Mashava City

A kérdésemre elég hosszan elgondolkodott, túlságosan is hosszan ami kicsit kezdett zavarni, hiszen ennyire nem volt bonyolult a kérdésem. Hatalmasakat pislogtam amikor megjött a válasz, majd hangot is adtam felháborodásomnak.
-HEE? Ennyi? De,de,de,de biztos van még valami nem? Kiwu, nem mondhatod azt, hogy te egy embert akarsz párodnak?! Pont az a lényeg, hogy idealizáljunk, és kitaláljunk magunknak egy tökéletes pasit, vagy nőt, és a végén biztosan a tök ellentétébe fogunk beleszeretni. Tudod ez a szabály. Nembaj, most már tudod. - kacsintottam rá, - Na szóval én úgy szoktam, hogy elképzelek egy színészt, vagy valakit aki jól néz ki, és kicserélem azokat a tulajdonságait amiket annyira nem csípek. Magasabb lesz, szebb szemei lesznek, nagyobb orra, kisebb füle, hosszabb ujjai, jobb izlése, és mélyebb hangja. és bumm. - széttárom a karjaim, ami lehet nem éppen egy étterembe való dolog, de nem izgat. A levesem kevergetve hallgatom az újabb tényeket, amik kicsit kielégítőbbek voltak, de nem elegek.
- Hmm megteszi. Majd még gyakoroljuk picit a fantáziálgatást, rendben? Megtanítalak rá . - vigyorgok, majd folytatom a levesem, de a következő kérdése annyira meglep, hogy félre is nyelem az adott falatot, és köhögni kezdek. Nem voltam benne biztos, hogy jól értettem a kérdését. De cikinek éreznék visszakérdezni egy ilyen jelenet után.
- Hogy milyennek? - ej végül mégis visszakérdeztem. buta vagyok, nagyon buta.. - Hmm jó kérdés. - picit elmerengtem, legalább annyira hosszúnak tűnhetett mint amikor ő merült el a gondolataiba. Most már tudom milyen.. A kérdésére legszívesebben annyit válaszolnék, hogy egy csodálatos dolognak, de ekkora klisét nem lőhetek el, ráadásul többre tartom,minthogy ennyiből lerendezzük a dolgot. Helyette másik klisét veszek elő.
- Egy csodálatos dolognak. - elnevetem magam. - Nem, csak vicceltem. Nem ennyire egyszerű ez az egész. Szerintem a szerelem egy nehéz dolog. Harc, szenvedés, bugyilopkodás és szimatolás, majd sok szívdobogás, adrenalin, vágyakozás, néha könnyek, és vér meg alkalmanként halálozások is, de ebbe most ne menjünk bele.. Szóval a szerelem egy izgalmas dolog, ami tökre beindít, fantáziálgatsz, meg minden, és ha az illető viszonozza is akkor egy szuperjó dolog. Minden olyan hotpink, és puhupuhu. Megmelengeti a szíved. Jól érzed magad. Szóval azthiszem a szerelmet én valahogy így élem meg. Kicsit lehet ijesztő is picit néha, de megéri a fáradtságot. - vigyorgok mint a vadalma, mit sem sejtek, hogy a fogamra ragadt egy kis barackdarabka..

Szépen meséltem, és miután a végére értem is, nem voltam benne biztos, hogy tényleg végére értem a dolognak. Vajon végére lehet egyáltalán érni ennek? Nem vagyok benne biztos. Annyi minden lehet amit elfelejtethettem, az pedig ugyebár nem ritka dolog. Na mindegy is. Reméltem, hogy kielégítettem a lányt, és boldogan szürcsölgettem a levesem, amikor váratlanul, villámcsapásként érkezett a következő kijelentése. Ismét félrenyeltem, majd egy sor köhögést követően felvonyítottam a tőlem telhető legélesebb hangon.
- Hogy mii?! - elkerekedtek a szemeim, és meg kellett kapaszkodnom az asztalban. - Hogy nem voltál még szerelmes? De, de, de mi van a férfiakkal? Csókolózni csókolóztál biztos, és szép is vagy meg formás és... nő is. - megcsóváltam a fejem és végigmértem a lányt. Vagyis azt amit láthattam belőle. Vannak mellei, szép hosszú lábai vannak, amiket persze csak úgy láthatok ha vadul bepillantok az asztal alá. Nem zavartatom magam, felhajtom a szép csipketerítőt. Stílusa is van, tud öltözködni és a haja is szexi. De nem volt még szerelmes?
- Hű. - teljesen ledöbbentem, nem jutottam szóhoz. - Hát ezen sürgősen változtatnunk kell. - én is kortyoltam vizet, ahogyan ő. Csak én picit többet.. mondjuk az egész pohárral benyakaltam.
- Ez hogyan lehetséges? Biztos láttál már kedves, jóképű/csinos embert aki pont téged akart és szépeket mondott, volt pénze jófej családja, meg kedvelte apud. Akkor mi lehetett a baj? Részleteket akarok. Meséld el. Naaa, légyszii. - még toporzékolnék is ha éppenséggel nem ücsörögnék egy kényelmes párnázott széken, egy puccos étteremben. Habár azok után amiket levágtam talán ez lenne a legkevesebb.
- Sőt tudod mit? Mi lenne, ha kipróbálnánk dolgokat amiket a szerelemkor csinálnak az emberek? Tök jó buli lenne! Most már amúgy is randin vagyunk, szóval szerintem csináljunk egy bakancslistát és szedjük össze azokat a dolgokat amikre szükség lehet egy szerelmetes dologban. - előhúztam egy papírt és egy tollat. Néha jobb manuálisan csinálni a dolgokat, így van feelingje, és elétoltam, remélve, hogy ír pár gondolatot a kedvelt dolgairól amiket ő romancsikünek tartana. - Csináljunk listát. :3

