hogy nem mindenfajta vizsgálat előtt döntött úgy, hogy szeretne jönni. Állítása szerint eléggé jól fel van szerelve. Ha ezt állítja, szinte biztos, hogy elég tapasztalatot szerzett már solos idejében. És ha tényleg elég nagy a szintje, tényleg elég nagy hasznát vehetjük a céhben. Nem voltunk túlontúl magas szintű tagokkal, és való igaz, hogy én nekem is jobban össze kéne kapnom magam… különben abban az esetben, ha elárulna, minket nem tudnám megvédeni a társaimat. Hm… viszont eléggé fontos lenne, legalább a páncélzatomat megszerezni végre. Még ha a többi statom nem is olyan hatásos, a páncél értékeken van nálam a hangsúly, a képességem miatt. A lány ekkor megszólalt egy kérdéssel, amely úgy érzem tényleg elég lényegre törő. Hm. Úgy érzem, amennyire lehet őszinte volt, vagy legalábbis ha hazudott, nagyon jól tette, bár az is lehet, hogy a valóságot csavarta meg egy kicsit. Ezek szerint viszont nekem csak egy hozzászólásom maradt. Enheriel felé nézek és a szokásos hangsúlyommal szólok hozzá.
- Bocsássa meg a merészségemet kisasszony. De úgy érzem, el kell, mondanám, hogy én hogyan vélekedek. És egykori alapítóként, úgy érzem, jogom van hozzá, ha nem sértem meg kegyedet. – mondom a lánynak, majd az íjász felé fordulok – Mélységesen sajnálom kisasszony, ami az emlékeivel történt, amennyiben módunkban áll, és kegyed is úgy akarja, szívesen segítünk, hogy visszaszerezhesse emlékeit. Ha jól értem elég tapasztalt, és jól felszerelt. Ez példás, ha azt vesszük, hogy kegyed solos harcos volt eddig, ha jól értelmeztem. Bár az indikátor ebben a világban sokat számít, és ez azt mutatja, hogy kegyed ölt… ez nem azt jelenti viszont, hogy ezzel el kéne ítélnünk kegyedet. Jómagam is megöltem már egy-két játékost, és mint látja az indikátorom továbbra is zöld marad. Bár én azokkal a vörös játékosokkal végzek csak, akikről kiderült, hogy szánt szándékkal, szórakozásból öltek. Ám míg erről nincs, bizonyítunk, hogy kegyed is ilyen… addig én támogatom kegyedet, és a belépése mellett szavazok, és ha a kisasszony is egyetért velem… - biccentek a főnökasszony felé – Úgy egyenrangú félként kezelem magát, mint bármelyik céhtársamat, és akár az életem árán is megvédem, ha szükség úgy hozza.

by **Enheriel** Vas. Jan. 04 2015, 12:32

Örültem, mikor a lány mondta, hogy olvasta a szabályokat, s hogy eléggé felszerelt ahhoz, hogy ne kelljen a bankból tárgy vagy pénz. Majd feltett egy lényegre törő kérdést. Határozott volt, az biztos. Villámlás is felvonta volna a szemöldökét, ha lenne neki. Snowcat mondott volna valamit, de Ryutoshi megelőzte:
- Bocsássa meg a merészségemet kisasszony. De úgy érzem, el kell, mondanám, hogy én hogyan vélekedek. És egykori alapítóként, úgy érzem, jogom van hozzá, ha nem sértem meg kegyedet.
- Nyugodtan Ryutoshi. Céhtagként és egykori alapítóként természetes, hogy jogod van hozzá. - majd hagytam, s Snowcat is, hogy Ryutoshi elmondja Suzume-nak, amit akart. Lényegében támogatta a belépést, amíg nincs bizonyíték arra, hogy Suzume szándékosan ölt. Amíg beszélt, küldtem egy üzenetet a többi tagnak, hogy fel legyenek rá készülve, majd mikor Ryutoshi befejezte a mondani valóját, Snowcat-re néztem, hogy neki mi a véleménye. A fiú csak pár pillanatnyi gondolkodás után mondta.
- Én is a belépés mellett szavazok. De ha bántani mered valamelyik céhtagot, esküszöm, hogy én...
- Nyugodj meg kedves. - fogtam meg a kezét. - Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja megtenni. - Snowcat megnyugodott a hangomtól, miközben Regina is Suzume-t nézte, akárcsak Villámlás is. Végül én s döntöttem:
- Üdvözöllek a White Rose-ba Suzume.^^ Szabad esetleg, hogy felvegyünk téged a barátlistára?^^ - így még jobban meg tudjuk figyelni, még ha be is állítja, hogy csak azt lássuk, hogy melyik szinten van. Ha engedte, felvettem barátnak.
- Egy kis türelmet kérek Suzume. ^^ - megnyitottam a menümet, hogy felvegyem a céhbe, utána egy-egy előkészített üzenetet küldtem Anatnak, Mirikának és Hinarinak.
- Kész. Most már a céh tagja vagy. Ha akarod, megmutatjuk neked a céhházat. ^^

//Még ti írtok, azt ha szeretnétek, szólok KA-nak, hogy zárja le. Köszönöm a játékot!^^//

by **Suzume** Vas. Jan. 04 2015, 19:03

Igen, a lovag pontosan azt az általam kialakított képet adja magáról mint amit én elképzeltem és eléggé irritált, főleg ez a túlontúl udvarias viselkedés. Túl megy a jó ízlés határán. Bár kehet ő is csak szerep játszik. Ez esetben meg van az első olyan karakter akit kis túlzással utálhatok.
- Köszönöm, de úgy érzem nincs szükségem segítségre. – Próbálom felvenni azt a hanglejtést és viselkedési formát amit ő is alkalmaz. – Már eldöntöttem magamban, hogy nem szeretném tudni ki voltam és miket műveltem. Az számít most kivagyok és ki leszek a jövőben. – Ez idő alatt kihozták a teát is amit kértem és el is kezdem szürcsölgetni. – És ha megenged nekem egy apró megjegyzést. Attól, hogy vörös indikátorosokat ölt még maga sem lesz több egy gyilkosnál. – Mosolygok ugyan de talán érezheti, hogy nem szimpatizálok vele. Amúgy sem szeretem a hozzá hasonlóakat. Azt hiszik ők jobbak a vörösöknél holott ő is ölt embert. A különbség csupán, hogy mi felvállaljuk a tettünket és nem burkolózunk nevetséges és nemesnek hitt hazugságok mögé. A cicafiú reakcióján egy jót mosolygok.
- Nem kell félned, nem fogok ártani egyik céhtagnak sem. De azért megjegyezném, hogy mielőtt bárkit megpróbálsz fenyegetni mérd fel a köztetek lévő szint különbséget. A peted jelenlegi státuszából és a felszereléseidből kiindulva nem hiszem, hogy képes lennél bántani. Félre ne értsétek ezt nem fenyegetésként mondom, inkább amolyan tanács szerű. Hozzáteszem én sem szeretem ha valaki fenyegetni próbál. – Ha még ezek után is hajlandóak bevenni úgy megköszönöm majd felállok az asztaltól, persze befejezem a teám elfogyasztását még előtte.
- Ha nem haragszol meg nem szeretném, hogy barátlistára vegyél. Saját elvem, hogy oda csak is olyanokat veszek fel akikben feltétel nélkül megbízok és valóban a barátaimnak nevezhetem őket. Ha esetleg azért tennéd, hogy lásd merre vagyok akkor tudtommal azt a céh által is megtudod tenni. – Felelem. Nem tudom mit akart pontosan, bár gondoltam, hogy figyelni akar esetleg. De azt úgy is letudnám tiltani, hogy lássa merre járok. Ha meg elérés miatt akar azt pedig a céh által is megteheti. Az utolsó mondatra viszont bólintok ha bevettek végül a céhbe.
- Ha Ryutashi úrfi nem bánja akkor a társaságában szívesen megnézném a céhházat feltéve ha nem jelent terhet hogy körbevezessen. – Mosolygok rá a fiúra.

by **RenAi** Hétf. Jan. 26 2015, 10:25

Ozi

Tízes szint, fogadó. Nem épp jó híréről híres ez a fogadó hisz mindenféle bajos szerzetek járnak erre…>.> És hogy miért is vagyok itt? Hát az jó kérdés. Beültem egy kis teára, és meg kell hagyni igencsak kitűnök a közegből. oO Mindenki jókedvűen és hangosan cseverészik, a söröskorsók koppannak az asztalon. Bajkeverő emberek hangos rivalgása, az átható füst és pia szag. Gweeeh. Fel akartam tölteni az inventorym italokkal, teával és hasonló ártatlanságokkal. És itt finomakat lehet beszerezni, így amint hozzák a rendelésem szépen sorba rakom el őket. Egy kis tea, egy kis narancslé, egy kis tej, némi szénszavas üdítő, kóla és meg is volnék.

Kifele menett a tömeget pásztázva feltűnt egy ismerős alkat. Magas, fekete haj, fekete öltöny és bot. ~”A gonosz bácsi”~ Mit keres itt? Talán valami rosszaságon töri a fejét? Talán vár valakit? Vajon felfigyelt rám? Gwwweh se hallgatózásom, se semmi ami hasznos lenne. *Felidéződött benne Rita megrovó tekintete*
~De akkor is gonosz bácsinak tűnik. Suspect

Pedig karácsonykor sem volt az, és kaptam tőle egy kristályt is. Ami még mindig meg van, itt az inventorymba. Nagyot sóhajtottam majd úgy döntöttem hogy leülök mellé.
- Szia leülhetek? – És ha megengedte le is ültem.
- Mi járatban erre? – Kérdeztem rá rögtön a lényegre. Vagyis tényleg érdekelt, és remélem nem csinál rosszaságot, és nem valami rossz embert vár hogy megbeszéljenek valamit.
- Amúgy… miért szereted ennyire az öltönyöket? És miért van nálad mindig bot? – Kezdek bele, és mondjuk tényleg érdekelt. Harc közben sose láttam, talán az lehet a fegyvere, vagy ilyesmi, nem tudom. Kicsit aggódok mi lesz ebből a beszélgetésből, és remélem ő nem fog engem rossznak gondolni csak azért mert még mindig nem tudom eldönteni hogy ő jó-e. Bár talán nem is gondol ilyenekre és csak én komplikálom túl a dolgot. Heheee, megeshet. ^^”

