Onsen

by **Sachi** Vas. Szept. 23 2012, 23:41

Tomoyama Tsubaki írta:
Noha nagynak nem tűnt, a fürdőháznak volt egy épülete ahol úgy tűnt gőzfürdő és törülközőkkel teli szoba voltak, míg a kettéválasztott tó hátul volt mögötte. Elég leegyszerűsített volt a dolog, de azért lehetett ez mert a játékot később külföldi piacokra is fel akarták dobni vagy micsoda (...)

Tehát inkább törülközőszobának lehetett nevezni az öltözőt (...)

by **RenAi** Hétf. Szept. 24 2012, 21:58

Arra számítottam, hogy fecsegéssel fojtatjuk a napot, de amint közeledett a fürdőzés perce, aminek én nagyon is örültem, kezdtek egyre csendesebbek és feszültebbek lenni a többiek. Aminek csúcspontja az volt, amikor levetkőztünk és magunkhoz vettük a törülközőt Rita és Tsubaki a hajukat, csavarták bele de, én inkább csak a hátamra terítettem úgy hogy a két vége a két vállam körülölelje és a hajamat csak jobb oldalra igazítottam elvégre nekem nincs olyan hosszú hajam, mint a két lánynak. Amikor végeztünk Rita mindkettőnket terelgetett kifele, mintha ezzel csak a helyzetet akarná felgyorsítani, hogy mihamarabb vége legyen. Amint kiértem a szobából megláttam a tavat, ami ketté volt választva egy nagy fallal, az egyik a női a másik a férfi részleg. Rita és Tsubaki gyorsan bele is huppantak a vízbe, elvégre így már nem látszanak annyira. De én még kíváncsian néztem, vagy inkább hallgatóztam hogy vannak-e rajtunk kívül más is ebben az onsenben. Mivel nem hallottam semmit, picit közelebb léptem a falhoz hátha hallok valamit. Nem mintha annyira érdekelne, de egyszerűen nem bírtam magammal, közelebb kellett mennem. Hátra néztem a lányok furcsán, néztek rám, hogy mégis mit csinálok, arról nem is beszélve, hogy leolvastam Tsubaki arcáról, hogy ez illetlenség, így sóhajtottam egyet majd csatlakoztam hozzájuk. Amint a vízhez ért a lábam kissé furcsa érzés fogott el, arra számítottam, hogy nem fogom érezni, hogy meleg, kellemes, elvégre az egész játékban nincsenek ilyesfajta érzések, nem érezzük, ha valaki megüt, megvág, de most mégis azt érzem, hogy kellemesen meleg a víz, beültem a lányok mellé és a játékban, először éreztem, azt hogy itt tudnék maradni akár örökre is. Annyira hiányoztak az ilyesfajta kényeztetések. Majd a két lányhoz fordultam.
- Mit terveztek alap a játékban, hogy juttok ki? Mivel fogjátok fejleszteni magatok és a képességetek?
Huhhh, belegondoltam, abba hogy még mindig az első szint területén vagyunk, és még nagyon is sok dolog vár ránk mire elérjük a kilencven kilences szintet. Kicsit ijesztő.
Whaaaa ha az öcsém itt lenne ő már biztos, hogy lekörözött volna minket százszor. Mondtam miközben kezeimet összekulcsolva, kifordítva kinyújtottam magam elé, majd mosolyogva a két lányra néztem.
Olyan jó nektek hogy ti mint testvérek itt vagytok egymásnak, persze félre ne értsétek nem azt szeretném h az öcsém a játékban legyen. Hadonásztam a kezeimmel hevesen.
-Ő amúgy is minden egyes lépésemnél le is oltana. Mondtam, miközben elnevettem magam.
- De tudjátok van egy félelmem, igaz én játszom az ő játékával, de amikor mindenki a főtérre lett teleportálva, mintha egy pillanatra Őt láttam volna. Szinte kizárt hogy Ő legyen, de mégis a megszólalásig hasonlított rá, a tömegben igyekeztem közelebb menni hozzá de elveszítettem, és azóta nem is láttam. Persze az is lehet hogy csak megijedtem és egy pillanatra képzelődtem, de még az is előfordulhat hogy csak szimplán összekevertem valakivel, legalábbis remélem.
Majd elkényelmesedve hátradőltem, és élveztem a fürdő adta kényeztetést.

by **Tomoyama Tsubaki** Hétf. Szept. 24 2012, 23:13

Tsubaki hogy feszültségét enyhítse inkább Rita hogyléte felől kezdett érdeklődni, de nővérkéje cseppet sem meggyőző "jólvagyokjaival" válaszolt. Ráadásul mire rávette magát hogy levegye az összes ruháját rögtön be is takarta magát a törülközővel, úgy tűnt zavarban volt. Ez lassan enyhített Tsubaki aggályain, ha Rita az alakjával is zavarban volt, akkor mégsem lehetett hozzá képest annyira vészes az ő problémája. Így kifelé menet végül lecsúsztak karjai maga mellé, a tónál pedig udvariasan megvárta a két idősebb lányt, hogy előtte menjenek be. Ren eddig sem zavartatta magát különösebben, most azonban nem kívánkozott még a vízbe, s ehelyett a férfiakat elválasztó palánkhoz ment és réseket kezdett keresgélni. Tsubaki nem hitt a szemének
- Senpai, nem illik fiúk után leskelődni! - szólt rá elég zavart arckifejezéssel, de halkan nehogy kíváncsiságot keltsen a túloldalról
Így hát csak aztán követte őket, hogy Ren is bement a vízbe. Tsubaki alig néhány lépés követően már nyakig állt a vízben, de talán éppen ezért is volt olyan kényelmes a forró tavacskában állni. Ren rá is gyújtott egy korábbi gondolatmenetére, a karakterfejlődésről beszélt majd az öccse is megint szóba került, ezúttal kissé részletesebben. Ami azt illeti a történet hogy a téren látta, eléggé furcsán hangzott már önmagában is. Egyrészt mert a szövegkörnyezetből kivehető volt hogy amolyan lehetetlenségnek tartotta Ren az egészet, ebből pedig valószínűleg az következhetett, hogy csak egy Nerve Gear lehetett a tulajdonukban
- Ha csak egy ilyen sisakjuk van a Senpaiéknak - vélte hangosan is Tsubaki - akkor nem sok esélyt látok, hogy igazi lett volna. Én például az ő helyében nem csak egy pillanatra lettem volna ott, hanem az Onēsan mellett maradtam volna. Ezért sem hiszem, hogy ő lehe...
Aztán bugyborékolás, merthogy ekkor ugyanis Tsubaki lépett egyet és elmerült a tóban, csak a kézfejei értek ki a vízből. Kényelmetlen volt, csak azt nem tudta hogy a játékban hogyan kellett úszni, mert felhajtóerő önmagában mintha nem lett volna. Vagy csak ő érezte rosszul?

