Re: [Küldetés] Bunmei Legenda

by **Hinari** Szomb. Feb. 08 2014, 00:23

- Gyilkos… - ismételtem Srentok szavait halkan. Az ő szemszögéből tényleg annak tűnhettünk, de… csak megfordította a dolgokat. Igen, neki azok voltunk, viszont nem is értem, hogyan juthatott ilyen következtetésre – Mondhatok valamit? Te sem vagy jobb. Sőt.
Hagytam, hogy a vád megüljön a sűrű ködben, nem magyaráztam meg rögtön, eleinte úgy gondoltam, nem is kell, de az előző gondolatmenete után jogosan képzelhettem azt, hogy egy elég szűk látókörű mobbal van dolgom. Nem értette volna. Felgyorsítottam lépteim, hogy melléje érjek, és láthassam a szemét.
- Zeriosnak vajon volt családja? – szegeztem neki a kérdést, tartva a szemkontaktust, majd haladtam is tovább, magam elé beszélve, úgy folytatva, az éles kérdés után könnyedebbre véve a hangvételem, de úgy, hogy mindvégig megmaradjon a komolyságom – Tudod nálunk az a gyilkos, aki egy fajtársa életét oltja ki. Te ilyen vagy, minket vádolsz, de te sem vagy különb. Nekünk is van családunk, az itt élő játékosok mindegyikének, és ahhoz, hogy újra láthassuk őket, mobokat kell ölnünk, igen. De felróhatod ezt nekünk? Hogy láthasd a családod, te is simán megölted Zeriost, megölted volna a fiút, megölhetsz minket egyetlen rossz szóért – nem lassítottam, próbáltam tárgyilagos maradni, kezem azonban ökölbe szorult, s bár nem akartam, a szavakat is egyre nagyobb indulattal ejtettem ki. Haragudtam, nem Bunmeire, inkább erre az egész szituációra, Kayabára, hogy sima moboknak ekkora intelligenciát teremtett, hogy a programok is azt képzelik magukról, hogy értékesek, értékesebbek, mint az emberek. Vajon igazuk lehet? Elhessegettem a feltételezést. Srentok terve pedig eleve kudarcra volt ítélve, az admin maga is ember, nem hagyná, hogy mobok uralkodjanak Aincradban. Ha ezt a hiéna nem látja át magától, ostobább, mint elsőre tűnt.
Hirtelen álltam meg, eszembe jutott valami, ami talán… talán nem is volt annyira esztelenség. Szembefordultam Srentokkal, úgy kezdtem bele, kíváncsi voltam, hogyan reagál rá a fekete indikátoros mob.
- Nézd, a mi kezünk legalább annyira meg van kötve, mint a tiétek: ha ki akarunk jutni, fejlődnünk kell, bossokat, mobokat ölni. A ti fajtátok meg azt akarja, hogy ne legyen mobhalál, tehát ne legyenek játékosok Aincradban. Egy az érdekünk. Mi viszont nem tudunk közvetlen kapcsolatba lépni Kayabával, nincs hatalmunk a rendszer fölött… neked viszont van. Már van –mosolyodtam el – Ha vissza tudnál menni az időben… kivenni, megbuherálni a programot, ami nem engedi a játékosok kijelentkezését… akkor minden megoldódna. Mit gondolsz?

by **Anatole Saito** Szomb. Feb. 08 2014, 20:33

Pár hosszúra nyúló pillanatra összefonódik a tekintetünk. A felismeréstől kitágulnak a pupilláim, talán még a virtuális szívem is kihagy pár dobbanásra. Meghűl a vér az ereimben - szokás mondani - és valóban úgy érzem, mintha végigszaladna rajtam egy hideg zuhany, majd már el is önt a forróság. Pillantásomat elkapom, majd a további séta közben meredten magam elé nézek. Nem elég, hogy a gondolataimban úgy kutakodhat, mintha az elmém egy nyitott könyv lenne előtte, de most még az emlékeimet is elorozta. Hát már semmit sem tarthatok a magaménak? Jobban ismeri a képességemet, mint én magam. Vagy csak egyszerűen nem vagyok hozzászokva, hogy ellenem fordítsák a emlékfelidézést. Annyi minden történt velünk az elmúlt fél órában, hogy kisebb gondom is nagyobb volt annál, minthogy kifürkésszem Srentok szándékát. Pedig megígértem magamnak, hogy ezután jobban odafigyelek és nem hagyom, hogy még egyszer átverjed. De megtette... én meg hagytam... Idegesít a gondolat, hogy ismét belesétáltam a csapdájába. Egy mobéba... pedig mindig is elmés embernek tartottam magam, most pedig különösen nehezményezem magamban, hogy úgy ráznak át, ahogy az a legjobban sérti az egomat. Nos, ezen már úgyis kár keseregni, inkább a feladatra kellene koncentrálni minél több idegszálammal. Ám nem hagy nyugodni a gondolat, továbbra is szótlanul haladok Srentok mellett, kerülve a tekintetét. Úgyis tudom, hogy szavak nélkül is válaszolok neki, a korábbi felvetésemre pedig újrakérdezés nélkül is meg fogja adni a választ ha valami hasznomat is akarja venni. Az viszont egyre jobban idegesít, hogy valószínűleg csupa olyan dolognak nézett utána az emlékeimben, ami az ő nézeteit igazolták. Mármint azt, hogy önkényesen gyilkoljuk a társait, hogy kegyetlen mészárosok vagyunk. Ha nem is a képességemen keresztül, de a gondolataimban felidézett emlékekkel mást is megmutathatok neki. Még mindig nem hiszem, hogy gondolatolvasó lenne, de ha mégis, akkor mutathatok neki mást is. Hisz megannyi kegyetlen szörnyeteggel találkoztunk, akik válogatott kínzásokkal, trágárságokkal keserítették meg az életünket, s ha rajtuk múlt volna, már pixelhalmunk sem marad. Nem is kell messzire menni, elég csak Reynailra visszaemlékeznem, arra a rettenetes szörnyszülöttre, akinek undorító ölési stílusát a legvéresebb horrorfilm szerzője is megirigyelné. Mindezt a hálószobám alatt megbújva. Vagy ott volt az az oroszlán, kinek csapásától kis híján életemet vesztettem. Igen, nem esik nehezemre felidézni a két leány könnyes arcát, kik zokogva borultak rám, mert azt hitték meghaltam. Ó, vagy a halál völgye! Mégis ki szeretne szembesülni azzal a helyzettel, hogy a céhtársait egymás ellen fordítják, pusztán egy olyan hátborzongató játék miatt, amit egy buta fogadás szült. A Pókkirálynő kazamatájáról és a Mantikor barlangjáról már nem is beszélve. Csomó olyan emlék, miknek felidézése könnyeket, szenvedést, elkeseredettséget, kínokat, akár valós fájdalmakat mutat. Az vesse rám az első követ, akinek mindezektől nem gyúlna a szívében eltökélt szándék, hogy minél több olyan szörnyeteggel végezzen, aki a bajtársai, szerettei életére törhetne. Ráadásul mindezeket olyan moboktól kellett elszenvednünk, kiknek forráskódját ugyanazon beteg bolond készítette, mint Srentokét. A Teremtő... chh. Mégis mivel vagy te különb Bunmei? Ugyanolyan hatalommániás, elfajzott szerencsétlen vagy, mint a többi nyomorult, ki eddig az életünket veszélyeztette és a kijutásunkat feltartotta. Csak sajnálni tudlak, mert illúziókba ringatod magadat. Kayaba ugyanolyan könnyedén végez majd veled és a testvéreiddel is, mint amilyen könnyen végezhettél volna az imént Kazuval. Lehet azt sem éred meg, hogy Gorkemor fölött győzedelmeskedj, mert az admin egy gombnyomásra végez veled. Vagy akár velünk is. Bár egy dologgal többek vagyunk, mint ti mobok: velünk ellentétben pótolhatóak vagytok, mi viszont fogyó "eszközök", Kayaba pedig még szeretne szórakozni egy ideig. Remélem hallottál és láttál minden emléket, minden gondolatot, minden érzést... bár úgysem hatnak meg, hisz színjáték volt minden, mit a barlangban előadtál. Most már biztos vagyok benne, hogy csupán hatalomvágyból tettél mindent. Talán még a testvéreidet is lemészárolnád az erejükért. Nos, végre elárulod, hogy mégis miért kellek én neked Gorkemor elfogásában? Mi a szerepem ebben az átkozott kirakósban?

