Onsen

by **Phobos** Szomb. Május 17 2014, 18:57

/Shukaku/

Már egy ideje gondolkodtam azon, mit kezdhetnék kettejükkel, de sosem jutottam előrébb - pedig még az is az eszemben volt, hogy a fantompáros egyáltalán nem ismertek el az idézőjükként. Az utóbbi tény ellenére a képességlista bővült egy újabb lehetőséggel, csak éppen nem mertem élni vele. Érződött, hogy az elválás nem a legrózsásabb körülmények között zajlott le, s ha ő nem lett volna, Surtr és Jörmungandr pixelekre szaggathattak volna szét. Azóta nem láttam őt, és nem köszönhettem meg neki a nonverbális bátorítást. Csak úgy jött, s ment. Akkor utána futottam, de elteleportált. Még az esélyét sem adta meg, és a váratlan felbukkanás újabb kérdéseket szült: ki ő, és honnan ismerem? Amikor megláttam azt arcát, a felismerés futott át rajtam, de amikor nevén akartam nevezni, nem jutott eszembe a szó.
Ahhoz képest, hogy a megjelenése teljességgel összezavart, kevésbé aggódtam. Inkább azzal foglalkoztam, miképpen tudnám a füstbe ment ismerkedést törleszteni a két genjuval - fantommal. Céltalanul mozgattam fel-le a képességpanelemet, azon gondolkodván, hogy megnyomjam-e a legutóbbit. Igen? Nem? A legutóbbi kis incidens arra volt jó, miképpen őrizzem meg a hidegvéremet - ezt még a két fantom is alátámasztotta.
Az a gond, hogy megpróbálod leigázni őket. Az, hogy egy fantom a segítségedre van, nem jelenti azt, hogy a szolgád - emlékeztetett a ló. - Miért nem kérsz segítséget?
- Segítség? - Egy rövid kimaradás, aztán magamtól is rájöttem, kire gondol. Elmosolyodtam, miképpen csupasz lábaimat békésen fel-alá lengettem az onsen langyos vizében. Amint említette Shut, hamar átértékeltem a dolgot, így a képesség panel helyett az ismerősökével játszadoztam.

Raven írta:Szia,
Át tudnál jönni a Limen Onsenjébe? Még kettő jelent meg.

A célzások érthetőek voltak, és kisebb-nagyobb átgondolás nélkül elküldtem a kislánynak az üzenetet. Valószínűnek tartottam, hogy őt a történtek után érdeklik a genjuk - máskülönben akkor miért ajánlotta volna föl a segítségét? Tiszta volt, nem úgy, mint a többi idegen - és a sárkánya megvédte, hogyha bajba kerül, és jó ez így. Az ember és a sárkány közötti kapcsolaton elmélázva vártam Shu válaszát, miközben a kézikönyvet magam mellé tettem. Elégedetten hunytam le szememet.

by **Shukaku** Szomb. Május 17 2014, 20:20

Az üzenetet jelző csipogás felettébb zavaró tud lenni, ha az ember lánya éppen valami fontosat csinál. Shukakunak nem sok kötelessége volt a céhben, még most sem, pedig Peter a segítőjévé léptette elő. Ez egy igen furcsa titulus volt, hiszen tulajdonképpen fogalma sem volt arról, hogy mi is lenne a feladata. Persze ismert mindent ami ott fojt, elkezdte írogatni a banki nyilvántartásokat a füzetébe… és itt tulajdonképpen ki is merültek az új dolgai. Még erre sem lett volna szükség, de csak azért csinálta, hogy jelezze a céhvezér felé, hogy érzi a feladat fontosságát, és most már többet tesz… persze Peternek ezt még nem mondta el. takarítani nem kellett, mert kosz nem létezett, néha megigazgatta a dolgokat a folyosókon és az ebédlőben, de erre sem gyakorta volt szükség, mert a ház népe rendszerető fajta volt, legalább is a szobájukon kívül. A saját szobája mindig pedáns rendben volt, azért pedig nem csinált rendetlenséget, hogy utána rendbe tehesse a dolgokat. Ezen kívül a kertet rendezgette még és a boltját. A boltba még mindig nem jött senki. Persze igaz, hogy csak a hónap elején nyitották meg, és máskor sem szoktak többen jönni hozzá, de most valahogy mégis többen tűnt ez az idő. Mondjuk annak nagyon örült, hogy páran csak azért ellátogattak az üzletbe, hogy megnézzék, hogyan is alakították ki, de vásárló még egy sem volt, így nem kellett senkinek kristályokat írogatni. Most is csak önmagának karcolgatta a jeleket egy papírlapra, hogy gyakoroljon. Itt nem segítette a kezét a rendszer, de el akarta érni, hogy szabadon is tudjon olyan rajzokat készíteni, mint a kristályokra. Éppen egy vonal meghúzása közben kapta az üzenetet, de a rajzot be kellett fejeznie. Mindig törekedett a tökéletesre, és ha felemelte volna az irónt, akkor megszakadt volna a jel, és az tönkretette volna a munkáját. Így az üzenet csak folyamatos időközönként csipogott tovább, ami viszont egy idő után nagyon frusztrálóvá vállt, mert nem tudott miatta koncentrálni a rajzra. Egy sóhaj kíséretében tolta félre a lapot, és nyitotta meg a levelet. Azonban ahogy elolvasta, el is tűnt az arcáról az előbbi kis bosszúság, és boldogan füttyentett Timidusnak.
-Gyerünk!
-Hova?
-Artes.
-Kihez?
-Fantomfiú.
A sárkány is hasonló izgatottsággal röppent el a lány mellett, és mire az összekészülődött, elpakolta az íróeszközöket és a papírlapot, Timidus már türelmetlenül állt az ajtóban.
-Talált megint?
-Igen.
-Hol?
-Az onsenjükben.
-Fürödni megyünk?
-Nem hiszem.
-Akkor vízi szörny?
-Nem tudom. Majd meglátjuk.
Gyorsan megírta a választ, miszerint hamarosan ott lesznek, és köszönik a meghívást, és egy kis idő elteltével már csöngettek is az Artes céhházának kapujánál.

