Kis Patak #4

by **Kayaba Akihiko** Kedd Márc. 04 2014, 19:37

Itt lehet halászni.

by **Shukaku** Kedd Ápr. 08 2014, 18:54

/Lancer/

-Megvan a lista Timidus?
-Persze. Ne aggódj már ennyit!
-De… miért te szeretnéd vinni?
-Nálam nagyobb biztonságban van.
-De ezt az egészet én találtam ki.
-És Chan biztosan örülni is fog neki.
-Oké… de akkor miért te viszed a listát?
-Sokkal jobban tudom cipelni, mint te.
-Miért?
-Mert sokkal erősebb vagyok.
-Nem tudom… ugyanannyi a súlyemelés jártasságunk, nem?
-Én fel tudlak emelni téged, te pedig nem tudod felemelni magad.
-Mert azt úgy nem is lehet…
-Na látod!
-Oké-oké…
-Ha már kaptam tőled táskát, akkor hadd használjam már.
-Rendben Timidus. Köszönöm, hogy segítesz.
-Nagyon szívesen.
-Mindent megszereztünk?
-Hagyma, paprika, paradicsom.
-Igen. Akkor már csak a hal kell.
-Biztos vagy benne, hogy meg tudod csinálni?
-Profi szinten van a főzésem. Nagyon remélem, hogy igen.
-Csináltál már ilyet valaha?
-Nem… és még enni sem ettem ilyet.
-Akkor honnan fogjuk tudni, hogy milyennek kell lennie?
-Hát… majd megkóstoljuk, és ha rossz ízű, akkor valószínűleg elrontottuk.
-Értem. Melyik tóhoz megyünk?
-Nem is tudom… mondjuk ehhez.
Mutatott rá a lány a térképen lévő egyik kéklő pontra, majd miután a sárkány is beleegyezett elindultak az irányába.
-Milyen halakat szeretnél fogni?
-Elvileg minél több fajta van benne, annál finomabb lesz.
-Tehát… mindegyikből egyet?
-Úgy tervezem. Ponty, keszeg, tonhal.
-És a sün meg a tinta?
-Nem hiszem, hogy őket is fel kellene használni.
-Miért nem?
-Hát… ha fogunk olyat is, akkor teszünk bele, de én erre a háromra gondoltam. Egyébként… honnan tudtad, hogy Channak ilyet kell főzni?
-Én mindent tudok.
-Megint hallgatóztál?
-Csak informálódtam.
-Hát… én hiszek neked Timidus.
-Még jó. Azt hiszem meg is érkeztünk.
-Igen. Megérkeztünk.
Mindketten letelepedtek a tó partjára, majd Shu bedobta a horgot a vízbe. Már a mozdulat is elég ügyes volt, és akár a játék segítsége nélkül is jól bánt a hatalmas eszközzel… elég sokat gyakorolt.
-Szeretnéd te fogni a botot Timidus?
-De… tudod, hogy nekem nem engedi használni a rendszer…
-Az nem baj. Attól még tartani tarthatod. Majd szólsz, ha kapás van.
-És ha elszalasztod véletlenül?
-Úgy érted, hogy elrontanád?
-Én?! Dehogy!
Borzolta fel a tollát a sárkány még a feltételezésre is.
-Úgy értem, hogy én időben szólok, de te túl lassú vagy és nem veszed át elég gyorsan.
-Hát… akkor az a halacska megúszta. Szeretnék neked mutatni valamit.
-Oh… akkor persze.
Bólintott Timidus, és mind a mancsaival, mind a szájával ráfogott a botra, hogy még véletlenül se tudja semmi behúzni Shu drága eszközét. Azt egyikük sem tudta, hogy Timidus mancsaiban egyáltalán horgászásnak veszi-e a rendszer a belógatott botot, de Shut jelenleg ez nem is foglalkoztatta igazán, Timidus pedig nem kérdezett rá, mert kíváncsi volt a meglepetésre. A lány kisvártatva elővarázsolt egy furulyát, és játszani kezdett. Timidus végig billegetve a fejét és a füleit hallgatta a dalt, majd elismerően bólintott.
-Ügyes vagy. Örülök, hogy rászántad magad.
-Soha nem leszek olyan ügyes mint Uta vagy Jay.
-Akkor majd játszol nekem. Eljátszod még egyszer?
-Ugyanazt?
-Yup!
-Hát… ha ennyire tetszett…
Pirult el a lány, és újra a szájához emelte a hangszert, majd belekezdett. A játéka még nem volt tökéletes, főleg, hogy emlékezetből játszott, de mivel a sárkány nem is ismerte a dalt, és ha még néha bántotta is a fülét Shu ügyetlenkedése, Timidus végig vigyorogva hallgatta a hangokat, és figyelte az úszót.

by **Cú Chulainn** Szer. Ápr. 09 2014, 08:07

//Shukaku//
Mennyire vágytam már egy kis fürdőzésre! Még ki sem próbáltam ebben a játékban. Pedig otthon szinte már megszokásommá vált a hosszú fürdő vétele. Legyen az tengerpart, vagy fürdőkád. Hiányzott ez a dolog, úgy érzem itt az ideje pótolni. Keresek egy tavat, ahol lehetőleg senki sincs, ne legyen nagy nézőközönségem, és nekiállok úszni. Remélem, működik itt az úszás, nem kell jártasságot venni hozzá, meg ilyenek. Sokat szenvedtem amíg a való életben megtanultam, hiába voltam tengerparti gyermek, nem szeretném ezt elveszíteni és vagyonokat költeni a jártasságra. De ezen ráérünk ott gondolkozni. Ha egyáltalán tudnám hová megyek. Kinyitom a térképet és keresek valami tavat. Ez jó is lesz, közel van, nem is tűnik túl nagynak, de nem hiszem, hogy sokan járnának ide. Nem értem miért...csak megérzés. Reggel kilenc van, még bőven érkezek odaérni, csak induljak el most. Nem kellett kétszer mondani, fel is fogtam magam és elindultam a magam számára kijelölt helyre. Mikor a közelébe értem, láttam két alakot. Ennyit a megérzésemről. Itt sem fogok így fürödni. Bár lehet ők is azért vannak itt. De ha már eljöttem idág, közelebb megyek és megnézem magamnak az idegeneket. Furulyaszót hallottam, a játékba lépésem óta először. Mostmár látom a hang forrását is. Egy kis lány furulyázik. Nem messze tőle egy sárkány szerű valami, most látok ilyet életemben először. Cuki ami azt illeti. Ráköszönök a kislányra, ezt is „ha már itt vagyok alapon”.

-Szia! Szépen furulyázol. Lancer vagyok, örülök a találkozásnak. –mutatkozom be, ahogyan illik. Remélem viszonozni fogja. Legalább beszélgessünk, ha már úszni nem fogok.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 09 2014, 09:20

Az észlelés képesség. Ez volt az egyik első azon képességek listájából, amit Shu megszerzett magának a játék legelején. Ha Peter és a céhbank nincs a segítségére, akkor természetesen nagyon sokáig nem tudta volna összegyűjteni rá a pénzt, de így viszonylag hamar meglett, és mára már az árát is becsületesen visszapakolta a bankba, és a képességet is ügyesen elsajátította, megtanulta használni. Amikor a védett területen kívül járt, állandóan bekapcsolva tartotta. Természetesen ezt a döntést is közösen hozták meg Timidussal. A sárkány ugyan még megszerezte volna a hallgatózás képességet is, de Shu meggyőzte őt arról, hogy hallgatózni csúnya dolog. Na jó… nem ez győzte meg Timidust, hanem az, hogy annak a jártasságnak a leírásában az szerepelt, hogy csak akkor működik, ha az illető koncentrál. Ezzel szemben az észlelés bármikor működött, amikor be volt kapcsolva, így sokkal alkalmasabb volt arra a célra, amire ők akarták használni. Elkerülni a veszélyt. Timidus persze már letett arról, hogy megszerezzék a hallgatózást is, hiszen elérték a maximális négy darab jártasságot… de azért néha felemlegette, hogy rengeteg információ kerül ki amiatt a mancsaiból, hogy nem tud hallgatózni, pedig az információ szerinte hatalmas fegyver. Shu akkor is és most is biztos volt abban, hogy jól választott, és azonnal ez a kis vitájuk jutott eszébe, amikor észlelték Lancer közeledését. Hallgatózással ez most sem ment volna, hiszen a zenére figyeltek. Timidus persze mindig jobban figyelt, így előbb is vette észre az alakot, és gyorsan döntött is a további fejleményekről.
-Tudom. Folytasd!
A lány csak biccentett, és nem hagyta abba a játékot. Természetesen az előbb leírt kis vitában Timidusnak is igaza volt. Az információ hatalmas érték, és ha Shu hirtelen abbahagyja a dalt, akkor a közeledő alak azonnal megtudja, hogy észlelték. Így azonban amíg ő azt hiszi, hogy ők nem tudnak róla, ők vannak lépéselőnyben. Amikor a dal befejeződött, Timidus újra halkan csipogott.
-Vedd át!
Shu így is tett. Egy mozdulattal elpakolta a hangszert az eszköztárjába, és átvette a sárkánytól a pecabotot. Timidus most már szabad volt, de nem fordult meg. Egészen addig meg sem szólalt amíg a férfi képét nem látta tükröződni a víz színén, ami most viszonylag hamar bekövetkezett, hiszen a tópart meredeken ívelt fel egy kis ideig. Látta Shukakun, hogy ő nem engedné ilyen közel magukhoz, de Timidusnak most más tervei voltak. Bár hagyta, hogy a lehetséges támadó föléjük kerüljön, és azt is hagyta, hogy beszorítsa őket a vízhez… ő egyáltalán nem izgult, és azt is tudta, hogy Shu ezekre a dolgokra még rá sem jött. Mielőtt a fiú bármit is mondhatott volna, Timidus szólalt meg először úgy, hogy hátra sem fordult.
-Üdvözlöm! Számítottunk magára.
Igen. Ez a képregényből vett mondat bőven elég volt ahhoz, hogy akárkit megzavarjon. Persze Timidusnak nem volt hozzá nagy fotelje, és macska sem a mancsai alatt… bár párszor már gondolkodott azon, hogy beszervezi egy ilyen cselhez Álomkelőt, nem volt biztos abban, hogy a macska belemenne.
Amennyiben a fiú ezután a jelenet után is végigmondta a köszönést és a bemutatkozást, úgy ők is válaszoltak. A bemutatkozást Timidus kezdte meg, kicsit sértődötten, amiért a fiú képes volt ilyen látványosan nem észrevenni.
-Sztok. Sziasztok. A nevem Timidus.
-Igen. Én pedig Shukaku vagyok. Kon'nichiwa!
Állt fel erre már a lány is, eltette a botot, a fiú felé fordult és meghajolt, majd Timidus hátára tette a kezét, hogy picit megnyugtassa. A sárkányt is, és persze vele együtt önmagát is.