by **Rita Hanami** Csüt. Szept. 27 2012, 19:22

Amint végre víz közelbe kerültünk rögtön belegázoltam a fürdő kellemesen forró vizébe úgy törölközőstől. Ez így utólag nem volt jó ötlet mert a víz ugyan annyira nem volt forró de ha így hirtelen beleugrik az ember akkor először igencsak megégeti magát és velem is ez történt így az egész testem olyan vörös lett mint a főtt ráké ami nem is volt nagy baj mert így legalább a zavarba jövetelem nem annyira feltűnő meg a törülköző amúgy is szinte mindent eltakart. Kezdtem kissé lenyugodni így végre már normálisan is tudtam válaszolni Ren kérdésére.
-Tulajdonképpen úgy akarok kijutni mint mindenki más. Végig viszem a játékot. Tudtommal ez az egyetlen módja szóval ez egy picit buta kérdés volt. Azt viszont még nem tudom, mivel próbálok erősebb lenni, gondolom csak annyi a dolgom, hogy csinálom a küldetéseket és ölöm a szörnyeket és majd kialakul. Az itteni világban, nincs szükség évekig tartó edzésekre és gyakorlásra, csak szimplán fejlődsz és a pontok elintézik a többit. Ez egy cseppet zavar engem de tény, hogy könnyebb így. Szerintem sem kellene az öcséd miatt aggódni, biztosan csak az elméd viccelt meg. – osztottam Tsubaki véleményét aki hirtelen eltűnt szem elől és csupán a karjai lógtak ki valamelyest a vízből.
- Nee-chan! – Gyorsan oda rohantam már amennyire a víz engedte és megpróbáltam kihúzni őt a vízből, ami sikerül is, de ahogy húztam ki én is beleléptem egy kis gödörbe így hátra estem és elmerültem a vízben. Ugyan a víz nem volt mély így rögtön fel tudtam állni, de hála a kis közjátéknak a törölköző, amit magam köré csavartam lecsúszott rólam és a víz elmosta azt a fürdő másik végébe. Eltakartam a melleim és gyorsan nyakig merültem a vízbe de aztán fel is álltam és a kijárat felé vettem az irányt.
- Nekem elég is volt a fürdőből. A sok gőztől megfájdult a fejem! – Mondtam és azzal kiléptem az ajtón majd magam mögött becsukva azt már indultam is volna vissza az öltözőkbe mikor bele ütköztem valamibe. Felnéztem és két fiatal, körülbelül velem egy idős fiú állt előttem, akik meglepetten és kissé még el is pirulva bámultak rám majd az egyik fülig elvigyorodott.
- Ooooohhh! Ezt a mákot! – Kiáltott fel mire egy lépést test felém. Egy pillanatra megrémültem majd hirtelen elöntött a pulykaméreg.- Ti… PERVERZ DISZNÓK! – Üvöltöttem torkom szakadtából és képen töröltem az előttem álló fiút.
- Hé! Te vagy az aki meztelenül szaladgál…
- VEDD LE RÓLAM A SZEMED! – Szakítottam félbe a barátja védelmére kelő srácot és neki is bemostam egyet… ököllel… pont az arca közepébe. Mivel védett területen voltunk így a srác nem vesztett életpontot viszont egy erős lökés hullám hátra lökte őt.
- Te ribanc, hogy merészelsz megütni engem? – Sziszegte a fogai közül a másik srác akit az imént pofon vágtam és már viszonozta volna is azonban én magam elé emeltem a kezem így megakadályoztam, hogy lekeverjen nekem is egy pofont.
- Nem elég, hogy kukkolsz még kezet is emelsz egy nőre? – Mondtam a méregtől elcsukló hangon és minden erőmet bele adva gyomorszájon ütöttem a fiút aki szintén elrepült. – Talán nem ártana megtanítanom, hogyan is kell bánni egy hölggyel! – Ropogtattam ki az ujjaimat úgy nézve a két srácra, mint egy pszichopata a leendő áldozataira, mire a két fiú nyüszítve elrohant. Vissza mentem a fürdő Rennhez és Tsubakihoz még azelőtt, hogy ők is kijöhettek volna, úgy téve mintha semmi sem történt volna az imént.
- Meggondoltam magam! – Mondtam és megigazítva a hajam vissza sétáltam a vízbe. Ha bármelyikük is rákérdezne, hogy mi történt akkor egy „kellemes a víz” kijelentéssel terelem el a témát még mindig fapofát vágva.

by **RenAi** Pént. Szept. 28 2012, 16:13

A kérdésemre mind Tsubakitól mind Ritától olyan választ kaptam, amit valójában hallani is szerettem volna, a kezdetektől fogva nyomasztott de egy megerősítő válaszra volt most igazán szükségem ahhoz hogy ténylegesen meg tudjak nyugodni az öcsémmel kapcsolatban. Az a kérdésem hogy-hogy ki hogy fejlődik igaz hülyeség volt de reménykedtem egy olyan válaszban ami felgyorsíthatja a fejlődést és így a kijutást ebből a gyilkos börtönből. Élvezve a víz adta kényeztetést csendben ültem a kijárat széléhez közel, mikor békés mélázásomat az zavarta meg hogy a következő kép amit látok két aprócska kéz kandikál ki a vízből test és minden nélkül, Tsubaki elmerült, amikor tudatosult bennem gyorsan felálltam de addigra már Rita szaladt is hozzá hogy segítsen. Nem ültem vissza én is tettem pár lépést előre hogy segítsek Ritának segíteni Tsubankin, de a vége az lett hogy Rita is hátra esett, már nyúltam volna Ritáért aki feltehetőleg Tsubakit fogta hogy segítsek felállni de addigra már fel is állt kimentve a kis Tsubakit. A felpörgött eseményeket fokozta hogy Ritáról leesett a törölköző és a víz a tó másik végébe sodorta, mentem is érte hogy visszaadhassam tulajdonosának, Rita eközben bejelentette hogy neki elég is volt a fürdőzésből megfájdult tőle a feje, így kiment a fürdőből és visszament az öltözőbe. Már úton volt mire a kezembe tudtam venni Rita törölközőjét, hogy visszaadhassam neki. Úgy döntöttem oda viszem neki, de mire kimászhattam volna a vízből a lány már visszafele tartott és közölte, hogy meggondolta magát.

by **Tomoyama Tsubaki** Kedd Okt. 02 2012, 23:19

A visszafele lépkedni kezdő Tsubaki váratlanul azon kapta magát hogy valaki megragadta, majd úgy ahogy volt magával is húzta. Ekkor elengedték és egy pillanat fekvő kapálózást követően ismét megfogták, s feje a víz felett volt lábai pedig megint leértek. Rita volt, az de Tsubaki már el is foglalta magát a benyelt víz egy részének köpködésével, no meg annak a kiköhögésével ami másfelé próbált menni. Mire magához tért Ritat már sehol sem látta, mindössze Rent látta úszni a tó másik vége felé ahol egy törülköző úszott a vízen. Riadtan nézett körbe, csak nem merült most ő el?
- Onēsan! - kiáltott fel és buborékokat kezdett keresni
Már ment is volna be meggondolatlan fejjel a hirtelen mélyedő tóba, amikor a háta mögül hangokat vélt hallani. Először csak megállt és vetett még néhány pillantást a bekerített területre, majd megfordult és az épület ajtajára pillantott. Mintha nővérkéje kiabált volna és aztán valamiféle dübörgést hallott, vagy hallott félre
- Onēchan! - kiáltott ismételten, biztosra merte venni hogy valami baj volt!
Azzal el kezdett sétálni a vízben a part felé, mert hogy amilyen kicsi volt úgy a tó is szívósan akadályozta a haladásban. Ettől függetlenül azért hamar kint volt, s amint némi lélegzetvételhez jutott, elővette lándzsáját és rohanni kezdett vele az ajtó irányába. Már csak néhány méternyire volt tőle, amikor az kitárult és a magát takargató Rita jelent meg benne, kijelentve hogy meggondolta magát. Az elképedt Tsubaki kővé dermedten bámulta, valamiért képtelen volt felfogni hogy mi történhetett
- Onēchan, mi történt? - kérdezte sürgetően amint magához tért
De nem kapott érdemleges választ, mindössze kitérést ami leginkább ahhoz hasonlított ami az idefelé vezető út végén is történt. Tsubaki komoran követte nővérkéjét a vízbe és amikor utolérte már megint nyakig ért neki
- Mi történt? - kérdezte meg, újra és újra és újra és újra, halál komoly arckifejezéssel minden tizedik másodpercben

