Re: Erdőség #2

by **Miu** Vas. Nov. 02 2014, 00:21

Elindultam a választott irányomban Atoruval mit sem törődve. Bár úgy néz ki az előbbi akciómmal sikerült kicsit elnémítani a csipogóját. De azt még volt időm érzékelni, hogy utánam jött. Szóval azzal is tisztában vagyok, hogy a nagy csend ellenére még itt van. Viszont azt azért nem vártam, hogy meg fog némulni a dologtól, de azért kicsit vicces, hogy ennyire megszeppent szegény, Félszemmel visszapillantottam fiúra és kifejezetten jót szórakoztam magamba azon a zavarodott és erősen gondolkodó arckifejezésén. Átfutott pár ötlet az agyamon, hogy miképp is lehetne még fokozni a helyzetet, de úgy döntöttem most nem leszek olyan gonosz. Inkább hagyom ,hogy feldolgozza az eseményeket magában aztán majd csak lesz valami utána. Végül Atoru megtörte a csendet egy elég bugyuta kérdéssel. ~Ezt most komolyan megkérdezte? Ez most komoly?~ Gyorsan feltettem magamnak is a magam kérdését, majd felvettem a kis butus stílus és teljes tudatlansággal a hangomban kérdeztem vissza.
-Micsoda? Mire gondolsz az első alkalom alatt? Első mi?
Akkor játszunk így tovább. Nem nehéz önmagam elszínészkedni, néha tényleg ilyen butus vagyok. De akkor nem önszántamból, most meg csak a játék kedvéért játszom a naivat. Pillogok értetlenül Atorura. Tökéletes a színjátékom, bár a színjátszással sose volt bajom, meg a kimagyarázással se. Mindig jól előtudtam magam adni és addig beszélni míg rám nem unnak és igazat nem adnak nekem. Tehát ha sarokba szorulnék akkor úgy is támadnék és addig mondanám, míg én nem jövök ki jól a dologból. Amíg meg csak szórakozom addig semmi szükség a komolyabb húzásaimra. De ez a helyzet már így is úgy is vicces lesz. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jót fogok tudni szórakozni.

by **Atoru** Vas. Nov. 02 2014, 01:14

Ez azért... Eléggé fura érzés volt az előbb. Nem tudom pontosan megmondani, hogy milyen, de nem hinném, hogy olyan, mint amikor szerelmes vagyok. Inkább olyan, mint amikor kínosan érzem magam. Ajj, de nehéz az érzelmeket körülírni. ><
És Miu ezután még hozzám sem szól. Csak megy előre, amerre akar, én pedig követem. És miért követem? Fogalmam sincs. Pedig pont az egyik legnehezebb úton jön, ahol nehéz tartani a tempót. Ő viszont töretlenül megy előre, nem törődve az akadályokkal. Lenyűgöző.
És ez a lenyűgöző lány most csodálkozva néz rám. Hogyhogy nem tudja, hogy miről beszélek? >< Most... Komolyan próbáljam neki elmagyarázni? Vajon hogyan hangzana?

1: Hát... a... Csókolózás. - Nem jó, nem csók volt.
2. Hát, a szájra puszi. - Ez bénán hangzik.
3. A smacizás. - Ki használ ilyen szót ?!

Akkor maradjunk a szájra puszinál. Nagy levegő, kifúj. Nyugalom.
- A szájra puszi. - mondom ki komoly arccal. Habár nem tudom, hogy hogyan voltam erre képes. Mert ez egy elég komolytalan kijelentés. És fogadni mernék, hogy most teljesen hülyének néz engem is. Neutral

De ez nem gond, nem is szerettem, amikor komolyan vettek az emberek. Egy idő után az mindig irritált. Főleg az elvárások <.< Ha hülyének néznek, akkor legalább nem akarják, hogy megtegyek dolgokat. Sőt, ha valami okosat csinálok, meg is dicsérnek. A komolytól valamiért ezt elvárják. Tehát éljen a butaság! \o/
- Tényleg, Miu - szólok a lányhoz. - Neked nem hiányzik a kinti világ? - kérdezem meg tőle. Hogy hogyan jutott ez most eszembe? Fogalmam sincs. De ez egy jó beszélgetés kezdete lehet.
Persze közben a vadakra is vigyázni kell, így az Árnyszúró Bicska a kezemben maradt. Semmi kedvem még egy szarvas ökleléshez. >.>

by **Miu** Vas. Nov. 02 2014, 20:30

Felettébb mókás volt Atoru reakcióját figyelni a kis színjátékomra. Elég nehéz kibírnom nevetés nélkül, miközben a zavarodott arckifejezését nézem. Szegény most tényleg nem tud mit kezdeni magával. De ő csinálta magának, nem én tehetek róla, hogy túl unalmas volt a társasága. Végül halál komoly arccal válaszolt nekem és bennem pedig itt tört el a mécses. Nem bírtam tovább nevetés nélkül. Először még próbáltam visszafojtani és még a kezem is a számra tapasztottam, de nem bírtam magamban tartani. Nevetésbe törtem ki és csak azért nem volt zengő hahotázás, mert kitartóan tapasztottam a kezem a számhoz. Miután sikerült lehiggadnom és már nem volt rajtam a kényszeres nevető görcs, szusszantam egyet és neki kezdtem a mondókámnak is.
-Ez vicces. Nem gondoltam volna, hogy ennyire meghat majd téged a dolog. De amúgy nekem nem ez volt az első alkalom. De, ha még az is lenne ez csak egy szájra puszi volt, nem olyan nagy dolog ez.
Vonnom meg a vállam a hanyag módon és egy szemforgatást is megejtek hozzá.
-De nem kell semmi rosszra gondolnod amúgy én csak egy jó poénnak szántam a dolgot és mi tagadás én felettébb jót szórakoztam rajtad.
Már épp azon kezdtem el gondolkozni, hogy mivel terelhetném a témát csak, hogy véletlenül se cukkoljam addig, míg meg nem bántom. De Atoru megelőzött és már fel is tett egy újabb kérdést.
-Kinti világ? Hmm…Nem igazán tudom a választ. Én nem érzem itt magam másképp mint kint, sőt nekem itt minden ugyanolyan mint kint volt. Nekem teljesen mindegy, hogy hol vagyok amíg néha nap tudok szórakozni kicsit. Miért veled mi a helyzet?
Nem igazán érdekelnek az olyan apró részletek mint az, hogy hol is vagyok. Bár ez az előbbi válaszadásom hangneméből is kihallatszódott. Kíváncsi vagyok, hogy a srácnak mennyire hiányzik a jó öreg való világ, addig nem is foglalkozok azzal a kis valakivel aki a környéken motoszkál valamerre.

by **Atoru** Vas. Dec. 14 2014, 19:58

Miu kuncogása nem esett a legjobban. Persze, megértem, hogy nevet rajta, hiszen pont ezért mondtam így, hogy jobb kedvre derítsem, de most inkább volt olyan érzésem, hogy rajtam, nem pedig azon nevet, amit mondtam. Eh… Bár ne lenne ez az érzésem! Persze a lány se tehet róla, ő most csak egy jót mulat az egészen, nem tudhatja, hogy ez most bántó volt számomra, vagy sem.
- Oh, tehát te nem tulajdonítasz ennek akkora jelentőséget? Nem gondolod úgy, hogy az ajkaid mondjuk… Hogy is fogalmazzak…Egy bizonyos embert illet meg? – kérdezem meg tőle. Most nem tudom ennél jobban megfogalmazni ezt a kérdést. Lehet, hogy egyfelől azért, mert eléggé kínosan és megalázottan érzem magam, másfelől pedig, mert nem vagyok a szavak embere. Most még elsüthetném azt a viccet, hogy fogalmazásgátlót szedtem be, de ez nem az én stílusom. Rolling Eyes