by **Ozirisz** Szomb. Feb. 07 2015, 13:21

Egy hosszú és nehéz nap után, amit semmi értelmessel nem töltöttem, betértem a közeli fogadóba. Egész napos bolyongás a szafari területén és némi elmélkedés, ötletelés után sem jutottam előrébb. Talán az idő segít... Bár legutóbb is hosszú-hosszú hónapoknak kellett eltelnie, mire újra önmagam lehettem. Persze akik nem ismernek, talán fel sem tűnne a különbség, általában a mentális pajzsaim megóvnak attól, hogy egy nyitott könyv legyek, legalábbis olyan szempontból, hogy odabenn mi zajlik... Ha örülök, ha bánatos vagyok, akármi, igyekeztem nem kimutatni az emberek felé. Persze, aki kicsit is ismer, észreveszik rajtam, ha épp valami nincs rendben. Mint ahogy Szophie is reflexből kiszúrta, hogy valami történt...
Végül is betértem a 10. szint fogadójába, egész nagy tömeg gyűlt össze. Bár, lehet, hogy itt mindig ilyen forgalom van, azt nem tudom, nem sokat szoktam errefele kóvályogni, most is csak azért, mert lusta vagyok visszamenni valamelyik alsóbb szintre, és fáradt vagyok valamelyik üresebb erdőbe kisétálni, hogy aztán egy fa tetején ücsörögjek, amíg kedvem tartja. A tömeget elnézve, vannak itt mindenféle szerzetek. Vannak akik a szintlépést ünneplik, vannak akik egy kazamata kitisztítását, vannak akik épp a zsákmányon civakodnak, és persze akik valami sunyiságon törik a fejüket. Láttam egy figurát, akit a piac mögötti sikátorokban szoktam látni, ahogy a faeno-leveles cigarettákkal seftel, némi lopott áru mellett. És hasonló "jóemberek". Szép nyugodtan kikértem a korsó söröm, amit még a pultnál legurítottam, és azon nyomban kikértem a következőt, és egy kis pohár whiskeyt, majd az egyik üres asztalhoz letelepedtem. Figyeltem a jónépet, hátha elkapok valami hasznos infót, vagy arról, hogy mi történhetett Judyval, hisz nem olyan rég történt, és még nem merült feledésbe, mint Ai Hane, akinek talán a nevére sem emlékszik senki, rajtam kívül... Vagy esetleg némi infót arról, ami alapján elindulhatok a "feltámasztó item" felé, amiről a Lights of Future tagok meséltek. Titkon még reménykedtem is benne, hogy hátha Shiroék pont erre járnak, és pont megszomjaznak, és betoppannak azon az ajtón... Néztem az ajtó irányába, és egy másik ismerős toppant be. Egyik céhtársam, RenAi, akit már egy ideje nem láttam. Néha a palota környékén összefutottunk, vagy egy minibosson, vagy mint jómultkor, amikor nélküle mentünk küldetésre.
Nem szólaltam meg, nem integettem, nem akartam megijeszteni, hisz valamiért tart tőlem, bár ennek az oka számomra nem ismert. Jobbnak láttam nem megijeszteni, és inkább egyet kortyoltam a sörömbe.
Majd nem sokkal később, idejött hozzám, hogy leülhet-e.
- Természetesen - szólaltam meg kissé meglepetten a korsóm mögül.
- Hát... ez egy hosszú történet - kezdtem bele a mondandómba - Nemrég tértem be ide, miután meguntam az erdőben bóklászást, meg egy kicsit meg is szomjaztam. És hátha hallok valami érdekeset - majd egy kis szünet után folytattam tovább - Ha hiszed, ha nem, a fogadók a legjobb információforrások egész Aincradban. Szinte mindenki megfordul egy-egy ebéd, vacsora, egy korsó sör, vagy csak egy kis pihenés céljából, és elég sokan elkottyantanak ezt-azt. Hébe-hóba egy hírügynök is felbukkan, aki ezeket a hírekkel "kereskedik". Bár az, hogy épp olyasmit halljon az ember, amit próbál kideríteni... hát... szerencse kérdése, de az hiánycikk...
Majd újabb két kérdés. - Hát, az öltönyök leginkább megszokás. Itt nem olyan drágák, mint kinn, és legalább nem tűnök egy ágról szakadt csövesnek. - majd szép lassan nyújtottam RenAi felé a botot - Ha jobban megnézed, kicsit több, mint egy bot. Sétapálca is, hogy ha az ember csak sétálgat. És a bot fej részében ott a Hazatérés Kristály, ami a szintek közötti utazáshoz kell. Praktikus, 2 az 1-ben megoldás. És kicsit hangulatos is, ahogy az ember, mint valami nagy varázsló, földhöz koppintja a botját, elmormol két-három szót, a kristály felragyog, és az ember eltűnik.
Majd én is feltettem pár kérdést:
- És te? hogyhogy errefele? - teljesen logikus kérdés, hisz nem nézem ki a lányból, hogy ilyen helyekre járna.
- És mi újság veled mostanában? - majd érdeklődéssel figyeltem a lány válaszait.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Feb. 13 2015, 20:06

Suzume: Éles Kés
Enheriel: Bronzgyűrű
Ryutoshi: Trükkös Köpeny

by **RenAi** Vas. Feb. 15 2015, 20:19

Nem tudtam mit is kezdjek magammal manapság, csupán a napi teendőimmel foglalkoztam semmi többel. Nem harcolgattam, nem küldizgettem inkább csak örültem a szabadidőmnek és kiélveztem minden percét. Betértem a tizes szint nem épp jó hírű fogadójába, de tény hogy jelenleg itt lehet kapni a legízletesebb italokat, és ételeket, majd mivel újra kellett töltenem a készleteim kénytelen voltam betérni ide.

Igazság szerint nem bántam , túl sok ismerős arcot ugyan nem láttam, kivétel ez alól a céhtársam Ozirisz akit ugyan nem ismerek, de az első benyomásokként mint komor rossz ember nehéz volt kiverni a fejemből. Ugyan tudom azóta hogy az előítéletek nem jók és hogy meg kell szabaduljak tőlük, talán pont ezért is léptem oda hozzá a férfihez és kezdtem vele beszélgetést. Megkérdeztem hogy leülhetek-e majd mikor engedélyt kaptam rá meg is tettem.
- Köszi. – Majd a szék koppanása és egy huppanás jelezte hogy le is ültem. Utána kérdeztem ami először az eszembe jutott. Érdeklődve hallgattam végig valahogy nem is gondoltam róla hogy ilyen bőbeszédű, de ez tetszik.
- Tudom. – Húztam szélesre a szám.
- Sokszor itt hallok érdekesebb küldetésekről, vagy eventekről. Bár keveredtem már bajba is, sőt volt hogy egy tök idegen pasas megkérte egy ismeretlen lány kezét. Vicces helyzet volt végül is, az az alak nem volt normális. Bár kereskedő hírügynökökről még nem hallottam. oO És igen, ismerkedni és a legújabb pletykákat is innen lehet összeszedni. – Igazoltam vissza a férfi igazát. Majd a ruhájára és a botjára kérdeztem rá. A bot-ja mint magyarázat meglepet de mulatságosnak találtam, főleg hogy Aincardban nincs mágia, és így bele gondolva tényleg olyan mintha egy bűvész akarna tovatűnni, még az öltözéke is megfelel hozzá.
- Még a ruhád is megy a bűvészmutatványodhoz. – Mondtam, kezdtem felszabadultabb lenni, talán annak köszönhető hogy könnyen beszélget velem.
- És teljesen jó ötlet bele rakni a teleport kristályt, bár annyira öreg még nem vagy hogy sétabot kéne. – Öltöttem ki rá a nyelvem. Vagyis nem tűnik olyan öregnek. oO Bár ki tudja. >< Ainard okoz furcsaságokat.
- Ühhm, hogy velem? Csak az italokat és némi ételt vásároltam, úgymond feltöltöm a készletem . – Magyaráztam mosolyogva, bár az ő storyjához képest az enyém elég gyengének tűnik.
- Különösebben semmi, igyekszem jobban összeszedni magam, úgymond élni . Az elmúlt időben elhanyagoltam magam a barátom és a céhtagokat is. Úgy mindent és most ezt igyekszem valamennyire korrigálni. – Magyarázom.
- Amúgy én is szeretek sétálgatni az erdőben, bár Jin nem szereti ha késő este sétálgatok egyedül gyanús helyeken hehee. – Vakartam meg a kobakom zavaromba.

by **Ozirisz** Vas. Feb. 15 2015, 21:13

Kissé hihetetlennek tűnik a jelen helyzet. Az, hogy RenAi itt ül velem szemben, és beszélgetünk. Elég furcsa, ahhoz képest, ami a legelső találkozásunkkor történt. Szegény lány megijedt tőlem, és Rita mögé bújt. Bár ez már nem mostanában történt, hanem durván másfél-két éve, még mindig kristálytisztán emlékszem arra a napra, amikor mentünk arra a bizonyos chokobó-pusztító-amortizáló minibossra...
A lány történetét hallgatva a vadidegen pasasról és a lánykérésről, akarva-akaratlan elkapott a nevetés...
- Nem meglepő az ilyesmi, főleg a fogadókban. Jóval több a fiú mint a lány, és hát ugyebár az alkohol hatásai... - majd komolyabb témával folytattam - Néha-néha látni pedig őket. Amíg a legtöbben páncélokkal és kardokkal üzletelnek, addig ők kinyomoznak valamit, és azt teszik pénzzé...
Mint kiderült, az öltöny megy a bűvészmutatványhoz, pedig a bűvészkedés az nálam ennyiből ki is merül.
- Viszont bűvésznek ezt leszámítva csapnivaló vagyok. Egy pont nem sok, de még annyi sincs azon a jártasságon. Inkább a vadászat-halászat-főzés kombinációt fejlesztgetem, bár azt is csak akkor, ha épp kedvem van hozzá...
- Lehet, hogy nem vagyok öreg, de időnként annak érzem magam. Sokmindent megértem mindkét világban, és ezek akarva-akaratlan kihatnak rám... - majd egy nagyot sóhajtottam - Lehet, hogy ezt érezte meg rajtam a rendszer is... Emlékszel arra, amikor nélküled indultunk el a toronyba, mert küldetésen voltál? Na, abban az elátkozott toronyban pár óráig szó szerint vénember voltam. Kb. mint Dumbledore, vánszorogtam a mágusbotommal, csupán annyi különbség, hogy nálam nem működött a patrónus hívás varázslat... Rita kislány lett, Szophie pedig pasi... legalábbis arra a pár órára, amíg le nem szedték rólunk a debuffot... - meséltem a RenAi-nak arról a bizonyos küldetésről, amire nem tudott eljönni...
- Apropó, készletfeltöltés... Mit szólnál egy vacsorához, vagy sütizéshez? Természetesen én állom - mondtam a lánynak, majd ha rábólintott, intettem is az NPC-nek, hogy lesz rendelés.
- Ismerős helyzet. - szólaltam meg újra, immár komolyan, mélyen a lány szemébe nézve - Ha adhatok egy tanácsot... Akik fontosak számodra, ne hanyagold el őket, mert nem tudhatod, mennyi időtök adatott... Ezt az időt viszont csak akkor fogod látni, ha már túl késő... Remélem nem kell megtapasztalnod...