by **Rita Hanami** Csüt. Okt. 11 2012, 11:51

Tsubaki meglehetősen kitartó volt és szüntelenül kérdezgette, hogy mi is történt az előbb ami pár perc után már kezdet igencsak zavaróvá válni. Hasonló komoly arckifejezést vettem mint amilyennel az én drága és jelenleg roppant idegesítő kis húgocskám nézett rám és mi tagadás nem egyszer megfordult a fejemben, hogy lenyomom a kicsi kobakját a víz alá de az nem az én stílusom lenne. Még néhány száz „mi történt” után végül megadóan lesütöttem a szemem és egy nagy sóhaj után megadtam Tsubakinak a várva várt választ.
-Két perverz fiú megpróbált leskelődni utánunk de szerencsére még azelőtt beléjük futottam, hogy ez megtörténhetett volna és elláttam a bajuk. – Miután a mondat végére értem lassan lejjebb csúsztam a vízben és a végén csak a szemeim és a fejem búbja látszódtak csak ki és buborékokat kezdtem el fújni a vízben. Ezzel az apró mozdulattal próbáltam leplezni a mai nap már igencsak gyakorivá váló pírt. A két fiú lényegében nem tehettek semmiről csak rosszkor voltak rossz helyen vagy épp ellenkezőleg ez végül is csak nézőpont kérdése volt. Kissé elmerengtem azon amit Ren mondott az öccséről, habár neki ezt nem akartam mondani, de végül is elképzelhető, hogy szert tett egy másik Nerve Gearre. Talán egy barátja szintén beszerzett egyet magának és nála próbálhatta ki. A játék már a megjelenése előtt hatalmas népszerűségre tett szert olyannyira, hogy még én is tisztában voltam az ezzel kapcsolatos hírekkel pedig ha valakit akkor engem aztán nem érdekelt sem a Sao sem a Nerve Gear de a környezetemnek hála mégis mindent tudtam róla. Így jobban belegondolva akár még az is elképzelhető, hogy az én öcsém is itt van valahol a játékban és az igazsághoz hozzá tartozik az, hogy néha még szinte keresem is őt és a félelemtől a szívem majd kiugrik a helyéről mikor meglátok valakit aki valamennyire hasonlít rá. De nekem szerencsére még ott van a remény, hogy ez nem történt meg Rennek viszont már ez sem maradt. Ha a helyében lennék biztosan csak ezen járna az eszem és csak őt keresném. Ki dugtam a fejem a vízből mivel lassan kezdett elfogyni a levegőm majd határozott arckifejezéssel Renre néztem.
- Ha elárulod a testvéred nevét és, hogy néz ki akkor én is figyelni fogom őt és szólok ha esetleg tévedtünk volna és mégis itt lenne a játékban. Meglehet, hogy csak képzelődtél vagy összekeverted őt valakivel de az esély akkor is megvan rá, hogy ő is itt ragadt. Szerintem jobb azzal a gondolattal élni, hogy te mindent megtettél azért, hogy felkutasd vagy bebizonyítsd a tévedésed mint, hogy elhitesd magaddal, hogy csak képzelődtél és arra ébredni majd ha kijutunk innen, hogy ő is itt volt ebben a világban és egyike volt azoknak akik nem voltak képesek leküzdeni a játék álltál felállított akadályokat. Tudtom az előbb épp az ellenkezőjét mondtam de ha belegondolok én is folyton azon agyalnék, hogy vajon tényleg az öcsémet láttam e vagy csak összekevertem valakivel.

by **RenAi** Csüt. Okt. 11 2012, 21:10

Miután Rita visszatért leült a vízbe, Tsubaki meg mellé. Látszott a fekete hajú lányon hogy történhetett odakint valami, de nem akart róla beszélni, de ezt Tsubaki nem hagyta annyiban, faggatta hajthatatlanul, faggatta. A sokadik terelés ellenére is ismételgette a kérdést:
- Onēchan, mi történt?
Vagy a 30.dik ismétlés után Rita belefáradt a terelgetésbe és elmondta, hogy két srác próbált meg leskelődni utánunk és hogy jól el is látta a bajukat.
Ezek szerint tényleg voltak fiúk a fürdőben rajtunk kívül. Gondoltam magamban. Persze kicsit mérges voltam, mert pofátlanság, amit csináltak vagy legalábbis próbáltak még annak ellenére is hogy én is megpróbáltam kideríteni hogy vannak-e játékosok az ellenkező nemből ebben az onsenben. Nem szóltam csak csendesen figyeltem az eseményeket, nem tudom talán a víz, vagy az hogy előtte egy jót kajáltunk, de igencsak elálmosodtam. Arra eszméltem, hogy Rita bugyborékokat fúj a vízből majd felül, hogy rendesen kilátszódjon és hirtelen rám nézett, kicsit meglepődtem, mert hirtelen ért, majd azt kérte, hogy mondjam el a testvérem nevét és írjam körül hogy-hogy néz ki, és figyelni fogja „hátha” látja. Magyarázkodott hogy igaz hogy nemrégiben azt mondta, hogy valószínű nincs benne, a játékban, és hogy szerinte jobb azzal a gondolattal élni, hogy én mindent megtettem hogy megtaláljam, mintsem hogy kiderüljön hogy bent volt és hogy egyike lett azon játékosoknak akik itt vesztették az életüket.
Azzal, amit Rita mondott teljesen egyet is értettem vele és én egyértelműen keresni is akartam, de valahogy pofátlanságnak éreztem volna, hogy megkérjem őket, arra hogy figyeljék ha lehet, elvégre ez az én problémám és senkitől sem várhatom el hogy segítsen.
Kicsit zaklatottá tett, amit Rita mondott, mert valahol szerettem volna elhinni, hogy nem valószínű, az hogy az öcsém is itt ragadhatott. Ugyanakkor nagyon jól esett, hogy felajánlotta, azt hogy majd figyeli „hátha” látja, és akkor szól nekem.
Talán kicsit zavartan rámosolyogtam a két lányra, ugyanakkor nagyon is hálás voltam Ritának a felajánlásért.
- Nagyon szépen köszönöm hogy segítesz megkeresni az öcsémet! Álltam fel és hajoltam meg Rita előtt. Mikor meghajoltam a törölköző, amit nemrégiben magam köré tekertem kicsúszott és majdnem leesett rólam, épp az utolsó pillanatban kaptam el és igazítottam meg magamon. Ez a kis közjáték valahol még jól is jött, ugyanis igy elrejthettem azokat a kósza könnycseppeket amit az öröm okozott hogy nem vagyok egyedül.
- Az öcsém szőke, úgy fél fejjel alacsonyabb nálam, és zöld szeme van. Ha itt van biztos, hogy kardforgató vagy a harcművész kasztot választotta. Arról nem is beszélve, hogy már jóval előttünk járhat, ugyanis bétatesztelő volt és kívülről fújja a játékot, már akkor is nagyon szerette és sokat beszélt is róla. A jelleme nagyon okos és magabiztos, szigorú magához és másokhoz is. Alapártaton nem beszél sokat, de ha kockulásról van szó, akkor hosszú monológokat képes előadni. Ebben a játékban nem hiszem, hogy nagyon félteni kéne, biztos vagyok benne, hogy ha itt van, akkor az elsők között fog kijutni innen.
Kép az öcsémről
Mosolyodtam el és ültem vissza a helyemre.

Kép az öcsémről

by **Tomoyama Tsubaki** Vas. Okt. 14 2012, 12:28

- Tsssssszzzzzzzzzzz... - sziszegett mérges kígyó módjára majd öklével a vízbe csapott, mikor Rita elárulta mi is történt valójában - Senki sem leskelődhet büntetlenül Onēsan után, majd én megmutatom nekik! Hogy néztek ki? Ha meglátom őket, megkapják amit megérdemelnek!
Még vicsorított néhány percet, mire hajlandó volt lenyugodni és összefont karokkal inkább morgolódni kezdett. Még hogy leskelődni a nővérkéje után, ez faragatlan és intruzív! Egyedül a kialakult beszélgetés fonalára reagált legközelebb, úgy tűnt hogy Rita egy másik opciót vázolt fel a dologgal kapcsolatban és a segítségét is felajánlotta. Ren levertnek látszott kicsit és valami miatt szabódott is, de azért hamar mesélni kezdett a testvéréről. Tsubaki közben a férfi fürdőrésztől elválasztó palánk felé sandított többször is, de senki nem kapaszkodott a tetején hogy leskelődjön. Így hát végül közelebb araszolt és állig süllyedt bele a vízbe, szóval azért tudott még beszélni
- Ne feledkezzen meg rólam sem, Senpai! - emelte ki ökölbe szorított kezeit a vízből - Én is keresni fogom és nem nyugszom addig míg meg nem találom és biztonságban tudom! Nem fogom engedni hogy elveszítse őt, ki fognak innen jutni!
Ő is meg akarta nézni a képet és ha odaadták neki, akkor alaposan szemügyre vette az arcot. Akkor azonban elkerekedtek a szemei és zavartan nézett Renre, majd a képre, s néhányszor még megismételve
- Nagyon szép képet csinált róla! - dicsérte meg, majd zavarodottsága témájára tért rá - Mondja Senpai, kontaktlencsét és hajfestéket használ? Mert akkor a játékban azok szerintem nem érvényesek... vagy igen? - fordult kérdően Rita felé
Furcsa volt egy nyugati színekben pompázó fiút látni Ren öccseként, de lehet hogy csak máshogy rajzolta vagy hasonló, meg a szemei is kérdésesek voltak a rajzstílus miatt. De arra nem akart rákérdezni hogy vér szerinti testvére volt e
- Mi a teljes neve?

by **Rita Hanami** Kedd Okt. 16 2012, 10:27

A kicsi Tsubaki igencsak mérges lett mikor elmeséltem neki mi történt és mivel tudtam, hogy nem teljesen volt igazam ezért nem is voltam képes a szemébe nézni, viszont a reakciója attól független megmosolyogtató volt. Jól esett, hogy ennyire kiállt mellettem.
-Már megkapták és nem is fognak vissza jönni! – Feleltem mosolyogva és kicsit talán büszkén. Na jó nem talán mivel ki is húztam magam a víz alatt.

