Re: Mezőség #3

by **Akae** Vas. Jan. 18 2015, 19:10

- Nem baj akkor is ez a célom, és minél hamarabb el fogom érni. És... hát nem nem mert... mert... mert nem. És amég erős nem leszek nem is szándékozom, hisz egy gyenge testvérrel nem menne sokra csak feltartanám és azt meg nem szeretném. A másik világban sem töltöttünk túl sok időt egymással, hisz én amég tudtam edzettem, ő pedig egyfolytában játszott amikor nem iskolában volt. Később ugyan játszogattunk együtt, de amikor megtörtént "az incidens" már nem mertem vele játszani aztán kijött a SAO és most itt vagyunk.
Próbálta elmagyarázni Akae Shunak hogy miért is nem akar a bátyával interakcióba lépni.
- Értem...
Majd mikor Shu felkapta a cicát és felé mutatta akkor nagyon meglepődött és nevetni kezdett.
- Há... Hát... a cicának nem mondhatok nemet... Ezzel most te nyerted ezt a párbajt...
Alig bírta abbahagyni a nevetést, de azért végül sikerült neki. És lerakott egy kis csemegét a közelbe hogy egy kis állatka rátaláljon. Majd egy kis idő elteltével hápogás hallatszott és felbukkant egy kacsa.
- Jéé egy kacsa ilyet már láttam , de az picit máshogy nézett ki, nem volt ennyire színes. Ez mitől van?
Érdeklődött a kislány. Majd kicsit közelebb sétált a kacsához és megsimogatta a fejét, majd mikor elfogyott az eledel a kacsa is továbblát, de Akae integetett neki. A kacsa fura mód mikor sétált el visszanézett és hápogott egyet búcsúzúul. Legalábbis a kislány biztos volt hogy azért csinálta.
- Milyen furcsa ez a kacsa, de fel kell írjam hogy ez a második amit láttam.
Előkapja a kis füzetét és felírja hogy látott még egy kacsát.

by **Shukaku** Hétf. Jan. 19 2015, 08:11

-Pfff!
Shu csak ennyit tudott mondani erre az egészre. Még Chizu sem vette ilyen komolyan azt, hogy ő egy nindzsa, még ő is tudta, hogy ez az egész harcolósdi butaság, csak egy játék. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy olyasvalaki, akinek van testvére, akinek megadatott, hogy testvére legyen, hogyan tud ilyen csacsiságok miatt távol maradni tőle. Nem elég erős? Ennyire konzervatív lenne a családja, hogy ilyen ősi szamuráj erkölcsöt erőltettek bele egy kislányba? De hát mi értelme van ennek az egésznek? Shut egy csomóan piszkálták azzal, hogy ne akarjon felnőttesen viselkedni, erre jön Akae, aki jócskán túltesz rajta. Míg az idomár a saját eszközeinél maradt, ez a lány elszakítja magától a testvérét azért, mert nem elég erős. Ezt egyszerűen nem tudta felfogni ésszel.
-Jajj Akae, ezek a bigyuszok már régen kimentek a divatból! Szép dolog, hogy ilyet játszol, meg biztos nagyon jó móka ez a hagyományörzősdi, de már senki nem él így. Nem kell feláldoznod magad, nem kell ahhoz hozzámenned, akit a szüleid választanak, nem kell kést szúrni a hasadba, ha valamit elszúrsz, nem hozol szégyent a családodra, meg semmi ilyen ősi butaságok nincsenek már. Én… én tényleg nem akarom megsérteni sem a… sem a vallásodat… vagy mi ez… és én is úgy megyek be egy dojoba, ahogy kell… meg megtisztelem a másikat… de most itt lenne a lehetőség arra, hogy bepótolj mindent a tesóddal, és senkit nem érdekel, hogy te most erős vagy vagy gyenge, csak az a lényeg, hogy együtt legyetek, mert testvérek vagytok. Legalább próbáld meg! Ha ő is ilyen maradi, akkor pedig majd meg is érdemli, hogy ne talizzon egy ilyen kedves valakivel, mint aki te vagy.
A nevetés kicsit oldotta a feszültséget, és szerencsére Akae végre elfogadta a Burkot, amit Shu azonnal a kezébe is nyomott.
-Nem kell aktiválni, meg semmi ilyesmi, csak mindig legyen nálad. És ha véletlenül elhasználódna, akkor szólj, és majd adok újat. Elég… elég barátom halt már meg, nem akarom, hogy semmi ötszáz aranyon múljon az életük. A kacsa pedig… tőkés réce. Vadkacsa. És azért ilyen színes, mert ő fiú… illetve… gácsér. Úgy hívják a fiúkacsát. Tudod, mint a Nils Holgersson mesében.

by **Akae** Kedd Feb. 10 2015, 16:44

Akae végighallgatta ahogyan Shu próbálja rávezetni hogy nem kell ilyen kötötten tekinteni a családra.
- Értem... Lehet hogy igazad van...
Gondolta át majd a kacsára került szépen lassan a szó.
- Tő-kés-ré-ce
Írta le a kis jegyzetfüzetébe.
- Nils Holgersson? Nem túl sokat TV-ztem az edzések miatt a másik világban sem, de most hogy így mondod mintha rémlene valami. Abban volt az a pici hörcsög?
Tette fel a kérdést. Majd picit jobban átgondolt hogy vajon tényleg ilyen egyszerű lenne itt is a családosdi?
- Lehet hogy nem is Reynek hanem csak magamnak szeretnék bizonyítani?
Mondta elgondolkozott halk hangon. Persze ő azt hitt ez még csak a gondolataiban játszódik le.
- Shu, volt már olyan érzésed hogy minél többet gyakoroltál, harcolt, erősödtél annál gyengében érezted magad?
Jutott eszébe a kislánynak hogy egy ideje hasonló érzés fogta el, érzi hogy erősebb lett mint volt, de a körülötte lévők egyre messzebb és messzebb kerülnek szintügyileg mint ő. Próbált Akae valami kissé vidámabb témával felhozakodni.
- Shu szerinted fogok látni hiúzt? biztos nagyon szép állat és azok a bojtos fülecskéi... imádom őket.
Majd körbenézett hátha lát valami mozgást, de sajnos semmi.
- Timidusz nem bánod ha gyakorlok veled egy kis lovaglást? A fő célom most a vadászat fejlesztése, de nem szeretném a lovaglást sem elhanyagolni. Jut is eszembe van itt neked valami amit már oda szerettem volna adni, de nem volt rá alkalmam.
Kicsit kutat az inventoryába és előkap egy fa irányító pálcát amibe bele van vésve, igaz kicsit bénácskán hogy: "Akaetól Shunak és Timidusznak"
- Tessék ez az én ajándékom nektek, igaz nem olyan szép és még csak nem is hasznos, de sajnos csak ezt tudtam nektek készíteni.
Majd odatartja Shu elé várva hogy elvegye.

