Re: [Event] Vidámpark!

by **Shukaku** Szer. Ápr. 23 2014, 07:40

Sárga csapat:

by **Cú Chulainn** Szer. Ápr. 23 2014, 17:38

||Sárga csapat||

Nagyon furcsán néz rám ez a törp..nem értem miért, szerintem semmi furcsát nem mondtam. Majd grimaszol is. Végül elmondja az instrukciókat, mit kell tennem, hogy kész legyen a pólóm. Eléggé home made módszer, azt hittem majd kattint rá kettőt-hármat és kész is. De nem, így csinálhatom én.Nem voltam rest soha a munkához...csak lusta...főleg tíz éves koromban. Hát jó...Odamegyek, elveszem a krétát, majd teszem ahogyan utasított. Középen a hátára, ott lesz a legjobb helye. Elől nem jó a gombok miatt. A „legjobb barátnak” felirat megy rá, ahogyan előre elképzeltem. Nem is túl nagy betűkkel, ne legyen annyira szembetűnő, de még mindig olvasható legyen. A színe legyen piros, az majd jól kirí. Oké, mindez megvan...és most? A kréta csak fehér volt és nem pont olyan szép az írásom, hogy egy ingen huzamosabb ideig nézzzem. Szólok is a bácsinak.

-Megvolt, ráírtam, de ez nem olyan színnel van, és nem ott ahol én szeretném. >< Remélem tud rajta segíteni, mert ha nem ön, ebből nem lesz olyan ing, mint amilyet én szerettem volna.

Majd figyelem ahogyan a számomra elővett anyagon dolgozik. Nagyon ügyes, meg kell hagyni, gondolom sok év gyakorlata áll a háta mögöt...vagy néhány pénzes jártasság.

-Mennyi ideje tud így kovácsolni, és hol tanult meg? ^o^/ Kipróbálhatom? ^o^/ - és már megyek is felé,hogy közelebbről megvizsgáljam a kalapácsát. Szép nagy darab, harcművész vagyok, elvileg tudnám használni....ha elbírnám. Kicsit kicsi vagyok hozzá gondolom, valamint a megfelelő jártasságom sincs hozzá. Sem kovácsolás, sem súlyemelés. Azért meghallgatom, hátha zöld utat ad.

Jegyeim: 4/10

by **Atoru** Szer. Ápr. 23 2014, 20:01

//Sárga csapat//

Az árus elgondolkodott az ajánlatomon, és már kezdtem örülni, hogy ilyen könnyen túl leszek az egész vásárlásos dolgon, és már vihetem is Lancernek az ajándékot. Azonban a reményem hamar szertefoszlott, mert amint belecsaptam volna a tenyerébe, már el is rántotta. ._. Úgy látszik, hogy ez a kufár nem éppen pénzéhes… vagy pedig van egy becsületkódexe, ami szerint él és nem fogadja el az ilyen könnyű üzleteket. Ezért igazán tisztelem, de most sajnos sürget engem is az idő, Lancer már szerintem biztosan vár a fotós előtt várja, hogy mit viszek neki. És minél előbb végzek, annál előbb megkapja az ajándékot, aminek mindketten örülni fogunk. ^o^/ Viszont megsérteni sem szeretném a boltost, mert annak pedig egyikőnk sem örülne. Ez aztán a probléma. >.< De akkor ha már alkudozni akar, akkor alkudozzunk.
- Rendben uram, igaza van, sajnálom. Akkor kezdjünk alkudozni. – fordultam komoly arccal a bögre felé. – Hm… Ez a bögre elég jó állapotú, és a színekkel sincs semmi baj. Mit szólna, ha megvenném… mondjuk száz aranyért? – kezdtem bele, mint egy profi alkudozó. 8)Ha alkut akar, én adhatok neki. Csak minél előbb végezzünk, és akkor jó lesz mindkettőnknek. Ő megkapja az alkudozást, én pedig a bögrét. Persze, ha a száz arany kevés/sok lenne neki, akkor fel/leviszem az árat tíz arannyal. Ha még az sem tetszik neki, akkor az ajánlott árától egy öt arannyal kisebb árat mondok minden alkalommal. Egyszer pedig csak három arannyal, hátha akkor már beleegyezik. Remélem, hogy sikerülni fog az alkunk, mert szerintem Lancert már megöli az unalom, hogy rám kell várnia. De remélhetőleg csak egy kicsi ideig kell már várnia, mert itt nem sokára végzek… ha szerencsém van. >.>

Jegyek: 4/10

by **Shukaku** Szer. Ápr. 23 2014, 22:19

Sárga csapat:

by **Atoru** Szer. Ápr. 23 2014, 23:13

//Sárga csapat//

A kufár arca elsötétül, kiül rá a teljes megdöbbenés. Persze tudhatod, hogy ez csak az előadás része.
-Még jó, hogy jó állapotú! Mi az hogy! A legjobb! És a színei is a legjobbak! Igazi színeket használok, nem ám fakó vackokat! És száz arany?! Ezt ugye te sem gondolod komolyan?! Hát nézd meg ezt a bögrét! Nézd meg jól! Tudod te hanyadik szintről hozatom hozzá a nyersanyagot? Hát tudd meg, hogy nagyon veszélyes helyekre kell ám menni az ilyen kis apróságokért! Száz arany...
Lemondóan csóválja a fejét, és csak nézi a bögrét elhűlve.
-Száz ötven. Ez a minimum. És már így is hatalmas engedményt kaptál.

A kufár kissé meglepődött a válaszomon és egyből vitába szállt velem.
- Ugyan, uram, azért nekem is van szemem.  Ez csak egyszerű kerámia, semmi több. Mégis melyik szintről kéne hozatni ehhez anyagot? Száz húsz. Ennyit adnék érte, nem többet. Mit szól hozzá?  - fordultam feléje mosolyogva. Remélem elfogadja.

Az NPC elhúzza a száját, majd fölényesen kacagni kezd.
- Szemed az van, de nem ehhez, azt látom! Jól meg tudtad találni a legjobb árut, ahhoz volt szimatod, de felbecsülni már nem tudod! Kerámiának kerámia, és valóban megtalálnám az első szinten is, de én a tizennegyedik szintről hozatom hozzá az alapanyagot. Pont ezért értékes! Százhuszonöt. Se több, se kevesebb. De ezt is csak azért, mert a barátodnak lesz.

Egy kissé megrökönyödve hallgattam az árust. Ehhez. A bögréhez. A tizennegyedikről hozat anyagot? O.o Nem tudom mit ehet annyira ezen, hiszen csak egy sima bögre. Mi van rajta, ami annyira érdekes, hogy a tizennegyedik szintről hozat anyagot?
- Uram, a szállítási költségeket is megúszná, ha innen az első szintről hozatna ugyanilyen minőségű anyagot.  Száz tíz. Ehhez mit szól? - kérdeztem tőle. Volt még egy aduászom, amit majd kiakarok próbálni, de majd később. Még egyelőre megdolgoztatom egy kicsit.

-Azt megúsznám biza, de akkor hogyan adnám el ennyiért? Az árakat pedig közelíteni szokták egymáshoz, nem távolítani. Nem tanultál te alkudozni soha? De... lásd kivel van dolgod, odaadom annyiért, amennyit az előbb mondtál. Százhúsz. De veszteséget nem termelek, úgyhogy alább már nem megy és kész!

