Happy Halloween [Event]

by **Kirigaya Suguha** Hétf. Okt. 21 2013, 19:59

Résztvevők:

Lydia Einsberg
Hinari
Danee
Aidor
Nagoyaka Kiyoshi
Licht
Ozirisz
Enheriel
Kincaid
Aoi Shizuka
Chancery
Hayashi Yuichi
Bacchus
Raven
Allen Dante
Shukaku
Anatole Saito
Yokuatsu
Peter Worker
Halász Alex
Mirika
Tachibana Makoto
RenAi
Rita Hanami

Határidő: 1 hét/kör

Ahogy az idő szép lassan nyárból őszbe fordul, az idő is kezd egyre hűvösebbé válni. Megfakult faleveleket sodor a csípős hajnali szél, miközben pókok szőtte zúzmarás hálók feszülnek a csupaszodó fakoronákon.
Az ősz sajátos szépsége és rejtélyessége sok ember számára csak a borús időt jelenti, a hidegedő, és egyre sötétedő nappalokat. Senki sem látja meg a benne rejlő kacér vidámságot. Ahogy véget ér a vénasszonyok nyara lassacskán a napsütést is egyre kevesebbszer lehet élvezni. Az emberek többségének hamar tele lesz a hócipője az esővel, és a sötétszürke felhőkkel.
Nem kéne a hangulatot egy kicsit feldobni? Miért nem csempészünk egy kis vidámságot az őszbe? Szakítsuk meg egy picit a szokásos robotot, és ünnepeljünk!

Október 31. Ezen a reggelen a szemfülesek aprócska kis változtatásokra lehetnek figyelmesek. Az éttermekben, fogadókban, cukrászdákban ezen a napon megjelennek speciális fogásként különleges tökös ételek, az ablakokban szellem, denevér díszek függnek, az asztalokon tök lámpások ontják fényüket a szokásos gyertyák helyett. Nem túl feltűnőek, de néhányan rájöhettetek, ezek nem csupán új díszítő elemek, és valószínűleg nem is lesznek holnap már ott. Mindegyik tárgy az arra a napra eső Halloween-t kívánta hirdetni.

Mindenki azzal tölti a napját, amivel szokta, ám délután észrevehettek plakátokat szerte az összes eddig megnyílt szint településén. Vörös háttéren arany betűkkel hirdetik az esti különleges eseményt.

Happy Halloween [Event] Szerk2_www.kepfeltoltes.hu_

A hirdetéshez pedig csatolva van egy kis lapocska, amely nem más, mint egy belépő jegy, rajta a helyszín koordinátája, illetve egy rövid szöveg: Érkezés egyedül! Nyitás tízkor!

A postotok végén döntsétek el, hogy elmentek az eseményre, és válasszátok ki, hogy milyen jelmezben jelentek meg. Az idomároknak a peteket is be kell öltöztetniük, és ne felejtsétek el, hogy olyan jelmezeket válasszatok, amely Haloweenkor szokásos (szóval ne legyenek csillámpónik, akármilyen vicces, az most nem illik ide.), illetve teljesen felismerhetetlenek legyetek.

by **Shukaku** Hétf. Okt. 21 2013, 21:55

*Shunak nem nagyon akaródzott elmennie a buliba, és igyekezett is még inkább kerülni a városokat, hogy Timidus nehogy tudomást szerezzen az eseményről. Számára a Halloween mindigis csak a ricsajjal és az olyan mókával járt amiben ő nem vehetett részt. Nem voltak barátai, akikkel elmehetett volna, egyedül pedig nem merte este az utcákat róni. Egyszer ugyan volt egy alkalom, hogy a ház nevelőnője utasította a többi gyereket, hogy vegyék be őt is a csapatba, és még egy jelmezt is segített neki összevarrni, ami elég jól sikerült, bár Shu nem engedte, hogy rajzfilm szerű legyen a róka, mert hát a róka nem olyan, és ha ő, akkor valaki igazán ismerte a rókákat. Így a jelmez nem lett olyan aranyos, mint a többi gyereké, de azért jelmez volt. Shu már az elejétől fogva tartott attól, hogy valami balul fog elsülni az éjjel, és igaza is lett. Végigjárták az összes házat, rengeteg cukrot gyűjtöttek, de az utolsó ajtónál senki sem nyitott ajtót a „csokit vagy csalunk” sokszori felszólítására sem. A táskákból gyorsan elő is kerültek a csíny eszközei, a toalett papír, a zsírkréták, tejszínhab… egyedül Shu volt az, aki nem készült ilyesmivel. Szerencsére volt elég a többieknél, így az ő kezébe is belenyomtak egy krétát, hogy írjon valamit a ház falára, és amikor ő erre nem volt hajlandó, akkor a többiek úgy döntöttek, hogy ő is a móka ellen van, összefirkálták a jelmezét, és elvették a megszerzett édességét. Ez volt az első és az utolsó alkalom, amin részt vett. Sajnos azonban, valahogy a könyvtárba is került egy plakát, így nem tellett bele sok időbe, hogy Timidus orrával bökdösve, szájában tartva a plakát egy darabját, vinnyogva könyörögjön neki, hogy menjenek el.*
-De Timidus… jelmezünk sincsen, és különben is…
*Újabb vinnyogás, és a lány ölében landolt a plakát, Timidus pedig rámutatott arra a részre, ami az alkalomra nyílt kölcsönzők listáját írta le.*
-Most bezzeg szeretsz olvasni, de a többi könyvben csak a képek érdekelnek mi?
*A lány egy beletörődő sóhajjal adta meg magát.*
-Na jó… de minek öltözzünk?
*Timidus ekkor újra hallatta a ’remek ötletem van’ csipogását. Ez a csipogás tulajdonképpen azt is jelezte, ha kitalált valamit, vagy csak gondolt valamire, hiszen azok feltétlenül a legremekebb ötletek voltak… legalább is egy bizonyos ideig, amíg ki nem derült az ellenkezője. Óvatosan kinyitotta az asztal egyik fiókját, belemászott, majd Shu egyik füzetével tért vissza, amibe a lány rajzolgatni szokott. Shu sokat mesélt Timidusnak a külvilágról azóta, amióta Hisame áradozott róla előte. Eldöntötte, hogy kizárólag a szép dolgokat fogja neki elmesélni, legalábbis addig, amíg kicsi. A füzetben képregények voltak, amiket azért rajzolt, hogy jobban megmutathassa Timidusnak a külvilágot. A saját képregényei mellé, amikor éppen nem volt semmi ihlete, néha beillesztett pár általa a külvilágban olvasott képregényt is, persze ilyenkor mindig elmondta a sárkánynak, hogy ezek nem teljesen az ő meséi, de ettől függetlenül Timidusnak nagyon tetszettek. A sárkány ügyetlenül belelapozott a füzetbe, vigyázva, hogy ne szakítson bele, majd amikor megtalálta amit keresett, az orrával rábökött az egyik oldalra. A lány rápillantott, majd elnevette magát.*
-Rendben Timidus, ahogy szeretnéd.
*Felkereste azt a kölcsönzőt, ami legközelebb volt a céhházhoz, és ott szerezte be a két jelmezt. Még mindig nem szeretett a városban mászkálni. Szerencsére nem kellett megküzdeni Timidussal, hogy ráhúzza, hiszen ez ebben a világban csak pár mozdulatot jelentett a menüben. Nem mintha a sárkány nem akarta volna felvenni a kosztümöt, de Shu biztos volt abban, hogy ezt a lehető legsajátosabb módon oldaná meg, ha erre lehetősége adódna. Mindketten türelmetlenül várták az estét, és amikor a lány mind magát, mind sárkányát látta már felöltözve, kicsit neki is megjött a kedve a szórakozáshoz.*
~Végülis mi rossz történhet? Senki sem ismer majd fel minket, csínyeket sem kell csinálni, hiszen ez jelmezbál lesz. Bizti minden rendben lesz, hiszen Timidus nem érez semmi rosszat, és most még én sem, és jövő Helloweenre már nem biztos, hogy olyan kicsi lesz, hogy ezt a jelmezt rá lehessen adni, pedig olyan aranyos benne.~
*A helyszínre az elsők között érkeztek, egy kislány cica arcfestéssel, vörös cirmos jelmezben, a hasánál jól kitömve. Kék haját a jelmez alá rejtette, és mosolygott, így teljesen felismerhetetlenné vált volna akkor is, ha a valóságban ölti fel a jelmezt. Mancsai között egy barna plüssmackót szorongatott, aki ide-oda mocorgott, de azért megmaradt a lány karjaiban. Néha egy-egy brummogás szerű vinnyogást is hallatott, amire Shu tanította meg, és amire a lány nyávogással válaszolt neki.*
-Tudod, még hitelesebb lenne, ha egy picit csöndben tudnál maradni. Szeretnéd meglepni a többieket?
*Mivel a sárkány nagyokat bólogatott, így Shu megbeszélte vele a tervét, majd leheveredett a bejárat elé és alvást színlelt. Amikor meghallotta, hogy valaki közeledett, akkor még horkolt is hozzá.*
~Jó lenne, ha itt lenne Hisame. Ő szerette volna, hogy játsszak… és igaza is volt. Talán tényleg jól fog elsülni ez az egész.~

by **Chancery** Hétf. Okt. 21 2013, 21:55

Halloween. Valójában nem ismerem nagyon, mivel az én hazámban nem ünnepeljük úgy, ahogy például az amerikaiak. Beöltözés olykor van, a töklámpások már beszállingóztak, de más nem igazán. Igazából kisebb, még ovis koromban kerültem közel a Halloweenhez, mikor faraghattam tököt egy barátomnál. Már nem emlékszem, ki volt, csak hogy merre, és nagyjából mikor. Ma már meg se ismernénk egymást az utcán.
31-én hiába járom az utcákat, csak nem akar átjárni a Halloween számomra ismeretlen érzése. A tököt úgyse szeretem, amennyire tudom, a dekoráció pedig nem fogja meg a szívem-lelkem. Na nem mintha mostanában bármi is megragadná.
Végül Álomkelő hívja fel a figyelmem valamire.
~Nézd csak.
-Mi az? -lépek oda hozzá, és végigolvasom a szórólap szövegét. Álomkelő érdeklődve néz fel rám.
~Szerintem menj el rá.
-Jay nélkül? Ugyan már... >.>
~Majd ráveszem, hogy jöjjön ő is. Max külön mentek és azt játszátok, hogy felismeritek-e egymást.
Csodálkozva nézek vissza rá. -És ha nem akar jönni?
~Akkor meg nem akar. Neked viszont biztos jól esne egy kimozdulás. Napok óta szomorkodsz, meg még iszol is... valljuk be, hogy ez nem te vagy.
Tekintete szinte belém fúródik, mikor folytatja, lábainál már el is kezdett pörögni egy fekete tollacska. Néha még nem tudja kontrollálni új képességét. ~Ha az a valaki, akivé válsz, a jelmezbálon kiéli magát, talán ismét önmagad lehetsz utána.
Töprengek pár percig, egyik lábamról a másikra állva, majd bólintok. -De ajánlom, hogy igazad legyen.

