[Kalandozás] Bogárkáim

by **Chakna** Hétf. Aug. 12 2024, 15:00

Elég sok időbe telt, mire rászántam magam, hogy megnézzem, mi lett az Artes otthonát is jelentő 10. szint sorsa a leállással és újraindulással. Örömömre a céhháznak nem esett semmi baja - ami hozta magával a gondot, hogy mi legyen a sorsa a céhnek. Különösen, hogy egyedül léptem vissza eddigi tudásom szerint. Egyedül viszont nem céh a céh... Mégis fájna a szívem, hiszen sok jó embernek az öröksége ez a szervezet.
Ezen gondolkodva indultam el sétálni a szinten. Sokminden eszembe jutott, és a séta végére már egészen meg tudtam volna barátkozni azzal is, hogy esetleg végül megszűntetem a céhet.
Így értem be Mashavába. Már sötétedett, úgyhogy egymás után gyúltak ki a lámpások különleges hangulatba vonva a várost. Kicsit meg is álltam csodálni, de valami furcsa érzést keltett bennem. Összevont szemöldökkel igyekeztem magamban megtalálni, mi az oka. Sok idő eltelt. Megkophattak az emlékeim... De valahogy másnak tűnt a város képe, mint szokott.
Akkor értettem meg mi is van, amikor meghalottam a csörömpölést, és felháborodott kiáltást. Amerről jött, most elég sötét volt... Ezért is botolhatott meg valaki, és ejthette el a tálcát. Pedig amennyire emlékszem, kellemes, halvány fény szokta körbeölelni. A kíváncsiságtól hajtva oda indulok, hogy megnézzem, mi történt.
És épp időben érkezem, hogy még lássam, ahogy a szobalány a programjának engedelmeskedve feltakarítja a leesett poharak maradványait. Kezdem érteni, hogy mi történhetett. Viszont az NPC nem a tulajdonos, úgyhogy tőle nem valószínű, hogy megtudnék valamit.

Talán hamarabb valamelyik jelenlévő játékostól. Körül is nézek ezzel a céllal, keresve ki az, aki legnagyobb eséllyel mondana is valamit a történtekről. Egyelőre csak az látszik teljesen biztosnak, hogy a lámpások nem világítanak.

by **Ryukyu** Kedd Aug. 13 2024, 21:32

Nem a szokványos irányból érkezett a város peremén lévő népszerű randihelyre, ha nem a Hóasszonny fája felől. Annakidején maga is megfordult itt nem egyszer még Yukihanával, és gondolta ha már korábban Saya dono megemlítette a nosztalgiázást, akkor miért ne ejthetne szerét az újra megtekintésnek megfűszerezve némi elmélkedéssel.
Még világos volt, és jócskán kellett várnia amíg eljön a leprogramozott sötétség, ami feltétlenül kellett az igazi látványossághoz. Persze a park nappali fényben is elég pompázatos volt, de a mindent vivő „aduász” a sötéttel érkezik. Ryu nem akart kilépni, majd később újra bejelentkezni, ezért időtöltés gyanánt kitért a park északi felén lévő, élénk csobogással alásikló patakon átívelő vörösre festett fahíd felé.
A hídon állva elnézegette a vízben vadászó pisztrángokat, és bár kedve lett volna kifogni párat, már tudta a korábbi tapasztalatai alapján, hogy ezek a halak csak a látvány kedvéért vannak leprogramozva, így hiába dobná az orruk elé a csalit akkor sem kapnának rá mert nem kifoghatóak. Persze az idő közben haladt és lassan sötétedni kezdett. A kardforgatónak nem volt aktív egyetlen érzékelő skill-je sem. Miért is lett volna, hisz már a védett övezet szélén volt és nem is mob farmolás miatt volt itt. Azonban még így is a sötéttel együtt valami különös viszolygás kerítette hatalmába, amitől a hátán is felállt a nemlétező szőr. Nem várta meg a teljes sötétséget, inkább elindult a park irányába.
A bambusz ligetet kerülte épp meg, mikor lassan tudatosult benne, hogy valami nem stimmel. Már látnia kellene a kőlámpások vibráló fényét, azonban a sötétségen kívül nem fogadta más. Még a látás jártasságát is be kellett kapcsolnia, nehogy elhasaljon valamiben ahogy próbált átkecmeregni a kanyargós ösvényen a város irányába míg el nem érte a park város felöli szélét.

