Mashava City

Döbbenten olvastam a váratlan üzenetet, nem számítottam rá, hogy az az ominózus katasztrofális teapartim után meg fog valaha is keresni az a lány. Igazából még az is megfordult a fejemben, hogy nevet változtat és örökké bujkálni fog előlem az a baki miatt. Kicsit pirultam, zavarban éreztem magam, mintha egy kis szűz lányka lennék akit éppen elhívott randira a szíve választottja, még a szívem is legalább ennyire megdobogtatta, szinte már hallani is lehetett a besötétített kupis szobában a dörömbölést. Bumm Bumm Bumm
Még mindig tisztán hallom. De lehet, hogy ez nem is a szívem? Lehet, hogy valami mást hallok? Valaki kopog az ajtón? Odaosonok és óvatosan a fülem az ajtóhoz emelem, hallgatózásom és észlelésem természetesen szüntelenül aktív. Nem lehetek elég óvatos, amióta figyelnek. Várok, és várok, de nem történik semmi.
Ezek szerint csak képzelődtem...
Minden rendben van. Ismét visszatértem a kis bunkeromba, amelyeket a szeretett plüssállatkáimból és néhány lepedőből építettem a napokban, az ágyam az ablakhoz fordítottam, nem éreztem biztonságban magam rajta.

Jun írta:Szia!
Én szeretném megköszönni, hogy eljöttél. Nagyon boldoggá tettél vele, és elnézést amiért kicsit elcsesztem a végét. Nem szokott mindig így elsülni a dolog. Ha nem bánod majd a legközelebbire is szívesen várlak. Akkor nem lesznek állatok, majd kitalálok valami veszélytelenebbet.
18:30 tökéletes lesz! Találkozzunk a Tulipán és a Nárcisz utca találkozásánál.

Üdvözlettel: Jun

A nap hátralévő részében ki sem mozdultam a szobából, füleltem, pakolásztam, tervezgettem. Végül a találkozó előtt néhány perccel felkaptam magamra valami ruhát, amit éppen a szoba egyik sarkában tornyosodó kupacból kotortam ki. A szekrényeket is kiürítettem és kitártam az ajtókat. Itt most már senki sem bújhat el, csakis én...

18:29
Úton a találkozó hely felé. Talán egy-két percet kések, de majd elnézést kérek.

Magabiztosan mentem a cél felé, tudtam, hogy fontos lesz ez a mai este, hiszen jó benyomást kellene keltenem, út közben folyamatosan a kirakatok ablaküvebéven figyeltem magam. Hajamat ujjaimmal fésülgettem, hogy ne túnjön szénabogjának, a masni sem akar valamiért úgy kinézni ahogyan kellene... de a borzalmas ruhaösszeállítás mellett még mindig gyönyörűnek tűnhetett a rendezetlen hajacskám. Sóhajtoztam, majd jött az a furcsa zaj. Valami eltört mogottem. Rémülten pillantottam hátra, és egy sötét alak berontott az egyik sikátorba. Meghült bennem a vér, elfehéredtem.
Lépteim szaporázom, de azért vetek egy gyors pillantást a térképre, hogy tudjam merre is menjek. Még időben vagyok. Nem lesz semmi baj. Amúgy sem jellemző rám a késés, maximum csak stílusosan, néhány percet... Magam mögé fordultam, de senkit sem láttam aki gyanús lehet.. viszont ha úgy vesszük éppen ezért gyanús minden mert semmi sem tűnik annak! Egy darabig csak mentem előre, majd váratlanul befordultam egy sikátorba és onnan felharcoltam magam a tetőre a képességemmel, és onnan folytattam az utam a cél felé. Az említett utcák találkozásához igyekeztem, viszont még az akrobatika jártasságommal sem éreztem az igazinak az ugrabugrálást. Legfőképpen azért mert minden ugrásnál le kellett pillantanom, hogy tiszta-e a leveggő odalent...
Végre valahára megérkeztem, lepillantottam a tetőről és már látom is a lányt. Odalent vár rám! Lehuppanok és megállok előtte akár egy ninja.
- Szia! Ne haragudj amiért így nézek ki. Nem volt időm kicsinosítani magam... - kérek tőle elnézést, majd az órára pillantok - és a késésért se. Ugye nem vártál sokat rám? Hova menjük? - egy mosolyt varázsoltam az arcocskámra, és vártam, hogy a lány is reagáljon valamit, és ne csak én habogjak össze-vissza mint egy idióta.

