Re: Mezőség #2

by **Miu** Vas. Dec. 07 2014, 22:59

-Annak csak örülök, hogy jól megvagytok. ^^ A céhed, viszont sajnálom kicsit. De biztos könnyen tudsz majd találni magadnak egy újat. Nekem macerássab céhet keresni, bár eddig egész jól elboldogultam szólós ként is. :3
Majd végig hallgattam az egymást kiegészítős mesélést és csak utána szólaltam fel ismét.
-Igen az feltűnt, hogy kissé másképp nézel ki, mint régen Nana-chan. De mi az oka ennek a nagy változás? Vagy netén csak kissé meguntad a régi stílusod?
Inu elutasítását se vettem rossz néven a süti miatt.
-Nem tudod mit hagysz ki ordas. :3 De legközelebb készülök szalonnával is, ha téged várlak a társaságomba. ^^
Közben kitértem a vadászatra is. Nem igazán lepett meg a válaszuk, igazából én se tudtam sokáig arról, hogy van ilyesmi. Meg szívesen adom elő magam a témában. Hisz, ha rájössz a barátságosabb és kissé egyszerűbb módszerre, akkor minden félelem nélkül neki lehet fogni egy vadászatnak.
-Ugyan Inu, ne legyél ilyen kis negatív! :3 – majd el is kezdtem az útbaigazítást Nanának - Nem olyan nehéz dolog ez. Semmit se kell tenni csak türelem, óvatosság és kedvesség kell hozzá. Meg jó sok csemege amit az állatkáknak lehet adni. Mindegyikük bizalmát ellehet nyerni a hasán keresztül.
Mély levegő vétel és kezdtem is a bővebb informálást.
-Először is! Ahhoz, hogy elkapottnak számítson a vad elég csak megérintened és nem szükséges bántanod vagy kivégezned. Másodszor! Nem árt oda figyelni, mert sose lehet tudni, hogy mit reagál rád egy adott vad. Harmadszor pedig elmondom, hogy én miként járok el vadászatkor. :3 Nos, mindig van nálam valami csemege, amit az állatkák elé vetek. Míg a vad az elé rakott nasival foglakozik ,addig én igyekszem szemmagasságba kerülni velük, hogy ne érezzék magukat feszélyezve, majd szépen lassan elkezdek közeledni feléjük a kezemben egy finom csemegével. Fontos, hogy lassan, óvatosan és türelemmel kell közeledni az állatkák felé, ugyanis elég egy hirtelen mozdulat és már jön is a baj. Folyamatosan figyelni kell arra, hogy a kiszemelt állat miképp reagál a közeledésedre, ha egy apró félő rezzenést is látsz a vadon akkor állj meg egy kicsit, várd meg még elfogadja a közeledésed és folytasd tovább a megközelítést. Ha ez sikerül akkor már meg is tudod érinteni a vadat és mát el is kaptad úgy, hogy bárki is megsérült volna. ^^
Összefoglalva ennyi lenne részemről a dolog a vadászat kapcsán.
-Nos, érthető voltam? Ha igen akkor próbáld meg a dolgot. – átnyújtok egy marék sütit Nanának – Tessék használd ezeket. Szépen figyeld meg terepet és keress valami mozgást és már kezdheted is a műveletet. Sok sikert! ^^

by **Yue** Kedd Dec. 09 2014, 21:35

-Gondolkozom azon, hogy a White Rose-ba megpróbálok belépni.
-Szerintem könyörögnének neked, hogy lépj be ha keresnél egyet!
Miu kérdezte, hogy mi az oka a változásomnak.
-Csak meguntam. Egy reggel miután felöltöztem és belenéztem a tükörbe, valamiért túl kislányosnak láttam magamat.
-Na ja. Ha tudnád Miu milyen ,,szuper" volt ruhát vásárolni.
-Jut eszembe Inu.
-Mi az?
-Csak gondoskodok arról, hogy többet ne mondd, hogy reménytelen vagyok.
-Mi akarsz? Várj! Ugye ne-
-De! Inukami.
Inu megremegett mint a nyárfalevél.
-Befogom, befogom, befogom csak ne mondd még egyszer!
Miután befejeztem az Inu-val való kis beszélgetést, Miu-ra figyeltem.
Elmondta, hogy mit kell tennem. Sokkal nehezebbnek képzeltem a vadászatot, plusz, szerencsémre jól kijövök az állatokkal. Habár kitudja, hogy ez itt is így van-e. Én meg azt hittem, hogy vad szörnyekre, vagy sima szörnyekre fogunk vadászni. Igazán örülök, hogy tévedtem!!!
-Értettem főnök! Nem hangzik nehéznek. Szerencsémre jól ki tudok jönni az állatokkal. -elveszem a felém nyújtott sütiket.
*nevet* -És még azt hittem, hogy nehéz dolgod lesz. Ez neked piskóta lesz!
-Na csapjunk a lecsóba! Jól mondtam Inu?
-Perfekt!
-Akkor jó.
Sokat nem kellett keresgélnem mert előbújt egy szarvas. Nagyon nézte a sütiket.
(De aranyos. :3) -gondoltam magamban, közben elpirultam a szarvas láttán.
Leguggoltam, és egy nagyobb sütit vettem a jobb kezembe, a többi sütit meg arrébb raktam, hogy a szarvas nehogy észrevegye.
Kedves mosollyal mondtam a szarvasnak, kezembe a sütivel -Gyere ide szépen.
A szarvas apránként közelebb és közelebb jött hozzám, vagyis a kezemhez.
Elkezdte enni a sütit a tenyeremből. A bal kezemmel megsimogattam a fejét mivel szabad volt az a kezem, és mert megengedte a szarvas. :3