by **Cú Chulainn** Szer. Ápr. 09 2014, 10:44

Ez a sárkány beszél. Nem találkoztam még olyan pettel, ami képes volt kommunikálni emberekkel, legalábbis eddig nem. Most azonban már itt is van, és mintha egy maffiafőnök lenne, úgy üdvözöl. Korábban észrevettek, minthogy én köszöntem volna, vagy megláthattak volna a vízben. Gondolom erre is van valami képesség, mintha említették is volna már nekem...észlelés. Na majd egyszer beszerzem én is, ha sok pénzem lesz. Egyenlőre viszont inkább törődök ezzel a furcsa párossal magam előtt.

-Oh, bocsi hogy neked nem köszöntem. Szia, te is szólíts csak Lancernak. Örülök a találkozásnak mindkét részről. És mi az, hogy számítottatok rám? Nyugodtan tegezz, nem kell a formalitás. De őszintén megmondom neked, ez a mondtad olyan volt, mintha egy maffiafőnök szájából hangzott volna el, és én lennék az új beavatott. Üdvözöllek téged is, Shukaku. –bár nem szokásom a kultúrámban hajladozni, de azért egy picit meghajolok felé is, viszonozom üdvözlését. Sokkal jobban rajongok a kézcsókért, de nem foghatom meg és húzhatom magamhoz a kezét. – Meghajlás és japán szó. Csak nem japán vagy? Én Írországból származom. Tengerpart mellett éltem, gondoltam jövök és fürdöm kicsit, felidézem a kinti emlékeket.Szép nap ez hozzá. De szerintem most már lesz érdekesebb programom. -utalok arra, hogy ismerkedjünk.

Végignézek a sárkányon és a kislányon. Nem tűnnek rossz szándékúnak, max a sárkány kicsit mogorvának. A lány pedig cuki szerintem. Kinézetre biztos. Azon kívül pedig a köszönése is illedelmes volt, bár gondolom ez a japóknál tradíció. Meglátom hogy válaszol, mit mond erre, abból nagyjából majd meglátszik szeretne e beszélgetni. Kíváncsi vagyok a sárkány válaszára is, jól elfogunk majd játszani egymással szerintem.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 09 2014, 12:24

Timidus elvigyorodott és nagyot bólintott, majd legyintett egyet a farkával.
-Rendben. Meg van bocsájtva.
Ezután fel-alá kezdett járkálni Shu előtt, jelezve, hogy semmiképpen nem engedi közelebb a férfit a védencéhez. A maffia módszert felismerte az idegen, aminek a sárkány nagyon örült, hiszen akkor folytathatja a játékot, ha a másik is ismeri. Nem is esett ki a szerepéből.
-A beavatottsághoz sok idő kell, és te még nem vagy rá felkészülve. Azért mondtam, hogy számítottam rád, mert én mindig számítok mindenre. Barátságos közeledésre és támadásra is.
~A háború nem valami gyors, hősi támadás, hanem hihetetlenül bonyolult, lassú ügy. Én fel vagyok készülve, ő viszont amatőr. Még beszéltetni sem kell, mindent elmond magától.~
A sárkány is meghajolt, és folytatta.
-Üdvözöllek Lancer.
~Másokat ilyen információkért órákig kellett vallatnom. Hihi!~
Timidus ugyan jól szórakozott, Shu azonban egyre feszélyezettebben érezte magát a hirtelen kialakult szituációban. Ő csak egy csendes, nyugodt délutánra vágyott Timidussal, utána pedig egy kis főzőcskézésre, aminek az eredményét talán megoszthatta volna Channal és Álomkelővel. Nem véletlenül gyakorolt olyan sokat, és pakolt annyi rengeteg pontot a főzésre. Tenni szeretett volna valami hasznosat… ha már fontosat nem tudott. És ebbe valaki megint belekontárkodott, megzavarta őket és beszélt. Rengeteget beszélt. Shu sohasem beszélt ilyen sokat magáról, főleg egy ismeretlen előtt nem, és egyáltalán nem tudta megérteni ezt a végtelen óvatlanságot, amivel a férfi közeledett feléjük. Utoljára ilyet csak Daneetól tapasztalt, annak azonban nagyon rossz vége lett a… kapcsolatuk szempontjából nézve. A lány összébb húzta magát, majd elpirult, majd csak néhány szót közölt a sárkánnyal, természetesen annak saját nyelvén, hogy a férfi ne érthesse.
-Elég.
-Oké.
-Megyünk.
-És a hal?
-Máshol.
Ezután újra a fiú felé fordult, és kissé ideges hangon szólalt meg.
-Nem szeretnénk, ha miattunk kellene kihagynia a fürdőzést… tényleg szép nap a mai hozzá. Természetesen nem zavarunk akkor, hogy nyugodtan fürdőzhessen.
Persze azt már nem akarta megvárni, hogy ennek ő is szemtanúja lehessen. Intett a sárkánynak, aki azonnal a levegőbe is emelkedett, és el is indultak.
-Még egyszer elnézést kérünk a zavarásért. Sayōnara!

by **Cú Chulainn** Szer. Ápr. 09 2014, 16:37

A sárkány úgy tűnt egyetért velem, sőt, mint ahogy vártam, nem vette zokon azt, hogy nem tűnt fel jelenléte. Amit elkezdett tovább is vitt. Én sem fogom hagyni magam.

- Nehogy egyszer rosszul számíts valamire. Túl sokat gondolkozhatsz ezeken, vigyázz, bele ne fájduljon a buksid. ^^ -mondom neki nevetve, kis gúnnyal a hangomban, hisz az ő szövege sem volt "hűdekomoly", majd folytatom is- A beavatottsági szerepet kihagyom, még ha fel is lennék rá készülve. Nem fogadlak el téged főnöknek, bocsi. ˘˘

Elég volt a beszéd a pethez, a gazdájához fordulok. Ellentétben a pettel, ez eddig nagyon keveset beszélt. Most is csak annyit mondott, hogy ittszeretne hagyni, hogy nyugodtan fürdőzhessek. Látom nem értette a célzásom, vagy nem szeretne beszélgetni. Esetleg félreértette amit mondtam. Megnyugtatom ameddig még el nem megy, a hangjából így is idegességet érzek.

- Félreértettél. Elmondtam, sokkal jobb programnak tűnik nekem a beszélgetés és az, hogy megismerjelek és a petedet is. Nem kell elmenned, fürödni bármikor tudok, sok szép ilyen nap van. Maradj, beszélgessünk egy kicsit.