by **Shukaku** Kedd Feb. 10 2015, 21:06

-Biztos, hogy igazam van. Nem sokszor mondok ilyet, mert nem szabad, de most teljesen biztos vagyok. Aki téged ki akar csúfolni meg kisebbnek gondolni meg ilyen butaságokat csak azért, mert elvesztettél egy buta csatát, hát az vessen magára. Még Timidus is vesztett csatát. Valami…
-A győzelmi arányom küzdőterekkel és arénákkal együttesen ötvenhat a négyhez.
-Na látod! Még Timidus is kikapott négyszer, és mégsem csúfolja ki senki, meg ő az Aréna bajnoka, meg ilyen dolgok.
Na persze ha Timidus azt is megtudta volna, hogy ő a legmagasabb szintű pet, azaz azt, hogy megelőzte Reginaldot… ezt azonban szerencsére még nem tudta, és remélhetőleg a következő fejlődési fázisig nem is szerez majd róla tudomást. Shu tudta ugyan, hogy van mire büszkének lennie a barátjának, de azt is tudta, hogy az egó idegesíti az embereket, főleg ha egy sárkányé, és főleg ha ők is tudják, hogy okkal érdemelte ki azt, hoy magasabb szintű náluk. Ez az egész egyedül csak Shut nem érdekelte, aki elvileg Timidus idomárja volt, vagy mifene… és mindenki más meg acsarkodott. Sokszor egyetértett már a sárkánnyal abban, hogy az emberek furák. És ha már furaságról van szó, akkor az is fura volt, hogy Akae ezeket a szép régi meséket is ismerte, ez azonban pozitív fura volt, és mosolyt csalt a lány arcára.
-Igen, a hörcsögös. Én csak könyvben olvastam, a meséből nem láttam minden részt… de amit láttam, abban is volt hörcsög. És… és magadnak pedig… hát folyamatosan bizonyítasz. Megszerezted a fegyvert, amit szerettél volna. Nem? Tudod…
Lecsüccsent a lány közelébe, és úgy folytatta.
-Nekem… apu azt mondta, hogy mindig csak kis célokat tűzzek ki magam elé, amit tudok teljesíteni. Mint a túrákon a szakaszok. És… nem tudom… én a szafarizáson kívül semmiben nem szeretnék nagyon fejlődni… az Timidus dolga… mármint a harcolós izék… meg a szintek meg a pontozás… de ő sohasem elégedett a fejlődésünk ütemével, mert azt mondja, hogy egy csomó lehetőséget kihagyunk… de mondjuk megértette, hogy miért, úgyhogy nem haragszik… hiúzt pedig… nem tudom. Egyszer biztosan. De… majd ha fogok egyet, akkor ott tartom amíg megérkezel, hogy láthasd.
Az ajándékra eléggé zavarba jött. Nem várt soha semmi viszonzást a cselekedeteiért… mármint nem többet egy köszönömnél. Óvatosan átvette a pálcát, és megmutatta a sárkánynak is.
-Köszönjük szépen! Neked… izé… mikor van a szülinapod? A lovaglás mellé ló is kell.
Ezt már akkor mondta, amikor a kislány már a sárkány hátán volt, aki készségesen engedte, hogy gyakoroljon rajta. Ezúttal már fel is szállt, persze csak nagyon alacsonyan repülve, hogy akkor se essen baja a lánynak, ha leesik.

by **Akae** Csüt. Feb. 26 2015, 19:51

- Hát... igaz... de...
Hirtelen nem jutott Akae eszébe semmi amivel rácáfolhatott volna Shu állítására.
- Igazad van...
Majd mikor meghallotta Timidusz nyerési arányait egészen elképedt.
- Ötvenhat a négyhez? A küzdelmeid kevesebb mint 10%-át veszítetted el Timidusz... Ez... ez lenyűgöző.
Mondta Akae. Majd szépen illedelmesen végighallgatta Shu mondandóját.
- Én jelenleg kettő győzelemnél és kettő vereségnél tartok sajnos. Ellened és Cearso ellen veszítettem és Miu na meg Haru ellen pedig nyertem. Miuval élvezetes volt harcolni, sokszor meg is lepett... a harc végéig nem voltam benne biztos hogy én fogok nyerni. Ellenben Haru elővigyázatlan volt és a képességem egyetlen kör alatt végett vetett a harcunknak.
Mesélte Akae. Majd Shu azt kérdezte mikor van a szülinapja.
- Hát... November hatodikán. És a tiéd?
Kérdezett vissza.
- Nekem Apu mindig azt mondta hogy ne foglalkozzak senkivel aki csúfol. Hagyjam őket ott és nevessek egy jót. És mikor még kicsi voltam akkor Anyu...
Majd Akae hangja egy picit megcsuklik és látszik rajta hogy küszködik valamivel majd egy pillanattal később már folytatta is.
- ... mindig azt mondta... mert... mert sokan piszkáltak azért mert én nem babáztam, hanem inkább egy bottal gyakoroltam még a suliba is... hogy csak azért piszkálnak mert irigyek.
Mesélte el majd egy pillanatra elfordult és meglátott valamit ficeregni a bokorban. Egy menyét volt az méghozzá szép nagy példány.
- Shu nézd...
Mutatott a menyétre.
- Ez egy menyét igaz?
Kérdezte hogy biztos legyen abba hogy mit is lát. Majd megpróbált picit közelebb kerülni, de a kis állatka megijedt és elszaladt. Akae elővette a kis füzetét és felírta hogy menyétet is látott már.

by **Shukaku** Csüt. Feb. 26 2015, 20:22

Már a szájára is állt a picit anyáskodó tanárnénis hozzászólás, amit talán Juntól tanult el, talán eleve benne volt, miszerint semmi de, ám mivel ezt útközben maga Akae is belátta, így nem kellett neki lekorholnia a lányt. Egy kicsit sejthető volt már, ennyi idő után, hogy miért mondják őt koraérettnek… de hát idősebb volt mint Akae. Sokkal idősebb… és még neki is voltak olyan gondolatai, mármint Akaenak, amik meglepték őt, és még Shu is magasröptűnek gondolta a kislányhoz képest. Ahány ház, annyi szokás, és ez a gyereknevelésben is megmutatkozott. Az ámuldozáson csak elmosolyodott, Timidus pedig bólintott, bár volt hozzáfűznivalója.
-Igen. A küzdelmeim megközelítőleg hat egész hatvanhat százalékát veszítettem el. Ez még mindig nem elég jó arány ahhoz, hogy biztos lehessek abban, hogy meg tudom védeni az idomárt. Ezt nem tartom lenyűgöző teljesítménynek. Négy küzdelem alapján viszont nem alakíthatsz még ki semmilyen statisztikát. Én is megvárom a századik küzdelmet ahhoz, hogy biztosabb következtetéseket vonjak le. Azonban hasznos lenne, ha a küzdelmeidet elmesélnéd nekem, és akkor segíthetnék abban, hogy legközelebb még jobban teljesíthess.
Na meg persze informálódhat a lányról és a két ellenfeléről is, ami szintén nem utolsó dolog.
-November hat. Milyen érdekes! Akkor pont akkor volt a szülinapod, amikor ide kerültünk?
A kis szerencsés! Egyszerre ünnepelheti a szülinapját és a nagy bejelentés napját.
-Húúú… akkor Timivel együtt van a szülinapotok! Jövőre megünnepelhetnénk egyszerre, ha gondolod. És anyudnak is meg apudnak is teljesen igaza volt. Nem kell a butákkal foglalkozni, nem tudnak ők semmit!
A menyétre ismételten egy bólintást kapott, majd Timidus szépen visszatette a hátára.
-Menjünk haza Akae. Lassan sötétedik, és a vadak is elmennek aludni.

(dobtam)

by **Yue** Vas. Márc. 01 2015, 00:24

//Kusumi Ayani//

Reggel volt. A földön feküdtünk, igen, feküdtünk. A rám bízott társam, Inukami, vagyis Inu, nem szereti ha Inukaminak hívják. Nemrég lett a társam, az eredeti gazdája Nanami Haruka-chan volt. Sajnos már néhai Haruka-chan. Pár vörös indikátoros megtámadta Haruka-chanékat. Szerencsétlenek nem tudtak mit kezdeni, az egyik direkt úgy tartotta Inu fejét, hogy megnézesse vele ahogy Haru-chant megölik, majd Inu-t ott hagyva elmentek. A közelben kerestem éjszakára szállást, és akkor megláttam Inu-t ahogy ül a földön. Odamentem hozzá és elmesélte, hogy mi történt. Onnantól kezdve lett Inu a társam. Haru-chan rám bízta Inu-t ha vele történne valami, pedig mielőtt meghalt, 2 napja ismertük meg egymást, és rám bízta. Nem kérdés, hogy ritka jó barátnőm lett. Haru-chan megkért, hogy mondjam meg a legjobb barátnőjének, barátainak és az ismerőseinek, hogy meghalt ha meghalna. Igen előrelátó voltál Haru-chan. Inu-nál volt Haru-chan irányítópálcája. A mocskok elvették tőle és a földre dobták.
-Szörnyek. -mondtam halkan.
Inu mozgolódni kezdett, ébredezett.
-Jó reggelt Inu.
-Reggelt. -mondta szomorúan.
-Úgy gondoltam, hogy ma vadászni megyünk az északi részre. -azt gondoltam, hogy Inu-nak ki kellene szellőztetnie a fejét.
-Értem. -felállt és három méterrel távolabb ment tőlem. -Mehetünk.
-Oké.
Nem használhattam a teleportkristály mivel még nem jártam ott.
Fél óra séta után odaértünk az északi részhez.
Egy közeli patak túloldalán volt egy farönk. Átmentünk rajta, Inu lefeküdt a földre, én meg leültem a farönkre.
*INU GONDOLATAI*
-In-nu-ka-mi.
-Mintha az apámat hallanám.
-Fejezd már be Inu!
-Nálad jobb társat nem is kaphattam volna!
(Haruka...Bár csak azt mondanád, hogy Inukami, amiért már megint apáskodtam.) -gondolta Inu.
Látszott Inun, hogy kire gondol. Eszembe jutott Haru-chan kedvenc dala amiről ódákat zengett amikor találkoztunk. Inu mondta, hogy nem is rossz. Haru-chan még meg is kért, hogy egyszer énekeljem neki el azt a dalt.
-Nem bánod ha énekelek Inu?
-Nem. Amúgy is megígérted neki.
Elkezdtem énekelni, Inu csukott szemmel hallgatta.