- Kérem, uram, tanultam én egyszer, és akkor azt mondták, hogy úgy kell kihozni, hogy nekünk is jó legyen, meg a másikaknak is. És utólag már nem fogadhatom el az árat. Egyszer kínáltam, nem volt jó. Akkor legyen száztizenöt. Csak nem akarja megfosztani egy kisgyereket a zsebpénzétől?  - vettem elő a titkos fegyverem. Ha ezt nem fogadja el, akkor még jobban bekeményítek. Egyre jobban élvezem ezt a kis alkuldozást. Most már megértem, hogy miért nem akarta egyből odaadni.

-Hát ez az! Pont ez az! Ilyen alacsony áron nekem ez már veszteség. Az előbb még 772 pénzed volt, most meg már nyavalyogsz, hogy elfogy a pénzed? Van ott elég kisfiam és még több is, és neked még egy boltot sem kell vezetned. Tudod te, hogy mennyi a bérleti díj egy ilyen nagy forgalmú helyen? Százhúsz volt az utolsó, ha kell kell, ha nem nem.
Jelenti ki, és vissza is teszi a bögrét a polcra.

Egy kissé talán felidegesítettem a boltost.  Talán kicsit messzire mentem, mivel elragadott az alkudozás mámoros érzése.
- Elnézést, kufár bácsi. :oops:De ne tessék ezért elvinni a bögrét! Jó lesz a százhúsz is, csak ne tessék elrakni. - adtam meg magam a boltosnak. Igaza volt annak a fiúnak, aki azt mondta, hogy a felnőtteknek igaza van. Elvégre is, a százhúsz még nem nagy veszteség. Rolling Eyes

Főleg, ha Lancerről van szó.

-No! Hát azért! No azért! Mán mégis csak... No!
Leveszi a bögrét a polcról, majd nyújtja a tenyerét az összegért.

Úgy tűnik mégis csak meggondolta magát. Ez az én szerencsém. *.* Így legalább nem kell Lancer elé állnom üres kézzel.
- Tessék, itt van. - nyújtottam át boldogan az összeget. Most már semmi sem tarthat vissza, hogy Lancer-nek adjam a bögrét.
- És uram... a képet hogyan tudja majd rárakni? Mármint, a barátom arcképét. -kérdeztem rá még így végül.

Leemeli a bögrét a polcról.
-Érintsd hozzá a bögréhez a képet amit kapsz a fotósnál. De gondold meg, mert vagy bögre képpel, vagy bögre és kép. A kettő együtt nem megy.
Megcsóválja a fejét, majd morog egyet.
-Jah és fiú, nesze itt a visszajáró!
Belenyom a kezedbe száztíz aranyat, utána pedig pakolni kezd, látványosan nem foglalkozva veled, de azért önmagának még morgolódik.
-Még hogy százhúsz arany! Egy bögréért! Meg tizennegyedik szintről alapanyagok! Eszméletlen... és még léteznek boltok amiket nem mi irányítunk, hanem ők... érthetetlen... egyszerűen érthetetlen...

A boltos elmagyarázta, hogy mi az ára a bögrés képnek... azaz a képes bögrének. Ha van kép a bögrén, akkor nincsen egyébként. Tehát ezt majd jól ki kell gondolnunk. Azután pedig az történt, amire nem számítottam. A boltos visszaadta majdnem az egész összeget. O.o Ez túlságosan nagylelkű ajánlat, ez azért mégse fogadhatom el.
- Kérem uram, legalább még tíz arany borravalót fogadjon el. - Nyújtom felé az összeget. Ha mégse fogadná el, akkor egyszerűen lerakom az asztalra, majd a bögrével együtt kibattyogok a sátorból.
- Mindent köszönök! - intek még vissza a bejáratból, mielőtt a fotóshoz indulnék. De a legjobb az lesz, ha itt kint megvárom Lancert és együtt indulunk tovább.[/color]

Jegyek: 4/10
//Próbáltam a megfelelő színeket használni. ^^"//

by **Desdemona** Csüt. Ápr. 24 2014, 16:39

//Jéggolyók ----> Szanatórium - Kórterem//

Tehetetlenül nézem mi történik. Néha megpróbálok kissé fentebb ülni, de hiába a szíjak nem engedik. Szorosan tartanak az ágyhoz és nem tudok mit tenni ellene. Már fejem sem emelem fel csak a fejem felett lévő plafonra meredek és hallgatom a doktor urat. Egyre gyengébbnek érzem magam és egyre nagyobb is rajtam a nyomás vagy inkább olyasmi érzés ez, mintha valami szétfeszítene belülről. Félek, a félelem az ami majd szétfeszít belülről. De csak magba fojtom. Nem próbálok szabadulni a szíjak szorításából és nem is kiabálok. Csak nézem a mennyezetet és hallgatok. A doktor szavaiban ott lapul az igazság és részben a válasz is. A kérdésekre nem tudok felelni nem is akarok. Túlzottan is elakarom nyomni magamban ezt a félelmet amit érzek most. Az érzést ami már vulkán ként készül kirobbanni belőlem. De nem hagyom, ha kétségbe esnék akkor az már nem én lennék és nem is segítene rajtam. Nem válaszolok továbbra se semmit. Nem tudok mit mondani most. Képtelen vagyok a beszédre most, csak kavarog velem a világ. Megint kezdem magam rosszul érezni. Egyre nehezebb a levegő és kezdenek egybemosódni a hangok is körülöttem. Most nem szabad elhagynom magam. Erőt kell vennem magamon és felülkerekedni a rosszul léten és a félelmen amit érzek. Nem kell ennyire drasztikusan nézni a helyzetet, hisz itt nem eshet bajunk a vidámpark egész területe védett és nem hinném, hogy megöletnék az idejövőket. Meg kell nyugodnom és kicsit tisztában látni a dolgokat. Biztos van megoldás sőt lehet, hogy itt van az orrom előtt csak épp nem veszem észre, mert túlzottan pánikolok magamban. Igen ez lesz a megoldás meg kell nyugodnom és elemezni a helyzetet, akkor biztos találok választ is…

------------------------------------------------------

Nem engednek be minket. Hiába kopogok és mutogatok, hiába próbálom szépen é visszafogottan kifejezni magam. Beszél ez csomó zagyvaságot. És ki az Clarise? Nem is így hívják a gazdám. Nem érti mit akarok és mér a gazdám nevét se tudja, milyen buta egy ember ez. Valamit még mondott mai nem értettem. Akárhogy gondolkoztam nem tudtam kibogozni mi is lehet az. Azt a mondatot vajon miért nem értettem? Kopogok és mutogatok tovább. Kezdem elveszteni a türelmem, ha lehetne akkor már elpusztítottam volna ezt az ajtót, de nem lehet. Igen tudok én beszél, csak ilyen rabló alakokhoz nem szólok. Közben Falco elkezdett másképp csipogni. Furcsa volt és azt sem értettem. Talán ez az a morze bigyó. Mindegy is valahogy be kell jutnunk. Most beszélnem kéne ehhez az alakhoz. Ezt várja el tőlem. De miért? Miből gondolja, hogy méltó lenen a szavamra. Már nem kopogok tovább csak ütöttem két nagyot az ajtóra. Most nem segít, ha bedühödök, de kezdem unni ezt az egészet. Én csak beakarok jutni végre Desdemonához. De ez sehogy sem jó. Miért kellet ennek így történnie? Nem értem. Nem is kellet volna ide bejönnünk. Miért is akartam én ide jönni? Ha én nem akarok bejönni akkor Desdemona se jött volna be és akkor ez nem történ volna meg. Kérjem és bemehetek. Ez egyszerű dolog, de akkor nekem most még is mért nehéz ezt megtennem? Ha kérni kell akkor kérem csak nem szépen. Bár akkor lehet nem fog beengedni sose. Muszáj kivételt tennem, akkor most beszélek ehhez az alakhoz, hogy bemehessek végre.
~Ha kérni kell akkor kérem. Engedjen be! Be akarok menni!...Kérem sz-szépen had menjünk be…
Megint ráütöttem az ajtóra. Remélem most boldog. Mérges vagyok. Beszélnem kellet egy ilyen rabló emberhez…