Ilyen emberek is vannak. Nem túl közvetlen, nehéz lesz vele beszélgetnem, ha egyáltalán sikerül. Mindenesetre megpróbálom marasztalni, minden áron. Nem lesz könnyű ahogy nézem. Félnek tőlem? Nincs vörös indikátorom és nem is úgy nézek ki szerintem mint aki meg akarja őket ölni. Ha ennyitől félnek, szerintem ez paranoia. Még az is lehet, letudnának győzni. Nem hiszem hogy olyan sokan maradtak volna a váróterembe és tengődnének kis szinten, gyenge felszerelésekkel. Most csak várni tudok, nem foghatom le erővel, hogy maradjon.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 09 2014, 17:28

~De nagy a szája valakinek!~
-Shu! Maradunk!
-De…
-Érdekel.
-Legyen.
A lány vett egy mély levegőt, majd miközben kifújta magát, a vállait is leengedte. Nem akart a férfi előtt vitatkozni a sárkánnyal, és jelenleg még veszélyben sem érezte magát. Tudta nagyon jól, hogy Timidus miért szeretne maradni, és nem akarta, hogy a sárkány becsületén miatta essen csorba. Bólintott, de azért halkan odasúgta barátjának.
-Csak finoman!
-Ne aggódj! Játszunk.
-Rendben.
A sárkány egy szárnycsapással a fiú mellett termett, persze még megfelelő távolságban ahhoz, hogy egy támadást kivédhessen, azonban immár ő volt a part felőli oldalon, és ha úgy tartotta volna kedve, csak egy mozdulatába került volna, hogy Lancert a mélybe taszítsa… illetve jelenlegi esetben csak a vízbe lökje, de a másik drasztikusabban hangzott a pet fejében.
-A bölcs nem téved el, a bátor nem fordul vissza. Hidd el, ritkán számítok rosszul valamire. Mindig történik valami, és én fel leszek készülve. A fejem pedig nem nekem fog fájni. Még sohasem fájt. Aki keveset gondolkodik, az sokat téved.
Felemelte a fejét, és kitárta a szárnyait, hogy picit megmutassa magát a fiúnak.
-Szerinted szükségem van alattvalókra? Nem is vártam el, hogy elfogadj főnöknek. Azt ki kell érdemelni, te pedig még semmit nem láttál.
Ezután félreállt egy pillanatra. Hagyta a férfit gondolkodni, és hagyta Shukakut is válaszolni. Természetesen a lány nem használt ilyen kinyilatkoztatásokat, mint Timidus. Ő megtartotta magának a gondolatait, és csak a legfontosabbakat osztotta meg a másikkal.
~Mostanában… mindenki ilyen furán viselkedik. Danee, Kincaid… persze csak a fiúk. Kivéve Peter. Petert kedvelem. Ő nem beszél sokat. Nem kérdez túl sokat. Miért hiszi azt, hogy félreértettem? Nem értettem félre, csak udvarias voltam. Mégsem mondhatom azt neki, hogy nem akarok itt maradni, azért mert… nem… azt nem mondhatom. Akkor megbántanám, és semmi okom nincs megbántani.~
A lány lassan bólintott, de nem lépett közelebb.
-Nem a petem. A barátom.
Ez persze csak egy egyértelmű kijelentés volt, és nem vitte tovább a beszélgetést, így még feltette a legfontosabb kérdést.
-Miért?

by **Cú Chulainn** Szer. Ápr. 09 2014, 18:24

A sárkány visszatért, jött utána a gazdája is. Legalábbis távolabb nem ment. Sárkány...akarom mondani Timidus kománk pedig elkezdett bölcseleteket vágni a fejemhez. Most játszik velem, gúnyolódik, esetleg kötekedik?? Akkor emberére és párjára talált benne.
- Pedig te most mégis visszafordultál, az előbb még el szerettetek volna menni. Ebből az következik, nem vagy bátor. A bölcs pedig téved, azért bölcs, mert tudja hogy az a saját vagy más hasznát szolgálja és akár még sikert is elért azzal a tévedéssel. Csak a tévedésnél is bölcsnek kell lenni. Úgy látom te ezt még nem tanultad meg –szolidan mosolygok rá majd folytatom. Feltűnik, hogy megviccelhetne azzal, hogy vízbe lök...nem hagyom neki. Elkezdek sétálni, mintha csak magyarázatom közben sétálnék, még a kezeimmel is magyarázok, hogy hihetőbb legyen, ameddig egy vonalba nem érek vele. A többi szavát sem hagyom reagálás nélkül- Azért mert valami eddig nem történt meg, még megtörténhet. Én sem beszéltem még veled, most mégis. Ugye milyen csodálatos? Aki túl sokat gondolkozik, túl jól meggondol mindent, az tévedhet, hisz a sok gondolkozásban elronthat valamit, félre és mellé számol. Vigyázz, nehogy veled is ez történjen.

Mintha demonstráció lenne, emelgette szárnyait. Meg akar ijeszteni? Nem fog menni.

- Igen, bizonyos dolgokat nem érthetsz el magad. Ehhez vagy veled egyenrangúakra, vagy alattvalókra van szükség. Azzal érnék el nálad érdemeket hogy látom mit teszel, vagy más? Fura szerzet vagy.

Végre sort került a lányra is, ő is szólt hozzám. Valamiért szimpatikusabb mint az okoskodó sárkánya.

- Most tőled kell elnézést kérnem. A barátod. Ez csak természetes. Mi az, hogy miért? Miért ne? Nem szeretnél megismerkedni velem, egy új barátot szerezni?

by **Shukaku** Szer. Ápr. 09 2014, 19:17

A sárkány vigyorogva csóválja meg a fejét, de Shu látja a fülei állásából, hogy nagyon tetszik neki, hogy végre valaki képes vele vitatkozni. Ez a fiú nem Alex, aki semmibe veszi a petet, és annak minden szavát elvből elutasítja, mert csak egy pet, de nem is Anatole vagy Kincaid, aki viszont folyamatosan elismeri a felsőbbrendűségét. Timidus szeret vitatkozni, és egyáltalán nem akarja, hogy valaki élből igazat adjon neki. Sokkal jobban esik a lelkének ha valakit meggyőz, és az utána, összes eddigi meglátásában csalatkozva áll át az ő oldalára, adja meg magát tökéletes érvelésének.
-Újabb tévedés. Shu akart elmenni, én pedig nem visszafordultam, csak meggyőztem őt az igazamról. Ezért maradtunk. Úgy, ahogy eredetileg is akartam. Persze ezt te nem érthetted, mert nem ismered a nyelvemet. Kis buta.
-Timidus!
-Úgy sem érti.
-Timidus!
-Oké-oké! Szóval tehát ebből semmi nem következik, mert alapvetően hibás gondolatmeneten indultál el. Remélem ezt most már te is belátod. A bölcs pedig nem téved. Már nem. Azért bölcs. Persze előtte sokat tévedett, és tanult is a hibáiból. Ezért lett bölcs. Persze én még nem vagyok bölcs, hiszen még én is hibázhatok… de igyekszem minél kevesebb hibát véteni, és ha mégis hibázom, abból majd tanulok.
Rávigyorgott ugyanazzal a „szolid” mosollyal, amivel az előbb a fiú őrá, és megismételte az ő szavait.
-Úgy látszik te ezt még nem tanultad meg. A tévedés pedig… mindenki tévedhet.
Persze azt soha nem mondta volna el, hogy az erről való fejtegetést nem igazán értette, de azért annyit még hozzátett.
-És igazán örülök, hogy csodálatosnak tartod a velem való beszélgetést. Ne aggódj, igyekszem jól számolni. Köszi a tanácsot.
Befejezte az ide-oda járkálást, és ismételten szembefordult a fiúval, ezúttal párhuzamosan voltak a tóparttal, Shukakuval együtt pedig egy háromszöget zártak be.
-A csapatmunka valóban fontos, de nem akarok alattvalókat. Együtt akarok dolgozni másokkal, és ahhoz az kell, hogy ők is tudjanak gondolkodni. Aki csak parancsra engedelmeskedik, az használhatatlan lesz, amint nincs ki parancsoljon neki. Érdemeket pedig nem csak neked kell szerezned, hanem nekem is. A magasabb rangúnak tiszteletet kell kivívnia az alacsonyabb rangú szemében, az alacsonyabb rangúnak pedig bíznia kell a felettesében.
~Az, hogy melyikünk hol áll, majd út közben kiderül.~
A lány ezalatt mint Timidus ténykedésére, mind a fiú válaszára mindössze egy sóhajtással és a talaj bámulásával tudott válaszolni. Mivel Lancer láthatóan élvezte a csipkelődést a sárkánnyal, Shu meg sem próbálta leállítani Timidust. A „Miért ne?” kérdésválaszra azonban újfent nem tudott mit reagálni, ahogy Kincaidnál sem.
-De… izé… miért én?

by **Cú Chulainn** Csüt. Ápr. 10 2014, 11:45

-Ez csak természetes Timidus, igen...-mondom úgy, mint aki semmit nem hitt el abból amit mondott- Az még érdekes, miért repültél utána, miért nem helyből szóltál? No de ne legyünk szőrszálhasogatóak, vannak nekünk érdekesebb témáink is. Még pedig az, hogy egy bölcs igenis tévedhet. Túl sok a hibafaktor, túl sok a lehetőség. Mond csak, te ismersz általad emlegetett bölcseket? Mert abban egyetértek, hogy valahol, egy messzi-messzi helyen, netalán csak a képzeleteinkben lehetnek olyan bölcsek akik soha nem tévednek. Azonban nem hiszem, hogy ebben a világban egy ilyen is akadna. Még egy program is utasítások szerint dolgozik, ahol ha valami hiba csúszik a dologba, vagy nem előre beszámított történes, borul az egész –kíváncsi vagyok célzásnak fogja e venni magára. Ha igen, az eléggé bunkós dolog lesz.

Az én szavaimat ismételgeti és a cselekvéseim. Gúnyolódni akar.

- Szerintem te is annak tartod. Vagy legalábbis tanulságra méltónak. Nem hiába ismételgeted a szavaimat, biztos látsz bennük valamit. –nevetek rá és folytatom, az elért hatástól függetlenül- Ha az a valaki tud gondolkodni, akit te a társadnak nevezel, bármikor ott lesz az esélye annak, hogy eláruljon. Nem a te hibádból, csupán emberi, vagy más, gyarlóságának mivoltából. Ettől függetlenül természetesen én is hiszek az ilyen társrendszerben, mindössze kiegészítettem mondandódat.

A lány szavain kicsit meglepődtem. Miért ő? Ez szerintem magától értetődik, azért mert ő van itt, vele találkoztam most. Nem értem...