Érdeklődve hallgattam, az, hogy már csókolózott és még huncutságos aprósüteményeket is csinált valakivel, vélhetően egy szobában. Boldog voltam, hogy nem kell ilyen mélységig elmerülnünk a témában, viszont abban egészen biztos voltam, hogy ennek a szegény lánynak sürgősen szüksége van egy Junci féle felvilágosító órábara, és egy ingyenes gyorstalpalóra. Elhatároztam, hogy segítek neki, ha akarja, ha nem.
- Keresünk neked egy irtóhelyes valaki ledöf azzal a nyíllal amit azok a picike babucik lődöznek február közepén. - bólogattam elégedetten a tervre - De előtte majd felmérjük a piaci lehetőségeket. Neked a majdnem legtökéletesebbet fogjuk keresni, mert tudod, a legtökéletesebbet nem kaphatod meg mert az az enyém lett már. - öltök nyelvet, majd elnevetem magam a saját imádnivalóságomon és poénkodolásaimon. Micsoda mókamester bújkált meg bennem.  Vártam a kifogásokat, és az ellenkezést amit minden bizonnyal színészkedni fog, és majd miután eleget bólogattam, és elfogadtam a papírosom visszautasítását ismét megszólaltam, széles mosollyal az arcomon.
- Na akkor kezdem én. Szépen összeírjuk a dolgokat, és majd lesz valami. - ekkor magamhoz kapom a tollat, és picit rágódok azon, hogy mit is írjak a papírra, majd gyorsan odaírok valami fontosat.

Szerelmetes dolgok listája:

Miután elégnek éreztem a dolgot, úgy döntöttem, visszaadom a lánynak a lapot, hogy neki is lehetősége legyen írkafirkálni oda. Direkt csak néhányat írtam kezdésképpen, hátha ő is belelendül és végül egy egész jó kis lista születik majd.
- Na most te jössz. Miután összeírtuk és megbeszéltük a dolgokat, a párhorgászás sikerével ki is próbálhatjuk a legjobbakat. - osztom meg vele az elképzelésem. Szinte már látom is magam előtt a pillanatot, ahogyan Kiwu és egy nagyon helyes, magas fekete hajú, kicsit erősebb alkatú férfi közösen almát szeletelnek, vagy befőttet csomagolnak.