by **Phobos** Vas. Május 18 2014, 17:54

Lábujjaimat begörbítettem, mikor különös borzongás járt át. Nyakamban lógó kendőt meglazítottam, és játékosan az orromra húztam. Nagyokat sóhajtozva vártam a válaszra, amit persze időközben megkaptam. Kis idő múlva csengetés hangja ütötte meg fülemet. Éreztem, hogy más nemigen lehet az, így gyorsan abbahagytam a lábakkal való pancsolást, s cipőt húzva a Limen kapuja felé vettem az irányt. A könyvecskét a kezem ügyében, ujjammal egy bizonyos oldalnál tartottam nyitva. Volt egy-két dolog, amit érdekesség gyanánt meg akartam osztani mind Shuval, mind Timivel - de amint az utóbbit megláttam a kapuban, furcsa, de megijedtem. Tényként kezelve azt, hogy jóval kisebb sárkányra emlékeztem, most még akár a társát is simán a hátára vehetné. A látványtól kissé lassítottam, habozva értem kettejük elé, de egy halvány mosolyt sikerült az arcomra erőltetni. Még mielőtt bármi is gyanús lehetett volna, kényszerűnek éreztem az őszinteséget.
- Te megnőttél... hűh. - csodálkoztam, aztán ezt az érzést leverve Shuhoz fordultam. - Örülök, hogy eljöttetek. - Vártam aztán, hogy kezdeményezze az elindulást, miképpen elkezdhessem a beszámolót. - Az a helyzet, hogy annak a kettőnek a próbáját már kiálltam. Fura, mert egyszerre jelentek meg és biztos vagyok benne, hogy csakis párban lehet őket megidézni. De valami nem hagy nyugodni. - Jókorát sóhajtottam, kis hatásszünet érdekében. - Sikerült egy-két dolgot megtudni a fantomokkal kapcsolatban, de a Surtr és Jörmungandr nem éppen a legszívélyesebb hangulatban távoztak. Nem vagyok abban biztos, hogy elismertek, mint idézőt... vagy, hogy barátok vagyunk-e.
Döbbenten vettem észre, mennyit beszélek, és Shut egyáltalán nem hagyom szóhoz jutni. Ha már elindultunk az onsen felé, megvártam, míg utóbbi monológomra reagál. Szabad kezemet a Genju Manual-ra helyeztem, és néha-néha belelapoztam csak úgy, különösebb cél híján, ezzel kiemelve, hogy az utóbbi szóban forgó olvasmány rejtette a genjukról szóló információhalmazt, amit ha talán megosztok a lánnyal és a sárkányával, több dolgot megtudhatok a baj okáról - mert nem hittem azt, hogy csak a duó leigázása volt a probléma. Sokkal mélyebbre szerettem volna beleásni magamat annak érdekében, hogy a rosszul indult ismerkedést sínbe rakhassam. Fogalmam se volt arról, miben rejlett a fű-fa vadállat és a vízkígyó ereje, de valahogy úgy éreztem, jóval több erő lakozik bennük - talán annyival több, hogy képesek ellent mondani az idéző akaratának, és a teszt után sem hajlandóak segíteni... rájuk vajon ugyanúgy vonatkozik a protokoll?

by **Shukaku** Vas. Május 18 2014, 18:31

Nem kellett sokáig várakozniuk az ajtóban, hiszen a fiú viszonylag hamar ott is termett, és kitárta előttük. Mindketten köszöntek és meghajoltak. Timidus már olyan régen fejlődött, hogy egyikük sem gondolt arra, hogy ez már bárkinek is meglepetést okozhat, de ha jobban belegondoltak, tényleg nem látták magát az idézőt sem, igen régóta. Ők nem keresték, hiszen olyan hirtelen és misztikusan tűnt el előlük, hogy mindketten úgy tartották, hogy maga a fiú is valami tiszteletet érdemlő kami féleség lehet, tehát inkább várják, amíg ő szólítja őket. Abban biztosak voltak, hogy Gilbert magasabb szinteken játszik, mint ők. A szó minden értelmében. Persze Timidus nem tartotta saját magát a fantomok alatti lénynek, és még abban sem volt biztos, hogy Shu alattuk lenne, de azt tudta, hogy olyasvalaki, aki találós kérdések útján kommunikál, mindenképpen megérdemli a tiszteletet. A sárkány persze nem hagyhatta ki, hogy dicsekedjen a teljesítményével.
-Igen. Megnőttem. És nemsokára még nagyobb leszek. Gyorsan fejlődünk. Ebben persze nincs semmi meglepő.
Egy kicsit felszegte a fejét, hiszen kissé valóban sértő volt, hogy az idézőt ennyire ledöbbentette a fejlődése. Mintha nem nézte volna ki belőle, hogy képes erre. Persze emiatt nem haragudott, hiszen nem ismerhette őt eléggé. Nyugodtan lépdeltek mellette, és csöndben hallgatták a szavait.
-Hmm… elismertek mint idézőt?
Rápillantott a könyvre, és elmosolyodott. Amikor először a kezébe vette a Bestiáriumot, ő is azt hitte, hogy majd rengeteget fog segíteni neki, de hamar rájött, hogy nagyon leegyszerűsített alap adatokat tartalmazott csak, és el is kezdte készíteni hamar a saját dokumentációját. Csak a saját tapasztalatait vehette biztosra.
-Annyira nem fura, ha a Genjuk egyszerre jelennek meg. Sok lény jár párban, mint például Okiku és Aokigahara.
Picit elgondolkodott, és újra maga elé mormogta a szavakat.
-Elismerni mint idézőt…
Felemelte a fejét, és ránézett a fiúra, ezúttal jól érthetően szólalt meg.
-Mit vársz el a Fantomoktól?

by **Phobos** Vas. Május 18 2014, 21:35

A beszédkészsége jobban meglepett, mint a hirtelen méretváltozása, de mondandóját egy mosollyal jutalmaztam meg - noha fejfelszegését kicsit sem értettem. Ennek ellenére örültem, amiért most már közvetlenül Timidusszal is mehet a kommunikáció, és nem kell Shunak a fordítással fáradoznia.
Visszakérdezését először nem igazán tudtam értelmezni, így egy kis szünetet tartottam, még mielőtt bármit is folytathattam volna. Vártam, miképpen gondolta utóbbi, kérdőre vont állítását, és szívélyesen fogadtam hozzáfűzni valóját. Mikor ő szemügyre vette a kezemben lévő könyvet, az én tekintetem is egy pillanatra arra tévedt. Ujjam kissé elzsibbadt, amiért a borítót túlságosan hozzányomtam, így egy kicsit enyhítettem a szorításon. Shu érthetőbben kérdezett - jóval érthetőbben. Ettől függetlenül kissé el kellett elmélkednem: gondolatban visszamenni a múltba, ahol a kézenfekvő válasz nyugodott. Már az onsen környékénél voltunk, amikor már tudtam, mit kéne felelnem a lány kérdésére.
- Egy Genju azt mondta nekem - kezdtem bele. - hogy hiába van otthonuk, Esmarch számukra egy kiüresedett, magányos sziget, ahol ők egyedül vannak, teljesen elszigetelve a külvilágtól. Még egymással sem tudnak igazán érintkezni. - Keserűen felnevettem: a régebbi énem jutott eszembe, aki még akarni sem akart kapcsolatba lépni másokkal. - Persze amellett, hogy egy idézőnek ki kell állni azt a bizonyos próbát, Sleipnir szerint kiváltság egy ember közelében lenni... mert nem lesznek magányosak. És igaz, hogy egy fantom a segítségemre van a harcban, de én elsősorban megismerni szeretném őket. Mióta a ló velem van, tudom, merre kell mennem, és ő sem érzi magányosan magát. - Magamhoz szorítottam a kézikönyvet. - Az idéző és a Genju örök. Összetartoznak. Legalábbis most kezdem igazán érteni a lényegét.
Kicsit hűvösebbre, szelesebbre fordult az idő, mikor az onsen közelében voltunk. Szánt szándékom volt mindkét fantomot előhívni, és tisztázni a nézeteltérést, de egyelőre nem mertem. Egy-két dolgot meg kellett beszélni, hiszen eleve úgy hívtam ide Shuékat, hogy a segítségüket kérjem tőlük - és nem leigázni őket, mint ahogyan azt korábban tettem a fantomokkal. Nem szabad ugyanabba a hibába esni, főleg nem egy idegennel szemben nem.

