[Küldetés] Hupikék Törpikék - Kalandozás Aprajafalván

- Enhi, Enhi!
- Mi az, Villámlás? - kérdeztem tőle, mert elég izgatottan jött be a szobámba, ahol éppen egy jelentést írtam a céh tagok számára. Akkor láttam, hogy egy aprócska erszény volt az oldalára kötve.
- Hát az az erszény az oldaladon?
- Mentem Danee-nak a rendelést átadni, aztán valaki rám kötötte azzal, hogy neki nem kell ilyesmi. - levettem róla kíváncsian az erszényt, és kinyitottam. Nahát, egy régi magnókazetta volt benne! Egy csomó ilyenje van a pót szüleimnek! Amikor megnéztem, hogy melyik zenekaré, nem bírtam megállni, hogy nevessek. A Hupikék Törpikék!^^ Onnan ismerem, hogy mikor suliba jártam már Japánban, egyszer nagyon unatkoztunk lyukasórán, és az Európából jött cserediákunk fogta magát, és betette ezt a magnóba. Annyit röhögtünk rajta, hogy hihetetlen, de annyira jó is volt. Villámlás is kérdezgette, hogy mik ez, és hogy mik ezek a kék lények rajta, én persze el is magyaráztam neki, valamint a mesét is, amit kazettákról vagy az internetről néztem. Az volt mindig a kedvencem, mikor Hókuszpók rendszeresen megszívta.XD
- És ez melyik albumuk?o.o
- Azt sajnos nem látom, mert megkopott a cím rajta. - még a törpöket sem tudtam megállapítani, hogy melyek vannak rajta, csak azt, hogy törpök. Ahogy rányomtam, hátha meglesz az itemneve, egy küldetés ablak ugrott ki, de egy nagyon fura. Se cím, se szöveg, se semmi, csak két gomb. Egy kék és egy piros.
- Ez meg?O.O
- Fogalmam sincs Villámlás, még nem láttam ilyent. - mondtam neki. Gondolom választani kell, hogy melyik.  Maximum a hülye nem tudja, hogy a pirossal talán Hókuszpókot választjuk, így megnyomtam a kéket.

A mai napi felkelésesem kicsit későre sikeredett, ugyanis olyan kora délután sikerült kikelnem az ágyból. Kicsit furcsa volt számomra, hogy így bealudtam, nem volt szokásom, bár nem vagyok a korán kelés híve, de akkor is fel szoktam kelni már reggel nyolc óra tájékán és most azért attól már eléggé távol esik a mosatnia idő pont. Kicsit kómásan néztem az órát, majd körbe néztem a szobában is és az igazat megvallva a mióta kiléptem a céhből semmi se változott túlzottan, még mindig egy kis szobába lakom ami nem egészen a sajátom csak is addig amíg itt óhajtok tartózkodni. Talán kicsit nyugodtabb vagyok a kilépés óta, mivel már nincs rajtam az a teher ami a alvezérséggel járt vagy tudom is én, lehet csak azért vagyok nyugodtabb mert nem kell egy idióta utasításait várnom és helyette helyrehozni a dolgait. Bármi is az ok lényegtelen a lényeg csak az, hogy mostanában nyugodtabb a lelki világom. Most pedig ideje berekeszteni a kómás gondolkozást, helyette inkább ideje lenne összeszedni magam és lemenni a fogadóba harapni valamit. Nem szokásom sokáig készülődni, de ma az is hosszúra sikeredett csak úgymint az alvás, igazából még mindig fáradtnak érzem magam vagy nem is tudom minek nevezhetném ezt az érzést ami megszállt a mai nap alkalmával. Végül lassan de biztosan összeszedtem magam és sikeresen leértem a fogadóba, ahol rájöttem, hogy nem is vagyok éhes és úgy különösebben semmi se esne jól, de csak kell valami alapon végül egy bögre tejeskávé és egy szelet süti társaságában kómáztam az egyik asztalnál ülve. De azonkívül, hogy szuggeráltam az asztalon lévő dolgokat és néha megböködtem a villával a sütit semmi egyebet nem csináltam, nem kellet semmi és nem is akartam csinálni semmit se. Most megszállt a lustaság, ami ezzel az enyhe álmos tavaszi idővel jött ami ma van. Egy ideje már ott ücsörögtem az asztalnál, mikor is sikerült valamit picit odébb rúgnom, mikor helyezkedtem kicsit a székben. Elsőre nem is tudtam, hogy mi az csak felvettem a földről és az asztalra raktam, majd kissé elvarázsolt tekintettel néztem azt a valamit, ami persze egy olyan bő öt perc után már ismerős volt és még öt perc elteltével rá is jöttem, hogy mi is az. Azért kicsit fájt a tudat, hogy tízperc után esett le, hogy ami előttem van az egy kazetta, pedig a nagyszüleimnél elég sokat láthattam és még sem esett le rögtön, hogy mi ez, tényleg nem vagyok ma a toppon. Ami meg még fura ebben, hogy ez nem egy középkorban játszódó játék, akkor mit keres itt egy kazetta, okés nem mai gyerek már a kazetta maga sem, se ennyire azért nem régi dolog. Most már derítsük ki milyen kazetta is ez, mit tartalmazhat?...Valami meséhez lesz köze, a kopott borítón ugyanis vidám kis kék törpök voltak, fehér sapkába és nadrágban…Valahonnan ismerősek nekem, de nem tudom már mi ez pontosan csak halványan dereng róla valami…Végül rányomtam, hátha több infót bök ki a rendszer erről a kaziról, de semmit tudhattam csak egy kék és egy piros gomb ugrott fel. Na most a piros szín az amivel álltalába elutasítjuk a dolgokat, de nem feltétlenül a törpök kékek lehet akkor azt kéne megnyomni, de itt nincs is kérdés, akkor mi alapján válaszoljak? Itt nincs már más ami segíthet a döntésben…~Ec-pec kimehetsz, holnap után bejöhetsz, cérnára-cinegére, ugorj cica az egérre fuss…~ Mondtam végig magamban a mondókát, közben újaimmal a két gombra mutogatva, itt az lesz megnyomva amelyikre végül esik a mondóka vége…Ami nem más lett mint a kék, tehát a mondóka befejeztével meg is nyomtam a kék gombot és vártam, hogy most akkor mi is lesz majd a továbbiakban…