Úgy tűnt Kiwi legalább annyira jól érzi magát mint amennyire én is. Csak ő kicsit olyan szégyellősebb és próbálja leplezni ezeket valamiért. De én tudom az igazságot, ismerem a fajtáját, és tudom, hogy nagyon de nagyon megmelengetem a szívét azzal, hogy segítek neki kitörni a bábból, igazi pillangóvá változni.
- Oh hát persze, hogy nem. De mi nem akárkit keresünk neked. Mi szerelmet fogunk neked találni Kiwu! Ez picit nehéz munka lesz, de kitartóak leszünk ezért nem lesz baj. Egykettőre lesz egy lovagod. A paramétereit már tudjuk, szóval azok alapján elindulhatunk. - persze tudom én, hogy azok nem jelentenek semmit, mert hiába a fekete haj szeretete, lehet egy szőke lovaggal lesz dolgunk végül, akit legalább annyira fog szeretni. Türelmesen várakoztam, hogy írjon valamit a csodálatos listánkra, terveket akartam adni neki, elszántságot, és még vágyakat amiket meg tud élni majd. Az én ötleteim jó példának tűntek, hiszen, ezeket is megvalósíthatja kezdésképpen, és mivel ezek bevált technikák, garantált a siker. Amikor visszakérdezett mindig hangosan ühümöztem, vagy a bólogattam neki helyeslés gyanánt. Habár kezdett gyanús lenni, hogy problémái vannak az értő olvasással mert ilyen sokat visszakérdez. De volt ebben valami eszméletlenül édi, ezt a jó tulajdonságai közé sorolom majd. Közben ő is végzett az ő listácskájával.
Nagyon izgatott voltam amikor ismét elém került a papiros, és hogy ne érezze magát rosszul inkább én is visszakérdezgettem.
- Tűzijáték alatt robbanásokra gondolsz? Én egyszer ott voltam az egyik terrortámadásnál Tokyo-ban amikor bombával fenyegették az egyik iskolát. Már nem emlékszem miért.. Csomó tűzszerész rohangált arra, és nagyon ijesztő volt, de volt benne valami hihetetlenül tüzes. Tudod olyan szexi. - majd meg sem várva válaszát máris folytattam a hangos olvasást - Jaj a cicák! imádom a cicákat! Olyan kis husik a picike mancsocskájukkal, ahogyan csomó szeretetet tudnak neked adni velük. Nekem egyszer volt egy cicám, vagyis inkább a bátyám cicája volt, de ez most nem lényeg. Harmadik Erzsébetnek hívták. Gyönyörű fehér bundája volt, de picit sznob is volt.. De hatalmas is volt egyben! Mint egy tigristank. Hmm a csoki jó dolog, a kiállítások miért romantikusak? Oh közös játékok! Tudom én mire gondolsz. Igen. Szerintem is. Ezek jó dolgok! - közben még egyszer végigfutottam a listát, elég hamar lett egy csomó dolog rajta. Elégedett voltam, célom elértem, jöhet a következő lépés.
- Hogy csókolsz?

- Oh jaa arra a tűzijátékra gondoltál. Miért nem ezzel kezdted, így tökre félreérthető volt az egész. - kuncogtam picit, és odaírtam a papírra még zárójelben a tűzijáték mellé, hogy "ünnepi". Ej, Kiwu olyan kis bonyolult személyiség, néha tökre nem értem mire gondol. Még szerencse, hogy van csacsogóm és meg tudom tőle kérdezni. De mitévő lennék, ha nem lenne itt? Remélem mindig itt lesz, ha fontos kérdésem lesz hozzá.
- Kipróbálhatom? - kérdezek vissza, picit félredöntött buksival, a mosolyom alább hagyott, meglepett a kijelentése, annak ellenére is, hogy tudom milyen kis hunci tud lenni. Felkeltem a székemről, picit előredőltem, át az asztal fölött, számat csücsörítem, de csak egy pöppet, hogy ne tűnjön úgy, hogy egy harcsával készül csókolózni, majd óvatosan egy puszit lehelek a szájára, kezemmel pedig a hajába túrok hátulról, feltéve ha eddig nem kapta el a fejét. Ha viszonozza a csókom, akkor kicsit jobban belelendülök, és aktivizálom magam, és hamar megkísérelem a francia csókot. Hevesen, talán kissé erőszakosan is, de szeretnék mindent beleadni, még azzal sem foglalkozom, hogy egy étteremben vagyunk, és ez illetlenség. Miután végeztem a csókkal, ha eddig nem szakítottál félbe, egyszerűen csak visszaülök a helyemre, és a lapra ráírom, hogy "elfogadhatóan csókol". Ha már az elején ellöksz magadtól vagy valami akkor pedig csak vigyorogva foglalok helyet, és nem írok semmit a papírra.
- Szóval szerintem jobban meg kellene mutatnod a lábaid, meg a ciciket is. Mármint ne vetkőzz itt neki vagy ilyesmi, csak szerintem akinek szép cicijei vannak, annak nem kellene ennyire rejtegetnie. Amid van azt mutasd, és büszkélkedj vele. - támogatóan vállon is veregetem, majd kortyolok egy kis vizet.
- Mi lenne, ha próbaképpen elcsábítanánk Shushut? Vagy Ritsut? Vaaagy Ceart? Timi? Biztos segítenek nekünk, ha szépen kérjük.

