Re: Erdőség

by **Shukaku** Vas. Jan. 04 2015, 07:47

Szegény kislány pedig csak végre magyarázatot próbált találni a dolgok mikéntjére, hogy elindulhassanak szafarizni. Azóta a sok rossz esemény óta, ami vele történt, sokkal óvatosabbnak kellett lennie hiszen nagyon nem akart meghalni. A macska elkapása persze egy kicsit visszalendítette, és bár nagyon igyekezett, hogy benntartsa a nevetést, az azért csak kitört belőle, a fiú összeszabdalt arcát látva.
-És így akarsz menni vadászni?! VADmacska. Még a házit sem tartjuk az arcunk elé, mert ő sem szelíd, nemhogy a vad.
A hosszú beszámoló alatt azért a nevetés is csitult, és a végére már egészen úgy volt vele, hogy ez az ember biztosan nem akar nekik ártani, és végülis az információi nem voltak annyira eget rengetőek, talán tényleg ő maga mesélte el valakinek, akitől hallhatta, csak már nem emlékszik rá olyan jól. Rápillantott a sárkányra, aki pár másodperces gondolkodás után bólintott.
-Egyelőre a jelenlegi megítélésem szerint a védett területről való kilépés veszélyességi fokozata csak csekély mértékben haladja meg az átlagosat. Arata szavai igazak, ezekre az információkra sok helyen szert tehetett kémkedés nélkül is, valamint helyes következtetéssel is megtudhatta. Azt azonban megkövetelem, hogy fogadj el csapatfelkérést, hogy amennyiben lopakodás jártasságot aktiválnál, észlelhessük a jelenlétedet továbbra is a térképen. Te pedig Shu, folyamatosan tartsd kézben a Hazatérés Kristályt. Figyelmeztetlek Arata, hogy ha megszakítod a csoporttagságodat, azzal a szafarink azonnal befejeződik, és abbeli ígéretünk is semmissé válik, hogy megadnánk neked a kért itemeket. Amiképpen te véded a hírforrásaidat üzleti titokként, úgy az én feladatom az idomár megóvása, és ennek a feladatomnak eleget fogok tenni. Amennyiben bármelyik feltétel számodra nem megfelelő, azt kérlek jelezd most, védett területen belül.
-Izé… pontosan. De most már tényleg, mert én is szeretnék vadászni, de Timidus addig nem fog mozdulni, amíg ezek meg nem vannak, én meg Timidus nélkül nem megyek sehova.
És valóban, amíg Arata nem fogadta el az elküldött csoportfelkérést, tényleg nem mentek sehova, ám amint ez megoldódott, Shu azonnal aktiválta a nyomkeresés jártasságát, és elkezdte követni az egyik csapást.
-Melyik jelvényeid vannak már meg egyébként? Csak azért, hogy tudjuk, hogy neked milyen állatkát kell kutatnunk.

by **Benedict Arata** Vas. Jan. 04 2015, 14:22

Shu

Azért a nevetésnél már kezdtem megnyugodni, hogy kicsit fellazult a hangulat. Talán, de tényleg csak talán megérte ez a kis mutatvány, annak ellenére, hogy nem pont ezzel próbáltam megtörni a jeget. Anat macskája valahogy kezesebbnek tűnt. A lényeg azonban máshol fekszik. A kis oktatás megnyerőnek tűnt, és még az akadékoskodó házisárkány is bólogatott. Aztán… A monológ, amit letolt, hát a pofám leszakad. Láttam én már sok mindent, de azért durva mit meg nem enged magának. Lehet valamit az ilyenek ellen kellene keresnem, és kihúznom skill-nek legközelebb. Amolyan „SHÁDDÁP” (shut up-kuss legyen). A monológ felénél félrebillentem a fejem, valami új jött. Szóval partiban meg tudják mondani merre vagyok akkor is, ha lopakodok. Kíváncsi vagyok ez vajon akkor is működik-e, ha a térképopcióknál le van tiltva a pontos helyzetem, mert ugyebár a szintet nem tudom elrejteni, de azon belüli elhelyezkedést igen.
-Láttam én már olyat, hogy a pet dirigált az idomárnak, de azért te sem vagy gyenge Timidus, mármint elég erősen túlléped a hatáskörödet… Nekem aztán nyolc. Akkor is mutatja, ha be van kapcsolva az opció, hogy elrejtse a szinten belüli tartózkodásom? Mert azt ugye meg én nem fogom kikapcsolni. Amúgy meg nagyon goromba a sárkányodtól, hogy ennyire vádaskodóan néz rám. Egyrészt, jóval alacsonyabb szintű vagyok, ha tényleg megvan nektek a feltétel, hogy t3mas itemet kérjetek, másfelől meg miért ártanék nektek, messze áll tőlem a pk. Amúgy is kötve hiszem, hogy elég jól tudnék lopakodni.
Itt a végén mutatok a meglehetősen kirívó öltözékemre, mintha nem tudnám, hogy ez aligha számít a rendszernek megfelelő terepen. Aztán a felugró csapat ablakot elfogadom, majd egy visszakezes mozdulattal küldök egy barátfelkérést.
-Akkor, akár már te is elfogadhatod ezt jó szándékom jeléül. Ami meg az eddigi teljesítményeimet illeti… Nem tudom nem akarom publikussá tenni, de tessék:

Nehogy elfelejtsem...
"csinálj egy gyűjteményt"
Jutalom: 10 arany

Én fogtam!
"fogd ki az első vadad/halad"
Jutalom: 10 arany + 1 Szafari jelvény

Nem mindenki lehet szerencsés
"fogj ki egy bakancsot vagy vadássz le egy szőrös manót"
Jutalom: 5 exp + 1 Szafari jelvény

2-es szinti lesvadász
"vadássz le valamit a kettes szinten, egy bokorból"
Jutalom: 10 arany + 1 Szafari jelvény

Ez már majdnem RT!
"vadássz vagy halássz háromszor 24 óra leforgása alatt"
Jutalom: 100 arany + 1 Szafari jelvény

Gazdaságos befektetés
"használd fel egy szafari jelvényed és vásárolj valamit"
Jutalom: 10 arany

Mutattam meg nekik egy ablakot megnyitva. Miután elégedettek lesznek, és elindulhatunk végre nagyot sóhajtok, majd a egy lépéssel lemaradva megyek utánuk.

by **Shukaku** Vas. Jan. 04 2015, 17:00

A félrebillentett fejen Shu halkan kuncogott. Már csak azért is, mert a fiú és a sárkány nagyon hasonlóképpen fejezték ki az értetlenkedésüket vagy a csodálkozásukat, éppenséggel Timidus ilyen esetekben a bal fülét szokta félrebiggyeszteni, és ezt a párhuzamot a kis idomár rendkívül viccesnek és aranyosnak találta. A mondandójára azonban már hevesen rázni kezdte a fejét, és a sárkány buksijára tette a kezét megnyugtatásképpen… nem mintha Timit annyira nyugtatni kellett volna, ez inkább csak egy ilyen jelzés volt, hogy most hagyja az idomárt beszélni, és Timidus hagyta is.
-Igazából egyáltalán nem lépi át a hatáskörét. Még az elején megegyeztünk arról, hogy ő dönt az ilyen védelmi meg hadi izékben, és rám hagyja a hétköznapokat. Például a harmadlagos jártasságokat, meg a szoba berendezését, meg a szafarinak a dolgait, meg ilyeneket. Azt mind én csinálom, és én is szervezem meg. De mivel Timidus idevalósi, meg ugye ő harci pet, én meg egyáltalán nem értek az ilyen taktikai bigyuszokhoz, azt a részét teljesen rá bíztam. És… te is mondtad, hogy segítőkészek vagyunk, és ezt mások is tudják… csak nem mindenkinek tetszik. Sokan egyáltalán nem örülnek annak, hogy mi ellátjuk jó tanácsokkal meg felszereléssel a kicsiket, mert akkor ők nem tudják kihasználni őket, meg fenyegetni, meg komoly pénzeket meg szívességet leakasztani róluk. És… akadtak már páran, akiknek emiatt az útjába voltunk, mert megvédtük a piciket. Szóval… sohasem lehetünk elég óvatosak, mert nem tudhatjuk, hogy ki akar rajtunk bosszút állni.
Egy párt másodpercet matatott a menüjében, megvette gyorsan az észlelés harmadik szintjét, ezután pedig elfogadta a barátfelkérést is. Arról igazából fogalma sem volt, hogy a fiú látszik-e, ha bekapcsolja azt a beállítást, de nagyon remélte, hogy igen. Mindenesetre most majd kiderül, de hármasnál magasabb lopakodása úgysem lehet… legalább is olyat még Shu nem látott, akinek lenne négyes szintű jártassága.
-Nézd… én elhiszem neked, hogy nem akarsz minket bántani. Ha nem hinném el, akkor kristályt sem kaptál volna. És… kezdőhöz képest pár teljesítményed már van, az nagyon jó. Szerintem most a „Választékos étrend”teljesítményt próbáld megszerezni, vagy Manócskát fogni.

