Re: Onsen

by **Lotti** Vas. Márc. 31 2013, 19:02

♫♪♫ Chitose ♫♪♫

- Egy fő. - nyögöm ki a jegyet árusító öreg néninek, aki gyanús pillantásokkal illeti a csupakabrám és a basiliskusom. De nem telik sok időbe, hogy meggyőzzem: mindkettő a petem, így hozzám tartoznak, velük vagyok csak olyan játékos, mint mindenki más. Plusz megnyugtattam, hogy ha akar jöjjön be és kukkantson ránk, az állatok nem fognak pancsolni. Alig akarta elhinni. Pff, öregasszony... Mégis mit gondol?! HOgy egy vízben fogom áztatni magamat Starkkal meg egy... kígyóval?! Istenem!
Vonakodva bár, de odaadta a jegyet és be is léptem az előhelyiségbe, ahol mindenki átvedlett fürdőruhába, vagy még abba se. Huh, még szerencse, hogy ezen az oldalon csak nők vannak. A biztonság kedvéért lenyitottam a menümet és ott böngésztem ki magamnak a fürdőrucit, amit aztán egy gombnyomással magamra is öltök. Szép piros, néhány kislányos fodorral megspékelve. Milyen jó dolog, hogy ebben a virtuális világban a ruha pontosan illeszkedik az emberre és nem kell aggódni amiatt, hogy túl szűk, vagy bő. Mondjuk a szűkkel még nem is lenne olyan nagy baja, az legalább vonzza a tekintetet, na de a bő..! Hát semmi kedvem nem lenne úgy sétálgatni, hogy közben fogom a bugyimat, ami majd' lecsúszik...
Wywernkígyó egyetértő bólintása arra aenged következtetni, hogy neki is tetszik az összeállítás, főleg az új hajszínemmel. Igazából már vártam, hogy mikor vált vissza az eredeti küllemére, mert kicsit untam már a kéket és voálá~, nem létező imáim meghallgatásra találtak! Le is nőttem a kéket durván fél év alatt...
Kicsit pózolgatok is a legközelebbi tükörben. Dobálom a szőke tincseket, rendezgetem kissé. Még puszit is küldök magamnak. Ohh, mondhatni jobban nézek ki most, mint azzal. Mintha idősebb is lettem volna ezzel a változással... Hmm, lehet csak a szín teszi, nem értek a lovakhoz.
Magamhoz ragadok egy törülközőt, s bevezénylem magam a fürdős szekcióba, ami csupán egy ajtónyitásnyira van tőlem. Bent azonban furcsamód kevesebben vannak, mint amire számítottam. Csak egy hosszú barna hajjal megáldott leányzó ücsörög a vízben, bár lehet, hogy a gőz miatt nem látok másokat és csöndben, de itt vannak.
Leteszem a törülközőt, ami egyébként szintén piros. Direkte egy ilyent választottam, csak hogy mennyen a színösszeállításomhoz. Majd lassan belegyalogolnék a vízbe, ám nem várt akadályba ütközöm. A lány, aki már előttem itt volt, nemes egyszerűséggel rám ripakodik, hogy vigyem ki a petjeimet, mert hogy ez egy olyan fürdő, amiben emberek lazíthatnak.
- Ők a petjeim. Nem mennek. Sehova. - kezdem el a szövegelést, de nem akarok konfliktust kirobbantani a szavaimmal, hisz' nem azért vagyok itt. Azért jöttem ide, mert még nem voltam japán fürdőben sosem, csak meséltek róla, na meg a tévében azt is láttam még a hotelban. És most itt ez a japó csaj és ki akar oktatni engem? Talán azért mert egyáltalán nem tűnök japánnak? És ha nem nézek ki úgy, már nem vághatom a szabályokat?
- De a vízbe sem. Leülnek. Ott. - majd magam mögé, az ajtó mellé mutatok, de attól kissé távolabb, hogy ha valaki be akar térni, ne bukjon fel két szörnyben. A Basiliskus engedelmesen feltekeredik Starkra, aki nem bánja a társaságot és el is battyog oda, ahova én mutattam neki.
- Megfelel? - kérdem a lánytól kissé feszülten.

[Időközben volt egy hajszín változtatásom, kérlek vegyük úgy, mintha már szőkén léptem volna be! ]

by **Chitose** Csüt. Ápr. 04 2013, 20:41

/Lotti/

A lány pedig, aki két különleges állattal érkezett a fürdőbe, azonnal válaszolt is, bár nem azt mondta, mint amire számítottam.
- Ők a petjeim. Nem mennek. Sehova. - jelentette ki nemes egyszerűséggel a szőke hajú állatidomár, aki vontatottam formálva a mondatait. Mérgesen ráncoltam a szemöldököm. Szóval nem hajlandó kivinni őket. Egek, attól még, hogy állatidomár, nem kéne mindig, mindenhova magával hurcolnia őket ! Még beleesnek a vízbe, vagy akár csak véletlenül kedvük támad fürdőzni, és méris oda a tiszta, gyógyító forrásvíz ! De akkor most hogy győzzem meg őt arról, hogy kint jobb helyük van annak az állatoknak ?
- De a vízbe sem. Leülnek. Ott. - a lány váratlanul meggondolta magát. Vagy eleve így tervezte ? Mindegy, de ez egy meglepő és megnyugtató fordulat a számomra. Akkor mégiscsak jobb belátásra tért. És az állatok valóban engedelmeskedtek neki. Egyik feltekeredett a másikra és az ajtó mellé vándoroltak.
- Megfelel? - tette fel a kérdést a lány. Így már nem fognak belemászni a vízbe, jó távol vannak tőle. És úgy látom, hallgatnak is a szavára az állatok, mostmár nem lehet baj.
- Igen, jó lesz. - feletem neki megnyugodva. Azonban észembe jutott, hogy kissé udvariatlanul szóltam hozzá az elején. Bántam már, szóval megpróbáltam javítani a helyzetemen.
- Őhm... az előbbi szavaim talán kissé durvák voltak... bocsi érte. - mondtam a lánynak, miközben zavaromban lopva oldalra pillantottam. - Egyébként azok az állatok milyen fajtájúak ? - kérdeztem meg tőle, hogy némiképp kellemesebb mederbe tereljem a társalgást. Ezután leültem, hogy újra élvezhessem a kellemes fürdővizet.

by **Lotti** Vas. Ápr. 07 2013, 18:20

♫♪♫ Chitose ♫♪♫

Elégedett pillantást vetek a lányra, ahogy jóváhagyja a peteim jelenlétét a víztől távol eső helyen. Hangjában nyugodtságot vélek felfedezni. Felzaklatta volna, hogy behoztam ide ezt a két szörnyet? Ejnye.
- Semmi baj. - felelem neki, mikor bocsánatot kér. Ohh, azt hiszem ez ki is jár nekem ezek utána, hogy így nekem támadott... Az állatokra tekintek, akik már el is foglalták a pozíciójukat. Stark villogó szemével felváltva fürkész engem és a lányt, de inkább a beszélgető partnerem érdekli. Wywern hangtalanul nyújtogatja a nyelvét a main.petre, akik csak halk nyüsszögéssel felel neki. Vajon most beszélgetnének? Sokszor nem tudom eldönteni, hogy értik e egymást, vagy csak improvizálnak. Minden esetre jól megvannak egymás mellett, eddig még sosem kaptak hajba.
- A nagyobb csupakabra. - s mutatok is rá az ujjammal, habár erre lehet nincs szükség. Stark fel is kapja a fejét, amit időközben letett a padlóra. Most tök úgy néz ki, mint egy nagyon randa kutya.
- A kisebb basiliskus. De most kígyó alakban. - térek át a szörny nyakában tekergőző hüllőre, aki viszont nem méltat rá, hogy rám figyeljen, hiába róla magyarázok.
- Stark és Wywern. - nevezem meg őket, s kezemmel újra kezdem a mutogatás sorát. Remélem kielégítő választ adtam a leányzónak, s értékeli, hogy nem ignoráltam, hanem kérdezősködés nélkül belementem a válaszadásba.
A barna hajó csajszi visszaül a vízbe és relaxálásba fog, én meg inkább odabattyogok Starkhoz, s leguggolok hozzá. Kezemet a fejére teszem, s suttogok.
- Tényleg itt maradni. Huh..?! - ijedek meg kicsit, mikor egy zavaró szag csapja meg az orromat. Ehh, ez Starkból jön? Uhh, még jó, hogy a programja nem engedi egy méternél távolabb a tulajától... Amint kimentünk innen, meg kell fürdetnem valahogy, még akkor is, ha ő nem szeretné..!
Utamat vissza, a medencéhez veszem. Egyenletes, lassú mozdulatokkal merülök bele a vízbe. Testemet körbevevő meleg érzésre először kissé felszisszenek, de aztán gyorsan megszokom és szinte már alig zavar, sőt egész jól esik. Miért nem jöttem én még el soha ide?!
- Mi a kasztod? - kérdem kissé zavartan a lánytól, közömbös indíttatásból. Nem akarok csöndben kuksolni egész végig. Ha szívesen válaszol, akkor azt jelenti, hogy ő sem.
- A nevem Lotti. - teszem még hozzá gyorsan.