by **RenAi** Hétf. Feb. 23 2015, 22:55

Ozi felkacagott a storyn bár nem is olyan rég, majd fél éve éltem meg, és utána még egy ideig beszéltem a lánnyal a nevére is emlékszem, Azmaria azt hiszem. A lány hangja, a haja, apró termete… tisztán emlékszem rá, pedig azóta nem is találkoztunk.
- Igen-igen. – Sóhajtottam fel és dőltettem félre rosszallást jelezve. Plusz jól esett a nyakamnak egy kis nyújtózkodás. Végig hallgattam Ozit, teljesen félre ismertem. Nem tudom mit tartottam benne ijesztőnek, a kiállásán, a nagy fekete kabátján vagyis öltönyén és a botján kívül, most már igazán nem értem az akkori önmagam. Bár lehet csak viccesnek tartottam a helyzetet és rátettem egy lapáttal, vagy pedig csak titokban feltűnési mániám van… nem tudom, nem tartom elképzelhetetlennek, viszont már bánom hogy olyan buta voltam. Amikor a küldetésről beszél amit én végig aggódtam a céhbejárat előtt és mint kiderült akár mehettem is volna hisz a küldetésem hamarabb véget ért mint számítottam rá, de addigra már elindultak mind és nekem nem hagytak koordinátákat. Az esemény keserű ízt idézett fel bennem ugyanakkor nevettem a története hallatán, bár már Rita említette, de az ő szájából is vicces volt hallani. Nem gondoltam hogy a fiú ennyire szórakoztató tud lenni.
- Amúgy meglep hogy fiú lettedre a főzést is kiépítetted. – Jegyzem meg, bár találkoztam már furcsaságokkal, macskamán pasikkal, macskapasikkal meg egyéb nyalánkság, a kedves medvejelmezes és medve jelmez barátunkat már meg sem említve.
- Hmm elfogadom, de csak ha viszonozhatom majd valamikor még. – Kacsintottam a férfire.
- És süti mindig jöhet. – Vigyorodtam el mint egy kisgyerek. Majd komolyabb dologról esett szó.
- Azt hiszem igazad van, bár én ezt későn láttam be, és belegondolva hogy elveszíthetek valakit… valahogy nem is akartam utána közeledni másokhoz, gyávaságból persze, de ezt rendbe szeretném tenni már ha lehetséges még. – Komoly összetett mondat, őszinte és majdhogynem felnőttes , vagyis inkább felnövéses gondolatokkal. Azt hiszem szinteltem, még ha nem is úgy ahogy szoktam.
- Amúgy… érzem hogy komoly dolgokon mentél keresztül, ha szeretnéd elmondani szívesen meghallgatom persze csak ha a dolgokról való beszélés segít és nem felkavar. – Ajánlottam fel neki.

by **Ozirisz** Pént. Ápr. 10 2015, 03:14

RenAi csak hallgatta arról az ominózus küldetésről a történetem. Sőt, még egyik-másik résszel sikerült is megnevettetnem. Bár így utólag voltak vicces jelenetek benne, avagy amikor hoztam a szokásos formámat, annak ellenére az a küldetés eléggé visszarántott a sötétségbe. Az a nyavalyás kristály a nyavalyás emlékfelidézős húzásaival... csak egy újabb lapát volt a vissza-visszatérő rémálmaimra...
A főzés jártasságon a lány meglepődött, pedig nem tudom mi benne a furcsa. - Hát, egyrészt odakinn is alap szinten megvolt nekem ez a jártasság, csak ott az „olcsón-finomat-sokat” irányba fejlesztettem inkább. Idebenn pedig szerintem logikus döntés volt. A vadászat-halászat során begyűjtött húsból könnyű fejleszteni, és az sem egy utolsó szempont, hogy egy laza reggeli mobozással megvan az ebéd és a vacsora. - magyaráztam el a lánynak a jártasság felvételének az okát, és azt, hogy szerintem miért is logikus. Bár az, hogy számomra az, lehet, hogy másnak nem. Sőt az sem kizárt, hogy csak szemben megyek az árral, de ha mindenki beállna a sorba, mindenki egyforma lenne, akkor túl unalmas lenne minden...
Kissé meglepődtem, amikor RenAi rábólintott a sütire. Valahogy meglepett, főleg összevetve a céhbe lépésem utáni időszakkal, amikor szó szerint félt tőlem, bár annak a miértje számomra ismeretlen.
- Nem feltétlen gyávaság.. - szólaltam meg – Sokan meghaltak már amióta elindult a SAO. Sokan veszítettek el már valakit, de szinte alig akad olyan ember, akinek nem távozott el ismerőse. Ezért nem mer az ember senkihez se közelebb kerülni, mert bármikor történhet valami...
- Köszönöm. Nincs mit titkolnom, hisz céhtársak vagyunk... - kezdtem bele – Judy meghalt... Nem tudom, mi történt, nem tudom ki vagy mi tette, és miért. Csak azt, hogy nem tudtam megvédeni...
Karácsony előtt lett volna egy éve, hogy összejöttünk. - majd egy nagy levegő után folytattam – Ő már a második lány volt, aki mindennél többet jelentett számomra, és... - majd egyszerűen bennem szakadtak a szavak...

by **RenAi** Hétf. Ápr. 13 2015, 18:42

Sok mindent megtudtam arról a küldetésről amiről lemaradtam, és ugyan Hi jelezte hogy mi várható, én mégis teljesen bepánikoltam. És nem csak a küldetésről de a fiúról vagyis inkább férfiről is sok mindent megtudtam. Meglepett hogy tud és szeret főzni. Jin is összerittyent valamit magának, vagy nekünk. De talán túlzottan negatívan gondolkodok a férfi társadalomról ilyen téren, talán túl konzervatív vagyok… amin viszont változtatnom kéne.
- Heheee, olcsón, finomat és sokat – Ismételtem egy vigyorral.
- Ez teljesen találó. – Tetszett a megfogalmazása. Majd folytatta.
- Igen teljesen jó a meglátásod, bár én csak ritkán ölök meg állatokat. Nem arról van szó hogy nem vadászok és halászok, de ha kell inkább a fogadóban eszem és itt is vásárolom fel hozzá valókat vagy a piacon. – Magyarázom. Nem vagyok valami nagy állatvédő, főleg hogy nincs se fájdalomézet, sem pedig kinti testük, de akkor sem szeretem bántani őket. Majd egy kis süti közben komolyabb témába csöppentünk. Nem gondoltam volna, hogy ennyire érett. Vagy nem tudom, egyszerűen semmit hisz nem ismertem, nem ismerhettem, és a morcona külseje miatt még gonosz is voltam vele eleinte, amit már bánok. Anno Rita is rávilágított batáris tévedésemre és előítéleteimre, mindennel kapcsolatban. Mint ahogy most azon vagyok hogy minden rendbe tegyek magam körül és a céhben. Majd el is mondtam neki az okokat amiért kicsit távolabb maradtam a céhtől. Zavaromban birizdálni kezdtem a hajam. Jól esett a mondata ugyanakkor én még mindig annak éreztem.
- Igazad lehet. – Felelem bizonytalanul. Majd rákérdeztem hogy Őt mi nyomasztja, mert éreztem rajta hogy valami igen. Végig hallgattam majd, meg akartam szólalni csak nem tudtam… Gombóc volt a torkomban és megfelelő szavak sem jutottak az eszembe.
- Részvétem. –Pislogtam a fiúra sajnálkozva. Nem őt sajnálom hanem azt ami történt vele, a lányokat és magmat hogy nem ismerhettem meg őket. Ha a keze az asztalon volt akkor bíztatóan megfogtam és megszorítottam.
- Ne haragudj nem tudtam, és nem akartam ilyen sebeket felszakítani. – Szavatkoztam, és valami bíztatót akartam mondani, neki nem mondhatok valami gyerekmesét amibe bele lehet kapaszkodni, és nem mondhatom azt sem hogy talán mégsem halunk meg csak felébredünk… hisz… magamról tudom hogy Jinért, Ritáért és másokért inkább felébrednék én is…
- Amúgy nem hiszem… remélem… hogy talán nem is halunk meg. Talán csupán átkerülünk a lebegő szigetek egyikére ami körbeveszi Aincardot, és onnan kezdjük előről vagy… nem tudom. De nem fogadom el a halált. – Jelentem ki nyíltan.

by **Kiwi** Kedd Dec. 29 2015, 23:50

Sokat hezitáltam hogy miképp hogy vagy mikor is keressem fel a dologgal kapcsolatban. Szorongtam ha rágondoltam viszont vonzott is a gondolat. Ugyanakkor sokat tudok a céhekről és arról is hogy nem egy leány állom sem céhvezérnek, sem felelősebb tagnak lenni. Persze nem áll szándékomban felelősséget vagy rangot vállalni hacsak nem muszáj. Ugyanakkor ha levetítjük az egészet erre a céhre, akkor sem tudtam miként is működik pontosan. Furcsa érzés fogott el már az üzenetírástól is, pillangók mocorogtak a pocakomban. Vagyis ez jellemző volt rám, bármi olyan döntést hozok, meg amivel a későbbiekkel együtt kell éljek. Nekem mindez nehéz és felelős pillanat, pont ezért húzom el a végsőkig. De meddig húzhatnám még? Vagy egyáltalán van értelme húzni? Kicsit aggódok hisz az előző céhvezér is eltűnt, így…. akár tagok is tűnhetnek el? Potenciális célpont volt? Vagy egyszerűen elgondolni sem tudom, hisz amikor megláttam Junt, úgy éreztem ő nem ártana senkinek, viszont azt hiszem ő is olyan furcsa mint itt legtöbben. Aggasztó, ebbe belegondolni. Mint ahogy abba is hogy biztos én is furcsa vagyok a többieknek, külföldi létemre. De találkoztam pár külföldivel, akik szintén vagy maguknak valóak, vagy fogalmazzunk úgy egyelőre hogy: Szabad Gondolkodásúak. Nem sértő, sőt talán kiemelő jelző is ez rájuk, bár nem tudom mennyire helyes. Végül csak megszületett az üzenet, amit tüzetesen többször is átnéztem, nehogy hanyagnak vagy felelőtlennek tűnjek. Viszont, amivel még gondom volt az idő és a helyszín megjelölése. De leginkább a helyszín. Szóval elhezitáltam egy ideig a dolgon.

Sokat hezitáltam hogy miképp hogy vagy mikor is keressem fel a dologgal kapcsolatban. Szorongtam ha rágondoltam viszont vonzott is a gondolat. Ugyanakkor sokat tudok a céhekről és arról is hogy nem egy leány állom sem céhvezérnek, sem felelősebb tagnak lenni. Persze nem áll szándékomban felelősséget vagy rangot vállalni hacsak nem muszáj. Ugyanakkor ha levetítjük az egészet erre a céhre, akkor sem tudtam miként is működik pontosan. Furcsa érzés fogott el már az üzenetírástól is, pillangók mocorogtak a pocakomban. Vagyis ez jellemző volt rám, bármi olyan döntést hozok, meg amivel a későbbiekkel együtt kell éljek. Nekem mindez nehéz és felelős pillanat, pont ezért húzom el a végsőkig. De meddig húzhatnám még? Vagy egyáltalán van értelme húzni? Kicsit aggódok hisz az előző céhvezér is eltűnt, így…. akár tagok is tűnhetnek el? Potenciális célpont volt? Vagy egyszerűen elgondolni sem tudom, hisz amikor megláttam Junt, úgy éreztem ő nem ártana senkinek, viszont azt hiszem ő is olyan furcsa mint itt legtöbben. Aggasztó, ebbe belegondolni. Mint ahogy abba is hogy biztos én is furcsa vagyok a többieknek, külföldi létemre. De találkoztam pár külföldivel akik szintén vagy maguknak valóak, vagy fogalmazzunk úgy egyelőre hogy: Szabad Gondolkodásúak. Nem sértő, sőt talán kiemelő jelző is ez rájuk, bár nem tudom mennyire helyes. Végül csak megszületett az üzenet, amit tüzetesen többször is átnéztem, nehogy hanyagnak vagy felelőtlennek tűnjek.

