Mezőség #3

Délelőtt elolvasom az üzenetet, majd amikor felfogom, hogy hova is kéne mennem, küldöm is a válaszüzenetet:

Kód:

Hali,
 megyek amint tudo

Vajon honnan tudhatta, hogy meg van a szintem ezekhez a dolgokhoz? Biztos csak betippelték. Mondjuk épp hogy csak, el tudok menni erre a helyre,
Délután kettőkor érkezek meg a kijelölt pontra, de nincs időm a szabadkozásra, Shu azonnal
-Shu, Shu
Csóválom meg egy kicsit a fejecskémet, mikor odaérek, és megtudom, hogy miért is hívott ide.
-Ugye tudod, hogy ha te kérsz bocsánatot mások helyett, attól még haragudni fognak arra, aki helyett bocsánatot kértél? Meg aztán, bocsánatot akkor szoktak kérni, ha meg is bánták, amit csináltak.
Persze én nem vagyok haragtartó, ezért már el is felejtettem azt a kisebb perpatvart, amit a megjelenésem okozott.
-És persze, hogy vigyázunk rád. Szerinted mit csinálna Timidus, ha bármi bajod esne?
Ölelem vissza a pici lánykát, de a csokit nem fogadom el.
-Én azt hittem, hogy valami komoly dologról lesz szó, és siettem, hogy minél hamarabb ide jöhessek erre a szintre. Még a kiképzőhöz is folyamodnom kellett, pedig már tényleg csak pár pont kellett volna a szintlépéshez.
Nem, nem Shunak hazudtam. Arra nem lennék képes. Az érdekel, vajon Timi mennyire hiszi el ezeket az apró füllentéseket. És hogy hol van az a határ, amit semmiképpen nem szabad átlépni. Persze ehhez legalább egyszer meg kell majd magam égetni , de most nálam van az előny azzal, hogy Shunak bűntudata azért, ahogy a többiek viselkedtek a céhéből.
-Tudod mit? Ha egyszer már itt vagyunk, akkor körbevezethetnél az Artesben. Marluna mesélte, hogy szép hely, csak hát ő nem mehet be az indikátora miatt.

-Nem izgat, ha nem tudatja velem, hogy megbánták, akkor nem veszem jó néven, ha egy kislánnyal végeztetik el az emberek a dolgaikat. Igenis az ő dolga lenne bocsánatot kérni.
Nem mondom meg, hogy kire célzok, de a szövegben nyomatékosítom, hogy egyetlen ember van, aki akkor megbántott, és a bocsánatkérés tényleg az ő feladata lenne.
-Nagyon kedves lány az a Jun, és örülök, hogy legalább valaki kedvel mindkettőtöket.
Mármint rajtam kívül, de ezt nem teszem hozzá. Nem szeretném elrontani ezzel a jókedvét.
-Timi, sejtettem, hogy valami ilyesmit csinálnál, de szerettem volna tudni, hogy Shu mit gondol erről a dologról. És köszönöm szépen.
Ezek szerint Timikét nehezebb becsapni ilyen kis apróságokkal. Vagy csak felkészül minden lehetőségre. Ehhez már tényleg olyan rendszer kell, amit még én is irigylek. Ha egyszer kijutunk, fel fogom keresni azt, aki Timidust programozta, és megpróbálom elérni, hogy hadd legyek a gyakornoka. Ha egyszer Kayabánál már nem sikerült. Akkor talán elleshetek jobb trükköket is. És talán Shu-t se veszteném el teljesen, ha úgy alakulnának a dolgok.
Nem, ne gondolkozz még azon, hogy mi lesz azután. Arra gondolj, hogyan jutsz el odáig. Először kell egy céh, majd… De ezek csak tervek, amik ott kezdődnek, hogy találnom kell egy céhet, é az Artes pont az a hely, ami elég feltünő helyen van, hogy ne gyanakodjanak arra, amit tervezek. Vagy terveznék. Attól függ, szükségem lesz-e rá, vagy sem.
-Anat-tal csak akkor beszélnék Marlunáról, ha már tényleg ott tartunk, hogy mindenki elfogadta a tényt, hogy én is Artes tag lehetek.
És remélem előbb vagy utóbb eljön ez a pillanat is.

