Re: Mezőség #3

by **Shukaku** Csüt. Feb. 26 2015, 10:22

Azt még Timidus is tudta, hogy a de után következnek a fontos dolgok. A legtöbb mesében is, könyvben is így volt. A hős elsorolta, hogy miért nem alkalmas a posztra, hogy mennyire nincs esélyük, majd jött a de, és a végén minden happy end lett. Na jó, a Lego Movie az picit más volt, de azt Timidus nem ismerte. Szóval figyelmesen hallgatta, szinte itta a fiú minden szavát, majd a végén, rögtön alkalmazva is a tanultakat, bólintott. Azt nem mondhatnánk, hogy ezután majd tökéletesen megérti ezeket a halovány különbségeket, a számára amúgy is nagyrészt értelmezhetetlen emberi érzelmek között, de legalább nagyobb esélye lesz felismerni most, hogy már Cear elmagyarázta neki. Ugyan Shu is sokat magyarázott a sárkánynak ilyenekről, de úgy tűnik valami csak akkor kerül elő, ha egy harmadik személyt is bevonnak. Az ismeretlen kifejezés hallatán csak Shura pillantott, aki csak annyit mondott: Pontosan. Már Silvertől sem vette zokon, hogy elvárja Timitől, hogy angolul is tudjon, Cear szájából viszont egyenesen hízelgő volt. Kinézte a sárkányból, hogy a japánon és a sárkányon kívül egy harmadik nyelvnek is nagy szakértője. Vajon vannak nyelvkönyvek a könyvtárban? Hmm… érdekes lehetne Timit protokol droidnak is kiművelni, és akkor a külföldiek biztosan jobban örülnének, meg könnyebben lépnének velük kapcsolatba, ha a sárkány az anyanyelvükön szólna hozzájuk. Ha már Szophie a mobokkal tud beszélni, akkor ez sem lehet lehetetlen. Arra, hogy Timi mennyire barátságos, Shu csak még vidámabb lett, és még inkább elveszett. Hát nem ezt mondta ő már egy csomó ideje? A sárkány csak oldalra fordította a bal fülét, és egy halk megjegyzést tett.
-Ha nem fejtem ki eléggé a mondandómat, az emberek hajlamosak félreérteni. Sok probléma származott már ebből.
A simagatásra csak halkan, elégedetten morogni kezdett. Álomkelőtől tanulta el a dorombolást, és mivel Shunak tetszett, megnyugtatta a kislányt, így megtartotta és mindig használta, amikor összebújtak, vagy simizást kapott. Tudta, hogy ilyenkor ez az elvárt reakció. Shu pedig szintén az eget bámulta, majd egy kis idő után egyetlen kérdést tett fel.
-És… most mi lesz?

by **Cearso** Pént. Feb. 27 2015, 12:52

Nem igazán lepődtem meg nagyon, mikor a sárkinca nem értette meg a szővegemet, de legalább itt van neki Shu-chan, aki az egyszerübb kifejezéseket le tudja forditani a sárkincának.
Timidus megjegyzésére csak megvonnom a vállam. Neki kell tudnia, hogy kinek, mikor mennyit beszéljen. Ebben én nem segithetek.
-Az emberek furák. Valakinek jobban tetszik, ha a barátságos oldalad mutatod neki.
És a morogás hatására csak még tovább simogatom a sárkányt. Mintha csak egy házicica lenne. Teljesen más mint amikor komolyan beszélgetünk. Ettől függetlenül nem felejtem el, hogy Timike egyáltalán nem olyan gyámoltalan, mint egy háziállat.
Shu kérdése meglepett. Ő hivott ide, tehát neki kéne tudnia, hogy mit akar. Egy darabig csak értetlenül néztem a lánykára. Egészen addig, mig meg nem éreztem, hogy lenehezednek a szemeim. És csak most jöttem rá, hogy lassan három napja ébren töltöm az időmet. Nem szoktam túl sokat aludni, hisz azzal is csak az értékes időt fogyasztom, de néha azért nekem is kell egy kis szünet.
-Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy én most nagyon fáradt vagyok. Nem tudom te hogy vagy vele, de én egész éjjel alig aludtam. És előző nap se igazán.
El is nyomok egy ásítást, tényleg fáradt vagyok.
-Nem baj, ha alszok egy kicsit?
És ha a lány nem igazán ellenkezett, akkor lehunyom a szemem, és szundítok egyet.

by **Shukaku** Pént. Feb. 27 2015, 13:39

Ez így már teljesen kész volt. Shu kezdte úgy érezni, hogy nem egy, hanem két pet van mellette, akik ráadásul a legeslegjobb cimbik, akik csak valaha léteztek, és éppen megosztják egymással a tapasztalataikat arról, hogy miként is védhetnék meg jobban az idomárt, azaz őt. Már akkor is ez motoszkált a fejében, amikor Cear elküldte Marlunát, hogy figyelje az ablakát. Most, hogy ilyen dolgokról cseverésztek, ez csak még inkább erősödött, de amikor Cear kimondta a Timidus által unásig emlegetett mondatot, miszerint az emberek furák, már tényleg kedve volt egy kinézet kristályt a fiú kezébe nyomni, és őt is átváltoztatni tollas sárkánnyá. Egyszerűen olyan aranyosak voltak együtt, ahogy beszélgettek, hogy más kép meg sem jelenhetett a kislány fejében… meg ez olyan meseszerű volt, illett a világhoz, és illett Kayaba Akihiko csodáihoz. Meg az az egész, ahogyan Cear a sárkányhoz hozzáállt, vele beszélgetett, tanítgatta, segítgette, terelgette, meg barátságosnak nevezte… még csak nem is… már eleve az, hogy meglátta, hogy van neki egy barátságos oldala, és nem csak egy védelmező, aki mindent megtesz az idomár érdekében. Timidusnak persze a tanács megfogadásához és megfelelően való használatához még kellett az, hogy megtalálja minden emberre vonatkozóan, hogy ki mit lát barátságosnak belőle, kinek mi a barátságos, és kinek melyik oldalát kell mutatnia. Szóval lesz ebből még bonyodalom bőven. Arra viszont már nem számított az idomár, ami ezután következik. Cear bejelentette, hogy alszik, és mivel Shunak nem volt szíve nemet mondani, így el is aludt. Csak néztek egymásra Timivel értetlenül, és most is a sárkány szólalt meg előbb.
-Szerintem tesztelni akar.
-Tesztelni?
-Igen. Arra kíváncsi, hogy belenézek-e a menüjébe amíg alszik.
-És belenézel?
-Nem.
-Nem?
-Nem. Ha belenéznék, akkor elbuknék a teszten, és nem bízna meg bennem.
-Jajj Timi! Annyira büszke vagyok rád!
Ölelte magához a sárkányt a kislány. Igaz, Timi azt nem osztotta meg vele, hogy amennyiben Cear valóban tesztelte őt, márpedig ebben kilencvenkilenc százalékosan biztos volt, akkor az is feltételezhető volt, hogy mivel Cear nem hülye, eltüntetett minden terhelő bizonyítékot rá nézve.