by **Miu** Pént. Dec. 12 2014, 13:35

Még mindig mókás hallgatni ezt a párost. Amíg Nana beszélt én csak hümmögtem és biccentettem néha.
-Sok sikert a céh kereséshez! Én nem keresek, igazából nem is tudom, hogy akarok e céhes lenni. De majd lesz ami lesz az ilyesmit én az éltre bízom. Aztán majd csak lesz valami.
Megkaptam a változására is az okot, bár nem volt valami nagy dolog. Őszintén pontosan valami ilyesmire számítottam válaszként.
-Hmmm…Értem. Bár nekem a régi stílusod kicsit jobban bejött, de ez sem rossz csak még meg kel szoknom. Amúgy meg azzal meg ne foglakoz, hogy mennyire nézel ki kislánynak vagy sem. Nézz rám! Szerinte hányan nézik ki belőlem, hogy tizennyolc vagyok. Elárulom, hogy senki se! Mindenki gyereknek néz, bár még azt tartom a jobbik esetnek, mikor valaki tizenhatnak tippel meg. Amúgy legtöbben még lentebb szoktak tapogatózni. Pedig nem öltözöm kislányosan csak átlagosan. Szóval nem a ruha teszi az embert. Azt alá írom, hogy kissé gyerekes vagyok, de hát na én így élvezem az életet.
Majd megsimogattam Inu buksiját.
-Ugyan ki lehet bírni egy kis vásárlást. Valaki kell aki véleményt mond a választott ruha darabról és te állsz a legközelebb Nana-chanhoz, néha elviselhetsz ilyesmiket. És biztosra tudhatod azt is, hogy nem tudsz bele halni.
Aztán kitértünk a vadászatra. Viszont Nana szépen bele választott elsőre. Egy szarvas szemelt ki magának. Az állat látványa felidézet bennem egy kissé vicces emléket, amikor a kedves vadász partnerem felöklelte egy szarvas. Nanának viszont szerencséje van, hisz óvatosan és kedvesen közeledett a vad felé és így nem is esett bántódása. Egy darabig figyeltem őket, majd máshova terelődött a figyelmem. Egy csirke kapirgált a mezőn. Hát ez meg mikor keveredett ide? Na mindegy. Szépen lassan elkezdtem közelebb menni hozzá, majd mikor elég közel értem, megragadtam és felemeltem. Most nem volt kedvem óvatoskodni és nem egy csirkére fogom pazarolni a nasim, szóval most orvul elkaptam szegényt. A röpképtelen madár pedig úgy megijedt, ahogy az elő van írva és intenzív szárnycsapkodással próbált meg kiszabadulni a fogásomból. Én meg nem szándékoztam bántani, szóval miután elkaptam el is engedtem, hadd szaladjon csak. Mert a nagy riadalmában ezt tette szegény.
-Na így el lehet kapni az állatokat csak akkor számolni kell azzal, hogy megsérülhetsz. Bár ez a tollas nem egy vérengző vadállat szóval, tőle nem kell annyira tartani. Ezért is kaptam el ilyen hirtelen és bátran.
Jegyeztem meg a társaságomnak a dolgot. Majd fogtam magam és elterültem a fűben. Olyan kényelmes volt és puha és most jól eset, hogy süttethetem a hasam kicsit. Nyújtóztam egy jóízűt és kényelmesen elhelyezkedtem a füves talajon.

/Csirke/

by **Yue** Vas. Dec. 14 2014, 17:24

-Köszönöm! Igazad van, a sors majd eldönti. Lehet, hogy kicsit aranyosabb ruhát választottam volna, de gondoltam Inu-ra is. Tudod, ő minden fiútól távol tart, nem mintha pasizni akarnék, de néha jó egy kedves fiúval beszélgetni, és amióta nem szoknyában vagyok, azóta nem mordul egy fiúra ha egy méternél közelebb van. De még lehet, hogy visszajön a régi ruhám, de egyenlőre ez jobban tetszik + kipróbálhatok olyat amit a valóságban már szerintem rám szóltak volna! Abban igazad van, hogy nem nézel ki 18 -nak. Amikor először találkoztunk akkor azt hittem, hogy 15-16 éves lehetsz. Jól áll neked a ruhától a viselkedésedig, illik hozzád! :-)
-Lehet, hogy nem halok bele (egyenlőre), de én ahhoz nem értek, hogy megmondjam, hogy mi áll jól és mi nem Harukán. Az ilyen dolgokat gondolom a lányok jobban szeretik mint a fiúk. Ha már itt tartunk! Ha Haruka vásárolni megy akkor nem mennél vele te is? -kérdezte Inu Miu-tól. -Szerintem jobban megtudnád mondani neki, hogy mi áll jól neki és mi nem + mivel ha nem szokta mondani, de téged tart a legjobb barátjának, már ha megengeded, hogy mondja ezt Haruka, ezért biztos elhinné a véleményedet.
A szarvas elment miután megette a sütit, volt olyan kedves szarvas, hogy megengedte, hogy simogassam a fejét.
-Viszlát Szarvas bácsi. -mondtam halkan a távozó szarvasnak.
Miu a földön feküdt.
Láttam ahogy az egyik bokorból egy gazella sétál ki. Nagyon aranyos volt. Viszont ha jól láttam akkor Inu és a gazella farkasszemet néztek egymással.
-Jól látom, hogy farkasszemet néztek egymással? -kérdeztem Inu-tól.
-Teljesen jól látod.
A gazella nyelvét Inu felé nyújtotta, pont Inu felé. Ez Inu-nak nem nagyon tetszett.
-Haruka, megengeded, hogy az enyém legyen ez a szöcske?
-Gazella az állat neve, de megengedem.
-Hálás köszönet érte!
Inu elsétált mellőlem és a gazella előtt volt, vagyis 5 méterre a gazellától.
Odasétáltam Miu-hoz és leültem mellé.
-Miu, ha vicceset szeretnél látni akkor ezt muszáj lesz megnézned! -mondtam Miu-nak kicsit nevetve. -Köztünk maradva, én a gazellára fogadok! -súgtam halkan Miu-nak.
-Véged van GazTücsök!
-Még mindig gazella a neve Inu! -mondtam Inu-nak.
-Tudom-tudom, nem kell ezerszer elmondanod!
-Oké-oké.
Inu a gazella felé futott, majd rá akart ugrani fél méterről. A gazella nem ugrott, hanem kettő lépést tett oldalra, Inu meg szépen a földre került.
-Ez nem fog tetszeni Inu nagy egójának!
(Átkozott GazTücsök!!!!!!) -mondta magában Inu.
Inu felállt, majd ismét a gazellára akart ugrani de az kecsesen elugrott. Ez még ment 3x, Inu nem adta fel de azt igen, hogy csak úgy ráugorjon.
-5 aranyat teszek a gazellára. -jegyeztem meg halkan. -Miu, jól tudom, hogy itt nem mehet le Inu életéből semennyi ha például ügyetlenkedik?