A mindent eldöntő ec-pec után rá is nyomtam kék gombra. Utána valami igen érdekes következett be a világ elkezdett nőni vagy is inkább én kezdtem összemenni. ~Na ne, még ennél is kisebb leszek? Eddig se tartoztam az óriások közé , most meg még apróbb leszek…~ Minden sötétségbe burkolódzott körülöttem. Erőst szédülni kezdtem és mint ha zuhannék is, mármint nem egészen olyan érzés, kicsit más, bár nem mintha tudnám milyen érzés, ha zuhan az ember. Végül magamhoz tértem, bár tudnám mikor ájultam el. Felültem, amit majdnem a vissza fekvés követett, Még jó, hogy nem rögtön talpra állni akartam, akkor biztos, hogy visszahuppanok egy nagyot és jó ideig nem lenne kedvem felkelni ismét. Ültömben nézelődök körben. Vannak még itt rajtam kívül mások is, viszont túlzottan lököttnek ezek az abnormálisan nagy fűszálak. Közben rájöttem, hogy igazából mind normális méretű akar lenni csak én vagyok kicsi és kék. Kezd összeállni a kép. Mese figura lettem egy hupikék törp. Hamarabb is rájöhettem volna a kazetta is elég sokat árulkodott a vidám kis törpök kilétéről. Szóval egy küldetésbe csöppentem és még törp is lettem mellé. Igazából meg sem lepődöm azon, hogy átváltoztam, nem először járok már íg egy küldetésen, bár igaz akkor oroszlánná változtam. Na de vissza ide a mosthoz. Körbenézek a díszes törp bandán. Ők se értenek sokkal több mindent a történtekből, bár van aki hamarabb összeszedte magát és már be is mutatkozott. Egy név ismerős is volt, na jó nem csak ismerős tudtam ki az, pedig eddig még csak egyszer volt hozzám szerencsém, de elég egyedi eset volt ahhoz, hogy megjegyezzem elsőre kivel is futottam össze akkor meg most is. ~Mi az, hogy Bústörp? Egy törp nem lehet bús. A törpök mindig vidámak az védjegyük. Na mindegy, inkább nem piszkálom, még a végén sírva fakad úgy mint a múltkor. Az nem hiányzik most nekem.~
Közben rátenyereltem a kazettára is. Ismételten rányomok hátha most add valami infót, de nem helyette a törp dalok listáját hozta ki. Belehallgattam picit, majd miután összevesztek a ketchup szó kiejtésén ki is kapcsoltam, egyelőre ennyi elég, foglakozzunk inkább a törpiekkel. Talpra állok, majd hangosan elejtek egy bemutatkozást.
-Sziasztok! Én Licht vagyok! Törpös nevet most nem találok ki, ha nem probléma?
Körbe nézek megint és látok közeledni egy hangyát felénk. Bár sokat nem tudok csinálni egy hangyával. Talán lehet tud utat mutatni…egy hangya?...Engem se lehet éppen normálisnak mondani. De üsse kavics. Én most akkor is társalogni fogok egy hangyával…Ez őrültség! Viszont ami eddig törpént velünk az se normális, tehát igenis társaloghatok egy hangyával és még útba igazítást is kérhetek tőle.
-Üdv Hangya uraság! Mi átutazó törpök lennénk itt és kissé eltévedtünk. Nem tudja véletlenül merre van Aprajafalva? Esetleg azt, hogy van e a közelünk e épp más itt élő törp aki segíthet nekünk? Ha igen akkor nagyon örülnénk neki, ha elvezetne minket a faluig vagy egy itt honos törpig.
Majd végig néztem a törpieken. Igazából azt néztem melyikük fogja földhöz vágni magát a röhögéstől. Ami amúgy meg nem érdekelt, nem mintha eddig bármi jobb ötletet is hallottam volna. Amúgy lehet ilyen bigyót, mi is az mini mapot használni…Hogy is kell azt megnyitni? Nyitnám le a menüt, de semmi. Lehet ez volt az ami mindenkinek elsőre szembetűnt, de én már csak ilyen speciális eset vagyok, aki előbb nem a menüért nyúl és az invertoryt keresi. Bár ahogy most jobban nézem élte csíkok sincsenek. Engem ez sem hat meg. A kazettát még mindig a kezemben szorongatom. Invertory híján a zsebre teszem, majd máskor még hallgatom a törp muzsikát, de ahhoz kellesz egy kissé stabilabb idegzet és nyugalom ami meg most nincs. Mármint a nyugalom része megvan, túlzottan is, na jó igazából az idegeimnek sincs baja, de igazából ismerem a ezeket a számokat, gyereknek elég sokat még kívülről is fújtam. Viszont vissza Hangya urasághoz. Várom, hogy mit lép ez a nálam jóval nagyobb teremtmény, remélem nem néz kajának és visz el a hangyabolyba ahol él, hogy elraktározódjak elemózsiának.

