Re: Erdőség

by **Bjarne** Pént. Jan. 14 2022, 11:34

Mivel a jártasságokat nem ismerhetem, mások képességeit szintén, egyéb dolgaikról meg ráadásul honnan kellene tudnom, nem is sejthettem, hogy a kis hősnő igazából nem szorult segítségre. Mindenesetre, nagy eséllyel akkor is segédkeztem volna, ha tudom, hisz a reflexeim ellen nem dolgozhatok. A kishölgy látszólag meg volt zavarodva, bár nem csodálom, egy ekkora esés és hirtelen jött „megmentő után”. Gyakorlatilag a mellkasomon ült, ami talán másféle helyzetbe, kissé zavarba hozott volna, de nem most.
Ahogy feltápászkodok, csak legyintettem a lánynak, hogy ne hajolgasson, örömömre szolgált, majd miközben bemutatkozunk, akaratlanul is elnevetem magam, a becenév „fenyegetésén”.
- Csak nyugodtan. Engem nem zavar. Ha úgy könnyebb, én nem bánom. – felelem kedvesen.
Eddig csak futó pillantásokat vetettem rá, és kedveskedő, bókolgató szavaim is átlagban azért voltak, mert gyereknek hittem. Egy fiatal lányt pedig könnyebb megnyugtatni úgy, ha hercegnőként kezelik. Ahogy azonban leporolva magamat, szembe fordultam volna Mirikával, egyszer csak nagy robajjal megérkezik egy nagyobb termetű lény, aki nem pont jókedvűen morog. Reflexszerűen a lány elé ugrottam védelmezően és fegyverem markolatára tettem a kezem, azonban ahogy szembe fordultam a lénnyel, még azelőtt elengedtem fegyverem, mielőtt előhúzhattam volna, és a testtartásom se volt már fenyegető tovább.
Bár eredetileg nem tettem volna ilyet, egy ellenséges mob közelben, de mivel a lény felett sárga indikátor pihent, rögtön tudtam, hogy egy petről van szó. És volt is tippem ki is lehetett a gazdája.
- Na hó, hó! Jól van nagyfiú. Vagy nagylány. – emelem fel a kezemet felé nyugtatólag – Nyugi, nem tervezek ártani se a gazdádnak, se neked.
Hangom nyugtató volt, és kisugárzásom is nyugodt volt. Óvatosan próbáltam megközelíteni, ahogy azt egy idegen lóval tenné az ember és jól láthatóan tényleg nem voltak ellenséges szándékaim, sőt, ha felfedezem, hogy húsevő még egy kis nyúlhúst is elővennék, hogy azt a pet felé tartsam. Ha pedig látszólag megnyugszik, vagy elfogadja a közeledésem, akkor a kezemet feltartva neki, megpaskolom nyakát nyugtólag finoman és odanyújtom neki a húst, ha érdeklődik iránta. Látszik, hogy szórakoztat a dolog, illetve, hogy már nem egyszer foglalkoztam nagytermetű állatokkal a valóságba, bár sárkányhoz értelemszerűen még nem volt dolgom.
Ha ezzel megvoltam, vagy a pet eltávolodott tőlem, de lenyugodott, akkor a lány felé fordulok, és most először látom őt, teljesen állva. Szinte akaratlanul is észreveszem domborulatát, mi eddig elkerülte a figyelmem. És látszik, hogy egy pillanatra megzavarodok. Félre pillantva, zavartan kissé megvakarom a tarkóm.
- Khm.. elnézést, most veszem észre, hogy egy felnőtt nőhöz van szerencsém. Bocsánat, hogy gyermekesen kezeltelek, akkor már értem, miért húzódtál félre. – mondom zavartan, majd felé fordulva, meghajolok mélyen felé, japánosan – Bocs!
Itt nagy eséllyel leeshet neki, hogy azért próbáltam megpaskolni a fejét, mert azt hittem gyerek még, és egy gyerekkel ritkán fognak kezet, vagy ilyesmi. Bár tény, hogy a fejpaskolás egy idegen gyerekkel is fura. Meg mindig megfeledkezek arról is, hogy a belső kora mindenkinek más, mint a külső látott, de ezt már nem tettem szóvá. Végül kiegyenesedve azért rámosolygok.
- Mindenesetre remélem nincs harag. – itt széttárva a kezem persze felnevetek – Persze ha igen, akkor remélem, van módja kiengesztelni valahogy. Mondjuk valami nassolni valóval, vagy egy ebéddel? – látszik rajtam, hogy szeretném valahogy kárpótolni, még akkor is, ha egyáltalán nem, vagy csak viccből mérges rám, hisz szeretem rendezni az ilyen dolgokat.