by **Cellindir** Kedd Dec. 16 2014, 03:03

- A szó hagyományos értelmében nem nevezném magam vallásosnak, de tény, hogy minden világnak van istene, teremtője. Ennek a teremtője egy japán programozó, a mienk teremtőjéről viszont nem tudunk biztosat, de léteznie kell. Egyébként nem mondanám, hogy különösebb okom lett volna rá, hogy így nevezzem a céhem, talán azt leszámítva, hogy egy ilyen céhről mindenki azt hiszi, hogy megfoghatatlan dolgokért ölnek, nem profitért. Ha valaha sikerült volna erőssé válnunk, és figyelmet kapunk, ezzel félrevezethettük volna az ellenségeinket- persze, amit elmondtam, igaz, de nem a teljes igazság. Nekem nem csak arany kell, a célom az, hogy átvegyem ettől az istentől, ettől a japán programozótól ezt a világot. Talán erre is utalt egy kicsit a nevünk, és talán valóban hasonló szerepet szántam nekik, miután enyém lett a világ.
Csak egy bólintással jelzem, hogy az informátorom néhány nap múlva hallgatni fog, ennyi idő kell, mire elintézem. Nincs semmi ereje, nem harcol, de okos ember, nem lesz olyan könnyű megölni, mint az átlagos prédát. Ha tudná, hogy végezni akarok vele, szinte lehetetlen lenne megölni, de így, hogy nem feltételezi, hogy okom van ártani neki, azért megoldható. Csak el kell vakítanom valamivel, meg kell fognom valamin keresztül, ami elaltatja az éberségét. Az ő esetében ez a kapzsiság. Sose értettem, hogy mi értelme van csak vagyont gyűjteni, mert nem viheted innen magaddal, de ami őt illeti, folyamatosan pénzt gyűjt. Egy jó ajánlat jó körítéssel, és maga hajtja vérpadra a fejét.
Némán figyelem az erdőt, és még inkább Asuka tanácsait a társadalomról. Talán soha nem volt olyan világ, ahol egy csoport eltűrt volna olyanokat, akik nagyon különböznek tőle- vagy, ha az a csoport arra épül, hogy különbözzenek az egyedei, az zavarja őket, aki ugyanolyan. Ilyen Aincrad is. Vannak igazságosztók, vannak sarokban síró gyerekek, vannak harcosok, vannak túlélők, és persze, vannak a gonosztevők. Ha nem tudnak sehová elhelyezni téged, nem értik a céljaid, mert azok messze túlmutatnak az átlagon, sokkal feltűnőbb leszel. Már nagyon régen megtanultam ezt a leckét, még azelőtt, hogy emlékeim voltak. „Verberg dich!” Talán az apám volt a férfi, akitől hallottam? Vajon hány évesen kezdhetett készíteni arra a világra, amibe szánt? Mindenesetre, az a tudás ebbe is tökéletes.
- Ami a mi fajtánkat leginkább pusztítja, a figyelem. A teljes rejtőzés és az érdektelenség keltése éppen úgy jó taktika lehet, élek is mindkettővel. Ami minket ellenük fordít, az a félelem. El kell érni, hogy ne féljenek tőlünk, hogy biztonságban legyünk tőlük- amikor uralom majd Aincradot, kénytelen leszek szembe menni a most még igaz állítással. Amíg nem jelentesz komoly fenyegetést, jobb, ha nem vagy feltűnő, de ha már olyan vagy, akivel számolni kell, rettegést kell keltened a világban, hogy senki ne akarjon az ellenséged lenni. - A személytől függ, milyen maszkot választok. Remélem, te elégedett vagy a ma estivel- egy barátságos, vicces mosolyt adok kerítésként Asukának, bár nyilván tudja, hogy ez nem volt vicc. Nem olyan ostoba, mint a többiek, hogy elhiggye, az igazi arcomat mutatom neki, ha megpróbálnám ezt elhitetni vele, csak azt hinné, hogy ostobának tartom. Azt is tudnám használni, de most úgy érzem, jobb, ha tudja, hogy nem becsülöm le.
- Mi a helyzet a te maszkoddal? Sokan próbálták már meglátni mögötte a valódi lényed?- valószínűnek tartom, hogy még ennyit sem enged látni magából másoknak, de egy repedés, a gyilkosok jele, azért mégis van ezen az álarcon. Én mindig befoltozom valami szomorú, őszintének tűnő, meglehetősen sötét történettel, ha olyan a társaság, hogy nem engedhetem meg magamnak a gyilkos képét, de ezen a foltozáson is átszűrődik valami, amit kiszúr egy élesebb szem.