by **Benedict Arata** Hétf. Jan. 05 2015, 02:41

Shu

Aranyos kislány volt, és értelmes is. Ahogy magyarázott én magamban nyugtáztam a dolgokat, és át is gondoltam pár dolgot.
~Szóval ilyen szinten közös életmódot folytat a pettel, ez érdekes, és hasznos tudnivaló is. Az meg, ami a segítőkészségre vonatkozik valóban igaz, s így azért akad értelme is annak amit művelnek. Tehát van pár ember, akik emiatt neheztelnek rájuk. Kötve hiszem, hogy akár egyikük is tényleges veszélyt jelentene rájuk, tehát marad az, hogy csoportosan vonulnak ellene. Ostoba férgek. Félreértés ne történjék, Shu-chan pontosan leírta a kedvenc tevékenységeimet, amivel igazán jól tudok szórakozni, tehát a zsarolás-adósságba hajszolás, és szívességek felhalmozása, bár a káoszkeltést, és megalázást kihagyta. Azonban én azokkal a harmadrangú senkikkel ellentétben nem neheztelek Shu-chanra, hisz ez az egész csak érdekesebbé teszi a dolgot. Azonban ez a tiszta gondolkodás, elővigyázatosság, segítőkészség, és elsőrangú player kombináció meglehetősen veszélyes. Óvatlan voltam, amikor egy NPC szerepben megkörnyékeztem, és ez veszélybe is sodorta egyik legféltettebb képességem. HAHAHA~a. Remek, mondhatni csodálatos fejlemények! … Mondjuk a másik fele a dolognak, hogy én nem annyira szállok rá olyan alacsony rangú játékosokra, akiket valószínűleg pesztrál. Sokkal élvezetesebb olyanokkal játszadozni, mint például Anatole, Mirika, vagy épp Ren. Legutóbb ez a három név egyazon helyen és alkalommal merült fel! Istenem, alig várom mi lesz Rennel, ez olyan, mintha egy regényt olvasna az ember, vagy filmet nézne. Noh, de vissza a jelenbe…~
Nagyon vigyorogtam gondolataim közben és játékosan el-elkuncogtam magam, ami kinézetre szöges ellentétének hathatott amúgy meglehetősen romlott gondolataimnak. Boldogan bólogattam, amikor kiírta a rendszer, hogy elfogadta a barátkérésemet. Ezt Mirikánál bebuktam, de hát van ez így. Ezzel a lendülettel csekkolom is, hogy látom-e a térképen a helyzetét, ez igencsak fontos kérdés. A következő két mondatára monoton bólintok, valahol a tudatom sarkában valamennyire fel is fogtam, majd legördítem a teljesítményeket, hogy megkeressem ezt a választékos dolgot. Felcsillan a szemem, és mosolyogva válaszolok neki.
-Jé! Ez a választékos meg is van! Biztos most lett meg. Manót meg fogtam egyszer, még a második szinten, de majd megpróbálhatom. Most viszont igazán fellelkesedtem, mert nagyon jó hangulatba kerültem, hihi~ Menjünk menjünk!

by **Shukaku** Hétf. Jan. 05 2015, 09:06

Shu vígan csacsogott, mesélt, és mivel Arata meg bólogatott, így a kislánynak eszébe sem jutott, hogy igazából mennyire figyel rá. Már miért ne figyelne, ha egyszer ő maga tette fel a kérdést. Azt meg aztán végképp nem gondolta volna, hogy olyan dolgokon gondolkodik, amiken éppen gondolkodott. Mirikával és Anattal nagyon jóban volt, vagyis a hölgyeménnyel csak jóban akart lenni, lévén a céhvezére párocskája volt, de magával az Artes vezérével már tényleg el lehetett mondani, hogy nagyon egy húron pendültek közösek voltak a terveik, közösek a céljaik, tulajdonképpen talán csak Timidus megítélésében érzett egy pici zavart az erőben, de hát Jun is megmondta, hogy csak idő kérdése, hogy megismerjék a sárkányt, és akkor majd mindenki megszereti, és Shu is teljesen ezen a véleményen volt, hiszen nála jobban senki sem ismerte Timidust, és ő imádta is, méghozzá nagyon. Az mondjuk egy kicsit sem zavarta volna, ha Rent móresre tanítja valaki végre Timiduson kívül. Amikor pedig kiderült, hogy még a választékos étrend is megvan a fiúnak, akkor ugyan egy picit megtorpant, ám ez a megtorpanás amúgy is kellett, hogy picit megragadva az íjász karját, maradásra késztesse, mielőtt Timidus nyomja le a földre.
-Cssss! Nyugalom! Nem rohanunk sehova. Örülök, hogy jó hangulatod van, de ha már ennyi teljesítményt megszereztél, akkor nem kéne elrontani azzal, hogy felvered az egész erdőt a hangoskodással. Ezek a dolgok nem úgy működnek, hogy csak úgy előrerohansz és elkapdosod a vadakat. Ha T3 itemet tudsz használni, akkor elég magas szintű vagy már, de akkor sem akarok feleslegesen verekedni.
Lassan leguggolt, és ha a fiú nem volt hajlandó rejtőzni, akkor megpróbálta magával rántani.
-Ez nem a szafari, ne felejtsd el! Az sem védett terület, de azért ott kevesebb esélyed van támadó mobokra bukkanni.
Folytatta suttogva, és mutatott az egyik irányba.
-És már a tizenegyes szinten vagyunk, az meg ott, nem messze egy Sötét Elf. Csak őrjáratozik, és még kívül vagyunk a támadási zónájából, nem kell aggódnod. De ilyenekre is figyelj oda, mert ha egy Ezüst farkas hordába futsz bele, akkor teleportálhatsz haza, és sétálhatsz vissza megint. Milyen jártasságaid vannak? Talán egy kis látás, hallgatózás vagy észlelés jól jönne… mármint ha bekapcsolnád valamelyiket.
És nem elég, hogy Shunak a fiúra kellett figyelnie, még egy borzot is maga mellé kellett ölelnie, hogy nehogy felfedje a motozásával a búvóhelyüket. Nem mintha zavarta volna a kis állatka, de lassan elfogyott a szabad keze...

(borz)

by **Benedict Arata** Pént. Jan. 09 2015, 23:15

Shu

Valóban belelovaltam magam a gondolataimba, annyira, hogy sikerült nem csak tettetni az esetlent és az ártatlant. Egy rövid ideig ténylegesen védtelen maradtam. Ezt magamban meg is jegyeztem, hogy ilyesmire jobban kell majd figyeljek, mert a végén még bebukok valamit. A fenhangon való dúdolgatásomat Shu-chan nyakon vágta, és visszarántott a valóságba. Kicsit elgondolkodtam, végül is igaza van, illetve tényleg adódhat probléma is, hisz még nincs meg a szett amit tervezek magamnak, és az is inkább megy rá a saját kis dolgaimra, semmint a tényleges berserker íjász csataszörnyre.
-Azt hittem, hogy az itteni vadászathoz annyira nem szükséges a lopakodás, pár esetet leszámítva.
Guggoltam le melléje, és fogtam vissza a hangerőmet.
~Sötételf. Nem egy annyira veszedelmes dolog, de valóban lehetne vele csatázni picit. Még talán direktbe fel is fenném a kihívást, hogy levadásszam, mielőtt nekem ugrik, azonban Shu-chan pacifistaságát figyelembe véve, ez negatívként jönne rám. Amit meg egyelőre nem szeretnék. Addig jó, amíg Shu-val jóban vagyok, és csak jót gondol rólam.~
Alaposan átfuttatva fejben a dolgokat sikerül egy kicsit összeszedettebb lennem.
-Látás, és akrobatika van.
Ezeket természetesen futtatom is, ami a másik kettőt illeti, nos azokat egyelőre hanyagolom. A borzot meglátva kicsit elhúzom a számat, és nagyon remélem, hogy nem fog minket felhőbe borítani. Körbenézve nem messze tőlünk megpillantok egy Rókát. Mérlegelem a helyzetet.
~Itt meg vagyunk szorítva, onnan egy elf közelít, márpedig akár hogy is nézem felénk tart, annak ellenére is, hogy járőröző állásban van. Ami pedig, ha jól rémlik az ilyesféle lényekről, hogy nem igazán lehet előlük csak "úgy" elbújni, legalább a lopakodás jártasságomra szükség lenne, de nem tudom, hogy Shu-channak van-e. Még nem láttam használni, vagy nem vettem észre, hisz észlelésem meg nincs. Akkor pedig...~
Felkaptam egy fél ököl méretű kavicsot, majd hangtalanul elhajítottam. A rókától nem messze ért fát, minek hatására az kiugrott, és megiramodott. Ahogy elviharzott a sötételf zónájában az rögtön reagált rá, majd irányt váltott. Az állat maga nem került veszélybe, mert elég gyorsan eliszkolt ahhoz, hogy ki is érjen a mob figyelemköréből. Ami pedig minket illet egy perc és tiszta lesz a levegő.
~Elég sok feltételes módú kalkuláció volt benne, de működött, és rosszabb esetben kicsit megdorgálnak majd, hogy szegény rókát veszélyeztetem. Annyi baj legyen, nem lehetek én sem tökéletes.~
Miután úgy láttam elült a baj odafordulok, és halkan megkérdeztem.
-Akkor, hogyan tovább?