by **Mirika** Vas. Jan. 16 2022, 20:26

Momo vehemens érkezése egy kicsit meglepett, de gyorsan ráébredtem, hogy ebből még baj is lehet, ha a férfi fenyegetésnek veszi a sárkány jelenlétét. És hát miért is ne vette volna annak, ha Momo annak is szánta? Elvégre ő csak annyit látott, hogy egy teljesen idegen alakkal birkózok egyet, aztán elhúzódok tőle. A kezem azonnal a késemre vándorolt, hogy ha kell, akkor meg tudjam állítani a férfit. A gyorsaságom biztosan megvolt hozzá, a kérdés inkább az volt, hogy ha egy ekkora darab ember meglendít egy pallost, akkor azt én a csenevész késemmel és a zéró felé tartó erőmmel meg tudom-e fogni. Szerencsére azonban erre a kérdésre nem kellett választ adni, mert Barna is észlelte, hogy nem egy támadó szörnnyel állunk szemben, igaz a férfi biztonsága miatt továbbra is aggódtam.
- Ne ne ne! Nem fogad el semmit idegenektől! - siettem, hogy megakadályozzam a további kontaktust, és közéjük álltam inkább, mielőtt az alak megpróbálna Momóhoz is hozzáérni. Simán lehet, hogy az állat csuklóból le is harapná a kezét, próbált már ilyet tenni hasonló helyzetben. Gyorsan Momo felé fordultam.
- Sssh, nyugalom, nincs semmi baj :3 - simogattam meg a morgó pet orrát, aki még így is folyamatosan Barnát bámulta, de legalább a morgása megszűnt, és szép lassan átváltott bocsánatkérő nyüszítésbe, ahogy a figyelme is rám terelődött.
- Semmi baj, csak figyelj oda jobban legközelebb, oké? - paskoltam meg az orrát, majd egy kézmozdulattal jeleztem, hogy azt szeretném, ha hátrébb lépne. Ő pedig meg is tette ezt és érdeklődve pislogott ránk.
- Biológiailag lehet, hogy felnőtt vagyok, de lelkileg nagyon ritkán érzem magam annak :3 - mosolyodtam el, miután visszafordultam a férfi felé, aki... hát mit mondjak, meglehetősen vidám figura volt. Mondják, hogy minél nagyobb az ember, annál vidámabb, szóval lehet hogy nekem morcosnak kéne lennem állandóan. Vagy legalább tsunderének.
- Inkább én tartozok valamivel, óvatlanok voltunk és veszélybe sodortunk. Ha nem én esek le, akkor egy nagy adag havat és néhány nehéz faágat kaptál volna el - ellenkeztem, már csak azért is, mert kicsit gyanús volt ez a meghívás. Mindig ha valami idegen party-ba becsatlakozok, legalább egy pasi megpróbál felszedni, és ez a szitu most nem volt sokkal másabb annál, legfeljebb annyiban, hogy bocsánatkérések mögé lehet bújni.

