Re: Kis patak

by **Anatole Saito** Csüt. Nov. 07, 2013 6:03 pm

Maci? O.o Ráadásul dörmögős? O.o Nah így se neveztek még sose! Voltam én már kandúrtól elkezdve minden, na de medve... az igazán nem vallana rám. nem is olyan az alkatom és nem is vagyok bundás >.> Bár, most így belegondolva, a SAOs erőm talán már vetekszik is egy medvéével 8)Hmm, maci, egyre jobban tetszik! Na de ácsi, hol is tartottunk? Jah igen, ott, hogy jól kibabráltam vele ezzel az orra puszival, aztán zutty, már csobbant is a vízbe. Remélem jól átázik a ruhája és kicsit többet láttat majd engedni az alakjából a testére tapadó ruhanemű. Pasiból vagyok, vagy mi a szösz, az ilyesmi látványra időnként szükségem van, hogy meglegyen a jó közérzetem Razz

Elmerült és nem is jött újra a felszínre. Ezzel szemben nem kezdek el pánikolni, csak karba fonom a kezem és úgy kezdek el lépdelni a vízben, hátha lábammal rögtön bele is ütközök a bujkálóban. - Kár megjátszani magad, úgysem fulladhatsz vízbe. Különben is, az életsávod és az indikátorod elárulja hol vagy - Ohh, meg is van. De mit babrál az úszómmal? Komisz leány, engem aztán nem ráz át! Most bizonyára tesztel, hogy jobban érdekel-e engem a fogás az ő testi épségénél. Akkor most ideje bizonyítani a gavallérságomat és bevetni Anatole Hasselhoffot. Jön a megmentő! S azon vagyok, hogy a partra segíthessem, miután sikerül odaevickélnem hozzá és el is kapnom őt. Kifekszem, mint egy partra vetett hal mellette, aztán kuncogva odafordulok hozzá. - Ez jó móka volt. Még egy menet? Ó, fene, a botok! - S a mosolygós képem máris aggodalmasra vált, fejvesztve rohanok a pecabotokhoz. Ahogy elkezdem kihúzni a sajátomat, hát mi van rajta? Na mi? Bakancs... wtf

Rá se merek pillantani Hinarira, az meg aztán pláne ultra égés lenne, ha ő meg kifogna egy ritka halat!

by **Hinari** Csüt. Nov. 07, 2013 6:53 pm

Nem is futott olyan messzire, mint vártam, már kint kellett volna lennie a parton, erre a látásom egyértelműen jelezte, hogy inkább visszafelé sétál. Még a végén utolér, és annyi a tervemnek, így tempóztam párat, de valószínűleg neki is volt látása, vagy észlelése. Ejj, lopakodással kellett volna, de már mindegy, bár én azért megrántottam párszor azt a damilt, hátha sikerül elterelni a figyelmét a nagy horgásznak, de nem, ő határozottan jött felém. Felnéztem az életsávomra, s még éppen sikerült elhúzni kicsit a számat, mielőtt elkapott volna. Hal vagy nem hal, hozzám háló se kellett, a ruháim pedig olyannyira átáztak, hogy lehet a súlyuktól ki se tudtam volna jönni egyedül a vízből. Max ha leveszem őket, hehe, azt az örömet meg nem adtam meg a fiúnak, még csak azt kéne. Ígyis jól szórakozott, láthatólag. Egyszóval valahogyan kikecmeregtünk a vízből, ám amíg ő már rohant is a horgászbotjához – mert naná, hogy időközben az elkezdett mozogni – én próbáltam megszárítkózni, elég volt annyira, hogy súlyemelés nélkül is tudjak mozogni rendesen.
- Hát persze – nevettem rá, vagyishogy inkább a hátának, majd felálltam, nyújtózkodtam egyet, és odasétáltam mögéje. Majd ugrottam is félre, amikor megrántotta a botot, és vártam, vajon mit fog kifogni, kezeimet a hátam mögé kulcsolva lestem előre, nagyjából úgy, mint amikor a tanítvány csillogó szemekkel nézi, ahogy a mestere megmutatja hogy s mint. Ühüm, tehát be kell rántani neki, majd tekerni föl a damilt, és már kint is van a hal… jobban mondva a bakancs. Bakancs! Egy pillantás az ázott cipőre, majd Anat arcára, aki próbált felém sem nézni, és elfogott a nevetés – Úgy tűnik a bakancsok szeretik a csokis pufit – vontam le a következtetést a lehető legkomolyabb hangvétellel, majd folytattam a kuncogást, a saját botomra nem is figyelve. Pedig a szemem sarkából láttam, hogy kapás van, vagy valami hasonló, ámbár amennyi időt mi a vízben töltöttünk, szerintem már Aincrad halállományának fele elhúzhatott a csali maradványa mellett. Kicsit elgondolkodtam, arcomra kiült a mosoly, és a horgászbotomat a kezembe fogva, megismételtem a fiú mozdulatsorát, remélve, hogy én is fogok fogni valamit, mégha az nem is lesz túl nagy szám.
- Hmmm – szemléltem a horgomon lógó bakancsot félrebillentett fejjel – Biztos nem akart a társa nélkül maradni – fordultam Anat felé, majd összeráncolt homlokkal tettem hozzá:
- Amúgy ezek a lábbelik hogyan képesek ráharapni a csalira? ><

by **Anatole Saito** Csüt. Nov. 07, 2013 11:42 pm

– Úgy tűnik a bakancsok szeretik a csokis pufit - nyávogom el újra az orrom alatt félhangosan Hinarit utánozva, kifigurázva. Kivonszolom a partra a bakancsot, ami úgy megszívja magát vízzel, hogy kis híján elszakad és elpixeleződik a damil. Nem mintha kár lenne egy ilyen fogás elvesztéséért Rolling Eyes

Felemelem, egészen az arcom elé, miközben a bűzös víz még csordogál belőle. Elfintorodok és ingerülten vetem magam mellé a földre, amit Aldo egy kelletlen nyávogással konstatál, hisz összefröcskölöm szundizás közben. Teljesen le vagyok sújtva, férfiúi és horgász önbecsülésem romokban, mi lesz így velem? T.T Olyannyira oda vagyok, hogy még arról is megfeledkezem, hogy az ázott Hinari idomait sasoljam. Fenét! Odasandítok az éppen saját botjával kínlódó lányra és alaposan végigmérem. Most szabad. Most úgysem látja. Most el van foglalva. Anatole, nem szégyelled magad?! >.< Viszont azt is meg kell jegyezzem magamban, hogy egészen ügyes és első látásra is tanulékony. Jó pecapartner válhat még belőle.
- Nem gondolod, hogy ildomosabb lenne fürdőruhára váltanod? Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod! - Én közben levetem ázott ingemet (már ha még rajtam van, nem emlékszem xD), hogy csak a fürdőnadrág száradjon rajtam, s összeborzolom a hajam, hogy ne úgy nézzek ki, mint akit a Riska fejtetőn nyalt. Jó megjelenés mindig mindenek felett! Hinari korábban kinevetett, ám amikor meglátom, hogy az ő horgára is egy bakancs akad, akkor bizony belőlem is kiszakad a nevetés. - Valóban szeretik azt a pufit! Ám ideje kipróbálni valami új csalit! Válassz a repertoárból! - azzal ki is nyitom a kincses ládikámat, melyben a műcsalitól elkezdve az ízesített kukoricán át minden kütyü és halétek van.

by **Hinari** Kedd Nov. 12, 2013 7:56 pm

Nem győzök mosolyogni rajta, Anatot mennyire kényesen érintette a bakancs-téma, de hát, hiába: férfiak Rolling Eyes