by **Chitose** Kedd Ápr. 16 2013, 20:51

/Lotti/

Kényelmesen hátradőltem, hogy úgy élvezhessem tovább a fürdővizet. A karjaimmal néhány enyhe hullámot keltettem a vízben, úgy még kellemesebb volt a pihenés. Jó, hogy eljöttem ide. Hiába az a célom, hogy minnél előbb kijussak innen, azért be kell vallanom, néha lazítani is kell.
- A nagyobb csupakabra. - felelt végül a lány a kérdésemre, én pedig közben a petjeire néztem. Szemeim megállapodtak a nagyobb állatkán. Ááh. Szóval ilyen egy csupakabra, vagy mi. Mit meg nem tanul az ember, ha egyszer bezárják egy harcolós mmo-ba ! - A kisebb basiliskus. De most kígyó alakban. - most a kisebbre tévedt a tekintetem. O-hó. Itt már bonyolódnak a dolgok. Egy basiliskus kígyó alakban, mi ? A csuda, miért is nem figyeltem egy biológia órán, akkor most tudnám, miről beszél ez a lány. Sóhajtottam egyet, majd beletúrtam a hajamba, amitől az egyébként még száraz tincsek részben átnedvesedtek. Ezután nagy levegőt vettem és végül lebuktam a víz alá, majd amikor pár másodperc múlva ismét feljöttem, hagytam, hogy a vizes fürtjeim a fejemre tapadjanak. - Stark és Wywern. - árulta el a nevüket a lány. Én igyekeztem megjegyezni őket, csak ne feleltessenek belőle soha. Közben láttam, hogy a lány odasétált a petjeihez és beszélgetni kezdett velük. Ezek szerint eléggé kötődik hozzájuk, gondoltam, miközben vetettem egy hosszabb pillantás rájuk. - Mi a kasztod? - kezdezte váratlanul a lány, miután visszaült a medencébe.
- Öhm, hogy hogy én ? - kaptam a hang irányába a fejem. Hirtelen nem tudtam mit mondani, mert elbambultam egy kicsit. - Hát, én kardforgató vagyok. - árultam el végül. - Te pedig állatidomár... egyébként miért is választottad ezt ? - kérdeztem merő kíváncsiságból. - Hogy ne csak kérdezősködjek én itt, elárulom, hogy én miért lettem kardforgató. Hát ezért, mert a kasztválasztásnál ez a fegyver tűnt a legegyszerűbbnek. - mosolyodtam el. Megeshet, hogy ez után a felvezetés után többet vagy valami nagyobb, pátoszosabb magyarázatot várt volna alány. De ezzel nem szolgálhattam, hiszen nem volt más, csak a tömör, egyszerű igazság.
- A nevem Lotti. - tette még hozzá.
- Jaj, tényleg ! - eszméltem fel hirtelen. A feleszméléshez az is hozzájárult, hogy gyorsan a mennyezetre néztem, majd vissza. - Kissé udvariatlan vagyok ma, nem tudom mi van velem, talán eltompította gőz az agyamat, vagy nem tudom mi, hogy itt bemutatkozás nélkül kérdezősködök. Szóval, az én nevem pedig Chitose. Van persze rendes nevem is, de a játékban csak ezt használom. - mondtam, miközben még megeresztettem egy félmosolyt feléje.

by **Lotti** Vas. Ápr. 21 2013, 19:32

♫♪♫ Chitose ♫♪♫

Ahogy a lány szavaiból kiveszem a kasztja kardforgató. Fura, még nem is találkoztam kardforgatóval rajta kívül. Harcossal meg állatidomárral igen. Lovaggal is. Mintha emlékeznék arra is, vagy valamelyik ismerősöm negatív kritikával értékelte a kardforgatókat. Túl közönségesek..? Valami ilyesmit mondott, már nem emlékszem rá.
Persze az ordít rólam, hogy jómagam állatidomár vagyok. A két pet roppant árulkodó tud lenni. De jobban belegondolva miért is választottam ezt a kasztot? Ohh, teljes véletlen volt.
- Félreértetni szöveg kasztválasztás...nál. - makogom bizonytalanul, béna grimasszal arcomon. Sajnos a magyarázat ennyire egyszerű. Fél évvel ezelőtt még ennyire sem tudtam japánul, hát így esett meg.
- Nem beszélek japán túl jól. Most se. - s megvakarom tarkómat kínos helyzetemben, remélve, hogy a lány megértő lesz, nem pedig valami japános nemzet szocialista érzések ébrednek fel benne.
- Chitose..? - ismétlem vissza a lány nevét, mely vallomása alapján természetesen nem az igazi, csak itt vette fel. Ehhe, lassan kezdem úgy érezni, hogy csak én voltam olyan butus, hogy a saját keresztnevemmel regisztráltam. Persze akkor még fene tudta, hogy mi lesz a folytatás... Végül is mindegy, legalább tudom, hogy ha valaki kiejti "Lotti", akkor nekem szól. Vagy más valakinek, akinek ez a neve. Azért egy kicsit gagyi érzés... Biztos ami biztos, nem árulom el, hogy nekem ez az igazi nevem. Kínos.
- Én azt hinni, nem lennék jó más kaszt. Így jó. Stark harcol. Én csak parancs. - vallok színt a lánynak, majd lassan odaaraszolok mellé és mellette teszem le a hátsómat. Vizes hajamat odébb söpröm, hogy ne lógjon a szemembe. Igyekszem bepakolni a hátam mögé, ott tényleg nincs útban.
- Van fiúd? Aincrad teli...lehetőséggel. - nyögöm az utolsó szót, ahogy végre megtalálom a gondolatom szótárában egy apró mosolyt hozzácsapva.

by **Chitose** Hétf. Ápr. 29 2013, 21:43

/Lotti/

Arra a kérdésemre, hogy miért választotta az állatidomár kasztot, a lány elég meglepő választ adott: egyszerűen csak félreértette a szöveget. Félreérteni ? És mintha elég furcsán beszélne ez a lány... kissé darabosan, és... akcentussal ?! Értem már ! Ő egy külföldi ! Ezért volt már az elején furcsa a beszéde meg a szőke haja ! Ha jobban belegondolok, még nem is beszéltem egy külföldivel sem. Ma szerencsém van ! Váratlanul mosolyogni kezdtem, izgalom öntött el.
- Nem beszélek japán túl jól. Most se. - mentegetőzött a lány.
- Semmi baj, még így is érthető, amit mondasz. - legyintettem.
- Chitose..? - ismételte a lány.
- Igen ! És, és, és te... akkor külföldi vagy, igaz ? - kérdeztem meg tőle óvatosan. Elvégre nem mindenki szereti, ha firtatják a származását. Ha viszont válaszol, azon nyomban további kérdésekkel bombázom. - És honnan jöttél ? Mond csak, milyen az élet Japánon kívül ? Izgalmasabb, mint itt ? Tudod én még sose jártam külföldön. - mondtam kissé lehangolódva. - De majd mindenképp szeretnék utazgatni, ha felnőtt leszek ! Nem úgy értem, hogy tizennyolc éves, hanem, amikor már úgy húsz-harminc leszek. Tudod, amikor már lesz munkám is, meg esetleg családom. Igen velük szívesen meglátogatnám Párizst, vagy Berlint, vagy Angliát... de még Amerikába is szívesen elmennék ! Persze, ehhez ki is kell jutnom a SAO-ból... - komorultam el ismét. - Nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog, mert tudod én nem rendelkezem semmilyen kiemelkedő képességgel. Ezért is választottam a kardforgató kasztot, egy kardot csak egyszerű kezelni, nem ?
- Én azt hinni, nem lennék jó más kaszt. Így jó. Stark harcol. Én csak parancs. - mondta a lány, majd egyre-egyre közelebb kúszott hozzám, végül megállapodott mellettem.
- Áh, értem. - feleltem elgondolkodva. - Végül is, ez is egy logika.
- Van fiúd? Aincrad teli...lehetőséggel. - kérdezte váratlanul, egy mosoly kíséretében.
- Heeh, fiúm ? - ismételtem. Enyhén szólva meglepett a kérdése, kissé hirtelen tette fel. Föl is kaptam a fejemet rá. - Az neem lehe~et. - legyintettem nevetgélve. - Abban igazad van, hogy Aincrad teli lehetőségekkel, de tudod, nem azért vagyok itt, hogy fiúzzak. Igen, tudom, hogy senki sem ezért van itt, de tudod, mikor először ide kerültem, nem foglalkoztam mással, mint hogy a biztonságos város még biztonságosabb fogadójában maradjak, és ott próbáltam túlélni. Aztán, mostanában meg nem foglalkozok mással, minthogy kijussak innen, szóval időm sincs a fiúzásra. De majd a való életben úgyis bepótolom. - bólogattam buzgón. Hiába volt kétséges a SAO-ból való kijutás, és még mindig természetes tényként kezeltem azt, hogy a jövőm bár távoli, de valós.