Kiwi írta:Szia. Szeretném még egyszer megköszönni, hogy részt vehettem a teapartin. Kifejezetten élveztem a programokat és a társaságot is. Elhiheted akkor is ha kicsit furcsa lehettem elsőnek. Nehezen oldódok fel ha túl nagy az ismeretlenek társasága, és kicsit megijesztettek az állatok is, de tökéletes kikapcsolódás volt. Szóval, ha gondolod, találkozhatnánk, mondjuk Mashava City belvárosában. Azt hallottam róla elegáns környék. És az időpont legyen 18:30 ha neked is megfelel.

Majd egy gyors küld gomb. És hevesebben dobogott a szívem, mint amikor tesi órán sprinteltem. Jó voltam a sprintben, akárcsak egy nyuszi iszkoltam. De sajnos hamar ki is fáradtam. Rolling Eyes

Viszont most is így éreztem magam. De túl vagyok rajta, és felesleges dolgokon, és gondolatokon pörgetem magam újra és újra… Majd visszaolvastam. És elkerekedett szemekkel vettem tudomásul hogy a reggeli 08:30 helyett egy jóval távolabbi időpontot jelöltem meg, teljesen véletlenül. Ugyanis elírtam. Persze volt a fejemben hogy gyorsan javítom és küldök egy másikat, de nem akartam hülyének tűnni. Így addig hezitáltam míg lebeszéltem magam a módosításról, és inkább egy nyomós indokot kerestem arra hogy miért egy késő délutáni időpontot jelöltem meg.

by **Jun** Hétf. Jan. 04 2016, 20:40

Döbbenten olvastam a váratlan üzenetet, nem számítottam rá, hogy az az ominózus katasztrofális teapartim után meg fog valaha is keresni az a lány. Igazából még az is megfordult a fejemben, hogy nevet változtat és örökké bujkálni fog előlem az a baki miatt. Kicsit pirultam, zavarban éreztem magam, mintha egy kis szűz lányka lennék akit éppen elhívott randira a szíve választottja, még a szívem is legalább ennyire megdobogtatta, szinte már hallani is lehetett a besötétített kupis szobában a dörömbölést. Bumm Bumm Bumm
Még mindig tisztán hallom. De lehet, hogy ez nem is a szívem? Lehet, hogy valami mást hallok? Valaki kopog az ajtón? Odaosonok és óvatosan a fülem az ajtóhoz emelem, hallgatózásom és észlelésem természetesen szüntelenül aktív. Nem lehetek elég óvatos, amióta figyelnek. Várok, és várok, de nem történik semmi.
Ezek szerint csak képzelődtem...
Minden rendben van. Ismét visszatértem a kis bunkeromba, amelyeket a szeretett plüssállatkáimból és néhány lepedőből építettem a napokban, az ágyam az ablakhoz fordítottam, nem éreztem biztonságban magam rajta.

Jun írta:Szia!
Én szeretném megköszönni, hogy eljöttél. Nagyon boldoggá tettél vele, és elnézést amiért kicsit elcsesztem a végét. Nem szokott mindig így elsülni a dolog. Ha nem bánod majd a legközelebbire is szívesen várlak. Akkor nem lesznek állatok, majd kitalálok valami veszélytelenebbet.
18:30 tökéletes lesz! Találkozzunk a Tulipán és a Nárcisz utca találkozásánál.

Üdvözlettel: Jun

A nap hátralévő részében ki sem mozdultam a szobából, füleltem, pakolásztam, tervezgettem. Végül a találkozó előtt néhány perccel felkaptam magamra valami ruhát, amit éppen a szoba egyik sarkában tornyosodó kupacból kotortam ki. A szekrényeket is kiürítettem és kitártam az ajtókat. Itt most már senki sem bújhat el, csakis én...

18:29
Úton a találkozó hely felé. Talán egy-két percet kések, de majd elnézést kérek.

by **Kiwi** Hétf. Jan. 11 2016, 13:24

Amint elküldtem hamarosan kaptam is rá a választ. Igazság szerint én is izgultam, de nekem okom is volt minderre… Céhtagnak lenni, elkötelezettséggel jár, türelemmel, odafigyeléssel és azzal hogy megosztod a másikkal az ismereteidet. Amivel nem is volt bajom, de zavart hogy ez az egész online világ olyan közvetlen, és nincs kikapcs gomb… Tehát innentől magadért vállalsz felelősséget, amihez viszont nagyon nem fűlött a fogam, belegondolni hát elrontott karaktert töröltem már ki az életem során, és hányszor kezdtem előröl és előröl… De itt erre nincs lehetőség, nem tudok eltűnni hogy új személyazonossággal térjek vissza. Itt én, én vagyok. A tetteim, a véleményem minden én és ez ijesztő, hogy itt nincs újrakezdés, itt nem tudok eltűnni és előröl kezdeni mindent… És pontosan ezért rágom át mindenen magam, talán többször is mint kellene. Vagyis biztos hogy többször, hisz pont ez a tulajdonságom akadályoz meg abban hogy haladjak bármerre is. Félek hogy hibázok, így nem lépek meg semmilyen lépést, ami talán még nagyobb hiba és egy ördögi kőr. Pont ez ellen próbálok tenni, méghozzá azzal hogy felkeresem a céhvezérünket. Shukaku mondott pár pozitív dolgot róla, de ezt én is látni akarom. Nem azért mert nem bízok meg benne dehogy, csupán én magam is el akarom dönteni a dolgokat, nem másra hagyni mindezt. Röviden erőt vettem magamon, hogy Jun-al is megismerkedjek. Hmm ha őt is megismerem akkor már ismerni fogom Ceart, róla nagyon pozitív véleménnyel vagyok, akkor Shukakut, nála még nem tudtam eldönteni, és nem segít az sem hogy valamiért rivalizálni akarok vele… De ott van még Saya is, furcsa de mókás lányka, főleg amikor felnőtteset akar játszani, ugyanakkor több van benne mint elsőre mutatja, ezt már az első küldetésen megmutatta, és ennyi. Ott van még Jun, akkor a selfis fiú, meg az a másik kislány. Belegondolva, ebben a céhben szinte mindenki kislány, nagyon fiatalok még… Csak én lógok ki a sorból… Bár én is szeretnék olyan kicsi lenni mint ők, nem csak korban, de testben is. Most gondolj bele, milyen jó lehet nekik a fürdőkádban lubickolni, tuti felér egy élményfürdővel, én bezzeg alig férek el benne… >.> Ők meg akár úszhatnak is, vagy csúszkálhatnak, egyik végéből a másikba… Én is akarok olyaaat. >< De a hogy visszatérjek a gondolataimból, a megbeszélt időre ott voltam, bár kapkodás lett a vége. És fogalmam sincs még mit fogok mondani erre a késői időpontra ha rákérdez… Másodjára kerülök bajba az elírásaim miatt. : ( Amúgy az igazat megvallva, nehéz volt megtalálni a Tulipán és Nárcisz utcát, nem vagyok valami jó térképész… így pár emberke igazított el, hogy tudjam merre is kellene haladnom a hatalmas épületek, snob-nak tűnő emberkék között és mindenkinek olyan fényes volt a páncélzata, az öltözéke… Biztos magasabb szintűek, így óvatosságból a teleportkristály a kezem ügyébe helyeztem, a táskámat meg úgy szorongattam mintha az életem volna. Vagy is az is hisz Luna a tojglim is benne volt még mindig, nyakig kötött ruhában, kapucniban amit rá vártam. És az én öltözékemben is ügyeltem arra hogy csinos, szimpatikus hatást keltsek így civilben is Jun szemében. Leellenőriztem hogy megfelelő helyen vagyok-e, kétszer is, majd a rendszeridőt kémleltem hogy tudjam… időben vagyok, most már csak ő hiányzik az estéhez. :3 Nem tudom merről fog érkezni, így gyakorta pislantottam különböző irányokba remélve hogy megpillantom őt, majd ha sikerült akkor illően köszöntöttem. Meghajoltam és a nevén szólítva köszöntöttem, hozzá téve persze a „san” szócskát. Hisz rangidős. :3 Majd ha nem hozott fel témát hogy merre folytassuk, akkor az én alternatíváim következtek.

by **Jun** Hétf. Május 16 2016, 13:56

Magabiztosan mentem a cél felé, tudtam, hogy fontos lesz ez a mai este, hiszen jó benyomást kellene keltenem, út közben folyamatosan a kirakatok ablaküvebéven figyeltem magam. Hajamat ujjaimmal fésülgettem, hogy ne túnjön szénabogjának, a masni sem akar valamiért úgy kinézni ahogyan kellene... de a borzalmas ruhaösszeállítás mellett még mindig gyönyörűnek tűnhetett a rendezetlen hajacskám. Sóhajtoztam, majd jött az a furcsa zaj. Valami eltört mogottem. Rémülten pillantottam hátra, és egy sötét alak berontott az egyik sikátorba. Meghült bennem a vér, elfehéredtem.
Lépteim szaporázom, de azért vetek egy gyors pillantást a térképre, hogy tudjam merre is menjek. Még időben vagyok. Nem lesz semmi baj. Amúgy sem jellemző rám a késés, maximum csak stílusosan, néhány percet... Magam mögé fordultam, de senkit sem láttam aki gyanús lehet.. viszont ha úgy vesszük éppen ezért gyanús minden mert semmi sem tűnik annak! Egy darabig csak mentem előre, majd váratlanul befordultam egy sikátorba és onnan felharcoltam magam a tetőre a képességemmel, és onnan folytattam az utam a cél felé. Az említett utcák találkozásához igyekeztem, viszont még az akrobatika jártasságommal sem éreztem az igazinak az ugrabugrálást. Legfőképpen azért mert minden ugrásnál le kellett pillantanom, hogy tiszta-e a leveggő odalent...
Végre valahára megérkeztem, lepillantottam a tetőről és már látom is a lányt. Odalent vár rám! Lehuppanok és megállok előtte akár egy ninja.
- Szia! Ne haragudj amiért így nézek ki. Nem volt időm kicsinosítani magam... - kérek tőle elnézést, majd az órára pillantok - és a késésért se. Ugye nem vártál sokat rám? Hova menjük? - egy mosolyt varázsoltam az arcocskámra, és vártam, hogy a lány is reagáljon valamit, és ne csak én habogjak össze-vissza mint egy idióta.

