Re: [Küldetés] Hupikék Törpikék - Kalandozás Aprajafalván

by **Scott Thompson** Pént. Ápr. 18 2014, 08:21

Miután elvégeztük a törpabrobatikát és megszabadítottuk nagyra nőtt barátunkat a dugójától, kaptunk tőle egy nagy puszit. Legalábbis a mindenkit megsimogat a csápjával nekem ezt jelentette, mint a kutyáknál a nyalogatást. Majd, kinek nagyobb dolga van, el is indul valamerre, majd megáll és várakozóan tekint ránk. Szóval követnünk kéne...?
Én megelőlegezem neki a bizalmat, és rögtön el is indulok utána. Közben a többiekkel is megpróbálok beszélgetésbe elegyedni, legalább a nevüket tudjam, ha már így összesodort minket a sors.
- Szia - kezdem mindenkinél - én Scott vagyok, örvendek. Kit tisztelhetek a személyedben? - megy a bemutatkozás és a megrázható kezem, kivéve a hölgyeknél. Nekik nem rázok kezet, inkább olyan alig halhatóan szólalok meg hozzájuk, és ha nem nyújtanak ők kezet, akkor nem létesítek velük testi kontaktust. Annyira idegesítő, hogy relatíve félek tőlük... ahh. Már meg is érkeztünk?

Rövid időn belül törpös dallamok ütik meg a fülemet, majd a törpfalu látványa a szememet. Ahogy a nagykönyvben, és a tévében megvolt írva, a gombaházak fel is tűntek a horizonton, mi-mi maga színében, de tisztán, pöttyösen.
A faluban minket érdekesen fogadtak, ki-ki a maga módján, van aki megbámult minket, van aki inkább elkerült minket. Útközben hallatszanak a pletykálások és a beszélgetések, egy szó mint száz itt megy az élet, egy kis nebuló majdnem a lábunk alá is mászik, közben az orrom is észleli a falu jelenlétét. Hami... Mindegy, felveszem a kicsit a kezembe, mielőtt tényleg ránézünk, de nem veszem el a kis üvegét, biztos ragaszkodik rá. Dugó van rajta szerencsére, de a szememet rajta tartom az üvegcsén, nehogy eltörje, hiszen azt sem tudom mi van benne.
- És te lennél Törpicur, ugye? - emelem az arcom elé a picikét. - Ez a tiéd? - válaszul csak belepisszeg az arcomba. - Akkor nem. - mosolyodok el, annyira szeretem a gyereket, talán mert nem volt öcsém vagy húgom.
- Hát, nem erre számítottam... - jelentem ki. - És most, merre? Törpapához? - üti meg az óra a háromnegyed egyet, amire a gyomrom is reflektál - Vagy inkább álljunk be az ebédlőbe?

(Remélem nem értettem félre, és tényleg ő támolygott felénk, és nem ez egyik törpifjúnc...)

by **Enheriel** Pént. Ápr. 18 2014, 19:41

Végül kiderült, hogy két törp bőven elegendő volt a dugó kihúzásához, miután egy nagyobb szél majdnem elrepítette Villámlást egy bokorba, ahonnan nagy nehezen tudtam kiszedni. De előtte a kölök (Ryuu) egy elég bunkó megjegyzést tett.
- Jó lenne, ha inkább elhallgatnál. - mondtam neki egy kicsit mérgesen. Egyáltalán nem segít a hangyán az, hogy itt játssza ez a pisis a menő gyereket. Miután kihúzták a dugót, a hangya hálásan végig simította az egyik antennáját rajtunk köszönetképben.
- Szívesen. ^^ - mondtam neki. Ekkor a hangya megindult, de felénk nézett. Egyértelművé tette, hogy segíteni akar nekünk, úgyhogy mentem a fiú után, aki Scott néven mutatkozott be, ezúttal személyeként.
- Enheriel vagyok, a kis griffem meg Villámlás.^^ - szerencsére nem kellett sokat mennünk, mert már meg is volt a falucska, ahol a törpök laktak. Némelyik elfordult tőlünk, bizonyára azért, mert idegenek voltunk. Némelyik megmosolyogta a ruhánkat. Na igen, ha mi is törp ruhába lennénk, biztos nem lennénk ilyen feltűnőek. Voltak, akik trécseltek, voltak, akik aludtak, valamelyik törp, biztosan Hami meg sütögetett a házában, mert érezni lehetett a finom illatokat. Néhol hallottunk egy két részletet, de semmi érdekes nem volt bennük. Aztán megláttam egy apróbb kis aranyos törpöt támolyogni, aki miközben keresett valamit, egy löttyel teli lombik volt a kezében. Remélem nem valami veszélyes dolog. Scott felvette a picit a kezében (ugye Törpicur?), aki a kérdésére csak belepisszeg az arcába. Aaaw, annyira kis édes volt!^^ Scott megkérdezte, hogy Törpapához menjünk-e, vagy ebédelni, mert közben korgott a gyomra.
- Ti menjetek enni, én addig megyek Törpapához, és elmondom, mi történt velünk. - és kézbe vettem Villámlást, hogy pihenjen, és így indultam Törpapa felé.

by **Strea** Pént. Ápr. 18 2014, 22:45

Többen is kérdezték, hogy az említett törp Törpicur-e. Nos, konkrét választ nem fogok adni, de ő is ugyanolyan ruhában van, mint a többi törp, és támolyog, kóvályog, nem pedig négykézláb mászik. ^^ Jah és egy apró segítség: figyeljetek arra, hogy amit nem írok le, hogy ott van-e vagy nincs, az még nem biztos, hogy ott is van.