by **Lotti** Pént. Jún. 07 2013, 15:19

♫♪♫ Chitose ♫♪♫

- Én lenni német. - válaszoltam egyenesen a lánynak, kicsit locspocsolva a vizet. Furcsa, eddig még senki sem érdeklődött a nemzetiségem felől, még Peter sem ásta bele magát mélyebben abba, hogy honnan jöttem. Bár gondolom ő úgy van vele, hogy ha szeretném vele megosztani, akkor elmondhatom neki, amikor jól esik. És talán jobb is így, mintha a vallatót játszaná és mára már mindent tudna rólam.
- Az élet... Ugyan olyan. Különleges nincs. Engem nem nyűgöz le táj meg többi. - mondom kissé kínosan, egy zavart mosollyal orcámon. Ő úgy beszél a világról, mintha teli lenne felfedezésre váró csodával, ami engem sajna nem tud lekötni vagy lenyűgözni. Utazni a családdal? Huh, egyszer utaztam velük és tádá~ egy játékban kötöttem ki, amiből nem lehet kilépni. Persze ehelyett bejárhattam volna Japánt, vagy legalábbis a várost, ahol vagyunk, de ahhoz túlságosan betondzsungelnek találtam, hogy legyen benne bármi érdekes egy halom emberen kívül.
- Emberek, épületek. Ugyan az. - jó persze, nyilván nem ugyan az, de nekem semmi különbség nincs bennük. Ezt ugyan csak annak a számlájára írom, hogy nem bírnak lenyűgözni az emberek által alkotott ilyen-olyan dolgok, vagy tájak.
- Pedig fiúkat tartani jó. - nyögöm kissé elpirulva, majd felegyenesedek a vízből. Hagyom, hogy lecsorduljon rólam az utolsó virtuális csepp is, mely akar, majd kigyaloglok a medence szélére.
- Nekem most sajna menni. Találkozni fiúval. - kuncogok. A törülközőmmel gyorsan átsuvickolom magamat, hogy teljesen száraz legyek.
- Remélem még találkozni mi ketten. - búcsúzok, s integetek boldogan. Intek a két petnek is, hogy jöjjenek, majd velük együtt távozok...

[Köszönöm a játékot és sajnálom, hogy eddig tartott válaszolni, no meg hogy így zárom le. Sajnos nincsen több időm erre a karakterre. :/ ]

by **Chitose** Vas. Jún. 09 2013, 14:04

/Lotti/

Mikor a lány elárulta, hogy német, nem is igazán lepődtem meg. Igazából pont ilyennek képzeltem el egy németet. Szőkének, kék szeműnek és fehér bőrűnek. Így utólag visszagondolva talán kicsit sokat kérdeztem így egyszerre, dehát mostmár késő bánat. Az viszont tényleg meglepett, hogy nem lát különbséget az itteni és a külhoni élet között. Én mindig is azt gondoltam, hogy külföldön élni... valahogy más. Nem is tudom, miért, csak úgy más. Áh, mit is gondoltam...
"Fiúkat tartani"... ? Kicsit furcsa szavakat használ ez a lány. Tartani a malacot szokás meg a kutyát. De biztos csak azért, mert küldöldi. Ezután viszont a lány váratlanul bejelentette, hogy mennie kell.
- Oh, semmi probléma. - nyugtattam meg. - Igen, én is ! - válaszoltam neki egy mosoly kíséretében, majd visszaintetten neki. Rövid ideig elnéztem, ahogy a két állatkájával távozik, majd szétnéztem a fürdőben. Félig üres volt, alig lehetett embert látni. Ezután kényelmesen hátradöntöttem a fejem és megtámasztottam a medence kőburkolatán. Lassan behúnytam a szemem, és elhatároztam, hogy ezúttal tényleg, de tényleg pihenni fogok.

/Semmi probléma./

by **Kayaba Akihiko** Kedd Jún. 11 2013, 19:27

Chitose: Halvány Erősítő Kristály (aktiválása után a következő sebzés +5-öt fog sebezni)
Lotti (helyett Chitose): Gyenge Lénygyengítő Méreg (a mérgezett mob 10%-kal több sebzést szenved el 2 körig minden találat után, maximum 3 találatig marad a pengén)

by **Hayashi Yuichi** Pént. Aug. 23 2013, 16:09

Nio

Utunk az Onsenig, könnyed volt és többszörösen bejárt utam Torubana városig, akadály mentesen átsiklottunk a szörny hegyeken. Ahogyan a kezdetek városához is az út zökkenő mentes volt bármikor. Jócskán ránk esteledett, de útitársam nem tűnt még feszélyezettnek a kései óra miatt. Este kilenc körül járhatott és közel három órán át sétáltunk idáig. A kezdetek városa ettől a ponttól messzebb volt, oda legalább nyolc órás út is elkélhetett volna. Ezt egyedül futtában szoktam megtenni, és felhőtlen örömben. Azonban ez alkalommal, Nio is velem tartott így nem kényszeríthetem futásra, csak azért, hogy még az este többet tudjunk társalogni könnyedebben és nyugodtabban. A felhőtlen örömöm azonban hiánytalanul, mosolyt varázsolt arcomra, ezt tovább tetézte a társaság.
Ez idáig többnyire kalandokról meséltem neki, vagy untattam, amiken odakint estem át, figyelve, hogy az unalmasabb témákat kerüljem, mint például, a munkám és a suli, talán ez a két intézmény ami, bárkit képes lehorgasztani, bármekkora jókedvről. Mellette sétáltam végig, kicsit lassabban, mint az átlagos gyalogló tempó. Figyelembe vettem hogy egy fél fejjel alacsonyabb nálam, mintha a lábfeje is apróbb lenne és így kevesebb távot képes megtenni ugyanannyi tempóval, mint én számításom helyesnek tűnt és nem léptem át ezen apróság fölött. De hogy miért koncentrálok a tökéletességre, szerettem volna maximalista lenni, de sosem sikerült, talán így akarom itt magam jobbá tenni, mint amire odakint nincs időm? Lehet.
- Miket szoktál még rajzolni? - kérdeztem egy pillanatnyi szünet után, ahogy már a város kövezete kopogott, bakancsom és lábbelije talpa alatt. Munkás bakancs, uram isten, még mindig ez van a lábamon, cserélnem kell, egy nap, olyan ormótlan és ez a világoskék öltönynadrág a fehér pólóval és kigombolt világoskék öltöny felsővel. Biztos bohókásnak, vagy bohócnak néz.
- Ne haragudj megjelenésemért, ebben a ruhában heveredtem le az ágyra, hogy játszhassak a Sword Art Online-al, nem gondoltam volna, hogy nem akad lehetőségem átöltözni. Szégyelltem el magam, bár a sötét oltalmazólag kezd elfedni, így inkább fehér öltönynek tűnhet, a lámpák fényében.
Majd mosolyogva kijelentettem - hamarosan itt vagyunk az Onsennél, még pár utcányira van csak.

