Re: Onsen

by **Shukaku** Hétf. Május 16 2016, 21:13

Shu nagyon is tisztában volt az onsen szokásaival, és azzal is, hogy azt senki az ég világon nem fogja megkövetelni rajtuk. Legyen az elég, hogy Timi meztelenül van, igen, leveszi a szalagját, ami majdhogynem állandó viselete volt, ő azonban nem volt hajlandó ilyesmire akkor, ha valakivel együtt fürdőzött, és ugye mivel imádott társa is az oldalán volt ezúttal is, így a fürdőnél is maradt a fürdőruha. Asu javaslatára elvetette a swimdresst, de még a kéket is, és valami vidámabbat szerzett magának... a saját javaslatára pedig már az sem érdekelte, hogy mennyire kislányos a ruházata. Igenis ítéljék meg őt a viselkedése és ne a kinézete alapján. Szóval Timivel együtt, és Timi hátán egy türcsivel indultak le a fürdőbe, hiszen a jóidő meghozta a kedvét hozzá, és arra gondolt, hogy Arata példáján elindulva akár lehetne ez is az első olyan hely Frilinával, ahol... szóval ahol mégis úgy dönt, hogy betartja a japán hagyományokat. Akkor legalább kihátrálhatna ha megijed, és lehetne arra fogni az egészet, hogy ő nem utalgatott semmire, csak ezt így szokták. A bejárathoz érve Timi letette a törölközőt, majd mindenfajta bejelentkezés nélkül belegázolt a vízbe, amikor meglátott, akkor biccentett egyet feléd, és talán köszönt is, bár ebben nem lehettél biztos, ugyanis a sárkány ahogy jött úgy ment is, méghozzá le a medence aljára. Ekkor azonban már feltűnt az idomár is, aki viszont igyekezett jobban tudomást venni rólad, és meg is torpant a lépcsőn, amikor meglátott. Nem jött zavarba maga miatt, inkább csak a sárkány felé vetett néhány szúrós pillantást.
-Izé... ne haragudj... szia... bejöhetünk mi is? Ha egyedül szeretnél lenni, akkor szólok Timinek, és visszajövünk később...

by **Kiwi** Hétf. Május 16 2016, 21:36

Kiwi meglepődött ugyan, és zavarában visszabiccentett Timidusnak, és leginkább azok a gondolatok futottak át a fején amit egy perce említettem. De látta a fürdőruhát, a szerénységet Shukakun, így meg is nyugodott hogy túlzottan nem hibázhatott. Amit elfelejtettem hogy felfogta Kiwi a haját kontyba a feje tetejére, és ilyen fazonnal ritkán látjátok, meg a ki-kibuggyanó laza tincsekkel.
- Nem, dehogy. Gyeretek csak nyugodtan. - Meglepődött azon hogy Shukaku visszakozna csak a kedvéért, valamint elgondolkodott azon is hogy olyannak tűnik-e, aki zárkózott és magányra vágyik, hogy a kislány ennyire nyíltan közölte mindezt vele. Mókásnak találta Timi lubickolását, és bár már az ő petje is vele együtt fürödhetnek. Viszont nem készült, kérdésekkel, sem pedig semmilyen témával amitől biztonságban érezhetné magát társalgási szinten. Szóval picit zavarban volt, és most próbálta pótolni ezeket a hiányosságait. Talán érződhetett is rajta picit, de csendben volt, megvárta ha a lány esetleg odaül hozzá.

by **Shukaku** Hétf. Május 16 2016, 21:49

Igen, odaült, és ha már a hajviseletnél tartunk, akkor Shu teljesen másképpen állt hozzá a dolgokhoz. Ő pont a fürdőn kívül hordott majdnem állandóan masnit a hajába, és pont a fürdőben döntött úgy, hogy kiengedi a haját, hiszen a víz úgyis lelapítja majd, amit egyébként utált, mert nagyon hülyén nézett ki szerinte úgy, így hát nem is iparkodott azon, hogy összevizezze a buksiját. Na persze a szafarizás közben meg pont, hogy szorosabbra volt kötve a masni, de az is csak akkor, ha senki nem látta... de most ne ragadjunk le a hajviseletnél. A gyertek nyugodtan inkább csak Shunak szólt, hiszen Timi, aki ismerte az onsen szabályait tudta jól, hogy ez közös helyiség, mindenki szabadon használhatja, és ehhez nem kell a másik engedélye, az olyan dolgok, mint az udvariasság pedig, lévén íratlan szabályok voltak, semmiképpen sem emelkedhettek a leírt szabályok fölé. Azt azonban megemlítem, hogy Shu nem a te kedvedért visszakozott volna, akárki kedvéért visszakozott volna, sőt, legfőképpen a saját kedvéért visszakozott volna, mert ahogy neked, úgy neki sem volt egy picike ötlete sem arról, hogy mihez is kezdjen most ezzel a szituációval. Timidus pedig pont most intézte el magát, így nem is tudott segíteni. Nem, a sárkány nem lubickolt, ő egyszerűen lemerült, majd úgy maradt, és ezt percekig képes volt folytatni, egyelőre pedig percekig még a kínos csönd sem tartott. Lehetett az időt húzni azzal, hogy lögyböli magát egy picit, lehetett azzal, hogy vállig elmerül, hogy szokja a jó meleg vizet, de egy idő után már nyilvánvaló lett volna az időhúzás, úgyhogy elindult feléd, majd helyet is foglalt melletted, ám ha te a patkára ültél, akkor ő egyel lejjebb helyezkedett el, vagy ha onnan már esetleg nem lógott volna ki a feje, akkor is csak melléd. Nem akart magasabban lenni, mint te. Felpislantott rád, hogy őt figyeled-e, és csak utána kérdezett.
-Remélem jobban érzed magad... mármint... otthonosabban, közöttünk. Láttam, hogy már foglaltál szobát, meg minden, ha gondolod, akkor segíthetünk a berendezésben. Van pár ismerősöm, akiktől egyedi dolgokat lehet kapni... tudod... küldetés részeként.

by **Kiwi** Hétf. Május 16 2016, 22:09

Ha már a hajviseletet letudtuk, jött egy kis magyarázkodás, amihez én is hozzáfűznék. Teljesen mindegy miért tartotta be az illemet Shukaku, és hogy a legtöbb embernél így cselekedet volna-e hisz, ezt sem a karik nem tudhatják egymásról, pont ezért lényegtelen, de tessék, javítom hogy érthetőbb legyen. Kiwi azon lepődött meg hogy emberszámba van véve a véleménye annyira hogy ezt megtegyék, megkérdezzék, és igen magára fogja venni az ilyen, számára szokatlan dolgokat. Ha nem kérdezte volna meg Shukaku, vagy ha egy picit is ellenszenvesen viselkedett volna valószínű Kiwi magukra hagyja hadd élvezzék a medence vizét, neki lesz alkalma máskor is rá. De nem ez történt, míg azt hitte Timi lubickolni fog a vízben, addig kicsit meglepődve fogta fel hogy elmerült mint egy fadarab. Sőt, még egy aggódó pillantást is vetett az idomárlányra, hogy ez egészséges-e, de így hogy nem reagált rá másképp, el kellett fogadnia hogy ilyen van, még ha kissé szokatlan is számára. Amint Shukaku közelebb ért hozzá, leült mellé, vagy ép úgy ahogy kedve volt, igen, rápillantott a lányra Kiwi, ámbár Shu törte meg a csendet. Több sem kellett Kiwinek, máris könnyebb ha kap érdeklődési kört és témát.
- Persze, lassan kezdem megszokni mi hol van és a nyüzsgés sem vészes, bár tegnap betoppant hozzám egy fiú. Shariton, meglepődtem, nem rég költözött be ő is. - Mesélt egy picit magukról. Majd a szoba dekorációja került szóba. Kiwi pedig szeret dekorálni.
- Érdekelnének az ilyesfajta küldik, szeretem a ritkaságokat, díszeket, bár már van saját elképzelésem is, ha kész lesz megmutatom majd. - Büszkélkedett picit, és miért is ne, Kiwi eddig minden olyannal elbüszkélkedett amivel lehetett, egy dolgot kivéve, hisz ott egy kis felelőtlenséget érzet magában, így az Angiból szerzett rúnáját, ha nem is titkolta, de nem hozta szóba.

by **Shukaku** Hétf. Május 16 2016, 22:23

Nem mindegy, hiszen bár a karik egymást látják, mi is játsszunk egymással, és szeretem érteni a karikat. Hogy miért? Talán ez helyettesíti Shu gondolatlanságát. ugyan nem heves természetű a szentem, de nem is szokott már mélyen a gondolataiba merülni, vagy eltervezni, hogy mit fog csinálni. Timi mellett megtanulta, hogy abból csak a baj van, és a dolgok soha nem fognak úgy menni, ahogyan ő azt eltervezte, tehát legtöbbször kimondja azt, amit gondol. Most is, ahogy az időt húzta, a feje igazából üres volt, és csak az járt benne, hogy mit is mondjon most, mit is mondjon most. Az aggódás, nem pedig az alternatívák. Olyan lehet ez, mint a vizsgadrukk, amikor egyszerűen minden kiürül az elmédből. Az aggódó pillantást látva Shu csak megrázta a fejét, és ő is a sárkány irányába tekintett.
-Ne aggódj, nem lesz semmi baja. Ehmm... volt egy érdekes párbaja egy lovaggal, és most gyakorol egy picit. Szereti ismerni a határait.
Na jó, azt nem mondhatta el, hogy Timidus a fulladás hatásait figyeli meg védett területen belül, hogy ezt bizonyos esetekben alkalmazhassa az esetleges ellenfelein... ez talán picit ijesztően hatott volna.
Ezután persze a tekintete visszavándorolt feléd, bár lassan teljesen belecsúszott a vízbe, hogy csak a feje lógjon ki. Végig figyelt, de ha már itt voltatok, szerette volna kiélvezni.
-Chariton? Oooh! Örülök, hogy magától is felfedez. Néha picit noszogatni kell az újoncokat.
Engedett meg magának egy nagyon picike utalást, és bátorítóan nézett feléd. Úgy érezte, hogy léptetek valamerre, és ezt tovább kell lökdösnie, persze csak finoman.
-Hmm... díszeket? Van egy festős küldi. Olyan, mint az éjszaka a múzeumban, csak festményekkel. Ha teljesíted, akkor a festő lefest neked akármit, amit csak kérsz. Vagy... milyen díszekre gondolsz pontosan?

by **Kiwi** Hétf. Május 16 2016, 22:43

A fentieket túltárgyalva léptünk tovább, méghozzá az események ha nem is dús, de zuhatagába. Kiwi meglepetten figyelte Timidus szokatlan viselkedését, vagy legalábbis számára szokatlant, de Shutól már kapta is a megnyugtatásnak szánt választ, ugyanakkor Kiwi sem hülye. Nem kell neki sok, ha több nem is pár hosszabb másodperc hogy mit csinál a pet. Vagy legalábbis a saját teszt részét, tovább nem gondolja hogy ezt ellenfelén is be akarná vetni. Ahhoz még túl naiv és jóhiszemű. Majd a célozgatást is észreveszi és nem szereti az ilyeneteket, nem szereti ha sürgetik vagy ha késztettetést, elvárást éreztetnek vele. Pont ezt akarta elérni a feladatok elvállalásával, hogy többet ne kelljen, és teljesíthessen úgy ahogy annak lennie kell. Ugyanakkor nem reagál, ámbár noszogatás helyett inkább dorgálásnak érzi a célozgatásokat, de nem ad erről jelet, vagy legalábbis igyekszik, mert tudja, érzi hogy van alapja, még ha nem is tetszik neki igazán.
- Festős?! - Horkant fel, még magát is meglepve. Na, a festményekből, a festőkből és a művészlelkekből neki egy életre, elég. Bár tény hogy maga sem tudta végül eldönteni, mit is érzett, hisz az ocsmány dolog ellenére volt valami abban a pasiban amiért nem tudta gyűlölni, csupán haragudni de azt nagyon... Végül egy kérdést szánt a lánynak ezzel kapcsolatban csupán.
- Ugye nem valami Warren-nek hívják a festőt? Npc vagy igazi játékos? - Lényegi kérdés és mindkettő szinte szünet nélkül követte egymást. Érezhető volt Kiwi feszültsége, és annak értetlen oka is, de nem tett többet, csupán várta a választ, amiről maga sem tudná eldönteni hogy mi lenne ha ő lenne az... Egyszerre rettegett a választól, ugyanakkor meg is akarta találni... És akkor mi történt volna?... Valószínűleg feljelentené, vagy világgá kürtölné hogy ne bízzon meg benne senki, mert őrült!

