[Kalandozás] Az elveszett Pillangó

by **Vani** Hétf. Aug. 05 2024, 15:38

Az elveszett Pillangó
feat. Vani és Daiki

-Biztos nem lesz semmi bajod?
-Nem leeesz, ne aggódj.
-De, aggódom. Megesküszöl, hogy nem kalandozol el messzire? Ígygörbülj?
-Íííígy görbülök, le is megyek hídba a kedvedért, ha akarod.
-Arra nem lesz szükség. Jól van, legyen. Viszont tényleg mennem kell. Ne maradj bent túl sokáig, rendben?
-Igenis, kapitány!
Szalutált a leányzó, Afton pedig fájdalmasan felsóhajtott. Elköszönt és a Kilépés gombját megnyomva távozott a játékból, hogy elindulhasson dolgozni. Vani még sosem maradt bent a férfi nélkül, igaz, ez csak a második eset, hogy együtt logoltak be, de az elsőt is nagyon-nagyon élvezte. Az a karnevál, meg minden, ami ott történt, huhúú, nagyon megmozgatták a fantáziáját. Most viszont egy újabb izgalmas nap ígérkezik, elvégre, most végre egyedül van. Szereti Aftont, de a férfi mintha túlságosan is féltené, amit igazán nem tud hova rakni, hisz, már semmi baj nem történhet, nem igaz?
Nosza, leányunk fel is kerekedik, át az erdőn, mezőn, követve a sárga köves utat - ami igazából sima földút, de lényegtelen -, míg el nem ér egy izgalmasnak ígérkező kis városkába. Figyelmét ugyanis rögvest felkelti a város túlfelén túl magasodó épület, ami olyan, akár ha Drakula kastélyát emelték volna ki egy könyv lapjai közül. Legalábbis, talán, mert ha van valami, amit Vani nem szokott művelni, az az olvasás. Túlságosan összezavarodik, összeolvadnak és felcserélődnek a betűk a szeme előtt, így nem igazán szokott foglalkozni a könyvekkel.
Itt még kevesebb a játékos, mint a fővárosban, az NPC-k pedig többnyire egykedvűen járják örök körforgásukat, mintha valami szomorú átok részei lennének. Vani kezeit hátul összekulcsolva, dúdolva lépdel lendületesen az utcákon, majd szeme megakad a városka főterének hirdetőtábláján.
-Oooh, ilyenek vannak abban a szörnyvadászos játékban is! Nézzük, van-e valami jó kis küldetés vagy ilyesmi. Vagy vannak itt is ilyen vicces kis kiírások, amik után aztán kincset lehet találni random helyeken? Jelzi ezeket valami kérdőjel vagy ilyesmi? Áh... vagy csak nem ismerek ilyet, aztán azért nem mutatja... -fintorodik el, ahogy a térképét megnézve nem lát semmilyen kérdőjelet vagy más jelzést, ami elrejtett kincsre utalhatna. -Nézzük csak... "Kérek ezt, kérek azt", azt se tudom, mit kérsz, bátyja, ezeket majd később. "Vállalom testőrség..." oké, ez megint más. Jéé, ez cukkancs.
Bök rá az egyik papírra, hogy jobban előjöjjön a kiírás.

Kalandorok és nyomozók figyelmébe!

Oumu gróf híres és terjedelmes gyűjteményéből eltűnt egy értékes darab, egy Pillangó. Bárki, ki kézre keríti a tettest és elhozza a Pillangót, busás jutalomban részesül. A tárgy birtoklásával gond nélkül bebocsátást nyernek a kastélyba. Keressék a komornyikot további információkért.