by **Kokoro** Pént. Ápr. 18 2014, 23:15

Nem értem. Miért gondolnák, hogy nem elég magas? Megszámolom. Elég sokan vagyunk. Hárman vagy négyen lent. Ketten felettük. Utolsó legfölül. Bőven elégnek kéne lennie.
Csöndben maradok végül. Ha nem tetszik nekik, akkor nem. Biztos azért, mert én mondtam. Ha Bústörp mondta volna, elfogadják. Biztos vagyok benne. Szinte biztos. Én fura vagyok nekik. Mindig is az leszek. Mindig is az voltam. Jackal mellém lépdel. Felnéz rám, nyüszít. Megsimogatom, hogy ne aggódjon. Ez a mi sorsunk. El kell viselnünk. Élnünk kell. A vörös hajú is megmondta.
Kihúzzák a dugót. Én a kezeim közé veszem, ha eldobták. A hangya hálálkodik. Csiklandós érzés, elmosolyodom. Kicsit kuncogok is. Furcsa hang, nem nagyon hallottam. Bizsergeti a torkom. Az arcom is másmilyen. Furcsa érzés, örömteli. Ahogy a sarkai felfelé mozdulnak. Önkéntelen, és jól esik. Nem tart sokáig. Nem szeretem így tartani. Mert különben kikapok. A mosoly a nevelőké. Nem lehet a mienké.
Elindulunk, követem őket. Kezeimben a dugóval. Jack néha elbukik valamiben. Apró kavicsban vagy gyökérben. Megvárom, amíg talpra áll. Így idővel lemaradunk kicsit. Bústörp Scott odamegy egyesekhez. Köszön nekik, kezet nyújt. Nekünk nem. Nem is akarom. Nekem nincs nevem. Csak az, hogy Kokoro. Houseki no Kokoro. A Drágakő Szíve. Nincs törp nevem. Sem igazi. Nem tudnék neki válaszolni. Utolsónak lépek a faluba.
Aprajafalva, igaz? A zenékben is ezt mondják olykor. Sokkal több kék valaki van itt. Vajon ők is játékosok? Nem hiszem. Nem estek kétségbe, hogy átváltoztak. Talán nagyon régóta ilyenek. Beszélgetnek, nevetnek. Valamelyikük meg akar halni. Nem értem, miért. Vendég is meghalt, a felesége is meghalt. A fia is meghalt. Nem hiszem, hogy jó dolog a halál. Akkor nincs semmi. Nincs gondolat, nincs érzés. Nincs semmi, csak az üresség. Én nem akarok halált. Nem akarok meghalni. Élnem kell, mert megígértem. Mert felelősséggel tartozom. Jack-nek.
Az egyik törp keres valamit. A kezében lombik. Mindenhova benéz. Eszembe jut a dal. A kezemben levő dugóra nézek. Vajon illik az üvegébe? Meg kell próbálnom. Odalépek hozzá, és elé nyújtom. Úgy, hogy mindenképp meglássa. Jackal még kaffant is, hogy észrevegye. Ha elveszi, annak örülök. Visszatérek a többiekhez. Az óra ütéseit számolom. Tudom, mennyi mit jelent. Már délután van. Haza akarok menni.

//Én úgy tippelem, a hangyából kihúzott dugót keresi a törpi, ezért bocsánat, Scott, hogy nem úgy reagáltam erre a részre.//

by **Ryuu** Hétf. Ápr. 21 2014, 01:13

Egyszerűen nem érdekelt, de beszólni még is csak jól esett. Nem akartam ebben részt venni, és csak lassan adtam be a derekam ennek az egésznek. Kék voltam, ami felettébb bosszantott, és hogy meg vagyok fosztva mindenféle fegyvertől.

Habár, ha még mindig harcművész vagyok, akkor más is lehet a kezemben felszerelt fegyver, mint amit eddig használtam. Szinte bári azzá lehet az én kezemben. Cool

Az meg csak plusz volt, hogy nincs sárga indikátorom szem előtt, hogy az emberek óvatosabbak legyenek a közelemben. Hiába nem öltem senkit, az, hogy "kicsit" erőszakosabb vagyok mint a nagy átlag, nagyobb figyelmességre inti a mellettem lévőket. Szerencsére a nagy átlag ezzel együtt könnyen feletkezik meg az indikátorokról, és figyelmetlen, meg előszeretettel feledékeny. Rolling Eyes

Szeretem amikor az emberek mindenféle ok nélkül bíznak meg vad idegenekben. ^^
Amikor a petes csaj rám rivallt szinte a bemelegítős cinizmusomért, kezdtem úgy érezni magam, hogy lesz kivel eljátszadozni. Cool

Mellé "sodródtam" és rávigyorogtam. (Enhi)
- Kicsike idomárlány azt hiszi mondott valamit, de közben semmi értelme a szavainak. :3 - Kezdtem bele, de a hangya simogatós dolog megakasztott és értetlenkedve emeltem fel a fejemet arra felé, amerről a hirtelen támadás ért. Ohh, közben sikerült levenni a dugót a lábáról és hálálkodik nekünk. ^^
Hmmm, mit is akartam ebből kihozni a bugyuta lovas csajszinak? Nem tudom, mindegy is. Ott is hagytam egyelőre.
Beérve a faluba egészen furcsa házak és teremtések ~ hozzánk hasonlatosak ~ tárultak a szemeim elé. Elképesztően nem érdekelt. Kék emberek. Suspect

De ha már itt vagyunk, akkor ne vesztegessük az időt. Kicsattanó lelkesedést imitálva ugrándoztam a lovasa idomárkához.
- Én megyek veled, nehogy elronts valamit. ^^ -

by **Utahime** Kedd Ápr. 22 2014, 18:08

A hangya nem akart lejjebb ereszkedni, vagy nem is tudott. Biztos kényelmetlen volt a dugóval. Nem baj, végül is elegen voltunk ahhoz, hogy felérjük. Mivel Falcoval jelentkeztünk alsótörpöknek, a többiek hamar meg is szabadították az óráshangyát a kényelmetlen dugótól, vagy talán eleve csak azért vitáztak, mert nem akartak alulra állni. A dugó elrepült, én rámosolyogtam a hangyára, majd az örömében megmozgatta magát és mindenkit megpaskolt a csápjaival mielől igyekeztem menekülni. Akárhogy is, de a hangya még mindig hangya. Ijesztő csáprágókkal és undorító ízelt tagokkal. Elhúzott képpel fordultam el tőle, kezemmel védve magam a csáptámadástól.
- Jól van nem kell hálálkodni. - Mondtam, remélve, hogy azért nem bántottam meg. Már ha tényleg ez volt a célja, és nem csak kóstolgat... Végül elindult egy irányba, majd visszafordulva várta, hogy kövessük. A Bústörp volt megint az első, aki követte, és mivel egyébként sem ismerjük a terepet, mind követtük. Végül nem is a hangyabolyba csalt eledelnek, hanem valóban elvezetett a törpfaluba.
A hangya után menetelve először a zeneszó ütötte meg hatalmas kék gombbá vált fülünket. A vidám zenénét keresve kukkantottam az utolsó fűszál mögé. A kis gombaházak mókás képet alkottak egy színes nyüzsgő világról. A törpök mind amolyan egyenruha félében voltak, egy fehér törpnaciban miből kilógott kék bogyószerű farkuk. Itt-ott kis csoportokban beszélgettek, sokan mindet néztek. Eztán páran ki is kinevettek mások elmenekülnek az idegenek láttán, míg a többi törp jöttünket figyelmen kívül hagyva beszélget tovább. A külsőnk ugyan hasonlított az itteni törpökéhez, de ruháink miatt jócskán kitűntünk a tömegből, a petekről már nem is beszélve. Így körbenézve jó pár idomár jelen van megint. Eddig akárhova mentem, mindig így volt. A furcsa környezetet kémleltem és csak forgolódtam egy helyben ámuldozva, amíg a törpi társaim ismerkedtek a helyi törpökkel, illetve egy fiatalabb furcsán támolygó törp köré gyűltek páran. Megköszöntem a hangyának az eligazítást, de továbbra is csak egy helyben álltam a falu szélén. Nem igazán akaródzott ilyen ábrándos törpökkel lepkéket kergetni háromnegyed egykor... Szerencsére a vadkutyusos idomárlány elhozta a hangyából kihúzott dugót és neki adta, hátha illik az üvegébe.
Végül mindenki körbenézelődött és el kellett volna döntenünk, merre tovább. Az egyik gombaházból csalogató illatok szálltak felénk, bizonyára ezért kérdezték, nem nézünk-e be oda is. Illetve valami törppapát emlegettek még, akihez elmennének. Az előbb még nem úgy volt, hogy maradjunk együtt? Vagy ez csak az erdőre vonatkozott? Egy sóhajtással vettem tudomásul, hogy sokan vagyunk ahhoz, hogy egységesen cselekedjünk, már az előbbi dugóhúzásos vitából tanulva is. Ha valami egyéb dolgunk van a faluban, mint például megkeresni valamit, akkor úgyis jobb, ha szétválunk. De első körben eligazítást lenne ésszerű keresnünk, együtt.
- A küldetésünket lehet, hogy a Törppapával való találkozás vinné előrébb... Ne oda menjünk elsőnek? - Kérdeztem végül, de részemről mindegy, merre indulunk és szívesen megkóstolnám, mi illatozik a közelben, így talán követem, amerre többen mennek.