*

-Ugyan! Nem kell megköszönnöd, szívesen segítek. – Mondtam Rennek aki már közben meg is hajolt és ennek köszönhetően majdnem el is hagyta a törülközőjét, de gyorsan megigazította azt és egy zavart mosoly kíséretében kicsit mesélt az öccséről sőt még egy képet is kaptunk róla. Láttam, hogy Tsubaki nagyon érdeklődik a kép iránt így odaadtam neki.
- Csak nem bejön a srác? – Kérdeztem tőle huncutul mosolyogva mikor elmondta a véleményét a képről. – Ahogy nézem nem sokkal lehet idősebb nálad sőt, talán lehet, hogy pont veled egy idős. – Itt Renre néztem, akitől reméltem, hogy megerősíti majd a feltételezésem az öccse koráról. – Komolyra fordítva a szót! A hajfestékben nem vagyok biztos de nem hiszem, hogy kontaktlencsét hord akkor az is bekerülne a játékba. Elvégre a ruháink sem kerültek á a játékba amit akkor viseltünk mikor felvettük a Nerve Geart. – Adtam meg a választ Tsubaki kérdésére, aki idő közben már fel is tette a következő kérdést. Gyanítottam miért is kérdezi meg a teljes nevét és ezt még a hajfestékkel és kontaktlencsével kapcsolatos kérdése is igazolta. Ren és az öccse egyáltalán nem hasonlítottak egymásra leszámítva talán az arcukat, de ezt elég nehéz volt megmondani és így nem is voltam teljesen biztos benne. Viszont Ren hiába mondja meg a fiú teljes nevét még azzal nem biztos, hogy kiderül vajon tényleg a vérszerinti öccse. Még sem a Yume sem pedig a RenAi neveket nem hallottam vezetéknévként persze ez nem jelenti azt, hogy ne használnák annak. Könnyen meglehet, hogy ez a név csupán egy felhasználó név amit ő talált ki és ugyan akkor lehet, hogy az öccse is csak egy fantázia nevet használ ezért igazából nem is számit mi a neve. Gondolkoztam, rajta, hogy rákérdezek vajon vérszerinti testvérek-e de végül is ez egy olyan információ, ami egyrészt nem tartozik ránk másrészt a kép alapján könnyen felismerhetjük.
- Szükségtelen tudnunk a teljes nevét mivel lehet a játékban nem is azt használja, a kép bőven elég, hogy felismerjük. – Mondtam megelőzve Rent a válaszadás előtt majd Kissé szigorúan néztem Tsubakira jelezve, hogy ne feszegesse tovább ezt a témát. Nem tudhatjuk milyen sebeket szakítunk fel ezzel így ha nem muszáj nem is kell tudnunk róla.

by **RenAi** Csüt. Okt. 18 2012, 01:44

Tsubaki mint mindig most is hozta a formáját. Édes volt, amikor nővére mellett kardoskodott és kiállt érte és tulajdonképp mindannyinkért elvégre az öltözőig jutottak de szinte biztos, hogy tovább szándékoztak. Amikor az öcsémről meséltem a törpi lányka is megígérte hogy segít, valami nagyon jól esett majdhogynem sírva is fakadtam az örömtől, a pici Tusbaki valamivel messzebb volt mint én de oda ugrottam hozzá és kapott egy nagy-nagy ölelést tőlem, majdnem fel is borítottam szegény lányt, persze ha estünk volna akkor mindketten estünk volna de sikeresen megúsztuk. A képet amit készitettem oda adtam először Ritának majd Rira Tsubakinak. Az aprócska lány megnézte majd többször a képre és rám is pillantgatott. Sejtettem miért, valahogy mindig szóvá is teszik ezt, és persze nem véletlen hogy eddig nem árultam el ezt. Van egy titkom nem sötét és nem is tartom szomorúnak vagy kinosnak de nem szeretem ha faggatóznak róla. Mi csak szerettünk volna úgy élni mint egy rendes család de a való életben is állandóan megkaptam hogy nem hasonlitunk az öcsémmel sőt hogy a családból nem hasonlitok senkire sem. Amikor Tsubaki megkérdezte hogy kontaklencsét és hajfestéket használok-e majdnem elnevettem magam, de belül valahol mélyen fájt kicsit a kérdés elvégre ez olyan mintha arra világítana rá hogy nem hasonlítunk hogy nem tartozom közéjük. De mivel felajánlották hogy segítenek úgy érzem tartozom nekik az igazsággal. A kezem Tsubaki fejére tettem majd elkezdtem.
- Igazad van Tsubaki, az öcsémmel tényleg nem hasonlítunk egymásra és igen neked is igazad, van Rita mint sok más játékos úgy én sem az igazi nevem használom a játékban. A valódi nevem Aoki Yume és a kisöcsém neve Aoki Sato.
Az hogy nem hasonlítunk egymásra szinte semennyire sem, így logikus hogy nem vagyunk vér szerinti testvérek, engem örökbe fogadtak, mert úgy tűnt, hogy az örökbefogadó szüleimnek nem lehet gyermekük, de pár évre rá hogy én náluk nevelkedtem megszületett a kisöcsém. Sem, a szüleim sem az öcsémmel nem hoztuk fel soha hogy nem vagyunk édes testvérek, de a külvilág ezt igen csak gyakran megemlítette, szóvá tette, de azt hiszem ez csak még inkább összekovácsolt minket. Mosolyodtam el a mondatom végére. És igen korban passzolna hozzád Tsubaki sőt, szereti a hosszú hajú lányokat úgy tudom. Cinkeltem én is a törpe lányt.

by **Tomoyama Tsubaki** Csüt. Okt. 18 2012, 09:47

Ren ölelése váratlanul érte, annyira hogy rögtön felsikoltott és rémülten pislogott amikor az végül elengedte, kellett egy mély levegővétel is

- Hova jön be? - pislogott rá nővérére, mikor az Ren öccséről mondott valami furcsát, sosem értette nagyon a szlenget
Tsubaki ide-oda nézegetett egyik lány arcáról a másikra, így az sem kerülte el a figyelmét hogy nővére váratlanul eléggé szúrósan nézett rá, hogy aggassza vele Tsubakit. Egy pillanatra ijedten meresztette rá a szemeit, majd pedig értetlenre váltott és aztán komor tekintetállással jelezte hogy nem ismeri el hogy valami rosszat csinált. Ezt persze nem is tudta, mármint hogy mégis mivel dühítette fel, ami azt illeti meg is kérdezte volna de illett elsősorban arra figyelni, aki éppen beszélt. S az nem volt más mint RenAi, vagyis Yume ahogy hirtelen publikussá tette az igazi nevét. Mélyebb elmélkedésre azonban nem adódott lehetősége, mert hogy a történet más fordulatot vett és egyben kellemetlent is. Ez az egész biográfia tapogatja a sajátját is, melyet még Ritanak sem adott elő tudomása szerint, valamint a sokktévéje sem igazán árult el sokat az utáni életéről. De az egész most visszajött, hogyan ugratták állandóan mások a fizimiskája miatt melyhez még a bátyjától való hasonlóságon kívül a ritka szemszíne is hozzájárult. Képes volt leüvölteni vele egyidőseket vagy nálánál fiatalabbakat ha ez feljött, míg az idősebbekkel szemben kénytelen volt meghunyászkodni, rettenetesen megalázó volt. Persze nem ez volt a leginkább zavaró az egészben, egyszóval nem ezért merev tekintettel kezdte bámulni a vizet és nem figyelt a többi szóra köztük a cukkolásra. Az egész dolog a "bátyja" hiányát juttatta eszébe, amiről képtelenség volt néhány óránál tovább megfeledkezni. Nem mintha el akarta volna őt felejteni, azt soha!