by **Shukaku** Szomb. Jan. 10 2015, 07:39

-Nem a vadászathoz szükséges, hanem ahhoz, hogy rád ne vadásszanak. Persze ha ügyes vagy, akkor még ahhoz sem szükséges, de ahhoz rengeteget kell túrázni, meg figyelni és követni a mobokat. Nézd!
Hívta elő a térképét, majd elkezdte pörgetni a layereket, amiket készített. Szerencsére a SAO bőven adott lehetőséget a térképen való jelölgetésre, és Shunak jó pár lementett mapja volt minden egyes eddig megismert szintről. Ismétlődő küldetések helyei, NPC-k nevei a lakóházakban, boltok nyitva tartása, és persze a mobok útja is. Na ennél a térképnél állította meg a lapozást, és rábökött a vékony zöld vonalra.
-Látod? Körülbelül két és fél óránként szokott elérni ehhez a ponthoz, és most pont egy óra tizenöt perc van, ahogy jelöltem is, és itt is van. Ha nem találkozik betolakodóval, aki feltartja, vagy nem ölik meg szegényt az őrjáratozása közben, akkor olyan pontos, mint az óra.
Na igen. Timidus akérmennyire is precíz volt a harcok során, a szafari közben végig szótlan maradt általában, mert ez a terep Shué volt. Talán ezért is jöttek ki ilyen jól egymással, mert mindkettejüknek volt egy olyan hobbijuk, egy olyan mánijáuk, amibe a végtelenségig belevetették magukat, amit imádtak, és ami lefoglalta őket. A különbség mindössze annyi volt, hogy míg Timidus fejben tudta tartani a rengeteg információt, addig Shunak szüksége volt a jegyzeteire.
-A látás az jó.
Bólintott a lány, persze továbbra is suttogva. Szerencsére Arata a gondolatait nem osztotta meg a lánnyal az állatkát illetően, mert akkor megkapta volna a napi oktatást, hogy ő is buta módon keveri a borzokat a skunkokkal, és nincs mitől tartania. A róka feltűnése, majd Arata akciója mosolyt csalt a lány arcára. Ő tudta, hogy az Elf nem bántaná a rókát, hiszen már látta őket együtt, de azt nem tudta, hogy ezt Arata nem tudja, így ezúttal elmaradt a dorgálás, helyette egy dicsérő mosolyt kapott.
-Szép dobás. Ezért jó az íjász kaszt. Egyébként nem kell félned, nem nagyon fogunk harcolni, mert majdnem az összes mob útját tudom. Ha pedig valaki újonc tűnik fel, arra is van megoldásom. Most pedig arra megyünk, amerről az Elf jött. Arról jó ideig nem fogunk találkozni mobokkal.
Elengedte a borzot, aki eliszkolt aljzaton, majd ő is felegyenesedett, és megindult a jelzett irányba, a sárkány pedig némán követte.

by **Benedict Arata** Hétf. Feb. 23 2015, 15:38

Shu-chan

Bólogatok a lopakodásos magyarázatára, hisz nem vagyok én sötét, értem az ilyesmi dolgokat. Azonban nem lehet az ember elég óvatos, meg azért ilyenekben még kezdőnek számítok, hibázhatok is, meg van amit nem tudok. A jegyzetek pörgetése közben flippert játszik a szemgolyóm, ahogy próbálom a legtöbb infót lenézni róla. Ez kimerül abban, hogy miről lehet szó az egyes oldalakon. Az újabb kis magyarázatot gondolataim között fogadom, és kicsit elmélázósnak hathat a visszajelzésem, de azért figyeltem, és felfogtam.
-Mond csak Shu-chan. Ki tudnál segíteni majd ilyen térképekkel-adatokkal? Természetesen ezért is szívesen fizetek valamilyen ellenértéket, hisz rengeteg munkád lehet benne.
Mondom őszinte érdeklődéssel, és komoly szándékkal, mert hát tényleg az. Ezekkel az információkkal rengeteg dolgot lehetne kezdeni, és annál is nagyobb hasznot jelentene. Például a mobok útvonalával remek menekülőutat tervezhetnék magamnak, amíg én ellopakodok, vagy egyszerűen úgy kerülöm őket, hogy a másik fusson beléjük. A látásomra való megjegyzésére elmosolyodom. A manőver is egész jól sikerült. Valóban nem feltétlen kellett volna ezzel törődnöm, és mehettünk volna Shu szerint is, de végtére is eredményes kísérlet volt, illetve az ő reakcióját is meg lehetett figyelni ilyen helyzetben. A borz elengedésének rendkívül örültem, nem vagyok oda azokért az állatokért.
-Mond csak Shu-chan, szoktál másoktól másokról vagy valamiről információt szerezni? Igazából érdekel az ilyesmi, hogy információkkal foglalkozzam, például eddig fel nem fedezett minibossokról, egyéb jó küldetésekről.
Közben persze igyekeztem halk maradni, de nem lopakodni, valamint a környezetet is néztem, hátha észreveszek valami érdekes dolgot, vagy állatot, esetleg valami vadászhatót is, amiért nem akadna ki. Nem áll szándékomban magamra haragítani, vagy elveszteni a bizalmát. Azonban szeretnék valami kicsit nagyobb hasznot is húzni a dologból, már ha azt nem lehet elég haszonnak nevezni, hogy a gyűrűket megszerzem.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 23 2015, 16:33

Shu csak értetlenül pislogott a kérdések hallatán.
-Hogy… fizetni? A munkámért? De hát én…
Egy halk kuncogás, majd megrázta a fejét.
-Nem érted. Én ezeket nem azért csinálom, hogy most nekem hű de nagy előnyöm legyen. Arra ott vannak Timi hadmozdulatai meg stratégiái meg ilyesmi. Na az titkos! Ezeket viszont bárki kitalálhatja ha egy kicsit figyel, és mivel én úgyis sokat szafarizom, ezért bejelölgetem őket. Már akartam is egy könyvecskét készíteni belőlük úgy, mint a Guide Book, de aztán rájöttem, hogy annyira biztos nem fontos, mint az a könyv, meg nem is lenne jó, ha mindenki tudná. De… de akit érdekel, a Dojoban ki van ragasztgatva minden nagy plakátokkal, és meg lehet nézni. Vagy legalább is csak a szafari térképei, mert olyan sok helyem nem volt… ahhoz még egy múzeum is kevés lenne. De… szóval ezek nem titkosak. Csak azért nem adom ki őket senkinek, mert sokan arra használnák, hogy folyamatosan vadásszák vele az állatokat, és egy cseppnyi nyugalmat se hagyjanak nekik. Vagy valami még rosszabb dolgokra. Szóval csak úgy átküldeni sem küldhetem át senkinek… legalább is Timidus ezt mondta, és én is tudom, hogy mindent fel lehet használni gonoszságra is. De árulni meg pláne nem fogom. Nem lenne szép dolog a mobokkal szemben, hogy én kiárusítsam a búvóhelyeiket.
Itt már rá is öltötte a nyelvét a férfira, hogy az láthassa, hogy ennyire azért ő sem veszi komolyan a dolgot… ez inkább ilyen előre is bocsánatkérő magyarázkodás volt, amiért nemleges választ kellett adnia.
-Hát… a minibossokat általában kihirdetik a táblákon. De vannak olyan ritka mobok, akikről én tudok, és mások még szerencsére nem. Tudod… sokan azt hazudják, hogy a minibossok gonoszak, és belőlük lesznek a bossok, és ezért kell őket megölni. Jó pár minibosst tudok, akiket még nem sikerült legyőzni, és nyugodtan elvannak a búvóhelyeiken, semmi rosszat nem csinálnak. Szóval ezért nem adom ki ezeket az infókat. De… ha valami békés küldi érdekel, akkor szívesen keresek neked.Másokról pedig… hát… sokakkal beszélgetek, de nem hiszem, hogy olyan infót tudnék, amit másoknak nem adnának ki. Vagy… nem tudom. Az emberek valamiért megbíznak bennem… de ugye akkor az meg titok…
Elmosolyodott, és megvonta a vállát.
-Végül is akkor én is informátor vagyok, de tudok például olyanokat is, akik tényleg ezzel foglalkoznak. Olyanok, mint a Besúgó. De annyi pénzed úgy sincs, amennyit kérnénk ezekért.