Én bezzeg nem vagyok túlzottan csalódott a saját fogásomat illetően, egy elegáns mozdulattal dobom oda a másik mellé, hadd száradjanak együtt, majd a botot nekitámasztom a széknek, odasétálok Aldohoz, és megsimogatom:
- Csúnya gazdi nem is foglalkozik veled – veszem az ölembe, fél szemmel Anatot nézve, ehhez vajon mit szól, sikerül-e egy kicsit húzni még őt – Majd fogunk neked halat, jó? Illetve megpróbálunk – folytatom, tekintetemet az üres horog és a csalisdoboz között váltogatva. Most komolyan azt várja tőlem, hogy én szereljem fel újra? Mélyet sóhajtok, mint akit olyanra szeretnének rávenni, amit egyáltalán nem akar, és bátortalanul mérem végig a készletet, hátha ez elég jelzés neki, hogy a-aaa, csinálja inkább ő.
- Ez jó lesz – fogom meg végül a kukoricás dobozt, a fiú felé nyújtva, majd leteszem Aldot Anat horgászszékébe (ha már választani kell, ne az enyémet foglalja ><), és lenyitom a menümet. Keresgélés közben azért rá-rápillantok a horgásztársamra, aki félmeztelenül flangál az őszi napsütésben, ha rám néz, úgy egy mosollyal nyugtázom a dolgot, majd jelentőségteljesen rányomok az azóta kiválasztott itemre – de mégis hogyan váltsak így ruhát? Kezem útközben áll meg, az utolsó pillanatban, s mielőtt meglátná, pördülök meg, és egy nagy levegővétel után csusszanok be az egyik közeli fűzfa mögé, majd kezemmel jelzem, hogy forduljon már meg. Remélem nincsen látása ><” Mindenesetre pár kattintással már el is tüntetem az ázott ruhadarabokat, majd végül az alsóneműt is kicserélem fürdőruhára. Végigmérem magam, s csak ezután lépkedek Anat mellé újra.
- Csak hogy tudd, ezzel nyertem meg a szépségversenyt… részben – mondom neki incselkedős mosollyal, magam sem tudom miért, majd kezembe veszem az üdítőmet, és azt iszogatva figyelem a srác ügyködését.

by **Anatole Saito** Csüt. Nov. 14, 2013 10:19 pm

Aldo kényesen dörgölőzik Hinari simogató kezéhez, felettébb jólesik a kis dögnek, hogy foglalkoznak vele is. Én csak egy durcás fejet vágok és úgy teszek, mintha észre sem venném a kettejük közt kialakuló, doromboló románcot. A szőkeség kérdésére a nyafigép egyetértően csak annyit hallat, hogy "máá", majd csík szemeit ismét lehunyja, hogy tovább durmolhasson, amíg partra nem kerül a halacska, egyenesen a bendőjébe.
Amíg Hinari elvonul átöltözni, addig azzal vagyok elfoglalva, hogy az általa kiválasztott csalival felszereljem mindkettőnk pecabotját. Amikor visszatér, megjegyzését hallva elmosolyodok és színpadiasan, jó mélyen meghajolok felé. - Igazán megtisztel, kedves hölgyem. Én nem rendelkezem ilyen méltán elismert címmel, mint a szépségverseny fődíjának nyertesen, de egy horgászversenyen aligha akadna ellenfelem Cool

- Na persze nem az iménti fogásomra gondolok, amikor a teljesítményemet fényezem >.< Viszont most aztán megmutatom ám, hogy ki a legény a gáton. Kieresztem a féket, finoman hátralendítem a botomat, majd úgy eresztem útjának a horgot a csalival, hogy majdnem belecsúszok a vízbe, olyan messzire sikerül végül dobni. Elégedett vigyorral nyugtázom az eredményt, majd felszerelek egy apró csengőt kapásjelző gyanánt. Innentől kezdve más dolgom sincs, mint lehívni az inventorymat, hogy vízre dobjam az előkészített, felfújt úszókarikákat (fogalmam sincs mi ennek a rendes neve xD). Egy nekem, egy pedig a szőkeségnek.
Aztán nekifutok, majd nagy sikongatás közepette vetem bele magamat a vízbe egy felhúzott térdes bombával, lehetőleg úgy, hogy minél több víz fröccsenjen Aldora és persze Hinarira. Feltett szándékom, hogy pontosan a karikába érkezzek, de elvétem az ugrást, így csak ráseggelek, aminek az eredménye, hogy kicsúszik alólam az egész cucc és elég idétlen módon belebucskázok a vízbe. Úgy jövök fel a vízből hajamat oldalra csapva, hogy azt a legtöbb samponreklám megirigyelhetné, majd kényelmesen elhelyezkedem az úszóhólyagomban, számban immáron egy csokis rudacskával és jólesően felsóhajtok. - Áhh, ezazz! Gyere már, ne késlekedj! Dobd be a botodat és csobbanj te is!

by **Hinari** Csüt. Nov. 21, 2013 11:23 pm

Rámosolygok, ahogy meghajol, s most az egyszer lenyelem a megjegyzésem a bakancs-horgászversenyekről, végtére is, nem tudom, mennyire érinti kényesen a téma, s amúgyis, ha már kedves, hát nem akarom elkedvteleníteni. Szememmel követem a mozgását, ahogyan a horgászbotját szereli, majd dobja be, kezeimmel karolom magam, ahogy a parton végigfut az őszi szellő, majd egy vidám sóhajtás után a fiú nyomába eredek, s én is felveszem az előzőleg felszerelt botomat. Most egyedül kell, nyelek is egyet, nem akarok nagyon ügyetlen lenni, bár Anat nemigen figyel rám, az inventoryjában kutakodik valami után.
Végül aztán mégis odasétálok a part közvetlen közelébe, s ügyelve rá, hogy senki és semmi ne legyen mögöttem, én is meglendítem a horgászbotot, ujjamat a damilon tartva, előtte persze gondosan felcsapom az orsót is, valahogy olyasmifélén, ahogy a srác tanította. Csodálkozom is, hogy összejön, így egy kicsit bizakodóbban hajítom előre, megpróbálva nem keresztbedobni, ami igaz csak félig sikerül, de hát ez is több, mint amire számítottam. A távolság sincs sehol a másik úszóhoz képest, ám én mégis bólintok egyet, leteszem a botot a földbe szúrt Y tartóra, majd érdeklődve nézek a csobbanás irányába, ahol Anat tűnt el, és ahonnan már kapom is a következő adag vizet.
- Pedig már majdnem megszáradtam – sóhajtok halkan, most úgyse hallja, ám hiába hideg a víz – a sao rendszere is máshogy veszi most, mint amikor védett pár réteg ruha – valahogyan beevickélek én is. Ugrálásról szó sincs, abból eleget láttam, nem tudom nem elnevetni magam a fiún, ahogyan az előző mutatványa után oly látványosan lazulni akar, ám végül csak kuncogásba torkollik a dolog – Ennyire előre készültél? – fogom meg az elúszni akaró, üres úszógumit, majd óvatosan beleülök, szőke tincseim újra eláztatja a patak, ahogyan fejem hátrahajtom, és a felettünk úszó felhőket kezdem el bámulni. Egy kis csönd telepszik ránk, amit nem bánok, végre van időm elgondolkozni a történteken, minden annyira békés és nyugodt.
- Tudod… Köszönöm – nézek rá mosolyogva, majd újra az ég felé fordítom tekintetem, s ha nekem is ad abból a csokis rúdból, úgy azt majszolva folytatom a semmittevést. Nem gondolkozok, kikapcsolom a töprengőt, hiszen ez most nem erről szól… Hmmm. Talán lefröcskölhetném, amikor nem figyel…

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 24, 2013 8:01 pm

- Hogy a fenébe ne készültem volna - öltök nyelvet a lányra, miközben próbál odaevickélni hozzám. Minimum az enyémhez hasonló bombát vártam volna tőle, most igazán csalódott vagyok - A horgászat egy rendkívül unalmas időtöltés. Akkor szoktam kijönni, ha nyugalmat akarok magam körül, ha ki akarom szellőztetni a fejemet és ha csendben akarok lazulni. De ezt miért ne tehetném meg a vízben lazulva egy szál fürdőruhában? Halat meg lehet venni a piacon is... Persze a saját fogásod elfogyasztása valahogy mindig finomabb, ezt nem tagadom. Azonban ma inkább lazulni hívtalak, meg mellékesen megtanultál horgászni is. Kint majd kicsit frissíteni kell a tudásodat, skillek nélkül egy picikét nehezebb - vigyorgok rá magyarázatom végén, mire odaér mellém. Huncut módon nem vagyok rest a combjánál fogva belesegíteni őt is az úszógumiba. - Oh, pardon - kérek elnézést azért, ha illetlen helyre nyúltam volna, de persze nincs bennem semmi megbánás