by **Kiwi** Hétf. Május 16 2016, 17:15

Felkészültem és úgy éreztem mindenre, vagy legalábbis a legtöbb eshetőségre. Kicsivel hamarabb érkeztem a kelleténél, majd egy helyben várakoztam a nyílt utcán a megbeszélt helyszínen. Végig az esetleges témákon törtem a fejem, mint például mi a terve a céhel, miként kívánja majd fejleszteni és hogy én miként tudnék ebben segíteni, valamint Anatra is rá akarok kérdezni, és még sok minden érdekel, de pont attól félek mivel túl sok témát akarok feszengeni, pont ezért nem fog majd eszembe jutni egy sem amikor eljönne az idő. Apropó idő. Rápillantottam az órára, és pont idő van. Néztem jobbra, balra de semmi Jun-szerű emberke nem kószált erre, pár kóbor lélek kivételével. Már épp idegeskedni kezdtem volna és azon filózni hogy rászedtek, mikor Jun huppant le mellém méghozzá meglepő belépővel. Arra számítottam hogy a földön közlekedve, mint a legtöbb ember fog megjelenni, de az égből, akarom mondani egy háztetőről pottyant le hozzám, nem kis riadalmat okozva ezzel. Majdnem felsikoltottam. >.> De végül amikor szembesültem azzal hogy nincs baj, és nem akarok kellemetlenséget az utcán, lenyeltem, tehát csak valami szokatlan torokhang hagyta el a számat, meglepettségemben. Kellett pár pillanat mire meg tudtam szólalni, és nagy szerencsém volt hogy Jun kezdett el előbb beszélni, így tudtam hogy reagáljak.
- Nincs probléma a külsőddel. – Feleltem, kedvesen és illedelmesen. Ámbár a lány felbukkanását követően az én hajam is az égnek meredhetett egy pillanatig. Tényleg nem így számítottam rá.
- Semmi gond, nem késtél sokat. – Hebegtem kissé zavartan. Majd eljött a kulcskérdés, ami még megbeszélésre várt.
- Három helyet néztem ki ahova talán érdemes lehet elmeni. Az egyik egy étterem, gourmand. – Azért gyorsan hozzátettem, szokatlan és külföldi kajákat lehet ott kipróbálni a legprofibb mesterfokozatú szakácsoktól, a gazdag negyedben, és azt pletykálják róluk talán nem is játékosok, hanem erre szakosodott npc-k.
- Valamint van egy kísértet kastély is, nem rég nyílt és csak ideiglenesen van nyitva, de azt mondják nem event csak terephelyszín. - Bár ott beszélgetni aligha tudnánk, szóval ha ezt választjuk, akkor utána még elhívnám valahova. Az csak amolyan kedvcsináló, téma lehetne, egy kicsit beparáztatnánk magunk, aztán nem mernénk hazamenni. Vicces volna, és el is tudnám képzelni magunkról. .__.
- Vagy ha nyugis helyet szeretnél, van egy kis fürdőző is, egy onsen, ami a negyed közepében van, de azt mondják ha tetoválásod van akkor nem engednek be. – Tettem hozzá, gyorsan hisz nem tudtam hogy van-e neki olyanja, és amúgy sem értettem ezt a kitételt, gondolom a yakuzáknál volt így és itt is betartják ezt a szokást.
- Szóval? Vacsora fura kajákkal, vagy ijedjünk halálra esetleg fürödjünk egyet? – Mosolyodtam, és igazából ezek közül csak egyhez volt kedvem, de nem akartam befolyásolni, lesz ahogy lesz, majd erőt veszek magamon és alkalmazkodom. Amúgy is szeretnék mindent kipróbálni, de azt már valami olyan ismerőssel jó akivel merek közvetlen lenni. Junal és Shukakuval még erőltetve érzem magam, Cear meg ugye fiú, őt hogy hívnék el fürdőzni?... De ezen az estén hagyom, hagy sodorjon az ár.

by **Jun** Szer. Május 18 2016, 11:42

Picit kifújtam magam, a lány pedig megnyugtatott, hogy nincs semmi baj a külsőmmel. Máris csinosabbnak éreztem magam és egy mosolyt villantottam felé.
- Szóval tényleg késtem! És neked várakoznod kellett rám a hideg utcán, egyes egyedül? Nagyon sajnálom! - mélyen meghajoltam előtte, majd megragadom a kezét, és a szemébe nézek. - Bocsánat! Tényleg igyekeztem! Tudod mit? Elviszlek abba az étterembe amit az imént mondtál! Fizetem az egészet magunknak, ez lesz a kárpótlásom! Igen ez tökéletes lesz. Azt eszel amit csak szeretnél. Rendben? Ne fogd vissza magad! - parancsolok rá szigorú arccal, majd elengedem a kezét ha még nem szabadította volna ki magát erős szorításomból és vállon veregetem.
- Vezess kérlek. Nem ismerem magam errefelé és félő, hogy nem érnénk oda soha sem ha én keresném meg. - persze ez nem volt igaz. Igazából csak szerettem volna hallgatni az édes kis hangját.
- Ugye ez olyan fajta étterem ahol vannak ilyen kis privát fakkocskák, hogy kicsit privátabb legyen nekünk aaa izé... tudod meghittebb hangulat, kellemesebb légkör. Kettesben meg ilyenek... - egyszerre nem találtam a szavakat és kicsit ki is pirultam, idegességemben a hajam után kapok és birizgálni kezdem. Idegesen szedegetem mellette a lábaim, valahogy nem megy nekem most a normális séta, csak ilyen természetellenes dinoszauruszos léptekkel tudok haladni előre. Egyre több okom támad arra, hogy elszégyelljem magamat.
- És, hogy érzed magad a céhben? A többiekkel összebarátkoztatok már? Tetszik a szobád? Ha szeretnél oda valamit ne sajnáld rá a pénzt. A céhbank tele van. A jártasságokat se sajnáld magadtól! - parancsolok rá, persze csak kedvesen. - Amikor én idekerültem nekem is ezt mondták. Szóval ez amolyan szabály, hogy nálunk ha kell valami akkor tessék szépen megvenni a céhből. A bank közös, szóval ne érezd rosszul magad tőle ha sok mindent kapsz ki belőle. De szerintem ezt már más is biztosan mondta. - vigyorgok mint egy idióta.
- Ne haragudj, hogy eddig nem foglalkoztam veled, de sajnos rengeteg elfoglaltságom volt, pedig tényleg szerettelek volna én elhívni valahova az a félresikerült kertiparti után. De biztos megérted. Ott van a pláza, a céhügyek, na meg persze kell egy kis magánélet, és ez a sok úgy néha túl sok és kiégek. Bumm - hevesen mutogatok a kezeimmel, csak locsogok mint egy kis libuci.

by **Kiwi** Kedd Május 31 2016, 11:43

Jun egy kifejezetten szertelen és mosolygós lány. Ennyit már megtudtam róla, de ez kevés. Sok dolog érdekelt még, de így hogy szembetalálkoztam vele, csakis azért hogy megismerjem, meginterjúvoljam pár kérdésemmel, valahogy nem találom azokat. Elvesztek, pedig előkészítettem őket, nehogy valamit is kifelejtsek, vagy beálljon az a kínos csend. Bár elnézve őt, ettől nem kell tartanom, meg is mosolyogtam, azt hiszem jó éjszaka elé nézünk.
- Nem, nem késtél annyit. Alig vagyok itt pár perce. – Hadakoztam a kezeimmel, hogy javítsam a félreértést. Majd volt pár ötletem, és azt is felvetettem neki. Tudatosan készültem erre a találkozásra, megpróbáltam kiiktatni a legtöbb olyan dolgot ami elronthatná. Jó színben szeretnék feltűnni előtte. Majd a hajam is égnek állt amikor azt mondta hogy kárpótlásul fizeti az egészet.
- Nem! Nem, dehogy, én hívtalak el, az a minimum hogy én állom. – Amúgy is rühellek tartozni, és mivel nem ismerem annyira nem szeretném hogy bármikor is fejemhez legyen vágva, így nem hagytam magam. Nem fogok tartozni senkinek! Hiába a szigorú pofika, én is hajthatatlan tudok ám lenni. Szóval kialakult a tökéletesnek szánt este, első konfliktus helyzete. Igen ezt is konfliktusnak tudom megélni… Mikor megkért hogy vezessem, akkor megindultam az vendéglő irányába. Eltarthat vagy tíz percig mire odaérünk, de addig sem akarom szó nélkül hagyni a társamat, és tökéletesnek bizonyult. Nem kellett azon agyalnom mikkel hozakodjak elő neki, ő maga kérdezett és ezt imádtam. Az ilyen típusú embereknél hamar fel tudok szabadulni, és pont ezért szerettem őket annyira. Szerettem volna olyan lenni mint ők. Ilyen kis közvetlenek és aranyosak, barátságosak. De túl sok a gát bennem, azt hiszem… A mondatai hallatán valahogy zavarba jött, nem is értettem miért, de igyekeztem nem foglalkozni vele, ha észreveszi hogy észreveszem, akkor csak rontanék a dolgokon. Nyugodjon csak meg szépen, idővel úgy is kiderül mi okozta a kis zavarát.
- Igen, úgy tudom vannak privát termek is. Majd akkor foglalunk olyat. – Jelentettem ki egyszerűen, és magabiztosan. Valamint az hogy kettesben legyünk és úgy beszélgessünk nekem is jobb, nem szeretem a nyüzsgést, vagyis jó elveszni benne… de mégis zavaró, ha csak egyvalakivel akarok foglalkozni. Lassítottam a tempómon, nem hajt a tatár, így neki sem kellett úgy szednie az apró léptei. Hiába, én egy zsiráf vagyok mellette, hosszú lábaimmal és nyakammal, míg ő olyan kis cuki, mint egy nagyobb méretű, emberűen megalkotott játék baba. Majd elmosolyodok. Alapvető kérdésekkel bombázott, úgy ahogy azt gondoltam hogy lesz. Szóval a fejben előkészített szöveget előkapva zavar nélkül válaszoltam.
- Jól érzem magam, ne aggódj. Már a beköltözésem napján, majdnem összebújtam egy sráccal. Azt mondta neki az a szoba kell ami nekem, szóval felajánlottam hogy aludjon nálam. – Kacsintottam és vigyorogtam hogy tudja csak viccelek, persze az alapja megvolt, de kiakadtam volna ha tényleg nálam aludna.
- Persze voltak feltételeim. – Kezdek bele az izgibb részekbe.
- Ragaszkodtam a szoba színéhez, valamint az elrendezéséhez és neki csak egy hálózsák jutott volna. – Most már nem bírtam megállni hogy ne nevessem el magam.
- Charidon pedig kardokat gyűjt annak meg kell a nagy hely, szóval az a kis szoba aligha volna jó kettőnknek. – Mosolyogtam, de csillogott a szemem közben, tetszett az a szitu. Tök jó érzés kicsit játszani a fiúkákkal, főleg a Chariton félékkel. Vele tudok, de vannak olyanok akiknek nagyobb szájuk van és csak kussolok, vagy kakaskodok mellettük, és vannak akiknél meg sem tudok szólalni… .__. Gáz vagyok. De ez most mindegy. Élménybeszámolót vár amivel alátámaszthatom, szóval a folytatás.
- Imádom a szobám, de fogok rajta változtatni, szeretem a rózsaszínt de ami sok az sok, inkább vagy zöld, vagy vörös lesz. Még nem határoztam el magam. Mindkettőt szerettem, de együtt nem lesz az igazi… Szóval döntenem kell, meg a kísérő szín mellett is. Ami valószínűleg, ha zöld lesz akkor krém vagy bézzsel keverem, ha piros akkor feketét kapnak a bútorok. – Szeretem az erős határozott színeket, kontúrokat, de a lágy harmonikus színeket is. Szóval mondhatni azt hogy a két stílus között kell majd választanom. Majd a bankról kezdett el beszélni. Ami kapóra jövő téma.
- Először nem akartam kivenni onnan semmit, most pedig úgy gondolom hogy fele-fele alapon fogom használni, de a legnagyobb problémám hogy nincs egy átlag kiszámolva hogy mennyire van szánva egy főnek… tehát nem akarok túl sokat kivenni, mert nem tudhatom más mikor mit, és mennyit szeretne kivenni. Viszont ha le lenne bontva időrendi intervallumokra, akkor tudnám hogy ennyi és ennyi lehet az én részem, amivel gazdálkodhatok. – Persze félek ez nem megvalósítható, és amolyan zsebpénz szerű elképzelésem volt, amit vagy kivesz az ember, vagy gyűlik hozzá…
- Ugyanakkor nem csak másokra, hanem a fejlesztésekre is gondolni kell… - Emelte a kezem a szám elé, és kezdtem apró mozdulatokkal csipkedni az alsó ajkam. Igen, nem olyan egyszerű dolog ez… Majd mondott egy mondatot, amikor idekerült is ezt mondták neki, és ez egy szabály. De ez a céh Cear szerint már nem az ami volt. Más név, más emberek… és a fiú nem hajlandó elfogadni a változást, valamint azt sem hogy a céh identitása is megváltozott. De ezzel nem huzakodok elő. Nem szándékozom.
- Igen, Shukaku is mondta, meg segített a pontozásban és a képességben is. – Magyarázom hogy Shu kézben tartja az újoncokat, ettől sem kell tartania. Ügyesen megosztják a munkát. Majd talán pont ezt a mondatom értette félre, és szabadkozni kezdett.
- Jaaj, ne érts félre! Nem úgy értettem… - Kapálózok egy sort ismét… Miért nem tudom jobban meggondolni miket mondok?... Elmosolyodtam a védekezésére és a magyarázatára, igazán szükségtelen volt, azt hiszem… Bár félő ha nem tette volna meg, egy idő után tényleg számon kértem volna… Vagyok olyan hülye…
- Nos, úgy gondolom ügyesen megosztjátok a feladatokat. – Kezdek bele.
- Egyáltalán nem aggódtam afelől hogy nem tartanád kézben a dolgokat. – De aggódtam.
- Viszont, örülök hogy eljöttél és időt szakítottál rám, hogy megismerjük egymást és beszélgethessünk picit. – Tényleg örültem.
- Valamint nem gondolom félresikerültnek! – Javítottam ki.
- Úgy érzem kicsit szét van esve lelkileg mindenki… Saya, Cear talán Shukaku nem, de ő is csak azért mert most ő toborozza a kicsiket és nem engedheti meg magának, elég időt elvesz magától hogy ne folyton a céhvezér eltűnésén gondolkodjon. – Nem említettem meg neki, hogy Cearral együtt láttam Anatot… Valamint azt sem hogy hazudtak nekem először róla, vagyis… csak eltitkolták az igazat, de a lényegen nem változtat.
- Nehéz korszak ez nektek, azt átlátom, de most csak ki kell tartani. Mint egy cunaminál, megkapaszkodni, és kitartani… Maga az elképzelésed amúgy aranyos volt, de nem vagyok híve a kalitkáknak, valamint… nem tudtam melyik állat mennyit sebezhet, vagy okozhat-e kárt, hiába vagyunk védett területen, ráadásul mindenki a másikra várt… ahogy elnéztem. De a végén a kajacsata az jó volt. – Vigyorodtam el.
- Azt mindig is ki akartam próbálni, csak filmeken láttam eddig. – Szóval biztosítottam hogy adott egy olyan plusz élményt amire vágytam, és senkitől sem kaptam meg eddig.
- És apropó magánélet. Csak nem fiú van a dologban? – Kérdeztem rá, és a szemem ismét csak csillogni kezdett, de csak halványan, miközben picit nekidőltem, hogy érezze szemtelenkedek csak, és nem várok komolyan választ, ha nem szeretne. Igen! Úgy érzem vele ki tudok kapcsolni picit. Miért nem megy ez Shukakuval?... Vagy Sayaval?... Velük hiába szeretnék… nem sikerül ilyen közvetlen lenni. Pedig tényleg szeretnék…