Egyetlen gondolatözön lett a post, melyet erre a zenére írtam.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Feb. 09 2014, 09:26

Kazuma: [Következő hsz-ben.]

Hinari: Bunmei végighallgatja a mondanivalódat, majd válaszolgatni kezd:
- Ez mind jó felvetés Hinari, de tudod, hogy a cél szentesíti az eszközt. Zerios halála nélkül nem tudnám megmenteni millió társaim. Zerios egy áldozat volt céljaim elérése érdekében, ugyanúgy, ahogy Gorkemor is az lesz.
Ezután vár egy keveset, majd egy szimpla kérdéssel folytatja.
- Milyen programot?

Anatole Saito: Bunmei közölte veled, hogy közel jártatok Gorkemorhoz, mikor bár a köd kissé nehézzé tette, de láttatok egy emberi formát a távolban. Bunmei elmosolyodott és odakiáltotta:
- Megérkeztünk, Gorkemor!
Ezután szaladni kezdett és neked is intett, hogy kövessed. Azonban mikor odaértetek, akit láttatok az nem Gorkemor volt. [Folytatás következő hsz-ben.]

by **Yoshiaga** Vas. Feb. 09 2014, 09:27

Kazuma: Hehe. Nézd, hogy cincog. Esküszöm, hogy ilyen vicces dolgot még nem láttam életemben. Na jó, talán igen, de rendesen lepipálja az alkalmat, mikor a majom megcsúszott a saját elejtett banánján. Egy vékony hangon cincogó egér. Annyira próbáltam nevetésemet visszatartani, hogy szerintem ha 0.34 másodperccel később hagyja abba a beszédét ismét a földön fetrengenék. Na, de komédiát félretéve, odanyúltam, majd megböktem az orrát. Csak, hogy kiemeljem azt, hogy mondanivalómat biztosan neki szánom. Bár kinek is szánnám... nem mintha lenne itt akárki is. Erről jut eszembe, eléggé vicces lehet kívülállóként nézni, ahogy egy patkánnyal beszélgetek, mint valami őrült.
- Te! Ez a barlangjuk? - néztem körül tátott szájjal - Nagyon kobold. - ezután arcom komolyra váltott és folytattam. - Nem pályázom a bőrükre, hiszen mind halott, nem?

Anatole Saito: Gorkemor? Ó, Gorkemor barátom, hát te vagy az? Hmm... miért lenne ketten?
Közelebb sétáltam a dupla Gorkemorhoz, hogy megnézzem mily csalafintaság folyik itt körülöttem. Ki tudja, lehet, hogy egy egész folyónyi sunyiság készül itt történni. Lassan lépkedek feléjük, tarkómat vakargatva és mosolyogva. Mikor látótávolságba érkezem megcsillant szemem egy pillanatra. Nem mindennapi látvány volt egy játékost egy 76-os szintű szörnnyel látni a 11-es szinten... egyáltalán mit keres itt? Gyorsan improvizálnom kellett, hogy megtudjam mi történik itt. Hangosan oda kiáltottam az ismeretlennek.
- Róbert, világi spanom! Hát, de rég óta nem láttam már magát! - nyitottam karjaimat, mintha meg akartam volna ölelni a játékost, de hirtelen abbahagytam és mikor közel értem, akkor csak szimplán a füléhez hajoltam, majd beszélni kezdtem, de nem halkan, hanem úgy, hogy a nagyra nőtt kobold is hallja azt.
- Mondja csak Róbert barátom, valami bántja önt? Ki ez a szőrös fülű és mit akar? Merre van Gorkemor?

by **Anatole Saito** Vas. Feb. 09 2014, 17:14

Ez a fickó nekem valahonnan elképesztően ismerős. A professzoros küllem még hagyján, van itt Aincradban sok bolond, aki mindenfélének képzeli magát, meg rengeteg cosplayes is rohangászik a szinteken, mintha elfelejtenék, hogy amúgy is egy játékban vannak. Viszont a fejéből kiálló csavart aligha lehetne elfelejteni :suspect:Volt egy küldi, jobban mondva egy küldi, amit nem vállaltunk el. Még nagyon az ittlétünk elején. Ú, akkor még Voicos voltam. Jesszus, de rég. Na ott, ott találkoztam én abban a fogadóban ezzel a taggal. Már akkor is ijesztő volt a fizimiskájával, meg azzal, hogy csöndesen sompolygott utánunk. Oh, és tényleg, Rennel is ott találkoztam először. Na de Mirika mintha beszélt volna ezzel a fura alakkal, de csupán ennyi rémlik. Mivel végül nem mentünk küldizni és szétszéledt a társaság, nem is tudtam meg többet az idegenről. Őszintén szólva még a neve sem rémlik, de abban viszont biztos vagyok, hogy nem Gorkemornak hívták Suspect

- Fékezd magad, ő nem Gorkemor! - iramodok meg Srentok után, majd ha kell, a vállánál fogva állítom meg, akár súlyemelésemet is bevetve. Nem szeretném, ha elhamarkodottan nekiugrana ennek a fickónak. Nem tudom miért hozott ide Srentok, ehhez az idegenhez. Valami turpisság van itt, nem tetszik nekem ez az egész. scratch

Résen kell lennem, figyelnem minden apró részletre!
Ró..Róbert? O.o Ez mégis milyen név? Robert? Egyre furább ez a fickó. És mégis honnan szedi, hogy engem így hívnak? Emlékeim szerint nem mutatkoztam be neki annak idején. Ez a pasas nem százas, tuti drogozik O.o Szavait hallva és a tárt karokat látva értetlenül pillantok Srentok felé, de mire visszafordítom a fejem, a prof már az arcomba is mászik és a fülemhez kezd el sutyorogni. Finoman eltolom magamtól a csavaros fejűt, mellkasát érintve tenyeremmel, és csak ennyibe avatom be: - Mi is Gorkemort keressük, azt hittük maga az.