A köszönetnyilvánításra nem mondok semmit, csak egy újabb, de sokkal komolyabb, értelmesebb és pimaszkodástól mentes mosolyt intézek felé.
Amikor azonban a csokis rudamra fáj a foga, akkor ismét ördögi vigyor fut át az arcomon. - Óh, kérsz belőle? - Nem vagyok bunkó, eszembe volt, hogy megkínálom, de ennek nem a legkézenfekvőbb módját választom. Mikor a felé nyújtott darab után nyúlna, akkor elkapom előle és jóízűen elmajszolom. - Hmm, ez mennyei! Mito ismét kitett magáért, a legfinomabb csokis rúd, amit Aincradban kóstoltam! Tényleg nem kérsz belőle? - S ekkor egy újabb darabot nyújtok feléje, ám ezt sem szándékozom odaadni neki. Vagyis nem ilyen könnyedén. Számba veszem a csokis rúd végét, úgy vigyorgok a szőkeségre. - Ha kérsz belőle, akkor bizony vedd el! Twisted Evil

Hmm, én nem hagynám ki a helyedben Rolling Eyes

- Vajon mi az a határ, amit még lehet feszegetni a lánynál. Vajon le tudja-e küzdeni annyira a szemérmességét, hogy egészen közel férkőzzön hozzám és a számból lopja ki a csokis rudat? Razz

by **Hinari** Pént. Nov. 29, 2013 9:45 pm

Azért ennyire nem meleg ez a patak, hogy csakúgy belerántson ><” Mondjuk ez őt nemigen érdekli, úgy tűnik, s miközben a monológjára figyelek, és próbálok úgy bólogatni, mint akinek teljesen egyértelmű, amit mondani akar, már bent is vagyok, kicsit vizesebben, és egy kicsit több segítséggel, mint ahogy azt elterveztem.
- Halat meg lehet venni a piacon? Biztos, hogy így beszél a horgászversenyek bajnoka? – öltök nyelvet neki, majd igazgatom el magam alatt az úszókarikát, egy másodpercre elgondolkodva szavain. Odakint? Furcsa, hogy ebben a pillanatban nekem is legalább annyira természetesnek tűnik a feltételezés, mint amilyen könnyedén Anat azt kimondta, így egy mosoly kíséretében konstatálom a tényt, s siklok át felette, nem társítva hozzá hosszabb gondolatmenetet – Hát persze – teszem még hozzá, majd nyúlok az egyik közeli fűzfaág után, és húzom vissza magam a partközelbe, lopva pillantva a fiú csokirúdjára, s már várva, hogy megkínáljon – mert ilyen egy úriember, nemdebár? Rolling Eyes

Aztán csak leesik neki is, bár kicsit későn, de egye fene, megbocsájtható, így már venném is el a felém kínált édességet, nyitva a számat, hogy köszönömöt formáljon… amikor ahelyett, hogy odaadná, inkább elrágcsálja ő maga. Cöhh ˇ^ˇ

Vetek rá egy megsemmisítő pillantást, kicsit felemelve a fejem, ám a tettetett sértődés se tart sokáig, egy szemforgatás, majd gyors mosoly, s az előzőnél jóval gyorsabban kapok feléje, ő viszont továbbra is gyorsabb nálam. >.< Bár a krémesevő verseny után nem tudom mire számítottam tőle, s mondjuk annak örülök, hogy ennyire el tudja engedni magát, ezzel engem is erre sarkallva, azért én csak a fejemet ingatom a bohóckodásán, nézésem valami olyasmit közvetíthet felé, hogy „ezt nem gondolod komolyan?” Ám persze komolyan gondolja, így fél lábbal beleállok a vízbe, hogy biztos támasztékom legyen, majd egy lendített mozdulattal fogok rá a rúdjára – a csokisra ><” - , letörve úgy, hogy lehetőleg minél kisebb darab maradjon nála, majd ezzel egyidőben, a másik kezemmel jól meglököm az úszógumiját, messze a fa lelógó ágaitól, egyenesen a sodrásba állítva. Cool

- Jó utat! – nevetek rá, a számban a jól megérdemelt édességgel integetve utána, majd, mint aki jól végezte dolgát, ülök vissza a sajátomba, onnan nézve a kievickélésre irányuló próbálkozásait.

by **Anatole Saito** Szomb. Nov. 30, 2013 4:20 pm

Számban a csokis édességgel kissé még csücsörítek is, várva, hogy Hinari ráharapjon a rudamra Rolling Eyes

Szememet behunyom, mintha én lennék a béka, ki egy csóktól herceggé változik. Persze nem vágyok csókra, ám attól még édes érzés incselkedni a szemérmes szűzzel, kinek jelleme és viselkedése mindig makulátlan. Azt hiszem Mirika ledérsége rossz hatással van rám, vagy csak nekem is szabad néha kicsit több tesztoszteront szabadjára engednem, mint amennyit illik. Különben is, a szőkeség úgy ismert meg annak idején, mint egy bohócot, nem pedig mint egy komoly üzletembert és céhvezért, így végképp nem akarok neki csalódást okozni az imidzsemet illetőleg.
Azonban Hi nem hazudtolja meg magát, minden pajzánkodás nélkül, egyszerűen... egyszerűen letöri a rudamat. Kettéreped, eltörik, fájdalmasan reccsen. Én magam pedig, mint egy kipukkadt lufi, lankadtan libbenek lágy habok hegyén tovább T.T Ennyi volt csupán a móka, mi kijárt nekem. Sayonara, arrivederci, au revoir, adios...
- Wehh, ezmiez!? - Majdnem felsikoltok ijedtemben, eszeveszett tempóban kikapom a vízből a lelógó lábamat. Még szerencse, hogy nem tudok szívrohamot kapni, mert most minimum szívritmuszavart produkáltam volna. Veszettül megijedtem attól a fene nagy kagylótól, ami nem éppen szokványos módon ráharapott... mit ráharapott... rácuppant a nagylábujjamra! Csudába, ez tök égő. Megijedni egy kacslótól? ^^" - Csak óvatosan hölgyem, nagyon zabosak ma a vízi lények! - Azzal mérgelődve lehámozom a lábujjamról a mobot és már repül is az inventorymba, mint dicsőséges fogásaim egyike. Rolling Eyes

Aldo persze jót kuncog rajtam a parton, ami csöppet sem javít a helyzetemen. Hogy milyen egy macskanevetés? Mintha fújna, közben kattogó hangot ad ki a torka. Leginkább így tudnám leírni. Az hiányozna még, hogy a hasát is fogja röhögés közben wtf

by **Hinari** Szer. Dec. 04, 2013 8:34 pm

Hát, nem is tudom, mit várt tőlem, mindenesetre egy halvány mosoly azért átfut az arcomon, elnézve a reakcióját. Most aztán nagyon lelombozhattam, persze ez engem egy cseppet sem zavar, sőt, valamiféle enyhe elégedettséget is érzek, amint számban az édességgel figyelem őt. Ami hamar átfordul meglepődöttségbe a felkiáltása után, majd önfeledt nevetésbe, ahogy kiderül, mi is okozta az ijedtséget. Bárhogy is próbálkozzon, valljuk be, a mai nap nem éppen az ő napja, én viszont igyekszem nem rátenni egy lapáttal – vagyis, hát… de. Ha annak veszi, hogy látványosan szórakozom a szerencsétlenségén, és a próbálkozásain, hogy viszonylag jól kivágja magát a helyzetből. Rolling Eyes