-Tehát még arra se gondoltak, hogy bocsánatot kérjenek? Ha legalább azt tudnák, hogy téged nem hajtalak el a legelső pillanatban, amikor megpróbálsz találkozni velem, akkor elismerném, hogy ismerik a céhtagjaikat annyira, hogy ez elég lett volna, hogy még a nézeteltérések ellenére is az Artest.
Mintha olyan sok céh versenyzett volna a kegyeimért. Az Artesről is csak onnan tudok, hogy ki volt függesztve az a plakát, ahol fegyverkovácsokat keresett a céh.
-Nem, ne értsd félre. Úgy értettem, hogy azok közül, akiknek van valamilyen befolyásuk. 
-Az nem árt ha gyakorolsz, csak vigyázz magadra, nem szeretnénk ha bajod esne. Ugye Timidus?
Ránézek a sárkányra, majd mikor elindulunk elkezdem mondani a magamét, persze ezt csak úgy, magam elé.

-Szívesen beszélgettek ám én sárkincákkal is, de ha egy kérdést nem hozzá intézek, akkor legalább annyira tisztelje meg a társát, hogy megengedi válaszolni a kérdésre, még akkor is, ha esetleg tudja, hogy a válasz nagy valószínűséggel nem tetszik számára.
Ezzel próbálom meg arra buzdítani a sárkányt, hogy ő is beszéljen.
Mikor Shu körbevezetett a céhházban, majdnem eltátottam a szám. Még sohasem jártam azelőtt ilyen nagy épületben. Közben azért figyeltem arra is, amit Shu mondott.
-Persze, ez egy nagyszerű ötlet. Nagyon szívesen segítenék ennek a lebonyolításában.

-Timidus, ez így nem teljesen igaz. Ha mindenkit csak a pontos válaszok érdekelnének, akkor mindig megkeresnék azt, aki a legjártasabb a témában. De én azért voltam kíváncsi Shu véleményére, hogy ezzel jobban megismerjem Shu nézeteit a dolgokról, de ha nem hagyod válaszolni, akkor nem is csoda, ha nagyon sokan nem kedvelnek. És ennek következtében csak még több veszélybe sodrod a lányt.
-Gondolj csak bele, és most csak az emberek többségéről fogok beszélni, természetesen nem mindenki követi azt a logikát, amit én fel fogok vázolni, de a többség így gondolkozik.
-Most azzal, hogy a lány helyett válaszolsz, sokan arra a következtetésre jutnak, hogy téged nem is érdekel a lány véleménye. Ha meg valakinek nem érdekel a véleménye, azt nem nevezhetem tiszta szívvel a partneremnek, nem mellékesen ez igaz az emberi kapcsolatokra is. Na szóval, ha mások úgy látják, hogy ti nem vagytok jó partnerek, akkor megpróbálhatnak titeket elválasztani. Lássuk be, hogy hiába vagytok nagyon ügyesek, meg okosak, de ha sokan erre a következtetésre jutnának, és mindegyik, csak egy kicsit tesz hozzá a dologhoz, akkor előbb vagy utóbb sikerülni fog valakinek. Nos ez esetben megpróbálnának meggyőzni titeket, hogy felejtsétek el a másikat, ami ugye nem menne nekik, tehát a vége így is, úgy is az lesz, hogy valamelyikőtöket megölik. Ami semmiképp se lenne jó a lánynak.
-Tehát azzal, hogy te azt hiszed, hogy most jót teszel a lánynak, a lehető legrosszabbat teszed vele, mert így előbb vagy utóbb ez lesz a vége, és a végtelenségig nem tudtok fejlődni, hogy mindig jobbak legyetek a többieknél. Tehát most hiába gondolod azt, hogy az ilyen apróságok nem számítanak, de ahhoz hogy a lavina beinduljon elég csak egyetlen egy sielőnek rossz időben rossz helyen tartózkodnia, és onnantól már nincs megállás.
Eközben Shu körbevezetett a céhházban, majd megpróbálok válaszolni a kérdésére.
-Hát, szerintem irreveláns, hogy minden céh feltétel nélkül üldözi a vörösöket. És csak azért nem engedik csatlakozni egy céhbe, hogy a céhnek megmaradjon az image-e, ismerek nem egy vöröst, akik szerintem megérdemelnék, hogy céhtagok lehesenek.
Aztán jött a másik kérdés, amivel a szobájába akart invitálni. Ha most ettem volna, akkor nagy valószínűséggel félrenyeltem volna. Még így is.. Pár másodpercig még eltartott mire újra levegőt tudtam kapni.
-Nem, szerintem eleget láttam a céhet, mindig ilyen kihalt szokott lenni?
Terelem el minél gyorsabban a témát az előbbi kis balesetemről.