// dal: https://www.youtube.com/watch?v=PmYSLgXkKVI

(Nem is énekel olyan rosszul mint ahogy gondoltam. Kíváncsi vagyok miért éppen őt kérte meg Haruka, hogy a társam legyen ha...)

by **Kusumi Ayani** Szer. Márc. 04 2015, 22:11

- Hm… Tűzrózsa! Hahó! Tűzrózsa! Ha megint csak úgy elrohantál messzore istenemre mondom, nagy bajban leszel. Tűzrózsa! – kissé mérgesen caplatok a szafariban ekképpen kiabálva.
Nyomkövetés nélkül az ember nehezen kereshetné meg elkószált petjét, én azonban itt a Szafariban sokkal könnyebben megtalálom a társamat, és egyben legjobb barátnémat. Persze… hát mondjuk, egy lángparipa mégsem mozoghat olyan észrevétlenül ebben az erdős környezetben. Így csak füstölgő, égő vagy friss pixelsávos növényzetet kellett keresnem, ami megmutatta merre is piromantázott a drága kincsem. Jó ezt nem rovóm a hibái közé, hisz nem ő tehet róla, hogy lángol a sörénye és a farok szőre. Azt viszont igen, hogy megint elszaladt csak így nyerítés nélkül. Bár nem értem mit beszél, azért jó lett volna, ha legalább jelez, hogy ő most lelép. Gondolom megint talált valamilyen prédát… milyen jó is nekem. Enyém az egyetlen lángparipa pet, akiben több a ragadozó ösztön, mint egy farkasban… Bár mondjuk, lehet, tévedek… nem nagyon találkoztam más Lángparipa tulajdonos idomárral. Végül egyszer csak megpillantom a petemet, miközben ő füleit magasan hegyezve keres valamit. Persze a lépteimet meghallva felém fordul, és meglátja a csöppet bosszúsabb arcomat. Lépdel egyet, kettőt hátrafelé, ám én felemelem az ujjamat.
- Nana! Itt maradsz. Na mégis hogy gondoltad, hogy így ellófrálsz te… hozod rám a szívbajt. – végül ellágyulnak a vonásaim, és már csak a fejemet forgatom – Hogy mennyi baj van veled Tűzrózsa. Komolyan mondom, hogy…
Fülemet azonban megcsapja egy furcsa dal hangja, miközben Tűzrózsához közelítek. Vajon ezt hallotta meg először? Kíváncsian a hang irányába tartok, és hamarosan már nem is kellett a Hallgatózásomra lassan már nem is volt szükség, végül elérem a hang forrását. Hm.. A bokor túloldaláról jött a hang. Így hát egy dolgom maradt. Átvágni.

by **Yue** Szer. Márc. 04 2015, 22:31

(Még a végén kiderül, hogy megkedvelem Haruka szeretett dalát. Bár az is igaz, hogy nem mindegy, hogy ki adja elő, nem voltál egy született éneked drága gazdám...)
Reményeim szépen befejeztem a dalt.
-Na, hogy tetszett?
-E-Egész szép volt... -mondta kicsit elpirulva de szomorkásan Inu. A nagy Inu beismerte, hogy tetszett neki a dal. A világ 8. csodája!!!
-Köszönöm a dicséretet! Ha szeretnéd akkor ha találtunk szállást, akkor majd még éneklek, vagy ha megkérsz rá, meg amúgy is! -mondtam mosolyogva Inu-nak.
-Tégy amit akarsz.
(Remélem, hogy majd valamikor lesznek majd két rövid mondatnál hosszabb beszélgetéseink is.) -mondtam gondolatban.
-Talán.
-Tessék? -néztem Inu-ra -Mi talán?
-Talán lesznek majd hosszabb beszélgetéseink.
(Mi a frász?! Te hallod a gondolataimat?!)
-Valamelyiket.
(Akkor jobb ha figyelek erre...)
Még idő kell neki. De vajon mennyi?
Elkezdtem dúdolni.
-Mit csinálsz? -kérdezte Inu.
-Csak dúdolok egy dalt. Zavar?
-Nem zavar.
Sírba visz az egyszavas válaszaival, de komolyan!!! Emlékszem milyen aktív volt amikor láttam. Majd egyszer kipróbálom az Inukamizást, hátha hatni fog.
(Azt ne merd megtenni!)
(Rendben, nem teszem. Na várj...NE HALLGATÓZZ!!!)
(Nem az én hibám, hogy hallom.)
(Baka Inu...)

by **Kusumi Ayani** Csüt. Márc. 05 2015, 20:39

Kissé…. tényleg reménykedtem abban, hogy Tűzrózsa nem fog átgázolni a bokrokon. Elég gáz lett volna, ha most felgyújtja itt mellettem a növényzetet. Az viszont tuti biztos, hogy nagyon beteg belépőt adna nekem, de hát azért mégsem akarom, hogy azt higgye az éneklő, hogy egy piromanta őrült támadt rá. Ez nem nagyon növelné a jó pontjaimat a Voice céhben sem, meg magának a céhnek is rossz lenne. Szóval remélem, van annyi esze a drága pici pacinak, hogy kerülőt tesz. Nemsokára át is érek a bokron, és megpillantom egy párost. Hm… Jobban mondva egy embert és egy sólymot. Ezek szerint egy idomár duoval találkoztam. Vagy a súlyom egy másodlagos pet, ami ugye antikaszt. A lány éppen dúdolt, de szerintem csaptam akkora zajt, hogy elnyomja azt, és felfigyelhessen az érkezésemre. Ha rám néznek, egy kicsit zavartan megvakarom a fejemet, majd bocsánatkérő arccal hajlok meg felé egy gyorsat.
- Bocsi-bocsi ha valamit megzavartam… csak jelzett a Hallgatózásom, és hát tudni akartam mi énekel és honnan jön… - végül tekintetem megállapodik rajta és elmosolyodok – Amúgy sziasztok. Kusumi Ayani vagyok. Frontharcos idomár. Szolgálatotokra.
Most kellett volna egy hatásos belépő Tűzrózsától, hogy mögöttük megjelenik a fák közül… de sajna nincs ilyen szerencsém. Bár szerencsére Hallgatózásomnak hála nem ment elég messzire. Még jelzi a patái dobogásának halk neszét. Azaz valóban utat keres idefele a bokron átfutáson kívül. Hm… ez egész jó hír. Végül, ha már úgyis itt vagyok kedvesen mosolyogva továbbra is odafordulok a többiekhez.
- Mondjátok, van kedvetek együtt vadászni? Ha fogunk valamit akár el is készíthetem nektek. Neked meg akár még horgászhatok is valamit, ha úgy állnak a dolgok. – intézem a szavaimat a súlyom felé.