Picit kifújtam magam, a lány pedig megnyugtatott, hogy nincs semmi baj a külsőmmel. Máris csinosabbnak éreztem magam és egy mosolyt villantottam felé.
- Szóval tényleg késtem! És neked várakoznod kellett rám a hideg utcán, egyes egyedül? Nagyon sajnálom! - mélyen meghajoltam előtte, majd megragadom a kezét, és a szemébe nézek. - Bocsánat! Tényleg igyekeztem! Tudod mit? Elviszlek abba az étterembe amit az imént mondtál! Fizetem az egészet magunknak, ez lesz a kárpótlásom! Igen ez tökéletes lesz. Azt eszel amit csak szeretnél. Rendben? Ne fogd vissza magad! - parancsolok rá szigorú arccal, majd elengedem a kezét ha még nem szabadította volna ki magát erős szorításomból és vállon veregetem.
- Vezess kérlek. Nem ismerem magam errefelé és félő, hogy nem érnénk oda soha sem ha én keresném meg. - persze ez nem volt igaz. Igazából csak szerettem volna hallgatni az édes kis hangját.
- Ugye ez olyan fajta étterem ahol vannak ilyen kis privát fakkocskák, hogy kicsit privátabb legyen nekünk aaa izé... tudod meghittebb hangulat, kellemesebb légkör. Kettesben meg ilyenek... - egyszerre nem találtam a szavakat és kicsit ki is pirultam, idegességemben a hajam után kapok és birizgálni kezdem. Idegesen szedegetem mellette a lábaim, valahogy nem megy nekem most a normális séta, csak ilyen természetellenes dinoszauruszos léptekkel tudok haladni előre. Egyre több okom támad arra, hogy elszégyelljem magamat.
- És, hogy érzed magad a céhben? A többiekkel összebarátkoztatok már? Tetszik a szobád? Ha szeretnél oda valamit ne sajnáld rá a pénzt. A céhbank tele van. A jártasságokat se sajnáld magadtól! - parancsolok rá, persze csak kedvesen. - Amikor én idekerültem nekem is ezt mondták. Szóval ez amolyan szabály, hogy nálunk ha kell valami akkor tessék szépen megvenni a céhből. A bank közös, szóval ne érezd rosszul magad tőle ha sok mindent kapsz ki belőle. De szerintem ezt már más is biztosan mondta. - vigyorgok mint egy idióta.
- Ne haragudj, hogy eddig nem foglalkoztam veled, de sajnos rengeteg elfoglaltságom volt, pedig tényleg szerettelek volna én elhívni valahova az a félresikerült kertiparti után. De biztos megérted. Ott van a pláza, a céhügyek, na meg persze kell egy kis magánélet, és ez a sok úgy néha túl sok és kiégek. Bumm - hevesen mutogatok a kezeimmel, csak locsogok mint egy kis libuci.

Tetszett Kiwi ártatlansága, megmosolyogtatott, és egy pillanatra el is felejtkeztem a világ minden gondjától, amikor ránéztem. A késésemért azonban mindenképpen kárpótolni akartam, és még ha kell is akár erővel is de én fogom fizetni az este az összes kiadásunkat. De persze nem fogok szócsatába szállni, mert azt tanították, hogy ha ráhagyjuk a másikra azt amit mondd, akkor úgy tehetünk, hogy azt higgye, hogy az van amit ő akar pedig valójában csak a saját akaratunkat fogjuk úgy érvényesíteni miintha azt ő is akarná. Zseniális technika! Miközben meneteltünk elkezdtünk csevegni, és rövidesen máris előjött egy kicsit pikánsabb téma amire nem tudtam nem ugrani. Csillogtattam hatalmas szemecskéim, és szinte belemásztam a lányka aurájába, majd pedig egyszerűen csak popsin csaptam.
- Juj de kis huncikálós vagy! Nem is sejtettem, hogy milyen nagy sikered van a férfiak terén. Juj olyan boldog vagyok, hogy jól megy a barátkozás. - kuncogtam picit - Én is sokat variáltam a szobámon mire végül sikerült egy végleges kompozíciót összeraknom. Én a plüssök híve vagyok, ezért rengetegen laknak a szobámban. Timberly, Stan, Centerbury, Kennedy, Stephanie.. mindegy a lényeg, hogy sokan! És persze pasztell színekre esküszöm, ezért a szőnyeg és a függönyök is szép színesek. De azokat néha-néha még most is csereberélem, mert egy idő után kell egy kis változatosság. - Közben elképzeltem az ő ötleteit, hátha tudok valami hasznosat mondani.
- Hmm a zöld az szerintem jól áll neked, de ne vigyük túlzásba. Legyen valami krémesebb árnyalat. Valami halványabb rózsaszín szerintem tökre menne a szobádba, és ha nem fekete bútorokat raknál be, hanem mondjuk tölgyfa bútorokat akkor tök jól nézne ki! Én persze az Égerfára esküszöm, de az nem tudom, hogy festene a sok világos színnel, ezért inkább valami vöröses lenne talán az igazi... mahagóni? De a vörös falnak is vannak előnye mert azon nem látszik a vér. Ha pedig elég vastag vasbeton falaid vannak akkor a sikoltozás sem hallatszik ki. Gondolkodtál azon már, hogy milyen csecsebecsékkel díszíted? Lehet jól nézne ki ha tennél be valami zöldet. Mondjuk egy fikuszt valahova. Esetleg egy miniatűr akváriumot is el tudnék képzelni hozzád, sok picike halacskával. Szerencsére itt van a közelben a szafari onnan biztosan szerezhetünk valami szép színes egzotikusat. Ha gondolod beszélhetsz Shushu-val ő nagyon ért az ilyesmihez! Én annyira nem vagyok horgászós típus már. - csak úgy rázúdítottam az ötleteim, egyiket a másik után, kicsit el is szégyelltem magam, és végül bocsánatot kértem amiért ennyire bepörögtem, és szóhoz sem hagytam jutni szegénykét. Sajnos ez egy rossz tulajdonságom, de hát nem lehet mit tenni ellene. Dolgozom a leküzdésén, de nem olyan egyszerű, mint amennyire látszik.
- A bankból annyit veszel ki amennyit akarsz. Mindenünk közös, éppen ezért nincs okunk rá, hogy szabályozzuk a ki és bevételezést. Én azt vallom, hogy ha bizalommal fordulsz másokhoz akkor ők is bizalommal tekintenek rád. Másrészről pedig mi egy család vagyunk, ha úgy vesszük, ezért gondoskodunk egymásról. Mindenki a maga módján persze. Szóval ha akarsz valamit nyugodtan vedd csak ki. Nem harapunk meg érte. - öltök nyelvet, igyekeztem bátorítani, hogy ne fogja vissza magát. Szeretném, ha ő is legalább annyira jól érezné magát velünk mint ahogyan én éreztem magam Anatékkal amikor először léptem be a céhbe.
- Igazából a céh vezetése nálunk megoszlik. Mindenki adhat ötleteket, javaslatokat, nem fogunk semmit sem önkényesen meghozni. Próbálunk nyitni az újoncok felé, segíteni a kezdőket. A Szabad rablás boltocska is ezért jött létre. Minek tartogassuk a dolgokat a bankban, amikor másoknak is szüksége van rá? Mi nem a saját önző érdekeinek tartjuk szem előtt, és zsákmányoljuk ki a kicsiket, hanem tényleg segítjük és támogatjuk őket, amivel tudjuk. Nem szoktunk hátat fordítani azoknak akik mernek kérni. Persze mi sem adhatunk többet annál mint amink van. - tettem hozzá gyorsan. De azért büszke voltam magunkra amiért tényleg ennyi mindennel hozzájárulunk a kezdők és gyengébbek életéhez, hiszen vannak akik még most is az első szinten tengődnek és a városokban bújkálnak, mert félnek, hogy meghalnak odakint megfelelő felszerelés hiányában. Tetszett a lány stílusa, tetszett, hogy gördülékenyen tudunk beszélgetni és az is, hogy nem félt kimondani azt amit gondolt.
- Saya-channal azt hiszem egy cipőben járunk. De ő talán nehezebben tudja elviselni Anat távollétét. Cear pedig talán nálam is jobban szerette a Senpai-t. - picit lehajtottam a fejem. Hiányzik Anat, de közben boldog voltam, mert csak én és Shu tudjuk, hogy valójában még él csak egy szuper titkos küldetésen van és nem szabad, hogy kiderüljön, hogy ezért van távol. De én tudom, hogy minden rendben van. Minden rendben. Minden...
- Jaj dehogy is! Én már el vagyok kötelezve. Várok valakire. - kapálóztam zavaromban, és végül a ruhám szélét kezdtem gyűrögetni annyira zavarba jöttem a kérdéstől. - Várok valakire, hogy újra találkozhassunk.