by **Rita Hanami** Pént. Nov. 23 2012, 11:14

Csak kuncogtam azon mikor Ren megölelte Tsubakit aki rémületében felsikoltott és mikor még visszakérdezett, hogy ki hova jön be az még külön aranyos is volt de inkább annyiban is hagytam a dolgot felvilágosítás helyett. Eközben Ren Kezdett el mesélni az öccséről és arról, hogy valóban nem vér szerinti testvérek. Ez után valahogy feszült csend állt be és Tsubakin is látszott, hogy valamin nagyon elmélázott. Ezt látva lassan mögé úsztam és gyengéden átöleltem őt a fejem pedig a vállán pihentettem. Az arckifejezése elárulta, hogy valami bántja őt talán pont a családjára gondolt, legalábbis ha a jelenleg témából akartam kiindulni. Nem szóltam egy szót sem elvégre nem látok a fejébe így nem is lehettem biztos abban, hogy tényleg motoszkál valami a buksijában vagy csak szimplán elbambult csupán a karjaimban tartottam őt. Legalább egy perc telt így, feltéve ha a lány nem szabadította ki előbb magát az ölelésemből mikor végre elengedtem és felállva elindultam ki a vízből.
-Az hiszem nekem most már tényleg elég lesz a forró fürdőből. A gőz és a meleg mindig elálmosít, úgyhogy inkább lefekszem most egy kicsit. Ti viszont még maradjatok nyugodtan, ha van kedvetek. – Adtam meg az okot a távozásomra. Az ajtóhoz érve ezúttal most alaposan szétnéztem mielőtt még elindultam volna vissza az öltözőkhöz ahol aztán újra magamra öltöttem a felszerelésem. Így utólag rájöttem, hogy teljesen felesleges volt eljönni az öltözőig hiszen akár a fürdőben is visszavehettem volna a cuccaim elég lett volna csupán pár kattintás. Hamar visszaértem a fogadóba és ezzel együtt a Tsubakival közösen bérelt kis szobácskánkba és amint elterültem az ágyon pár másodperc múlva már mélyen aludtam.

/Bocsánat de én szerintem kilépek ebből a játékból mert szerintem már túl régóta fut (főleg nekem köszönhetően) de ettől független nagyon élveztem és köszönöm a játékot ^^/

by **RenAi** Vas. Nov. 25 2012, 15:42

Rita jót kuncogott az eseménykén és meg kell hagyni édes is volt, ahogy Tsubaki értetlenül áll az elmúlt pár mondat felett. Szemeit ide-oda kapkodta, hogy választ leljen, de hiába egyikőnk sem világosította fel az aprócska lánykát. Majd mikor az öcsémről meséltem én is magamba szálltam kicsit így, nem nagyon vettem észre az eseményeket. Csakis a kínos csendre figyeltem fel, Rita odaúszott Tsubakihoz és átölelte. De a csend nem tőrt meg. Ekkor esett le hogy valószínű a kis Tsubakinak is vannak olyan foltjai a múltban amikről nem szívesen beszél. Így hát nem is faggdatam. Gondolkoztam vajon mivel tudnám megtörni a csendet, de semmi nem jutott az eszembe, ugyanis engem is felkavartak az emlékek, látszólag Tsubakit is bánthatta valami amiről Rita tudhatott vagy legalább sejthetett. Kínosnak éreztem a helyzetet, ugyanis én indítottam. Olyan jól indult a nap még itt is tök jól éreztem magam erre, így lesz vége?! Vontam kérdőre magam. Nem akarom hogy ez így folytatódjon. Pislogtam vajon mit is kéne mondanom, de egyszerűen mintha tücskök ciripeltek volna a fejemben, olyan üres volt. Így felálltam kimentem tó szélére, majd magamra tekertem törölközőt teljesen. Megvártam míg mindketten rám figyelnek, ha nem így történt akkor is felhívtam magamra a figyelmet.
- Törölközős Booombaaaa! Kiáltottam ahogy a torkomon kifért. Majd ugrottam. Az elképzelés jó volt épp csak a törölköző nem marad rajtam. Az valahogy még a levegőben kibomlott és utánam ért a vízbe ráesve a fejemre. Én köhécseltem a benyelt víz miatt, majd fejemről lehúzva ismét magamra tekertem.
- Valahogy... nem így ....terveztem. Mondtam. De a mondat végére kitört belőlem a röhögés ha a többiek is derültek valamennyire rajtam.
- Az hiszem nekem most már tényleg elég lesz a forró fürdőből. A gőz és a meleg mindig elálmosít, úgyhogy inkább lefekszem most egy kicsit. Ti viszont még maradjatok nyugodtan, ha van kedvetek. Jelentette ki Rita és már kis is szállt a vízből, kiment az ajtón, de most elidőzött előtte picit gondolom szétnézett nincs e a közelünkben megint valamiféle kukkoló. Mint már tudjuk itt akadnak. Így tanácstalanná váltam maradjak-e vagy sem, úgy döntöttem akkor maradok ha Tsubaki is. Ha maradtunk még elbeszélgethettünk kicsit, de valószínű mi is hamarosan elindultunk a fogadó felé.

/ Tőlem akár lezárni is lehet, de folytathatjuk is, vagy ha valaki máshol szeretné folytatni nekem úgy is jó ^^ Ééés köszönöm a játékot Rita és Tsubaki! /

by **Chitose** Szer. Márc. 27 2013, 22:42

De most merre ? - Hát egy onsenbe !

De most merre ? Tettem fel a költői kérdést magamban, miután felébredtem az egyik aincradi fogadóban. A virtuális Nap már magasan járt, a mesterséges madarak is ugyanolyan boldogsággal csiripeltek, mint tegnap ilyenkor, és mindig. Egy dologban azonban számomra különbözött ez a nap a többitől: ma először tenni is fogok azért, hogy kijussak ebből a mesterséges világból. De ehhez fejlődnöm kell, állapítottam meg magamban, miközben fölültem az ágyamon. Még régebben hallottam az egyik játékostól, aki meg akart győzni arról, hogy én se üljek tétlenül, hogy a küldetések elvégzése által fejlődhetek, a küldetéseket pedig a városok küldetésfalán vállalhatom el. Egy küldetés... még azt sem tudom, hogy milyen is az. Annyit viszont tudok, hogy veszélyes. Sokakról hallottam már, akik küldetés közben haltak meg. Ezért nekem meg kell találnom azt a küldetést, amelyik a legkevésbé veszélyes, gondoltam, majd ruhát switchcseltem magamon. Egy gyors reggeli, és már kinn is voltam a fogadóból. Az utam egyenest a küldetések táblájához vezetett. Rengeteg volt, de átolvastam az összeset. Viszont nem találtam egyet sem, amely elég kockázatmentes lenne számomra. Így nem tehettem mást, el kellett mennem egy másik városba. A célhelyül Torubanát választottam, mert ez volt a legközelebb a jelenlegi városomhoz. Szerencse, hogy létezik a virtuális térkép, így könnyen oda fogok találni. Ez érdekes lesz, még sosem jártam másik városban, a Kezdetek városán kívül, gondoltam, majd elindultam Torubanába. Csak néhány óra kellett, és máris a város bejárata előtt álltam. Torubana első ránézésre nem sokban különbözött a Kezdetek városától, az viszont feltűnt, hogy az emberek általánosságban sokkal vidámabbak. Hamarosan útam közben valami ismerőset pillantottam meg: egy táblát, "Onsen" felirattal. Egek, egy onsen ! Már nem is tudom, hány éve nem jártam ilyen fürdőben. Talán még öt éves koromban. Az, lássuk csak... tizenkét éve volt ! Már ennyi idő eltelt... el sem hiszem, hogy ilyen régen volt boldog családom. Hát, igen, akkor még anya és apa együtt volt, és mi egy faluban laktunk. Egyszer elmentünk a közeli onsenbe, én meg össze-vissza pancsoltam. Na jó, elég a mélázásból, vár a küldetés. A legkevésbé veszélyes küldetés, amit majd kiválasztok magamnak. Nem. Nem mehetek el anélkül, hogy be ne térnék ide ! Merengj még egy kicsit a régmúlt, boldog időkön, Chitose, úgysem jönnek vissza már soha, mondtam magamnak gondolatban, majd megejtettem egy szomorkás félmosolyt, és beálltam a sorba, hogy belépőt vegyek. Benn minden olyan jólesően ismerős volt: a párával telt levegő, amelytől alig látni, az öltöző padjainak fás tapintása, a víz csobogása... Ilyen gondolatokkal telve léptem bele a tóba, mely a fürdőhelyül szolgált, immárom fürdőruhában. A ruhámat is csak azért nem switchcsel vettem át, hogy a hangulat megmaradjon. Kellemesen meleg, gondoltam, majd becsuktam a szemeim, hátradőltem a tó partjának, a karjaimat is megtámasztottam rajta. Pár perc múlva újra kinyitottam a szemem, de mit kellett látnom ? Egy lány semmibe veszi a fürdő szabályait: két általam ismeretlen fajú állatot is behozott ide ! Pedig ez egy trdícionális, japán onsen ! Hogy engedhetnek meg ilyesmit ? Ez teljesen elrontja a fürdő hangulatát ! Ezt nem hagyom szó nélkül. Majd, miután ilyen döntésre jutottam, nemes egyszerűséggel felálltam, és odasétáltam a zöld hajú lányhoz.
- Megbocsáss, de kivinnéd ezeket a különleges fajú állatokat a fürdőből ? -szóltam hozzá a legudvariassabb hangnemben, ahogy csak tőlem tellett. - Tudod, ez egy onsen, itt emberek fürdekek, nem állatok. - fejeztem be, majd oldalra fordítva a fejem vártam a lány válaszát.