by **Bjarne** Vas. Jan. 16 2022, 21:56

A saját bevallásom szerint jól bánok az állatokkal, és ha az állat morgott is, akkor se éreztem magamat veszélybe. Az a legrosszabb, amit az ember ilyenkor tehet. Az állatok megérzik a félelmet, főleg a nagytestűek. Mikor azonban a kishölgy bajt szimatolva megkért, hogy ne közelítsem meg, odafordulok felé, majd megértően bólintva elraktam a húst.
Mindeközben ő a petjéhez beszélt, ami megerősítette bennem a gyanút, hogy idomár. Legalábbis, egy nem harci petnek nem kéne ekkorára megnőnie. Hagytam, hogy megnyugtassa, nem zavartam közben, addig én is rendbe szedhettem magam picit, hogy aztán egy közeli fának nekitámaszkodva, karba font kézzel nézzem őket. Megjegyzésére én is levigyorodok.
- Heh. Én is sokszor megkapom ezt. Hiába a nagy test és nagy szív, belül még mindig fiatalos vagyok. – nevetek fel újból, de szabadkozására, csak felemelem a kezem – Nagyon nem úgy tűntél se utána, se most, mint aki nagyon féltette az életét. Bár javíts ki, ha tévedek. Szóval gondolom meg tudtad volna oldani nélkülem is. – hangon nem volt vádaskodó, és nem is azért mondtam, hogy erőltessem a „randit”, szimplán megfordult a fejemben a dolog, így ki is mondtam őket – De ahm, ne hidd. Ha nem zuttyantál volna el, nem siettem volna elkapni az égből az égből pottyant manót. – mondom viccelődve a hölgynek – De ha nem, hát nem, nem erőszak a disznótor. – mondom neki, ha pedig ragaszkodik továbbra is, hogy ő tartozik nekem, akkor megvakarva a fejem, vállat vonva mondom – Akkor esetleg, csatlakozhatnál a sétámhoz. Társaságba jobban telik az idő, és amúgy is csak céltalanul lófráltam errefelé.
Tisztán érezhető számára, hogy nincs hátsó szándékom felé. Tekintetem nyugodt és barátságos, illetve nem áll nehezemre tartani a szemkontaktust, annak ellenére, hogy szép csomagokkal volt ellátva a hölgy, de én mindig is egy úriembernek tartottam magam. Nagyjából ekkor tűnt fel a lány egyéb kiegészítői is.
- Hm? Most látom, kegyed egy macskalány? – húzom fel a szemöldököm – Nem tudtam, hogy van egyéb faj lehetőség. Legalábbis túl valódinak tűnnek ahhoz, hogy játékszerek legyenek. Már ha szabad ilyet mondanom. – mondom neki humorosan.

by **Mirika** Kedd Jan. 25 2022, 12:44

- Elég magas szintű vagyok hozzá, hogy ne legyen nagyobb bajom egy ekkora eséstől :3 - erősítettem meg a férfi gyanúját, és azt még nem is említettem, hogy nem csak emiatt nem estem pánikba, de azt neki nem kellett tudnia, hogy milyen trükkök rejtőznek még a tarsolyomban. A felajánlás hallatán visszanéztem még egyszer a tisztásra, ahol itt-ott még látszottak a gyakorlás nyomai, egészen pontosan a hótakaró volt hiányos ott, ahol Momo felégette a célpontokat, illetve két-három megmaradt hókupac emlékeztetett arra, hogy néhány percen belül amúgy is le kellett volna állnunk.
- Hát jó, amúgy se hiszem hogy túl sok értelme lenne folytatni a gyakorlásom :3 - bólintottam, majd jeleztem Momo felé is, hogy nem kell a fülét hegyezve várnia a következő utasításom, és helyette inkább kövessen minket.
- Gyakran szoktál csak úgy... céltalanul lófrálni ilyen kihalt erdőkben? - kérdeztem, mert hát nekem ilyen magamtól nem jutna eszembe. Ha én céltalanul akarok lófrálni, akkor valami nyüzsgő helyre megyek, ahol nézni is lehet valamit, és nem csak a végtelen fák pislognak vissza rám. Ennél már csak az lenne rosszabb, ha a végtelen mezőségen lennénk, ahol aztán még fák sincsenek, csak a pusztaság.
- Hogy? - lepődtem meg a szavain, és csak most esett le, hogy valóban látszódnak a fülem és a farkincám, hiszen egyedül voltunk eddig, szóval semmi szükség nem volt eltakarni őket. Látszott rajtam, hogy zavarba jöttem, legalábbis ahogy pánikszerűen kerestem a nemlétező csuklyámat, és miután rájöttem, hogy nincs semmi rajtam, amivel eltakarhatnám magam, lelapultak a füleim és elpirultam.
- Izé... felszerelés adja, epikus bossdrop volt... - magyarázkodtam kissé kapkodva. Végül is tényleg volt valaha ilyen felszerelésem, azt meg mégse mondhattam, hogy igazából ez a karakter nem is ebben a játékban született, csak egy bug miatt nézek ki így. Az túl sok kérdéshez vezetne, amiről idegeneknek semmiképp sem akarok beszélni. Elég az a féltucat ember, aki tudja, hogy miféle sztori rejtőzik a külsőm mögött.