Én megpróbáltam, majd kedvesen mosolyogtam. Aranyos, hogy ilyen kis szégyellős szegényke. Tetszik. A tanácsom viszont visszautasítja, én pedig szomorkásan nézek vissza rá.
- Muuuu. Olyan mufumufu vagy. Szerintem nem tartod elég sokra magad. Pedig kellene, mert tényleg ilyen hűűű, meg, haa vagy. De ha a cickókipakolás nem tetszik, akkor mi lenne, haaa vennénk majd neked új ruhákat? Van egy csomó ötletem. Tutira állandóan kekszinek éreznéd magad, és garantáltan annak fog látni mindenki. Na mit gondolsz? Jövőhét vasárnap ráérsz? - finoman érdeklődtem nála, nem akartam túl tolakodó lenni, de azt hiszem mégis sikerült annak lennem.
- Jaj ugyan. - legyintek. - A csini ruhák, és a keksziaura az első lépések a szerelemkutatásnak. Tudod ami azt illeti én nagy szerelemológus volnék, és a diplomám is a keksziaura különböző formáinak vizsgálatából írtam. Nekem az a véleményem, hogy ha a huncutságod mértéke ötven százaléknál fentebb kerül, akkor a keksziaurád megduplázódik, és ez fokozza a férfiak vérbőségét, és jobban fog kalimpálni a szívük. Tehát, ezzel azt akarom mondani, hogy ha részt akarsz venni az egyébként elég drága magánóráimon, csak most csak neked ingyenesen akkor oda is kell figyelned rám! Én is tudom, hogy nem a pasifogdosással vannak a problémáid. De hidd el, hogy ha kifejlesztünk neked egy szerelmetes képességet, amivel a kiszemelt áldozataid szívét kitépkedheted, és aprócska bársonnyal kibélelt dobozkákban tárolgathatod. Ugye milyen jól hangzik? Ne aggódj, jó úton haladsz afelé, hogy olyan legyél mint én. - ekkor még egy bátorító vállon veregetést is megkíséreltem. Közben hallgattam az érveit. Igazából azok alapján amit elmondott csak egyvalaki jöhetett szóba.
- Szerintem neked Timidus kell. Tök jól csókol, és szemrevaló sárkány. Szerintem, gyakoroljunk rajta. Kérjük kölcsön Shushutól! Biztos megengedi, hogy velünk gyakoroljon szerelmetességes dolgokat. Neki is hasznos az ilyesmi. Egyszer olyan hevesen megcsókolt, hogy a lábamról is ledöntött Timidus. Habár lehet kezdésképpen Shushu lenne a tökéletes... Hümmmmm Vagy vadásszunk az utcákon? Megtanítsalak arra, hogyan keltsd fel az érdeklődésed? Van egy tuti technikám amit a férfiaktól lestem el.

- juj de jó! - Egyszer Shu is eljött velem vásárolni, és nagyon jól szórakoztunk, biztos azóta is néha felveszi azokat a ruhákat. Picit tapsikoltam örömömben, elvégre imádok vásárolni, és amit a vásárlásnál is jobban szeretek az a társaságban vásárlás. Kiwu pedig pont ebbe egyezett bele. Nem is tudja mennyire örülök. Majd nagyon odateszem magam, ha eljön az ideje. - Majd jól megkopasszuk a céhpénzünket. - kacsintok a lányra, és már fejben számolgatom is, hogy mennyit is akarok kiadni. Jó lenne néhány pár cipő, mondjuk csizmát szeretnék mindenképpen, és hajba valókat is... Talán közös hajbavalót is vehetnénk majd.. De ennek ötletét inkább majd csak a boltban fogom felvetni, hátha ő is javasolni akarja addig. Tök tuti lenne, olyanok lennénk mint az ikrek! Nem csak a gondolkodásunk, de a külsőnk is hasonlítana.
- Persze, hogy belelendültem, hiszen segíteni akarok neked. Megtaláljuk a boldogságod! Ha törik, ha szakad, vagy ne legyen a nevem többé Jun. - húzom ki magam, közben nem tudok túllendülni fejben Timiduson.. Timidus okos. Nekünk az ő segítsége kellene, és szerintem ő is biztos örülne neki, hogy, ha neki is lenne egy barátnője mint Shunak. A lány szavaira lelkesedésem nem apadt le. Továbbra is rengeteg ötletem volt.
- Ne aggódj. Sok májat és vörösbort kell enned, és pillanatok alatt rendbe fogsz jönni. Utána pedig megfűszerezzük picit az érzéseid, és máris minden rendben lesz! Sőt történetesen pont ismerek valakit, aki e téren hasonlít rád. Mindig is attól félt, hogy neki nincsenek elég érzelmei ahhoz, hogy valakit szeretni tudjon, holott ő egy csupa szív személy. Szerintem meg kell jobban ismerned. Na gyere. Megmutatom, hogy kell ezt csinálni. Pincéér. - visítom el magam, és jött is a fiatal fiúka, kedvesen rámosolygok, és csak annyit mondok - A számlát kérjük. - ő pedig el is tűnik, néhány percre.
- Hazamegyünk. Meg kell találnunk Shu-t. Kölcsön akarok tőle kérni. - már fel is pattantam, és vártam, hogy Kiwu mit reagál.