A lányzó hunyorogva, némi nehézségek árán olvassa végig, majd elfüttyenti magát a terjedelmes aranyszám láttán, ami a jutalom fül alatt fogadja.
-Az gyönyörű, apukám! Van mit a tejbe aprítani, úgy látom.

by **Daiki** Hétf. Aug. 05 2024, 21:39

Daiki gondolataiba merülve sétált az ösvényen Tolbana felé. Noha újra és újra ledöbbentette az itteni világ valósághű ábrázolása, nem felejtette el, hogy ő egyáltalán nem mókázni van itt. Bosszantotta, hogy nehezebb elkezdeni, mint gondolta és titkon az is, hogy lehet teljesen feleslegesen tesz erőfeszítéseket, hiszen többezer játékos élt itt tíz évet és azalatt biztosan felhalmoztak olyan ritka tárgyakat, amikre a feketepiacon már most biztos nagyobb a kereslet, mint bármire, amit ő kezdőként elérhet. Akkor pedig kénytelen lesz elköszönni ettől a játéktól. ... Amit, végülis, miért is bánna ennyire?
Megállt egy pillanatra és megrázta a fejét.
Koheivel az első belépése után megbeszélték, hogy két hónapot adnak maguknak arra, hogy eldöntsék, anyagilag mi éri meg jobban: eladni a játékot és a konzolt, vagy megtartani azt és általa szert tenni valamiféle állandóbb bevételre, mint amit az ad hoc a yami-baitok adni tudnak. Kohei a héten dupla műszakos volt, így még nem tudott belépni, de Daikinek volt annyi ideje, hogy ezúttal be tudjon vállalni valami hosszabb - és reményei szerint jövedelmező - küldetést. Mivel a Kezdetek Városa és annak környéke tele volt hozzá hasonló újoncokkal, inkább Tolbanát kereste fel, annál is inkább, mert úgy olvasta a helyszín leírásában, hogy a városközeli erdők-mezők rejthetnek ritka lényeket. A város maga egyébként nem igazán keltette fel az érdeklődését, noha meg kellett hagyni, hogy abba a nagy kastélyba szívesen beosont volna. Ehelyett azonban a főtér felé vette az útját és megnézte az oda kiakasztott, az ő szintjének megfelelő questeket. Nem is elsősorban a feladatot nézte - inkább a jutalmat. Igen, éppen emiatt esett a választása a rejtélyes pillangó megkeresésére, elfogadás után pedig úgy döntött, nem sieti el: leült egy félreeső, a térről alig látható padra, újraolvasta a leírást és igyekezett minden információt elraktározni, amit a kiegészített szöveg számára biztosítani volt képes. A küldetés megadta az irányt, amerre a pillangó - valószínűleg - eltűnt, így észszerű volt a kastélytól kezdeni a kutatást.
Daiki felállt, hogy így is tegyen.
Ekkor csippant a menüje, hogy új társa érkezett a questhez.
Milyen társa? - kapta fel a fejét és ekkor vette észre, hogy a hirdetőtáblánál egy lányka álldogál. Feltételezte, hogy a másik játékos is megkapta a jelzést, hogy ketten vannak, így odasétált hozzá és enyhén meghajolva szólította meg:
- Jónapot - egyenesedett fel - Úgy hiszem ugyanazt a küldetést vettük fel. Egy pillangót kell megkeresni - kockáztatta meg és csak azután folytatta, hogy a másik biztosította felőle, hogy ő az a másik személy - Dai vagyok, örvendek a szerencsének - mutatkozott be. Ketten talán egyszerűbb lesz teljesíteni a feladatot és ki tudja, ha egyszer bejutnak, talán még a kastély is okozhat számára pozitív meglepetéseket.