by **Shukaku** Vas. Május 18 2014, 22:10

Se a lány, sem a sárkány nem ült le amikor megérkeztek a fürdőhöz. Valamiképpen most sokkal inkább illett az az alkalomhoz, ha állva maradnak. Nem tudták, hogy miért, de ők igazából el sem gondolkodtak ezen igazán. Nyugodtan hallgatták az idéző beszédét, türelmesek maradtak akkor is, amikor az kis szünetekkel szakította meg a szónoklatát. Shu belegondolt abba, hogy most vajon csak a megfelelő szavakat keresi-e ahhoz, hogy kellőképpen tudja megfogalmazni a mondandóját, avagy visszaemlékezik, a múltba révül kissé, vagy csak a gondolatait szedi össze. Timidus mindössze azért volt türelmes, mert Shu erre tanította. Nem látott különösebb problémát ebben. Ő legtöbbször tudta, hogy mit akar, ritkán akadozott a szava, mint amiképpen az emberekkel ez gyakorta megesett. Eltervezte, hogy mit fog mondani, és csak abban az esetben korrigált, ha valami új információt osztott meg vele a beszélgetőpartnere. Vele még sohasem történt olyan, hogy az adott szó kimondása közben, annak kiejtésével jött volna rá a hibájára. Az olyan lett volna, mintha önmagával vitatkozna, ami nem valami jó tervezőre utal. Az emberek furák, hiszen ők legtöbbször ezt teszik. Önmagukkal acsarkodnak, ezért nem tudnak egymással sem békében meglenni. Bármennyire is igyekezett Shu elfedni előtte Channal való kapcsolatának megromlását, Timidus ezt észrevette és azokkal a dolgokkal kiegészítve, amit Álomkelőtől tudott, könnyen levonta a megfelelő következtetéseket. Legalább is számára megfelelőeket. Most sem cselekedett másképpen.
-A fantomnak igaza van. Kiváltság egy ember mellett lenni. Miattatok különbözünk a moboktól. És tényleg nem vagyok magányos.
-És én sem unatkozom Timidus mellett. Ugyanannyit köszönhetek neki, mint ő nekem.
-Yap!
-By the way…
Akadtak a nyelvére hirtelen az anyanyelvi szavak. Mélyen elgondolkodott, és csak azért beszélt közben, hogy az idéző láthassa, azért még itt van lelkileg is. Nagyon megérintették a fiú szavai, de felmerült egy kérdés, amit nem értett. Illetve kettő. Egyelőre.
-Miben különböznek a fantomok a petektől? És… ha… ha ezt szeretnéd tenni, akkor miért nem idomár lettél?
Megrázta a fejét, mert rájött, hogy talán butaságot kérdezett.
-Azt mondtad, hogy nem emlékszel dolgokra…
-Mi az első dolog, amire emlékszel?
Kérdezett rá inkább Timidus, hiszen látta, hogy Shu megint el fog sülyedni az udvariaskodás ingoványos talaján.

by **Phobos** Vas. Május 18 2014, 23:13

Leültem a lépcsőhöz, ők álltak. Fogtam egy kavicsot, és hüvelykujjammal belepöcköltem a kristálytiszta vízbe. Hajamat elsöpörtem a szemem útjából, és egy darabig a vízből feltörő gőzt néztem, ahogyan az elillan a hideg szélben. Ujjaimat összekulcsoltam a könyvön, és vártam, ők mit gondolnak az esetről. Elsősorban Tim volt az, aki hatásosan meggyőzhetett arról, tényleg jó-e, amit a ló állított. Shu félbehagyta mondandóját, miképpen elmagyaráztam neki a fantom és az idéző kapcsolatának mélységét - különösnek éreztem így beszélni erről, elvégre a fantom is csak a játék része volt elvileg, akár csak a szelídítő bestiája. Máshogy éreztem, mint ami a valóság volt: mintha tényleg egy álomban lennék, és az álomban a bestiák és a Genjuk húsvérek, mint az idegenek. Fogalmam se lehetett arról, mi fog történni velük, hogyha az élet-halál játéknak vége lesz - el sem tudtam képzelni nélkülük a mindennapokat.
A lányra néztem, mikor újabb kérdést tett föl. Egy elnyújtott hümmögés közepette gondolkodtam el, és ahogyan ujjamat az ajkamra biggyesztettem, máris tudtam a választ: ott állt a könyvben, fekete-fehéren.
- Elsősorban azért, mert egy fantomot képesség használatával hívhatok elő. - mondtam, kis váratva. - Másrészről egy Genjuból nem létezik több. Csak egy van, egy idézőhöz rendelve. És nem nevezhetném őket se moboknak, se szelídítők bestiájának, mert más célt szolgálnak. - Megakadtam egy csöppet. - Olyan, mint a természetes kiválasztódás: irtanak, ha valami túlterjed. Ha valaki elbukik a próbán, azt megölik... még ha nehezükre esik is. Sleipnir szerint elég sok játékos esett el a Genjuk keze által.
Amint említette az amnéziámat, kissé elszomorodtam. Igen, még engem is érdekelt, miért lovag lettem, semmint szelídítő, és még az okot is tudni akartam: vajon milyen örömöt kerestem a Sword Artban? Timidus gyorsan újat kérdezett, amire azért jóval könnyebben ment a válasz.
- A sok riadt idegenre. A kézzel tapintható félelemre, amit akkor éreztek, amikor Kayaba felszólalt. Előbbről nem. Olyan volt, mintha ideszülettem volna. - válaszoltam, kisebb átéléssel. Még mindig éreztem azt a furcsaságot, mint akkor, de már kezdett elenyészni. Már voltak emlékeim az odakintről.

by **Shukaku** Hétf. Május 19 2014, 06:35

Shu ismételten elgondolkodott, mielőtt megszólalt volna, Timidusnak azonban erre nem volt szüksége. Ő tudta a válaszokat. Hátracsapta a füleit, és kis gúnnyal a hangjában szólalt meg.
-Ezt úgy mondod, mintha belőlem olyan sok lenne. Belőlem is egy van. Én még nem találkoztam másik Timidussal.
Kicsit elgondolkodott azon, hogy milyen csodálatos dolog is lenne az, ha rátalálna önmagára. Saját magánál jobb társaságot igazándiból elképzelni sem tudott. Végre valaki, aki teljesen megérti a gondolatait, akinek nem kell mindent hatszázszor elmagyarázni, akinek tényleg elég a harc közben csak inteni, és nem csak azért tudná megtenni a megfelelő lépést, mert azt elmondta neki a harc előtt, mint követendő taktikát, és tudnának összehangoltan improvizálni. Egy ilyen páros Aincrad legsikeresebb csapatává válna minden tekintetben. Ez a gondolat megmosolyogtatta a petet, és így már nem is volt annyira haragos.
-Más célt szolgálnak? Hmm…
A megfogalmazás Shukakunak sem tetszett, de ő ezt nem kötötte úgy Gilbert orrára, ahogyan azt Timidus tenné. Kicsit úgy tűnt, hogy az idéző ezzel eszközökké alacsonyítja a fantomokat, ami nem nagyon volt az idomár ínyére.
~Természetes kiválasztódás?~
Ez a szó egy kissé furán hangzott, és nem is volt biztos benne Shu, hogy Gilbert az amnéziája miatt teljesen érti-e, hogy ez miként zajlott a kinti világban. Ha itt is ez a folyamat menne végbe, akkor a kezdő játékosoknak nem sok esélye lenne.
-És mi okuk van ezt tenni?
A visszaemlékezésre ő is visszaemlékezéssel reagált, és egy kis mosoly jelent meg a szája szélében. Meg volt arról a napról a jól kialakított, megalapozott véleménye, és természetesen teljesen másképpen hangzott, mint amit az emberek szerettek hangoztatni. Persze abban már nem volt biztos, hogy az amit mondanak, egyezik-e azzal, amit valójában gondolnak.