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 24 2014, 18:56

Kék csapat:

by **Chancery** Csüt. Ápr. 24 2014, 20:46

//Kék csapat, Szanatórium, Kórterem//

Egy dolgot eldöntöttem, mindenképp: amilyen hamar lehet, kimenekítem Desdemonát és visszatérek Utahiméhez. Szívem szerint megkérném a kis főnixet, hogy inkább a gazdájához térjen vissza, biztos-ami-biztos, de nem merek megszólalni. Nem akarok lebukni, hogy itt vagyok, nem messze attól az őrülttől, aki a résen át beszél hozzájuk. Nem is értem, miért hívja őket báránykáknak, hisz szerintem egyikük sem hasonlít egy bárányra...
Mikor kinyitja az ajtót, rossz érzés kerít hatalmába. Összefonom a karjaimat, mintha magamat akarnám átölelni, és így maradok, amíg észre nem vesz; hisz fogadni mertem volna, hogy így lesz. Nem is tévedek, köszönhetően annak, hogy a teremből érkező fény egyenesen rám vetült, a furcsa férfi meglátott. Próbáltam a háta mögé pillantani, megnézni, hogy jó helyen járok-e annak ellenére, hogy a Nyomkövetés egyértelműen jelezte Desdemona ittlétét. Persze tekintve, hogy kicsit feljebb állok, egy lépcsőfokon, ez nem igazán sikerült.
Helyette a férfira nézek, a furcsa, ijesztő arcára, az őrült tekintetre. Valamit mond, de fogalmam sincs, mit, vagy hogy milyen nyelven. Francia nem, csak első hallatra tűnt annak, ez inkább vagy latin, vagy olasz, én pedig egyiket se beszélem. Latinul csak egy dalt tudok...
És ki lehet az a Clarise?
Végül megrázom a fejem: -Mindig azt mondták, hogy ne beszéljek idegenekkel.
Valójában, kiskoromban, ezt sosem tartottam be. Szerettem új emberekkel megismerkedni, és ki tudja, talán csak a túlzott szülői védelem okozta, hogy nem találkoztam valódi cukros-bácsikkal. Nagyszüleimnél is kint ültem a kapuban és mindenkinek sugárzó mosollyal köszöntem, hogy én vagyok a "Kittina". Persze erre nem emlékszem már, de számtalanszor hallgattam, ahogy a család erről nevetve mesél a vacsoránál.
Ezzel a férfival viszont muszáj lesz. Valahogy rá kell vennem, hogy engedje ki Desdemonát. De miért? Kis hazugságnak kell lennie, ugyanis én... sosem tudtam hazudni. Vagy úgy kell hazudnom, ahogy tudok: hogy én magam is elhiszem, hogy az az igazság...
-Csak... -kezdek végül bele, nem moccanva a helyemről. -Csak a barátnőmet keresem. Hogy ideje hazamennünk.

by **Cú Chulainn** Vas. Ápr. 27 2014, 11:09

||Sárga csapat||
Most már tényleg nevet a törp, legalább ezt elértem, ha mast nem is. \^o^/ Mondjuk nem tudom honnan vettem, hogy nem nevet, vagy nem volt jókedve alapból. Most is csak hallottam a nevetést, arcát óriási és bozontos szakál borítja, ami elrejti előlem vonásait és érzelmeit. Azt mondja csináljam úgy és oda ahová szeretném hogy örökké maradjon, miután eltörölte öt perc kemény munkájának eredményét. Hát jó, újrakezdem, a rajzolás nem unalmas. \^o^/ Kikanyarítom a betűket, most már okulván előző hibámból oda, ahová gondolom is, hogy lesz. Igyekszem, hogy ne járjak úgy mint az előbb, macskakaparásra hasonlító írásom túlságosan terebéjesen foglalt helyet az ingem. Konkrétan az egész hátát beterítette. Most viszont csak középre rajzoltam krétával a kívánt szöveget. Úgy látom sikerült és összejött úgy, ahogyan én szeretném. Csodálgatom még pár percig a műalkotásom, majd odamegyek a kovácshoz. Valami szép nagy, mégis vékony fegyvert készít. Szerintem még én is elbírnám, nem néz ki nehéznek. Kb. egy perc után megunom a nézést, megszólítom a bácsít.

-Kész vagyok, és ez most már a végleges verzió. \^o^/ Pirossal szeretném hogy ott virítson, legalább olvasható lesz. Egyébként szép az a valamilyen fegyver amit kovácsol, ön szerint elbírnám? ^o^/ Ha harcolni nem is tudnák vele, de a kezemben biztos jól mutatna, annyi szent. \^o^/ Maga milyen fegyvert használ ha harcol? \^o^/ Én a lándzsákat szeretem, azt is használom legszívesebben, de tudok másat is, ha szükséges. – mindezt elmondván rájövök hogy ideje lenne lassan indulni, nem lenne túl jó dolog megváratni Atorut, ha már egyáltalán kijött.

Jegyek: 4/10

by **Shukaku** Vas. Ápr. 27 2014, 12:02

Sárga csapat:

by **Cú Chulainn** Kedd Ápr. 29 2014, 14:28

||Sárga csapat||
Oké...talán még sem volt olyan jó ötlet. Ez a kard nagyobb mint én...ezt nem fogom tudni forgatni, az biztos. De legalább kihúzhatnám...egy életem egy halálom, megprábólom kihúzni. Én leszek Arthúr király. ^o^/ Mondjuk ahhoz kő kellene...egyenlőre megteszi a föld is. Ha a pengéjénél fogom meg, akkor megvág, a jegyeim meg így is kifogyófélben vannak, nem kell hogy mégjobban csökkenjen. A markolatát meg nem érem fel...hát jó, azt nem fogom tudni kihúzni..max ha picit megrugdosom a lábommal hátha feldől. Próbálkozom hevesen, de ez sem jön be. Túl nehéz, én meg túl kicsi vagyok. >< Ez idegesítő. >< Jó, hagyjuk...nem is érdekel a kard. ˘^˘ Figyelem helyette inkább a kovácsot, hogyan szerkezti át az ingem, amit nem sokkal ezelőtt átnyújtottam neki. Ezt is ügyesen csinálja, mint az előbb a pólót...Apropó póló. Fel kellene vennem, nem itt állnom és rugdosnom egy kardot. Fel is veszem magamra, a méret jó. A probléma már csak ott van, hogy ha újra megnövök (mert remélem a Vidámpark végére visszakapom az alakomat, jó lesz e még rám. Érdekes lenne ha a növés közben elszakadna és pár másodperccel később már pixelekve lenne bomolva. Én meg állnák félmeztelenül...no nem mintha lenne mit szégyelni, strandolni is úgy szoktam. Most sem zavarna, de azért lenne gond, hogy honnan szerzek megint egy jó pólót magamnak. Főleg hogyha jól emlékszem, egy eléggé kis falu környékén vagyunk.