by **Vani** Kedd Aug. 13 2024, 10:24

-He? -pislog nagyokat, ahogy a küldetés elfogadása után egy másik ablak is felvillan, és ez olyan váratlanul éri, hogy kétszer kell elolvasnia, mire egyszer felfogja, főleg, hogy elsőre pár betű mintha fel is cserélődne. Mérgelődve elfogadja, de persze az orra alatt csak sustorog.
-Afton nem mondta, hogy ennyi sokat kell majd olvasni ebben a játékban. Na majd meghúzom a fülét ezért, úgy éljek! -fordul meg, és ebben a pillanatban szembe is találja magát az ezek szerint másik játékossal. Meglepődve torpan egyet, majd a következő pillanatban fülig ér a szája és ahogy beszívja a levegőt, feltételezhetőleg pont a kitörni készülő energia kiadására való felkészülés céljából, éles hangot ad ki, mint egy izgatott madár. Legalább Daikinak pont lehet ideje ezáltal befejezni a mondandóját, mert oh jaj, szegény, ezek után...
-Oh my God, szia-szia, én is nagyon örülök, jesszum, mondták már, hogy jóképű vagy? Nagyon-nagyon örülök, én Vani vagyok, még újonc. -ragadja meg két kézzel a fiú egyik kezét, kicsit megrázza, majd el is engedi és hátrál kettőt, vagyis, jobban mondva, inkább odébb ugrik, mint egy nyuszi.
-Fúúú te, láttad a jutalmat érte? Gondolom abból már olyan kastélyt is lehetne venni, mint az ott! Tényleg, ha már Oumu gróf, én nem ismerem itt a sztorit, de akkor ezek szerint ő a helyi nagyágyú meg ilyesmi? Játékos, vagy csak NPC? Áh, mindegy, ha más nem, majd meglátjuk. Azt mondják, menni kell a komornyikhoz, hogy elmondja a maradékot, gyere! Nem értem mondjuk, hogy miért nem lehetett leírni, na mindegy, mondjuk én csak örülök neki. Remélem, hogy az NPC beszélgetés itt nem olyan, hogy csak lebeg valami szövegbuborék felettük, mert akkor kitépem minden szál hajam, komolyan mondom.
Persze ahogy beszél, megindul a kastély irányába. Daiki pedig talán elgondolkodhat, hogy most még hivatkozhat bekapcsolt sütőre vagy bedugva hagyott vasalóra...

Ha viszont kockáztat, hogy maradnak még ép agysejtjei a kaland végére és követi az energiabombát, hamar eljutnak legalább a kastélyig. Bár a kapun belülre nem jutnak, de ahogy odaérnek, egy jól öltözött pingvin... vagyis az a tipikus, sorozatokból jól ismert, magas, vékony, kissé öregedő férfi közelít feléjük, egyenes tartással, egyik kezét mindig a háta mögött tartva, ahogy azt az illem megköveteli. Meghajol, mikor elég közel ér, majd mintha felmérné a két delikvenst.
-Ha jól sejtem, a Pillangó ügyében jöttek.
-Oh, hála az égnek, beszél! Igen-igen, és...
-Ez esetben köszönjük szépen a segítséget, és rögvest a lényegre térnék. -vág Vani szavába a komornyik, mire a leányzó durcásan felfújja az arcát pár másodpercre. -A Pillangó nem sokkal a játék újraindulása után tűnt el. A feltételezett tolvajok az erdőben vertek tanyát, egyesek szerint egy barlang környékén. Mivel úgy hírlik, a barlangban egy irtózatos fenevad rejlik, nem sokan vállalták, hogy elmennek addig. A banditák talán sikeresen a maguk oldalára állították, erről nincs információ, csupán szóbeszéd. Megadom a koordinátákat, és sok szerencsét kívánok.

