[Küldetés] Medenceparti

by **Kirigaya Suguha** Szer. Jan. 26 2022, 16:02

Résztvevők:
Hinari
Afton
Bjarne

Jegy a kikapcsolódásra. Jegy a békére. Jegy a paradicsomba.

Néhány héttel ezelőtt történt, biztosan hallottatok róla: a Sunshine üdülő bejelentette, hogy végre elkészültek az új szállodarész munkálataival és kitűzték a nyitás dátumát. Az alkalomra Aincrad összes, gazadag, befolyásos kereskedője kíváncsi, így egymás mögött tolonganak a legjobb helyekért, az árak pedig természetesen az egekben.

Amiről viszont nem tudhattok, hogy egy-egy ingyenes jegy is kiosztásra került. Hogy hogyan? Azt meséljétek el ti. Kiloptátok egy bankár zsebéből? A földön találtátok? Egy hálás játékos ajándékozta nektek a sajátját, mert segítettetek neki? Netalántán egy nehéz küldetés jutalmaként adta nektek egy NPC valamelyik tengerparti szinten?

Akárhogy is, a birtokotokba került egy-egy darab, két ágyas szobába szóló jegy, így természetesen ha van kedvetek, el is hívhattok valakit magatokkal. Hiszen ti biztosan nem hagyjátok ki a lehetőséget, igaz? Ez Aincrad aktuális legjobban várt eseménye. Még szép, hogy ott a helyetek valamelyik napágyon! Holnap lesz a nagy nap. Már biztosan izgultok. Milyen érzések kerítenek hatalmukba titeket most, a pihenés és boldogság kapujában? Hogyan telt az utolsó napotok? Hol és ki mellett hajtjátok álomra a fejeteket?

Határidő: 2022.02.02.

by **Hinari** Csüt. Jan. 27 2022, 09:54

Az apály ajándéka. Valahogy így nevezte el Sig, amikor a kezembe nyomta a cetlit, sugárzó mosollyal és a rá jellemző szeleburdisággal és hiába kérdeztem rá, az mindig csak ennyi maradt csupán: a tenger, az apály ajándéka. És most az enyém. Az aranyozott szélű papirost egyébként nem sokkal ezelőtt húzta elő a zsebéből, gyűrötten és azóta már kicsit el is áztatta azt, hiszen a labda, amihez melléfogta, még csöpögött a sós tengervíztől, pont úgy, ahogyan az én hajam is. Egy nagyobb, lapos kövön ültünk a harmincegyedik szint partján és a hullámok között sodródó vízinövényeket bámultuk, a tízévesforma lány pedig felhúzta térdét a mellkasához és két kezével átkulcsolva azt remegett meg, ahogyan barna szemeivel hiába a vizet nézte, de mégis önmagát látta ott, ijedten kapálódzva a fojtogató, zöld szárak között. Ekkor találkoztunk először, még pár hónappal ezelőtt. Akkor ott kihúztam a vízből, azóta pedig ha összefutottunk Sango városában, mindig örömmel mesélt a legutóbbi kalandjairól, de sosem időzött sokáig, már rohant is tovább, ki tudja merrefelé.
Szerencséje volt, hogy ezúttal csak a labda esett bele a tengerbe és nem ő.
- És miért nem te mész el? - kérdeztem tőle és csavartam ki a hajamból a vizet, elnyúlva a naptól felmelegedett kövön, azon gondolkozva közben, hogy mégis kit hívhatnék el magammal, ha már a lányka ilyen hevesen ellenkezik. Ő nincs jóban a tengerrel, mondta, így a tenger ajándékát sem érdemli meg... és talán tényleg nem lenne jó ötlet medencék között szaladgálnia, egyedül a sok gazdag játékos között.
Sóhajtottam és a szemem elé emeltem a jegyet, újra elolvasva a rá írt szöveget. Sunshine Üdülő. A gazdagok közkedvelt helye, koktélokkal és napernyőkkel; a gondtalanság szigete. És talán... talán tényleg rám férne már egy kis más, egy kis új, egy kis kényeztetés.

*

- Hát, az apály ajándéka - mosolyogtam rá Szophiera, miután felvázoltam neki a tervet és megmutattam neki a belépőt - Tarthatnánk egy igazán vad, barátnős pár napot pincérekkel, masszőrökkel, medencékkel és koktélokkal - kuncogtam és nagyot haraptam a csokis süteményből, lábamat az Iryana Palota medencéjében áztatva. Szinte biztos voltam benne, hogy Szo beleegyezik, annál is inkább, mivel már Allal is lebeszéltem, hogy pár napig távol leszek és a kedd-szombat amúgyis mindig kettőnk napja volt. Most csak egy kicsit kitoljuk és átszervezzük az időnket, ennyi az egész - ezért a harcos srác sem haragudhat meg rám, nem igaz? Végül aztán elköszöntem Szophietól és hazateleportáltam a kis kunyhóba a páromhoz, izgatottan a másnap reám váró élményektől, bízva benne, hogy a mai nap folyamán minden szükségeset megvettem, ami egy ilyen luxusnyaraláshoz kell: egy vadiúj fürdőruhát, egy haloványkék szalaggal átkötött szalmakalapot és természetesen egy színben hozzá illő nyári ruhát.
Még akkor is, ha egyáltalán nem volt nyár és egyáltalán nem volt szükségem új ruhákra sem~

Kalandwarf dixit fejlesztek és természetesen 7-es céhbazár dobásom is van a küldire :3