Ennyi kis vidámság nekem is jár, s habár nem vagyok az a kárörvendő fajta, most kifejezetten jól esik kicsit kizökkenni a normális hozzáállásomból, s egy kicsit lazábban venni a történéseket. Na azért nem olyan lazán, ahogy ő várja, de hát na. Már ez is haladás. ><
- Aha, vagy csak érzik a sza… heh!? – felelnék neki, majd észbe kapok, hogy csupán a szokásos, bizsergető érzés az, ami váratlanul ért, s ami miatt meglepettségemben majdnem hanyatt vágódtam a vízben – Talán igazad van – emelem fel a lábamat, a számat elhúzva, s hajolok le a rácsimpaszkodó állatkáért, két ujjal tartva a kapálódzó rákot, mely heves nemtetszését fejezi ki, hogy kihúztam. Ám ekkor meghallom Aldo hahotázását, ki mindkettőnkön jót derül, így meglóbálom kicsit a rákot, s Anatnak is huncutul intek, hogy benne van-e. Nem mintha kellene a fiú engedélye ahhoz, hogy megvicceljem a fújógépet. Elmosolyodok, nem éppen a legtisztább szándékkal, majd meglendítem a mobot, és amikor a macsek nem figyel, egyenesen feléje hajítom azt, remélve, hogy jól összecsipkedi. Így jár az, aki ilyen látványosan mulat mások baján! Ezek után meg, mint aki jól végezte a dolgát, indulok kifelé a vízből, magam után húzva az úszókarikát: kicsit hideg ez a víz az egyhelyben álldogáláshoz, nem beszélve az álnok szörnyekről, akik azt lesik, hogy hol tudnának megharapni minket legközelebb. Suspect

Na meg, a rákomat is vissza kéne szerezni, ha már ~~kifogott~~ kifogtam…

by **Anatole Saito** Csüt. Dec. 12, 2013 12:48 pm

Vagy csak érzik a sza...? Mit? Szagomat? Suspect

Na de mi lelte a lányt? Höhöhö, na ugye megmondtam. Nagy hahotázásba kezdek én is, akárcsak macsekom, akkor pedig még nagyobb nevetésbe török ki, mikor a cicus a képébe kap egy adag vizet, kíséretképpen pedig egy rákot is. A nagy nevetgélés közepette azonban épp csak azt nem veszem észre, hogy Hinari volt kedves pontosan a patak sodrásába libbenteni az úszókarikámat, s amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy megszabaduljak a kagylótól, majd jót nevessek a többieken, épp csak arról feledkeztem meg, hogy én magam hol vagyok és merre is tartok.
A kis fújógép közben nem hazudtolja meg magát: Szőrét a farka hegyéig felborzolva pattan le a kempingszékről, miközben önmagából végtelenül kikelve, nyálfröcsögtetve fúj Hinarira, amiért csodálatos bundikáját összevizezte és becses életére mert törni a rákkal. Kész, vége, ennyi volt a barátság ˇ^ˇ

Nagyon sok cicamasszázzsal kell majd törlesztenie a lánynak, hogy Aldoka túlélje majd ezt a traumát, a bizalmát visszanyerni pedig még annál is nagyobb kihívást fog jelenteni, mint amekkorát a 10. boss legyőzése jelentett. Miután kidühöngte magát, fejét felszegve, arrogánsan léptekkel távozik egy fa árnyékába, hogy ott folytathassa tovább nyugodtabb és igencsak megérdemelt pihenését.
Én magam közben végre ráeszmélek, hogy a helyzetem nem túl rózsás, pánikra azonban nincs semmi gond, hiszen mégiscsak egy patakocskáról beszélünk, nem valami nagy vízhozamú folyóról. Ennek ellenére látványos agonizálásba és kapálózásba kezdek. - Hinari kisasszony! Mentsen meg kérem! Vízbe fúlok! Mily' szörnyű vég! Mily' keserves halál! - Teátrális vergődésem azonban úgy tűnik nem igen hathatja meg a lányt, mert semmitől sem zavartatva magát elindul a part felé. Wehh, ennyit erről. Majd lábra is állok, derekamon az úszógumival, így a víz maximum a köldökömig ér, majd én magam is kilépkedek a partra. Az úszógumi helyett egy törölközőt hívok le a menümből, majd kissé csüggedten, de jóleső fáradtsággal kezdek szárítkozni.
- Azta! Pont jókor, kapás van mind a két boton! - majd már rohanok is fejvesztve a magam pecabotjához abban bízva, hogy a mostani fogásommal majd vakíthatok a szőkeség előtt.

by **Hinari** Vas. Dec. 15, 2013 9:02 pm

- Így kell annak, aki kinevet – bólintok a cicusra, elégedetten nézve a dühöngését, keresztbe font karral ingatva a fejem, ahogy reagál – Fújógép – teszem hozzá, legalább mostmár végleg kiérdemelte a nevét. Hogy megsértődött rám? Annyi baj legyen, hamar ki lehet ám engesztelni, majd ha jól viselkedik, veszek neki egy halacskát – hiszen ahogy elnézem, aligha fogunk fogni - , azzal minden rendben lesz. A macseknak úgyis a pocija az elsődleges, ahogy a krémesevésnél azt megtapasztaltam. Mosolyogva indultam kifelé, s csak ekkor lettem figyelmes Anatra, aki pár méterrel beljebb kapálódzott a sodrásban. Jhajj, ezt a drámázást Rolling Eyes

- Hogy is mondtad? Kár megjátszani magad, úgysem fulladhatsz vízbe – nevettem ki őt ugyanazokkal a szavakkal, melyeket ő használt még az előbb, s még egy szolid nyelvnyújtás is belefért, mielőtt kievickéltem volna a partra, magam után húzva az úszókarikát, hadd száradjon az is. Közben a fiú is mellém ért, egy mosollyal nyugtáztam, hogy lám, nem is volt olyan nehéz „életben maradnia”, ám sokáig nem nézhettem, ahogy törölközik, egy felkiáltás után már sietett is a horgászbotokhoz.
- Hm? – fordultam utána, bevallom, szinte teljesen megfeledkeztem a botokról, a horgászás egy csöppet háttérbe szorult a pihenés mellett, ami talán nem is volt baj – Áh, tényleg – kaptam észbe, majd már húztam is ki az enyémet. Szórakoztam vele egy darabig, bár ezt se kellett sokáig fárasztani, jött az magától, ám nehezebben, mint kellett volna neki. Végül meguntam, és amikor már a partról is elérhető távolságba ért a fogás, kitámasztottam a botot, és egy hálóval szedtem ki a kagylót. Nem csoda, hogy nem ficánkolt túlzottan, bár szerencsére ez lustábbnak tűnt, mint Anaté, hisz minden harapás és cuppanás nélkül sikerült felemelni, majd elrakni az inventorymba.
- Te mit fogtál? – sétáltam vissza a fiúhoz, érdeklődve nézve a damiljának a végét. Hátha végre valami halféle is beleakad a horogba, nehogy már ne legyen vacsorája a cicusnak, ha már – valószínű - ennek reményében jött csak ki velünk…

by **Anatole Saito** Hétf. Dec. 16, 2013 7:41 pm

- Ha tudnád, hogy te is ugyanolyan fújógép vagy Rolling Eyes

- jegyzem meg vigyorogva, ahogy Aldo és Hinari újból nem túl felhőtlen kapcsolatának kibontakozását szemlélem. A macsek majd megbékél, nekem meg különben sincs félnivalóm tőle, hiszen egyrészt én adom neki a kaját, másrészt meg nem tettem ellene semmi rosszat. Ellenben a szőkeséggel >.>
Visszafordulva a horgászbothoz, ideje lenne belekezdeni a halacs fárasztásába. Azonban nem igényel különösebb erőfeszítést, hogy felrántsam a vízfelszínre a fogást. Már messziről látom, na meg tapasztalt horgászként a horogra akadt zsákmány mozgásából, húzásából is érzem, hogy valami nem stimmel, ám amikor partra vonszolom a fogást... nos azt hiszem kissé elfehéredik az arcom. Ez égés. Ez tök nagy égés. Ez bődületes nagy égés. Wehh...