- Csa-csak egy játék? - a számhoz kapom mind a kettő kezem annyira meglepődöm - Hát, izé.. Én a komoly dolgok híve vagyok, de megértem, hogy néha-néha becsúszik az ilyen is... Ne aggódj, nekem is volt olyanom, hogy csak játszottunk a fiúval, és.. ennyi volt csak. - vállat vontam - Emiatt nem vagyunk kevesebbek, mint mások. - veregettem meg a vállait, próbáltam biztatni, hogy nem nézem le emiatt. Közben cseverésztem vele, a színeinek hallatán, csak bólogattam, ami azt illeti, sok elképzelésem született már, elvégre szeretek szobákat berendezni, de ahogyan mesélte a dolgokat, végül szűkült a kör.
- Nem akarsz egy kicsit távol keleti hangulatú szobát, csak kicsit modernebb beütéssel? A legyező, a maszkok, a bambusz, tök jól néz ki együtt, és olyan keletiesek. Szerintem jól nézne ki a lakrészed tolóajtókkal, viszont tatami helyett maradjunk a hajópadlónál és a csempéknél. Régen nekem is tatami volt és borzalmas volt rajta lépkedni. Nem szerettem, hogy mindig le kell vennem a cipőmet. - picit elmerengtem, hátha eszembe jut még valami hasznos - lehetnének olyan szép ernyőid is akár, meg díszkardok a falon.. Bőrhatású kanapét is el tudnék képzelni egyébként, egy szép égerfa asztallal, de talán az üvegasztal jobban menne oda.. Meg persze egy jó nagy szekrény is lehetne amibe belefér egy ember.. Az olyan "játékos" - kacsintottam rá - Nekem tetszik ez a modern de közben mégis olyan klasszikus gondolata. - reméltem sikerül jó tanácsokkal ellátni, elvégre ez a dolgom. Segíteni a másikat, okosságokkal, és huncutságokkal.
-Egy időben jó időtöltésnek éreztem, de most már csak akkor ülök le ha éppen friss halra vágyom az ebédemhez. Sok fontosabb dolog van most az életemben, mint a horgászás. Most már inkább a vadászás híve vagyok! - jól kihangsúlyoztam a vadászás szót, persze nem átlagos dolgokra vadászom én mint amire a lány gondolhat. Az én célpontjaim kicsit emberibbek.
- Nagyszerű! A boltocska szerencsére nagyon jól megy. Egyre több kezdőt szoktam látni kimerészkedni a szabadba, és mobolni, ami szerintem nagyon jó! Néha gondolkodom rajta, hogy mivel lehetne picit segíteni még őket, de egyelőre talán csak ennyit tehetünk. Majd a későbbiekben talán még kezdő csomagokat is összeállíthatnánk amelyben előre összeválogatott potionök és kristályok lesznek kizárólag a kezdők részére. De ez még csak az én fejemben motoszkál. Te vagy az első akinek meséltem a gondolatomról. Te mit gondolsz? - érdeklődtem, elvégre a vélemények fontosak, és két agy több mint egy, hátha tud valami nagyon nagy okosságot mondani ami nekem nem jutott még az eszembe.
- Hmm, jó lenne ha a nyersanyag készleteink stabilizálódnának, és lenne valahonnan egy kis plusz bevételünk a felszerelésekből... Ha gondolod, és van hozzá kedved, szervezhetsz egy kazamata járó csoportot akár a céhen belül is, akikkel néha-néha összeszednétek valamit. Én is valami hasonlón dolgozom most, csak csoport nélkül. Új helyeket fedezek fel. Nem sok sikerrel egyelőre. De dolgozom az ügyön! - Anat téma mindig nehéz volt, de igyekeztem tartani magam, habár a szomorúságom nehéz eltitkolni. Hiányzik. Nagyon hiányzik. De vissza fog térni és minden rendben lesz.
- Igen. Váratlan volt a dolog. Mindannyian nagyon szeretjük mert egy csodálatos ember. Volt, hogy az életét kockáztatta, hogy megmentse az egyik céhtagot, akit egy bűnszervezet elrabolt és megkínzott. Engem kimentett egy mocsárból amikor kezdő voltam, majdnem az életembe került. És szerintem a legtöbbünknek van róla valamilyen hasonló élménye. Mindenkiben látott valami különlegeset. :3 Szerintem ha most ő állna a céh élén akkor is itt lehetnél. Biztos szeretett volna téged is. Elvégre aranyos vagy, és kedves, és szereted a fiúkat is és ő is fiú! - csak kotyogtam és kotyogtam, és kotyogtam. Nem is foglalkoztam mással, csak önfeledten beszélgettem. Büszkének éreztem magam Anat miatt, és a lány kérdésére picikét el is pirultam.
- Nem mondhatom el. Megígértem neki, hogy titokban fogom tartani a személyét amíg el nem jön az ideje. Ő most távol van, de vigyáz rám. Érzem.