-Remélem ha megnövök is jó lesz rám...-jegyzem meg, majd témát váltok- Ha kész lesz az inggel, akkor mennék, nem szeretném megvárakoztatni a barátom. \^o^/

Jegyeim: 4/10

by **Atoru** Kedd Ápr. 29 2014, 20:40

//Sárga csapat//

Lassan elindultam a fotós felé. Azonban rá kellett jönnöm, hogy Lancer-nek még híre-hamva sincs. Sebaj, akkor elindulok és megkeresem. Mentem, mendegéltem… legalább is a mesékben mindig így mondják. Most pedig eléggé „mesésen” érzem magam az efféle szófordulatokhoz. Szóval, mentem mendegéltem, míg elérkeztem egy nagy és zöld sátorhoz. Beérve egy öreganyót láttam, aki ezt kérdezte:
- Hát te mit keresel errefelé, amerre még a madár sem jár? – mondta… volna. Azonban úgy tűnik a fantáziám megint elég élénk lehetett, ugyanis még csak be sem léptem a sátorba. Talán nem volt elég merszem ahhoz, hogy meglessem, mégis kit rejt –e ponyvasátor. Már ha persze ponyvából van. :roll:De erről majd máskor győződök meg. Most az a fontos, hogy megtaláljam Lancert. Azonban ebből a sátorból nem jött ki semmiféle hang se. Kár. Akkor mehetek tovább. Tovább mendegéltem, míg el nem érkeztem egy aranyszínű sátorhoz. Hohó, talán itt lesz az én jó cimborám. Azonban elég volt egy kicsit bekukucskálnom ahhoz, hogy rájöjjek, nem az a hely, ahová Lancer ment. Akkor viszont már csak egy sátor maradt, az a kék, ott arrébb. Tovább mendegéltem, elhagytam az üveghegyű hangyabolyt – na jó, sima hangyaboly volt, de ez így sokkal mókásabban hangzik -, és már ott is voltam a sátornál. Azonban nem léptem be, hiszen lehet, hogy éppen most zavarom meg a mestert a javításban. Akkor pedig Lancer biztos, hogy örökké megutálna engem. Viszont kíváncsiságtól hajtva, mégis hallgatózni kezdtem. Ahogy hallottam, Lancer remekül el van a kováccsal. Most, hogyha jól hallom, éppen egy kardot akar kihúzni a kardból. De izgi lehet! *.* Azonban hogyha most közbelépnék, lehet, hogy tönkretenném a kovács művét. Hiszen most kezdett bele újból a kovácsolásba, legalább is a hangokból ezt hallottam. Pedig olyan szívesen megnéztem volna. *.* De ezt ki kell bírnom. Ha több ideig nem is, amíg Lancer kijön. Akkor talán gyorsan be tudok kukucskálni. *.* Viszont addig a bögrét is el kéne rejteni! Talán… a hátam mögé! Ott jó helye lesz addig, míg Lancer ki nem jön. És az sem tarthat sokáig, ugye? Surprised

/Ha nem kint vártam volna, az én posztom is tovább tartott volna. Surprised

/
//Bocsi, ezt el akartam sütni. xD//

Jegyeim: 4/10

by **Shukaku** Szer. Ápr. 30 2014, 07:07

Sárga csapat:

by **Tachibana Makoto** Szer. Ápr. 30 2014, 16:05

Nem mutatta ki, de büszke volt magára. Szópárbajban ritkán veszített, megvoltak rá az eszközei, hogy érje el, amit kíván. Persze ez a legritkább esetben volt komoly érvelés, hiszen a gyerekek körében annak vajmi kevés hatása volt, amikor minden az egóról szól. Ő viszont abban nagyon jó volt, hogy ezeket összezúzza, ahhoz pedig elég ügyes volt, hogy a veréseket elkerülje. Nem szerették az osztálytársai, kiközösítették, gúnyolták, de ő szilárdan állt, mint a cövek, és nem hajlott meg az elméje. Felvette a kesztyűt, ám az ő fegyvere nem az ökle volt. Most Aival szemben azonban nem kellett összezúznia semmit, éppen elég volt zavarba hoznia a lányt, hogy ráhagyja az igazát. Na nem azért mondta azt, amit, hogy erre törekedjen, tényleg komolyan gondolta, és őszintén ki is mondta az érzéseit. Miért ne tette volna? Nincs benne semmi szégyellnivaló. Csak azt találta furcsának, hogy Ai újra és újra felhozta ezt a Szophiet, viszont a hosszas bemutatás utolsó néhány szava elegendő volt, hogy leessen számára, mi ennek az oka. Egyértelmű volt: az a lány szerelmes volt belé, és Ai jó barátnőként próbálta összehozni őket!
- Aranyos vagy, de feleslegesen töröd magad. Nekem te tetszel, veled szeretnék járni :] - közölte újra, most magabiztosabban. Ha igaz is volt mindaz, amit Szophieról mondott, biztos volt benne, hogy Ai-tan minden tekintetben felülmúlja - Elvégre te vagy a legokosabb, legkedvesebb, legjátékosabb és legfőképpen a legszebb lány, akit valaha láttam. És ezt komolyan is gondolom! - mondta ki hangosan a gondolatait, eltökélten nézve a lányka szemeibe. Ez volt az ő nagy pillanata, az első komoly vallomása. Bízott benne, hogy nem kap máris kosarat, ahogy a nagyoktól látta, és kap Aitól egy esélyt.
Arra törekedett, hogy a lány is jól érezze magát, elhalmozta ajándékokkal, bókolt neki, és együtt nevetett vele. Már csak az volt a feladat, hogy meg is nevettesse, és ne csak a csodálatát kapja meg. Igen ám, de ez a vidámpark annál jóval különlegesebb volt, hogy randijuk a megszokott mederben folyjon tovább, és ahogy megremegett a föld és a fényeffektek körbevették őket, komoly változások következtek be. Szerepcsere. A fiúból lány, a lányból fiú lett, és bár a kezdeti meglepetés elterelte Tachi... vagyis Tachiko figyelmét a problémáról, lassan kezdett rájönni, hogy fogalma sincs, mit csináljon így. Így nem tudott szabadon bókolni, hiába szaladt a nyelvére, nem érezte helyesnek kimondani. Jobb híján próbálta olyan irányba terelni a témát, hogy a lány... vagyis a fiú kezébe vehesse a szerepet, amit eddig képviselt.
- K-köszönöm - reagált kissé elpirulva, bár ő maga se tudta, miért érezte úgy, hogy megdobban a szíve a szavakra, és legfőképp hogy hová tűnt a magabiztossága. Elég volt ennyi is, hogy az ostoba játékot befejezze, már amit a szoknyájával játszott. Ettől függetlenül kíváncsi maradt, de most számára fontosabb volt, hogy a figyelmét Ai-kunra fordítsa. Megilletődve sietett a másik után, ahogy az megragadta a kezét, hagyta hogy vezessék, és végül meg is találták, amit kerestek.
- Én egy limonádét kérek ^^ - rendelt ő is, miközben igyekezett lányosan viselkedni. Összezárni a lábait, meg ilyesmik. Szerencséje volt, hogy a haja nem zavarta, egyrészt mert továbbra is copfban volt, másrészt mert hozzá volt szokva a hosszú hajhoz. Nagyot sóhajtott, fogalma se volt, mit tegyen. Idegen volt számára ez az egész helyzet. De akárhogy is, meg kéne próbálnia élvezni.
- Ai-kun, hová menjünk ezután? Valami izgalmasat kéne csinálni, nem? =] - kockáztatott meg egy megszólalást, miközben hüledezve figyelte a fiút - Ti meg mit röhögcséltek itt? >.> - fordult hirtelen hátra, érezte hogy az ő irányukba érkezik a nevetgélés. Ez pedig zavarta, idegesítette.