by **Miu** Szer. Jan. 14 2015, 11:23

/Nanami/

-Nekem mindig igazam van, kivéve amikor nem. Razz

Jegyeztem meg kicsit csipkelődve.
-Persze Inu megmentem az életed és elmegyek vásárolgatni Nana-chanal, mikor épp rájön a shoppingolhatnék. De csak azért teszem meg, mert cuki vagy. :3
Aztán lefeküdtem kicsit napozni. De úgy néz ki a társaságomnak nincs kedve követni a példám. Kissé álmoskásan fejjel ülök fel én nézem Inut, ahogy egy gazellával játszadozik.
-Ugyan elég ha picit megkóstolja és máris elfogottnak nyilvánítja a rendszer a vadat. Szóval még lehet esélye a „Tücsök” ellen.
Hallgatom picit, ahogy egymással beszélget a páros és közben egy széles vigyor ült ki az arcomra. Még mindig mókás a társaságukban lenni, eléggé elvarázsoltak mint a ketten. De pont ezért szórakoztató a társaságukban lenni.
-Ejjnyee! Nem illik fogadni a társadra. Olyan aranyosan próbálkozik, most miért kell gonosznak lenni.
A kérdése viszont meglepett kicsit. Szerintem teljesen egyértelmű az a dolog, hogy sebződsz akkor, mikor esetlegesen a préda vadászik le téged. Mindenesetre a felhőtlen mosol ott maradt az arcomon és adtam egy gyors választ is Nanának. Úgy néz ki, hogy sikerült valami féle tanító szerepébe kerülni. De ez mindaddig nem zavar, amíg jól szórakozom.
-De, sebződik! Ez a hely nem védett terület, szóval veszít az élet pontjaiból, ha valami ütést kap. Ezért is mondtam, hogy óvatosnak kell lenni, mert vadászat közben is ugyanúgy meglehet halni, mint akármelyik másik mob elleni harcban. Engem egyszer megharapott egy róka, de nem okozott nagy Hp veszteséget. Bár a gazella esetében nem tudom, hogy mennyit sebez a rúgása vagy a felöklelése. De szerintem, ha Inu még kap is egy két ütést, még nem fog bele halni.
Mármint remélem, hogy nem fog addig játszadozni, míg véges kimenetelű nem lesz a dolog. De ha szükséges lesz akkor közbe avatkozom, hisz én se akarom, hogy bármelyikük is itt érjen véget.

by **Yue** Csüt. Jan. 29 2015, 21:29

//Miu//

-De a legtöbb esetben igen.
-Ezer köszönet!!!
-Azért ne túlozz Inu, még senki nem halt bele a vásárlásba. Viszont inkább megyek Miu-val mint veled!
-Ebben egyetértünk!
Inu odament egy gazellához, vagyis egy GazTücsökhöz, hogy elkapja. Próbálkozott azzal, hogy a GazTücsköt megfogja.
-Nem akartam gonosz lenni. Igaz, hogy aranyos, de Inu nagyon kawaii, de amióta kikelt a tojásból nagyképű, bár az elején volt a legnagyképűbb! Na, szóval csak annyi, hogy talán nem lesz annyira nagyképű ha nem tudja a GazTücsköt elkapni. Viszont ha elkapja akkor kap egy nagy dicséretet! Mindig duzzog ha nem ikerül neki valami ami egyszer még meg fog neki ártani.
Megkérdeztem Miu-tól, hogy Inu sebződik-e. Gondoltam, hogy igen, de nem voltam biztos benne. Végül is igazam volt, sajnos, Miu elmagyarázta a dolgokat.
-Értem, köszönöm! Gondolom az is levesz egy kicsi Hp-t ha a földre esik.
Inu tizenhatodjára próbálta megérinteni a GazTücsköt.
*Haruka felállt a földről*
-Talán... Le kellene állítanom...
Ránéztem Inu arckifejezésére, és mindent elárult nekem.
*elmosolyodik* -Nálad makacsabb farkas nincs is a világon, de komolyan!
INU! -ordítottam Inu-nak aki földön feküst(megint).
-MI VAN?
-Csak annyi kis pajtás, hogy tudom, hogy miért nem tudod megfogni a GazTücsköt! -mondtam kacsintva.
-Na tényleg, és mégis miért nem tudom? -kérdezte komolyan Inu.
-Egy szó! *szünethatás* SZALONNA!
-Szalonna? Szalonna!
-Ugye! ^.-
Megnyitottam a menümet és elővetem Inu szalonnáját amit annyira szeret.
-Kapd el! -mondtam Inu-nak, közben eldobtam a szalonnát Inu felé aki mint a villám, el is kapta és szépen (de gyorsan) meg is ette.
Inu felállt a földről újult erővel.
*gonoszul nevet* -Most elkaplak te gazella! -mondta Inu a gazellának, majd rögtön már el is kezdett a gazella felé futni majd megint rá készület ugrani de kitért előle de Inu erre számított, mint a villám megfordult és a gazellába mélyesztette karmait. Ledöntötte a földre a gazellát.
-Ugye, hogy mondtam, hogy elkapom!
Inu lemászott a gazelláról és hagyta elmenni.
-Szép volt Inu! ^.-

by **Miu** Hétf. Feb. 23 2015, 20:19

-Akkor amint kedved lesz hozzá mehetünk is majd vásárolgatni. Kint úgy se volt lehetőségem ilyesmire és itt bent még nem próbáltam.
Adtam az újabb válasz nem ki lelkesedéssel. Aztán Inu és a Gazella táncát követhettük figyelemmel.
-Értem én. Viszont nem a csalódásokra kéne rámenni, hanem el kéne beszélgetned Inuval kicsit arról, hogy vegye picit visszább az arcát. De, ha nagyon nem bírsz vele, akkor szólj és majd elveszem egy napra és elbeszélgetek vele én is majd egy picit a dologról. Wink

-Nos attól függ, hogy mekkorát esik. De ha még esik is egy picit, szerintem nem járna túlzottan sok Hp veszteséggel. De nyugi, én figyelek rátok, szóval senki se fog ma itt elvérezni.
Aztán halk kuncogások közepette hallgattam a páros kissé mókás beszélgetését. Ki hitte volna, hogy egy kis nassolni való szalonnától jobb erőre kap a kis farkas és eltudja kapni a Gazellát, pontosabban a Gaz Tücsköt. Szeretek a társaságukban lenni, igazából Nana már kezd olyan lenni számomra, mint egy hugica. Rég éreztem már ilyesmit. Kicsit örülök, hogy újra lehet lehetőségem arra, hogy az ilyes fajta érzéseim is utat törjenek maguknak. Viszont egy pittyogó hang zavar bele a szórakozásba. Kissé kelletlenül, de megnéztem, hogy még is ki és mi okból zavart bele a szórakozásomba. Majd gyorsan fejemhez is kaptam, majd Nanára és Inura vezettem a tekintetem és közöltem velük a szomorú hírt, miszerint sürgősen távoznom kell másfelé, mert ugyanis kiment a fejemből, hogy mai napra elígérkeztem másnak is.
-Nana-chan, Inu. Nekem most sürgősen távoznom kell. Megfeledkeztem arról, hogy mára lebeszéltem egy találkát valaki mással is és igazából fel sem tűnt, hogy így eltelt az idő. Majd még találkozunk máskor is, legyen a kövi találkánk a vásárolgatós napunk is majd. Sziasztok!
Azzal elő is kaptam a Hazatérés kristályom és már mondtam is szükséges parancs szavakat. Még utoljára intettem egyet a párosnak és már tova is teleportáltam.