by **Cearso** Szomb. Feb. 28 2015, 12:27

És mivel nem kapott semmilyen ellenvetést az íjász el is szenderedett. A sárkány első szavai még eljutottak a tudatáig, de a lány válaszát már nem hallgathatta meg, hiába volt kiváncsi az egész párbeszédre. Ehelyett inkább az álmok fura mezejére lépett. Mire a páros a párbeszéd végére ért, addigra Cear már maga köré is tekerte a köpenyét, ami a köpeny hossza miatt nem is volt olyan lehetetlen küldetés. Majd a köpeny védelmében egy kicsit még össze is gömbölyödött. Mármint felhúzta a térdét egészen a mellkasáig, és ebben a pózban kényelmesen elhelyezkedik. Már csak az hiányzik, hogy elkezdjen folyni a nyála. Sajnos semmi ilyesmi nem történik, tehát meg kell elégedni az alvó Cear látványával.
Mármint nem is. Ugyanis Cear nem tudott róla (hisz senki se számolt róla eddig be neki), de álmában elég gyakran szokott beszélni.
-Szonja Nazarov! Ezt te se gondolhatod komolyan!
-Na jó, ha ennyire akarod, de ne várdd, hogy mindenkit fel tudjak sorolni, akivel odabent találkozta.
-Előszőr ott volt a pszichocicus... Hogy mért cicus?... Jajj, Szonja ne csináld már... Ez most negatív jelző.. Akkor a kövi a Vörös volt... Nem, nem a haja miatt... az indikátora miatt.. Igen, tudtam mit jelent, de ismersz engem...
Aztán találkoztam Melegszívvel... jajj Szonja, nem úgy meleg... Hidegszívvel kellett volna kezdenem, akkor talán jobban megértetted volna... Róluk mesélek később szívesen.. Majd találkoztam Aranyszemmel... Nem viccelek, tényleg arany a szeme, csak nem mutogatja túl sűrűn... Aztán még ott volt a Húgica... Hogy hívtam volna, ha folyton bátyusozott... És volt még a szivi.. Jajj Szonja... eredetileg csak heccből kapta ezt a becenevet... Tudod, hogy téged szeretlek... Tudod mit? Ezt most hagyjuk abba, és majd folytassuk később.
Ezek után jó pár másodpercig néma csönd. Mármint Cear részéről.

by **Shukaku** Szomb. Feb. 28 2015, 13:03

Shu csak hátradőlt, kezeivel megtámasztva magát, és nézte a fiút. Még csak az kellett volna, hogy Cear az ő ölében aludjon el. Valahogy megszaporodtak mostanában az ilyen félreérthető szituációk. Ez azonban, amit most Cear tett, talán az egyik legkedvesebb gesztus volt, amit Aincradban tehetett. Mindenki ismerte a sleep killt, és mindenki tudta azt is, hogy nagy veszélyt jelent a védett területen kívül elszundítani. Tulajdonképpen most az életét bízta rá az idomárra és a sárkányra. Megbízott bennük, méghozzá ilyen nagyon megbízott bennük. Ez bármelyik segítségénél több volt, mint amit eddig nekik nyújtott, vagy amit Shuék nyújtottak neki. Még Anatole is felszerelte az ajtajára azt a kódzárat. Persze azt nem mondta el Shunak, hogy Timidust szeretné a szobáján kívül tudni, de akkor is… látszott, hogy még a céhen belül sem bíznak meg a tagok egymásban. Mondjuk Anat buta volt, mert mindössze öt számjegyből álló kombinációt talált ki, ami azt jelentette, hogy Timidus a legrosszabb esetben is, röpke százezer másodperc, azaz alig több mint egy napos folyamatos próbálkozással kinyithatta volna. Vagy talán már ki is kutatta a kódot, csak nem mondja meg? Ez örök rejtély marad. Viszont Shu szíve csak tovább lágyult, amikor látta, hogy milyen aranyosan kucorodik össze az íjász. Még meg is igazgatta rajta a köpenyt, mintha csak egy kistestvért takargatna be… vagy Timidust. A felsoroláson csak halkan kuncogott, és csóválta a fejét. Biztos nagyon hiányzik neki a barátnője. Kár, hogy őt nem tudja elfelejteni… akkor sokkal boldogabb lehetne. Lassan felállt kettejük mellől, és halkan odasúgta a sárkánynak.
-Láttam itt a közelben egy kis patakot. Fogok valamit, és készítek neki reggelit. Vigyázol rá addig? Nem megyek messzire, még látni is fogsz.
A sárkány bólintott, Shu pedig előkapta a pecabotot, és nemsokára már a partról integetett vissza Timinek, amikor megrándult a bot.

(tengeri sün)

by **Cearso** Pént. Márc. 06 2015, 14:17

Hogy Cear mennyire gondolta ezt kedves gesztusnak, abba most ne menjünk bele. Egyszerüen csak azzal számolt, hogy akik teljes mértékben a sleep killel próbálják ellehetetleníteni a társaikat, azok a védett területen belül, és éjszaka garázdálkodnak. És annyira ismerte az embereket, hogy egy kislány jelenlétében nem állnak neki fényes nappal egy alvó játékosra támadni. Annyira azért megbízott persze Timidusban, hogy ő sem fog rátámadni álmában. Így az egyetlen veszélyt a vadak jelenthették, akik a közelben tanyáznak. De azok meg nem támadnak, ha nincs rá okok. És milyen okkal szolgálna egy alvó játékos a vadak támadási ösztönének. Nos ezzel magyarázható, hogy Cear nyugodtan el mert aludni az idomár és a sárkincája mellett. No meg azzal, hogy nagyon fáradt volt.
Mit is mondtam az előbb a vadakról? Ja igen, azt hogy ok nélkül nem támadnak. Sőt, ha tehetik akkor minél távolabb tartózkodnak a játékosoktól.
De kivétel az mindig akad. Megint az a fránya De Rolling Eyes

Komolyan kitalálhatnék valami más helyzetfordító kötőszót.
Na de ott tartottunk, hogy kivételek igenis vannak. Ez a kivétel most pedig egy kíváncsi majom képében jelent meg, aki eddig úgy néz ki, hogy ne látott alvó embert. És talán a kelleténél közelebb is merészkedett az alvó íjászhoz. Aki fel se ébredt a majom kiváncsi természete miatt hanem csak magához ölelte a játékos majmócát, és tovább szunyókált mintha mi se történt volna.