by **Benedict Arata** Hétf. Feb. 23 2015, 18:58

A kezdeti zavara aranyos volt, mint mindig. Talán önkéntelenül is rájátszom erre a szálra, hogy kicsit zavarba jöjjön. Szerencsére a sárkány nem nagyon kötözködött most. Mondjuk nem karcolgattam veszélyes témákat. Õszintén szólva meglehetõsen érdekelt volna a tollaska harci taktikája, meg ilyesmi, de azzal csak magam alatt vágtam volna a fát. A kiselõadás, amit Shu-chan tartott meg valami isteni aranyos volt. Még csak meg sem fordult bennem a gondolat, hogy ezek után tömegvadászatra használnám az információit, valamint egyéb felhasználási módszerek, amik eszembe jutottak is eltérõek voltak attól, amit említett, így teljesen õszintén tudtam tovább nyúzni a szálat, hogy egy picit feszegessem a manipulálás határait is, bár õszintén szólva nem akartam akarata ellenére semmit kiszedni belõle, a lényeg az elhatározásának megingatása volt, hogy azért segítsen már egy picit.
-Hát én tuti nem vadásznám õket sorozatlövõként. Egyrészt nincs is rá idõm, másrészt kedvem sem, és még csak hasznos sem lenne. Viszont igazán jól jönne, hogy tudjam miket kerüljek el, hogy kevesebb legyen a felesleges harc, meg ilyen, és hatékonyabban is kereshetném meg a számomra tényleg kellõket, anélkül, hogy "ha az nincs akkor jó lesz ez is", mert hát az tényleg nem annyira jönne ki jól. Aztán...
A kinyújtott nyelvre megakadok, majd válaszul kedvesen rákoppintok a mutatóujjammal az orrára. A további dolgok már nem annyira érdekesek, hisz számítottam rájuk, ámbár még sem elhanyagolható. A küldetéssel kapcsolatosan majd biztos fel fogom keresni. Nem árt néha egy kis kikapcsolódás. A vállvonására meg most én nyújtottam picit ki a nyelvem. Természetesen teljesen játékosan. Az utána következõ pár tényt meg válaszra is méltattam.
-A besúgónak nevetségesen magasak az árai, nem hinném, hogy egy-két krízis helyzettõl eltekintve megérné bármit vásárolni tõle.
Aztán kicsit belassítok, mert mintha valamit észleltem volna a közelünkben. A motoszkáló hang, a növények mozgása, és a harmadik jártasságom is óvatosságra int. Nem jelzett konkrét helyet, tehát lehet csak beképzelem a dolgot, és teljesen normális jelenségre figyelmeztetett, nem valaminek a jelenlétére, tehát még nem látom értelmét figyelmeztetni Shu-chant, sõt az is lehet, hogy õ már rég észrevette, és azért jövünk erre.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 23 2015, 20:28

Hát Arata nagyon elrontotta. Nagyon, de nagyon. Nem azzal, hogy nem akarta bántani az állatokat. Azt Shu könnyedén elhitte volna, hogy nem csak ő szereti őket ennyire. Még az is teljesen hihető volt, hogy Aratának nincs ideje meg kedve, hiszen még akkor is fárasztó volt a vadászat, ha csak beültünk a mobok respawnoló helyére, és sorra kaszaboltuk őket. Ezek a helyek persze rejtve voltak, hogy ne lehessen kihasználni a helyzetet, és még Shunak is sok időbe, és jó pár karcolásba tellett, mire felkutatott párat. Szóval még ez is hihető volt. Na de ott egy picit elgondolkodott, amikor Arata azt mondta, hogy nem érné meg. Ez egyértelmű lódítás volt, és a kislányban felsejlett, hogy ez a nagyon kedves íjász véletlenségből nem pont azt mondja-e, amit ő hallani akar. Ez persze csak egy sejtés volt, de olyat azért nem mondhatott Arata, hogy ne érné meg szafarizni. Mindenki tudta, hogy nagyon megéri szafarizni, hiszen majdhogynem ingyen Exp volt, ráadásul a jelvények rengeteg mindenre jók voltak, nem is beszélve az utolsó teljesítményekért járó több tízezer aranyról. Shu nem volt ugyan egy számító alak, hiszen ő már akkor bőszen szafarizott, amikor semmire nem lehetett beváltani a jelvényeket, és még híre sem volt nemhogy a Megalodonnak, de még az Északi rész vadjain és halain kívül semminek… de még ő is tudta, hogy igenis megéri.
-Itt a szafarin nem nagyon van olyan mob, akitől félned kellene. A legtöbbjüknél gyorsabb vagy szerintem, szóval el is szaladhatsz előlük, nem kell harcolni. Az elején még én is így csináltam. Most pedig már… jujj, ezt meg szerettem volna mutatni…
Még inkább lopózósra fogta, majd egy kis erdősávhoz érve félrehajtott pár ágat. A bokrok mögött egy rókavár volt, és egy anyaróka éppen a kölykeivel játszott.
-Látod? Na most képzeld el… nem adnak sokat a prémükért a faluban, egy-két aranyat… de ha valaki megtalálná őket, akkor újra és újra megölné a kölyköket, mert egy nap alatt összegyűjthet… nem is tudom mennyit. Szóval nem… nem fogom odaadni senkinek sem a térképeimet…
Majdnem hozzátette, hogy Junon kívül, de még szerencsére időben elharapta a mondatot. Ő is látta, hogy Arata belassult, ám csak intett neki.
-Ne aggódj, csak egy gazella. A patájának a dobogásából hallod. Csak fülelni kell, és akkor még hallgatózás nélkül is megy. Az egyik szökell, a másik galoppol… és az üteme is teljesen más. Tüdümm-tüdümm… hallod?
A sárkány ugyan felvett egy ugrópózt, ám Shu egy intéssel jelzett neki, hogy felesleges.
-Van elég vadhús otthon Timi, és gazella egyetlen jelvényhez sem kell.
Ekkor Aratára pillantott, hátha neki viszont kellene… bár egy mosolyt itt is megengedett magának.
-Az a baj, hogy mindannyian rögtön pénzt nyomtok szegény kezébe. Komolyan, mint valami…
Itt egy kicsit elhúzta a száját. Nem szokott ő csúnyán beszélni, főleg nem Timi előtt, de azért az emberek ilyen nemű modortalansága már neki is sok volt.
-Mi csak elhívtuk egy teára, és jót beszélgettünk. Szerintem olyan sok infót tudtunk meg, mint rajtunk kívül senki más. Bizti rosszul eshet szegénynek, hogy csak akkor keresik, amikor kell valami…

(dobtam)

by **Benedict Arata** Kedd Feb. 24 2015, 02:16

Shu-chan

Shu-chan kicsit elgondolkodott, de nem hibáztatom, hisz az értékes térképeiről van szó. Őszintén szólva arra számítottam, ha nem adja önként és dalolva, akkor majd megszerzem más módszerrel, de ez a várt érzés elmaradt. Valamiért nem volt meg a kényszer, hogy mindenképp megszerezzem, pedig én úgy gondoltam, hogy nekem kell, márpedig akkor én megszerzem. Most azonban még is az kerülgetett, hogy nem baj, majd talán máskor. Furcsa… Némán bólogattam, nem tudtam mit kezdeni ezzel az abszurd helyzettel. Nem sokkal később azonban elterelte a figyelmem. Kíváncsian néztem, vajon mit szeretne mutatni.
-Ez nem az, amit épp titkolni akartál?
Kérdezek rá, nem is tudom miért pont arra, amit gondoltam. Leguggolok, majd egy pár pillanatig csak nézem, s ez után indul csak el a kezem feléjük, ám félúton megakad. Egy rövid gondolkodás után azonban visszahúzom.
-Talán még sem kellene agyon simogatni őket, szépek így magukban is…
Azért egy fotókristályt¹ elhasználok, kár lenne nem megörökíteni. Talán még később pénzt is kérhetek érte, ha valakinek jobban megtetszik. A kis magyarázatára már kezdtem megérteni, hogy miért is mutatja. A kis aranyos, hogy próbál törődni mások lelki világával, a végén még tényleg sikerül valami kis lelkiismeret halvány foszlányszerűséget villantani bennem. Mondjuk lelkiismeretes vagyok, azt hiszem, csak a gondolkodásmódom egyedi…
-Pont ezt mondtam. Semmi értelme halomra vadászni az állatokat. Egyrészt fárasztó és sok meló, másrészt unalmas, és nem származik belőle érdemi haszon sem. Sokkal jobban el lehet tölteni az időt másokkal való szórakozással, meg tényleges haszonszerzéssel.
Nem sokkal később Shu-chan megmutatott nekem egy Gazellát, pontosabban felhívta a figyelmem rá, mivel látni még nem láttam meg a vadat. Ami meg az informátorra vonatkozik, akaratlanul is eltátom picit a számat.
-Még nem nagyon volt vele dolgom, de sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen ember, majd lehet megpróbálok vele én is így beszélni.
Azonban nem a gazellára figyeltem fel, az meglepetésként érhetett volna, ha Shu-chan nem figyelmeztet rá. Kicsit közelebb húzódtam egy bokorhoz, vesszőt helyeztem az idegre, felhúztam, majd óvatosan széthúztam a leveleket. Egy Bölény-t pillantottam meg. Röpke tétovázás után lazítottam a húron, majd visszaléptem Shu-chanhoz, és lehangoltam közöltem a lényt.
-Bölény…Ad itt valamilyen teljesítményt? Esetleg a gazella? Még egy kérdés. A gazella húsa étkezésre milyen? Nem szeretek unalmasan kajálni, és bölényből meg már van étel…Tévedtem, van még egy. Meg tudnád majd csinálni a végén nekem? Egyáltalán nem értek a főzéshez, és általában mást szoktam megkérni rá, de nem akarok túl akadékoskodó lenni, biztos találok valakit, ha nem szeretnéd megcsinálni, bár leszedni sem muszáj…
Félig magamnak félig Shu-channak mondom a dolgokat. Őszintén csalódtam, hogy megint bölény, ugyan Shu-chan remélhetőleg nem tudja, hogy nekem már csinált bölényből ételt. Azonban könnyen kivágom magam, ez nem terhelő bizonyíték. Viszont akkor is jó lenne beszerezni még pár kaját, tuti jól fog jönni. Viszont a „vendégszeretetével” sem akarok visszaélni. A vadász szeretetével meg még kevésbé.
Természetesen a megbeszélés után vagy leszedem a Gazellát, vagy nem. A bölényt csak akkor bántom, ha adna jelvényt.