Köszöntem szépen a játékot ^^

by **Kazura** Vas. Márc. 06 2016, 11:14

/Noxy/

Szafari jelvény. Szereznem kell párat.
Erre az elhatározásra azután jutottam, ahogy a napokban újfent átnéztem a jelvények beváltásáért járó jutalmakat. Nagyon úgy tűnt, hogy főleg a másodlagos jártasságok támogatására hegyeződtek ki és mivel nemrég lépett Tier-t a boltom ami miatt egyelőre igencsak kevés recepttel rendelkeztem úgy döntöttem ideje meglátogatnom a Szafari övezetet. Elvégre hol máshol ejthetné el a leggyorsabban a vadakat a játékos, ha nem a direkt erre a célra kialakított területen. A fejemben máris megjelenik a kép ahogy egy tucatnyi tetemkupacon állva veszem át a legjobb vadásznak járó aranyserleget. Gyorsan el is hessegetem ezt a butaságot, elvégre egy a zsákmány szinte azonnal elpixeleződik, kettő ha ilyen egyszerű lenne mindenki oda járna naphosszat. Felteleportálok a tizedik szintig, majd a minimapom követve hamarosan el is jutok a kijelölt vadászterületre. Kezdetben inkább a környezet megfigyelésével foglalkozom, így nemsokára több elkülöníthető térséget is észlelek. Úgy tűnik a terület változatos természeti adottságokkal csábítja a vadászni vágyókat. Az én tetszésemet ezúttal a végeláthatatlan mezőség nyeri el, így hamarosan a helyenként térdig érő fűtengerben bandukolok. Egy két fa, de túlnyomórészt inkább bokrok tarkítotják a tájat. Vadat pedig természetesen sehol sem látok.
Persze, miért is lenne ilyen egyszerű? Na akkor lássuk miből élünk. Leginkább a fű mozgása szolgál árulkodó jelként, de a bokrok környékén is próbálkozhatok. Vagy ha találok valamilyen üreget, akár a kivárás is célravezető lehet.
A biztonság kedvéért előhívom a fegyverem, elvégre azt már jobban megszoktam, talán egyszerűbb lesz, mint kövekkel dobálózni. A gyorsaságom is nagyságrendekkel növekedett, így bízom benne, hogy közel tudok kerülni a prédámhoz. A sors úgy hozza azonban, hogy hamarabb látok meg egy másik játékost, mint amiért jöttem. Először úgy döntök, hogy nem zavarom, azonban hamar meggondolom magam.
Jobb ha tudunk egymásról, nehogy később rondítsunk bele egymás kapásába.
Kardomat leengedve indulok felé, majd mikor közelebb érek és meglátom a zöld indikátort, meg hogy ő is észrevesz ráköszönök.
-Üdv! A nevem Kazura. Éppen a környéken vadászom én is, gondoltam szólok, nehogy belerondítsunk egymás dolgába.

by **Noxy** Szer. Ápr. 13 2016, 17:41

Újabban azon kapom magam, hogy a szépirodalomban látott vagy olvasott tájak elevenebbek az emlékezetemben, mint azok, amelyeket saját szemmel írtam az agyamba. Így volt ez tíz-húsz-ötven évvel ezelőtt is? Nem, mert ez a játékvilág akkor még nem is létezett.
Mi történt? Ha már az ember elegendő szirtet, völgyet, élő vizet látott, megtelik velük, többé nem olyan fogékony a további természetszeletek befogadására? Avagy romlott köröttem a világ, s egyre kevesebb darabja maradt, amelyben ne fedeznék föl bántó részleteket? Azért ha kijutok egyszer innét és rászánnám magam, s megnézném egyszer a Kilimandzsáró porcukor süvegét, az Amazonas dekoltázsát, a tengerpartot a columbiai Baranquillánál, a tajgák végtelen árvaságát, satöbbi, vélhetőleg elvarázsolódnék.
Minden példa árulkodó. Azt, hogy miért épp ezek jutnak eszembe kapásból, írók nevével indokolhatom. Olyanokéval, akik számomra szinte egész földrészeket fémjeleznek. Tájaikat éppúgy szeretem vagy gyűlölöm (néha egyszerre), ahogyan ők. Ahány táj, annyi világ, és viszont.
Az idő az ily sebeket is begyógyítja. Többé-kevésbé. Midőn a bűnbe esett ember már képes arra, hogy hasznot hajtson falujának környezetének, az igénye emelkedhet, egészen addig míg végül országos szimbólummá nemesedik. Ennek legbiztosabb jele, ha adott virtuális világban módszeresen szinte mindent róla neveznek el, utcától szállodáig.
Nem értettem miért gondoltam ezeket a nyálas irodalomba illő szavakat.
Nem is vadásztam most kivételesen, hanem egyedül akartam maradni magamban, saját gondolataimmal, messze most a város zajától és a hülye játékosok ostoba fecsegéseitől. Némelyek igazán fárasztóak tudnak lenni, vagy annál rosszabbak. Igaz, a céhem tagjai nem rosszak, de jobban is összeszedhetnék magukat. Egyedül csak Yui volt az egyetlen olyan ember, akivel nagyon jól kijöttem. Fogalmam nincs hová tűnt. Mindenütt kerestem, mire a legrosszabb fogalmazódott meg bennem, és úgy éreztem, ő valószínűleg már nincs köztünk, meghalt. Legjobb esetben talán eltűnt, ahogy én tűntem el azelőtt, és csak ritkán mutatkoztam meg a nyilvánosságban.
Ekkor, miközben a fűben hevertem, megzavart egy engem köszöntő hang, és felnyitom a szemeimet. A fejem felett egy nálam talán kicsit idősebb srác. Csak úgy minden átmenet nélkül bemutatkozott Kazura néven és szólni akart, hogy éppen errefelé vadászik ő is. Közben felültem a fűben.
- Vadászás? Kazura... jajj... ja, bocsánat, értem - ásítottam egyet. - Nem vadásztam, hanem csak itt töltöttem békében az időmet. Szóval vadászol. Én is általában, de most nem. Bármi után is mész, az most csak is a tied. Nem akarok zavarni, ha gondolod, elmegyek másfelé.
Felálltam végül és nyújtózkodtam egyet.
- Amúgy az én nevem Noxy. Örvendek a szerencsének - kezet nyújtottam. - Mondd, esetleg nem egy kardforgató vagy? Jól megnézve a kezedben a fegyvert arra tippelek, hogy tényleg egy azonos kasztban járunk.