by **Strea** Vas. Május 11 2014, 22:35

A törp furán néz végig rajtatok, úgy tűnhet, eddig észre se vette, hogy itt vagytok. A felé nyújtott dugóra megörül, jótevőjét ölelgeti, meg-megbillenve:
- Köszönöm, köszönöm, tényleg – és csuklik egyet – Harangvirág nincs a faluban, nincs, nincs – ingatja a fejét – Őt keresitek, vagy nem? – néz fel rátok furán, majd továbbballag, a dugót belerakva a helyére – Azt mondta… mit is mondott? Kivág a parkból egy ágat, vagy mit… - fordul még vissza, majd elesik – fenyőágat, igen… - motyogja, miközben feláll, és dúdolva továbbáll, veletek nem foglalkozva többet.
Merre indulnátok tovább?

Van lehetőség szétszakadni, felfedezni a falut, ha szeretnétek. Szabad kezet kaptok, bár a küldetés sikerességéhez továbbra is a fő mesélői szálat ajánlom. A reagotok végére kérlek írjátok oda, ki kivel megy és hová, együtt is lehet maradni, ha úgy gondoljátok. Viszont amire szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy ne csak a mesélői hsz-re reagáljatok, hanem a társaitok mondataira, cselekedeteire is! Ha van kérdés, továbbra is várom a pm-eket. Licht 500 szóval pótolhat.

by **Kokoro** Vas. Május 25 2014, 23:25

A dugó pont jó volt. Ennek örültem. A törp megölelgetett. Ennek már nem tudom. Megmerevedtem, nem mertem moccanni. Nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni. Pedig ez már nem az első. Öleltek már meg. Csak nem tudom, mit kell olyankor tennem. Még sehol sem találtam. És még senki se mondta el nekem.
A törp viszont örül. És motyog. Nem tudom, hogy Harangvirágot keresünk-e. Meg is rázom a fejem, hogy nem tudom. Aztán elmegy, énekelgetve. Egy ideig nézek utána. Vajon ki lehetett? Őt hogy hívhatják? Mert mókás nevek vannak itt. És ismerni akarom őket.
A többiek egymásra néznek. Valaki Törppapát emlegeti. Hogy oda kéne menni. Valaki az illatok után pislog. És Harangvirágot is talán meg kéne keresni. Nem tudom ő ki lehet. Törppapa tudom, a dalokból. Hogy ő a vezető. A falu főnöke. Ő talán ismeri a Harangvirágot is.
Jack szorosan mellettem marad. Fejét félrebillentve néz. Talán találgatja, hogy merre kéne menni. Én sem tudom. Látszólag mindenki tanácstalan. Én pedig még náluk is jobban az vagyok. Nem ismerem ezt a világot. És furcsa, szokatlan. Az, hogy más vagyok. Egy rajzfilmfigura. Örülök is neki, meg nem is. Örülök, mert így kicsit más lehetek. De nem, mert túlságosan is más. Vagy merjek egyáltalán más lenni? Félek, nagyon félek. Ki fogok érte kapni odakint. A nevelők biztos figyelnek. Örökké figyelnek. Talán a sisak mutatja, mi történik itt bent. És nézik, hogy miket csinálok. Jegyzik, hogy miket rontok el. És majd meg fognak miatta büntetni.
Csak a tűzmadaras lány ad ötletet. Hogy menjünk Törppapához. Rá nézek, a mellkasára, a hajára, majd vissza magam elé. Meredek előre, és várom, hogy mi történik. Nem merek moccanni, nehogy baj történjen. És még nem tudom, merre menjek, ha szétszakadunk. Talán csak állni fogok és megvárom őket. Nem tudom. Átölelem magam, a mellkasomnál. Így kicsit jobban érzem magam. Biztonságban. Amíg a többiek döntenek.

//Bocsánat a fura reagért... kicsit reméltem, hogy valaki megindul, akit Koko követhet Very Happy

//

by **Utahime** Vas. Jún. 01 2014, 23:05

Egy darabig ácsorogtunk a falu szélén. Valóban bedöbbentő látvány volt a sok apró gombaház és a furcsa lények, sőt mi magunk is. Hogy többet tehessünk küldetésünk sikerének érdekében, egyetlen támpontunk a zenelista volt, amit a kazettán találtunk. Elővettem hát az említett tárgyat és halkan hallgattam a zenéit. Az támolygó törp láthatóan örült, hogy visszakaphatta a dugóját. Nem fordítottam felé sok figyelmet először, inkább a többieket figyeltem, hogy merre szándékoznak menni. Néhányan megindultak megkeresni a Törppapát, mások csak tébláboltak. Ezért is kérdeztem, menjünk-e mind a főnökhöz, remélve, hogy egy irányba haladunk majd együtt. Talán a többiek is a zenelistát hallgatták, talán hangosabban is, mint én... vagy csak nem akartak válaszolni. Egyedül a dugót visszaszolgáltató törpleány nézett felém egy pillanatra, majd el is kapta a fejét. Valami rosszat mondtam volna? Valóban buta kérdés, ha mindenki eldöntötte már, merre akar menni, minek ragozzuk túl a dolgot… A dugóért hálálkodó helyi törp szavai viszont megütötték a fülemet.
-Ah, a Harangvirág...!- Kaptam fel a fejem a fejem. Az előbb pont ezt hallottam Ábrándos énekében... Gyorsan az elhaladó törp mellé ugrottam.
-Bocsánat, nem tudod, merre van az a fenyő?- Akárhogy is, most nem egy fenyő erdőben vagyunk. Ha fenyőágat vágnak valahonnan, az vagy könnyen megtalálható dolgot jelent, hiszen egy fenyő a környéken biztos kitűnne a környezetéből. Vagy egy fenyvest, ami már önmagában is csökkenti az esélyeinket a megtalálására, de még távol is van... Ha megad egy irányt, úgy megköszönöm -ha nem akkor is. Majd a Törppapához igyekvők felé kiáltok -remélem még időben- és intek a még ácsorgóknak is.
-Mi akkor elindulunk erre...- Legyezek a kezemmel az úti cél felé. Falco a vezényszóra azonnal felzárkózott mellém majd egy másodpercig csak elmélkedve néztem a madarat.
-Mond csak, ugye most megülhetlek én téged...?- Kérdeztem végül, mire meglepetten csattogtatta meg a csőrét, de végül bólintott. Vigyorogva felültem a szárnya tövébe és kinyújtva a karom egy „előre” kiáltással jeleztem, hogy útra kész vagyok. A Fönix kissé összeszűkítve a szemét hátra lesett, aztán megnyújtva a nyakát elindult a fenyőt keresni…