by **Nio** Pént. Aug. 23 2013, 17:28

Yuichi

Az utunk az erőtől igáig elsősorban nyugodt és akadálymentes volt. De ezeken kívül még kellemes és szórakoztató is, amit főleg a társaságomnak köszönhettem.
Yuichi sok mindenről beszélt, főleg kalandos és izgalmas dolgokról. Viszont egy témát kihagyott, magát a valóságot. Azt az egyet, ami leginkább hiányzik. Mikor a városba értünk egy kisebb szünet alkalmával meg akartam kérdezni, hogy ő hogy élt odakint, de megelőzött és másmilyen irányba terelődött a beszélgetés.
-Hogy miket rajzolok? Igazából csak manga-szerű emberi alakokat. Embereket, démonokat, egyéb állati testrésszel rendelkező lényeket. Összességében a tájképeke kívül minden megy, pontosabban majdnem minden- feleltem elgondolkodva, a sötét eget kémlelve.
Már el is felejtettem, hogy hogy is kell. Vajon mióta nem volt tus a kezemben? Mióta nem maszatoltam már össze magamat? Olyan távolinak tűnik valahogy minden, ami a játékon túl van, minden ami valós és igazi...
Ebből a sejtelmes gondolatmenetemből Yuichi nevetése rántott ki. A virtuális égboltról egyenesen rá néztem. Tekintetem talán egy kicsit csodálkozó, illetve olyan álmodozós, semleges volt akkor.
-Te már megkérdezted, de én még nem- kezdtem kissé halk, szelíd hanggal.- Te ki voltál odakint?
Azt már tudom, hogy itt milyen vagy. Kedves, erős, barátságos személyiség. Mint egy lovag, aki a gyengéket segíti. És még rengeteg jó tulajdonságát ismertem meg, ez a rövid idő alatt. Viszont kíváncsi volnék, hogy milyen a valóságba. Mivel ez csak egy szerep, amit ha nem játszunk meghalunk. Én is ezért játszok. Én azért harcolok, amiben hiszek. Hiszek abban hogy kijutunk. De a valóságban én nem vagyok több, mint egy főiskolás lány, aki mangákat akar rajzolni, és egyszer találni szeretne valakit, akit szeret és viszont szereti. Én ez vagyok. De ő vajon kicsoda?

by **Hayashi Yuichi** Pént. Aug. 23 2013, 18:53

Nio

Az úton végig bennem állt a szám, lehet, jobb szereti a csendet, ilyen karaktereket rajzolni többnyire csendben, a legjobb, vagy talán zenére? Erre talán később fény derül, de rajzolási érdeklődésének a témáját érdekesnek találom és azt is hogy pont egy nyugalmat árasztó idilli kép egyáltalán nem mozgatja meg. Valamit elfojthat magában. És talán pontrajzolás közben érzi magát egésznek és ezért alkot ilyen figurákat. Mi az a majdnem minden, ez is egy érdekes kérdés lehetne, azonban.. nevetésem utáni komoly tekintete megfogott és elbűvölővé tette számomra őt.
- Odakint más formában, de ugyan ezt teszem. Segítek, ahol tudok, azonban kint menekülök is. Ide. Szakmám a számítógép, és pontosabban rendszergazda, odakint vezéreltem egy gépparkot és egy kis csoportnak nap, mint nap segítettem. Igyekeztem. Azonban ez a hely tönkretette a színes hétköznapjaim - tártam szét karjaim. - Ne vedd megsértésnek, örülök, hogy itt vagyok, sőt nagyon is. Ez a hely megadatja, hogy bárki lehetnék. Azonban szeretnék mindvégig önmagam maradni egy kis plusszal. Fejeztem be mondatom. Utána újra elmosolyodtam, és még tettünk pár lépést, még emlékeztem az előbbi szelíd hangjára. Vajon, most mit fog szólni? Úgymond könnyedén részese lehettem volna az itteni bezárásának, ha épp rosszkor, rossz helyen vagyok, nem annál a Tsurugai vállalatnál. Igen könnyen lehetettem volna Kayaba Akihiko, vagy más, Hayashi Yuichi aki kitalálja ezt a játékot, és bezár több ezer embert, pusztán kíváncsiságból. Azonban, gyerekkoromban nem tápláltam haragot semmi iránt, talán ezért nem lettem a gonosz ezen a helyen. Most sem haragszom senkire, még KA-ra sem, bár másokat, akik nem akarnak itt lenni és mégis itt kell legyenek, ez az egyetlen szál, amiért őszintén el akarom érni a 100. szint főbossát. Kötelezni és elvenni, ez a két ér, amiért még képes lennék ölni is.. talán. Sötét, de barátságos szeme Nionak visszarántott a gyűlölet kezdetleges mezejéről. - Hisz legfőbb ellenségem, maga az eszköz, amin dolgozom. Csúszott ki hangosan egy gondolatom.

by **Nio** Pént. Aug. 23 2013, 19:32

Yuichi

Egy kicsi, levegővételnyi szünet után, elkezdtem átgondolni, hogyan is fogalmazhatnék. Mit illene mondanom, illetve hogyan. Elvégre nem tudom hogy pontosan mennyi idős, vagy hogy mennyire ismert ki. Viszont el kezdtem, és csak úgy mondtam és mondtam, ahogyan kijött a számon.
-Tudom mire gondolsz- kezdtem némi csend után egy apró mosollyal.- Én se akarok más lenni, mint ami vagyok. De egy ideje már... nem tudom, hogy is mondjam, de... hiányoznak az igazi dolgok. Az olyan egyszerű dolgok, mint a suli, a család meg ilyenek, amik itt nincsenek. Amiket ott kellet hagynunk és talán évekig nem láthatjuk vagy tapasztalhatjuk érezhetjük azokat-álltam meg ennél a pontnál.-Itt sem olyan rossz élni, de a tudat, amit az alkotó mondott elront mindent. Valahogy hiányoznak az egyszerű dolgok- halkultam el, majd hirtelen, mintha bomba robbant volna bennem hangnemet váltottam. -A hobbid és a karrered hogy jön össze? Úgy értem a múlt iránti érzelmeid, ha mondhatom így, és a modern technika- kezdtem faggatni nevetve és vidáman. Szinte semmi komolyság nem volt bennem.
Meg is lepődtem rajta, hiszen csak most találkoztunk, de már is a bizalmamba engedtem. Ilyet otthon, illetve a valóságban nem szoktam. Valami ott nem enged, valami gát van köztem és mindenki között, amit nem tudok áttörni. Pedig néha nagyon szeretném.

by **Hayashi Yuichi** Szomb. Aug. 24 2013, 07:46

Nio

Tulajdonképp az éles jobbra kanyart vártam tőle, szakmám megnevezése után, úgy szoktak elfordulni az emberek, mintha leprást hagynának hátra, vagy egy olyat, aki végletekig képes mindent megtudni a másikról, kérdések nélkül. Az utóbbinak még lenne valóság alapja is, de ezen irányú ambícióim csírában vannak elfojtva.
Elfordítottam róla a fejem és magam elé néztem, azonban nem távozott, a következő két lépése is továbbra is ebben az irányban haladt. Szelíd hangja, megnyugtatóan hatott és örültem, hogy végül is kaptam egy esélyt, hogy ne kerüljek fel, Kayaba mellé halállistára. Hallgattam szavait, és ahogyan egy pillanatra megállt benne újra ránéztem. Suli. Legalább tizenhét lehet, mégis olyan.. Azonban kérdése eltérítette még gondolataim is, egyetértek nevetésével, hiszen mindig ellentét voltam, szinte mindenben. Valahogy igyekeztem így kiríni a sorból, csak azért is? Nem, ez viszont nem volt jellemző.
- Tudod Nio, a hobbimban lelem meg azt a szabadságot, amit a munkám nem adhat meg. Karrierről nem tudnék beszélni, családcentrikus vagyok. Mindig is az voltam. A munka nekem csak kereset, de le se tagadhatnám, szórakozás is kis mértékben - itt hagytam egy lélegzetvételnyi szünetet, hisz még a kérdésére nem is válaszoltam - ellentétek, tudom. Szeretem, a modern kort, de a múltat is egyben. Modern korban dolgozom, és a múltbéli cselekvésekben élem ki magam. Így jön ki. Feleltem már én is a végére nevetve. Valószínűleg nem volt eléggé kielégítő válasz, a rövid tömör beszéd sose volt jellemző rám, így azt sem tudom, mennyire engedhetem meg magamnak. Valamint.. a suli szó továbbra is bennem van.
- Az odakinti egyszerű dolgok, és a suli. Sulival kettő éve végeztem, igaz számítógépes suli volt, de ha látsz rá esélyt tudok órát tartani, művészet téren azt hiszem nagy hiányosságok vannak fejemben abban az esetben csak hallgató lehetnék. Ötletem annyi, hogy visszahozni kicsit ide, ami hiányzik. Nekem is hiányzik az offline élet. Ezt már azt hiszem, nem kell megmagyarázzam, talán ha nem értette, a mondat végi hadarásomat. Rossz szokásom, hogy feltétlen gyorsan akarom kibökni, hogy ne untassam tovább a hallgatót, ez esetben Nio-t. Kedvem azonban nem szontyolodott el, továbbra is jó kedvű voltam, a téma hullámzása közepett.