by **Daiki** Vas. Aug. 18 2024, 18:54

Megtorpant, ahogy új társából furcsa hangok jöttek ki: nem tudta, mi következik, de a lány nem tűnt veszélyesnek, így egy félmosoly kíséretében Daiki végül befejezte, amit elkezdett. Persze afelől voltak kétségei, hogy a lány hallotta-e a szavait és ha igen, megfelelően értelmezte-e, mivel nem igazán telt el fél másodperc sem, és máris reagált rá. Ennyi idő alatt képtelenség felmérni egy embert, akivel még sosem találkoztál. Nem mintha a lányka az az analizáló típus lett volna.
A dicséret persze jólesett neki és enyhén meghajolt rá.
- Köszö... - kezdte volna szavakba önteni a választ, de későn: Vani már folytatta is, és egy olyan monológot vágott le, hogy Dai őszintén meglepődött rajta. A keze is a levegőben maradt a kéz~~fogás~~rázás után és több másodpercbe is beletelt, mire rájött, hogy eközben máris lemaradt. Vani ugyanis nem húzta az időt. A férfiú pislogott párat, azután elindult a lány után. Úgy gondolta, hogy túlságosan is hosszadalmas lenne minden kérdésre megfelelő választ vagy ötletet adni, valamint feltételezte, hogy a lány amúgysem kíváncsi rá - így csupán egy bólintással nyugtázta az elhangzottakat (igen, így utólag) és azt, hogy bizony elmennek a kastélyba. Hiszen ez a logikus lépés, Dai pedig örült, hogy ebben egyetértenek.
Őt is vonzotta a jutalom.
Nos, főleg a jutalom.
A kastély előtt álló úr nem okozott csalódást: klasszikus prototípusa volt az ilyen helyeken előforduló NPC-knek és ahogy Daiki remélte, az információi is megfelelőek voltak. Túlságosan is.
- Honnan olyan biztosak benne, hogy a küldetés tárgya ott tartózkodik? Pontosan milyen információk alapján jutottak erre a következtetésre? - tette fel nyugodtan az első kérdését, de közben azért lementette a küldetés által megadott koordinátákat. Fél szemmel a mellette tébláboló lányra nézett. Ha a játékban továbbra is valóságosan meg lehetne halni, most gondban lennének.
- Sajnálom, uram, de a programom ennyit enged megosztani önökkel - hangzott a felelet, mire Daiki sóhajtott és megvonta a vállát: hát legyen. Meghajolt, majd sarkon fordult és útját az erdő felé vette, oldalán a bőbeszédű lánykával.
- Mondd csak, rendelkezel itemekkel az ilyen helyzetekre? - kérdezte - Illetve harcoltál már? - tette hozzá és ezúttal már előre felkészült arra a szóáradatra, ami most következni fog. Ő maga egyszerűen csak elővette az íját és a tegez nyilat is a hátára erősítette. Fogalma sem volt, hogy elég erősek lesznek-e egy ilyen kalandhoz, de nem tartott tőle, hogy ő bármilyen kárt (értsd: anyagi kárt) is el fog szenvedni: távolsági harcosként és figyelembe véve társa energiáit, ő csak Vani után válik majd célponttá, így ha a helyzet rosszul alakul, egyszerűen csak elteleportál majd. Elhanyagolható kockázat, nagy haszon.

A kastély területét elhagyva egy rövid mezőség után beértek az erdőbe. A növényzet egyre sűrűbb lett; látszott, hogy a szint népszerűsége és elérhetősége ellenére elég kevesen választották pont ezt a környéket. Vagy csak a programozók járatják a bolondját velük?
- Ott - mutatta Daiki. Egy pillangó szállt el előttük, közönséges dekoráció, mégcsak indikátora sem volt. Ellenben - hacsak véletlenül is, de - segített nekik rátalálni egy ösvényre végre, ahol könnyebben haladhattak. Az íjász elraktározta magában az információt, de szavakat nem fűzött hozzá. A koordináták alapján bőven ráértek még a szavakhoz.