by **Askr** Pént. Feb. 02 2018, 12:57

Chakna

Fáradt mosollyal az arcomon néztem magam elé, a féldombon ülve, miközben a démonfarkas elrejtőzött a magas fűrengetegben, prédát keresve. Mellemnél összeszorítottam vékony kabátomat és elhaló sóhajjal a hangomon révültem el.
Hati szürke hátsörénye és lompos farka néha-néha kikandikált az elefántfűből. Gyakran lefékezett, fülelt és affektált hangon szaglászott. Meglehetősen szórakoztató látványt nyújtott, de gondolataim teljesen máshol jártak. Ahányszor visszaemlékeztem az elmúlt négy év változatlanságára, arcomat elviselhetetlen fájdalommal kezeimbe kellett temetnem. Szégyen, undor, félelem és gyötrődés - mindezt azért, hogy másokat megvédhessek. És persze mindez azt a célt is szolgálta, hogy többé ne futamodjak meg. A szerzett bátorság ellenére valamit elveszítettem. Idegesített, hogy nem tudtam, mi az. Már a mosoly sem volt természetes.
- Francba. - sziszegtem fogcsikorgatva, ahogyan hirtelen lendülettel felálltam ülőhelyemről. Még a fekete farkas is felkapta rá a fejét, kékes lelki tükreiben - melyek a történések hatására megfagytak - undorral ötvözött aggodalom köszönt vissza. Éreztem Hati különös szeretettel telt gyűlöletét. A szidalmazások ellenére gondoskodott rólam, és a sok érzelmes eszmei futtatás mellett ugyanúgy neheztelt rám. Már azt sem tudtam, mit kellett tennem, hogy visszanyerjem a petem bizalmát.
Lustán legyintettem a szóban forgó démonfarkasnak, szerteoszlatván félelmeit. "Váll rándítva" vonta el rólam tekintetét és újból a magas fűbe vetette magát, prédát keresvén. A magam részéről fel-alá császkáltam azon a féldombon, kezeimet a tarkómnál összekulcsolva. A kékellő, felhős égbolt felé meredtem és nagyot sóhajtottam. Csodálkoztam, hogy az ember hangulata egyik percről a másikra mennyire meg tud változni.
- Béna vagy. - Szólalt meg végül az idomított bestia. Lelki tükreit ugyan nem vonta rám, a figyelme nem vonódott el. A rövidke szarvai még kikandikáltak a sűrűből, de ugyanúgy folytatta a keresgélést. - Nem beszéltük meg, hogy abba kéne hagynod az önostorozást?
- Nem ostorozom magamat. - közöltem vele szárazon.
- Hah! Akkor még fölöslegesebben gondolsz vissza. Lépjél már túl rajta, Hope. - kacagott fel gúnyosan a farkas.
- Semmi sem fölösleges! - emeltem meg a hangomat. - Egyszerűen csak... annyira nehéz nem rá gondolni. Mozdulatlannak lenni és hagyni, hogy az a valami rángasson. Azt hittem, meghalok.
Hallottam a démonfarkas elmélyült morgását, ami hümmögésre emlékeztetett. Vagy meglepte az apró kirohanásom, vagy már unta ugyanazt századszorra végighallgatni. Nem volt annyira átérző, hogy megértse, elvégre nem látta, mi folyik lent a perem aljában.
A múlt emlékeit szertefoszlatva lélegeztem fel, az eget tovább kémlelve. Csak a pet szöszmötölése volt az, ami megzavarhatott a béke keresésében. Semmi, de semmi se zaklatott fel többé. Üresnek, értelmetlennek tartottam mindent.

by **Chakna** Vas. Feb. 11 2018, 19:35

Az a szomorú valóság, hogy az utóbbi néhány héten elkényelmesedtem. A viszonylagos nyugalom, és a céhház családias hangulata feleslegessé tette, hogy sokszor eljárjak. Rengeteg időt töltöttem a kertben olvasással, vagy a szobámban, ha az időjárás nem engedte hogy kint legyek. Elmenni csak akkor mentem, ha valamit be kellett vásárolni, vagy találkoztam valakivel, és azonnal (szinte) indultam is vissza.
És akkor beütött a ménkű, amikor az első szinten járomban megint szembe találkoztam egy bérenccel… Nagy szerencsém, hogy Danee épp arra járt, én pedig utálom ha valami a szerencsén múlik. Éppen ezért azóta fokozatosan feledzem magam fizikálisan, hogy ne okozzanak gondot az ismerős mozdulatok.
Például ma a szinten indultam vadászgyakorlatot tartani. A lényeg hogy nem levadászni és elpixelezni akarom a mobokat, csak megfogni. Gambatte, Nana, Gambatte.
Az elő kérdés persze, hogy hol is kezdjem a vadászatot. Az erdőkben nem szeretek vadászni, bár jó gyakorlat lenne, úgyhogy a mezőségre indulok, először is, hogy próbára tegyem magam.
Séta közben megpróbáltam tervet készíteni. Ennek a gyakorlatnak akkor van értelme, ha egyszerre van terv, és tudok ettől függetlenül alkalmazkodni a váratlan helyzetekhez.
Például.. Mit teszek ha nyulat találok… Eh nem tudom… A nyuszi gyors, és ugrani is tud. Tehát valahogy lassan kell megközelíteni, és az utolsó pillanatban hirtelen lecsapni. Esetleg csapdát állítani… de ezt mondjuk inkább szeretném elkerülni, mert még megséri magát az állat, mielőtt odaérek…
Na meg ugye ott a vaddisznó, a szarvas meg a többi…
A mezőre érve már nagyjából van tervem a várható helyzetekre, úgyhogy kíváncsian figyelem hogy milyen állatot látok meg először.
Hát… nem a hangja alapján óriásinak ígérkező farkasra számítottam, de azért elkezdem keresgélni merre lehet az a mob.