by **Nio** Szomb. Aug. 24 2013, 15:14

Yuichi

Ahogy hallgattam Yuichit akarva vagy akaratlanul, de feltűnt, hogy kellemetlen témát érintettem. Mintha zavarná egy cseppet az, hogy a valódi életéről kérdezgettem. Lehet, hogy tapintatlan volnék? De miért zavarná? Nem is tudom elképzelni. Mindenesetre ha zavarja, akkor nem kérdezek róla. Van még egy két ötletem, hogy mit kérdezzem.
-Akkor még két kérdés!- néztem továbbra is rá mosolyogva.-Egyik; voltál e már valahol ilyen helyen? És...- itt fordultam meg és kezdtem el nézelődni az onsen bejáratát keresve- hol a bejárat?
A kedvem most kivételesen nagyon jó volt. Az előző napokhoz képest nem nehéz. Csak annyi kezdett zavarni, hogy valahogy Yuichit zavarja a kinti élete, nem... inkább nem szeret róla beszélni, vagy valami hasonló. Egy biztos, hogy ha nem szereti ezt a témát akkor kerülöm. Én se szeretek erről, arról beszélni, mert érzékenyen érint. Tehát tiszteletben tartom, ha ettől jobban érzi magát, akkor beszéljünk másról.
-A művészethez én sem értek- kezdtem, mivel emlékeim szerint említette, hogy ó csak hallgató lenne.- A művészettörténet nekem túl nyers. Az a sok épület, festmény, alkotás, művész. Valamelyik nevét ki se tudom ejteni. Az évszámokról nem is beszélve és a művészeti korokat sem tudom sorban. Én csak rajzolni szeretek- néztem itt vissza rá, ezúttal mosolyom kicsit halványabb volt mint eddig. Nem tudom mit vár tőlem e téren. Hogy el kezdjem mondani, a kedvenc művészeimet. Hogy egy olyan előadást adjak neki, mint amit ő adott nekem az idáig vezető úton... -Csak egy-két magakát és műveit tudom felsorolni, és arról tudok beszélni. De nem tudom, hogy ebből mennyire nőttél ki. Bár az igazat megvallva 20 évesen már nekem is illene kinőni belőle...

by **Hayashi Yuichi** Vas. Aug. 25 2013, 09:03

Nio

Vártam két kérdését, örültem neki, hogy végre valaki, akit érdekel mélyebben, hogy mit teszek odakint. Általában ezek után senkit nem szokott érdekelne, hogy mégis mire gondolok miközben számítógépezek, hogy közben leginkább olvasnék. Azonban munkahelyen, nem azt csinálhatom, amit szeretnék, hanem amit kell. És már jött is az első kérdése, bár teljesen másról.
- Nem voltam még. - vártam a következő kérdését, de valami azt súgta ez sem az előző témába fog vágni. Következő kérdésén kicsit felnevettem, remélem nem bántom meg vele, de ahogy kérdezte az egyben volt vicces és kedves.
- Az időzítésed tökéletes, ugyanis az utca bal oldalán van az épület, de még meg kell kerüljük, hogy a bejárat elé kerüljünk - válaszoltam második kérdésére mosolyogva, és jó kedvvel. Érdekli az onsen, nem volt még ilyen helyen. Vajon tapintatlan lennék-e ha megkérdezném. Nem fogom kibírni úgysem.
- Nio, - félve máris attól, hogy itt vége beszélgetésünknek, de mégis folytattam, a kíváncsiság hajt, és ez egy napon sírba fog tenni - te voltál már ilyen, vagy ehhez hasonló helyen, társasággal? - nem, az nem tartozna rám, ha barátjával megy ilyen helyre, azt nem szabad megkérdeznem, vagy barátnőivel. Mivel még itt nem volt, máshova barátnőivel biztosan ment már.
Művészeti hallgatója már biztosan nem leszek, ahogy én sem számítógép oktató, vagy virtuális játék segédlet, buta vagyok hisz arra ott a játék mellé kapott kézikönyv. Én is azt bújom szabad időmben, hogy hogyan tovább. Az hogy rajzolni szeret, elhivatottságához tökéletes, én magam sem tudnám elmondani pontos évszámokra a számítógépes korokat. Pedig alig száz évről lenne szó, a művészet, meg igazán több ezer éves.
- Értem, ezen rész számomra is nyers lenne, rosszul fogalmaztam, a művészet alatt, a benned leledző jelentése érdekel, így a rajzolás. - bár ez is megfoghatatlan dolog, nem hiszem képes lenne elviselni más jelenlétét, miközben rajzol. Lehet frusztrálná, sőt biztosan nem tudna maximálisan arra koncentrálni és elrontaná. Megint hamarabb beszéltem, mint gondolkoztam. Azonban említett valamit és elárulta azt is milyen idős, pár évvel öregebb, mint amennyinek kinéz, ez azonban korban így már kevésbé térek el tőle, bár illik neki is tudnia, hogy öregebb emberrel beszélget, aki megragadt valahol tizenéves korban.
- Érdekel persze, szerintem sosem növök ki ezekből, még így huszonöt éves fejjel is nem csak szép irodalmat olvasok, hanem.. meséket - közben sétánkkal előre haladva, be is fordultunk az onsen bejárata elé. Kinyitottam az ajtót, hogy magam elé engedjem, az illemet ezen formában tanultam, bár más civilizációknál van más módszer is. Azonban ez áll hozzám nagyon közel, amiből nehezen engedek. Ha elfogadta Nio, hogy belép előttem, úgy követtem a fogadó helyiségbe. Ha nem fogadta el, úgy beléptem előtte és átadtam az ajtót, hogy ne csukódjon be még orra előtt.
A fogadóhelyiséget, szemközti falakon öt ajtó és közötte gyertyatartók fénye világította meg. Középen egy kis asztal és a bal oldali falon egy fülkének kialakított helyiség. Nagy betűkkel fölötte kiírva "pénztár". Rámosolyogtam Niora és következő mondat hagyta el szám.
- Foglalj helyet - mutattam a kis asztal melletti kis párnára - addig én megveszem a jegyeket. - és már fordultam is a pénztár felé. Mivel meghívtam, így csak természetes, hogy állom a jegyeket, ha nagyon erősködik, persze, csak magamnak veszek jegyet, megsérteni nem szeretném. Ahogy megvan a két jegy, helyet foglalok vele szembeni kis párnán.
- Hamarosan mehetünk be a fürdő helyiségbe. Viszont külön kell menjünk, férfi és női külön részleg. Ne lepődj meg - váltottam suttogásra szavaim - meztelenül fogsz fürdőzni, ide nem kell fürdőruha - ahogyan én is úgy fogok, furcsa lesz. - Kapni fogunk az öltözőben törölközőt és papucsot. Ezeket az információkat ott arról a tábláról olvastam le, egy perccel ezelőtt - és mutattam a pénztár melletti "szabályzatok" táblára. A tilos részeket már nem olvastam el, de mivel ez egy pihenő hely így valószínűleg nem fontosak, olyat úgyse fogok csinálni, hogy megszegjek valamilyen szabályt. - Még van egy kis időnk.. - mosolyogtam rá biztatóan. Nem tudom mennyien lehetnek bent, és ami talán egyedüli rossz, hogy egy ideig külön válunk, mert nem egy nembe tartozunk. Kíváncsi vagyok, hogyan fogja megélni, egy zavar, hogy elhívtam és kötelezően egyedül kell hagyjam, talán tényleg pont ez zavar.