by **Afton** Csüt. Jan. 27 2022, 21:45

-... Te nem akarsz velem jönni, mi?
A liliommanó kifejezéstelen arccal nézett vissza rá, majd valami kis hangocskát adott ki. Afton sóhajtva eresztette le a fejét és beletúrt mindig zilált hajába.
-Mondjuk jöhetnél is, gondolom, dixiknek nem kell jegyet adni...
Inkább felkelt a székről és az ablakhoz lépett. A jegy az inventoryban pihent, mióta az egyik küldetés után jutalomként megkapta, ráadásul exkluzív módon, mert "a rendszer pont őt választotta ki rá". Pont neki, aki kicsit sem érdekelt az ilyesmiben, valahogy nem tudja magát elképzelni tengerparton sütkérezve vagy hasonló wellness luxusban fürödve, így felajánlotta a jegyet ugyan Chancery-nek, de a lány szomorú mosollyal megrázta a fejét, hogy köszöni szépen, de ő még nem tud felmenni a kérdéses szintre, majd megveregette a vállát, hogy bizonyára a sors is azt akarta, hogy Afton menjen kikapcsolódni inkább. Leo számára is felajánlotta a lehetőséget, hogy Mirikával esetleg közelebb kerülhessenek egymáshoz, de szőke barátja eleinte csak elviccelte a dolgot, majd legyintett, hogy vannak már tervei a dolgot illetően.
Afton sóhajtva olvasta el ismét a jegyen szereplő információkat. Pazarlásnak érezte, hogy egyedül foglaljon el egy ilyen szobát, és ismeretségi körében már csak egy valaki maradt, akinek küldhetett üzenetet. Mégis valamiért tőle félt a legjobban. Akármilyen reakciót kapjon is, tudta hogy nem feltétlenül fog jól esni neki... sem az elfogadás, sem az elutasítás. A szíve szinte a torkában dübörgött, és kellett még legalább egy nap, hogy összeszedje a bátorságát.
Elvégre, nincs itt semmi különös. Csak... megkérdezi. Ennyi az egész. Nem kell félnie, nem kell tartani semmitől. Nem szabad önzőnek lennie...
Végül összeszorította a száját és elküldte az üzenetet.
Nem volt sok. Mindössze egy ártatlan, jókedvű, mosolyokkal teletűzdelt kérdés, hogy lett egy ilyen jegye, van-e kedve elfogadni, vagy sem.
A válasz, ami érkezett, rövid volt, velős, és valahogy sehogy sem illet a kontextusba, Afton akármelyik oldalról is nézte.
"Járjunk utána".
Mégis minek?
Afton még az üzenet mögé is bepillantott, de semmit nem talált a jelentés mögött. Visszaírt hát, hogy mire is gondol pontosan, és mikor visszajött a válasz, úgy érezte, elájul.
"Hát, hogy menjünk."
Nem akart magyarázkodni, hogy ő a teljes jegyet akarta odaadni, had jöjjön olyannal a nő, akivel akar, de nem akart hülyét csinálni magából.
-Most mi a fenét csináljak?
Rikoltott fel a szoba magányában, de csupán a chocoboko apró kis csiripelése válaszolt.
-... Néha azért hiányzik az a szőrös négylábú... -sóhajtott fel halkan, majd fogta a cókmókját és rávette magát, hogy kimozduljon. Elvégre, akkor most, kellene venni valami vízpartra való outfitet, esetleg egy kis ajándék csokoládét Chaknának, csak és kizárólag kedveskedési szándékkal, persze, hogyne...
-Remélem, Aincradban van mentő, mert hogy össze fogok esni, az holtbiztos...

by **Bjarne** Hétf. Jan. 31 2022, 12:27

Sose hinné el az ember, hogy néha milyen szerencséje tud valakinek lennie, pusztán ténylegesen a szerencséjére számítva. Furcsa, hogy már maga a szerencse is bevonzza a szerencsét, de hát vannak különös dolgok a világban, ezen már nem igazán kéne meglepődni. Sokat láttam már sorozatokban (nyílván japán) azt a jellegzetes japán szerencsejátékot, amikor egy kézzel hajtható sokszögű dobozból egy-egy gyöngy kiesve mutatja meg, hogy mit nyertél. Amikor 100 golyóból 90 fehér, 9 vörös és 1 arany. Itt is ilyen volt. Egy nevesebb sütiző NJK-i csalogatta, így a vendégeit, egy rejtélyes jutalom megnyerésének esélyével. A fehér golyócskák a sütiző egyedi címével ellátott kendőjét tartalmazta, a vörös pedig 50%-os kedvezményt egyszeri vásárlásra, illetve az aranyszínű volt a már említett rejtélyes jutalmat. Mindig is szerettem volna kipróbálni ezt a játékot, mert valahogy úgy adta meg a szerencsejáték érzését, hogy közben ismét gyereknek éreztem magam. Egy jó nagy gyereknek.
Szépen beálltam a sorba, és igazából az esélytelenek nyugalmával vártam ki a sorom, igazából tényleg csupán a játék izgalmáért volt az egész, mikor azonban megpörgettem a kis dobozkát és kibukkant belőle az arany színű kis golyócska, én lepődtem meg a legjobban.

Igazából csak azután fogtam fel, mit is nyertem, amikor Miácskával a nyakamban elértem az üdülőhely kapuját. Még korán vagyok, de Mia ragaszkodott, hozzám, hogy megnézzük mit nyertem. Lényegében egy szoba, két személyre volt a jutalom, amit tartalmazott ez a kis rejtélyes nyeremény, a szoba pedig a holnap nyíló létesítmény volt, mi már kívülről is túl drágának tűnt nekem. De a nyakamban izgő mozgó csenevész lánykáért, tudtam, hogy a teljes vagyonomat is elkölteném, ha a helyzet úgy hozza. Végtére is… a családom része. És az Erichsonok mindig összefognak, még ha más nemzetiségű is a rokonunk. Felhorkantva megcsóválom a fejem, hogy mire vállalkozok, de végül a kis lurkóval a nyakamba, ideje előkészülni. Hisz nem okozhatok neki csalódást. Estére konkrétan minden olyan szükséges dolgot összeszedtem, ami szükséges lehet egy ilyen útra, hogy mikor Miát ismét felkapom az Árvaházból, már tényleg ne kelljen semmin se gondolkodnunk.