// gomene ha nem sólyom xD de úgy emlékszem az volt az >.> //

by **Yue** Csüt. Márc. 05 2015, 21:25

Hangokat kezdtem hallani a bokrok felől. A bokrok közül egy nálam idősebb lány lépett ki.
A lány mondta, hogy jelzett a hallgatózása, majd elmosolyodott. Bemutatkozott, a neve Kusumi Ayani. Aya-chan. :3
Szép neve van. Smile

Felálltam a fáról.
-Konichiwa Aya-chan! ^^ Nem zavartál meg semmit, inkább megmentetted a menthetetlennek tűnő helyzetet ami itt volt. -.-"
-néztem Inu-ra. -Az én nevem Hirasawa Yui, örvendek! -mondtam Aya-channak mosolyogva.
-Ennek a gyászolónak a neve pedig Inuka- -nézett Inu(kami) rám olyan tekintettel amivel ölni is tudna, -Akarom mondani Inu! ^^" (Ez közel volt!!!) -Inu ismét a földet nézte.

Ayani megkérdezte, hogy van-e kedvünk vadászni. Monda ha fogunk valamit akkor akár el is készítheti nekünk. Kedvesen mondta Inu-nak, hogy neki még akár horgászik is valamit.
-Ha csak egy rózsaszín Nanami Haruka nem található meg, akkor köszönöm de ne fáradj. -mondta szomorúan Inu.
-Inu...
-Mindegy.
-Ha nem zavarunk titeket akkor köszönjük szépen, elfogadjuk.
Talán pont ez kell most Inu-nak.
-Tényleg Aya-chan. Neked milyen peted van? -kérdeztem mosolyogva.
Ha nem idomár akkor kicsit cikis helyzet lesz, de szerintem nem tévedek. Nincsen nála se kés, ahogy látom, se kard, sem íj.

by **Kusumi Ayani** Pént. Márc. 06 2015, 19:34

Úgy tűnt nem haragszanak rám, ami jó, viszont kicsit furcsa volt a dolgok állása… Menthetetlen helyzet? Miféle baj történt itt, ami ilyen gáz? Hm.. Mindegy nem fogok rákérdezni, az ő személyes dolgaik, ezekre nem illik csak úgy tapintatlanul utána érdeklődni. Így nem teszem szóvá a dolgot, viszont van más is, amiről tudunk beszélni.
- Örülök a találkozásnak Yui-chan. És neked is Inu….-san? – tanácstalanodok el egy kicsit a képzőn.
Sosem szerettem ezeket a képzőket… olyan elidegenülőnek tartom őket.. ha lehet, én sosem használom őket, csak ha a másik fél is úgy köszönt. De amúgy… na, mindegy, majd elvállnak a dolgok. Végigmérem a lányt. Kor ügyileg nem lehetett több 16-17-nél, sőt lehet még fiatalabb. A felszereléseiről úgy következtetek még elég alacsony szinten lehet. Bár kitudja, lehet, csak nem futja jobb felszerelésre neki. Nem mindig voltam én sem jó pénzben. Bár most ha kéne, valami bőven elég lenne ha benyúlok kicsit céhbankba. Elképesztő mennyi tőkéje van a Voicenak. A vadászós kérdésemet feltettem, de a kis farkas elég furcsán válaszolt. Egy ideig nem nagyon tudtam semmit sem mondani. Viszont elvileg akkor velem tartanak. A kérdésre csak egy ferde oldalpillantást vetek hátrafele… a bokor felé, ahonnan hirtelen előtör egy mob, majd Tűzrózsa mögötte. Valahogy gondoltam, hogy nem azért került, hogy ne gyújtogasson. A vad pechére semmi esélye sem volt menekülni, így hamarosan Tűzrózsa patái alatt végzi… jobban megfigyelve egy menyétről van szó. Hát sajna peche volt szegény dögnek. Fáradt mosolyt engedek meg magamnak, majd Yui felé nézek.
- Ő a kis láng paripám. Tűzrózsa. És vérbeli vadász.

// menyét //

by **Yue** Pént. Márc. 06 2015, 22:20

Inu-san? Ez kicsit viccesen hangzik! Gondolom Inu nem ezt gondolja.
-Ha lehet akkor simán csak Inu. Kiráz a hideg ha azt mondák a nevem után, hogy -san. -mondta kérését Ayani-nak.
-Az őszinteséged szinte már szinte fáj. Na várj egy kicsit Inu!
-Mi az?
Már megint két szavas válasz. Ááááá!!!!!!
-Hosszabb volt az előző előtti mondatod mint három szó! Ayani-chan... Meg kel kérdeznem tőled! Te varázsló vagy? -kérdeztem halál komolyan. Most vagy Ayani-chan varázsló, vagy csak nekem ad Inu kettő, max három szavas válaszokat.? -Még mielőtt elfelejteném, bár kétlem, hogy elfogom. Ayani, nem tudom, hogy fogod -e vagy sem használni a -mondtam kicsit halkabban- de kérlek szépen, hogy a Nanami meg a Harukát ne mond ki! Onegai! -kérleltem Ayanit halkan. -Még mielőtt megkérdeznéd, hogy miért, 2 napja volt a néhai Nanami Haruka Inu társa. -mondtam még halkabban- Szegénnyel az egyik vörös indikátoros megnézette ahogy megölik Haru-chant. -mondtam szomorkásan.
Hirtelen a bokrok felől hangok jöttek, aztán egy menyét jött elő. A menyét mögött egy lángoló paripa futott. Vagyis egy tűzparipa? Na ilyet sem lehet mindennap látni. A tűzparipa hamarabb elpusztította a menyétet mint ahogy elmondom a rendelésemet a Sweet Dreams cukrászdában, ami nagy szó tekintve, hogy kb 5-8 mp szokott lenni. ^^"
Ayani mondta, hogy ő a társa, Tűzrózsa, aki vérbeli vadász. :3
Jó belépőt csinált magának Tűzrózsa, tetszett, bár a menyétet egy kicsit sajnálom. Smile

>.<"
Ha majd egy szép napom túl lép Haru-chanon, akkor remélem hasonlókat tudok majd róla elmondani.
-De gyönyörű társad van! -mondtam csillogó szemekkel.
Felült Inu.
Ijesztő, ez nagyon ijesztő!!! De azért megnyugtató, hogy nem egész idő alatt fekszik. ^^"
Egy másik bokorból egy kacsa jött elő, pont előttem állt meg.
Valamiért rossz előérzetem van... Pedig ez csak egy kacsa. Leguggoltam a kacsához.
A kacsa hirtelen,mint a villám elvette, pontosabban levette az irányító pálcámat az oldalamról.
-Hékás, add vissza!
Inu mint egy nagyon mérges mérgezett egér és ördögként ment neki a kacsának és tépte szét szegény állatot kb 2-3 mp alatt.
Miután a kacsából pixelek lettek, Inu óvatosan felszedte az irányító pálcát és a szájában tartotta, hogy vegyem el.
-Kö-Köszönöm Inu.
-Legközelebb jobban vigyázz az irányítópálcádra! Nem akárkié volt, hogy csak úgy elveszítsd!!!!!
-Wa-Wakatta...