-Az emberek furcsák. Ezért nem mindegyik gondolkozik úgy, ahogy az előbb levezettem. Hogy kivel szemben, hogy kell viselkedned, arra neked magadnak kell rájönnöd. Ki tudja, lehet hogy a következő pillanatban olyat mondasz, ami miatt én kezdem el szervezni ellenetek az akciót. Persze ennek szinte elhanyagolható az esélye, de ha jól sejtem erre a lehetőségre is fel vagy készülve.
Mint minden apróságra. Nem lehet tudni, hogy mikor lesz barátból ellenség. Esetleg ellenségből a legjobb barát, de nem nézem ki a sárkányból, hogy bármikor megpróbálná meggyőzni az ellenségeit, hogy álljon át az ő oldalára. Ahhoz túl emberi érzések kellenének, mint például a szimpátia, és az empátia. Ami egy programban nem szokott szerepelni. Nem azért mert ki akarják hagyni, hanem mert túl bonyolult lenne.
-Ne keverjük a fogalmakat. A vélemény kinyilvánítása nem egyenlő a tények közlésével. Tehát nem probléma, ha nem tükrözi a valót, de nem is kell elfogadnod, mint tényt. Mondok egy egyszerű példát.
-Te egy pet vagy. Ez tény, ezzel nem tudsz vitatkozni, mert minden ezt támasztja alá. Shu egy idomár. Nincs mit ragozni, ez is egy tény. Én együtt szoktam látni titeket. Ezen se fognk vitázni, ugye? Te Shu petje vagy. Nos, ez már vélemény, ami az elöző tényeken alapul. Csak hát, mint tudjuk ez nem helyes megállapítás, amiről elmondhatod a másiknak, hogy téved.

-Szívesen mesélek még az emberekről. Csak várd meg, míg visszajövök.
Nem véletlen nem szoktam levenni ezt a köpenyt, még akkor se ha épp nem harcolok. Így legalább azelőtt veszem észre a vadat, hogy a közelbe érne. A következő pillanatban egy gazella ugrik el előttem, pont akkora a távolságban, hogy elég csak kinyújtanom a kezem, és sikerül megsimogatnom, ahogy elhalad előttem.
---
Megfordulok, és odamegyek azokhoz, akik erre a szintre hívtak.

-Nos, Shu, Timidus, miért is hívtatok ide? Siettem ahogy csak tudtam, még a kiképzőt is használtam a kedvetekért. Pedig tudjátok, hogy mennyie el akartam kerülni.

/gazella/

-A bizalom egy igazán érdekes dolog. Megvan a maga értéke. Ahogy a bizalmatlanságnak is. Egy kérdésre válaszolj őszintén: Bizalmatlanabb vagy azzal szemben, akiről rájöttél hogy akár csak egyetlen egyszer is becsapott? Mert a bizalom nem ott kezdődik, hogy mennyire bízol meg valakiben, akit nem ismersz. Hanem ott, hogy hány átverés, és gaztett után mondod azt, hogy valaki megbízhatatlan.
---
Nem tudom, hogy miről beszél a sárkány, egy picit oldalra döntöm a fejem, és elkezdek hangosan gondolkozni.
-Ilyen egyáltalán előfordulhat? Ebbe még bele se gondoltam. Ezt ki mondta neked?
Amit a kislány mond, az már sokkal értelmesebb.
-Ó, ez már sokkal kellemesebbnek hangzik. Mire vadászunk?
És már elő is vettem az íjam (ami még mindig egy Sietős), de a szokásostól eltérően, most nem vettem elő a hozzá tartozó nyilakat. Ugyanis rájöttem a fegyver egy alternativ módon vett használatára.
Nem, nem eldobni akarom majd a fegyvert, hogy azt eldobott tárgynak kezelje a rendszer. Sokkal kegyesebb megoldást találtam ki. Nem, nem fogom szétszedni, hogy horgászbotot csinálok majd belőle. Majd meglátjátok, sőt az okosabbak talán már rá is jöhetek, hogy mire akarom majd használni a fegyvert. De psszt a többieknek ne áruljátok el a többieknek. Hadd agyaljanak rajta ők is egy kicsit. Vagy lepödjenek meg, mikor eljutunk oda, hogy használjam is a fegyvert.