by **Shukaku** Vas. Márc. 08 2015, 08:10

A kis majmóca nem jelentett túl nagy, vagy olyan veszlyét, amit azonnal el kellene hárítani. Eleve meg lehetett különböztetni a szafarin található békésebb majmokat a vadabb moboktól, de még azok sem voltak mindig olyan vérengzőek, ahogyan azt a frontharcosok terjesztették róluk. Legalább is Shu véleménye szerint a félelemkeltés volt a céljuk, amikor olyan butaságokat beszéltek. A valós veszélyre persze nem szerették felhívni az emberek figyelmét, de a moboktól rettegni kellett, hogy véletlenszerűen se kérdőjelezhesse meg senki, hogy milyen indíttatásból gyilkolják halomra őket. Mindenesetre Timidus is látta, hogy ez a majom semmilyen fenyegetést nem jelent az íjászra nézve, így amíg Shu horgászott, nem is avatkozott közbe. Komótosan pislantott el hol az idomár irányába, hol Cearsot nézte, és természetesen mindvégig az egész környezetet is. Na meg persze várta, hogy mikor szólal meg újra az íjász. Ekkor viszont új gondolat fogalmazódott meg benne. Shu is motyogott néha álmában, de ő legtöbbször olyankor rosszat álmodott, és akkor az volt a sárkány feladata, hogy felkeltse, hiszen ő őrizte az álmait. Cear álmának őrzése azonban nem feladata, ráadásul nem is tűnik úgy, mintha rossza álmodna, tehát felébreszteni sem szükséges. Ha azonban beszél álmában, akkor feltételezhető, hogy beszélni is lehet hozzá, beszélgetni is lehet vele álmában. Timidusnak fogalma sem volt arról, hogy az emberek miért őszintébbek, amikor alszanak, de Shu mellett már megtapasztalta, hogy a lány megoszt vele olyan dolgokat, amiket egyébként ébren nem tenne meg. Timidus lefeküdt Cear mellé, fejét közel hajtotta a fiú fejéhez, és halk hangon feltette a kérdését.
-Mesélj róluk most. Szeretném tudni. Mondd el nekem kérlek.

by **Cearso** Vas. Márc. 08 2015, 08:57

Az egy dolog, hogy a majmóca nem veszélyes az alvó íjászra, de az már kérdéses, hogy az alvó íjász mennyire veszélyes a kíváncsi majmócára. Fontos megjegyeznem, hogy Cear ébren rengeteg önuralmat gyakorol, hogy ne bántsa szegény állatkákat, hogy egy Shu-nak nevezett egyén ne ijedjen meg tőle túlságosan. Nos, ez az önuralma alvás közben teljesen elszáll. Így történhetett meg, hogy Cear ölelése lassan olyan erős volt, hogy nyugodtan hívhatjuk fojtásnak vagy szorításnak, és ha Cear-t senki se állította le ebben a műveletében, akkor nemsokára a majmóca helyén már csak pixeldarabkák maradoztak. Majd lassacskán azok is eltűntek.
Az alvásnak van egy másik velejárója is, amit általában álomnak neveznek az emberek.
Fura egy dolog az álom. Gyakorta mosodik össze azokkal az ingerekkel, amiket a valós életben kap az ember. Amenyiben a SAO-ban töltött időt valós életnek lehet nevezni. Persze azért az álom el is ferditi egy kicsit a valóságot, így történhetett meg az, hogy az alvó íjászunk nem ismerte fel a sárkinca jellegzetes hangját, hanem behelyettesített egy számára logikusabb személlyel.
-Igen Vincent. Kikről szeretnéd hogy meséljek?
Nos, hogy ki az a Vincent? Nehogy megkérdezzétek, mert fogalmam sincs. Elégedjünk meg annyival, hogy Cear álmában biztos egy fontos szerepet játszik. Vagy csak valaki, akire emlékezteti Timidus kérdése. Vagy csak egyszerűen ez a név jutott először az eszembe, mikor elkezdtem írni a hozzászólást, és egész idő alatt ez a két mondat visszhangzott a fejemben. Szóval, nehogy megkérdezéttek.

by **Shukaku** Vas. Márc. 08 2015, 09:23

Az az egyetlen halacska, amit eddig Shunak sikerült kifognia, igen kevés lett volna mindhármuknak, így a lány csak tovább folytatta a horgászást, és néha-néha odapislantott kettejükre, azaz immár hármójukra. Mosolyogva vette tudomásul, hogy Cear ennyire szereti az állatokat, még álmában is, és azon gondolkodott, hogy be kellene szerezni neki valami plüssöt, ha ennyire ölelkezős kedvében van, miközben alszik. Majd Jun biztosan tud segíteni ebben is. Ezután visszafordult, és az úszót kezdte el figyelni, hiszen valakinek azt is nézni kell. Ennek hála nem vette észre az elpixeleződést. Timidus pedig… nos az, amit Cear álmában való kikérdezése jelentett sokkal fontosabb jelentőségű volt, mint egy mob élete, és mivel nem kívánta megkockáztatni azt, hogy a majom kiszabadítása során az íjász felébredjen, így amikor látta, hogy hova tartanak az események, egyszerűen úgy állt, hogy Shu még véletlenül se láthassa a víz mellől, hogy mi is történik, majd amikor a majom már teljesen eltűnt, újra visszatelepedett a fiú mellé, és jól fülelt, hogy hallhassa a válaszát. Sikerült. Arról fogalma sem volt, hogy ki az a Vincent, de jelenleg ez csak kisebb mértékben érdekelte, mint az, hogy Cearso miket gondol róluk valójában, így hát tudom teljesíteni a kérést, és sem én, sem Timidus nem kérdezünk rá arra, hogy ki is volt valójában Cearso kinti vagy idebent megélt életében ez a bizonyos Vincent. Ellenben a kérdés sokkal érdekesebb volt. Ezek szerint semmi összefüggés nincs a fiú mondatai között, hiszen ha még mindig Szonjával beszélne, akkor emlékezne arra, hogy említette, hogy majd később mesél róluk. Timi persze nem volt biztos abban, hogy az a páros ők, de mivel ott említett egyedül két nevet egyszerre a fiú, ennek volt esélye.
-A sárkányról mesélj nekem, akit említettél. Timidusról.