Khm… Mindegy is, inkább folytassuk, ahol abbahagytuk.
Miu következő mondatának, talán jobb lett volna, ha nem hallom a második felét. Rajtam. Ez úgyszintén szíven ütött. Sebaj, engem erősebb pixelekből raktak össze, minthogy ilyen dolog miatt összetörjek. >.<
- Ééértem. – mondom egy kicsit elgondolkodva a mondottakon. – Én úgy vagyok vele, hogy mindkét világnak vannak előnyei és hátrányai. A kinti világban sokkal többféle halált halhatsz, bár kicsi százalékkal, míg idebent kevéssel, de ezzel szemben nagyobb eséllyel találjuk ezekkel szembe magunkat. Másrészről, idebent nem öregedünk, ami egyeseknek jó lehet, másoknak rossz. Aztán, idebent nem a fizikai erő a döntő, hanem, hogy mekkora szinted van. Negyedrészről, tiszta lappal kezdhetsz, és olyan dolgokat is megtehetsz, amit odakint nem tudtál, mert valamilyen hiányosságaid voltak. Ezekkel szemben viszont, be vagyunk zárva, és nem tehetünk semmit. De… Nem lehet, hogy a kinti világban is csak be voltunk zárva, és igazából most már kétszer is be vagyunk? – teszem fel a filozofikus kérdést, lehet, hogy rossz embernek. – Mindegy is, tehát a lényeg: én szeretek itt lenni és nem hiányzik a kinti világ. – mondom a lánynak. – Viszont, ilyen emberrel még nem találkoztam, akinek ez teljesen mindegy lenne. Csak olyanokkal, kiknek vagy az egyik, vagy a másik világ hiányzott. –mondom a lánynak. Vajon min mehetett keresztül, hogy ennyire elhidegítette magát mindkettőtől? Nem tudom. És van egy olyan érzésem, hogy nem is tudhatom. Ez egy olyan dolog, amit csak az érez, aki áttapasztalja. Én nem tapasztaltam át – ezek szerint – olyan eseményeket, mint Miu. És ezért is lehetnek köztünk a nézeteltérések. De ez még nem jelenti azt, hogy nem lehetünk barátok! Nem, ha addig élek is!

by **Suzume** Pént. Jan. 09 2015, 14:33

NOX

Egy őz suta legelészett tőlem nem is olyan messze. Gyönyörű példány, a bundája csak úgy fénylett, fekete gomb szemei pedig meg-meg csillantak ahogy időnként felemelte a fejét és körbe nézett. Talán tudta, hogy figyelem, de minimum érezte. Nem baj, még nem vett észre. Az íj megremegett a kezemben ahogy szinte már pattanásig feszítettem az ideget. Az ujjaim majd szétfagytak, de kesztyűben nem lehetett vadászni. Azért viszont már csak is magamat okolhattam, hogy nem öltöztem melegebben a felszerelésem alá, ha már vagyok annyira paranoiás, hogy egy pillanatra sem veszem le magamról arra azért gondolhatnék, hogy nem épp a téli barangolásra találták ki. Oké, megfázni nem tudok de a hideg akkor is kellemetlenül érintett. Nem kellet volna sok, épp csak egy picit kéne közelebb kerülnöm. Pár bizonytalan lépést tettem előre majd egy hangos reccsenést hallok a talpam alatt. Az őz gyorsan felkapta a fejét majd futásnak eredt. Utolsó kétségbeesett próbálkozás gyanánt előttem a nyílvesszőt de az jócskán elhaladt fölötte és belefúródott egy fába.
- Az istenit már… - Vágtam földhöz az íjam. Még szerencse, hogy az nem pixeleződött el. Annyira elegem volt már az egészből, hogy legszívesebben a fejemet vertem volna bele az egyik fába.
Olyan dühösen löktem be a fogadó ajtaját, hogy azon megjelent az immortal object felírat. Átfagyva, ingerülten és „a tököm tele van” életérzéssel huppantam le az egyik bárszékre pontosan a csapos mellé aki már darálta is az unalmas szövegét.
- Meg csináltad amire kértelek? – Ez volt az utolsó csepp a pohárban és ha most lett volna ital a kezembe tuti rá öntöttem volna.
- Hagyjál már békén! – Ordítottam rá mire többen is felém fordították a tekintetüket, persze a csapos rezzenéstelen arccal bámult és ismét feltette a kérdést én pedig megadóan és kedvtelenül terültem el a bárpulton. Unottan lehívtam a menüt és átküldtem a vadászatból összeszedett quest itemeket. Kissé felemeltem a fejem, hogy lássam milyen üzenetet kaptam de szinte rögtön vissza is ejtettem a pultra.
- Még mindig nem elég. – Nyöszörögtem. – Adj valamit ami felmelegít! - Intettem a csaposnak aki erre eltűnt. Meglep, hogy ezt megértette. Bár szívből jövő utálatom ettől még nem múlt el. Háromszáz! Háromszáz darab prémet kér ez a galád. Ezt adta nekem küldetésnek, ráadásul nem törölhetem ki. Addig fog nekem éktelenkedni még meg nem csinálom. Egyszerűen utáltam az ilyen küldetéseket, ahol csak megállás nélkül farmolsz és reméled minél hamarabb kijönnek a neked kellő dolgok. Már két napja csináltam és elegem volt. Viszont annyi öröm van az ürömben, hogy már csak alig pár darab hiányzik. Ezen már talán gyorsan túl eshetek. Szerencsére a szafari zóna nincs messze, csak egy kicsit átmelegedem és már folytathatom is ezt az átkos feladatot.

by **Nox** Pént. Jan. 09 2015, 18:47

Suzume

Nox úgy érezte, hogy Arata-kun angyalkájaként neki kell majd finomakat főznie, és akkor magához láncolhatja a fiút, hiszen ő már megmondta, hogy szeretné, hogy főzzön rá, bár nem ilyen nyíltan, de Nox biztos volt benne, hogy ő rá utalt, csak túl félénk, hogy beismerje. Ahhoz, hogy sok finomat főzhessen nem csak a főzés jártasságát, hanem a vadász jártasságát is fejlesztenie kell, ehhez a legjobb helyszín, tudta jól, hogy a szafari. Így tévedett be szokott ruhájában egy fogadóba a tízes szinten.
Csupán egy kis frissítőért, vagyis meleg italért jött be. Az őt vizslató tekinteteket észre se vette. Mivel folyamatosan mozgott, ezért nem fázott oda kint, a meleg italért is csak azért jött be, hogy igyon valamit.
A forró teáját szürcsölte nyugodtan, még Nox skálán is nyugodtnak mondható hangulatban. A kivágódó ajtó és a rajta belépő hisztiző nőstény róka látszólag hidegen hagyta Nox-ot, viszont a saját mércéjével azért váratlanul érte, ami abban teljesedett ki, hogy fejét félig oda fordítva ránézett, és figyelte, ahogy eljátssza a hattyú halálát. Talán a figyelmét újra csak a teájának szentelte volna, hogyha a lány nyöszörgéséből nem hallotta volna ki, hogy „kevés”. Ebből rögtön arra asszociált, hogy vagy valamihez nincs elég alapanyaga, vagy egy gyűjtögetős quest-en nyavalyog. Más esetben talán egy szánalmas pillantással illette volna, de most egy tervecske ötlött fel benne. A hisztis nőstény rókának biztosan jól jönne a segítség. Ezért felajánlja neki a segítséget, így egy undorító riválist kiismerhet, és még a vadászat jártasságát is talán fejlesztheti.
- Látom, oda a lelkesedésed. – Lépett a pultra borult lány mellé. – Mit szólnál, hogyha segítenék, talán hamarabb meglennél, de legalább társaságod is lenne, és társaságban minden jobb, mint egyedül. – Egyáltalán nem hazudott, tényleg úgy gondolta, hogy mindent jobb úgy csinálni, hogyha nincs egyedül.
- Nox vagyok. – Mutatkozott be a nőstény rókának miután az rá nézett, közben mellé. – Hogyha a pultot használod párnának sose leszel készen a dolgoddal. Hogyha gondolod, akkor segítek. – Lassan bele kortyolt a teájába. – Amíg megisszuk az italunkat, talán el is mondhatnád, hogy mit fogunk összeszedni és mennyit? – A kérdéssel csak egy célja volt, hogy valami kommunikáció félét kezdeményezzen, ami szintén nem volt az erősségei közé mondható, akár a csábítás. Viszont meg kell erőltesse magát, Arata-kunja érdekében. Finom ételeket akar csinálni neki, és a riválisokkal is fel kell vennie a versenyt, vagy meg kell előznie őket, nehogy valamelyik elrabolja az ő egyetlen Tatsuya… vagyis Arata-kunját.