by **Bjarne** Kedd Jan. 25 2022, 17:02

A lány állítását se megcáfolni, se megerősíteni nem tudom sajnos. Az én logikám alapján egy ilyen játékban %-os sebzésnek kéne lennie eséskor, nem fix sebzésnek, de hát látszik, hogy nem vagyok én programozó és vagy játékzseni.
- Sajnos nem sok időm volt kielemezni a felszerelések Tier szintjét. – jegyzem meg pimaszul, de jókedvűen, a megjegyzésére pedig akaratlanul is kiszökik belőlem – Ugye nem az esést gyakorolta, ilyen lelkesen, mert akkor bocsánat, ha megzavartam ebben. – nevetek fel jóízűen.
Ezután még egyszer felnéztem a leszakadt faágakra elgondolkozva, majd vissza, egyenesen a kitaposott út felé indulok, ha a hölgy esetleg követne. Igazából, bár a magányos sétákat kedvelem, de a társas beszélgetéseket se vetem meg, így, ha a programom meg is változott, nem igazán zavart az egész.
- Nem mindig, de szoktam. Jól esik néha kiszellőztetni a fejem és itt, még a vörös játékosok is ritkák, így könnyebben a gondolataimba merülhetek. – itt elmosolyodva egy „höh” kíséretében foyltatom – De tudom, meglepő, hogy egy ekkora melák, mint én szeret gondolkodni. De nem kell aggódni, hiába ekkora a testem, jut elég vér az agyamba.
Jól esett tréfálkozni Mirikával, látszólag nem zavarta és talán még szórakoztatta is. Én pedig szeretem, ha békés, jó kedv uralkodik egy emberen. Ahogy viszont kérdésére zavarba jön, akaratlanul is elmosolyodok, ahogy kapkodva magyarázkodik. Persze nem volt semmi okom azt feltételezni, de sejtem, hogy valami van a dolog mögött, ami nem ilyen egyszerű, de miért kérdőjelezném meg a szavait. Gyengéden elmosolyodva rápillantva kiszökik a számon:
- Aranyos vagy, ahogy így zavarba jössz. – mondom neki kedvesen, majd vállaira rakva a kezem finoman hozzáteszem – De ne haragudj, nem akartalak zavarba hozni. – majd rögtön ezután el is engedem, nehogy tolakodónak érezze közeledésemet, hisz nem volt semmilyen szándékom, végül, hogy tereljem picit a számára nagy eséllyel kényelmetlen témát, az életsávja felé bökök – Az ott melyik céhnek a jelképe amúgy, ha szabad megkérdeznem? Még nem igazán vagyok tisztában a dolgokkal, de ha nagy szintű vagy, akkor gondolom biztos valami nagy céh tagja vagy nem? Vagy itt nem így működnek a dolgok? - kérdezem őszintén kíváncsian, mert ennyire még nem igazán sikerült belemennem a dolgokba.