by **Cearso** Vas. Márc. 08 2015, 17:31

Cear csak egy mosolyt ejtett meg, mikor a szerencsétlenül járt majomka eltűnt. Egy mosolyt, mintha ezt már régóta meg akarta volna tenni, de eddig mindig megakadályozta valami. Majd a mosoly is tovaszáll a majomka emlékével együtt.
A kérésre az alábbi volt a válasz:
-A sárkányról? Hidegszívre gondolsz? Amúgy meg mikor említettem, hogy Timidusnak hívják? Arra mindig is nagyon ügyeltem, hogy soha ne mondjak el olyan nevet, amivel a partnerem nem hozakodott még fel. Tudod, egyfajta biztosíték, hogy senkinek se okozzanak kárt a kiadott információim... Kit érdekel, hogy már vége? Néhány nap alatt újra tudnánk alkotni... Kayaba, Kayaba, miért mindig vele jössz Nagyon jó helyen van ott, ahol most van... Meg mintha nem a te apád tanitott volna meg mindhármunkat.... Nem én tehetek róla, hogy téged nem érdekelt a dolog... Arról meg végképp, hogy az apád nem bírta Szonját... Hogy ebbe a világba, egy virtuális lényt?... Nem hinném.. Max, ha.. Nem, szerintem akkor se... Amúgy meg miért szeretnél olyannal találkozni, aki folyton megmondja, hogy mit tegyél?.. Nem, nem fogom emiatt átírni azt a fránya kódot.... Ha vele akarsz találkozni akkor az egész lényével kell találkoznod...
Ezek után néhány perc csend, mintha Cear csak Vincent válaszára várna. Majd fordul egyet a köpenyével együtt.

by **Shukaku** Vas. Márc. 08 2015, 18:16

Na, ez már tökéletes lesz! A lazac azért mégis csak egy sokkal finomabb fogás, mint az előző hal, ráadásul talán Cearso gyomra is szívesebben emészti meg… bár Shu még sohasem lett beteg egyik ételtől sem, hiszen hála Kayabának, itt a romlott dolgok egyszerűen elpixeleződnek, így hát nincs szükség szavatossági cédulákra meg ANTSZ-re, se semmi ilyesmire. A Cear által adott válasz eközben még logikátlanabb volt mint általában a válaszok, amiket az emberek szoktak adni a sárkánynak, amikor az kérdez tőlük valamit, és jól felépített, ésszerű válaszadást vár el tőlük. Egyszerűen Cear ugyan válaszolt a kérdésre, vagy legalább is foglalkozott vele, de azután rögtön kitért, és teljesen másról kezdett el csacsogni a képzeletbeli, álombeli ismerősével. Ezzel nem is lett volna semmi gond, hiszen így is hasznos információkat közölt, hiszen például így Timidus már megbizonyosodhatott afelől, hogy az a két név valóban őket takarja, és bár a jelentését egyiknek sem ismerte, azt még ráért megkérdezni később az idomártól. Azt azonban Timi is látta, hogy Shu elkezdett pakolászni, szóval gyorsan választ kellett adni a fontos kérdéseire, na meg Cear kérdéseire is.
-Mondtad. Csak nem emlékszel rá most, hogy mikor. Mesélj nekem róla. Nem akarok vele találkozni, csak mondd el, hogy milyen volt, hogy mit gondolsz róla. Ennyit kérek.
Még volt egy kis idejük, hiszen Shu távolabb kezdte el sütögetni a halakat, hogy se a füstszag, se az ételkészítés hangjai ne ébresszék fel a fiút, és majd csak arra kelljen, hogy körbelengi a finom friss hal illata. Komolyan, mintha ágyba reggelit kapna… mikor lettek ilyen jóban?

(lazac)

by **Cearso** Szer. Márc. 11 2015, 19:02

-El Draco Vincent, nehogy megpróbálj átverni, nem fog olyan könnyen menni a dolog, mint ahogy azt mindenki gondolja. Az emlékezéssel meg már nem tudsz megzsarolni. Ha nem tudnád, Szonja meggyógyított amióta a hátunk mögött hagytuk azt a veszélyes helyet.
Cear fordult még egyet, és most a hátán fekve mesélt magának (és a sárkincának) tovább.

-Isn't dangerous the game you play, Geoffry? Ha nem akarsz vele találkozni, akkor mi értelme volna megismerned a gondolataimat róla?
-Csak egy vahlok érthet meg egy másik vahlokot. Én próbáltam segíteni neki, de amíg nem látom az ő szemével a dolgokat, addig csak tanácsokat tudok adni, az útját mindenkinek saját magának kell meglelnie.
-Hogy mit gondolok Hidegszivről? Tudom, hogy tudod, és te is tudod, hogy tudom, hogy tudod, szóval tudom, hogy tudod, hogy tudom, hogy tudod....
Most megkimélnél mindenkit attól a nagyjából másfél perces szövegtől (amennyiben Timi nem állítja le valahogy), amit Cear beszélt, aminek is csak azért lett vége, mert egy türelmetlen mosómedve megunta a sok felesleges dumát, és végigmászott Cear fekvő testén és összehúzva magát elaludt a hasán, az ijász tudata erre a nem szokványos módszere azt válaszolta, hogy felébredt.
------------------
Mikor kinyitottam a szemem azt vettem észre, hogy eggyel többen lettünk, mint azelőtt, hogy elaludtam volna. Reflexből nyúlta a hasamon fekvő valami után, hogy megsimogassam, de amint észrevett, már rohant s tova. Így más állat nem lévén a közelben végül Timi buksiján landolt a kezem.
-Köszönöm, hogy vigyáztad az álmom. Shu-t hol hagytad?

by **Shukaku** Szer. Márc. 11 2015, 19:53

Hála annak, hogy egyik első küldetésük során Shuék Draconiába látogattak el, Timidus értette azt, hogy a draco bizony rá, és egyedül rá vonatkozhat, tehát helyben vannak. Azt, hogy most Cearso hozzá beszél-e az álmán keresztül, és rájött-e arra, hogy Timike így akar belőle információkat kiszedni, azt még ugyan nem tudta, de ezt valószínűleg közölni fogja majd vele, ha felébred, és esetleg Shuval is. Ez persze nem gond, hiszen nem tagadná le. Az hogy Cear a meggyógyulásáról álmodott, talán megmosolyogtatott, meghatott volna egy embert, ám Timidus egyszerűen felhasználható információnak tudta be. Majd következett a nem várt fordulat. Igen, a lehetetlennel még Timidus sem számol, hiszen akkor véges számú végtelen adatot kellene feldolgoznia, amibe vagy belepusztulna, vagy lefagyna, és ezt ugye a programozója meg akarta előzni. Cearso ismeri Timidus nevét. Azt a nevet, amelyet nem Shu adott neki, hanem az eredeti sárkány nevét. Persze a petnek fogalma sem volt arról, hogy mindössze a programozója volt annyira kreatív, hogy az első sárkányos nevet adta a programnak, ami az eszébe jutott, amikor még csak fejlesztési fázisban volt. Jó név volt, meg a jelentése is pont passzolt Timi személyiségéhez, meg ugye egy programozó mi mást adjon neki, mint nem egy másik játékra utaló nevet. De mint említettem, erről Timidus mit sem tudott. ő csak azt tudta, hogy Cear valahonnan ismeri a nevét, és ő nem tudja, hogy honnan. Amint a fiú felébredt, azonnal feltette neki a kérdést.
-Vahlok. Ezt a nevet mondtad álmodban. Honnan ismered?
Shu eközben már a tálalással foglalatoskodott, és intett is nekik, hogy ha elkészültek, akkor jöjjenek nyugodtan enni.

by **Cearso** Szomb. Márc. 14 2015, 14:07

A kérdés olyan váratlanul ért, amennyire egy kérdés váratlanul érhet. Kellet néhány másodperc, hogy a kérdés eljusson a tudatomig, és utána még több, hogy fel is fogjam annak a tartalmát. Ezen idő alatt értetlenül pislogok a sárkányra, majd miután leesett a tantusz, ezt a kényszermozdulatot abba is hagytam. Azonban újabb kérdések merültek fel bennem.