by **Miu** Szer. Jan. 14 2015, 13:38

/Atoru/

Kissé nagyon meghatotta az a szájra puszi a srácot. Pedig tényleg nincs olyan nagy jelentősége a dolognak.
-Túl mereven fogod fel a dolgokat. Egyébként is van ahol ez egy megszokott köszönési forma barátok, családtagok között. Ha jól rémlik. – gondolkodom el egy pillanatra – Amúgy meg fogd fel pozitívan a dolgot és ne akadj fent rajta. Egyéb ként se előnyös dolog minden ilyen apróságon fennakadni.
Aztán újra jött egy hosszú monológ, meg egy filozofikus kérdés. Most komolyan ez a srác csak ilyesmikről tud ódákat zengeni. Na de mindegy is. Legalább van társaságom és lesz plusz még egy ember akit ismerni fogok. Mindent nézzünk csak pozitívan.
-Thhjaj…Te aztán tudsz beszélni. De amúgy nem jól látod a dolgot. Igaz kint nincsenek szörnyek amik ránk támadhatnának, de a halálra való esélyünk ugyanannyi és itt bent is lehet vagy ezer féleképp meghalni. A pontok meg szintek nem érdekelnek. Felőlem lehet valaki szintekkel felettem, ha agyilag zokni vagy hasonlók. A világ ezen része nem igazán érdekel, ahogy az öregedés sem, de amúgy öregszünk itt is csak az avatárjain őrzik meg az először felvett formájukat. A másik meg én kint is megcsináltam azt amit kigondoltam és ez itt bent sincs másképp, tehát a környezeten és lehetőségeken kívül semmi se változott igazán. Sőt azt is megmondom neked, hogy ezer százalék az, hogy ha kijutok innen akkor hosszas szenvedés és kínlódás fog várni rám, de meg fogom oldani. Itt bent ugyan hozzá lehet szokni a jó világhoz, de én itt se a jobbik felét ismertem a dolgoknak és eddig minden húzós helyzetből kirágtam magam. Tehát nem félek attól, hogy kikerülök innen, de az se hatna meg, ha örökre itt kéne maradnom. Nekem egyik világ se hiányzik, szóval lehetek az egyik vagy a másikba, mindig csak előre fogok nézni és az adott dolgokkal élni és nem fogok vágyakozni egy másik világ után, amiben nem létezhetek.
Elhadartam gyorsan a dolgokat és az egészet egy sóhajjal zártam. Mert elfáradtam ebbe a sok „zagyva” beszédbe.

by **Atoru** Szer. Jan. 14 2015, 19:38

- Te pedig túlságosan is könnyelműen, ahogyan a szavaidból veszem ki.- kontráztam a lányra. Azért sem hagyom magam. - És rendben, akkor pozitívan fogom fel a dolgot. - ezért aztán küldtem is neki egy barát felkérést. - Pozitív értelmezés, és az előbb kiderült kultúra miatt úgy veszem, hogy barátok vagyunk. Ez elég pozitív?- kérdezem meg Miu-tól. Remélem, hogy elfogadja, és így majd segíthetek neki, ha gondjai lennének.
Ezután pedig lenyűgözve hallgattam a beszédét.
- Úgy látszik nem csak én szeretek beszélni. Razz

- mondom a lánynak. - Az elméleted pedig sok ponton helytelen. Idebent maximum azok közül választhatsz, hogy mégis milyen mob által, vagy melyik szinten ér a végzeted, és csak így lesz belőle ezer körüli az érték. Az pedig már önmagában ellentmondás, hogy öregszünk, de mégsem öregszünk. Én most az ide bentről beszéltem, itt pedig az öregedést egyáltalán nem lehet nyomon követni. Még ha arról lenne szó, hogy bölcsebbek leszünk, vagy mondjuk okosabbak... De így is ismerek olyan embert, aki okosabb, mint én, pedig nagyon fiatal. A tettekre vonatkozó érvemet pedig félreértetted. Én itt most arra gondolok, hogyha valakinek nincsenek meg kint az adottságai - sok pénz, végtagok, stb. -, akkor idebent lehet, hogy meglesznek neki, és így tehet olyat, amit odakint nem tudna. Emellett pedig, a saját tanácsodat is megfogadhatnád. Az előbb azt mondtad, hogy álljak pozitívan a dolgokhoz. Akkor te miért nem teszed ugyanezt? - teszem fel a kérdést, nem csak azért, hogy visszaszóljak neki. Most ez az egy kérdés tényleg érdekelt, mert nem értem, hogy mitől süllyedhetett le valaki ilyen mély szintre, hogy csak a rosszat lássa a múltjában.
Remélem legalább erre az egy kérdésemre őszintén fog válaszolni. Ugyanis eddig nem éreztem túl nagy őszinteséget a mondandójában. Nem érdekli? Ugyan. Nem létezik olyan ember, akinek ténylegesen olyan lenne, hogy mindegy neki, hogy melyik világ az otthona. Ez olyan, mintha azt mondaná, hogy mindegy neki, hogy él-e, vagy hal. Az ilyen játékosok pedig levetették magukat a szintek szélén. No mindegy is, én mindenesetre folytatom az utamat, hátha találok egy vadat errefelé. Így aztán elindultam egy irányba, hátha van arra valami.

by **Miu** Szer. Jan. 21 2015, 19:29

-És mi baj azzal, hogy könnyelműen veszem a dolgokat? Így sokkal mókásabb az élet. :3
Hirtelen egy kis ablak ugrott fel előttem, ami egy barát felkérést jelzett nekem.
-Ohh…Ez egy nagyon is pozitív meglátás. – közben rányomok az elfogad gombra – Bár nem hittem volna, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen nagy sikert fogok elérni. Razz

Jegyeztem meg kicsit heccelődve.
-Köszönöm a bókot. Sose volt gond a beszélőkémmel. :3 – majd megengedek magamnak egy szemforgatást és már véleményezem is az újabb elhangzott monológját – Egyszerűen csak nem vagy elég kreatív. Az öregedést meg vedd úgy, mint azoknál a mitikus lényeknél, amik halhatatlanok és nem öregszenek külsőleg csak a lelkük öregszik, de a fizikai valójuk örök marad. És ki mondta, hogy negatívan látnék bármit is azt mondtam, hogy meg fogom tudni oldani, persze akkor mikor azzal kellesz majd foglakoznom. Viszont nem szeretem szépíteni a dolgokat, tehát ha valami rossz akkor rossz, de megoldható és nem örök életű. Vagy valami más lenne az amire kíváncsi vagy?
Zárom az egészet egy kérdéssel megtoldva, majd azt kell látnom, hogy Atoru elindult és szó szerint ott hagy ahol vagyok.
-Hééé! Hova rohansz? Várj meg! Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem! >.<
Rohanok utána, majd hátulról a nyakába ugrok.
-Hihetetlen egy kicsit nem figyelek és máris itt hagynál. Ejjnye! <.<
Természetesen nem gondoltam komolyan és hallható is volt a hangomon, de olyan jó játék a sértődöttet játszani. Nem eresztem Atorut és tovább adom a só zsákot is, most egy ideig a nyakába fogok pihenni, ha meg ellenkezik akkor elengedem és továbbra is megjátszom majd magam…Mármint a tervem ez volt, de az arra járó vaddisznónak más terve volt. Úgy néz ki megzavartuk a dolgába mert nagy rohammal rohant felén frontálisan. Elengedtem Atorut és kicsit oldalra löktem.
-Ez a vadkan nem viccel, futás innen!!
Ugrani akartam a fiú után és elbújni a háta mögé, de lassú voltam és a vaddisznó leterített. Most ott fekszem a disznó alatt a kezeimmel az agyaraiba kapaszkodva és imádkozva az éltemért.
-Atoru, segíts! Szedd le rólam! Többet nem leszek veled gonosz ígérem csak segíts! Könyörgöm! Q.Q
Már a sírhatnék kerülget. Most nagyon megijedtem ez a vadkan a semmiből jött és hatalmasak az agyarai! Mit akarhat ez tőle? Csak ússzam meg élve a dolgot, ma már másodjára járok pórul egy állatkával.