by **Jun** Csüt. Jún. 16 2016, 17:21

Tetszett Kiwi ártatlansága, megmosolyogtatott, és egy pillanatra el is felejtkeztem a világ minden gondjától, amikor ránéztem. A késésemért azonban mindenképpen kárpótolni akartam, és még ha kell is akár erővel is de én fogom fizetni az este az összes kiadásunkat. De persze nem fogok szócsatába szállni, mert azt tanították, hogy ha ráhagyjuk a másikra azt amit mondd, akkor úgy tehetünk, hogy azt higgye, hogy az van amit ő akar pedig valójában csak a saját akaratunkat fogjuk úgy érvényesíteni miintha azt ő is akarná. Zseniális technika! Miközben meneteltünk elkezdtünk csevegni, és rövidesen máris előjött egy kicsit pikánsabb téma amire nem tudtam nem ugrani. Csillogtattam hatalmas szemecskéim, és szinte belemásztam a lányka aurájába, majd pedig egyszerűen csak popsin csaptam.
- Juj de kis huncikálós vagy! Nem is sejtettem, hogy milyen nagy sikered van a férfiak terén. Juj olyan boldog vagyok, hogy jól megy a barátkozás. - kuncogtam picit - Én is sokat variáltam a szobámon mire végül sikerült egy végleges kompozíciót összeraknom. Én a plüssök híve vagyok, ezért rengetegen laknak a szobámban. Timberly, Stan, Centerbury, Kennedy, Stephanie.. mindegy a lényeg, hogy sokan! És persze pasztell színekre esküszöm, ezért a szőnyeg és a függönyök is szép színesek. De azokat néha-néha még most is csereberélem, mert egy idő után kell egy kis változatosság. - Közben elképzeltem az ő ötleteit, hátha tudok valami hasznosat mondani.
- Hmm a zöld az szerintem jól áll neked, de ne vigyük túlzásba. Legyen valami krémesebb árnyalat. Valami halványabb rózsaszín szerintem tökre menne a szobádba, és ha nem fekete bútorokat raknál be, hanem mondjuk tölgyfa bútorokat akkor tök jól nézne ki! Én persze az Égerfára esküszöm, de az nem tudom, hogy festene a sok világos színnel, ezért inkább valami vöröses lenne talán az igazi... mahagóni? De a vörös falnak is vannak előnye mert azon nem látszik a vér. Ha pedig elég vastag vasbeton falaid vannak akkor a sikoltozás sem hallatszik ki. Gondolkodtál azon már, hogy milyen csecsebecsékkel díszíted? Lehet jól nézne ki ha tennél be valami zöldet. Mondjuk egy fikuszt valahova. Esetleg egy miniatűr akváriumot is el tudnék képzelni hozzád, sok picike halacskával. Szerencsére itt van a közelben a szafari onnan biztosan szerezhetünk valami szép színes egzotikusat. Ha gondolod beszélhetsz Shushu-val ő nagyon ért az ilyesmihez! Én annyira nem vagyok horgászós típus már. - csak úgy rázúdítottam az ötleteim, egyiket a másik után, kicsit el is szégyelltem magam, és végül bocsánatot kértem amiért ennyire bepörögtem, és szóhoz sem hagytam jutni szegénykét. Sajnos ez egy rossz tulajdonságom, de hát nem lehet mit tenni ellene. Dolgozom a leküzdésén, de nem olyan egyszerű, mint amennyire látszik.
- A bankból annyit veszel ki amennyit akarsz. Mindenünk közös, éppen ezért nincs okunk rá, hogy szabályozzuk a ki és bevételezést. Én azt vallom, hogy ha bizalommal fordulsz másokhoz akkor ők is bizalommal tekintenek rád. Másrészről pedig mi egy család vagyunk, ha úgy vesszük, ezért gondoskodunk egymásról. Mindenki a maga módján persze. Szóval ha akarsz valamit nyugodtan vedd csak ki. Nem harapunk meg érte. - öltök nyelvet, igyekeztem bátorítani, hogy ne fogja vissza magát. Szeretném, ha ő is legalább annyira jól érezné magát velünk mint ahogyan én éreztem magam Anatékkal amikor először léptem be a céhbe.
- Igazából a céh vezetése nálunk megoszlik. Mindenki adhat ötleteket, javaslatokat, nem fogunk semmit sem önkényesen meghozni. Próbálunk nyitni az újoncok felé, segíteni a kezdőket. A Szabad rablás boltocska is ezért jött létre. Minek tartogassuk a dolgokat a bankban, amikor másoknak is szüksége van rá? Mi nem a saját önző érdekeinek tartjuk szem előtt, és zsákmányoljuk ki a kicsiket, hanem tényleg segítjük és támogatjuk őket, amivel tudjuk. Nem szoktunk hátat fordítani azoknak akik mernek kérni. Persze mi sem adhatunk többet annál mint amink van. - tettem hozzá gyorsan. De azért büszke voltam magunkra amiért tényleg ennyi mindennel hozzájárulunk a kezdők és gyengébbek életéhez, hiszen vannak akik még most is az első szinten tengődnek és a városokban bújkálnak, mert félnek, hogy meghalnak odakint megfelelő felszerelés hiányában. Tetszett a lány stílusa, tetszett, hogy gördülékenyen tudunk beszélgetni és az is, hogy nem félt kimondani azt amit gondolt.
- Saya-channal azt hiszem egy cipőben járunk. De ő talán nehezebben tudja elviselni Anat távollétét. Cear pedig talán nálam is jobban szerette a Senpai-t. - picit lehajtottam a fejem. Hiányzik Anat, de közben boldog voltam, mert csak én és Shu tudjuk, hogy valójában még él csak egy szuper titkos küldetésen van és nem szabad, hogy kiderüljön, hogy ezért van távol. De én tudom, hogy minden rendben van. Minden rendben. Minden...
- Jaj dehogy is! Én már el vagyok kötelezve. Várok valakire. - kapálóztam zavaromban, és végül a ruhám szélét kezdtem gyűrögetni annyira zavarba jöttem a kérdéstől. - Várok valakire, hogy újra találkozhassunk.