by **Vani** Kedd Aug. 27 2024, 13:47

A lányka szája egy néma O-ra tágul, mikor meghallja Daiki kérdését, és a komornyik arra adott választá. Nahát, hogy ez mennyire okos! Neki eszébe se jutott volna ilyesmit kérdezni, kételkedni bármiben is, vagy hasonlók. Ezek után, mikor a fiú elindul, szinte már büszkén követi, hogy lám, milyen jó kis társa akadt, és dúdolászva, jókedvűen szökdécselve néha megelőzi, de nem kell sok, hogy ezúttal hozzá intéződjön egy kérdés, mire hümmögve, a fák lombkoronáit nézve elgondolkodik.
-Nem. -jön végül a válasz, majd a lány lenyitja a menüjét. -Tulajdonképpen azon kívül, amit kaptam, másom nincs, mármint, elmentem a boltba azzal a kuponnal, de a rendszer nem igazán segített, hogy mi az a "középstat", amit meg akartam, azt meg rendre nem hagyta elvenni, mondván, hogy arra nem jó a kupon, szóval hagytam az egészet, végül is, ez az egész csak nem lehet annyira nehéz. Mármint, eltűnt egy pillangó, meg ez az első szint, az ilyesmi általában az ilyen játékokban csak tutorial mindenféle kockázat nélkül. Vagy szerinted ez nem az lesz? Jesszus, most belém raktad az ideget. -húzza össze magát és ezúttal félve pillant körbe a sűrű erdőben, ám a pillangó láttán ez a félelem egyből el is száll és jókedvűen pattog, hogy elkaphassa a rovart.
Ez persze lehetetlen, a programozott látványelem gond nélkül suhan el előtte, ő pedig csalódottan lebiggyesztett szájjal követi inkább Daikit tovább az ösvényen. Az út egyszemélyesen, kissé kanyargósan vezet beljebb az erdőbe, majd amikor már eléggé bent járnak, az ösvény mintha szabályosan körbejárna egy termetesebb, vastagabb törzsű fát, még mielőtt megfordulna és visszaolvadna saját magába, kivezetve az erdőből. Vani félredöntött fejjel nézi a fát. Öregnek tűnik, talán az erdő egyik legidősebb példánya, lombkoronája magasan az ég felé nyúlik, terebélyes, akár egy sátor, törzsében pedig több odú is fészkel.
A koordináták viszont nagyjából pont ide vezetnek. A lány körbejárja a fát, bepillant pár odúba.
-Hallod? Szerintem valahol akkor itt lesz. -azzal benyúl az egyik odúba, de szisszenve visszahúzza a kezét - ráadásul egyet az életereje is sebződött. A pókból különös, sziszegésre hasonlító hang hallatszódik, majd egy pár másodpercre kidugja onnan fejét egy közönséges Pók, majd vissza is bújik.
-Nemá', ez megcsípett! Na adok majd én neked csipkedést, te! -fenyegetőzik a lány.

Vani: 9/10 HP
Daiki: 15/15 HP

by **Daiki** Csüt. Aug. 29 2024, 14:20

Tehát mindketten első szintűek. Daiki könnyedén bólintott a lányka feleletére és végig is hallgatta őt, ámbár nem tudott sok megnyugtató érvet felsorolni amellett, hogy ez tényleg csak egy könnyű, tutorial küldetés. Sőt, ami azt illeti, leginkább ellenérvei voltak: a quest felvételének helyszíne Tolbanában volt, nem a Kezdetek Városában, ahol a legtöbb kezdő gyűlt, illetve a jutalom is túl magas volt ahhoz, hogy ez egy bárki által végigvihető próba legyen. Egyedül abban bízott, hogy a sikerhez nem statpontok, hanem ész fog kelleni, illetve valamennyi bátorság - és szerencsés módon Vani és ő pont mindkettőt birtokolták, ha nem is egyszerre.
- Ha gond lesz, majd elteleportálunk - felelte az íjász. Értelemszerűen esze ágában sem volt aggályait a lánnyal is közölni, ezt a pár szót is megnyugtatásul szánta, habár nem biztos, hogy elérte vele a célját. Szerencsére azonban a pillangó megoldotta a sötét helyzetet, Daiki pedig félmosollyal az arcán figyelte a kardforgatót, ahogy ugrálva próbálja elkapni az rovart. Könnyen el lehet terelni Vani figyelmét, de ez most nem feltétlen volt rossz. Ő a részéről maradt az ösvényen és a környezetet kémlelte nyomok vagy jelek után, egy idő múlva pedig csak odaértek, ahova a térkép akarta, hogy érjenek. Barlang persze sehol sem volt, csak egy fa. Egy elég nagy fa.
- Talán - értett egyet a lánnyal, ő azonban egyelőre sehova sem nyúlt be anélkül, hogy előbb bele ne nézett volna, hogy ki vagy mi várja odabent. Így aztán - Vanival ellentétben - őt az arcán csípte meg egy pók, nem a kezén. Daiki félhangosan szitkozódott és elhátrált a fa közeléből. Felpillantott az életcsíkjukra, de attól függetlenül is, hogy a mob csak 1-et sebzett, úgy ítélte meg, hogy egy ilyen kaland elején nem engedhetnek meg maguknak több sebzést. Más megoldás kellett.
- Tessék, ezzel nyúlj be - vett fel két random faágat a földről és adta oda az egyiket a lánynak - Ezt támadhatja az a bujkáló nyolclábú nyugodtan - ejtett meg egy ravaszkás félmosolyt, odalépett a harmadik odúhoz és a faággal belepiszkált a mélyére. Szisszenés, pók. Daiki idejében hátraugrott és a társa felé fordult - Most előjött. Üsd meg, akkor elpixeleződik - ajánlotta Vaninak, lévén ő kardforgató volt, tehát közelharcra is tudott sebezni - Nekem hátrébb kéne mennem - tette hozzá, ha a másik esetleg magyarázatra várt volna.
Aztán így vagy úgy, de megszabadultak ettől a póktól, meg még pár másiktól is, akik az odúk mélyén rejtőztek. Volt azonban egy odú, kicsit korhadtabb belső résszel, mint a többi, amiből nem jött elő pók, többszöri piszkálásra sem. Daiki így aztán egy nagy levegővétellel benyúlt, mob helyett azonban valami mást érzett meg a markában. Elővette és megmutatta Vaninak is.
Olyasmi volt, mint egy fémből készült amulett. Az egyik oldalára egy Dai számára ismeretlen jelet karcoltak, de nem túl szépen. A tárgy másik oldalán egy vésett kép volt egy nagyon jellegzetesen nőtt fáról, alatta pedig egy jobbra mutató nyíl és egy 3-as szám-, valamint egy felfelé mutató nyíl és egy 5-ös szám. Daiki bólintott: megkapták tehát az első (vagy már a második?) megoldandó feladatukat.

by **Vani** Szer. Szept. 04 2024, 10:14

Illetlenség vagy sem, Vani azért kuncog egyet, mikor Daikit az arcán kapja el egy pók. Egyik kezét a szája elé teszi, hogy visszább fogja a hangot, és elfordul, de hamar igyekszik nyugalmat erőltetni magára, hogy mire ismét rá terelődjön a figyelem, már ebből semmi se látszódjon.
-Oké-zsoké! -veszi el a botot, majd egy "hííjáá" felkiáltással bele is szúrja azt az egyik üregbe, ahonnan bár nem jön ki semmi. Dai tudja kiszedni az első pókot, és a lányka elsőre pislog kettőt érdeklődve, hogy miért neki kéne leütnie, de végül magasba emeli a botot és lesújt vele, egyenesen a pók hátára. Dai végül is jól gondolkodik, ezek a mobok még nem erősek, könnyedén leterítik őket még fegyver nélkül is, Vani legalábbis. Az elsők elpixelezése után elégedett sóhajjal úgy tesz, mintha izzadságot törölne le a homlokáról és büszke mosollyal fordul a fiú felé.
-Akkor jól rémlik, hogy te íjász vagy? Tényleg, az íjászoknak így véges muníciójuk van, vagy annyit lövöldöztök, amennyit csak akartok? -dönti félre kicsit a fejét, miközben a fiú a fában keresgélve rálel a medálra, és kábé a részéről egyelőre a téma ennyi is volt, mert akadt érdekesebb. Dai mellé lép, kezeit hátul összefonja és kissé előre hajolva szemléli, amit találtak. Elsőre arra gondol, elég fura pillangó, de akkor ezek szerint ez még nem az.
-Ah, az ilyesmiben Afton sokkal jobb, mert okosabb. Bár ilyesmit láttam már más játékokban. Figyelj, a térkép az itt hogy működik? Ilyen kockás, vagy milyen? Mert ha kockás, akkor lehet, az, hogy ennyi kocka erre, annyi kocka meg arra. Vagy méter. Fú, akkor tényleg meg vagyok lőve. Mondták már nekem, hogy tipikus lány vagyok, mert a méretekkel engem simán be lehet csapni, semmi méretérzékem nincs. -neveti el magát és körbefordul. -Mondjuk egyáltalán mihez viszonyítva jobbra? Ilyen, észak-dél ilyesmi? Akkor észak az... arra. -áll meg végül egy irányba, miután a minitérképe iránytűje segít neki, majd elfordul 90 fokban jobbra. -Akkor induljunk meg erre?

by **Daiki** Pént. Szept. 06 2024, 16:41

A pók-eliminálás egészen jól működött ezekkel a botokkal és Vani végtelennek tűnő energiáival: ahogyan a faággal előkerültek a szörnyek, a lány lecsapott és el is pixelezte őket.
- Igen, íjász vagyok - bólintott a fiú, a második kérdésre viszont arcára kissé keserédes mosoly ült ki - Véges is meg nem is. Nem töltődik újra, de potom áron kb végtelen mennyiségű nyilat lehet bepakolni az inventoryba - felelte. A bosszankodásának oka természetesen a plusz pénz (mégha kevés is) és a plusz bonyodalom volt, ettől függetlenül azonban már átgondolta ezt párszor és nem választott volna más kasztot. Őneki az íjász tökéletesen megfelelt.
Nemsokára rá is akadtak a medálra, ami a következő feladat kulcsa volt. Dai nézegette és közben hallgatta Vani cseverészését és ötleteit: a lány nagyjából azokat mondta, amikre ő is gondolt első körben.
- Nem tudom, milyen a térkép. Mindjárt megnézem - nyitotta le a menüt, de sajnos ezzel nem lettek okosabbak: semmilyen kocka vagy egyéb támpont nem szerepelt rajta - Próbáljuk meg akkor a métert. A lépés valóban szubjektív lenne - bólintott, azután körbenézett - Ami pedig a kiindulópontot illeti... végülis nem sietünk - mosolyodott el és beállt a kardforgató mögé, jelezve, hogy részéről indulhatnak. Próbálta amennyire tőle telik lemérni a távolságokat, de hiába lépték le a kellő távot erre is, meg arra is, semmi sem történt. Vajon rosszul számoltak? Nem lett volna olyan elképzelhetetlen. Daiki újra megnézte a medált és a környéket, és figyelmes lett egy közeli fára, amelyik pont úgy nőtt, ahogyan az a tárgyba bele volt vésve.
- Induljunk talán onnan - ajánlotta és rámutatott a furcsa növényre. Tényleg eléggé kilógott a környezetéből, de rendesen körbe kellett sétálni ahhoz, hogy az odvas fától indulva egyáltalán látható legyen. Daiki beállt a fa elé úgy, hogy pont abból a szögből lássa, mint ami a véseten van, azután szépen lassan, számolva a métereket elindultak újra. Jobbra három méter, azután lefelé öt méter. Semmi.
- Ez így nem jó - kezdett volna el bosszankodni a férfiú, amikor hirtelen megrepedt és beszakadt alattuk a talaj: a mélyedés, ami megnyílt a lábuk alatt erősen lejtett, így ami Daikit illeti, nem túl elegáns módon, a hátsóján csúszott le egészen az aljáig, hatalmas port kavarva maga körül. Köhögött párat, de még idejében eszébe jutott, hogy hol lehetnek, így gyorsan becsukta a száját és Vanit is csendre intette:
- Szerintem megvan a barlang. Innentől legyünk óvatosak - suttogta és mint egy rendes hős férfihoz illik - előreengedte a lányt, hogy menjen és fedezzen fel inkább ő először.

by Ajánlott tartalom

[Kalandozás] Az elveszett Pillangó

[Kalandozás] Az elveszett Pillangó

Re: [Kalandozás] Az elveszett Pillangó

Re: [Kalandozás] Az elveszett Pillangó

Re: [Kalandozás] Az elveszett Pillangó

Re: [Kalandozás] Az elveszett Pillangó

Re: [Kalandozás] Az elveszett Pillangó

Re: [Kalandozás] Az elveszett Pillangó

Re: [Kalandozás] Az elveszett Pillangó

Re: [Kalandozás] Az elveszett Pillangó