-Te vagy most itt, veled találkoztam, ezért te. Ha más lenne itt, vele is ezt tenném. Csak beszélgetni szeretnék veled is meg a...-hatásszünet- barátoddal is.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 10 2014, 13:51

A fiú megtört. Timidus győzött. Persze ez a történés egyértelműen látható volt már akkor, amikor még egyikük sem nyitotta ki a száját, de a sárkány tudta, hogy mindig könnyebb valakit meggyőzni érvekkel arról, hogy téved, mint arról meggyőzni, hogy eleve nem is lehet igaza. Az emberek általában túl makacsok voltak, és túlontúl ragaszkodtak az általuk szorongatott meglátásokhoz ahhoz, hogy ezt ilyen könnyen és egyszerűen beláthassák. Pedig egy csomó időt takarítottak volna meg önmaguknak, és az őket helyes útra terelő sárkánynak is. Timidus tudta, hogy amikor már valaki egyetért vele, de azért még keresi a kis kifogásokat, szőrszálhasogatásokat –mondjuk azt jó néven vette a fiútól, hogy ő is elismeri, hogy csak ezt teszi-, akkor az a valaki tulajdonképpen már megtört, és csak azon erőlködik, hogy valami pici igaza neki is legyen, ne érezze úgy magát, mintha teljesen földbe döngölték volna. Persze ez ugyanolyan önámítás volt, mint amikor a tévedéseire rájövő ember megpróbál úgy csinálni, mintha ő is végig ugyanazt mondta volna mint a másik, csak félreértették volna egymást.
-Azért nem helyből szóltam, mert figyelembe veszem az ő igényeit is.
Azt persze már nem mondta el, hogy mik az igényei a lánynak, és azért, hogy a fiú ne is kérdezzen utána, még hozzá is fűzte.
-És persze nekem is tervet kell készítenem. A tervek kidolgozásához pedig idő kell. Néha ugyan csak pár lépés… de mindenképpen idő.
Felemelte a fejét, és lassan megcsóválta.
-Te nem ugyanarról beszélsz, amiről én. Nekem teljesen megfelelnek a te messzi-messzi bölcseid is. Itt még valóban nem találkoztam bölccsel…
Picit elgondolkodott, majd ismét a fiú saját szavaival vágott vissza.
-De azért mert valami eddig nem történt meg, még megtörténhet. Ha meg nem találkozom bölccsel, akkor nem találkozom. Ha meg igen, akkor nem fog számítani, hogy az illető ember vagy program vagy akármi más.
Elvigyorodott. Tudta, hogy a férfi rá céloz, de már okosabb volt annál, hogy támadásként kezelje, mint anno Alexnél. Azóta ő már fejlődött, és ezt most meg is mutatta. Ahelyett, hogy fennakadt volna a fiú által vélt –hiszen még soha senki nem bizonyította neki, hogy ő úgynevezett program lenne- különbségen, inkább visszafordította, és kiemelte vele azt, hogy ha van is ilyen különbség, akkor az elhanyagolható. Ezután persze ellent is kellett mondania, hiszen azt ebben a körben még nem tette, és nem akarta, hogy a fiú azt higgye, hogy mindenben egyetért vele, mert akkor túl hamar győzné meg, és befejeződne ez a vita, amit ő nagyon is élvezett. Így hát megrázta a fejét és folytatta.
-Nem. Nem tartom csodálatosnak. Érdekesnek igen, vagy tanulság levonására alkalmasnak, ahogy te fogalmazni akartál… de csodálatosnak nem.
~Ismételgetni pedig azért ismételgetem a szavaidat, hogy felhívjam a figyelmedet a saját magaddal szembeni önellentmondásokra. Viszont ha ezt elmondanám, akkor nem magadtól vennéd észre, és akkor semmit nem érne. Sokat tanultam ám az emberekről, amióta olvasok és amióta Shu beszélget velük… de ilyen fajtával még nem találkoztam. Tetszik.~
-Az árulás ilyen. Mindig meg van az esélye. Azt azonban nem hiszem, hogy csak a másik hibája lenne. Valahol mindig minden a te hibád is. Ha csak egy kicsit is, de az. Vagy rosszul választottad meg a partneredet, vagy nem vetted észre időben az árulás jeleit. Ezért kell felkészültnek lenni.
Utalt vissza a sárkány a beszélgetés legelejére, és ezzel a szép koszorúval a saját részéről pontot is tett az ügy végére. Győzött. Már csak az volt a kérdéses, hogy ezt a fiú is képes-e belátni, vagy győzködnie kell még egy picit.
Shu ezalatt igyekezett még pár szót összekaparni a rengeteg kérdésből, ami a fejében motoszkált. A fiú azt mondta, hogy ha más lenne itt, akkor mással beszélgetne. Ez azt jelentette, hogy vele igazából nem is akar beszélni, csak a véletlen miatt és az unalom ellen tesz fel neki kérdéseket. Ő igazából nem is számít, és őt nem is tartja érdekesnek úgy, mint Kincaid. Ez persze egy kicsit elszomorította, de inkább örült annak, hogy így neki sem kell érdeklődést színlelnie a fiú irányába, és annak, hogy Timidus láthatóan jól szórakozott. Persze udvariasnak továbbra is meg kellett maradnia, tehát tovább kellett folytatnia a beszélgetést.
-Miről?
Tette fel végül a kérdést, és remélte, hogy a fiú valami olyan témát választ, amiről valóban tud is valamit.

by **Cú Chulainn** Szomb. Ápr. 12 2014, 21:07

- Az igényei pedig pont azok, hogy utána menj. Ugye? -kérdezek vissza nevetve. Ez szórakoztató, ámbár a sárkány mintha komolyan venné. Az ő baja. –Fogadhatunk ha szeretnéd. Nem fogsz találkozni az életedben soha olyan bölccsel, amit te emlegetsz. De ezeket szerintem már nem is bölcseknek hívják. Még mindig azt tartom: a bölcs tévedhet, mint mindenki. Nem attól lesz bölcs, hogy nem téved soha, hanem hogyan lábal ki belőle. Te pedig...nem leszel ilyen bölcs. –nyomom meg a bölcs szót nagyon, ha már ennyit ismételgetem- De talán még én sem. –újra nevetek, ez az amit nem fogok felhagyni csak egy ilyen „beszélgetés miatt.

Veszek egy mély levegőt. Ez izgalmasabb, mint hittem volna. Felvágták a sárkány nyelvét és ügyesen forgatja a szavakat. De azért nálam jobb nem lehet. Szegény lányt szóhoz sem hagyja jutni. Gyorsan lerendezem, utána már beszélhet ő is. \^o^/

-Miért, milyen beszélgetés lenne neked csodálatos? Kimondott szavaimra reagálni elfelejtettél, miért ismételgeted szavaim. Akkor maradok a saját verziómnál, tetszenek és egyetértesz velük. – mosolygok, még mindig. Kicsit talán már túl sok lesz, túl nagy a jókedv...annyi baj legyen. –Az is hiba, ha az ember oktalanul gyanúsítgat. Észrevesz egy-két jelet, rögtön árulásnak fogja fel, nem bízik majd meg benne és annyi a dolognak. Nem éri meg csak még nagyobb hibát véteni azzal, hogy oktalanul gyanúsítgatsz egy véletlen és félfüllel hallott szó miatt.

Kifújom a levegőt. Elmondtam egy szusszal, remélem nem hadartam túlságosan. Csúnya és rossz szokásom az nekem. A kislány felé fordulok, aki eléggé szűkszavúan, újra visszakérdezett. Akkor majd beszélek neki én.

- Mit szeretsz csinálni, mióta vagy itt, esetleg egy két történetet magadról. Honnan származol, ilyesmi. Ne légy ilyen félénk, nem harapok.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 13 2014, 06:35