//Vaddisznó//

by **Atoru** Szomb. Jan. 24 2015, 13:58

- Nem minden esetben... Bár nem tagadom, most tényleg nem éri meg komolynak lenni.- mosolyodom el a lány szavain. Ez a játék úgy látszik, hogy elvette a jóindulatomat, és boldogságomat.

De most Miu ráébresztett, hogy nem éri meg mindig komolynak lenni, hanem néha szórakozni is kell. Mint amikor a Vidámparkban voltam Lanc-szel. Akkor vajon miért sikerült, és most miért nem? Hm... Talán azért, mert akkor kicsi voltam. Persze nem mintha olyan sokat változtam volna tízéves korom óta. Továbbra is ugyanolyan kedves, segítőkész, jóképű, okos és szerény vagyok. Cool

Azt pedig örömmel láttam, hogy elfogadta a barátfelkérésemet. Egy lépcsőfokon már túl vagyok. Most már csak arra kell figyelnem, hogy ne essen baja. Ha persze sikerülni fog ezt elérni.
Milyen hülyeségeket beszélek, persze, hogy sikerülni fog! >.>/ Remélem...
Miu okfejtését érdeklődve hallgattam. Amikor a végére ért, csak néhány szót szóltam.
- Igazad van. - mondom őszintén. Így már teljesen logikus, és meg is értem azt, amit mondani szeretne. A belsőt vette alapul, és nem negatív, csak nem kertel és kimondja, amit gondol, és meg tudja állapítani, hogy valami rossz, vagy jó. Így már érthető, és már nincs ok vitázni.
Ezért is indultam tovább, de úgy látszik, hogy ez Miut meglepte. Elkezdett futni utánam, majd... felugrott a hátamra? O.o Ezt hívják váratlan fordulatnak, ha jól gondolom.
- Bocsánat Miu, legközelebb majd szólok, miután otthagylak. Razz

- öltöm ki a nyelvem a lányra.
Viszont akármilyen vicces is a helyzet, nincs súlyemelésem... Így aztán szépen el is esünk, mert nem bírom el Miut. Úgy látszik meg van, hogy mi lesz a következő jártasságom. >.> Már úgyis gondoltam rá, hogy arra fogok beruházni. Csak a Hallgatózást bánom, hogy nem használhatom majd. Sad

Pedig úgy kihallgattam volna beszélgetéseket. Persze nem rosszindulatból, sőt, pont a pirik megfékezésére. De erre már nem lesz esélyem.
Ahogy arra sem volt esélyem, hogy Miu elé vessem magam, hogy engem találjon el a vaddisznó. Viszont a lány is jól tartja magát, és meg tud kapaszkodni a vaddisznó agyarában. Hm... Vajon meddig bírja még? Razz

Szívesen kiderítettem volna, viszont kaptam egy remek ajánlatot Miu-tól. Bár még így is úgy tettem néhány másodpercig, mintha gondolkodnék az ajánlatán, de végül azért mégis elővettem a késeimet, és beleszúrtam szegény állatkába.
- Tudom, hogy nem szereted, ha megölöm őket, viszont most ez volt a legkönnyebb megoldás.- mondom Miu-nak, mielőtt még nekem esne, amiért megöltem a disznót.
- Nos, azt hiszem, hogy lassan elég is lesz ennyi mára. - mondom Miunak. - Esetleg még szeretnél vadászni?

//Vaddisznó//

by **Miu** Pént. Jan. 30 2015, 17:08

Végre lezártuk az a már fárasztó és felesleges vitát. Aztán picit nagy hévvel rohantam Atoru után és amikor a nyakába ugrottam, nem sokkal után el is estünk. Persze alig volt időnk fel állni, mert már nekünk is rontott egy vadkan. Természetesen engem kapott el a feldühödött állat. Még is ki mást, ha nem engem, esküszöm nem is én lennék, ha nem kerültem volna ebbe a helyzetbe. Bár elképzelni sem tudom, hogy miért akarja kioltani az éltem ez a vaddisznó, de már alig bírom vissza tartani. Igazából az elsipákolt egy mondatom után, már nem volt több időm beszélni, mert teljes koncentrációt és erőfeszítést igényelt az, hogy ellenállást tanúsítsak a vadkannal szemben, ami letepert a földre és szeretné az agyarait belém vájni. Már kezdett kifogyni belőlem a szufla, de Atoru még mindig nem csinált semmit. Mikor már kezdtem azt hinni, hogy a halálom akarja, csodák csodájára pixelekké változtatta a vérszomjas vaddisznót. Pont időben, mert már az erőm végére értem és ha kicsit később lép akkor már lehet, hogy megcsócsált volna ez az őrült vadkan. A földön feküdve ziháltam és hallgattam, hogy Atoru beszélget valamit, de csak pár másodperces késéssel fogtam fel, hogy mit beszél hozzám.
-Ez esetben én sem láttam más megoldást…
Veszek két nagyobb lélegzetet, majd nyelek egy nagyot. Közben érzem, hogy kezd visszatérni belém az erő. Amint végre lentebb, hagy a zihálásom felülök, de egyelőre még nem állok fel, még nem érzek annyi erőt magamba, hogy ezt megtegyem.
-Köszönöm, hogy kisegítettél és nem hagytad, hogy megöljön ez az őrült vadkan.
Még ücsörgöm picit, aztán feltápászkodom és talpra álok.
-Szerintem is elég volt ennyi izgalom mára. Egyébként is idő lesz innen elkutyagolnom a legközelebbi városig és nem szeretném, hogy rám sötétedjen.
-Szóval, ha egy irányba tartunk innen, akkor együtt is kutyagolhatunk, ha pedig most elválnak útjain, akkor viszlát.
Várok picit, hogy megtudjam mit is reagál, majd indulok a magam útjára a legközelebbi város irányába.

//Köszöntem a játékot ^^//

by **Atoru** Szomb. Jan. 31 2015, 14:18

Miu szerencsére megértette, hogy most nem volt más megoldás. De én már nem vagyok ebben olyan biztos... Mégis miért csináljuk ezt? Mit ér az, hogy levadásszuk az állatokat? Mert kapunk értük húst? Vagy az achievementek miatt? Nevetséges. Nem csoda, hogy az ember az egyik legveszélyesebb faj, ami árthat akárkinek és akárminek. Még a saját faját sem tiszteli, nemhogy még a többit! Azt hittem, hogy idebent más lesz a helyzet. De nem, itt is ugyanolyanok. Megölik egymást, kihasználják a másikat, és emellett ugyanúgy elpusztítják azt, ami az útjukba kerül. Jobban mondva pusztítanák, de az Immortal Object felirat sok mindent megvéd tőlünk. Viszont a bossokat ez nem védi meg. És amint legyőzik a szintfőnököket, az ember még egy pusztítást tudhat majd a háta mögött. Egy egész világnak a pusztulását.
Tényleg meg kell ezt tennünk? Tényleg nincsen más esély? Lennie kell. Muszáj, hogy legyen! Csak még nem tudunk róla.
Ezt a vaddisznót sem kellett volna megölnöm. Egyszerűen leszedhettem volna Miuról, vagy megijeszthettem volna, hogy elmenjen. De nekem meg kellett ölnöm, mert ezt tanították. Ilyenkor úgy érzem, hogy jobb lenne, ha nem is léteznék. Akárcsak a többi ember. De ilyet nem tehetek. Nem vagyok mindenható, nincs mások felett hatalmam. Így csak annyit tehetek, hogy megpróbálom megváltoztatni az embereket. És ha akár egyet is sikerül, akkor már boldog leszek.
Miu esetét talán mondhatom félsikernek. Végre nem olyan ellenséges velem, mint a legelején, és még meg is köszönte a segítségemet.
- Ugyan, semmiség. Gondolom te is megtetted volna. - válaszolom a lánynak, és biztosan igazam van. Eddig kevés olyan emberrel találkoztam, aki nem segített volna máson, aminek örülök. Úgy látszik a megfelelő emberek vették meg a játékot, és telepítették.
- Nos, nem szívesen hagynálak egyedül egy ilyen helyen. Szóval miért is ne, menjünk együtt. - mondom a lánynak. És igaza van, valóban kezd már lassan sötétedni. Észre se vettem, és eltelt egy nap. És nem mellesleg, egy újabb ismerőst is szereztem, akit talán nem sokára barátomnak nevezhetek. Talán...