by **Shukaku** Hétf. Május 16 2016, 23:03

És senki nem is gondolta, hogy Kiwi hülye, hiszen Shu teljesen őszintén bevallotta, hogy a sárkány a saját határait próbálgatja, abból pedig, hogy ezt a víz alatt teszi, teljesen egyértelmű lehet, hogy a levegőt tartja vissza, amire egyébként itt jelenleg szüksége sincsen a túléléshez. Mindenesetre ha Shu észrevette, hogy valami leesik neked, még akkor is, ha nem tudhatta, hogy csak az esett le, amit ő már elmondott, akkor finoman, és lehetőleg észrevétlenül kicsit megbökte a lábával a sárkányt. Mivel nyakig a vízben volt, és Timi végig a közelében maradt, így nem volt nehéz ezt úgy megtenni, hogy ne láss belőle semmit, csak azt, hogy a lány kicsit fészkelődik, majd kisvártatva Timidus megjelenik a víz felszínén, egy pillantást vet rátok, majd ezután a víz tetején lebegve folytatja a semmittevést. A célozgatás pedig... hát Shu akármennyire is próbál teljesen egyértelműen célozgatni, úgy látszik neked különös képességed van arra, hogy mindent félreérts. Egyáltalán nem beszélt munkáról vagy kötelességekről, hiszen arról volt szó, hogy ismerkedtek Charitonnal, így az utalás is erről szólt, miszerint néhány újoncot, igen, köztük téged is, kicsit noszogatni kell arra, hogy közelebbi kapcsolatokat alakítson ki. Shu nagyon sokat volt Timi mellett, és vágyott az emberi társaságra, ahol nem csak egyenesen kimondják amit gondolnak, hanem képesek következtetni is... bár úgy tűnik veled ez nagyon de nagyon nem működött, hiszen pont egy dicséretet vettél ismét dorgálásnak, ahol abbeli örömét fejezte ki, hogy barátkozol, amíg eddig folyamatosan elhúzódzkodtál. A festős felhorkanásra csak értetlenül pislogott, majd megrázta a fejét.
-Nem... nem Warrennek hívják. Yatsuko, és... hát igen, itteni...
Nem szerette sem az NPC, de főleg nem az igazi kifejezést, hiszen ezzel folyamatosan Timidus igaziságát kérdőjeleztétek meg. nem haragudott meg érte, tudta, hogy te nem sértésnek szántad, de ő jelentőségteljesen nem használta ezeket a kifejezéseket.
-...de semmi rosszat nem tett. Kis feladatok vannak benne, ahol híres képek történetét tudhatod meg, meg egy kis találd meg az öt különbséget játék képhamisításos történetbe ágyazva. Muris volt, de ha te nem szereted a festményeket, akkor... nem tudom. Mondd el, hogy milyen díszekre gondoltál, és akkor talán könnyebben tudok segíteni.
~Hogy ronthatok el mindent nála? Nem értem, hogy most mit mondhattam kétszer is, amiért ilyen durcis lett... talán... talán csak engem nem kedvel... de akkor miért nem mondja meg? Nem értem...~
És mivel tartott attól, hogy egy újabb mondattal megint valami rosszat mond, és te természetesen megint nem fogod neki elmondani, hogy mi rosszat mondott, csak durcizol magadban, így inkább amellett döntött, hogy kezedbe adja a beszélgetés irányítását, hátha akkor jobban eligazodtok.

by **Chariton** Kedd Május 17 2016, 00:17

(Ha nem zavar titeket, hogy egyszerre megy a két játék.)

Kényszermegoldást szül egy ilyen helyzet, mint például a pacsizást, kézcsók helyett. És itt jön a neheze. Nézem a vizet, s azon gondolkodom hogy mit mondjak a lánynak. Mindig ez van ilyenkor, kezd kellemetlenné válni egy idő után a csönd, hogy nem szólunk egymáshoz. Ötletem sincs, hogy mit kérdezzek, vagy mondjak. Persze, ott vannak a sablon kérdések, minthogy hogy kerültél a céhbe és társai, de akkor már inkább csöndben maradok...A következő lépése a gondolatsoromnak az, hogy miért zavar a csönd? Elvégre ő se beszélgetni jött ide és én se. Ő is csak élvezi a fürdőt és én is. Persze, ott van bennem, hogy megszeretnék ismerkedni vele ha már találkoztunk, de ha erőltetem, akárcsak azon a téren is, hogy miről beszélgessünk, nem hiszem, hogy jó sülne ki belőle. Ahelyett hogy kényelmetlenül érzem magam a csönd miatt, beleülök a vízbe. Kellemes érzés, meg kell hagyni. Legszívesebben a szememet is becsuknám, de akkor azt hinné hogy aludni szeretnék, vagy hogy nem érdekel. Ebből pedig az egyik sem igaz. Inkább nézem ahogy hullámzik a víz a mozgásomtól, és várom hogy megszólaljon a lány, vagy nekem jusson valamilyen vállalható téma az eszembe.

by **Kiwi** Szer. Május 18 2016, 09:58

(Dehogy zavar, két játék még nem vészes. És héé, egy bandában vagyunk, csak két idősíkon Razz

^^)

Felhorkanására látta hogy Shukaku is meglepődött, de még Kiwi saját magán is, így próbálta ezt gyorsan helyrehozni és tisztázni, amit csakis egy kérdés után tehetett meg.
- Értem. – És ismét egy szokatlan szóhasználat a lánytól, ez már a második ha nem a harmadik alkalom tőle, de nem kérdez rá, hisz tudja, ha nem is érti pontosan miért beszél és gondolkodik úgy ahogy. Kiwi még nem jutott el arra a szintre, hogy ne válassza külön magát és a többi játékost a megteremtett világ és annak lakóitól, valamint akiktől ilyet hall is betudja annak, hogy régi motorosként hozzá szoktak és könnyebb így viszonyulniuk a dolgokhoz, de neki ez még nem megy. Viszont az ilyen emberek közelében elvárásnak várja még saját magától is, és benne van az a megfelelés hogy ne bántsa meg, vagy hogy igazat adjon nekik, amikor erre képtelen. Szóval egy belső feszültség alakul ki benne, egy mesterséges dac, ami megszületik, szinte ok nélkül. És utálja ezt. Persze nem hibáztathat másokat, hisz magában alakul ez így ki, és egyszerre akar megfelelni, és megtagadni is, már csak a megfelelés iránti vágyból kiinduló dac miatt is.
- Értem, akkor érdekel… szerintem. – Adta érdeklődését a dologra, hisz a művészetek, és a festmények, a szobrászat mindig is érdekelte. Szerette az emberek által alkotott dolgokat, és a SAO-ról is gyakran gondolta hogy nem más mint egy mozgó festmény amire mindenkit felfestettek, azonos színűre.
- De… szeretem a festményeket! – Tettem hozzá gyorsan, mert így volt, és ha belépett volna a szobámba, akár egyszer is tudná, hogy már van is pár kiakasztva. De Kiwi maga nem hívott meg még senkit a szentélyébe, Chariton is csak úgy megjelent, és még épp be tudta csukni a fehérneműs fiókot. >.>
- Szeretem a festményeket. – Nyomatékosította, maga sem igazán érti miért, talán csak hogy mert félt hogy Shu arra fog gondolni hogy nem szereti, csak a kévéért mondja rá hogy igen.
- Csak volt egy pasas akit nem szeretnék megint látni, ennyi. Ezért lepődtem meg. – Magyarázta meg,az "ennyit" kissé megnyomva, de nem vitte túlzásba, nem is fogja, legyen ennyi elég Shunak, bár tény hogy Warren szabadlábon van, és sorra szedheti az áldozatokat a maga morbid festményeihez… és ezzel bűnrészessé válik, de mit tudna segíteni neki egy kislány, vagy bárki… Ha találkozik vele elkapja, és… fogalma sincs mit tehetne vele. Börtönbe csak vörös indikátorosokat lehet csukni, mintha csak a gyilkosság lenne az egyetlen bűn. Igazságtalan! De ne kalandozzunk el, még akkor sem ha Kiwi idegei már a gondolattól is pattanásig feszülnek. Érezte hogy Shukaku az a személy nála akivel nehezére esik beszélgetni, nem azért mert nem szeretne, félre ne értsd, épp csak nem mer és nem tud közvetlen lenni veled, és nem is látja azt hogy ez változhat, ami külön feszélyezi. Logikusan látja hogy te tényleg csak segíteni akarsz, és nem bántottad meg talán még egyszer sem, és ezért is saját magának okoz bűntudatot hogy még így sem tud megbízni benned. Van akinél ez magától jön, nálad nem. Cearso azért volt jó ebben, mert a fiú egyfajta nagy védelmezőképet biztosíthat neki, így számára már Kiwi meg is találta a szerepet. Te viszont hasonlítasz az öccsére, ami zavarja. Örül neki de fél is.
- Én szinte mindenféle díszt szeretek, legyenek festmények, kis szobrok, kerámiák… bármi. – Mosolyodott el biztatóan. De látta hogy Shukaku is feszélyezve érzi magát. Egy pillanatra meg is feledkezett a „fuldokló” Timidusról és meglepően pillantott rá amikor eszébe jutott. De nem szólt nem reagált semmit. Kezdte kicsit kellemetlenül érezni magát, végül megszólalt.
- Nem jössz te is oda? – Mutatott a mesterségesen előállított vízesésre.