A fiú már is elérte a végső fázist, amit Timidus már pár perce megjósolt. Teljesen egyetért vele, és egyedül azon lovagol, hogy másképpen látják a bölcs szó jelentését, valamint olyan dolgokkal traktálja, amit ő egyáltalán nem vont kétségbe, csak azért, hogy úgy tűnjön, mintha neki is igaza lenne. Néha picit sajnálta az embereket, amiért rendelkeztek a felejtés sajátosságával. Persze Timidus képességei –lévén memóriája minden egyes történést és mozzanatot elraktározott- felülmúlták a legtöbb ember emlékezőtehetségét, és mivel a sárkány még nem találkozott olyan különleges képességű egyedekkel, akik szintén nem felejtettek, így úgy hitte, hogy mindenkiét. A kérdésre természetesen bólintott, de nem fejtette ki jobban a társa igényeit. Megtanulta Álomkelőtől, hogy ne fecsegjen feleslegesen a másik hiányosságairól és hibáiról, és ő hatalmas hibának gondolta azt, hogy az idomárok képtelenek egyedül megvédeni magukat, Shukakura pedig halmozottan igaz volt, hogy nem volt képes Timidus nélkül létezni.
Amellett persze, hogy a sárkány kicsit elszontyolodott, hiszen vitájuk a végéhez közeledett, ez egyáltalán nem látszott rajta, hiszen a fiú szavai ugyanolyan elégedettséggel töltötték el, mint amikor Anatoleval vagy Kincaiddal beszélgetett. Az egyik fiú elismerte a sárkány tekintélyét, a másik pedig önérzetesnek nevezte, ami mint tudjuk azt jelenti, hogy önérzettel, öntudattal rendelkezik, tisztában van személyének értékével. Már ez az egy szó is romba döntötte Alex buta érvelését, azonban Kincaid a legfontosabbat nem mondta ki, Lancer viszont megtette. Élőnek nevezte a sárkányt. Miután a szöszi fiú számtalanszor a fejéhez vágta, hogy ő nem él, a pet igyekezett felkutatni Chan könyvtárában, hogy mit is jelent élni, de egy idő után arra a következtetésre jutott, hogy ezt maguk az emberek sem tudják, és hatalmas rejtélyként kezelik. Azt meg egyáltalán nem tudta elképzelni, hogy Alex lett volna az a bölcs, aki megfejtette volna ezt az igencsak nehéz kérdést. Most viszont Lancer úgy fogalmazott, hogy a sárkány az életében nem fog találkozni bölccsel. Tehát a fiú egyértelműen úgy gondolja, hogy Timidus él, és ezzel az egy állításával a sárkány egyáltalán nem akart vitába szállni, inkább egy hálás bólintással jutalmazta a vitapartnere okosságát. Abban már biztos volt, hogy Alexnél okosabb. Attól függetlenül persze, hogy számos dologban téved.
-Fogadjunk?
Kezdte ízelgetni a kifejezést. A sárkány vett már részt fogadáson, például Halloween alkalmával, de nem nagyon értette, hogy most mire is utalhat a fiú. Shu sohasem keveredett ilyen dolgokba, és bár számos elvont kérdésről Timidusnak sokkal több fogalma volt mint más petnek, mert azzal hála Shukakunak és Alexnek elég sokat foglalkozott, számos egyszerű kifejezést azonban még mindig nem ismert, amik nem tartoztak az alapszókincséhez. Hátracsapta a füleit, és picit dühös volt magára, amiért még mindig nem végzett azzal a nagy könyvvel, amiben fel volt sorolva az összes szó és a jelentése, amit az emberek használtak, hiszen bár már az ötödik kötetnél, tartott, sajnos a japán nyelvben túl sok szó volt ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt mindet megtanulhassa, és emiatt sokszor került hátrányba. Nem akarta a másik előtt elismerni, hogy nem ismeri ezt a kifejezést, de mivel hazudni sem akart, az pedig, hogy úgy tesz mintha ismerné csak a lebukás veszélyét tartalmazta, ami még nagyobb égés lett volna. Így hát kelletlenül ugyan, de társára pillantott, aki természetesen azonnal a segítségére sietett. Halkan, de a lehető legrészletesebben magyarázott, és látszott rajta, hogy sokszor válaszolgat a sárkány kérdéseire, hiszen egyetlen pillantásból tudta, hogy mi a baj, és rutinból cselekedett.
-Fogadni azt jelenti, hogy valamilyen tétben megegyeztek egy olyan dologgal kapcsolatban, amit még nem tudtok eldönteni, és ha valakinek igaza lesz, akkor a másiknak kötelessége megcsinálni azt, amiben megegyeztek. Persze lehet tét nélkül is csinálni…
Tette hozzá még gyorsan, bár azt ő sem tudta biztosan, hogy akkor az úgy igazi fogadás-e. Többet nem mondott, mert tudta, hogy Timidust zavarja, hogy Lancer látja, hogy valamit nem ért, így inkább a sárkány nyelvén tette még hozzá a maradékot, hiszen ezt már tudta úgy is mondani.
-És kézfogás.
-Megint?
-Igen.
-Köszönés, békülés, és most ez is…
-Igen.
-Furák vagytok.
-Lehet.
-Nem fogadok.
Szögezte le végül a sárkány, és mivel látta Shukakun, hogy meglepődött a kijelentésén, hiszen ő általában szerette kipróbálni az új dolgokat, gyorsan meg is magyarázta.
-Úgy látom ez a fogadás fontos dolog, ha még tétje is van. Ezek szerint csak akkor szabad fogadni, ha biztos vagyok abban, hogy én nyerek. Tehát most nem fogadok.
Shu csak pislogott párat, majd bólintott. Timidusnak a következtetése helyénvalónak bizonyult, de a lány azt soha nem várta volna, hogy bárki előtt is elismerje, hogy valamiben nem biztos. Miután tudta, hogy a taktikai visszavonulást sem volt hajlandó sohasem menekülésként elkönyvelni, és a tévedés vagy a vereség szót sem használta szívesen, ez eléggé meglepő volt tőle.
-Szerintem kedvel téged.
Mondta halkan a fiúnak, és meg is kapta Timidustól a szúrós tekintetet, amire picit elpirult.
-Bocsi.
-Mindegy.
Legyintett Timidus a farkával, majd újra a fiú felé fordult.
-Elismerni valakinek a tudását nem ugyanaz, mint kedvelni. Okosabb vagy, mint a legtöbb ember akivel eddig találkoztam. Persze még mindig tévedsz sok dologban… például nem én értek veled egyet, hanem te értesz velem egyet. Ez fontos különbség. Annak az ellenkezőjét pedig, hogy nem szabad mindenkitől feleslegesen félni, én sohasem állítottam.
És ezúttal egyértelműen látszott a pet fejtartásából és szavaiból, hogy ezt a mondatát nem csak Lancernek szánta. Shu újra leszegte a fejét, de tovább mosolygott. Timidus pár perc alatt olyan jellemfejlődést mutatott, amit eddig csak Álomkelő tudott valamelyest elérni. Most már a lány is őszintén örült a Lancerrel való találkozásuknak. Persze ettől még most sem volt könnyebb válaszolni a fiú kérdéseire.
-Kettőezer-huszonkettő novembere óta vagyok itt.
Jelentette ki az egyértelműt. Nem igazán értette, hogy miért kérdezte ezt a fiú, hiszen hacsak valaki nem a hír után lépett be a játékba, amit elég hihetetlennek tartott, mindannyian körülbelül egy időpontban léptek be utoljára. Azután eszébe jutott valami, és gyorsan hozzátette.
-Ha… azért kérdezed, akkor nem. Nem voltam tesztelő. Azóta vagyok itt, mint mindenki más.
Picit elgondolkodott, de mivel igazából az, hogy mit szeret csinálni nem volt sok, és még titok sem, így még ezt is elmondhatta.
-Többek között azért jöttem ide, mert érdekelnek az itt élő állatok, és velük szeretnék megismerkedni. A petekkel és a mobokkal. Nagyon érdekes ahogy gondolkodnak és ahogy viselkednek. És… általában ezt is csinálom…
~Történet? Milyen történet? Innen vagy kintről? Kintről nem! Ezt… így hogyan? Így bonyolult… így nem lehet. Honnan származom? Ez is… milyen kérdés ez? Hogyan válaszoljak?~
-Hokkaido. A Daisetsuzan közelében laktunk sokáig. Majd… utána Tokyo. Most pedig a Young Justice céhházban lakunk, a Mount Justiceban.
Igen. Ennyi elég is volt egy időre, és ha nem kérdez többet, vagy nem kérdez pontosabban, akkor Shu biztos volt abban, hogy nem fog tudni többet mondani.

by **Cú Chulainn** Hétf. Ápr. 14 2014, 12:22

-Igen, arra gondoltam fogadhatnánk.

Soha nem gondoltam, hogy egy sárkány fog megszorongatni egy vitában. De a megszorongatás nem egyenlő a győzelemmel. Főleg nem itt és most. Azonban egy döntetlenben talán kiegyezhet velem, ha nagyon szépen kéri. A lány még mindig nem beszédes, attól függetlenül hogy elmagyarázta a sárkánynak, hogy mi a fogadás. Gondolom nem ismerte, hogy mit jelent, azért kérdezett rá újra. A lány pedig már ismerte a kérdésben a hangsúlyt, vagy csak újra a saját nyelvükön beszéltek, ezért elmagyarázta neki.

- Igen, Shukaku jól mondja, ez a fogadás. Én elfogadom tét nélkül is, nem az a lényeg számomra benne. –most azonban azt mondta Timidus, hogy nem, meg is indokolta.- A nem az nem, elfogadom. Akkor majd találunk másat. \^o^/

Shukaku hallkan hozzám szólt. Ez volt az eddigi legmeglepőbb dolog amit hallottam ebben a beszélgetésben: Timidus, a sárkánya, kedvel engem. Elég érdekesen mutatja ki, az biztos.

-És ezt miből gondolod, Shukaku? Bár elhiszem neked, hisz te ismered régebbről. Barátok leszünk, Timidus? \^o^/ -aztán az újabb vita rohama meg is döntötte barátkozási szándékomat. Mindegy, visszavágok. - Én meg azt mondom, mi értünk egyet, csak mert látom nem fogod beismerni, hogy én mondtam igazat, vagy bármi ilyesmit. Nem te, nem én, mi. Megfelel?

Végre Shukaku is beszédesebben válaszolt a kérdéseimre. \^o^/ Ennek örülök, így legalább már távolból és alkonyatban úgy tűnik, mintha beszélgetnénk.

- Félreértettél. Itt mióta vagy, ennél a pataknál. Az állatok pedig cukik és aranyosak. ^o^/ Mármint az igazi állatok...nem a 3 méteres óriások amik kiakarnak lapítani. Bár velük se lenne bajom, ha barátságosabbak lennének. ._. Nem jártam még soha azokban a városokban, de természetesen hallottam róluk. Szép helyek?