by **Nio** Hétf. Aug. 26 2013, 10:59

Yuichi

A kérdéseimre eléggé hamar felelt. Ami azt illeti utolsó kérdésem után kiderült, hogy egy cseppet vaksi vagyok, mivel a célállomás már látóhatáron belül van. Viszont az tény, hogyha nem mondja nem veszem észre. Még így is nehezen találtam meg az onsent.
Ahogy kerestem és megtaláltam a célt Yuichi kérdezett, bár tétován. Ugyan csak fél füllel, de így is tisztán és érthetően hallottam. Nem is értettem, hogy miért olyan bizonytalan.
-Még soha nem voltam, senkivel, semmilyen ilyen vagy hasonló helyen. Egy-szer-se!- fordultam felé és válaszoltam. Feleletem játékosra és eléggé vidámra sikerült, főleg az utolsó szó, melyet tagoltam.- De!- váltottam hangnemet, komoly hangnemre.- Ígérj meg valamit! Amikor hazaértünk, ki a valóságba, akkor megismételjük, csak nem virtuálisan. Oké?
Ajánlottam fel hirtelen. Igazából nem gondolkodtam rajta, de nem is kellett. Ma nagyon jól éreztem magamat, és valami azt súgja, hogy még nincsen vége, de ezúttal veszély nélkül. Végre pihenéssel.
Miközben megközelítettük a bejáratot még visszatértünk egy kicsit a hobbinkhoz egy gondolat erejéig. Örültem neki, hogy nem vár tőlem semmi lenyűgöző előadást. Viszont, nehéz róla beszélni. Eléggé nehéz szavakba önteni. De talán megpróbálhatom..
-Rajzolni bárhol bármikor tudok, de tény hogy akkor tudok a legjobban, amikor egyes egyedül vagyok. Akkor van időm kidolgozni minden apró részletet. Tény hogy jobban oda tusok koncentrálni. De az se zavar, ha nem vagyok egyedül...
Időközben elértünk a tényleges bejárathoz. Ami meglepett, hogy beengedett maga előtt. Igazi úriember. Ráadásul nem is sokkal idősebb, mint én. Vannak még olyanok akikből nem veszett ki az illem.
Az épületbe beérve egy igencsak egyszerű virtuális fogadóhelyen, váróteremben vagy hogyishívjákban találtam magamat. Másként képzeltem el, de lehet, hogy van alapja és a valóságban is hasonló. Nem tudom, de biztos jó lesz. Ácsorgásom és nézelődésem nem tartott sokáig, mivel Yuichi hellyel kínált, mint valami házigazda, majd elment hogy megvegye a jegyeket. Nem akartam visszautasítani, elvégre egyrészt illetlenség. Másrészt meg nem ismerem még annyira, hogy tudjam miként reagálna.
Mikor visszajött röviden elmondta, hogy is működnek itt a dolgok. Mélyen emlékeimben eszembe jutott egy anime, melybe a szereplők valami ilyen helyen voltak nyaralni, vagy üdülni. Az anime neve viszont nem akart eszembe jutni. Olyan réginek tűnik. Kicsit olyan mintha csak álmodtam volna, amit eddig átéltem. Elszomorító. De most nem lehetek szomorú.
-Azért jó hogy van ilyenre lehetőség. Hogy néha lazíthatunk egy kemény harc után- mosolyogtam, bár nem igen tudom elképzelni miért programozták bele. Valahogy nem illik a képbe egy onsen.

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Aug. 26 2013, 14:32

Nio

Azért megmosolyogtatott továbbra is, hogy mennyire közel a célhoz kérdezett pont erre, hogy hová is tartunk. Biztosan szüksége lenne már a pihenőre, hisz órák óta csak sétálunk, harcolunk, minimális pihenéssel. Azt hiszem így ízelítőt kapott egy napomból, csak rám holnap is és holnap után is ez vár. De nem kellene ennyire elrugaszkodnom.
Kérdésemre azonnal válaszolt és ahogyan, aza szótagolás, annyira mulatságos volt.
Mosolyogtam és örültem. Figyelmesen végig hallgattam kérdését. És elgondolkodtam rajta. Erős elhatározás ez, de ott leszek, segítségben, hogy végül is kijussunk, ha másért nem is, de ezért biztosan. - Megígérem! - és megkönnyebbülve, jó kedvűen bólintottam. Miközben beléptünk az ajtón, előbb Nio aztán én, elgondolkodtam, hogy milyen jó lesz az utolsó tíz szint szörnyetegei ellen harcolni. Biztosan nehéz lesz, de minden egyes harcon úgy fogunk túlesni, hogy bizony ha megpróbáltatva is, de kitartva harcolunk a kijutásért. Még ha csak egy odakinti teázásról vagy kiruccanásról is van szó, nagy horderejű. Élni kell és nem itt, odakint.
Amit még elmondott, mielőtt beléptünk, nem fogom arra kérni, hogy rajzoljon valamit, még biztosan nem, valami azt súgja nyakán lógnék, az meg csak zavarná az alkotásban. Szóval azt hiszem ezt az óhajom sóhajom, nem fogom felhozni.
Belül, csak úgy pörgött az idő, még a pihenéshez nem jutottunk el, de már megvan a jegy, tudjuk mitévők legyünk beljebbi szobákban, vagy helyiségekben. Ahogy ültünk egymással szemben, kijelentésére nem bírtam ki válaszolnom kellett.
- Ennek én is örülök - néztem körbe a helyiségen, egész barátságos volt, annak ellenére is hogy az ajtón kívül már az este leple takarta el a kinti világot - máskor is jöhetnénk ide, valami azt súgja, hogy a szinteken kívül is lesz még pár kemény harc. Általánosítása meglepett, de jólesett.
- Tudok még pár ehhez hasonlatos, helyet, ahol ki lehet kapcsolódni. És itt nem feltétlen italozgatásra gondolok - ezzel a témával nem tudom miképp áll, elég rugalmas vagyok ezen a téren. Ahogy egy férfi jött és mindkettőnk elé letett egy-egy fehér törölközőt és fehér köpenyt megkomolyodtam.
- Időnk van úgy veszem észre, beszéljük meg, hogy mennyit leszünk bent és akkor utána tudunk még beszélgetni, ha idődbe belefér. Fél óra, egy óra odabent elég? - kérdez jókedvűen, miközben felvettem és bal kezemmel magamhoz szorítottam a kapott felszerelést.

by **Nio** Szomb. Aug. 31 2013, 16:46

Yuichi

Yuichi hamarosan visszatért és miután megígérte, hogy elmegyünk a valóságban is egy ilyen vagy hasonló helyre elindultunk befelé.
Egészen addig nem szóltam míg át nem vettük a törölközőket. Kicsit elgondolkodtam és magam is. Bár az igazat megvallva én nem fogok egy hamar magasabb szintre kerülni. Ha lehetne akkor én inkább hátrafelé haladnék mintsem előre, ami némiként gondot jelent tekintettel arra hogy a fejlődés a cél.
-Azért jó hogy vannak ilyen helyek, ahol ki lehet néha kapcsolódni. Legalább van rá esély, hogy nem veszik el végleg az ember, vagy nem csavarodik be teljesen- szorítottam magamhoz a kapott váltóruhát, majd a fiú felé fordultam.- Bár én nem kapkodom magamat halálra. Még szinte sehol se tartok a fejlődés terén, bár már eléggé régen itt vagyunk. De talán a mai nap után tényleg jobban fog menni- vettem visszább mosolyomból. Nem azért mert hirtelen rossz kedvem lett, csak nem akarom, hogy azt higgye, hogy valami álszent vagyok, hogy mindig mosolygok. Elvégre még nem ismerem olyan régen, de ha folyton nevet az ember... ki tudja mit gondolnak róla mások, és hogy valójában mi jár a másik fejébe.- A fél óra szerintem elég lesz. Ha ez amolyan meleg hely, mint valami szauna, akkor bőven elég- gondoltam vissza egy családi nyaralásunkra Európában, ahol ki is próbáltuk, és ha jól emlékszem 20 perc volt az ajánlott idő.- Akkor 30 perc múlva itt?