by **Strea** Csüt. Jún. 12 2014, 16:48

Úgy tűnik, a legtöbben nem szeretnének holmi fenyőágat keresni, valakik Hamihoz, mások másmerre igyekeznek, s hamarosan eltűnnek a szemetek elől. Ketten maradtatok.
- A parkban van, arrafele – fordul vissza Ábrándos, majd szívmelengetően rámosolyog Utára, mielőtt imbolyogva továbbállna. A falu jobb széle felé mutatott, maga a park viszont már jócskán túl van a falu túlsó határán, kell mennetek egy darabig, mire megtaláljátok úticélotok. A kis csoport fenyőt körülvevő pár törp mind Törpapát nézi, kivéve kettőt, akik közül az egyik egy fa tövében hangszeren játszik, a másik egy tükörben méregeti magát. Jöttötökre mindenki csodálkozva fordul felétek, főleg az idegen ruháitok és a két pet kelti fel érdeklődésüket.
- Üdvözöllek titeket! – teszi le a fűrészt az öreg, és siet elétek – Én Törpapa vagyok, segíthetek esetleg?

by **Utahime** Szomb. Jún. 14 2014, 22:18

-Köszönöm!- Biccentettem az elimbolygó törp felé. Felültem hát Falco szárnya tövébe és elmadaragoltam a megadott irányba. Menet közben még egyszer hátra néztem követ-e valaki, de nem is fontos igazán. Csak egy parkról van szó, ami csak nem lehet olyan veszélyes. És egyébként is, Falco most akkora, mint én magam. Persze, azért mert összementem, sőt még ő is jócskán, de ez talán azt is jelentheti, hogy hozzám képest erősebb is lett, hiszen én nagyobb mértékben zsugorodtam. Vagy legalábbis könnyebben megvédhet, ha mást nem Vagyis szeretném azt hinni, ha már mindenki más felé ment… Ugyan az előbb kitörpöltem, hogy a nagyobb csoportot fogom csak követni, de ha mindenki teljesen más irányt választ, úgy egyértelműen nem tehetem. Valóban gyorsabb a keresgélés szétszóródva, ezért én is indulok arra, amerre a lehetséges megfejtést látom. Mindenesetre -azért remélve, hogy követ valaki- most talán a zenék hatására, de az átlagoshoz képest meglehetősen bátran indultam utak az ismeretlenbe. Hamar meg is érkeztünk az ágatlanítás alatt álló törpfenyőhöz. Meglepetésemre viszont egy egész nagy törptársaság volt jelen szurkolva az ágvágó vénnek. Talán valami kertészeti oktatás folyik épp? Remélem nem zavartam meg őket... Ahogy Falco megállt tőlük tisztes távolságra, az összes törp felénk nézett, arcukon hasonló kifejezéssel, mint amit az faluba érkezésünkkor is tapasztaltunk a helyiektől. Kissé megilletődve csusszantam le a törppfőnix hátáról és szememmel végigpásztáztam a jelenlévőkön, mielőtt meghajoltam volna.
-Elnézést a zavarásért, Törppapát keressük...- Mondtam, és felegyenesedtem, mire -nem túl nagy meglepetésként- a szakállas törpvén állt elénk, aki kertészoktatást tartott a törpcsoportnak.
-Öhm... az a helyzet, hogy...- Vettem elő a kazettát és felnutattam, hogy jól lássák a jelenlévő törpök is, ha kíváncsiak lennének.
-Egészen addig ember voltam, amíg ezt meg nem fogtam, és reméltem, hogy valahogy vissza tudok változni...- Bár ez valami küldetés, tehát lehet, hogy valamit ilyen alakban kéne véghez vinnem? Csak nem lehet az a küldetés célja, hogy találjak módot a visszaváltozásra...
-...De persze, ha tudok valamiben segíteni, szívesen lennék a szolgálatotokra...- Tettem hozzá gyorsan, újra meghajolva, hiszen a minden kérésnek ára is van. Akármi is legyen a feladat, azt igyekszem végre hajtani, hogy visszatérjek a normális avatáromhoz. Egy ilyen átváltozós küldetést kellemetlen lenne félbehagyni, és ki tudja milyen következményekkel jár, ha elrontom. Talán ez marad az avatárom ezentúl? De valahogy szólnom kéne a törpieknek is, hogy haladtam a küldetéssel... valamerre. Bár ezen a feladat elfogadása után is gondolkodhatok.

by **Kokoro** Kedd Júl. 01 2014, 21:58

Sokfelé mennek. Túl sokfelé. Kapkodom a fejem. Nem tudom, kit kövessek. Az egyik erre, a másik arra. Én pedig nem ismerek senkit. Nem tudom, kiben bízzak. Kiben lehet. Vagy merre menjünk.
Végül a tűzmadaras lányt követem. Ő is idomár, mint én. Talán ugyanazon okból. Csak nem tudom, merre megy pontosan. Viszont ha követem, meg fogom tudni. Ez egyértelmű dolog. Jackallal a kezemben szaladok utána. Mikor elég közel érek, lelassítok. Gyors léptekkel követem. A tarkóját nézem, ha hátrafordul, elkapom a tekintetem. Mert sosem szabad mások szemébe nézni. Nem szeretik az emberek.
Igen. Erre mindig emlékeztetem magam.
Eljutunk a főtérre. Nagyon sok törp van itt. Csodálkozón nézek körbe. Hogy létezhet ennyi? És miért, meg merre? Egyáltalán hogyan?
Az egyik törp viszont más, mint a többi. Mert neki piros a nadrágja. Meg a sapija. És van nagy fehér szakálla. Vagyis akkor öreg és bölcs. A bölcs emberek jók, jószívűek, és sokat tudnak. Ő majd kivisz minket innen. Elmosolyodom egy ici-picit. Kicsit jobban megszorítom Jackalt örömömben. A törp közelebb jön, én pedig meghajolok. Mert így szokás, így tanultam. A meghajlás a tiszteletadás és köszöntés. Utahime, az idomár, pedig elmond mindent. Ő beszél helyettem is. Én pedig bólogatok, egyetértek. Így adok súlyt a szavainak. Mert az egy fontos dolog. Ha a szavaknak van súlyuk, akkor jobban meghallgatják őket. Elgondolkodnak rajtuk. Főleg a bölcsek.
Jackal ki akar szabadulni. A földre rakom, mire szalad. Sorban megszagolgatja a törpöket. Végig lóg a nyelve, kivéve, mikor szagolgat. Mosolyog, vigyorog, jókedvű. Tetszik neki a hely, tetszenek neki a törpök. Ő jól érzi magát itt. Végülis, én is. De én haza akarok menni.