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 14 2014, 16:13

~Mást. De… most zárták le a vitát. Miért akarna mást találni amin vitatkozhat? Ez a férfi olyan mint Timidus…~
A sárkány ezen azonban nem gondolkodott el ennyire, mindössze bólintott a felajánlásra. Kíváncsi volt ugyan nagyon arra, hogy a vitapartnere most mivel fog előhozakodni, de kivételesen nem sürgette. A kérdésnél azonban ő is a társára pillantott, és érdeklődve figyelte.
-Hát… azért gondolom, mert veled másképpen beszélget mint a többi emberrel. Igazából… eddig még csak velem volt ilyen türelmes és csak velem beszélt ilyen sokat. És ennek örülök. Ezért gondoltam, hogy kedvel. De ezek szerint nem.
-Azt nem mondtam, hogy nem kedvelem.
-És szeretnél vele barátkozni?
-Azt még ki kell tapasztalnom.
-Hogyan?
-Figyelj! Nem, nem felel meg. Van amiben valóban igazat mondtál, de azokról a dolgokról nem is vitatkoztunk, szóval ott nem győztél le. Látod? Azt be tudom ismerni, hogy te valóban mondtál igazat. Nem nehéz. De ez nem jelenti, azt, hogy neked lett volna igazad, és nem nekem. Bár…
Kicsit elgondolkozott, és visszapörgette magában a történteket.
-Akkor valóban mindkettőnknek lehetett igaza. De nem ugyanabban. Abban, amiben nem értettünk egyet, abban nekem volt, vagy nekem lesz igazam. Csak még nem derült ki. De én türelmes vagyok. A türelem is nagyon nagyon fontos.
Újra elvigyorodott, és ezúttal ő ajánlotta fel az elfogadás lehetőségét.
-Így megfelel?
Shu egy pillanatra megijedt, amikor Lancer azt mondta, hogy félreértette őt. Először attól, mert félt, hogy most megint leégette magát, másrészt pedig akkor, amikor a fiú az igazi állatokat említette. Már fel is készült az Alexféle szentbeszédre, és már készítette is a kristályt, hogy minél előbb elteleportálhasson, mielőtt Timidus megmutatja Lancernek, hogy néha mennyire is nem tud türelmes lenni. A lány egyáltalán nem akart veszekedni. Szerencsére azonban hamar kiderült, hogy a fiú csak óriásokról beszélt… bár Shu még sohasem találkozott itt óriásokkal…
-Igen. Nagyon szép helyek. Legalább is Daisetsuzan nagyon szép. Gyönyörű hely. Tokyo már nem.
Egy kicsit elhúzta a száját a visszaemlékezésre… és talán ez a pillanat volt elég ahhoz, hogy picit ki merjen lépni a szerepéből, és meg akarja előzni az állandó körforgást. Itt sok minden más volt mint kint, és ő is rengeteget tanult. Tudta, hogy az, hogy valaki sokat hallott az adott valamiről sokszor csak azért van, hogy a másiknak jobb színben tűnjön fel. Shu utálta ha hazudnak neki. Ráadásul most ezt nem is volt nehéz észrevenni, hiszen Hokkaido egy prefektúra volt, míg a Daisetsuzan egy nemzeti park. Egyik sem város, és mivel a fiú azt mondta, hogy soha nem járt azokban a városokban, így az is egyértelművé vállt, hogy hazudott akkor, amikor azt állította, hogy hallott róluk.
-Mit hallottál róluk?

by **Cú Chulainn** Kedd Ápr. 15 2014, 11:51

Shukaku a kérésemre elmagyarázta miért is hiszi azt, hogy kedvel a sárkány.

-Nos Timidus, kedvelsz vagy nem?

Végighallgatom a sárkány gondolatvezetését abban, hogy kinek és mikor volt igaza. Elutasította ugyan az ajánlatomat, de látva szemében a versenyszellemet ezen nem csodálkozom. Most ő tett fel ajánlatot nekem. Valamiért úgy érzem, ha elfogadom, én maradok alul. Persze megoldás mindig van.

- Rendben, akkor várjunk még, majd kiderül kinek lesz. Lehet nekem. –mondom neki nevetve és nyújtom a kezem kézfogásra, jelezvén hogy elfogadtam az ajánlatot. Remélem ért belőle. Ennyit már csak azért is megérdemel, mert eddig húzta a dolgot. A végén még tényleg kedvelni fog.

Shukaku meéslt kicsit a helyekről amiket kérdeztem. Pontosítok...válaszolt a kérdésemre. Magától nem mondott semmit. Azonban meglepett az új húzása, ezúttal ő kérdezett.

- Tokyóról láttam képeket, az egyik barátom dolgozott is ott. Hokkaidó környékéről származik a NerveGearem, legalábbis a boltos szerint. Gondolom város, nem falvakban gyártanak ilyet. Arról a harmadik Dai izéről még nem hallottam. Szerintem Tokyó is szép hely csak kicsit nagy és zsúfolt. De ez ízlés kérdése. Én jobban szeretem a kisvárosokat, de legalább városok legyenek. A településeket nem szeretem. Te melyiket szereted jobban? Na és te, Timidus? –beszélgessünk a sárkánnyal is, ha már itt van, ne csak vitázzunk. Nem mintha az egyik nem lenne eléggé szórakoztató, de udvariatlanság nem bevonni a beszélgetésbe. Ha nem akar majd így hármasban beszélgetni, úgy is kilátszik válaszán, vagy egyáltalán nem is válaszol. Bár eddig nem ilyennek ismertem meg. Leülök a fűbe és kényelembe helyezem magam.

-Ti nem foglaltok helyet?

by **Shukaku** Kedd Ápr. 15 2014, 12:42

A sárkány elgondolkodott, hiszen ez a kérdés bizonyára nagyon befolyásolta a későbbi viszonyukat a vitapartnerével, és nem nagyon akaródzott elveszíteni, mert értelmesnek tűnt. Ráadásul az ilyesfajta kérdések fontosak is voltak, talán csapda is lehetett mögöttük. Felszegte a fejét, majd rávigyorgott a fiúra és csak azután válaszolt.
-Még nem döntöttem. Egyelőre jól haladsz.
Egy ideig figyelte a férfi előrenyújtott jobbját, majd a saját mellsőjére nézett, amelyen a karperec virított. Büszke volt arra a karperecre, és örült annak, hogy Lancer a jobb kezét nyújtotta előre, mert így ismét dicsekedhetett vele. Ő is előrelendítette a mancsát és beletette azt a fiú tenyerébe. A sárkány ugyan rá tudott fogni a dolgokra, de még véletlenül sem akarta megkockáztatni, hogy karmaival vagy szorításával felsértse a gyengének tűnő emberi bőrt.
-Igen. Várunk. De ne nagyon reménykedj.
Shu picit megnyugodott, mert egyrészt vége lett a vitának, és a két fél ha ugyan meg nem egyezett teljesen, hiszen továbbra is csak elnapolták a programot, de nem tűntek úgy, mint akik egymásnak ugranának. Másrészt azért is nyugodott meg, mert Lancer nem kezdett el Hokkaidoról hadoválni, hogy mennyi mindent tud róla, hanem szépen, töredelmesen bevallotta, hogy csak sejtései vannak. Ez így már sokkal jobban rendben volt, mint az előbbi mondat.
-Hokkaido egy sziget, nem egy város. A legnagyobb japán sziget, és sok város van rajta, amik közül Szapporo a legnagyobb. A Daisetsuzan pedig egy nemzeti park. Tele van magas hegyekkel és sűrű erdőkkel, és persze rengeteg állattal. Szerintem sokkal szebb mint a városok.
Timidus viszont csak legyintett a farkával, de látszott rajta, hogy elgondolkodik a kérdésen.
-Szerintem mindkettőre szükség van. A védett területeken lehet pihenni, és a gyengék elbújhatnak. Azokon kívül pedig vadászni lehet.
A sárkánynak teljesen mást jelentett a város és a természet. Neki nem volt baja a nyüzsgéssel, és a két terület legfontosabb különbsége valóban csak az övezetekben rejlett.
-Egyébként nem úgy volt, hogy horgászunk?
-De… gondoltam miközben beszélgetünk…
-Azt a száddal teszed, horgászni pedig a kezeddel kell. Éhes vagyok.
-Hát… ha Lancert nem zavarja…
Vette elő a lány újra a pecabotot, és a nem volt semmi ellenkezés, akkor behajította a vízbe.

/keszeg/

by **Cú Chulainn** Szer. Ápr. 16 2014, 17:17

//Másodjára írva, mert elszállt az áram...//

Végre Timidus is nevetett. Jól haladunk. A vitát meg elnapoltuk. Majd valamikor, a 90. Szint környékén egy szép kilátással bíró asztalnál befejezzük. Vagy akkor sem.

- Te is afelé, hogy én is. Ja igen...köszönöm a vitát. –nevetek rá vissza és megrázom a kezembe rakott mancsot. Feltűnik a rajta lévő karperec, szép darab. Nem fogok rákérdezni honnan van, szerintem illetlenség lenne. Majd elmeséli magától, ha akarja, bár az sem lenne túl illendő. Ezután Shukaku magyarázta el nekem amit nem tudtam Japán városairól...meg nemzeti parkjairól...meg úgy minden ilyesmiről. Legalább találtam egy olyan témát, amiről úgy látom, érdekli. – Tényleg nagyon nagy lehet, ha ilyen sok dolog van rajta. Mesélj még ezekről nyugodtan, ha tetszik a téma, szívesen hallgatlak.