Azonnal hazaszaladtam a céhházba és a kis könyvtár-sarkamban bújtam el felkészülni. Álomkelő, tudtam jól, közben Jay-nek is elmagyarázta a dolgokat. Mikor készen lettem, általa már tudtam, a férfi inkább most nem vesz részt a mulatságban... de talán mégis meg fog lepni, közölte ezt ravasz mosollyal. Elmosolyodtam, de a fülkéből már nem léptem ki. Már jelmezben voltam.
Kisurrantam, mikor már senki sem látott, Álomkelő segített elrejteni engem új fekete tollaival. Furcsa volt, hogy minden lépésemnél zörgő tollak vesznek körbe, de legalább így senki nem tudta, ki vagyok, és mivé váltam. Mire kiléptem a céhház kapuján, már kezdtem magam úgy érezni, mint egy igazi macska.
Mikor a tollak eltűntek körülöttem, jelezve, hogy Álomkelő immár nincs közvetlenül mellettem, s határozott léptekkel elindultam a megadott hely felé.
Mire odaértem, már lélekben sem Chancery voltam. Éreztem minden zsigeremben, minden idegvégződésemben. Mosolyogva néztem körbe, és arra gondoltam; milyen fura is volt álmomban szétverni ezt a helyet...

Spoiler:

Megnövesztettem a hajam, s az egészet befestettem sötétes rózsaszínre. Két tincset inkább a lila árnyalatára változtattam valami belső sugallat hallatára. A szemüvegem lekerült, szemeimet pedig aranyoszöldre váltottam, mintha csak kontaklencsét hordanék; belső gyűrűm aranyszín, külseje viszont zöld, mint a tavaszi fűszál. Bár a cicafül-pántok talán elárulnak, ám ezeket a füleket még sosem hordtam, annak ellenére, hogy eddig mesterműveim, hisz mozgatni is képes vagyok őket, mint egy igazi macska. Ugyanez a farkamra is igaz, ami a hajammalegyszínű, dús bundázatú, akár egy perzsacicáé, s e pillanatban is izgatottan libeg a vége ide-oda.
Egy kis csalással magasabb is lettem... na nem sokkal, melltömítésemre pedig senki meg nem mondaná, hogy csak mű. Combközépig érő, szintén rózsaszín ruhát viselek fekete övvel, s azt hiszem, többet nem is kell mondjak.
Chancery a mai éjszakára teljesen eltűnt.

by **Licht** Kedd Okt. 22 2013, 11:48

Az utcákon jártam-keltem, már hideg borús napok voltak, a legtöbb fa teljesen csupasz már.
Felfigyeltem egy plakátra, mely egy Halloween partit hirdetett, hozzá csatolva a plakát aljához egy jegy is volt mellékelve, ezzel a szöveggel:
Érkezés egyedül! Nyitás tízkor!
- Hmm…Partikra nem szokás egyedül menni, ez kissé fura, de jól hangzik.
-Ott helyem , lemegyek. ( jegyeztem meg magamban)
- Már csak egy jó jelmez kéne, mi legyen az, valami jó és kissé ijesztő kéne.
Elindultam keresni, egy jelmez kölcsönzőt, útközben pedig a jelmezemen agyaltam.
Nem igazán jutott eszembe egy jó ötlet sem, szóval elkezdtem végig futtatni a számomra szörnyű alakokat melyek halloweeni jelmeznek szuperálhatna. Elég sokáig mentem, mire találtam, egy kissé eldugott lepukkant jelmez kölcsönzőt, de mivel levagyok égve nekem megfelelt. Beléptem a jelmez kölcsönző ajtaján, köszöntem az eladónak, és elkezdtem keresgélni a jelmezek között, remélve így hamarabb megszáll az ihlet a jelmezem kapcsán. Ahhoz képpest, hogy milyen eldugott kis boltocska volt, tömve volt jelmezekkel, talán azért mert senki sem tér be ide túlzottan, de kitudja.
Kissé ütött kopott jelmezek voltak, de némi képzelő erővel és kreativitással, bármelyikből találó és jó jelmezt lehetett volna készíteni. Már jó ideje túrtam a jelmezeket, de semmi, fogalmam nem volt mit szeretnék. Már eléggé kezdtem magam kellemetlenül érezni, mivel az eladó már sokagyára kérdezte meg tőlem, hogy segíthet e, mondjam el mit szeretnék, de én csak annyit feleltem mindig, hogy:
-Áhh…Csak nézelődöm.
Tényleg kezdett kínos lenni a dolog, és ráadásul még mindig nem tudtam milyen jelmezt szeretnék.
Már-már kezdtem feladni a reményt, és lemondani a jelmezes buliról, mikor a kezem ügyébe akadt egy barna műszőrme kabát, ami már ugyan meg volt kopva a naptól és nem a legszebb színben pompázott,de nekem mégis beindította a fogaskerekeim.
-Miért is rémlik valami, ezzel kapcsolatban. Hmm…
Megállva a keresgéléssel, mélyen gondolkodtam azon miért is pont ez fogott meg. Valahonann rémlett egy szörnyű bunda kabátos alak, valami meséből.
-Tudom már, egy mese, a 101 kiskutyából Szörnyella De Frász!
( kiáltottam fel örömömben )
Végre meg volt a jelmezem, erre biztos senki nem gondolt, remélem. Már csak valami ruha kell a kabát alá, na meg fehér hajfesték természetesen kimosható, meg még smink. Meg az a pálca ami folyton a kezében van nem jut eszembe a neve, de tudom hogy néz ki, de abba kéne egy szál cigaretta is, vagy valami ami úgy néz ki, de azt már megoldom. Leakasztottam a kabátot és a kassza mellét tettem, majd elkezdtem keresni egy ruhát alá, meg is leltem az egyik sarokban egy próbababán egy fekete estélyit fedeztem fel és egy fekete körömcipőt, mutattam az eladónak, hogy még azokat kérném, és széles mosollyal léptem be az egyik próba fülkébe, és magamra öltöttem a ruhákat. Majd a hajamat kiengedtem begöndörítettem, bal oldalt fehére váltottam a hajam színét, jobb oldalt hagytam az eredeti fekete hajszínem. Találtam még egy vörös nerc kesztyűt meg hatalmas zöld fülbe valót és gyűrűt azokat is felvettem, majd kutattam magamnak olyan pálcát, még mindig nem ugrik be a neve, majd szereztem bele egy vékony női cigarettát is. Végül de nem utolsó sorban a smink, kihúztam a szemem, feketével, majd szemhéj púdert vittem fel, a számat élénk vörös rúzzsal kentem ki, kissé sápadtabbra váltottam a bőrszínem.
Nem én lettem a világ legijesztőbb Szörnyellája, de ez is valami. Miután teljes harci díszben pompáztam elindultam a jelmezes buli helyszínére. Na persze a kaszámat levettem és messze elfelejtem a parti idejére.

Jelmezem:

by **Lydia Einsberg** Kedd Okt. 22 2013, 16:37

Már egy ideje egyre hűvösebb az idő a városban, de Dunkel imádja az őszi faleveleket ezért elmentünk sétálni. Amikor a városba értünk az egész ki volt plakátozva. Dunkel megkérdezte, hogy mi az ezért felolvastam neki, hogy mi van a papíron. A következő állt rajta:
HALLOWEEN PARTY!
Van kedved egy különleges bálhoz?
Egy éjszaka, amikor akárkivé válhatsz.
Egy éjszaka, amely a borzongásokat idézi,
Ám mégis a móka és a játék a lényege.
Kizökkent az ősszürkeségéből.
Gyere..
Megjelenés jelmezben!!
Dunkel a következőt kérdezte:
-Ugye elmegyünk Mama?
-Persze jó mókának hangzik.
Letéptem egy belépőt és siettünk haza, hogy elkészítsük a jelmezeket. Hosszas töprengés után eldöntöttük Dunkel bűvész én pedig boszorkány leszek. Nekiültem megvarrni a jelmezeket Dunkel kiválasztotta a színt és az anyagot, levettem a méretet a kosztümökhöz és hozzáláttam a varráshoz.
Dunkel jelmeze selyemből készült egy kis piros csokornyakkendője lesz egy fekete cilindere fehér állarca és egy fekete köpenye. Az én jelmezem bársonyból készült egy görbe lilás boszorkány süvegem lesz lilás köpenyem, bőrcipőm, fekete lila csíkos harisnyám fekete buggyos rövidnadrág, széles sötét öv nagy csattal, fehér blúz és egy zöld boszorkány állarc. Nagyon jól sikerültek a kosztümök. Sokáig fenn voltunk, hogy elkészüljünk, de megérte jó lett az eredmény. De még jól is jött mer Dunkel nem panaszkodott az alvás miatt. A következő napokban Dunkel állandóan ezzel a kérdéssel nyaggatott:
-Mama mikor lesz a Halloween party?
Én mindig csak ezt feleltem:
-Majd nemsokára csak pár napot kell várni. De ha nem viselkedsz, nem megyünk.
Persze mivel nagyon szeretne elmenni egy nap csak egyszer, kérdezi meg és mást nem csinál, csak amit mondok neki. Ez egy nagyon jó módszer ha nem viselkedik ezzel irányíthatóbbá viselkedő képesebbé válik a kis Dunkel. Egyébként a kis Dunkel másképp viselkedik de ez az első party amin részt veszünk nagyon várja ettől energikusabb lett mostanában remélem a party után lenyugszik. Kíváncsi vagyok, hogy a kis Dunkel, hogy fog viselkedni a partyn mert nagyon félénk hisz még kicsi remélem nem lesz gond és összebarátkozik a többi pettel hisz biztos nem egyedül leszek idomár. Dunkelnek jól jönne néhány barát, hátha megbátorodna kicsit mert beszélget másokkal de egyébként jó előérzetem van biztos nem fog semmi gond történni hisz állítólag a kicsik könnyen barátkoznak. De addig is igyekszem minél mókásabban levezetni az energiáját hisz sok minden van ami tetszik neki főleg most ősszel a színes falevelek miatt. Mikor aztán végre eljött a party napja Dunkel nagyon megörült és alig várta, hogy elkészüljek és elinduljunk. Én persze nem nagyon vagyok oda a tömegért, ha nem ismerek senkit, de ennek az a lényege szerintem, hogy ismerkedjünk hisz mindenki jelmezben lesz, senkise fogja tudni, hogy ki kicsoda. Mikor elindultunk Dunkel nagyon örült és miatta én is vártam a partit szép idő volt nem voltak felhők biztos este sem lesz borús az ég. Mikor végre odaértünk Dunkel alig bírta kivárni, hogy végre kezdődjön a parti. Én is izgatott voltam és magamban mondtam:
-Bárcsak kezdődne már a buli.

by **Enheriel** Kedd Okt. 22 2013, 18:09

Mostanában kicsit jobb a hangulatom. Egyrészt meg Snowy mindig felvidít, másrészt mert a barátaim megígérték nekem, hogy ha az egyikük elkapja Villámlást, viszik hozzám rögvest. Örültem, hogy legalább páran vigasztalni kezdtek, amint baj volt. Egyik reggel a boltom felé mentem, mikor észrevettem, hogy mindenhol tökök, denevérek, szellemek. Ez csak egyet jelent: Halloween van!^^ Lulu már rég kidíszítette a boltot, meg kell, hogy mondjam, elég szép lett.^^ Bár nem néztem volna ki belőle, hogy egy zombit az ajtó mellé rak, hogy a vendégek megijedjenek. O.o Délután fele azonban mindenhol egy bálról szóló plakátot lehetett látni. Egyedül kell jönni, este tízre, egyedül. Meglepő, hogy senki nem vette el a belépőjegyet, így én vettem el, hogy elmehessek oda. Legalább jól szórakozok majd, és nem azon szomorkodok, hogy vajon merre jár Villámlás. Már csak a jelmez a kérdés, mert abba kell jönni. Gondolkodtam, hogy mi legyek, de vagy nem volt jó, vagy túl bonyolult volt az elkészítése, vagy túlságosan is elavult, mint a boszi, vámpír, stb. Gondoltam, hogy tündér leszek, de az nem lett volna elég jó. Majd hirtelen eszembe jutott: Éjtündér leszek!^^ Luluval gyorsan megszereztünk mindent, ami kellett: ruha, kardísz, maszk, műszárnyak, lemosható hajfesték, mindezeket feketében, meg fehér virágokat a hajamba. Mikor készen lettünk, Lulu el volt ragadtatva.