by **Hinari** Vas. Feb. 09 2014, 21:13

- Egyszóval többre tartod magad bármelyik társadnál, és azt hiszed, jogod van dönteni mások életéről – vontam le a következtetést, már-már lenéző hangsúllyal – Tudod mi ebben a szép? Hogy sokan nem fognak úgy gondolkozni, mint te, a mobok közül sem, kezdve Zerios és Gorkemor családjától. És erre mit mondanál? Kitalálom. Hogy akkor őket is megölöd, mindenkit, aki az utadba áll – sóhajtva ingattam a fejem, ha nem egy mobhoz beszéltem volna, ékes történelmi példákat soroltam volna most, de mivel Srentoknak valószínűleg fogalma sem lenne a nevek jelentéséről, így inkább elvetettem az ötletet – Azt hittem, ennél okosabb vagy – Egy kavicsot piszkáltam a lábammal. A vesztébe rohan. Na nem mintha bánnám, de sok játékos életébe fog ez kerülni, így jobb lenne észérvekkel meggyőzni őt. De mit tehetnék én? Kezdett már nagyon elegem lenni a felelősségből, és előre tudtam, hogy ha most nem tudok hatni rá… valahogyan… annak következményei lesznek – Figyelj, nem te lennél az első, és a múlt határozottan nem melletted áll. Nem lenne nyugtotok, sem neked, sem a családodnak. Egy idő után nem tudnád megvédeni őket – mondtam csöndesen, neki fontosak voltak a testvérei, ha más nem, legalább értük nem kéne elkezdenie megvalósítani a terveit. Hogy meg tudná-e? Ebben nem kételkedtem. Egyetlen esély volt, a közös érdek pedig sokmindennél előrébbvaló.
Miután vázoltam neki az ötletet, először nem válaszolt, majd visszakérdezett, amit jó jelnek vettem.
- Egy egyszerű parancsszó, egy adathalmaz. Elrejtve valahol a rendszerben. Ezt valamikor, a játék készítése idején, annak legvégén tették bele, talán lehetne időpont alapján keresni – nem voltam egy nagy kocka, így jobb híján improvizáltam, mondtam, ami eszembe jutott – Zeriosnál mondtad, hogy egy adott város készítése előtti időbe is vissza tud menni. Ez a program Aincrad elkészítése után került bele, ebben biztos vagyok, tehát az utazással nem lesz gond. Sokat tudsz a mobokról, tudod ki miben jó. Tudod, kit kell kérdezni, ha magunktól nem jönnénk rá. Ezzel több társadat óvhatnád meg, mint az erőszakkal, ráadásul nem is lenne sok idő. Békében élhetnétek idebent – ahogy mi is odakint. Nem kéne ellenségeknek lennünk, mi se hobbiból ölögetjük a fajtád.
Közben persze végig be volt kapcsolva az észlelésem, és élénken nézegettem, a ködben merre is vezet engem a hiéna. Nem hagyhattam, hogy a beszélgetés miatt lankadjon a figyelmem.

by **Kazuma** Hétf. Feb. 10 2014, 20:47

Ez a fickó nem százas és az arcát elnézve nagyon jól szórakozhat valamin.
– Nos… tudtommal a négyből három egyelőre még halott… de pár perccel korábban a második nekem még eléggé élőnek tűnt. - fejeztem be a mondatot és próbáltam az arcáról olvasni. - Ezen a lyukon jött le és nem hiszem hogy csak úgy köddé vált. - tartottam egy kis szünetet miközben körbenézve megpróbáltam kicsit jobban felmérni a környéket. Nem tűnhetett csak úgy el. Valahol itt kell lennie… nem?
– Viszont, ha nem miatta jöttél, akkor mit keresel itt? - tettem fel újra a kézenfekvő kérdést. Vajon más is lehet még idelent amiért érdemes lemászni? Hiába töröm a fejem valahogy nem áll össze a kép. Szépen elkerülte hogy választ adjon az ittlétére vonatkozó kérdésemre és ez nem tetszik. Lehet csak nem figyelt, de ha találgatnom kéne, akkor nem ez lenne az első tippem. Inkább tűnik úgy, mintha takargatnivalója lenne. Van olyan erős, mint sok frontharcos és mégsem lehet róla tudni semmit. Ha ezt megúszom, akkor azt hiszem, kicsit jobban oda kell majd figyelnem rá. Kezdetnek mondjuk érdekelne, hogy mit keres egy hatalmas csavar a fejében. Azóta fúrja az oldalamat ez a kérdés, mióta először megláttam. Egyszerűen csak idegesített a rendelkezésemre álló információk mennyisége.
Na meg lassan elindulni sem ártana valamerre, mert már minden sötét sarokban Srentokot látom. Igazából nem is tudom már melyik lenne a rosszabb. Megtalálni vagy elkerülni. Tény hogy túlzottan nem hiányzik, de annak se örülnék, ha meglógna és egy nap arra ébrednék, hogy épp készül leszúrni. Valahogy mindenképp győznünk kell.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Feb. 11 2014, 15:25

Hinari: Bunmei csöndben marad egy ideig, valószínűleg nem tud mit válaszolni. Hamarosan a távolban egy három méteres emberi forma jelenik meg a ködben. Bunmei a szád elé teszi az ujját, majd megszólal.
- Sssshh... ez biztosan Gorkemor lesz.
Ezután lopakodni kezd, majd mikor odaértek megjelenik az alak.

Képe:

Halkan, rekedt hangon kezd beszélni.
- Nem is számítottam másra. Megérkezett a bosszúálló és a barátnője... csodálatos.
Srentok ezután megforgatja lándzsáját és Gorkemornak ugrik.
(Kétszer jössz, 5 körönként pihensz, támadáshoz nem kell dobnod, spechez 3 vagy afölött kell dobnod)

Anat és Kazuma: [Következő hozzászólásban.]

by **Yoshiaga** Kedd Feb. 11 2014, 15:53

Kazuma: Kihúztam magam és már nem a patkányra néztem. A távolba néztem, már amennyire lehetett a barlangban és végül ráeszméltem. Tényleg! Négy volt! El is felejtettem, pedig tudnom kellett volna. Hoppá. Akkor már tudom az ki volt. A fejemben lévő csavarhoz nyúltam, majd fordítottam rajta egyet. Ezt követően kiáltottam egy nagyot:
- Van itt valahol Bunmei?
Nem érkezett válasz. Ezután a patkányhoz hajoltam.
- Maga mennyire öreg? Nem lehet, hogy szenilis? Egy ilyen kis barlangban aligha bujkálhat egy Bunmei.

Anatole: Hátra lökött és közölte, hogy ők is Gorkemort keresik. Vagy egy percig farkasszemet néztem Róberttel, majd a társa felé fordultam és a kezemet nyújtottam.
- Örvendtem a találkozásnak.
Az alak azonban nem fogott velem kezet, csupán mondta a másiknak, hogy menjen vele és hagyjanak itt engem, mert csak egy bolond vagyok. Nagyon szomorú egy professzor lettem. Szomorú, szomorú professzor.

by **Hinari** Kedd Feb. 11 2014, 18:22

Nem szólt semmit, eleinte nem tudtam olyan nagyon mit kezdeni a helyzettel, így hát egymás mellett sétáltunk, szótlanul bámulva előre. Talán túl messzire mentem. Hiszen a szemében nem voltam senki, azt hiszem, bár az, hogy nem ölt meg, a szavaim ellenére sem, talán jelentett valamit… talán éppen az elhangzottakon gondolkozott, kigondolta, mi legyen ezek után. Vagy a tervén agyal. Kérdezni azonban nem kérdeztem semmit, halkan sóhajtottam, vajon a többiek élnek még? Kényelmetlen volt így ez a szituáció, a tudatlanság és a tehetetlenség kettőssége minden maradék kedvemet és motivációmat elvette, hiába próbálkoztam, egyelőre semmi eredménye nem volt, egyszerűen nem tudtam rá hatni. Legalábbis most nagyon úgy tűnt. Összeszorítottam fogaimat, ám ekkor üzenetem érkezett: Srentokra sandítottam, vajon mit szól hozzá, majd, ha nem mondott semmit, megnyitottam azt. Anattól jött, pont jókor, s bár értelmes választ nem tudtam írni neki, de annyit megtudtam, hogy legalább életben van még. Bepötyögtem a rövid szöveget, majd rányomtam a küldésre, halk sóhajjal lépdelve tovább.