A hely elég csendes volt, és rajta kívűl egyelőre mindössze csak egy miko ruhás nőt látott. Ekkor döbbent rá, hogy eddig egyetlen párocskával sem futott össze. ~ Lehet, hogy a SAO Dawnba nem programozták bele a rovarokat? ~ futott át a gondolat az agyán, és ez rögtön cselekvésre is ösztönözte. Elindult a nő felé, és mikor már kellő közelségbe érkezett, a belé nevelt szigorú etikett alapján rögtön a meghajlással és bemutatkozással kezdte, kétmarokkal szórva a keigót nehogy megsértse a nőt.
– Elnézést, hogy így idegenül megszólítom, én Ryukyu vagyok szintén egy játékos. Estleg nem tudja… – bökött nagyujjával a háta mögé – … a régi kőlámpásokba szándékosan nem lettek leprogramozva a szentjánosbogarak?
Ryu nem gondolta, hogy egy szentélyszolga, aki szemmel láthatón egymagában volt, a kőlámpások miatt lenne itt, de talán hátha tud valamit.

by **Saya** Szomb. Aug. 17 2024, 14:23

Már kezdett leszállni az éj, mikor bejelentkezett. Azelőtt egyszer járt a városban, csak úgy, sétálni, mert hallott a szentjánosbogarakról és meg akarta őket nézni - hisz akkor még különös, sosem ismert "apja", miként egy kisebb, Európa szívében fekvő országba rejtette el, egy oda illő nevet adott neki, ami pont ezeknek a bogaraknak az elnevezését birtokolta. Különleges név volt szinte, emlékezett rá, hogy a házinéni, aki segített neki, a csodájára járt. Persze mostanra már tudja, hogy nem onnan származik, és az egész csak hazugság volt.
Akkor egyszerűen leült egy padra és csendben elbeszélgetett lelkének, szívének másik felével, aki csak az elméjében létezett, és aki valójában a saját, betegségben szenvedő agya volt. Húgi mindig agresszív, harcias és durva volt, de Saya szerette, és tudja, mindig hiányozni fog neki.
Most magányosan üldögél talán ugyanazon a padon, körülötte senki sem jár, és a fejében sem hangzik fel a jól ismert hang. Elképzeli viszont, hogy beszélget vele, miközben szeme az egyik kőlámpást fürkészi és vár. A nap lassan lebukik a láthatáron, az égbolt egyre feketébbé válik, de a lámpás változatlan marad, és így végül a lány figyelme is elterelődik.
-... Hol vannak?
Szinte várja, hallja haloványan a választ, de mintha annyira messze lenne, hogy nem érti. Feláll a padról, a lámpáshoz lép, ujjával kicsit megkocogtatja azt.
-Hahó. Ébresztő!
Amennyire tud, belepillant, de semmit se lát. Mintha csak egy sírbolt lenne; a szentjánosbogarak sírja. Saya végül elengedi a lámpást és körbenéz, de csak az egyre terjedő sötétséggel találkozik. Egy lámpás sem ontja magából a fényt.
Lassan elindul az úton, a város felé, hát ha talál valamit, és ekkor tűnik fel neki igazából az összes többi rovar hiánya is. Se kabócák, se tücskök, se sáskák, semmi.
Fülét végül megüti egy hang; elsőre ismerős, de tudja, hogy nem Húgi az. Lassan elindul az irányába, a hanghoz csatlakozik egy másik is. Férfi és nő; már megtorpan, nehogy megzavarja őket, talán randizók, hisz ő sincs túl messze attól a helytől, ami inkább a romantikázni vágyók területe volt. A lemenő nap utolsó fényeiben viszont végül meglátja a két alakot, és bizony először a férfi az, akit felismer, hisz alig telt el egy-két nap, amióta utoljára beszéltek. Kicsi a világ... Vajon belépett már a céh berkei közé?
Mosolyogva indul el az irányukba, de tisztes távolban megáll, úgy, hogy mind a ketten viszont észrevehessék őt. Nem kíván senkit megijeszteni, és mikor felismeri a nő alakját is, a mosolya csak még boldogabbá válik. Hát itt van! Végre!
-Chakna-sama! Ryukyu-sama! Micsoda véletlen. -kuncog, ahogy kezeit a háta mögött összekulcsolva közelebb lép. -Szép, vagy inkább, szebb estét kívánok.