by **Shukaku** Szer. Május 18 2016, 10:25

~Érti... nem érti. Nem is érdekli... vagy most mi van megint? Miért néz ennyire hülyének? És mi az, hogy szerintem érdekel? Ki más szerint érdekelhetné? Miért nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy zavarjuk, jöjjünk vissza máskor, és akkor most nem kéne ezt játszani. Nem értem... nem értem ezt az egészet. Mindenki hülye kis titkokat rejteget, amik csak tönkreteszik ezt az egészet. Miért nem lehet mindenki olyan őszinte, mint Timi? Miért kell az embereknek...~
Persze ez kívülről nem jelent meg, hiszen egyébként is csak csöndben volt, amit utált, türelmes hallgatott, hogy végre kinyögd, hogy mit akarsz, és ezt rendkívül kínosnak tartotta, és ezzel az egész szituációval nem tudott mit kezdeni. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy nem értette, hogy miért feszengsz. Oké, Hinari utálta, mert elvette tőle a dicsőséget meg megkérdőjelezte az elhivatottságát, meg ilyenek. Szíve joga volt utáni, de legalább is voltak indokai. Alex sem kedvelte, mert már az első találkozásukkor irigy volt Timire, aki okosabb nála, pedig csak egy nem is létező buta program, azután még el is agyabugyálta, plusz ha a nagy szerelme nem kedveli, akkor ő sem kedveli. De miért nem kedveled őt te? Hol rontotta el? Igen, ez volt a legfőbb gondja, hogy oké, te nem kedveled, nem akarsz vele beszélgetni, de akkor legalább nyögd ki, hogy miért nem, mert akkor másoknál nem követné el azt a hibát, amit veled megejtett. De te nem, te csak úgy csinálsz, mintha nem zavarna, közben pedig minden pillanatban majd felrobbansz az idegtől, ha melletted van. Nem haragudott rád emiatt, csak csalódott önmagában, és kétségbe volt esve, hogy ez az egész, ez az emberekkel való izébizé még mindig nem az ő terepe. Ezen az sem segített, hogy a festményes kérdésre végre kibökted a választ, hiszen egy dolgot ugyan megmagyarázott, de számos más kérdést felvetett, például azt, hogy miért nem lehetett volna ezzel kezdeni.
-Oh...
Mivel az NPC volt az első kérdés, így úgy sejtette, hogy NPC-ről lehet szó, ami viszont küldetésre engedett következtetni... de nem volt biztos semmiben megint, mert megint csak fénformációkat adtál.
-Sajnos a rossz emberekbe néha belebotlunk... de nem, ő nem rossz ember, vagy legalább is nagyon nem tűnt rossznak, és semmi rosszat nem tett velünk. Még csak ijesztő sem volt, pedig tudom, hogy valakik szeretik az ilyen ijesztős küldetéseket. Tudod, ők azok akik horrorfilmeket néznek, meg ilyenek. És ha véletlenül egy olyat fogunk ki, akkor hagyhatjuk ott a felénél.
Megvonta a vállát, mert igazából őt is zavarta ez, és sokszor került már olyan konfliktusba, hogy a küldetés témája nem érdekelte, legszívesebben kilépett volna, viszont félbehagyni valamit, és nem tudni a végét az sem volt egy kellemes érzés, de ezzel ő sem tudott mit kezdeni.
-Voltál már régészkedni? Ha szereted a kerámiákat, akkor bizonyos szinteken nagyon szép dolgokat lehet találni. Mi például Timivel egy medaliont találtunk egyszer, majd megmutizom, ha szeretnéd.
Nagyon remélte, hogy ezzel nem lő mellé, de mivel a feszültség még mindig tapintható volt, mivel ismételten nem egy témába kezdtél bele, hanem csak elhívtad a vízeséshez, ahol tuti nem mutatni szeretnél valamit... kezdett elege lenni ebből. Remélte, hogy majd a vízcsobogás megoldja a nyelvedet, szóval még nem fakadt ki, és követett egészen addig, ameddig kísérted, majd beállt a vízesés alá, és kicsit lelögybölte a haját... ezután azonban egy hirtelen ötlettől vezérelve ismét kilépett, és megrázta magát, akár csak az ázott kutyák. Még valami viccel hangot is igyekezett kiadni hozzá. Ha ez nem ingerel nevetésre, ha ez nem oldja fel a feszültséget, akkor semmi.

by **Saya** Szer. Május 18 2016, 14:56

Ééééés ennyi is volt, ő nem nagyon beszél, én meg egy darabig sandítok rá mosolyogva, hogy akar-e mondani valamit, de nem, csak becsusszan a vízbe. Na, akkor ezek szerint csak fürdeni jött ő is, akkor ideje nekem is. Mikor nagyon háttal van, ledobom a törölközőmet, mert végülis rajtam más nincs, és lehuppanok én is a víz alá, a hajam szétterül, és nyakig merülök.
-Aaaah... -szalad ki a számon, mikor lehunyom a szemem. Ez olyan jó érzés, olyan jó meleg. Hugi, ez egy nagyon jó ötlet volt, hogy jöjjünk ide. Kicsit úszkálok is, egészen a kis szikláig, ott nekivetem a hátam és hagyom, hogy ringasson a víz. Így szemben vagyok már a Charitonnal, de hát mondjuk a víz az itt olyan, forró meg minden, nem igazán lehet alá látni, nem kell kényelmetlenül érezze magát, bár mondjuk erre inkább a Hugi figyel, mert én nem értem, minek kellene amúgy. Test, test O.o
~Ha már itt van, kéne valami téma...~
Jó, de mi legyen az? O.o
~Ami eszedbe jut. Mondjuk kezdjük azzal, hogy honnan jött. Általában ezt szokták kérdezni az emberek. Meg hát nyeszlett alak, de okosnak néz ki, pont az eseted. Talán beszélgethettek majd könyvekről, matematikáról, történelemről. Régen rengeteget olvastál róluk, még ha most nem is emlékszel.~
-Hmm... te amúgy... hogy is? -motyogok. Eh, előbb meg kellett volna fogalmazzam magamban és utána megszólalni >.> -Na, szóval, te honnan jöttél? Mármint, voltál más céhben is ezelőtt? :3 Vagyis szólj rám, ha nem akarsz csevegni, bocsi... >.>
~Annyira nem rossz kezdés, ha téged nézlek...~

by **Chariton** Szomb. Május 21 2016, 12:24

Nézem ahogyan mozgolódik, majd ő is nyakig merül a vízben. Hallom azt is, ahogy a kellemes érzéstől egy leheletnyi sóhaj szalad ki a száján. Elfordítom ezután a fejem, ne tűnjön betegesnek a "megfigyelésem". Épp a másik irányba tekintek amikor meghallom hogy kérdezni szeretne valamit. Visszafordultam felé. Elsőre nem értettem mit mondd, aztán hangosabban tette fel a kérdést.
- Szívesen beszélgetek, csak nem jutott semmi eszembe, így bölcsebbnek találtam, ha hallgatok. - vallom be őszintén, aztán válaszolok a kérdésére is. - Nem. Pár hónapja ébredtem csak fel, az első emberek között volt Shu akikkel találkoztam és beszélgettem, aki meg is hívott. Azóta itt vagyok. És te? - dobom vissza a kérdést. Szívesen elmesélem neki azt is, hogy a kinti világból honnan származom, de nem kérdezte...majd ha erre válaszol, és esetleg újra csend telepedik közénk, akkor felhozom.

by **Saya** Csüt. Május 26 2016, 22:35

A Hugi a fejemben máris olyan elismerően bólogat a megfogalmazásra, aztán mintha visszább vonulna, olyan érzés, meg hát az általam látott húsakármik is olyan átlátszóak lesznek már. Nem tűnnek el, a Hugi azt mondta, már nem fognak, de néha ilyenben tud segíteni, hogy legalább kevésbé figyelhessek rájuk, meg mondjuk itt a vízben nincsenek is, csak a sziklán terpeszkedik egy, meg még pár a padlón odaát. Mondjuk én úgyis inkább a Char történetét figyelem, és még el is tátom kicsit a szám, mikor meséli, hogy ő csak nemrég ébredt fel Surprised

-Nahát! Egyébként ez hogy lehet? Mármint hogy sokan csak most ébrednek? Mennyien alhatnak szerinted?
Én kuncogok egy kicsit, mikor rám terelődik a kérdés és úgy helyezkedem, mintha a hátamra feküdnék, de nem lóg ki semmim, a Hugi viszont mintha meghökkenne egy pillanatra, aztán megint elereszti magát.
-Én elejétől itt vagyok. Egy fogadóban laktam a Bajszos Bácsiéknál... -de rég mondtam ki a nevét. Mi lehet az igazi? -...és szerettem nagyon énekelni. És egyszer segíteni akartam neki, szóval kiálltam énekelni a térre, és akkor jött arra az Anat. Anatole Saito. Jaj, ő az előző céhvezér volt, nagyon kedves, meg ilyen magas, és muris szakálla volt. Meg egy cicája, Aldo. Elvitt fagyizni meg meghívott ide és azóta itt vagyok.
~És nagyon hiányzik.~
Azt hiszem, egy ideje inkább a víztükröt nézem, de mosolygok. Meg a Hugi is mosolyog, és kicsit jobban csillog a szemem, mert olyan fura nehéz, mintha nyomná valami belülről. Lehet csak nagyon nagy itt a pára.
~Saya, folytasd. Valamivel.~
De mivel?
-És amúgy... izé...
~Adok egy tippet: nekem nem tűnik japánnak a csóka.~
-Te milyen... hogy is hívják? Naah... nemzitiségű vagy?
~Nemzetiség.~
-Nemzetiségű! Nah, csak sikerült. ><

by **Kiwi** Hétf. Május 30 2016, 09:11

A kérdésedre a válasz a bizalmatlanság. Kiwi nem bízik benned még igazán, meg sokakban sem… valamint kiszolgáltatva érzi magát sokszor, persze nem igazi indokokkal. Nehéz neki veled, de ez nem jelenti azt hogy nem akar próbálkozni… Valamint nem sikerült teljesen kigyógyulnia Shunak a saját kis lelki betegségéből, hisz most is magában keresi a problémát. Azért adott olyan választ, hogy „szerinte érdekli”… mert bizonytalan abban hogy tényleg érdekli. Valamint pontosan ezzel a válasszal maradt őszinte is. De ebbe is bele lehet kötni persze és ha akarunk sok mindenbe. Valamint hogy kezdhette volna azzal hogy azért nem szereti a festményeket mert volt egy rossz tapasztalata, élménye… holott szereti azokat, csak bizonytalan volt a helyzetben. Tehát túlkomplikálod, most te és nem pedig Kiwi. Ezt sem hittem volna hogy megtörténik, de megejtődött. És nem, nem fog bizonyos eseményekről teljesen beszámolni, mert miért is tegye? Nem kell neked tudnod bizonyos dolgokról, mint ahogy te sem osztottál meg vele semmi olyat, valamint nem javítottad ki amikor tudtad hogy Cear téves információt adott neki a volt céhvezérről. Hagytad szépen abban a hitben, hogy eltűnt és még előkerülhet… nem bíztál meg benne, vagy épp a döntésben annyira hogy mindezt megkockáztasd és elmond neki a történteket… De te se hidd hogy haragszik ezért rád, neheztel, de nem haragszik. Valahol megérti, valahol bántja. Addig nem igen tud mit kezdeni a dolgokkal ameddig magában nem rakja helyre és ez az oka az egésznek hogy nem szól semmiért, csak ha valami nagyon bántja. De ezek alapján olyan még nem igen történt… Ugyanakkor alig egy hete ha itt van kettő talán, elég ahhoz hogy valamennyire alkalmazkodjon, de a beilleszkedés nem az ő területe. Vagyis Junnal megtalálta a hangot, Charidonnal, talán… de ennyi. A többiekkel akik itt is laknak távolságot tartott. Viszont pontosan ők voltak azok akikhez a legtöbb kérdése szólhatott volna. Majd elmosolyodtam, örültem hogy tényleg nem tudhat a dologról, valamint hogy nem kérdezett rá jobban. Felsóhajtottam, de ez amolyan leengedős sóhaj volt. Végre mondatokat hallott tőled, és míg te csendnek érzékelted az előzőt, őt annyira nem zavarta. Pedig a kínos csend igenis ellenség számára. Fél attól a pillanattól amikor egyik fél sem tud, vagy akar megszólalni, de ott hagyni sem a másikat…
- Én szeretem a horror filmeket, bár nem átélni… olyan küldetést szerencsére még nem fogtam ki, aztán lehet a kíváncsiság jobban hajtana. És ha nem egyedül vagyok benne… talán jobban visszatartanának a többiek is, vagy nem is tudom… ezt így előre nem igazán lehet megmondani… - Mosolyodtam el kissé zavartan.
- Persze, sok minden érdekel és szívesen megnézem. – Ez máris kettő. Jegyeztem meg magamnak. Egyszer meg fogom nézni a fiú kardgyűjteményét majd… most Shukaku medalionját. Most Shukaku feszengett csak, voltak kérdései voltak olyan dolgok amik zavarták, de nem annyira hogy problémát csináljon belőle… legalábbis igyekezett elnapolni őket. De ha a lány zavart volt az Kiwi hangulatán is észrevehető volt, ugyanis megérezte az ilyeneket… Most is, és nem igazán tudta eldönteni mi is a problémád. Miután megindultatok a vízesés felé, Kiwi beállt, hogy a nyakát masszíroztassa a csobogó víztömeggel, valamint értékelte a produkciódat. Valamivel szeretet is volna rákontrázni, mondjuk, hogy feldob és mindketten beleestek a vízbe, de nem mert ilyesmikkel próbálkozni, túl komolynak tűntél neki ahhoz hogy hasonló lépéseket tegyen. Főleg hogy az előző pillanatod óta feszengsz vele, persze Kiwi is picit, de nem tudta mit is kezdjen a helyzettel. Te igyekezted oldani a feszültséget, Kiwi pedig kapva kapott az alkalmon hogy hozzájáruljon. Természetesen felnevetett. De nem igen tudta hogy mit is mondjon, vagy mondjon-e valamit. Jobb híján leutánzott. Ő is levizezte a haját, és hasonlóképp mordult meg ő is mint te. Miközben kibukott a haja a vízeséstől, elengedte a hajgumi, majd még a víz felszínére is prüszkölt egyet. Vagyis ezt így mind egyszerre... majdnem.
- Bocsi. Remélem nem kaptál belőle. – Törölte meg az orrát, bár taknyos nem volt, mégis nedvesnek érezte hála a párának és a víznek. Érezte hogy Shuval nem lesz olyan könnyű dolga mint Junnal, belőle dőlt a szó, Shukaku viszont tényszerű. Válaszol arra, amit kérdeznek tőle, valamint szeret oktatni másokat. Lehet ezzel kéne próbálkoznia. Nincs olyan kérdése, amit jelenleg szívesen feltenne, de addig ameddig Shu nem jelzi hogy mi érdekli mi nem, addig azt sem tudja miféle közös téma hozhatná őket össze. Valamint van pár kérdése, de arra tudja a választ, méghozzá pontosan abból hogy figyel a környezetére, figyeli a lányt a többieket… De akkor is kell valami amit találjon… kavarogtak a gondolatai… Majd megvillant valami, vagyis pontosabban a probléma forrása Kiwi fejében. Lehívta a menüt, azon belül a céhbankot, és virulva fogadta hogy van két olyan item amiért mindet a mozdulatsor végigvezette. Előhívta majd az egyiket átnyújtotta a lánynak.
- Te legyél tizenhét-tizennyolc, én leszek tizenkettő! – Vigyorodott el, bár baromira nem tudta mit is akar vele pontosan.
- Ugye… elvileg mind a ketten tizenhét évesek volnánk lassan, vagyis alig egy két év volna közöttünk. – Kezdett bele, maga sem tudta még pontosan mibe.
- Na jó, én két évet aludtam… de azt nem éltem meg, így nem számít! – Jelentette ki. Igenis sokat töprengett még azon is hogy saját korát miként fogadja el…
- Szóval azt a két évet le fogom csalni a koromból. – Húzta ki magát, büszkén, kicsit túljátszva… de kíváncsian belemész-e a játékába.