Timidus is elgondolkozott azon amit kérdeztem tőle, csak kicsit félreértette. Nem csodálom, ő még nem járt kint. Ez az első, hogy beszélgetek egy pettel...érdekes lesz.

- Na, most képzeld el úgy a dolgot, hogy nincs védett terület. A gyengébbet bárhol megölhetik. Bár szerintem felesleges erről mesélnem, hallottál már róla eleget Shukakutól, vagy másoktól.

Shukaku elkezdett pecázni (Timidus csípős megjegyzését követve...úgy látszik őt sem kíméli meg tőlük), ugyan úgy, mint a valóságban. Fogta a botot, beledobta és kész, várhatjuk is a kapást. Remélem azért majd nem egy felugró ablak értesít, hogy „Jeej, fogtál egy...semmit”, hanem meg kell küzdeni a halért, mint a valóságban. Inkább rákérdezek a lánytól.

-Hallottam már arról, hogy lehet itt vadászni, de még nem láttam. Hogyan működik? Kell hozzá jártasság, vagy csak a bot? Szívesen kipróbálnám egyszer, kint szerettem horgászni.

by **Shukaku** Szer. Ápr. 16 2014, 18:00

Bár a fiú nem vehette észre, hiszen nem volt gyakorlott a horgászásban, Shu ahogy bedobta a botot máris fogott valamit. Csak egy apró rántás kellett, hogy a hal fennakadjon a horgon, és még fel sem kellett csörlőzni, mert a hús az inventoryban termett. Ezért is szeretett jobban pecázni mint vadászni, hiszen nem kellett látnia az állat haláltusáját, és még ki se kellett bányásznia a horgot a szájából, mint a valóságban. Arról nem is beszélve, amikor a hal benyeli a csalit és… bele sem mert gondolni, és nagyon örült annak, hogy Kayaba ilyen ügyesen kikerülte ezeket a felesleges részeket. Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy vajon a fiú is szeretne-e horgászni, de mivel az inkább elbeszélést kért tőle, így hát azt adta meg neki.
-Igen, tényleg nagyon nagy. Ez Japán legnagyobb nemzeti parkja… bár arra nem emlékszem pontosan, hogy mekkora. Azt viszont tudom, hogy a neve azt jelenti, hogy „hatalmas havas hegyek”. Rengeteg hegy van rajta, ami még kettőezer méternél is magasabb. Számtalan youkai lakik ott az erdőkben… bár én még csak egyel találkoztam.
Felsorolhatta volna az összes ott élő állatot, de inkább nem tette. Egyrészt nem akarta untatni a fiút, másrészt ő is kíváncsi volt Timidus válaszára. Ő nem nagyon mesélt a sárkánynak a kinti dolgokról, Timidus egy idő után nem kérdezett, Hisamének pedig, akitől még hallhatott róla, Peter eléggé mesevilágot festett le. Timidus valóban elmélázott egy picit a kérdésen, de gyorsan megtalálta a válaszát.
-Csak azt tudom, hogy a világotok igazságtalan. Se indikátor, se védett terület, se szabályok. Teljesen megértem, amiért ide menekültetek, a mi világunkba.
Shu egy pár percig csak csöndben ült. Nem mert se bólintani, se megszólalni, de folytatni sem akarta ezt a témát, mert másnak talán érzékenyebb pont lehet. Szerencsére azonban Lancer maga ajánlotta fel a kiutat, így gyorsan el is kezdett mesélni a horgászásról.
-Kell hozzá bot is, és pontokat is kell osztani, de máshol van mint a többi jártasság, és a pontokat is másképpen kapjuk.
Lenyitotta a menüjét, és sorban elmondta a lépéseket a fiúnak, hogy miként juthat el a megfelelő ponthoz. természetesen végig úgy fordult, hogy lancer ne láthasson be az ő menüjébe.
-Ott, a felső sarokban láthatja, hogy mennyi pontot oszthat el, ha még sohasem csinálta. Nekem már haladó szinten van a horgászásom, de mivel ez egy kis szintű tó, itt ön is pecázhat. Csak egy bot kell hozzá.
És már elő is kapta azt a spiccbotot, amit még legelsőnek vett, amikor elkezdett horgászni. Azóta a szintje növekedésével erősebb, orsós botot szerzett, de természetesen mindent megtartott, hogy ha esetleg valakinek kellene a céhből, akkor tovább tudja adni. Ugyan nem szívesen adta oda senkinek csak úgy, de ha ez volt az ára annak, hogy a fiú lefoglalja magát, és ne kérdezgessen többet a kinti világról, akkor megtette.
-Bedobja, és ha jelzi a kapást, akkor csak berántja. Nem kell kihúzni meg semmi ilyesmi, a hal azonnal az eszköztárjába kerül. Ilyen egyszerű.

by **Cú Chulainn** Csüt. Ápr. 17 2014, 20:49

- Öm...bocsi, hogy nem értek hozzá, de mi az a Youkai? –intézem hozzá a kérdést, és esetlenül mosolygom.

Nem örülök, hogy ilyen téren való tájékozatlanságomat meg kell mutatnom az előbbi vitapartnerem előtt, de érdekel a dolog. Valamint ahogy látom Shukakut is. Timidus megtisztelt azzal, hogy válaszolt a kérdésemre, a saját maga módján. Érdekes elgondolás, de az ő szempontjából igaz is. És mit hazudjunk...tényleg igazságtalan világunk van. Ami azt illetti...ez még jobb is. Ha valaki nem akar harcolni, nem kötelező neki. Élhet páncélkovácsként, vagy ilyesmi. Igazából...miért ellenkezünk ennyire e világ ellen? Legalábbis már aki. Gondolom mert akaratunkon kívül vagyunk itt. Hiányoznak a szerettek. De nekem nincs annyira okom küzdeni. A szüleim ott vannak az igaz, de nem szoktam valami gyakran látogatni őket amúgy sem. Nem is olyan rossz itt...

-Igen Timidus...tényleg igazságtalan. De az már olyan is fog maradni, örökké. Vagy ha nem is, nagyon sok ideig.

Ezután Shukaku választ kérdéseimre a horgászással kapcsolatban. Azonban feltűnt, hogy magáz...szerintem ez fura. Gyorsa meg is kérem, hogy ne tegye.

-Nem szükséges magáznod, nem hiszem, hogy olyan óriási korkülönbség lenne kettőnk között. Nyugodtan tegezz csak. Ez a halászat meg érdekesnek tűnik így, de közel sem annyira mint a valóságban. Szívesen kipróbálnám majd egyszer, ha osztok ezekre a pontokra...hogy is volt? –próbálom utánozni a lány mozgását és követni az utasításait. Úgy látom sikerült is ráosztanom a szükséges pontokra, legközelebb már én is halászhatok, ha lesz egy botom.

Mintha beindult volna a beszélgetés, de mindez lehet csak azért tűnik így, mert kérdezgetem, ő pedig úgy gondolja, illik válaszolnia rá. Most nem kérdeztem,meglátjuk mit lép.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 18 2014, 09:35

-A Youkai… mások szellemeknek hívnák őket. Vagy démonoknak. Mint az önök mondáiban Kelpie. Főleg az erdőkben és a hegyekben laknak. Párról biztosan Ön is hallott már. Tanuki, Kitsune, Bakeneko?
A kérdésben könnyen észre lehetett venni a segítő szándékot, ilyesfajta „Biztosan te is tudod.” kérdés volt. A lány nagyon remélte, hogy ha valaki egy ilyen helyre csöppen, azért egy picit utánanéz ezeknek a dolgoknak, hiszen feltehetően a játék során szerepelni fognak a japán folklór elemei, ha már magát a játékot is ők írták. Persze ebben a hozzászólásban az is közrejátszott, hogy ő sem ismeri nagyon az ír mitológiát, és még abban sem volt biztos, hogy amit tudni vél, azt nem keveri-e a skót vagy kelta elemekkel. Kelpiere még emlékezett, hiszen őt nemrég próbálta felkutatni, amikor Kincaiddal találkozott. Shu egyáltalán nem várta el senkitől, hogy ismerje a japán mondai elemeket, vagy történelmet, nem ő számított a legnagyobb nemzeti érzelmű valakinek a világon, főleg úgy, hogy nem is volt teljesen ahhoz a kultúrához kötve a neveltetése, de mivel szerette azokat a történeteket, és némelyiket igaznak is vélte, szívesen mesélt róla. Persze nem többet, mint amennyit feltétlenül szükséges, mint amennyi választ ad a feltett kérdésre.
A sárkánynak tetszett a válasz, hiszen ismét elgondolkodhatott rajta. Alex, aki kivont karddal védte az ő igazi kinti világát, teljesen másképpen gondolkodhatott ezekről a dolgokról, de Timidus egyre biztosabb volt abban, hogy a szöszi fiú mindenben téved. A sokadik olyan emberrel találkozott már, aki egyáltalán nem akar visszamenni, nem érzi itt rosszul magát, és nyíltan bevallja, hogy az állítólagos világuk egy pocsék hely. A pet a lány felé fordult, majd halkan csipogva szólalt meg.
-Örülök, hogy itt vagy.
Shu csak elmosolyodott, és bólintott. Ő is nagyon örült annak, hogy itt van, meg persze annak is, hogy jó ideje nem érkezett hír arról, hogy a frontharcosok új kapukat, újabb szinteket nyitottak volna meg. Úgy érezte, hogy még sok ideje van, és az is sokszor eszébe jutott, hogy talán Timidusnak valóban igaza van, és tényleg nem fognak tudni innen kijutni sohasem.
A tegezés kérdésére csak végigtekintett a férfin, és megrázta a fejét.
-Szerintem van. És így illendő, Lancer-san.
Sokkal könnyebb volt így elmondani, mintha azt mondaná, hogy ő nem akarja tegezni a másikat, mert az számára lenne kényelmetlen. Timidus persze minden teketóriázás nélkül tegezett le akárkit, de Shu őt nem is próbálta erről leszoktatni. A sárkányra más szabályok voltak érvényesek, mint az emberekre. Egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy a férfi direkt nem vette e észre a mellé lehelyezett spiccbotot, vagy csak nem biztos-e abban, hogy az neki lett felajánlva, de most, hogy már a pontokat is ráosztotta a képességre, mindenképpen úgy szerette volna, hogy horgásszon is, ha már itt van.
-A valóságban sokkal… kegyetlenebb. Szerintem jobb így.
Jegyezte meg halkan, de szigorúan úgy, hogy ne ellentmondásnak hangzzon, csak egy véleménynek.
-Nyugodtan használja az én régi botomat. Kettővel úgy sem tudok horgászni.
És jelzésképpen még közelebb tolta kissé az itemet.