by **Phobos** Hétf. Május 19 2014, 19:02

Először kissé hirtelennek véltem Timidus fortyogását, de szolid nevetésre késztetett a látványával, és kijelentésével.
- Persze, de ha sok lenne belőled... - Kezdtem bele, de aztán meggondoltam magamat. Vettem egy nagy levegőt. - Na, most megfogtál. Úgy értettem, ha egy Genjut több idéző tudna magához hívni, akkor már maga a fantom is megbolondulna. Hiszen nem tudná eldönteni adott esetben, hogy kinek az oldalát fogja, ha harcról lenne szó. Mert mindkét idézőhöz lenne kötve, ha ez lehetséges lehetne. Szerintem nagyjából ez lenne, hogyha több lenne belőled... csak éppen fordítva. - Elmosolyodtam egy pillanatra. Már teljesen megkönnyebbültem attól a tudattól, hogy a hozzám kötött fantomok nem lehetnek más idézőéké... nem önzőségből, csupán amennyi időt átéltem például a lóval vagy az oroszlánnal, egyszerűen képtelen lennék kardot rántani ellenük. A próba más volt, és akkor még fogalmam se lehetett arról, kik ők és honnan jöhettek. Ők sem érezhettek másképp, elvégre maga a ló mondta, hogy nem szívesen tette meg, még akkor sem, amikor még csak látásból ismert. Ebből kifolyólag az újabb kettővel sem merném megtenni. Bármily rossz és semmis kapcsolatot ápoltam velük, már összetartozunk.
- Nem tenném meg velük, ha arra kerülne sor. A teszt más volt. Sokkal másabb. - dörmögtem halkan, alig halhatóan, ezúttal a legkomolyabban. Ez az állapot csupán egy szemvillanásnyi ideig tartott. Egy darabig csak hallgattam, lesütött tekintettel, de miután Shu újból kérdezett, kényszerűnek éreztem felvenni vele a szemkontaktust, és derűsebb arcot erőltetni magamra. Ennek ellenére már maga a kérdés is lelombozó volt. Semmi személyes ugyan, de ennek hallatán a választ egyetlen egy személyhez tudtam kötni: Kayaba. Mindig csak Kayaba Akihiko. Akármerre nézek, állandóan az a csuklyás alak tükröződik mindenben, ami Aincrad valódi arcaként testesült meg. Akkor még nem érdekelt, mi történik az idegenekkel - ostobák, és nem tanulnak a saját kárukból, így foglalkozni se foglalkoztam a halottakkal. Néhány hónapja valami megváltozott. Ahány idegennel ismerkedhettem meg, annál messzebbre láthattam. Nem akartam, hogy ezek az emlékek feledésbe merüljenek, mint az odakintben megszerzettek. Se Shut, se a többieket nem akartam úgy látni. Kezem önkénytelenül görcsös ökölbe rándult, majd sóhajtással próbáltam leküzdeni a váratlanul felgyülekezett indulatokat.
- Őmiatta. Kayaba ezt akarhatja. Ennek az okát csakis ő tudhatja. Fogalmam sincs, miért ad véletlenszerűen... kiválasztott embereknek lehetőséget a boldogulásra vagy... a halálra. - válaszoltam monoton hanglejtésben. Ujjaimmal az orrnyergemet masszíroztam, miközben fejemet enyhén oldalra billentettem.

by **Shukaku** Hétf. Május 19 2014, 19:42

Timidus egy ideig figyelmesen hallgatta, várta a folytatást, azonban amikor az idéző kijelentette, hogy a sárkány megfogta, azaz olyan kérdést tett fel, amire ő nem gondolt, és komolyan el kellett rajta gondolkodnia, akkor újra elvigyorodott, és most már teljesen megnyugodott. Nem is várt mást. Az emberek legtöbbször beleesnek abba a hibába, hogy előbb beszélnek, minthogy gondolkodnának, és emiatt félrefogalmazzák a dolgokat, meg persze akinek mondják, az pedig félreérti. Tipikus emberi hiba volt, így nem haragudhatott rá érte.
-Még jó.
Jelentette ki egyértelműen. Ez a mondat persze nem csak egyvalamire vonatkozott, de a sárkány szeretett néha spórolni a szavakkal, és nem beszélni feleslegesen. Persze tudta, hogy az emberek ezt talán nem érthetik, hiszen nem gondolkodnak olyan logikusan mint ő, így inkább kifejtette nekik.
-Természetes, hogy megfogtalak. És természetes az is, hogy egy Genju egy idézőhöz van rendelve. Ez így van jól.
-Igen.
Bólintott rá Shu is. A lány tekintetét nem nagyon kellett keresnie, hiszen ő sem kereste az övét, így nem volt feltűnő, ha nem tartotta a szemkontaktust. A lány halkan, komoly hangnemben beszélt, akárcsak beszélgetőtársa.
-Az idomárokhoz is egy pet van rendelve. Persze… ha elveszíti valaki a pet bizalmát, akkor elvileg idomíthat másikat… de nem hiszem, hogy olyasvalaki, akiknél nem közös megegyezéssel váltak el egymástól az képes lenne szelídítésre. Persze akadhat olyan, hogy a jellemük miatt nem jöhetnek ki egymással, és ilyenkor tényleg jobb nem erőltetni a dolgot… azt hiszem. De akkor sem kell haragban elválni. Kayaba ezt jól kitalálta. Úgy tudom, hogy hiába idomít valaki több mobot meg, a petek közül csak az fog tudni harcolni, aki elsőként volt mellette. Ez is okos dolog, mert így lennének olyanok, akik magánhadsereget toboroznának a mobokból. Az nem lenne jó senkinek.
Arra, hogy mit nem tenne meg nem kérdezett rá. Az idéző úgy ejtette ki a szavakat, mintha nem is neki szánná, így nem tartotta okos dolognak feszegetni a kérdést. Kayaba nevének említésére Timidus csak sóhajtott egyet, és lefeküdt társa lábai elé. Az emberek megint kezdték a fura meséiket, és neki semmi kedve nem volt ezt sokadszorra is végighallgatni.
-Nem hiszem, hogy Kayaba bárkit is meg akarna ölni. Semmi értelme nem lenne lehetetlent kérnie. Annak már tudná a végkimenetelét, és nem lenne számára érdekes. Ő egy tudós. Egy elemző. Ha…
Egy kicsit elhallgatott, hiszen nem akarta megsérteni a másikat, de azért ebbe igazán belegondolhatott volna.
-Ha te úgy kiálltad a feladatokat, hogy semmire nem emlékeztél, akkor nem hiszem, hogy túl nehezek voltak. Biztosan úgy vannak megcsinálva, hogy aki akarja, az tudja teljesíteni.
A sárkány elvigyorodott, és úgy döntött, hogy mégis hozzászól a témához.
-Yap! A találós kérdések is borzasztóan egyszerűek voltak, és még sohasem kaptunk lehetetlen küldetést.