Nem értem miért kéne nekem arrol nyilatkoznom, hogy amit az álmomban mondok, azt honnan tudod? Egyáltalán mért fontos a sárkánynak ezt tudnia? Nem hiszem, hogy Timidust megérné ez ügyben faggatnom, úgy sem fog leszállni róla, amig nem adok választ a kérdésre. Felülök, majd a két kezemet a hátam mögé téve az ég felé nézek.

Honnan is ismerem ezt a szót? Lehet, hogy még én magam se tudom megmondani. Akkor ezt hogy mondjam meg a sárkincának? Egyáltalán mit jelent ez a szó? Az eget bámulva próbálok meg visszaemlékezni minél több emberre, akiktől akár csak hallhattam a dolgot. Az is lehet, hogy olvastam valahol, valamikor. Vagy egyszerüen elfelejtettem, hogy valaha is ismertem volna ezt. Rolling Eyes

Az egyik kezemet előre téve megnyitom a menümet és keresgélni kezdek a jegyzeteim közt. Ha ár a memóriára nem számíthatok kihasználom, hogy ez a világ teljesen programizált, ezzel néhány dogot könnyebben le tudok ellenőrizni. A keresett kifejezés természetesen nem volt lejegyezve nálam. Ez csak egy dolgot jelenthet.

Bezárom a menümet, majd ismét az ég felé nézve, és a kezeimet a hátam mögött tartva azt a választ kapja tőlem:

-Odakintről.

Arra válaszolok, amit kérdezett, szó szerint, se többet se kevesebbet. Majd ha jobban akarja tudni, akkor rá fog kérdezni, de szerintem nem nehéz rájönnie, hogy nem igazán emlékszem a dologra.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 16 2015, 12:33

Sok mindent jelenthetett az, hogy Cearso a kinti világban hallotta Timidus valódi nevét. Az emberek szerint természetesen ez a tény, mármint amit ők tényként kezelnek bizonyára azt jelentette volna, hogy bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy Timidust, mint entitást ők maguk, vagy legalább is a fajuk egy képviselője készítette, és ezért is kaphatott ilyen nevet. Ez ugyan nem volt teljesen kizárható, ám a valószínűsége nagyon elhanyagolható volt, hiszen Timidus túlélt, míg az emberek meghaltak, Timidus fejlődött, míg az emberek egy helyben toporogtak, és Timidus tudott, míg az emberek nem tudtak annyi mindenről. Ha valóban az emberek készítették volna Timidust, akkor értelemszerűen okosabbnak kellene lenniük nála, ám nem voltak okosabbak, vagy legalább is nem mindenben. Persze volt ennél sokkal logikusabb magyarázat is, és Timidus természetesen ezzel magyarázta. Cearso beteg. Elfelejt egy csomó dolgot, vagy csak részleteket jegyez meg belőle. Ez történt Árnyék esetében is. Az is tudvalevő, hogy néhány küldetés visszatérő, ismétlődő, mint például a kúria, vagy Maxweld professzor túrái. Ugyanez a helyzet adódhat azzal a küldetéssel is, amiben Timidus, Hisame, Shu, Hinari és Peter a sárkányok világába látogatott el, és megtudták, hogy milyen kiemelkedő feladata is van ennek a fajnak az emberek védelme érdekében. Még az énekük is arra született, hogy megnyugtassa az elkeseredetteket. Az a különös égitest még látható néha a mező fölött, tehát a küldi nem fejeződött be, vagyis Cearso is eljuthatott oda, ott pedig megtudhatta Timidus eredeti nevét. A betegsége miatt azonban csak erre emlékszik, ami álmában, Timidus hangjára felidéződött benne. Shu is mondott már álmában olyanokat, amire ébren nem emlékezett. Ennyi volt a nagy rejtély, és mivel a pet ilyen ügyesen meg is oldotta, nem is kellett már vele többet foglalkozni.
-Rendben. Gyere enni.
És amennyiben Cear valóban ment enni, akkor Shutól sem kapott mást, mint a halat, és egyetlen kérdést.
-Jól aludtál?

by **Cearso** Hétf. Márc. 16 2015, 19:01

Különös dolog az emlékezet, Cear-é meg még inkább az...
Cear-nak vannak hülye szokásai, amit általában még a betegsége ellenére se szokott elfelejteni. Vagy a betegsége miatt alakított ki. Ki tudná ezt megmondani? A lényeg az, hogy számára egyértelmű volt, hogy az információt a kinti világból szerezte, hisz nem véletlenül jegyzetel idebent.... Olyan nem fordulhat elő vele, hogy elfelejtene egy teljes küldit, neveket, helyszineket, és a küldi egy részét talán, de a teljes küldetést sohasem, hisz minden egyes tapasztalat-pontja szépen fel van jegyezve, hogy azt honnan sikerült összekaparnia. De a sárkány nem kérdezett rá, ezért nem is támasztotta alá ezt a tényt.
Egy normális ember át is ugrott volna a dolog felett, de ki mondta hogy Cear normális lenne?
Ki mondta, hogy normális lennék? Mindenki vonja le a saját következtetéseit a dologról.
-Rendben.
Ismételtem meg a sárkinca szavait.
-Mindjárt én is megyek, addig menj nyugodtan Shu-hoz.
Majd ezek után, akár elment Timidus, akár nem ismét megnyitottam a menümet, hátha mégis valahol ott van az a név. Vagy legalább eszembe jutna, hogy ki mesélt róla. De mielőtt végleg bezárnám a jegyzeteim közé is odafirkantom azt a nevet, majd zárójelben egy kérdőjelet.
-------
-Sajnálom Shu- kérek ismételten bocsánatot az idomártól -biztos finom meg minden, de én ezt most nem tudom megenni.
Hiába szemeztem az étellel legalább fél percig, valami különös oknál fogva egyszerüen akaródzott tetszeni az az ötlet, hogy én most halat egyek.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 16 2015, 19:30