by **Askr** Kedd Feb. 20 2018, 11:37

Mire sikerült volna ellazulnom, a démoni farkas nagyon elkezdett a magas fűben mozgolódni. Fél szememet a susnyásra vetettem, majd nagy sóhajtással vontam meg vállamat. Arra gondoltam, hogy még kölyökként is ekkora lármát csapott, ha valamit elkezdett üldözni. Miért hagyta volna abba serdülőként is?
Az ordas szürkés hátszőre kibújt a sűrűből, ahogyan valamit nagyon el akarhatott kapni. Ilyenkor általában két hátsó lábára emelkedett és úgy vetette rá magát valamire. Hallottam a morgását, aztán a fogak csattogtatását, de fájdalomsikolyt semmiképp sem. A fekete farkas utána egy káromkodást hallatott, amire önkénytelenül felnevettem.
- Ezt ellőtted. – vontam le hangosan a következtetést.
- Nem mondod, Sherlock? – vetette vissza ingerülten a szóban forgó pet. Busa fejét kidugta az elefántfűből és rám vicsorgott. – Mi lenne, ha vinnyogás helyett segítenél?
- Akkor meg az lenne a probléma, hogy lelassítalak. Bocs, haver. – közöltem vele szárazon, majd ismét hátat fordítottam neki. Hallottam, hogy sikertelenségén tovább szitkozódik, de mintha tudta volna, ahogyan nemmel fogok neki felelni. Az imént említett démoni pet visszadugta fejét a bozótosba és magában dünnyögve keresett újabb pixelontásra alkalmas áldozatot.
Fogalmam sem volt arról, mi történt. Annyit hallottam, hogy nagyokat szaglászott, majd a bozótos hirtelen hangosabban kezdett el zizegni. Hati odort fogott, így elkezdett fel-alá futkosni. Valamit mintha említett volna, de a sok morfondírozás közepette eléggé elenyészőnek tűnt. A sötét démonfarkas ellentmondást nem tűrően törtetett előre, valamit vagy valakit űzve. Szinte észre se vette az út közben mellette lévő ismeretlen hölgyet. Amekkora monstrum volt az emberekhez képest, félő volt, hogy felökleli – ez szerencsére nem következett be. Ehelyett egy pillanatra megállt, meglepetten pislogott rá, majd sűrű „őőő”-zés közben odébb kívánt állni. A habozásra már felkeltette a figyelmemet. Felsóhajtva vetettem be magamat a sűrűbe, Hatit keresvén. Amennyi tappancs nyomot hagyott maga után, pontosan tudtam, merre keressem. Fél pillanaton belül megtudhattam, valóban a szerencsén múlott, hogy elgázoljon egy szerencsétlen arra járót. Dühös pillantással küldtem el a petet a dolgára, aki – ugyan felszegett állal tette mindezt – vette a lapot.
– Ne haragudj, remélem, nem zavart meg túlságosan. – magyarázkodtam az idegennek zavarodottan. – Szólok neki és elmegyünk máshová. Gondolom ugyanazért jöttél.
Nehéz volt mások közelében maradni. Nyomasztó érzésem támadt, mintha valaki meg akarna fojtani. Kezeim remegtek, tenyerem izzadni kezdett. Próbáltam valami indítékot kitalálni, hogy ne maradjak, de tehetett róla? Ezeket a folyamatokat senki sem tudta befolyásolni.

by **Chakna** Kedd Feb. 27 2018, 23:33

Lassan teljesen hozzászokom a vadászathoz. Mondjuk ez a kaland nem fog közelebb vinni hozzá, azt hiszem... mert tervezgettem, csak éppen nem elép átgondoltan.
Igazából... Sokmindenre számítottam... De erre... na erre nem... Merthogy a farkas, aminek a hangjára felfigyelt, igazából sokkal nagyobb volt mint hittem, sokkal gyorsabb, ráadásul olyan lendülettel indult felém, hogy egy pillanatra azt hittem, nekem ugrik... Hála az égnek nem így történt... De így sem sokon múlt, hogy nem lökött fel...
Még épp időben félreigrottam, így tulajdonképpen még kellemetlenség sem történt. Egy nagy levegővétel után pedig megnézem közelebbről is ezt az állatot... Óriási, gyors... és pet. Innentől nem kell zseninek lenni, hogy tudjam, egy idomár is lesz valahol a közelben. Gyors körbepillantás után meg is akad rajta a szemem, de mielőtt megszólíthatnám odajön.
-Szia- köszönök megkönnyebbült mosollyal.- Nem zavart meg. Igazából pár perce hallottam a hangját, és azz hittem valami nagy farkasmob járkál erre. Megnyugtató, hogy egy petről van szó. - igyekszem biztosítaninróla, hogy nem okozot gondot a... társa? Pete? Nem tudom milyen a viszony köztük...
- Oh, miattam nem kell elmennetek. Egyrészt előbb voltatok itt, másrészt van itt elég mob mindenkinek.- rázom meg a fejem a felvetésre. És lépek is hátra egyet, helezve hogy ha kell, elmegyek. Nem úgy tűnt, hogy az a legnagyobb gondja hogy “két dudás egy csárdában”... Inkább néz ki úgy valahogy, mint aki egyedül szeretne lenni... Fene a kiváncsiságomat...
- De ha megkérdezhetem - fordulok a farkas felé - Mi után indultál olyan hirtelen? - kérdezek. Mert azt hiszem nem csak hóbortból sikerült majdnem fellöknke...
- Oh, milyen illetlen vagyok...-kapok észbe - Chakna vagyok, örvendek - mutatkozom be a japán illem törvényének megfelelő enyhe meghajlással.