Egy újabb bakancs, talán az előző párja, s ha ez még nem lenne elég, mintha még még jobban meg akarna szégyeníteni a rendszer, egy zoknit is rejt a lábbeli. Bűzös, ázott, retkes, iszapos förmedvények. Gratulálok Anatole, végül is az első ritka fogásod is horogra akadt. Rolling Eyes

Nem mintha dicsekedni akarnék bárkinek is, de legalább ha Hinari kinevet - mert hogy ki fog, ebben biztos vagyok - akkor legalább lesz mivel kérkedni mentőövként. Úgy teszek, mintha mi sem történt volna.
- Nincs ma jó fogás, meg már lecsúsztam a jó időszakról Amennyi halat kifogtam már itt, nem is csodálom, ha már a jelenlétemtől berezelnek és elmenekülnek 8)Menj csak vissza, tegyél utoljára szerencsét. Hess-hess! >.> - tessékelem vissza a lányt a saját botjához. Én magam ezután higgadtan elpakolom a felszerelésem, a két újabb fogásomat feltűnésmentesen az inventorymba száműzöm, talán még fütyörészek hozzá. Hehe, úgyis észrevette, hehe. Nem baj, tégy úgy, mintha a legtermészetesebben menne minden, hihi. Elpakolva mindent, zsebre dugott kézzel settenkedek oda Hinarihoz, na most már tényleg, tuti fütyörészek >.<
- Na hogy ityeg? Fogtál valamit, amivel kiengesztelheted Aldot? Rolling Eyes

- No igen, s hogy eközben mit csinál Mr. Fújógép? Duzzog a fa alatt. Amikor a nevét hallja, akkor is látványosan sértődött fejét felemeli. Pedig hallgatózik ám és száját nyaldosva szaglászik, már csak Hinariban bízhat, hogy legalább ő fog valami fogára valót. Elő kell ám készíteni azonban a megszerző hadműveletet, így Aldo erőt vesz magán és feltápászkodik. Odasettenkedik szépen mellém, majd úgy csinál, mintha csak a vizet szemlélné. Pedig lopva ki-ki kukucskál a lábam takarásából. Amint Hinari partra húzza a fogást, Aldo már ugrásra készen, élezett karmokat kivonva várja, hogy lecsaphasson Twisted Evil

by **Hinari** Kedd Dec. 17, 2013 1:04 am

Anat megjegyzését próbálom figyelmen kívül hagyni, azt a hozzá társított gondolatot meg főképp, hogy talán van is némi igazságtartalma… néha. Nagyritkán. Mondjuk most például nincs, Aldo is felfújja a reakciókat, ám csupán a fejemet ingatva figyelem, majd koncentrálok inkább a fogásra, amit jó lenne nem elszalasztani, ki tudja, mi lapulhat a zsinór másik végén. A kagylót pedig már el is teszem az inventorymba, próbaképpen azért előbb odatartva a macsek felé, de úgy tűnik nem nyeri el a tetszését a szorosan összezárt héj.
- Pedig finom, csak meg kell dolgozni érte – próbálkozok, ám aztán fel is hagyok ezzel, hiszen Anatnak is kapása van, kíváncsian figyelem a nagy horgászbajnokot, amint kifog… egy újabb bakancsot. Majdnem hanyatt vágódok a nevetéstől, olyan hirtelen tör elő belőlem, hogy nemhogy visszatartani, de szolidabbra fogni sem tudom, s ezen a fiú ábrázata sem segít. Hát igen, biztosan elég kényelmetlen lehet a számára, ám én igyekszem nem tetézni ezt, így pár perc után kuncogásba, majd mosolygásba szorítom a jókedvemet, nem akarom én megbántani őt, vagy ilyesmi. De ahogy elnézem, ügyesen próbálkozik kivágni magát a kínos helyzetből, szavai persze egy újabb nevetéshullámot idéznek elő, hiába, ő valahogyan ki tudja belőlem hozni ezt, a természetével és a szerencsétlenkedéseivel. Ami a mostani napot illeti, inkább az utóbbival Rolling Eyes

…
- Megyek is, te meg nézd hogy csinálja egy igazi horgász – felelek, persze magam sem gondolom teljesen komolyan, de azt hiszem egy kis magabiztosság nem árt. Mégha semmi alapja nincs, akkor is… A szemem sarkából nézem csak a macskát, akinek felkeltettük az érdeklődését, ám ha felém néz, tüntetőleg fordulok a botom felé, amit még a kagyló után dobtam be, s aminek úszója újfent mozgolódni kezd – Máris feladod? – jegyzem meg, látva, hogy a fiú mögöttem pakol – Mondjuk ilyen fogások után nem csodálom… - teszem hozzá pajkos éllel a hangomban, s egy ártatlan mosolyt is eresztek Anat felé, s csak utána fordulok oda végleg a horgászbotomhoz. Viszont csak nem akar kifelé jönni a kapás, rendesen húzza befelé, nekem pedig fogalmam sincs, mit is kell ilyenkor csinálni. Eresszem vagy próbáljam visszahúzni, kockáztatva, hogy elveszítem? Ehh, Anattól meg nem kérhetek tanácsot, nem illene a korábbi beszédemhez, így véletlenszerűen huzogatom, egyre közelebb és közelebb a parthoz. A művelet teljes koncentrációt igényel, még gyorsan a képim kitartás-bónuszát is aktiválnom kellett, hogy bírjam levegővel, ám végül sikerült! \o/ Egy szép nagyranőtt keszeg dobálgatja magát a fűben, és már éppen nyúlnék is érte, hogy diadalittasan emeljem fel, amikor egy sötét árny előz meg, és veti rá magát a zsákmányomra.
- Héé, ez az én halam… – kezdek heves ellenkezésbe, ám csakhamar rájövök, hogy erről már lekéstem - …volt – teszem hozzá egy belenyugodott sóhaj kíséretében, s dőlök hátra – Remélem legalább ízlik – mormogom, majd Anat felé fordulok, s egy „hát így jártam” vállvonogatás után elmosolyodom, és megiszom a maradék üdítőmet.

by **Anatole Saito** Vas. Dec. 22, 2013 1:38 am

Hinari megjegyzéseit hallva csak látványosan forgatom a szemeimet, de eszem ágában sincs visszaszólni. Azt hiszem most bölcsebb, ha hallgatok. Különben is, fecsegtem ma már elég sületlenséget, a továbbiakkal csak magam alatt vágnám a fát. Hadd érezze egy kicsit nyeregben magát a szőkeség, elvégre a mai nap az övé ^^ Amíg Hi a horgára akadt mobbal küzd, addig Aldo szép csendben mellém settenkedik. Észreveszem ám a közeledését, de nem tulajdonítok neki jelentőséget egészen addig, amíg nem látom rajta, hogy kezd besózva lenni. A tipikus ficergés-mocorgás, amikor toporog a hátsó lábaival és bizsereg a feneke, amikor bármelyik pillanatban kilőhet és wamm, már rá is rabol a prédára. Szemmel végigkövetem az egészet, szólhatnék Hinarinak, de miért tenném? :roll:Egy kis móka a sértett a nagyságos úrnak is, főleg ha már úgy végigsértette az imént a lány.
Hinari Aldohoz intézett kérdésére önelégült fejet vág a macska, majd megtoldja némi morgással is, szájában a halacskával. Ez bizony már az övé és nem ad ám belőle senkinek. Hal, a kedvence \o/ Bármikor, bárhol, bármennyit képes elpusztítani belőle. Nem is értem hova fér belé ennyi kaja O.o Biztos egy tömörítőprogram rejtezik a bélpoklos bendőjében...
Közben az én figyelmemet teljesen más ragadja meg. Gyorsan lehívom a menümet és kikeresem a horgászteljesítmények listáját. Ahham, jól sejtettem. Egy közönséges teknős elkapása is jelentős exp szerzéshez juttathat, ráadásul állítólag kiváló az íze is. Arról már nem is beszélve, hogy Aldo most teletömi a bendőjét Hinari halával és nem fog rárabolni a teknősre - már csak a páncélja miatt is túl sok energiát emésztene fel a hús megszerzése. Ezt a kilesett teknőcöt pedig én most szépen mindjárt le is vadászom! \o/ Mielőtt becsuknám a menümet, egy merítőhálót hívok elő. Ha már másra nem tudtam használni ma, akkor legalább most legyen segítségemre. Hinarihoz fordulok, majd számhoz érintve mutatóujjammal csak annyit motyogok neki, hogy "sss" és elkezdek lopakodni a zsákmány felé. Na most ez lopakodás jártasság nélkül aligha megy, így akrobatikámmal igyekszem kompenzálni a hiányosságaimat.Aztán amikor észrevesz a mob, akkor jöhet a spirnt és az újabb vízbe gázolás, de a végeredmény siker \o/ A teknős szépen belegabalyodik a hálóba és a saját buzgó menekülésének áldozata lesz. - Na itt a falnivaló, szőkeség! Ez ám a kuriózum ebéd, ki ne hagyd! A vendégem vagy Csak van egy icike-picike bökkenő... Van főzés jártasságod? O.o