by **Kasumi** Vas. Aug. 18 2024, 03:19

Bejelentkezést követően Kasumi elindul a teleport kapukhoz, hogy felmenjen a 10. szintre. Teleportálás előtt még le csekkolja a barátlistáját, hogy megnézze Makuda bent van-e a játékban. Mivel a fiú neve mellett ott van az "Online" felirat ezért gyorsan ír neki egy üzenetet.

Kasumi írta:Szia!
Kérlek, ha van egy kis időd gyere el a 10. szintre, Mashva városába. Emlékszel nem messze a várostól itt próbáltuk megvédeni a Hóasszonyt. Arra gondoltam, hogy sétálhatnánk a bambusz liget kőlámpásai mentén, majd elmehetnénk a Hóasszony fájához éjfélre.

-És küldés - Motyogott magában, majd belépett a teleportba.

Egy pillanattal később meg is érkezett Mashvába. Mivel a megbeszélt időponthoz képest ideje korán érkezett, ezért lassan sétál el a találka ponthoz. Miközben sétált, felidézte a sétány jellegzetességeit. Többek közt a hatalmas égig nyúló bambuszokat és az ösvényt világító kőlámpásokat, amiknek a fényét szentjánosbogarak adják. Ez a hely emlékezteti őt a kinti világ szépségeire, bár ma már szabadon ki-be lépkedhet a játékból, de jó érzéssel tölti el, hogy van még egy hely, ahová szinte bármikor elmehet és hasonló élményekkel gazdagodhat. Ahogyan a hangulat magával ragadja szavakba ontja érzéseit, mielőtt eléri a sétány elejét.
-Éji csendben fény, Földön járó csillagok, Szikra az éjben. - Mondta miközben merengett az égre. -Mhm, kezdetnek egész jó. Bár Hiratsuka sensei nem adna rá "A"-t, mert bár formailag megfelel és a hangsúly is helyén van, azonban még messze nem tökéletes. - Tette hozzá, karba font kézzel. Ekkor tűnt fel neki, hogy az ösvény, amit annyira várt, hogy Makudával töltsenek el egy kis kellemes időt, a lámpái nem világítanak. Kasumi nem is akarta el hinni elsőre, ezért meg is paskolta az arcát, de még ezután sem volt semmi nyoma a szentjánosbogaraknak. Emiatt ír egy üzenetet Makudának.

Kasumi írta:Szia, ismét én vagyok. Úgy néz ki le kell fújnunk a találkozót, a szentjánosbogarak nincsenek a helyüknél.

Később pillantja meg, hogy egy kicsit lejjebb három másik játékos beszélget.
-Elnézést, hogy félbeszakítom a beszélgetést, de mi történt a szentjánosbogarakkal? - Kérdezte Kasumi kicsit félénken a játékosokat, akik számára teljesen ismeretlenek voltak.

by Ajánlott tartalom

[Kalandozás] Bogárkáim

[Kalandozás] Bogárkáim

Re: [Kalandozás] Bogárkáim

Re: [Kalandozás] Bogárkáim

Re: [Kalandozás] Bogárkáim

Re: [Kalandozás] Bogárkáim