/Kivettem 2 Gyenge kinézet kristályt /

by **Shukaku** Hétf. Május 30 2016, 10:01

Uhh... hát lenne mire válaszolnom, de egyszerűen a dolgok többségére csak rábólintok. Igen, Shu magában keresi a problémát, de egyáltalán nem véli úgy, hogy csak és kizárólag ő lenne a probléma oka. Tudja jól, hogy neked legalább ugyanakkora részed van a dologban, de azt is tudja, hogy téged nehezebb lenne neki megváltoztatni, mint saját magát, és azt reméli, hogy ha magában megtalálja a problémát, és azt kijavítja, akkor esetleg az hatással lesz a te dolgaidra is, és az egész könnyebbé válik. Ezt a bizonytalan dolgot viszont nem teljesen értem, és Shu se értené. Akkor nem szerinte érdekli, hanem lehet, hogy érdekli. A szerinte az valamekkora magabiztosságot feltételez, mindössze kiköti, hogy az az ő véleménye, és annak a lehetőségét, hogy tévedhet. Azt pedig senki nem mondta, hogy Shu nem szeret komplikálni, ahogyan azt sem, hogy ne szeretné az őszinteséget. De, szereti, és valóban azt szeretné, ha mindent el lehetne mondani mindenkinek... de nem úgy látja, hogy a világ ilyen lenne. Anat esetében viszont nem hazudott. Máig nem gondolja úgy, hogy Anat meghalt volna, egyszerűen kiesett a játékból, azaz ebből a világból eltűnt. Nincs ebben semmi különös, sokakkal megesett már, és nem is fújja fel annyira a dolgot, mint te. Már nem. Viszont beszéd kerekedett a nyűglődésből, szóval kapva kapott az alkalmon.
-Óh, én már voltam, hármon is. Az egyik kifejezetten uncsi volt, amíg nem találkoztunk a professzorral, mert addig csak ilyen jumpscare dolgokat dobáltak, ami oké, egy másodpercig ijesztő, de utána nem annyira. Aztán volt egy tényleges döntés, amin tényleg gondolkodni kellett, de igazából azt is elrontották, mert fel lett fújva, hogy jajja a világ jövője így meg úgy, és aztán nem történt semmi.
Kicsit elnevette magát ezen, mert túl sok ilyen hatalmasra felfújt küldetést látott már, ahol hősnek akarták beállítani a szereplőket, pedig igazából semmit nem tettek, semmi nem változott. Még a kobold event volt az. ami a legtöbb változást hozta a világba, de az is hidegen hagyja a legtöbb embert. Az egyes szint, ahol a többség él megmenekült, a többin pedig hónapok óta háborítatlanul éldegélnek a koboldok.
-Tudod, mint abban a filmben, ahol a tudósok kiszámolták, hogy felrobban a Nap, vagy valami, és hatalmas cunamik voltak meg földrengés meg minden, majd a film végén bejelentették, hogy csak elszámolták magukat, és erre minden megnyugodott, mert szóltak a Napnak is, hogy nem kéne felrobbanni. Amit túl horrorosra akarnak, az inkább csak vicces meg kínos lesz egy idő után. De például a főbűnös küldi az tetszett, ahol mindenkit szembesítettek egy hibájával. Abból rengeteget tanultam. Éééés... van egy egész vitrinünk küldis meg eventes emlékekkel, ha érdekelnek, akkor megnézheted az egészet... vagyis... ami nem törékeny. Nem, nem azért, mert ügyetlen lennél, de azokhoz még én sem nyúlok hozzá soha.
Tette hozzá gyorsan, hogy nem tőled félti a tárgyakat, hanem nagyjából bármitől és bárkitől. A prüszköléssel nem igazán foglalkozott, hiszen rég elszokott attól, hogy Aincradban zavarják az undi dolgok, amik nem is nagyon léteztek, és észre sem vette volna, ha nem említed meg. Amikor azonban megemlítetted, már rég nem ott tartott a gondolatban, így csak bambán pislogott egy ideig, hogy miről beszélsz, és csak arra tudott jutni, hogy arra gondolsz, hogy esetleg lefröcskölted. Felnevetett, és igyekezett eligazgatni a haját, hogy ne álljon nagyon hülyén.
-Ugyan már, ne aggódj ilyesmi miatt! Nem zavar! Lazíts!
És talán pont ez a lazíts kijelentés volt a veszte, mert ezután elég hülyén vette volna ki magát, ha visszautasít egy játékot. Mindenekelőtt persze nagyon örült annak, hogy használod a bankot. Számos újoncot kellett meggyőznie más céhekben is, köztük például Niot. hogy a bank azért van, hogy a tagok használják, szóval legalább ez a gát nem élt benned. Majd amint elmondtad a kérésedet, teljesen elpirult, és az orráig elmerült a vízben. Megint valahogy ide került a téma, és megint Tachit juttattad az eszébe, na meg persze rajta keresztül Frilinát. Már egy ideje gondolkodott azon, hogy mennyire örül annak, hogy Frilina nagyobb, és mennyire örül annak, hogy őt nem akarja nagyobbá tenni, de eközben mennyire gáz az, hogy ő meg titkon szeretné Frilinát akkorává tenni, mint ő maga, hogy ne érezze magát kényelmetlenül. Nem tudta, hogy hogyan tapintottál rá arra, hogy szereti az ilyen játékokat, de azt igen, hogy mit nem szeret. Kidugta a fejét a vízből, de csak éppen annyira, hogy beszélhessen, és bizonytalanul megrázta a fejét.
-Izé... ha mind a ketten tizenhét évesek volnánk... akkor nem maradhatna így is? Mármint... hogy te is annyinak nézz ki mint én?
Újra belepirult, és visszamerült egy kicsit szusszanni egyet, ami viszont a víz alatt csak bugyogással jár, ami most az ő orrát ingerelte, ám neki volt annyi lélekjelenléte, hogy visszamerüljön, és a víz alatt sikerüljön tüsszentenie... ami viszont belegondolva meg vicces volt, szóval a nevetéstől egy kis vizet is nyelt, ami miatt meg köhögni kezdett, ami miatt pedig már teljesen szétesett, hogy hogyan lehet ilyen szerencsétlen. Timi egy másodperc alatt alatta termett, hogy felnyomja a víz fölé, amire persze ténylegesen nem volt szükség, de ha már a sárkány is megjelent, Shu elégedetten ölelte át, és használta gumikrokodnilnak. Megnyugtató volt a barátja közelsége, és most ez kellett neki. Amikor végre sikerült levegőhöz jutnia, ez a kis közjáték kissé megnyugtatta a zavarodottságából, és egy nagy levegő után kimondta amit gondolt.
-Szóval... mivel tudom, hogy soha nem lehetek nagy, és igazából nem is szeretnék, mert szeretem magam így... nem szeretek ilyeneket csinálni. Mert... mert akkor csak még jobban kitűnik, hogy fogalmam sincs, hogy hogyan kell tizenhétnek lenni, és akkor csak nevetséges leszek... de... de akármi más lehetek, amit csak szeretnél... mondjuk... mondjuk... mondjuk Timidus... csak lilában...
Kínosan érezte magát, de olyan jóleső kínosan, hogy ez kibukott belőle. Nem, nem az, hogy Timidus akar lenni, aki kicsit is ismerte, az tudta róla, hogy szívesen lenne pet, ez nem volt titok. Az volt titok, hogy miért nem akar nagyobb lenni, és most csak így egyszerűen elmondta neked... ez legalább valami jó jel... és nagyon remélte, hogy észreveszed és értékeled.

by **Kiwi** Hétf. Május 30 2016, 10:26

Egy kis élménybeszámoló. Kiwi szerette az ilyesmit, és ő is gyakran használta azt amikor nem véleményeket hanem élményeket mesélt el másoknak. Úgy érezte ezzel közelebb tud kerülni másokhoz, viszont... félt is attól hogy ezek az élmények túl unalmasak, vagy semmitmondóak lesznek másoknak.
- Én jobban szeretem a jaaj ráugranak horrort, mint ami megvisel lelkileg... - És igen, a bűnös eventre nem ment volna ha tudja hogy milyen is. Persze érdekelte, nem arról volt szó, csak nem érezne magában annyit hogy ne viselje meg és roppanjon össze, ha komolyan szembesítik valamivel.
- Szívesen megnézem azokat is. - Bár a magyarázat előtt picit összeráncolta a szemöldökét de utána megértette. Igen neki is voltak hasonlók, de ő azokat ki sem rakta. Azok egy dobozban pihenve csücsültek és vártak az alkalomra amikor előveszi és nosztalgiázhat velük egyet. Volt egy ötlete... ami nem vált be. Amikor a víz alatt hapcizott, vagy csinált valami furcsaságot... első dolga volt Kiwinek is kiemelni a vízből, már amennyire megtehette. Persze Kiwi nem tudja mi játszódik le Shuban, de fordítva sem. El lett utasítva... ez az amitől fél és amit gyűlöl. Ez olyan megéslés számára mintha nem a döntését hanem az egész lényét utasítanád el. Fájdalmas keresű és csalódott. Láthattad is az arcán, valamint azt is hogy elvetted ezzel azt a lehetőséget tőle amivé szeretet volna válni, amit meg akart mutatni. De ez már visszacsinálhatatlan volt.
- Rendben. Akkor nem. - Ennyit kaptál tőle, nem is tudott volna mást mondani. Mindig is hülyén és hülyének érezte magát melletted, valamint most ez a kiállásod is bántotta. El akart menni, nem akarta hogy lásd őt, nem akarta hogy lásd a gyengeségét és a csalódását. Viszont ha már mást tennél, vagy esetleg megtennéd amit kért sem lenne már az igazi. Nem szólt és nem is akarta hogy lásd. Visszatette a kristályokat a bankba. Majd ismét csend alakult ki közöttetek.