//kacsa//

by **Afton** Kedd Okt. 05 2021, 16:43

Hinari

Nem hitte volna, hogy fog valaha is a fűben kuporogni.
Persze, tette már máskor is, de hogy egy virtuális valóságban tegye ugyanezt, csak azért, hogy... miért is?
Érdeklődve néz a kezében tartott fotókristályra, amit elemelt a kezdőhelyről. Persze, hallott az eseményről, és végül a macska beszélte rá, hogy vegyen részt rajta valamennyire. Továbbra sem szokta meg, hogy valaha is ilyesmi történjen vele, miszerint egy macska társalog vele, de hát a japán folklórt ismerve nem kéne meglepődnie. Az esemény lényegét persze érti, de kétli, hogy bármi helyezést vagy akármit elérne vele, elvégre, ő sem a fotózkodással, sem a vadászattal nem törődött még életében.
Ismét a távoli fák felé fordul, de nem lát semmi mozgást, a mező pedig elsősorban tökökkel van tele. Faragott tökökkel, különböző mimikával, arckifejezéssel. Talán elszaladt a lábai alatt egy mókusféle, de kételkedik benne. Végül megfordul, hogy a fenekére ülhessen a fűben és felsóhajt, kezei között a kristállyal.
-Túl öreg vagyok én már ehhez.
Nevet fel halkan, csak az orra alatt, miközben szabad kezével megdörgöli az orrnyergét és némi életet masszíroz fáradt szemeibe. Ismét körbenéz, de kétli, hogy egyébként ilyen habitussal bármilyen eredményre is vezet majd. Mármint, a vadászat lényege a türelem és a némaság lenne, de a macska közölte, hogy ezúttal nem fog vele tartani. A különös pet egyre élénkebbé vált az utóbbi időkben és hangot is adott már annak, hogy van értelme vigyáznia magára, mert hamarosan változás fog érkezni, ha nem is az ő életében, de más tekintetben igen. Afton nem értette, mire akar kilyukadni, de talán ezekbe a virtuális állatokba is beletápláltak némi hatodik érzéket. Nem ért az informatikához és a programozáshoz, szóval, nem fog kételkedni abban, mire lehetnek képesek a mai játékfejlesztők. Elvégre, elég csak körbenéznie.
Hogy mennyire hihető az, hogy a magas fűben ücsörög és vadat vár, amit lefotózhat egy kristállyal a kezében.
Elmosolyodik, megigazítja a szemüvegét és ismét négykézlábra ereszkedik, felsőtestét a földhöz lapítja és nézi, hogy jön-e a kiszemelt tök közelébe valami vad.

by **Hinari** Hétf. Okt. 11 2021, 09:11

Már csak pár lépés hiányzott. Lépteim zajtalanul tapodták a frissen lehullott avar közti puha földet; ujjaim pedig halkan szántották végig a fatörzsön letelepedett, mélyzöld moharéteget, ahogyan megálltam az öreg fa mögött és pillantottam ki a tövében lévő bokor mögül, majd indultam tovább. Arcomon mosoly pihent, a várakozás mosolya, a lassanként a szemem előtt kibontakozó látvány pedig éppen az volt, amire számítottam. Aktív Lopakodással cserkésztem be a prédát, megfontoltan mozogva és kerülve a meg-megzizzenő ágakat, tekintetem pedig immáron nem vettem le a kerek, fehér foltról, amitől márcsak egy karnyújtásnyira voltam.
Afton hátsója úgy domborodott ki a magas fű közül, mint egy ügyetlen nyúlé.
- Ipiapacs, te vagy a hunyó! - tettem rá a kezem a hátára hirtelen; a nagyjából a semmiből érkező hangomtól és érintésemtől pedig egyértelműen azt vártam, hogy céhtársam meglepődik majd vagy megijed. Hisz voltaképpen ez lenne a lényege a vadászatnak, nem? Ajkaimat vidám mosolyra görbítettem és elnevettem magam, ha elértem a célomat, később pedig vagy felsegítettem a férfit, vagy én magam is leguggoltam mellé.
- Nem is mondtad, hogy te is részt veszel az eseményen - mosolyogtam rá és intettem a kezében szorongatott szafarifotó-kristály felé, majd én magam is előhalásztam a sajátomat - Én is pont fotózást terveztem mára és amikor a térképet böngésztem megfelelő helyek után kutatva, akkor láttam meg a pöttyödet - magyaráztam meg neki ittlétem okát és ha már itt voltam, hát megnéztem magamnak a lovag által kiválasztott mezőt is a tökökkel - Nem is rossz beállítás. Te hordtad össze a kompozíciót, vagy már így találtad? - érdeklődtem és bocsánatkérő mosollyal igazítottam el pár tincsemet - Ha nem bánod, csatlakoznék - pillantottam rá zavartan - Most Nestort sem hoztam magammal... - tettem hozzá, azt viszont már nem mondtam ki, hogy ennek mi köze van a kérésemhez és talán nem is volt fontos most. Ha pedig Afton ezután a belépő után nem küldött el, úgy megkönnyebbülten helyezkedtem el mellette és vártam az első olyan vadat, amit ez a kis közjáték nem rettentett el a tökökből való lakmározástól.

Aktív dixi: Bébi Axolotl

by **Afton** Kedd Okt. 19 2021, 15:10

Már jön. Érkezik. Érezte, hogy közeledik. Lépteit nem hallotta, de a lélegzete szinte végig borzongatta a testét. Szemeit összehúzva figyelt előre, mozdulatlanul, hogy mikor láthatja meg végre az áhított vadat...
Majd valami a hátára nehezedett és megszólalt.
Éles sikoly hasította ketté a levegőt, az erdőben felrebbentek a digitális madarak.
Afton nem túl büszke lányos sikoltása ámbár hamar elhalkult, ahogy nyúlként felpattanva gurult odébb a hátsójára, majd megigazította a művelettől majdnem leesett szemüvegét. Meglepődve fújta ki a levegőt, mikor felismerte az aranyszőke hajfürtök gazdáját, miközben érezte, ahogy arcába szökik a nem létező vére.
-Jesszatyám, Hina. A szívrohamot nem fizeti a biztosító.
Nevet fel a mellkasát dörgölve, pedig semmi különöset nem érez, bár elmosolyodik a gondolatra, hogy ha mindennek odakint van bármi testi jele, akkor a nővérkék most vajon mit gondolhatnak, mi történik épp vele.
-El-hunyó leszek, ha megint így rám ijesztesz. Vagy spanyol pankrátor, El Hunyó néven. Nem is rossz.
Emeli kcisit a szemöldökét, ültében kihúzza magát és egy-két testépítős pózzal méregeti magát, mintha tényleg dagadó izmai lennének (fun fact, ha van is, az ing jól takarja őket). Majd csak int, hogy nem akar felkelni, inkább feltérdel és eddigi célpontja, az erdő széle felé biccent.
-Eh, na igen. Álom rábeszélt, hogy próbáljam ki, lépjek ki a komfortzónámból. Még mindig nem hiszem el, hogy követem egy macska tanácsait, de néha tényleg tud okosakat mondani. Az emberi elme túlértékelt. -von vállat, majd a tökök felé pillant, végül ismét Hinarira néz kérdőn és a narancssárga díszek felé mutat. -Mármint, azokat el lehet mozgatni? Nem olvastam végig a teljes szabályzatot...
Hinari kérdésére, hogy csatlakozhat-e, csak egy bólintás és egy kézlegyintés a válasz, miszerint persze, érezze csak otthon magát, már legalábbis, ha a szafarit lehet otthonosnak nevezni.
-Lefogadom, hogy te már a fél vidéket lefotóztad még valami mitikus sárkánnyal is, igaz?
Vigyorodik el, tettetett szúrós pillantást véve a nőre, ahogy ismét felemeli a kristályt, forgatja kicsit, majd összehúzza a szemeit. -Azt sem tudom, hogy kell ezt a vackot bekapcsolni. Majd hozzá kell vágnom a vadhoz, ami jön, vagy mi? Vagy így... klakk és kész? -tesz a tárggyal egy hirtelen forgató mozdulatot, a hangot a nyelvével csettintve hozzá. Észre se veszi az erdő fái között közben végig lépdelő szarvast.