Összerezzentem, amikor Srentok hozzámért, s egy pillanatra tényleg megijedtem. Fogalmam sem volt, mi járhat a fejében, s jól tudtam, ez a mob egyetlen szó nélkül képes lenne egyetlen ütésből megölni, ezek a gondolatok pedig nem segítettek abban, hogy félelem nélkül reagáljak a hirtelen mozdulataira. Bólintottam, szívem még mindig a torkomban dobogott, s jópár másodpercbe beletelt, hogy újra egyenletesen tudjak lélegezni. Nyugodj le, nyugodj le… Amikor Bunmei lopakodásba kezdett, én is aktiváltam a kettes szintű lopakodásom, bár olyan nagy jelentősége nem volt, a ködből előbukkanó alak rögtön észrevett minket.
- Nem. Vagyok. A. Barátnője – morogtam félhangosan, minden egyes szót külön kihangsúlyozva. Remek, egy újabb szörny, aki… várjunk csak! Tud mindenről. Vagy mire mondta, hogy bosszúálló? A homlokom ráncoltam, és az egyik kezem vízszintesen a két mob közé emeltem, jelezve, hogy egy picikét várjunk még a harccal. Nem kérdeznek, csak rögtön egymásnak ugranak. Jellemző Rolling Eyes

Hol van ebben a logika? Türelmetlenek... – Amúgy te vagy Gorkemor? – tipikus időhúzós kérdés, amíg megnézem a feje fölött lévő nevet, az indikátorának színével együtt, ami szerencsére sima pirosban villódzott.* Ha pedig sima piros, Srentok egyetlen ütéssel kivégezné, és ezt mindkettejüknek tudnia kéne. És Srentok tudja is. Ezért hozott magával. Mondhatnám, hogy megkönnyebbültem, hogy egy kicsit nyeregben éreztem magam, de csak az ostoba kisgyerekek hiszik el ezt egy másodpercnél tovább. Igen, nélkülem nem tudták volna megoldani, tény, kellek Bunmeinek. De a kezem ugyanúgy meg van kötve, nem vagyok olyan helyzetben, hogy saját döntéseket hozzak. A másik pedig, hogy Gorkemor mégis miért ilyen magabiztos? Vak, hogy nem látja azt a fekete indikátort? Feléje fordultam, őt kérdeztem – Miért hívtad bosszúállónak?
Attól nem féltem, hogy Bunmei őt is kivégzi, mielőtt válaszolhatna nekem. Ha megteszi… igazából, még mindig nem értettem, miért kellett ebben az időben élve hagyni őt. De ha már életben kellett maradnia, igyekeztem kihasználni a tényt.

*KA, ha nem piros akkor szólj, a dobásaim és támadási körök számából következtettem ki

by **Anatole Saito** Szomb. Feb. 15 2014, 11:32

Állom a fickó tekintetét, de nem szeretnék többször fizikai kontaktusba lépni vele. Mostanában túl sokan fordítják ellenem a képességeimet és a fegyveremet Razz

Inkább legyek túl óvatos, mint könnyelmű. Buminak hirtelen nagyon sietős lett Razz

No de nézzük csak, mint tudok a profról... Semmit. Na és mit tudok Srentokról? Túl sokat. Sehogy sem jó. Ha minden kötél szakad, akkor vész esetén haza tudok teleportálni. Az már más kérdés, hogy ezt az ügyet el kéne tusolni valahogy. Roppant mód nem lennék boldog, ha egy feldühödött fekete indikátoros, ráadásul nem is primitív szörnyet uszítunk Aincrad alsóbb szintjeire. Tartok tőle, hogy már nem lehet visszafordítani a dolgokat, de talán ha a tesóit felélesztjük, akkor lenyugszik. Bár sanszosabb, hogy nem. Mit is írt Hinari? Diktatúraféleséget tervez... Ez nem sok jót sejtet, az meg főleg nem, hogy ilyen csekély információ jött át a másik síkról. Ezek szerint még nyoma sincs Gorkemornak. - Nem úgy volt, hogy elvezetsz Gorkemorhoz? Akkor minek kóválygunk céltalanul? - Szerintem megint át akarsz vágni - persze ezt csak gondolatban teszem hozzá, de úgyis tudom, hogy hallja. Persze ha egyáltalán tud gondolatot olvasni :PTovábbra se adta semmi jelét, hogy nem kamu lenne ez a humbug, hogy belelát a fejembe. Mindenesetre kutyafuttában pötyögök egy üzit Hinarinak és Kazunak, nem árt egy kör helyzetjelentés egymásnak.

Itt nyoma sincs Gorkemornak, csak egy fura küllemű professzor tart fel bennünket, akinek (nem viccelek), egy csavar áll ki a fejéből... Szerintem Bunmei megint át akar verni, legyetek óvatosak. Írjatok, hogy nálatok mi a helyzet!

- Egyébként miért keresi Gorkemort? - állok meg Bunmei mögött két lépés után, hogy visszaforduljak. Őszinte kíváncsisággal érdeklődök a professzor külleműtől, miközben próbálok nem a fejéből kiálló bizarr csavarra pillantani. - Ha ugyanazt a személyt keressük, miért nem fogunk össze? Miért nem tart velünk? - Bunmei nagyon le akarja rázni ezt a fickót. Igaz, hogy nem bízhatok meg benne sem, meg elég kattantnak is tűnik, de ki tudja mi húzódik a háttérben. Hogy is mondják? Tarts magadhoz közel a barátaidat, az ellenségeidet pedig még közelebb? Nem tudhatom, hogy ez a csavaros fejű kicsoda, micsoda, ellenség-e vagy teljesen semleges kívülálló, de nem szívesen fordítanék neki hátat, ha már így rám rabolt az imént. Ha velünk jön, akkor legalább a hátam mögé kevesebbszer kell pillantanom, s ha mindezzel még Bunmei orra alá is borsot török, miért ne Razz

Plusz mi van, ha tényleg megcsípek egy olyan segítőt, akin a küldetésem sikeressége múlhat. Dobjam el magamtól a lehetőséget? Asszem túlagyaltam a helyzetet @.@

Mindegy, úgyis a proffon múlik, hogy mit mond...

by **Kazuma** Kedd Feb. 18 2014, 21:02

Úgy tűnik nem sokra jutok vele és továbbra is idegesített, hogy semmi használhatót nem tud kinyögni. Kicsit felhúztam a „szemöldököm” mikor megcsavarta a fejéből kiálló csavart és elkiáltotta magát. Vajon direkt szórakozik velem vagy tényleg ennyire hülye? Idegesen kapkodtam a fejem, ahogy a hang végigjárta a barlang belsejét. Aztán viszont teljes csend telepedett a helyre. Bunmeinek pedig nyoma sem volt. A szemüveges ismét hozzám hajolt és beszélni kezdett. Még egyszer körbenéztem, de továbbra sem láttam semmit. Kikapcsoltam a képességemet és pillanatokon belül már a saját szemeimmel nézhettem vele farkasszemet.
– Pedig nem is olyan rég még itt volt. - sziszegtem dühösen. Ekkor viszont megszólalt a kis üzenetjelző hang. A feladót meglátva rögtön sejtettem hogy fontos. Távolodtam pár lépést a furcsa fickótól mindvégig szemmel tartva, majd rányomtam a kis ikonra. Gyorsan átfutottam a lényegre törő üzenetet és nem volt nehéz megtalálni benne a furcsaságot. Aztán mielőtt megírhattam volna a választ ismét üzenetem érkezett, bár közel sem volt annyira érdekes, mint az előző. Azt hiszem nekem sem ártana egy rövid beszámolót küldenem nekik, így aztán villámgyorsan elkezdtem pötyögni.