by **Kirigaya Suguha** Hétf. Jan. 31 2022, 20:48

Másnap elnyűtten és fáradtan ébredtek. Egy álom foszlányai kavarognak a fejetekben, képek egy különös, zöld teremről, egyesek és nullák váltakozásáról, aztán ismeretlen hálószobákról. Emlékezhettek a tenger hullámainak hangjára, egy ismeretlen kislány izgatott arcocskájára, arcotokba kúszó szőke fürtre, vagy egy csendes, feketehajú íjászlányról szőtt ábrándokra. Ezek a képek azonban nagyon hamar megfakulnak, még azelőtt, hogy megnevezhetnétek magatokban az ismerős helyeket vagy személyeket. Illékony, múló álmok voltak csupán és mire kitisztul annyira a tudatotok, hogy magatokhoz térjetek, nem marad más belőlük, talán csak a kellemetlen érzés, hogy valami nincs rendben.
Na de ezzel most nincs idő foglalkozni! Itt az ideje nyaralni menni! Gondolom kész tervetek van már rá, hol találkoztok a szobatársatokkal és mikor, hogyan veszitek át a kulcsokat és mikor fogtok beköltözni. A szálloda ez alkalommal nem a szokásos protokollt követi a bechekkolások tekintetében, ugyanis már egészen korán, reggel kilenctől kezdve el lehet foglalni a szobákat és hiába a hatalmasra duzzadt sor a recepció előtt, luxusszállodához hűen a kiszolgálás gördülékenyen és gyorsan halad. A mosolygós recepcióshölgytől aztán egy-kettőre meg is kapjátok a belépésre jogosító kártyátokat és egy aprócska térképet is a szállodához, ami minden fontosabb helyszínt jelöl számotokra. Két személyes, standard franciaágyas szobáitok a második emeleten vannak, hozzá tartozó kádas fürdőszobával, aranysárga hangulatvilágítással és egy aprócska, romantikus erkéllyel, jó kilátással a tengerpartra.
Az étterem és a bár a földszinten található a recepció szomszédságában, ahol egész nap annyit esztek és isztok, amennyit csak akartok, folyamatos a büféasztalos és a la cartos kiszolgálás is, all inclusive ellátásban pedig nektek egy centetekbe sem kerül az egész.
A harmadik emeleten található egy kaszinó is, ahol éjjel-nappal lehet fogadásokat kötni, kártyajátékokat játszani - természetesen nagy tételben -, de aki másfajta kikapcsolódásra vágyna, annak rendelkezésére áll bowling pálya és minigolf pálya is. Ennek a szomszédságából nyílik az élménypark is, benne mindenféle erősségű és alakzatú vízigombával, szökőkúttal és spriccelővel. Vannak medencék alacsonyabb vízállással gyerekek számára és van olyan is, amelyik tele van apró kis műanyag labdákkal. A programtábla este nyolcra világító kristályos élményfürdőt és habpartit is ígér, ami viszont még ennél is érdekesebb lehet, az a különböző méretű és alakú csúszdák garmadája. Van, amelyik hosszabb és tekergősebb, van, amelyik magasabb és szupergyors és olyan is, ami egészen picike. Egyik-másik a kinti medencékben ér véget, de a többség ide kanyarodik vissza.
A wellness részleg békésebb, gyerekektől eltiltott része egy másik folyosóról nyílik. Ott lágy zene szól és gondos NPC-k szólnak rá a hangoskodókra, szmokingba öltözött pincérek koktélokat és alkoholos italt hordoznak körbe a pihenni vágyók között, a sarokban jakuzzi bugyborékol, az egyik teremben pedig egymás mellett sorra vannak kialakítva a különböző melegségű szaunák. Gondolom mondanom sem kell, hogy az egész terület levendula illatban úszik és apró kristályok gondoskodnak az aranysárga, visszafogott hangulatvilágításról. Itt lehet egy recepcióspult mögött ülő hölgynél bejelentkezni masszázsra és kozmetikára is.
A külső terület... Az egy egészen más hangulat. Furcsa lehet így tél közepén a négyes szint szikrázó melege, a Nap által természetesen felmelegített víz a medencékben, a hajladozó pálmafák és trópusi virágok áradata, a bikiniben és fürdőnadrágban sétálgató kiszolgálószemélyzet, a rengeteg, hófehér napozóágy és náddal borított napernyő, na meg az egész kompozíció közepén helyet kapó kalózhajó alakú bár.

Megérkeztetek. Ez a hely maga a földi paradicsom. Nézzetek körül, rendezkedjetek be, élvezzétek a békességet. Hisz megérdemlitek.

Határidő: 02.07.

by **Hinari** Csüt. Feb. 03 2022, 09:39

- Jól nézel ki - kuncogtam, amint megláttam a megbeszélt helyen és időpontban, a teleportkapu mellett ásítozó Szophiet és üdvözlésképpen megöleltem őt. Ami azt illeti, ez a tipikus bagoly mondja eset volt, ugyanis hiába a gondosan fésült haj és az izgatott, várakozástól csillogó szemek, én sem tűntem a legfrissebbnek, attól függetlenül sem, hogy tegnap még az átlagnál is korábban feküdtem le, hogy háromnegyed kilencre rendben ide tudjak érni. Hiszen kilenctől már el lehetett foglalni a szobákat, tehát egyetlen percet sem késlekedhettünk! Persze jó volna azt mondani, hogy bizonyos ágyba fekvés utáni elfoglaltságok merítettek le, de sajnos csupán valami bizarr, kellemetlen álom tehetett az egészről - amivel egyetlen pillanattal sem foglalkoztam tovább, mint amennyit megérdemelt, így ébredés után hamar felöltöztem és arcomon fáradt mosollyal, de vidáman igyekeztem barátnőm felé, aki reményeim szerint nem késett el ezen a nagy napon.
A tömeg mondjuk még ígyis kiábrándító volt, legalábbis az elején: kicsit ódzkodtam tőle, hogy egyszerűen csak beálljak a sorba, mivel a játékosok közül sokan bírtak tényleg nagy befolyással és pontosan tudtam, hogy bőven vannak közöttük olyanok, akik nem tisztességes munkával jutottak ennyi aranyhoz és bár az épületen belül ez nem látszott, de azt is tudtam, hogy nem csak zöldek álldogálnak előttem-mögöttem és beszélgetnek erről arról. És nézegetnek felém.
- Kezdem úgy érezni magam, mint a kiruccanásunkkor, a kristálykészítő nő előtt - sóhajtottam és örültem, hogy végül Szophiet hívtam el: mellette biztonságban éreztem magam és mivel az üdülő védett övezet volt, saját, kulcsra zárható szobákkal, igazából nem volt mitől tartanom. A bejelentkezés meg mindig gonddal jár, ácsorgással és... - Várjunk, az ott Afton? - kérdeztem meglepetten, mert a férfi a magasságával és európai jellegével kitűnt a nagyrészt japán sokaságból, így nem volt nehéz felfedezni őt. Eleinte úgy gondoltam, hogyha elfoglaltuk a szobánkat, a minimap alapján majd felkeresem őt és esetleg megihatunk hárman együtt egy koktélt, de amikor megláttam egy ismerős, fekete hajat mellette, rögtön módosítottam a tervem és halk kuncogással fordultam inkább el. Persze Szophienak is azonnal elsuttogtam a felfedezést, hogy bizony itt randi készülődik és hogy mennyire örülök, hogy a lovag végül összeszedte a bátorságát, hogy elhívja Chaknát. Talán írok is Aftonnak egy üzenetet később, amiben sok szerencsét kívánok :3 De előbb a szobák.