by **Phobos** Szomb. Május 24 2014, 16:41

A szó szoros értelmével ittam a kislány szavait, miközben cipőmet újból levéve a langyos vízbe mártottam a lábaimat. Halk felsóhajtással nyilvánítottam ki elégedettségemet, miközben türelmesen hallgattam Shu monológját. Néha-néha bólintottam egyet, és megpróbáltam a genju problémát részben a saját elmémben megoldani. Többnyire szelídítőkről beszélt, és bestiákról, amihez kicsit sem konyítottam - bár nem vártam tőle egyetemes magyarázatot az idézők és a fantomok hasonlatos kapcsolatáról... mégis elgondolkodtam. Ha Shu tényleg összehasonlította a két helyzetet, akkor egy idézőhöz tényleg hozzápasszoló fantom kerül - és akkor nem lenne gond az erdőbestiával és a vízkígyóval folytatott kapcsolat javításában, elvégre mindegyikben vannak hullámvölgyek. Egyszerűen csak féltem a kettejük haragjától - az agyaraktól, és a vízbe fulladástól, meg...
A fejemhez nyúltam, szememet kénytelenül lehunytam a rossz gondolatoktól. Hirtelen libabőrös lettem. Megráztam magamat, s azzal együtt igyekeztem ezeket az ostoba elméleteket is kiverni a fejemből. Shu felé figyeltem, hogy még azzal is elfeledtessem az iménti, nem-túl épp elméjű fantáziálásomat.
- Igen, ezt tényleg jól kitalálta. - bólintottam. - Nem lenne fair. És az, hogy genjuból több lehet egy idézőnek, az sem igazságtalan... képességekhez vannak láncolva. Mondjuk jó, hogy harcon kívül is elő lehet őket hívni, ha csak kommunikálni szeretnék velük. De igazság szerint jobban tartok egyes lényektől, mint bármi mástól. Pedig lett volna okom félni a fronton, bár kettejüktől most jobban tartok, őszintén szólva. Fura.
Nem biztos, hogy egyetértettem volna Shuval a Kayabaval kapcsolatos dolgokban. Kicsit sem kedveltem, noha féléve majdhogynem szerettem azt az embert. Különös, hogy az idő múltával miképpen változik az idegen véleménye egyes személyekről...
- Tudós? Szóval akkor azért van Aincrad, hogy felmérjen bennünket, embereket? - kérdeztem, nagyfokú elcsodálkozással. Nem értettem vele egyet, de érdekelt a véleményének bővebb kifejtése, aztán áttérhettünk a fantomok próbájának a kérdésére. - Hát... Sleipnir azt mondta, sokan elbuktak. Akkor lehet azért, mert túl buták voltak a barkóbázáshoz. Hülyéből sok van. - Szolidan felnevettem, aztán ismét gondolkodóba estem, a Kayabaval kapcsolatos kérdéskörrel. Nem jutottam semmire. Válasz kellett, és ha nem is Shutól kapom azt meg, hát majd valaki mástól.
- Szóval - szóltam. - akárcsak az idegeneknél és a bestiák, a genjukkal is lehet a kapcsolatot javítani, ugye? Amúgy a bestiák bánthatják a társukat? - Ezúttal Timidusnak intéztem a kérdést, elvégre ő maga is az volt. - Eddig elég sok hasonlóságot mutattok a fantomokkal, bár ők se nem bestiák, se nem mobok. - Fejtegettem tovább elméleteimet, majd egy ponton elhallgatva szívélyesen vártam a válaszokat kettejüktől.

by **Shukaku** Szomb. Május 24 2014, 17:01

Shu ugyan látta, hogy a fiú valamin elgondolkodott, valami zavarón, valami ijesztőn, azonban nem akart rákérdezni. Timidus is észrevette, hogy másképpen viselkedett, ő azonban nem tulajdonított ennek komolyabb jelentőséget, hanem betudta annak az általános érvényű igazságnak, hogy az emberek furák.
-Ha belegondolsz, akkor most te egyszerre vagy idomár is, meg nem is. Márpedig ha nem vagy idomár, akkor valami más harci kasztod van, és fel tudod használni egy csatában azokat a lehetőségeidet is. Márpedig ez igenis igazságtalan, például egy párbaj esetében.
Shu csak megvonta a vállát, és elhúzta a száját.
-Ha Kayaba valakinek megengedte, hogy két kasztja legyen, akkor bizonyára jó oka volt erre.
-Attól még igazságtalan.
-Meg akarsz küzdeni vele?
-Nem. Illetve most nem.
-Akkor majd ha megakarsz, megbeszélitek, hogy hogyan lehet fair a küzdelem. Addig feleslegesen foglalkozol ezzel.
-Igaz.
-Viszont… abban igaza van Timidusnak, hogy egyre inkább nem értem, hogy miben különböznek a fantomok a petektől azon kívül, hogy nincsenek állandóan melletted. Ha tényleg úgy döntenek, ahogy te elmondtad, és átmentél a próbájukon, akkor nem fognak bántani, ha nem érdemled ki. Azt pedig, hogy Kayaba bácsi mit miért csinál, azt csak ő tudja.
A lány az elbukások kérdésére nem felelt, Timidus azonban szaggatott csipogásokkal kuncogva és hatalmasat bólintva adott igazat a fiúnak.
-Hülyéből valóban sok van.
Shu egy kicsit elgondolkodott a kérdésen, majd bólintott.
-Gondolom lehet. Értelmes lények, tehát meggyőzhetőek, ugyanúgy, ahogy Timidus is. Persze nem csak javítani lehet, hanem rontani is. Ha én bántanám Timidust, és nem bánnék jól vele, akkor bármikor megtámadhatna, elvadulhatna és ilyenek. Ráadásul teljesen jogosan tenné, hiszen csak visszaadná amit ő kapott. Megérdemelném.
Összenéztek a sárkánnyal, és mindketten kuncogtak. Még az ötlet is hihetetlen volt.
-Egyébként szerintem te idomár vagy… csak valami másfajta. Ha csak ebben különböznek a fantomok, hogy nem mobok, akkor… Fantomidomár vagy.