by **Hinari** Hétf. Dec. 23, 2013 8:28 pm

Ez a macska nemhogy cseles, de még szemtelen is, képes válaszolni a mormogásomra, méghozzá a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül. A fejemet ingattam, Anat jól elkényeztette, s habár egy hétig én is hozzájárultam ehhez, azért nem kéne az év minden napjában kiszolgálni a fújógépet, még a végén azt hiszi, hogy az övé a világ. Ahogyan az övé is volt. Sóhajtottam, s én is eltettem a horgászbotot, hogy aztán zavartan hívtam elő újra, és adjam oda a fiúnak, hiszen az övé, a mozdulat már olyannyira reflexből ment, hogy eszembe sem jutott, hogy nem az én inventorymban van a helye. Közben azért leguggoltam a macskához is, ám mielőtt szólhattam volna hozzá, Anat pisszegett, és egy békésen úszkáló teknős felé kezdett el lopakodni. Elég hangosan, ami ezt illeti, bizonyosan nem volt meg a jártassága, ellentétben velem, aki a gondolatra huncut mosollyal állt föl, és indult a fiú után.
- Mi a gond? – kérdeztem tőle, bekapcsolva a második szintű Lopakodást, majd egyszerűen elsétáltam mellette, könnyedén, mint akinek semmi erőfeszítésébe nem kerül halkan járni, kuncogtam is, elnézve a fiú ügyetlenkedését. A lényeg azonban az eredmény volt, a hálóban egy teknős kapálódzott bőszen, ám amikor Anat belecsobbant a vízbe, én kiszúrtam egy Kecskebékát, aki ijedten ugrott odébb, és fúrta bele magát az iszapba egy sekélyebb, partközeli részen. Nem vett észre engem, nem is tehette volna, így odaosontam, a tenyeremet lassan mozdítottam feléje, követve a széljárást, így gyakorlatilag rendkívül egyszerűen el tudtam kapni, mégcsak megmozdulni sem tudott, mielőtt ujjaim ráhurkolódtak volna. Nem fogtam túl erősen, nehogy lecsökkenjen a hp-ja, ám ahhoz azért elég biztosan tartottam, hogy ne tudjon kiszökni. Így sétáltam oda a többiekhez, kezemben a békával, s figyeltem a teknőst, majd figyeltem Anatot is, ki elégedetten mutogatta a zsákmányát.
- Van bizony, igaz kimaxolva még nincs, de az nem is kell ezekhez – feleltem mosolyogva, s tartottam feléje a kétéltűt - Mit szólsz egy teknősleveshez, második fogásnak békacombbal?

by **Noxy** Vas. Márc. 02, 2014 2:11 pm

Judy & Nio

Ez a nap nem kezdődött túl jól, legalábbis úgy láttam, hogy az emberek én körülöttem nagyon furcsán kezdenek viselkedni. Talán történik, vagyis történt itt valami nagyon furcsa vagy rossz dolog. Jómagam is aggódni kezdtem, sőt, már-már attól féltem, hogy talán az én céhem is belekeveredik valamibe, amiből talán nagy nehezen tudnánk kimászni. Még csak alakulóban vagyunk, és már a céhházunk is megvan egy csinos és takaros erdőszéli területen, attól függetlenül is van egy sejtésem, hogy nagy kavarások fognak kezdődni igazán. Nem szeretném, ha az alattam álló alig maroknyi létszámú testvéreimmel történne valami. Ha megtörténne a legrosszabb, csak is magamat okolnám érte.
Szerintem köze van a Crazy Cementeryhez, amiről még Árny C.-től hallottam először. A kémeim jelentették, hogy állítólag Darkness is csatlakozott hozzájuk talán abból a célból, hogy felerősödhessen és bosszút álljon rajtam "sok lúd disznót győz" jelleggel. Enyhe vigasz, hogy újabb titkos információk szerint nincsenenek túl sokan annél a titokzatos vörös céhnél, aminek a vezérének kilétéről még így sem tudunk semmit. Ki lehetsz te, CC vezér? Hol jársz? Mit teszel most? És miért teszed? Más vörösök jutalomért való meggyilkolása is bűn. És az is bűnös, aki lefizeti a gyilkost.
Azt hiszem, most a legjobb lesz kikapcsolódnom. Vadászat és halászt. Az kell most nekem. Egyedül könnyebb, de sokkal nyugtatóbb lenne, ha valakinek a társaságával tenném, hogy kiépíthessem a kapcsolataimat. Eszembe jutott egy ember, akivel párszor már együtt voltunk küldetéseken, de még így sem ismertem igazán egy-két rossz szokását leszámítva. Szeretném őt jobban megismerni egy átlagos, baráti szafarizás mellett olyan szinten, ahol még a kezdők is próbára tehetik tudásukat. Ha nem jönne, akkor egyedül leszek kénytelen elindulni a vadászatra.

Kedves Nio!
Ha van kedved, akkor a mai nap folyamán találkozzunk a tízes szint szafarijában patakparton egy közös baráti vadászatra.
Judy

Ahogy ezzel a rövidke üzenettel kész voltam, elküldtem Nionak, aztán elmentem a megbeszélt találkahelyre. Ha netán úgy döntene, hogy nem jön, akkor egyedül leszek kénytelen elindulni. Ha jön, addig elkezdek horgászni egyet, hátha kifogok valami szépet.

by **Nio** Hétf. Márc. 03, 2014 1:21 pm

Judy

Számomra éppen ugyanolyan átlagos volt ez a reggel is, mint az összes eddigi itt töltött reggelem. Felkeltem, reggeliztem, kimentem a fogadóból "majd csak lesz valahogy", elvégre olyan még nem volt, hogy semmit sem csináltam egyik nap sem. Jó nem minden nap megyek küldetésre, és nem is minden nap edzem, de az fix hogy ebben a virtuális világban mostanában nem volt olyan napom, hogy unatkoztam volna. Ezzel a lendülettel az általam ismert egyetlen cukrászda felém vettem utamat, melyet bár Yuichi mutatott meg, mégis... szerettem oda járni, és az utóbbi időbe törzsvendég is lettem, szinte minden napomat ott kezdem. Viszont ma nem jutottam odáig el.
Egyik lépésnél furcsa dolgot veszek észre. Levél? Valaki levelet küldött nekem. Áh, biztos valami rendszerüzenet... bár olyat sem kaptam még egyszer sem... de akkor ki lehet az? Álltam meg és kezdtem el olvasni. Judy Noxia? Valaki rémlik... bár nem volt alkalmunk jobban megismerkedni, és azt hiszem egyszer meg is bántottam... Okés! Irány a Szafari! Tehát a mai program is meg van. Azt hiszem a sütit ma kihagyom, még meg is kell találni a helyszínt. Fordultam sarkon és indultam keresni a helyszínt, amit a 10. szinten találtam meg.
Sajnos a 3. szintnél feljebb még nem voltam, így kicsit volt bennem némi félelem. De mindent el kell egyszer kezdeni. Nem lebzselhetek a Kezdetek Városában örökké. És egyébként is, azt hallottam, most hogy kérdezősködtem, hogy nem olyan veszélyes ez a helyszín. A horgászást egyébként is ki szeretném már próbálni. E gondolatokkal indultam el a Szafarira.
Nem utaztam olyan sokat, de végül célt értem. Judy meg már ott is volt. Ami azt illeti nem tudtam és fogalmam sincs hogy miért hívott, de jól esett egy ismerős arccal eltölteni szabadidőm.
-Hello!- intettem neki már messziről.- Régóta vársz?