Jó negyed órával később elégedetten nyúltam el az ágyon és fújtam ki a levegőt.
- No, mivel kezdjünk először? - pillantottam rá a lányra - Megnézhetjük azokat a csúszdákat, ha gondolod. Láttam ám, hogy nagyon tetszik - nevettem, majd elgondolkodva ültem fel - Igazából én is kipróbálnám. Idejét sem tudom, mikor voltam utoljára csúszdaparkban - mosolyodtam el és nem sokkal később már a vadiúj, kétrészes fürdőruhám is rajtam volt - Ebéd után pedig beülhetnénk áztatni magunkat a wellnessbe, esetleg egy ital társaságában. Swimming pool in the swimming pool, right? - kacsintottam rá barátnőmre és ha nem volt ellenvetése, úgy már csavartam is magam köré a törülközőt és léptem bele a papucsomba: irány tehát a legnagyobb, legkacskaringósabb csúszda!

by **Chakna** Csüt. Feb. 03 2022, 21:48

Nem kicsit meglepődtem, amikor az üzenetjelzőm olvasás közben megcsippanva Afton üzenetét jelezte. Pár pillanatig döbbenten bámultam a nevet, azt fontolgatva, vajon mit akarhat a lovag, aztán megnyitottam az üzenetet. Nem értettem. Miért nekem nekem írja ezt? Nekifutottam újra. Egy nyaralást nyert... És valakivel menjek el. Belegondolva arra jutottam, hogy a játékban... egy ilyen nyeremény gyanús.
Arra gondoltam, hogy Afton is biztosan valami ilyesmire jutott, és szeretné, hogy utánajárjak. Márpedig erre csak egy valaki jöhetett szóba társnak. Hát nem megbeszéltük, hogy verhetetlen páros vagyunk?
Gyorsan meg is írtam neki, hogy járjunk utána.
Úgy tűnik túl tömören, mert elsőre visszakérdezett, hogy hogy értem. Kicsit pontosítva megírtam, hogy menjük el, és fel is jegyeztem az időpontot.
Tulajdonképpen nem voltam tisztában vele, mire vállalkkzom, amíg Aftonnal együtt ott nem.voltam a komplekxumban. Soha életemben nem voltam még ilyen elegáns és felszerelt helyen. Ámulva pislogtam körbe addig is, ameddig felsétáltunk a számunkra kijelölt szobába.
Aztán szinte leesett az állam a szobától is. Tökéletes hely a pihenésre. Benéztem a mosdóba, kinéztem az erkélyről (ahol álldogáltam is egy ideig, halvány mosollyal az arcomon, elmerülve a látványban és élvezve az arcomat fujdogáló lágy szellőt), és csak onnan belépve jutott el az agyamig a gondolat, hogy... Itt csak egy ágy van kettőnknek. Erre... nem voltam felkészülve.
De tulajdonképpen nem is kellett foglalkoznom még a problémával. Még alaposan körül kellett nézni, hogy megtaláljuk hol van itt a turpisság. A helyhez illő öltözélet kattintottam magamra, aztán sietősen fordultam Aftonhoz.
- Hol kezdjük? - kérdeztem, hogy minél hamarabb kívül legyünk a távol tartani kívánt vágyajat, emlékeket és gondolatokat ébresztő szobából.

by **Afton** Szomb. Feb. 05 2022, 11:27

Nem tévedett sokat. Valóban úgy érezte egész végig, hogy a lábai bármelyik pillanatban felmondhatják a szolgálatot és összeesik az egész tér kellős közepén.
Minden idegszála reszketett, de a teste ennek nem adta feltétlenül jelét, igaz, a mosolya most talán nem tűnt olyan könnyednek, mint máskor, mikor találkoztak és elindultak. Igyekezett laza lenni, de érezte, hogy a hangja szinte reszket, mint a nyárfalevél, és talán még dadog is észrevétlenül.
Hisz talán... Chakna sejthet valamit, amiért elfogadta a meghívást? Vagy talán csak barátilag gondolta? Hálás neki, amiért felajánlotta, és pihenhet a sok-sok viszontagság után? Gondol arra, hogy ez akár randi is lehetne? Vagy ez még eszébe se jutott? Afton úgy érzi, forog vele minden, és teljesen kicsúszik az irányítás a kezei közül. Nem, ő nem akarta randira hívni Chaknát... vagyis, pontosabban, akarta, csak nem így, és igazából tudta jól, hogy nem lenne ebből semmi, így végül nem hívta volna meg soha, de amúgy szerette volna, csak épp nem tette volna meg és...
Inkább megpróbálta leállítani az agyát, még mielőtt felrobbanna, de a figyelme nem tudott elterelődni már. Chakna pedig különösen természetesen viselkedett, igaz, még ez sem kongatott meg harangot a fejében. A szíve azzal fenyegetett, hogy kiugrik a száján át, ahogy felmentek a szobába és elfoglalták azt, főleg, mikor meglátta az ágyat és érezte, ahogy a vér a feje tetejébe ugrik hirtelen. Ellenőrizte a jegyet, mert meg volt róla győződve, hogy kétágyas szobáról volt szó, de annyira nem fogalmazott a papír egyértelműen, hogy igaz, a kétszemélyes ágy is belefér a leírásba. Felsóhajtott és inkább a hajába túrva eltette a jegyet, majd szoborrá dermedt a szoba közepén, mikor a nő felé nézett.
Chakna ekkor volt az erkélyes és figyelte a tájat. A nyugalom mosolyával, mintha most pár pillanatra tényleg elfeledett volna minden gondot és bajt, a bossokat, Aincradot, és még annyi minden mást, azokat, amikbe Afton véletlenül már belepillantott, és azokat, amikről talán nem is tud.
Afton leeresztette a kezét és ő maga is elmosolyodott. Oda akart menni mögé, átölelni, magához húzni. Beszívni a haja illatát, megcsókolni a feje búbját és megígérni neki, hogy nem lesz már semmi baj, talán szavak nélkül. Megvédeni őt, minden fizikai és lelki fájdalomtól egyaránt.
Szeretni őt, ahogy azt megérdemelné...
Majd Chakna megfordult és belépett, tekintetét kissé meglepve futtatva végig a szobán, Afton pedig megrezzent és elfordult, mintha attól félt volna, hogy a tekintetéből a nő kiolvassa a gondolatait. A tarkóját vakarva utánozta őt, bocsánatkérő fél-grimasszal pillantva az ágyra, majd az egyik falhoz lépett és nekitámaszkodott fél vállal.
-Majd leszek én a földön, megoldjuk. Fogadni mernék pedig, hogy a leírásba kétágyas szoba volt írva...
Forgatja a szemét, zavart kuncogással. Össze kell szednie magát, tudja jól. Esélye úgy sincs, akkor kár álmodozni.
Chakan felé fordul, mikor kérdezi, merre kezdjenek, majd elgondolkodva a plafonra néz, még mindig attól félve, hogy valami elárulja őt.
-Van kedved megnézni a bárt? Talán az... segít kicsit.
Von vállat. Rajta egy minimális alkohol tuti segítene, azt már most tudja.