/Én is köszönöm, nagyon élveztem az egészet Very Happy

/

by **Kemabat** Hétf. Aug. 10 2015, 23:08

//Asuka

- Ez a nap a vadászaté! – kiáltott fel hősünk, miután látta, hogy erősen megcsappant legutolsó akciója óta felgyülemlett tartalékai. – Még úgysem voltam a tízes szinten, ideje ott is szétnéznem.
Gyorsan ellenőrizte a felszerelését, semmit se felejtett-e el, elővette egyre hosszabb listáját is, és szomorúan konstatálta, hogy most sem lett rövidebb, majd kilépett az ajtón. Lement a lépcsőn, a fogadósnak kicsengette a lakbért, amivel tartozott, szerencsére elég jól ismerték már egymást, hogy pár nap csúszást még simán elnézet neki, nem úgy, mint eleinte, egy nap után is emeltek az összegen, második nap után meg ki is vágták volna az utcára.
Jókedve volt, érezte, hogy ezt a napot semmi sem teheti tönkre. Vidáman mászkált a már teljes mértékben ismert utakon, kedve volt céltalanul bolyongani a nagy vadászat előtt. Pár perc, csak pár percet töltött a városban, a kedve valahogy mégis elszállt, elég volt annyi, hogy elbotoljon egy kőben, amiről tudta, hogy ott van, mégis valahogy sikerült rosszul lépnie.
- Rossz előérzetem van. – mondta ki hangosan, és komolyabb hangulatban, egyenesen a szafari területére ment. Nem igazán tudta, merre lenne érdemes kezdenie, majd elindult az északi irányba, hiszen a többihez tapasztaltabb vadásznak kellett volna lennie. Lenyűgözte, mennyi különböző terület található itt, bele is vetette magát az egyik erdőségbe, hiszen a fák között el tud rejtőzni, ha valami baj történne, bár nem ártott volna az sem, ha megvette volna a lopakodás első szintjét, de késő bánat. Képességeihez mérten halkan, óvatosan közlekedett a susnyásban, próbálva nem elkergetni az állatokat, és amint meghallotta az egyik bokor rezzenését, azonnal lőtt. Sikeres találat, az állat viszont egy hiúz. Shu említette, hogy ritka, Kemabat el is döntötte, hogy erről egy szót se szól a lánynak. Tovább haladt befelé a sűrűjébe, amikor megpillantott egy másik játékost, egy újabb nevet a listára, ami nem akar elkopni.

by **Asuka** Kedd Aug. 18 2015, 12:11

Taft csodálatos város, és egyáltalán nem bántam meg, hogy odaköltöztem. Az egész olyan, mint egy újrakezdés. Új város, új ház, új üzlet, új én. Na jó, az utóbbit inkább csak bebeszélni szeretem magamnak, de hát ki ne szeretné áltatni magát? Az új én megerősítésére az új körmök is elkészültek, már csak néhány új ruha kellene, valamint új termékek. Annyira nem egyszerű azonban új termékcsaládot készíteni, ha már gyakorlatilag mindene megvan a szépülni vágyó, aincradi lakosoknak, amit csak kívánhatnak. Rolling Eyes

Inspiráció. Inspirációra van szükségem. Valamint még több növényre. A nyersanyaghiány gyakorlatilag állandó, szinte azonnal felélem mindet, amint van rá alkalmam, hogy főzhessek néhány potit. Ráadásul a kencéimhez is sok növényt használok. Így aztán már tegnap este felcsaptam a szafari térképemet, hogy megnézzem, hol érdemes növényeket gyűjtenem. Nagy mennyiségben, hogy aztán megint legyen mit elhasználnom. Mennyire egyszerűbb lenne, ha a kertemben is termeszthetném őket... @_@
A szafari északi részére látogatok el. Ha a térképeim nem hazudnak, márpedig nem hazudnak, mert én rakosgattam fel rájuk a különböző, virágos matricákat, akkor az erdőség ezen szakasza bővelkedik pitypangokban, valamint gombát is találok bőven.
Így történt az, hogy a szafariba érkezve kutatok az alapanyagok után. Első sorban a kevésbé sűrű, fás területen nézelődök, hiszen elvileg itt könnyebben találhatok növényeket. Különösen a fák törzseit nézem meg alaposan, hátha valami meglepőt tapasztalok.
Aktív hallgatózásommal azonban zajt hallok, a mögöttem kanyargó ösvény felől. A hangos robaj, amivel az állat elvágtat, könnyedén felismerhető. A bölényeket sohasem szerettem, eddig is csak egyet sikerült fognom, de nem szalaszthatok el egy ilyen lehetőséget. Kell az a jelvény, túl értékes. A fával nem foglalkozva - úgy sem rejt magában semmit, ami nekem hasznos - fordulok az út felé, és gyorsasági fölényemet kihasználva rugaszkodok el a talajtól. Akrobatikám nagy segítség abban, hogy időben érkezzek a vágtató bölény mögé, kezem kinyújtva pedig még épp meg tudom érinteni annak farkát. Csipogó hang, és rendszerüzenet jelzi, hogy az állatot elfogottnak véli.
Visszasétálok a fák közé, s leokézom a rendszerüzenetet, amikoris újabb zajt hallok. Ez viszont nem jellemző a bölényekre. Talán csak egy másik szafari állat? Megpróbálok arra fordulni, amerről a neszt hallhattam, bár a hozzá tartozó alakot nem pillantom meg.
- Ki az? - próbálkozok, szende, ártatlan áldozatokra jellemző hanghordozással. Mint amikor a sikolykirálynők szerencsétlenkednek, az ismeretlen gyilkosok közeledtével.

by **Kemabat** Kedd Aug. 18 2015, 15:28

Csak egy pillanatra látta, gyorsan el is bújt egy fa mögé, és összekuporodott, hogy a lehető legnehezebb legyen őt észrevenni. Erősen gondolkodni kezdett, mit csináljon. Nem látta a nevét, se a szintjét, csak abban volt biztos, hogy az indikátora vörösnek tűnt. Remélte, hogy nem vette észre, remélte, hogy ár elment, de ezeket a reményeket egy ártatlannak tűnő hang törte darabokra. Mit kellene csinálnia? Talán a kristályt kellene használnia? Ilyen kérdések merültek fel benne, de semmit sem tett. Semmit, amit a józan esze megkövetelt volna, tudta, hogy jobb lenne menekülni, de őt hajtotta valami, valami megmagyarázhatatlan. Nyugalmat próbált erőltetni a hangjára, kisebb, nagyobb sikerrel, és odaszólt a kérdezőhöz.
- A nagy, gonosz farkas vagyok, aki Piroskákat eszik reggelire. Meg ebédre és vacsorára is, ha szerencsém van. Ha nem akarsz az áldozatom lenni, jobban jársz, ha tartod a távolságot, vagy még jobban, ha elmész. Meg egyébként is, ha valaki kiléte felől érdeklődsz, nem kellene előbb neked bemutatkoznod? – kérdezte végül, és a szíve a torkában dobogott. Érezte, hogy túl messzire ment, érezte, hogy ebből baj lesz, a korábbi megérzése igaznak bizonyult. Átkozta magát, amiért ilyen hülyeséget kiabált válaszul, meg azért is, hogy még mindig nem tűnt el, pedig még megvolt rá a lehetősége. Előkereste a Hazatérés Kristályát, szorongatta a kezében használatra készen. Talán ő is csak egy véletlen vörös, nem akar neki ártani, vagy esetleg ő is fél, hogy levadásszák a sűrű növényzetben. Ezekkel a gondolatokkal nyugtatta magát, közben óvatosan kikukucskált a fa mögül, abba az irányba, ahol a másik játékost látta, de semmit sem látott. Gyorsan visszahúzódott, és nagyot nyelve újra megszólalt.
- De most komolyan, elég nagy ez az erdő. Nem kellene máshová menned?