Kiwi furcsán viselkedik. Nem hagyta, hogy kifizessem az ebédünket, és mintha picit nyersebb is lenne. Félredöntöm a fejem, és furcsán nézek rá. Végigmérem, nem értettem miért maradt ülve, majd meglátom előtte az ismerős formájú talpas pohárkát, és ha hagyja akkor beleszaglintok, hogy meggyőződhessek róla, hogy a sejtésem beigazolódott-e.
- Kiwu. Szerintem nem kellene többet innod. Gyere, hazaviszlek. - nyújtok neki segítő kezet, mert félek, hogy még a végén fel találna borulni, úgy tűnik vagy nem bírja a piát, vagy pedig túl sokat ivott amíg csacsogtunk, és mindezt eddig észre sem vettem. Picit hibásnak éreztem magam miatta.
- Gyere, menjünk ki a levegőre, van nálam kekszike is, elropogtatunk párat, és dobálgatunk a madárkáknak is. Jó móka lesz. - javaslatot is tettem, remélve, hogy sikerül meggyőznöm róla, hogy hagyjuk itt gyorsan az éttermet.
- Ne mondj ilyeneket. Én segíteni szeretnék neked, mert szeretlek.. Azt szeretném, hogy ennnnnyire boldogságos legyél. - nyújtom szét a kezeimet, picit mosolygok is, de az aggodalom erősebb. Jaj mi lesz, ha kidobja a taccsot? Jaj, csak ne itt, jaj csak ne itt... - Segítek felállni, kapaszkodj. - nyújtok neki kezet. Jaj Kiwu, remélem nem most akarsz lázadozni. Félve pillantok körbe.

Aggódva pillantottam a lányra, kissé kellemetlenül éreztem magam, de amikor elfogadta a segítségemet annak nagyon megörültem és igyekeztem talpra állítani lehetőleg nem túl gyorsan, nehogy rokácskák zuhanjanak ki a szájából. Az nem lenne jó, mert ha rókát látok én is csinálok rókákat és akkor nagyon sok róka lesz..
- Tartalak ne félj - biztatom picurkát, kezét át akarom dobni a vállamon, hogy nekem is kényelmes legyen a dolog. - Jaj tudom. De minden rendben lesz. Van nálam rágcsa, és iszi is, ha kell. Meg foglak.. - ám mielőtt befejezhettem volna és már kezdtem megnyugodni érkezett a következő sokk.. Kiwu váratlanul elengedett, és nem tudom honnan szerzett ennyi energiát de elkezdett szaladni. Egy pillanatig csak döbbenten néztem rá, majd rájöttem, hogy nekem kell segíteni rajta. Széttártam a karjaim, mintha hatalmas ölelést akarnék adni, ezzel lelökve egy vázát egy asztalról és véletlenül belenyúltam egy tortába is, de vészhelyzet van, szóval kit érdekel?
- Megmentelek Kiwu tarts ki! - kiáltom utána, és már szaladok is a lány után, aki odakint az étterem előtt megállt, - Sóhajts nagyokat! - parancsolok rá, és még mielőtt kiértem volna, egy virágvázát felkaptam, a szépséges nárciszokat kilötyködtem belőle, és az üres vázával álltam meg a lány előtt.
- Tessék, kérlek gyorsan csináld. - és elfordítom a tekintetem, remélve, hogy nem kell végignéznem a jelenetet.