- Óóó Ééérteem. - sokat sejtetően mosolyogtam rá. - Szóval a szátok járt. Nem baj. Értem én. - olyan kis szégyellős, sosem értettem azokat akik ennyire félnek kimondani dolgokat, de tetszett, hogy ilyen kis prűd. Közben jókat beszélgettünk, hülyéskedtünk, örültem, hogy ilyen gördülékenyen megy a dolog, kicsit féltem tőle, hogy hideg lesz majd velem, a bénázásom után, de szerencsére nem így volt.
- A díszkardok is jól néznek ki. Apukámnak is rengeteg volt otthon. Csak neki drága katanák voltak a szobájának falára aggatva. Picit paranoiás volt szegény. - picit elgondolkodtam, - Nem értem miért nem volt elég az a néhány a nappaliban, a hálóba igazán nem kellett volna belőle, hiszen oda úgyis csak aludni járt.. - meg persze a biztonsági emberek az ajtó előtt amúgy is elég védelmet jelentettek számára a nap huszonnégy órája alatt is.. Mindegy. Apu paranoiás volt, ráhagytuk. De szerintem nem ő az egyetlen drogbáró japánban aki katanákkal alszik, szóval ez normálisnak is számíthat.
- Igen. Vadászgatok. Neem. Dehogy öldösök állatkákat! Jézuska, nem is tudtam, hogy ilyen elvetemültnek nézek ki. - sápadtam el egy pillanatra, előkapok egy tükröt és belenézek. Ami azt illeti a kendőm néha tényleg olyan mint két ördögszarv, de annyira nem tudva a helyzet - Én inkább csak amolyan hobbi vadász vagyok. Keresgélek dolgokat, helyeket, élőlényeket. Mostanában például hasznos dolgokra vadászom. Hallottál már Peter White-ról és Elliot March-ról? Hogy is kérdezhetek ilyet! Biztos hallottál, mert híresek. Mindenki ismeri őket. Most rájuk vadászom. Fel akarok nekik tenni pár kérdést, meg hasonlóak. - Még hogy állatkákat öldösöm.. gonosz feltételezés, de majd kezdek valamit azzal az átkozott piros cuccal, hogy angyalibb kinézetem legyen. - Amúgy harcművész a kasztom. Az enyém a legendás metamorph is. Azért ezt a kasztot választottam, mert változatos fegyvereket használhatok vele. - megmutatom neki a gyűrűt, meg, hogy mivé tudom átalakítani, majd vissza is változtatom a kis drágát és hagyom pihenni a kezemen.
- Ebben is van valami. Ebbe nem gondoltam bele. De egyébként szerintem már az is hatalmas dolog, hogy meg mertük lépni azt, hogy nyitunk az ismeretlen felé, és nyíltan segítünk másokon. Gondolj csak bele. Bizalommal fordulunk másokhoz, cserébe pedig ők is bizalommal fordulnak hozzánk, és ezáltal sok új embert is megismerhetünk. Jó dolog a boltocska. - közben pedig hallgattam amit mond, megértem a félelmét, én sem voltam mindig a szervezés nagymestere - Nem baj. Majd alakul valahogyan. De azért ha gondolod nyugodtan írd ki a parafatáblára a gyűlésteremben, hogy ha valaki másnak is van hozzá kedve akkor tudjatok együtt menni. Tudod vannak fiúk is a céhben, és a legtöbb fiú valamiért nem a kezdeményezés híve. - kacsintottam rá, tudtam, hogy ő mer kezdeményezni, főleg, azóta amióta elmesélte, hogy miféle huncutságokat csinál a szobájában.
- Volt már, hogy kazamatára is bukkantam, de nem elsőként értem oda sajnos. Igazából én olyan dolgokat próbálok keresni amit mások nem vesznek észre. Lehet, hogy a térkép fel van kutatva, de az nem jelenti azt, hogy minden fel is van fedezve rajta. Engem érdekelnek a részletek. - sokat sejtetően mosolygok - De ez unalmas téma, még nem voltak sikereim ezért nincs is mesélnivalóm. - át is ugortam, legyintgettem és hallgattam őt egy darabig.
- Szerintem mindkettőnknek lehet igaza. Sőt mind a hármunknak is. Anat óta annyi változott, hogy én és Shu úgy éreztük, hogy ha nem nyitunk mások felé és nem kapnak esélyt akkor a céh megszűnne létezni. Sok nehézséget kellett átélnie az Artesnek. Kevesen voltunk, és ugyan erősek, de ahhoz már nem, hogy megtartsuk a társainkat. Én belülről, Shu pedig kívülről láthatta, hogy az Artes eléggé széthullott egy idő után. Sokan hátrahagyták a frontot, sokan kiléptek, mert jobb ajánlatot kaptak. De én nem ítélem el őket. Mi egy nagy család voltunk akkor is és most is. Segítettünk egymásnak lábra állni, és most is azt gondolom, hogy ha valaki bekerül hozzánk a céhbe, akkor segítjük mindenben, és az ő döntése, hogy marad-e vagy sem. Viszont nem engedünk be mindenkit mi sem. De egyébként sok szép emlékünk is van az Artesről. Közös ünnepek, ajándékok, kalandok, megmentések,és én például néha még most is küldök ajándékot azoknak akik régen tagok voltak és jóban voltunk. - nem véletlen, hogy az új husikkal is meg kell valamilyen szinten ismerkedni. Persze én magam részéről maximálisan megbízom Shu és Timi döntésében, elvégre ők jó emberismerők.
- De egyébként, mi tárt karokkal várunk vissza mindig mindenkit a céhbe. Cearso is tag, még akkor is, hogy ha ő nem viseli a neve alatt a céhünk nevét.