by **Bjarne** Hétf. Feb. 07 2022, 15:00

Mia ébredés óta levakarhatatlan volt, annyira izgatottan várta a közelgő nagy eseményt. Még sose volt luxus hotelbe, így nagyon izgatott volt, bár így hozzá kell tenni, hogy én se igazán szálltam meg hasonló helyeken, de hát ilyen ez a show business. Miután kétszer is leellenőriztem, hogy minden megvan, ami kellhet egy ilyen helyre, majd rövidesen neki is láttunk, hogy magunk is megnézzük azt a bizonyos welness helyet, amit a pici úgy várt már.
Rövidesen becheckolás után, már szaladt is volna körülnézni, de elkaptam a kis grabancát, és erős kézzel tartva, nem engedtem, hogy csak úgy elszaladjon. Mindennek megvolt a maga sora. Természetesen, miután picit lenyugodott, egyből szófogadóbb lett, és megvárta, hogy ténylegesen kipakoljunk, de utána, hagytam, hogy arrafelé mászkáljon, amerre szeretett volna, természetesen a felügyeletem alatt. Viszonylag hamar bejártuk a hely teljes egészét, melyre kíváncsi volt, és miután megfontolta magába, hogy mihez kezdjen, rögtön megindult, hogy kiszórakoztassa magát. Fürdőruci fel és irány a csúszdapark. Legalábbis részéről. Az én testfelépítésemmel nem feltétlen lett volna a leg értelmesebb és legszerencsésebb, meg amúgy se az én világom az ilyen móka. Így, hát elengedtem a picit, hogy szórakoztassa magát, de csak azután, hogy a személyzet biztosított arról, hogy nem fog semmilyen bántódása esni. Meg hát… bármikor megtalálhatom a minimap segítségével, nem lesz baja… meg nem mintha, annyira képes lennék őt nyomon követni, ha esetleg megindul a tömegbe. Így, hát hagytam had szórakozzon a gyerek részlegen, bár kikötöttem neki, hogy szólnia kell, ha máshova akar menni, én pedig úgy döntöttem, hogy ezt a kis szabadidőt egy kis lazulással fogom eltölteni. Természetesen egy ideig-óráig azért szemmel tartottam Miát, hogy valóban nem esik bántódása, de miután ténylegesen semmi baj nem történt, úgy a tervezet alapján úgy döntök, hogy beülök a szauna részlegbe. Végtére is… nagyon régen volt már szerencsém, egy jó kis, frissítő gőzfürdőhöz. És hát… egy ilyen, mint olyan mindig jól esik.

by **Kirigaya Suguha** Kedd Feb. 08 2022, 17:02

A napotok békésen telik, a szállodában minden rendben van, a személyzet mosolygós - meg néha, a hátatok mögött morgós -, a vendégek jól szórakoznak, mindenki teszi a dolgát, ahogy annak egy luxushotelban lennie kell.
Ti is a saját kis elfoglaltságaitok után néztek, amikor hirtelen úrrá lesz rajtatok egy nagyon furcsa, de régről ismerős érzés. Gyomrotok összeugrik, végtagjaitokon végigfut a libabőr. Felismeritek, mi ez? Nem? Segítsek? A várakozás izgalma. Bizony. Mikor is volt utoljára, hogy kiengedtétek a gőzt? Mióta vágytatok erre a randira, a barátnős pihinapra, vagy egy kellemes, otthonra emlékeztető gőzfürdőre?
Nos... itt az ideje élvezni. Ha még emlékeztek rá, hogyan kell. A csúszdák eszméletlenek, Mia egész napra eltűnik közöttük és később is csak azért kerül elő, hogy bemutasson egy másik kislányt és kisfiút, akikkel átmeneti barátságot kötött, illetve hogy elkéredzkedjen az este nyolctól kezdődő habfürdőre. Szophie szintén a megszállotja lesz a fergeteges élménynek és onnan elcsábítani csak azután lehet, hogy szóba kerülnek a koktélok, napozás, masszás, meg az a szexi pincérsrác, aki egy szál fürdőgatyában szolgálja ki a vendégeket a teraszon. Chakna... nos, azt mondja meg Chakna, hogy sikerül-e elengednie magát a bárban ücsörögve, de az biztos, hogy a bartender remekül végzi a dolgát, mert dupla erősségű alkoholt kever olyan italokba, amik az ízük alapján szimpla gyümölcslének is elmennének. Nem kételkedhettek benne, hogy magasan van az italkészítés jártassága, ahogy pedig telnek az órák... Ki tudja, mi történik.

Valami mégis csak furcsa. Afton épp az utolsót kortyolja poharának tartalmából, amikor egyszer csak iszonyú forróság önti el a testét. A pillanat műve az egész, de ha akkor felnéz a feje mellé, az aprócska ikon bizony jelzi, hogy lassan tűzsebzést fog kapni, ha nem száll ki a... bárból? Persze miután pislog egyet, az ikon eltűnik, helyét átveszi a szokásos alkoholos mérgezést jelző.
Bjarne igazi északi módjára élvezi a szauna melegét, amikor egyszer csak elkezd szédülni. Egészen furcsa élmény, mintha berúgott volna, ráadásul ha eszébe jut felnézni a feje mellé, akkor egy pillanatig mintha az alkoholos mérgezés jelét vélné felfedezni ott, ahová fél másodperccel később ismét visszakerül a meleg gőz miatti forróság ikonja.

Ami ezen kívül közös kettőtökben, hogy a nap folyamán valamikor észreveszitek a felhívást egy játékra. Nem ígér semmi nagy dolgot, csak egy kis vicces kincskeresést a hotel területén másnap reggel, közvetlenül reggeli után. Talán gyanúsnak tűnik a felkérés, talán Chakna, vagy Mia rángat bele titeket, esetleg csak megtetszik az ötlet, vagy a különleges jutalom ígérete..., de végül mindannyian úgy döntötök, hogy jelentkeztek rá. Igen, Chakna is és Mia is jönnek.