by **Hayashi Yuichi** Szer. Szept. 04 2013, 12:41

Nio

- Ugye? Mostani pillanatig, csak tudtam róla, hogy van ilyen, így hogy bent vagyok, máris jobban érzem magam. És igazad lehet a bezártság engem is zavar, hosszú idő elteltével biztosan elkezdenék becsavarodni.. – tartottam némi szünetet – de arra kiötlök majd csak valamit. Olyan még nem volt, hogy sehogy se legyen – mosolyogtam rá. Igaz leginkább magam győzködtem, hogy valahogy ezt túl lehet élni, hisz már egy év eltelt és a vége úgy tűnik, még mindig nagyon messze lehet. Itt vagyok egyes szinten és nem csináltam semmit, hogy jobb legyen. Valahogy be kell szálljak a frontharcba, de nem túl gyorsan, mert akkor meghalok, és akkor előbbi ígéretem megszegem. Azt meg nem szeretném. Még mindig szavain rágódtam. Mai naptól ő jobban belehúz, nekem is azt kellene tennem, nem csak a térképem bővíteni.
- Azt hiszem követem a példád, és mai naptól beleadok mindent a fejlődésbe. A mai után láttam, hogy milyen erős vagy, és szeretnélek legalább utolérni – mondtam komolyan és szemébe nézve, ha bírta pillantásom.
Majd kicsit témát váltva, így hogy megkaptuk a lehetőséget a belépésre. Feltettem kérdésem és meg is kaptam válaszát.
- Harminc perc múlva itt – mosolyogtam vissza rá, és elindultam a férfi bejárat felé. Még az ajtóban intettem és ujjal elmutogattam, hogy hamarosan jövök ki. Mutató és középső ujjaim sétáltattam a levegőben majd beléptem a helyiségbe. Egyedül voltam újra. A helyiség, amibe beléptem egy öltöző lehet, faliszekrények, padok és nyomokban vizes padló, ami szép lassan pixelezve párolog. Egyetlen törölköző és köpeny. Utóbbira azt hiszem nem lesz szükség. Szemből belépett egy fickó akinek a vállán volt átvetve a törölköző. Korábban pucér férfit nem láttam, és nem is akartam, ahogy most se így elfordítottam a fejem. Kinéztem egy szekrényt magamnak és elkezdtem ledobálni magamról a ruhákat. Egy sem volt izzadt, vagy piszkos. Furcsa ez a hely, ahol még csak mosni sem kell. Levetkőztem csupaszra, és példájára, vállamra dobtam a törülközőt, majd elsétáltam az öltöző mellett arra, ahonnan jött. A következő helyiség egy kicsit tágasabb volt, de itt még nem voltak medencék semmi. Fa parketta, igényes tapéta a falon és bal oldalt vörös fenyőnek tűnő lécek keresztben mögötte világos barna függöny. Ahogy haladtam előre, egy ponton ember nagyságú boltíves kihagyás van a fa mintázatában és ott a függöny is ketté van választva. Kiléptem és több medence látványa fogadott és pár fürdőző, akik többnyire ültek a vízben. Besétáltam az első medencébe és frissítőleg hatott a jó meleg víz. Jó volna, ha lehetne ezt ruhában és Nioval lehetne beszélgetni közben. Na, nem baj, kissé bosszankodva elmerültem a vízben és hamar újra a felszínen kötöttem ki. Vajon ő is ennyire unatkozik a női részlegen? Most valahogy az égvilágon semmi sem jó, kinn akarok lenni a vízből. Elrugaszkodtam, úszni próbáltam az alacsony vízben. Ez sem tudott sokáig lekötni és marasztalni. Fura, mert teljesen kifáradtam, mégsem akarok pihenni, azzal rákényszerítettem magam, hogy csücsüljek az egyik kiszögellésen. A vízben lévő emberek, mind nyugodtan ültek, én izgágáskodtam csak és meg is lett az eredménye. Pár perc múlva már az öltözőben voltam, megszárítkoztam és felöltöztem. Majd visszatértem a fogadó helyiségbe. Alig telt el tizenöt perc, nem baj, megvárom Niot míg végez. Remélem máskor is lesz ilyen napunk, és találkozunk. Bár amit mondott szeretne fejlődni, ahogyan nekem is kellene, akkor megfogadom most, egy-két hónap múlva felkeresem, ha addig nem keres.. és akkor beszámolhatok neki hová jutok, és ő is, hogy hová jut. Igen ez így jó lesz, ha meg keres korábban, mégsem vagyok olyan felejthető.
Amikor megláttam kilépni a lányt kedvesen intettem felé és a – milyen volt? – kérdéssel kezdtem. Az a pár perc amíg bent voltam, feltöltött, de még most sem jöttem rá, miért hiányzott annyira, hisz alig váltunk szét pár percre.

by **Nio** Pént. Szept. 06 2013, 13:32

Yuichi

Mielőtt bementünk az onsen fürdő helyiségébe még volt némi időnk és egy kicsit még beszélgettünk. Bár az igazat megvallva ez a beszélgetés kissé borúsra, de annál inkább valós gondjaink felé fordult. Először nem tudtam miként válaszoljak. Sokszor megfordult ugyan ez vagy hasonló gondolat fejembe, de egy kicsit másként gondolkozunk, így meglehet hogy nem ért velem egyet. Viszont ahogy egy cseppet eltöprengtem már be is hívtak minket, így egy időre el is váltunk. Emiatt úgy alakult, hogy majd utána válaszolok. Addig legalább át tudom gondolni.
Először ő indult el a férfi bejárat felé, ami mögött egy intést követően el is tűnt. Mindezek után és egy kisebb hezitálás után én is a női bejárat felé. A kezdetbeni izgatottságnak már igazából nyoma se volt rajtam, inkább úgy mondanám, hogy nagy nyugalom telepedett rám helyette.
Az öltöző pont olyan egyszerű volt, mint az előcsarnok. Semmi csicsa, amit kifejezetten díjazok. Bent rövid bámészkodás után kerestem egy színpatikus szekrényt melybe levetettem ruháimat és gondosan összehajtottam. A terembe nem volt senki, csak egy pár szekrény tartalmából következtettem arra, hogy vannak bent egy páran, bár valószínűleg nem fogok leállni senkivel sem cseverészni vagy hasonló. Mindenesetre magam köré csavartam törölközőmet és elindultam befelé, illetve kifelé.
Nem volt nagy szám, néhány medence, de alig alig lehetett messzebb látni, mert a gőz szinte mindent beborított. Látótávolságba szinte nem is láttam senkit. Nem is volt baj, csak azt nem tudtam merre nincsenek ténylegesen.
Végül a törölközőt feltekertem a hajamra és beléptem az egyik medence jó meleg, kellemes vízébe. El is indultam véletlenszerűen valamerre, majd letelepedtem egy néptelennek tűnő helyre, egy szikla tövébe a víz közepe táján. Sajnos nem sikerült egyedüli helyet találnom, mert mikor jobban körbenéztem észre kellett vennem, hogy a kiszemelt sziklám tövébe már valaki behúzódott, csak éppen a másik oldalra.
-Yo!- köszönt közömbösen.
-Hello...- intettem zavartan, majd villámgyorsan visszafordultam helyemre, a szikla másik oldalára. Azt viszont örömmel nyugtáztam, hogy esze ágában sincsen velem beszélgetni.
Mindezen izgalmak után kicsit összehúztam magamat és az eget akartam kémlelni, ami valljuk be ekkora gőzbe lehetetlen. Így fel is hagytam vele, és helyette inkább orromig bemerültem a vízbe és gondolkodtam. Ami szintén nem volt valami eredményes.
Nem tudom miért, de nem tudtam semmire sem tartósan gondolni. Lehet, hogy a meleg miatt, vagy a víz miatt, esetleg más volt az oka, de az biztos, hogy valami kiűzte a gondolatikat a fejemből. Bár az tény hogy igencsak kellemes, de vajon milyen a valóságban? Ott is ilyen vagy ott sokkal de sokkal jobb?
Ekkor jutott eszembe Yuichi, és hogy ismét, pontosabban odakint a valósába biztos elmegyünk legalább még egyszer. De remélem akkor nem lesz ennyire unalmas. Ha valakivel lehetne beszélgetni akkor élvezhetőbb lenne. A strand lehet hogy jobb ötlet lenne...
Nem tudom meddig voltam bent, de ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy teljesen elázzon a hajam még becsavart állapotban is, így amikor kiléptem vissza az előtérbe a hajam ki volt engedve, hátha jobban szárad.
Egy kicsit megálltam az ajtótól messzebb, és Yuichit kezdtem keresgélni tekintetemmel. Csak akkor vettem észre mikor megszólalt és megkérdezte, hogy milyen volt. Felé fordultam:
-Kicsit unalmas, de igen kellemes. Régóta vársz?

by **Hayashi Yuichi** Pént. Szept. 06 2013, 14:51

Nio

A prospektussal játszottam, amíg vártam rá. Egyszer olvastam csak végig, nem volt hosszú, de több olvasás felesleges is lett volna. Jobban érdekelt, hogy elhívjam-e valahová még. Ebben a városban semmit sem ismerek, ránéztem a térképemre és nézelődtem, hátha van még valami. Csupa kis kocsmákkal van tele ez a hely, meg néhány drágább szórakozásra, amire szerintem egyikünknek sem lehet túl nagy keretünk. Viszont van itt a városban egy kis park, utcán vannak lámpák is, legalábbis odakint láttam, ha van még kedve sétálni és beszélgetni, akkor lesz hová útirányunk venni. Még egy darabig csak úgy magam elé bambultam, és nyílt a női részleg ajtaja. Ő lépett ki rajta, nem más, nem tűnt túl feldobottnak, és ezt válasza is hordozta.
- Nem túl régóta – feleltem, végül is saját hibámból ücsörgök itt jó ideje – korábban kijöttem, mert unalmasabb volt szerintem is, mint elsőre gondoltam. A víz viszont istenien meleg volt! – nyújtózkodtam egy nagyot, miközben felálltam. Másabb volt így Nio kiengedett hosszú hajjal, pillantásommal kicsit fentebb néztem, majd újra rá. Így is jól állt neki fekete haja, így kicsit vizesen még a mesterséges fény is máshogyan tört meg rajta. Enyém már megszáradt, pedig még víz alatt is voltam, hamarosan az övé is megfog, furcsa ez a hely, még vizesen sem hagy sokáig, valami program.
- Ha nem vagy még elég fáradt, ötöltem ki egy úti célt és ígérem ez mára az utolsó – mentegetőztem mosolyogva. Rángatom itt jobbra-balra, de ha elutasítja az sem baj nagyon jó nap volt, és ráadásul megmentette az életem is kétszer. Igazán szerettem volna még vele beszélgetni, remélem ez kétirányú.