ic itt még Junci ujján van a metamorph ezért tudta megmutatni

- Végül is igazad lehet. - egy picit végiggondoltam amit mondott, és igaza lehetett hiszen apu miért hagyatkozott volna a kardokra, amikor a lőfegyverek nagyobb hatótávolságon belül tudtak életeket kiontani. Szó mi szó apu szeszélyes egy ürge volt, talán éppen ezért is néztem ki belőle, hogy több is az a néhány fegyver mint ami valójában. De persze én így is úgy is imádom őt, és szeretem, mert ő az én csodálatos apukám. Na de a témát sztornóztuk, és most már tényleg minden a lányra koncentráltam és az ő kérdéseire. A fegyverbemutató nagyon jól sikerült, örültem, hogy sikerült lenyűgöznöm.
- Szuper mi? Én is imádom, és szeretem. Még mielőtt az enyém lett ez a drágaság egy konyhakéssel harcoltam. Ne kérdezd miért, én sem tudom már. De nagyon menő volt. Voltak rajta mindenféle díszítések. Oda voltam érte, de mivel nem voltak elég jók a statjai ezért mindenképpen le kellett váltanom. - meséltem hatalmas örömmel a lánynak kicsit elnosztalgiáztam, szerettem azt a fegyvert, sőt inkább imádtam. De a gyűrű volt az aminél azt éreztem, hogy minden vágyam kielégítette. - Lehet, hogy le fogsz hülyézni, de tovább fogok adni a Metamorph-on. Tudom, hogy nagyon szuper meg minden, de szeretném, hogy más is használhassa majd, és ne csak én legyek az egyetlen aki kiélvezheti. Több mint másfél éve nálam van már.. De persze nagyon oda fogok figyelni arra, hogy kihez kerüljön. Nem akarom, hogy olyasvalakihez aki nem tud vigyázni rá. - óvatosan megcsókoltam a kis kincsem, fájt érte a szívem, de nem lehetek önző. Másrészről pedig a én egyre kevésbé tudom majd kihasználni, ezért jobb is, ha máshoz kerül majd.
- Úgy, hogy nem csak odamegyünk játékosokhoz, hanem reklámmal, cégérrel meg minden huncutsággal jelzünk nekik, hogy mi segítünk. Korábban is volt, hogy adtunk oda tárgyakat a kicsik segítésére, de az másabb volt, mivel nem volt külön üzlethelyiségünk hozzá. Korábban úgy csináltuk, hogy a plázában kiraktunk neki egy dobozt, mellé pedig egy perselyt és mindenki kedvére válogathatott, de nem csaptunk neki nagy visszhangot, nehogy visszaéljenek vele. - ecsetelem neki, ez még persze az Artes időszakban történt, de az én történelmemhez, és a céh történelméhez is hozzátartozott. Az Artes és a Vigo között pedig csak egy kis vékonyka vonalnyi különbség van, szóval ami az Artes történelme volt az a Vigo is valamilyen szinten. A poénján vele együtt nevettem. Kicsit ugyan terelgettem a témát a kalandozásaimról, de mivel láttam, hogy Kiwi érdeklődik, ezért végül mégis úgy döntöttem mesélek.
- Hát ha ennyire szeretnéd. Nos néhány hete találtam egy aprócska fatönköt amin különböző méretű és fajtájú gombák nőttek. Gyanúsnak ítéltem meg és elkezdtem megfigyelni mert hát tudod a nagy fura gombák tökéletes lakhely lehet bármilyen lénynek. Gondoltam talán új élőlényt fedezhetnék fel, ezért letáboroztam pár napra... Végül sajnos kiderült, hogy nincs ott semmi sem. De láttam egy kék csigát. Meg volt egy másik eset amikor találtam egy rejtélyes barlangot az egyik szinten. Végül kiderült, hogy egy felfedezett kazamatáról van szó.. De ez már a múlt. Most kicsit komolyabb kutatásokat akarok! Alaposabbakat és jobban felszerelem magam. Rengeteg fotó és hangrögzítő kristályt hurcolászok magammal, elvégre sosem tudni, hol bújik meg egy kis izgalom. - közben folytattuk az utunkat, és még mielőtt túlmentem volna a lány szólt, hogy hol forduljak merre, egy biccentéssel és nevetgéléssel igyekeztem hálámat kifejezni.
- Régen lehet jobban a frontra fókuszált a céh, elvégre Anat is frontharcos volt, és nem kényszerített vagy kötelezett senkit sem arra, hogy mi is menjünk oda, de a mégis a céhtagok többsége követte őt a frontra. Én is voltam bosson egyszer, kétszer, de nem nagy cucc szerintem. Ilyen csihipuhi az egész. Most már úgy gondolom, hogy nálunk mindenkinek van helye akinek vannak tervei. Shu-nyannal szeretjük a különleges embereket, és benned is látott valami csodálatosat, ami miatt itt vagy velünk. És azt hiszem én is látok valamit Sherlock-chan. - majd elnevetem magam és vállon veregetem - Ne vedd túl komolyan a dolgokat sose. Kik vagyunk mi, hogy bárkit is elkönyveljünk gyengének mert kicsi a szintje? Vagy bántsunk valakit mert nem jár bossra? Mindenkinek a saját elhatározása, hogy hogyan akarja idebent élni az életét. - közben ha eljutottunk az ajtóig akkor én ajtót is nyitok magunknak, cukin belibbenek, majd hagyom, hogy az ajtó mögöttünk becsukódjon.
- Cearchi szeret titokban bejönni. Amikor azt hiszi senki sem látja őt. Egyszer láttam, hogy főzni próbált valamit, néha-néha összejárunk a zeneteremben beszélgetni, és aranyos mert amikor csak teheti eljön a céhes programokra is. Nagyon gondoskodó, és sok sok sok szeretet van benne. :3 Ha elkezd nem járni hozzánk haza majd elkapjuk lekötözzük és bezárjuk a pincébe a kínzókamrába. - kacsintok a lányra, majd elnevetem magam.

Visszakérdezett én pedig bólintottam, mintha valami teljesen hétköznapi dologról lenne szó, nem pedig a metamorph-ról.
- Jó lehet, hogy egy idő után hiányozna meg minden, de úgy látom, hogy egyre kevésbé használom, és ez nekem sem jó és neki sem jó. Tudod, ha nem fejlődik akkor elértéktelenedik, és haszontalanná válik. Én pedig túlságosan is szeretem ahhoz ezt a fegyvert, hogy hagyjam tönkremenni. Mármint ki ne szeretne egy gyűrűt ami bármivé átváltozik? - kicsit elkuncogom magam, majd a fegyvert viselő kezemre nézek. Régóta velem van, sok mindent megéltünk, de már leléptem arról az útról ami neki jó lenne...
- De ne aggódj, ha ez megtörténik akkor biztosan csakis olyan ember kezébe fog kerülni akiben tökéletesen megbízunk, hogy megérdemli a használatát, és vigyázni is fog rá nagyonnagyonnagyon, és tisztítani, meg játszani vele, meg itt oldalt megcsiklandozni ennél a kis bütyöknél... - kezdtem bele a hablatyolásba, majd elnevetem magam - Lényeg a lényeg, hogy alaposan átgondoljuk majd, hogy ki legyen a következő tulaj. - közben visszakanyarodtunk a bolt témához, a kérdésére habozás nélkül válaszoltam.
- Bárki visszaélhet vele. De szerintem elenyésző azoknak a száma akik bemennek kikérni egy teljes felszerelést, holott nekik már van, majd lelépnek vele. Meg egyébként is jelenleg még vannak akkora készleteink, hogy emiatt ne aggódjunk. - Csak ha egyszer elfogynak... De az majd egy másik történet lesz, és remélhetőleg nem érünk el odáig sohasem. A kék csigára büszkén kihúztam magam, hiszen mégiscsak egy csodálatos, kék színű csiga volt, és elégedett voltam vele, hogy megtaláltam. Jó valszeg nem én fedeztem fel, de nekem újdonság volt az biztos. És jött az a kérdés... az arcomról leolvad a mosoly, hirtelen komollyá válik.
- Azokról akikről kiderül, hogy nincs nekik két dolgot csinálunk... Az egyik, hogy bezárjuk őket a pincébe, és megkínozzuk őket, hátha akadnak terveik az élettel, a másik pedig, hogy a kezükbe nyomjuk Az ezer életcél, hogy boldog és hosszú életünk legyen, c. könyvet. - végül elnevetem magam, ez a komolyság dolog nem nekem való. - Szerintem tervei maximum azoknak nincs akik inkább nomád kis életet élnek valahol egy házikóban egyedül, front, mobok, kalandok nélkül. Ha már kimozdulsz a szobádból akkor egy hős vagy. De tényleg. Hidd el én is éltem ilyen nomáddolgokkal, de rájöttem, hogy izgalmasabb, ha bumm jön a kaland, és durr jönnek az izgalmak, majd lesből lecsap rád egy kis adrenalin, és a végén minden tök jó lesz. - végig gesztikulálom, elég hevesen a dolgokat, majd a beszédem végeztével megnyugszom szépen.
- Hogy mit látok benned? Lelkesedést, meg kíváncsiságot. Tetszik, hogy ilyen magas vagy és először visszafogottnak tűnsz utána pedig kiderül, hogy milyen huncut vagy a fiúkkal meg minden. - a könyökömmel picit megbökdöstem, de csak olyan játékosan. - Szerintem te olyan átgondolt ember vagy. Nem jut eszembe a jobb szó, de tudod, olyan aki tudja mit csinál. - közben követem egy asztalhoz, majd lehuppanok, és magamhoz is veszek egy itallapot.
- Rendelj amit csak akarsz, majd én fizetem. Ha kicsit túlköltekezünk akkor legfeljebb a céhbankot is kifosszuk. Ma csajos napot tartunk, megértik majd a fiúk, ha többet kell robotolniuk. - Jaj Junci egy mókamester vagy..

Végig letörölhetetlen vigyorral az arcomon ültem a lánnyal szemben, és hallgattam a kérdéseit, tetszett, hogy olyan kis kíváncsi, és érdeklődő a céhes dolgok iránt, és irántam is egyaránt. Volt benne valami ami magamra emlékeztetett, és ez tetszett. Persze nem azért, mert magamat szeretem látni az emberekben, hanem azért, mert szeretem a kíváncsiságot, és tudom micsoda fékezhetetlen vágyat tud ébreszteni az emberben, hogy mindent megtudjon amit csak akar.
- A havi kazamatajárókkal szoktunk néha kapni, illetve Shushu szokott intézni nekünk többnyire kisebb szintűeknek való páncélokat és fegyvereket ami megy is a boltocskába. A magas szintű céhtagoknak meg általában kovácsoltatunk valamit valamelyik ismertebb kovácstól. Van elég pénzünk és nyersanyagunk, szóval ha kell valami nyugodtan vedd ki és csináltasd meg. Nem azért van, hogy halmozzuk a végtelenségig, hanem azért, hogy felhasználjuk őket. - nyugtattam meg, kitudja már hányadszorra mondom el ezt a mondatot, de nem lehet nem elégszer hangoztatni, hiszen a gyakorlat is azt mutatja, hogy valamiért félnek az emberek használni, hiába ösztönözzük őket erre.
- Gondoltunk már arra, hogy mi is szerzünk kovácsokat, a pláza miatt is, de Mer-chan visszavonult, és Kana-chan sem érdeklődött túlságosan eziránt, ezért végül visszaléptek. De ami késik nem múlik, és előbb utóbb a pláza is szépen benépesedik boltokkal. - vigyorgok, talán már gyilkos optimizmusommal, de büszkeséggel gondolok arra, hogy Anat imádott plázáját fel fogom virágoztatni. Miközben lejellemeztem a kérésére, egy pillanatra nem tudtam eldönteni, hogy megsértettem-e valamivel, vagy csak megleptem. Azonban mielőtt még megkérdezhettem volna, hogy valami baj van-e, már választ is kaptam a kérdésemre.
- Örülök, hogy itt vagy velünk a céhben. - veregetem vállon, majd a közösen fizetésre, csak nyelvet öltöttem felé. Én is magamhoz veszek egy étlapot, és gyorsan át is futom a levesek részt.
- Csak nyugodtan. - nyugtatom meg, ami azt illeti én sem találtam még ki mit is ennék igazán az étlapról, de vannak elképzeléseim. A mély gondolkodásból a pincér hangja szakít ki. Jézus mennyi idő telhetett el? Megvárom Kiwi rendelését, hogy időt nyerhessek.
- Nos, Én azt hiszem én is valami édeskéset kérnék. Nem szeretem annyira a levesben a húst, és a zöldségekért sem vagyok túlzottan oda, legyen habos és könnyed, lehetnek benne mondjuk gyümölcsök. De ne túl sok, mert az a desszertben is lesz éppen elég. Az illata ne túl erős, és a leves csak úgy kínálja magát. Lehetőleg mák vagy más huncutság se nagyon legyen benne, mert nem vagyok túl vonzó mákdarabokkal a fogamra tapadva. - Láttam, hogy a pincér picit elbizonytalanodott, ezért elszántam, hogy segítek még egy kicsit neki - Legyen olyan murcifrancis, tudja, ne túl intenzív, legyen az íze... Legyen barack. A barack tökéletes. - és ekkor megláttam, hogy van az étlapon második oldala is a leveseknek... - öhm. Vagy mondjuk...
- Ajánlhatom a joghurtos-tejszínes őszibaracklevest mentalevél darabokkal? - a tőle telhető legnagyobb udvariassággal és türelemmel válaszolt, én pedig bólintok, és megköszönöm a segítségét. Majd amikor elmegy, közel hajolok Kiwuhoz.
- Huh, nehéz dönteni amikor ilyen kicsi a választék nem?