by **Kiwi** Hétf. Jún. 27 2016, 19:21

Úgy éreztem megértett, én nem akarok senkinek sem tartozni, nem is fogok és így nem fogadom el a kedvességét. Nem érezném jól magam tőle… Viszont oldottuk a feszültséget és hamar közös hangra jutottunk, pár élmény a céh életéből biztos érdekelné a vezért és nem is tévedtem nagyot. Érdek feszítve figyelte a történetem, és éreztem hogy egy közelebb és közelebb jön, majd még egy popsira csapást is kapok. Több sem kellett, ugrottam egyet, halkan felsikkantottam a meglepetéstől, majd mind a két kezemet hátra tettem nyitott tenyérrel kifelé, hogy ha ismét rakoncátlankodni próbálna, ne sikerüljön. Zavarba jöttem a húzásától majd a dicsérete még kevesebbet segített az ügyemen.
- Ne érts félre, ez csak játék volt. – Javítom ki még mielőtt bármit is félreértene a lányka. Úgy érzem hajlamos rá. Majd mesélt a plüsseiről, és a szobájáról. A pasztell színeket kifinomultnak gondoltam, de soha nem tetszettek úgy hogy fel is használjam őket a sajátomhoz. Majd tanácsokkal látott el.
- A-aa… rózsaszín nem, most is az van, és nem az én színem. Nem rossz, de annyira nem tetszik, lila, fekete, narancs és piros valamint zöld. – Soroltam fel a kedvenceimet, mondhatni örök zöldeket. Egy baj volt csak velük hogy nehéz őket harmonikusan összeillesztgetni, lehet játszani az árnyalatokkal de az már nem olyan. A bútorok színét csupán elraktároztam magamban, először vagy a bútor legyen meg és utána a szín, vagy a szín és ahhoz a bútor. Nem olyan egyszerű dolog ám. Majd a vörös falas –véres megnyilvánulásán picit meglepődtem, sőt megdöbbentem. Nem néztem volna ki belőle efféle… izés dolgokat. Nem volt velük bajom, csak most meglepett a lányka.
- Szeretnék növényeket, szerintem sárkányfám és bambuszom, vagy még nem tudom. A díszeket még nem tudom, van már pár gyűjteményem, de még nem teszem ki addig ameddig nem tetszik a szoba igazán. Van legyezőm, meg maszkom, mármint dísz maszk. – Javítottam ki hogy érthető legyen.
Az akváriumos dologra sem szóltam, nem szeretem a halakat, csupán enni. :3
- Hogyhogy már nem szeretsz horgászni? – Kérdeztem rá, bár én sem nagyon, csak ha társaságban vagyok, Cearral egész jól éreztem magam. Végül a bankos dologra rábólintottam, én tudtam magamról, hogy majd meglátom, de ha ennyitől megnyugszik. Jó volt hallgatni, ahogy a céhről beszél, olyan kis gondoskodó volt.
- Shuval, már beszéltünk erről, szerdánként én viszem a szabad-rablás boltocskát. – Magyarázom.
- Volna valami más is amibe be tudok szállni? Akkor többet lehetnél te is itthon. – Folytatom. Amúgy úgy érzetem hadarok kicsit, bár lehet csak én éreztem. Végül a céh és Anat került terítékre, mármint az hogy ki hogy viseli. Láttam rajtuk hogy nehezen, ez nem is volt kérdéses.
- Látom, hogy nehezen viselitek, és talán a kérdezősködésem sem segít nektek ebben… Amúgy, sajnálom hogy nem ismertem. Csak jókat hallottam róla, valamint… hogy ha még mindig ő lenne akkor én nem lennék itt, nagy valószínűséggel. – Most én jöttem zavarba, nem úgy értettem ezt a mondatot, ahogy hangzik, vagyis, úgy de mégsem… Nem akartam megbántani… Miután ezt is sikeresen megbeszéltük, jött egy újabb téma. A fiúk. Valamint most az én szemem kezdett el csillogni az apró lányon. Igen, egy vagy egy kicsivel több mint egy fejjel magasabb voltam nála.
- És kicsoda? Hogy néz ki és mióta ismeritek egymást? – Gyors kérdések sora szinte egy levegőre, most már nem menekül. Válaszolnia kell! :3

by **Jun** Kedd Jún. 28 2016, 16:45

- Csa-csak egy játék? - a számhoz kapom mind a kettő kezem annyira meglepődöm - Hát, izé.. Én a komoly dolgok híve vagyok, de megértem, hogy néha-néha becsúszik az ilyen is... Ne aggódj, nekem is volt olyanom, hogy csak játszottunk a fiúval, és.. ennyi volt csak. - vállat vontam - Emiatt nem vagyunk kevesebbek, mint mások. - veregettem meg a vállait, próbáltam biztatni, hogy nem nézem le emiatt. Közben cseverésztem vele, a színeinek hallatán, csak bólogattam, ami azt illeti, sok elképzelésem született már, elvégre szeretek szobákat berendezni, de ahogyan mesélte a dolgokat, végül szűkült a kör.
- Nem akarsz egy kicsit távol keleti hangulatú szobát, csak kicsit modernebb beütéssel? A legyező, a maszkok, a bambusz, tök jól néz ki együtt, és olyan keletiesek. Szerintem jól nézne ki a lakrészed tolóajtókkal, viszont tatami helyett maradjunk a hajópadlónál és a csempéknél. Régen nekem is tatami volt és borzalmas volt rajta lépkedni. Nem szerettem, hogy mindig le kell vennem a cipőmet. - picit elmerengtem, hátha eszembe jut még valami hasznos - lehetnének olyan szép ernyőid is akár, meg díszkardok a falon.. Bőrhatású kanapét is el tudnék képzelni egyébként, egy szép égerfa asztallal, de talán az üvegasztal jobban menne oda.. Meg persze egy jó nagy szekrény is lehetne amibe belefér egy ember.. Az olyan "játékos" - kacsintottam rá - Nekem tetszik ez a modern de közben mégis olyan klasszikus gondolata. - reméltem sikerül jó tanácsokkal ellátni, elvégre ez a dolgom. Segíteni a másikat, okosságokkal, és huncutságokkal.
-Egy időben jó időtöltésnek éreztem, de most már csak akkor ülök le ha éppen friss halra vágyom az ebédemhez. Sok fontosabb dolog van most az életemben, mint a horgászás. Most már inkább a vadászás híve vagyok! - jól kihangsúlyoztam a vadászás szót, persze nem átlagos dolgokra vadászom én mint amire a lány gondolhat. Az én célpontjaim kicsit emberibbek.
- Nagyszerű! A boltocska szerencsére nagyon jól megy. Egyre több kezdőt szoktam látni kimerészkedni a szabadba, és mobolni, ami szerintem nagyon jó! Néha gondolkodom rajta, hogy mivel lehetne picit segíteni még őket, de egyelőre talán csak ennyit tehetünk. Majd a későbbiekben talán még kezdő csomagokat is összeállíthatnánk amelyben előre összeválogatott potionök és kristályok lesznek kizárólag a kezdők részére. De ez még csak az én fejemben motoszkál. Te vagy az első akinek meséltem a gondolatomról. Te mit gondolsz? - érdeklődtem, elvégre a vélemények fontosak, és két agy több mint egy, hátha tud valami nagyon nagy okosságot mondani ami nekem nem jutott még az eszembe.
- Hmm, jó lenne ha a nyersanyag készleteink stabilizálódnának, és lenne valahonnan egy kis plusz bevételünk a felszerelésekből... Ha gondolod, és van hozzá kedved, szervezhetsz egy kazamata járó csoportot akár a céhen belül is, akikkel néha-néha összeszednétek valamit. Én is valami hasonlón dolgozom most, csak csoport nélkül. Új helyeket fedezek fel. Nem sok sikerrel egyelőre. De dolgozom az ügyön! - Anat téma mindig nehéz volt, de igyekeztem tartani magam, habár a szomorúságom nehéz eltitkolni. Hiányzik. Nagyon hiányzik. De vissza fog térni és minden rendben lesz.
- Igen. Váratlan volt a dolog. Mindannyian nagyon szeretjük mert egy csodálatos ember. Volt, hogy az életét kockáztatta, hogy megmentse az egyik céhtagot, akit egy bűnszervezet elrabolt és megkínzott. Engem kimentett egy mocsárból amikor kezdő voltam, majdnem az életembe került. És szerintem a legtöbbünknek van róla valamilyen hasonló élménye. Mindenkiben látott valami különlegeset. :3 Szerintem ha most ő állna a céh élén akkor is itt lehetnél. Biztos szeretett volna téged is. Elvégre aranyos vagy, és kedves, és szereted a fiúkat is és ő is fiú! - csak kotyogtam és kotyogtam, és kotyogtam. Nem is foglalkoztam mással, csak önfeledten beszélgettem. Büszkének éreztem magam Anat miatt, és a lány kérdésére picikét el is pirultam.
- Nem mondhatom el. Megígértem neki, hogy titokban fogom tartani a személyét amíg el nem jön az ideje. Ő most távol van, de vigyáz rám. Érzem.

by **Kiwi** Kedd Júl. 12 2016, 19:57

A fejemhez kapok amint megértettem hogy ő miként értett meg, vagy legalábbis miként értett félre engem, és kezdhetem is a magyarázkodást.
- Jaaj, nem úgy mint játék, úgy hogy csak a szánk járt, ne gondolj többre, csak szívtuk egymás vérét picit. – Magyarázkodok miközben jár a kezem, valamint igyekszem nagy lánynak tűnni, és előadni hogy nem zavarna ha úgy lenne sem. Bár azt nem teszem hozzá, hogy arról bizony nem is tudna. Megesik mert megesik, de az amolyan házon kívüli dolog, amit, és akit nem hoznék haza. Ahogy beszélgettünk a szobám berendezéséről, körvonalazódott bennem hogy, mennyire is otthon van ezen a téren. Örültem is és zavart is. Öröm töltött el, hisz hasznos tanácsokat kaptam, de zavart… mert tudtam hogy úgy fogom csinálni hogy, legyen benne olyan amit ő tanácsol… csak… mert ő tanácsolta, tehát csupán megfelelés miatt, ami nem tetszett már annyira…
- Díszkardokat terveztem, olyan Charitonnak is van. – Adtam egy kis ízelítőt az újonckáról, aki hmm… körülbelül akkor költözött be amikor én.
- Vadászni?... Mármint, azt sem tudom mi a kasztod, te így szereted öldösni az állatokat? – A vadászás alatt a szó, eredeti jelentését értettem, meg sem fordult a fejemben más, mint ahogy az sem hogy a szafarin nem kell konkrétan megölni az álatokat, bár csodálom hogy nem fényképekkel kell bizonygatni, a testi kontatkus, az érintés fontos eleme… Majd a szabad rablás üzlethelyiség, valamint az ötlete.
- Hmm, szerintem nagyon jó gondolat, bár én felszerelésekben gondolkodtam elsőnek, de túl szabad a pontozásunk a kaszthoz képest, nem minden esetben passzolna rendesen ha mi állítanánk össze… - Magyaráztam meg a saját kis ötletemet is hozzá, és el is vetettem miközben támogattam az övét.
- Szeretnék kazamatákat vinni, és én is gondolkodtam céhes szinten, de én nem akarom meghívni őket… majd ha úgy alakul megyünk, de én így… nem szeretnék szervezkedni. – Igen, fontos volt az hogy a csalódástól, valamint attól hogy talán velem nem is mennének című gondolatmenet megfélemlítsen ilyen attrakciókra, egyedül nem szervezkedek, ezt tudom magamról, de társa bármikor leszek bárkinek, mármint érthetően hogy és miként.
- Mármint, kazamatákat igyekszel felkutatni? – Pislantottam a lányra, el sem tudnám gondolni hogy miként is érti azt… hogy új helyeket kutat fel, hisz elvileg már miden fel van nem?... Gondolkodtam el a dolgon. Majd témára hoztam Anatot, érdekelt, róla mindenkivel akartam beszélni, és minden egyes kis interjú olyan volt mintha egy mozaikablakként raknám ki, és próbálnám átlátni a helyzetet, végül vitába kell szálljak a lánnyal.
- Édes vagy, de ebben Cearnak hiszek. Ő megmondta hogy nehéz volt bekerülni, és meg voltak válogatva az emberek, valamint ahogy ez az elititás eltűnt, kerültek be újak, akik sorra lépnek ki, vagy tűnnek el… - Vetettem fel a vezérnek az új kérdést. Még ha nem is kérdő hangsúlyban, inkább csak mint témára voltam kíváncsi mit reagál. Meg sem fordult a fejemben hogy ezzel akár bírálhatom is, hisz nem az volt a lényeg… Csupán érdekelt a véleménye. Majd a pasikákra terelődött a téma.
- Na, ne csináld már! Elkezdted, illik befejezni! Ha… ha elmondod én is elmondok valamit, hasonló témában. – Vigyorgok, elvégre nincs mit szégyellnem.