¹: Elhasználok egy fotókristályt, az adatlapomon átírva.

by **Shukaku** Kedd Feb. 24 2015, 07:01

Shu szája szegletében egy halovány huncut mosoly jelent meg.
-Igen is, meg nem is. Tudtad, hogy a rókák nem a saját maguk ásta várakban laknak? Legtöbbször borzoknak a búvóhelyét foglalják el, és oda költöznek be. Lusta egy jószág…
Kuncogott halkan, és figyelte, ahogy Arata közelíti feléjük a kezét. Nem avatkozott közbe, hiszen a valóságtól eltérően itt nem marad rajta a szaguk a kölykökön, és nem kell attól félni, hogy az anya elhagyná emiatt. Ettől függetlenül örült, amikor az íjász visszahúzta a kezét. Szebbek voltak így, háborítatlanul. Ezután folytatta a mondatot.
-A borzok odúinak pedig rengeteg kijárata van, és hatalmas területűek. Ez csak az egyik, és nem is közvetlenül a hálófülkéhez vezet, ezen csak ritkán jönnek ki. Ezért mutattam ezt. Meg néha szoktak költözni is… talán Kayaba ezzel védi őket…
Na ez persze már kis füllentés volt, hiszen a rókák eléggé helyhez kötött állatok, és nem szívesen költözködnek, de ne higgye azt Arata, hogy egy kincsesbányára bukkant. Mondjuk azt még Shu sem tudta biztosra megállapítani, hogy a szaporodásuk hogyan működik Aincradban. Látott már kölyköket, de ahhoz még nem volt szerencséje, hogy a fejlődésük közben pillantsa meg őket, így nem tudta, hogy a kölykök nőnek-e egyáltalán, vagy mindig kölyökként respawnolódnak valahol, az idősebb állatok pedig idősebbekként… ez még egy felfedetlen rejtély volt.
-Kinek mi a haszon, Arata. Láttam már valakit órákig mobolni… tudod, hogy hány percig tart egy párbaj? Tudod, hogy a párbajból mennyivel több Exp-t lehet szerezni mint a mobolásból? Valaki pedig csak szereti ölni őket, mert rajtuk éli ki a dühét… vagy nem tudom… vannak hülye emberek…
Újabb vállvonás következett, majd egy szemöldökfelhúzás. Na tessék, máris sikerült ráuszítania valakit szegény Gregantra. Mindegy… nagy fiú már, el tudja intézni a kéretlen udvarlókat. Az azonban már meglepte, amikor Arata felhagyott a vadászattal, pedig ott állt előtte a célpont. Ennyire sikerült volna hatnia a lelkére, hogy már lőni sem mer? Fura ez a fiú… de rendkívül aranyos is…
-Ha ötöt összegyűjtesz, akkor kapsz belőlük egy jelvényt. Ez a ritka állatokon kívül mindegyikkel így van. És… nagyon finomat lehet belőle főzni. Rendes vadhús, mint a disznó… pörinek is jó, meg ragunak…
Egy kis kuncogás, majd ő maga is közreműködött abban, hogy a fiú keze felemelődjön.
-Arata. Az, hogy szereted az állatokat nem azt jelenti, hogy nem vadászol, meg ezentúl vegetáriánus leszel. Ha élelmet gyűjtesz, és szükséged is van rá, nem csak elpixeleződik a tárolóban, akkor nyugodtan lőj, nem fogok miatta megharagudni. És ne beszélj butaságokat se. Miért ne szeretném neked megcsinálni? Amúgy sem bíznám másra a gazellát vagy a bölényt, mert ahhoz magas szintű jártasság kell, meg ritka fűszerek. Kóstoltad már a karisszát? Afrikai fűszer, nagyon jól illik a vadhúshoz… olyan, mint az áfonyamártás.
Itt persze kicsendült a kis büszkeség a hangjából, és egy biztató mosollyal nógatva a fiút, hátrébb lépett, hogy helyet hagyjon neki.

by **Benedict Arata** Kedd Feb. 24 2015, 11:52

Shu-chan

Hallgattam Shu-chan mesélését, ám ezúttal nem tudott annyira lekötni, mint az imént. Valahogy elvesztettem az érdeklődésem, kezdett nem annyira szórakoztató lenni. Nem akartam bunkó lenni, és lelőni a kiselőadást. Egy-két része azért még megmosolyogtatott, vagy épp elgondolkodtatott. Kayaba, aki védelmez mi? Elég abszurd. A következő azonban már kicsit interaktívabb monológ.
-Nem szoktam párbajozni, nem az én stílusom, bár egyszer-egyszer engedek a kísértésnek, hogy szórakozzak egy picit. Ami meg ezt az órákig tartó mobozást illeti, mindig is utáltam a grindelést. Unalmas, és nem éri meg a belefektetett energiát. A dühöt is csak az tudja rajtuk kiélni, akinek nincs konkrét célja amire dühös, az meg úgy milyen már, teljesen logikátlan, és értelmetlen, vagy a tehetetlen, de az meg tegyen ellene. Az ostobák meg javíthatatlanok, és még csak szórakozni sem lehet velük, leginkább kerülöm azt a fajtát.
Szinte rögtön ez után dilemma elé állít. Most akkor melyiket szedjem le? A gazellát, vagy a másikat… Amíg ezen mélázok Shu-chan hangot is ad a félreértésének. Elkuncogom magam. Aranyosan naiv tud lenni. Azt hiszem ennyivel megdolgozott azért, hogy válaszoljak neki.
-Shu-chan. Igaz, hogy szeretem az állatokat, de azért ennyire nem vagyok állatvédő, csak azon tűnődöm, hogy akkor most melyiket szedjem le? A főzést meg igazán köszönöm akkor. Ha ilyen magas szintű húsok ezek, akkor biztos remek szakács is vagy. Azt a szószt is megkóstolnám, még nem találkoztam olyannal, aki ilyeneket rakott volna össze. De… Akkor legyen mind a kettő.
Jelentem ki a végén lelkesen merész ötletemet. Feldobok a levegőbe egy vesszőt, majd egy másikat helyezek a húrra, és halk sercegő hangon meg is feszítem az ideget. Ahogy a vessző a az íjon végigszáguldott fel is keltette annyira a bölény figyelmét, hogy megálljon fülelni. Ekkor már felé tartott a vessző, s eredményt meg nem várva vettem egy kis fordulatot a gazella felé. A nyílvesszőt ugyan sikerült elkapnom, de nem volt elég ügyes hozzá, hogy gyorsabb legyen a művelet, mintha a tegezből húztam volna elő. Mire indítottam, addigra a másik célba talált. Ellentétben ezzel, ugyanis a gazella az utolsó pillanatban megugrott, és elszaladt. Elhúzom a számat, de nem sokáig búslakodok. A megjelenő menüben elfogadom a húst és az inventorymba helyezem, majd odafordulok Shu-chanhoz.
-Tényleg, mit is keresünk? Illetve, öhm messze vagyunk még?
Hangomnak nincs türelmetlenkedés, egyszerűen érdeklődöm a hogyan állunk-felől.