by **Noxy** Szer. Márc. 05, 2014 11:46 am

Judy & Nio

Kifogtam egy szép kis korallt. Jól fog mutatni a gyűjteményben, az biztos. Úgyis kellett már valami szép tárgy is megannyi "közönséges" trófea mellé (tiszteletem a kivételnek, azaz a hiúznak, amit még Yuichival folytatott vadászat idején befogtam). Nem volt egy hosszú horgászat, hamar jött ez a zsákmány. Mégis eltettem végül a horgászfelszerelésemet, mert már bármikor megérkezhet Nio, ha jön. Lassan letelik ez a kis várakozási idő. Ha nem jön, hát nem jön, akkor egyedül fogok elmenni további zsákmányokat gyűjtögetni.
Végül Nio csak megérkezett. Szokásos megjelenéssel. Ami azt illeti, ez nagyon nem az a típikus vadászos-halászos öltözék a páncélviselet alatt. Egy erdőbe készülünk, ahol rejtőzködéssel kell elkapnunk a vadakat vagy a halakat, főleg úgy, hogy nekem nincs rejtőzködés jártasságom, és már a Beolvadásra se számíthatok, amióta Fehér Főnixé váltam. Kis meglepetés, hogy ezek szerint Nio nem éppenséggel rendelkezik valami nagy vadászati vagy halászati jártassággal, de mivel úgyis sok a tapasztaaltlan mostanság, így egyáltalán nem zavart. Úgyis csináljuk ezt, és majd belejön szépen a mesterségbe.
- Szervusz, Nio! - köszöntöttem. - Hát... végül is egy jó ideje, de nem baj igazából, addig fejleszthettem a horgászásomon.
Ismét végignéztem Nion, és úgy gondoltam, nem ártana először tisztázni néhány dolgot a vadászattal vagy a horgászattal kapcsolatban, hogy ne érhessen minket baj.
- Ha jól sejtem, nincs nagy tapasztalatod a vadászatban, a horgászás csak mellékes, azt mindenki tudja. Nos, tulajdonképpen nem egy nagy ördöngösség, olyan, mint amikor egy küldetésen harcolsz, csak könnyebb... és nehezebb, de az is attól függ, hogy milyen mobbal állsz szemben. Azért érdemes vadászni, mert így nemcsak az ellenség becserkészését gyakorlod, hanem még ingyen juthatsz kisebb nagyobb mennyiségű ételhez, mint a városban, ahol sokat kell fizetned kicsi adagokért. De pont azért is jó, hogy a vadászat mellé fejlődjön a horgászat és a főzés is. Van valami kérdésed ezzel kapcsolatban, mielőtt elmondanám, hogy gondoltam a közös programot és miből állna a vadászat?

by **Nio** Szer. Márc. 05, 2014 9:51 pm

Judy

Judy elmondása szerint már egy jó ideje várt rám, ami talán kicsikét zavarba ejtő... Bár nem emlékszem, hogy megadott volna pontos időt. De a lényeg, ahogy tudtam jöttem, még a süti is kimaradt az életemből, ami nem is olyan lényeges, csak az utóbbi időbe már megszokottá vált. Ennyi az egész. De most itt vagyok, és ez a fontos!
-Ilyen másodlagos jártasságot nemigen fejlesztettem még. Csak megtanultam, de sajnos odáig nem jutottam el, hogy el is kezdjem fejleszteni vagy használni- kezdtem válaszolni kicsit elgondolkodva. Jóformán nem is foglalkoztam még ezekkel. Viszont már az elsődleges jártasságaimat is illő lenne fejleszteni. 10-es szinten már fejlődni kéne.- Nem is tudtam eddig tulajdonképpen, hogy pontosan hol is lehet. Csak hallottam ezt-azt...- itt ezen a ponton megálltam és elgondolkodtam. Kérdésem? Mint a tenger, elvégre még soha nem halásztam, vadásztam vagy főztem. Nem is tudom milyenek vannak még. Lényeg, hogy sem itt, sem másutt nem használtam még azokat. Már csak az a baj, hogy nem tudom hol is kezdhetném, vagy hogy mit is kérdezzek vagy hogy pontosan hogyan. Hiszen a létezésén kívül nem tudok róla jóformán semmit sem. Még alapom sincs, mert a SAO előtt nem játszottam még hasonló játékkal sem, ami némiképpen probléma ez ügyben.- Induljunk és vezess, rád bízom magam!- mondtam ki végül és hajoltam meg egy csöppet. Nem tudom hol kezdjem, de talán nem is akkora baj. Viszont az tuti, hogy majd menet közben Judy majd elmondja mind azt amit tudnom kell a vadászatról. Biztos vagyok benne, hogy Ő már tud egy-két dolgot ezekről.- Hol kezdjük? -kérdeztem érdeklődve és egy széles mosollyal. Az utóbbi pár napba kezdek végre visszatérni régi önmagamhoz.

by **Noxy** Hétf. Márc. 10, 2014 6:01 pm

Judy & Nio

- Akkor ideje, hogy fejleszd, jól jön majd neked - mondtam a lánynak. - Erre is muszáj építeni, mert a SAO-s élet nem csak gyakorlásból és kisgyermekeknek való könnyű küldetésekből áll, ami körül forogsz mindig. Nem csak a tízes szinten lehet vadászni, még a kezdetek erdejében is simán űzheted a jártasságot, de akár a főtéren is horgászhatsz. Én egyszer csináltam azt, és egészen jól éreztem magam, csak kár, hogy nagy volt ott a zsivaj... végül is megérte.
Mikor mondta Nio, hogy menjünk, intettem az ösvény felé, ami az erdőbe vezetett, bár párhuzamban állt végig a patakkal. Hát igen, nincs ennél megfelelőbb hely arra, hogy vadásszunk és halásszunk is egyszerre. Elindultunk befelé az erdőbe, és Nio rögtön megkérdezte, hogy hol kezdjük. Ejj, ez egy buta kérdés volt. Természetesen itt az erdőben csináljuk. Ja igen... most jut eszembe, hogy talán más értelemben is kérdezte, úgyhogy jó, hogy eszembe jutott ez a lehetőség, mielőtt mondtam volna neki egy nagy butaságot.
- Horgászni majd estefelé fogunk, akkor jönnek elő a nagyobb és finomabb halak, bár ekkor jönnek a nagyobb vadak is, bár most nekünk elég a nappali állatkák is, nem leszünk tovább másfél napnál az erdőben. A vadászat általában pár napot vesz igénybe, de mivel nagyon sokáig nem tudok ráérni, így csak egy kis bemelegítőt kaphatsz abból, amiben én szoktam járni, mikor trófeákat megyek gyűjteni. Ha vadászni mész, akkor érdemes használnod az ilyen jártasságokat is, mint az észlelés, látás vagy a hallás. Ez a három leghasznosabb képesség ehhez a tevékenységhez, hogy megkönnyítsd a velük az esélyeidet egy vad elejtéséhez. Az én lopakodásommal és észlelésemmel, könnyű dolgom volt mindig is, bár azokat ideje lesz fejlesztenem egy kicsit... ja igen, tényleg! - fordulok meg Nio felé. - Mondd csak, milyen elsődleges jártasságaid vannak? Tudnom kell, mert akkor így könnyebben kitervelhetjük a vad becserkészésének módszerét.

by **Nio** Pént. Márc. 14, 2014 12:39 pm

Ezek után Judy röviden bevezetett a vadászat halászat alapjaiba... pontosabban bevezetett a mai nap programjába, miközben elindultunk keresni valami célpontot.
Elsőre talán sok ez az infó mennyiség, de valahol el kell kezdeni a tanulást. Bár mondott olyat is ami nem a mai naphoz köthető és nem is igaz... csak egy küldetésem volt, ami gyerekjáték volt. A többi egészem más. Az egy dolog, hogy mostanában lustálkodom. Mindenesetre ezt nem említettem meg. Nem tartottam fontosnak, elvégre nem azért vagyok itt, hogy vitatkozzunk, hanem hogy vadásszunk és horgásszunk. Ez valahogy jobban hangzik a vitatkozásnál...
-Sajnos a felsoroltak közül egyiket sem szereztem be- mondtam végül enyhe vörösséggel, mikor végére ért és kérdezett. -Mikor választottam a jártasságokat valahogy nem számoltam azzal, hogy én egyszer majd vadászni fogok. A harcokhoz kerestem a megfelelőeket. Bár az is igaz, hogy még egyet vagy kettőt megtanulhatok, vagy hogy is mondják. A Keresésem, a 2. szinten és az Akrobatikát választottam még. De ha jól sejtem egyik sem jó ezekhez- válaszoltam kicsit halkabban, valahogy cikinek éreztem, hogy nem voltam jobban előrelátóbb.
Igaz, hogy nemcsak a küldikkel kell foglalkozni, meg a szintek átugrásával, de az is igaz, hogy még nincsen sok tapasztalatom ebben a játékban sem az egyéb lehetőségek terén, ezeket a területeket egyenlőre csak felfedezem... ideje tényleg kezdenem magammal valamit.
-Ha legközelebb vadászunk addigra fejlesztek magamon. Addigra már reméljük belejövök!- határoztam el végül magamat. Sok dolog van ebben a világban amit nem ismerek, de kell ahhoz hogy valamennyire élvezzem az itt töltött napokat. De ez a mai nap jó lesz egy kis kikapcsolódásnak. Nem bántam meg hogy eljöttem.