by **Nio** Kedd Szept. 10 2013, 18:48

Yuichi

Mikor elújságolta, hogy neki sem volt olyan izgalmas, mint nekem, elnevettem magamat. Akarva vagy akaratlanul valahogy kicsúszott. Én valami nagyobbra, érdekesebbre számítottam, és ezek szerint ő is.
A nevetés akkor maradt abba amikor megkérdezte, hogy volna e kedvem még valahová elmenni. Ezen a ponton nevetésem mosolyra váltottam és feleltem.
-A meleg víz isteni volt, és kicsit mintha kipihentebb lennék, tehát felőlem mehetünk. Csak ne egy olyan őrölt helyre menjünk, ahol mobok lesnek ránk. Abból máma már jutott bőven.
Jutott eszembe a mai nap elejétől a végéig, ami egyenlőre itt van. És remélem valami szintén kellemes helyen folytatódik. Vajon mi van még ebben a mesterséges világban, amiről nem tudok? Valószínűleg még nagyon sok ilyen vagy hasonló dolog van, melyeket remélem még felfedezhetek, bár tény hogy jobb lenne úgy, hogy bármikor kiléphetek.
A mai nap egy nagyon érdekes nap volt. Edzettem, tanultam, felfedeztem a fegyveremben lévő mozdulatokat, és nem utolsó sorban, megismertem egy kedves és igencsak figyelmes embert, akivel jó beszélgetni. Nem vártam ennyi mindent ettől a naptól, de bár egy két emléket leszámítva, megérte felkelni.
Ha jobban belegondolok, nem felejteném el az itt töltött időt semmi pénzét sem, mert ez is az életem része. Nem tudom, hogy pontosan mikor kezdődött, hogy azóta mennyi idő telt el, de túl fogom élni, és nem felejtem, hogy miket éltem át itt. Bár ez nem a valóság, és a tapasztalatokat sem tudom odahaza felhasználni, de megtörtént velem, és egy részem nem is bánja, hiszen talán itt kezdtem el élni, jobban mondva máshogyan élni, merészebben, jobban megtalálni önmagamat.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Szept. 12 2013, 17:28

Nio

Nyújtózkodásom közepett elkezdett nevetni, talán túl vicces pozitúrát vettem fel így, vagy az lesz a hátterében, hogy megegyezik véleményünk a fürdővel kapcsolatban? Bármelyik is lapul meg Nio nevetésében, már pozitívum, hogy pár órája még menekültünk seregnyi szörny elől, most meg pihenünk, mintha mi sem történt volna. Kijelentésem egy mosollyal és válaszával koronázta.
- Hasonlóképp javított kitartásomon ez egy kis víz, azonban még eléggé pihenősre fognám magam - igen, most már tudom miért ülési lehetőséget kerestem egész nap. Nagyon kevés a kitartásom, és ezt később emelnem kell.
- Ne aggódj, ez megint a város lesz, és itt van nem messze a park. Fákat láttunk már ma eleget, tudom - nevettem jóízűen - azonban - ejtettem ki a szavakat lassabban - ez mégis csak egy park, biztos van benne valami, amiért ezt a nevet kapta, hogy.. - nyújtottam el az utolsó három szót, hogy elővarázsoljam térképem és böktem rá a "Mélylila Park" kifejezésre. - Megfelel? - nagy nyitott szemekkel kérdeztem, hogy biztosan mihamarabb felejtse az apró szemű gonosz kis kobold hadat.
Ha igennel felelt és nem ismerte korábbról, akkor... - Akkor mehetünk is, a hajad megszárítanád még előtte, vagy hagyod, hogy a szabad kinti levegő szárítsa meg? - kérdeztem még indulás előtt. Odakinti reakció volt, nem tudom, hogy itt jelent-e valamit, valószínűleg semmit. Ha megszárította utána kinyitottam előtte az ajtót és távoztunk egy köszönés formájában a pénztáros felé. Ha nem, úgy vizes hajjal tettük meg ezt lehetőleg. A gyalog úton végig előttem volt a térkép, így akár ő is láthatta, hova tartunk. Mosolyogva sétáltam mellette, és ezúttal csak élveztem az esti zajok csendességét, a lámpák által keltett árnyjátékok sokaságát és egy-két virtuális bogár játékát a fényben.
Csak élveztem a nyugalmat, amit a társasága nyújtott és a környék. Persze, ha megszólított vagy kérdezett, akkor felé fordítottam tekintetem és figyelmesen hallgattam.
Ha nem tetszett neki az ötlet, akkor az éhsége felől érdeklődtem, ha éhes sem volt, akkor csak egy kis kiruccanásra ajánlottam a két sarokra lévő cukrászdát, ahova hamar beérhettünk. Ha éhes is volt, akkor kicsit távolabb van egy ínyenc konyha, talán még nyitva van.

by **Nio** Vas. Szept. 15 2013, 14:11

Yuichi

A nevetésem hamar mosolyra váltott, bár legszívesebben továbbra is nevettem volna, mert most semmi és senki sem árnyékolta be örömömet. Bár az is igaz, hogy nem is lehetett volna, mert ezt a napot már semmi nem tudja elrontani. Még az se ha elkezdene szakadni a virtuális eső vagy hirtelen katasztrófák tömkelege zúdulna ránk.
-"Mélylila Park"? -kérdeztem halkabban gondolkodva. Valahogy erről nekem nem jut eszembe semmi rémes vagy veszélyes dolog. A lila különben is nyugtató szín ezért nem is tudom mire kéne gondolni. Talán a lila az uralkodó szín a parkban, de semmiképpen sem szörnyek tanyájáról lehet szó.- Mehetünk. Nem hinném, hogy valaki vagy ne adj isten valami bezavarja a pihenésünket. Valahogy nem tudom elképzelni. Bár még nem voltam ott.
Lehet, hogy nem voltam még ebben a parkban, és nem tudom elképzelni, hogy valami ijesztő dolog várna ott ránk, de az is igaz, hogy ez itt nem a valóság és bármi megtörténhet, amit a készítők kitaláltak. Lehet, hogy tévedek és tényleg veszélyes és ellensége mobok vannak ott. De inkább nem akarok. Viszont ha mégis akkor meg szembenézünk velük és eltávolítjuk őket egy időre. Vagy valami hasonló.
Miután megbeszéltük eléggé röviden az úti célt Yuichi felvetette, hogy szedjem rendbe a hajamat. Lehet hogy zavarja, hogy ki van engedve? Nem tudom, mindenesetre felkötve én is jobban szeretem.
-Mehetünk nyugodtan, már nagyjából megszáradt- vettem elő piros szalagom és közöttem vissza eredeti állapotába. Nincsen hosszú hajam, csak a vállamig ér, így hamar meg is szárad általában. Ez úgy tűnik nincsen másként itt sem, bár az tény, hogy nem hiszem, hogy itt a SAO-ba meg tudnék fázni, vagy egyáltalán össze tudnék szedni valami betegséget.
Ahogy kint baktattunk a célállomás felé Yuichi folyamatosan a térképet vizslatta. Ezek szerint még ő se volt ott, csak hírből hallotta hogy van ilyen park. Legalább nemcsak nekem lesz új az élmény. Egy ideig némán sétáltunk, mi alatt először egy lépés távolságot megtartva mellette, majd közelebb léptem és én is térképére vetettem érdeklődve pillantásomat, hogy pontosan mennyi is van még a parkig.
Csend volt mindenhol. Csak egy-két bogárkának látszó valami zümmögött körülöttünk. Egyébként mást semmit nem lehetett hallani. Egy ideig biztosan. Aztán egyszer csak megtörte a csendet Yuichi. Gondolom kicsit zavarta. Ami engem illet lehet, hogy egy picit engem is. Affelöl érdeklődött hogy nem vagyok e éhes. Most hogy mondta egész nap csak pár bogyót ettem mást nemigen. De fel se tűnt.
-Nem ettem sok mindent ma...- kezdtem el gondolkodni, hátha eszembe jut még valami, amit megettem, de nem jött össze.- Miért kérded?

by Ajánlott tartalom