by **Phobos** Szomb. Május 24 2014, 22:03

- Lehet, de még mindig lovag vagyok. - bólintottam Timidus feleltére. - Csak a képességeim máson alapszanak. Láttam már másoknál is, hogy a skilljeik egy bizonyos dologhoz kötődik... főleg a fronton. - Aztán hirtelen elhallgattam. Egy jó darabig a tekintetem Shu és a sárkány között ingázott, miképpen ők ennek a kasztnak az igazságosságán civakodtak. Kezeimet hátul kitámasztva testsúlyomat rájuk tettem, fejemet egy kissé hátranyújtottam, aztán nagyot szippantottam a víztől párás levegőből. A lány nem tudott különbséget tenni bestia és genju között, én magam viszont kezdtem egyre jobban biztos lenni abban, hogy még így is van köztük differencia - bár elismertem, valóban sok közös vonással rendelkeztek.
- Hát... egyrészt Sándornak például nem is volt életsávja, sem indikátora... igézéskor Surtrnak és Jörmungandrnak sem volt. Egyik ok. Bár Sleipnirnek van élete, de az az én statomhoz van igazítva. Nem hiszem, hogy annyira igazságtalan lenne a fantomok előhívása, hiszen a képességeimnek a részét képzik. - Vettem egy nagy levegőt. - Nem tudom, Shu, nem vagyok benne biztos - abban viszont annál inkább, hogy nem a legjobb körülmények között váltunk el. Talán ez is a vizsga része lenne? - Egy pillanatra kissé elcsodálkoztam azon, amit Kayabaról mondott. - Az még világos, hogy Kayaba teremtette meg a bestiákat és a genjukat, de képes lenne a sorsukat is kézbe venni? Elég befolyásos ember... - Fújtam ki kicsit hangosabban a levegőt, ami enyhe dühről tett tanúbizonyságot. Tudtam, hogy még Aincrad faunájának a megteremtése is ennek az idegennek köszönhető, de az agyukban való turkálást már kicsit sem pártoltam. Persze a Kayaba Akihikohoz való hozzáállásom az én titkom maradt, Shu és a tollas sárkány színe előtt.
Ami Timidust illette, nem gondoltam volna, hogy megtámadná a kislányt - elsősorban mert nem vetemedne olyan rossz bánásmódra, másfelől lehet, hogy a rendszer gátolná ezt, vagy pedig leminősítené mobnak. Ők is kuncogtak, tehát valószínűleg ugyanarra gondolhattak. Shu utolsó szavain elvigyorodtam.
- Talán. Valahogyan én is úgy érzem magamat, meg nem is. - bólintottam. - De részben lovag is. Nem érdekel, hogy mások igazságtalannak gondolják-e ezt vagy sem. - Határozott voltam. Mit mondjak? Szeretem, ha fantomokkal beszélgethetek és harcolhatok az oldalukon. Nem olyanok, mint az ostoba idegenek, és tizedannyi ostobaságuk van - éppen ellenkezőleg: okosak, jóval többet tudnak az életről, mint egyes emberek. Ezt Sleipnir igazolta, akinek a szavait máig megőriztem a nem túl bő emlékezetemben.

by **Shukaku** Szomb. Május 24 2014, 22:33

-Furcsa vagy. Furább, mint az átlagos emberek. Hatalmas képességet kaptál, remélem ezt tudod.
A sárkány talán ennyire komoly képet még sohasem vágott, és utoljára talán Alexel beszélt ilyen hangnemben. Látni akarta harcolni a fiút, látni, ahogyan a fantomok küzdenek mellette, és tanulni a látottakból. Ez egy olyan lehetőség volt, amit semmiképpen nem akart elmulasztani. Shu eközben a vizet kémlelte, és gondolkodott.
-Timidusnak igaza van. Ahogy Sleipnir élete a képességedhez van igazítva, úgy Timidus élete is az én életpontjaimhoz van igazítva. Mindig a fele. Nem lesz soha több vagy kevesebb… hacsak nem kapunk Kayaba bácsitól esetleg egy ilyen képességet. Ebben sem különböznek a Fantomok a petektől. Az a képességed, hogy egyszerre lehet több kasztod. Talán később a képességeid majd minden kaszt előnyét megadják neked sorban.
-Yap! Logikus lenne. És persze hatalmas erő. A nagy hatalom nagy felelősséggel jár.
Az idomár elmosolyodott, Timidus azonban lassan megcsóválta a fejét. Ha igaza van, akkor ennek a lovagnak a vállán hatalmas teher lesz egy idő után, még nagyobb mint most. Nem úgy ismerte az embereket, akik képesek az ilyen dolgokat kezelni.
-Ha rosszban voltatok amikor elváltatok, akkor próbáld meg megbeszélni velük.
-Kayabát pedig felejtsd el. Majd a genjuk eldöntik, hogy mit akarnak.
Timidusnak már az Alexel való beszélgetés során elege volt abból a röhejes kijelentésből, hogy őt bármi is irányíthatná saját magán kívül. Shukaku elvileg valamikor még képes lett volna rá, de sohasem próbálkozott meg vele, és Timidus már nem is nagyon hitte, hogy egyáltalán még megvan-e ez a képessége a lánynak.
-Majd meglátjuk.
A sárkány elvigyorodott, és lassan belépdelt a fürdő vízébe, csak addig, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen, de a fejét még a kövezeten tudja pihentetni. Nem érdekelte különösebben, hogy az idézőt nem érdekli, hogy ő igazságtalannak tartja a helyzetét. Tudta, hogy igaza van, és csak idő kérdése volt, hogy ezt valami vagy valaki bebizonyítsa. Timidusnak pedig rengeteg ideje és türelme volt.

by **Phobos** Szer. Jún. 25 2014, 11:20

Egy kicsit sem lepett meg a tollas sárkány reakciója - ennek ellenére kissé sértő volt tőle hallani, hogy pont én lennék az, aki ne lenne tisztában a saját korlátaival... s persze a mássággal.
- Persze, hogy az vagyok - mondtam csúfondáros mosollyal az arcomon. Karjaimat keresztbe fontam, szememet lehunytam, számat keserűen húztam. - Ha nem lennék furcsa, ugyanolyan ostoba lennék, mint a többi száz... vagy ezer. Nem tudom, hányan vagyunk. - De az vajon jó dolog? Eleinte azt gondoltam, jobb, ha különbözök az idegenektől, mert egyszerűen ostobák - ostobák, hogy megértsék egymást, s - legfőképpen - magukat. Az emberek még meg sem próbálják - még ha lehetetlenség is tökéletes megalkuvásban élni, a szándék mindig is hiányzott. Egyszerűen túlságosan sokat csalódtam bennük, mégis: a lényem egy része még arra vágyik, hogy közéjük tartozzak. Mint akkor, a lelkem két különböző világ felé húzott. Gondolataim messzi vizekre kalauzolt, s miközben a kislány meg akarta értetni velem azt, hogy a képességemmel nincsen semmi gond, lábujjaimmal lágyan simogattam a víz felszínét. Néha-néha felfodrozódott, de olyan hamar el is csendesült. Fejemet megráztam. A logika halott volt, a genjuk közelében: nem a gondolkodás, hanem az érzelem alapozta meg ezeket a teremtményeket, és a velük járó képességeket - a könyvecske nem hazudhatott. Ráadásul amint megjelent egy fantom, valami szélsőséges érzés tört rám, mely hozzám vezette a kiválasztott lényt, hogy aztán az próbára tehessen. Egyedül csak Sleipnir volt az, aki egy bizonyos kaszt előnyét adta meg, így eleve lőhettük a logikát. Ennek ellenére egy apró biccentéssel jeleztem feléjük, mennyire figyelek rájuk: hagytam, hadd találgassanak.
- Nem mintha nem akarnám, egyszerűen csak félek tőlük... - feleltem Shu szavaira, majd szemöldökömet ráncoltam arra, amiket Timidus mondott. Ő egyszerűen nem érthette - sem ő, sem a többi szelidített bestia, de még a genjuk sem. Kayaba teremtménye volt ebben a világban, és ami itt terem, az elvileg nem létezhet az odakintben. Tenyérrel támaszkodtam a hideg köveknek, és gondterhelt sóhajtással pásztáztam körbe az onsen környékét. Ahogyan a sárkány belépett a vízbe, halvány mosolyt eleresztettem. Kissé bohókás látvány volt így látni, de egyben nyugtató is. Lassacskán kezdtem fölocsúdni az aggodalmas állapotból, s eszembe jutott a könyvecske is.
- Mellesleg sikerült szereznem egy könyvet róluk. Meg szeretnéd nézni? - Azzal a lendülettel a kezembe vettem a szóban forgó, sok-sok oldalba foglalt információs adat tárat, s készségesen Shu felé nyújtottam.