by **Noxy** Hétf. Márc. 17, 2014 7:27 pm

Judy & Nio

- Ez a beszéd, Nio - bólintottam elégedetten. - Hát akkor menjünk is, vár ránk egy csomó préda az erdőben és a vízben.
Azzal el is indultam. Illetve indultunk, csak Nio tartsa velem a lépést, mielőtt megint lemarad, mint szokása egy jó párszor. Első pár méternél semmilyen lény nem volt a közelben, így csak komótos séta vette kezdetét.
Nem is tudom, hogy azok után miről kéne csak úgy most beszélgetnem Nioval, hogy alig két küldetésen voltunk együtt, és ráadásul egy közös kötött össze minket igazán: Yuichi. Eddig alig volt köztünk valami téma ezeket mind leszámítva. Na de hol kezdjem? Mutatkozzak be rendesen? Már tudjuk egymás "felhasználói" nevét. Igazi nevemmel meg nem mutatkozom meg. Akkor kérdezzem meg, hol lakik?
Az idő alatt megvakartam a fejemet nem egyszer. Először csak nagy ritkán volt. Majd időnként. Aztán egyre inkább folyamatosan jött az átkozott viszketés. Mi a fenéért viszket így a hajam? Te jó ég, korpás lett a hajam, lassan meg kell mosnom a hajam... na ne... várjunk csak egy kicsit. Hiszen itt a SAO világában nem lehet korpás a hajunk, mert azt szerencsére nem állították be.
Na de azért valami miatt csak viszket a fejem. Csak nem... ó egek, tetves a hajam? De nem... ez sem lehet logikus egy virtuális valóságban, hacsak nem tették be a tetveket is mobokként. Valamit tennem kell a viszketés ellen, de nem akarom lejáratni magam Nio előtt, úgyhogy gondosan elő kell készítenem a valódi mesterkedésem álcázását. Még szerencse, hogy pont patak mellett sétálunk.
Odamentem a patak széli kövekhez, hogy ráállva felmérjem a terepet. Nos, ez valóban igaz volt, de ezzel így eltusolom a gyanút. Közben megvakartam a fejem.
Aztán egy megtetetett elcsúszás, és placcs, bele a patakba!
- Jajj! - lubickoltam a vízben. - Hoppá...! Elcsúsztam!
Valóban tetvek voltak a hajamban. Ahogy a vízbe vetettem magam, ezek az aprónyi kis férgek sikítva sodródtak ki a hajzuhatagomból, és ahogy vitte őket az ár, elpixeleződtek. Ám de ahogy beleestem a vízbe, véletlenül a kezeim közé kaptam a víz alatt első közös zsákmányunkat, ami egy... halszálka.

/Fogtam egy halszálkát/

by **Nio** Pént. Márc. 21, 2014 2:23 pm

Judy

A séta igencsak csendesnek bizonyult. A rövid tájékoztató és lecke után egy szó sem hangzott el. Persze, ha beszélgetnénk akkor talán el is ijesztenénk a vadakat, már ha vannak erre egyáltalán, és nem vadászta még őket senki se le... Viszont az is igaz, hogy így kicsit unalmas volt az út... De ugyanakkor valószínűleg egy vadászaton érdemes figyelni... Oh, te jó isten! Valahogy nem tudom hová tenni a helyzetet. Ráztam meg fejem Judy mögött igyekezve tartani tempóját és a gondolkodásom közben. Mikor viszont végképp nem tudtam mit kitalálni ihletet kerestem.
Először körbe néztem a terepet, hátha hamarabb meglátok valami vadat, és elleshetem Judy technikáját. De semmi. Ezt követően Judyra néztem, akinek valami gondja akadt a fejével. Nem szóltam semmit, csak csodálkozva néztem a lányt hátulról. Elképzelésem sem volt miért vakaródzik. Talán Ő sem tudja, hogy most merre, hogy beszélgessünk vagy mi legyen. Vagy talán kicsit mérges, hogy nincsenek erre vadak? Majd vissza spannolodnak, csak kicsit várni kell. Mosolyodtam el, és éppen szólni akartam mikor Judy megelőzött... pontosabban belepottyant a folyóba, ami éppen mellettünk csordogált.
-Úgy nézem mégis csak a horgászat lesz az első a listán- dobtam le magamat egy enyhe mosollyal a folyópartra. Nem akartam nagyon nevetni vagy túlságosan illetlen lenni, sajnos még nem ismerem annyira, ezért nem is akarom megsérteni sem... megint, mint azon a küldin. Ráadásul a hibáimon kívül a jobbik felemet is meg akarom mutatni neki. Bár első benyomást csak egyszer tehet az ember, de hátha tudok javítani ezen, és a jobbik Nio is előkerül a mai napon.

by **Noxy** Csüt. Márc. 27, 2014 5:37 pm

/Mivel közös vadászat, a kifogott halszálka a te zsákmányod is. :)Csinálj majd egy gyűjteményes topicot magadnak, és oda majd feljegyzetelsz minden kifogott vagy levadászott példányt. Smile

/

Judy & Nio

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, kedves követői a történetemnek, de mintha Nio nagyon azt figyelte volna, mit csinálok. Pedig nagyon jól álcáztam az igazi szándékomat. De legalább a tetvek eltűntek a hajamból, és már nem is viszket a fejem.
Kiszálltam a vízből és addigra lepergett rólam pixelekbe az összes vízcsepp, ami még rólam csöpögött. Nagy szerencse, hogy itt az MMORPG játékban nem maradunk nagyon ázottak, rögtön megszáradunk, ahogy kijövünk a vízből. Milyen érdekes, hogy a World of Warcraftban a karakterek sose áznak el. Ámbátor a SAO egy nagyon élethű játék, csak vér, fájdalomérzet és ázottság nélkül.
Legalább az első zsákmány megvan. Kivettem az inventorymból és megmutattam Nionak.
- Első zsákmányunk... bár nem túl sok - mondtam, aztán eltettem a halszálkát. - A te inventorydban is ott van már a szálka, hiszen együtt vadászunk jelenleg, szóval közös zsákmány. Szerintem mégis jobb ötlet, ha előbb horgászunk. Végül is estefelé jönnek velő a nagyobb vadak az erdőben. Azokkal meg bizony kell ám vigyázni. Ja, még nem is mondtam... a vadászatnál és halászatnál itt úgy van, hogy elég csak megérinteni a prédát, és máris megvan. De azért mi a tapasztaltabb vadászok jobban szeretjük a kihívásokat, és inkább valós küzdelmet csinálunk belőlük. Így vadásztunk Yuichival is például...
Itt rögtön elharaptam a mondatot. Nem kellett volna megemlítenem a hűtlen embert, aki már csak a barátom lehet, semmi több. Rögtön a jelenlegi témára váltottam, mielőtt bekövetkezne valami kellemetlenség a név hallatán és megemlítésén.
- No, akkor horgásszunk!
Azzal elővettem a horgászbotomat, mégsem kezdtem el rögtön horgászni. Ránéztem először a horgászbotomra, majd ránéztem Niora. Ha a lány meg szeretne tanulni vadászni vagy horgászni mindenképpen, akkor sokkal nagyobb segítségre szorulhat, mint most. Én meg úgyis itt vagyok, hogy élvezzem kedvenc hobbimat és segítsek másoknak, amiben lehetséges (hehe, igen, igen, ez az én céhes kötelességem).
- Horgásztál már a valóságban is? Szívesen megmutathatom neked, hogy kell, ha nem tudsz.

by Ajánlott tartalom