by **Hinari** Szer. Okt. 20 2021, 21:20

Ha kezdetben csak egy szolid felnevetést vagy kuncogást terveztem, hát Afton sikkantása és ugrása úgy megnevettetett, hogy hangom a sikollyal együtt visszhangzott még egy ideig a vaskos fák törzsei között. Mosolyom pedig még akkor sem hagyott alább, amikor a lovag kicsit összeszedte magát, sőt, inkább még szélesebb lett, hallva, ahogyan Afton elvicceli a helyzetet és nézve, hogyan mutogatja be azokat a tipikus gyúrós mozdulatokat.
- Valóban nem rossz, csak csiszolni kell még kicsit a spanyolt. Hola - reflektáltam vidáman és kiböktem azt az egyetlen szót, amit tudtam spanyolul, a köszöntéssel együtt meg is hajolva kissé, ha már az első szavaim nem épp ezt a célt szolgálták. Céhtársam pedig, mint azt a furcsa testhelyzetéből korábban már sejteni véltem, ugyanúgy szafarizni jött, mint én, bár úgy tűnt nem teljesen önszántából.
- A petek programját is emberi elme rakta össze - mosolyodtam el az érdekes felvetésen és leguggoltam melléje - Meg a számítógép. Az lehet tényleg okosabb - tűnődtem el, később pedig én magam is elnéztem arrafele, amerre céhtársam és arcomon lágy mosollyal bólintottam a tökök elhelyezésére tett kérdésén - Igazából az a szélső, kicsi szürke mehetne a narancsszínűek közé, de egyébként ezen felül szinte tök-életes - mondtam ki és csak a mondat elhangzása után gondoltam bele, hogy mintha mostanában túl sokat horgásztam volna Ozirisszal és az Ozi-féle szóviccek társaságában.
- Áh, nem teljesen. A déli részen voltam még csak, meg pár egyéb, nem szafaris szinten. Ez a nyugati terület fotók szempontjából teljesen új még - feleltem és ha már céhtársam kezében ott volt, hát én is előszedtem egy kristályt és jókedvűen forgattam meg, miközben Afton bemutatta a működési tippet - ami mondjuk nem teljesen fedte a valóságot, vagyhát gondolom nem volt betervezve, hogy el is töri az itemet közben.
- Először a vad fele fordítod, a legsimább felülete nézzen arra, amit fotózni akarsz. Aztán egyszerűen összetöröd a kezeddel és amint elpixeleződött, az "előhívott" kép már ott is van a kezedben - magyaráztam és valamikor pont ekkor jelzett be az Észlelésem is, ráadásul kétfelől. A szarvast - ha az előző mozdulatával nem fotózta még le - meghagytam a férfinak, én pedig a kicsivel tőlünk jobbra, a tökök mögüli mozgolódást figyeltem.
- Megmutatom - mosolyogtam rá céhtársamra és mivel éppen egy Zoom-in szafarifotó-kristály volt a markomban, még közelebb se kellett lopódzni, hogy megörökíthessem a tökök körül settenkedő cickányt.

Cickány

by **Afton** Pént. Nov. 12 2021, 09:16

Szóvicc.
-Mondtam már, hogy imádlak?
Neveti el magát, de hangján érezni, hogy most egyáltalán nem bókból tette, csupán barátilag. Nem tudja, hogy ez alap beállítás-e nála, vagy a szakmájából fakad, de hiába érez esetleg többet valaki iránt, ha kell, képes teljesen félre tenni azt. Bár igaz, van az életében két eset már, amikor ez rendkívül nehéznek bizonyul. Az egyikük vörös, kék szemű, és elbűvölő mosolya olyan, akár egy mesebeli tündéré. A másik fekete hajú, és minden mozdulata akár egy balettáncosé, hangja pedig édes csengettyű, amit Afton egész életében szívesen elhallgatna. Nagy kár, hogy mindkét hölgy csupán barátjának tekinti, és ez valahol fáj is neki, de elfogadja. Hiába, tudja jól magáról, hogy semmivel sem tűnik ki a tömegből, természetes, hogy a tudat alatti szelekció során nem akad meg rajta a nők tekintete.
-... Brutális ez a rendszer. Állandóan mindent szét kell törni. -cicceg halkan, ahogy meglátja a szarvast - nem akarja elvéteni a prédát, majd a szeme elé emeli a kristályt, továbbra is úgy, mint egy hagyományos fényképezőgépet. Kicsit megszorítja, mikor kellő képet lát benne, de a törés nem sikerül tökéletesre, mire sikerül elég erőt kifejteni és elpixeleződik a tárgy, a szarvas megfordult és ugrott egyet, így már csak a farka alatti fehér tükör villant meg egy pillanatra a képen. Afton a szeme elé emeli a kész művet és elfintorodik.
-Hát, legalább elvesztettem a fotó-szüzességem. -neveti el magát, eltéve a fotót. Ezt nem fogja leadni a versenyen, bár van egy olyan érzése, hogy egyáltalán semmit nem fog tudni erre benyújtani. Csendben figyeli Hinari akcióját a cickánnyal, és mikor az is kész, elfüttyenti magát elismeri jeleként.
-Szerintem már meg is van a nyertes. Hm... a szafarin valahol lehet mangusztát látni, amúgy? Na őket szívesen elkapnám. Mármint, fotóra. -emel meg egy másik kristályt, amit a kezébe vett közben. Ha nem is az eseményre, de saját emlékként megörökítené szívesen azt az állatot, amiből a beceneve fakad.

by **Hinari** Hétf. Nov. 15 2021, 12:54

A kérdése azt a fajta jókedvű mosolyt csalta elő belőlem, ami az ilyen igazán laza és derűs, közös időtöltések jellemzője, főleg akkor, ha az ember jóbarátokkal teszi mindezt. Aftont pedig kedveltem, a közös céhes étkezések során is mindig előállt valami viccessel és ha éppen Ozival mindketten ott voltak, hát ott nem volt nyoma a rosszkedvnek soha. Azt sajnáltam egyedül, hogy kettesben aligalig beszélgettem még a férfival, pedig szívesen megismertem volna őt jobban is és talán ez motivált arra, hogy a pöttyét látva a térképen végül errefelé vegyem az utam.
- Hát igen - tűnődtem el a megállapításra és valóban, bennem még sosem merült fel a gondolat, de a lovagnak igaza volt, az egész Sword Art Online a pixelezés alapjaira épült - Még jó, hogy nem termelődik szemét belőle - mosolyodtam el és a továbbiakban csöndesen figyeltem, hogyan is alakul a szarvas lekapása, majd nem sokkal ezután egy cickány terelte el a figyelmem. Azért ha Afton engedte, mindezek után megnéztem az elkészült fotóját, a dicséretre viszont könnyed mosollyal ráztam meg a fejem:
- Ennél lőttem már jobbakat is - tettem végül el a képet - Viszont az elején sokkal rosszabbul indultam, mint te ezzel a szarvassal, úgyhogy gratulálok - mosolyogtam rá - Nagyjából négy-öt kristályt pazaroltam el, mire be tudtam helyesen állítani a szögeket és meg tudtam tanulni az időzítést - meséltem neki és közben odasétáltam a tökökhöz, hogy kicsit igazgassak rajtuk.
A kérdésre viszont megálltam és valójában is elgondolkodtam egy keveset:
- Nem tudok róla, hogy lenne - feleltem végül - Legalábbis a hivatalos vadak listájában nincs. Szereted őket? - kérdeztem vissza én is, mert érdekelt, miért pont a manguszta az, ami Afton érdeklődését felkelti. Mielőtt azonban sor kerülhetett volna a válaszra, Észlelésem újra bejelzett és a bokorból hamar előbukkant két-három mosómedve, eléggé furcsa ábrázattal. Aztán hirtelen kikapták a kezünkből a Szafarifotó-kristályokat és az egyik még az oldalamon lévő, ugyanilyen kristályokkal teli szütyőt is lenyúlta, ezután pedig már fordultak is volna sarkon, hogy kereket oldjanak.
- Na azt próbáljátok meg! - kiáltottam utánuk vidáman és nevetve néztem a mellettem lévő férfira, hogy benne van-e az üldözésben: ezek a tolvajok csak nem mehetnek olyan messzire, hogy ne találjunk rájuk, nem igaz?