Meséltem már arról, hogy Timidus programja kialakított egy önvédelmi rendszert? Nem? Pedig biztosan meséltem, talán csak nem neked. Lényeg a lényeg, azóta, hogy Anatole kezelésbe vette a sárkányt, és elkezdte ecsetelni neki a létezése értelmének avagy értelmetlenségének feltételezéseit, a határait, meg ilyen dilemmás bigyuszokba sodorni, azóta kialakult nála ez a mechanizmus. Az a feladata, hogy az idomárt védje, ez azonban azzal jár együtt, hogy önmagát is védi, hiszen ha ő elpusztul, az lehetetlenné teszi az elsődleges feladata elvégzését. Tehát ha olyasmi merül fel, ami azt bizonyíthatja, hogy az embereknek van igaza, és ő tényleg tehetetlen Shu megvédésében, hiszen a lány így is, úgy is meghal. Hála Kayabának ezt a dilemmát már maga Shu is kiküszöbölte, hiszen ő úgy tudta ezt feloldani, hogy közben nem másította meg az álláspontját a kinti világ létezéséről, Timidusnak azonban még azt sem kellett elhinnie. Ám mivel itt az első variáció, amit az előző postban felvázoltam, erősítené azt a tézist, hogy őt tényleg az emberek készítették, ami ugye közel lehetetlen, ha csak nem Kayaba tényleg annyival különlegesebb mint az eddig megismert emberek, akkor ezzel nem is kell foglalkozni, és nem is kell leterhelni vele a sárkány rendszerét. Olyasmi, mint a „Somebody Else's Problem field”. Timidus is, a rendszerének épségének védelme érdekében elhitette magával, hogy ez nem az ő problémája. A reakcióra csak bólintott, majd nyugodtan ment Shuhoz. Egyébként sem szokott idegeskedni. Shu azonban már nem volt ilyen nyugodt, hanem értetlenkedve, és kicsit megsértődve nézett a fiúra.
-Miért? Nem szereted a halat? Fogjak neked valami mást? Mit szeretnél enni?
Ekkor szállt le a közelükben egy bagoly. Timidus a társára pillantott, ám az idomár nemet intett a fejével. Ennek hála a bagoly ugyan elkapódott, de nem lett belőle vacsora.

(bagoly)

by **Cearso** Hétf. Márc. 23 2015, 12:37

Ha nagyon kreativak akarunk lenni, akkor Cear betegségét is vehetjük egyfajta önvédelmi rendszernek. Ki ne szeretné elfelejteni legalább néha a bűneit? Nem igazán meséltem még, hogy miken is ment Cear keresztül, és milyen dolgokat csinált, ami miatt kialakult nála ez a mechanizmus. És nem is most fogom. Talán még később se.
Azonban mint minden ember teremtette rendszer, ez sem teljesen tökéletes, de erről majd később, most maradjunk annyiban, hogy Cear nem tudná megmagyarázni, hogy mért nem kívánja a halat.
-Én... nem tudom miért. Egyszerüen nem fog menni.
Mikor végül tényleg nem jut az eszembe jobb kifogás a következőt hozom fel mentségként:
-Nem vagyok éhes.

Istenem, mint egy kisgyerek. Szerintetek ki hinné el, hogy itt Shu a fiatalabb?
Pofa be!
Rendben, rendben inkább nézd azt az őzikét, amelyik odament a vizhez a szomját oltani.
Tényleg egy szép példány. Még szerencse, hogy a SAO-ban nincsenek orvvadászok, vagy legalább remélem, hogy nincsenek, ezért az állat szépsége nem efolyásolja, hogy mennyire akarják levadászni őt az emberek.
Minél csendesebben odamászok a vizhez, de ez nem elég ahhoz, hogy ne vegyen észre az állat, de ez nem sikerült, de szerencsémre volt nálam egy ks állateledel, és ezzel meg is nyugodott, és meg tudtam simogatni legalább.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 26 2015, 13:38

Érdekes módon… vagy talán nem is nevezhetjük annyira különösnek, Shuban ugyanaz a kérdés merült fel, ami Cearsoban is. Melyikük is a fiatalabb tulajdonképpen? Jelenleg minden jel arra mutatott, hogy igenis Shu az idősebb, ő a kompetensebb ebben a világban. Hagyta aludni az íjászt, vigyáztak rá, be is takargathatták volna, mint egy gyereket, ha nem húzta volna eleve magára a köpenyét, ráadásul amíg aludt, addig Shu még reggelit is készített neki. Na jó, ez nem feltétlenül idősebb, vagy anyaszerep, lehet akár egy jó feleség is, de az, hogy ténylegesen úgy tűnt, hogy ők vigyáznak a fiúra, mégis valahogy ezt az érzést erősítette benne. Ráadásul Cearso később is érkezett, tehát nemcsak, hogy kisebb szintű volt, mint ők, de valóban kevesebb időt töltött ebben a világban, és ha így nézzük, ha onnan számoljuk a kort, mondjuk egy új időszámítással, és egy teljesen új élet kezdeteként tekintünk a világba való belépésbe, ahogyan Shu gondolta, akkor meg pláne ők voltak az idősebbek. Még Timidus is, aki még három éves sem volt. Na de visszatérve az előbbi eszmefuttatásra, az, ahogyan Cearso duzzogni kezdett, már valóban mosolyt csalt a lány arcára, és tényleg arra emlékeztette, mintha egy gyerekkel beszélne. Vett egy mély, nagy levegőt, majd kedvesen mosolyogva letelepedett az íjász mellé, és elkezdte enni a saját adagját, miközben Timidus is falatozott. Nem szólt egy szót sem, és az őzes jelenetnél már-már azt várta, hogy Cear majd elkapja a vadat, ha már a halat nem szereti… de nem így történt.
-Hát… ha nem vagy éhes, akkor nem kötelező enni. Csak gondoltam jól esne a szundi után. Mihez lenne kedved, ha enni nem? El szeretnéd mondani, hogy miért vagy morci?