by **Asuka** Szer. Aug. 26 2015, 20:52

Ha szendének és ártatlannak tűnsz, az általában jól működik. Holott valós veszély esetén egy pillanatomba kerülne csak lekapni a hátamra aggasztott Hentest, hogy megvédjem magam. Az ember sohasem lehet elég óvatos, én azonban ahhoz vagyok szokva, hogy a lehető legtöbb dolgot a szavak útján nyerjek meg. Nagyon, de nagyon sok felesleges harcot lehet elkerülni azzal, ha egyszerűen csak jól forgatod a szavaidat. Mint Saul Goodman, aki a halálbüntetést lealkudta próbaidőre. Zseniális ügyvéd volt, pedig ő csak egy kitalált személy. Mintáját pedig én is szívesen követem. Egyszer például rábeszéltem egy kifejezetten gonosz és vérszomjas NPC-t, hogy ahelyett, hogy engem ölne meg, és belőlem táplálkozzon, inkább legyen a szövetségesem, cserébe szállítok neki játékos eledelt. Az meg is érkezett, néhány erős játékos képében, akik ellen már nem tudott nagyon mit kezdeni.
Na de, az elkalandozás helyett inkább koncentrálj a jelenre, Asu, koncentrálj! >.< A válasz, amit kapok kérdésemre, mosolyt csal az arcomra. Aki képes Piroskát meg Farkast idézve játszani, az nem akarhat nekem komolyan ártani. Így aztán nincs miért tartanom, azt hiszem. :3
- Neeee, csak a nagy, gonosz farkast ne! - drámakirálynősködésem cseppet sem komoly. Mert az egészen máshogy hangzana, és oldalakat írnék róla tele, hogy mi az, hogy így meg úgy meg amúgy neveznek. A kilépő alak felé fordulok, az arcomon lévő, barátságos "szavazz rám" mosolyból pedig nyilvánvaló, hogy nem akarom megenni. Különben is, én csak a Piroska vagyok.
- Valóban, helyes meglátás, elég nagy az erdő. És különben is, én voltam itt hamarabb. >.< Ó, egy pitypang! *-* - azokból úgyis mindig hiány van. Pont Kemabat lába előtt. Jaj, remélem, nem fog rálépni. o.o Rohanok oda hozzá, abban a reményben, hogy észreveszi, mi az, ami pont taposásközelben van a lábához képest. A jófiúk nem taposnak csak úgy cuki virágokat. Főleg, ha az még nehezen beszerezhető is ráadásul.

by **Kemabat** Csüt. Aug. 27 2015, 12:44

Válaszára cseppet sem meggyőző reakciót kapott, ami mégis egy kicsit megnyugtatta. Nem sok mindent tudott a lányról, de abban biztos volt, hogy csapnivaló színész lehet, kivéve, ha azt játszotta, hogy nem tud színészkedni. Abban az esetben a zseniális jelzővel illetné, és egy hatalmas csokor virágot küldene az öltözőjébe elismerésének jeléül.
Kemabat kíváncsi lett, vajon kihez tartozhat a tehetségtelenség? A kukucskálást már hanyagolta, előbbi használatánál sem tudott meg semmit, így határozottan, kristállyal a kezében előlépett átmeneti rejtekhelyéből. A látvány meglepte, nem tűnt vérengző szörnyetegnek a lány, persze tudta, nem szabad a kinézett alapján megítélni a dolgokat. Meg persze a személyeket sem. Asuka egyébként egy mosolygós, kedves és vonzó nőnek tűnt, rózsaszín hajjal, és magassarkúval? Ki vesz fel szafarira magassarkút? Hogy tud benne egyáltalán menni? Íjászunk nem értette, de igazából nem is igazán akarta megérteni. A nők bonyolultak, és sok fejfájástól megkímélhetjük magunkat, ha nem próbáljuk megfejteni őket. Bár a Sao világában nincs fájdalomérzet, lehet, hogy mégis meg kellene próbálnia, kihasználva a kedvező alkalmat.
A szeme segítségével gyűjtött információkat beleégette az agyába, a listáját nem merte elővenni, gondolta, majd később felviszi őt is a többi közé. Lassan, óvatosan mozgott, le sem véve a tekintetét a harcosról, közben hallgatta, mit mesél. A hirtelen megiramodására ösztönösen hátralépett néhányat, és a menekülést jelentő kristályt átölelő ujjai is megfeszültek. Újdonsült társasága nem nyúlt a fegyveréhez, de Kem feltételezte, hogy puszta kézzel is képes lenne kibeleznie, vagyis nem, de pixeleső könnyedén lehet belőle. Szerencsére Asu nem az íjász fejét akarta, hanem a pitypangot, ami a lába előtt helyezkedett el. Mély levegővel nyugtatta magát, majd kissé remegő hangon megszólalt.
- Ilyenekre vadászol? Arra több van belőle! – mutatott abba az irányba, ahonnan érkezett, ahol kevésbé volt sűrű az aljnövényzet.

by **Joey Chrome** Vas. Feb. 07 2016, 13:26

//~~Yachi~~Katja és Noxy//

Eiji úgy határozott, hogy elvisz engem piálni az erdőben. Végül is mi lenne ott az állatokon, növényeken, mert a lehetséges pszichopata gyilkosokon kívül, he? Hát a nem pszichopata gyilkosok! Nem ám, csak viccelek, nem szokott a szafariba gyilkos lenni… kivéve a félszemű tejfölivadékot, persze… De azzal se találkoztam mostanában. Remélem nem is fogok! Eiji hozott vodkát, sört, bort, pálinkát… mindent, amiben van alkohol, még Cherry Queen-t is! Na jó, attól nem csiccsentünk be, de a többitől már egy kicsit. >.> Na szóval, ittunk annyit bőven, hogy egy kicsit be csiccsentsünk, majd Eiji, félig részeges állapotában valamit kitalált, mert elkezdte sorba rakni a különböző méretű üvegeket, majd előkapart egy rakás vasból készült kisgolyót, ami csak piros és zöld színű volt.
- Hé, Joey HUKK! – kezdte el egy csuklás kíséretében – Játszunk célba dobóst! Te leszel a zöld, én a piros… HUKK! Az nyer egyértelműen, aki több pontot szerez… HUKK!
- Jól van HIKK! - na, kicsit én is berúgtam – De… melyik mennyi pontot ér?
- A nagyok 5 pontot, a közepesek 10 pontot, de a kicsik ha egyből eltöröd, 20 pontot… HUKK! S csak egyet dobunk, még ha mellé is megy… HUKK! - nyögte ki a pontozást és a szabályt, majd jelezte, kezdjek én. Kicsit megszédelegtem, úgyhogy inkább egy közepes, whisky-s üveget dobtam ki. Majd Eiji jött, de ő olyan állapotban volt már, hogy mellé dobott.
- Höh, túl sok folyt a garatodra cimbi? HIKK!
- Höh, nagyon vicces vagy! HUKK! - hála a jó Istennek részegen annyira nem agresszív, bár akkor állandóan le kéne itatni, ami nem tesz jót az egészségének… Hé, az ott mi? Mi az a pikkelyes, meg szőrös… úristen, egy kígyóember meg egy egérember! D8 S Eiji-t akarják elvinni! D8
- Mentek az anyátokba, HIKK! Hagyjátok békén a cimbimet! - rántottam elő a kardomat, s verekedni kezdtem velük. Azt viszont nem láttam, hogy nem is vannak ott, így Eiji értetlenül leste, miért kapálozok a kardommal a levegőben.
- Azt hiszem neki csak light-os piát szabad adnom… O.O