by **Afton** Hétf. Dec. 06 2021, 10:33

-Legalább nem voltak annyira szemetek, hogy beprogramozták volna a szemetet a játékba. Nice. -von vállat, ahogy kicsit forgatja a kezében a következő fotókristályt, de akárhogy forgatja a fejét mellé, más vadat nem lát. Talán a beszélgetésük hangjai kergetik el őket, de kicsit sem bánja ez utóbbit. Igaz, hogy azért jött ki, hogy kipróbálja ezt az egészet, de Hina társaságát mindennél előbbre tartja most. Ahogy a nő, ő is úgy van vele, hogy túl kevés időt töltött a vezérrel a Csokiszoba óta. Kicsit végig is fut hátán a hideg, de magában nevet.
-Én nem tartom az ilyet pazarlásnak. Mindig van egy első alkalom, és mindig időbe telik valamit megtanulni, kitapasztalni, rájönni. Ismétlés a tudás anyja. -emeli szeme elé a kristályt, de ezúttal csak a világot szemléli rajta keresztül, lassan fordulva vele körbe. -Kérdésedre válaszolva pedig, legjobb barátnőm egy rajzfilm miatt a "mesügemanguszta" becenevet aggatta rám még gyerekkorunkban, aztán az lekopott Mangusztára. Rajtam ragadt, és kíváncsi lennék, a játékban hogy néznek ki, milyennek alkották meg őket.
Mosolyodik el, ahogy lassan Hinari felé fordítja a kristályát.
-De ez erősen bennfentes információ. Gyerekeknek el ne mond, mert az őrületbe tudnak vele kergetni.
Neveti el magát, de nem sokáig. A kamerán keresztül nézi végig a mosómedvék akcióját, majd leereszti a kristályt, hogy lássa, tényleg léteznek-e, vagy csak a tárgy vetítette ki őket. Mikor rájön, hogy léteznek, visszaemeli a kristályt és gyorsan el is töri, de nem törődik a végeredménnyel. Már a lábain áll, figyeli, merre szaladnak a kis dögök, majd biccent, széles mosollyal.
-Hiába, megpróbálták. Most próbáljuk meg mi. Ha nekik ment, nekünk is fog! -neveti el magát, majd elrakja a képet és futásnak ered, miközben elejt egy egész emberi farkasüvöltést. -Megállni, rendőrség!! Nem tudom, hogy van ez mosómaciul!

by **Hinari** Kedd Dec. 07 2021, 11:51

Afton következő szójátékára csak jókedvűen biccentettem és elnéztem, ahogyan a férfi forgatja-nézi a számára új itemet. A szavai mondjuk elgondolkodtattak és ez látszott is rajtam, de végül egyetértő, mosollyal vegyített bólintással adtam igazat neki:
- Végülis igen. Legalább lett pár képem random fákról, igaz az esemény végével valószínű el fognak tűnni - gondolkoztam el, miközben az egyik tököt egy kicsit jobbra toltam, amíg egy kisebbet meg feltettem két másik nagy közé. Közben az itt található vadak és halakra terelődött a téma, a kérdés pedig kérdést követett, mígnem Afton el nem kezdett mesélni magáról valami olyat, amit nem feltétlen tudhat róla az átlagember.
- Mostmár engem is kíváncsivá tettél - néztem rá jókedvűen, a kérésére pedig felnevettem és megráztam a fejem - Nem, nem fogom. Viszont létezik Aincradban pár petbolt, úgymond, legalábbis Alex is onnan szerezte azt a kajmánt, amit néha a palota folyosóin látsz. Nem tudom pontosan, mifélék és hogyan lehet a birtokukba jutni, de talán megér egy próbát, hátha van ott manguszta is - ötleteltem, a gondolatmenetemet viszont nem tudtam teljes mértékben befejezni, mert a tolvaj mosómedvék, kihasználva, hogy egymással beszélgetünk, elcsenték a szütyőmet és már el is tűntek a tisztás másik szélén meredező fák között.
Afton pedig benne volt a játékban. Ketten eredtünk tehát a nyomukba és amikor a mellettem loholó lovag (akinek azért felvettem a tempóját, hogy ne tűnjek el én is a szeme elől hirtelen) elkiáltotta magát, felszakadt belőlem a jókedvű nevetés, főleg arra az utolsó mondatra.
- Úgy nézem, nem igazán hallgatnak rád - kuncogtam, majd pártíz méter megtétele után elgondolkodva lassítottam le egy vaskos fatörzs előtt, ahol a sárba taposott nyomok eltűntek - Nincs véletlenül Nyomkövetésed? Azzal tovább tudnánk követni őket a fákon, vagy legalábbis én, ha nincs kellő Akrobatikád hozzá - fordultam a férfi felé - Vagy Hallgatózás esetleg. Kifigyelhetnénk, hogyan nevetnek rajtunk - mondtam, alapvetően továbbra is vidáman: a gyorsaságommal valószínűleg már rég visszaszerezhettem volna a szütyőt, ha nem egy adag ingyenesen pótolható kristály lett volna benne, így viszont inkább a közös kalandra tettem le a voksom Aftonnal, amely bőven megérte, hogy ma esetleg több fotó nélkül térjek haza. És hogy merre is voltak ezek a tolvaj bestiák? Afton talán kiszúrhatja egy kristály csillanását valahonnan, ahogy az állatok beiszkolnak velük egy odúba.

by **Afton** Szomb. Dec. 25 2021, 12:31

-Előtte még ismerkedem ezekkel a... pokemon-utánzatokkal. Na az legalább egy olyan dolog, ami ismerős.
Biccent állával kicsit Hinari dixije felé. Az övé odahaza egész biztosan a szekrény tetején gubbaszt és nézelődik, vagy tűri, ahogy Álomkelő időről-időre megböki, csak hogy megnézze, él-e egyáltalán. Azokkal együtt mondhatni, hogy már három kisállattal él együtt, így hiába szereti a mangusztákat, most egész biztosan nem fogadna be egyet. Nem akar állatkertet csinálni a szobájából, a dixik esetében is pusztán nem tudott ellenállni például a liliommanó leírásának. Maga a manó nem érdekelte volna, de... imádja a leírását. Bárki is találta ki, egy zseni volt.
Tudta, hogy nem fogja tudni utolérni a mosómedvéket. Hinari volt az élesebb szemű, aki észrevette a nyomok tovább vezetését, Afton pedig a vesztesek szomorúan csillogó tekintetével nézett fel a törzsön.
-Áh. Én még csak... alkímiázni tudok, és képes vagyok megkülönböztetni a pitypangot a gyermekláncfűtől. -vigyorodik el, elvégre, a két növény teljesen ugyanaz, más elnevezéssel. Szemezett már a jártasságok listájával, de még sosem került olyan helyzetbe, amikor valamelyikre tényleg szüksége lett volna. Visszafordul a fa lombkoronája felé és felsóhajt. -Nem vagyok egy taktikus, nem tudok szervezni, sem karaktert építeni. Egyedül ilyen téren életképtelen vagyok, de ha hazamegyünk, szívesen meghallgatom, hogy szerinted mikre építsek vagy mit vegyek meg. Aláírom, nem ártana már... komolyabb dolgokra is felkészülnöm.
Mosolyog, de hangjában érezni valamit mélyen, amit elnyom. A gondolatot, hogy bár itt lehetne Sugar mellette, ahogy tervezték annak idején, és közösen játszhatnának. Az a lány olyan karakterré építette volna Aftont, hogy csodájára járnának, de a férfi nem ismeri kellőképp a játéklogikákat ahhoz, hogy magától is kitalálhassa, mi mire lehetne jó. Gondolataiból kizökkenti ámbár a csillanás, mire az ő szeme is felvillan és olyan hirtelen mutat fel a fény irányába, mintha így akarna lecsapni rájuk.
-Ott! Ottan van valami!
Közli büszkén, majd a saját kristályszütyőjét Hinari kezébe nyomva magához öleli a fa törzsét.
-No várjunk, ez nem lesz jó. Nincs esetleg... szalagod vagy ilyesmi? Kötél, vagy bármi? Van egy ötletem, hogy mászhatnék fel hozzájuk egy darabig, és még Akrobatika sem kell. Láttad már a Mulan című rajzfilmet?