Ahogy megnyomtam a gombot, úgy éreztem, hogy megnő a világ. Aztán láttam, hogy nem a világ nő, hanem én zsugorodok!
- Mi folyik itt?? - Hogy lehet, hogy Villámlás nem látja? És mintha nem lenne már a zsugorodás is elég baj, minden eltűnik körülöttem, még Villámlás is! Csak a feketeség volt.
- Villámlás! - megijedtem, hogy megint az a Petrabló lendült akcióba. Majd rosszul lettem, és szédelegtem. És arra ébredtem, hogy a nedves földön fekszem. A közelemben Villámlás aggódott értem.
- Villámlás, hála Istennek semmi bajod!^^ - aztán körbenéztem. Ejha, milyen nagy erdő!O.o Aztán megláttam az óriás hangyát, és a többieket, rájöttem: törp lettem!O.O Sikítottam is egyet rémültömben.
- Mi történt velünk??
- Valószínűleg a kazetta. - tényleg, az még mindig nálam van.O.o 5 teljes albumot tartalmazott, amit bármikor lehetett hallgatni, de semmi küldetésre utaló nyom nem volt rajta. Ha a ruhám is törpös lenne, akkor úgy néznék ki, mint Törpilla, csak egy griffel. Nézzük, ki van itt... Egy depressziósnak tűnő fiú, Bústörp, igazi nevén Scott, egy nagyon félénk lány, egy főnixszel rendelkező fi-- Várjunk, ő lány! Remélem azért nem egy beképzelt kis bunkó, mint egy másik főnix tulajdonosa... Az ő neve Utahime, másnéven Dalostörp. Ott van Licht, Alex, és egy nagyon unszimpatikus kölök is.
- Az én nevem Enheriel, de nyugodtan szólíthattok Enhi-nek.^^
- Az én nevem Villámlás. - mikor megvolt a bemutatkozás, páran mondták már, hogy maradjunk együtt, és keressük meg a törp falut.
- És merre van? - kérdezte a griffem. Hogy őszinte legyek, ez egy jó kérdés, mert ez az erdő hatalmas!

A hangya, amit az egyik lány, Licht szólított meg, megállt, és odament hozzá. Észrevettem, hogy nem úgy jár az egyik lábával, ahogy kéne. A hangya is mondani próbálta, hogy valami baj van vele. Az egyik srác látta is, amit egy kérdéssel jelzett. Egy aprócska parafadugó volt a hangya teste és lába közé szorulva.
– Jaj, szegényke! Ne félj hangya, mindjárt kivesszük! – ekkor támadt fel a szél, ami felborított minket, Villámlást meg egy pillanatra magasabbra emelte. Az egyik lány azt javasolta, kártyavár legyen, a másik meg azt, hogy torony. A toronnyal az volt a baj, hogy nem biztos, hogy elég stabil lesz, a kártyavárral meg az volt a baj, hogy mivel több törp kell alulra, nem biztos, hogy elég lesz.
- Scott ötletével az a bibi, hogy nem biztos, hogy elég stabil, a kártyavár meg lehet nem lesz elég magas. Viszont Villámlás talán fel tud repülni, és ki tudja szedni. - mutattam a petemre. Bár nem biztos, hogy Villámlás elég erős lesz hozzá, de megpróbálhatjuk. Már ha a többi egyetért velem. Közben simogattam nyugtatóan a hagyna fejét, mert egyre türelmetlenebb volt, és nem akartam, hogy ilyen állapotban induljon el. De vajon hogy került egy dugó hozzá, és honnan van egyáltalán az a dugó? Valahol ezek szerint kell lennie egy törp falunak, hacsak valaki nem pici tárgyakat csinál hobbiból. Ha senki más nem ellenkezik, akkor Villámlás megfogta magát, felszállt a dugóhoz, és megpróbálta a csőrével kihúzni anélkül, hogy véletlenül is ártana a hangyának. Remélem nem fog megint feltámadni a szél, mert akkor bajban lesz Villámlás ott fent.