Bunmei eltűnt de helyette van itt egy professzor egy nagy csavarral a fejében.

Egyszer véletlenül arra járni amerre Bunmei is feltűnt még lehet véletlen. Viszont egyszerre két helyen már nagyon is valószínűtlen. Az üzenet elküldése után bezártam az ablakot és a professzor küllemű alak felé fordultam. Jobb kezemet jól láthatóan az oldalamon lévő kés markolatára csúsztattam majd komoly hangon belekezdtem.
– Na jó… Elég a mellébeszélésből. Válaszolj röviden két egyszerű kérdésre. Ki vagy és mit keresel itt? - mondtam enyhén fenyegető éllel a hangomban, bár az életcsíkom jelenlegi állása lehet, nem erősítette ezt meg túlzottan. Ettől függetlenül ugrásra készen vártam a reakcióját.

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Feb. 20 2014, 17:41

Hinari: Gorkemor kezét kitartja és Bunmei egy áttörhetetlen kalitkába kerül, ami összevarrt végtagokból áll. Ezután válaszolgat:
- Igen, én vagyok Gorkemor, és ha nem tudnád karrierem kezdetén Bunmei barátommal öltük az első szintű játékosokat. Szerinted miért haltak meg ennyien az egyes szinten? Ő bosszúból, én haszonból. - neveti el halkan magát Gorkemor. Bunmei erre csak fejét rázza, látszik, hogy nem tetszik neki, amit Gorkemor mondott.
- Kár, hogy egyedül sosem tudna megölni, mert egy fix lényt akár örökké kalitkában tudok tartani.
Mondja, majd neked támad. 11 sebzést kaptál.

Gorkemor: teljes HP, teljes páncél
--------
Hinari: 155 HP, 34 páncél

// Anat és Kazuma válasza a következő hsz-ben, addig kérem ne írjatok. //

by **Yoshiaga** Pént. Feb. 21 2014, 20:37

Anatole: A koboldképű fura választ adott Róbertnek, méghozzá a következőt:
- Igen, elvileg itt kéne lennie! Nem céltalanul kóválygunk csak Gorkemor helyett ez az idióta van itt. - mutatott rám. Idióta? Hogy én? Mit merészel? Mit képzel magáról? Kezdtem volna felhúzni magamat, de megcsavartam a fejemben lévő csavart és már minden okés volt. Ezután egy váratlan kérdést kaptam, amire a következőt válaszoltam.
- Magam sem tudom miért keresem Gorkemort. - ezután végigböngésztem a koboldot és rövidesen folytattam.
- Előtte pedig, ha megbocsátana külön mennék a kobolddal kettesben. - majd megmozgattam a szemöldökeimet, jelezve gonosz szándékom.

Kazuma: Valamiért nagyon haragos lett. Nem értettem és csak csóváltam a fejemet.
- Yoshiaga vagyok, becses játékos és egy gyűrűt keresek itt. Ha jól emlékszem valahol itt ejtettem el. Mellesleg nem tudom kiről és miről van szó, én itt egyetlen árva lelket sem láttam. - próbáltam rávenni, hogy egyetértsen a ténnyel, hogy a barlangban senki sincs, majd hozzátettem.
- Ha szeretné, ex patkánykoma... szívesen körbenézhet.

by **Hinari** Kedd Feb. 25 2014, 18:39

Mindketten válaszoltak, méghozzá elég hamar, amit jó jelnek vettem, s bár furcsállottam, hogy mindkettejüknél ugyanaz a személy jelent meg – hiszen mennyi professzor van Aincradban, akinek ilyen csavaros esze lenne -, mégsem kérdeztem rá egy újabb üzenet formájában: ez az ő dolguk, oldják meg ők, én innen úgysem tehetek semmit. A másik okom, ennél egy picivel kevésbé egyértelmű, hogy nem akartam, hogy az itteni Srentok tudjon bármit is a másik két síkról, és ez fordítva is igaz volt. Most külön vagyunk, ekképpen kell kezelni a helyzetet.
Nemsokára meg is érkeztünk, és érdekes fordulatot vett a találkozás, mivel Gorkemor egy olyan képességet mutatott be, amivel úgy tűnt maga Bunmei sem számolt. Vagy mégis? Fél szemmel a bezárt koboldra sandítottam, hogy vajon mennyire kényelmetlen neki a helyzet, próbáltam a mozgásából és a reakcióiból kitalálni, hogy valóban csapdába esett, vagy ez is mind a terv része. Ő azonban egy szót sem szólt, nem igazán értettem, ez a ketrecféleség a hangokat csak nem szűri ki. Foglalkozni azonban többet nem tudtam Bunmeivel, helyette tekintetem a másik mob felé fordítottam, aki igencsak furcsa dolgokat mondott, egy teljesen más megközelítésből beszélt, mint amit mi eddig hallottunk. Persze a mondandójában máris találtam ellentmondást, csak éppen az volt a kérdés, hogy melyik mob hazudott nekünk, és mennyiben. Mármint, ez volt az egyik kérdés, amire egyelőre nem tudhattam a választ, a többire azonban igyekeztem rájönni, így egy mély sóhajtás után bele is kezdtem – Gorkemor legalább nem fog szó nélkül átrepíteni egy másik síkba, mielőtt rázúdíthatnám a kérdéseim.
- Egyszóval ti barátok voltatok – kezdtem, megnyomva az utolsó szót, majd reflexből próbálva félreugrani a támadás elől, elég sikertelenül, ami azt illeti – Megtennéd, hogy egy kicsit nem támadsz? - csattantam fel, majd egy fokkal enyhébb stílusban folytattam – Már bocsánat, de nem tudom, miért is támadsz rám. Semmi közöm Bunmeihez, nem vagyok a szövetségese. Csak iderángatott, erővel – húztam el a számat, majd hátrébb ugrottam párat, egy kis távolságot téve kettőnk közé, és úgy beszéltem tovább, magamban azért megfogadva, hogyha tovább támad, a legközelebbinél már választ is fog kapni. Most azonban még nem ütöttem meg őt, meg kellett próbálnom meggyőzni, hogy fölöslegesen akar eltenni láb alól. Az életcsíkomat elnézve volt még időm, talán.
- Elnézést a kérdésekért, de lehet, hogy csak egy félreértésről van szó, emiatt pedig igazán nem éri meg egymásnak esnünk – kezdtem, még a Katanát is a helyén tartottam, hogy semmi agresszív szándékot ne mutassak – Azt mondtad, hogy Srentok bosszúból ölt, te pedig haszonból, de vajon mi oka lett volna a társadnak ölni, ha az első szinten még élt mindegyik testvére? Történt valami más is, amiről nem tudok? – kérdőn néztem mindkettejükre, valahogyan nem akart összeállni a kép – Egyáltalán, Gorkemor, miért akarna ellened fordulni a barátod, és honnan tudtad, hogy ezzel a szándékkal jött?
Valamit nem mondott el nekünk a kobold, ebben biztos voltam. Valamit magáról és Gorkemorról, ha tényleg barátok voltak, nem feltétlen kéne megölnünk őt, Srentok mégis megtette volna. Talán Gorkemor elárulta őt, haszonból? Haszon… Nem akartam nagyon előresietni, először megvártam, amíg választ kapok a kérdéseimre, s csak ezután tettem fel az utolsó kérdésem, egy előkérdést, aminek válaszából a helyzet megoldását vártam. Ezt viszont nem lehetett ilyen nyíltan és semmi háttértudással, így egy rövidke hümmögés és gondolkozás után – aminek nagyrésze csak színjáték volt – újra Gorkemor felé fordultam:
- Mi volt akkor a te hasznod? – kérdeztem, feltéve, ha nem válaszolta meg ezt az előzőekben.