by **Jun** Pént. Júl. 15 2016, 19:01

- Óóó Ééérteem. - sokat sejtetően mosolyogtam rá. - Szóval a szátok járt. Nem baj. Értem én. - olyan kis szégyellős, sosem értettem azokat akik ennyire félnek kimondani dolgokat, de tetszett, hogy ilyen kis prűd. Közben jókat beszélgettünk, hülyéskedtünk, örültem, hogy ilyen gördülékenyen megy a dolog, kicsit féltem tőle, hogy hideg lesz majd velem, a bénázásom után, de szerencsére nem így volt.
- A díszkardok is jól néznek ki. Apukámnak is rengeteg volt otthon. Csak neki drága katanák voltak a szobájának falára aggatva. Picit paranoiás volt szegény. - picit elgondolkodtam, - Nem értem miért nem volt elég az a néhány a nappaliban, a hálóba igazán nem kellett volna belőle, hiszen oda úgyis csak aludni járt.. - meg persze a biztonsági emberek az ajtó előtt amúgy is elég védelmet jelentettek számára a nap huszonnégy órája alatt is.. Mindegy. Apu paranoiás volt, ráhagytuk. De szerintem nem ő az egyetlen drogbáró japánban aki katanákkal alszik, szóval ez normálisnak is számíthat.
- Igen. Vadászgatok. Neem. Dehogy öldösök állatkákat! Jézuska, nem is tudtam, hogy ilyen elvetemültnek nézek ki. - sápadtam el egy pillanatra, előkapok egy tükröt és belenézek. Ami azt illeti a kendőm néha tényleg olyan mint két ördögszarv, de annyira nem tudva a helyzet - Én inkább csak amolyan hobbi vadász vagyok. Keresgélek dolgokat, helyeket, élőlényeket. Mostanában például hasznos dolgokra vadászom. Hallottál már Peter White-ról és Elliot March-ról? Hogy is kérdezhetek ilyet! Biztos hallottál, mert híresek. Mindenki ismeri őket. Most rájuk vadászom. Fel akarok nekik tenni pár kérdést, meg hasonlóak. - Még hogy állatkákat öldösöm.. gonosz feltételezés, de majd kezdek valamit azzal az átkozott piros cuccal, hogy angyalibb kinézetem legyen. - Amúgy harcművész a kasztom. Az enyém a legendás metamorph is. Azért ezt a kasztot választottam, mert változatos fegyvereket használhatok vele. - megmutatom neki a gyűrűt, meg, hogy mivé tudom átalakítani, majd vissza is változtatom a kis drágát és hagyom pihenni a kezemen.
- Ebben is van valami. Ebbe nem gondoltam bele. De egyébként szerintem már az is hatalmas dolog, hogy meg mertük lépni azt, hogy nyitunk az ismeretlen felé, és nyíltan segítünk másokon. Gondolj csak bele. Bizalommal fordulunk másokhoz, cserébe pedig ők is bizalommal fordulnak hozzánk, és ezáltal sok új embert is megismerhetünk. Jó dolog a boltocska. - közben pedig hallgattam amit mond, megértem a félelmét, én sem voltam mindig a szervezés nagymestere - Nem baj. Majd alakul valahogyan. De azért ha gondolod nyugodtan írd ki a parafatáblára a gyűlésteremben, hogy ha valaki másnak is van hozzá kedve akkor tudjatok együtt menni. Tudod vannak fiúk is a céhben, és a legtöbb fiú valamiért nem a kezdeményezés híve. - kacsintottam rá, tudtam, hogy ő mer kezdeményezni, főleg, azóta amióta elmesélte, hogy miféle huncutságokat csinál a szobájában.
- Volt már, hogy kazamatára is bukkantam, de nem elsőként értem oda sajnos. Igazából én olyan dolgokat próbálok keresni amit mások nem vesznek észre. Lehet, hogy a térkép fel van kutatva, de az nem jelenti azt, hogy minden fel is van fedezve rajta. Engem érdekelnek a részletek. - sokat sejtetően mosolygok - De ez unalmas téma, még nem voltak sikereim ezért nincs is mesélnivalóm. - át is ugortam, legyintgettem és hallgattam őt egy darabig.
- Szerintem mindkettőnknek lehet igaza. Sőt mind a hármunknak is. Anat óta annyi változott, hogy én és Shu úgy éreztük, hogy ha nem nyitunk mások felé és nem kapnak esélyt akkor a céh megszűnne létezni. Sok nehézséget kellett átélnie az Artesnek. Kevesen voltunk, és ugyan erősek, de ahhoz már nem, hogy megtartsuk a társainkat. Én belülről, Shu pedig kívülről láthatta, hogy az Artes eléggé széthullott egy idő után. Sokan hátrahagyták a frontot, sokan kiléptek, mert jobb ajánlatot kaptak. De én nem ítélem el őket. Mi egy nagy család voltunk akkor is és most is. Segítettünk egymásnak lábra állni, és most is azt gondolom, hogy ha valaki bekerül hozzánk a céhbe, akkor segítjük mindenben, és az ő döntése, hogy marad-e vagy sem. Viszont nem engedünk be mindenkit mi sem. De egyébként sok szép emlékünk is van az Artesről. Közös ünnepek, ajándékok, kalandok, megmentések,és én például néha még most is küldök ajándékot azoknak akik régen tagok voltak és jóban voltunk. - nem véletlen, hogy az új husikkal is meg kell valamilyen szinten ismerkedni. Persze én magam részéről maximálisan megbízom Shu és Timi döntésében, elvégre ők jó emberismerők.
- De egyébként, mi tárt karokkal várunk vissza mindig mindenkit a céhbe. Cearso is tag, még akkor is, hogy ha ő nem viseli a neve alatt a céhünk nevét.

ic itt még Junci ujján van a metamorph ezért tudta megmutatni

by **Kiwi** Kedd Júl. 26 2016, 08:17

Furcsán éreztem magam a mosolyától, valahogy úgy éreztem ebből a már nem fogok jól kijönni, azt hiszem nem hisz nekem és csak szépítek, de nem erőltettem tovább inkább elodáztam a témát méghozzá a szoba dekorral. A díszkardokra is tudtam reagálni szerencsére, bár remélem nem vette rossz néven.
- Nem hiszem hogy paranoia lenne, szimplán csak nagyon odalehetett értük, hisz a díszkardok gyengék, azzal aligha harcolhatna rendesen... valamint nosztalgiának jó, de a kardokat már rég felváltották a lőfegyverek. - Magyarázom kedvesen, igyekezve elkerülve az okoskodó hangsúlyt. Majd a szafarira terelődött a hangsúly, azon belül az ő szokásaira. Amint láttam hogy, megszeppent én is visszakozni kezdtem hogy, „nem úgy értettem” de, már kimondtam. Nem lehetett másképp érteni.
- Dehogy tűnsz elvetemültnek. - Magyarázom folytatólagosan, de... vadászatot mondott. Vagyis, nekem az a vadászat. A nevek számomra semmitmondóak voltak, talán rémlettek valahonnan, de hamarabb gondolok arra hogy összekeverem valakikkel. Viszont... Mivel olyan kis határozottan adta elő hogy, nekem ismerni kéne őket, vagy legalábbis hallani róluk, nem mertem bevallani hogy halvány lila gőzöm sincs kikről beszél. Inkább csak mosolyogtam és bólogattam. Az beválik. Végül inkább rákérdeztem a kasztjára, és kiderült hogy, az egyik legendás nála van. Megtorpantam, ott helyben le tudtam volna ülni a meglepettségtől. Nem néztem volna ki a lányból hogy, ennyire tud harcolni és ennyire... érthet a dolgához ha a legendás kaszti egyek fegyverét is megszerezte. Elkerekedtek a szemeim miközben, még bemutatót is kaptam. Ki akartam próbálni, csak egy picit... hátha nálam is működne, csak nem sebeznék vagy nem is tudom. Végül nem mertem megkérdezni hogy, megnézhetem-e magamon. Csak magamban irigykedtem a lányra.
- Szuper... - Csupán ennyit tudtam kinyögni, viszont valós csodálattal.

- Hogy érted azt hogy nyíltan? - Kérdeztem rá, hisz éreztem benne valami kétkedő, vagy félelemre utaló hangot. Hogy ezt nem szabadna nyíltan vállalni.
- Ez lenne az alapja. - Mosolyogtam biztatóan a bizalmi válaszra. Hisz ennek köszönhetően ismernek engem is. Végül a nyusziságomra tértünk át, hisz megmondtam hogy egyedül nem szeretek kezdeményezni semmit. Persze volt egy frappáns válasza, amire reagáltam is.
- Nos, elég szomorú, hol marad a lovagiasság a középkorban? - Játszottam rá, csodálkozó hanggal.
- Valamint, ezek alapján tökéletes férfi vagyok. - Húztam szélesre az ajkaimat a lány felé, hisz ez a tulajdonság egyezik bennünk. Mármint Jun szavai által bennem és a férfiakban.
- Viszont rendben, majd kiírom, valamikor. - Igen, amint kicsit megszoktam az embereket. Bár, akkor szívesebben hívnám el őket személyesen és akkor én döntöm el hogy, első körökben ki előtt égek... Ehh.... nem egyszerű ám ez.

Amikor arról kezd el beszélni mi után kutat, vagyis őt érdeklik a részletek, majd egy sokat sejtető mosoly, végül tagadja hogy, talált volna bármit is amiről mesélhetne. Gyanús. Visszamosolygok rá, majd azért faggatózásba kezdek.
- Attól még érdekel. Az hogy, te nem gondolod érdekesnek, számomra még lehet az. - Hisz ébredő vagyok, nekem még minden újdonság. Majd a beszélgetéseink miatt majdnem egyenesen haladunk tovább. Szórakozottan szólok meg.
- Kanyar. - Azzal kicsit visszább kellett vonulnunk és a kereszteződésnél jobbra fordulni. Majd már láthattuk is az étterem körvonalait. Több szintes épület, bár azt mondják az emeleten nyotaimori-t lehet rendelni. Amit egyszer ki is akarok próbálni, de nem most, és nem vele. .___. Nem,akarom hogy, holmi perverznek gondoljon. Így maradunk hagyományosabb fajtánál, a földszinten. De még nem értünk el odáig.

- Az hogy nem erőltetitek ránk az jó. És fogalmam sincs miért tűnnek el az emberek. Beszélgettem erről Cearsoval is, ő javarészt az eltűnések miatt hagyta el a céhet, úgy gondolja hogy régebben elitistább volt, és most bárkit bevesztek, tehát... én sem lehetnék itt. Ezt, így megmondta, és jogosan. - Kicsit fájt is... na jó, nagyon fájt. Mégis arra ösztönzött hogy, kiderítsem tényleg van-e helyem itt, valamint hogy elhatározzam hogy lelépek, vagy... elkötelezem magam. Még a két fázis közepén vagyok, de az esélyt meg akarom adni magamnak, bár, ezek után mégsem érzem úgy, hogy igazi tagnak érezhetem majd magam... Ha megfeszülök sem.
- Tudom hogy, céhtag, attól még... sokat jár be, de.. -félek ez idővel ritkulni fog, szóval... ügyeljünk mindig okot adni a látogatására. - Jelent meg egy csalafinta mosoly az arcomon. Majd máris az ajtó előtt álltunk. Picit hátrébb álltam, hogy bemehessen ő elsőnek.

by Ajánlott tartalom