by **Noxy** Hétf. Feb. 08 2016, 19:36

//Joey és Yachi

Nagyszerű, pompás idő köszöntött ahhoz, hogy elmenjek vadászni egyet ide a tizedik szintre. Nagyjából oda, ahol találkoztam Yuival. Azóta a karácsony már elmúlt, és annyi hó sincs. Ideje terepszínűre váltani a fehérből... habár én sötét cuccokban járok.
Szeretek társaságban vadászni, de van, amikor egyedül jobban szeretek, mert sokkal könnyebb koncentrálni bármire is. Most olyan hangulatom volt, hogy falkában kéne lecsapni áldozatainkra, mint a farkasok.
Valahogyan elkapott engem egy fura érzés mikor egy szarvas mobot üldöztem az erdő mélyébe... talán csak mert eszembe jutott Hunor és Magyar legendája.
Na mindegy... ott a szarvas!
A kecses, fenséges állat, aki olyan szépen mutatna a trófeáim között, olyan gyorsan szökdécselt, amennyire engedte a program. Én meg úgy futottam utána, ahogy a gyorsaságpontom engedte. Végül a szarvas egy patakpartnál le tudott rázni egy sunyi kőről-kőre ugráló módszerrel.
- A fenébe! - bosszankodtam halkan. Na igen, a kudarc az kudarc, és van, amikor az ember letargiába esik. Én viszont nem, mert túl sok kudarcom volt már életemben ahhoz, hogy megtanuljam őket elfogadni. És ami a vadászatot illeti, ez csak egy semmiség. Majd találok egy másik igazán pofás és ízletes vadat, amit elejthetnék.
Bár ez a víz nem olyan, mint a valóságban, de szerencsére arra be van programozva, hogy a játékosok tudjanak is inni belőle. Hogy hogyan csinálták, hogy a víznek víz íze legyen egy játékban, az igen nehéz kérdés. HA KA nem lett volna ilyen őrült, hogy bezárjon egy több, mint tízezer játékost és ha nem is magától, de "megölessen néhányat" belőlük, simán kiérdemelte volna társaival együtt a Nobel-díjat.
Az ívás után visszamentem vadászni, de ezúttal sem sikerült elkapnom egy hasznos zsákmányt. Érdekes módon... egy bokorban lapult, és folyamatosan zörgött, és észre se vette, hogy szép csendben odaosontam hozzá, és... Nem lett meg a jó fogás pont hu! Elszökött a mocskos kis szőrös manó szőrös lábain!
Éppen indultam volna egy újabb vadászatra, amikor a közeli tisztáson hangokat hallottam. Hallás jártasságom nincs, de túl tisztán lehetett hallani ahhoz, hogy megjegyezzem: tivornyás pofázások és üvegtörés.
Nagyszerű, gondoltam. El kéne kergetni innen ezeket a részegeket. Igaz, hogy szeretek piálni és időnként be szoktam rúgni, de ezek így képesek és elronthatják nekem az amúgy eddig is sikertelen vadászatomat. Fogtam magam, és odamentem a pároshoz.
- Hé, ti! Jobban teszitek, ha most szépen elhúztok innen a részeg feletekkel, amíg... - Ekkor ismertem fel a pityókás jó öreg Pörölyfejet és Szöszit. - Hát ti meg? Erre nem számítottam... mi a fenét csináltok itt olyan részegen, hogy még a Lajhár is józanabb nálatok?! Elijesztitek a vadakat!

by **Joey Chrome** Szomb. Ápr. 16 2016, 11:19

//csak ketten leszünk//

- Ki az a Lajhár? HIKK! ^^ - fordultam meg a hangra – Jééé, szia Noxy, HIKK! ^^
- Egyet mondok… HUKK! - nem ez volt az, amit mondani akart – ne szólj be! - hanem ez. Majd nemes egyszerűséggel kidőlt, szóval én folytattam, mi a helyzet:
- Csak piálni jöttünk ide HIKK! ^^ S versenyeztünk, ki éri el a legtöbb pontot üvegdobásban, de közben jött egy kígyóember meg egy egérember, s el akarták vinni Eiji-t! HIKK! - Bár különös, hogy hirtelen eltűntek… lehet, túl erős voltam nekik? Very Happy

- S te mit csinálsz HIKK? ^^ - Talán ő is idejött inni? ^^ Várjunk, azt mondta, hogy elijesztjük a vadakat… Akkor horrofilmet csinál! \o/ Ja várjunk, csak vadászik, bocsi… ^^”
- Nem kérsz inni HIKK? ^^ - ajánlottam egy kis whisky-t, ami érintetlenül maradt, későbbi alkalomra. Tényleg, itt is lehet s**gérszegség miatt vadász baleset? Vagy olyan, hogy másnap méáshol vagyunk, s nem tudjuk, hol vagyunk, s hogy kerültünk oda? Biztosan, csak itt könnyebb hazajutni, mert ot a teleportkristály… A valóságban miért nem tudnak ilyent csinálni eltévedés esetén? Milyen jó lenne, mert akkor kevesebb lenne az eltűnések száma! Bár úgy semmit nem ér, ha viszont elveszik az áldozattól a rablók… Vagy lenne rajta lopásgátló? Lehet majd kifejlesztem, ha kijutunk a játékból, hmmm… Akkor lehet rohadt gazdag lennék vele. Very Happy

Vaaagy a kormánytagok elvennék tőlem valami izéság miatt, s a saját találmányuként adnák el, hogy ők gazdagodjanak meg. -.- Vagy Japánban ez nem úgy működik? De azért le fogom védetni, ha sikerülni fog, nehogy valaki aztán feljelentgessen, hogy elloptam az ötletét.

by **Shukaku** Szer. Júl. 20 2016, 16:37

A szerveződés újra elkezdődött, Rogan pedig elkezdte felvenni a kapcsolatot a céh tagjaival, melynek hatására úgy tűnik ismét egy értékes taggal fog bővülni a kicsiny csapat. Shu amellett, hogy már nagyon szeretett volna elmenni valakivel szafarizni azok után, hogy kedvenc társa Asu lelépett, Cearsot pedig pont a harcos lelépése miatt nem hívhatta meg, még emiatt megfelelő alkalmat is talált arra, hogy újra találkozzon az idomárral és a kissárkánnyal. Igen, ez is nagyon fontos volt, hogy párosról beszélhetünk, hiszen ez a fajta összeállítás is jócskán megcsappant mint ismeretségi kör, az elmúlt hónapokban. Na meg persze ezen felül azt is számításba kellett venni, hogy Shu eldicsekedhet Timivel, Yenával, akit ugye a kesztyűnek hála részben tőlük is kapott, nem csak Kayabától... szóval volt mesélni való bőven. Ja igen, és ezen felül még azt is meg kellett beszélni, hogy a leendő újonc milyen feladatokat vállaljon majd a céh berkein belül. De ezt mind-mind meglepetés jellegűre tervezték, szóval az üzenetben mindössze ennyi állt:

Shu & Timi írta:
Kedves Nachum és Rogan!

Várunk titeket a szafari Északi részén, az erdőségben. Küldünk koordinátákat, szóval reméljük meg fogtok minket találni. Reméljük még mindig szerettek szafarizni, mert most nem viszünk kaját, azt esszük, amit fogunk.

Üdvözlettel: Shu & Timi

Ez a fajta levélaláírás maradt meg még mindig, annak ellenére is, hogy Yena is velük volt, de mivel ő nem követelte meg magának se a megszólítást, se a levél végi odapöttyintést, csak a tényleges személyes találkozáskor való üdvözlést, így ezzel nem kellett törődni. A felszerelés mindig náluk volt, ezután már csak türelmesen várni kellett.

by **Rogan Hartnett** Csüt. Júl. 21 2016, 14:22

A pénz egyre csak fogyott, úgy tűnt elég lesz egy időre, de be kellett látnom, hogy néhány ezer arany nekem egy pillanatot jelent csak. Fájó szívvel lapozgattam a személyes könyvelésem és fájlalva sóhajtok fel. Mégis mire költöttem én el azt a rengeteg pénzt? Az elengedhetetlen luxuscikkeim kivételével mindenre odafigyeltünk, nem adakoztunk, nem hagytuk magunkat kísértésbe ejteni amikor egy utcán lakó egyén megközelített minket, hogy "Isten áldásával" ruházzon fel bennünket csupán néhány aranyérméért cserébe. Sosem értettem, hogy "Isten" miért pont nekik ad ilyen "hatalmat". És ha már nekik ott van az áldás akkor mégis miért kell nekik a pénz? Természetesen azért mert mindenkinek mindig a másé kell... Na de ott tartottam, hogy gyanútlanul olvasgattam a könyvelést, miközben Nachum békésen pihent a pocakomon összegömbölyödve, néha elidőztem azon, hogy figyeltem ahogyan levegőt vesz és ilyenkor mindig picit megemelkedik a háta. A maga módján ő is tud aranyos lenni, főleg amikor alszik. Éppen egy ilyen bambulós pillanatomban kaptam meg a levelet. Nachum pedig már fel is kapta a fejét. Ő az a fajta aki nem szeret semmiről sem lemaradni amiről én tudok.
- Mit kaptál?
- Levelet..
- Mi áll benne?
- Semmi extra, tényleg. - vállat vonok és bezárom a levelet, közben ő felmászik a hasamon, és egészen a nyakamig jut, mindvégig gonosz pillantásokat vet rám - Jó talán azért mégsem, semmit. Tessék... - pár pöttyintés és már olvashatta is a levelem, szemeit végigfuttatta azon a pár soron, majd miután elolvasta visszapillantott rám.
- Ez tényleg nem semmi. Szafarira hívtak, te pedig itt lazsálsz amikor jelenleg minden pont számít.
- Olyan meleg van odakint...
- Van még kifogásod? Ha nem akarod a jelvényeket, és nem akarod, hogy legyen mérged amivel tovább tudunk lépni akkor nem kell elmenni... - első szíven szúrás megtörtént... Igaza volt, valamennyire vágytam is mások társaságára, és azok a fránya jelvények is kellenek...
- Egye fene...