Hősiesen rohantam kezemben a vázával, felkészültem a legrosszabbra. Azonban Kiwu tartotta magát, és végül sikerült leküzdenie az ingert és a rókácskák nem szaladgáltak szerteszét. Miután a lány megnyugodott, picit simogattam a hátacskáját, remélve, hogy meg sikerül nyugodnia, és újra a boldogságos mosolyával néz rám. Amikor kirohant a bácsi utánunk az éjszakába, kicsit elpirultam, és az ezidáig szorongatott vázát vissza is adom neki.
- Ne tessék aggódni, tiszta. - teszem hozzá, és lépek el tőle, mintha arra számítanék meg akarna ütni. De miért akarna? Hiszen kedves voltam vele, és nem akartam ellopni a vázát, csak megmenteni egy lány méltóságát. Ami sikerült is! Az idő kellemes volt, nem volt túl hűvös, de azért végig Kiwu oldalánál maradtam, kezdetben nem szóltam semmit, kicsit zavarban voltam, de támogatóan simogattam a hátát.
- Hogy érzed magad? - törtem meg a hosszú csendet, és bíztatóan mosolyogtam rá, jelezvén felé, hogy itt vagyok neki, és vigyázok rá. - Én nagyon jól éreztem magam ma. Finom volt a kaja, és már most látom, hogy jövőre tök szuper vacsoratéma lesz ez az este. - vigyorgok picit majd folytatom - Hazamegyünk szépen lassan, és megfürcsiztetlek, majd lefekszünk.

*Chakna*

Egy átlagos magasságú ám sovány lány járta az utcákat. Pallosa hegye a földön kis árkot húzott maga után. Nevetségesen nagy kard a méreteihez képest. Itt ebben a világban ez nem számított, már mésziről üvöltött az, hogy a harcos kasztot választotta....

A kardom nehéz súlyként húzott lefelé minden lépésnél. Csak róttam az utcákat egymás után. Romos kis viskók, apró tákolt házak útvesztőjében valahogy jobban éreztem magam. Talán a kezdetekre emlékeztet egy kicsit, de inkább most ehhez van kedvem. Az mások mit gondolhatnak nem igazán érdekel, magasról teszek a dologra. Fújok egy nagyot, és motyogok magam elé valami olyasmit...
- Jol esne most egy kis pia.
A maszk miatt csak tompa hang foszlány hallatszik, meg amúgy se hangosan mondtam. Percekkel később amikor a szél is feltámadt kissé durva hangokat hallok. Harsány részeg nevetés és kiabálás mi zene a fülemnek. Persze mert ott azon a füstös, sörszagtól terhes légtérben kaphatok valamit amivel szomjam olthatom. Már jártam a helységben hasit belém a felismerés amikor nem keltek nagy feltűnést belépésemmel. Inkább közönyösek mintha rendszeresen vendég lennék. Csak egy nagy tömlőnyi bort kérek fizetek és már távozok is. Ma nem, mai nap nincs kedvem a káoszhoz és felforduláshoz. Majd holnap lehelek némi izgalmat és pörgést ebbe a szerény kis épületbe.
Az ajtónál kilépve a szabadba fel sem tűnik neki ütköztem valakinek. Persze azt ahogy neki löktem a csehó bejáratában a falnak és koppant az alak feltűnt. Csak nem érdekelt mi adott ki ilyen hangot.

Új fent az utcákat járva egy a város széle felé vezető szűk kis utca felé vettem az irányt. Tele volt két oldalt romos épületekkel, ládákkal és deszkákkal. Itt ott még az út közepén is hevert valami. Ki érve a városka szélére egyenesen a szabad pusztasággal találtam szemben magam. Szafari hatalmas területei voltak szemeim és lábaim előtt. Ami régen hűségesen hódolt be nekünk. Fel ültem egy láda tetejére pallosom a földbe szúrtam. Hátam a fegyver lapjának támasztottam és lustán elnyúltam és a tájat figyeltem. Közben néha jó nagyokat kortyoltam maszkot félre húzva a számhoz emelve tömlő száját.
- Nyavalyás semmire kelők..... fajankók.
Morgok magamban miközben előveszem a kis hangszerem és ajkaimhoz emelem óvatosan.
Lassan fújni kezdem, lágy dallam száll a levegőben amit a szellő talán mesze visz és a romos kis házak fala többszörösen visszaver. A dallamban rengeteg érzelem vegyült, remény, vágy és keserűség, bánat. Ahogy kezdődött a dal úgy is ért véget hirtelen. Mintha csak a szellő szolt volna játszva kergetve magát a házak repedésein  keresztül. A kis ocarina még a kezemben van miközben bal kezemmel ki öntök többször is némi italt a földre. Ami el pixelezödve eltűnik és nem hagy túl sok nyomot maga után.
- Nyavalyások...
Motyogom a maszk alatt mosolyogva csak úgy a nagy világba mintha valaki meg hallaná.

Dallam:

A 10 szint, azon belül Mashava került sorra felfedezőútjaim közepette. Ez a szint lesz ugyanis az új otthonom, így jó minnél inkább ismerni.