by **Cú Chulainn** Pént. Ápr. 18 2014, 17:35

Tévedtem. Nem mesélt, vagy mondott többet, csak amennyivel muszáj volt a kérdésekre válaszolnia. Megtartotta az illemet, de mintha nem szeretne beszélgetni. Lehet csak a természete ilyen, nem ismerem még túlságosabban, de az is lehet, valamiért nem vagyok szimpatikus neki. Nos, ameddig nem űz el (azt pedig nem hiszem, hogy megteszi), addig nincs problémám. Kérdezek, ő válaszol, próbálkozni szabad. Hátha a végén még ő is feloldódik. Lehet a korkülönbség miatt érzi magát így? Nem hinném.

- Amit te említettél, az egész pontosan kelta, de közel áll az írhez is, mi is emlegetjük. A Kitsune nevet már hallottam, egy ismerősöm használta felhasználónévként, most már legalább tudom honnan szedte. Soha nem érdeklődtem a japán mitológia iránt, görög, egyiptomi és ezeket szerettem, nem az ázsiai változatukat. Viszont...azt mondod találkoztál már egy ilyennel. Azt hogy? Nem hiszek túlságosabban a szellemekben, de kitudja, lehet léteznek. Mindenesetre félni nem fogok tőlük.

Nem akar tegezni. Ez igazolhatja egy picit azt a feltételezésemet, miszerint a korkülönbség miatt nem beszélget velem, esetleg zavarban van. Értelmes lány, a sárkányával együtt, nem hiszem, hogy ilyen miatt jönne pont zavarba. Húzom tovább a dolgot, nem fogom itthagyni őket, ameddig nem beszélgetünk rendesen. Sem őt, sem a sárkányát. A tegezést nem erőltetem tovább, emlékszem fiatalabb koromban mennyire utáltam ha anya barátnői arra kényszerítették tegezzem őket. Nekem mégis illetlenség volt, bár ott sokkal nagyobb volt a korkülönbség.

-Rendben, ha nem szeretnél, ne tegezz. Annyival tetszik jobban a valóságban, hogy izgalmasabb és érdekesebb. De az is igaz amit te mondassz, kegyetlenebb is egyben. Köszönöm az ajánlatot, akkor mindjárt ki is próbálom.

by **Shukaku** Pént. Ápr. 18 2014, 18:54

Shukaku számára nem sok kellemetlenséget okozott a játék rendszere, a legtöbb részét imádta, Kayabát pedig csaknem imáiba foglalta néha azért, hogy megalkotta neki ezt a világot… egyvalami fölött azonban soha nem tudott napirendre térni, és ez a probléma Justin megjelenésével csak még nagyobb szerepet kapott az életében, még inkább elgondolkodtatta. A korkülönbség kérdése elég fura volt ebben a világban. Hogyan gondoljon ő most a korára? Mit mondjon, ha ezt kérdezik tőle? A játékbeli énje… megjelenése… még igazából azt sem tudta, hogy miként írja le… szóval az, ahogy kinézett, a tizenkét éves valóját tükrözte, de az azóta eltelt idő miatt ő már mondhatná magát tizennégynek is. Hiszen tizennégy évet élt, akkor is, ha ez most nem is igazán látszik. Persze ha valaki ránézett, akkor tizenkét évesnek látta, és úgy is kezelte. Néha jót kuncogott azon, hogy mi lesz majd, ha betölti a tizennyolcat, és még mindig így fog kinézni. Mennyire fognak majd csodálkozni, hiszen általában ebbe az emberek nem gondoltak bele. Legalább is neki még sohasem beszélt erről senki, hogy elgondolkodna rajta. Persze ez a kérdés nem csak megnevettette, hanem néha nagyon elszomorította attól függően, hogy milyen aspektusból tekintett rá. Bármennyire is jó volt gyereknek lenni, hiszen emiatt például akkor is nehezen engedték volna bossharcokra, ha akart volna menni, de azért felnőni sem lett volna rossz. Szerencsére két év még nem volt nagy idő, de néha-néha azért elgondolkodott ezen.
-Oh… elnézést kérek. Nem voltam benne biztos, hogy valóban jól tudom… nem kellett volna mondanom.
Szegte le a fejét egy pillanatra, elszégyellve magát, de azután már folytatta is, kissé lendületesebben.
-Az antik dolgok engem is nagyon érdekelnek. Manticoreval például már találkoztam itt, és úgy tudom, hogy egy régi küldetésen egy Tanuki is felbukkant. Kint pedig az erdőben találkoztam egy Inugamival. Ő egy henge, alakváltó kutyaszellem. Onnan tudom, hogy youkai volt, mert visszakergette hozzám a cicámat, aki elkóborolt. Egy sima kutya bántotta volna, de ő csak visszaterelte hozzám. Megköszöntem neki, ő pedig elment. A segítő szellemek kedvesek, nem kell tőlük félni…
Elmosolyodott, talán az emlék felidézése miatt, talán másért. Persze észbe kapott, hogy túl sokat beszélt, ezért inkább a vizen ringatózó úszót kezdte bámulni. Tudta, hogy lassan újra kapása lesz, tehát figyelnie kell, és igaza is lett rántott egy aprót a boton, majd megnézte az eszköztárjában, hogy mit fogott.
-Tényleg nem nehéz.
Timidus egy ideje nem szólt, de mivel úgy tűnt, hogy a fiú hajlandó beszélni a kinti világról, így kapva kapott az alkalmon, hogy beszéltesse.
-Hogyan lehet ez az izé izgalmas és érdekes? A vadászat az. Ott űzni kell a zsákmányt. Ez viszont…
Felemelte a végén a hangsúlyt, és becsmérlően legyintett a farkával. Mindig is unta a horgászást, de a jó falatok reményében, persze türelmesen végigvárta.

/Rák/

by **Cú Chulainn** Csüt. Ápr. 24 2014, 16:44

-Nincs semi gond, te sem tudhatsz mindent. Legközelebb is nyugodtan mond, majd elmondom, ha véletlenül mégsem jól tudod. Mint ahogyan te is tetted velem, a helyekkel kapcsolatban.Végül is így jó, ha az ember megossza a tudását. Mantikór? Érdekesen hangzik,remélem én is találkozom majd ilyesmi ritkaságokkal. Eddig csak egy óriási jégmadárhoz volt szerencsém, meg a tojásaihoz. Ez kedves történet, jól mondod, sima kutya nem csinált volna ilyet. Legalábbis azt leszámítva, hogy kedves kutya. Nekem még nem volt szerencsém szellemekhez, sem kint, sem a játékban. –ennyit reagáltam csak a szellemre, nem akarom elszomorítani. Ilyen idős korban ha jól emlékszem, még a Mikulásban is hittem. Timidusnak nem jön be túlságosan a horgászás, gazdája leírása alapján meg is értem. – A valóságban más volt. Ott itt is űzni kellett a zsákmányt, annyi plusszal, hogy nem láttad. Fárasztani kellett, vezetni, lassítani, nehogy elszakadjona horog. Azonban itt ilyet a leírás alapján nem kell. Mindössze bedobom, majd kihúzom...nem csodálom ha unod.

Végül a kezembe veszem a Shukaku által felajánlott botot, és a vízbe dobom. Várok picit..majd még egy picit mindig...majd fura érzést, talán egy pici rántást érzek, ami arra késztet, húzzam ki a botot.

-Hát ez tényleg dög unalmas. Elvileg fogtam is valamit... –visszaadom a botot Shukakunak- Köszönöm szépen a lehetőséget, de szerintem többször nem élnék vele. Na és neked mi a véleményed a kinti világról, Shukaku? Azt már tudom, hogy szereted a zöld helyeket, mesélhetsz még bármiről, nyugodtan. \^o^/

//Halszálka//

by Ajánlott tartalom

Kis Patak #4

Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4

Re: Kis Patak #4