Happy Halloween [Event] 762944-bigthumbnail

Happy Halloween [Event] 762944-bigthumbnail

Befestettük a hajamat, amit kicsit dúsítottunk is, mert azt szeretnénk a legjobban, hogy ne ismerjenek fel, a hajam meg igen feltűnő lett volna. Két műanyag elf fület is szereztünk, hogy szebbnek hasson a jelmez. A két szárny meg egy rovaréhoz hasonlított, de szép fekete színű volt. Miután készen voltunk a jelmezzel, elköszöntem Lulutól, és mentem a bálra.

by **Peter Worker** Szer. Okt. 23 2013, 01:06

- This is Halloween, this is Halloween. Pumpkins scream in the dead of night. ♫ - kezdte újból előröl az éneket, miközben az arcomat festette.
- Muszáj ezt énekelned, Lea?
- Miért? Ez egy klasszikus. Ne légy ilyen.
- De már unalmas és egyébként is túl szép a hangod hozzá. - fordítottam el a tekintetem, ám ő kapaszkodott az arccsontomba és húzott is vissza magához, hisz a szemeimet festette.
- Ne mozogj.
- Oké. - sóhajtottam nagyot – Nem értem, hogy tudtál rávenni erre.
- Hát nem kellett sokat győzködnöm téged. – kuncogott.
Valóban nem. Mutatta a meghívót pár órával korábban, én pedig gondolkodás nélkül fogattam el azt tőle. Lehet csak mert ő adta, lehet másért, de tényleg nem lehetett vitának nevezni a döntést az esti programomat illetően. Azt mondta, hogy jót fog tenni nekem és én elhittem a szavait. „Úgy is maszkok mögött lesz mindenki.”
- Na, milyen? – lelkesen emelt elém egy tükröt percekkel később, majd kandikált ki mögüle, hogy lese a reakcióm – Ne engem nézz, a tükröt. – nyújtotta piciny nyelvét.
- Oké – oké.
A hajam zöld és egyenes volt, az arcszínem pedig szinte hófehér. A festet mosolyom majd a füleimig ért és a szemeimet is sötét foltok ölelték körbe. Nem ismertem magamra.
- Mintha nem is én lennék. - csodálkoztam, hogy mit hozott ki belőlem - Ijesztő.
- Hát nem is egy szülinapi bulira mész. – nevetett fel – De akkor jó. Már csak a szemeid színével kell kezdeni valamit.

Lila öltönyt kellett felvennem ehhez az archoz, hisz ha már utánoztam, azt élethűen kellett tennem. A ruhám zsebeibe kártyalapok, egyszerű bohócok nevettek rajtuk. Tökéletes. Időben kész voltam, időben indultam.
- Aztán érezd jól magad. Mosolyogj.
- Hehe. Mintha tudnék mást.
Zsebre tett kezekkel fordultam ki az házból és indultam el a sötét éjszakába. Egyedül, nem volt mellettem Hisame. Félte e különleges szokást.

Sajnálom, hogy nincs Hisame, de nincs jelmez, mi mögött felismerhetetlen lenne.

by **Danee** Szer. Okt. 23 2013, 12:43

- Halloween, hümmmm, tetszik, kár hogy odahaza nincs nagy keletje - gyűrögettem a plakát aljáról lehasított belépőjegy-féleséget a kezemben
- Éppen kedvemre való, háhá! Az éj sötétjében az elkárhozott lelkek éjszakáján végre én magam is kitombolhatom az összes bennem lappangó káoszt!
- És már tudom is, hogy mi lesz az új külsőm! Kellően sötét, kellően kaotikus, ugyanakkor épp annyira elegáns, akár egy herceg, igen, az éjszaka hercegének, a vámpírnak a képét fogom magamra ölteni!
Ezzel az elhatározással indultam dolgomra miközben egy széles gonosz vigyor terült ki az arcomra.
Út közben kerítettem megfelelő csizmát, melynek szárát a kor divatja szerint a felénél visszahajtva hordták, bő, csipkés ujjú hófehér inget, egy finom anyagú, vérszínű sálat, s egy hozzá passzoló térdig érő viktoriánus stílusú hatgombos kabátot, a vállaknál külön borítással megtoldva. Nadrágnak egy bő szárút választottam, végezetül a kötelező mellény az ing fölé, a kabát alá, V alakban végződve az alján.
Hazaérve aztán magamra próbáltam, s kezdődhetett a színezés, a kabát megkapta a szál színét, a bocskor, a nadrág és a mellény fekete lett akár az éj, ha hajamat is az utóbbiak színéhez igazítottam, és némi hossznövekedést is beiktattam, hogy minél inkább elüssek eredeti mivoltomtól, végül fehér kesztyű a kézre, ráadásként pedig vörös szemek és meghosszabbodott szemfogak tették teljessé a képet.
És ha már Halloween éjszakája, hát nem vegyültem a tömeggel odafelé, a háztetők gerincén suhanva toppantam be a bálba pont mikor tízet ütött a toronyóra. A legutolsó kellék, a fekete maszk is rajtam volt már addigra. Végre nem kellett visszafonom magam:
- Ez az este az enyém lesz, a hamvas kis lányok vérével együtt! - nevettem magamban, s a hamiskás vigyor mit sem lankadt a képemen

Spoiler:

by **Hayashi Yuichi** Szer. Okt. 23 2013, 13:56

Az ilyenkor szokásos reggeli idő fogadott, borult égbolt és csípős hideg. Egy tegnap vásárolt sállal koronáztam meg öltözékem védekezésként a hideg ellen. Ez volt ez első telem, amire emlékezni is fogok remélhetőleg Aincradban. Ritának üzentem, hogy délután négy körül megyek az óceánparti városhoz vásárolni, ha van kedve csatlakozhat. Ezen felül pedig edzeni mentem. Kardforgató technikákat próbáltam, amiket ismerek, és immáron az új képességekkel tarkítva. Egy "sebezhetetlen" tárgy, vagyis egy fa volt a célpontom. Elrugaszkodtam és derék tájon húztam végig a kardom, ahogy elhaladtam mellette, azzal a mozdulattal visszafele vágtam, amivel egy ember sípcsontját szelhettem volna ketté hátulról. Majd egy könyöklés és nyak magasságban vágás és elrúgtam magam a fától. Újabb rohamom felső szúró állásban indítottam meg onnan alulról haránt vágás, két egyszerű csapás, amit úgyis védene az előttem álló, a fa azonban komótosan villogott. Majd egy szúrás szegycsont mellé. Leengedtem kardom és hátra léptem egy lépést. Még most sem jó, keveset enged a játék, nem tudom belevinni reflexeim. Megcsóváltam a fejem és újrapróbáltam. Az alkarcsapás és döfés sose jött ki jól, ahogy kellene. Órákig gyakoroltam, de minduntalan megállított.
Miután visszatértem a JL palotába, megfürödtem és átöltöztem, ez valahogy itt is szokásommá vált, pedig nem szükséges és kihagyható tényező, de mégis ehhez valahogy ragaszkodtam.
Lesétáltam a főtérig, ahol betértem egy fogadóba, üdvözölni akartam azt a fogadót, aki elszállásolt korábban. És nem utolsó sorban jó emlékek sora kötött ide. Furcsa díszítése volt a helynek, de hát igaz is halottak napja közeleg. A főtéren is kivolt plakátozva, ahogy korábban láttam úton idefele jövet, nagyon reklámoznak valamit. Beálltam a teleport helyre és kimondtam a negyedik szint városának nevét.
Hamarosan felfénylett a negyedik szint teleport kapuja és megjelentem a kapu ezen oldalán. Kalandos volt számomra ez az utazás, olyan magával ragadó, ahogy eltűnök és megjelenek máshol. Olyan természetfeletti, mint egy álmomban. Bármekkora távot át lehet utazni szempillantás alatt. Ott is el voltam veszve az örömben, amit egy ilyen apró mozdulat okozott. Itt a szám volt az eszköz, míg ott a kard. Ott csodaszámba ment, itt akár hétköznapi dolog is lehet.. számomra mégis csoda marad örökre.
Boldogan vetettem be magam a város kereskedelmi negyedébe, és újra találkoztam a plakátokkal. Odasétáltam az egyikhez és a rövid célratörő szöveget emésztgetem itt már harmadik perce. Mellém lépett egy fiú és a lány kézen fogva. Kicsit félre álltam a plakáttól, hogy ők is könnyedén elolvashassák. Kitörő örömük és az hogy milyen jó móka lesz, meggyőzött. Tényleg mókás lehet, és mivel holtak napja, valami gonosz lénynek kellene beöltözni. Úgy nem ismernek fel az eseményre ellátogatók, Jó bulinak ígérkezik. Azzal a koordinátáit betápláltam térképembe és az időpontot fejembe. Csak el ne felejtsem, hogy mennyi is? Fordultam vissza a papíroshoz, tíz óra. Tíz óra, tíz óra és tíz óra. Jó így már meg is van.
Hamarosan a kereskedelmi negyed sorait róttam, és végig ismételtem magamban, hogy tíz óra. Út közben akadt nevetni való is, de ebből persze csak egy szélesebb mosoly látszódott ki. Az emberek néha tényleg murisan tudnak viselkedni. Egy szerelmes pár is most haladt el mellettem és ugyan olyan mosollyal néztem rájuk, örültem, hogy legalább vannak olyanok ezen a helyen, akik "élnek". Betértem a legutóbbi üzletbe ahol vásároltam és újra az a kellemes mosolyú ragyogó szemű lány fogadott. Igaz egy njk volt, de az ő szemébe beleszerelmesedtem, mégha csak egy irányított program is. Ajánlott ruhákat, amire könnyen rábeszélt és súgtam neki, jelmezeik vannak-e. Mutatott egy egyszerű fekete jelmezt kalappal és maszkkal, azonban ebben túl felismerhető lennék. Leírtam neki, körülbelül mit szeretnék és akkor meg mutatta azt. Rögtön fel is próbáltam a próbafülkében, behívtam és megmutattam neki, hogyan áll. Vissza is jelzett egy szóban, ami elég is volt, tudtam, hogy annyira nem okos, hogy fokozni tudja. Viszont, amit mondott az megragadt. Kiléptem a boltból és konstatáltam, hogy már este hat.
Közel három és fél óra könnyedén elszállt, és ha itt is járt Rita nem futottam vele össze, kitudja talán ott lesz az esten, őt viszont könnyen megismerném, bármiben is jönne Rolling Eyes

De hogy barátaim, Chan, Anatole, Judy, és céhmesterem Hinari őket nehezebb lenne megismerni. Hehe, kíváncsi vagyok jön-e Judy. Majd rákukkantok barátlistára, hogy merre jár, csalok egy picit Razz

Elmegyek az eseményre, még meg így és most, mosolyogtam a maszk alatt. Jelmezem tökéletesen elrejtett.