Szinte céltalanul bojongtam. Mióta beleszerettem a Vigo céhházba, nem kellett új lakhely után kutatnom. Elviselhető napom volt, egész délelőtt járkáltam az épületek között. Minden zegét zugát, minden sikátort igyekeztem végigjárni, közben pedig beszédbe elegyedni a lakókkal.  Nem tudtam meg sokat így sem, de képbekerültem a legfontosabb dolgokkal kapcsolatban,

Mire észbekaptam, már ideje volt valami tízórai-félének, úgyhogy egy szimparikus helyen teáztam, majd folytattam a túrát.

A délelőtt második felében a fontos helyeket, boltokat járom sorra a pékségtől, az éttermeken és fegyverzeti boltoktól kezdve a „patikáig” (így hívtam magamban a potikkal foglalkozó üzleteket.) Ebédelni készülve sietek el a kocsma mellett, amikor bentről kiviharzik valaki, és nekilök a falnak. Mire felocsúdok annyira, hogy megnézhetném kicsoda-micsoda volt az, már el is tűnik…

Csak morgok egyet magamban, és megyek tovább. Eddigre a lehetőségeket sikerül feltérképeznem, csak választani kell. Végül hideg, elvihető ebéd mellett döntök, és miután sikerült szereznem egy szendvicset, mászkálás, és majszolás közben kellemes, ismerős dallam üti meg a fülemet. Nem is gondolkozom, hanem elindulok az irányába, és nem is kell sokáig követnem, hogy meglássam a „művésznőt”. Egy ronda maszk takarja fél arcát… nem értem miért, pedig amennyire így meg tudom állapítani, szép lány. Nem akarok tolakodó lenni, úgyhogy mintha csak a közeli padra akarnék letelepedni, odasétálok, és leülök. Szembe vele, hogy lássam. Megüti a fülemet az a „nyavajások”, és ha ő is figyel, akkor észreveheti az értetlen, kérdő tekintetet, amivel nézem utána.

Nem igazán figyelek az érkezőre, szíve joga mindenkinek arra menni a merre akar. Arra nem számítottam, hogy pont velem szemben telepszik majd le. Mindegy figyelem tovább a messzeséget. Gondolatok és mozdulatok nélkül csak ülök, majd csuklók egy nagyot. A reakció nem merül ki ennyiben meg csúszom, és ha nem ülök, fel rendesen a földre esek. Így hát kardomtól eltávolodik a hátam és egyenes hátal, ülök. Szabadon látható szemem, ami zöld és fekete lencse alatti is az idegenre vándorol. Kérdő tekintettel engem figyel, én pedig nem tudom vajon mi a fenét akarhat tőlem. Talán kell, neki a balhé itt figyelget? Csak nem kéjre vagy verésre hajt? Kettő közül az egyiket, na, jó talán mind kettőt meg kaphatja. Kérdés kinek mi a verés és mit jelent a kéj?
Mindegy ma nem, a mai nap nincs balhé és verekedés. Földre öntök ismét nagy adagot több kisebb meg szakításban. Mintha csak épp kitölteném képzeletbeli poharakba. Majd félre húzom, ajkaim elöl a maszk szövetét, hogy inni tudjak. Csak pár korty van benne, amit ki is iszok. A tömlő pár pillanat múlva el pixelezödik majd eltűnik.
A lány még mindig figyel, ami kezd egy kicsit feszélyezni, nem szol egy szót sem csak nézz.
- Mi ért nézel rám kérdőn?
Fel állok és teszek egy pár lépést a lány felé. Közben a pia miatt egy enyhe kábulat jelzés jelenik meg az indikátoromnál. ezt persze a kedves idegen is láthatja. Jobb lábam felemelve a padra helyezem és a másik fölé hajolok. Vagy is hajolnék, miközben beszélek.
- Csak nem...
Már végig nem tudom mondani a kábulat jelzés miatt. Ami a részegség egy enyhébb tüneteit produkálja esetemben. Ugyan is ahogy a padra lépek vagy is csak akarok hiszen a lábam éppen érinti. A bal lábam meg rogy egy kicsit jobb meg csúszik és végén én hanyatt landolok a földön. Két kezemmel letakarom az arcom és fel nyögők.
- Ahhh, de béna-csuklás-vagyok!
Az arcom elengedem, és mint egy kábult béka kezem lábam szét vetve fekszek a földön és nézem az eget. Miközben halkan kuncogok saját bénaságomon a porban fekve.