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 12:01

Erőteljes igenlés, saját magunk meggyőzése és rendkívüli magabiztosság. Ráadásul ezt még követte egy olyan szintű makacs önajnározás, és mások lenézése, ami picit kezdte kikezdeni a lány idegeit. Persze nem azzal volt a baj, hogy ő meg akarta volna cáfolni a fiú felkészültségét, vagy az önbizalmát akarta volna romokba dőlve látni szívesen, és még azt sem mondhatjuk, hogy ne értett volna egyet abban, hogy az emberek többsége idióta, csak egyszerűen ez a kijelentés mást jelentett minden esetben, attól függően, hogy kinek a szájából hangzott el. Ő, aki visszahúzódó volt, kerülte az emberek társaságát, és csak akkor közösködött, ha valamit megismerhetett a világból, vagy esetleg kivételesen érdekes személyekkel találkozott, ő mondhatta ezt, és maximum csak még hülyébbnek tekintik emiatt a többiek, és még jobban idegenkednek majd tőle. De ettől a fiútól fura volt ezt hallani. Ez a fiú ott volt a fronton, tehát a kijutásért küzdött. A többiekért küzdött, a társaiért. Akkor miért mond ilyeneket? Ráadásul a fogalmazása is elég furcsa volt. Saját elmondása szerint is azon csoportba tartozott, akiket ostobának nevezett, mégis különbözött tőlük. Tehát nem tekintette magát teljesen kívülállónak. Shu egyre kevésbé értette őt, és azt sem tudta, hogy meg akarja-e egyáltalán érteni. Ő a fantomok miatt volt itt, nem azért, hogy egy dacos kamasz hencegését hallgassa.
Timidus, ha az arcára kiütköztek volna az érzelmek, most bizonyára elfordult volna, de mivel ő nem akart titkolni semmit, így szembenézett a beszélővel. Az emberek és az ő idióta félelmeik. Már rég nyilvánvalóvá vált, hogy a fantomok csak azokat bántják, akik hagyják magukat bántani. Erre ez a fiú még mindig képes tőlük félni, amikor már el lett neki mondva, hogy ezek a lények a segítségére vannak, ráadásul olyan erővel ruházták fel, ami nagyon keveseknek adatott meg… erre ez meg itt nyavalyog. Ha a sárkányra jellemző lett volna az emberek gondolkodása, akkor most bizonyára nevetségesnek és szánalmasnak nevezte volna az idézőt, így viszont csak értetlennek, ami egyébként a többi emberre is jellemző volt. Semmivel sem különb mint akármelyik másik, akiket ő ostobának nevez.
Shu egy ideig meredt a könyvre, majd bólintott.
-Ha kölcsön adod, akkor egy pár nap alatt elolvasom, és visszahozom neked.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Szept. 07 2014, 14:22

Raven: Vas Sisak
Shukaku: Pajzs Kristály

by **Anatole Saito** Pént. Nov. 14 2014, 22:47

--- Innentől új Limen ---

by **Saya** Pént. Jan. 29 2016, 14:36

/Chariton/

Jaj, pedig úgy terveztük még a költözéskor, hogy fogunk ide is jönni, mert jajdeszép, de aztán végül sosem jöttünk. Végül furamód a Huginak volt az ötlete, hogy ideje lenne már egy jót fürödni a jó meleg vízben, mire én felmutattam, hogy hát van a szobában kád is, de megrázta a fejét, hogy nem, ő most ide akar jönni, kifejezetten ide. Én meg hát bólintottam, hogy oké, rendben van :3
Mondjuk ez céhes onsen, és elég kevesen vagyunk, számolom is az ujjaimon, hogy hányan, szóval nem tudom, lesz-e ott még valaki, de ha nincs, az sem baj, legalább kettesben leszünk a Hugival <3 Nem tudtam, van-e itt törölköző, de kiderült, hogy van, meg hoztam én is, meg fürdőrucit, tudom, hogy az amúgy nem kell, csak gondoltam, ha lesz itt mondjuk egy srác, akkor azért biztos-ami-biztos, úgyis kis fekete szeretem, és még akkor is magam köré tudom tekerni a törölközőt, mert az szexin néz ki és tökjó amúgy is.
-"Tada hitotsu negai ga kanau no nara / Kinou no jibun ni « sayounara » "* -dalolom halkan, meg a Hugi is a fejemben velem együtt, már nagyon rég hallottuk ezt a dalt és akkor nagyon tetszett, most meg én úgy gondolom, még illik is ide, főleg, hogy képzeljétek el, itt nincs olyan sok gusztustalanság, mint a szobámban *.* Mármint, ugye én látom azt a csúnyaságot a képim miatt, de itt csak elvétve még foltokban.
~Lehet, csak azért, mert ide keveset járunk.~
-Ja, lehet. -bólintok és dúdolászok tovább, miközben törölközőbe csavarva ülök a medence szélén és igazgatom a hajam. :3 Még nem ülök a vízbe, van idő, és olyan forró, idáig is érzem, még előbb hozzászokom a levegőhöz :3

*Ha lehetne egy kívánságom, csak búcsút mondanék tegnapi énemnek.

by **Chariton** Szomb. Jan. 30 2016, 20:35

Estére járt már az idő, amikor a szobámban üldögéltem. Aludni még korán volt. Kicsit gyakoroltam a vívást a gyakorlóbábú mellett. Mind a kintit, mind az itteni harcrendszerét. Jólesne most egy forró fürdő. Soha nem rajongtam annyira a zuhanyért, inkább a fürdőket szeretem, ami azt illeti. A céhnek van egy...onsene. Így hívják a japán fürdőket ha jól emlékszem. Soha nem voltam még ilyenben, ideje kipróbálni. Nem tudom hogyan kell egy ott viselkedni, vagy miben kell megjelenni, viszont gondolom azzal nem lövök mellé, ha fürdőnadrágban és törölközőben érkezem. Gyorsan "átöltözöm", magam köré tekerem a törölközőt. Elindulok a szobámból, és viszonylak gyorsan megtalálom az onsent, anélkül hogy bárkivel találkoznék. Azonban a bejáratból látom, hogy ott ül valaki. Háttal van nekem, de a hajviseletéből ítélve lány. Lehet illene szólnom, mielőtt bemegyek? Biztonságra törekszem ebben is, ártani nem hiszem hogy megfog. Ha jól hallom dúdol valamit. Picit állok és hallgatom, de tényleg csak egy pillanatig, mielőtt hangosan szólok neki:
- Bocsi, bemehetek?