by **Cearso** Csüt. Ápr. 09 2015, 16:44

Ha nem igazán zavarja Shut, akkor inkább hozzá sem nyúlnék az ételhez. Tudom, hogy Shu remek szakács, meg minden Vannak dolgok, amikről nem szívesen beszélek. Még egy olyannak se, mint Shu.
-Ha jól emlékszem ti hívtatok egy lehetetlen időben egy lehetetlen helyre, de mégis eljöttem. Bár az én emlékeimben nem mindig lehet megbízni. Amúgy, ha már kérdezted, hogy mihez van kedvem, szeretek rajzolni. Bár nem igazán vagyok ügyes benne, de mikor nincs semmi dolgom, vagy egy kicsit feszült vagyok, nagyon jó kikapcsolódásnak számít.
Majd mikor visszatértem az állatsimogatásból, leültem a lány mellé, elővettem egy papírt, majd egy ceruzát. És elkezdtem lerajzolni a patakot, amihez az előbb odament az őzike.
Ne vagyok egy nagy művész, ezért nem hiszem, hogy rendesen vissza tudtam adni a táj hangulatát, de mikor a kész képre néztem, elárasztott az a nyugalom, hogy ennek a világnak is megvan a maga varázsa, csak meg kell tudni látni a borús dolgok szép oldalát is. És nem az első adandó alkalommal ellenszegülni, ahogy azt a frontharcosok teszik.
Ahogy elmerengtem, egyszer csak kitörnek belőlem a szavak.
-Néha csodálkozok a frontosokon. Eleinte azt hittem, hogy túl lassan haladnak, annyira kint szerettem volna már lenni.
Veszek egy mély lélegzetet.
-Ez csak azért volt, mert féltem. Kellett egy olyan erő, ami kibillentsen abból a semmire se vagyok hajlandó státuszomból, hogy elkezdjek legalább egy kicsit fejlődni. Elég gyorsan megtaláltam az útat, minél hatékonyabban érjem el a szinteket, és ahogy nyíltak meg előtte az újabb és újabb helyszinek, annál jobban éreztem, hogy a magasabb szinteken egyre kevesebb emberrel találkozok, és a nagy részük még a városokat, se hagyják el, nem hogy észrevennék, hogy Kayaba milyen tájakat tett egyes szintekre. Ilyenkor meg az az érzésem támad, hogy a frontosok túl gyorsan haladnak. És folyton ez a két érzés váltakozik bennem.
A lányra nézek.
-Ki akarok jutni, de nem akarom elkapkodni a dolgokat. Élvezni akarom ennek a világnak a szépségeit, de nem akarok leragadni. Ismerős ez az érzés?

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 09 2015, 17:45

-Oké, oké, tényleg nem kell duzzogni. Mi hívtunk, és csak bocsánatot akartunk kérni, nagyon sajnáljuk. Ha esetleg nem élvezed a társaságunkat, vagy nem szeretnél itt lenni, akkor senki nem kényszerít maradásra. Sajnáltatni magadat pedig igazán buta dolog. Neked az emlékeiddel van baj, nekem megölték a szüleimet a szemem előtt.
Megvonta a vállát, szinte már érzéketlen beletörődéssel, vagy nemtörődömséggel.
-Nem kell felemlegetni. Én sem emlegetem fel, és még azt is igyekszem elkerülni, hogy szóba kerüljön, mert nem akarom, hogy sajnáljanak. El akarok érni dolgokat a saját erőmből, meg Timi segítségével, meg mások segítségével, mert az számít. Hidd el, ez nagyon biztos dolog.
Egy ideig igyekezett komoly arcot vágni, majd elhúzta a száját, utána pedig nevetni kezdett.
-Én már csak tudom. Tizenhat éves vagyok. Szóval ne te duzzogj, mert nekem van most a lázadó kamaszkorom. Megmondta abban a küldiben is az a lány. Nem tudom, hogy miért vagy feszült, de vagy elmondod, vagy nem rajtunk töltöd ki.
Kiöltötte a fiúra a nyelvét, majd csöndesen hallgatta a további beszámolót. Semmi új nem volt benne, de még az sem volt új, hogy Cear ezeket a dolgokat felfedezte. Shu okos fiúnak gondolta az íjászt, és úgy hitte, hogy ezeket már eddig is tudta, csak most valakinek el akarta mondani. Jó volt, hogy pont nekik mondta el.
-Van értelme annak, amit csinálok. Kint, az árvaházban én voltam a legjobb tanuló. A legeslegjobb. Mégis semmi esélyem nem volt egyetemre kerülni. Az állapotom miatt. Meg ilyen dolgok miatt. Azt mondták, hogy nem vagyok alkalmas, pedig a gimis papírt is meg akartam írni. Azt mondták, hogy ott lesz nekem a legjobb.
Kicsit hátradőlt, az eget kémlelete, majd folytatta.
-Itt negyvenes szintű idomár vagyok. Talán a legerősebb idomár, de talán a legerősebb is mindenki között. És felfedező és szafaritudós, és az aréna bajnoka, és egy professzor segédje. Mintha már állásom is lenne, Cear.
Ekkor vette észre, hogy nem is igazán a kérdésre válaszolt, szóval gyorsan visszatért a témához.
-Az egyik első küldetésünkre mentünk Peterrel. Vagy húsz szinttel volt magasabb, mint én, és mégis mutattam neki új dolgokat a mezőn. Mert ő csak átrohant rajta. Csak a front, a front, a front. Tudom, hogy miről beszélsz, bár én nem akarok kijutni, de… ha teljesen megállnak, talán segítek kinyitni pár szintet, hogy legyenek újabb dolgok, amiket felfedezhetek. De egyelőre nem fogyott még el a nyitott szinteken sem.

by **Cearso** Pént. Ápr. 10 2015, 17:34

-Ne értsétek félre. Egy szóval sem mondtam, hogy nem élvezem a társaságotokat. Csak hát.. Az elmúlt napokban sikerült mindenkivel összevesznem, és Alexet is hiába próbáltam eddig megkeresni, hogy megtudakoljam, mi is a baja velem, hogy a felgyűlt feszültség miatt, nem érzem úgy, hogy akár egy falat is lemenne a torkomon. És az előbb Timidus is felhúzott egy kicsit.
Ez csak részben tükrözte vissza a mostani viselt dolgaimat, de remélem ez is meggyőzi a lányt, hogy tényleg nem (csak) velük van bajom.
-És nem is duzzogtam.
Fontam össze a két karom, és olyan csúnyán néztem Shu-ra, ahogy csak egy kisgyerek tud egy felnőttre.
De nem tudtam sokáig tartani a látszat-duzzogást, mikor Shu elkezdett nevetni, belőlem is kitört a kacagás.
-De ahhoz, hogy mindezeket elérd, Timidusra volt szükséged. Nem úgy értem, hogy egy petre, hanem inkább egy társra, akire mindig támaszkodhatsz. Én egészen eddig szinte teljesen egyedül vettem az akadályokat, és néha olyan idegtépő tud lenni, hogy nincs olyan, akinek elmondjam a panaszaimat. És most hogy keresem a helyem a világban, egyből el vagyok utasítva, mert valaki nem ismer, és arra sem hajlandó, hogy megpróbáljon megismerni.
Ez a legrosszabb az egészben.
-Nem hiszem, hogy a frontosok bármikor is megállnának. Ez náluk olyan presztízskérdésnek számító dolog lehet, mint nálatok a helyezés az arénában. Ezért is ismeri szinte mindenki a neveteket. Na meg azért, mert olyan sokat segítetek mindenkinek. Én jobban szeretek a háttérben dolgozni, ezért nem is baj annyira, hogy nem ismert a nevem, de amit Alex csinált, az nagyon rosszul esett.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 10 2015, 17:52