by **Shukaku** Hétf. Május 30 2016, 10:42

-Hát... ez a megvisel lelkileg dolog is mindig más. Azt én sem szeretem, amikor csak kínoznak, hogy hú te egy senki vagy, meg nem is tudom... abból kaptam eleget...
Újabb kis kibökés, de egyáltalán nem is vette észre. Beszélni akart, beszéltetni akart, és mivel úgy érezte, hogy végre kissé oldódik a feszültség, elengedte magát, és mivel a téma is olyan volt, meg te is olyan voltál igazából, akivel akart beszélni, csak ne lennél ennyire sértődékeny meg hisztis, így hát beszélt, remélve, hogy ezzel elindít valamit.
-Szóval az olyat viszont szeretem, ami csak annyira visel meg, hogy kicsit elgondolkozz magadon, és nem azért csinálja, hogy összetörj, hanem azért, hogy jobbá tegyen. Én ugye tudom magamról, hogy teljesen akaratlanul, de például sokat okoskodom. És azóta a küldetés óta én nagyon próbálom, hogy ne legyek ilyen, de közben ugye valamikor meg pont elvárják, hogy mondjam meg a dolgokat, mert én húú nagy szintű vagyok, és akkor biztos tudom, és akkor meg nem okoskodnék, hanem próbálnám azt csinálni, hogy akkor gyakoroljunk együtt, fedezzük fel együtt a dolgokat, de akkor meg az nem jó, mert miért kínzom őket ilyenekkel, miért nem mondom meg egyszerűen, de ha meg megmondom, és esetleg olyat mondok meg, amit már tud, de én nem tudtam, hogy tud, akkor miért nézem le, de ha meg nem mondom el az alapokat, és ő nem tudja mégsem, akkor miért gondolom azt, hogy mindenki tud mindent és mindenki éljel nappal csak a szabályzatot bújja mint én. amikor nem is, mert azt Timi csinálja... és...
És levegőt is kellett vennie, szóval itt abbamaradt a monológ. tessék, panaszkodni kell csak, és akkor rögtön megered a nyelve, bár a hanghordozása egyáltalán nem volt panaszos. Inkább amolyan viccesen fogta fel, hogy igen, vannak problémák, de ennek ellenére is szereti csinálni, és kihívásnak tekinti. Annak is nagyon örült, hogy elfogadtad a tárlatvezetését, ám arra megint csak újra értetlenkedni tudott, hogy miért zárkóztál el ilyen gyorsan. Legszívesebben a tenyerébe temette volna a fejét, de mivel Timi volt ott, így Timi hátát kezdte el gyengéden, de ütemesen verni párszor a homlokával.
-Jajj mááár! Most miért csinálod ezt velem? Én... én annyira szeretnék veled, de... de most oké... akkor csináljam azt, amit te találtál ki, de nem érezném magam jól csak azért, hogy megfeleljek? Nem tudok megfelelni... én... én nem azért vagyok kedves veled, hogy megfeleljek, csak egyszerűen kedves akarok lenni, mert kedvellek... és... és én játszani is szeretnék, és tökre tetszik, amit kitaláltál, és tőlem lehetsz idősebb, az sem zavar, ha van köztünk öt év, csak... csak én ne legyek nagyobb... kérlek... nem akartalak megbántani, csak elmondtam, ha valamit nem szeretek... és te is elmondtad, hogy te mit nem szeretsz, és ez tök jó, mert például most akkor nem hívnálak meg ilyen lelkizős küldikre, pedig tökre lehet, hogy ezelőtt meghívtalak volna, te meg elfogadtad volna, mert nem akartad volna visszautasítani, és közben meg csak feszengtél volna végig... és abban semmi fun nincs... csak... csak meg akarlak ismerni, és barátkozni... tudom, hogy béna vagyok benne, de... lécci...

by **Kiwi** Hétf. Május 30 2016, 11:10

Arra a megjegyzésére hogy abból kapott eleget, nem válaszoltam. Elraktároztam csak... mint ahogy az árvaházas dolgot is... Kiwi sem volt sokkal másabb, neki is megvoltak a sötét pillanatai a múltjában, vagyis fogalmazhatnék úgy is hogy az egész egy hosszú sötét pillalnt. Nem akarja viszont ezt mondani, úgy érezné sajnáltatná magát, olyat pedig tud és ha elkezdi akkor könnyen belecsúszik az önsajnálás szakadékába ahonnan nehéz kikászálódni. Jelenleg... csendben tűrt. Ezzel viszot nem gondolta azt hogy Shu is ilyen lenne, vagy ezt tenné... A lány csupán arra vágyik hogy valaki meghallgassa, és Kiwi erre fogékony. Meghallgatta és mondani is akart rá valami biztatót.
- De idebent ez annyira nincs jelen... gondolom. - Hát, ennyi sikerült neki belőle. Nem épp biztató, csak egy mondat... talán üresen.
- Hát én ezektől az önfejleszthetős bigyóktól is félek... - Itt meg akartam neki említeni azt a küldetést aminek a hangulatát még mindig őrzöm... De nem mertem. Valamiért nem mertem kijelenteni hogy láttam Anatot... és hogy elvileg üzenhettem... odakintre... Sóhajtottam. Majd Shukaku játékos kifakadását is csak megmosolyogtam.
- Miért nem kérdezed meg őket hogy mennyit tudnak, és azután ki tudod egészíteni. - Bár még megjegyzett volna egy dolgot, de nem merte. Mégis ez a kéz az ami "eteti"... azt pedig nem bántjuk.

Összeszorult a gyomra, és zsibbadni kedzett a feje amikor Shu kifakadt. Egy lány kiáltozik vele, ő pedig védtelen... Nem akar visszakiabálni. Igen ő annak élte meg akkor is ha esetleg nem az volt. A virtuális szívverése is felgyorsult, és a feje is vörösödni kezdett. A méregtől? A szégyentől? A zavartól?... Mindentől így egyszerre. Csupán tátogott egy sort, látszott hogy kereste a szavakat. De volt benne egy gát ami miatt ki merjen törni, és azt hiszem jelenleg jó is hogy ott volt. Majd abbahagyta, kihúzta magát, és hideg közöny jelent meg a szemében.
- Szerinted én mi a picsát akarok?! - Igen kimondta azt a szót.
- Viszont erőltetve érzem magam, majd ha akarok valamit megyek és kérdezek... amúgy pedig... arrogáns vagy. Nem adtad meg azt hogy demonstráljam mi is ami mi legnagyobb bajunk szerintem. Mert te... jól mondtad az előbb, te lekezelsz engem, legalább 12 évesnek érzem magam melletted... te pedig... fogalmam sincs gyerekként vagy felnőttként kezeljelek... A véleményem szerint egyik sem vagy igazából. Maximum szeretnél... de mond meg, melyik? Vagy az a pillanatnyi hangulatodtól függ?... Mert akkor azt jelezd és aszerint beszélek veled... - Magam is meglepődtem ezen az egészen, és már... már megbántam az egészet. Miért nem kussoltam? Miért nem hallgattam? El tudtam volna odázni ezt az egészet... mégis miért vagyok ennyire hülye?! Minek állok le veszekedni azzal aki befogadott... és felkarolt, vagyis azt szeretne... Félt attól hogy Shu magára hagyja, valamint attól is hogy két szó és ő menekül el...

by **Shukaku** Hétf. Május 30 2016, 11:37

Shu pedig mindig rendkívül hálás volt a meghallgatásért, ám a hallgatásért már kevésbé. Utálta ugyan azt is, amikor valaki közhelyekkel traktálta, de azt is, amikor valaki hallgatott, és arra sem volt mersze, hogy kimondja, hogy az élet néha bizony vacak, és egy csomó dolgon nem, vagy csak nagyon nehezen lehet segíteni. Ez volt a baja veled is, a kimondott szavak hiánya, és ez ellen próbált küzdeni a fecsegéssel, és persze a lelkes, hálás bólogatással. Te legalább érdeklődtél, és mondtál valamit... bár egyre többen vagytok, de ez céhen belül mindig nagyobb öröm, hiszen mégis csak valamiféle családnak érzett titeket.
-Ühümm! Idebent nincs... idebent jobb...
Ez sem volt egy nagy titok, bátran ki merte mondani, és titkon remélte, hogy amiképpen sejti, hogy Sayának vagy Kokoronak, vagy éppen tudja, hogy Atorunak vagy Yuukinak jobb itt, úgy te is ehhez a bandához csapódsz. Nem azért, mert akkor őket erősítenéd, mint ahogy sokan hinnék, hanem azért, mert ha azt vesszük alapul, hogy innen nem lehet kijutni, más pedig szerinte nem lehet, akkor az ilyen emberekre boldogabb jövő vár. A félelemre csak egyet bólintott, és igyekezett bátorítóan mosolyogni.
-Nincs azzal semmi gond, és felejtsd el azt a butaságot, hogy minden félelmet le kéne győzni. Vannak hasznos félelmek, de... de ha te ezt a félelmedet mondjuk nem szereted, akkor szívesen megpróbálok segíteni. Timivel én például a tériszonyt győztem le... többé kevésbé...
Nagyon örült annak is, hogy nem veszed őt túl komolyan, ahogy annak is, hogy rajta mersz mosolyogni. Úgy érezte, hogy haladtok, hogy nem félsz tőle, és ez boldoggá tette. Már most, és még nem jutottunk a végére.
-Hát... ezt is próbáltam, de a legtöbbjük igazából azt sem tudja, hogy mit tud. Meg vannak ijedve, vagy egyszerűen összekavarodtak, és nem tudják összefoglalni. Deee... veszekedés ebből nem nagyon van, max egy kis félreértés. Ritka az, hogy elhajtanának, de ha meg is teszik, akkor visszajönnek.
És akkor most jön az, amire várt. Most jött az, hogy végre őszinte vagy vele. A sárkány ugyan mozdult volna, de Shu azonnal, egyetlen ujjának koppintásával jelezte a víz alatt, hogy nem kell tennie semmit. Ő is kihőzta magát, ám az ő szemében büszkeség, megkönnyebbültség volt és hála. A szemedbe nézett, és továbbra is halkan beszélt.
-Köszönöm... és na végre! Teljesen igazad van. Mindenben. Én... én is tudom, hogy ez a hibám... és én is tudom, hogy ez baj, és nagyon próbálok változtatni... de nagyon nehéz. Oké... te talán jönnél és kérdeznél... de nem tudhatom biztosan. Nem tudhatom, hogy arra vársz-e, hogy idejöjjek és kezdeményezzek... és... és azt hiszem inkább csinálok valamit... inkább elrontom, és utána bocsánatot kérek... minthogy ne tegyek semmit. És... és ez a kor dolog... bonyi. Nagyon bonyi, és tényleg hangulattól is függ, meg attól is, hogy kivel vagyok, meg annak a másiknak éppen milyen hangulata van. De... de például nagyon keresek olyan dolgokat... például soha nem fejlesztettem ki a bűvészkedés jártasságot. Nem szeretném tudni, hogy hogyan működik, és szeretem a varázslatot... és beülök a cirkuszba és tapsolok... de akkor is én vagyok a nagy ötvenes szintű idomár... és miközben egy csomót tudok a szafariról, és tényleg egy csomót tudok... aközben is csak Shu vagyok... és... és te is babaházakról álmodsz a világodban, miközben itt felelősséget akarsz vállalni és feladatokat... ez... ez mindkettőnknek fura... azt hiszem...

by **Kiwi** Szer. Jún. 01 2016, 10:29

Elmosolyodtam amikor kijelentette hogy idebent jobb. Első gondolatom az volt hogy neki... ugyanakkor tudatnom kell magammal hogy nekem is. Bizonyos szempontból, sok szempontból... mégis gyakorta hazahúz a szívem, haza a semmibe. Nem foglalt állást, nem akart állást foglalni, mert tudja hogy napról napra változik benne. Szóval senkinek sem akart csalódást okozni, így inkább csak hallgatott ezzel kapcsolatban. Mélyen és bölcsen. Legalábbis így érezte. A következő mondatát szintén egy mosollyal díjaztam, és ficeregtem picit a vízesés alatt, olyan jól esett... Valamint Charitonnal ellentétesen gondolkodik, és azzal is amit mondtam neki.
- Vannak félelmek amiket le kell győzni, vagy legalább tudni kell kezelni, mert elmúlni úgysem fognak... azt hiszem. - Magyaráztam. Miközben úgy látszik az "értem" és az "azt hiszem" szavak erős nyelvjárásomat képezik. Visszahallva magam.
- A segítség mindig jól jön, és az emberek szeretik ha foglalkozva van velük, legyenek kicsik, nagyok... mindegy, szerintem. - Kezdem magam is idegesíteni, észre sem veszem hogy odabiggyesztem... Majd eljött az amit egyáltalán nem akartam, nem vártam... ki akartam kerülni. Fentebb emeltem a hangom, majd a lány meglepetésemre... nem próbált ellenkezni, sem pedig... vitatkozni. Még az is megfordult a fejemben, hogy egyszerűen csak, ezzel játssza a nagykislányt, amiért akaratlan is haragudtam rá. Nem volt ülönösebb okom, mégis okolni akartam. Hülye vagyok, és... egyszerűen jobb lenne lelépni mielőtt olyat teszek, vagy mondok amit megbánok... Viszont értelmezve a mondatát, semmi olyat ne mondott amit rossz néven vehetnék, vagy egyszerűen cáfolhatnám... Semmi rosszat, sőt. Valahol mélyen büszke voltam rá, de nem hittem neki, igazán...
- Először is... szerintem ezt a nagyképű dolgot kezd azzal, hogy nem mondod el annyiszor hogy ennyit meg annyit értetek el... főleg ne egy olyannak aki nem rég ébredt...Elhisszük ha egyszer mondod is, nem kell bizonygatnod külön. - A hangom lehet sértő volt, de igyekeztem nem annak szánni, tényleg nem megbántani, vagy bántani akartam. Csupán annyit emeltem ki, ami nekem nem tetszett, amit én igazságtalannak éreztem, valamint... amiért irigykedek rá...
~Gyerek!~...
- Valamint nem szeretnélek elszomorítani, lehet elsők között értétek el ezt a szintet, viszont a szintkorlátozás miatt szépen lassan be lesztek érve. - Magyarázom... és félek hogy el fogom ásni magam a lány szemében.
- Szeretnék veled őszinte lenni, de az őszinte embereket nem igazán szeretik, plusz... nem akarom magamon viselni azt hogy megbántalak és befolyásollak... - Nocsak, dőlt belőlem a szó...
~Gyerek~
- Valamint... szerintem az... hogy nem fejlesztetted ki a bűvészkedést mert szereted a varázslatot... szerintem nem ettől vagy gyerek, nem ezért vagy az, csupán ezért szeretnél. A gyerekek mindenre kíváncsiak, mi hogy működik és minden illúziót lerombolnának csakhogy olyan ügyesek lehessenek mint a felnőttek, te viszont szeretnéd ezeket megtartani magadban... hogy gyerek maradhass! - Lehet keményebb voltam a kelleténél, bocsánatot is kéne talán kérnem... sőt ott van az ajkaimon, mégsem sikerül kiböknöm. Idegesít...
- Valamint... babaház? - Mosolyodtam el.
- Így még soha nem gondoltam arra a helyre, nekem inkább valami elvarázsolt kis szegletnek tűnt, de nem babaháznak. - Bár utólag belegondolva, nem logikátlan a következtetés...

by **Shukaku** Szer. Jún. 01 2016, 11:04

Neki, és ő is csak saját magáról beszélt... most még nem is azokról, akikről tudta, hogy nekik is jobb idebent, csak szimplán saját magáról. Sűrű hümmögés közepette bólogatott a szavaidra.
-Ühümm! Én is ezt mondtam. Szerintem azok a félelmek, amik nem múlnak el, azok nagyrészt hasznos félelmek, és meg kell tanulni kezelni, vagy... vagy is én nem is kezelni szeretném őket, hanem megbarátkozni velük. Elfogadni, hogy ez így van, és ha elfogadod, akkor még mindig félsz majd tőle... mert tudod, hogy megtörténhet, de mégsem rettegsz. Mint... mint amikor mondjuk kint vagy a védett területen kívül. Óvatos vagy, tudod, hogy megsérülhetsz, de mégsem rettegsz. Ezek szerintem a hasznos félelmek. Szóval ha te is így gondoltad ezt, akkor ezzel teljesen egyetértünk.
~Végre valamiben... bár tuti, hogy nem teljesen így gondoltad, de legalább egy kicsit gondold már így... lécci...~
-Foglalkozva... igen... csak nem szeretnék hazudni... egyáltalán nem szeretek hazudni... se hitegetni magamat...
Itt egy kicsit elkomorodott, és láttad rajta, hogy valamire visszaemlékezik, de gyorsan kirázta a fejéből az emléket, és újra feléd fordulva folytatta. Most azonban már vitába kellett szállnia. Nem sértődötten tette, sőt, nem is veled vitázott, csak egy picit kiegészítette a dolgokat.
-Hát... egyrészt magamnak is bizonygatnom kell... mert... mert nekem ez még mindig hihetetlen... és ne mondd azt, hogy neked nem esne jól. De... de másrészt meg most én odaállnék eléd, és azt mondanám, hogy majd én segítek... akkor viszont már csak egy kislány lennék, aki úgysem tud segíteni. Vagy... vagy ha szeretném, hogy meghallgassanak, és esetleg felnőttekkel szemben van álláspontom, akkor megint csak egy kislány vagyok... szóval ők is kihasználják ám ezt... és nagyon nehéz megtalálni, hogy meddig kell bizonyítanom ahhoz, hogy elhidd, hogy tudok segíteni... vagy legalább is okom van azt hinni, hogy tudok segíteni. Izé... ugye érted?
Az elszomorítani dologra összevonta a szemöldökét, hiszen nem nagyon értette, hogy miért szomorítaná ez el őt, majd megrázta a fejét, amikor felfogta, hogy mire gondolsz.
-Én éppen, hogy várom azt, hogy beérjenek minket. Egyrészt akkor többekkel mehetnénk magasabb küldikre, amik néha sokkal izgisebbek, ráadásul utálom, hogy egy csomóan irigyek ránk. Nem tettünk semmit azért... ehh... ez így megint hencegésnek hangzik... de... szóval én tényleg nem akartam legmagasabb szintű lenni... csak ha már az vagyok, akkor igyekszem a lehető legtöbbet segíteni vele. És... és ha megbántasz, akkor majd megbeszéljük... befolyásolni meg... azt meg úgyis fogsz, és szerintem jó irányba. De sokkal jobban bántanál meg azzal, ha hazudoznál azért, hogy megvédj... bár akkor legalább elismernéd, hogy gyerek vagyok, akinek nem szabad elmondani, hogy nincs mikulás.
Öltötte ki a nyelvét, és ezzel tulajdonképpen már elkezdett reagálnia a többi mondatodra is, ám ehhez kellett egy kis idő, ami alatt felküzdötte magát a sárkány hátára, és ezúttal napozóágyként használva a barátját, hátán fekve, fejét félig a vízbe merítve nézett fel rád, fejjel lefelé.
-Én szeretem az őszinte embereket, meg az őszinte peteket is. Azt tanítottam meg elsőként Timinek, hogy hazudni csúnya dolog. Szóval... szóval pont azt szeretném, ha őszinte lennél... de ne úgy, hogy elmondod, hogy egy hülye kis csitri vagyok, aki legerősebbnek képzeli magát... hanem így, mint most. Az igazat, de nyugisan... és...
Újabb hosszabb gondolkodás következett, majd ismételt bólogatás.
-Lehet... van igazság abban amit mondasz... azért az árvaházban nem volt könnyű gyereknek lenni, és tutibiztos, hogy most azért örülök annyira annak, hogy itt meg lehetek... de szerintem vagyok is, csak... csak ahhoz az kell, hogy ne féljek közben attól, hogy emiatt majd valaki nem tud komolyan venni akkor, amikor meg komolyan beszélek. És... és ez igenis komoly dolog, mert például aki nem tizenkettőnek néz ki, de ugyanúgy bolondozik mint én Junnal vagy Takával, vagy akárkivel, az amikor komoly akar lenni, neki sikerül... és különben is, nem nyolc éves akarok lenni, hanem tizenkettő... vagy csak nem tizenhét... vagy nem is tudom...
Most ő volt az, aki elővette a Kinézet kristályokat, és feléd nyújtotta az egyiket.
-A babaház is egy ilyen szeglet szerintem. Vagy a szobád. Vagy csak az ágyad. És... most, hogy tudod ezeket... meg én is tudom... meg azt is tudod, hogy eddig is tudtam, csak béna vagyok ahhoz, hogy ezeket csak így megváltoztassam... most is szeretnél még mutatni valamit?

by **Kiwi** Csüt. Jún. 02 2016, 11:02

A megbarátkozni a félelmekkel kifejezés picit magasnak bizonyult, ugyanis ezt akkor még elképzelni sem tudtam, tehát a másik idomár már ennyivel is előrébb járt mint ő. Vagy inkább fogalmazzunk, úgy hogy ezzel is.
- Én még nem voltam védett övezeten kívül, sőt koboldos területekre se tettem be a lábam. – Jegyeztem meg, hogy elővigyázatos vagyok, ugyanakkor ez tapasztalatok elvesztését is jelenti. Vannak bizonyos szintek… amiket még nem is látott hiába ébredt már fel pár hónapja.
- Amúgy ebben egyetértünk, a félelmet gyakran túlgondolja az ember, és vagy túl bátor akar lenni, vagy elmerül benne… - Mint én, erős hajlamom van rá, de azt még nem hozom szóba. Vicces hogy vele akárhányszor beszélek, csak komolyabb témákat hoz fel, vagy ott kötünk ki. Pedig elmondása szerint nem olyan komoly, sőt én sem volnék azt annyira…

A kicsikkel való foglalkozásról, sőt arról hogy nagyképűnek gondolom… csupán annyit mondott hogy nem akar hazudni, minta erre kértem volna… Pedig nem, csupán annyira hogy ne hangoztassa annyira… De folytatta.
- Jól esne biztos, de ne olyanok előtt hangoztasd akik nem rég ébredtek, és saját hibájukon kívül vannak lemaradva… épp elég nekünk az a gondolat hogy valaki meghalt vagy ahogy te fogalmazod… kiesett miattunk, mármint ezért ébredhettünk fel… Abba belegondoltál már, hogy mi van akkor ha épp Anat eltűnése. – Hangsúlyoztam ki.
- Halála… miatt ébredhettem fel?... – Egy kis kérdőre vonás, és igen tényleg foglalkoztatott a gondolat, főleg hogy akárhogy is nézzük, belülről ez rágja a céhet, az embereket… kínozza, mardossa… Jól láthatóan…

- Amúgy… tényleg nincs egyszerű dolgod… de gondolkodtam. Ez nem csupán a kinézeted miatt van, azt mondtad tizenhat éves vagy ugye? Tehát ez pont az a kor… amikor az ember kicsit megzavarodik, és maga sem tudja mit akar, melyik legyen, melyik lehet… és csapong a kettő álláspont között. Ráadásul nem csak te idősödsz, ők is, már mindenki húszon felett lehet akik jó ha húsznak kinéznek… Nekem is nehéz elhinni hogy nem tizenhét vagyok már… hanem javában kis-felnőtt. – Öltöttem ki a nyelvem.
- De én döntöttem. Sokat gondolkodtam rajta… de nem leszek csak ezért komolyabb, vagy másabb. Van két év ami eltűnt az éterbe… nem éltem meg, nem fogom tudni sohasem bepótolni. Jobb ha innen folytatom tovább. És felvállalom a zakkant tinikort, mert hiteltelen lennék, nem tudnám másnak adni magam… - Fejezem be.
- Viszont én szeretném tudni hogy mikor hogy tekintsek rád, zavar ebben a külsőd is, bár tudatosítom magamban hogy nem egy gyerek vagy, mármint nem ilyen kicsi. – Mutogattam a kezeimmel.
- Amúgy… azért is nehezebb neked mert nem volt gyerekkorod és most próbálod behozni, itt van rá a lehetőség, mégsem élsz vele, igazán… még most megtehetnéd, később lehet kínosabb lenne. – Mondom el a véleményem, bár ez a gyerekkoros dolog… érdekes, nekem sem volt igazán, én is vágyom rá… de… de nem merem megtenni. Neki a külseje is segít ebben…
- Viszont az nem játszik, hogy ha baj van gyerek vagy, ha minden jó meg felnőtt. – Pislantok rá, játékosan, hogy érezze kicsit cukkolom, de nem ismerem igazán, viszont ezt a gyerekek gyakorta kijátsszák…
- Miből gondolod hogy jó irányba foglak befolyásolni? – Pislantok rá, tényleg érdekel.
- Miért nem tartasz attól, hogy kisajátítalak és olyanná próbállak formálni ami nekem kényelmes. – Benne van a pakliban, és voltaképp ezt minden ember csinálja a másikkal…
- Figyelj… azért kímélik a másikat mert kedvelik, ebben nincs is semmi rossz. Mindenki csinálja, és nem csak gyerekekkel, nagyok egymás között is… Ahogy elmondtad, kaphattál már eleget az élettől, nem sajnálatból, de aki ezzel tisztában van, automatikusan megpróbál kímélni, hisz pont ezért van például a gyerek-felnőtt problémád is, ami megjegyzem a miénk is, hisz egy céhben egy csapatban vagyunk. – Szögeztem le. Valamint én nem szeretek őszinte lenni, van amikor jobb hallgatni, és nyelni, tűrni, egy picit homokba dugni a fejünk. Én ezt tanultam az élettől, nem szeretek kardoskodni, főleg nem olyanokkal akikről tudom hogy számítanom kell rájuk, vagy kedvelem őket…
- Nem mindig szeretek őszinte lenni, mármint ha bajom van azt megmondom, de nem szaladgálok meg kötekedek minden csipp-csupp dologgal… - Olyanból kaptam eleget én is… Valamint tudom hogy van rá hajlamom, nem akarok olyan lenni akit útálok…
- Figyelj, valahogy az az ember vagyok, aki ha nem is szeretné de az arcomra vannak írva a gondolataim… tehát az aki figyel az tudja hogy bajom van, vagy nem tetszik a dolog, esetleg még nem döntöttem és nem akarok állást foglalni. Ez figyelem kérdése csupán. – Magyarázom körbe. Majd demonstrálni akarta hogy ő mégis gyerek, nem sikerült neki. Hisz a szememben az elmondottak, pont az ellenkezőjét bizonyították. Meg voltam győződve róla hogy ez a beszélgetés után mi nem leszünk jóban, hisz míg ő ezt kellemesen, vagy csak enyhén idegesítően éli meg, számomra ez pocsék… Mármint az, az érzés amit hordoz magával egy ilyen beszélgetés… Valahogy felkavar.
- Tudom hogy komoly dolog, pont ezért is kérdeztem… ha nem érdekelne, nem foglalkoztatna akkor nem hozom fel ezt.. Viszont konkrét válasszal nem lettem kisegítve. De figyelj, ha értelmeset mondasz és van alapja, miért ítélné el bárki is?... – Egy picit magasnak gondoltam ezt a dolgot… Valamint kiderült hogy tényleg, tényleg úgy van ahogy gondoltam. Ez egy pici sikerélményt jelentett, valamint bizonyította azt hogy nem vagyok hülye, és igenis figyelek a másikra…
- Lehet… - Feleltem, bár nem igazán értettem a dolgot. A kristályt elővette majd megkérdezte hogy akarok-e még mutatni valamit. Konkrétan nem volt semmi sem… olyan. De támadt egy zseniális ötletem.
- Hmm… egyszer majd összezavarhatnánk a többieket ezzel. – Vigyorodtam el.
- Mekkora poén lenne, ha teszem azt elmennél mellettük, nem sokra rá meg megint, mondjuk én a te képedben, vagy fordítva. Tuti vicces arcot vágnának. Vagy kitalálnák-e melyikőnk melyik.– Nevettem el magam a gondolattól is.

by **Shukaku** Csüt. Jún. 02 2016, 12:00

-Hát koboldosra mi sem nagyon, max a barátságos koboldokhoz, de a védett területen kívül nem olyan veszélyes, ha óvatos vagy. Körülbelül olyan, mint egy forgalmas úton átkelni, Ha direkt kiugrálsz az autók elé, meg nem a zebrán mész, akkor elütheted magadat, de egyébként biztonságos. Kivéve ugye ha direkt őrült sofőrökkel találkozol, akik itt a goni játékosok... de ők nincsenek annyian, mint ahogy sokan hiszik. Mi is találkoztunk már velük, bántottak minket is, amikor kicsit voltunk, de úgy igazán nagyon nem... de lehet, hogy csak szerencsénk volt.
Mivel egyetértettetek, így a következő részre nem mondott semmit, csak a lábaival irányítgatta picit a sárkányt, kis bökésekkel jelezve, hogy merre induljon el. Az egyetértést meg akarta hagyni, lepecsételni, és jól eltenni a gondolataidba, hogy emlékezz rá, hogy van ilyen. A kicsiknek pedig... türelmes maradt, és úgy mondta el megint ugyanazt, amit az előbb, és amire ezek szerint nem figyeltél, mintha most mondaná először. Hosszú volt a monológ, lehet, hogy annál a résznél pont a vízesés alatt álltál.
-Igen, tudom... de tényleg az a gond, hogy ha nem mondom el nekik legalább egyszer, hogy nagy szintűek vagyunk, akkor nem hiszik majd el, hogy segíthetünk. Itt nem látszik meg a tapasztalat mindig, hiszen ha még állandóan páncélt is hordanék, akkor se tudja mindenki, hogy melyik milyen tier, főleg amióta lehet kinézetet váltani.
Anat felemlegetésére kicsit összevonta a szemöldökét, majd le is hunyta a szemét, és mélyet sóhajtott.
-Nem a te hibád volt, hanem azé, aki kiejtette, de már megbünhődött miatta. És... és te ugye nem vagy japán... de... szóval az itteniek többségének, legalább is azoknak, akik keleti nevelést kaptak, ez nem olyan dolog, mint nektek. Az, hogy van egy körforgás, az teljesen természetes. Nem szabad emiatt rosszul érezned magadat. Anat talán még örül is annak, hogy tehetett azért, hogy te játszhass. A halálos bigyuszkát pedig felejtsd el. Senki nem hal meg sehol, kamu az egész és erre már rengeteg bizonyíték van. Persze nem kell magad kiejteni, attól nem fogsz kikerülni, de ne rettegj, mert felesleges.
Újabb bólogatás, de azért azt, hogy olyan lenne, mint a hülye tinik, már nehezen nyelte le. Nem volt olyan, legalább is olyan biztos nem, mint akikkel a suliban találkozott. Nem nagyon tudott mit mondani, mert a többiben igazad volt, bár tanácsot te sem adtál, csak elsoroltad azokat a dolgokat, amiket ő is tudott. Merített egy kicsit a vízből, és lelögybölte vele az arcát.
-Pont fordítva szeretném. Amikor nincs baj, akkor hadd legyek gyerek, de amikor komolynak kell lenni, akkor igenis vegyenek komolyan engem is. És máris jó irányba befolyásolsz, mert egy csomó dolgot kibeszélünk, és ez szerintem nagyon hasznos. Nem tudom, hogy bármi megoldást találunk-e, de tuti hasznos megbeszélni a dolgokat. És... kisajátítani?
Ezen még soha nem gondolkodott, hiszen Timiduson kívül nem nagyon tartozott senkihez annyira szorosan, hogy kisajátítsa, és Frilina pedig még friss volt ahhoz, hogy ilyesmiről gondolkodjék.
-Nem tudom, hogy mit értesz kisajátítás alatt. Most... duzzogni fogsz, ha nem veled játszom, hanem Timivel? A formálósdi pedig... szerintem az jó dolog. Úgysem fogsz teljesen átalakítani, mert vannak elveim, mert komoly érett felnőtt vagyok, de az, hogy most is elmondod, hogy szerinted mit rontok el, és emiatt másképpen csinálhatom... vagy legalább megpróbálhatom... erre van szükségem, és nem arra, hogy valaki megmondja, hogy hülye vagyok, csak azt nem, hogy miből jött rá erre. És igazából pont ez a kötekedés... nem az, hogy idejössz hozzám, és azt mondod, hogy Shu, figyi, szeretném ha ez meg ez lenne, mert nekem így meg úgy... és akkor megbeszéljük nyugodtan, mint most. és nem kell azon idegeskednem, hogy megint mit rontottam el.
Na ebben viszont érezte, hogy nincs egyetértés. Soha nem volt híve a konfliktusok szőnyeg alá söprésének, mert tudta jól, hogy az semmit nem old meg, csak összegyűjti a feszültséget, ami azután egyszer úgyis felrobban, és a könnyen megbeszélhető csekélységek együtt hatalmas károkat tudnak okozni.
-A csipp-csupp dolgok pont azért csipp-csupp dolgok, mert nem kell rajta összeveszni, hanem csak elmondod, és ha nem okoz nekem nagy kényelmetlenséget, akkor egyszerűen változtatok, vagy elmondom én is, hogy miért nem szeretnék változtatni. Például... ehmm... ugye itt nem kell mosni. Nem lesznek koszosak a ruhák, vagy ha lesznek, akkor megtisztulnak maguktól. Én mégis szeretek mosni, mert jó illata lesz utána a dolgoknak, meg Timi szerette kicsiként a szappanbuborékokat. És ha például a takarót mostam ki, akkor azt az ablakba terítettem... egyszer, mert Timi szólt, hogy ha oda terítem, akkor nem tud az ablakban ücsörögni. Igen, egy kis munka kiteríteni máshova, és tudom, hogy nem is kéne kiteríteni, de én szeretem az ilyen dolgokat... de szóval ez egy csipp-csupp dolog például, és simán megteszem, mert nekem nem nagy kellemetlenség, Timinek meg fontos.
Megfordult a hasára, hogy ne fejjel lefelé bámuljon téged, és egy ideig nézegette az arcodat, majd megrázta a fejét.
-Az lehet, hogy ki tudom találni, hogy valami nem tetszik neked, de attól még nem leszek gondolatolvasó. Hiába tudom, hogy nem ízlik az étel, ha nem mondod meg, hogy konkrétan mi a baja, akkor nem tudom, hogy mit csináljak legközelebb másképpen a főzésnél... ráadásul, ha találgatok, és valamit rosszul gondolok ki, abból megint csak félreértés lesz. Szóval... izé... most is elmondtad, hogy mit gondolsz rólam, és még mindig itt vagyok. Ha elmondod, hogy Timiben mi nem tetszik, ha csak nem azt mondod, hogy az, hogy pet, vagy sárkány... szóval olyasmi, amiről nem tehet, meg nem is tudja megváltoztatni... vagyis a sárkányt megtudná, de miért tenné... szóval érted. Nem mondom, hogy soha semmin nem sértődnénk meg, de nem vagyunk olyanok.
Az értelmeset mondasz részre elhúzta a száját, és megforgatta kissé a szemeit. Nem fogja elmondani, hogy kivel van baja, hiszen neked nem volt vele bajod, és az ő baja vele lehet, hogy neked nem lenne baj.
-Azért, mert nem ért velem egyet, és sokkal könnyebb rám mondani azt, hogy csak egy buta gyerek vagyok, mint érvelni... ráadásul mivel szerintük tényleg egy buta gyerek vagyok, mert nem is ismernek, még azt is hiszik, hogy nekik lealacsonyító velem vitázni. De... de velük már nem akarok foglalkozni, szóval hagyjuk is.
A végére jól jött a poén, és Shu is nevetett. Sokakat nem lehetne becsapni ezzel, akik régóta itt élnek, nekik azonnal leesik, hogy Kinézet Kristály, de egy kis beavatósdinak még nem is rossz az újak számára. Nevetni mindenki szeret.

by **Kiwi** Szomb. Jún. 04 2016, 19:00

- Barátságos koboldok? – Pillantottam rá értetlenül… Olyasmiről senki nem beszélt még nekem, de amúgy sem biztos hogy megbíznék bennük, azt sem tudom hogy például beszélni tudnak-e… Nem ismerem még túlzottan ezt a világot, pedig igyekszem… Majd elmosolyodtam a példára, még nem hallottam hogy kinti dolgot említett volna akár egyszer is ez a lány, tehát lehet eltúlzom a gondolataimban őt, de ez idővel derül ki csak.
- Szerintem nincsenek gonoszak, mármint nem úgy gonoszak… akik vannak… nem is tudom… - Kezdtem bele majd zavarodtam is bele. Magam sem tudom igazán mit gondoljak, nem hiszek úgy abban hogy gonoszak az emberek, viszont jók sem… Egyik felem utálja őket, másik felem meg teljességgel nyitott rájuk…
- Mindegy… lényegtelen… úgy sem tudnám megfogalmazni… - Zártam is le, és reméltem hogy rám is hagyja. Az hogy ha valamiben egyetértünk és nem kontrázol rá, nem vitatkozol… el is várható hogy úgy fogadd el ahogy van, így ezt a mozzanatod nem jegyezte meg, de a többit igen… Végül még mindig vitázhattam volna vele egy sort… rá akartam hagyni, és ezzel bizonyította be, hogy igen, elmondhatom neki a problémámat, de nem fog változni mert szajkózni fogja a sajátját. Nem nyitott, vagy legalábbis nem annyira mint ahogy szeretne, vagy gondolja. Rágtam magam a dolgon, hogy folytassam-e vagy sem… Őszinteséget vár, de én nem vagyok egy kedves, megértő és mindent elfogadó ember… Szeretnék de nem megy. Vagyis… van hogy szeretnék, van hogy nem… Felsóhajtottam.
- Akkor fogalmazom máshogy. Ha nekem állandóan azt fogod mondogatni hogy te így meg úgy… azt nem veszem jó néven. Egyszer elmondasz valamit, megértem. Nézz hülyének… - Kicsit kipirultam a méregtől, pontosan erről beszéltem. Arrogancia… De bántani sem akarom… Szóval ez számomra egy kifejezetten kellemetlen helyzet, főleg hogy tudom magamról hogy a hidegvér megőrzése nem az erősségem… Valamint nem akarok egy kislánnyal veszekedni… És lehet ő nem annak éli meg, de nekem ezek kifejezetten kellemetlen pillanatok, amik meg is maradnak bennem, és pont ezek lesznek azok ami miatt kevésbé akarok majd hozzá fordulni. De nem tudom hogy ezt hogy mondhatnám el neki… vagy egyáltalán elmondjam-e… Végül kezdet picit meghüllni bennem a vér, a lány gondolkodásmódja miatt. Újfent csak azt szajkóztam hogy ez egy védekezés számára, ő így fogadja el… hogy bemesél magának ilyesmiket… erről nem tehet. De a felnőttet kerestem benne, valamint a komoly dolgoknál felnőtt akar lenni, akkor legyen most is és ne bújjon el… El akartam menni, itthagyni őt… azon kattogtam mit találjak ki kifogásnak, valamint már forrt a vérem, és éreztem ha megszólalok akkor az csúnya lesz. Nem akarok! Amolyan feszült csend következett be, de csak pár másodpercig. Ő ártatlanul adta elő magát, én pedig nem láttam ezt ártatlannak… Mert láttam hogy mennyire bántja azokat akik itt vannak, körülötte…
- Komolyan?... Nos nem ismertem Anatot… nem tudok róla semmit és nem is fogok, de nem ez a lényeg… Hanem rajtad kívül mindenki ismerte őt, mindenki sajnálja és gyászolja… Nem tudják lezárni és elfogadni ezt az egészet… Valamint Cearso is megmondta… ő azért hagyta el a céhet, mert új tagok kerültek be… olyanok akik pár nap, hét után eltűntek… Én is egy új tag vagyok. Kanami is… akit már rég nem láttam… Chariton is…. De egy kérdés. – Hagytam némi szünetet…
- Megérte?... Elveszíteni valakit, hagyni hogy elforduljon… egy olyan személy, aki stabil volt, aki a céhet erősítette… és sorra venni be mindenkit, aki füttyszóra jön, aztán gondol egyet és lelép?... Nem vagyok vak, se hülye… Jót akarok, ha nem is hiszed… De nem tudok mit tenni… nem tudom hogy tehetnék bármit is… - És igen, ez fájt, tehetetlennek éreztem magam, valamint belecsöppentem valamibe ami tovább erősítette a félelmeimet és aggályaimat, a céh több problémát okozott nekem, mint gondoltam hogy fog… Belecsöppentem mindennek a sűrűjébe… és szólok előre… én nem tudok úszni… Nem hoztam fel amit mondott a fiú gyilkosának büntetéséről… hallottam, de nem akartam tudomásul venni. Elraktároztam… egyre több dolog, egyre furcsább dolgok vannak itt, mindenhol és én félek… Végül mondhatnám hogy megbeszéltük a dolgokat… de az a gond hogy túl sok dolog történt ahhoz… hogy ez így legyen. Túl sok olyan gondolat van amit meg kellene beszélni, de nem szeretném… Nem tudom mit csináljak… hogy lenne a jobb… Meg akartam neki említeni pár dolgot... sok dolgot... de úgy érzem inkább még várok egy picit..

by **Shukaku** Szomb. Jún. 04 2016, 19:59

-Mh-hmm! Oké, nem puszipajtások, de együtt élnek azon a szinten a koboldok és az emberek, ahol a Vigo intézte a dolgokat. Mi igyekeztünk inkább diplomáciai útra terelni a kérdést, nem pedig csak csépelni egymást, és ott most béke van. Szeretem a békét...
Kicsit elmélázott, de figyelt rád, és ismételten bólogatott arra amit mondtál, és kicsit el is szégyellte magát.
-Igen, igazad van, rosszul fogalmaztam. Nem gonoszak, de... de igen, nehéz ezt tényleg megfogalmazni.
Egyetértő bólintás, bátorító mosoly, és remélte, hogy majd ha rájössz, hogy hogyan fogalmazd meg, akkor elmondod neki is. Úgy érezte, hogy valamit megint ugyanúgy gondoltok, és ennek rettenetesen örült. Ő is érezte a feszültséget, de mivel nem tudta hova tenni, nem tudta megérteni, így csak maradék bizonytalanságnak fogta fel, hiszen haladtatok, megbeszéltétek a dolgokat, minden csodásan ment... majdnem. Most mi másról beszéljen, ha nem magáról, ha egyszer őt szeretnéd megismerni? Vagy... vagy legalább is ő szeretett volna téged, és szívesen hallgatta volna, ahogy magadról beszélsz. Még mosolyogtál is a takarós dologra... akkor most miért? Újra megzavarodott kissé, elbizonytalanodott, és lehunyta a szemét.
-Igyekszem... és egyáltalán nem nézlek hülyének... sőt... okosabb vagy mint én, hiszen most is te tanácsolsz nekem dolgokat. Akárhanyas szintű lehetek, ha még azt sem tudom, hogy hogyan kell beszélgetni meg barátkozni...
És ezt komolyan is gondolta, szomorúan, bármifajta gúny nélkül. A sikertelenség ilyenkor elnyomott benne minden emléket, ahol sikeres volt, és ami a legrosszabb volt, hogy még mindig nem tudta, hogy miért haragszol rá... vagyis miért haragszol rá azután, hogy elmondtad neki, hogy miért haragszol, ő pedig elmondta, hogy igyekszik változni. Ennél többet nem tehet. Vagyis...
-Bocsánat... ne haragudj... nem akartam, hogy ilyesmit higgy...
Ennél többet viszont már tényleg nem tudott csinálni. És... és direkt szólt előre, hogy te európai vagy... de a többiek is azok. Idióta japán játék, de majdnem mindenki európai, és egy olyan országból, ahol Shu volt a különc, mert nem volt eléggé japán, átkerült oda, ahol megint különc, mert most már túlságosan japán. Lassan csóválta a fejét, és sírni akart ugyan, de nem tudott. Megvárta amíg befejezed, és csak utána szólalt meg. Érezte a gombócot a torkában, és kicsit rekedt is volt a hangja. Átölelte a sárkányt, és úgy válaszolt. Halkan, félig sírva.
-Én is ismertem... nagyon közel álltunk egymáshoz a végén. Hozzám is, Timihez is. Mi is gyászoljuk... csak nem úgy, ahogy ti. Ezt... elveszítettem a szüleimet... egyszerre... gyászoltam... sokáig... és az első céhvezérem... onnan menekültem ide, mert nem bírtam nézni a falakat, amik rájuk emlékeztettek. Én... én vagyok a hibás azért, mert én nem esek ki, míg ők igen... de nem menekülhetünk el innen is. Én... én segíteni akarok... valakinek kell... mindenki gyerek!
Itt egy kicsit felemelte a hangját, de még mindig nem kiabált, sőt, alig érte el azt az erőt, amikor rendesen beszélt.
-Jun, Saya... Anat volt a felnőtt... itt már nincsenek felnőttek... nem segítettek nekünk... és... és nem tudom... nem tudom, hogy hova tűnnek, meg miért... de igen.
Felemelte a fejét, a szeme már könnyes volt, ám a hangja visszanyerte a határozottságát.
-Igen. Megérte. Én is tenni akarok, ahogy te is, de én sem tudok annál többet tenni, minthogy megpróbálom őket megvédeni. Idehozni, szállást adni, ételt adni és a barátságomat... és ha csak egyvalakit is meg tudok védeni... ha csak egyvalaki is csatlakozik hozzánk, és emiatt nem lesz egyedül... akkor megérte. És... és tudom, hogy Anat is ezt szeretné, mert ő is úgy vett ide engem, hogy... Hisame kiesése után zűrös voltam... de ő befogadott... itt mindenki zűrös... és senkitől sem utasította el a segítséget csak azért, mert utána eltűnhet. megéri... megéri segíteni... és mi segíteni szeretnénk...
Timidus lassan átölelte a lányt a szárnyaival, majd rád emelte a tekintetét. Nem volt vádló, vagy ilyesmi, még fáradtnak sem tűnt, talán csak egy picit szomorúan... de nem biztos, hogy te ezt láthattad.
-Hidd el, mindannyiunkat megviselt. A legtöbb céh széthullik a vezére elveszítése után. Mi azt akartuk, hogy ne így legyen. Ha mindenki elhagyja magát, akkor most ez a céh sem lenne, és annyi emberen sem tudnánk segíteni, mint most. Chariton jól van, nemrég találkoztunk vele. Kanamiről nem tudunk, eltűnt. Ezekkel az eltűnésekkel régóta foglalkozunk, de egyelőre nem találtunk megoldást, és nem, nem csak a mi céhünkben van jelen, és már Anat előtt is jelen volt. Igyekszünk, hidd el.

by Ajánlott tartalom