Jövök bárki legyek is.

by **Hinari** Pént. Okt. 25 2013, 14:22

Régi szép emlékek, gyerekkori bohóckodás, néhány rosszabbul elsült este, hiszen nem mindig voltam benne mindenben, amiben a korosztályom. Ezt jelentette nekem az ünnep, meg a vidám nevetést, amikor Naithennel együtt jártuk az utcákat, akkor még otthon, Angliában, kicsikként és tudatlanul. Lábamat lóbálva ültem az egyik padon, mögöttem szökőkút csobogott, és az esti félhomályban a kezemben tartott szórólapot nézegettem. Felismerhetetlenség, igen. Ez volt az, ami megfogott a rövid szövegben, hogy azon a bálon nem lesz múlt, nem lesz teher, sem céhvezérség nem lesz, sem pedig top10. Elmosolyodtam, alakom hamarosan eltűnt a kék fényben.

Az öltözködés nem tartott sokáig, nagyjából tudtam, mit és hol keressek, a félreeső utcasarok felé igyekeztem egy kis falucskában a felsőbb emeleten, jelmez-, és kiegészítők kicsiny boltocskája. Véletlenül akadtam rá egy alkalommal, de emlékeztem az njk-ra, aki ott árult, és a bolt egyszerűségére, így hamar rátaláltam, mosolyogva köszöntem, és mentem oda a kiválasztott ruhákhoz.
Semmi különleges, egy denevérlány, amihez egy pár kattintással hozzáigazítottam a hajszínemet is: a szőkét felváltotta a koromfekete, olyasmi, amit a kinti világban elképzelni sem tudtam volna. Hozzá barna szemszín, a kék ugye nem maradhatott, a lila túl rikító lett volna, feketét meg mégsem akartam. Lehet, hogy a köpeny egyébként elárult volna, de mivel illett a jelmezhez, nem hagyhattam ki azt sem, szárny nélkül nem nézett ki túl élethűen. Végezetül pedig egy a könyökömre vagy vállamra tehető plüsst is kinéztem magamnak, felszerelkeztem, majd egy meghajlás után távoztam az üzletből, és egyenesen a kijelölt koordináták felé indultam, megfogadva magamban, hogy ezen az estén egy kicsit más Hinari fogja fogadni a beszélgetésre vágyókat. Persze nem hazudtolhattam meg önmagam, de már előre elterveztem, hogy az első a puncsostál lesz, amit meglátogatok a rendezvényen. Pontban tíz óra után öt perccel érkeztem, voltak már egypáran, érdekesebbnél érdekesebb maszkokban, én pedig kezembe vettem egy italt, amit az egyik pincér kínált, majd besétáltam, a zene ütemére lépkedve. Kíváncsi voltam, számomra mit fog hozni ez az este.

Nos a kép nem a legjobb, de magát a jelmezt jól mutatja, a lány helyett meg az avimat képzeljétek oda ><

by **Halász Alex** Pént. Okt. 25 2013, 16:23

Vége egy újabb bossnak. Megnyílt a 11. szint is, és most pihen. Az Anattal folytatott beszélgetése, a kis párharcuk, amire a fájdalom érzet ellenére is büszke volt, hiszen meg tudta vágni a másikat, s rögtön meg is szabadította a páncéljától, már elég rég volt. Ugyan rég, de a szobája még mindig ne fest úgy ki, mint ahol laknak is. Beszerzett már egy jobb minőségű ágyat. Ennyi. ^^ Meg kaját Aldonak, mert a macsek állandóan bejár hozzá, amit nem is bán. Részt vett azóta egy hátborzongató küldin, szerette volna lecsapni azt a Mr. Abrahámot, ehhh >.>
Meg ott volt a Chocoboo faló, közvetlen a 11. boss előtt. Nagy kaland volt, meg olyan fura, hogy utána már mentek is bossolni. Valamelyik frontharcos nagyon buzgó ám. Razz

Szokásához híven, valamelyik gyorsétteremben ebédelt, majd áttért egy cukrászdába. Elsőre is feltűnő volt a változás, ahogy a városok megteltek Haloweenes díszekkel. Japánban szokták tartani, habár otthon nem adtak túl sok jelentőséget ennek az ünnepnek, és Magyarországon is inkább a januári Farsangot kedvelik jobban, Haloweenkor meg a Halottak napjával esik egybe, így nincs mulatság odahaza ilyenkor.
A sok-sok plakát viszont ami elébe került úton-út félen elhatározásra késztette. Pihentető lesz majd bohóckodni egy jelmez mögött, ami majd eltakar.
Nem gondolkodott sokat rajta. Mindenképp japán stílusút akart. Úgy hogy szakított egy lapocskát amin a koordináták voltak, és amíg elérkezett az idő, beszerezte a szükséges kellékeket.
Remélte, hogy lesznek ismerősök is, de azt is, hogy nem veszik észre, hiszen ennek ez a lényege~ :3
És ímé a ruha, azaz a jelmez egy modern japán démont hívatott megtestesíteni. Még szárnya is volt, így denevérnek, vagy vámpírnak is betudható, de hegyes volt e füle, mint a legtöbb japán oni-nak.
Mosolyogva érkezett meg a helyszínre. Ő lesz a leglazább démon az egész helyen. king

Happy Halloween [Event] A1_2013_10_25_fkrn9nc7zt

by **Rita Hanami** Pént. Okt. 25 2013, 20:14

- Rita, Hayaku, hayaku! Az ünnepség nemsokára kezdődik! – Halottam anya hangját aki legalább annyira izgatott volt mint én.
- Sietek de ebbe a cuccba nem olyan könnyű belebújni! – Szóltam ki a fürdőből sértődötten.
- Biztos, hogy ne segítsek? – Ajánlotta fel anyu a segítségét.
- Ne! – Kiáltottam szinte rögtön. – Egyedül is me tudom oldani csak egy kis idő kell. – Feleltem halk nyöszörgések közepette ahogy próbáltam bele bújni a jelmezembe. – De ugye azért nem késünk el? – Jött a kétségbe esett kérdés.
- Ne aggódj még bő egy óránk van a parádéig. – Hallatszott apa megnyugtató válasza.
- Tadaaaa! – Léptem ki hosszas huzavona után a fürdőből és csípőre tett kézzel mutattam be a jelmezem.

Spoiler:

- Kawaiii! – Ölelt magához anya.
- Rettegjetek Rita lovagtól a híres sárkányölőtől! Hiiiijáááá! – Rántottam elő a kardot és seregve forogva hadonászni kezdtem a kardal, úgy, hogy majdnem le-esett rólam a paróka.
- Akkor induljunk. – Kuncogott anyu majd elindultunk a parádéra.
-Woooaaah! – Csak tátott szájjal néztem a rengeteg, jobbnál jobb jelmezt úgy éreztem mint ha egy mesevilágba csöppentem volna.
- Ugye jövőre is eljövünk? – Kérdeztem reménykedve mire anyu csak mosolygott és bólintott amitől még inkább jó kedvem lett és csillogó szemekkel néztem az olykor rémisztőnek tűnő embereket. De sajnos soha nem jöttünk el újra ide.

A haloween mindig is a kedvenc ünnepeim közé tartoztak még akkor is ha japánban nem volt annyira népszerű és ez az érzést főként a Kawasakin megrendezett legnagyobb haloweene felvonulásnak köszönhettem amin a szüleimmel vettem részt. Részben az akkori jelmezem miatt festettem vörösre itt Aincradban a hajam. Életem egyik legnagyobb élménye volt akkor és bár minden évben rágtam a szüleim fülét, hogy menjünk el újra sajnos ez valamiért sosem történt meg. De ez ettől független sosem szegte a kedvem. Minden október 31.-én kidekorálom a lakást az alkalomnak megfelelően és még most, felnőtt fejjel is van, hogy belebújok valami könnyedebb jelmezbe. Amikor megpillantottam a plakátot szinte azonnal elfogott a nosztalgia és a jókedv. Nem is volt kérdés, hogy eldöntsem ott legyek. Csupán egy jó kis jelmezre volt szükségem. Hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem maradok valami egyszerűbbnél. Egy árnyalatnyi festék a hajamra, egy vörös kontaktlencse na meg persze egy egyszerű maszk és már készen is álltam magamhoz öleltem egy töklámpást amit két kezdő karddal átdöftem és elindultam a megadott helyre. Vajon lezs olyan akinek feltűnik a kis utalásom, hogy kis is vagyok? Kíváncsi voltam, vajon a céhből is lesznek e olyanok akik eljönnek és beöltöznek.

jelmezem:

by **Aoi Shizuka** Szomb. Okt. 26 2013, 18:48

Egy fekete plakát hevert az ágyon, egy szürke ilyesztő-forma szellemmel a háttérben. A betük narancs-os sütőtök színben hírdették:

Halloween Party!

Van kedved egy különleges bálhoz?

Egy éjszaka, amikor akárkivé vállhatsz.

Egy éjszaka, amely a borzongásokat
idézi, ám mégis a móka és játék a lényege.

Kizökkent az ősz szürkeségéből.