by **Anatole Saito** Kedd Márc. 04 2014, 11:33

- Ugye Gorkemor nem tud alakot váltani? Suspect

- Suttogom Srentoknak, miközben továbbra is fél szemmel a csavaros fejűre sandítok. Igazán nem szeretném szem elől téveszteni. Talán abban nem kellene összeesküvés elméleteket gyártani, hogy miért lehet itt is meg Kazunál is ez a fazon, hiszen ha jól értettem ez a különböző terekben lehetséges. Azt hiszem

Az viszont mindenképpen furcsának tartom, hogy pont ezzel az idegennel találkozott össze Kazu is. Egyre inkább hihetőnek tűnik előttem, hogy akár maga Gorkemor is lehet a professzor, aki éppen a bolondját járatja velünk ezzel a "magam sem tudom" dumával. Hmm...
Nincs időm végiggondolni az eshetőségeket, ráadásul az is frusztrál, hogy nem tudok a társaimról semmit. Legalább üzenni tudnék nekik gojndolatban, ők meg vissza nekem. Akkor értesíteni tudnánk egymást, akármi történne. Nem kell pötyögni, csak fejben felvillanyozódna az "Alert!" felírat és a veszélyjelző kürt. De a zavart fickó máris folytatja a mondandóját - hozzáterszem, legalább hajlandó válaszolni a kérdéseimre - de amit akar, az csöppet sem villanyoz fel. Chh, még mit nem! Eszem ágában nincs egyiket sem szem elől téveszteni, az meg hogy kettesben sutyorogjanak, na az meg ki van zárva! Eszem ágában sincs kettesben hagyni őket! Hagyatkozhatnék a hallgatózásomra, kettes szinten azzal már igencsak sokra megyek, de ki tudja mit tartogatnak még ezek ketten a tarsolyukban, amivel ki tudnak játszani. Nem-nem, ezt nem engedhetem! Megígértem, nincs több hibázás!
- Elnézését kérem uram, - kezdek bele végtelen udvariassággal és higgadtsággal - de ezt sajnos nem engedhetem. Viszont továbbra is javaslom Gorkemor együtt keresését. - A szemöldökmozgáshoz nem tudok értelmezést kapcsolni, így elengedek inkább egy félmosolyt a fickó felé, miközben egy lépésnyire állok Srentok mellett. Mi lesz itt, ha esetleg harcra kerül a sor? Kinek a pártjára álljak? Ha tudnék bármit erről a fickóról... De én már az emlékfelidézést sem merem alkalmazni... lassan senkin sem. De hát miért akarna egyáltalán megtámadni, hónapokkal ezelőtt még a csapattársam akart lenni egy küldetésben. Ráadásul ő maga is láthatja, hogy egy fekete indikátoros mob társaságát "élvezem", nem lehet olyan vakmerő, hogy nekünk esik. Bár a bolondoknál sosem lehet tudni Rolling Eyes

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Márc. 24 2014, 13:07

// Hinari, a moboknak nincs szintjeik, a bestiáriumban a szint az előfordulásuk, a bossok pedig egy úgyond toplistán vannak. //

Hinari: Gorkemor a homlokához vitte a kezét.
- Nem tudom te mire gondolsz az első szint alatt, de úgy tudom, hogy azon az első szinten kívül, ahol a kezdetek városa van nem létezik több első szint.
Majd egy rövid sóhaj után folytatja.
- Mi vagyok én, hogy válaszolgatni kelljen nekem? Untatsz engem, kislány, ne hidd, hogy valami jóságos segítőd vagyok.
Ezután dobbant egyet a lábával és ezúttal 22-es sebzéssel támad Hinarira, majd ezt követően folytatja.
- Amennyiben szövetségesem akarsz lenni bizonyítsd be, és támadd meg a kalitkába zárt Bunmeit. Szúrd át a nyulat, mint az igazi vadászok!

Gorkemor: teljes HP, teljes páncél
--------
Hinari: 155 HP, 12 páncél

by **Yoshiaga** Hétf. Márc. 24 2014, 13:15

Kazuma: Nem is hittem volna, hogy ilyen hamar beleegyezik abban, hogy nincs itt semmiféle Bunmei. Miután körbenézett a barlangban és nem talált, kapott tőlem egy vállveregetést.
- Na látod, nem kell ide a balhé, a viszont látásra!
Fogtam a hazatérés kristályomat...és... nos...hazatértem. Úgy akartam ezt is vezetni, de a hazatérés kristály mindig öt másodperc. Szomorú lettem egy pillanatra.

Anat: Srentok valamiért nemet mondott a fiúnak, kár, hogy a kérdést nem hallottam. Lehet, hogy arról van szó, hogy mikor támadjanak rám? Jajj, ne! El is utasította, hogy külön menjek Srentok barátommal! Drámai pózt vettem fel, elfeküdve a földön, mintha életem utolsó perceit élném meg.
- Kérem, ó, nagy, drágaságos jó uram! Hát engedje meg egy szegény bajba szorult léleknek, hogy külön vonuljon szíve választottjával.
Még ha nem is szó szerint gondoltam ezt, de igazán fontos volt számomra, hogy megtehessem. Bár kötve hiszem, hogy engedni fog. Srentok sajnos csak zavarba ejtő megvető pillantásokkal válaszolt, hiszen nem tudta mi folyik éppen. Őszintén szólva én sem, de minden áron meg kell győznöm az alakot.

by **Hinari** Csüt. Márc. 27 2014, 17:54

Egyáltalán nem figyelt rám. Beszélt valamiről, aminek semmi köze nem volt a kérdéseimhez, egyedül az első szint egyezett meg, ám erre sem adott választ, csupán csak… most nem tudtam, hogy direkt csinálja, vagy véletlenül. Aztán végül csak elgondolkodtam azon, amit mondott, és valószínű eleve félreértettük egymást, ám nem próbáltam tisztázni. Most nem.
Persze jó okom volt minderre, eleinte ugyanis megpróbáltam volna, ám a stílusváltástól önkéntelenül is felemeltem a szemöldököm, majd becsuktam a számat – semmi értelme nem lett volna a beszédnek. Hogy a kérésem ellenére is megtámadott, az sokmindent sejtetett, először is, hogy egy kicsit sem együttműködő, egy minimális szinten sem, a másik, hogy nem is igazán nyitott semmiféle ezirányú próbálkozásra. Készenlétbe helyeztem a Katanát, vagyis mostmár ideje volt, hogy kivegyem a tokjából, és feszülten, ámde némán léptem oldalra, hogy legyen köztünk némi távolság. Rá kellett jönnöm, hogy ez egy önfejű mob, nem hallgat ez semmire és senkire. Talán még meg is kell majd ölnöm. Srentok felé sandítottam – Nem az volt a terv, hogy mi csak meggyőzzük?