by **Strea** Kedd Júl. 08 2014, 20:40

A törpök az ember szó hallatára megijednek, néhányuk még fel is kiált, ám mégse mennek el, inkább kíváncsian szemlélnek titeket. Jackal érdeklődésével se tudnak mit kezdeni, látszik rajtuk, hogy tanácstalanok, nem tudják, mit is kéne teni ebben a helyzetben. Egyedül Törpapa nincs meglepve a hallottakon. Uta mondataira csak bólint, közben mosolyogva simogatja meg Jackalt (ha az állat hagyja), végül egy hümmögés kíséretében indul el, int, hogy menjetek utána. Motyog magában, összeráncolt homlokkal töpreng, ám egyszerre csak kisimul az arca, úgy fordul felétek. Ám ha azt várnátok, hogy mondjon valamit, csalódnotok kell: pár pillanatig a szemetekbe néz, majd megy tovább, egészen a gombaházáig, végül megáll a könyve fölött, azt lapozgatja.
- Áh, megvan! – mondja végül – „A mágusnál a varázsfegyver, ám a csata nincs elveszve; fajtájától kap majd segítséget a törpök kicsiny népe.” – olvassa föl – Ezek csak ti lehettek – tekint rátok, majd egy sóhajjal vesz elő két széket – Foglaljatok csak helyet. Tudjátok, egy varázsló, Hókuszpók, él a közeli dombtetőn, állandóa menekülnünk kell előle. Nemrég a tudomásunkra jutott, hogy van valamije, amivel szugerálja a törpöket, hogy a csapdájába sétáljanak. Varázstárgy lehet, de sajnos az erőm kevés hozzá, hogy megállítsam – néz ki az ablakon egy röpke másodperc erejéig, a távoli erdőt kémlelve – Éppen ma este akartam tartani a törptanácsot. Ha lenne kedvetek, szívesen látnálak benneteket. Talán ti többet tudhattok erről a világról, mint elsőre gondolnánk – pillant rátok, szemében különös, távoli fény csillan – Mit szóltok?

by **Utahime** Kedd Júl. 08 2014, 22:59

Elmadaragolva a megadott irányba, hátrapillantottam egyszer, és mosolyogva vettem tudomásul, hogy mégsem egyedül vágok útnak. Érkezésünkkor is csendesen követett, majd szorgalmasan bólogatott, a szavalatomra. Hálásan pillantottam felé, hisz mégis csak jobb, ha többen vagyunk. Egy küldetést nem is lehet olyan egyszerű egyedül végigvinni... Több szem többet lát, és több nézőpontból figyelve a dolgokat, csak kitaláljuk, hogy válhatunk újra emberré.
A törpök eddig is úgy nézegettek, mintha valami csodabogarak lennénk, de amikor megszólaltam, szinte kitört a pánik. Persze ez talán egy kicsit túlzás, de valóban mind csak óbégatnak, még fel is kiáltottak páran. Meglepettem pislogtam én is, de nem mozdultam el a helyemről, még csak nem is figyeltem az ámuldozó törpsereget. Legalábbis nem állt szándékomban, mert igyekeztem törppapára koncentrálni. Egyre bizonyosabb, hogy a megfelelő irányba haladunk a küldetéssel, és a helyes személyt találtuk meg, aki a küldetésadónknak mondható. Ő volt ugyanis az egyetlen, akit nem döbbentett meg a hír, hogy emberek vagyunk -legalábbis nem olyan látványosan. Ezért igyekeztem a susmogásból kihallani minden szavát, de hiába figyeltem, s hiába füleltem, csak homlokát ráncolgatva hümmögött...
-Hm?- Hümmögtem vissza én is, fejemet kérdőn megdöntve. Egy szót sem szólt ugyanis, csak intett felénk, hogy kövessük. A kislány felé bólintottam egyet, majd meg is indultam Falcoval a piros ruhás törpapó nyomában. Szótlanul haladtunk egy darabon, majd hirtelen megfordult, hogy majdnem belé ütköztem. Kerek szemekkel pislogtam, és vártam, hogy megszólaljon, de csak nézett egy pillanatig, és tovább ment. Pár másodpercig pislogva néztem csak utána. Nem tudom, mennyire alakultunk meselényekké, de talán már a rengeteg kérdőjel is láthatóvá vált a fejem felett... Mindenesetre követtem tovább -hisz mi mást tehettem volna- míg nem elértünk egy gombaházig. Átléptem a küszöb felett, és körbenéztem a törpszobában, lassan haladva az apó után. Már csak a szemem sarkából figyeltem, inkább a környezetem szemlélve.
-Hogy... Mi?- Kaptam a fejem vissza, míg lassan igyekeztem feldolgozni az információt. Jellemző, hogy mindig akkor történik valami, amikor már nem figyelek...
Biccentéssel megköszöntem a helyet és le is ültem az egyik székre, míg Falco letelepedett a lábam mellé. A magyarázat alatt bólogattam, csak természetes, hogy hosszabb ez a dolog, mint hogy simán visszaváltozzunk. Tehát el kell lopnunk valamit a varázslótól, vagy csak hatástalanítani... A medálomat simogatva gondolkodtam, a hallottakon, mikor elhívott minket valamilyen tanácsra.
-Persze, örömmel segítünk.- Ismételtem magam, azonnal bólintva a kérdésre. Bár még igen tapasztalatlannak vagyok mondható a küldetések, s így a világ ismerete terén is, de ez itt most nem fontos... A küldetés alatt ugyanis mindig a játékos a hős!
-Igazából több társunk is volt eredetileg, de nem tudom, most merre lehetnek...- Említettem meg félőn. Lehet, hogy több megoldása is van a visszaváltozásnak, de remélem nincs olyan variáció, hogy ők a varázsló oldalára állnak... A végén még PvP lesz a dologból...
-Mikor és hol kéne megjelennünk?- Kérdeztem, végül, és igyekeztem lélekben felkészülni egy esetleges harcra...