-Hogy olyan probléma, ami azért adódik, mert nem ismered az embereket? Olyan nagyon sok lehet.
Már ki is találtam, mit fogok csinálni, de előtte még Shunak válaszolok.
-Sünikre? Ahhoz felesleges fegyverhez nyúlni. Igazam van?
Ezzel el is teszem, a fegyverem a jól megérdemelt helyére, miközben mosolygok a lányra, de a szívem mélyén nem örülök annak, amit most tenni fogok.
-Shu, szeretnék válaszolni Timinek, de ha lehet, akkor négyszemközt. Vagyis, ha nem probléma...
És miután Shu arrébb ment, vagy mi távolodtunk el elég messzire, hogy ne legyen hallótávolságban a kicsi lány, csak azután kezdek el beszélni a sárkincához, de most hiányzik a hangomból az a kedvesség, ami Shu közelében illete meg, és a hangom mélyebb tónusa is erről árulkodott.
-Nos sárkány, nem akartam neked erről beszélni, Shu előtt meg nem is fogok. Hatalmas vihar van készülőben. Persze ez csak metafórikus vihar, ami nagyon rosszat jelent. Emberek fognak egymás torkának esni, mindenféle apró cseprő indokkal. Hacsak... hacsak nem találnak maguknak egy közös ellenséget. És te nagyon jó úton jársz ahhoz, hogy te legyél ez a közös ellenség. Én csak tudom, mert elég jó stratéga vagyok. Az első találkozásunk óta figyelem, hogyan reagálsz bizonyos dolgokra, és sokaknak szúrhatja a szemét, bocsánat, újabb metafora.... sokaknak nagyon nem tetszhet, hogy túlságosan önálló vagy. Le merném fogadni, hogy Kazumával, és Suzumével is találkoztál Anat vagy Shu engedélye nélkül. Igazam van?

Örömmel konstatálom, hogy Shunak nincs problémája azzal, hogy kettesben akarok maradni a sárkánnyal.
Ez később még jól jöhet.
 Figyelmesen végighallgatom a sárkinca válaszát.
-Mért? Számodra mit jelent a szövetség? De valamit nagyon félreértettél sárkány. Anat sohasem mondta, hogy az Artes szövetségben van Kazumával, vagy Suzumével. Igazábol azt se mondta, hogy akármelyikük is elfogadta volna a szövetséget. Az emberek gyakran mondanak fél igazségokat, amik nem rejtik a teljes igazságot, és a gyakorlatlan emberek könnyen rossz következtetést vonnak le. Fontos, hogy az ember tudjon olvasni a sorok között.
Még egy metafora De ezt most nem forditom le, lássuk, hogy birkózik meg vele Timidus.
-Ez az egyik. A másik az, hogy túl feltünő vagy, annak ellenére, hogy nem akarsz az lenni. Meg túlságosan önálló. És ezt nem mindenki veszi jó néven. Az egy dolog, hogy viszonylag független vagy Shu-tol, de hogy mindent és mindenkit irányítani akarsz, az már számomra is túlzás egy kicsit. Ha valaki veszélyes, nem az a megoldás, hogy odamész és azt mondod, hogy ezek meg ezek számára ne legyen veszélyes. Bár ilyen könnyű lenne minden. Hanem az, hogy a számodra fontos személyeknek szólsz, hogy kerüljék el nagy ívben. És ezzel nem hivod fel magadra olyanoknak a figyelmét, akiknek nem akarod. Remélem érthető, amit most elmagyaráztam, de nyugodtan szólj, ha bármilyen kérdésed van még.

-Nem én alkottam a szavakat. Én csak használom őket. Ahogy mindenki más.
-Ha valami nem létezik, az nem lehet veszélyes. Gondolom ezért nem jött felsőbb utasítás. Emiatt olyan nehéz a sorok közt olvasni, mert akár két logikusan gondolkodó ember is másként tudja értelmezni, ugyanazt a fél állítást. És nem tudhatjuk melyikünknek is van igaza, anélkül, hogy Anatnál rákérdeznénk a dologra.
-És megint elbeszélünk egymás mellett. Más dolog felszólítani valakit, megkérni valakit, vagy felhívni valakinek a figyelmét valamire. Ez a három szó még csak nem is rokonértelmű.
Mikor elért ahhoz a ponthoz, hogy valaki vadászik a vezérekre teljes hangommal ráordítottam, hogy talán még a szint másik széléről is hallhatni lehetett.
-Persze a többség csak ezeket veszi észre. És nem is foglalkoznak a többi elesett játékossal.
És dühös létekkel megindulok Shu felé, közben felverek egy bokorban pihenő Fehér Hollót, ha nem lennék ennyire harapos kedvemben, akkor még örülnék is a dolognak. Majd Shut-tól pár lépésnyire megállok, és bűnbánóan próbálok meg Shu szemébe nézni. Nem bírom sokáig. Le kell ülnöm. Felhúzom a térdeimet. A két kezemmel átkarolom a lábaimat. Majd a földet bámulva elkezdek beszélni, mikor Timidus megérkezik.
-Sajnálom, olyan sok ember elestét kellet már végignéznem, tehetetlenül, mert gyenge vagyok, hogy nem tud meghatni néhány céhvezér halála. Anat vagy Shu halála lenne talán a néhány kivétel, de egy idő után csak ugyanazt érezném utánuk is, mint a többi szemem láttára meghalt játékos esetén, ürességet, és bánatot. Elveszne a többi halott játékos közt az emlékük néhány napon, vagy heten belül. De ez nem változtat a tényen, hogy gyenge vagyok.
Az utolsó két szót, még elismétlem párszor.
-Gyenge vagyok, gyenge vagyok...

-Nem is a gondolataikat kell kitalálnod, hanem a reakciójukat helyesen értelmezni. De mivel minden ember különbőzik, ezért ugyanaz a reakció, más embereknél mást és mást jelenthet. Ebben szerintem Shu jobban tudna segíteni neked. Hisz ő jobban megért téged, és mégis csak ember. Esetleg arra gondoltál már, hogy Shu-t megkérd, hogy ő kérje meg a többieket bizonyos dolgokra? Azt nem kell tudniuk, hogy tőled származik az ötlet. Így talán hallgatnak rád.
Ekkor érkeztem el ahhoz a ponthoz, hogy kikeljek magamból, amire a sárkány kijelentése, csak fokozta a tüzet. De ezt má normál hangerővel próbáltam előadni.
-A céhvezéreknek nincs abszolút hatalmuk. Csak annyi erejük van, mint a céhnek ami a hátuk mögött van. Ezért nem akarnak olyan utasításokat adni, ami miatt akármelyik céhtag ellenszegülhet. Ha meg olyat vesznek be a céhbe, aki a többségnek nem tetszik, az megint a vezér hatalmát kérdőjelezné meg. Nem a céhvezéré a hatalom, hanem a céhé. Ezért alaposan át kell gondolnia a dolgokat. Lásd például az én esetemet az Artes-sel.
Nagyjából ezen a ponton érhetünk oda Shu-hoz.
-Igen, a dojo nagyon jó ötlet volt. Sokkal több, mint amennyit én valaha tudtam volna tenni.
És itt jött el a lelki zuhanás pillanata. Majd arra leszek figyelmes, hogy egy fej furakodik be a kezem alá.
-Igazad van. Egyedül mindenki kevés. De egyedül lenni sokkal jobb, mint a folyamatosan hamis ígéretek és átverések áldozatának lenni. És én, a betegségemmel csak még rosszabb helyzetben vagyok. De ti ezt úgy se érthetitek.
Majd mikor Shu kezei is a nyakam köré tekeredtek, egy kicsit vidámabb hangulatom lett. Az egyik kezemmel elkezdtem a sárkinca hátát simogatni, a másikkal pedig Shu kezecskéjét.
-Köszönöm. Mind a ketten aranyosak, kedvesek, rendesek vagytok. Vajon mit csinálnék nélkületek?

-Tudod a gőg nagyon erős emberi érzés. Nem is kérek, hogy megértsd, mert néha még én magam se értem az értelmét. Az hogy Anat adta elő a te tervedet még rendben is volna, de ott is elrontottad, hogy minden egyes részlethez volt hozzászolásod. Ezért mindenki egyszerüen ellened fordult, ahelyett, hogy Anatra figyeltek volna.
-Tudod, a szüleim mondták mindig, hogy a bölcs fegyvere nem a szavaiban, és a tetteiben látszik, hanem a hallgatásában, és hogy mi az, amit már nem csinál. Például nagy ívben elkerüli a veszélyes embereket és helyeket.
-Ne aggódj, én nem fogok ígérni semmi ilyesmit. Elégszer vertek már át, hogy tudjam milyen érzés. Igen, itt vagytok, de ez nem biztos, hogy mindig  így is lesz. Nagyon sok minden történhet, hogy teljesen elsodrodjunk egymástól. Mármint nem fizikailag, azt Hazatérés Kristállyal még lehetne orvosolni esetleg. Bármikor megváltozhat a nézetünk a másikról.
Timidus válaszára egy darabig csak néztem magam elé, és elkezdtem gondolkozni.
-Én már sokszor kerültem veszélyes helyzetbe, és egyszer sem számíthattam másra csak a saját józan eszemre, és a meggyözőerőmre. Tehát nincs teljesen igazad. Egy embernek nem csak fizikai ereje van, ezt ne felejtsd el. Ha tényleg csak ezen mulna minden, akkor igazad lenne.
-Shu, te meg ne nyomd el szegényt, hadd jöjjön rá saját maga, hogy kivel, mikor, meddig mehet el.

-Anatnak igaza van. Az embereknek szüksége van támogatásra és biztatásra. DE...
Felemelem a mutatóujjamat, hogy most valami fontos dolog fog, következni. Ahogy általában a legtöbb de után.
de a biztatásnak is megvannak a maga fokozatai. Ha olyan dologra biztatsz valakit, amiről tudod, hogy anélkül is megtenné, az csak helyeslés, mikor meg olyanra, amire csak nagyon kis eséllyel lenne hajlandó az buzdítás. A legrosszabb az, hogy kívülálló szemmel néhány ember nem tudja megkülönböztetni a hármat egymástól. Tehát ha valakit biztatni akarsz, azt ne olyan közönség előtt tedd, akik nem osztják a nézeteidet. Azzal csak szítod a tüzet. Általában elég egy bólintás, vagy egy néma fejrázás, hogy kifejtsd a véleményed a dolgokról.
A sárkány okfejtésére egy másodpercre megálltam a beszédben. Néhány pillanattal ezelőtt is pont ugyanezt mondta, de most mintha a saját kútfejéből jött a gondolat. Azt hiszem ezt én se tudtam volna jobban kifejezni magam. Ezért a sárkány csak egy egyszavas választ kapott az egészre.
-Exactly.
Akkor ezzel a magyarázkodás végére értünk remélhetőleg. Bár a sárkány az eddigiekhez képest most igazán rövidre fogta a beszédét. Ez is haladás.
-Tudod, sokkal barátságosabbnak tűnsz, amikor nem beszélsz annyit.
És ha engedi, akkor megsimogatom a buksiját. Majd mikor leteszem a kezem, akkor sikerül még elcsípnem a kacsát, ami megpróbált elsunnyogni mellettem miközben a sárkincát simogattam, de nem hagytam teljesen elterelni a figyelmemet a vidék vadjairól. Majd Shu nevetésére koncentrálok. Legalább nem szomorú. Én csak egy halvány mosolyt engedek meg magamnak. Majd hátradőlők és elkezdem bámulni az eget. Milyen más hatást kelt az elérhetetlen mikor másmilyen hangulatban vagyok.