Hinarinak pontosan olyan tökéletesen telik a napja, ahogyan azt elképzelte. Magas csúszdák, finom koktélok, csinos pincérsrácok és rengeteg napsütés. Szükség van ennél többre? Nos... talán csak egy kis alvásra, bizony. Nagyon úgy tűnik, hogy valamikor a nap folyamán elalszik, de még milyen mélyen! Nem hiába, ilyen az, ha az ember feltöltődik boldogsággal. Csak az a furcsa, hogy amikor felébred, egyáltalán nincs fekvő helyzetben, sőt... Éppen Szophie szorongatja a kezét egy oszlop mögé bújva, ahonnan elfojtott vigyorral kukkolja a távolban ücsörgő Aftont és Chaknát.
- Szerintem nem kéne megzavarni őket. Vajon miről beszélhetnek? - kuncog, mint akinek fel sem tűnt, hogy egy alvajárót vonszol magával, kezében pedig ott van két papiros, jelentkezések valamiféle kincskeresésre. Mindkettő kitöltve, rajta kettőtök nevével és közös szobaszámotokkal (ráadásul Hinari a saját kézírását fedezheti fel a sajátján), azonban mielőtt tiltakozni jutna idő, Szophie oda is adja azokat egy arra járó recepciósnak.

Nos... Lehet, hogy ez a nap már csak ilyen lustán telik el, igazi nagy kalandok nélkül. Lehet, hogy átvertelek titeket.
De vajon tényleg mentes lehet akár egy pihinap is mindenféle komolyabb kalandtól? Azt meséljétek el ti!
Jut eszembe: ez a kör bizony az éjszakával ér véget. Igen Afton, azzal az éjszakával. Mármint nem azzal, de az biztos, hogy még mindig csak egy ágyatok van a szobában.

Határidő: 02.15.

by **Chakna** Pént. Feb. 11 2022, 14:23

Nem tűnt fel a furcsaság Afton viselkedésében, talán éppen azért, mert én magam is pont ugyan úgy éreztem magam, mint ő. Szerencsére a keresgélés és a hely varázsa teljesen le tudta kötni a figyelmemet, így könnyeden és teljes természetességgel nézelődtem és beszélgettem.
Nos... egészen addig, hogy eljuott a tudatomig az információ, hogy egy pároknak kialakított szobát kaptunk ennek megfelelően kétszemélyes (amúgy nagyon kényelmesnek tűnő) ággyal.
A magam részéről egy nagyobb levegőt véve már el is tereltem volna a gondolataimat, de... akkor Afton megszólalt.
- Jaj, nem... Elég nagy ez az ágy - mondtam szép lassanként fülig pirulva - Úgy értem, ne aggódj - próbáltam valahogy értelmesen megfogalmazni, amit én sem hittem el: Nem gond ez így sem, mert elférünk ezen az ágyon ketten úgy, hogy kényelmes legyen mindkettőnknek, és ne zavarjuk egymást.
De már a gondolattól is annyira megzavarodtam, hogy inkább nem is erőltettem tovább a dolgot, és indítványoztam, hogy kezdjük meg a felfedezést.
- Remek ötlet - vágtam rá a felvetésre, hogy a bárt nézzük meg először, csak utólag magyarázva meg magamnak, hogy ez bizony remek ötlet mert hát a bárban sokmindent lehet hallani. Valójában mindegy lett volna mit mond, megfelelt volna.
A bárban aztán ismét tudtam nyugodtabban, és természetesebben viselkedni. Kedvesen érdeklődtem mit ajánlana a pultos, és figyeltem, mi-mindenről diskurálnak a "vendégtársaink". Vgayishát ez lett volna a terv, de tulajdonképpen leginkább Afton kötötte le a figyelmemet. Talán a harmadik pohár gyümölcsös koktél és a fejem fölött megjelenő alkohol-jelző megjelenése ami kicsit észre térít, hogy sok lesz ez így. Ekkor viszont már igazán nem is zavart annyira a dolog, így bár nem került több pohárnyi ital a kezembe, de már ténylegesen fesztelenül beszélgettem és nevettem Aftonnal igazából bármiről.
Már éppen javasoltam volna, hogy nézzünk meg mást is, amikor Afton megmutatta a felhívást. Kincskeresés. Legalább annyira furcsának tűnt a dolog, mint maga az egész nyeremény ebbe a szállodába, úgyhogy a következő percekben(? Attól függ Afton mit gondolt a dologról) győzködtem nyomozótársamat, hogy vegyünk részt.
A nap végén viszont bár nem tudatosan, de... próbálta minél jobban elhúzni az időt, hogy később keljen csak újra az ágy-problémával szembesülnöm.
Végül viszont csak fel kellett menni lefeküdni, így... Valamit kezdeni kellett a dologgal.

by **Afton** Pént. Feb. 11 2022, 16:02

"Ne feledd, ne feledd november ötödik napját."
Afton erőltette a tekintetét, hogy inkább az italra összpontosítson, de lehetőleg ne is vigye túlzásba. A rendszer kellően szimulálta az alkohol hatásait a szervezetre, de aláírta, hogy nem tökéletes, annál sokkal gyengébb, mint amilyen a valóságban lenne. Ő már csak tudja... és pont ezért jut eszébe ez a mondat a képregényből, majd a később abból készült filmből. Mert bár nála nem november ötödike jelentette a fordulópontot, de vannak dolgok, amikre emlékeznie kell.
Szeme sarkából viszont újra és újra a lány felé nézett, akin egyértelműen látszott a feszültség. Ahogy őzgida módjára félre-félre pillant, ahogy ujjaival a haja mögé tűri kiszabadult tincseit, ahogy csak mozdul, és amennyi koktélt megiszik... Chakna ugyanúgy el akarja engedni magát valahogy, ahogy ő is, de Afton aggódik, hogy ne vigye túlzásba. Mikor a harmadik pohár is a végére jár, elmosolyodik, kezét pedig a nő kézfejére simítja, csak alig pár másodpercig, hogy aztán el is engedje, szavak nélküli jelzésként, hogy elég lesz. Tekintete közben nem messzebb egy társaság felé fordul, és halkan elképzelt beszélgetést kezd szinkronizálni hozzájuk annak érdekében, hogy Chakna tényleg elengedhesse magát.
-"Fú, te, láttad azt a nagydarab szarvast?" "Pedig már elmúlt a karácsony, ne is mond! És még a Coca Colás teherautó is kimaradt az idén." "Be is fogom őket perelni a navnál, komolyan! Ekkora böszmeséget világ még nem látott!"
Kortyol.
Azt a bizonyos utolsót.
Érdeklődve pillant körbe, majd fel, hogy mitől lett ennyire meleg egy pillanat alatt, de ahogy a jelző eltűnik, érdeklődve emeli meg a fél szemöldökét. Eltolja magától a poharat, majd kicsit hátrább dől a széken.
-Csak én éreztem úgy, hogy egy pillanatra igen tüzessé vált a hangulat? Vagy már megint az inkompetens banda produkál valamit?
Csóválja a fejét, majd tekintete ekkor találja meg a pulton hagyott szórólapot. Kétszer is átfutja a szövegét, mielőtt Chakna elé tolná, és kérdőn félrebillenti a fejét.
-Ez érdekesnek tűnik. Mit gondolsz?
Persze nem kellett őt sokáig győzködni. Ha Chakna szeretne részt venni rajta, ő nem lesz a dolog elrontója, másrészt mosolyogva kanyarintja alá ő is a nevét, lévén úgyis érdekli a hasonló játék. Szeret krimiket is olvasni, nem mintha ne lenne alapjáraton is mindenevő ilyen téren, talán akad majd valami rejtvény, ami kicsit megdolgoztatja az agytekervényeit.
Lényeg a lényeg, Afton felajánlja neki, hogy kicsit sétáljanak is körbe - mit sem sejtve továbbra sem arról, hogy Chakna teljesen más szándékkal érkezett. A rendszer nem viccelte meg a továbbiakban, az elméje pedig egyre inkább pumpálta belé az izgalmat, hogy előbb-utóbb muszáj lesz megoldani egy bizonyos problémát. Mégpedig azt, hogy az első randit nem épp egy közös ágyban szerette volna befejezni.
Már ha az egész nevezhető-e randinak.
Séta közben kicsit lemaradt, alig fél lépésnyit, tekintete Chakna tarkójára siklott, elgondolkodva pár másodpercig. Végül megállt, és már készül volna megszólalni; nyíltan megkérdezni, mit gondol, de végül inkább csak megrázta a fejét, és az alkoholmérgezésre fogva mosolyogva tovább ment. Ő a meghívással... mondható, hogy megtett egy első lépést. A következőt Chaknának kell...? Nem tudja. Fogalma sincs. Nem tudja, hogy működik egy randi pontosan.