by **Shukaku** Kedd Feb. 24 2015, 12:14

Shu szeme egy kicsit felcsillant. nem tűnt úgy, mintha Arata nagyon kerülné őt, szóval nem tartja sem ostobának sem javíthatatlannak. Bár arra igazán kíváncsi lett volna, hogy mit akarna rajta javítani a férfi, de erre persze csak úgy nem lehet rákérdezni. Inkább mást kezdett el ecsetelni.
-Hát… nagyon szívesen… a húsok pedig nem magas szintűek, ezek ugye északi vadak, de ha igazán finomak akarsz belőlük főzni vagy sütni, akkor érdemes magas szintű jártassággal csinálni. Egy vaddisznót is fel lehet szúrni nyársra és a tűz fölé tartani, de azért csak finomabb szarvasgombával és áfonyával. És… igen… ki van maxolva a főzésem…
A mutatványra először csak furcsálló tekintettel figyelt, majd amikor Arata elvétette a lövést, újabb kuncogást kapott válaszul, és még kicsit oldalba is bökte az íjászt, majd egy füttyjelet adott le a sárkánynak, aki előre szökkent, egyenesen a tovaröppenő nyíl után, majd kihúzta a földből, és pár pillanat múlva már hozzá is vágta a gazellához, és a panel újra megjelent az íjász előtt, hiszen végül is az ő nyila talált be. Amíg pedig visszatért, Shu el is mondta a derültségének az okát.
-Nem tudom, hogy nekem vagy Timidusnak tartasz bemutatót, de nekem már van udvarlóm, neki pedig nem ezzel tudsz felvágni. Nyugodtan használd rendesen az íjat, és akkor nem véted el legközelebb.
Ezután viszont a bozótos felé fordult, és felemelte az ujját.
-Csirkét. Csirkét keresünk Arata a tizenegyes szintű szafarijelvényért. Vagyis… én azt keresek. Tudod a csirke, meg úgy általában az ilyen háziállatok megtalálása a legnehezebb, mert nekik nincsenek útvonalaik meg csapásaik, hanem random időnként kiszökdösnek a faluból valamelyik baromfiudvarról, és akkor úgy elkószálnak a szafari területére. Tudod milyen nehéz volt megcsinálni a csirke nyolcast? Ha nem lelek rá arra a miniquestre, ahol a néninek kellett összefogdosni őket, akkor máig nem lenne kész. De… de ha unatkozol, akkor nyugodtan… vagyis ne is menj haza, mert ugye azt ígértem, hogy főzök neked… de akkor főzök, és max majd megcsinálom egyedül… vagy nem tudom… tudom, hogy nem lehetek valami jó társaság egy fölnőttek… most viszont kérek egy percet… maradjatok itt…
És egy ugrással bevetette magát a bokrok közé. Hogy miért? Nem volt semmi dolga, csak magukra akarta őket hagyni kettesben. kíváncsi volt. Ellenben Timidus kíváncsiságát nem keltette fel ennyire Arata. Ő már megkérdezte amit tudni akart, a kémekről, meg ezekről a dolgokról, de a fiú nem válaszolt... ő meg nem fog könyörögni.

by **Benedict Arata** Kedd Feb. 24 2015, 22:27

Shu-chan

A sárkány mutatványára elhúzom a számat. Ez azért csúnya volt, simán levadászhatta volna. Shu-chan reagálására meg kicsit elgondolkodom. Pajkosan rámosolygok, majd vidám hangon válaszolok neki.
-Igazából időt akartam vele nyerni, de lehet előtte a zsonglőrködést kellene kihúznom. Az, hogy udvaroljak neked… Még nem jutott eszembe, de most hogy mondod, tényleg kedvellek... Rendben eldöntöttem, mostantól így tekintek rád, hisz amennyi mindent megéltél már jóval érettebb vagy a kortársaidnál, ez teljesen érthető. Aztán kezdhetjük ezzel, mert kedves és aranyos vagy, meg ki is érdemelted már…
Hajolok oda hozzá, s egy gyors puszit adok a homlokára. Mosolygok a reakcióján, mert hát olyan reakcióra várok, ami megmosolyogtatja az embert. A magyarázatát végighallgatom, majd azért nem hagyom szó nélkül.
-Biztos nehéz volt, én azzal meg sem próbálkoztam. Valamint ne gondold azt, hogy unatkozom, nagyon is jól elszórakozom, és a társaságodat is élvezem. Az meg hogy van köztünk egy kis korkülönbség… Gyanítom nem is olyan nagy az, nem vagyok én öreg, van ahol még felnőttnek sem számítanék. Jól van, aztán siess vissza.
Mosolygok megint rá, majd integetek. A tollas gyíkkal szembe ülök, és úgy kezdem el pörgetni a lényegtelenebb részeit a menümnek. Azért próbálok figyelni, hátha hallgatózással be tudom mérni merre is vagy mit csinál Shu-chan. A sárkányt inkább csak szemmel tartom, nem sok mondanivalóm van a számára. Meg is találtam, mivel ütöm el az időt, amíg Shu-chan visszajön. Előhívtam az egyik recept képet, és egy ággal a földbe kezdtem el belekarcolni újra és újra amolyan gyakorlás szempontjából. A legkevésbé sem gyanús, és még hasznos időtöltés is. Amikor visszaér felkelek, leporolom magam, már csak megszokásból is, majd elvigyorodom, és megkérdem merre tovább.

by **Shukaku** Szer. Feb. 25 2015, 06:54

~Oké, oké, nyugalom… csak azért csinálta, mert én is cukkoltam őt… semmi Daneeság nincs ebben, és nem kell megharagudni érte… tényleg nem… biztosan nem… és még Akira-san sem fog haragudni… biztosan nem… ezer százalék, hogy nem… és ez csak egy puszi… ráadásul a homlokomra… ilyet már Anat is csinált… és Jun szerint…~
Ezek így gondolatoknak jók is, meg önbíztatásnak, de sajnos a pír még emellett is árulkodó jelként virított a lány arcocskáján. Most persze az jött volna, hogy ő nyer magának időt, de a szótlanság már biztosan felkeltette Arata figyelmét, és le sem tagadhatta volna, hogy zavarban van… de azért valamit csak mondania kellett… és… és akkor is egy felnőtt… akármit mond… de… de akkor most a gyerekessége tetszik meg az összes felnőttnek, vagy tényleg már ő is annyira felnőtt, hogy… és akkor Junnak… akkor Junnak igaza van, és talán van is valamicske esélye Akira-sannál… hú de már hogyan van értelmezve egy puszi, ha az ember lánya szerelmes. @.@

-Izé… igen… de… de az nem zsonglőrködés, hanem bűvészkedés… és…
~Nem Shu, ne okoskodj, az nem jó! Azt nem szeretik!~
-És… és… és… köszönöm! És… ugye?! Mindig azt hiszik, hogy… de már nem vagyok gyerek! Tizenöt vagyok, ami majdnem tizenhat, és a tizenhat pedig… az Jun szerint… az már majdnem… nem is… az már teljesen gimnázium, és nem is alsó-középiskola… és… és láttam, hogy a gimisek már… és…
Na itt döntött úgy, hogy akkor neki most balra el, és bevágódott a bokorba. Ez most már nem csak arra volt jó, hogy tesztelje a férfit, hanem arra is, hogy picit megnyugodjon. Na jó, nagyon meg kellett nyugodnia. Persze ebben sokat segített, hogy az az állatka, amiről nem gondolta volna, hogy a bozótosban botlik bele, történetesen a Gallus gallus domesticus egy szép kövér példánya ott kapirgált mellette. Gondolkodás nélkül ragadta meg a csirkét, és már rohant is vissza a többiekhez, majd egy kicsit megakadt, amikor látta, hogy azok ketten csak némán ülnek egymással szemben. Egy kérdő pillantást vetett a társára, aki nemet intett a fejével, majd újra a csirkére pillantott, és rájött, hogy minek örült annyira.
-Húúúú! Képzeld Arata! Képzeld! Ez már a századik teljesítményem! És… és már csak két teljesítmény és a századik jelvény is meglesz! Azta! Nagyon szépen köszönöm, hogy segítettél! Olyan nagyon finomat fogok neked főzni, amilyet még soha!
És ha nem lett volna egy csirke a kezében, talán hálából a nyakába is ugrik a férfinak.

\o/ CSIRKE \o/

by **Benedict Arata** Szer. Feb. 25 2015, 14:52

Shu-chan

Alig bírtam magammal, amikor Shu-chan zavarba jött. Igazából többféle dolog cikázott a fejemben. Tényleg aranyos volt, ha belegondolunk annyira már nem is fiatal, ráadásul kedves. Akár tényleg megpróbálhatnám felszedni, meg aztán ott van az is, hogy most zavarba hoztam, még jobban zavarba akarom hozni, és jól szórakozni közben. Megnyalom a szám szélét. Azonban van pár dolog, amit figyelembe kell vennem sajnos. Első és talán legfontosabb, hogy bár már nem gyerek, még fiatal, így annyira gyors tempóban biztos nem tudná megemészteni a dolgokat, más felől meg ott van a sárkánya, aki tuti beleütné az orrát mindenbe lépten-nyomon, erre is találni kellene megoldást, amihez nincs kedvem most. Sőt, már a gondolata is megölte részben a fantáziámat. Aztán végül ott van az udvarlója, bár kisebb probléma, és nem kizáró tényező.
Jun… A nevet elismétlem magamban még kétszer, hogy biztos megjegyezzem, majd később, amikor lehetőségem lesz rá felírom. Utána kell majd néznem, talán még hasznomra is lehet. Amikor látom, hogy kezd a végére érni a mondandójának, és már indulna el, akkor rákacsintok kedvesen.
-Ez így van, a 15 már egyáltalán nem gyerek, és a 16 már kész hölgyemény! Én is alig múltam 18.
Amíg tova volt nem nagyon történt sok dolog, ám a visszaérkezésekor rögtön el is raktam, ami nálam volt, és mentem gratulálni.
-Igazán gratulálok! Szép teljesítmény, ezt meg kell ünnepelni! Mit szólnál hozzá, ha az egyik ételt közösen megvacsoráznánk? Illetve, ezt meg kell örökíteni!
Le is fotózom Shu-chant a csirkéjével.¹ Ekkor láttam meg a háta mögött egy másik csirkét beszaladni a bokorba. Szinte gondolkodás nélkül vetettem magam utána, arra nem gondolva, hogy mi várhat ott. Hangos esések, zörgő-mozgó bokrok, majd egy perccel később megjelenek én is a kezemben az állattal. Vidáman mutatom neki, majd ügyesen megfogtam egy kézzel, és a másikkal rámutattam. Az előugró kis ablakon pedig kiválasztottam, hogy a menübe tegyem. Még jól jöhet a húsa, biztos alacsony szintű. Ezt követően gyors mozdulatokkal rendezkedtem a menümben, majd ennek végeztével újra rámosolyogtam.
-Ez tök jó! Nekem is lett két teljesítményem most, és ezzel már van kilenc. –Nem tudom neked akad-e még hasznos dolog az én általam járható területeken, de szívesen vadásznék veled máskor is. Most viszont, mehetünk a városba igaz? Merre megyünk? Hozzám, hozzád? Bár, azt hiszem nálam nincs megfelelő felszerelés egy profi szakácsnak, az is lehet, hogy csak dísz, amim van, még nem használtam csak italkészítéshez.
Nyugtázom amit Shu-chan javasol, majd megyek vele, pontosabban szorosan mellette.