by **Kokoro** Vas. Júl. 13 2014, 18:16

Jackalnak tetszik a simogatás. Hátralapítja tőle a fülét. Még a szemeit is behunyja. Arcán pajkos vigyor ül. Mintha valami olyan dologra gondolna, amit élvez. Talán a játékra. Vagy ilyesmi. Én nem bánom. Addig nem, amíg nem bántják. Elszántan figyelem a törp kezeit. Nem támad, nem üti meg, csak simogat. Rendben. Akkor minden rendben van.
Mellém tipeg, a törp int. A főnixes lány megy utána. Én követem őket, mint eddig is. Tisztes távolban, de elég közel. Aprókat lépek, hogy ne menjek neki senkinek. Így megállok akkor is, mikor ők megteszik. Kíváncsian figyelem, mi történik. Majd a törp tovább indul. Uta még bizonytalan. Megbököm az egyik kérdőjelet a feje felett.
Megyünk tovább. Itt a házak gombából vannak. A gomba nagyon finom. Sokszor csinálnak nekünk olyat a konyhán. De egyszer nem szerettem a gombát. Rosszul lettünk tőle. Hánytam. A többiek is. Valami baj volt vele, mondták. Megnyugtattak minket, mosolyogtak. "Ez nagyon ritka dolog. Ne aggódjatok.". De utána nem volt olyan sokszor gomba.
Vajon odakint is törpök lakják a gombákat?
Belépek én is. Megvárom,amíg a törp olvas. Kíváncsi vagyok, mi lehet az a könyv. Miről szólhat vajon? Bele akarok pislantani. Pipiskedni kezdek, a lábujjaimra állok. Felemelem a fejem, és próbálok belenézni. De nem igazán sikerül. Hamar fel is adom. Jackal a bútorokat szaglássza. Csóválja a farkát. Végül elkapom és magamnál tartom. Simogatom, hogy mellettem maradjon. Nehogy kárt tegyen valamiben. Üvegben, berendezésben, akármiben.
Végül a törp mond valamit. Egy varázslóról. Varázsló... az nem tudom, micsoda. Még sosem hallottam róluk. Mit jelenthet? Kérdőn nézek rájuk, de nem tudom. Végül meg vagyunk hívva... tanácskozásra. Azt sem tudom, mi lehet. Olyan hely, ahol tanácsokat adnak?
Közelebb lépek Utához. Mikor a törp nem figyel, kicsit meghúzom a ruhája ujját. A mellkasát, a nyakát, a vállát nézem. Nagyon-nagyon halkan kérdezem.
-Mi az a varázsló? Meg mi a tanácskozás...? Embarassed

by **Strea** Hétf. Júl. 21 2014, 22:13

Törpapa figyelmét nem kerüli el a piciny törplány érdeklődése, széles mosollyal pillant rá Kokorora, majd int neki, hogy ha szeretne, jöjjön csak közelebb. A könyvben írás látható, sok varázsige, néhol elnyújtott kézírással, néhol rúnaírással, mellettük fekete tussal rajzolt illusztrációk. Úgy tűnik, az öreg megbízik bennetek, noha lehet pontosan tudja, hogy számotokra aligha bírhat értelemmel, mi le légyen írva a nagykönyvébe.
- Több társatok? Oh – kapja fel a fejét, és lép az ablak mellé, onnan kémlelve kifelé, hümmögéssel véve tudomásul társaitok jelenlétét – Ahogy látom, jól megvannak. Nem lesz gond – fordul felétek, mormog magában pár sort, úgy járkál fel alá. Uta kérdésére megáll, és a fejéhez kap, elnevetve magát – Ó, hogy nem is mondtam? Pontban akkor, amikor a hold eléri a Nagy Tölgy legfelső ágának legfelső levelét – feleli – De addig még több óra van hátra, és nekem is fel kell készülnöm – teszi hozzá, pár perc múlva pedig már kint is találjátok magatokat; a gombaházból pukkanások hallatszódnak, s néha egy-egy színes gázfelhő is távozik a kéményből.

Hogy mit tesztek ezalatt az idő alatt, az rátok van bízva, körülnézhettek, dalokat hallgathattok vagy akár segíthettek is a törpöknek a nagy tűzhöz farakást halmozni, az apró nép ugyanis szorgosan készülődik a gyűléshez, Lusti kivételével mindenki mozgásban van. Ha éhesek lennétek, Hami bőségesen kiszolgál titeket, konyhájában sokféle süti és egyéb ételek illatoznak.

Törptanács. Majd mind, ha nem az összes törp jelen van, izgatottan sugdolóznak, körbeülik a tüzet, melynek lángja az egyetlen eleven fényforrás ezen a csillagos éjszakán. Nemsokára Törpapa jelenik meg, egy kis emelvényre áll fel, onnan néz végig rajtatok, kettőtöknek még int is, hogy gyertek közelebb.
- Üdvözlök mindenkit – szólal meg, hangjára mindenki elhallgat – Kedves törptársaim, eljött a tanácskozás ideje! Hókuszpók a minap majdnem elkapott pár kiránduló törpöt, akik továbbra is sokkos állapotban vannak. Egy tárgyról beszélnek, egy kalapféléről, melynek olyan ereje van, amit el se tudunk képzelni! Egy tárgy, mi a fajtánkat rábírja, hogy maguktól cselekedjék, mit e gonosz varázsló kíván – szavait ijedt, elborzadt és dühös kiáltások követik – Viszont egy jó hírrel is szolgálhatok. Ma megjelent nálunk pár derék idegen, kik segítségünkre lehetnek ezen szörnyű órán. Gyertek hát fel, és mutatkozzatok be – néz rátok biztatón, miközben mindenfelől bátorító és kíváncsi tekintetek szegeződnek rátok.

by **Utahime** Csüt. Júl. 24 2014, 02:58

A csendes törpilány hozzám szólt. Először csak meglepetten pislogtam párat kérdésén, nem is tudom miért... Hiszen igaza van. Ebben a játékban nem lehetnek varázslók, ahogy varázslat sem, hiszen a kardmesterségre épült az egész. Akkor pedig mi az a varázsló? Egy sor hümmögés után bólintottam, és visszasuttogtam.
-Valószínűleg csak debuffokat adhat, mint például mozgásképtelenné tesz, vagy ahogy a piros gúnyás törp mondta, átveszi az irányítást az avatárod felett...- Mi mást tehet még egy ilyen világban élő varázsló? Talán nem sokat, de a varázstárgyak...
-Elképzelhető viszont, hogy a varázstárgyak komolyabbak is lehetnek...- Például megidéz valami "üssed botocskám"-at és máris varázslattal veszi az életünket...
-A tanácskozást meg... majd meghallgatjuk este mi a mondandójuk...- Legyintettem a kezemmel. Valóban, most csak egy gyors megbeszélést tartottunk, illetve meghívást kaptunk az esti mulatságra. Arra nem akartam már rákérdezni, hogy melyik is az a nagy tölgy, arra meg főként nem, hogy milyen közel kell állni hozzá... Azt sem tudom, milyen holdciklusban vagyunk épp, de gyakran még világosban is magasan látni a holdat, nemde? Annyit azért megérthettem, hogy még nem most van, illetve hogy nem újhold lesz... És hogy az estét ki mennyire érti estének... Mindegy is, csak észrevesszük, ha összegyűlnek a törpék.
Hogy ebben megerősítsen, el is árulta, hogy még órákat kell várnunk a kezdésig, és kiterelt a gombaviskóból. A törpék pedig nyüzsögtek, s szorgoskodtak mindenfele. Egy ideig álltam a mögöttem csukódó ajtó előtt, majd a lányra néztem.
-Segítsünk nekik...? Vagy esetleg éhes vagy?- Ami azt illeti, nem is ártana ennünk valamit, mielőtt elkezdődnek az események. Megindultam Hami vendéglője felé, amerre a finom illatok vezettek. Magammal tereltem a leányt is, mondván, hogy erőre kell kapni a csata előtt. Egy kiadós lakoma után pedig megállítottam egy sürgőforgó törpét, hogy megérdeklődjem, merre is van a kérdéses tölgyfánk, majd beálltam segíteni, hogyha akadt számomra is feladat. Így legalább nehezebben tévedek majd el, s nem fogok elkésni sem...