Még a szoba felé is igyekezett elterelni őket történetekkel vagy az épp aktuális eszmecsere tovább vitelével, de az ő erőtartalékai is végesek, Chaknáé pedig talán még inkább. Mikor eljött a perc, Afton megállt az ágy lábánál, a nőre nézett, majd magára, végül kihúzott egy képzeletbeli mérőszalagot.
-Igazad volt. Határozottan elég nagy. Hmm... eszembe jutott Dszinni. "Hatalmas kozmikus energiák - egy ici-pici kis helyen!"
Majd nevetve az ágy egyik széléhez sétált és leült.
-Legrosszabb esetben ha megint testcserével ébrednénk, ne aggódj, te tudod, hogy én kávé nélkül úgyse tudok elindulni, rosszabb vagyok, mint a Windows.
Legyint nevetve, de ha azt látná Chaknán, hogy nagyon aggódna, megköszörüli a torkát és az ágyra pillant.
-Most hirtelen amúgy nem tudom, hogy melyik könyvben volt ilyen jelenet, de... ott a pasi azt csinálta, hogy kettejük közé fektetett egy kardot. Najó, most egész éjjel az fog zavarni, hogy ez melyik könyvben is volt...
Dörgöli meg az állán a borostát. Reménykedve, hogy nem sértette meg őt semmivel.

by **Hinari** Hétf. Feb. 14 2022, 19:35

- Ezt gyakrabban kéne megejtenünk - vontam le a következtetést és behunytam szemeimet, ahogyan a jakuzzit üzemeltető npc beállította az erősséget és a forró vízben megjelentek az első buborékok. A vízsugár a mindig oly görcsösen beállt hátamat masszírozta, én pedig felvettem a medence szélén hagyott üvegpoharat és ajkaimmal megkerestem a szívószálat, hogy megihassam a maradék koktélt is, mielőtt a jég túlságosan is felvizezné azt. A csúszdák fergetegesek voltak. Annyit nevettünk Szophieval, hogy szinte megfájdult a gyomrom és bizony nem voltam ám rest kihasználni az Akrobatika és a gyorsaságon lévő pontjaim által adott előnyöket, hogy mindenkinél sebesebben érjek fel újra a csúszda tetejére anélkül, hogy hanyatt esnék a vizes lépcsőkön. Persze azért legtöbbször megvártam Szophiet, de akadt olyan alkalom is, amikor nyelvemet nyújtva integettem neki lefelé a harmadik fordulóból és ha már ő is engem, úgy én is húztam őt kicsit, ahogyan azt a legjobb barátnőjével azért el-eljátssza az ember. Ha pedig már szóba került a helyes pincérsrác, úgy csak rákérdeztem nála, hogy mi a helyzet pasiügyben, miközben sétáltunk át a csöndesebb részlegek felé, majd miután kikértük a koktélokat (amelyeket természetesen egy ilyen nívós helyen elfogyaszthattunk a medencékben is), nyakig süllyesztettem magam a vízbe és egy nagyot és jólesőt sóhajtottam, talán nagyobbat és jólesőbbet, mint az utóbbi fél-egy évben bármikor.
Nem is értettem, hogy nem jöttünk el ketten ide már korábban, a felújítások megkezdése előtt is.

A bugyborékok hangjait rég elnyelte az álom meghatározhatatlan kavalkádja, a víz adta forróságot pedig az előcsarnokon átfújó levegő váltotta fel, ahogyan hirtelen kinyitottam szemeimet és feleszméltem, mélyet lélegezve a párától mentes, száraz levegőből. Fogalmam sem volt, hol és hogyan ért véget a forró fürdőben rámtörő álmosság és hogyan kerültem ide. Tekintetemet hunyorogva fordítottam az üvegablakokon besütő nap felől barátnőm arcára, aki kérdezett; aki úgy kérdezett, mintha a világon semmi különös nem történt volna.
- Tessék? - pislogtam rá és én is kikukkantottam az oszlop mögül, hogy egyáltalán rájöjjek, kikről beszél, a zavartságom azonban szinte tapintható volt: gyorsan visszahúzódtam az oszlop takarásába és hátamat nekitámasztottam a hűvös betonfalnak. Valamikor ekkor tűnt fel a Szophie kezében lévő papiros is, ám alighogy el tudtam olvasni, hogy mi áll benne, Szo már adta is oda őket, én pedig képtelen voltam utánakapni, egyszerűen túlságosan is összeszedetlen voltam hozzá. Kezem, amivel az imént még a papír után nyúltam lehanyatlott és szépen lassan és is lecsúsztam a földre, testemen pedig enyhe remegés lett úrrá. Nekem... ötletem sem volt, mi történt az előző percekben, órákban. És ez borzasztóan megijesztett most.

Mosolyogva fordulna vissza a bárban zajló eseményekhez, de hirtelen megakad a mozdulatban, ahogy megpillantja Hinarit a földre rogyni. Aggódva hajol közelebb és tűri el egy hajtincsét az arcából.
- Jól vagy? Elfáradtál? - kérdezi tanácstalanul.