by **Lotti** Vas. Márc. 31 2013, 19:02

♫♪♫ Chitose ♫♪♫

- Egy fő. - nyögöm ki a jegyet árusító öreg néninek, aki gyanús pillantásokkal illeti a csupakabrám és a basiliskusom. De nem telik sok időbe, hogy meggyőzzem: mindkettő a petem, így hozzám tartoznak, velük vagyok csak olyan játékos, mint mindenki más. Plusz megnyugtattam, hogy ha akar jöjjön be és kukkantson ránk, az állatok nem fognak pancsolni. Alig akarta elhinni. Pff, öregasszony... Mégis mit gondol?! HOgy egy vízben fogom áztatni magamat Starkkal meg egy... kígyóval?! Istenem!
Vonakodva bár, de odaadta a jegyet és be is léptem az előhelyiségbe, ahol mindenki átvedlett fürdőruhába, vagy még abba se. Huh, még szerencse, hogy ezen az oldalon csak nők vannak. A biztonság kedvéért lenyitottam a menümet és ott böngésztem ki magamnak a fürdőrucit, amit aztán egy gombnyomással magamra is öltök. Szép piros, néhány kislányos fodorral megspékelve. Milyen jó dolog, hogy ebben a virtuális világban a ruha pontosan illeszkedik az emberre és nem kell aggódni amiatt, hogy túl szűk, vagy bő. Mondjuk a szűkkel még nem is lenne olyan nagy baja, az legalább vonzza a tekintetet, na de a bő..! Hát semmi kedvem nem lenne úgy sétálgatni, hogy közben fogom a bugyimat, ami majd' lecsúszik...
Wywernkígyó egyetértő bólintása arra aenged következtetni, hogy neki is tetszik az összeállítás, főleg az új hajszínemmel. Igazából már vártam, hogy mikor vált vissza az eredeti küllemére, mert kicsit untam már a kéket és voálá~, nem létező imáim meghallgatásra találtak! Le is nőttem a kéket durván fél év alatt...
Kicsit pózolgatok is a legközelebbi tükörben. Dobálom a szőke tincseket, rendezgetem kissé. Még puszit is küldök magamnak. Ohh, mondhatni jobban nézek ki most, mint azzal. Mintha idősebb is lettem volna ezzel a változással... Hmm, lehet csak a szín teszi, nem értek a lovakhoz.
Magamhoz ragadok egy törülközőt, s bevezénylem magam a fürdős szekcióba, ami csupán egy ajtónyitásnyira van tőlem. Bent azonban furcsamód kevesebben vannak, mint amire számítottam. Csak egy hosszú barna hajjal megáldott leányzó ücsörög a vízben, bár lehet, hogy a gőz miatt nem látok másokat és csöndben, de itt vannak.
Leteszem a törülközőt, ami egyébként szintén piros. Direkte egy ilyent választottam, csak hogy mennyen a színösszeállításomhoz. Majd lassan belegyalogolnék a vízbe, ám nem várt akadályba ütközöm. A lány, aki már előttem itt volt, nemes egyszerűséggel rám ripakodik, hogy vigyem ki a petjeimet, mert hogy ez egy olyan fürdő, amiben emberek lazíthatnak.
- Ők a petjeim. Nem mennek. Sehova. - kezdem el a szövegelést, de nem akarok konfliktust kirobbantani a szavaimmal, hisz' nem azért vagyok itt. Azért jöttem ide, mert még nem voltam japán fürdőben sosem, csak meséltek róla, na meg a tévében azt is láttam még a hotelban. És most itt ez a japó csaj és ki akar oktatni engem? Talán azért mert egyáltalán nem tűnök japánnak? És ha nem nézek ki úgy, már nem vághatom a szabályokat?
- De a vízbe sem. Leülnek. Ott. - majd magam mögé, az ajtó mellé mutatok, de attól kissé távolabb, hogy ha valaki be akar térni, ne bukjon fel két szörnyben. A Basiliskus engedelmesen feltekeredik Starkra, aki nem bánja a társaságot és el is battyog oda, ahova én mutattam neki.
- Megfelel? - kérdem a lánytól kissé feszülten.

[Időközben volt egy hajszín változtatásom, kérlek vegyük úgy, mintha már szőkén léptem volna be! ]

by **Chitose** Csüt. Ápr. 04 2013, 20:41

/Lotti/

A lány pedig, aki két különleges állattal érkezett a fürdőbe, azonnal válaszolt is, bár nem azt mondta, mint amire számítottam.
- Ők a petjeim. Nem mennek. Sehova. - jelentette ki nemes egyszerűséggel a szőke hajú állatidomár, aki vontatottam formálva a mondatait. Mérgesen ráncoltam a szemöldököm. Szóval nem hajlandó kivinni őket. Egek, attól még, hogy állatidomár, nem kéne mindig, mindenhova magával hurcolnia őket ! Még beleesnek a vízbe, vagy akár csak véletlenül kedvük támad fürdőzni, és méris oda a tiszta, gyógyító forrásvíz ! De akkor most hogy győzzem meg őt arról, hogy kint jobb helyük van annak az állatoknak ?
- De a vízbe sem. Leülnek. Ott. - a lány váratlanul meggondolta magát. Vagy eleve így tervezte ? Mindegy, de ez egy meglepő és megnyugtató fordulat a számomra. Akkor mégiscsak jobb belátásra tért. És az állatok valóban engedelmeskedtek neki. Egyik feltekeredett a másikra és az ajtó mellé vándoroltak.
- Megfelel? - tette fel a kérdést a lány. Így már nem fognak belemászni a vízbe, jó távol vannak tőle. És úgy látom, hallgatnak is a szavára az állatok, mostmár nem lehet baj.
- Igen, jó lesz. - feletem neki megnyugodva. Azonban észembe jutott, hogy kissé udvariatlanul szóltam hozzá az elején. Bántam már, szóval megpróbáltam javítani a helyzetemen.
- Őhm... az előbbi szavaim talán kissé durvák voltak... bocsi érte. - mondtam a lánynak, miközben zavaromban lopva oldalra pillantottam. - Egyébként azok az állatok milyen fajtájúak ? - kérdeztem meg tőle, hogy némiképp kellemesebb mederbe tereljem a társalgást. Ezután leültem, hogy újra élvezhessem a kellemes fürdővizet.

by **Lotti** Vas. Ápr. 07 2013, 18:20

♫♪♫ Chitose ♫♪♫

Elégedett pillantást vetek a lányra, ahogy jóváhagyja a peteim jelenlétét a víztől távol eső helyen. Hangjában nyugodtságot vélek felfedezni. Felzaklatta volna, hogy behoztam ide ezt a két szörnyet? Ejnye.
- Semmi baj. - felelem neki, mikor bocsánatot kér. Ohh, azt hiszem ez ki is jár nekem ezek utána, hogy így nekem támadott... Az állatokra tekintek, akik már el is foglalták a pozíciójukat. Stark villogó szemével felváltva fürkész engem és a lányt, de inkább a beszélgető partnerem érdekli. Wywern hangtalanul nyújtogatja a nyelvét a main.petre, akik csak halk nyüsszögéssel felel neki. Vajon most beszélgetnének? Sokszor nem tudom eldönteni, hogy értik e egymást, vagy csak improvizálnak. Minden esetre jól megvannak egymás mellett, eddig még sosem kaptak hajba.
- A nagyobb csupakabra. - s mutatok is rá az ujjammal, habár erre lehet nincs szükség. Stark fel is kapja a fejét, amit időközben letett a padlóra. Most tök úgy néz ki, mint egy nagyon randa kutya.
- A kisebb basiliskus. De most kígyó alakban. - térek át a szörny nyakában tekergőző hüllőre, aki viszont nem méltat rá, hogy rám figyeljen, hiába róla magyarázok.
- Stark és Wywern. - nevezem meg őket, s kezemmel újra kezdem a mutogatás sorát. Remélem kielégítő választ adtam a leányzónak, s értékeli, hogy nem ignoráltam, hanem kérdezősködés nélkül belementem a válaszadásba.
A barna hajó csajszi visszaül a vízbe és relaxálásba fog, én meg inkább odabattyogok Starkhoz, s leguggolok hozzá. Kezemet a fejére teszem, s suttogok.
- Tényleg itt maradni. Huh..?! - ijedek meg kicsit, mikor egy zavaró szag csapja meg az orromat. Ehh, ez Starkból jön? Uhh, még jó, hogy a programja nem engedi egy méternél távolabb a tulajától... Amint kimentünk innen, meg kell fürdetnem valahogy, még akkor is, ha ő nem szeretné..!
Utamat vissza, a medencéhez veszem. Egyenletes, lassú mozdulatokkal merülök bele a vízbe. Testemet körbevevő meleg érzésre először kissé felszisszenek, de aztán gyorsan megszokom és szinte már alig zavar, sőt egész jól esik. Miért nem jöttem én még el soha ide?!
- Mi a kasztod? - kérdem kissé zavartan a lánytól, közömbös indíttatásból. Nem akarok csöndben kuksolni egész végig. Ha szívesen válaszol, akkor azt jelenti, hogy ő sem.
- A nevem Lotti. - teszem még hozzá gyorsan.