S ekkor jött el az a pillanat, amikor már én is összezavarodtam. Igyekeztem leplezni, meg amúgyis, a pillanatnyi megtorpanáson kívül talán az egy fokkal fehérebb arcszínem igazolhatta a kételyeket, melyek bennem dúltak, de viszonylag hamar állítottam a megjelenésemen, inkább gyanakvó tekintettel méregetve Gorkemort, mint ijedten. Kivártam egy kicsit a felelettel és persze a tettekkel is, lázasan pörgettem az agyam, hogy most mi is lenne a helyes megoldás. Újabb pillantás Bunmei felé, majd vissza Gorkemorra, közben az is tudatosult bennem, hogy ezúttal többet sebzett belém, így valószínűleg nem lesz ez olyan könnyű győzelem, mint azt eredetileg hittem. Azaz nem lenne. Vagy nem lett volna…?
Ami teljesen egyértelmű volt, hogy ha meg is sebezném, Srentok a minimálisnál is minimálisabb életet vesztene vele. Nem voltam ostoba, fekete indikátoros mob volt, ehhez méltó pontokkal. Másodszor, Gorkemor erősebb, mint azt vártam, és egyedül lehet, hogy rizikós lenne megmérkőznöm vele. És ami a legfontosabb, ha meg is tenném, és ha esetleg győznék is – a helyzet nem oldódna meg. Gorkemor meghalna, vagy magától, vagy a halála után Bunmei újra szabad lenne, és minden ott folytatódna, ahol abbahagytuk: egy bosszúéhes legyőzhetetlen miniboss teleportálgatna ide-oda Aincradban, megölve mindenkit, aki nem hódol be neki. Az előttem lévő, kemény földet kezdtem el bámulni. Azt hiszem, értem… Nyeltem egyet, megforgatva a Katanát a levegőben. Hogy velem mi lesz, az másodlagos. A mozdulat abbamaradt, behunytam szemeim. Ha ez egy csapda, amit ketten eszeltek ki, akkor elbuktam… Térdeim behajlítottam, és elrugaszkodtam a talajtól. … de ha nem, úgy egy lehetőség… Izzítottam a Katanát, kinyitva szemeim, belenézve a szempárba. … egy esély, hogy rendbehozzuk, amit elrontottunk. Hogy eltüntessük, amit a világra szabadítottunk.
És inkább egy piros, mint egy feketeindikátoros miniboss. Nem?

- Tessék.
Mondtam, olyannyira levíve a hangsúlyt a szó végén, hogy ő is érezze a helyzet súlyát. Megtettem, amit kért, és egy pillanatig sem volt lelkiismeret-furdalásom miatta. Szövetséges, igen. Inkább vele, mint a kobolddal, aki a játékosok elpusztítását, „megnevelését” tervezi. Viszont megtámadott engem, másodszorra is, innentől pedig ne várjon tőlem bizalmat. Hangom hideg volt, egy félfordulattal néztem rá, fél szemmel azért a kalitkát is szemmel tartva, úgy vártam, hogy mi fog történni. Hogy mit fog tenni.
A Katana mindvégig a kezemben volt.
- Nos?

by **Anatole Saito** Vas. Ápr. 06 2014, 15:19

Nincs más választásom, kockáztatnom kell. Duplán ráadásul. Teátrálisan az égbe dobom a kezeimet, majd szemeimet forgatva lépek a fickóhoz. Mindez persze csak színjáték, miközben arra koncentrálok, hogy aktiválni tudjam az emlékfelidéző képességem. Arra vagyok kíváncsi, hogy ez a fickó hogy került ide, mit akart tőlünk és Gorkemortól, illetve hogy mi a szándéka azzal, hogy különvonuljon Srentokkal. A csavaros fejű elé érve lehajolok és készséggel felsegítem. Nem szólok hozzá egy szót se, magamban várom az emlékek áradatát.
Akár sikerül aktiválnom a képességem, akár nem, ezután eltávolodok és fel-alá kezdek járkálni karba font kézzel. Ez továbbra is a színjáték része, s ha Srentok valóban tud gondolatot olvasni, akkor maga is rájöhetne, hogy jobb, ha ő is részt vesz benne. Csak bízni tudok abban, hogy a képességpróbám nem jár majd olyan kellemetlen és visszafordíthatatlan következménnyel, mint Srentoknál. De a tudatlanság frusztráltá tesz, jobban, mintha tudnám, hogy mikor jő el a vég...
Végül továbbra is erős drámaisággal földhöz vágom magamat, jobban mondva lehuppanok a hátsómra és még mindig karba font kézzel dúlok-fúlok. Nem esik nehezemre eljátszani a szituációt, valóban kezd már a tököm tele lenni ezzel az állandó kiszolgáltatottsággal. Eddig is volt elég gondunk, de ez a bolond prof még ki is idegel. Nyilván ez a szándéka...
- Bánom is én, menjetek kettesben csacsogni... - legyintek feléjük és lenyitva a menümet, továbbra is játszom a duli-fulit, titkon azonban csak reménykedni tudok abban, hogy a 2. szintű hallgatózásom nem fog cserben hagyni. Ha pedig ezek ölre mennek és kivégzik egymást, hát akkor csak egy gonddal kevesebb...

by **Kayaba Akihiko** Pént. Ápr. 18 2014, 14:38

Anat: Egy ideig még hallottad a lépteiket, de nem álltak meg. Lassan már nem hallottad őket. Otthagytak.

Hinari: Gorkemor elmosolyodott.
- Látod Srentok, sosem voltál jobb nálam. Visz... - mondta volna tovább, de egyszer csak egy fejsze jelent meg a boss fejében. A boss felnézett és terror járta át a tekintetét, majd rövidesen pixeleire esett. A fejsze a földre esett, de senki sem volt ott.
Srentok kalitkája darabjaira esett. Még időd sem volt reagálni és Srentok megmarkolta a kardod pengéjét. A penge folyamatosan sebezte őt, de meg sem látszott az életcsíkján. A kardodra támaszkodva próbált felállni a földről, de a súlyemelésed nem engedte és így kiejtetted a kardot.
Srentok lassan feléd viszi tekintetét, majd egyenesen a szemedbe néz.
- Köszönöm, hogy megölted, tudtam, hogy bízhatok benned. - elmosolyodik és feléd nyújtja a kezében fogott kardot, majd lesöpri magát és feláll.

by **Anatole Saito** Vas. Ápr. 20 2014, 14:00

Csöppet sem esik nehezemre játszani a duzzogós gyereket. Még a fejemet is elfordítom felhúzott orral. Hadd higgyék csak, hogy egy gyerekes, indulatos, neveletlen kölyök vagyok. Időnként jól jön a bohóc álarc mögé bújni, elfedni a valódi érzéseimet és olyanok mögé bújni, ami sokkal kényelmesebb. Vagy mások számára kényelmesebb, de erre most nem térnék ki. Fülelnem kell!
Továbbra is erős kétségeim vannak afelől, hogy Bunmei képes lenne a gondolatolvasásra, hiszen semmi erre utaló jelet nem közvetített felém. Most sem jelzett felém semmit, mielőtt távozott volna a csavaros fejűvel. Attól pedig talán nem kell félnem, hogy cinkostársak lennének, legalább is Srentok eddigi reakciói az idegen felé eléggé elutasítóak voltak. Bár a koboldképű eddig is jól megvezetett bennünket, így könnyen lehet, hogy megint túljárt az eszemen. Annyira görcsösen próbálok kifigyelni minden turpisságot, hogy lehet pont a nyilvánvalók kerülik el a figyelmemet.
Még mindig lépdelnek, egyetlen szóváltás nélkül. Még mindig csak lépdelnek. Na most már ideje felpattanni és utánuk lopózni. Persze lopakodás jártasság nélkül esetlen bénaság lehetek az észleléssel rendelkezők szemében, de azt mégsem hagyhatom, hogy a hallgatózásom hatótávján kívülre essenek. Továbbra sem hallom, hogy beszélnének egymással... mi van, elkezdtek jelnyelven kommunikálni... vagy ami még rosszabb, esetleg gondolatolvasók mindketten? Legalább az biztató, hogy a lépteik zaját hallom, utánuk is eredek. Áhh, nem lehetnek mindketten gondolatolvasók, vagy mindketten másolók. A rendszer nem oszt ki két egyforma képességet. Ha a moboknak igen, az pedig csalás. az nem fair. Család! Ehh, tiszta Ran vagyok facepalm