¹:Újabb tényleges képet készítek.

by **Shukaku** Szer. Feb. 25 2015, 15:32

Szerencsére Shu nem vette észre azt, hogy Arata a száját nyaldossa, mert lehet, hogy akkor egy jó ideig sárga indikátorral kellett volna a kis idomárunknak mászkálnia Aincrad utcáin. Lett volna elég akrobatika jártassága arra, hogy egy szökkenéssel elérje a férfi arcát, és úgy képen tenyerelje mind az öt erőpontjával, hogy azt megjegyezze egy időre. Nya, de mint mondtam, Arata szerencséjére ez elkerülte a figyelmét. A szavak azonban nem. Azok sajnos nem. Illetve… na jó, egy pillanatra átfutott az agyán, hogy majd féltékennyé teszi Akira-sant azzal, hogy kézen fogva sétál a fiúval, hiszen mást úgysem akarna, meg engedne, és Arata is csak cukkolja, hiszen látszik rajta, meg ő sem akarhat egy ilyen pici lánytól semmit, mert annál jóval kedvesebb és… hát normális volt, na! De az idomárt teljesen más fogta meg. Arata kora. Ő ugyan soha nem látta Kayabát az álmain kívül, de páran már leírták neki, és mindig olyan… hát úgy huszonöt és harminc köré tippelte. De ha Arata lehet tizennyolc éves, akkor Kayaba Akihiko is lehet sokkal de sokkal fiatalabb, és akkor már nem is annyira reménytelen, mint ahogyan először hitte. Ezért a jó hírért cserébe már nem is haragudott a fiúra, egy picit sem, csak elmélázó mosollyal mérte végig. Az újabb előkerülés után talán még őt is meglepte az az ünneplés, amit az íjász levágott. Az egy dolog, hogy ő örült, de Arata miért dicsérte meg ennyire? Ennek még akkor sem lett értelme, amikor ő is fogott egy csirkét. És most lefotózta… és most meg… most komolyan elhívta vacsorázni? Kellett egy pár másodperc, mire ezt feldolgozta.
-Hát… hát… izé… ha gondolod, az Artes konyhája eléggé felszerelt… szóval… de oda Anat engedélye kell, hogy beengedjelek… de… de van egy kis házikóm Morishiben... ott is van felszerelt konyha… és a konyhadolgokat meg a jártassággal együtt kapod, szóval valószínűleg tényleg csak dísz ami neked van… szóval… de… most… most akkor…

by **Benedict Arata** Szer. Feb. 25 2015, 16:05

Shu-chan

Igazán szórakoztató volt Shu-chan zavarát látni, és valamiért a hangulatomat nem csak azért emelte, mert játszadozhattam. Annak meg külön örültem, hogy Timidus nyugton maradt, és nem kotnyeleskedett bele. Első nekifutással Anat került fel, és nem igazán akaródzott kellemes lenni az elgondolás, hogy én neki legyek hálás. Ráadásul a céh-ben sokan mások is lehetnek, akikkel még vagy már nem kellene találkoznom Shu-channal az oldalamon. Aztán kissé lassan, de biztosan előhozakodik egy remek ötlettel.
-Morishi? Remek egy hely, nyugodt csendes, és igazán szép. Időről időre megfordulok ott, szerintem pompás ötlet. Amúgy is szívesen látnám…
Ezt a mondatot nem fejezem be, gondoljon oda olyant, amit szeretne. A várost, a konyhát, azt, hogy hol lakik, vagy ilyesmi. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy első-második találkozásra ilyen jóba leszek vele. Igazán remek lehetőség, hogy egy magas szintű játékost tegyek a barátommá, egy remek információkkal rendelkező egyént, aki szívesen kisegít másokat, egy lányhoz, aki ugyan fiatal, de már nem gyerek, és elég közel enged magához már most, hogy zavarba tudjam hozni anélkül, hogy faképnél hagyna, vagy vérig sérteném. Amennyiben még nem indultunk el, akkor megfogom a kezét egyelőre barátian, és egy „Irány a teleportpláza igaz?”-al próbálom kirántani a keletkező zavarból, hogy kicsit természetesebbnek, inkább nyugtatónak, semmint zavarba ejtőnek hasson az, hogy a kezét fogom. Kicsit, hogy megtörjem a csendet semlegesebb témára kérdezek rá.
-Már alig várom a Karissza szószt! Kell valamit beszereznünk az ételhez, meg a szószhoz?
Amennyiben igennel válaszol akkor a boltoknál ahol megállunk én fizetem ki a hozzávalókat, ha fennakadna a dolgon, akkor egy kacsintással, és a nyelvem hegyével válaszolok rá, majd hozzáteszem: „Ugyan, had vegyem ki férfiként a részemet.”

by **Shukaku** Szer. Feb. 25 2015, 16:43

Miért is csinált volna bármit is Timidus? A sárkány a kezdetekkor még csak akkor volt harapós, ha a lány életpontjait veszélyeztette valami. Na jó, a páncélpontjait is védte. Azóta persze sokat tanult, és most már a lelki békéjéért is felelt, ám annyira még nem értette az emberi érzelmeket, hogy ő maga kihámozza azt, hogy most ez a szituáció Shunak kellemetlen vagy nem kellemetlen… hiszen maga az idomár sem tudta, hogy mit érezzen. Ha Shu arcán jól látható félelem, harag, düh vagy ilyesmi negatívum tükröződött, akkor közbelépett, most azonban csak pírt lehetett felfedezni. Szóval amíg Shu nem jött rá, hogy Arata csak játszadozik vele, és nem kottyintja el magát a sárkány előtt sem, addig nem kell Timidustól tartania. De mivel Arata úgy tűnik nagyon is jól tudta, hogy mit kell mondania, így ilyesmitől egyelőre nem kellett félnie.
-Ugye?! Ugye, hogy mennyire gyönyörű?! Közel a természethez, és nincsenek nagy épületek, meg zsúfolt utcák, és olyan csendes, meg nyugodt, meg… akkor nem csak én gondolom úgy, hogy jól választottam!
A látnám félbehagyását már direkt elengedte a füle mellett. Arata biztosan nem a szobájára gondolt, hiszen még Cear sem mert bemerészkedni Shu szobájába. Nem mintha amúgy megmutatta volna. Az ő és Timidus territóriuma, Kayaba Akihikon kívül, aki amúgy is mindent és mindenkit lát, senkinek semmi keresnivalója nincs ott. Nyo, a post elején ugye Timidusról ejtettem pár szót. A sárkány arra, hogy a férfi csak úgy karon ragadta kicsiny védencét, már igenis reagált, ám Shu időben jelzett neki egy csipogással, hogy semmi baj nincsen… bár ebben ő maga sem volt biztos, de most már inkább Aratát féltette.
-Izé… nem lesz baj abból… hogy… tudod az emberek… nem akarom, hogy csúnyákat gondoljanak rólad… tudod mindenfélét… képesek mindenfélét összegondolni…
És nem mellesleg Shu is képes volt mindenfélét összegondolni, hiszen nagy lány volt már… és éppen ezért kerülte is a férfi tekintetét.
-Igen! Igen, a Teleport Pláza… és… és már otthon minden megvan…
A kezét nem húzta el, de azért az érezhető volt, hogy ő nem viszonozza a fogást… inkább csak elszenvedi. Razz

Akár elengedte útközben Arata, akár nem, kis idő múlva megérkeztek egy faházikóhoz, Shu pedig mielőtt még kinyitotta volna az ajtót… azért egy picit még toporgott… szívesen segít ő bárkinek… de miért nem a dojot ajánlotta fel? Miért a saját lakását? Talán… egy picit kérkedni akart vele, hogy neki ilyen is van?