Igen, figyeltelek, okkal. Felkeltetted a figyelmemet, és nem csak a zenével. Valami motoszkált bennem veled kapcsolatban… Úgy néztél ki, mint akit bánt valami, ez pedig arra ösztökél, hogy ne hagyjalak magadra. Meg sem rezzen az arcom a csuklásodra, csak nézlek. Kérdő tekintetem feltűnik neked, pedig mire megszólítasz, már el tűnt a szememből.  Offenzívnek érezted, hogy nézlek… Ezt feljegyzem magamnak, mert rossz szokásom fürkészni az emberek reakcióit, de nem akarok tapintatlan lenni, és olyat csinálni, ami kellemetlen neked.
– Csak azon gondolkodtam, hogy kikre gondolsz, amikor azt mondod ”nyavalyások” – válaszolok mogorva kérdésedre higgadtan, nyugalmat, és békét sugárzó arckifejezéssel, őszintén.
 Amikor megiszod az üvegben maradt italt, már sejtem, hogy óvatosnak kell lennem, ha veled beszélek. Nem sokszor volt dolgom részeg emberekkel, de azt kitapasztaltam, hogy könnyebben felhúzzák magukat, és agresszívabban reagálnak, mint józanul, úgyhogy kínosan kell figyelni, hogy pontosan, és finoman fogalmazzak. Veled is e szerint kívánok bánni, éppen ezért nem reagálok semmit a közeledésedre, viszont amikor emeled a lábad a padra, és elvesztenéd az egyensúlyod megfogom a kezed, és megóvlak tőle, hogy eless (vagy legalábbis megpróbállak)
– Nem vagy béna – jegyzem meg egyszerűen – Ilyen állapotban akrobatika híján bárki kibillent volna az egyensúlyából – fűzöm hozzá, egyúttal azért, hogy megtudjam, hányadán állsz a jártasságokkal.
Válaszod után beáll egy kis szünet a beszélgetésben, ha lehet annak tekinteni amit elkezdtünk. Elgondolkodom, rajtad. Főleg azon jár az agyam, hogy mi lehet az okod, hogy maszkot hordj… Megkérdezni nem fogom, pláne nem amíg részeg vagy, ha megosztod velem, megtiszteltetésnek veszem, ha nem akkor pedig nem is akarom erőltetni, hogy elmond.
– Gyönyörűen játszottál – szólalok meg, mielőtt kínossá válna a csend.

Nem válaszolok semmit, csak fel ülök és nézem az idegent. Elgondolkozok kába fejel azon mit akarhat. Egyáltalán miért kedves velem? Egy ilyennel mint én akinek sok minden szárad a lelkén. Végig mérem ahogy ezt teszem be villan az előbbi jelenet ahogy próbál utánam nyúlni ne esek el. Pallosomra pillantok lopva majd a lányra végül elfordítom fejem és újra a végtelen virtuális tájat figyelem.
- Ma lett volna az év fordulónk, pont ma két éve megalakult a TaHiSeAo csapat.
A percek ez után csak peregnek, és a csend hosszúra nyúlik. Van amit még mindig nem értek. Nem ma hanem tegnap vagy holnapi nap találkoztunk volna valószínűleg el venném a kajáját ha van neki. Vagy teljesen hidegen hagyna most itt ücsörög és magasról pottyantanék drága személyére.
- Mi az amiért kedves vagy velem és meg dicsérsz? Miért akartál segíteni az előbb, hogy ne esek el?
Kérdezem tőle egyenesen a szemeibe nézve, mert valóban nem értettem. Nem is kértem, jó legyen hozzám. Nem... nem talán nem is akarom, hogy kedves legyen. Nem akarom meg kedvelni ezt a lányt itt, nem akarom újra azt át élni. Jobb volna lehet el menni innen, de a mindenségit én voltam itt előbb! Legszívesebben fognám fegyverem és elsétálnék persze pár dolgot össze törve. Ahogy a lányt figyelem... a szemei a tekintete.... két tenyerem az arcomra helyezem és felnyögök. A pi***ba már miért hasonlít? Gondolatok közt meg szorítom a maszkot és hanyatt fekszek a földön ismét. Most fel is álltam egy perc múlva ami sikerült is és imbolyogva, de sikerült el jutnom a ládig. Amire kb úgy sikerült vissza másznom mint egy leszedált macskának. Vagy is sehogyan se mert meg se mertem próbálni. Inkább a fegyverem magam után húzva le ültem a padra. Fejem a pallos hideg markolatának támasztom. Most, hogy az eszköz a kezemben van végre egy kicsit jobban érzem magam.
- Ide jövök, mert itt nincsen egy sem a fajtádból. Még itt is csak....
A hang súlyom nyers talán egy kicsit bántó is lehet. Mielőtt még felállnál, hogy el menj. Már ha ez egyáltalán szándékodban állna szavaim után. Bal kezemmel meg fogom jobb karod.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani.