Mashava City

by **Cardinal** Szer. Ápr. 23 2014, 01:23

Poros, döngölt föld utcák, agyagból készült roskatag házak, tengernyi rovar a külvárosban; modern épületek és luxus a belvárosban. Mindez a szafari területe mellett közvetlenül, íme Mashava City.

by **Ayse** Szomb. Dec. 27 2014, 17:22

Mashava város külvárosa. Csendes és nyugodt, tücsök és bagóca zene szó kíséri minden léptem. A falu poros, romos, nem épp olyan ahol szívesen megszállnék, viszont valamiért mégis béke járja át a testem és a lelkem mikor erre járok. Pár száz méterre innen már luxus hegyek, igaz jobban illenek hozzám mégis ez a csend és béke… valamiért erre volna most szükségem, a zajos és zsivajos várossal ellenben. A békémet és nyugalmamat egy ostoba alak szakította félbe, az indikátora is megmutatja hogy esze nem sok van és ami van sem használja túl jól. Párbajozni akart velem én pedig szívesen álltam elébe, ugyanakkor hogy megcifrázzam teljes életes felkérőt küldtem neki. Vicces volt a bamba pofája mikor meglátta, és még viccesebb mikor el akarta magyarázni hogy jobban járnék ha aggódék hisz ő már ölt embert. Én szimplán csak szélesre húztam a szám, hisz felesleges dologra világosít fel. Bár lehet ezzel akart csupán reszpitet és félelmet kelteni, hatalmat tulajdonítani magának. Ostoba… és szánalmas. A harcunk kiélezett volt, talán egyezhetett a szintemmel is. A fegyverei nem voltak épp a legjobbak, és karbantartani sem szerette igazán, hisz a vér ugyan elpixeleződik de a használt, és nyúzottsága látszódott. Én imádom a pengém, és gondját is viselem. A kardja a vállamba fúródott, majd viszont az enyém az övébe. Volt hogy megsebezni is alig tudtuk egymást, hisz szinte láttam előre a lomha de súlyos mozgásán hogy mit is szeretne. Ugyanakkor alacsony termetem hátrány volt ellene, de így csak még izgalmasabb volt számomra a harc. Időközben gyűltek páran, hisz a nyilt utcai harc, talán nem túl gyakori errefele… Morajlást hallottam csupán, nem értettem, sőt nem is izgatott mit mondanak igazán, hisz csupán ez… csupán a harc az ami érezteti velem hogy: Élek! Kellett némi idő, több mint tzienöt perc is eltelhetett tán mire elérkezett az utolsó csapás joga. Egyforma gyorsak lehettünk, némileg a fegyverkezelésem lehetett jobb az övénél, de ez el is döntött mindent… Egy mozdulat, és pixelfelhő borította be a testem. Borzongás fogott el. A teljes extázis járta át a lelkem. Szinte még mindig remegtem, az izgalomtól? Vagy talán a félelemtől? Magam sem tudom igazán. A fejem felett megjelent a felírat. Győztem. Az exp és arany jutalom jóvá is lett írva a rendszerben. Nem törődve a tömeggel, elindultam egy irányba… a luxus épületek felé.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 27 2014, 17:49

Ahol kedvedre vadászhatsz, halászhatsz. Így hirdeti magát a szafari, és Shu a lehető legtöbb alkalommal élt a felajánlott lehetőséggel, és már az egész szafari területét végigjárta. Tudta jól, hiszen a megkapott jelvények remekül reprezentálták, hogy mind az északi, mind a nyugati rész összes vadját megismerte már. Sőt, még a nem vadászható vadakról is teljes szívnyugodalommal hihette, hogy az összeset ismeri. Igen, még a bogarakat is feljegyezgette, lerajzolgatta. Régen még azzal is foglalatoskodott, hogy az elhullott bogarak kitinpáncélját gyűjtögesse és rendezgesse. Itt azonban nem maradtak utánuk megtartható darabok, csak a jelvények, amiket pedig ugyanolyan lelkesen kezelt. Nem sokmindenre volt igazán büszke, hiszen úgy igazán önmagától tényleg nem volt olyan dolog, amit elért volna. A fejlődése nagyrészt a céh és Timidus érdeme volt, az Aréna első helyezettsége, most már ötödszörre, szintén a sárkánynak volt köszönhető, ám a szafarin szerzett gyönyörű jelvények, az mind az ő munkásságát dícsérték, és büszke is volt rájuk. Ő készítgette a térképeket, ő figyelte meg a vadak vonulását, és emiatt tudta, hogy merre kell keresni őket, és itt tényleg a pet volt az, aki a segítségére volt, és nem fordítva. Mind a hetvenhat jelvényére nagyon vigyázott, folyamatosan fényesítette őket, felvarrta vagy feltűzte a szalagra, hogy olyan legyen, mint amilyen a kiscserkészeknek volt, és azt is tudta, hogy melyiket miért és hol kapta meg. Egyszerűen szerette csodálni őket, mert senki nem volt ebben olyan ügyes, mint ő. Ebben ő volt a legjobb. A legeslegjobb. Most is éppen egy szafariból tartottak hazafelé, de a város főterére, hogy a vadakat, amiket ténylegesen elkaptak, odaadják a fogadósnak, természetesen teljesen ingyen, megvendégelve a szegényebb játékosokat. Ekkor látták meg Ayset, aki felett ott virított a győztes felirat, ám ellenfelet sehol sem láttak. Shunak ugyan nem esett le, hogy mi történt, ám Timidus azonnal megértette, hogy mi történt, és már ott is termett Ayse mellett.
-Mindenki a helyén marad! Tanúkra lesz szükségünk, akik elmondják, hogy pontosan mi történt.
-Timidus… Ayse… mi…
Ám ekkor már Shunak is leesett, hogy mi a helyzet, és azonnal elfehéredett, és behúzódott a pet mögé.

by **Ayse** Szomb. Dec. 27 2014, 18:15

Meglepett hogy a lány így emlékszik a nevemre, de nem foglalkoztam vele különösebben.
~Már csak ez hiányzott… egy halom idióta akik feltétlen igazságot akarnak szolgáltatni… ostobák, és látszik jobb dolguk sincs… unalomból beleszólnak a másik dolgába.
Gondolatom nem szakította meg szimplán csak rájuk emeltem a tekintetem, a jobb kezem a zsebembe dugtam, majd a másikat is. Nem érdekelt a figyelmeztetésük. És lassú léptekkel indultam el mellettük. Végig követve őket a szememmel. Figyelve hogy tesznek-e bármi olyat ami árthat nekem.
- Nincs mit megmagyarázni… a helyzet magáért beszél. – Mondom, majd elhaladok mellettük. A tömeg tétován figyeli az eseményeket. Volt aki szintén távozott, volt aki lemerevedve figyelte hogy mi fog ebből kisülni. Az indikátorom nem válltozott, de azért ezt leellenőríztem gyorsan. Ha bármivel próbálkoztak, kristály, képi bármi. Egy óvatlan mozdulat és a teleport kristályt használtam is. Nem tartoztam nekik magyarázattal, és ha van egy kis sütnivalójuk akkor meg könnyedén kitalálhatják maguk is. Ez az egész csupán arról szól hogy játszák a hőst… Szinte már szánalmas, mennyire hajszolják egyesek az igazságot, fel nem fogva hogy olyan nem is létezik. Olyan mintha még mindig hinnének a télapóban és az angyalokban. Röhejes. Már elhagytam őket, de az árnyékuk pont felém irányult. Amiből ki tudtam olvasni a többiek poziccióját, a mozgást mindent. Jobb híján azt felügyeltem. Ha nem kellett még használnom a kristályt. A hangokat figyeltem. Nem akartam elteleportálni, de ott maradni sem. Egyszerűen most nem volt hangulatom hozzájuk. Nem menekülök, csupán óvatos vagyok, főleg olyanokkal szembe akiről tapasztalatból tudom hogy nagyobb szintűek mint én. Nem kellet válaszoljak, hisz a valóságot nem kell elgörbítsem hogy számukra igazsággá tegyem. Ámbár… ha maradok , ha nem ők ezt megteszik helyettem is.

by **Shukaku** Szomb. Dec. 27 2014, 19:12

-Gyávák!
Forgatta körbe tekintetét a lány a összeverődött közönségen, és szinte villogott a tekintete, látszott, hogy megveti az összeset, aki körülöttük állnak. Már amikor tudatosult benne, hogy mi történt, a zsebébe nyúlt, de azután ki is húzta onnan a kezét, hogy szabad legyen. Nem vett elő végül semmit. Ő nem volt gyáva. Ő megígérte, hogy meg fogja védeni az embereket. Megígérte akkor, amikor elveszítette Hisamét. Megígérte Anatnak is… na persze azt is, hogy nem fog a vörösök után kajtatni, de ő nem fogja hagyni, hogy egy gyilkosság után ilyen könnyen elsétáljon a tett helyszínéről a tettes. Ilyet nem lehetett csinálni! Egyszerűen fogta magát és elállta az útját, a maga maximális százötven centiméteres magasságával, és nem hagyta, hogy kitérjen előle.
-Ayse. Tudom a nevedet. Tudunk a vörös céhetekről is! Most vallottál be egy gyilkosságot, van rá egy rakat szemtanúm. Ha most itt maradsz, akkor kapsz rendes tárgyalást. Úgy, ahogy Anatole akarja. Többet nem fogjuk elengedni a gyilkosokat. Nem fogjuk hagyni, hogy szabadon garázdálkodjatok! Nem akarunk megölni, mert mi nem vagyunk gyilkosok. De ezt nem fogom hagyni!
Újra körbejáratta a tekintetét a népeken, de fél szemmel továbbra is a gyilkost figyelte, és igyekezett úgy mozogni, hogy az ne léphessen meg. Ha csak egy mozdulatot is tett a zsebe felé, avagy az inventoryjából akarta elővenni a kristályát, Timidus azonnal ugrott, hogy kiverje a kezéből, és megkaparintsa. Amíg azonban nem vette elő, addig súlyemelés jártasság hiányában nem nagyon tehettek semmit, hiszen Shu tudta, hogy az ereje is kevés ahhoz, hogy mozgassa a másik kezét.
-Valaki! Akárki! Nem igaz, ez egy gyilkos! Kiképzőtisztes! Nézzétek már meg a felszerelését, alig van rajta valami! Segítsetek lefogni, és akkor elvehetjük a kristályát és bíróság elé állíthatjuk! Csináljatok már valamit! Segítsetek!

(Hangrögzítő kristály aktív)

by **Ayse** Szomb. Dec. 27 2014, 19:41

Elállta az utam. A magasságunk majdhogynem egyezett, de ő is tudja hogy akármikor arrébb lökhetem simán ha akarom…
- Utálom a magadfajtát. Hehh…. Az igazságot kutatjátok pedig nem kell sok ahhoz hogy összerakd magad is. Szánalmas ez a játszunk rendőrösdit húzásod. Ideje lenne felnőnöd végre Shukaku. – Azzal kiléptem oldalra és folytattam tovább.
- Ne állj az utamba. Nem kell hőst játszani. Nem vagy te itt több senkinél… - Morgom halkan. Nem kell felemelnem a hangom. Halk morajlás hallatszik a tömegből, volt aki inkább a teleport kristályal megpattant, volt aki csak csendben figyelt még mindig. Bár tény hogy megcsappant a jelenlévők száma.
- Gyávák… jól mondod. – Fordítottam hátra a fejem a többiekre, akik nem szóltak.
- Ugyanakkor miért is mondjanak bármit? Nem az ő dolguk… - Felelem. Nem védem őket, de tényleg ők legalább nem játszanak hőst hanem folytatják tovább a kis életüket, igaz persze itt vannak… a az undorító kíváncsiság hogy vajon mi fog ebből kisülni nem hadja őket távozni.
- Az emberek undorítóak… - Majd lépek és megpróbálok ismételten csak távozni.
- Ne haragudj, de nincs kedvem nyomozósdit, meg bírósdit játszani. Shukaku, és Timidus? – A pet nevére annyira már nem emlékeztem pontosan. Egyszerűen nem vettem őket komolyan. Tárgyalást akar nekem? Ez hülye…
- És nincs szükség tárgyalásra, nem áll szándékomban bármit is mondani, és mint mondtam nézz szét, okos kislány vagy össze tudod rakni mi is történetet…
- Vagy inkább játszunk ilyet? Találd ki mi történhetett az elmúlt pár percben, Shu. Nem fogok hazudni egy szót sem. Viszont a kristályt kapcsold ki… Nem vagy te bírónő se nyomozónő. Ellenben ha nem kapcsolod ki, nem vagyok hajlandó pocsékolni az időmet rád. – Jelentem ki. És a válasza döntött el mindent.

by **Shukaku** Vas. Dec. 28 2014, 08:02

-Pont azért, mert felnőttem! Ti nem vagytok felnőttek, mert azt hiszitek, hogy akármit megtehettek következmények nélkül! De nem! Tudd meg, hogy nem! Ha megölsz valakit, az bűn, és annak igenis következménye lesz, mert én nem hagyom, hogy ne legyen következménye! Hinari hagyja, az nem érdekel! De én nem fogom! Nem kell ehhez semmilyen hőst játszani! A gyilkosokat megbüntetni nem hősködés!
Ő is a tömegre szegezte a tekintetét, ahogy a bűnös tette, és nem kevésbé nézte le őket.
-Igaza volt. Teljesen igaza volt. Egyikőtök sem akar már innen kijutni. Mindegyikőtök alkalmazkodott ehhez a világhoz, és teljesen elfelejtettétek a kinti világot. Elfelejtettétek a kinti világ szabályait, a törvényeit, és egyáltalán nem akarjátok már betartani! Miért kell hősnek lenni ahhoz, hogy megvédd az embereket?! Miért kell ahhoz többnek lenni másnál?! Hát nem értitek meg, hogy holnap akár titeket is megölhet valaki? Ha most hagyjátok szabadon elmenni, azzal engedélyt adtok neki a további gyilkolásra. A ti bűnötök lesz!
Erre azért már páran megmozdultak, igaz villant pár új kristály is, hátha az ő arcukat még nem jegyezték meg, és elslisszolhatnak, de néhány játékos lassan úgy mozgolódott, hogy körbevegyék a kis csapatot. És ekkor esett le Shunak, hogy miért nem tesznek semmit. Ekkor fogta fel, hogy miért ilyen közömbösek az emberek.
-Tudom, hogy mit csináltál! Tudom, hogy vörös indikátorost öltél meg! De az nem tesz téged kevésbé gyilkossá, ha nem az életedet vagy mások életét védted! Önbíráskodás! Így hívják! A kinti világban ez is bűn, vagy elfelejtettétek?! Nem minden vörös gonosz, valamelyikre rákényszerítették, hogy öljön! Valamelyik nem is tudta, hogy mit tesz! Nem megölni kell őket, hanem elkapni és kihallgatni!
-Ayse. Ha most velünk jössz, akkor nem esik bántódásod. Talán börtönbe kerülsz, ha igazolódik a bűnösséged. Ha viszont elmész, akkor keresni fognak. Keresni, és megtalálni. Azt pedig nem garantálhatom, hogy aki megtalál majd, az nem akar megölni.

(A kristályos megszólalásra nem reagálok, ha Aysenak nincs elég szintű látása ahhoz, hogy átlásson Shu ruháján, akkor nem vehette észre.)

by **Ayse** Vas. Dec. 28 2014, 11:13

Ezek mindketten hülyék… a saját jóságukkat akarják csupán magasztalni minden cselekedeteikkel. De ők sem különbek nálam… senki sem különb nálam. A mondataimra nem reagálnak, miért kéne nekem mást tennem. Nem érdekesek, szimplán csak idegesítőek. Mindketten. Mindenki… Mindenki az…
~ Nem akarnak megölni?... Persze hogy nem, ha azt akarnák már megtették volna. Vagyis megpróbálták volna… szimplán csupán idegesíteni akarnak… de én nem kérek belőle, sem pedig belőlük. Timidus szavait meg sem hallottam, egy fegyver szava felesleges. Szimplán csak egy beszélő járó fegyver, semmi több... Shukaku meg csak felnőtteset játszik. Idegesítő... Ezek az emberek unatkoznak foglalkozhatnának a saját dolgukkal. Hupsz hogy ez a dolguk… vagyis ezt gondolnák dolguknak, szánalmas. Hőst játszakak hisz azok halottak. A hősök halva születnek. Ez a lány is csupán egy kétségbeesett idióta. Úgy visong itt mintha tudná miről beszél, pedig csak azt hiszi hogy tudja… Akkor sem volt szimpi, most sem különb. A hangja hasítja a fülem, ahogy harsogja zaklatott hangján az álltala felállított igazság szavait.
- Maradj nyugton zsebtigris. Ne akard ide erőltetni a kinti világ szabályait, ha annyira hiányzik próbálj csak kijutni. Ez egy más világ, más szabályokkal. – Azzal a fejére tettem a kezem, majd leemeltem róla, és a teleport kristályommal el teleportáltam onnan. Csak nem gondolták hogy ezek ellenére maradok. Csakis azt érték el hogy nem a két lábamon, hanem egy kristály segítségével lépek meg onnan. Ami nem is volt nehéz hisz a kezem a zsebemben volt, a kristályt meg már szorongatom egy ideje. Szimplán csak rányomok, és lelépek. A város nevét hallkan mondtam ki, mivel ki kellet. Nem érzem magam bűnösnek, inkább meg kellene köszönnie hisz ahogy elnéztem a kinti világ szabályait akarja ide erőltetni, de ez egy más világ, más szabályokkal. És ezt vallom is. Itt senki sem az akinek mutatja magát, mindenki álarcot visel. Talán én is? Nem tudom. Kicsit össze vagyok zavarodva. De nem érzem úgy hogy tettemért büntetés járna. Röhejesek és szánalmasok. Amint a teleportálás befejeződött, és egy mezőn találtam magam, nem tettem onnan egy lépést sem. Leültem, majd elterültem a földön. Meleg volt. Szinte már hiányzott hogy ez a fajta melegség átöleljen. Majd megfogtam megint és elteleportáltam még egyszer.

by **Enheriel** Szer. Dec. 31 2014, 13:38

Alig egy órája tettem ki a hirdetést a városba, mikor kaptam egy üzenetet. Megnéztem, hogy ki lehet az, mert nem mindenki küld nekem csak úgy üzenetet. Feladó: Suzume. Meghűlt bennem a vér. Miért nem hűlt volna meg bennem, mikor egy vörös indikátorosról volt szó, ráadásul olyanról, aki a bosson sikerült elérnie, hogy Chan úgy leblokkoljon, hogy kiessen onnan? Ha nem lett volna nála burok...
- Vörös indikátoros. - teljesen meglepett Villámlás kijelentése.
- Honnan tudod?
- Nem sűrűn vágsz ilyen ijedt arcot. Ki az? Ugye nem Tachibarom?
- Nem.
- Hála istennek... Kazuma?
- Ő sem. Őt senki nem látta mostanában.
- Igaz. Akkor Suzume maradt.
- Ő az. - majd megnéztem, miről is küldött nekem üzenetet. - Csatlakozni akar a céhemhez.
- Micsoda?? - pattant fel Villámlás a fekvő helyzetéből. - Biztos azért, hogy kihasználja a céhbeli előnyöket, vagy kiraboljon minket!
- Villámlás! - szóltam rá. - A szabályokat is kiírtam, így be kell tartania, ha azt akarja, hogy a céhbe maradjon!
- Nem hiszem, hogy a hátad mögött is betartaná! Tudod milyen! Timidus is mondta, hogy mit tett!
- S el is hiszed neki?! - Villámlás nagyot nézett amikor megemeltem a hangomat. - Nem látod? Timidus direkt csinálta, amit csinált, köztük azt is, hogy hátba szúrt minket meg Chancery-t is, hogy a csapatmunkánk szétessen, és ne tudjuk talán soha legyőzni a boss-t, csak azért, mert Shukaku fejében valami nem működik rendesen, s nem akar kijutni ebből a „jobb világnak” nevezett börtönből, különben nem hagyná, hogy a társa ilyeneket műveljen! Még ha igaz is, amit mondott, akkor miért nem bizonyította be valamivel ott?? Pl egy fényképpel vagy egy hangfelvétellel?? Úgy nem lehet megvádolni senkit sem, még egy vöröset sem, hogy direkt ölt meg bárkit is, mert egy pszichopata, ha nincs rá semmi bizonyíték! Éppen ezért ha minden sikerül, akkor megtudjuk figyelni, mint céhtagot.
- Megfigyelni? O.o Miért? O.o
- Mert ha veszélyessé válik, azonnal szólok Anatnak és Mirikának, plusz a szabályok miatt nem ölhet, így ha mégis megteszi...
- Akkor jogosan kap börtönt, ami elől nem menekülhet! - fejezte be Villámlás. - Enhi, te egy zseni vagy! - csak mosolyogtam rá köszönésképben, s vissza írtam Suzume-nak:

Enheriel írta:Kedves Suzume!

Találkozzunk a 10. szinten lévő Mashava City belvárosában [koordináták megadva], hogy jobban megismerjelek, s ha minden jól megy, felveszlek akkor a céhemben! ^^

Szeretettel: Enheriel

- Nya, én is megyek veled! - szólalt hirtelen mögöttem Snowcat, amitől megijedtem.
- Itt voltál egész végig? O.o
- Persze Enhi-drága, mióta megkaptad az üzenetet! - vigyorgott a kedvesem. - s mint mondtam, veled megyek, hogy megvédjelek tőle, ha kell!
- Aaaw, de kedves tőled. ^^ - miután összeszedtük a szükséges dolgokat, mind a négyen (mert Regina is jött velünk) Mashava-ban a megadott helyre, s ott vártuk a lányt.

by **Suzume** Szer. Dec. 31 2014, 14:03

Amint megpillantottam a toborzó plakátot szinte rögtön be is vágódott az ötlet, hogy ezzel bebiztosíthatnám a védelmem a kellemetlenkedő igazságmániás zöldikék ellen. Na meg persze Shu ellen is. Már régóta gondolkodom, hogy megkellene környékeznem egy céhet de ugye a bejutás macerás és azért voltak más elfoglaltságaim is. Most viszont itt van egy céh ami még hajlandó is nyitni a pirosak felé. Az pedig, hogy Shu és Anat is azt hiszi, hogy elvesztettem az emlékeim ad még egy kis extra esélyt arra, hogy elnyerjem a céh bizalmát és ne akarjon azonnal kirúgatni onnan. Ismerem Timidust és ha rájön, hogy egy zöld céh tagja vagyok biztos felveszi majd a kapcsolatot vele. Minden esetre Küldtem egy üzenetet a vezérnek és nem is kellet sok, hogy kapjak rá választ. Küldtem egy válasz pm-et, hogy megértettem és el teleportáltam a leírt városba majd megkerestem a megadott koordináták szerint a találkozó helyet. Nem lepett meg, hogy egy fogadó volt az sőt, ismertem is a helyet. Szálltam már meg itt. Elviekben nem ismertem a lányt, legalábbis ha neki is beakarom adni, hogy elvesztettem az emlékeim így független attól, hogy már bent vannak vagy sem leülök egy asztalhoz feltéve, hogy nem hívják fel külön a figyelmem majd egy újabb üzenetet írok nekik, hogy itt vagyok és várom őket a bejárattól balra eső asztalnál, közel az ablakhoz. Ez kellően pontos volt ahhoz, hogy simán megismerjenek, ha esetleg már nem emlékezne rám. Hisz végül is csak egyszer találkoztunk eddig. Ha van rá időm még italt is rendelek kettőnknek és azzal várom majd őt.

by **Ryutoshi Kurasai** Szer. Dec. 31 2014, 14:47

Egy fogadóval szemben fal előtt álltam, és az utcát néztem üres tekintettel. A White Rose, már nagyon rég óta viszonylag nyugodt, és megrendíthetetlen elveken nyugodott… most viszont olybá tűnik az elvek megváltoztak, még ha nem is olyan szemet tűnően. Enheriel kisasszony változtatott egy-két helyen a céh szabályzatán, és úgy tűnik elérkezettnek látta az időt, hogy megnyissa a céh kaput egy vörös játékos előtt. Nem kételyeztem meg a tetteit, és soha nem is fogom. Ő a céh vezére, és én, mint úgyszólván felesküdött lovagja, még ha csak kaszt szerint is vagyok csak az, mindig hűen követni fogom. Viszont… nem bízok teljes mértékben, a vörös játékosokban. Bár nem vetem meg őket az első pillantásra, ha erőm engedi gondolkodás nélkül végzek akármelyikkel. Persze csak ha szánt szándékkal, szórakozásból ölt. Viszont hiába kellemetlen csöppet, hogy a főnökasszony nem egyeztetett a céh tagjaival, azért személy szerint örülök, hogy új taggal bővülünk. Egyszer csak egy vörös villanás jelenik meg a periférikus látásom hatókörébe. Odairányítom a tekintetemet, és megpillantok egy lányt. Úgy tűnik, készül valahová, legalábbis nem látszik rajta, hogy csak tervek nélkül kóvályogna. Szemem végig követi az útvonalát, végül betért a fogadóba, amit eredetileg szemmel tartottam. Az új tag megismerése ebben a fogadóban fog történni. És ha szerencsém van ez a kisasszony volt az a személy. Némán elindultam az ajtó felé, és végül én is beléptem a fogadóba. Fél szememet bár a lányon tartom, de főképp a vezérhölgyet keresem. Enheriel hívott meg a találkozóra, de még nem kerestem meg. Szerettem volna előbb felmérni a terepet, csak azután betérni. Illetve a lehetséges célszemélyt is. Az ajtóból állva megkeresem a kisasszonyt, és ha megpillantom biccentek neki, majd az ajtó mellé állok. Ha megindul, követem. Ha helyén marad, én se mozdulok.

by **Enheriel** Szer. Dec. 31 2014, 14:59

Megjött Suzume a fogadóba, ahova meghívtam. Egy másik asztalra akart leülni, de Snowcat gyorsan intézkedett.
- Nya, kisasszony, a vezér ott ül! - s elkísérte hozzám Suzume-t.
- Szia, Suzume. A 18. boss elleni harc óta nem láttalak. Ha nem ismersz, akkor természetes, mert hála Shukaku-nak és a Chan irányába elhangzott mondatod miatt nem volt lehetőség a bemutatkozásra. A nevem Enheriel, s a nagy griffmadár meg a társam, Villámlás.
- Üdvözlet.
- A macsakafülű fiú, aki ide kísért, a szerelmem, Snowcat, és a társa, a kis hópárduc a kezében Regina.
- Szia!^^ - a biztonság kedvéért PÜ-be szóltam Ryutoshi-nak, hogy jöjjön, mert a jelentkező vörös indikátoros, és nem megbízható. Jobb, ha Snowcat-nek meg nekem nem egyedül kell Suzume ellen harcolni, ha odáig durvulna a dolog, mivel fogalmam sincs, hogy hányas szintű jelenleg a lány, s milyen felszerelt. Remélem Ryutoshi gyorsabban ideér, s nem azért késik, mert nem akar jönni, bár nem hinném, hogy a lány nyilvános helyen nekem rontana.
- Nos, olvastam, hogy szeretnél a céhhez csatlakozni. Nem jelent neked gondot, ha elmondanád az okot? ^^ - kedves voltam vele, végül is mégis csak jelentkező, s nem kezdődjön rosszul az egész az indikátora miatt. Nem az a fajta vagyok, hogy meglátok egy vöröset, s egyből kiabálom, hogy kapják el, gyilkos. Csak addig nem volt probléma ezzel, amíg nem az életünk volt a tét, hiszen ha megöltek, akkor újjá tudtunk éledni. Most már nem. S egyesek nem számolnak ezzel. Ám vannak olyan vörösök, akik önvédelemből öltek, vagy mert rákényszerítették őket. Shukaku miatt azért aggódom, mert képes lenne zaklatni és bármi hihetetlen, terrorizálni az egész céhemet Suzume miatt. De azt viszont nem fogom hagyni szótlanul. Aztán megláttam Ryutoshi-t. Hála istennek.

by **Suzume** Szer. Dec. 31 2014, 15:35

Le szerettem volna ülni az egyik asztalhoz de ezt egy cicafiú megakadályozta. Kissé felvontam a szemöldököm, Enherielre egyáltalán nem így emlékeztem sőt, nem rémlik, hogy valaha is találkoztam ezzel a nekománnal. Elég feltűnő jelenség az egyszer biztos. Minden esetre a felszólításra biccentettem és odasétáltam hozzájuk. Így viszont már több italra volt szükség és intettem is a csaposnak. Három csésze tea.
- Sziasztok. – Illedelmesen köszöntem vissza mialatt helyet foglaltam. A lány gyorsan bemutatkozott amire egy mosollyal reagáltam.
- Elvesztettem az emlékeimet és nem maradt meg semmi a múltamból így ha ismertük is egymást már nem emlékszem rád. – Válaszolok még mindig mosolyogva. A lány kérdése várható volt és teljes joggal érthető és mivel számítottam is erre nem esett nehezemre válaszolni.
- Több oka van. Először is szükségem van expre, hogy fejlődjek. Az előbb említett problémámból adódóan tartok attól, hogy több ellenségem is lehet ezért nem vesztegethetem az időm és minél több lehetőséget megragadok a fejlődésre. Ugyanezen ok miatt keresek társaságot is amiben egy céh nagy segítség lehet. Olvastam a szabályzatotokat és úgy vettem észre nyitottak vagytok a pirosakkal szemben is ezért gondoltam mindenképpen megér egy próbát, hogy csatlakozni próbáljak hozzátok. Bizonyítani sajnos azt nem tudom, hogy szándékosan, önvédelemből vagy más ok miatt öltem a játékost mivel én magam sem ismerem az okokat de szeretnék kapni egy második esélyt és nyugodtan élni. Magas szintű szintű íjász vagyok ezért úgy tartom ti is hasznomat lelnétek a céhen belül. – Fújtam ki magam végül. Nem kerteltem és próbáltam „őszinte” lenni. Persze azon a téren csupán, hogy nem ajnároztam, hogy mennyi jót halottam a céhről és mennyire szeretnék a tagjuk lenni mert az mekkora megtiszteltetés lenne.

by **Ryutoshi Kurasai** Szer. Dec. 31 2014, 16:13

Kissé oldalra húzom a tekintetemet a főnökasszonyról, megpillantva Snowcatot. Bár arcomra nem vetítettem ki az érzésemet, valójában nem teljesen bíztam meg abban, hogy szerencsés őt idehívni. Nem képes komolyan venni egy akár halállal végződhető akciót is, és csak mert szerencséje volt azokat is veszélybe sodorhatta volna, akik mellé lettek beosztva… még mindig megbízhatatlannak tartom. Viszont Enheriel kedveli, így tiszteletben kell tartanom, hogy ő áll legközelebb a céhvezérhez, de ha veszélybe fogja sodorni a lányt, akkor nem fogja egykönnyen megúszni. Mindenesetre a fiú nem maradt a vezére mellett, hanem elindult a vörös indikátoros lány felé, majd az asztalhoz hívatta. Jól gondoltam akkor, amikor megéreztem, hogy köze van a mai naphoz. Enheriel végül engem is megpillant, és látom rajta, hogy kicsit ellazult, bár nagyon valószínűleg csak nekem és Snowcatnak tűnhet fel, hisz mi már jó párszor láttuk a céhvezérünk. Ahogy a lány helyett foglal, ellépek a fal mellől, és az asztal felé veszem az irányt. Képességem lévén, a testemet borító jég, már a közelében érezhetővé teszi a lánynak, hogy lehűlt a levegő. Bár azután érkeztem, miután nagy valószínűség szerint befejezte a beszédet, azért reméltem nem szakítottam félbe. A lány mellé léptem, és kezemet mellkasomhoz téve meghajoltam Enheriel, és Snowcat előtt köszöntve őket.
- Jó napot kisasszony… úrfi.
Végül felegyenesedek, és lassan a „vendég” felé fordulok. Üres, ám fagyos tekintetem szinte keresztülszúrom a lány tekintetét. Hiába nem sugárzok rosszindulatot, volt már rá példa, hogy valaki nem bírta a tekintetemet. Végül hátrébb lépek egyet, majd felé is meghajolok.
- Üdvözlöm kisasszony. A nevem Ryutoshi Kurasai. A White Rose egyik lovagja. Örvendek a találkozásnak. Remélem, nem zavarja jelenlétem kegyedet.
Mondom majd kiegyenesedve továbbra is, a szemébe nézve (ha még felém fordul), majd hátra tett kézzel Enheriel felé fordulok, vigyázba.

by **Enheriel** Pént. Jan. 02 2015, 10:48

Úgy csinálok, mintha meglepne, hogy amnéziás. De van egy olyan sejtésem, hogy hazudik. Persze tévedhetek, s amíg nincs rá bizonyíték, addig nem is vádolhatom meg vele, csupán élhet bennem a gyanú. Ha tetteti, akkor gondolom, azért, mert nem zárta ki a lehetőséget, hogy valaki lesz olyan naiv, hogy bizonyítékok nélkül is elhiszi azt, amit Timidus állított, hogy minél többen bukjanak meg a bosson, s így akarja elkerülni, hogy Shukaku Timidus parancsára zaklassa. Igen, a parancsára, mert én úgy látom már lassan, hogy Timidus kihasználja, hogy Shukaku olyan, amilyen, s inkább petjeként tekint rá, mintsem a társaként. A rövid gondolataimat Ryutoshi szakította meg, mikor végül úgy döntött, hogy hozzánk jön, és köszön nekünk.
- Üdv.^^
- Helló... - szigorúan ránéztem a kedvesemre, mivel hallottam a hangjában a „nem kedvellek” érzést, majd visszafordultam Suzume-hoz. Türelmesen végighallgattam, hogy miért akar a céhhez csatlakozni, s hogy sajnos nem tudja bizonyítani, hogy milyen okból ölt, de szeretne második esélyt, és nyugodtan élni. Emelett úgy gondolja, hogy hasznára válhatna nekünk az, hogy magas szintű íjász.
- Értem. Amiatt ne aggódj, hogy börtönben küldünk, legalábbis addig, amíg nem lesz bizonyíték a szándékos gyilkosságról. - nyugtattam meg, hogy ne gondolja meg magát.
- Gondolom láttad a szórólapon a szabályokat, amennyiben nem, szívesen adok egy példányt róla. - Amennyiben nem volt a válasz, adtam is neki egyet, ha igen, akkor a példány átadása nélkül folytattam:
- Illetve van egy íratlan szabályunk a bankról, miszerint ha felszerelést veszel ki onnan, s már nem kell egy idő után, köteles vagy visszarakni a bankban, különben lopásnak fog minősülni, amit tilt a szabályunk, s kiteszünk a céhből.

by **Suzume** Pént. Jan. 02 2015, 11:41

Hűvös levegő csapta meg a testem és nem is kellet sokat agyalnom honnan is jön. Egy fiú állt meg és mutatkozik be nekem hasonló tekintettel mint amilyen légkört áraszt. Sebaj, megszoktam már az ilyen tekinteteket. Nyilván ő is egyike azoknak a hangembereknek akik játsszák a hős igazság osztót de ha oda kerülne fülét és farkát is behúzná vagy könyörögne az életéért. A bemutatkozása is ezt a feltételezésem támasztja alá.
- Örvendek, Suzume vagyok. – Varázsolok egy kedves, ám annál hamisabb mosolyt az arcomra.
- Addigra, ha tényleg bűnös vagyok remélhetőleg már ti is látni fogjátok, hogy más ember vagyok. – Jegyzem meg. Ha tényleg emlékezet kiesésem lenne mindenképp szeretném elérni, hogy ne azt lássák aki feltételezhetően voltam. A lány következő mondataira viszont bólintok. – Elolvastam a szabályokat és ezt az itemes dolgot is megértettem. Szerencsére kellően jól felszerelt vagyok így nem igazán van szükségem tárgyakra vagy pénzre. – Mosolygok még mindig. Ezzel is azt sugallom, hogy nem kirabolni akarom őket. Ezután csak várok. Nem igazán van hozzá fűzni valóm a dolgokhoz. Amit lényegesnek tartottam elmondtam és ha nincs lényegi kérdésük felém akkor én teszem fel a számomra legfontosabbat.
- Csatlakozhatok a céhetekhez? – Szimpla kérdés. Nem reménykedtem semmiben, viszont a tekintetem most a vezér arcába furakodott és kíváncsian vártam a választ. Megfordult a fejemben, hogy mi lenne ha rosszul sülnének le a dolgok. A vezér jelenthet némi gondot de a többieket nem hiszem, hogy gond lenne legyőzni. Bár talán még ő sem hisz ott van az idomárok nagy gyengéje a pet. Szerencsére csak küzdőtérre vonatkozik a szabály, hogy nem lehet őket támadni. Bár mivel védett területen vagyunk nem hinném, hogy tudnának ártani nekem.

by **Ryutoshi Kurasai** Pént. Jan. 02 2015, 12:53

Tekintetem nem túl sok reakciót váltott ki a lányból, és teljesen nyugodtan válaszol. Érdekes, ezek szerint nem először lát ilyet, vagy egyszerűen nem hat rá az ilyesmi. Bár nem volt semmilyen szándékom, azért elismerő ez. Bemutatkozására biccentek, majd tovább Enheriel felé fordulok. Snowcatra nem vetek pillantást se. Meg sem próbálta leplezni a nemtetszését, hogy itt vagyok, de nem bántott meg vele. Hogyan is tudna. A főnökasszony végül elmagyaráz egy-két dolgot, úgy érzem a lényeget megérdeklődte. És végül a lány is válaszolt. Jó hallani, hogy nem mindenfajta vizsgálat előtt döntött úgy, hogy szeretne jönni. Állítása szerint eléggé jól fel van szerelve. Ha ezt állítja, szinte biztos, hogy elég tapasztalatot szerzett már solos idejében. És ha tényleg elég nagy a szintje, tényleg elég nagy hasznát vehetjük a céhben. Nem voltunk túlontúl magas szintű tagokkal, és való igaz, hogy én nekem is jobban össze kéne kapnom magam… különben abban az esetben, ha elárulna, minket nem tudnám megvédeni a társaimat. Hm… viszont eléggé fontos lenne, legalább a páncélzatomat megszerezni végre. Még ha a többi statom nem is olyan hatásos, a páncél értékeken van nálam a hangsúly, a képességem miatt. A lány ekkor megszólalt egy kérdéssel, amely úgy érzem tényleg elég lényegre törő. Hm. Úgy érzem, amennyire lehet őszinte volt, vagy legalábbis ha hazudott, nagyon jól tette, bár az is lehet, hogy a valóságot csavarta meg egy kicsit. Ezek szerint viszont nekem csak egy hozzászólásom maradt. Enheriel felé nézek és a szokásos hangsúlyommal szólok hozzá.
- Bocsássa meg a merészségemet kisasszony. De úgy érzem, el kell, mondanám, hogy én hogyan vélekedek. És egykori alapítóként, úgy érzem, jogom van hozzá, ha nem sértem meg kegyedet. – mondom a lánynak, majd az íjász felé fordulok – Mélységesen sajnálom kisasszony, ami az emlékeivel történt, amennyiben módunkban áll, és kegyed is úgy akarja, szívesen segítünk, hogy visszaszerezhesse emlékeit. Ha jól értem elég tapasztalt, és jól felszerelt. Ez példás, ha azt vesszük, hogy kegyed solos harcos volt eddig, ha jól értelmeztem. Bár az indikátor ebben a világban sokat számít, és ez azt mutatja, hogy kegyed ölt… ez nem azt jelenti viszont, hogy ezzel el kéne ítélnünk kegyedet. Jómagam is megöltem már egy-két játékost, és mint látja az indikátorom továbbra is zöld marad. Bár én azokkal a vörös játékosokkal végzek csak, akikről kiderült, hogy szánt szándékkal, szórakozásból öltek. Ám míg erről nincs, bizonyítunk, hogy kegyed is ilyen… addig én támogatom kegyedet, és a belépése mellett szavazok, és ha a kisasszony is egyetért velem… - biccentek a főnökasszony felé – Úgy egyenrangú félként kezelem magát, mint bármelyik céhtársamat, és akár az életem árán is megvédem, ha szükség úgy hozza.

by **Enheriel** Vas. Jan. 04 2015, 12:32

Örültem, mikor a lány mondta, hogy olvasta a szabályokat, s hogy eléggé felszerelt ahhoz, hogy ne kelljen a bankból tárgy vagy pénz. Majd feltett egy lényegre törő kérdést. Határozott volt, az biztos. Villámlás is felvonta volna a szemöldökét, ha lenne neki. Snowcat mondott volna valamit, de Ryutoshi megelőzte:
- Bocsássa meg a merészségemet kisasszony. De úgy érzem, el kell, mondanám, hogy én hogyan vélekedek. És egykori alapítóként, úgy érzem, jogom van hozzá, ha nem sértem meg kegyedet.
- Nyugodtan Ryutoshi. Céhtagként és egykori alapítóként természetes, hogy jogod van hozzá. - majd hagytam, s Snowcat is, hogy Ryutoshi elmondja Suzume-nak, amit akart. Lényegében támogatta a belépést, amíg nincs bizonyíték arra, hogy Suzume szándékosan ölt. Amíg beszélt, küldtem egy üzenetet a többi tagnak, hogy fel legyenek rá készülve, majd mikor Ryutoshi befejezte a mondani valóját, Snowcat-re néztem, hogy neki mi a véleménye. A fiú csak pár pillanatnyi gondolkodás után mondta.
- Én is a belépés mellett szavazok. De ha bántani mered valamelyik céhtagot, esküszöm, hogy én...
- Nyugodj meg kedves. - fogtam meg a kezét. - Van egy olyan érzésem, hogy nem fogja megtenni. - Snowcat megnyugodott a hangomtól, miközben Regina is Suzume-t nézte, akárcsak Villámlás is. Végül én s döntöttem:
- Üdvözöllek a White Rose-ba Suzume.^^ Szabad esetleg, hogy felvegyünk téged a barátlistára?^^ - így még jobban meg tudjuk figyelni, még ha be is állítja, hogy csak azt lássuk, hogy melyik szinten van. Ha engedte, felvettem barátnak.
- Egy kis türelmet kérek Suzume. ^^ - megnyitottam a menümet, hogy felvegyem a céhbe, utána egy-egy előkészített üzenetet küldtem Anatnak, Mirikának és Hinarinak.
- Kész. Most már a céh tagja vagy. Ha akarod, megmutatjuk neked a céhházat. ^^

//Még ti írtok, azt ha szeretnétek, szólok KA-nak, hogy zárja le. Köszönöm a játékot!^^//

by **Suzume** Vas. Jan. 04 2015, 19:03

Igen, a lovag pontosan azt az általam kialakított képet adja magáról mint amit én elképzeltem és eléggé irritált, főleg ez a túlontúl udvarias viselkedés. Túl megy a jó ízlés határán. Bár kehet ő is csak szerep játszik. Ez esetben meg van az első olyan karakter akit kis túlzással utálhatok.
- Köszönöm, de úgy érzem nincs szükségem segítségre. – Próbálom felvenni azt a hanglejtést és viselkedési formát amit ő is alkalmaz. – Már eldöntöttem magamban, hogy nem szeretném tudni ki voltam és miket műveltem. Az számít most kivagyok és ki leszek a jövőben. – Ez idő alatt kihozták a teát is amit kértem és el is kezdem szürcsölgetni. – És ha megenged nekem egy apró megjegyzést. Attól, hogy vörös indikátorosokat ölt még maga sem lesz több egy gyilkosnál. – Mosolygok ugyan de talán érezheti, hogy nem szimpatizálok vele. Amúgy sem szeretem a hozzá hasonlóakat. Azt hiszik ők jobbak a vörösöknél holott ő is ölt embert. A különbség csupán, hogy mi felvállaljuk a tettünket és nem burkolózunk nevetséges és nemesnek hitt hazugságok mögé. A cicafiú reakcióján egy jót mosolygok.
- Nem kell félned, nem fogok ártani egyik céhtagnak sem. De azért megjegyezném, hogy mielőtt bárkit megpróbálsz fenyegetni mérd fel a köztetek lévő szint különbséget. A peted jelenlegi státuszából és a felszereléseidből kiindulva nem hiszem, hogy képes lennél bántani. Félre ne értsétek ezt nem fenyegetésként mondom, inkább amolyan tanács szerű. Hozzáteszem én sem szeretem ha valaki fenyegetni próbál. – Ha még ezek után is hajlandóak bevenni úgy megköszönöm majd felállok az asztaltól, persze befejezem a teám elfogyasztását még előtte.
- Ha nem haragszol meg nem szeretném, hogy barátlistára vegyél. Saját elvem, hogy oda csak is olyanokat veszek fel akikben feltétel nélkül megbízok és valóban a barátaimnak nevezhetem őket. Ha esetleg azért tennéd, hogy lásd merre vagyok akkor tudtommal azt a céh által is megtudod tenni. – Felelem. Nem tudom mit akart pontosan, bár gondoltam, hogy figyelni akar esetleg. De azt úgy is letudnám tiltani, hogy lássa merre járok. Ha meg elérés miatt akar azt pedig a céh által is megteheti. Az utolsó mondatra viszont bólintok ha bevettek végül a céhbe.
- Ha Ryutashi úrfi nem bánja akkor a társaságában szívesen megnézném a céhházat feltéve ha nem jelent terhet hogy körbevezessen. – Mosolygok rá a fiúra.

by **RenAi** Hétf. Jan. 26 2015, 10:25

Ozi

Tízes szint, fogadó. Nem épp jó híréről híres ez a fogadó hisz mindenféle bajos szerzetek járnak erre…>.> És hogy miért is vagyok itt? Hát az jó kérdés. Beültem egy kis teára, és meg kell hagyni igencsak kitűnök a közegből. oO Mindenki jókedvűen és hangosan cseverészik, a söröskorsók koppannak az asztalon. Bajkeverő emberek hangos rivalgása, az átható füst és pia szag. Gweeeh. Fel akartam tölteni az inventorym italokkal, teával és hasonló ártatlanságokkal. És itt finomakat lehet beszerezni, így amint hozzák a rendelésem szépen sorba rakom el őket. Egy kis tea, egy kis narancslé, egy kis tej, némi szénszavas üdítő, kóla és meg is volnék.

Kifele menett a tömeget pásztázva feltűnt egy ismerős alkat. Magas, fekete haj, fekete öltöny és bot. ~”A gonosz bácsi”~ Mit keres itt? Talán valami rosszaságon töri a fejét? Talán vár valakit? Vajon felfigyelt rám? Gwwweh se hallgatózásom, se semmi ami hasznos lenne. *Felidéződött benne Rita megrovó tekintete*
~De akkor is gonosz bácsinak tűnik. Suspect

Pedig karácsonykor sem volt az, és kaptam tőle egy kristályt is. Ami még mindig meg van, itt az inventorymba. Nagyot sóhajtottam majd úgy döntöttem hogy leülök mellé.
- Szia leülhetek? – És ha megengedte le is ültem.
- Mi járatban erre? – Kérdeztem rá rögtön a lényegre. Vagyis tényleg érdekelt, és remélem nem csinál rosszaságot, és nem valami rossz embert vár hogy megbeszéljenek valamit.
- Amúgy… miért szereted ennyire az öltönyöket? És miért van nálad mindig bot? – Kezdek bele, és mondjuk tényleg érdekelt. Harc közben sose láttam, talán az lehet a fegyvere, vagy ilyesmi, nem tudom. Kicsit aggódok mi lesz ebből a beszélgetésből, és remélem ő nem fog engem rossznak gondolni csak azért mert még mindig nem tudom eldönteni hogy ő jó-e. Bár talán nem is gondol ilyenekre és csak én komplikálom túl a dolgot. Heheee, megeshet. ^^”

by **Ozirisz** Szomb. Feb. 07 2015, 13:21

Egy hosszú és nehéz nap után, amit semmi értelmessel nem töltöttem, betértem a közeli fogadóba. Egész napos bolyongás a szafari területén és némi elmélkedés, ötletelés után sem jutottam előrébb. Talán az idő segít... Bár legutóbb is hosszú-hosszú hónapoknak kellett eltelnie, mire újra önmagam lehettem. Persze akik nem ismernek, talán fel sem tűnne a különbség, általában a mentális pajzsaim megóvnak attól, hogy egy nyitott könyv legyek, legalábbis olyan szempontból, hogy odabenn mi zajlik... Ha örülök, ha bánatos vagyok, akármi, igyekeztem nem kimutatni az emberek felé. Persze, aki kicsit is ismer, észreveszik rajtam, ha épp valami nincs rendben. Mint ahogy Szophie is reflexből kiszúrta, hogy valami történt...
Végül is betértem a 10. szint fogadójába, egész nagy tömeg gyűlt össze. Bár, lehet, hogy itt mindig ilyen forgalom van, azt nem tudom, nem sokat szoktam errefele kóvályogni, most is csak azért, mert lusta vagyok visszamenni valamelyik alsóbb szintre, és fáradt vagyok valamelyik üresebb erdőbe kisétálni, hogy aztán egy fa tetején ücsörögjek, amíg kedvem tartja. A tömeget elnézve, vannak itt mindenféle szerzetek. Vannak akik a szintlépést ünneplik, vannak akik egy kazamata kitisztítását, vannak akik épp a zsákmányon civakodnak, és persze akik valami sunyiságon törik a fejüket. Láttam egy figurát, akit a piac mögötti sikátorokban szoktam látni, ahogy a faeno-leveles cigarettákkal seftel, némi lopott áru mellett. És hasonló "jóemberek". Szép nyugodtan kikértem a korsó söröm, amit még a pultnál legurítottam, és azon nyomban kikértem a következőt, és egy kis pohár whiskeyt, majd az egyik üres asztalhoz letelepedtem. Figyeltem a jónépet, hátha elkapok valami hasznos infót, vagy arról, hogy mi történhetett Judyval, hisz nem olyan rég történt, és még nem merült feledésbe, mint Ai Hane, akinek talán a nevére sem emlékszik senki, rajtam kívül... Vagy esetleg némi infót arról, ami alapján elindulhatok a "feltámasztó item" felé, amiről a Lights of Future tagok meséltek. Titkon még reménykedtem is benne, hogy hátha Shiroék pont erre járnak, és pont megszomjaznak, és betoppannak azon az ajtón... Néztem az ajtó irányába, és egy másik ismerős toppant be. Egyik céhtársam, RenAi, akit már egy ideje nem láttam. Néha a palota környékén összefutottunk, vagy egy minibosson, vagy mint jómultkor, amikor nélküle mentünk küldetésre.
Nem szólaltam meg, nem integettem, nem akartam megijeszteni, hisz valamiért tart tőlem, bár ennek az oka számomra nem ismert. Jobbnak láttam nem megijeszteni, és inkább egyet kortyoltam a sörömbe.
Majd nem sokkal később, idejött hozzám, hogy leülhet-e.
- Természetesen - szólaltam meg kissé meglepetten a korsóm mögül.
- Hát... ez egy hosszú történet - kezdtem bele a mondandómba - Nemrég tértem be ide, miután meguntam az erdőben bóklászást, meg egy kicsit meg is szomjaztam. És hátha hallok valami érdekeset - majd egy kis szünet után folytattam tovább - Ha hiszed, ha nem, a fogadók a legjobb információforrások egész Aincradban. Szinte mindenki megfordul egy-egy ebéd, vacsora, egy korsó sör, vagy csak egy kis pihenés céljából, és elég sokan elkottyantanak ezt-azt. Hébe-hóba egy hírügynök is felbukkan, aki ezeket a hírekkel "kereskedik". Bár az, hogy épp olyasmit halljon az ember, amit próbál kideríteni... hát... szerencse kérdése, de az hiánycikk...
Majd újabb két kérdés. - Hát, az öltönyök leginkább megszokás. Itt nem olyan drágák, mint kinn, és legalább nem tűnök egy ágról szakadt csövesnek. - majd szép lassan nyújtottam RenAi felé a botot - Ha jobban megnézed, kicsit több, mint egy bot. Sétapálca is, hogy ha az ember csak sétálgat. És a bot fej részében ott a Hazatérés Kristály, ami a szintek közötti utazáshoz kell. Praktikus, 2 az 1-ben megoldás. És kicsit hangulatos is, ahogy az ember, mint valami nagy varázsló, földhöz koppintja a botját, elmormol két-három szót, a kristály felragyog, és az ember eltűnik.
Majd én is feltettem pár kérdést:
- És te? hogyhogy errefele? - teljesen logikus kérdés, hisz nem nézem ki a lányból, hogy ilyen helyekre járna.
- És mi újság veled mostanában? - majd érdeklődéssel figyeltem a lány válaszait.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Feb. 13 2015, 20:06

Suzume: Éles Kés
Enheriel: Bronzgyűrű
Ryutoshi: Trükkös Köpeny

by **RenAi** Vas. Feb. 15 2015, 20:19

Nem tudtam mit is kezdjek magammal manapság, csupán a napi teendőimmel foglalkoztam semmi többel. Nem harcolgattam, nem küldizgettem inkább csak örültem a szabadidőmnek és kiélveztem minden percét. Betértem a tizes szint nem épp jó hírű fogadójába, de tény hogy jelenleg itt lehet kapni a legízletesebb italokat, és ételeket, majd mivel újra kellett töltenem a készleteim kénytelen voltam betérni ide.

Igazság szerint nem bántam , túl sok ismerős arcot ugyan nem láttam, kivétel ez alól a céhtársam Ozirisz akit ugyan nem ismerek, de az első benyomásokként mint komor rossz ember nehéz volt kiverni a fejemből. Ugyan tudom azóta hogy az előítéletek nem jók és hogy meg kell szabaduljak tőlük, talán pont ezért is léptem oda hozzá a férfihez és kezdtem vele beszélgetést. Megkérdeztem hogy leülhetek-e majd mikor engedélyt kaptam rá meg is tettem.
- Köszi. – Majd a szék koppanása és egy huppanás jelezte hogy le is ültem. Utána kérdeztem ami először az eszembe jutott. Érdeklődve hallgattam végig valahogy nem is gondoltam róla hogy ilyen bőbeszédű, de ez tetszik.
- Tudom. – Húztam szélesre a szám.
- Sokszor itt hallok érdekesebb küldetésekről, vagy eventekről. Bár keveredtem már bajba is, sőt volt hogy egy tök idegen pasas megkérte egy ismeretlen lány kezét. Vicces helyzet volt végül is, az az alak nem volt normális. Bár kereskedő hírügynökökről még nem hallottam. oO És igen, ismerkedni és a legújabb pletykákat is innen lehet összeszedni. – Igazoltam vissza a férfi igazát. Majd a ruhájára és a botjára kérdeztem rá. A bot-ja mint magyarázat meglepet de mulatságosnak találtam, főleg hogy Aincardban nincs mágia, és így bele gondolva tényleg olyan mintha egy bűvész akarna tovatűnni, még az öltözéke is megfelel hozzá.
- Még a ruhád is megy a bűvészmutatványodhoz. – Mondtam, kezdtem felszabadultabb lenni, talán annak köszönhető hogy könnyen beszélget velem.
- És teljesen jó ötlet bele rakni a teleport kristályt, bár annyira öreg még nem vagy hogy sétabot kéne. – Öltöttem ki rá a nyelvem. Vagyis nem tűnik olyan öregnek. oO Bár ki tudja. >< Ainard okoz furcsaságokat.
- Ühhm, hogy velem? Csak az italokat és némi ételt vásároltam, úgymond feltöltöm a készletem . – Magyaráztam mosolyogva, bár az ő storyjához képest az enyém elég gyengének tűnik.
- Különösebben semmi, igyekszem jobban összeszedni magam, úgymond élni . Az elmúlt időben elhanyagoltam magam a barátom és a céhtagokat is. Úgy mindent és most ezt igyekszem valamennyire korrigálni. – Magyarázom.
- Amúgy én is szeretek sétálgatni az erdőben, bár Jin nem szereti ha késő este sétálgatok egyedül gyanús helyeken hehee. – Vakartam meg a kobakom zavaromba.

by **Ozirisz** Vas. Feb. 15 2015, 21:13

Kissé hihetetlennek tűnik a jelen helyzet. Az, hogy RenAi itt ül velem szemben, és beszélgetünk. Elég furcsa, ahhoz képest, ami a legelső találkozásunkkor történt. Szegény lány megijedt tőlem, és Rita mögé bújt. Bár ez már nem mostanában történt, hanem durván másfél-két éve, még mindig kristálytisztán emlékszem arra a napra, amikor mentünk arra a bizonyos chokobó-pusztító-amortizáló minibossra...
A lány történetét hallgatva a vadidegen pasasról és a lánykérésről, akarva-akaratlan elkapott a nevetés...
- Nem meglepő az ilyesmi, főleg a fogadókban. Jóval több a fiú mint a lány, és hát ugyebár az alkohol hatásai... - majd komolyabb témával folytattam - Néha-néha látni pedig őket. Amíg a legtöbben páncélokkal és kardokkal üzletelnek, addig ők kinyomoznak valamit, és azt teszik pénzzé...
Mint kiderült, az öltöny megy a bűvészmutatványhoz, pedig a bűvészkedés az nálam ennyiből ki is merül.
- Viszont bűvésznek ezt leszámítva csapnivaló vagyok. Egy pont nem sok, de még annyi sincs azon a jártasságon. Inkább a vadászat-halászat-főzés kombinációt fejlesztgetem, bár azt is csak akkor, ha épp kedvem van hozzá...
- Lehet, hogy nem vagyok öreg, de időnként annak érzem magam. Sokmindent megértem mindkét világban, és ezek akarva-akaratlan kihatnak rám... - majd egy nagyot sóhajtottam - Lehet, hogy ezt érezte meg rajtam a rendszer is... Emlékszel arra, amikor nélküled indultunk el a toronyba, mert küldetésen voltál? Na, abban az elátkozott toronyban pár óráig szó szerint vénember voltam. Kb. mint Dumbledore, vánszorogtam a mágusbotommal, csupán annyi különbség, hogy nálam nem működött a patrónus hívás varázslat... Rita kislány lett, Szophie pedig pasi... legalábbis arra a pár órára, amíg le nem szedték rólunk a debuffot... - meséltem a RenAi-nak arról a bizonyos küldetésről, amire nem tudott eljönni...
- Apropó, készletfeltöltés... Mit szólnál egy vacsorához, vagy sütizéshez? Természetesen én állom - mondtam a lánynak, majd ha rábólintott, intettem is az NPC-nek, hogy lesz rendelés.
- Ismerős helyzet. - szólaltam meg újra, immár komolyan, mélyen a lány szemébe nézve - Ha adhatok egy tanácsot... Akik fontosak számodra, ne hanyagold el őket, mert nem tudhatod, mennyi időtök adatott... Ezt az időt viszont csak akkor fogod látni, ha már túl késő... Remélem nem kell megtapasztalnod...

by **RenAi** Hétf. Feb. 23 2015, 22:55

Ozi felkacagott a storyn bár nem is olyan rég, majd fél éve éltem meg, és utána még egy ideig beszéltem a lánnyal a nevére is emlékszem, Azmaria azt hiszem. A lány hangja, a haja, apró termete… tisztán emlékszem rá, pedig azóta nem is találkoztunk.
- Igen-igen. – Sóhajtottam fel és dőltettem félre rosszallást jelezve. Plusz jól esett a nyakamnak egy kis nyújtózkodás. Végig hallgattam Ozit, teljesen félre ismertem. Nem tudom mit tartottam benne ijesztőnek, a kiállásán, a nagy fekete kabátján vagyis öltönyén és a botján kívül, most már igazán nem értem az akkori önmagam. Bár lehet csak viccesnek tartottam a helyzetet és rátettem egy lapáttal, vagy pedig csak titokban feltűnési mániám van… nem tudom, nem tartom elképzelhetetlennek, viszont már bánom hogy olyan buta voltam. Amikor a küldetésről beszél amit én végig aggódtam a céhbejárat előtt és mint kiderült akár mehettem is volna hisz a küldetésem hamarabb véget ért mint számítottam rá, de addigra már elindultak mind és nekem nem hagytak koordinátákat. Az esemény keserű ízt idézett fel bennem ugyanakkor nevettem a története hallatán, bár már Rita említette, de az ő szájából is vicces volt hallani. Nem gondoltam hogy a fiú ennyire szórakoztató tud lenni.
- Amúgy meglep hogy fiú lettedre a főzést is kiépítetted. – Jegyzem meg, bár találkoztam már furcsaságokkal, macskamán pasikkal, macskapasikkal meg egyéb nyalánkság, a kedves medvejelmezes és medve jelmez barátunkat már meg sem említve.
- Hmm elfogadom, de csak ha viszonozhatom majd valamikor még. – Kacsintottam a férfire.
- És süti mindig jöhet. – Vigyorodtam el mint egy kisgyerek. Majd komolyabb dologról esett szó.
- Azt hiszem igazad van, bár én ezt későn láttam be, és belegondolva hogy elveszíthetek valakit… valahogy nem is akartam utána közeledni másokhoz, gyávaságból persze, de ezt rendbe szeretném tenni már ha lehetséges még. – Komoly összetett mondat, őszinte és majdhogynem felnőttes , vagyis inkább felnövéses gondolatokkal. Azt hiszem szinteltem, még ha nem is úgy ahogy szoktam.
- Amúgy… érzem hogy komoly dolgokon mentél keresztül, ha szeretnéd elmondani szívesen meghallgatom persze csak ha a dolgokról való beszélés segít és nem felkavar. – Ajánlottam fel neki.

by Ajánlott tartalom

Mashava City

Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City

Re: Mashava City