Majd eljött az este, a máglyát meggyújtották, és Törppapa is elfoglalta helyét a dobogón. A már hallottakat kiegészítette a ténnyel, hogy a varázstárgyunk feltehetően egy fejfedő lesz. A tömeg felbődült, s a törp apó minket is felhívott a pódiumra. Előbb tétováztam, a tömeget figyelve. Végig fura szemmel tekintettek ránk, talán bizalmatlanok az idegenekkel. De mély levegőt vettem, és a kutyás lányka felé bólintottam. Ha megyünk, menjünk együtt...
-Szervusztok! Én Uta vagyok, és a társam Falco...- Hajoltam meg a nép előtt, miután fellépdeltem az emelvényre. Oldalra pillantottam, megvárva a lányt is, végül elgondolkodtam, mit is kéne mondanom...
-Az emberek közül jöttünk, és szívesen segítenénk elkapni a varázslót. Mivel nem vagyunk valódi törpök, talán nem is működik rajtunk a bűvös holmi...- Ismételtem el ugyanezt, ezúttal mindenkinek, és reménykedve pillantottam az apóra, megerősítésért. De ha nem így van, akkor is biztos van mit tennünk a sisak ellen.
-Szóval... Mi lenne a dolgunk pontosan...? Talán vannak törpök fogságban is? Ki kéne szabadítani őket? Vagy elég, ha megbirkózunk avval a tárggyal?- Bizonyára akármit is teszünk, el kell látogatnunk a Domb tetejére, a fő gonosz rezidenciájába. Ha pedig így van, onnan majdnem mindegy, hány dolgunk van, hisz már úgyis veszélyben leszünk....

by **Kokoro** Pént. Júl. 25 2014, 22:15

A kérdés kérdéseket szül. Nem is tudom. Valahol olvastam ezt a mondatot. De már nem tudom, hogy hol. Viszont igaz. Olyan igaz, mint Jackal létezése. Azt hiszem. Utahime válaszol. De nem értem. Mi az a debuff? Mi az az avatár? Sok idegen szó. Tömérdek új információ. De nem merek többet kérdezni. Nem akarom, hogy megharagudjon rám. Bólintok. Úgy teszek, mint aki már érti. De igazából nem értem. Még mindig nem tudom, mi az a varázsló. Vagy hogy mi az a tanácskozás. Nem tudok semmit. Elpirulok ettől. Lehajtom a fejem és tördelem a kezeimet.
Törpapa végül kitessékel. Kilépünk az ajtón, becsapja utánunk. Sokáig nézem a zárt fát a gombán. Hihetetlen. Létezhet ilyesmi? De hogyan? Miből? Miként? Valódi? Végigsimítom az ajtót. Igen, valódi. ...-nak tűnik.
Utahime kérdez. Én csak nézek vissza rá. A homlokára, a hajára, a kuszára. Végül ő maga dönt. Megyünk enni. Hami nagyon kedves. Finom illatokat hoz a szél tőle. És dundi. Elmosolyodom, lehajtom a fejem. Jackal máris fogai közé kap egy pitét. Egy egészet. Mire eszmélek, eltüntette. De Hami nem volt mérges rá. Kirakott még egyet. Ebből már én is ehettem. És nagyon finom volt.

A tanácskozás: körbeülnek sokan. Valaki beszél. A többiek hozzászólhatnak. Csak egyesével. Tanácskozás.
Próbáltam megérteni. Megfigyelni a többieket. Csendben és visszahúzódva. Közelebb voltam Utához, mint bárki máshoz. Benne megbíztam. Olyan volt, mint én. Nem igazi törp. Végül Törpapa szólott. Felhívott minket bemutatkozni. Ekkor fordult a világ. Megszédültem, s elém került az ég. Jackal tartott meg a lábaimnál. Nyüszített egyet. Óvatosan lépdeltem végig. Utahime mögött, szorosan. Ő bemutatkozott. Hangja kicsit remegett. Az enyém kiszáradt. Tördeltem a kezem. Vakartam a kezem. Karmoltam a kezem. Fájdalmat akartam...
Az ajkamba haraptam. Mindenki rám nézett. Elvörösödtem. Nem tudtam megszólalni. Képtelen voltam rá. A tenyerembe temettem az arcom. Csendes voltam. Csak könnyek, semmi hang. Féltem, rettegtem, reszkettem. Félig elbújtam Utahime mögött. Erre nem vagyok képes.
Jack igen. Ő kiállt középre. Kihúzta kis mellkasát. Pofája úgy tűnt, vigyorog. Jót mosolyog mindenkire. Szemei csillogtak a boldogságtól. Majd egy kaffantással bemutatkozott. Persze nem érthetően. Csak köszönt. Végül visszavonult mellém. Kis orrát a lábamnak bökte. Nincs semmi baj, sugallta.
Utahime folytatta. Kérdést tette fel a kalapról. Én a tenyerembe temettem arcom. Nem sírtam, már. Csak féltem. Le akartam menni onnan. Nem akartam, hogy észrevegyenek. ha észrevesznek, az rossz. Akkor ki fogok kapni. Jön majd a pálca. Vagy az ostor. A kilences. Ami úgy fáj. Amit a legrosszabbak kapnak. Én még nem kaptam soha. De fogok kapni. Ezek után fogok kapni. Nagyon nem akarom. Félek. Eresszenek le! Nem akarok ostort!
Reszketek. Remegek. Nem vagyok képes mozdulni.