by **Askr** Szer. Május 30 2018, 12:32

- Mi? Hati? – kérdeztem rá meglepetten, majd elnevettem magamat. A szóban forgó démonfarkas egy nemtetsző morgással dugta a hozzá közelebb eső kezemhez a fejét, és az orrával piszkálta azt. – Hati egy nagyra nőtt bébi, ugyaaan…! – Aztán meglepetten jajveszékeltem, amikor az állat morgós hangulatában ráharapott a csuklómra. Ugyan csak az erős zsibbadás érzését váltotta ki, de váratlanul ért. Igyekeztem másik, szabadabbik tagommal leválasztani rólam, még mielőtt komolyabban gondolhatta a támadást. A nálamnál jóval termetesebb „jószág” természetesen nem tágított. Szent meggyőződése volt arról, hogyha már ennyire finomnak gondolta az egyik részemet, akkor kisajátíthatott magának. Rám ugrott, mint egy pajkos kutya, aztán annak hála arccal a földnek estem. Hati elégedett vigyorral a pofáján engedte el a karomat, de hassal a hátamnak feküdt, farkát pedig lassan csóválta. A mérete aztán nem számított, jól tudtam, hogy Hati még mindig egy rakoncátlan kölyök volt. Unottan támaszkodtam egyik tenyeremre, mialatt kínomban nevetgéltem. Megpróbáltam a felkelésre utalni, de a pet annál inkább rám nehezedett.
- Hát innen nem megyek sehová. – vontam le a következtetést fennhangon, majd ismét a lányra néztem. – Háááát… most már mindegy. Ez el fog tartani egy darabig, ahogy elnézem.
A démonfarkas csak helyeslően bólogatott, elégedetten zümmögve. Az idegen lány kérdésére azonban felnézett, füleit figyelmesen hegyezte. Sötétkék íriszei a számára új emberre szegeződtek.
- Nyúl üreget kerestem. Errefelé nagyon szórványosan vannak, de a zsákmány odavezet. – magyarázta „nagy” bölcselkedéssel, heves bólintásokkal. – Majdnem elkaptam a nyulat… de ráharaptam a nyelvemre. – Vallotta be szégyenkezve, lehajtott fülekkel. Együtt érző sóhajtással simogattam meg a közelebb eső lábát, miközben azért próbáltam visszatartani a nevetést. Hati rosszalló morgással állalta le a fejemet, mire megint arccal a földnek ütköztem. Persze még mielőtt igazán leszidhattam volna, az ismeretlen bemutatkozott. Egy szívélyes mosoly közepette bólintottam.
- Én meg Askr… állatidomár… ügyeletes bébiszitter. A bébit meg már Hatiként ismerheted. – Hajtottam fejet, viszonozván a tiszteletadást, amennyire csak tudtam ebben a kellemetlen felállásban. Az említett fekete farkas is hasonlóképpen tett.
- Örülök, hogy megismerhetlek. Jó új szagokat szimatolni. – vallotta be őszintén, amire felfigyeltem. Nem igazán értettem, miért, de valamiért szomorkásabbnak tűnt.

by **Chakna** Vas. Szept. 02 2018, 19:17

Nagyra nőtt bébi, mi? Azt hiszem választ kaptam arra a kérdésre, hogy milyen a kapcsolat közöttük. Egy vérmes anyukánál csak egy félelmetesebb van: egy vérmes apuka. Elnézve őket inkább amolyan testvérféléknek mondanám ezt a kettőt, de tapasztaltam milyen változatos, és szövevényes lehet a kapcsolat idomár és petje között.
Nem tudom mosolygás nélkül megállni, ahogy Hati földhöz szegezi az idomárt. Igaza van a fiúnak, pont olyan, mint egy nagy kölyök.
- Nem akarom megzavarni az idillt, de szólj nyugodtan ha segíthetek valamiben- kuncogok. Valóban idilli. Már-már irigylésre méltó ez a látszólag gondtalan jelenet. Kár, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy nekik is van valami, ami nyomasztóan rájuk telepszik a vidám pillanatok közben. Ebben a játékban mindenkinek van.
És sokan nem tudnak felülemelkedni ezeken, épp ezért máris ébred bennem egyfajta tisztelet a páros irányába, amiért ők tudnak játékosak lenni.
Nyúlüreg… Ezekszerint jól gondoltam, hogy az apró állatok fellelhetők a környéken, és nem feleslegesen eszeltem ki az elfogásukra.
- Okos gondolat, a megriadt állat oda megy, ahol biztonsában tudja magát. Kézenfekvő, ha ez a nyúl esetében az üreg. - bólintok egyetértően. A farkas ösztönösen tudja azt, amit az embernek meg kell tanulnia… Érdekes fricska ez a természettől a magát állandóan felsőbbrendűnek kikiálltó emberiségnek. A nagy okosságban, teletömve a fejünket haszontalan információkkal elfelejtettük a használható dolgokat.
A vallomás után elcsípem ahogy az idomár ajka rándul egyet. Majdnem elnevette magát. És ezt úgy fest Hati i észrevette, mert a feje majdnem koppant a földön. Elmosolyodom, sikerrel leküzdve a nevetés ingerét.
- Mindenkivel előfordul, hogy hibázik, emiatt nem kell emésztened magad. Ha tanulsz belőle, legközelebb még a hasznodra is válik. - mondom a farkasnak bíztatóan. Néha magamat se ártana emlékeztetni erre, de hát annyival könnyebb bölcs tanácsokkal előállni, amikor nem magamról van szó…
- Nekem is öröm új, és új arcokat megismerni,-reagálok Hatinak. Askr arckifejezéséből ítélve valami szokatlan vagy figyelemfelkeltő lehetett a farkasban. Összetéve kettejüket végül úgy értelmezem, hogy szomorúság lehetett az, amire az idomár is felfigyelt… - és minden bizonnyal még nagyobb öröm lesz titeket majd újra látni. - fejezem be a mondatot. Számomra nehéz idebent megismerni az újabb és újabb játékosokat annak tudatában, hogy nagyon is kevésen múlik az életül, még akkor is, ha már-már paranoiásan óvatosak… És ha jól sejtem ők ketten is sokmindenkit vesztettek el az ismerőseik közül, és talán éppen ezért kevés lehetőséget teremtenek, hogy újabbakat szerezenek.

by Ajánlott tartalom