Shu csak csóválta a fejét, és a fiú vállára tette a kezét.
-Alexet mi is hiába próbáljuk megkeresni. Persze tudjuk, hogy hol van, látszik a térképen, és rá is törhetnénk az ajtót… de ő most visszavonulót fújt, meg a mézesheteket tölti Hinarival… vagy mi. Jun szerint nem olyan srác, aki… és most, hogy talált valakit… de ti fiúk ezt biztos jobban értitek.
A pirulás mellé, ami egy ideje nem volt olyan mély, mint amilyen eddig, egy kis gonoszkás, huncut mosoly is társult.
-Én is rengeteg mindenkivel veszek össze, de enni kell. És legtöbbször nem a te hibád, ha összeveszel valakivel. Timidussal meg pláne nem, mert két külön faj vagytok. Türelmesnek kell lenni vele, és hagyni, hadd fejtse ki, amit mondani szeretne, mert általában nem azt, aminek először hallatszik. Vagy kérj meg engem, hogy fordítsak. Ha meg engem ki akartok zárni, és ketten susmusolni, akkor legyetek türelmesek egymással.
Öltötte a nyelvét a fiúra is, a sárkányra is, megpróbálván elviccelni a dolgot, és szerencsére a duzzogós résznél Cearnak is megjött a kedve a nevetéshez, legalább csak egy kis időre.
-Tudom, hogy milyen vacak érzés egyedül lenni. Kint sokáig én is egyedül voltam. Szerintem gyere nyugodtan a céhbe. Alex már úgyis majdnem teljesen Hinarinál lakik, Esut és Ravent sohasem látjuk, ahogy eddig sem, nem is igazán céhtagok, Junnal lenni pedig egy élmény és boldogság. Ott nem kell egyedül lenned.
Alexre csak fújt egyet, majd ismét nevetni kezdett, és olyan szavak jöttek az ajkaira, amit ő sem gondolt volna.
-Alexel meg ne foglalkozz. Ő be van zárkózva a saját világába, és nem érdekli azon kívül senki. Ha valaki nem illik abba a képbe, amit kialakított magának, azzal meg gonoszkodik. Néha nagyon idióta tud lenni. Timit azért utálja, mert egy pet, engem azért, mert nem akarok kijutni, téged azért, mert újoncként szerettél volna hozzáfűzni valamit. Az nem is neked szólt, csak az ő duzzogásának, hogy csodálkozik, hogy ha soha nincs Anat mellett, akkor már nem ő a jobbkeze, hanem mi meg Jun. Na ő aztán tényleg gyerekes, és tényleg duzzogós. Kezeld úgy, mint egy ovist, és hagyd, hogy kitombolja magát.

by **Cearso** Szomb. Ápr. 18 2015, 12:18

-Nem szeretek rosszban lenni az emberekkel. Ennyi az egész. Ami meg az evést illeti...
Felállok a teríték mellöl.
-Nem bánnátok, ha inkább szednék néhány gyümit, és azokból lakmároznék? Tudjátok Árnyék eltűnése óta, indig van egy nagyon rossz érzésem, mikor hus kerül a közelembe.
Elmondtam, végre elmondtam valakinek, és most már azt se értem, hogy ezt miért titkoltam idáig.
Odamegyek az egyik fához. Azt hiszem, almafa. Leveszem magamról a köpenyemet, és elrakom az inventorymba. Praktikus egy felszerelés, de famászáshoz nem igazán ideális, főleg a hossza miatt.
-Én általában türelmes vagyok, és a legtöbbször egyet is értek a sárkincával, de most olyan témával hozakodott fel, áááá, hagyjuk, nem olyan fontos, min húztam fel magam.
Felkapaszkodom a fa legalsó ágára, ami az akrobatikám miatt nem is megy olyan nehezen, és onnan válaszolok vissza a lánynak.
-Rendben, beszélek Anattal, hogy a többieket nem tudtam elérni. Szerinted ez elég lesz neki? Ha nem, akkor meg legfeljebb szolosként kovácsolgatok az Artesnek.
Nem volt szerencsém a fával. Nem találtam egyetlen termést se. Most vagy én vagyok vak, vagy ez a fa nem ilyenkor hoz termést... Valahogy ki kéne vágnom magam, hogy ne legyen feltünő a tudatlanságom.

-Öööö, nem tudjátok, hogy miért másztam fel ide? Egy kicsit zavaros most a fejem.

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 12:40

-Senki sem szeret, de ha egyszer vannak olyan emberek, akikkel egyszerűen nem lehet jóban lenni, mert kibírhatatlanok, akkor igazán nincs mit tenni, és egyáltalán nem a te hibád, ha nem vagy velük jóba. Én ilyenkor azt csinálom, hogy egy ideig próbálkozom kibékülni vele, megérteni, hogy miért olyan, amilyen, de ha nem megy, akkor meg elkerülöm. Békén hagyjuk egymást, és akkor egyikünk sem idegesíti fel a másikat. Vagy mondjuk, ha csak egy bizonyos témában nem értünk egyet, de nagyon, akkor kerüljük azt a témát, vagy csak nem hozzuk fel. Nézd meg, csomó olyan emberrel jóban vagyok, akik hisznek a kijutásban, meg ki akarnak jutni, és nem haragszom rájuk ezért, még akkor sem, ha butaságnak gondolom, és ők sem haragszanak rám ezért. Egyszerűen nem foglalkozunk vele, mert változtatni úgysem tudunk rajta, meg nem is akarunk. Nem olyan bonyolult dolgok ezek.
Árnyék újboni feltűnése kicsit elbizonytalanította Shut, ám csak egyetértően bólintott. Mondjuk érteni soha nem értette a vegetáriánusokat, de most konkrétan Cearsot sem. Talán emlékszik valamire, vannak emlékképek, és így akarja büntetni magát? Nem lehet tudni, mindenesetre nincs oka ezzel vitatkozni, így csak figyeli, ahogyan Cear felügyeskedik a fára, és még a Timidusos részre sem mond semmit. Ha hagyjuk, akkor hagyjuk. Arra a részre viszont, amikor Cearso újfent visszakérdezett, már nem tudott nem mosolyogni, és bár kicsit szégyellte magát, nem próbálta elrejteni, mert azzal csak még feltűnőbb lett volna.
-Azért másztál fel, mert onnan jobb a kilátás, és könnyebben látsz meg valami gyümölcsfát. De ha gondolod, lejöhetsz, és adok lekváros kenyeret. Ezt még tegnap tettem el, és gondoltam valami frissel leplek meg, de a lekvárban garantáltan nincs hús.

by Ajánlott tartalom