Gyere... Megjelenés jelmezben

A könyökig érő, ujjatlan, fehér kesztyű is a helyére került. A hajkeféért nyúlt, nagy, íves mozdulatokkal fésülte át fehérre festett haját. Vérvörösen szegélyezett szemei üresen meredtek a fésülködő asztalka tükrébe, a pupilla is az imént lett teljesen fehérre változtatva, hogy félelmetes hatást keltve egybeolvadjon a szembogárral. A hajkefe nyelébe sápadt kéz kapaszkodott, mélybíbor alvadt vérre emlékezetető színűre elcsúfított ujjbegyekben és hosszú, hegyes körmökben végződve.
A kefe visszakerült a fiókba, s a jelenés felállt az asztalkától, hófehér ruhájának szoknyája alig valamivel volt világosabb a bőrénél, mégis, ahogy a székről felállt, és az ágyhoz lépett, olybá tünt, hogy lebeg: a lábak nem látszottak, ellenben sehogy sem lehetett kivenni, hogy a szoknya vége hol végződik. A fehér ruha vége centről centire egyre áttetszőbbé vált, ahogy a földet seperte, s szinte egybe olvadt a szoba padlójával. Az ágyhoz lépett, s a plakát aljáról óvatosan letépte az utolsó megmaradt cimkét. A cimkén pár sor hírdette hogy halloween partira jogosító belépőjegy, s még egy koordináta volt megadva a következő sorban, a koordinátákat beütve megjelent egy térkép a pontos helyel, és a legrövidebb elérési úttal.
Biccentett, majd a jegyet a kesztyűje szárába dugva a tükörhöz fordult, még igazított a haján, megforgatta jobbra-balra a fejét, elmosolyodott, majd felkaptam az asztalkán pihenő álarcot, és azt is magáraöltötte.
Pár perc múlva már a szoknyáját emelve suhant akár egy szellem, egyenest a bálra. Alig egy percnyi késlekedéssel toppant be tíz után

megjelenés:

by **Phobos** Vas. Okt. 27 2013, 10:18

Fogalmam sincs, miért hagytam megfűzni magamat ezzel az ostobasággal. Talán csak ki akartam próbálni az emberi ökörség tudományát. Minden lehetséges, viszont egy újabb hölgynek lehettem hálás, amiért újabb szót definiált - lehet, hogy pontosan ezért vállalkoztam erre a maszlagra. Volt jobb dolgom is annál, minthogy beöltözzek és rémítsem az idegeneket, valami átlátszó, sablonos szöveggel, mindenféle édesség meg csoki után sóvárogva: nem az én műfajom. Azonban ezt az estét a kivételezések sorainak vetettem alá, így az olyat, amit nem tartottam jónak vagy hasznosnak, azokat elhanyagoltam, az idétlenkedésért cserébe. Egy este nem a világ, így több időm lesz az emberi ostobaságot elemezgetni - ha elvegyülök a többi között, akkor pedig jobb lehetőségeim is akadnak. Viszont teljesen kiment a fejemből, hogy az efféle jeles napon be kell öltözni. Sokáig gondolkodtam, törtem az agyamat, mi lehetnék: kellett egy jó álca, remek szöveggel, hogy észre se vegyenek. A környezetemből merítettem kellő ihletet, de egy bizonyos pontig semmi sem jött. Aztán annál a bizonyos pontnál, mikor egy mindenki számára ismerős állat vonyítását hallottam, felvillant az agyamban, miféle álcában mehetnék. A megfelelő helyre mentem, - amit mellesleg jelmezkölcsönzőnek hívtak - hogy ott igényre szabott zihert kaphassak. Tépett, félig-meddig lekonyult fülekkel, fekete sminkkel elsötétített tekintettel, göndör helyett borzolt-tupírozott hajjal, fehér, összekormozott szőrméből eszkábált, rövid ujjas melegítővel, alatta egy ujjatlan garbóval, tépett aljával, hosszú, bokát verdeső farmernadrággal, hátsóra varrt műfarokkal, és egy pár kényelmes, karmos tappancsokat felidéző szobapapuccsal. A kezeimen található, vörös festékbe áztatott karmokról nem is beszélve. A farkasfejre emlékeztető maszkot féloldalasan hordtam, jobb szememet eltakarva, de még így sem fenyegetett a felismerés veszélye. Tekintetemből talán csak a vörösesbarna íriszemet ismerhetik föl, de csekély számban tudnak rólam. Ők, akik segítettek és még Anat, tehát nem sokan. Fogaimat kivillantva mosolyogtam: igen, jó kis álcát szereztem magamnak, és ez elégedettséggel töltött el. Kopjámat ezúttal jó messze el kellett tennem: nem, ez nem annak az ideje. Teljes biztonságban éreztem magamat, amikor a sötét utcákon járkáltam, a kihirdetett helyszínre menetelve. Közben kifejezetten jól eljátszadoztam a vértócsába áztatott karmaimmal - mintha nem is én lettem volna, hanem valaki más. Ezek szerint tényleg sikerült elrejtenem az eredeti énemet, még ha egy rövid időre is. Úgy léptem be oda, a bálra, közéjük, pontosan tizenöt perces késéssel, mintha régi cimborákhoz mentem volna látogatóba. Kissé hivalkodóan léptem be oda, az ünnepség helyszínére, de nem is gond. Lágy mosollyal, kitárt karokkal álltam ott, végül aztán megindultam valahová - valahová, ahol jól érezhetem magamat, és közben lelkesítő gondolat járt a fejemben:
Rááááár! Én vagyok a kormos, gonosz vérfarkas, és ti félni fogtok tőlem!

by **RenAi** Vas. Okt. 27 2013, 21:21

Álmosan szemem dörzsölgetve lépek ki a szobámból.
- Valami nem stimmel… - Jegyeztem meg magamnak, miközben még csak fél szemmel kukkoltam és igyekeztem nem megbotlani vagy épp neki menni semminek. Nagyot ásítok. Már ösztönösen járom az utam, és még ha a szemem be is kötöznék is tudnám hogy merre kanyarodjak le a kedvenc fogadóm irányába. Mint minden reggel ma is betérek ide egy kis frissítőért.
- Valami nem stimmel… - Vált egyre erősebbé bennem a gondolat. Kissé dideregve leültem a szokásos helyemre és intettem a pincér npcnek hogy rendelem a szokásost. Össze szűkölő szemmel nézem miként sétál el és közben igazítja meg a denevéres hajtűjét. Mintha nem viselt volna ilyet a múltkor. A plafonra felpillantva édes szellem és denevér figurák csüngtek lefelé. Ekkor tudatosult bennem. Haloween van! Kerekedtek el a szemeim. Mivel japánban nem nagyon ünnepeltük, persze az osztályt mindig kidíszítettük de semmi több, így nem tudatosult bennem azonnal hogy mit is látok. Szélesre görbült a szám széle, miközben hátradőltem a székemmel a lábamat az asztal szélébe akasztva hogy fel ne dőljek. Időközben akaratlanul is meghallottam pár ember beszélgetését egy haloweeni partyról. Kiélezett füllel figyeltem őket. Tetszett amit hallottam, így mivel azt is elmondták hogy belépő kell hozzá amit a szórólapon találok gyorsan fogtam magam és egy jó reggeli után körbe néztem a városban hogy vajon lelek-e még belőle. Szerencsém volt, mivel egyet pont a lábam elé fújt a szél, rövidke keresgélés után. Felkaptam és igyekeztem is egy jelmezboltba. Igen, csak az alkalom kedvéért nyílt is egy üzletecske benne, izgalmasabbnál és díszesebbnél díszesebb jelmezek. Változatosak voltak mind. A bőség zavarában hirtelen azt sem tudtam hogy melyiket is próbáljam fel elsőnek. Majd pár ruhacsere után meg is lett a kedvencem. Végig az járt a fejemben hogy vajon kik is jelennek még meg. Sőt vajon meg ismerek-e bárkit. A móka kedvéért azon voltam hogy minél felismerhetetlenebb legyen, nem csak mert kötelező volt, hanem mert így alkalmam adódik játszadozni kicsit az emberekkel, persze nem rossz értelemben. ^^

A jelmezem:

by **Ozirisz** Hétf. Okt. 28 2013, 12:26

Kómásan nézek fel reggel. Valami hangzavar az utcán. De mire eljutottam odáig, hogy kinézzek az ablakon, arra már a kora reggeli ébresztő oka, és okozói messze jártak. Legurítottam a kávém, és csak néztem magam elé. Már valahogy nem értem mi a francokat keresek ebben a világban... Ugyanolyan szerencsétlen vagyok itt is, mint odakinn. Tündérkém eltűnése után valahogy nem találom a helyem a világban. És most jön ez az ősz, az elmúlás, meg minden. Azok a boldog hetek a nyáron már elmúltak. Amikor összefutottunk a Kezdetek Erdejében, és amikor azt hittük, minden megváltozott. Hittük, hogy boldogok lehetünk együtt, és hittük, hogy egy szebb jövő áll előttünk. De tévedtünk. Ha léteznek csodák ebben a világban, akkor csak csapdába esett, és nem tud üzenni onnan. De arra sem látok túl sok esélyt, hisz elég sokszor végigjártam az 1. szintet...
A kávé után kimentem a városba, betárazok pár dologból, és nekivágok ma is a keresésnek. Kicsit fura volt a sok-sok töklámpás meg miegymás. Épp az egyik ivóba készültem betérni az emlegetett betárazást illetőleg, amikor repült felém az ajtón keresztül egy tök.
- A tököm tele van már! - ordítottam el magam, és visszahajítottam a tököt a feladójának, majd sietős léptekkel elhúztam a csíkot. Visszanéztem a kanyarból, és láttam, már állt a bál... izé... a kocsmai verekedés...
Aztán kicsit odébb egy plakátot vettem észre, egy Halloween bállal kapcsolatban. Az "érkezés egyedül"-re cinikusan röhögtem magam elé. - Hacsak feltámasztásra nem képes valaki, akkor más lehetőségem nincs - aztán jobban belegondoltam - Habár én alapból hatan vagyok. De ezt nekik nem kell tudniuk.
Jelmezt is említettek, és ahogy azt kell, beöltöztem kaszásnak. Persze előtte a felszereléseimet a gyűrűk és a kard kivételével eltettem az inventorymba, nehogy felismerjenek miatta. Nem kell mindenkinek tudnia merre járkálok. Na szóval, jelmez. Egy fekete kabát, egy fekete gatya, egy fekete maszk. Na meg persze kasza is kellene. Ellátogattam a bolhapiacra, és gyorsan vettem az egyik NJK-tól Kezdő Kaszát. Igaz, hogy csak a harcművészek tudják használni, de kaszás kasza nélkül nem kaszás hanem kaszátlan. Az meg túl hülyén hangzik. Eltettem a kardom is, és immár a kaszával vadultam. Igaz, valahányszor megnyitottam a menümet jelzett, hogy nem megfelelő fegyver, hibás felszerelés, stb, piros ikonok szanaszét. De hát, valamit valamiért...
Este 8-ra kell ott lenni a bálban, úgyhogy addig egy nyugisabb vendéglátó-ipari alegységbe betértem, ahol az egy főre jutó repülő töklámpások, pörköltös fagyik és kocsmai verekedések száma elhanyagolható, és két vagy három korsó sört elkortyolgattam, majd elvitelre is kértem pár üveggel. Aztán kicsivel hét után elindultam a helyszínre, hogy időben odaérjek.

by **Mirika** Hétf. Okt. 28 2013, 13:06

Tököm tele van már az unalommal -.- Folyton csak a feszkó megy, ilyen boss, olyan boss, grindeljünk, fejlődjünk... Nah, ezeket most szépen félresöpröm a fenébe és elmegyek egy jót bulizni! Álarcosbál \o/ Vagy valami olyasmi. Hallottam ár erről a halloween dologról, de amúgy nem érdekelt, csak az volt a lényeg, hogy kibulizhassam magam végre egyszer, feltöltődjek energiával és a következő tíz szintre meg is van oldva a motiváltságom. Hogy ez milyen keretek között zajlik... az engem a legkevésbé sem érdekel :3 No igen, de mi legyek, ha már be kell öltözni? Kint tök nyilvánvaló lenne, fognék egy friss animés cosplayt és belibbennék, de az nem menő, ha valami már lejárt sláger. Esetleg legyen valami retró? Eh, azokat annyira nem vágtam már, meg amúgy se értené senki, ha beöltöznék egy titánnak vagy egy puella maginak. Valami egyszerűbb kell és egyértelműbb. És akkor jöttek a szokásos verziók: boszorkány? Uncsi és klisé, a fele lánytársaság az lesz. Démon? Hasonló kategória, pedig még illene is a máskor angyali külsőmhöz. Vámpír? Brrrr... Már csak az hiányzik. Én a nyomkereső vagyok, nem a Batman! A vérfarkasokat mindig is gyűlöltem, meg amúgy is valami eredetibbet akarok. Egy fokkal. Na így jutottam el ahhoz, hogy szemkötőt ragasztottam magamra, meg karomra húztam egy tök jó kampós kezet. Úúú, és milyen jó ruhát találtam hozzá *3* Aranyozott, itt-ott ékkövekkel díszítve, fodros mindenütt, és a kalap! A kalap \o/ Meg a vörös, aranyrózsás köpeny \o/ Eldöntetett, én leszek Feketeszakáll lánya, a Szirén kapitánya, az Arany Kalózhercegnő! Cool

Csak egy kis hajszínváltoztatás kellene, meg a frizurámat is átalakítom kicsit, hogy ne legyen olyan könnyen felismerhető. A giccses ruha úgyis elvonja a figyelmet :3

Spoiler:

Azok a szárazföldi patkányok majd most megtanulják, hol a helyük! Behajózok a partira és kifosztok mindenkit, aki pedig ellenáll, azt a kampós kezemmel akasztom fel, vagy a palánkon végzi és cápaeledelként válik hasznossá! Csupán némi rumról kell gondoskodnom, na és persze lőporról, ezekből sosem lehet elég egy kalózhajó fenekén. Lenyűgöző vagyok, mi? *3* Szerzek magamnak legénységet is és meghódítjuk a Kínai-tengert Twisted Evil

Meg a buli helyszínét. Igen, az lesz az első lépés. És akkor gazdag leszek \o/

by **Aidor** Hétf. Okt. 28 2013, 18:58

Vadászat... győzelem.... vadászat.... győzelem..... vadászat és már megint megúsztam.....vadászat..... stb. Nagyából így írnám le a mindennapjaimat. Ez így elég monotonnak tűnik, "sajnos" nem az. Tele van olyan kösz ebből nem kértem vagy "már megint" kalanddal amik csak azért vannak, hogy előbb utóbb szépen elvérezzek rajtuk. De nem fogom senkinek sem sem megkönnyítené a dolgát azzal ,hogy feldobom a pacskert. Inkább haladok tovább. Így hát nem csoda, hogy meg lepett egy plakát a városban. "Haloweny parti". Már megint? Kérdeztem önmagamtól. Úgy tűnik igen csak szorgos Aincrad népe ha ünnepről van szó. Ez már sorjában a 2. ilyen. Na nem mintha kifogásom lenne az ügyet illetően csak egy újabb kifogás arra, hogy ellóghassak egy napot a Dungeonból. Nem mintha szükségem lenne kifogásra hozzá. Még egy nap ünnep nem árthat, amúgy is még több 100 sötét nap vár rám a Dungeonok pucolása közben. Ezért úgy döntöttem még egy kis időre kikapcsolódok és ismételten részt veszek az ünnepen. Bár az előző Torubanában volt. Kíváncsi vagyok milyen lesz egy Kezdetek városai. Így hát elő a jelmezt. Egy fehér lepedő, rajta két lyukkal. Tökéletes.... gondoltam. Most már készen állok! Öm...ö... mikor is kezdődik? Kezdtem keresgélni a dátumot a papíron. Meg van! Akkor azt hiszem egy ebéd még belefér....

by **Anatole Saito** Hétf. Okt. 28 2013, 21:08

A hónom alatt az Aincradi Hírmondóval huppanok le szépen a szófára, hogy egy könnyed teával leheljek életet álmos elmémbe. Aldo éppen az ablakban akrobatikázik, már fel sem idegesítem magam rajta. Ha lever egy újabb virágot, én esküszöm, még csak fel sem fogom emelni a hangom! Úgyis csak azért csinálja, hogy borsot törjön az orrom alá és magára hívja a figyelmet. Talán ha érzékeli, hogy csöppet sem érdekelnek a csínytevései, akkor talán jobb belátásra tér, és felhagy az efféle komiszságokkal.

Spoiler:

No de mit látnak szemeim az újságban! Halloween partiii? Wááá, azt de imádom! Tavaly meg sem tartottuk! Akkoriban még a játék elején annyira paráztunk mindentől, annyira nem volt még meg a biztonságérzetünk és annyira kiismerhetetlennek tűnt ez a világ, hogy eszünkbe sem jutott az ilyesfajta mókázás. Pedig én aztán rettentően szeretek mindenféle hacukába beöltözni és az ilyen horrorisztikus bugyutaságok meg külön közel állnak hozzám. Persze mindent szigorúan sok humorral vegyítve. Fejemben már megy is az ismerős dallam, melytől máris teljes extázisban pörgök. Wúúú, lehetnék Boogie Man *.* Nem kellene hozzá semmi más, csak egy zsák, meg... hátöm... tű, meg cérna, meg varrástudomány, aminek igencsak híján vagyok. Hmm, viszont beöltözhetnék valami hasonlónak, s ami kellően takarná minden jellegzetességemet. Múmia! Ehhez nem kell sem varrás, sem komoly sminkpraktikák, csak pár tekercs fásli, na meg azokból a vicces foszforeszkáló, ehető gumicukor kukacokból pár a foszlott gyolcsaim közzé, na meg a darabos, zombis mozgás és voala, kész is a hátborzongató, ugyanakkor teljes inkognitót adó öltözék. Senki sem fog felismerni Twisted Evil

- Na de veled mégis mi legyen Aldo cica? Hmm, jól állna a fogacskáidhoz egy pár denevérszárny \o/ - Nem is kell vele sokat vacakolni. A múltkorában szereztem be néhányat, amivel a többiket akarom majd megtréfálni az onszenben, de erre az alkalomra is kiválóan hasznosítható lesz. Miközben felaplikálom macsekom hátára a nem mindennapi extra végtagokat, szinte ölni tudna a szemeivel. Ugyan már, igazán hozzászokhatott volna már, hogy mindenféle hacukákba bújtatom. - Egy kis ingyen kajáért és mulatságért meg kell szenvedni! Ráadásul ne feledd, még mindig keressük számodra a megfelelő cicalányt! Lehet pont itt találod meg álmaid szőrtársát! És még a vérét is kiszívhatod xD - Valamivel sikerül jobb kedvre derítenem, mindenesetre már nem akar foggal-körömmel megszabadulni a denevérszárnyaktól. Szépen elkészülődünk, majd ölembe kaom és irány a bulihelyszín!

Spoiler:

Teringettét! Senkit sem ismerek! Vagy csak senkit sem ismerek fel O.o Egy picikét késtem, részben szándékosan, nehogy már az elején kiszúrja valaki, hogy Aldoval érkezek. Cicuskámat szabadjára engedem, hadd garázdálkodjon kedvére. Én magam pedig azon ügyeskedek, hogy feltűnésmentesen be tudjak kommandózni a terem szélére, ahonnan meg tudok mindenkit figyelni és ki tudom majd fürkészni, hogy kik lapulhatnak az álruhák mögött. Teljesen mozdulatlanul állok a falnak dőlve, mintha csak a buli egyik kellékeleme lennék. Arcomat is vastag gyolcs fedi, csak a szemeim látszanak ki, melyekkel a jelenlévőket lesem, ha éppen nem haladnak el előttem. Hehe, ez jó móka lesz. Kíváncsi vagyok, hogy én az izgága, meddig tudok így egy helyben maradni és ki lesz az az első emberke, aki rájön, hogy nem élettelen kellék vagyok Twisted Evil

// Az arcomat is eltakarva mozdulatlanul állok a falnál, Aldo pedig elvegyült a tömegben. Ha valaki interaktba lépne velem, légyszi dobjon róla egy pm-et! //

by **Aida Atsumori** Szer. Okt. 30 2013, 20:23

Nosztalgiázva sétálgattam a Kezdetek Városába, rengeteg jó és rossz emlék kötött oda. A nap lemenni készült, rózsaszínes fény töltötte be a macskaköves utakat. ”Milyen sokat szerencsétlenkedtem itt…és hány embert ismertem meg…Yurihime, RenAi, Hime…szinte mindenkit.”
A házak falai mellett haladtam, mellettem több száz, talán ezer játékos haladt el mellettem, de én tudomást se vettem róluk, csak mentem, és mentem, gondolataimba merülve. A vidámparkban történt megváltoztattak, folyton csak azon járt az eszem, emberéleteket oltottam ki. Ilyenkor mindig próbáltam magamat nyugtatni, hogy nem, Dark volt az, de mindig ugyanaz jött ki: az én hibám. Az én hibám, mert nem győztem le, hagytam, hogy tegye amit akar, nem tettem semmit. Semmit! Teljesen megőrültem, mintha két, engem felépítő személy küzdött volna bennem. Fejem fájt, mintha szigony fúródott volna bele, látásom elhomályosult, kóvályogva járkáltam az addigra már üres utcákon. Remegve, levegő után kapkodva borultam a földre, lassan kezdtem azt hinni teljesen bekattantam. Pár percig ott feküdtem a földön, majd erőt vettem magamon. Látásom kiélesedett, úgy éreztem fejem ismét a helyén van, így felálltam, és elindultam a Fehér Rózsa Kastély felé. Papírlapot vitt a szél, pont a lábam előtt ért földet, gondoltam megnézem mi az, ezért felvettem. ”Hallowen Party? Ezek szerint már október 31.-e lenne? Lehet el kéne mennem, talán akkor kicsit elterelné a figyelmemet, a vidámparkban történtekről…Mmmh..jó, megyek.” – győztem meg saját magam.

Címzet: Enheriel
Tárgy: Kicsit kések
Szia!
Gondoltam szólok, ma későn érek a kastélyba, van egy kis elintézni valóm.

Kiyo
– küldtem el a levelet Enherielnek

A plakát hátoldalán egy jegyet véltem felfedezni, amit leszakítottam, majd gyorsan felrohantam a fogadóban lévő régi szobámba, mivel még mindig béreltem, néha eljártam oda, ha magányra vágytam. ”Minek kéne öltöznöm?...” – gondolkoztam. ”Legyek zombi? Az nem nehéz, kb. úgy nézek ki ha 24 órája nem aludtam, és valami történt. Bááár…azért nem illenek hozzám a zombik. Akkor múmia!…se illik hozzám. Szellem meg csak nem lehetek, ha a fejemre dobok egy takarót csak felismernek. Vámpír nem akarok lenni, az valahogy..nem én vagyok. Ördög! Igeeen! Az jó lesz! Vagy legalábbis az ördög fia.”
Elmosolyodtam, amikor rájöttem, a halloweni objektumokkal együtt, újabb funkciók is bekerültek, mint például haj szín/hossz, szem szín változtatás, és hangtorzítás, sőt, még arc torzítást is találtam. Gyorsan összerittyentettem egy pofás kisjelmezt, nagyon lázba hozott a dolog.

Spoiler:

Előkerestem a régi bordó nadrágom, és az ugyanolyan színű pántjaim, valamint karpereceim, társult még hozzá egy fehér, alapból csontváznak tervezett kesztyű, majd változtattam a haj színén, és a hosszán, sőt még a szemem színén is, aztán eltorzítottam az arcom, valamint hangom, felraktam a városszélén lévő árustól beszerzett szarvakat, és mit mondjak…királyul néztem ki. A lándzsámon is elvégeztem pár átalakítást, az is kapott egy démoniasabb hatást. Ránéztem az órára, és ez volt kiírva: 09:37 pm. A jegyre 10 órai kezdés volt megadva, így azonnal elindultam, az ugyanott feltüntetett koordinátákra.

by **Kirigaya Suguha** Szomb. Nov. 02 2013, 18:38

Résztvevők:

Shukaku
Chancery
Licht
Lydia Einsberg
Enheriel
Peter Worker
Danee
Hayashi Yuichi
Hinari
Halász Alex
Rita Hanami
Aoi Shizuka
Raven
RenAi
Ozirisz
Mirika
Aidor
Anatole Saito
Nagoyaka Kiyoshi
Yokuatsu -
Allen Dante -
Bacchus -

Hűvös levegő söpört végig a csendes utcákon. A Hold ezüstös sugárral vonta be az utcákat, megvilágítva a rajta suhanó árnyakat: múmiát, szellemet, macskát, vámpírt, boszorkányt.. És az alvilág többi ördögi teremtményét. És ez mind-mind jelmez volt. Természetsebben voltak félelmetesebbek, aranyosabbak, kedvesebbek, szerényebbek, hivalkodóbbak, de mindet egy dolog jellemezte: Tökéletesen rejtette a személyt, aki belebújt.

A helyszínre érkezőket egy szokványos kísértetkastély fogadta. Legalábbis elsőre annak tűnhet az égbe emelkedő sötét tornyairól, ormótlan falairól, pókhálós, poros ablakairól. A hozzá vezető kikövezett utat töklámpások vonták kísérteties fénybe, melyet mindkét oldalról sírhelyek övezték, rajtuk elmosódott feliratokkal. Az égvilágon minden a borzongás érzését kívánta kelteni. Az ajtó pontosan tíz órakor nyílt szélesre, az utat egy tök állta el, mely mellett képtelenség volt elhaladni. Pár percig nem történik semmi, akármit is tesztek vele, ám elmozdítani nem tudjátok az útból. Már épp úgy tűnik, hogy az egyetlen út a bejutásra az, ha átmásztok, vagy átugortok rajta, amikor hirtelen mocorogni kezd a tök, majd egyszerre egy lányka dugja elő a fejét belőle.

Happy Halloween [Event] Images?q=tbn:ANd9GcSkzRZ1Vg06jlHI0PH8hC6zG94SdIyk6cXaVGDyrC3XF735nVkF

Pár pillanatig furcsán mered rátok, megvizsgálja a jelmezeiteket, pislog párat, majd megköszörüli a torkát, és magas, gyerekes hangon megszólal.
- Üdvözöllek titeket a borzongások éjszakáján! Hihi.. - itt kuncog egyet az orra alatt. - Örülök, hogy eljöttetek. Gyertek csak beljebb! - ezzel félre áll, és várja, hogy bemenjetek, és megcsodáljátok a díszítést.
Mindenhonnan aranyos kis szellem, denevér, és tök függők lógnak, a sarkokat pókhó díszíti, az asztalokat vérvörös terítő takarja, mellette csontváz alakú ülőhelyek, illetve kicsit arrébb koporsó alakú díványok. Halk, ám ritmusos zene szól valahonnan. Bár minden a rémségeket idézi itt, a légkört mégis inkább vidámság tölti meg.
Az asztalon mindenféle étel - főleg édesség - és természetesen az elmaradhatatlan puncs foglal helyet. Mindegyik valamilyen hátborzongató dolgot idéz, halloweenes díszítést kapott.
- Kóstoljátok meg az ujj virslit, a tök muffint, a szemgolyó cukrot, vagy esetleg a pókos tortát. - mutat végig az asztalon, bár ennél jóval több étel hever azon. - És érezzétek jól magatokat! - mosolyog, és újra csak kuncog egyet.

Nézzetek körül, kezdjetek beszélgetni, induljon a party!

by **Shukaku** Vas. Nov. 03 2013, 09:11

*Mivel legelsőnek ért oda, és szokásához képest sokkal korábban mint a nyitás, sok ideje volt gondolkodni, és még egyszer átbeszélni a terveket Timidussal.*
-Ma játszani fogunk Timidus, és most nem csak ketten, hanem nagyon sokakkal. Remélem Hisame is itt lesz, és akkor látni fogja, hogy azt teszem, amit tanácsolt. Biztosan itt lesz, hiszen sohasem hagyna ki egy ilyen alkalmat. Szerinted fel fogjuk ismerni?
*A sárkány bőszen bólogatott. Timidus biztos volt abban, hogy az ő remek vadászösztönén egyetlen jelmez sem fog tudni kifogni, és bárki közül felismerné a barátját.*
-Persze nem fogja tudni, hogy én vagyok, de majd utána elmondom neki, és akkor biztosan nagyon meg lesz lepődve.
*Halkan kuncogott a gondolattól, ahogyan elképzelte a sárkány elképedő arcát, amikor rájön, hogy Shu ilyen is tud lenni.*
~Remélem nem fogja ezután megkövetelni, hogy mindig ilyen legyek.~
*Shu végig a kapuban maradt, alvást színlelve, és szemét is csak félig nyitotta ki, de az éppen elég volt ahhoz, hogy végigmérhesse az érkezőket. Természetesen a legfontosabb az volt számára, hogy Petert és Hisamét felfedezze a tömegben, vagy ha őket nem is, akkor az idomárokat kiszúrja.*
-Akik párban jönnek azok bizti azok, mert egyedül kellett jönni.
*Súgta oda Timidusnak.*
-Vagy azok, akik állatoknak öltöztek.
*Elmosolyodott és újra megcsodálta a jelmezeiket.*
-Hisame biztos van olyan okos, hogy nem Peter mellett fog jönni, hogy ne ismerjék fel őket.
*Sorban számolgatta az érkezőket, és latolgatta az esélyeket.*
~Egy cica. Ő talán lehet, hogy idomár. Szörnyella… talán… végül is köze van a kutyusokhoz, de az a néni pont nem szerette az állatokat. Talán pont ezzel akar becsapni. Egy megvan! Ez az!~
*Jól megjegyezte magának az együtt érkező boszorkányt és a bűvészt.*
~Egy gonosz tündér, Joker… ők talán nem idomárok, de a vámpírnak köze van a denevérekhez, és akkor ő lehet, hogy az. Utána egy… izé… egy madárijesztő, még egy vámpír, és még egy, egy boszorkány, egy kísértet…~
*Mindenkinek a kosztümét jól megnézte, de csak azokat jegyezte meg nagyon, akiket lehetséges idomárnak tartott, és melléjük rögtön tett egy pipát a fejében. Minden érkező után összenézett Timidussal, és vagy bólintott, vagy nemet jelzett a fejével, amire a sárkány is reagált a saját véleményével. Timidus mindig egyetértett Shukakuval, mert nem akarta magának sem beismerni, hogy a vadászösztönei nem sokat érnek, ha a játék elrejti az adatokat… így inkább úgy gondolta, hogy nem is próbálkozik, és csak azért nem mond ellent, mert nem akarja megbántani a lányt, és nem szeretné elvenni a játékát. Persze ha próbálkozna, akkor biztosan rögtön kiszúrna mindenkit. Inkább azzal foglalatoskodott, hogy minél jobban megcsodálja a jelmezeket, és mindegyikről eldöntse, hogy a sajátja sokkal de sokkal szebb mint az, amit a többiek viselnek.*
~Áh, egy farkas! Pipa! Nem, nem, a kalóz sem, bár neki igazán lehetne a vállán egy igazi papagáj, a kísértet sem, és a démon sem… vagyis azt hiszem nem. Így van összesen… egy biztos, és öt talán.~
*Mivel úgy tűnt, hogy mindenki megérkezett, és lekésni nem akart semmiről, elindult a sor végén, így már nem láthatta a cicájával érkező Anatolet, pedig úgy egyel több idomárnak örülhetett volna.*
~Sok munkájuk lehet a tervezőknek a díszítésbe.~
*Bámészkodva ment végig az úton a többiek után, majd amikor megálltak az ajtóban, nem tolakodva, de próbált valahogy úgy helyezkedni, hogy apró termetével ő is lásson valamit abból, hogy miért nem mennek be. Azonban hiába nyújtózkodott, a tömeg miatt semmit sem látott, így úgy döntött, hogy elengedi Timidust, aki a magasba emelkedett egy pillanatra, rápislantott az ajtóra, majd visszahuppant a lány ölébe, és halkan elsuttogta neki amit látott. Mivel Timidusnak nagyon ízlett a tök, különösen a sütőtök, és a pite, amit mostanában szerencsére nagyon sokat ehetett, egy boldog, elégedett hangot választott ennek az ételnek a megnevezéséhez.*
-Nem lehetsz megint éhes. Ettünk mielőtt elindultunk, mert ugye nem illik éhesen vendégségbe menni, és itt is biztosan lesz sok minden… cukorka, meg tök is.
*A sárkány megcsóválta a fejét, majd az ajtó kifejezést is hozzátette, ami nála ugyanaz volt, mint az ablak, hiszen mindkettőn ki lehetett jutni a házból, tehát számára ugyanazt a célt szolgálta.*
-Egy tök az ajtó?
*Timidus reménytelenül csóválta meg a fejét, de addigra szerencsére felcsendültek a lány üdvözlő szavai, majd a sor is megindult, és az ajtóban elhaladva Shu is megszemlélhette a furcsa komornyikot.*
-Jó… ezt te sem tudtad volna kitalálni, akármennyire is jó vagy a barkochba játékban.
*Beléptek az ajtón, és körbenéztek. A díszlet belül is ugyanolyan igényes volt, mint kívül, és Shukakunak rögtön rengeteg ötlete támadt, hogy mihez tudna velük kezdeni. Timidus nem sokáig nézelődött, rögtön az asztalnál ragadt le a tekintete, és kérlelőn nézett a lányra.*
-Jól van, de csak egy picit. Nem fogsz mindenki elől felfalni mindent.
*Odasétált az asztalhoz, elvett egy szelet pitét, majd rögtön vissza is vonult, és amíg Timidus az ölében evett, tekintetével megkereste az idomár-pet párost, akit kiszúrt a kapuban.*
-De hogyan hívjuk fel magunkra a figyelmet?
*Mivel a lány csak nézte őket, és mint általában, most sem merte megtenni a kezdő lépést, Timidus lépett akcióba. Újra körbenézett a teremben, majd gyerekes vigyor ült ki az arcára. Felreppent a plafonhoz, leakasztott egy díszletpókot a falról, a ráragadt pitével összemázolta picit Shukaku száját, majd az olvas szót jelezte Shukakunak. A lány most teljesen megértette, hogy mit szeretne a sárkány, elővett egy újságot, amiből már kimásolta az összes idomárokra vonatkozó cikket a füzetébe, szépen összetekerte, és odasétált Dunkelhez és Lydiához.*
-Sziasztok! Ti… Mici nem hiszi el, hogy nem én találtam ki a képregényt.
*Fejével a mancsaiban mocorgó Timidus felé bökött, majd letette a pókot az asztalra, és lecsapta az újsággal.*
-Mondjátok meg neki kérlek, hogy tudjátok, hogy ki vagyok!
*Kérlelően, és a tőle telhető legaranyosabb mosollyal nézett a két alakra.*
~Csak legyen jó, csak legyen jó! Lécciléccilécci! Még soha nem csináltam ilyet!~