by **Mirika** Szer. Feb. 09 2022, 15:30

A férfi nem csak feltűnően vidám, hanem meglepően szemtelen is volt, amivel alapvetően nem volt bajom, de egy idegennel szemben nem feltétlenül éreztem kényelmesnek az önfeledt oda-vissza pimaszkodást. Talán egy... nem tudom, tíz éve még simán visszaszólok, de most már idősebb voltam és citromba haraptam Razz

- Csapatmunkát gyakoroltunk, kérem szépen - húztam fel az orrom némileg sértődötten, noha érződött a hangomon, hogy nem vagyok ténylegesen megbántva. Bár ahogy eddig a fickó viselkedett, szerintem simán kicsalhattam volna belőle egy hevesebb bocsánatkérést. Nem tudom, valahogy nagyon érzékeny volt rá, hogy ne bántson meg, ahogy mondott vagy tett valami olyat, ami nem feltétlenül volt az ízlésem szerint, nyomban jött a visszakozás és a bocsánatkérés. Akkor is, amikor benézte a koromat, akkor is, amikor rájött, hogy az ebédmeghívás nem játszik, és most is, amikor zavarba hozott a füleimmel. Meglepődnék, ha nem használták volna ki már ezt néhány alkalommal. Vagy néhány tucatszor.
- És mi jár egy ilyen nagy melák fejében, amikor gondolkodik? - kérdeztem szkeptikusan, és itt jött volna a tíz évvel ezelőtti énem beszólása a kajával kapcsolatban, de még mindig sok volt a citrom a számban, ellenben valamennyire érdekelt, hogy mi a tökömet keres itt egy fazon az erdő kellős-közepén egyedül.
- Én mindig aranyos vagyok :3 - jeleztem felé, hogy ez nem valami spéci állapot, miközben lehívtam a menümet, és hogy megoldódjon a problémám, magamra varázsoltam a rózsaszín csuklyás köpenyemet, és a fejembe is húztam a kapucnit. Nem feltétlenül a férfi miatt, hanem inkább azért, hogy ha esetleg még több ilyen holdkórosba botlunk, akkor ne keltsek extra feltűnést.
- Oh, ez egy egészen kis céh, mindig megkapjuk, hogy még sose hallottak rólunk, amikor elhangzik a Justice League név - mondtam fapofával, miközben elgondolkodtam rajta, hogy még mindig tök furának tartottam, hogy a JL-re hivatkoztam, amikor az aktuális céhemről volt szó.