by **Jun** Csüt. Május 01 2014, 12:29

Álkékek
Nem túl erősen, de nem is gyengéden tekertem a lány nyaka köré a kezem, mondhatni ezzel tökéletesen akadályoztam abban, hogy bármi hirtelen mozdulatot tehessen, amivel bennem "kárt" tehet. Ha megpróbált volna kiszabadulni, csak jobban rászorítottam volna a nyakára. Szerencsére erre nem került sor, sőt meglehetősen engedelmessé váltak. Talán a túszul ejtés kicsit meglepte őket. Odabent elégedetten mosolyogtam, de külsőre rideg külsőt varázsoltam magamra. A fegyvereiket a mindketten készségesen elhajították. Mire szóltam nekik, hogy mutassák végre azt a bizonyos kincses barlangot amit említettek, ismét azonnal rábólintottak. Gyanús, hogy csak úgy megmutatnának nekem valamit, ami akár kincseket is rejthet... Vagy lehet, hogy egy csapdába akarnak csalni? Akárhogy is legyen, a kíváncsiságom hajthatatlan, és hagytam, hogy a szabad lány vezessen, kissé lassabb tempóban közvetlenül mögötte haladtam. A rövid sétánk a szerelem alagút tavacskájához vezetett, ahol korábban merítettem vizet. Éppen az erre felé ólálkodó őrt kerestem a tekintetemmel amikor a egy dalt kezdtek dúdolgatni, szerencsére nem túl hangosan, és talán még az égiek is mellém álltak, ugyanis el is tűnt az a nagydarab pasas. A hirtelen locsogó víz hangjára ismét a lányokra vetődött a pillantásom, ami a kezdeti szigorból, kissé sokkolttá, meglepetté kezdett válni. Ahogy a hullámzó víz tükre alatt a lány lábai uszonnyá változtak annyira ledöbbentett, hogy fegyvert tartó kezem magam mellé süllyedt, és mintha minden erőm tova szállt volna meglepettségemben, azzal sem foglalkoztam, ahogy a testvére követi a tavacska vizébe.
- Azok ott... Mi a...?! Ez valami különleges képesség? - dadogtam meglepődöttségemben, miközben hevesen mutogattam a két lány uszonyára - Persze, hogy érdekel! De.. gondolom nekem is csatlakoznom kell hozzátok... egy pillanat.. - fordultam el egy pillanatra, közben a menüm lenyitásával előkutattam egy fürdőruhát. Mint ahogy a korábbi öltözékeim is, ez sem maradt a régi, egy pink úszódressz került rám, majd lassan én is besétáltam a hullámok közé.
- Nem vagyok túl jó úszó, szóval ha lehet ne hagyjatok el..

by **Utahime** Csüt. Május 01 2014, 15:24

//Kék csapat - Szanatórium//

- Ne nézz így rám, inkább hajolj le egy kicsit... Jó nagyra megnőttél... - Hunyorgok vissza rá tovább csipkelődve. Természetesen az előző "vigyázz rám" is az őrnek szólt inkább mint neki. Az őr készségesen segített is, és hamar felnyergelte a madarat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne... Kicsit meglepődve néztem azt is, hogy Falco milyen jól tűri - nem csak tűri, még segédkezik is benne! - a nyereg felszerelését. Talán a szám is tátva maradt pár pillanatra, ahogy a sisakom igazgatva figyeltem hogyan kerül fel az ülésem a lángoló tollakra. Majd ahogy elkészültek, kicsit megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek... Huncut mosollyal méregettem a társam, majd mellé ugrottam.
- Te Falco, ez egész jól áll neked! De ugye nem kényelmetlen? - Valóban helyesen nézett ki benne, de valahogy - ha lehetséges - az eddigi megjelenését is még meseszerűbbé tette. A lángjaitól eltekintve, azért mégiscsak egy "normális" madárnak tűnt, persze kicsit nagyobb termettel. A nyereggel felszerelve viszont ezt a maradék realitást is elvesztette. Az államat simogatva, megmosolyogtam az új ruháját és körbejárva néhányszor eltűnődtem, hogy vajon milyen díszeket lehetne még ráaggatni... Például néhány vörös strassz követ rakni a kantárba a fejénél vagy egy láncot hozzá a nyaka előtt? Vajon mit szólna hozzá, ha mindig ilyen nyereg lenne rajta? Azért annyira kényelmes sem lehet. Bár ki tudja, a lovak is elég jól bírják az ilyesmit... most pedig ő is valami hátas-féle lénnyé nőtt. Eztán lehet, hogy csak otthon veszem le róla.
- Ugye nem vagyok nagyon nehéz...? - Suttogtam felé befogva a mikrofont, amikor felültem, majd elhelyezkedve a kényelmes ülésemen és biccentettem az őr felé.
- Nem fogunk eltűnni. - Ígértem, bár nem tudom a mai világban hogy tudnánk eltűnni bárhova is... Cseppet bátortalan vezényszavamra Falco elrugaszkodott a földről, hogy kilője magát az ég felé és csak az ijedség tartotta bennem a sikolyt.
- De szép! És milyen messze el lehet látni!- Hirtelen kitört belőlem a csodálkozás hangja egyre szélesedő mosollyal az arcomon, mikor már az égen szárnyaltunk. Körbekapkodtam a fejem a látványra, de ahogy egyre távolodott a föld, egyre szorosabban markoltam a nyerget.
- Azért, ennél ne menjünk magasabbra... - Hajoltam közelebb az óriásmadár nyakához. Azért egy "kicsit" mégis ijesztő volt a dolog... majd szép lassan hozzászoktam a fel-le ringatózó csapásokhoz.
- Itt... valahogy nem sok zöld terület van... Menjünk ahhoz a parkhoz közelebb. - Mutattam lefele. Az erdők fölött mégis másmilyen lehet repkedni... De most nem mehetünk nagyon messze, mert még kifutnánk az időből.
- Mutasd meg, milyen gyorsan tudsz repülni! - Kiáltottam és úgy szorítottam a nyerget, ahogy csak bírtam.