by **Strea** Vas. Aug. 31 2014, 19:32

A törpök álmélkodva hallgatták végig Utát, sokak hitetlenkedve, hogy valóban emberek lennének, mások inkább kíváncsian. Jackal magabiztos kiállásán jót mosolyogtak, s úgy tűnt, mind a négy vendéget bizalmukba fogadták, a szótlan kislányra is bátorítón néztek, de nem faggatóztak tovább: elfogadtak mindenkit olyannak, amilyen.
Törpapa pedig már át is vette a szót, vagyis vette volna, ha nem tereli el a figyelmet egy lélekszakadva rohanó törp, aki felugrik az emelvényre, s egy meghajlás után kezd bele, kapkodva a kimerültségtől.
- Törpapa, az új törpök, a furcsa ruhások… hallottak a tárgyról, és elindultak. Sehol se találjuk őket. A domb felé mentek, de egy ponton megszakad a nyomuk… macskanyomok mindenfelé, ők bizonyára nem ismerték a járást…
- Köszönöm, most azonnal indulunk! – felel Törpapa, hirtelen fordulva felétek – A barátaitok, igaz? Nincs vesztegetnivaló időnk – előrelép, a felzúduló törpökhöz intézve további szavait – Felderítörp, Okoska, Törperős és Ügyi, ti is kelletek! – az említett törpök határozottan bólintanak, némelyikük hazaszalad egy-két útravalóért, s nektek is elhozzák, amit csak kértek: kötelet, hátizsákot, bármit, amiről úgy gondoljátok, hogy szükséges lehet. A hold már magasan van az égen, amikor elindultok; a csapat fáklyákat gyújt meg, és kéri, hogy ne maradjatok le nagyon. Bármi kérdésetek, ötletetek vagy tervetek van, megoszthatjátok, bőven van idő mindenre.

/ Máskor nyugodtan írjatok rám, ha én jövök, ezúton is elnézést a késésért. Törpapán kívül a többi törpöt nyugodtan irányíthatjátok. /

by **Kokoro** Hétf. Szept. 08 2014, 16:32

Minden olyan gyors. Minden olyan lassú. Morzsolom a szoknyám gyűrődéseit. Nagyon hamar kisimulnak ismét. Végignézek a törpökön. Mindegyik fiú, férfi. Csak egy a lány. Szőke, és barátságosan néz. A többi fiú. Az a lány biztos olyan, mint én. Csak már biztos megszokta. Jobban, mint én. Jobb, mint én.
Valaki végigszalad közöttük. Figyelem, ahogy közeledik. Nagyon lihegve beszél. Elmondja, mi a baj. Hogy eltűntek a többiek. Akiktől elszakadtunk, mikor jöttünk. Scott. Meg még sokan. Már nem emlékszem pontosan.
Most azonnal indulunk. Jackal már pattog is Törpapa körül. Nagyon örül, hogy izgalom és kaland kezdődik. Én ennyire nem örülök. Én nagyon félek. Utahime sem csinál semmit, csak néz. Pedig az egyik törp oda is jön hozzánk. Kérdezi, mire lesz szükségünk. Én rázom a fejem.
-Én... nem tudom...
Tényleg nem. Nem tudom. Mit szoktak hozni ilyenkor? Én még sosem voltam hasonlón. Gyakori az ilyesmi? Megfogom Utahime ruháját. Ránézek, kérdőn, pánikba esve. Mi legyen? Mit csináljunk? Én nem tudom. Egyre nagyobb a forgás, a sürgés, a tennivaló. A zaj, a kérdések, a várakozás. Forog a világ. Leülök a földre, kezem-lábam remeg, reszket. Nem tudok felállni. Félek, rettegek, nem tudom, mi lesz velem? Mi fog történni? Hova megyünk? Mit kell majd csinálnom? Ez annyira más, ez túlzottan más, mint odahaza. Én félek.
Jackal odajön hozzám. Bököd az orrával, nedves és hideg. Csóválja a farkát, vár, néz rám gombszemeivel. Csillognak, mint a csillagok az égen. Kicsit megnyugszom, csak őt nézem. Megsimogatom a fejét. Odahajolok hozzá. Beszívom az illatát, lehunyom a szemem. Nem akarok gondolni semmire. Haza akarok menni a fogadóba. Megnyugodni, és utána segíteni. Csak nem tudom, mi kell. Mit kell csinálni. Mi a dolgom. Nem tudok semmit. Meg vagyok ijedve.

by **Strea** Hétf. Szept. 29 2014, 22:19

Mentek, szépen sorban, amíg oda nem értek a házikóhoz. Félhomály van, a gyér világítást a bentről kiszűrődő fény adja, mely mögött mintha árnyak mozognának. Aztán egyszerre csak nyávogást hallotok, ám legnagyobb rémületetekre egészen közelről: Sziamiaú az, farkát lengetve közeledik felétek. Aztán ugrik, s ezzel egyszerre alszanak el a fáklyák és a házban lévő lámpák is.
- Ti mehettek – szólal meg végül a varázsló is, előlépve a fák közül – A barátaitokkal kötött szerződés alapján szabadok vagytok, ha előcsaljátok a törpöket – mindenki a fajtátokból, így ti is, kis hőspalánták – mondja, hagjában merő gúnyt éreztek. Csettint, s mindketten, a peteitekkel együtt elájultok. Utoljára még hallhatjátok Törpapa varázsszavait és egy hatalmas madár szárnysuhogását, amint nekimegy Hókuszpóknak.
Otthon ébredtek, Aincradban. Talán felmerülhet bennetek, hogy mindez csak álom volt-e, vagy valami egészen más, ám a kazetta továbbra is a kezetekben van. Érdekes módon éppen egy dalt játszik le. Minden nyugodt és békés, s lehet ti is érzitek: nem kell fölöslegesen aggódnotok. Minden rendben van.

A küldetést lezárom.

Egy körre nem kap senki semmit, aktivitási bónuszt csak Kokoro kap, jártasságos juttatásokat pedig Kokoro és Utahime. Ezek alapján a következőképpen alakul a jutalmazás:

Alex: 10 exp, 20 arany
Licht helyett Miu és Desdemona között elosztva: 14 exp, 20 arany (10% öröklés levonva)
Enheriel: 20 exp, 30 arany
Scott: 20 exp, 30 arany
Ryuu: 20 exp, 30 arany
Utahime: 45 exp, 60 arany
Kokoro: 60 exp, 70 arany

Utahime talált egy Kezdő Pajzsot (+2 páncél).

Utahimének 20db T1es növény és 2db T1 potifőzés recept jár, plusz 9 szint a látásra.
Kokoronak 20db T1-es érc és 2db T1-es páncélkovács recept jár, plusz 10 szint a látásra.

Céhbónuszok:

Young Justice: 30 arany
Chan 3 exp, Shu 3 exp, Jay 3 exp, Utahime 3 exp, Desdemona 3 exp, Scott 4 exp, Jade 4 exp

Angelic Voice: 35 arany
Miri, Ayani, Aidor, Atoru, Kokoro fejenként 6-6 exp

by **Cardinal** Kedd Szept. 30 2014, 14:57

Kokoro
Páncélkészítés: Láncruha Recept, Vas Sisak Recept
Érclátás (1 -> 16): 11 Bronzérc, 3 Munkálatlan Bőr, 1 Sida Kő, 1 Halvány Rubin, 4 Vasérc

Utahime
Potifőzés: Rövid Akarat Potion Recept, Rövid Specialitás Potion Recept
Növénylátás (23 -> 37): 10 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 2 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 3 Vörös Pitypang

by Ajánlott tartalom