by **Chitose** Kedd Ápr. 16 2013, 20:51

/Lotti/

Kényelmesen hátradőltem, hogy úgy élvezhessem tovább a fürdővizet. A karjaimmal néhány enyhe hullámot keltettem a vízben, úgy még kellemesebb volt a pihenés. Jó, hogy eljöttem ide. Hiába az a célom, hogy minnél előbb kijussak innen, azért be kell vallanom, néha lazítani is kell.
- A nagyobb csupakabra. - felelt végül a lány a kérdésemre, én pedig közben a petjeire néztem. Szemeim megállapodtak a nagyobb állatkán. Ááh. Szóval ilyen egy csupakabra, vagy mi. Mit meg nem tanul az ember, ha egyszer bezárják egy harcolós mmo-ba ! - A kisebb basiliskus. De most kígyó alakban. - most a kisebbre tévedt a tekintetem. O-hó. Itt már bonyolódnak a dolgok. Egy basiliskus kígyó alakban, mi ? A csuda, miért is nem figyeltem egy biológia órán, akkor most tudnám, miről beszél ez a lány. Sóhajtottam egyet, majd beletúrtam a hajamba, amitől az egyébként még száraz tincsek részben átnedvesedtek. Ezután nagy levegőt vettem és végül lebuktam a víz alá, majd amikor pár másodperc múlva ismét feljöttem, hagytam, hogy a vizes fürtjeim a fejemre tapadjanak. - Stark és Wywern. - árulta el a nevüket a lány. Én igyekeztem megjegyezni őket, csak ne feleltessenek belőle soha. Közben láttam, hogy a lány odasétált a petjeihez és beszélgetni kezdett velük. Ezek szerint eléggé kötődik hozzájuk, gondoltam, miközben vetettem egy hosszabb pillantás rájuk. - Mi a kasztod? - kezdezte váratlanul a lány, miután visszaült a medencébe.
- Öhm, hogy hogy én ? - kaptam a hang irányába a fejem. Hirtelen nem tudtam mit mondani, mert elbambultam egy kicsit. - Hát, én kardforgató vagyok. - árultam el végül. - Te pedig állatidomár... egyébként miért is választottad ezt ? - kérdeztem merő kíváncsiságból. - Hogy ne csak kérdezősködjek én itt, elárulom, hogy én miért lettem kardforgató. Hát ezért, mert a kasztválasztásnál ez a fegyver tűnt a legegyszerűbbnek. - mosolyodtam el. Megeshet, hogy ez után a felvezetés után többet vagy valami nagyobb, pátoszosabb magyarázatot várt volna alány. De ezzel nem szolgálhattam, hiszen nem volt más, csak a tömör, egyszerű igazság.
- A nevem Lotti. - tette még hozzá.
- Jaj, tényleg ! - eszméltem fel hirtelen. A feleszméléshez az is hozzájárult, hogy gyorsan a mennyezetre néztem, majd vissza. - Kissé udvariatlan vagyok ma, nem tudom mi van velem, talán eltompította gőz az agyamat, vagy nem tudom mi, hogy itt bemutatkozás nélkül kérdezősködök. Szóval, az én nevem pedig Chitose. Van persze rendes nevem is, de a játékban csak ezt használom. - mondtam, miközben még megeresztettem egy félmosolyt feléje.

by **Lotti** Vas. Ápr. 21 2013, 19:32

♫♪♫ Chitose ♫♪♫

Ahogy a lány szavaiból kiveszem a kasztja kardforgató. Fura, még nem is találkoztam kardforgatóval rajta kívül. Harcossal meg állatidomárral igen. Lovaggal is. Mintha emlékeznék arra is, vagy valamelyik ismerősöm negatív kritikával értékelte a kardforgatókat. Túl közönségesek..? Valami ilyesmit mondott, már nem emlékszem rá.
Persze az ordít rólam, hogy jómagam állatidomár vagyok. A két pet roppant árulkodó tud lenni. De jobban belegondolva miért is választottam ezt a kasztot? Ohh, teljes véletlen volt.
- Félreértetni szöveg kasztválasztás...nál. - makogom bizonytalanul, béna grimasszal arcomon. Sajnos a magyarázat ennyire egyszerű. Fél évvel ezelőtt még ennyire sem tudtam japánul, hát így esett meg.
- Nem beszélek japán túl jól. Most se. - s megvakarom tarkómat kínos helyzetemben, remélve, hogy a lány megértő lesz, nem pedig valami japános nemzet szocialista érzések ébrednek fel benne.
- Chitose..? - ismétlem vissza a lány nevét, mely vallomása alapján természetesen nem az igazi, csak itt vette fel. Ehhe, lassan kezdem úgy érezni, hogy csak én voltam olyan butus, hogy a saját keresztnevemmel regisztráltam. Persze akkor még fene tudta, hogy mi lesz a folytatás... Végül is mindegy, legalább tudom, hogy ha valaki kiejti "Lotti", akkor nekem szól. Vagy más valakinek, akinek ez a neve. Azért egy kicsit gagyi érzés... Biztos ami biztos, nem árulom el, hogy nekem ez az igazi nevem. Kínos.
- Én azt hinni, nem lennék jó más kaszt. Így jó. Stark harcol. Én csak parancs. - vallok színt a lánynak, majd lassan odaaraszolok mellé és mellette teszem le a hátsómat. Vizes hajamat odébb söpröm, hogy ne lógjon a szemembe. Igyekszem bepakolni a hátam mögé, ott tényleg nincs útban.
- Van fiúd? Aincrad teli...lehetőséggel. - nyögöm az utolsó szót, ahogy végre megtalálom a gondolatom szótárában egy apró mosolyt hozzácsapva.

by **Chitose** Hétf. Ápr. 29 2013, 21:43

/Lotti/

Arra a kérdésemre, hogy miért választotta az állatidomár kasztot, a lány elég meglepő választ adott: egyszerűen csak félreértette a szöveget. Félreérteni ? És mintha elég furcsán beszélne ez a lány... kissé darabosan, és... akcentussal ?! Értem már ! Ő egy külföldi ! Ezért volt már az elején furcsa a beszéde meg a szőke haja ! Ha jobban belegondolok, még nem is beszéltem egy külföldivel sem. Ma szerencsém van ! Váratlanul mosolyogni kezdtem, izgalom öntött el.
- Nem beszélek japán túl jól. Most se. - mentegetőzött a lány.
- Semmi baj, még így is érthető, amit mondasz. - legyintettem.
- Chitose..? - ismételte a lány.
- Igen ! És, és, és te... akkor külföldi vagy, igaz ? - kérdeztem meg tőle óvatosan. Elvégre nem mindenki szereti, ha firtatják a származását. Ha viszont válaszol, azon nyomban további kérdésekkel bombázom. - És honnan jöttél ? Mond csak, milyen az élet Japánon kívül ? Izgalmasabb, mint itt ? Tudod én még sose jártam külföldön. - mondtam kissé lehangolódva. - De majd mindenképp szeretnék utazgatni, ha felnőtt leszek ! Nem úgy értem, hogy tizennyolc éves, hanem, amikor már úgy húsz-harminc leszek. Tudod, amikor már lesz munkám is, meg esetleg családom. Igen velük szívesen meglátogatnám Párizst, vagy Berlint, vagy Angliát... de még Amerikába is szívesen elmennék ! Persze, ehhez ki is kell jutnom a SAO-ból... - komorultam el ismét. - Nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog, mert tudod én nem rendelkezem semmilyen kiemelkedő képességgel. Ezért is választottam a kardforgató kasztot, egy kardot csak egyszerű kezelni, nem ?
- Én azt hinni, nem lennék jó más kaszt. Így jó. Stark harcol. Én csak parancs. - mondta a lány, majd egyre-egyre közelebb kúszott hozzám, végül megállapodott mellettem.
- Áh, értem. - feleltem elgondolkodva. - Végül is, ez is egy logika.
- Van fiúd? Aincrad teli...lehetőséggel. - kérdezte váratlanul, egy mosoly kíséretében.
- Heeh, fiúm ? - ismételtem. Enyhén szólva meglepett a kérdése, kissé hirtelen tette fel. Föl is kaptam a fejemet rá. - Az neem lehe~et. - legyintettem nevetgélve. - Abban igazad van, hogy Aincrad teli lehetőségekkel, de tudod, nem azért vagyok itt, hogy fiúzzak. Igen, tudom, hogy senki sem ezért van itt, de tudod, mikor először ide kerültem, nem foglalkoztam mással, mint hogy a biztonságos város még biztonságosabb fogadójában maradjak, és ott próbáltam túlélni. Aztán, mostanában meg nem foglalkozok mással, minthogy kijussak innen, szóval időm sincs a fiúzásra. De majd a való életben úgyis bepótolom. - bólogattam buzgón. Hiába volt kétséges a SAO-ból való kijutás, és még mindig természetes tényként kezeltem azt, hogy a jövőm bár távoli, de valós.