by **Enheriel** Vas. Nov. 03 2013, 17:08

Kiyoshi küldött egy levelet, hogy későn érkezik a kastélyba valami dolog miatt. Hihi, biztosan ő is a partiba megy.^^Meg is érkeztem a parti helyszínére, ami egy kísértetkastély volt. Ott volt egy kiscica egy macival. Aaaaw, annyira édesek volt!^^ Utána jött még egy csomó jelmezes. Vámpírok, Démon, Cicák, Szörnyella De Frász… O.o Biztos, hogy nő az? Volt Bosozrkány és aaaaw, de aranyos az a bűvészcicus!^^ Volt ott Joker is, Egy valami, egy Denevérlány, egy mások Boszorkány, az meg, ha jól látom egy szellem vagy egy Banshee. És még egy csomó más, amit nem sorolok fel. Pontosan tízkor kinyílt az ajtó, de egy nagy tök volt az útban. Melyik Humor Herold rakhatta pont az ajtóba? Így nem lehet bemenni! Hirtelen mocorogni kezdett a tök, majd egy lányka dugja ki a fejét.
- Jaj de aranyos!^^ - Hatódtam meg. Mindig is szerettem az ilyen jelmezezek, mert főleg kisbabákra csinálják, és azok annyira cukik benne!^^
- Üdvözöllek titeket a borzongások éjszakáján! Hihi… Örülök, hogy eljöttetek. Gyertek csak beljebb! – Annyira édes volt a hangja!^^ Félre állt a kis töklányka, s mikor bementem, ámultam a díszleten: aranyos szellemek és denevérek, tökfüggők, pókhálók, vérvörös asztalterítő, csontvázas szék, koporsós díványok. Halk és ritmusos zene. Rémségeket idéznek, de a hangulat mégis vidám. Az asztalon lévő édességek is főleg édesség volt, és puncs, amik Halloween-i díszítést kapott. Elindult a party, valaki táncolt, valaki a másikkal beszélgetett. Én kicsit fáradt voltam, ezért a dívány felé mentem, s véletlenül nekimentem egy múmiát ábrázoló kelléknek. Alaposan megnéztem.
- Legalább kimoshatták volna, mert nagyon büdös… - Jegyeztem meg, mert tényleg büdös volt, vagy csak valamelyik mosdó volt eldugulva, s lehuppantam a díványra, nézni a többiek táncát.

by **Chancery** Vas. Nov. 03 2013, 18:43

Izgatottság, tipegés, várakozás, türelmetlenség. Ellentétes érzések keverednek még mindig bennem, és néha emlékeztetnem kell az elmémet arra, hogy most nem az vagyok, aki szoktam lenni; hogy most nem kell annak lennem. Szabadon engedhetem azt, aki bennem lakozik, aki tíz karommal kaparja az agyam falát, és aki nem Leptys.
Míg várunk, körbenézek az egyre gyűlő társaságon, és jóleső mosollyal nyugtázom, hogy fogalmam sincs, ki ki lehet valójában. Sanda érzés, hogy vannak köztük ismerősök, csak épp elbújtak, átalakultak, akárcsak én.
Felemelem a kezem és megszemlélem méretes karmaimat. Tökéletesek, akárcsak én magam, veszélyes fegyverek, s láttukra remélem, mindenki tudni fogja, hogy óvatosan szabad csak közelítenie felém.
Újabb pillantás a társaságra. Idegesítőek.
Határozott léptekkel indulok felfelé az ösvényen, hisz hamarosan idő van, meg kell nyílnia a kapuknak és indulhat a banzáj. Olyan buli, amiben tán még sosem voltam - elvégre Chancery soha nem is volt az a buliba járó típus. Csak egy ártatlan kislány, aki semmit se tud a világról, csak amit a könyvekből olvasott. Megnyalom a számat izgalmamban, hogy bevezethetem ebbe a világba, egy szabadba, de nem olyan erkölcstelenbe, mint amibe Leptys akart(a).
Tökéletes. Már lassan azt sem tudom, miként is gondoljak magamra...

Tíz óra, az ajtó csikorogva nyílik szélesre, s mögötte... egy tök. Egy hatalmas tökfilkó, olyan nagy, hogy még én sem tudok rajta átmászni egyedül. Nézem, próbálom forgatni, vizsgálgatom, de semmi. Még meg is kopogtatom, hogy ad-e valami reakciót, esetleg ő lenne a komornyik, aki igen extrém fajtáját választotta a jelmezkedésnek. Már pont szólalnék meg, hogy "Hahóóóó", mikor a tök kinyílik és valami csak-csak előbukkan belőle, úgy a frászt hozva rám, hogy hihetetlen.
-Üdvözöld a tudodkidet! Legközelebb ne rémissz így halálra! -fonom össze a kezem a mellkasom előtt, majd felemelt fejjel és büszke testtartással lépdeltem be a kapun, miután szíveskedett félreállni.
Odabent pezsdítő látvány fogadott minket, olyasmi, ami egy pillanatra vissza is rángatott valódi tudatomhoz. Legszívesebben hangosan ámuldoztam volna mindenen, de tudtam, hogy belső énem, akinek ruháját magamra öltöttem, nem tenne ilyet. Ő csak flegmán végignézné a dolgokat, majd elindulna felderíteni, mit is lehet enni. Így is tettem, utam az étkek felé vezetett, fogtam egy tányért, majd ráemeltem főleg halas dolgokat. Nem tudom, miért, de most elsősorban a halat kívánom. Meg a macskamentát, de kétlem, hogy az lenne errefelé. Az egészet végül egy szelet Pókos Tortával zárom, amire magamban csak ennyit teszek hozzá: Norm emlékére.
Ő vajon jól szórakozik valahol? Kuncogok a gondolatra, hogy talán Kayaba térdén lovagol valamelyik adminszobában. Hehe.
Mikor mindent összeszedtem és a rózsaszín cicalány ismét teljesen eluralkodott az elmémen, jómagam is lehuppanok egy koporsó alakú díványra.
-Lehet, csak valakinek a száját kéne befogni. -felelem fekete éjtündérnek (Enheriel), majd elnevetem magam. -Talán annak a múmiának. (Anatole)
Még a hangom is egyre kevésbé emlékeztet régi önmagamra. Jóízűen csócsálom a sok szusit és mindenféle finomságot, amit előkapartam az asztalról. A puncsot majd később megkóstolom. Érdeklődve figyelem a teremben dúló eseményeket, bár egyenlőre nem sok minden történt azon kívül, hogy valami izébigyó felrepült meg körbe-körbe hancúrozik, szintén cica-elvtársnak öltözött társa meg félszegen tipeg ide-oda. Marha ismerős a páros, de nem érdekel, hogy honnan. E pillanatban szó szerint nem érdekel semmi. Hmm, több ilyen percet kéne belefűznöm az életembe. A buli meg majd elindul idővel.

by **Danee** Csüt. Nov. 07 2013, 00:51

Színes társaság gyűlt össze a helyszínen, volt itt minden: boszi, éjtündér, zombi, múmia, szellem, denevér és démon, kaszás, vérfarkas ami kellemesen adta vissza az esemény hangulatát, és még volt sok más remek jelmez, kalózlány, magic girl és miegymás.

Az ajtó magától nyílt meg előttünk, de a bejáratnál egy hatalmas töklámpás fogadott minket. Nem tanakodhatunk sokáig, hogy mit tegyünk a tökkel, mert egy lányka ugrott elő belőle, s invitált beljebb minket.
Szigorúan a hölgyeket előre engedve, az jelmezes urak társaságában vonultam be a bál helyszínére. Amit odabent láttam, rendkívül szívderítő volt, illett a környezet hozzám, s én illettem a kísértetkastély hangulatához.
Ahogy a tágas bálterembe értünk, a falak mellett svédasztalos kínálatként az ilyenkor kötelező főtt virsli és a halloweennél nélkülözhetetlen édességhad várt minket: az apró cukroktól a pókkal díszített tortán át a hatalmas puncsos tálakig.

Puncsos tál. Szemet gyönyörködtető vörös nedűje csak még jobban felkorbácsolta az étvágyamat, bódítóan finom illata pedig rögtön odacsalt az egyik tálhoz, nem késlekedve sokat hamar merítettem egy kristálypohárba a nektárból, majd némiképp visszavonulva az egyik sarokba kezdtem el nézegetni a díszes társaságot. Nem volt köztük egyetlen ismerős arc sem. Mindenkit remekül elrejtett a jelmeze és az álarcaik.

A hölgyeken vonultattam végig a tekintetemet: nem csak az étvágyam vált egyre csillapíthatatlanabbá, de a hely varázsa szinte adta volna hogy rögtön táncra perdüljek. Meg is tettem volna rögtön, akár egymagam is, de ha már ilyen remek választék vonultatott fel az ellenkező nemből, úgy illett, hogy abban a kegyben részesítsem őket, hogy a karjaim közé omolva lejthessenek velem együtt ezen a sötét és vad éjszakán!

A boszik aranyosak voltak, az éjtündér rendkívül sejtelmes volt, a szellem kissé rémisztőre sikerült, a denevér megért egy misét, a kalózlányon elidőzött a tekintetem egy ideig, végül a magenta-piros-fehér-lilában pompázó hölgyeményre vetettem a tekintetemet. Rövid szoknyája és hívogató keblein túl volt még benne valami megmagyarázhatatlan és ellenállhatatlan kisugárzás, ami úgy megbabonázott, hogy már csak azon vettem észre magamat, hogy a kristálykelyhet út közben egy asztalon felejtve, elegánsan lassú léptekkel a hölgy társasága előtt teremtem. // RenAi

Hátrakulcsolt kezekkel vártam egy pillanatig, hogy pillantásával kitüntessen:
- Mademoiselle! – szólítottam meg, majd jobb lábbal előre léptem, míg kezemmel kabátom rejtekéből egy csipkézett szélű zsebkendőt elővarázsolva, a mutató és középső ujjak közé csíptem a szélét. Finoman meglengettem a hölgy előtt, többször egymásutánban, egyre lejjebb engedve a kezemet. Nem felejtettem el eközben a bal kezemet a szívem fölé helyezni, hogy kifejezhessem felé, a szívem immáron az övé, s tiszteletem jeléül mindezek közben mélyen meghajolni.

Felegyenesedve a következő szavakat intéztem felé:
- Oly rendkívül elragadóan néz ki hölgyem, hogy az szavakkal ki sem fejezhető!
Kis szüntet tartva, hogy szavaim kellő súllyal hathassanak, így folytattam:
- Szeretném remélni, ha személyem nem sérti önt, hogy az első táncon engem részesít majd abban a kegyben, hogy táncpartnereként vezethetem végig a dallamok hullámain, keretet adva önnek a kibontakozáshoz!

Spoiler:

by Ajánlott tartalom

Happy Halloween [Event]

Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]

Re: Happy Halloween [Event]