Az elrabló kikukucskált és rám sem hederített. Aisura figyelt, aki bár már eddig is kopogott, de ez nem volt elég. A furcsa ember, aki bárányoknak nézett minket, csak furcsa dolgokat beszélt... De végül mégis meggondolta magát amikor Aisu újra kopogtatni kezdett, és tovább kérlelte, hogy engedje be. Csak érteném mi a különbség az előző kopogás és a mostani közt... valóban furcsák ezek az emberek. Mindenesetre kinyitotta az ajtót, de még nem mozdultam. Korábban azt terveztem, beugrok, amint egy kis rés nyílik. Most viszont egy cseppet összezavarodtam, így nem is mozdultam az ajtónyitásra. Egyrészt azért, mert nem beosonni kellet, hanem kinyitották előttünk az ajtót. Ez pedig több dolgot is jelenthet. Például hogy lehet beszélni az illetővel és nem akar rosszat, esetleg valami tévedés miatt vagy hogy csapdába akar csalni. Másrészt az zavart meg, hogy inkább csak Aisunak nyílt ki, nem pedig nekem, így ha elsőnek mozdulnék, még elrontanám a lehetőséget. Talán egy cseppet irigy is voltam, hogy rám sem hederített... Harmadrészt pedig ott volt a tény, hogy aki ajtót nyitott, nem állt félre, hogy beengedjen, hanem a lépcső irányába nézett el.
Ahogy megláttam a folyosón ingadozó sárga lufit, tettem felé néhány szökkenést. Végre van már valaki, aki talán rendesen szót érthet a furcsán beszélő emberrel és így kiszabadíthatja Aisu társát. Meg természetesen rá is vigyáznunk kell, ki tudja, hogy nem-e akarják őt is elrabolni, így jobb ha a közelében maradok.

by **Atoru** Vas. Május 04 2014, 00:12

//Sárga csapat//

A hallgatózást csak akkor fejezem be, mikor meghallom, jobban mondva nem hallom, hogy a kovács kalapácsa már nem üti a kovácsolt dolgot. Gondolom Lancer ingét kovácsolta, hiszen végtére is azt hozta ide Lancer. Viszont így belegondolva... eléggé viccesen néz ki az, hogy egy kalapáccsal kovácsolják az inget, mint valami újonnan kreált páncélt, vagy kardot. x3 De aztán lehet, hogy más áll a háttérben, hiszen végül is az ing az csak ing, és bizony nehéz dolog lenne kovácsolni. Az is lehet, hogy egy új, egyedi páncélba fektetett be a cimborám, hogy kitűnjön a többiek közül. Talán majd nekem is kéne ilyesféle dolgot csináltatnom, de egyelőre jó lesz a mostani felszerelésem is. Közben a bögrét megint csak elraktam a hátam mögé, és vártam, hogy Lancer kijöjjön. Mikor kihajtotta - mivel ugyebár a sátrat kinyitni eléggé nehéz lenne - a sátor ponyváját, kíváncsian bekukucskáltam a résen. Felcsillant a szemem, mikor megláttam, hogy milyen jó kis kovácsműhelyt eszkábáltak össze a sátorban. Még egy kisebb integetést is megengedtem magamnak a kovács felé, azzal a tipikus gyermeki vidámsággal az arcomon, mikor valami új és izgalmas dolgot látok. Persze ez kissé furábban nézne ki, hogyha nem tíz évesnek néznék ki, azonban ezzel most mit sem törődök. Ilyen korban még átlagosnak számít, hogyha valaki így reagál, főleg, ha az animéket vesszük alapul. Azonban most már Lancerrel is kéne foglalkoznom, hiszen mégiscsak neki adom az ajándékot.
- Üdv újra Lancer, mondd, rendesen megcsinálták az ingedet? - kérdezem tőle kedélyesen. Nem tudom, hogy a kovácson kívül volt-e még bárki bent, ezért aztán inkább többesszámot használok. Még az is lehet, hogy ez egy olyan hely, mint amit egy régi sci-fiben láttam. A férfi kinyitotta a telefonfülkét, és bent a telefon helyett egy komplett idő- és térutazó gép volt. Milyen szép idők voltak. Azonban most nincs itt az idő nosztalgiázni, hiszen Lancer itt áll előttem, és gondolom már kíváncsi, hogy miért van a hátam mögött a kezem. Erre a kérdésére a válasz, majd akkor lesz várható, hogyha átnyújtom az ajándékot, vagyis most.
- Eto... Lancer, ezt neked vettem. - nyújtom át neki a bögrét, kissé szégyenlősen. Nem nagyon vagyok hozzászokva az ajándékozásokhoz, és ez gondolom meg is látszik rajtam. Ezalatt a két év alatt nem sok olyan ember akadt, akinek ajándékozhattam volna bármit is. Azonban ez most változni.
- Nem tudtam, hogy milyen színű, vagy feliratú tetszene, így ezt választottam. Mondd, örülsz neki? - kérdezem tőle teljesen őszintén. Valamiért úgy érzem, hogy muszáj mentegetőznöm, vagy megmagyaráznom a dolgokat, hogyha ideges, vagy zavart vagyok, és ez egy olyan pillanat volt. Ez viszont egy olyan szokás, vagy jobban mondva kényszeres cselekedet, aminek véget kéne vetnem. De most nem a magam problémáira, kell koncentrálni, hanem arra, hogy Lancernek tetszik-e az ajándék, amit alkudoztam az eladóval. Habár tudom, hogy a szándék fontos, azonban jólesne, hogyha tetszene neki. Habár még az is lehet, hogy bizony bekerül a hátizsákjának a legaljára, és elő sem kerül többé, maximum akkor, mikor már rég megharagudtunk egymásra, és előveszi, aztán a legközelebbi falhoz vágja. ~Ajj, Ato, miket nem fantáziálsz itt össze meg vissza? Hogyha lesznek is köztetek kisebb viták, esetleg összekaptok, biztos kibékültök majd. ^^~ Nyugtattam magamat, ami a legfurcsább, E/3 személyben. :suspect:Talán kezdek bezizzenni. Lehet, hogy még egyszer szükségem lesz majd egy Szanatóriumos kezelésre? Habár... ha jobban átgondolom, akkor semmi bajom sincsen, így nem is kell visszamenni a Szanatóriumba. ^^" Most viszont már Lancerre kéne figyelnem, még mielőtt teljesen elveszek ebben a kavalkádban, ami a fejemben van. @.@

Jegyeim: 4/10

by **Cú Chulainn** Vas. Május 04 2014, 17:58

|| Sárga csapat||

Elveszem a kovács bácsitól az inget, megrázom a kezét, majd mielőtt kisétálnék a sátorból, odaszólok neki.

- Viszont látásra, remélem még látjuk egymást. ^o^/

Kint azonnal meglátom Atorut, majdnem fel is döntöm, ahogyan próbál belesni a sátorba. Még integet is a kovácsnak. Én meg neki...nem, egyáltalán nem zavar, hogy félméterre van csak tőlem

- Szia újra. ^o^/ Megjavítottam az ingem, azonban már nem én fogom hordani. Nem véletlenül van rajtam másik póló. Tessék, neked ajándékozom –nyújtom át neki – még felirat is van rajta a számodra. Remélem a méret is megfelel majd. Tetszik?