by **Lotti** Pént. Jún. 07 2013, 15:19

♫♪♫ Chitose ♫♪♫

- Én lenni német. - válaszoltam egyenesen a lánynak, kicsit locspocsolva a vizet. Furcsa, eddig még senki sem érdeklődött a nemzetiségem felől, még Peter sem ásta bele magát mélyebben abba, hogy honnan jöttem. Bár gondolom ő úgy van vele, hogy ha szeretném vele megosztani, akkor elmondhatom neki, amikor jól esik. És talán jobb is így, mintha a vallatót játszaná és mára már mindent tudna rólam.
- Az élet... Ugyan olyan. Különleges nincs. Engem nem nyűgöz le táj meg többi. - mondom kissé kínosan, egy zavart mosollyal orcámon. Ő úgy beszél a világról, mintha teli lenne felfedezésre váró csodával, ami engem sajna nem tud lekötni vagy lenyűgözni. Utazni a családdal? Huh, egyszer utaztam velük és tádá~ egy játékban kötöttem ki, amiből nem lehet kilépni. Persze ehelyett bejárhattam volna Japánt, vagy legalábbis a várost, ahol vagyunk, de ahhoz túlságosan betondzsungelnek találtam, hogy legyen benne bármi érdekes egy halom emberen kívül.
- Emberek, épületek. Ugyan az. - jó persze, nyilván nem ugyan az, de nekem semmi különbség nincs bennük. Ezt ugyan csak annak a számlájára írom, hogy nem bírnak lenyűgözni az emberek által alkotott ilyen-olyan dolgok, vagy tájak.
- Pedig fiúkat tartani jó. - nyögöm kissé elpirulva, majd felegyenesedek a vízből. Hagyom, hogy lecsorduljon rólam az utolsó virtuális csepp is, mely akar, majd kigyaloglok a medence szélére.
- Nekem most sajna menni. Találkozni fiúval. - kuncogok. A törülközőmmel gyorsan átsuvickolom magamat, hogy teljesen száraz legyek.
- Remélem még találkozni mi ketten. - búcsúzok, s integetek boldogan. Intek a két petnek is, hogy jöjjenek, majd velük együtt távozok...

[Köszönöm a játékot és sajnálom, hogy eddig tartott válaszolni, no meg hogy így zárom le. Sajnos nincsen több időm erre a karakterre. :/ ]

by **Chitose** Vas. Jún. 09 2013, 14:04

/Lotti/

Mikor a lány elárulta, hogy német, nem is igazán lepődtem meg. Igazából pont ilyennek képzeltem el egy németet. Szőkének, kék szeműnek és fehér bőrűnek. Így utólag visszagondolva talán kicsit sokat kérdeztem így egyszerre, dehát mostmár késő bánat. Az viszont tényleg meglepett, hogy nem lát különbséget az itteni és a külhoni élet között. Én mindig is azt gondoltam, hogy külföldön élni... valahogy más. Nem is tudom, miért, csak úgy más. Áh, mit is gondoltam...
"Fiúkat tartani"... ? Kicsit furcsa szavakat használ ez a lány. Tartani a malacot szokás meg a kutyát. De biztos csak azért, mert küldöldi. Ezután viszont a lány váratlanul bejelentette, hogy mennie kell.
- Oh, semmi probléma. - nyugtattam meg. - Igen, én is ! - válaszoltam neki egy mosoly kíséretében, majd visszaintetten neki. Rövid ideig elnéztem, ahogy a két állatkájával távozik, majd szétnéztem a fürdőben. Félig üres volt, alig lehetett embert látni. Ezután kényelmesen hátradöntöttem a fejem és megtámasztottam a medence kőburkolatán. Lassan behúnytam a szemem, és elhatároztam, hogy ezúttal tényleg, de tényleg pihenni fogok.

/Semmi probléma./

by **Kayaba Akihiko** Kedd Jún. 11 2013, 19:27

Chitose: Halvány Erősítő Kristály (aktiválása után a következő sebzés +5-öt fog sebezni)
Lotti (helyett Chitose): Gyenge Lénygyengítő Méreg (a mérgezett mob 10%-kal több sebzést szenved el 2 körig minden találat után, maximum 3 találatig marad a pengén)

by **Hayashi Yuichi** Pént. Aug. 23 2013, 16:09

Nio

Utunk az Onsenig, könnyed volt és többszörösen bejárt utam Torubana városig, akadály mentesen átsiklottunk a szörny hegyeken. Ahogyan a kezdetek városához is az út zökkenő mentes volt bármikor. Jócskán ránk esteledett, de útitársam nem tűnt még feszélyezettnek a kései óra miatt. Este kilenc körül járhatott és közel három órán át sétáltunk idáig. A kezdetek városa ettől a ponttól messzebb volt, oda legalább nyolc órás út is elkélhetett volna. Ezt egyedül futtában szoktam megtenni, és felhőtlen örömben. Azonban ez alkalommal, Nio is velem tartott így nem kényszeríthetem futásra, csak azért, hogy még az este többet tudjunk társalogni könnyedebben és nyugodtabban. A felhőtlen örömöm azonban hiánytalanul, mosolyt varázsolt arcomra, ezt tovább tetézte a társaság.
Ez idáig többnyire kalandokról meséltem neki, vagy untattam, amiken odakint estem át, figyelve, hogy az unalmasabb témákat kerüljem, mint például, a munkám és a suli, talán ez a két intézmény ami, bárkit képes lehorgasztani, bármekkora jókedvről. Mellette sétáltam végig, kicsit lassabban, mint az átlagos gyalogló tempó. Figyelembe vettem hogy egy fél fejjel alacsonyabb nálam, mintha a lábfeje is apróbb lenne és így kevesebb távot képes megtenni ugyanannyi tempóval, mint én számításom helyesnek tűnt és nem léptem át ezen apróság fölött. De hogy miért koncentrálok a tökéletességre, szerettem volna maximalista lenni, de sosem sikerült, talán így akarom itt magam jobbá tenni, mint amire odakint nincs időm? Lehet.
- Miket szoktál még rajzolni? - kérdeztem egy pillanatnyi szünet után, ahogy már a város kövezete kopogott, bakancsom és lábbelije talpa alatt. Munkás bakancs, uram isten, még mindig ez van a lábamon, cserélnem kell, egy nap, olyan ormótlan és ez a világoskék öltönynadrág a fehér pólóval és kigombolt világoskék öltöny felsővel. Biztos bohókásnak, vagy bohócnak néz.
- Ne haragudj megjelenésemért, ebben a ruhában heveredtem le az ágyra, hogy játszhassak a Sword Art Online-al, nem gondoltam volna, hogy nem akad lehetőségem átöltözni. Szégyelltem el magam, bár a sötét oltalmazólag kezd elfedni, így inkább fehér öltönynek tűnhet, a lámpák fényében.
Majd mosolyogva kijelentettem - hamarosan itt vagyunk az Onsennél, még pár utcányira van csak.

by Ajánlott tartalom

Onsen

Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen