Mezőség #3

-Na ez aztán tényleg egy nagyon jó kérdés. Hisz az első találkozásunkkor soha sem gondoltam, hogy valaha is meg fogom tudni kedvelni. Vagy akár megkedveltetni magam vele, azok után, amilyen bunkón viselkedtem vele. Bevallom abban az időben elég negatívan álltam hozzá a dolgokhoz, és ő volt az első vörö indikátoros, akivel találkoztam. A második, hogyha beleszámoljuk Marlunát, akivel másfél évvel azelőtt találkoztam.
Talán akkor kezdödött az egész, mikor feladtam a küzdelmet, amiben porig lett alázva, és szembeszálltam egy nálam sokkal magasabb szintű játékossal. Igaz, hogy csak szóban, de itt éreztettem vele elöször, hogy nem nézem le csak az indikátora miatt.
-Szóval mert nem akarsz kijutni, azt hiszed, hogy titeket emiatt gonosznak nézned. És hogy bebizonyítsd, hogy nem vagytok azok, megpróbálod őket rávenni, hogy vegyék észre, amit nem akarnak észrevenni, azzal, hogy akadályozod őket. Azért a frontosokat se becsüld alá, szerintem a többség igenis észrevette, hogy valami nincs rendben, csak éppen rájöttek, hogy nincs értelme felszólalni, mert akkor még annyi esélyük se maradna a bossharcok segítésében, mint amennyi most van. Nem gondolod, hogy a mi kis akciónk fordítva fog elsülni, mint ahogy te azt gondolod? Ezzel a húzással konkrétan kihúzzuk a frontosoknál a gyufát, és azt hirdetjük, hogy gátoljuk a frontot. Természetesen amennyiben nem jelenünk meg az adott bossharcon.
Végre megtaláltam, amit kerestünk.
-Na most lassíts egy kicsit. Inkább elengedlek, hogy a rendszer véletlenül se higgye azt, hogy kézen fogva vezetlek. Állj meg itt szépen, és csak akkor indulj el, mikor szólok.
Úgy helyezkedek, hogy a csapda közém és Shu közé kerüljön.
-Most indulj a hangom irányába. Óvatosan, kicsiket lépj.
Én meg közben megfogtam egy cickány, ami a csapda felé iszkolt, ezzel megmentve a cickányt, és a csapdát az elhasználódástól.

A kislány lelkesedése olyan volt, amilyen egy kislány lelkesedésének lennie kell. Az ilyen pillanatok miatt szeretek a kislány mellett lenni. Ilyenkor nem azzal van elfoglalva, hogy neki most igenis nagynak kell lennie, és egyszerűen csak élvezi az életet. 
-Nézem, nézem, de nem kéne foglalkoznod a csapdával is?
De mire befejeztem a kérdést, Timi már le is vette a csapdát Shu lábáról. És Shu már rám is csimpaszkodott. Valahogy ez az ölelés sokkal jobban esett, mint amit eddig kaptam a lánytól. Talán azért, mert ez örömmel és élettel volt tele, és nem a szokásos felvigasztalós borongós hangulattal, amit olyankor tölem sikerül átvennie.
-Shu. 
Ilyet gyakrabban is csinálhatnánk. Kéne mondanom. Vagy valami hasonlót legalább.
-Ilyet gyakrabban is csinálhatnánk.
Mondom, miután én is átölelem a lányt, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a magasba emelem, jelezve, hogy én élvezem a társaságát, és ne jusson eszébe azzal vádolni magát, hogy nem akarom, hogy mellettem legyen.
-Mármint nem az ölelkezést, hanem a bohóckodást és az örömködést. Látod onnan a kövi vadat, ami neked kell? Vagy egy harmadik csapdát legalább?
Majd mikor végre eljut a tudatomig Shu követelése, a kislány máris a földön van.
-Bocsi, nem tudtam....
És ekkor vettem észre az értesítést.
-Úgy néz ki, nem csak te értél el sikert ezzel a fogással. Mondjuk be volt kötve a szemed, így nem láthattad, hogy mit is fogtam meg.
Majd megmutatom Shu-nak ist, amit az előbb elolvastam, az üzenet az alábbi volt:

Kód:

Gratulálunk, elérted a vadászat jártasság mester szintjét.

-Tudjátok ez mit jelent?

-Bocsi, tényleg nem tudtam. Nem akartam rád ijeszteni. Csak valamiért annyira boldog voltam, hogy teljesen megfeledkeztem magamról, meg minden másról is. És... csak ki akartam magam valahogy fejezni, hogy te is lásd, én is tudok vidám lenni olykor-olykor, nem csak dühös és búskomor. Még egyszer, nem volt szándékos, nem akartam rád ijeszteni.
Ezek szerint Shu boldogságát is lehet még jobban fokozni. Mikor el kezd vezetni, nem ellenkezek, minek is tenném? Ha egyszer eddig én vezettem őt, akkor mért ne hagyhatnám, hogy most egy darabig ő vezessen engem? Ezt hívják szerepcserének, ha minden igaz. Ha egyszer van minek örülnie, akkor minek vegyem el tőle a boldogságot? De ez sikerül anélkül is, hogy próbálkoznom kéne vele.
-Miből gondolod, hogy halálra unnám magam? Ennyire unalmasnak gondolod magad? Vagy csak ez az egy érv jut eszedbe, mert nem akarsz egy teljes napot velem tölteni, és így akarsz lerázni? Én szívesen elkísérlek a keleti részre, ha más nem hajlandó veled császkálni arra. És az igazat megvallva nem hogy az öt, de még a három sincs meg, csak az a kettő, amibe most belelptem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem mehetünk át a keleti részre. Vagy ott nincs csapda, vagy ilyenek? Igazat megvallva még fácánt se fogtam eddig a pillanatig, de gondolom annak is eljön majd az ideje.

/felőlem folytathatjuk ugyanezt a játékot a keleti részen *.*/