Miután átadtam neki az ajándékomat, ő is ideadta nekem. Egy bögre volt az. Egy eléggé szép bögre, jó színben, kedves felirattal. Röviden: egy tökéletes ajándék. \^o^/

-Nagyon jól választottál,természetesen tetszik. Még szép hogy örülök neki, ez az első ajándékom itt bent. Köszönöm szépen. –nem vagyok az elérzékenyülős alkat, most sem fogok...mondom nem!!! Inkább megbeszélem vele, hová megyünk most. – Akkor mehetünk is fotózkodni? Mert akkor felőlem indulhatunk, és mehetünk utána játszani. ^o^/ De azt ráérünk megbeszélni, most gyere.

Mire elmondom végig, már el is indulok, eléggé sietősen. Valamiért a fehér sátor vonz, van egy olyan érzésem, hogy az lesz számunkra a nyerő. Ha odaérek elhúzom a sátor bejáratát és most sokkal csöndesebben megkérdezem:

-Lehet itt fényképet készíteni két jóbarát számára? –ha a válasz pozítiv lesz bemegyek és beinvitálom magam után Atorut is. Ha negatív, akkor sajna nincs mit tenni, mehetünk keresgélni tovább. Reménykedem azért hogy ez az a sátor. ^o^/

Jegyeim: 4/10

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 21:03

Sárga csapat:

by **RenAi** Vas. Május 04 2014, 21:50

Macsintalanok :3

Én mint fiú… igazság szerint nem igen fogtam fel ezt a változást, és nem igen tudtam hogy mit is kezdjek vele igazán. Hiába lettem most fiú… azt hiszem belülről attól még én én vagyok… weeeh!...>< Belém hasított a felismerés, akkor én most… izé.. én most gay lennék? oO Lány egy férfiúi testbe, ami igaz még csak tapogatja a serdülő kort… de akkor is… én most egy yaoi boy volnék?...Ha itt lenne Jin ő most meg tudná nekem mondani, hogy ezzel én most homi lettem-e, mivel attól még őt szeretem… és izé tény hogy a férfi test mindig is vonzóbb lesz a nőinél számomra… szóval homi vagyk… kissé sokkot kaptam eme levezetésemre de félő hogy helytálló… és félek hogy ha nem válltozok vissza akkor… akkor vajon Jin így is szeretne? Izé kiskorú is vagyok.. meg fiú is… nagyon durva lenne ha mégis járna velem, bár az igaz szerelem mindent túlél és felülmúl. *-* Tuti hogy így is szereeet. De mielőtt tulzottan elkalandoznék, Tachi már ránt is vissza a zord valóságba miként a bugyiját kívánja megvillantani…>< Hát izé… azért gáz lenne ha gatyában lenne szoknyában…így biztosra veszem hogy bugyi van rajta, szóval még mielőtt megtehetné hogy szoknyáját fentebb emelné és takarás nélkül hagyná a bugyogóját gyorsan megmentem a női büszkeségét…>< vagy miét…>< Majd jött hogy szeret… de hiába magyaráztam neki hogy nekem van barátom Jin, míg neki ott van Szophie…>< Furcsaságokat kezdett el magyarázni, már, már úgy érzetem hogy tényleg elfelejtette a barátnőjét, ami kicsit elszomorított… sajnáltam Szophiet hogy ha tényleg ilyen barátja van, és kicsit azért aggódtam hogy mi van ha csak játszik velem… mármint Tachi… talán még mindig pikkel rám amiért leklapácsoltam…. de izé… az nem fájhatott neki>.> Bár mint megtanultuk a férfi büszkeségnek sokminden fájhat amire mi lányok nem is gondolnánk.
- Izé… nem értelek… éd megijesztesz… - Mondom ki amit elsőnek gondolok és az eszembe jut… járni velem, és hogy én vagyok a legokosabb, legszebb … nos a másik kettő talán még igaz is… de ez a kettő alapjában véve hibás következtetés rőlam… innen is tudni hogy nem ismer. De azért kedves, csak kicsit nem tudom hogy mit is kezdjek vele. Első gyermeki szerelmi vallomás, nem akarom hogy rosszul süljön el, és nem is tudom hogy mit lehetne leginkább kihozni belőle mivel bírom Tachit, nem szeretnék vele rosszban lenni, ugyanakkor amit kér, az maga lehetetlen… a teljes valójában. Úgy érzem magam mint akit sarokba szorítottak… hisz bármit is válaszolok rosszul sülhet el…. s lábam hátrébb teszem, szinte érzem ahogy a súly önkéntelen helyzezedik rá, futásnak eredve… de megtorpanok… hisz az sem helyes… pedig legszívesebben azt tenném, elfutnék. Majd bökök egyet rá, és elkiáltom magam:
- Te vagy a fogó! Kapj el ha tudsz! – Kiáltottam oda a fiúnak de közbe már rég futásnak eredtem… talán mindkét értelemben, azt hiszem ezzel próbáltam elkerülni hogy bármit is válaszolnom kelljen neki, ugyanakkor nem is ignoráltam… játszottam vele, ahogy eddig is. Némi kergetőzés után, hamar kifáradtam, így egy standot keresve vásároltunk innivalót. Én mint igazi fiú valami alkoholosat kértem, és nem is reméltem de kaptam gyömbérsört. o/ A sör az alkoholos, és izé… a gyömbér hatásairól meg inkább nem is beszélek… de én még kicsi vagyok ilyesmikhez, így semmi féle veszély nem fenyegethet hehee. Gyorsan benyakaltam, és támolyogva meg is indultam…vissza a pulthoz.
- Kérek még! – Mondtam, majd a lány hangját hallottam… nekem fel sem tűnt hogy kinevettek minket… igazság szerint nem is érdekelt, de láttam hogy Tachit zavarja… így mint dicső lovag nekem kell megvédenem őt az efféle sérelmektől.
- Izé… hukk… mit..hukk..nev..huk..ettek?... – Kérdezem tőlük, nem túl kedves szemekkel. Hisz ijesztőnek kell hogy tűnjek. Most én vagyok hulk… Ha még mindig nem hagyták abba, vagy gonoszabbak lettek, akkor megeredtem feléjük hogy elkergessem őket… és zutty…>< Orrabuktam… ami ugyan nem fájt… de mégis valami szorító érzés fogott el legbelül… és felkavarta a pocimat is… sírni tudtam volna… talán most először szégyeltem magam amiért elestem, valahogy sértette a büszkeségem hogy mindezt látták, és hogy Tachi is köztük volt, akit most meg kellene védenem, erre én vagyok az aki még saját magát is leséríti… *szip…szip* fordultam el mindenkitől, és kitöröltem a szememben gyükelkező könnycseppeket, hisz nem szabad sírnom. Erős nagyfiúnak kell lennem! És a nagyfiúk már nem sírnak! *Szip* Még egyszer megdörzsöltem a szemem, majd kihíúztam magam és megfordultam. Nem szólaltam meg, de a pulton kévő italt elvéve oda sétáltam ahhoz aki leginkább nevetett, és a fejére öntöttem… Gonosz pillantást próbáltam erőltetni magamra, ami talán nem sikerült túl jól, majd ignorálva őket, oda mentem Tachi-chanhoz.
- Hukk… te vagy a hölgy, válassz te. Hukk…- Öltöttem ki rá a nyelvem, most már jóval kedvesebben.

by **Shukaku** Vas. Május 04 2014, 22:29

Zöld csapat:

by **Atoru** Szer. Május 07 2014, 09:46

/Sárga csapat/

Lancer ajándékára egyszerűen nem tudtam mit szólni. Észre se vettem, hogy másik felsö van rajta, és hogy a kedvenc ingjét nekem adná. Ez túl nagylelkű volt a részéről. Amíg én csak egy ajándékot vettem, ő titokban megcsináltatta nekem a legféltettebb kincsét. Ő tényleg egy remek ember. A könnyeimet visszatartani sem tudtam, hiszen az nem lett volna méltó Lancer önfeláldozásához. Most biztos azt hiheti, hogy egy bőgőmasina vagyok, de nem baj. Ő a barátom, aki megérdemli, a könnyeket.
- Köszönöm Lancer ezt a remek ajándékot. - mondtam neki még mindig szipogva. - Ígérem, vigyázni fogok rá. - ígértem meg neki és már haladtunk is tovább a fotóshoz. Ezt az egész sátrat én úgy képzeltem el, mint azokat a régi fotó automatákat, amikbe beül az ember és készít róla négy képet, amit aztán eltehet magának. Ezzel szemben, bent egy fiú várt minket, és egy olyan zöld valami a falon, amit a filmekben is használnak effektekhez. Viszont így is kellemesen csalódtam, ez a fotós jobb annál, amire számítottam. Ha vicces akartam volna lenni, megkérdeztem volna a fiútol, hogy Nem vagy kicsit fiatal ahhoz, hogy munkát vállalj egy vidámparkban? Azonban ilyet legfeljebb a felnőttek kérdeznének, hiszen én is jól tudom, hogy ilyen korban jól jön minden olyan munka, amiből gyarapodik a zsebpénzed.
- Szia Shasin. - köszöntöttem a fiút. - Szerinted Lancer? Hol legyünk? Himalája lábánál? Vagy egy vulkánon? Vagy egy szintfőnök termében, támadásra készen? Esetleg egy másik helyen? - kérdeztem a társamtól. Kíváncsi voltam, hogy Ő milyen helyszínre gondolt. Addig is még én is gondolkozom ezen az egészen, hátha eszembe jutvalami jó hely. Azt azonban már most elárulom, hogy Lancer szava lesz a döntő.

Jegyeim: 4/10

by **Cú Chulainn** Szer. Május 07 2014, 17:27

||Sárga csapat ||
Ahogy benézek, feltűnik, hogy zölden világít a terep. Egy fiatal fiú van a sátor másik végében, a mostani alakomtól nem sok évvel lehet idősebb. Bemutatkozott, azt mondja Shasin a neve. Valahogy olyan latin amerikai névnek hat nekem. Lehet onnan való? >< Az arcáról nem tudom kideríteni, de nem figyelem tovább, mert a végén még félreérti. ._. Így is eléggé félreértette szerintem a helyzetet. Felajánlotta azt a lehetőséget, hogy holmi romantikus randevút akarunk. Neutral

Mi. Két fiú. Két tíz évesnek kinéző fiú. Randizni. Egymással. Oké. Ezt a lehetőséget kihagyom. Köszönök neki először is. Atoru már elárulta a nevem, de azért bemutatkozunk.

-Szia! Lancer vagyok. –majd Atoruhoz fordulok.- Uh, a szintfőnökös ötlet tetszik. ^o^/ De ha lehet akkor sárkány legyen az a főnök. –csillan fel szemem rögtön, ahogyan beugrott a gondolat. Nem volt még lehetőségem harcolni egy sárkánnyal itt bent, azonban most itt a lehetőség, hogy legalább egy kép erejéig megtegyem. Szavam nincs ellene, hogy a saját félelmemmel harcoltam, miután már megértettem a lényegét, de ez azért mégis csak izgalmasabb. *-* - Neked megfelel, Atoru?

Ha igen, akkor készülhet is a fotó. Valahogy nincs kedvem visszamenni a kovácshoz rárakatni a pólóra, lusta vagyok. >< Nem ártana kitalálni hová megyünk ezután. Eddig mindig én döntöttem, ez nem fair. Most Atorura bízom a döntés és választás jogát. ^o^/

-Atoru, hová szeretnél menni? Eddig mindig én döntöttem, most át adom neked a lehetőséget. Remélem izgalmas lesz. *-* Ha nem tudsz dönteni, segítek. ^o^/

Jegyek: 4/10

by **Shukaku** Szer. Május 07 2014, 18:55

Sárga csapat:

by **Halász Alex** Csüt. Május 08 2014, 14:17

Végül csak betévedtem a Vidámparkos helyre. Rossz emlékeim voltak róla, ám valamiért mégis kitöltöttem a kapott kérdés sorozatot. Egyszer csak a leveleim közt volt. Spam... vagy ki tudja. Lehet azért küldték, mert nagy szintes vagyok! Cool

Hehh, azért a top10 környékén mozgok, egy ideig még a tizedik helyet is elfoglaltam bizony! *-*Bizony bizony, és egyre erősebb leszek! *.* Szeretném azt hinni, hogy nem vagyok útban már a nagyobb szinteseknek, mert valljuk be, hiába a sok statot adó item, ha a szinted nem elég nagy, lehúzhatod a rolót. Nem akarok Hinarinak kellemetlenséget okozni, mert engem kell megmentenie. Neutral

Egy szó mint száz, tehát végül mégis elkecmeregtem ide, némi expé reményében. Túlontúl misztikusnak tűnt ez az egész, de melyik küldi nem törekszik erre? Ráadásul a legtöbb arra is veszi a fáradtságot hogy régies, feudális japán stílust vegyen fel, csak az öszshatás kedvéért. Az egy dolog, hogy itt nőttem fel, és hát ezeket is megértem, de nem vagyok anyanyelvű japán, hiába szeretem annak gondolni magam. Volt olyan küldetés, ahol annyira kényesen jól beszélt egy tag régies nyelven, hogy alig értettem meg, hogy mit akar. De azért sem váltottam angolra! Nem én! ˇ^ˇ

Nah szóval itt vagyok. Elküldtem mindent rendben, itt állok a kapu előtt... lépjünk be.
Érdekes helynek ígérkezett. A beprogramozott előírások is nagyban követték a jelenkori szabályokat. Itt valahogy kevésbé érződik a Sword Art Onlinet átható középkori stílus. Habár nem bánom. Jó érzés egy kicsit kikeveredni abból a környezetből, még ha ilyen fura, steampunk szerűen is van berendezkedve. Látványvilágában nem steampunkos, inkább fantasys, de vannak hangszerek... dob, gitár, ... vannak mai, korszerű konyhai eszközök. Szóval a sword art leginkább egy fantasys steam punk környezetre hasonlít, mint igazi középkori helyre.
Nah de ez is ad egyfajta élményt,ám a mostani hely egyikre sem hasonlított.... még arra a Tükrös Vidámparkra sem, amit jobb szeretnék elfelejteni, csak nem tudok.

by Ajánlott tartalom