Rogan írta:
Kedves Shukaku és Timidus!
Köszönjük a meghívást, igyekszünk mihamarabb odaérni hozzátok.

Aláírni én nem írtam alá, nem tudom megmagyarázni miért.. egyszerűen nem csak nem akartam.. Lassan összekészültünk, ami néhány percig tartott csupán. Nachum várt, én pedig tollászkodtam egy picit, nem mintha sokat számítana itt a zuhany meg a hajmosás amikor a rendszer nem engedi, hogy mocskosak legyünk, de a tanult szokásokat nehéz elhagyni. A lányka üzenetétől számítva talán olyan fél órába került mire megérkeztünk mi is a koordinátákra. Vagyis a térkép szerint valahol erre kell lenniük... Nachum a levegőből kereste őket, amíg én ráérősen sétáltam, és ha valamelyikünk megpillantja őket már köszönti is a párost.

by **Shukaku** Csüt. Júl. 21 2016, 15:15

Nekik is szükségük volt azért pár percre, hogy eljussanak a területre, amelyet találkapontnak jelöltek meg, így a fél órás utatok nem jelentett fél óra várakozást, maximum tizenöt percet, amit viszont olvasgatással, és ha már a szafari területén voltak, akkor vadászgatással ügyesen el lehetett ütni. Ugyan nem ejtették el a vadat, csak megfogták, hiszen akkor a meghívó evésre vonatkozó része nem lett volna fair veletek szemben, hiszen ők előbb kezdték a dolgot. Még Yenának is el kellett magyarázni, hogy miből is áll pontosan ez a szafari dolog, meg azt is el kellett tervezni, hogy ezen az alacsony szinte, ahol még ti is biztosan vadászhattok, ők mit akarjanak fogni. Mondjuk ez akár lehet az első próba is, hogy mennyire vagytok tisztában a szafari dolgaival. Na persze a legeslegeslegelső kérdés az volt, hogy miként fogtok megbarátkozni Yenával. Nem mondhatnánk, hogy Timidust, vagy akér csak Shut is ismeritek, mert azért az ismeretséghez az a kis idő kevés volt, de az, hogy Yenát nem ismeritek, az teljesen bizonyos. Ahogyan az is, hogy az égből észrevenni valakit könnyebb, mint a földről, így feltehetőleg ő veszi észre előbb a triót. Ha ez így van, és le is száll közéjük, akkor Yena lesz az első, aki megrohamozza a csöppséget. Nem kell tőle félni, harapni nem fog, és nem is valami nagy darab, de azzal mindenképpen megpróbálkozik, hogy lebirkózza és összenyálazza a kissárkányt. Említettem már, hogy a hiéna képessége is a szájszagával van összefüggésben? Szóval nem kellemes. Timi és Shu azonban csak akkor foglalkozik velük, ha esetleg Nachum túlságosan rossz néven veszi a dolgot, különben inkább a te üdvözléseddel vannak elfoglalva.
-Halihó! Örülök, hogy eljöttél!
Timi részéről csak egy biccentést kapsz, ám Shu igyekszik meglepni, és nekifutásból a nyakadba ugrani...

by **Rogan Hartnett** Csüt. Júl. 21 2016, 16:05

A szafari egy hatalmas hely, szerencse, hogy kaptunk koordinátákat így rövidesen meg is találjuk őket. Nachum az égből figyeli a környezetet, majd amikor ereszkedni látom biztossá válik számomra is, hogy megtalálta a célpontjainkat.
- Üdv! Rogan is jön, csak neki kicsit lassabban megy a meleg miatt. - nem száll le, elsősorban az őt megrohamozó kis állat miatt, akire unott arccal pillant le, és igyekszik elég magasan maradni ahhoz, hogy a hiéna ne érhesse el őt. Eközben én kicsit gyorsabbra veszem a tempót, már én is látom a kis csapatot, és mire odaérek addigra észreveszem, hogy eggyel többen vagyunk mint amire számítottam.
- Helló! Oh úgy látom akadt egy rajongód Nachum. - pillantok szerencsétlen sárkányra, közben pedig elkapom a váratlanul nekem ugró lányt, megpörgetem a levegőben és magam mellé rakom. Ennyihez még nem kell súlyemelés sem, elvégre csak forogtam vele. Nachum végül kénytelen volt az én vállamon letelepedni, hogy lepihenhessen. - Rogan Hartnett, - mutatkozok be a kis lénynek, elvégre nem ellenség, szóval csakis velük lehetett.
- Én örülök a meghívásodnak. Ami azt illeti már éppen azon tűnődtünk, hogy mi hívunk el titeket valahova a közeljövőben.
- Felmerült a gondolata annak, hogy ti talán segíthettek a projektben amin dolgozunk. - teszi hozzá Nachum, közben végig a hiénára figyel aki mintha kicsit túlbuzgó is lenne.
- Na mesélj. Mik a tervek. Vadászunk valamit amit meg tudunk enni, vagy esetleg táborozunk is? Az utóbbi időben sok a szabadidőm, ezért nekem bármi megfelel.

by **Shukaku** Pént. Júl. 22 2016, 06:20

Shu még mindig nem ruházott be ugrás jártasságra, és nem is nagyon fog vélhetően a közeljövőben. Soha nem tervezett házak tetejéről szökdécselni, és mivel Timi mindig mellette van, valamint mind a boltot, mind a szobát úgy alakította ki, hogy méreteinek megfelelő legyen, így soha nem volt még azzal gondja, hogy nem ért el valamit. Ennek a jártasságnak a hiánya most viszont Yenának sok bosszúságot okoz. Valami ilyesmit láthat Nachum, miközben őt figyeli, és a hiéna percek után sem mond le arról, hogy őt elkapja, bár vélhetően ez nem fog neki sikerülni. A nagy meleg miatt Shu is nyári, lenge ruhában jelenik meg, és a szafarinak hála a masni is egy sokkal kisebbre van cserélve a hajában. Az integetés mellett azért egy rövid, érdeklődő kérdést is feltesz.
-Tényleg elég meleg van. Ha ideér kaphat üdítőt, készítettem egy új italt, kivis-bodzás, talán ízleni fog.
De először a lerohanás jön, amire jól reagálsz, átmész a teszten. Ezzel azonban nincs vége, hiszen hála annak, hogy Nachum a válladra szállt, most Yena következik, aki karmaival megpróbál felkaptatni a lábaidon, hogy elérhesse az érdekes kis lényt. Nem, Shu még ekkor sem szól rá, és nemsokára azt is megtudod, hogy miért.
-Ő pedig Yena. Bántani nem fog, ne aggódjatok, de játszani azt nagyon szeret.
Az éppen most akartunk mi is keresni titeket szöveg nagyon átlátszó, de mivel Nachum is megerősíti, legalább is részben, így Shu ha nem is teljesen, de elfogadja, ám a tervekről egészen más elképzelései vannak, mint nektek.
-A tervek? Pont most mondta Nachum, hogy mi fogunk segíteni nektek. Szóval hallgatjuk a tervet.
Igen, ez a teszt harmadik része. A második az, hogy mit kezdesz Yenával, a harmadik pedig, hogy mit kezdesz akkor, ha neked kell kitalálni valamit. Azt tudják jól, hogy fantáziád az van, szóval az idomár valami nagyon érdekesben reménykedik.

by Ajánlott tartalom