by **Hinari** Pént. Jan. 07 2022, 11:19

Pokemon-utánzatok. Érdekes módon én még sosem gondoltam rájuk így, de mivel gyűjthető szörnyecskék, valami igazság csak van abban, hogy céhtársam így emlegette őket, az emlékek pedig keserédessé tették a mosolyomat, amint visszagondoltam rá, mikor volt nekem szerencsém utoljára ezt a szót hallani. Még Anatole ellen, egy régi régi párbaj során. Pillantásom Afton biccentésének forrását követte és egy meglepett pislogással az ölembe is vettem az állatkát, akit nem emlékeztem rá, hogy előhívtam volna az inventoryból, most mégis itt volt. De persze az is lehet, hogy még a céhházból követett és mostanra ért utol, ki tudja. Az események aztán élénk fordulatot vettek és nemsokára már ott atláltuk magunkat egy fa tövénél, azon töprengve, hogyan is kéne feljutnunk a lombkoronaszintre, hogy elérhessük ezeket a négylábú tolvajokat.
- Ha egyszer lesz időd és a céhházban leszek, mindenképpen keress meg vele; szívesen segítek ötletelni, hozzád mi passzolna jól - bólintottam a férfi felé mosolyogva - A komolyabb dolgokkal kapcsolatban ugyanis igazad van: ha eddig nem is kerültek szembe veled, nem fognak sokáig váratni magukra - tettem hozzá komor hangsúllyal, viszont most nem ennek volt itt az ideje, most szórakozni és kikapcsolódni jöttem és ehhez tartani is szerettem volna magam. Afton pedig már ki is szúrta az odút, sőt, ötlete is támadt a mászásra.
- Ismerem, igen - kuncogtam, ahogyan elképzeltem őt udvarhölgynek öltözve - Nem is tudtam, hogy fiú létedre ilyen rajzfilmet is megnéztél - néztem rá kacér mosollyal és közben előhívtam egy kötelet, hogy átadhassam neki, én magam pedig eltettem a dixit, az övemre kötöttem Afton szütyőjét és aktív jártasságokkal haladtam felfele, bevárva a férfit és felsegítve őt az első ágra, ha a hosszú, egyenes fatörzs után végül elérte azt.
- Te elölről, én hátulról, mit szólsz? - ajánlottam, miután biztos fogást talált és aktiváltam a Lopakodást, hogy a mobok csak őt észleljék és... hát, ővele foglalkozzanak elsősorban - Ha eltereled a figyelmüket, én visszaszerzem a kristályokat - mondtam, majd átugrottam egy távolabbi ágra és úgy igyekeztem fel az odú magasságáig, végig a törzs átellenes oldalán mozogva. És hogy eközben utamba akadt egy Menyét is? Az márcsak a mai kalandozás bónuszlootja volt.

Menyét

by **Afton** Vas. Jan. 09 2022, 14:42

-Én... igazából talán egy-két kivétellel ismerem az összes Disneyt. Valljuk be, megszállottja vagyok a retro cuccoknak.
Elfordul kissé Hinaritól, ujjával az állát vakarva, hogy leplezze kicsit a zavarát. Valamiért a mai napig az van a köztudatban, hogy ezek a rajzfilmek inkább lányosak, mint fiúsak, pedig őszerinte nincs így. Herkules esete például pont a fiúknak emelhet fel példákat, vagy ott van Tarzan. Igaz, Afton minden rajzfilmben megtalálta azt a mellékesebb, általában állati szereplőt, akivel jobban tudott azonosulni vagy jobban tetszett neki, így gyerekkorukban mindig Sugar volt a főszereplő, ő pedig a szárnysegéd. Ha Sugar Tarzankodott, ő volt Tantor, ha Simba bőrébe bújt, Afton lett Timon, vagy Zazu, és így tovább. A kötelet átdobja közben a fa törzsén, megfogja a másik végét és elmosolyodik.
-Azoknak a rajzfilmekben az a legjobb, hogy teljesen mindegy, milyen életkorban nézi meg az ember, mindig van benne valami új. Röhögni fogsz, de még... a munkám során is terveztem bevetni őket.
Volt, hogy a tanárának egy Disney rajzfilm alapján vezette le egy mentális betegség kezelését, és sose felejti el a nő arcának változásait, a döbbenetet, mikor elolvasta az esszét, majd halkan csak gratulált neki és mentek tovább az anyaggal.
Eleinte csak próbálkozik, de szerencsére a rendszer nem szabotálja az ötletét. A kötél megmarad, mikor Afton feljebb lendíti és meghúzza, hogy tartsa, amíg vele együtt lépdel. Bár a súlyok hiányoznak, de egy ekkora távot, ráadásul göcsörtös felületen így is gond nélkül meg tud mászni, és mikor felér az ágra, elengedi a kötelet és összecsavarja.
-Igenis, Bumm kapitány! -vigyorodik el, kezével szalutálva csak a nő felé, de persze nem titok, hogy már ezt is egy rajzfilmből idézte, ha már eddig ez volt a fő témájuk, majd a mosómacik irányába pillant. Lassan és óvatosan közelebb megy feléjük, két kézzel az ágba kapaszkodva, majd lovaglóülésben leül annak vastagabb részére, tölcsért formál a kezéből és elrikkantja magát.
-Hahóó! Világszenzációó! Ezt minden tisztálkodó kedvű mackónak látnia kell! Jöjjenek csak jöjjenek, hisz ilyen csak egyszer van az életben! Ráadásul csak most, csak önöknek, teljesen ingyen!
Tisztában van azzal, hogy a macik nem értenek emberi nyelven, de a hanglejtés és a hangerő talán pont elég arra, hogy felkeltse az érdeklődésüket, mi lehet ez. Mikor úgy látja, hogy terve sikerrel jár, mosolyogva széttárja a kezeit, majd előkap két almát az inventoryjából. Mert ha van valami, ami mindig van nála, az az alma.
-Fogadják sok szeretettel az almacsászárt!
Azzalelkezd velük zsonglőrködni, persze egyelőre csak óvatosan, nem hagyja, hogy az almák leessenek, mindig elkapja, amit épp feldobott. Azt akarja, hogy a macik csak rá figyeljenek, amíg Hinarinak el nem sikerül csakliznia a szütyőjét, és csak utána ejti le az almákat, had ugorjanak utána a macik.

by **Hinari** Csüt. Jan. 13 2022, 19:39

- Erről később még bővebben is hallanék. Kíváncsi vagyok - mosolyogtam rá Aftonra, amikor a mesék munkába való bevonását említette. Most viszont nem értünk rá ilyesféle gondtalan csacsogásra, ugyanis fontos feladatunk volt: móresre kellett tanítani pár tolvaj mosómedvét! Kicsit megelőzve céhtársam kapaszkodtam fel a fa törzsén majd az ágakon és figyeltem, hogy a lovag hogy halad, de úgy néz ki, egészen jól kitanulta ezt a trükköt, így nem volt szüksége különösebb segítségre - bár egy Gyors Futás Kristály azért még ígysem ártott volna. Mindenesetre sikeresen felértünk a kellő magasságba és miután útjank különváltak, immáron aktív Lopakodással igyekeztem elrejtőzni, amíg az állatok, hát... igencsak érdeklődően dugták ki fejüket az odúból.
Melyik mesére is emlékeztet ez engem, ha már itt tartunk?
Elmosolyodtam a gondolatra és amíg Afton zsonglőrködött, kivártam, amíg a mosómedvék megközelítik céhtársam (vagyis inkább a kezében tartott almákat), majd nesztelenül átléptem az odú bejárata előtti faágra és visszacsentem a szütyőt a kristályaimmal. Ugyan felmerült bennem, hogy elvigyem azt az érdekesnek formájú, fából készült medált is, ami a táska mellett hevert az összehordott mohán és szalmán, de az nem a miénk volt, így végül nem zargattam.
Végül aztán, miután a vadak a leejtett gyümölcsöket követve eltűntek a lombkoronaszintről, elnevettem magam:
- Te aztán tudod, hogyan kell fenntartani az érdeklődést - majd lenéztem az alattunk tátongó mélységbe - Mit szólnál, ha inkább hazateleportálnánk innen? Lefelé bajosabban működik a mászótechnikád és a mosómedvecsapat is bármikor visszajöhet, vagy esetleg megtalálhat minket az erdőben - vetettem fel és ha a lovag nem ellenkezett, úgy a magasba emeltem a kristályom és kimondtam a célállomásunk nevét - Teleport, Kezdetek Városa!
A Főtértől a céhház felé sétálva azért még elbeszélgettünk erről-arról, a kapuban viszont elköszöntem a férfitől, mert Al már várt rám otthon; nem akartam túl sokáig késlekedni. Ez a közös, komolytalan kaland viszont jókedvvel töltött el és reméltem, hogy sok hasonlóban lesz még részem vele és a többi céhtársammal is.

Köszi a játékot! Wink

Bébi Axolotl lv2 --> lv3

by Ajánlott tartalom