Amikor a lány felemlegette, hogy duplalátó egyből tudtam, hogy mire gondol. Ismerem már a fajtáját. Kényszeresen akar adni, és feleannyit kivenni a közösből. Értem én. Mindenesetre örültem neki, mert lesz nyersiutánpótlás ami tök jó lesz majd a pláza fellendítéséhez. De a plázát már alaposan megtárgyaltuk ezért nem is akarom tovább húzni vele a témát, hiszen feleslegesnek érzem. A pincér elment, felvette a rendelésünket és kicsit megkönnyebbülök. Remélhetőleg a főétellel könnyebben fogok elboldogulni. Miközben vártunk Kiwi nem habozott és máris próbált csőbe húzni.
- Hehe, nem vagyok ennyire buta. - öltök nyelvet - De szép próbálkozás. A nevét nem árulom el. Viszont mesélek róla egy keveset, mert látom, hogy nagyon érdekel a dolog. - Egy pillanatra eltűnődtem, hogy mit is meséljek róla, hiszen nem akarok túl nyilvánvalót mert lebuktatnám. Illetve fiúmnak sem biztos, hogy nevezném, inkább ő amolyan férfi. De nem cáfolom meg inkább.
- Hát ő egy igazi hős. Mindig rengeteget segített nekem, nagyon jóképű, egyszer elmentünk közösen egy bálba, és rögtön tudtam, hogy tök jó érzéke van a ruhákhoz is! Nem sok férfit látni akik tudják, hogy az öv színét a cipőéhez kell igazítani.. Nagyon szépek a szemei, és ő pedig kicsit olyan egzotikus. De most távol van, és vár rám. De tudom, hogy nem siettet, én pedig nem is fogok mert nekem fontos dolgom van itt. :3 - egy pillanatig végiggondoltam mit is mondtam el, szerintem nem vittem túlzásba a dicsérését, és nem is lőttem le, hogy kiről van szó, amiből esetleg kitalálhatná. Mindenesetre elmosolyodtam, és amikor beszéltem végig megmelengették a szívem a szép emlékek. Még ha nem is táncoltunk abban a bálban, még ha nem is kettesben voltunk ott.. De amíg vele voltam boldogságot éreztem, és tudtam, hogy hová tartozom.
- Majd ha úgy alakul bemutatlak neki. - tettem hozzá - Na most pedig te jössz. Mintha azt mondtad volna, hogy nincs pasid, de.. biztos tetszik valaki. Milyen ő? Magas? Erős? Van egy csomó szép kardja és olyan hősies kisugárzása is van? - picit előrehajoltam, csalafinta vigyor ült ki az arcomra. Ezúttal én próbáltam csőbehúzni, illetve picit reménykedtem is benne, hogy van valakije tényleg.

Szépen elmeséltem neki nagy vonalakban amit tudni akart, lehet talán kicsit túl sok árulkodó jelet is, éppen ezért találhatta ki, hogy kiről is beszélek. Amikor kimondta a nevét, elnevette magát, én pedig vele együtt nevettem.
- Mindenki szereti Anatot, szóval megértem, hogy sokat hallhattál róla. - válaszoltam, de nem cáfoltam, sem pedig nem erősítettem meg azt amit mondott. Jobb így, hogy átugrom a témát, és inkább az ő szerelmi ideáljairól hallgathatok, hiszen így nem kell neki hazudnom, mivel nem mondok semmit. Izgatottan vártam, részletekre voltam kíváncsi, nevekre. Ha mondjuk azt mondja, hogy neki bejön Wes Bentley, vagy Tapsihapsi, akkor biztosan kielégítő választ kapok mert el tudom képzelni, hogy kik is azok akik tetszhetnek neki és shippelhetem velük. De sajnos csalódnom kellett. Kiderült, hogy Kivvi pánszexuális. Meglepődtem, majd picit elmosolyodtam, de nevetni nem nevettem, mert megkért rá.
- Szerintem ez aranyos dolog, és örülök, hogy elmondtad nekem. Ismerek valakit aki hasonlít rád ebben a dologban. Nem előítéletes, és nagyon toleráns. Olyan kis cuki meg minden, de ez most nem fontos. Szóval milyen személyiségek fognak meg? Szereted, ha valaki macsó? Agresszív, huncut, pajkos, mocskos, aranyos, elegáns, kedves, és nyájas? Vagy ezt így egyben? - lehet a felsorolásom egy picit kezdett perverz irányba sodródni, de igyekeztem nem foglalkozni vele, és olyan gyorsan soroltam a szavakat, hogy biztosan ne piruljak bele valamibe amiről elkezdek közben fantáziálgatni. Közben azonban a pincér is elindult felénk, egy tálcával egyensúlyozva felénk. Jeleztem Kiwinek, hogy érkezik az előétel, én pedig már izgatottan vártam miféle csodába kóstolhatunk bele. Megköszöntem a férfitől az ételt, aki hamar magunkra is hagyott, hogy nyugodtan elfogyaszthatjuk a finomságainkat. Kortyoltam egy picit a vizemből.
- Nos, szóval neked akkor semmi sem fontos a kinézetről? Mármint, én pl szeretem ha valaki picit erősebb, meg vicces. Meg mondjuk a barna szem is olyan dolog amit kifejezetten kekszinek találok. De a zöld szem is bejövős. Neked nincsenek ilyenek sem?