by **Kazuma** Szomb. Május 30 2015, 01:19

Elégedett voltam a pixelfelhővel, amit magam mögött hagytam, és így nyugodtan foglaltam el újra a helyem a falon, de Miu észrevett valamit, és már rohant is a kapuhoz. Hamar kijutott, és rohant előre. Csak ekkor pillantottam meg, a magányosan menekülő koboldot. Nem volt nehéz rájönni, hogy ki lehet az.
– Óvatosan! Élve kell nekünk! - kiáltottam a lány után, bár nem tudom biztosan, hallotta-e. Harmadszor is leugrottam a falról és a nyomukba eredtem. Jókora előnyük volt hozzám képest, de mindkettejüknél sokkal gyorsabb voltam. A lány azonban előbb ért oda. Közel voltam már mikor csapásra emelte a kardját, és épp abban a pillanatban fékeztem le mellette, mikor lecsapott vele a gyáva bossra. Egy pillanatig elkerekedett szemekkel néztem az elszálló pixeleket, majd tajtékzó dühvel fordultam a lányhoz, és azzal a lendülettel pofoztam fel. Ha esetleg látta is jelét annak, hogy mi következik, akkor sem volt sok esélye kitérni a csapás elől, és ha elég szerencsétlenül éri, még az is megeshet, hogy a földre kerül tőle.
– Mi a fenét műveltél te agyalágyult!? - ordítottam a lány arcába. - Talán nem voltam elég világos, mikor azt mondtam, hogy csak az utasításaimat követitek!? Azt hiszed, hogy a levegőbe beszélek talán!? - meredtem rá fortyogva. Nem csak a magam szórakoztatására akartam elfogni az egyik vezérüket. Az információi akár még a háború menetét is a mi javunkra fordíthatták volna. Legszívesebben itt helyben kitéptem volna a lány torkát, az ostobaságáért. Nem sok tartotta vissza a bizsergő bal karomat, de valamiért mégis visszafogtam magam. Azonban egy rossz mozdulat, és itt helyben fogom kicsinálni a lányt.

//42 sebzés, ha Kazu ütése eltalál.//

by **Danee** Vas. Május 31 2015, 00:57

Bazi sok kobold volt. Csak lestem. Kazuma meg úgy cikázott köztük, mint valami villám, legalábbis, mire a koboldok eszmélhettek volna, már halottak voltak.
Mind.
Mosolyt csalt az arcomra, ahogy a erődítés tetejéről lógattam a lábamat és tökéletesen eleget tettem a maszkos mutáns kérésének.

Vagyis vártam és nem csináltam semmit.
Egyelőre. Vártam, Miuval az oldalamon valami nagyobb falatra, olyan boss félére.
Amúgy se kívánkozott nagyon lemennem a tenger sok aggro mob közé.
Ezek legázolnak és halálra szurkálnak még a pici életlen kardjaikkal is, annyian vannak.

De megpusztult mind
- Szép volt - fogadtam a visszatérő Kazut - Ez a hollós trükk valami új cucc? A bajnokságon nem láttam tőled effélét!

Az utolsó kobold is jajongva távozott az örök pixelmezőkre, amikor Miu kiszúrt valamit.
Legalábbis leugrott és futásnak eredet.
Aztán én is megláttam a menekülő alakot
- Csak óvatosan, várd meg míg odaérünk mi is, nehogy leüttesd magad! - kiáltottam utána, s már ugrottam is
Ahhoz képest, hogy csapda is lehetett volna, elég komótosra vettem a figurát, és már csak az tűnt fel, hogy a kobold, név szerint Bud, egy kis francos vágástól megmurdál
- Azta! Miu, te egy hit-eltél egy Minibosst, vagy mit! Mi volt ez, egy új skill? - ünnepeltem a kis védencemet, míg Kazu mellette nem termett.
Valami nem volt okés a sráccal.
Mármint az egész karját magába foglaló fegyveren, meg a maszkon és a vörös indikátoron kívül.
Dühösnek tűnt, bár nem értettem miért, és a pofont se amit leosztott Miunak ott hirtelenjében
- Héj! - ordítottam, és neki iramodtam, hogy beérjem őket.
A többit már csak futás közben hallottam
- Állj le! - fúrtam magam kettejük közé, és a vállainál fogva hátrább nyomtam Kazut. Nem akartam dulakodást, nem alkalmaztam nagyon erőt, csak szét kellett, hogy válasszam őket. Vagyis csak Kazut akartam távol tartani
- Nem az ő hibája, hogy egy ütésből kinyiffant! Nem hiszem, hogy bármelyikünk fejében megfordult volna, hogy az az izé csak ennyit bír! - kiabáltam az arcába
- Miu, jól vagy? - néztem magam mögé aggódva, az életcsíkjára is vetve egy pillantást

by **Miu** Vas. Május 31 2015, 22:49

Meg láttam a menekülő minibosst és utána is vetettem magam. Hallottam azt is ami utánam lett kiabálva és szerettem volna tartani is magam hozzá, hisz én is kíváncsi voltam arra, hogy mi is lehet ennek az egész cirkusznak kiváltó oka. Csak sajnos a dolgok nem egészen így sültek el. Ugyanis a menekülő kobold el is pixeleződött, amint hozzá ért a kardom hegye. Még csak be se tudtam fejezni, amit elkezdtem volna. Sőt igazából nem is támadtam még csak a gondolat született meg és már attól is pixelekre robbant a kobold.
-Ehh… o.o
Persze sok időm nem volt felfogni, hogy mi is történ, mert Kazuma már ott is volt mellettem és le is osztott nekem egy jókora pofont. Legalább is egy kicsit kiestem az egyensúlyomból tőle és a páncélom is kis híján eltűnt.
Hirtelen se köpni se nyelni nem tudtam. Hisz minden olyan gyorsan történ, hogy nem volt időm rendesen feltérképezni a dolgokat.
-Én nem… én nem akartam… - kezdtem neki megszeppenve a beszédnek, bár hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak, csak hebegtem-habogtam – Nem tudtam… Igazából még nem is támadtam rá… vagy... nem tudom, nem láttam…. Bocsánat! Ne bánts! Q.Q
Teljesen kikapcsolt a beszédközpontom, szóval maradt a kiskutyatekintet, bár én nem igazán tudtam, hogy milyen arcot is vághatok épp. Túlságosan is össze voltam zavarodva ahhoz, hogy bármire is normálisan tudjak reagálni. Időközben Danee is becsatlakozott. Bár én még mindig le voltam maradva a jelenetekkel. Csak megszeppenve nézem, hogy mi is zajlik le körülöttem. Meg reménykedem abba, hogy senki se fog meghalni majd…

Dodekatheon

Hermes

Egy ismeretlen, furcsa öltözetű fiatalember repül keresztül a vidéken különös cipőjének segítségével....

by **Kokoro** Kedd Aug. 04 2015, 18:44

Én... nekem... erősebbnek kell lennem. Nekem... fejlődnöm kell. Igen, és akkor fejlődöm, ha teszek érte. Ha harcolok. Vagy ilyesmi. Nagyon sok mód van rá. De nekem harcolnom kell. Meg kell tanuljam. Erősen megmarkolom a fegyverem. Reszketek, mint a kocsonya. Megkerülöm a fatörzset, de mögötte sincs semmi. Jackal izgatottan tipeg körülöttem. Minden kis levelet megszagol. Ő nem harcias. Ő nem fél úgy, mint én. Ő erősnek gondolja magát. Rám néz. Talán tudja, hogy ő jár a fejemben. Kinyújtja a nyelvét és mosolyog. Norm jókedvűen csipog a feje tetején ülve.
Visszamosolygok rájuk.
-Megvédelek titeket. Ne aggódjatok.
Leguggolok és megsimogatom a fejüket. Jackal jókedvűen körbeugrál utána. Majd pattog tovább, mint egy kis labda. Én követem, le sem veszem a tekintetem róla. Róla és a környezetéről. Jackal még olyan picike. Még mindig olyan picike. Meg kell őt védenem.
Zaj!
Az ég felől érkezik. Felnézek, a maszk félrecsúszik a fejem oldalán. Valami árnyék közelít. Elsuhan két lombkorona között. Ellenfél? Erős? Jackalra fáj a foga? Minket akar vajon bántani?
Lejjebb ereszkedik, jobban látom már. Fiatal ember, talán mob, mint az elfek. Az elfekről már sokat olvastam. Róla még nem. Valami ismeretlen. A szám elé kapom a kezem. Valami új lenne? Biztosan? Közelebbről is meg kell néznem. Talán barátságos. Talán ő tudja, hogy válhatok még erősebbé. És akkor Atoru is örülni fog nekem Embarassed

Megindulok utána. Olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudok. Jack és Norm követnek, zizegnek a levelek a sakál tappancsai alatt. A szívem a torkombn dobog, a fülem cseng a dübörgésétől. Izgulok. Még jobban reszketek. Kipirulok az arcomon, érzem. A Kitartásom! Csak bírjam ki! Csak érjem utol! Kérlek, Angyalom... had érjem utol!

by Ajánlott tartalom