by **Bjarne** Szomb. Feb. 19 2022, 16:11

Az életvidámság csak úgy sugárzik belőlem, jól láthatóan élvezem az életet. Én az a típus vagyok, aki a citromból is limonádét csinál, bár nem feltétlen mindig. A lány látszólagos sértődöttségén elmosolyodok és széttárom a kezeimet, de a várt bocsánatkérés helyett egy újabb visszaszólás lett belőle.
- Az elkapósdit jobb lett volna a földön játszani, sokkal biztonságosabb. – mondom neki nevetve, kérdésén viszont elgondolkodok – Hogy min? Igazából sok mindenen. Szeretem megtervezni az életem, és ilyenkor el tud merengeni az ember. Bár nincs bajom a váratlan dolgokkal sem, azért jobb, ha sínen haladnak a dolgaid. – mondom nyugodtan – Ezen felül, néha jót tesz, egyszerűen a semmin agyalni. Furán, hat, de segít ellazulni, ha nem mindig a kötelességén agyal az ember.
Az öndícséretén természetesen csak rosszallóan csóválom a fejem, de látszik rajtam, hogy szórakoztat a dolog. Alapjáraton kedvelem az ilyen jellegű társalgásokat, ahol a komoly témákat, megfelelően fűszerezve elkomolytalankodjuk, így a magam részéről élvezem a kishölgy társaságát. A megjegyzésére, csak megvakarom tanácstalanul az állam.
- Hát, ha nagy is lenne, nagy eséllyel akkor se tudnám. Nem vagyok éppen a legjobb információ szerző. Valamilyen rejtélyes ok folytán, nem szívesen állnak le velem beszélgetni mások. – tárom szét játszott szomorúsággal a kezem – Pedig ártatlannak tűnők, mint egy ártalmatlan medvebocs. Egy… túlméretezett, ártalmatlan medvebocs.
Bár útmentén néha rá-rápillantottam a hölgyeményre, alapjáraton csak azért, hogy ne hagyjam esetleg túlságosan le. Lehet, hogy pontozásilag lehet, hogy nagyobb, mint én, de ettől függetlenül a sétáló sebesség nem feltétlen kényelmes, ha elnyújtja az ember. Érthető tehát, hogy próbálok persze tisztelettel lenni rá természetesen. Egy ideig haladva végül, azonban felé fordulok.
- Ahm szeretnél esetleg menni valahová, vagy megfelel ez a kis túra? Részemről igazából mindegy, csak lazítani szerettem volna, és eddig kifejezetten élvezem ezt a kis társalgást. – mondom neki könnyeden.
Nem tudom miért, de ahogy így beszélgettem a lánnyal, kicsit ilyen pimasz hugica érzetem volt vele kapcsolatban, ami valamiért nosztalgikus érzéssel töltött el, hisz nem mostanság láttam utoljára testvéreimet, így valamiért üdítő volt ez a kis társalgás.

by **Mirika** Szer. Márc. 02 2022, 18:15

A férfi kétségtelenül egy nagy melák volt, de egyáltalán nem hatott félelmetesnek. Vannak az olyan kétajtós szekrények, akikkel nem akarsz összefutni a sötét sikátorban, meg vannak az olyan fazonok, akikről süt, hogy a légynek se tudnak ártani, legyen bármilyen marcona külsejük. És ez a fickó az utóbbi kategória volt, szóval nem egészen vágom, hogy miért nem állnak vele szóba. Oké, az én fejemet biztos össze tudná roppantani a markában, de ezzel a pozitív kisugárzással kábé ez az utolsó dolog, ami eszembe jutna róla.
- Ééés... mi az, amit egy ilyen túlméretezett medvebocs eltervezget így magában? - kérdezősködtem, hogy voltaképpen mit is csinál egy ilyen medve, amikor éppen nem a kihalt erdőben tapossa a gallyakat és Micimackó módjára gondol-gondol. Hogy a fronttal nincs képben, az egy dolog, marha sokan vannak még mindig olyanok, akik csak próbálnak valahogy megélni ebben a virtuális világban, miközben a valódi életük éppen elmegy mellettük, de nem akarják kockáztatni az életüket. Teljesen érthető módon. Mi ott a fronton mind hibbantak vagyunk valamilyen szinten.
- Hihi, én is élvezném a helyedben, ha szóba elegyedhetnék egy olyan cukisággal, mint amilyen én vagyok :3 - kacsintottam rá immár a csuklyám alól. A köpennyel együtt némileg felvettem azt a szerepemet is, amivel idegenek mellett hozakodok elő: például ha hozzácsapódok portyázni egy társasághoz, mert egyedül túl veszélyes lenne egy adott terület.
- Én nem vagyok a sima erdei túrázás híve, szeretek aktív lenni... inkább hegymászás vagy barlangászás, ilyesmik :3 De hegyek itt nincsenek, egy barlangban meg hamar beszorulnál - gondolkodtam el félhangosan - De például sok a magas fa, gyakorolhatod velem, hogy kell elkapni valakit - tréfálkoztam vigyorogva.

by Ajánlott tartalom