- Nem, én csak... - vettem egy újabb levegőt - Az előbb még a jakuzziban voltam, tisztán emlékszem rá. Aztán elaludhattam a vízben, vagy nem tudom... de nem emlékszem semmire, ami azóta történt - néztem fel Szophiera és ráztam meg a fejem - Hogy kerültünk ide?

Szophie kikerekedett szemekkel pislog barátnőjére.
- Ezt mégis hogy érted, hogy semmire? Semmi-semmire? - kérdez vissza teljesen fölöslegesen, pusztán a hitetlenkedését kifejezve. - Dehát végig itt voltál velem. Mármint mondtad, hogy furcsán érzed magad, de azt hittem, hogy az a fél óra pihenés a napágyon elég volt hozzá, hogy jobban legyél - hadar meglepő sebességgel és újra körbepillant. - Gyere, kérek neked egy pohár vizet. Vagy menjünk fel a szobánkba. Lehet, megártott a nap, vagy a meleg.

- Szóval még beszélgettem is?
A nevetésem a vidámság minden formáját nélkülözte. Összeszorítottam ajkaim és bólintottam, követve őt fel a szobáig és közben azon gondolkodtam, hogy mindez mégis hogyan lehetséges. Amikor pedig becsuktuk magunk után az ajtót, egy kissé felszabadultabban rogytam le az ágyra és dőltem is el rajta, sokáig bámulva a plafont szótlanul.
- Szo... vajon hogy van az, hogy még pihenni se tudok anélkül, hogy ne történne valami megmagyarázhatatlan dolog körülöttem? Megijeszt ez az egész... - mondtam ki csöndesen és az arcomba nyomtam a legközelebbi párnát, mintha ezzel eltűnhetnék a világ elől - Vagy éppen azért történnek velem ilyenek, mert nem pihenek eleget? Tényleg ki kéne aludnom magam... - mormoltam, bár így, párnával a fejemen Szophie aligha tudott bármit is kivenni ez utóbbi szavaimból. De jó volt ez így. Kicsit bezárkózva, kicsit kettecskén, távol mindenkitől és mindentől, ami árthat. Beharaptam ajkaim, szemeim pedig könnyesek lettek a kétségtől és bár pár órával ezelőtt még bizton állítottam, mostmár erősen kétséges volt, hogy tényleg, tényleg gyakrabban kéne-e megejtenünk ezt.

Hina aznap márcsak a vacsorához kelt fel az ágyból, a pszihés kimerültségét viszont az a pár óra alvás valamennyire kompenzálta, így bár innentől alig tudta elengedni magát és a felszabadultság is jórészt kiveszett belőle, de az étkezéshez rendelt második pohár bor közben azért - arcán zavart pírral, ám némileg vidámabban - részletesen kikérdezte Szophiet a kimaradt élményekről és a kincskeresésről is, amire állítólag ő is jelentkezett.

by **Bjarne** Kedd Feb. 15 2022, 10:49

Hogy örültem, hogy Mia végre normális életet élhet? Természetesen. Örültem, hisz ez azt jelenti, hogy egy kicsit talán leengedheti a feszültséget, mi akarva akaratlanul is növekszik, még a gyermekekben is. Lehet, hogy fiatalok, de attól még ők is felfogják mi is folyik körülöttük. Mia csak két éve van benn, természetesen benne lassabban jelentkeztek ezek a tünetek, mint másokban. De érthető módon nem is volt annyira, hozzászokva a helyzethez, mint mások. Épp ezért örültem annak, hogy most ilyen önfeledtnek láttam a szórakozását. A tény, hogy ennyire belefeledkezett a játékba és a csúszdázásba, azt jelenti, hogy jól szórakozik. És, ha ő örül, én is örülök. Hagytam, had szórakoztassa magát, én is hasonlóképp tettem, és belemerültem a szaunák önfeledt ejtőzésébe, ahol az ember kiizzadhatja a feszültségét és a belső ártalmakat. Legalábbis egy kis időre. Nem kevés időt töltöttem benn, általában addig ejtőztem benn, amíg jól esett és a statiszikailag is elviselhető volt. Ez nagyjából addig tartott, míg egyik alkalomról a másikra, körülbelül, mintha rosszul lettem volna. Hirtelen az émelygés járt át, és majdnem olyan érzetem volt, mintha részeg lennék. Mivel csak pár pillanatig tartott, amondó voltam (mivel a státuszaimra nem figyeltem), hogy ez egy jelzés értéke volt, hogy ideje szívni egy kis friss levegőt öregfiú. Így hát kibotorkáltam a gőzkabinból, hogy aztán egy kis hidegvizes merülés után, én magam is kicsit végig járkáljam a környéket. Mia természetesen megtalált, hisz ő is tudja, hogy kell használni a minimapet, így meg nem volt nehéz dolga. Engedélyt kért, hogy hab fürdőzhessen a barátaival, majd este, és mivel nincs jégből a szívem, rábólintottam mosolyogva, megdörgölve a kis kobakját, hagytam hadd csináljon, amit akarjon. Természetesen e nyomán a másnapi programjainkat is elintézte, mivel egyfajta kincskeresés lesz állítólagosan, mely természetesen egy ekkora lurkó kíváncsiságát bármikor felkeltheti. Jött az éjszaka és ő már-már félig aludva vánszorgott mellettem, hogy mikor végül befeküdjünk az ágyba, azonnal elnyomja az álom. Ő hozzám bújt és átölelt, én pedig mosolyogva dörgöltem meg az aprócska fejét. Gyakran azt veszem észre, hogy néha úgy kezelem őt, mintha a saját lányom lenne. De nem is baj ez. Talán. Végül lehunyva a szemeimet, én is nyugovóra térek.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Márc. 13 2022, 18:58

Sziasztok, srácok!
Sajnálom, hogy ezt a hírt kell közölnöm veletek, de úgy alakult, hogy a küldetést le kell zárnom. Karaktereitek a továbbiakban nem tapasztaltak semmilyen eltérést a nyaralás ideje alatt és után, nyugodtan kiélvezték egymás társaságát és a pihenést.

Alap jutalmak

Bjarne: 30 exp, 40 arany
Afton: 30 exp, 40 arany
Hinari: 30 exp, 40 arany

Céhbónuszok

A Justice League céhe (Hinari ÉS Afton után) 80 aranyat kap a bankjába, a tagjai összesen 60 expet kapnak (Fejlesztett Céhbónusz): Hinari 12 exp, Ozirisz 12 exp, Leonard 12 exp, Afton 12 exp, Makuda 12 exp

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Medenceparti

[Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti

Re: [Küldetés] Medenceparti