by **Saya** Szomb. Feb. 06 2016, 00:18

~ÁÁÁH!~
-Áááh!
Jaj, nem kell megijedni, ez csak ilyen sikkantás, mint a filmekben, mikor megijesztik a főhősnőt, és meg is fordulok, elengedve a hajam, ami omlik is lefele, mert nem tűztem fel, nem igazán szeretem feltűzni meg ilyesmi, én így szeretem kibontva. Egyébként, jobban megijedtem attól, hogy a Hugi megijedt a fejemben, mint a Chariton hangjától, akiről amúgy még nem tudom, hogy Chariton, mert még nem ismerem, csak leírom így, hogy tudjátok, rá gondolok :3
Szóval megfordulok, nagyjából odalátni a bejárathoz, de nem nagyon, elvégre onsen, itt általában meztelenek az emberek, tehát nem lenne jó, ha be lehetne csak úgy látni kívülről, lehet, ő is csak a buksimat látta, vagy a dudorászást hallotta. A Hugi is lecsillapodik és sértődötten odébb vonul.
~Jöjjön...~
-Jaj, bocs. Persze, gyere, nyugodtan :3
Le is veszem a törölközőt és belemerülök a vízbe, fúúú, ez tényleg jó meleg, nem forró, de kellemes, és így legalább végképp takarva vagyok, mert végül mégsem volt kedvem a fürdőrucimat felvenni. Meg hát vannak itt ilyen sziklák is dekorációnak, azok mögé is elbújhatok, ha kell. Ééééés ekkor kezdek el gondolkodni, amíg jön befele, hogy tulajdonképpen ki is ez, mert még sosem láttam O.o;
-Aaaamúúúgy... gyakran jársz ide? Mert szólj, ha zavarok... Embarassed

by **Chariton** Hétf. Feb. 15 2016, 23:01

Sikolt egyet a (kis?)lány, nyilván az ijedtségtől. Nem számíthatott hangomra, főleg a férfi hangomra, hisz rajtam kívül nem igazán van férfi a céhben, ha információim helyesek. Persze miután gyorsan megnyugodott, (számomra) aranyos hangon válaszolt, hogy bemehetek. Be is térek, innen tudom csak teljes mértékben megnézni magát az onsent. Nagyjából megegyezik azzal amit elképzeltem és persze képeken láttam. Azonban ideje megnézni a lányt is, aki ezek szerint korábban érkezett mint én. Vagyis csak nézném, a fején kívül nem sok látszik ki a vízből. Annyit az arcáról is megtudok állapítani, hogy fiatal lehet. A haja hosszabb mint a testének ama része mi kilátszik a vízből. Színét nem tudom teljesen megállapítani, zöldes. Inkább ne bámulom tovább, mert még valami perverz kukkolónak fog nézni, inkább leveszem a törölközőt magamról, és leülök a víz széléhez. Úgy gondolom kezdésképp elég lesz belelógatnom a lábamat. Persze közben válaszolok a kérdésére, és be is mutatkozom.
- Nem zavarsz, egyébként is te voltál itt korábban. - tehát ha neki zavarok, nekem kellene elmennem. Így diktálja az illem számomra. - Ami azt illeti most vagyok itt először. Eddig hisz nemrég alkalmam sem volt igazán, mivel csak nem rég csatlakoztam a céhhez. Chariton vagyok. - intek neki egyet az irányába. - Kézcsókra sajnos most nem látok lehetőséget. - mosolyodom el.

by **Saya** Kedd Márc. 08 2016, 21:43

Úgy tűnik, már eleve felkészülve érkezett, mert elég hamar beér, mondjuk én már jól felmelegedtem a meleg vízben és kellemesen érzem magam :3 Elpancsikolok meg amíg még nincs itt, addig úgy úszkálni is próbálok, de ez nem a Skyrim, hogy fejlődjön ettől bármim is, meg hát amúgy is abbahagyom, mikor befordul a medencéhez, és úgy leparkolok a sziklánál, mint a kocsik. Nekivetem a hátam és Legalább végre látom a hang gazdiját.
Még azt is érzem, hogy a Hugi is alaposan megnézi, én amúgy nem annyira, mármint nem legeltetem rajta a szemem meg ilyesmi, csak rámosolygok olyan köszönésképp, amúgy elég szimpatikus. Hugi meg valami olyasmit mormol, hogy
~Hát ez se egy atléta...~
aztán már vonul is elfele a fejemben. Nem maradok egyedül, dehogyis, csak elvan ő is magában a sarokban, ahogy még nagyon régen, mielőtt olyan sok förtelmet láttam volna folyton a falakon. Most szerencsére nem sok van. Akad még, de itt viszonylag kevés. Chariton kézfejénél látok egyet, de szerencsére nem tapizza, mondjuk ő amúgy se látná meg érezné, csak én vagyok ilyen defektes.
-Akkor képzeletbeli pacsi! -emelem fel a kezem harsányan. -Én is most vagyok itt először. Pedig én már... húúúú... naaaagyon régóta itt vagyok. Mármint a céhben, nem az onsenben. -kuncogok. Hugi vág egy fintort, de mintha könnyebb lenne, mármint a fejem, és ez olyankor van, ha jobban érzi magát.
Chariton. Majdnem úgy hangzik, mint a Charizard o/ Legalább könnyen megjegyzem :3
-Saya. Mármint, én meg Saya vagyok. Üdv köztünk :3

by **Kiwi** Hétf. Május 16 2016, 20:58

/Shukaku & Timidus/

Amióta betette ide a lábát szemezett ezzel a kis helységgel. A vizet mindig is szerette, ha forró volt még jobb, a társaságot is szerette, főleg ha volt akivel tudott ökörködni. Nos ilyen partnerre még nem akadt idebent, és úgy gondolta a céhben nem is igazán fog, talán később ha sikeresen leenged saját merevségéből. Nem szólt senkinek hova tart, ámbár maga a hely, és annak a rangja, titulusa, vagyis inkább a kultúrája feszélyezte őt, hisz nem volt mindegy a japánoknál semmi. Úgy a fürdőzésnek is saját szabályi vannak, Kiwi viszont nem volt tisztába velük teljesen, pont ez volt az őt vissza tartó indíték, nehogy bárki is megszólja, esetleg ki tiltsa onnan. Igen, megfordult a fejében. Végül mivel nem sűrűn látott ott fürdőzőket, sem onnan kiszűrődő zajokat, könnyebben vágott neki. Vásárolt már magának ruhákat, és ahogy pénze engedte úgy bővítette ruhatárát is. Pontosan ezért is volt három féle fürdőruhája is, amiből egy narancssárga fodrosat választott magának, és a képpel ellentétben pontosan illet rá, hisz a rendszer rá szabja a méretet. Az onsen öltözőjében át is öltözött, majd nekivágott a víznek. Először csak óvatosan, abban sem volt biztos mennyire mély, így csakis akkor merészkedik benne ha a mellénél tovább nem nagyon ér.

by Ajánlott tartalom

Onsen

Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen

Re: Onsen