Ennél azonban sokkal nagyobb probléma, hogy már nem hallom a lépteik hangját. Megállok pár pillanatra, hogy a saját botorkálásom erős hangjai ne fedjék el a keresettekét, de semmi. Francba! Hinari meg fog ölni. Csak annyi lett volna a dolgom, hogy szemmel tartsam Bumit, erre még ebbe is belebukok. Bakker, bakker, bakker!
- Srentok! Hol a csudába vagytok!? Srentok, ez nem vicces! Gorkemort kellene keresnünk, nem itt vacakolni! Told ide a kobold képed, de izibe! - Wehh, ez nem lehet igaz. Viszont nem titkolózhatok, üzennem kell a többieknek, mert lehet akár az életük is múlhat az én baklövésemen, vagy annak eltitkolásán. Miközben továbbra is Rentok nevét kiáltozva botorkálok, lehívom az üzenőpanelem és írok Hinarinak és Kazunak. A minimapom tanulsága szerint mindketten megrekedtek nagyjából egy helyben.

Anatole írta:Gáz van! Srentok meglógott a csavaros fejű professzorral! Legyetek óvatosak! Nálatok mi van? Jelentsetek már!

by **Hinari** Vas. Ápr. 20 2014, 15:53

Először csak az effektet érzékeltem, amivel a ketrec semmivé vált. Időm azonban már nem volt, sem átgondolni, sem megérteni, sem pedig megállni. Egy pillanat erejéig csak bámultam, a Katanát, amit Srentok olyan könnyedén fogott meg. Elfelejtettem félni, pedig mostanra már lassacskán kezdett leesni, hogy igencsak kritikussá vált a helyzetem. Becsaptak, csapda volt, vagy… fejemet egészen enyhén Gorkemor felé fordítottam, pixelek szálltak a szélben. És egy fejsze. Az Észlelésem eddigis aktiválva volt, ám most még az eddiginél is jobban élesítettem, éberen figyeltem a szélrózsa minden irányába. Nem volt megoldás.
A következő, amit hallottam, a fegyverem csattanása a földön. Talán túlságosan is hirtelen mozdultam, próbáltam utána kapni, de éreztem, hogy esélyem sincs: a másik oldalát még mindig a kobold fogta, s mivel nekem nem volt Súlyemelésem, a mob könnyedén húzta ki azt a kezemből. Az esetek túlnyomó többségében rögtön lehajoltam volna érte, hogy magamnál tudhassam, most azonban csak álltam, Bunmei arcát fürkészve, próbálva rájönni, hogy mit is gondolhat. Próbálva kitalálni, hogy mit fog csinálni. Hiszen megtámadtam, s bár egy szóval sem mondtam, hogy a szövetségese leszek, nyilván nem fogja túl jó szemmel nézni korábbi döntésem. Nyeltem egyet. Ajkaimat szólásra nyitottam, ám ő megelőzött, mondandója pedig ennél jobban nem is zavarhatott volna össze. Mégis… miről beszél ez? Tanácstalanságomat persze nem tudtam teljesen leplezni, egyáltalán nem értettem, hogy mit értett ezen. Nem öltem meg, és nem bízhat bennem. Egyik lehetséges megoldás az lett volna, hogy csak szimplán nem látta, mi történt, és helytelen következtetéseket vont le, Srentokot azonban nem úgy ismertem meg, mint aki ennyire ostoba vagy vak lett volna. Nem, itt valami határozottan nem stimmelt. És amúgyis, ki volt az, aki egyetlen egy ütésből képes volt megsemmisíteni egy minibosst?
Hát persze. Kazumánál és Anatnál megjelent, könnyen lehet, hogy ezen a síkon is ott van, ezúttal a háttérből alakítva az eseményeket. A professzor. Mi is volt a neve? A fejsze stimmelt, hiszen harcos kasztú volt az emberünk, az ereje meg csak nőhetett a nova óta, így válasz helyett csak a hátam mögé néztem, érdeklődően, hogy vajon ott áll-e mögöttem, hogy vajon Srentok hozzá beszélt-e.
- Hátöhm… - nos, értelmes feleletet továbbra se tudtam kinyögni, a szituáció maga sem tetszett, s a gyanakvásom is fokozódott, mutatni azonban nem lett volna túl ésszerű, így csak az értetlenség sütött minden reakciómból – Köszönöm – vettem el tőle a fegyvert, felkészülve rá, hogy bármi – szó szerint bármi – történhet, abban a pillanatban, hogy mindketten fogjuk a fegyvert. Ekkor jött az üzenet, én pedig kis híján hátraugrottam kettőt az ijedtségtől. Megnyitottam, fél szemem azért még mindig a koboldon tartva, ám a levél tartalma nem volt éppenséggel megnyugtató. Ehh, hogy bírta Anat elveszteni őket? Sőt mi több, Srentok nélkül mégis hogyan fog eljutni a jelenbe, vissza a saját síkunkba? Lemondóan sóhajtottam, majd bepötyögtem pár sort, a pm elküldése után pedig visszafordultam Bunmeihez.
- Asszem nem kellett volna megölni… nem? – húztam el a számat – És most? – tettem hozzá kérdőn. Rajta múlt minden, sokat nem tehettem most, lévén nem láttam át a dolgokat. Viszont ha nincs Gorkemor… egyik síkon sem… akkor nem tudjuk feléleszteni a többi Bunmei-testvért. Figyeltem, Srentok nem ért hozzá, nem szerezhette meg tőle a képességet. Nem kéne mérgesnek lennie? Miért ilyen nyugodt? Valamiért úgy éreztem, koránt sincs ennek vége…

a levél:

by **Kayaba Akihiko** Vas. Ápr. 20 2014, 18:43

Srentok beszélni kezdett.
- Megmentetted az életemet, lehet, hogy az emberek mégsem olyan szív... - mondta volna, de ekkor egy kéz nyúlt át a mellkasán. Odanézett és, mint egy riadt egér hadonászni kezdett, megpróbálta kiszedni a kezet, ami markában ott dobogott a szíve. Dobbant egyet... majd még egyet, kezeit leengedte és rettegve, remegve Hinari felé nézett.
- Család... közel...
Ezután a kéz összeroppantotta a szívét, majd pixeleire esett.

by **Yoshiaga** Vas. Ápr. 20 2014, 18:49

Pixelfelhő. Mókás, a pixelek szórásának véletlenszerűsége mindig egyedi sémában történik, a véletlenszerűség okozta szétesés talán mesél is keveset a viselőjéről. Hiszen mindenki más emlékekből, gondolatokból és célokból áll össze, így a széthullás pillanatáig egy egyedi porszem marad ezen a portengeren. Na, de mókára semmi ok.
A szőke leányzóra mosolyodtam. Szemeimet összecsuktam és barátságos vigyor hagyta el a számat.
- Quest completed! - szólaltam meg, majd lenyitottam a menümet és kipipáltam a "Bunmei" nevezetű küldit, hogy a leány is lássa.
- Örvendtem a találkozásnak. - nyújtottam oda a karomat, mivel szétroppantottam Srentok szívét. Kezet azonban nem fogtam vele, hiszen egy szempillantás alatt elteleportálódtam a helyszínről a kéznyújtást követően.

by Ajánlott tartalom